Impossible happens - HH - Yvi és Nate

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Ahhoz, hogy egy üzlet igazán jól menjen, reklámozni kell. És habár a Heavenly Hell eddig nagyon jól megélt abból, hogy szájról szájra terjedt a híre, itt az ideje, hogy professzionális szintre emeljük a reklámot is, és megmutassa az igazi csillogását.
Szóval mi sem kézenfekvőbb, mint fotóst szerezni, és képeket készíteni róla. Izzie segített (van értelme marketinges hallgatót döngetni) ötletelni, meg hirdetni a dolgot, szóval jelentkezett is jó néhány ember, hogy akkor fotózná a helyet, persze jó pénzért, meg hírnévért. Szóval ez ilyen adok-kapok dolog, a képek alapján pedig kiválasztottam a fotóst, akire szükségem van.
Az az igazság, hogy nem szeretek nappal az irodában dolgozni, szóval a pult melletti egyik asztalnál ülök, és szól a rádió is, közben meg papírokkal babrálok, aztán az órára nézek, és megállapítom, hogy mostanában kellene megérkeznie a hölgynek.
Nyílik is az ajtó, és besétál rajta Yvonne, én pedig ahelyett, hogy a papírokhoz hajolnék, azonnal felkapom a fejem. Az, hogy megcsillan valami a szememben, nem írhatja le a valóságos helyzetet, mert ahogy besétál, nem tudom róla levenni a szememet. Szerencsére a pokerface az hosszú-hosszú évek óta begyakorolt technika, így nem hiszem, hogy sokat észrevesz belőle, mennyire felkeltette a kíváncsiságomat. Pedig még semmit nem mondott magáról, mégis, rég volt már, hogy utoljára így felkeltette volna valaki az érdeklődésemet, és épp azon agyalok, hogyan is kellene kezelnem ezt a benyomást.

Tárgy: Re: Impossible happens - HH - Yvi és Nate Szomb. Jan. 14 2012, 21:11

Mint minden európai én is nyálas, amerikai tinifilmeken nőttem fel, csak annyi volt a különbség, hogy sosem rajongtam sem Zac Efronért, se nem akartam Selena Gomez legjobb barátnője lenni. Eleve valahogy nem voltam ilyen sztárajnározós típus, soha. Jó...volt/van egy kivétel, Shaun White, de ő más, ő sportoló, és igaz, hogy miatta megtanultam profin snowboardozni és kicsit miatta is jöttem Amerikába, de komolyan más nem volt. És sosem hittem el, hogy minden lehet olyan egyszerű, mint a tv-ben. Pedig jelenleg az életem egészen filmszerű. Egyik pillanatban még Gmundenben pózolok apám mellett a kampányfilmjében, áradozok róla milyen jó apa, és milyen jó üzletember, majd a másik pillanatban már az Államokban vagyok, egyetemre járok, és pont 1 hónappal érkezésem után már munkát is kaptam.
Amint ezen gondolkoztam izgatottan húztam fel a szűk szárú, szinte leggings szerű farmeremet, és válogattam a felsők között, míg végül választásom egy királykék trikóra esett. Eleinte egy kis ruhácskában akartam eljönni, ami tényleg teljesne Yvonnés, de időben észbe kaptam, hogy fotóznom kell, ahhoz pedig nem jó a szoknya. Még indulás előtt felkaptam egy kis blézert, majd belebújtam a cipőmbe és már indultam is a megjelölt hely felé.
Már hallottam róla, jó nagy bulik szoktak lenni errefelé, V.I.P termekkel, táncoslányokkal, egyszóval minden ami jó pénzt hoz a tulajdonosnak. És szerencsére nem kellett sokat keresgéljek, meg is találtam a klubbot, és nem sokat törődtem egyenlőre avval, hogy néz ki elölről, melyik lenne a jó szög, csak meg akartam találni a tulajt, és ellenőrizni, hogy jó helyen vagyok-e.
Halkan lépek be az ajtón, és hatalmasra nyílt kíváncsi szemekkel tekintek körbe, mígnem a szemem megakad a valószínűsíthető tulajon, aki már láthatóan hamarabb észrevett. Könnyed mosolyra húzódnak az ajkaim, amint az arcára pillantok. Talán azért, mert egy idős, arannyal teleaggatott bácsit vártam (ezek szerint mégiscsak hiszek az amerikai tinifilmekben), de nem, nem ez az igazi indok, hogy annak örülök, amiért egy fiatal és jóképű sráccal állok szemben. Valami másnak szól ez a mosoly, amit még nem biztos, hogy szavakba tudnék foglalni.
-Jó napot! Yvonne Lynx. Ugye jó helyen járok?-
Döntöttem végül a hivatalos megoldás mellett, és nyújtottam a kezemet, de mind a testtartásom és az arckifejezésem arról árulkodik, hogy csak a formaságok miatt kapta szegény srác a magázást. Plusz ezt a két mondatot tudom elmondani akcentus nélkül.

~öltözet~

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Felkelek, és odalépek én is egy mosollyal a lány felé. Mosollyal, hát inkább vigyorral, azt sűrűbben szoktam, annak nevezném. A felém nyújtott kézre nézek, majd én is odanyújtom a sajátom, és a másikat is, így két kézbe fogva üdvözlöm őt. Egyszerűen késztetést éreztem rá, hogy mindkét kezemmel megtapintsam a bőrét.
-Hódolatom! Nate Sparks.-
Mutatkozom be egyszerűen és röviden, miközben a szemeit nézem. Igézően gyönyörűek, efölött nem lehet csak úgy elsiklani.
-Gondolom tegeződhetnénk, már ha nem sértő, hogy én kérem, de nem lehet több közöttünk pár évnél.-
Számot inkább nem mondok, ez diplomatikusabb így, és biztos nem sértem meg a korát illetően. Végigpillantok rajta, mert nem tudom megállni, utána hellyel kínálom, ahogy az egyik székre mutatok. Egy egyszerű farmernadrág, és egy fehér, laza ing van rajtam, alatta egy szürke trikóval, az ing pedig nincs begombolva.
-Hozhatok valamit?-
Kérdezem kíváncsian, mert nekem kiszáradt a szám, minden bizonnyal a vágytól. Ez a nő kell nekem! Az már egy másik kérdés, hogy csak egyszeri, vagy többszöri alkalomra, a személyiségétől függ, és a hozzáállásától, természetesen.

Tárgy: Re: Impossible happens - HH - Yvi és Nate Vas. Jan. 15 2012, 15:31

Nem tudom minek köszönhetően kaptam ennyire szívélyes kézfogást, de örültem neki, határozottan. Bal kezem szinte elveszett a két tenyér között, de jóleső volt az érintése, és egyáltalán nem zavart, a szokatlan üdvözlés.
-Tehát Nate, részemről az öröm.-
Húzódik a mosolyom kicsivel szélesebbre, és türkiz íriszeimet az övéire függesztem. A szem a lélek tükre, de nem voltam jó annak olvasásában, így nem lettem sokkal okosabb a srác mélybarna szemeitől, azon kívül, hogy megnyugtatóak.
-Ó, ez csak természetes. Én sem gondoltam másként.-
Húzódik a mosolyom szélesebbre, és kedves, jó barátom, a német akcentus máris hallatszik a hangomon. Nem mintha zavarna, sőt szeretem is, hogy tudják nem vagyok idevalósi, de azért néha szünetet tarthatna. Pont elkapom a pillantását, amint végignéz rajtam, és elfojtom az ösztönös " esetleg körbeforduljak, hogy jobban szemügyre vegyél" mondatom, mert kifejezetten szolid volt, egyáltalán nem feltűnő, és kinek nem imponálna ez.
Nate hellyel kínál, és nem is akartam egyből a lovak közé csapni, így miután táskámat ráakasztottam a háttámlára én is lecsüccsenek.
-Rád bízom. Amit gondolsz, jöhet.-
Ő kicsit jobban ismeri mi is finom itt, és bízom benne, hogy nem akar leitatni. Nehéz lenne ránézésre bármilyen következtetést levonni, de hogy ért a nőkhöz és nem veti meg őket, azt a hírnevéből tudom. De valami van benne, ami túlmutat ezen, és ez túlzottan érdekel ahhoz, hogy bízzak benne. Amíg az ital készül, előveszek egy jegyzetfüzetet és tollat a táskámból, lényegében megszokásból, és kíváncsi tekintetem a srácra függesztem.
-Van valami konkrét elképzelésed a fotókkal kapcsolatban?-
Kérdezem miközben eddig a vállamra omló barna loboncomat egy hajgumival laza kontyba kötöm, hogy ne zavarjon. Nem gondoltam, hogy most egyből kattintgatnom kellene, hiszen inkább majd este, amikor itt vannak a vendégek, és a hely igazi légkörét tudom visszaadni majd.

~öltözet~

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Hát még az én részemről milyen szerencse, gondolom magamban, de nem mondom ki hangosan, csak biccentek egyet, sokat sejtető arckifejezéssel. A hangja is olyan szépen cseng, amilyen a külseje, és az akcentusa sem zavar, elvégre olyan sokféle nép él már Amerikában, hogy nap mint nap külföldiekbe botlik az ember. Nem nagy kaland.
Ha az jöhetne, amit gondolok, akkor rajtad már nem lenne ruha, babám! De mivel te az italra gondoltál, így csak a pulthoz megyek, és gyorsan, rutinosan keverek egy koktélt, epres és édes, amilyen a nő, aki kapni fogja. Persze nem alkoholmentes, de azért nem is olyasféle, amitől ha egy pohárral megiszik a tapasztalatlanabb ember, akkor fejre áll, olyan sok töményet tartalmaz. Csak egy leheletnyi minőségi vodka van benne.
Magamnak whiskeyt töltök, és aztán a két pohárral sétálok vissza hozzá, leteszem elé azt, amit neki szánok, és én is helyet foglalok.
-Nagyon meggyőzőek a munkáid, nem akarom nagyon megkötni a kezed.-
De. Az ágyamban, a támlához, egy egész éjszakára. Ha elég ügyes vagy, akkor többre is.
-Művész stílusú kompozíciókra gondoltam, vagy hogy is mondják ezt a fotósvilágban. A hely nagyon jól eladja önmagát, valójában nem is lenne rá szükség, ettől függetlenül én szeretném a marketing oldalát is fellendíteni.-
Magyarázom neki, miközben a szemeit nézem. Aztán kicsit oldalra billentem a fejem, és visszakérdezek, mert érdekel az ő elképzelése is.
-Te mire gondoltál? Van már valami ötleted?-
Aztán, ha elmondtad, akkor jöhet a "nem nagyon" része, vagyis az, amit mindenképp szeretnék.

Tárgy: Re: Impossible happens - HH - Yvi és Nate Kedd Jan. 17 2012, 18:30

Olyan kihalt ez a hely így nappali fényben, de mégis körül lengi az a furcsa homály, amit az ókori épületek falaiban érezhet az ember, hogy miket is élt már át, mi volt itt anno. Csak itt épp nem ezer évet, hanem pár órát kell utazni az időben. Viszont nem épp a legalkalmasabb most reklámképeket készíteni, mert nem hiszem, hogy bármi jó kisülhetne ebből. Majd inkább este, halvány fényekkel, vaku nélkül, hömpölygő tömeg, kivilágított DJ, satöbbi. Bár engem be kell vallani, megfogott így, napsütéssel, kihaltsággal együtt, az üres bárpult, emberek nélküli tompa csend. Portfóliókat kellene itt csinálni, és nem is lennének rosszak, sőt. Na igen, a divatfotós oldalam megint előjön, de most próbálok inkább a Heavenly Hell-re és a tulajdonosára koncentrálni. Az utóbbi, azt hiszem jobban megy...
Nem tudom mi vonzz annyira Nate-ben, aki tényleg a mennyei pokol ura lehet, de kíváncsivá tett, és ez ellenem a legjobb fegyver. Mellékes dolog, hogy magas, izmos és lényegében külsőre tökéletes pasi, sokkalta inkább fogott meg talán pont az a némi veszély amit sugároz. Vagy az, az annyit emlegetett rosszfiús stílus. Amint elindul az asztal felé, kíváncsi tekintettel várom, mivel rukkolt elő, és megnyugodtam, hogy csak magának hozott rövidet, én gyönyörűséges színű koktélt kaptam. Bár, abban megnyugodva, hogy míg le nem megy a nap, be nem indul a buli én nem fogok fotózni, tényleg jöhetett volna bármi, mert egyébként tiltakoztam volna mindennemű szesz ellen.
-Hm, köszönöm.-
Mosolyodok el, s kicsit belekortyolok az italba, ismételten kíváncsiságból. Epres, édes, egyszerűen finom. Bár ugyan ő nem tudja, de megkötni az én kezem, fotózás terén? Sajnos ez az egyetlen dolog, ami lehetetlen. Persze, ha megrendelésre készítek valamit, igyekszem tartani magam a megbeszéltekhez, de általában nem sikerül. Mindig bele lesz csempészve valami pillangólánykás. Érdeklődve hallgatom amit mondd, majd kis lélegzetvételnyi gondolkodási szünet után, előadom én is, mire gondoltam.
-Igen, értem. Lényegében én sem egyszerű snassz fotókra gondoltam. Viszont szerintem, semmiképpen ne most, inkább majd amikor már áll a bál, itt van a táncolni és szórakozni vágyó tömeg. Úgy könnyebb elkapni a varázsát, a helynek. Mondjuk azt még el kéne dönteni, hogy Te is megjelensz-e a képen. Például szoktál DJ-zni? Vagy állhatnál a bárpultnál, mert azt már tudom, hogy keverni jól keversz italt. -
Mosolygok rá, mert tényleg mennyei a koktél. Míg beszéltem akaratlanul is fúrtam türkiz íriszeimet a férfi szintén kék szemeibe. Talán tovább is, mint illett volna, de jelenleg nem zavart.

~öltözet~

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Látom a nő szemében, hogy megfogtam kicsit, felkeltettem az érdeklődését, ami elég megszokott nálam. De mégis, valahogy az ő figyelme jobban izgatja a fantáziámat, mint általában.
-Zenét nem, csak piákat keverek. Be szoktam állni elég sokat, szóval nem lesz nehéz lekapnod élesben.-
Még rá is kacsintok a leányzóra, ezzel jelezvén, hogy amit lehetett a mondatban, azt csak bátran értse félre, vagy inkább értse jól, és ha lehet, akkor cselekedjen is úgy. Mennyei lehet azokat az ajkakat kóstolni, kétség nem fér hozzá.
-Az évek, meg a rutin.-
Válaszolom a megjegyzésére, hogy ízlik neki az ital. Megiszom a sajátom, aztán leteszem a poharat, és hagyom, hogy elvesszen a pillantásomban, meg én is elidőzök így az ő szemeiben. A vigyor természetesen a képemen ül, szériatartozékként, letörölhetetlenül.
-Szeretnék esti, bulizós képeket is, meg nappali fénynél készült profin beállított és megvilágítottakat. Ismered Rena L. Fayt?-
Kérdezem kíváncsian, mert ha elég ideje van Amerikában, akkor biztos hallott már róla, elég jól fut a szekere, ha viszont - az akcentusából ítélve - új erre, akkor lehet, hogy még nem tudja, ki ő.
-Ő lesz a reklámarc. Legalábbis a démoni része. Az angyali, nos... az lehet, hogy nem lesz. Sőt, egyelőre az a valószínű, hogy nem lesz... talán egy következő fotósorozatban.-

Tárgy: Re: Impossible happens - HH - Yvi és Nate Pént. Jan. 20 2012, 21:40

Megint csak a szememben láthat a srác mindennemű érzelmet. De tudom, hogy látja, mert mindenki látja. A szemeimmel sosem tudom leplezni az érzéseim.
-Na akkor remélem sikerül.-
A kacsintást már szükségtelen volt, a hangsúlyból is éreztem a kétértelmű mondatot, de egy őszinte mosoly volt a jutalom érte. Ha játszunk? Akkor játszunk. Így nem töröm meg ezt e kedves félreérthetőséget.
-Tényleg, mióta tiéd a hely?-
Lényegtelen kérdés a fotózás szempontjából, de érdekel, és még mindig ez a leggyengébb pontom. És ez az oka annak is, hogy a férfi kék íriszeiből próbálok bármiféle információt kiolvasni, de ebben nem voltam jó, soha, inkább egyszerűen csak élvezem a pillantását.
-Hm, rendben! Ez a nappali dolog tetszik, főleg ha modell is lesz.-
Apró álom teljesült evvel, hogy nem kell itt hagyjam ezt a gyönyörű helyet a szűrt fénnyel, fotózás nélkül.
-Rena, várj csak, vele talán már voltam együtt fotózva. Pont Milánóban, ha jól emlékszem, de akkor még csak a szárnyait bontogatta Európában. Azt tudom, hogy itt már eléggé befutott.-
Főleg ha Rena lesz a modell, akkor nincs hiba. Imádtam a csaj arcát, alakját. Annyira nem ismerem, két szó, plusz bemutatkozást, hogy vagy, efféléket beszélgettünk csak.
-Angyali arc, egy szórakozóhelynek? Áh, illúzióromboló. De egyébként mikorra tervezed? Mert mondjuk ma este megcsinálom a bulifotókat, hacsak nem lesz valamikor valami nagyobb hangvételű rendezvény. Viszont Rena mikor jön, beszéltél már vele?-
És végre lesz valami, amit leírhatok arra a gyönyörűséges és érintetlen fehér papírra.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

-Hát még én!-
Nevetek fel őszintén, mert bejön, nagyon is, hogy könnyen kapható a játszadozásra. Nagyon remélem, hogy másra, vagy másfajta játszadozásra is az lesz, pillantásom végigsiklik rajta újra, és ezáltal csak tovább nő bennem ez a reménykedés.
-Nem rég óta, fél éve talán? De azonnal tudtam, hogy kell nekem, amint megláttam.-
Mesélek eltöprengve, és körbenézek. Még emlékszem a koszos falaira, a lepukkant bútorokra, pult se volt, színpad se, VIP rész sem, tulajdonképpen egészen másra használták ezt a helyiséget, így lehetett belőle igazán menő szórakozóhelyet csinálni.
-Na, akkor ha ismered, legalább tudod, hogy mire számíthatsz. Remek.-
Nyugtázom a hangzottakat, miközben a szemeit nézem, már megint. Hajaj, milyen este lesz még ma itt! A kérdésén elgondolkozom egy pillanatra, hogy lesz e valami a közeljövőben, de nem tervezem, egyelőre minden különleges rendezvény nélkül is özönlenek az emberek, de azért tervben van egy party, későbbre.
-Bukott angyal? Ne viccelj... a nők imádnak ebben a szerepben tetszelegni, mi meg imádjuk az igazán bukott angyalokat.-
Korábban ördöginek titulált vigyorra húzódnak ajkaim, ahogy ezernyi emlék megrohan a bukott angyalokról. Hát igen, egy időben nagyon imádtam megrontani a szent kislányokat, de manapság már a tapasztaltabb nők a gyengéim. Ezért is hagytam rá a kis ártatlan Hellt, és döntöttem úgy, hogy inkább egy nagyobb zsákmányt várok. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar besétál a klubba, munkamegbeszélésre.
-Nem egyeztettem még vele semmi konkrétat, de igyekszem minél előbb megejteni. Szóval, akkor a mai buliban ha elkészíted a fotókat, az tökéletes lesz, ő is jön bulizni, ehhez kétségem nem fér.-

Tárgy: Re: Impossible happens - HH - Yvi és Nate Kedd Feb. 14 2012, 21:58

Egy mindent eláruló mosolyt kap cserébe a szavaiért, és evvel az első aprócska flörtöt le is zártuk, bár nem hiszem, hogy ne lenne még több, és az sem biztos, hogy az ennyivel végződne. De zuerst munka, aztán majd a szórakázás. Érzem a végigmérő pillantását, de most kivételesen nem hagyom annyiban. Szemöldököm felszökik és kérdő, kissé várakozó tekintettel várom, hogy visszatérjenek szemei az arcomra. Ajkaimon mosoly játszadozik, nem kell számonkérésnek vennie, inkább csak jelezve, hogy Drága, tisztában vagyok Veled.
-Akkor nem sok időd volt kipofozni, de sikerült. Méghozzá elég rendesen.-
Követem tekintetét, és próbálom elképzelni, milyen lehetett ez az egész mindennek az elején. Lehet, hogy szinte minden így állt, csak a burkolatot cserélték le, de az is lehet, hogy csak egy átlagos bár volt. Vagy még annyi se. De tudom milyen érzés fogja el ilyenkor az embert, amikor újra eszébe jut, miből mit hozott össze.
-A bukott angyal az persze más. Abban igazad van, hogy egy eszméletlenül jó szerep, mert mindenkiben van valamennyi rosszkislányság. De olyan igazi, hófehér szárnyas angyalra gondoltam. Na olyan nem kell, hacsak nem egy nagyon hm...hogy is mondjam kissé más oldalát szeretnéd hirdetni a hatalmas ellentétpárral.-
Nem hiszem, hogy olyannak akarná feltüntetni a helyet, ami fülledt erotikára, és nemkevés perverzióra épít. Mert ha glóriával fotóznám Renát, akkor eléggé ezt hangsúlyozná.
-Akkor majd ma este megbeszélhetem vele én is, ha gondolod. Egyébként mikor szokott kezdődni az "este"?-
Kérdezem az órámra pillantva, hogy még van-e elég időm hazamenni, valami értelmeset csinálni, vagy egész nyugodtan itt maradok, és inkább ha nem is hasznosan, de jól tölteni a fennmaradó időt.
Minden fontosat megbeszéltünk, azt hiszem. Mikor, hol, kivel, más nem hiányzik. Mármint de...azok az idióta anyagiak, amikkel sosem tudtam bánni. Fix fizetésem volt mindig, de most, fogalmam sincs mennyi a normál ár. Úgyhogy majd ő beszél erről, ha akar. Egyébként ingyen is szívesen fotózok jelenleg, csak fotózhassak.

karakterinformáció Hozzászólások száma : 102

Meg sem rezzenek, amikor észreveszem, hogy észrevette, hogy nem a szemeit, hanem egyéb testrészeit figyeltem. A vigyorom továbbra is ugyanolyan szemtelen, mint előtte, sőt, a szemeim talán még kihívóbban csillannak a tényre, hogy lebuktam, arcomra a "na, és most mit fogsz tenni?!" kifejezés ül, hiszen kétlem, hogy szavakkal is hangt ad annak a nyilvánvaló ténynek, hogy bámulom.
-Változó, attól függ, milyen akció van, vagy van e. 11 körül azért már elég sokan szoktak lenni.-
Eltöprengek, mert valóban kiszámíthatatlan ez az egyetemista réteg abból a szempontból, hogy mikor esnek be. De ebben pont ez a szép, vagy ez is, hogy pillanatok alatt képes megtelni a hely, van, hogy 10 perc alatt teltház lesz.
-Na, most, hogy mindent megbeszéltünk, akarsz maradni, vagy majd visszajössz este?-
Kérdezem kíváncsian, én meg közben felállok, mert még sok a dolgom estig, szóval ha marad is, akkor sem fogok tudni már csak rá figyelni.

karakterinformáció

» Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent
» So you are the new... hmm... - Katerina & Nate - HH
» A moment like this... - NYC - Vince and Nate
» Nice to see you again! ;; Nate&Sophie
» hey, stranger ;) - Nate és Lauren

Impossible happens - HH - Yvi és Nate

Impossible happens - HH - Yvi és Nate

Similar topics

Similar topics