Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyCsüt. Júl. 17 2014, 19:58

Kemény menet volt, de sikerült. Egy kicsit kiélezem a helyzetet, hogy végre bejutottam a sokat hallott Heavenly Hell-be. Az más kérdés, hogy ehhez meg kellett vesztegetnem a biztonságit, aki beengedi az embereket. Gőzöm nincs min röhögött, meg végül a szemét láda felnyomta az árat, rengeteg pénzembe kerül, hogy végre itt vagyok. Szerencsére eddig senki nem tájékoztatott, hogy tévesen tudom, mert ez a hely igazából nem zárt, és nem névsor alapján lehet bejutni, hanem bárkinek, aki megveszi a belépőt. Addig jó, míg nem tudom, mert tényleg veszett sok pénzt költöttem rá, hogy bejussak.
Elég jól felkészültem az estére, sok tervem van mára. Oké, csak egy, de azt tűzön-vízen átviszem. Ezzel az elhatározással telt az egész napom, míg végre itt vagyok. Eddig vánszorogtak a percek. De muszáj megtudnom, hogy a rohadt ribanc Liz igazat mondott-e, és tényleg házasodni készül-e Vincent. Vagy már van is valakije? Nem volt tiszta, mit magyarázott. De legalább az orrnyerge még lila, és ez örömmel tölt el.
Sokáig gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, mire végre megalkottam az alkalmas szerelésem. A táskám leadom a ruhatárban, és hogy nincs útban, meg nem kell cipelnem, már jól érzem magam a bőrömben, de egyelőre nem tudom, hogy hogyan tudnám kivitelezni a tervem. Be kell jutnom az irodába, ez tiszta.
Szeretnék inni egy italt, bármi alkoholt, ami egy kicsit bátrabbá tesz, de inkább nem kockáztatom meg, hogy elkérjék a személyimet, és inkább kirakjanak. Sejtem, hogy ez is sokat nyomott a belépési díjamon, hogy még nem vagyok nagykorú. Így inkább csak a pulttól kicsit messzebb állva figyelek. A fiatalokat, akik önfeledten buliznak. Annyira önfeledten, hogy az egyik srác majdnem a parketten dugja meg a barátnőjét. És innen jön az ötlet. Keresek magamnak egy párt, smárolnak is, tuti együtt vannak. Remélem. Mikor a plasztik cica odébb riszálja magát a barátjához hajolok.

- Azt hittem, hogy ő annak a helyes szőkének a csaja! Az előbb a wc-ben... hát nagyon úgy tűnt. - Mesélem el neki teljesen ártatlanul. Mire visszakérdez, hogy kire gondolok. És a kis lotyó is a kezem alá játszik, pont azzal a sráccal ropja, akinek nem egészen tizenöt másodperce van még, mielőtt a srác ráugrik, és olyat húz be neki, öröm nézni. Én is tenném, szeretnék technikákat, hogy hogy tépjem meg Lizt a továbbiakban, de fontosabb dolgom van. Meg persze jönnek a haverok, és pillanatok alatt bunyó alakul ki. Én pedig ezt használom ki. Ahogy a biztonságaik sietnek, hogy szétszedjék őket, én elsurranok az egyik nagydarab példány mellett, és sikerül bejutnom az ajtón a folyosóra. Több ajtó is van, mégis hova menjek?
Sok időm nincs. Sparks-é a hely. Ki Sparks? Vincent. Tehát az övé a hely, úgyhogy a leghátsó iroda lesz az övé. Sietve teszem meg azt a pár métert, és benyitok az ajtón. Szerencsére nincs bent senki. Körbenézek. Ez a ribanc azt hiszem tényleg igazat mondott. Egyből ideges leszek, és kedvem lenne megütni valakit, ahogy a szőke nő mosolyog arról a pár képről, ami ki van téve. Fantasztikus. Hát tényleg elveszi? Vagy lehet, hogy máris? Bár esküvői képet nem látok. Az irattartóhoz lépek, kihúzom a csípőmagasságban lévő fiókot, és nekilátok keresni valamit. Ha elveszi, tuti van valami papír a készülődésről. Vagy bármi. Lehet még meg tudom a sulija nevét, vagy a szülinapját is. Az lenne a legjobb. Pörgetem az ujjaim között a lapokat, muszáj lesz találnom valamit.


A hozzászólást Judith Moody összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 13 2014, 22:40-kor.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyPént. Júl. 18 2014, 14:46

Alig nyitottunk ki egy órája, máris óriási a tömeg. A fiúknak sok dolguk még nem volt, de ahogy elnézem, milyen sebességgel fogy az alkohol, akkor nem kell sokat várnunk az első balhéig. Végigjártam az első körömet, minden rendben volt, a lányok szépen dolgoznak, a pénz csak úgy ömlik, odakint kígyózó sor áll. Jó esténk lesz, ehhez kétség sem fér.
Beülök a kamerás szobába, itt csend van, nyugalom, béke. Nem bírom az üvöltő zenét és külön mókás, ahogy a némafilmet nézem és próbálom megtippelni, milyen zenére dobálják magukat a bulizók. Egyetlen helység van, ahol nincs kamera, és az a VIP szoba. Ideje oda is benéznem, mert bár akik ott tanyáznak, nincsenek szoros felügyelet alatt, azért nem szeretem, ha eldurvulnak a dolgok. Járok egy kört, levakarok magamról néhány becsiccsentett kislányt, és amikor visszafelé tartok, észreveszem, hogy bunyó van a parketten. Intek a fiúknak, de már ők is észrevették, mennek, csinálják a dolgukat. Nézem pár pillanatig, ahogy szétválasztják a srácokat. Nem kérdezzük, ki kezdte, repül az összes.
Nem kell közbeavatkoznom, mindenki tudja a dolgát, visszamegyek a kis fészkembe, hogy a képernyőket bámuljam. Ledobom magam a székbe, és a fekete-fehér filmen nézem, ahogy a verekedős fiúkat kitessékelik. Mozgást látok a folyosón, ami szokatlan, és ahogy odapillantok, meghűl az ereimben a vér. Ki a faszom engedte be ezt a tyúkot ide? Nézem a képernyőt, kíváncsi vagyok, mit akar itt. Bemegy Nate irodájába, és itt pattan el a cérna. Na, ennyi volt. Egy ugrással az ajtóhoz pattanok és a folyosó végére sietek. Halkan nyitom ki az ajtót, nem akarom megijeszteni. Még a végén elájul itt nekem.
- Segíthetek? – kérdezem meg végül, mert nem tűnik veszélyesnek, tuti nincs nála fegyver. Azt ráérek kideríteni, hogy hogy jutott be ide, és mi a bánatos lófaszt keres a fiókokban.
Vállamat az ajtófélfának támasztva, mellkasom előtt keresztbe font karokkal állok, bőven elég ijesztő tudok lenni így is. Ha mellettem szeretne kijutni az ajtón, egyetlen mozdulattal meg tudom akadályozni, és már viszem is az irodába, hogy elbeszélgessünk.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptySzomb. Júl. 19 2014, 13:14

Hihetetlen, hogy nem találok semmit. Legalább egy ülésrend, vagy bármi lenne itt, de persze nincs. Még arról sem találok semmi szerződést vagy bármit, hogy hol lenne az esküvő. Pedig Liz azt mondta, hogy lesz. Jó, nem konkrétan mondta, de elejtette az infot Sparks házasságáról. Király, de tényleg, de tényleg nem találok semmit.
Van itt minden más. Megtalálom az itt dolgozók papírjait, még fénykép is van rajta. Tényleg, mintha valami FBI-os irodájában lennék, úgy néznek ki. Kinyitom az egyik szekrény "aktáját", és kezdek elbizonytalanodni. Még a felesége és a kislánya neve is fel van tüntetve. Elég beteg dolog, de mondjuk tényleg Vincentre vall. Hogyhogy nem tudtam, hogy ez az egész hely az övé? Soha nem mondta, célzást sem tett, soha. Nah mindegy. Vissza teszem a vékony mappát, és már éppen zárnám be a fiókot, hogy egy másiknak ugorjak, mikor meghallom, hogy hozzám szólnak.
Felsikoltva csapom be a fiókot, egyenesen rá az ujjamra, amitől megint csak felkiáltok. És ahogy kirángatom a kezem, hátraugrok, és a saját lábamban megbotolva nekiesek az asztalnak. Persze, hogy teljes legyen a kör, leverem az ott tanyázó képet, ami a hangjából ítélve összetört. De nem nézek vagy ugrok utána, helyette az ajtóba gyökeret verő férfire nézek.

- Jó lenne, mert nem találok semmit. Abban például segíthetnél, hogy megmondod hol találok valamit az esküvőről. - Bólogatok végül a kérdésre. Igyekszem nem túl nagyot nyelni, hogy ne lássa. Ezek a biztonsági szekrények olyanok, mint az állatok. Ha látják, hogy megijedtél, rád ugranak és átharapják a torkodat. Úgyhogy igyekszem nem az ujjam szorongatni, de rohadtul fáj. Ökölbe szorítom hát a kezem, hogy a másik szabad legyen. Ellököm magam az asztaltól, de nekimentem... fáj a fenekem tőle, nem baj.
Rámosolygok a helyes, de nagyon is rémisztő kidobóra, és visszalépek a szekrény elé. Megfogom az egyik fogantyút, de azt vágtam rá az ujjamra, úgyhogy lejjebb ejtem a kezem, kicsit lehajolok, kinyissam alulról a második fiókot. Muszáj úgy csinálnom, mintha nem zavart volna meg. Legfeljebb beadok majd neki valami sztorit róla, hogy valaki küldött, vagy valaki vagyok. Kár, hogy a csaj a képeken szőke. Nah mindegy, egy a lényeg: maradj nyugodt! Mély levegőt, és menni fog.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptySzomb. Júl. 19 2014, 17:44

Amíg feltépem az ajtót és a folyosó vége felé sietek, azon pörög az agyam, hogy hogy juthatott be a csirke a folyosóra? Át kellett valahogy jutnia… A bunyó! Basszamegaretkes… Ezt nem hiszem el! Mély levegőt veszek, mielőtt benyitnék az irodába, nem tudom, mi vár bent. Nézem egy kicsit, ahogy a fiókot túrja, bár nem értem, miért érdekli, hogy kik dolgoznak nálunk.
Ahogy megszólítom, felsikolt, majd újra, ahogy az ujjára csapja a nehéz fém fiókot. Iszonyatosan béna, a saját lábában botladozva esik neki az asztalnak és leveri Nate kedvenc képét. Próbálok nem mosolyogni, röhögni, de hát kurva nehéz. Annyira béna! Hogy lehet valaki ennyire béna? És mintha nem is betörésen kaptam volna, dől belőle a duma, hogy segítsek neki kutatni. Na, szép! Kifogtam egy bolondot.
- Mr. Sparks esküvője érdekli? – felszalad a szemöldököm. Nate nem mesélt féltékeny exekről, na de ki tudja. Soha nem is kérdeztem. – Miből gondolja, hogy itt talál bármit is?
Nézem, ahogy szenved, ahogy próbálja titkolni, mennyire be van szarva. Csakhogy engem nem tud átbaszni, látom én. Biztos az ujjai is sajog, mint az állat, az asztal sarka is beleállhatott valahol törékeny kis testébe. Iszonyú béna…
- Talán fáradjon velem, adok egy kis jeget az ujjára… - intek a folyosó felé, hogy jó lenne, ha kiriszálná magát innen. De a tyúk csak húzogatja a fiókokat tovább. Közben jön a fülemre az infó, hogy a srácok kint is verekednek az utcán, és mi legyen velük. Basszameg, hogy senki nem tud önállóan dolgozni öt percig! Igaz, nem az eszükért vesszük fel a szekusokat, de könyörgöm!
- Hívjátok ki a zsarukat és csináljátok tovább a dolgotokat. – szólok bele halkan a belső zsebemben lévő kis adóba. Nem terveztem, de jót mosolygok magamban, mert tuti, hogy ez a hülye tyúk magára fogja venni.
- Kisasszony, megkérhetném, hogy fáradjon velem? – bár kérdést teszek fel, süt a hangomból, hogy ha nem önszántából jön, akkor a hónom alá csapva viszem ki innen.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyVas. Júl. 20 2014, 19:15

Látom, hogy ki akar röhögni, de nem számít. Nekem úgy is jó, addig sem figyel arra, amit csinálok. Hihetetlen, hogy mindenki állandóan ki akar röhögni, mondjuk nem mintha zavarna, egyáltalán nem érdekel. Vicces, ahogy igyekszik komoly fejet vágni, de nem igazán megy neki. Ilyenkor jó nézni az embereket, nekem is nevethetnékem támad. Rajtuk.
- Nem is a Brit Királynőé. Ráadásul ez egy iroda. Gondolom itt vannak a szerződések, meg tervek, meg ilyenek. Elvégre jó sok pénz el fog menni rá. - Már az esküvőre. Tuti biztos vagyok benne. Vincent kőgazdag, így szerintem legalább százezer fős esemény lesz a dologból. Nem mintha ő azt akarná, de a kötelesség az olyan. Vajon még nincs időpont, azért nem mondta? Gondolom. Csak meghívna rá. Nem hiszem, nem akar törött orrú menyasszonyt. Ki kell derítenem azt is, hogy ki ez a csaj. Még az esküvő előtt el kell kapnom.
- Nem kell, köszönöm szépen. Ez fontosabb. Annyira nem vészes. - Felegyenesedve rámosolygok, és meglóbálom felé a kezem, hogy nincs baja. Majd sziszegve szorítom újra ökölbe a kezem, hogy legyen nyomás rajta, úgy kevésbé fáj. Csak sajnos kezd feketedni a körmöm. Kurva jó. A számat húzva nézem, egyáltalán nem úgy állok a dologhoz, mintha épp most kaptak volna rajta betörésen.
- Zsarukat? - Kapom fel hirtelen a fejem, elfeledkezem az ujjamról. Még a nyitott fiókba nézek, keresni kéne valami mappa címet, de egyen sem akad meg a tekintetem. Csalás. A filmekben ilyenkor mindig kiszúrja a főhős, amit keres, és végül nehezen, de szabadul, és megtud mindent. De én semmit nem látok. Kicsit ráhunyorítok azért, majd ciccegve nézek újra a férfia. Elég durcás fejet vágok, ezt nem hiszem el. A filmekben nem így van!
- Nem kellenek rendőrök, komolyan. Erre semmi szükség. Én csak ezt az esküvős mappát keresem, nem akarok semmi mást. Nem kell a balhé, komolyan. Segítesz megkeresni, és le is lépek. Becs szó! - Felemelem a kezem, hogy ilyen egyszerű a képlet, még egyszer belenézek a fiókba, és sóhajtva csukom be. Ez nagyon gáz, komolyan, hol tarthatja? Nem hiszem el, ez a kétajtós meg nem segít semennyire sem. Milyen zsaruk? Vincent úgyis megtudja, és eljön értem. Utána megszivat, de úgyis eljön értem. A zsaruktól nem félek. Ha más nem, Apa fogja megoldani a dolgot. Bár azt remélem, hogy nem tudná meg, de nem hiszem, hogy becsuknának. Majd sírva, zokogva kenem rá erre a bengára. Elvégre csak a Frances-ra járok, valamit kitalálok.
- Kizárt. Nekem csak ennyi kell, és utána itt sem vagyok. De komolyan. Nem érted? Tudnom KELL! Ez nagyon fontos, nekem kell ez az info! Nagyon fontos! - Hevesen gesztikulálva próbálom elmagyarázni neki, hogy nem mehetek el a nélkül, hogy megtudnék valamit az esküvőről. Hátrálok, megint neki megyek az asztalnak. Ökölbe szorított kezemmel tapogatom ki. Megint csak úgy, mint az állatoknál. A szemébe nézek, nem nézek félre, felemelem a fejem, mielőtt rám támad. Megkerülöm az asztalt, hogy közöttünk legyen. Tuti, hogy nem fogom hagyni magam kitessékelni. Ha kell, akkor az asztal körül fogunk kergetőzni, de nem hagyom magam, az ziher!
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyVas. Júl. 20 2014, 20:22

Ez a tyúk tuti bolond. A legkevésbé sem zavartatja magát, sőt, még vigyorog is hozzá. Eldobom az agyam… Figyelmesen hallgatom a szómenését arról, hogy miért is kéne itt bárminek lennie az esküvőről. Ezek azok az iratok, amikről nem tudok semmit. Nate intézi, meg az ügyvédek, én ehhez nem értek. Áll előttem, mint valami szerencsétlen, kezét ökölbe szorítja. Tudom, ismerem ezt az érzést, tudom, hogy jobb szorítani, hogy ne jusson oda a vér.
Elmosolyodom, ahogy próbálja velem elhitetni, hogy jól van. Jó, oké, nem kel neki jég. De azt nem hiszem el, hogy ilyen vidáman lóbálná a kezét… Ah, ott van az a sziszegés, jól van.
- Ahogy gondolja. De aztán ne írjon a panaszkönyvbe, hogy nem látták el rendesen a sérülését… - akármilyen kis béna liba, azért jól elszórakozom az ügyetlenségén.
Lekommunikálom a fiúkkal, hogy mit is kéne csinálniuk a balhés srácokkal, és ahogy sejtettem, a csaj bekettyen. Riadtan belenéz a fiókba, ahol semmi lényeges infó nincs számára, csak a könyvelés.
- Igen, tudja, van ez az állami szervezet, rendfenntartással foglalkoznak… Biztosan hallott már róluk. – fejemet az ajtófélfának döntöm, lazán figyelem, ahogy küzd valami infóért, miközben szinte hallani vélem szíve dobolását. Élvezet hallgatni a magyarázkodását.
- Nézze, kisasszony, komoly félreértésben van. – kezdem elveszíteni a türelmemet. Eddig vicces volt, de most már kezdem azt hinni, hogy a csaj tényleg hülye; nem gondolhatja komolyan, hogy belóg egy irodába, és még én fogok neki segíteni. – Én Mr. Sparksnak dolgozom. Önt nem ismerem, nem is lenne szabad itt lennie, ergo nem fogok Önnek segíteni. Maximum kikísérni tudom innen.
Kiegyenesedek az ajtóban, arra számítok, hogy előbb utóbb feladja. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Beszarás ez a nő, hát ez semmiből nem ért? A rohadt életbe, én tényleg nem akartam a hónom alá csapni, de úgy tűnik, erre vágyik.
- Csillagvirágszálam, van pár dolog, amit nekem is tudnom KELL. – nyomom meg én is ugyanazt a szót – Például magácskát kívül KELL tudnom innen. Úgyhogy lesz szíves… - felé nyújtom a karom, hogy jelezzem, eszem ágában sincs bántani, kikísérem szívesen, mielőtt még betévedne máshova is.
Csak kalimpál, meg magyaráz, meg… Ezt nem hiszem el! Már megint nekimegy az asztalnak. A rohadt életbe, hogy ez tényleg ennyire béna legyen!
Bekúszik az asztal mögé. Arra számít, hogy teszek egy lépést is felé? Komolyan? Ez hülye. A világért sem hagyom el az ajtót. Egy lépéssel sem távolodok el az egyetlen kijárattól. Aztán ravasz terv születik meg a fejemben.
- Látom, jobban járok, ha nem vitatkozom Önnel. – sóhajtok. Talán ha a segítségére sietek, el tudom kapni és ki tudom innen cipelni. Belépek a szobába és becsukom magam mögött az ajtót. – Nézze át a jobboldali fiókokat, én meg nézem a baloldaliakat. Megfelel?
Elindulok felé. Azt akarta, hogy segítsek, én pedig segítek is. Ez az egyetlen esélyem, hogy ne meneküljön előlem, és így talán a vállamra tudom dobni, hogy végre az őt megillető irodába vihessem.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyVas. Júl. 20 2014, 22:50

Figyel, és nem nagyon reagál a magyarázatomra, ez bosszant. Most komolyan, miért csinálja mostanában mindenki ezt? Olyan unalmas, nehéz kommunikálni. Csak nézi, ahogy lóbálom a kezem, és mintha élvezné, hogy fáj, legalább is mosolyogni látom.
- Hát, ha azt nem is, azt kéne, hogy oda volt hányva a wc-be, és hogy az egyik ürge alám nyúlt, és nem akart békén hagyni. Hogy lehetne itt félelem nélkül szórakozni? - Félredöntött fejjel nézek rá. Jah, lehet, hogy egy picit zsarolás-szerűnek hangzik a dolog, de simán beírom. Meg mondjuk azt sem ártana, hogy le tudtam fizetni a fogdmeget, hogy bejöhessek, mert még csak nagykorú sem vagyok. De ezt nem kötöm az orrára, semmi szükségem rá, hogy tényleg kidobjon. Az ablak felé nézek, nem, ez nem igazán járható út. Mármint befelé, természetesen. A francba.
- Nem vagyok hülye. Tudom, kik a zsaruk. Jól tudom... - Túlságosan is, ugyanis köcsög Vincent nem is akart kihozni. Az a kéjenc zsaru meg örült volna, ha maradok. Jó lett volna, ha akkor történik valami, lehet már nem lenne együtt ezzel a csajjal. De akkor miért dugja a titkárnőjét? És egyáltalán, hány irodája van?
- Nem kell engem sehova kísérni. Tudok járni, köszönöm. Mellesleg pedig, én is Neki dolgozom, úgyhogy ugyan annyi jogom van itt lenni, mint Neked. Ugyan már. A főnök, két alkalmazott. Tartsunk össze, ha máshogy nem megy. Úgyis olyan jól nézel ki, én is jól nézek ki, jók lehetnénk együtt. Mint Bonnie és Clyde. - Hízelgek neki egy kicsit, fontos. Ha szereznék egy szövetségest, az űber jó lenne. Lehet, hogy még Lizt is segítene kirugatni. Ha nem, akkor meg megverni, vagy valami, hogy felmondjon. De jól jönne egy ilyen benga barát, tök sok jó dologra tudnám használni.
- Ha már ilyen pajtások lettünk, elmondom, hogy ez nem volt jó. Hidd el, jó, ha itt maradok. Ha segítesz, ha hagyod, hogy csináljam a dolgom, akkor meghálálom. De komolyan. - Sokat sejtően rámosolygok. Nem baj, ha hülyének néz, annál jobb. De nekem tudnom kell komolyan az esküvő részleteit. Kezdve attól, hogy mikor és hol lesz. Aztán jöhetnek a telefonszámok, akiket felhívhatok, hogy mégis inkább más virágot és kaját szeretnénk. A terv kész, csak az alapanyag kell hozzá.
Bólogatok a szavaira, de a homlokom ráncolom, amikor becsukja az ajtót, és felém lép. Felemelem a kezem.

- Hé, hé, várj! Bármiféle hálát csak infok után adok. Nem szeretem, ha átvernek. - Tisztázom le vele a játék szabályokat. Méregetem, majd a jobb oldali szekrényhez lépek, de szemmel tartom. Egyelőre nem bízok meg benne, inkább valami használható dolog kéne, hogy társammá fogadjam, de komolyan. Kihúzom a fiókot, Gerard-ra pillantok, majd az iratokra. Újra a férfire, de ebben a fiókban kusza össze-visszaság van, úgyhogy vonzza a tekintetem. Itt tuti találok valamit, nincs minden élére fűzve, csak bepakolva. Itt megtalálom, amit keresek. Érzem.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyHétf. Júl. 21 2014, 01:38

A sok negatívum mellett, miszerint nem is kéne itt lennie és iszonyú béna, azt azért felvésem a kontrák közé, hogy van humora. Kár, hogy ilyen istentelenül fiatal. Ha csak egy öt-hat évvel idősebb lenne, még meg is gondolnám, hogy kikezdjek vele.
- Aki ilyen helyekre jár szórakozni, az számítson ilyen és ehhez hasonló kellemetlenségekre. Ha meg fél, akkor haza lehet menni. – mosolygok, mert hát azért ez kilométer magas labda volt. Majd rájön, hogy ne adogasson nekem ilyeneket, ha nem tudja visszaütni. Az ablakra pillant, mondjuk azt megnézném, ahogy ott kivetődik, mint valami kommandós. De Ő is rájön, hogy nem vinné előrébb az ügyét, ezért visszatér a tekintete rám.
Biccentek, hogy nem néztem ennyire hülyének, bár ha szőke lenne, biztos komolyabb felvilágosítást adtam volna neki a rendőrség munkaköréről. Mintha kissé elkalandozna, legalábbis érdekes kifejezések futnak át az arcán. Lehet, hogy tényleg bolond? Azokkal sosem egyszerű, külön kis világuk van.
A kis méregzsák teljesen bepörög, hogy ki akarom kísérni. Jól felhúzza magát és újfent monológba kezd. Jó, oké, tuti bolond. Talán még papírja is van róla. Ha Nate-nek dolgozna, tudnék róla, ismerném, de legalábbis láttam volna már minimum egy képet róla, ha élőben nem is. De rá emlékeznék, ezért egyértelmű, hogy nem Nate a főnöke. Akkor viszont Vincent babája lesz, ami külön mosolyt csal az arcomra. Nem fogom lelőni a poént, legalábbis nem most, mert hát ez oltári! A csaj azt hiszi, Vincent megnősül? Hát ez beszarás! Vincent? Vissza kell fognom a röhögést.
- Rendben, Bonnie, de akkor is csúnya dolog a főnököd háta mögött kutakodni. – áttérek a tegeződésre, ha már volt pofája… Mondjuk, azt hiszi, kollégák vagyunk, hát egye fene. A hízelgése, vagy inkább seggnyalása nem hat meg. Mondjon, amit akar, higgye csak el, hogy működik, de valahogy ki kell robbantanom innen.
Felszalad a szemöldököm, ahogy némi infóért gyakorlatilag felkínálkozik. Engem ezzel soha nem lehetett megzsarolni. Na, jó, volt időszak, amikor meglehetett, de már nem. Nem érdekel, ha szexet is ajánl az infóért, ha érdekelne, se tudnék neki mit mondani. Nate és köztem az esküvő a milliomod rendű kérdések közé sorolható. Gyakorlatilag nem beszélünk róla. Még az időpontot sem tudom. Persze előbb utóbb be fog avatni, mert nyilván nekem kell majd rendezni a biztonsági dolgokat, de ott még nem tartunk.
Elfogadja a segítségemet, de egy lépés után megtorpanok, mert azt hiszem félreértett. Nem akarom megijeszteni, most nem, most el kell érnem, hogy bízzon bennem. Szememet forgatom, ahogy feltartott kézzel próbálja kihúzni magát a „hála” alól, legalábbis előre nem fizet. Bölcs dolog, egy újabb strigula a kontráknál.
- Nyugi, nem bántalak. – mondom neki és elindulok a fiókos szekrény felé, hogy meggyőzzem, segíteni indultam. Bizalmatlan, szemmel tart, de szerencsére talál egy kis káoszt a megrendeléseknél. Lassan araszolok egyre közelebb hozz, közben húzogatom a fiókokat, hogy ne gyanakodjon. Amikor karnyújtásnyira vagyok tőle, jobb kezemet a dereka köré fonom, és magam felé pördítem. Megragadom a csípőjénél és széles vállamra dobom, alkarommal mellkasomhoz szorítom a térdeit, vádlijait. Jesszusom, de kibaszott könnyű! Belököm a fiókot és az ajtó felé indulok, hogy átcipeljem egy másik, sokkal kevesebb fiókkal rendelkező irodába. Leszarom, ha sikít, ha rugdos, ha a hátamat püföli, akkor is viszem. Mert ez a dolgom. Helyesebben nem az enyém, de most ez jutott.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyHétf. Júl. 21 2014, 08:09

Nem is értem, hogy miért paráztam annyira. Nem olyan ijesztő az ürge, mint elsőre tűnik.  Sőt.  Ha nem játsza az agyát, még jó fej is lehet. Lehet kap egy esélyt.  Ha segít, akkor én sem fogom bajba keverni.  Vincent tuti nem örülne,  ha kiderülne, hogy valaki belógott a második irodájába.  Nem is értem amúgy,  hogy minek ennyi.
- Szerintem meg ha ez egy ilyen drága hely, akkor elvárhatja az ember, hogy igenis vigyázzanak rá,  és ihasson nyugodtan. Ne kelljen attól félnie,  hogy megerőszakolják. A szülők sem örülnének szerintem. - Az mellékes,  hogy ide csak és kizárólag nagykorúak jöhetnek be, ergo édes drága szüleiknek fullra semmi közük nincs ehhez. De akkor is rosszul mutatna egy eljárás, úgyhogy bízom benne, hogy meggondolja és együtt működik.
- De ez a lényeg,  Clyde. Nem érted?  A főnök a főnök.  Nekünk kell összefogni. - Próbálom neki megmagyarázni, hogy ez a lényeg.  A főnök az más világ, neki pedig segítenie kell nekem. De ez nem nagyon akar bejönni sajnos, így kénytelen vagyok más módszerhez folyamodni. De sajnos az sem látszik túl sikeresnek.  Csak a szemöldökét húzza fel, a francba. A végén még nekem kell majd rámásznom, mert semmi együttérzés nincs benne. De nem baj. Vincent remélhetőleg nem tudja meg,  és akkor nincs gond. Már a múltkor is beszólt, pedig a vén békától inkább menekültem, mint akár hozzá értem volna.
De mondjuk Clyde milliószor jobban néz ki. Vele még esetleg benne ia lennék ebben-abban
Meglátjuk,  mennyire lesz rá szükség.
Úgy tűnik,  semennyire, mert mintha felfogná, hogy mit akarok.

- Ajánlom is, hogy ne tedd. Vannak kapcsolataim, nem járnál jól.  - Fenyegetem meg újra, noha  nem lehet túl komolyan venni. Legalább is úgy néz ki. Pedig tényleg beköpöm Vincentnél. Vagy lehet tényleg a saját oldalamra tudom állítani,  és még ő segíthetne kirúgatni Lizt.
Nekilát a fiókokat átnézni, én meg eredmény reményében bele vetem magam a káoszba. Hiba. A legnagyobb, hogy megbízom benne. Elkapja a derekam, és maga felé pördít, persze egyből hadonászok,  úgy érzem el találom valamilyét. Valami csont lehet, mert jól fáj. Ez a barom meg a vállára kap. Újabb filmes jelenet ugrik be. Belekapaszkodom a fiókba. Most jön az a rész,  hogy az kiesik,  lábon vágja,  én meg elmenekülök. De nem jön.  Helyette megakad, és odaszorul az ujjam. Szinte hallom, ahogy reccsen. Pedig nem törik el, de azért fáj nagyon. Legalább ugyan az a kezem.
Clyde becsukja, és a vállára dobva cipel. Nah ez megalázóbb lassan, mint amit Vincent művelt. Rúgkapálok, ütöm a hátát, igyekszem kiszabadulni. Megtámaszkodom széles vállában, igyekszem fülön harapni.

- Egy rohadt kis áruló vagy. Így bízz abban, hogy nem köplek be, hogy kiskorú is bejöhet, ha gazdag. - Fenyegetőzöm. Kár,  hogy nincs hosszú haja, bele tépnék, de így csak a harapás marad.


A hozzászólást Judith Moody összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 22 2014, 14:44-kor.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyHétf. Júl. 21 2014, 13:09

- Szerintem meg, aki ide jár szórakozni, az számoljon a következményekkel. Ez egy klub, itt előfordulnak ilyenek. – mosolygok, tök vicces, ahogy fel van háborodva azon, hogy valaki meg akarja dugni. Várjunk csak! Szülők? Hány éves ez a tyúk? Ovi, komolyan…
Igyekszem nem elröhögni magam, meg kedvem lenne felhívni Vincentet és kérdőre vonni, hogy mégis miért nem számolt még be az őrült csajáról, de ennek most nincs itt az ideje.
- Ha te mondod, Bonnie… - ráhagyom. Tiszta elmebeteg, de legalább jól szórakozom. Tök hidegen hagy, ha esetleg agyatlan smasszernek néz, csak tudnám már kívül az ajtón. Nem hiszem el, hogy ennyit kell szenvednem vele. Más csajok már rég összefosott bokával sietnének haza, csak hogy ne derüljön ki semmi, ez meg itt győzköd, hogy dolgozzunk össze. Tuti van valami kattanása.
Sikerül elcsitítanom a gyanúját, a megrendelős fiókkal kezd vacakolni, én meg a közelébe tudok kerülni. Gyors vagyok, még nem koptak meg a mozdulataim, bár a hadonászásra nem számítottam. Eltalálja az államat, de van egy olyan érzésem, hogy kettőnk közül Ő járt ezzel rosszabbul. Szorosan tartom, ahogy a vállamra dobom, és fordulnék, hogy becsukjam a fiókot, de érzem, hogy kapaszkodik. Leszarom, majd elengedi, ha fáj neki. Sikerül elszakítanom, bármibe is próbált megfogódzkodni és az ajtó felé indulok vele. Belesikít a fülembe, üti a hátamat, rúgkapál. Természetes reakció, nincs mit foglalkozni vele. Hogy áruló lennék, csak egy mosolyt csal az arcomra, naiv kislány, hogy elhitte, segítek neki bármiben is. Kiskorú? Lefizette a beengedő embert? És? Kell neki, otthon várja három éhes száj, megy egy házisárkány. De ezzel nagyon sok mindenre magyarázatot ad.
- Leszarom, hogy jutottál be, a saját felelősségedre vagy itt. Ha így akarod eltapsolni apuci pénzét...
Abbahagyja a hátam ütögetését, vállamra támaszkodik, és már kezdek örülni, hogy megnyugodott, amikor éles fájdalom hasít a fülembe. Ez most komolyan belém harapott? Dobok rajta egyet és felmordulok. A kurvaistenbasszameg, ezt nem hiszem el! Feltépem az ajtót, majd be is vágom magunk mögött és cipelem végig a folyosón a beszélgetős helységbe. Fasz kivan a bolondokkal, most már nem is annyira vicces.
Benyitok a sivár szobába, és az egyik fotelhez viszem. Ledobom, és szó nélkül kimegyek. Becsukom az ajtót, ráfordítom a zárat és egy pár percre a hűvös falnak vetem a hátam. Ujjaim a fülemet tapogatják, vizsgálgatom, de nem harapott ki belőle darabot, szóval nincs nagy gáz. De hogy a faszomba képzelte ezt? Elmebeteg… Meg kell kicsit nyugodnom, különben nem leszek jó fej. Pedig ha Vincentnek dolgozik, akkor nem lehetek vele nagyon durva. Megnyugszom kicsit, és benyitok.
- Ide figyelj, Bonnie! Ha még egyszer harapdálni mersz, olyat kapsz, hogy szívószállal eszel két hónapig. Csak hogy tisztázzuk. – nem kiabálok, még csak meg sem emelem a hangom. Halkan, lassan, érthetően beszélek. Az egyetlen dolog, ami bármit is elárul az idegállapotomról, az a szemem. Érzem, ahogy összeszűkül, ahogy méregetem. Kíváncsi lennék, vajon lobog-e benne az az őrült fény, amit Dean emlegetett mindig, amikor felidegesített. Ő tudta, hol a határ, tudta, hogy ha elcsendesülök, utána már a pofon jön. Remélem ez a bolond csaj is észreveszi magát, mert kezdi elönteni az agyamat a vér.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyHétf. Júl. 21 2014, 22:14

Felvont szemöldökkel nézem, nem értem miről beszél. Hogy gondolkodhat így? De nekem jó ez is. Minden esetre érdekes felfogás, ha az ember a biztonságért felelős. Legalább is a ruházatából és a termetéből ítélve ez a feladata. Majd azért kíváncsi leszek Vincent reakciójára. De nem tudhatja meg... úgyis tudni fogja, elmondom neki. Ha nem lesz a benga a szövetségesem, hát lehet az ellenségem.
- Erre egy csomó ötletes válaszom van. Majd lehet, hogy némelyiket a saját bőrödön tapasztalhatod meg. - Kicsit ijesztő, ahogy vélekedik a biztonságról, nem is értem. Tuti megkérdem majd Vincentet, hogy ez mégis mi. Oké, hogy ő egy állat, de nem hiszem, hogy hagyná, hogy a szórakozóhelyén ilyet bárki megtegyen.
- Én hát. De nem veszel komolyan, hiba, de tényleg. Egy jó szövetséges aranyat érhet, tudod, a főnök meg mindig főnök marad. - Bízom benne, hogy igazából nem így lesz, a főnök gondolata azért mosolyt csal az arcomra. De újra komoly képet kell vágnom. Én itt üzletelni próbálok, de nem igazán megy, mivel nem vagyok száznegyven kiló szín izom, és pasi. Ez sem nagyon tetszik, érzem, hogy lenéz. De vállat vonok rá, igazából nem érdekel, ezek a dolgok sosem tették.
Nekiállunk kutakodni. Elhiszem ugyan neki, hogy segít keresni valamit, de nem hiszem, hogy hosszú távú lesz a munkakapcsolatunk. Tekintve, hogy nem tudok benne teljesen megbízni. De lekötnek a papírok, ő pedig elkap, és majdnem eltöri az ujjam. Fantasztikus.
Hiába püfölöm, csapkodom, rugdosom, semmit nem érek el vele. Horkantva felnevetek.

- Nem apáé, és én rengeteg pénzt kifizettem, hogy itt legyek. Elvárok némi ellenszolgáltatást cserébe. Úgyhogy kezdetnek tegyél le, de rohadt gyorsan! Utána jöhet az, hogy kiteszed a szűrét annak a kreténnek, aki alám nyúlt, mielőtt a mocskos vécében megdug valakit az akarata ellenére. - Mondom a magamét, de csak nem enged le, hiába rúgok, csípek. Kár, hogy nem érem el kicsit lejjebb. Akkor tuti legyőzném. De így nem fog menni, így befejezem a hisztit, és egy új ötlettől vezérelve a fülébe harapok. Örömmel hallom, hogy felsziszeg, a számban érzem a vére ízét. Megdob a vállán, én meg nyögve nyekkenek rajta. Azt hiszem átrendeződtek a belső szerveim. Basszus.
Nem látom hova akar ledobni, de egyből utána kapok, hogy azért ne vágjon már így a földhöz, de elvétem a mozdulatot, és hálát adok a fotelnek, ami ott terem. Újabb nyögés szakad ki belőlem. Hát nem egy finom ember, kifejezetten durva. De legalább kimegy. Megmasszírozom a lábam, sajog. Meg a hasam is fáj, és megrántottam szerintem a derekam. A rohadt behemót! Hát hogy meri? Mégis csak egy nő vagyok, mégis mit képzel magáról?
Felhúzom a ruhám, lejjebb tolom a harisnyát, örömmel látom, hogy a csípő csontomon nyoma fog maradni az ütésnek, ahogy a vállával találkozott. Most örülök neki. Visszarendezem magam, az ablak felé nézek. Mégis ki a frász találta ki a bukó ablakokat? Mire jók, de komolyan!? De végül is, mindegy, úgysem szöknék meg. Nah jó, van rá esély.
Felállok, ide-oda járkálok. Nincs sok dolog a szobában, itt is van asztal, de fiókok nélkül, rajta lámpával. Egy szék, szerintem ki fog törni a lába. Hát nem telik jobbra? A fotel, amibe belebaszott, majdnem a falnak van tolva, többször megtették, látom a festéken. Megfordulok, és nem értem a helyiség értelmét. Minek bele könyves polc, ha egy darab könyv sincs?
Sóhajtva fordulok meg még egyszer. Nem érzem, hogy pánikba lennék esve, hogy jézusom, most mi lesz. Inkább kezd körvonalazódni egy terv a fejemben. Sajnálom, hogy nincs tükör, jó lenne. Nem baj. A karkötőm szorosabbra állítom, és beletúrok a hajamba. Előre dőlök, kicsit megrázom a fejem, tíz ujjal fésülöm a hajam, hogy kicsit kócosabb legyen. Majd felegyenesedek, és a ruhámat igazgatom. Így kilóg a melltartóm vonala, jó lesz ez.
Ezt a pillanatot választja az áruló szekrény, hogy benyisson. Hallgatom, mosolygok, míg beszél. Felspannolta magát odakint, király. Én nem vagyok ideges.

- Idefigyelj, tudja a franc ki vagy! Azt hiszed, megijesztesz? Komolyan? - Kérdőn nézek rá, csípőre teszem a kezeim, az egyik lábamra helyezem a testsúlyom, mosolyogva nézek rá, az a tipikusan idegesítő, amikor ütnéd a másik fejét. Közben tök ideges vagyok. Azért mégis csak egy színizom csávó, aki úgy kapott fel a vállára, mintha egy macskát emelt volna fel. Kicsit izzad a tenyerem, kapaszkodom a csípőmbe. Már sajog, ahol megütöttem, nem baj. Rászorítok, ha fáj, akkor tuti nem esek ki a szerepemből. Határozott tervem eljutni a határaiig. És túllépni rajtuk.
- Ennek az elit helynek, ma este a atombiztos rendszere megdőlt. És ezt Te is tudod. És nem csak ilyen gyengeségekre tudnék rámutatni... - Végig mérem, jelezve, hogy rá is gondolhatok. Simán kijátszható. Tényleg azt hiszi, ilyen hülye vagyok? Hogy ha akarnék, nem tudnék meglépni? Hiszen bejutottam. Persze, bevettem, hogy segít, azt hittem normális, de... puhánynak látom. Legalább is nagyon szeretném annak. Magasra tartom a fejem, úgy nézek rá. Megint az állatok testbeszédét használom. Kihívón nézek a szemébe, látom, hogy méreget, hogy ideges. Nem csodálom, én is az lennék, ha egy hülye kislány túljárna az eszemen.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyHétf. Júl. 21 2014, 23:19

A felét sem hiszem el annak, amit mond, de ha tényleg van kint egy molesztáló, azzal csúnyán el fogok beszélgetni. Sok mindent elnézek a részegeknek, mert fizetnek, de ezt nem szoktam jól viselni. Ha lesz rá alkalmam, szólok a fiúknak, hogy tartsák nyitva a szemüket.
- Ezt vegyem fenyegetésnek? – nézek rá mosolyogva. Ha ki akar rúgatni, ahhoz ennél sokkal jobb mesét kell előadnia. Olyan biztos helyem van, mint senki másnak. Mellesleg mindenki tudja, hogy milyen egy szórakozóhely, minek húzza fel magát ennyire? Nem így kéne felöltözni, és akkor nem nyúlkálnának utána.
- Komolyan veszlek, Bonnie, rég nem vettem ennyire komolyan senkit. Segítek is, ha hagyod. – próbálok meggyőző hangot megütni, őszintén remélem, hogy sikerül. Találkoztam már néhány bolonddal, és mindig bejött, hogy rájuk hagytam a faszságaikat.
Most is bejött, mert mellette állok, a fiókokat húzkodom, de bele sem nézek egyikbe se. Pontosan tudom, hogy mi hol van, őt figyelem, ahogy közeledek hozzá. Vállamra kapom, és indulok vele az ajtóhoz, hidegen hagy a tiltakozása. Hallom, hogy sikítozik a fülembe, de nem izgat, max pár napig nem hallok majd rendesen, ha jobbról szólnak hozzám. Meg sem közelíti egy robbanás üvöltését.
- Minek fizettél ennyit? Csak megveszed a belépőt és már bent is vagy. Elkérték a személyidet? Nem hiszem… - de tényleg, minek kellett lefizetni Bullt? Biztos szívózott vele, mert látta, hogy hülye, de személyit csak akkor kérünk, ha tizennyolcnak sem néz ki a vendég. Ha elég felnőtt ahhoz, hogy ide merje tolni az arcát, akkor beengedjük. Ez van. – Ellenszolgáltatást? Babám, azért pontosan ilyen szolgáltatások járnak, ha a zárt ajtók mögé jössz, mint amiben részed van. Én nem panaszkodnék a helyedben, még kedves is vagyok. – arra, hogy a molesztálót hogy fogom kitenni, nem vagyok hajlandó reagálni. Ki fogom tenni, ha ugyan egyáltalán tényleg van ilyen a vendégek között, de tolókocsiban fogja elhagyni a helyet, az biztos.
Minden tiltakozása ellenére kiérek vele a folyosóra, amikor megharap. A rohadt kis szuka! Kedvem lenne itt a falhoz csapni, de ehelyett csak megdobom kicsit. Érzem, ahogy vállam a kemény csontnak ütődik, hallom, ahogy nyög. Nem lehetett kellemes, de leszarom. Aki harapdál, az így jár. A „kihallgatóban” ledobom a fotelbe, látom a szemében a rémületet, ahogy utánam kap. Talán azt hitte a betonra fogom ledobni? Ennyire állatnak néz? Nem baj, nézzen csak. Hangosan nyögve csapódik a puha bőrfotelbe, én meg sarkon fordulok és rávágom az ajtót. A fülemhez nyúlok, érzem a meleg vért szivárogni a sebből. A hülye picsája… Tuti véres lett a gallérom, de leszarom, majd kidobom a picsába otthon az ingemet. Én nem fogok szarakodni a fehérítővel! Felitatom a barnás, félig alvadt vért egy zsepivel és próbálok lehiggadni, de kurvára nem megy. Szólok a fiúknak, hogy állítólag van kint egy perverz, kerítsék elő és hozzák be. Intézkednek, mert ismernek, nem szólok hiába, és főleg nem kétszer. Járkálok egy kicsit, az mindig segít, és amikor már nem akarom letépni a fejét, benyitok.
Mi a fasz? A tyúk úgy néz ki, mint akit most erőszakoltak meg. Ohó, velem nem játszik ilyet a kis csirke, az biztos. Vagy én túrom szét a séróját, vagy fogja magát és megfésülködik, mert ilyet én nem játszom. Azt mindenesetre csípem, hogy van annyi vér a pucájában, hogy visszapofázik. Csípném, ha nem ilyen idegesítő módon adná elő… Elé lépek, hogy alig pár centi válasszon el minket. Vagy inkább milliméter.
- Miért, Te ki a faszom vagy itt? – a szemébe nézek, és keresem a félelem legapróbb szikráját. Halkan beszélek, hidegen, kimérten. Ilyenkor egy normális ember már összehúzná magát. – Azt hiszed, az a célom, hogy megijedj? Korántsem. Csak a tényeket sorolom. Hogy ne érjen meglepetés.
Tekintetem a kezére siklik, ahogy a csípőjét markolja. Ideges. Legyen is. Meg persze biztosan megütötte magát, amikor ütköztek a csontjaink. Fasznak kellett belém harapni!
Összeugrik a gyomrom, ahogy arra utal, hibáztam. Tény, hibáztam, mert nem bolond biztos a rendszer. Elmebetegekre nem számítottunk, legalábbis nem ilyen sunyi fajtára. De semmi gond, ki lesz javítva a hiba már tegnapra. Az álla alá nyúlok, szorosan tartom, hogy ne tudjon félrenézni. Úgy bánik velem, mint egy állattal, hát megkaphatja.
- Bonnie, Bonnie, nem túl okos ilyen hamar kiteríteni a kártyáidat. – mosolygok, de csak a számmal. A szemem komoly, hideg és látom magam a szembogarában tükröződni. Nem is rossz. – Kinek túrtad így szét magad? Jobb lett volna, ha a rúzsodat is elkened, úgy hitelesebb. – felnyúlok a hüvelykujjammal és egyetlen határozott mozdulattal tönkreteszem hibátlan sminkjét. – Így már sokkal jobb.
Elengedem és hátrálok egy lépést. Végigmérem, mint a boltban az árut. Ha most látnám először, simán bevenném a molesztálós meséjét. Elismerően csettintek a nyelvemmel, jó munkát végeztünk.
- Mond csak, ha már ilyen jól eldumálunk, mit akarsz az esküvői iratokkal? Tönkretenni a rendezvényt? Felhívni minden vendéget és más időpontot megadni? Más kaját rendelni? Más helyszínt lefoglalni? Mondd, mi a terved? Kifejezetten érdekel, mi jár a kis ravasz fejedben.
Pontosan tudom, hogy ezek után semmit nem fog elmondani. De nem érdekel. Hagyom pattogni, előbb utóbb úgyis elfárad. Ha meg nem, ha csak szájal, vagy újra nekem támad, hát a falhoz kenem, hogy nyekkenjen. Nem akarom bántani, tényleg nem. Nőt sosem bántanék, csak szeretném elérni, hogy egy kicsit összeszarja magát. Bár simán lehet, hogy erre gerjed, nem tudhatom.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyKedd Júl. 22 2014, 14:41

Csak mosolygok. Tényleg ekkora barom? Legközelebb diktafonnal fogok jönni, mert ha valami erre specializálódott szervezet meghallaná ezt a dumát, úgy zárnák be a helyet, hogy öröm lenne nézni. Azt hiszi, hogy szopózhat? Azért, mert lány vagyok, vagy mert nem tudom fizikailag legyőzni? Téved.
Ezek után ide fogok hívni szórakozni mindenkit az évfolyamról, sőt, még lejjebbről is. Hiszen beengedik őket. Láss csodát, hogy teszi tönkre egy alkalmazott a fényesen csillogó klub jóhírét. Már előre izgatott vagyok, hogy mi lesz itt. Alig várom, hogy vissza térjek. Nem fogja megköszönni a melák.

- Hallod, te tényleg ekkora sutyerák vagy? A főnököd hallotta már, hogy hogy beszélsz? De most komolyan. Nem mellesleg egy vendéggel. Mert akár tetszik, akár nem, én az vagyok. Úgyhogy barmira elvárom, hogy normálisan viselkedjél. Első körben pedig a vendégkönyvbe foglak beírni. - És ez igaz is. Lehet, hogy olyan helyen talált, ahol nem szabadott volna lennem, de ettől függetlenül én kifizettem, hogy itt vagyok, és vendég vagyok. Én vagyok őérte, belőlem kapja a fizetését, és miattam van többek között munkája. Kurvára elvárom, hogy normálisan viselkedjen, ahogy otthon is elvártam a szobalánytól. Mert ez így működik. Ő az én alárendeltem, és ez nem fordítva van.
Mégis végig cipel a folyosón, be egy szobába. Komolyan azt hiszi, hogy ezzel el fog intézni mindent? De legalább megharapom, talán a térdem is elég csontos ahhoz, hogy fájdalmat okozzak vele. Rámcsapja az ajtót, hallom, ahogy fordul a kulcs a zárban. Idióta. A fejem csóválom, és körbe nézek.
Nem félek attól, hogy bajom esik, nem hiszem, hogy árthat nekem. De elég gáz ez a szoba. Remélem nem gyakran hoz ide senkit, ez is ront a hírnéven. Mondjuk ő maga eléggé teszi, azt hiszem.
Viszonylag hamar visszajön, vérzik a füle. Király. Két lépéssel vág át a szobán, és áll meg előttem. Élvezem, hogy látom az arcán, nem tetszik neki, amit művelek. Szegény...
Kihúzom magam, hogy ne legyek sokkal alacsonyabb, és állom a tekintetét. Tudom, hogy meg akar ijeszteni, de arra várhat. Ideges vagyok, persze, de ez éltet, ahogy érzem, hogy száguld a vérem. Tudom, hogy bármit megtehetne velem, puszta kézzel meg tudna ölni, de még csak hozzám sem fog érni, és ez ebben a legszebb. Hogy azt csinálok, amit akarok, és nem tehet ellene semmit.

- Én itt sokkal több vagyok, mint te valaha is leszel. Vendég vagyok. Hallottad már a mondást? A vendégnek mindig igaza van. És ha már a tényeknél tartunk. Mondok én is egyet. Kurva nagy bajban vagy. - Nehezebben kapok kicsit levegőt, annyira ideges vagyok, de veszettül élvezem. Teszek felé még egy lépést, ha nem akarja, hogy össze érjen az orrunk, kénytelen lesz hátrébb húzni a fejét. A cipőink már így is majdnem csókolóznak. Erőt fitogtat? Olyat tudok én is.
Az államra fog, én pedig nehezen, de legyőzöm a késztetést, hogy kirántsam a kezei közül. A kérdésére csak mosolygok, azt hiszem, pontosan tudja, hogy kinek is lett "belőve" a hajam. Az zavar, hogy átlát a tervemen, de nincs minden veszve, nem az a lényeg, hogy ő elhiggye. Szétkeni a rúzsomat, még szélesebb mosoly jelenik meg az arcomon.

- Ezt elfelejtettem, de így tényleg hitelesebb. Lehet mégis lehet rád számítani? - Hogy egy hatalmas nagy balek vagy, és magad alatt vágod a fát. Hátrébb lép, én meg igyekszem nem felnevetni, jó lesz ez. Kezd múlni az idegességem is, ahogy egy inkább élvezem a helyzetet. Mély levegőt veszek, végig mérem. Míg beszél hátrálok, és leülök a fotelbe. Keresztbe teszem a lábaim egymáson, két kezem a karfán nyugszik. Lepillantok, meglepő, milyen nyugodtak az ujjaim, pedig ezerrel dobol a vérem.
Hogy csinálja Vincent? Most nekem is menni fog, mert mennie kell. Elengedem a szavait a fülem mellett, rápillantok.

- Szóval... hol vannak azok a rendőrök? Hosszú percek teltek el az óta, mióta kihívattad őket. Ezt sem magad csináltad, jegyzem meg. Alig várom, hogy ide érjenek. Hogy lássák, hogy mi is történt valójában. Hogy fényt derítsenek a gyengeségekre. A hibáidra, amiket elkövettél nem egészen tíz perc alatt. - Nyugodtan beszélek, a szemébe nézek. A saját vermét ássa, alig várom, hogy bele zuhanjon. Meg a rendőröket is. Borzalmasan fogom élvezni a dolgot, ha végre megérkeznek. Érzem belőle a feszültséget, tudom, hogy meg akar félemlíteni, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy nem megy neki. Mondjuk miért is menne? A tekintélye rég ott maradt a másik szobában, szerintem a méltóságával együtt. Láttam, hogy rosszul viselte, mikor az arcába mondtam, hogy elrontott valamit. Úgyhogy egy hirtelen ötlettől vezérelve újra kinyitom a számat.
- Ajjajj, Clyde! Hibáztál. Bajban vagy. - Továbbra is a szemébe nézek, nem állom meg mosolygás nélkül. Egyik kezem leveszem a karfáról, és belemarkolok a harisnyába a combomon. Megrántom, az anyag meg reccsenve enged. Kicsit meghúzom, hogy azért kilátszódjon fehér bőröm. Alig várom, hogy tényleg megérkezzen a rend őrei. Kíváncsi vagyok, akkor mennyire lesz nagyfiú.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyKedd Júl. 22 2014, 16:31

Számolnom kell a lehetőséggel, hogy a nő – vagy inkább kislány – van annyira őrült, hogy ránk uszítja az ellenőröket. Nem gond, szólok Bullnak, hogy mindenkitől kérjen személyit, még a negyven évesektől is. Aki be akar jutni, az úgyis bejut. Itt mindenkinek annyi pénze van, mint a szemét – már azoknak, akik ide járnak bulizni –, semmibe nem kerül nekik egy hamis személyi borsos árát kicsengetni.
- Ó, a főnökünk azért fizet, mert így dolgozom. – hangsúlyozom, hogy ugyanannak az embernek dolgozunk – legalábbis szerinte – mert mintha kezdené elfelejteni – Te pedig, csillagom, vendég vagy, ez tény. Csakhogy abban a pillanatban, hogy betetted a lábad erre a folyosóra, megszűntél vendég lenni, és egyszerű simlis betörő lettél. Úgyhogy kis szívem, én a helyedben befognám. A könyvbe meg azt írsz, amit akarsz.
Beszarás a kis csitri. Úgy vagdalkozik, mintha az övé lenne a hely. Intézkedik jobbra-balra, nem is sejti, milyen kibaszott szarul áll a szénája. A rohadt szukája nem éri be a szövegeléssel, még harap is. Volt már dolgom pár elmebeteggel, de ilyen hülye picsát én még nem láttam. A rohadt picsába!
Rázárom az ajtót, lerendezem a fiúkat és próbálom megnyugtatni magam. Inkább nem járok sikerrel, mint igen. A rohadt életbe! Hát már semmi sem szent? Hát milyen világban él ez a csaj? Teljesen elmentek neki otthonról, ez már biztos. Elbeszélgetnék a szüleivel. Hogy lehet ilyen szarul nevelni egy gyereket? A picsába!
Ahogy megállok előtte, kezdem gyanítani, hogy az egyszerű megfélemlítéssel nem fogok eredményre jutni nála. A rohadt életbe, Vincent most nagyon keresztbe tett nekem ezzel a nővel. Biztos hozzászokott már az állatokhoz.
- Igazad van. Most is igazad van. – ráhagyom, mert nem állok le bolondokkal vitatkozni. Felszalad a szemöldököm a kijelentésére, miszerint kurva nagy bajban vagyok. Hát szerintem meg Ő van kurva nagy bajban. Mi a fasznak akar mindenáron fölém kerekedni? Ez a perverziója, vagy mi? A kurvapicsába már! Közelebb lép. Minek? Én ugyan nem hátrálok meg előle. Mi faszt akar ezzel elérni? Megmondtam mi lesz, ha megint megharap. Idióta…
Ó, hát lehet velem játszani, csak nem érdemes. Bassza meg, még meg is köszöni, hogy szétkenem a rúzsát. Nem szólok rá semmit, hagyom, had örüljön a fejének. Ő kiteregette a lapjait, és azt hiszi, nincs nálam semmi. De édes istenem, mekkorát téved! Fogja magát és kényelmesen elhelyezkedik a fotelben. Szuper, még a végén otthon fogja érezni magát. A rendőrök? Hogy hol vannak? Jó kérdés bogaram. Elmosolyodom, mert hát nevetséges, hogy ennyire a középpontban érzi magát.
- Édes, hogy azt hiszed, mindenki veled foglalkozik, de elárulok neked valamit. Kurvára nem körülötted forog a világ. A zsaruk nem miattad jöttek, úgyhogy abbahagyhatod ezt a színjátékot. Senki nem tudja rajtam kívül, hogy itt vagy. Én pedig ráérek egész éjszaka. Szóval, mi a célod az esküvővel? – elé guggolok, kezemmel a fotel oldalán támaszkodom és figyelem minden rezdülését. Mélyen a szemébe nézek, látni akarom, amikor koppanva leesik neki, hogy senki nem fogja megmenteni.
- Hibáztam, de legalább elismerem. – biccentek finoman – Te mikor fogod beismerni, hogy bakot lőttél?
Mosolyog, miközben megtépi a harisnyáját. Nem hiszem el, hogy ennyire idióta. Hát most mondtam neki, hogy feleslegesen játszadozik. Elkapom a csuklóját, felállok és felé hajolok. Közel vagyok hozzá. Nagyon közel. Karját a karfára szorítom, orrunk szinte összeér és mélyen a szemébe nézek.
- Mit akarsz? – kérdezem lassan, tagoltan. A szavakat szinte csak sziszegem, szűröm a fogaim között. Most már kezd kurvára elegem lenni, kimennék elszívni egy cigit, a VIP terembe is be kéne néznem. Fasz kivan az egésszel. Lehet, rázárom az ajtót és itt hagyom rohadni reggelig. Legalább nyugtom lenne.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptySzer. Júl. 23 2014, 22:17

Lassan terv körvonalazódik a fejemben, Apának fogok szólni, megszopatom ezt az öntelt barmot. Vincenttel nem akarok kibaszni, de ennek a szekrénynek muszáj leszek levakarni ezt a mindentudást sejtő kifejezést az arcáról. Közel sem olyan tökéletes, mint hiszi. Hibát hibára halmoz.
- Örülj, hogy ő a főnök. Ha én lennék már munkanélküli lennél. De majd Vincent is megtudja, hogy mekkora bakot lőtt veled. - Beképzelt majom. Tényleg nem tudom mire van annyira magával. Már egyáltalán, olyan könnyű volt ide is bejutni, mintha az iskolába mennék órára. Nevetséges. Vajon a VIP-ba is sikerülne? Drogozhatnék én is? Biztos baromi nagy orgiák vannak. De nem, azt hiszem, azt nem bírnám. Mégis ez a következő project, csak hogy az alkalmatlanságát bebizonyítsam.
- Azt hiszed? Mert hatalmasat tévedsz. Én még mindig vendég vagyok. Bárhova is tévedtem. Sajnos... nincs eléggé kitáblázva a vécéhez vezető út. - Zavar, ahogy hozzám áll. De nem kell aggódnia, lesz még ennek folytatása. Főleg azok után, ahogy viselkedik velem, és kicipel a szobából.
Rám zárja az ajtót, de ahogy visszatér, öröm lesz úrrá rajtam. Látom, hogy igyekszik nyugodt maradni, de nem megy neki túl jól. Érzem a belőle áradó feszültséget és idegességet. És ez csak fokozódik, ahogy "beszélgetünk".
Rám hagyja a dolgot, de nekem teljesen rendben van így is. Igazat adott. Hogy hogy hiszi, az már mindegy. A francba, tényleg kellett volna az a hangfelvevő. Nem baj, jó lesz így is, úgyis megoldom, csak még nem tudom, hogy hogy. Addig pedig dagonyázok idegességében. Én csak feszült vagyok, nem félek tőle, de kellemes idegesség bizsereg a testemben. Annyira szeretem ezt az érzést, muszáj tovább ütnöm a vasat, amíg még meleg.
A homlokom ráncolom, nem értem, hogy miről beszél. Miért forogna körülöttem minden? Pont az a lényeg, hogy engem hagyjanak békén, és ne foglalkozzanak velem. Had keressem meg, amit szeretnék, és távozzak nyugalomban. Erre vágytam, de mondjuk nekem így sem rossz. Legalább nem olyan unalmas a dolog. De hogy Lizt ezért még egyszer megtépem, az is teljesen biztos.
Meglep, hogy nem jön senki. Hallottam, hogy rendőrt hivatott, de ezek szerint nem miattam. Vagy most blöfföl, vagy akkor tette. Mégsem zavar. Ha ő nem hív, hát teszem én, és nem fog örülni neki, az teljesen biztos.
Állom a tekintetét, nyelek egyet. Így azért sok dolog megváltozik, de újra elmosolyodom, nem hagyom, hogy lássa, elbizonytalanodom. De az ablak nem járható út, valami mást kell választanom.

- Tényleg fel kellett volna venni, amit beszélsz. Kurva nagyot hibáztál, de ne aggódj, majd elmesélem Mr Sparksnak is. Hidd el, nem fog örülni, hogy bántalmazod a vendégeit. Főleg nem olyanokat, akiknek szüksége van a segítségre, mert eltévedtek. Clyde, Clyde, bajban vagy! - Ismétlem meg újra a tényt, immár kicsit éneklős hangon. Idegesítően mosolygok rá, mintha minden teljesen rendben lenne, de rohadt gyorsan ki kell találni valamit, mert nem tervezek sokáig maradni.
Elkapja a kezem, visszanyelek egy szisszenést, ökölbe szorítom a kezem, érzem a tenyere alatt, ahogy lüktetnek az ereim. A pulzusom tovább gyorsul, pedig így sem volt lassú. Felszegem a fejem, ahogy közel hajol, mosoly bújkál a szám sarkában a kérdésére. Tudja, hogy bajban van, tudja, hogy hibázott, és élvezem, hogy erre a dologra én mutattam rá.

- Mitől vagy ideges? Csak nem... félsz? - Kérdezem kis hatás szünet után. Kihúzom magam, egyenes háttal ülök, most már nem támaszkodom a támlának. Ha nem akar lesmárolni, kénytelen lesz hátrébb húzódni. Ezerrel ver a szívem, a torkomban érzem. Mégsem véletlenül járok a suliba, hála az égnek. Pedig nagyon mozoghatnékom van, hogy kiadjam a felgyülemlett feszültséget magamból. Bátor vagyok, mert biztos vagyok benne, hogy nem fog bántani. Nem meri megtenni, főleg, mert ugyan annak az alkalmazottja vagyok, mint ő. És hiába nem látja be, még mindig egy vendég vagyok. Egy ilyen eset pedig rosszul mutatna a hírekben. És ezt neki is be kell látnia. Ha ugyan nem késett el vele. De ha rajtam múlik, már így is kap egy kis hírverést.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Vincent SparksVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 393

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyCsüt. Júl. 24 2014, 21:27

Beszarás ez a nap, a faszkivan az egésszel. Nate valahol élvezi az életet én meg arra esek be, hogy hemzsegnek a zsernyákok. Persze engem azonnal be kel avatni, mi a retkes faszom van már? Ki mondta, hogy én nem egy vendég vagyok itt? Mert Sparks vagyok? Basszamármegavilág! És hol a geciben van Gerard, amikor Bull hablatyol mindenféle fontos ügyekről, hogy verekedés volt. Könyörgöm  mennyi az idő? Hát hol van még, hogy mindenki istenesen bebasszon? El sem fogyott még annyi pia, hogy mindenki kidobja a taccsot.
Lazán zsebre dugott kézzel hallgatom a főcsendőr szavait arról, hogy razziázni fognak, mert neki gyanúsan sok a kiskorúnak tűnő egyén. Akurvaistenbasszameg! Megmondtam, hogy figyeljenek oda, jó, hogy Nate szarik az egészre, mondjuk nekem meg akkor főleg semmi közöm hozzá. Gazdát cserél három ropogós százas és a főféreg lelép az embereivel, meg viszik, akik bunyóztak, van két törött orr, némi vér és kis riadalom, de ahogy elhagyják a termet és felcsendül a zene már csak a verekedés okozta izgalom marad. "Vérszagra gyűl az éji vad....." Mindig is tudtam, hogy az emberek kegyetlenek. Később leverem az öcsipókon a tartózást.
Magamhoz intem Bullt, hogy meséljen már nekem arról, hogy lébecol kedvenc extengerészgyalogosunk, miközben itt áll a bál és nem szalagavatós....
Veszem, hogy valami ügye van, de basszemegkurvaisten itt is lenne.
Sejtem, hogy a "kihallgatóban" faggat valakit a csínytevéséről. Ah de milyen költői vagyok ma.
Beállok a pulthoz, mindenki előtt kiszolgálnak egy jeges teával, majd sok ciccenő felszólalás és néhány félre érthetetlen ajánlat meghallgatása mellett megindulok felfedezőbe.
Pillanatra elgondolkodom rajta, hogy kommandósan nyitok be, avagy lábbal, de még ahhoz is lusta vagyok. A tea a kezemben elég rémisztő, de a drogos estém után méregtelenítésen vagyok, avagy valljuk be emberesen fáj a gyomrom, mint a veszett kutya harapása.
Minden teketória nélkül nyitok be az ajtón, talán meg sem hallanak, hogy aztán döbbenten pislantsak az erotikus jelenetet
Judith? És Gerard? Mi a geci? Torkot köszörülök, de kedvem lenne tovább nézelődni.
A csitri úgy néz ki, mint akik máris túl vannak egy menetet és ugyan ki tudja hogy nem?
- Zavarok? - gyors önvizsgálat... Zavar engem, ha basznak? Nem! jól van, akkor szívesen zavarok.
Az egész mégis olyan abszurd. de mégsem támad nevetni kedvem. Mi a retek van a buta picsával, hogy mindenkire rámászik? Vagy Gerard tette rá? Mi van itt emberek?
Behajtom magam után az ajtót, hátammal neki dőlök, belekortyolok a teába, és próbálom befogadni amit látok. Judit csókra hajol a macsóhoz, de már ziher, hogy smároltak, mert a rúzsa el van kenődve.... Nah most ez mi a kurvapicsa? Egyrészt mi a faszt keres itt a szuka, másrészt meg... ne már munka időbe....
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyPént. Júl. 25 2014, 01:06

Kikészít ez a tyúk. Egyszerűen nincs erőm reagálni a hülyeségeire. Hogy a picsába tud ennyi faszságot összehordani? Az meg külön felbasz, hogy ilyen kibaszott kitartóan szurkálja azt a gyengémet, amire rátalált. Fasz kivan, hogy az embert mindig a szar napjain találják meg ilyen elmebeteg picsák.
Magára hagyom, talán kicsit lehiggad, ahogy én is. De bármennyire is sikerült lehiggadnom, amint belépek a szobába, elpattan a cérnám. Tudom, mi a terve, tudni vélem, és kurvára nem vagyok tőle boldog. A kis faszom tele van már ezzel a csajjal. Hogy a kurva életbe lehetne kikapcsolni? Csak van rajta valami fogás, bár még nem találtam meg. A picsába, hát minden nő arra pályázik, hogy kikészítsen? Megpróbálom kizökkenteni azzal, hogy hiába várja a zsarukat, hogy senki nem tudja, hogy itt van, nem látom rajta, hogy kiakadna. Az egyetlen jele annak, hogy nem nyugodt, az a vadul száguldó pulzusa. De ez simán lehet attól, hogy ennyire élvezi a helyzetet, amivel nem tudok mit kezdeni. Legszívesebben hagynám az egészet a picsába és mennék a dolgomra, de az egyenes út a kirúgáshoz, ha ezt a hülye szukát hagyom itt randalírozni.
A fotelbe szorítom, de még ez sem elég neki, még mindig pofázik, még mindig feszíti a húrt, és komolyan koncentrálnom kell, hogy visszafogjam magam. Közelebb hajol, de nincs időm válaszolni. Az ajtó felé pillantok, és elengedem a kis picsát. Vincent áll az ajtóban, látom a fején, hogy pontosan az történt, amit a kis szuka akart.
- Dehogy, kerülj beljebb. – felegyenesedek és hátrálok egy lépést.
- Jó, hogy jössz, Főnök! El kéne beszélgetned Bonnie-val az esküvődről. – mutatóujjammal meglazítom a galléromat. Kezd kurva melegem lenni, és szeretném megnézni a sebet is a fülemen.
- Van egy kis dolgom, öt perc és jövök! – fasz kivan, beszélnem kell a srácokkal, a pultosokkal, be kell néznem a VIP-be, tuti a zsaruk is itt basszák még az anyjukat. És emiatt a kibaszott tyúk miatt mindent elbasztam ma, amit csak lehetett. Mert persze mindig mindent nekem kell elintéznem, ha rendes munkára vágyom. Olyan kibaszott szar lesz az estém, amilyet még nem basztam. Szuperkirályság!
- Az isten bassza meg! – mondom még elég hangosan, mielőtt becsukódik mögöttem az ajtó. Az első dolgom, hogy beleszólok a belső vonalba, hogy mindenkitől kérjenek személyit. Aztán lerendezem a zsarukat, mert kibaszottul szimatolnak. Benézek a VIP-be is, de ott minden rendben, a srácok az ajtónál még vész esetén sem mozdulhatnak, de holnaptól a staff folyosó elé is állandó embert fogok állítani. Még egy ilyen elmebeteg és mehetek vissza szolgálati sofőrnek. A végén még pont emellé a picsa mellé. Még csak az kéne. Igyekszem visszaérni, mert mégsem hagyhatom sokáig egyedül Vincentet a saját szukájával, mégsem övé a hely.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Vincent SparksVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 393

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyPént. Júl. 25 2014, 14:28

Az egész jelenet nekem groteszk, de vagyok olyan jófej, hogy benne vagyok, bármit is játszunk. Odakint a dolgok olajozottan zajlanak, a zsernyákok elninóztak a halélretkesfaszára. Bullék pedig végzik a dolgukat.
A szobában kaotikus kissé a kép. Judith a fotelban feszeng, éppen csókra(?) hajol Gerard felé, de ez mondjuk gecire nem az én ügyem. Ha nekik így tetszik, akkor játszanak, csak mondjuk szabadidejükben, nem akkor amikor a férfinak dolga lenne. Igaz már nem sok akad odakint.
Jobbik lában keresztbe rakom a másik előtt, szabad kezem a zsebembe süllyesztem, hátam az ajtónak vetem.
Majdnem megkérdezem, hogy a mimről kell beszélgetni? Egy pillanatra döbbenek le, majd veszem a lapot.
- Hogy szivárgott ki a hír? Teljesen diszkréten szerettük volna megrendezni azzal az 500 fővel. – mi a geciről van szó? Ki házasodik kivel? Még Nate sem teszi Corns-sal, szóval nekem ez tök magas. Az meg, hogy a hülye picsa honnan szedte? Az sem sokkal jobban érdekel.
- Aha. Maradsz! – nem akarok geci lenni, de az ajtóból nem mozdulok, nem lehet olyan hülye, hogy megadja Judithnak az előnyt, hogy ő számoljon be az eseményekről, meg amúgy sem tervezem, hogy kettesben maradunk. Gerard meg bassza meg és kushadjon itt. Ha csak arrébb nem basz az ajtóból nem megy ki.
- MI a faszom van a füleddel ember? – komoly, hogy vérzik. Verekedtek? Mi a faszom? Judith felé pillantok, szakadt ruhájára, elkenődött sminkjére, ádáz tekintetére és mi a retkesgecifaszom van már megint?
- Valaki kibaszott gyorsan foglalja össze mi történt. – igazából meg leszarom, de nem tetszik, hogy G. menekülne. Bassza meg, vigye el a balhét és számoljon be az eseményekről. Aztán döntsük el, mit játszunk, mert szívesen leszek a partnere, ha a buta libát kell kikészíteni. Mélyet sóhajtva kezdek váakozásba, valaki avasson be. A teámba iszok és elfog a kísértés, hogy kérjek egy whiskyt. Ezt ember nem bírja.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptySzomb. Júl. 26 2014, 16:42

Élvezem, ahogy kikészítem Gerardot. Nem kerüli el a figyelmem bőre alatt feszengő izmai. Nagyon tetszik, hogy sokkal erősebb, hogy bármit megtehet, és mégis én vagyok erőfölényben, mert nem mer semmit csinálni. Olyan, mintha a tűzzel játszanék, komolyan úgy érzem, és rettentően élvezetes a helyzet. Ha nem kéne magam szerepben tartani tuti itt ficeregnék meg az ujjaim tördelném, nem bírok a véremmel, mozognom kell!
De megelégszem annyival, hogy ökölbe szorítom a kezem, majd kinyújtom az ujjaim, és még egyszer. Zsibbadnak, ahogy ránehezedik, félelmetes, amit a szemében látok, ahogy közelebb hajol, mégsem hagyom, hogy lássa, közelebb hajolok, ő viszont nem húzódik el, ez egyrészt meglep, másrészt viszont sejthettem volna. Sebaj. Próbálom kitalálni, hogy mozduljak ki a szituációból, hiszen ez a tervem nem jött be, de nincs is szükség, mert megteszi a nyíló ajtó. Ő nem kapja oda a fejét, így én sem, csak mikor meghallom a belépő hangját. Hangja lefolyik a tarkómon, végig a gerincemen, libabőrös leszek tőle, és egyből érzem, hogy fogy a levegő és ég az arcom. Remélem, hogy nem látszik.
Ahogy Clyde ellép előlem, és elenged a kezem kezdem masszírozni. Basszus, mintha hangyák szaladgálnának az ujjaimban. Megmozgatom, tornáztatom kicsit, mikor meghallom a szekrény hangját. Ne már, baszki. Most már a fülem is ég, ezt nem hiszem el. Ha rám néz, tuti gyilkos tekintettel találja szemben magát. És maradjunk csak ketten, megtépem a haja nélkül is, ezt garantálom!

- Tudtam, hogy igaz! De hol vannak a foglalások? A papírmunka, basszus? 500 fő? Az nagyon sok! Hol lesz? Kit veszel el? Miért, Vincent? De komolyan! Ne már! Mi van, ha találsz sokkal jobbat? Tuti találsz!- Fakadok ki, és felpattanok. Nem hiszem el, reméltem, hogy nem igaz, azért nem találtam semmit. Bár a szőke nő a képeken elég valósnak tűnt. De basszus, nem vehet el senkit, az nem lehet, még nincs két napja, hogy... basszus, nemár. Megmasszírozom az arcom, tuti úgy nézek ki, mint valami homár. Még másnap is alig bírtam járni, mennyire jó segge volt a zuhany alatt... édes istenem!
Kicsit elkerekedik a szemem, hogy nem engedi ki a szekrényt, de hát ő is főnöknek hívja. Nem is akadok fent ezen, felpattanok, és vagy három lépés távolságra megállok Clyde-tól. Karnyújtáson kívülre, de eskü, ezt nem fogja megúszni. Majd teszek róla. Jobb kezemmel a bal vállamba kapaszkodok, mintha takargatnám magam.
Mintha nem tűnne fel, hogy a másikat kérdezte, előrébb lépek egy fél lépést.

- Védekeztem. Mert ez egy állat! El nem hiszed, mennyire nem normális. Erőszakos, és kegyetlen! - Köpöm be egyből godzillát, és egyből arrébb húzódom, mintha lefröcskölt volna. Vincentnek meg felemelem a kezem, majd vissza is ejtem, jelezve, hogy mesélek.
- Én elmondom, mi történt. Először is, tök simán beengedtek. Én meg ittam, és egy kretén nem hagyott békén, gondoltam megkeresem a vécét, elmenekülök előle, hihetetlen, hogy ilyen embereket beengednek! Mindegy, bejöttem az első ajtón, ezt találtam meg, mert valami bunyó volt. És azt hittem, hogy a másik ajtó mögött van a vécé, de nem volt. Valami iroda volt, Clyde meg beállt az ajtóba, és nem engedett ki. Erre megpróbáltam elmenekülni előle, de elkapott, és a vállára kapott. Nagyon durva volt, mert egy vadállat! Itt is megütött, meg dobált, meg lefogott, és muszáj voltam megharapni, de akkor sem engedett el, hiába ütöttem, csak olyan kéjenc izé, tudod, az csillogott a szemében. Ha elmegy, megmutatom mit csinált! - Összehúzott szemekkel nézek egy pillanatra Gerard felé, majd újra Vincentre, levegőt veszek, és tovább hadarok. Figyelek rá, hogy kezdjen kicsit síróssá válni a hangom, mint aki tökre meg van ijedve, meg megkönnyebbülve, hogy itt van a megmentő sereg.
- És belebaszott a fotelbe. De nem szó szerint, vagyis még nem, meg most már ugye nem is fog, mert itt vagy! És lefogott, és erőszakoskodni akart, megtépte a hajamat is, meg le akarta rángatni rólam a harisnyát, meg lenyomta a torkomon a nyelvét is, és hiába csapkodtam, mert lefogott. És megfenyegetett, ijesztgetett, hogy senki nem fog megmenteni, és próbáltam menekülni, meg megharapni a száját is, hogy elszaladjak, de megjöttél. - Elég kétségbe esett fejet vágok, örömmel veszem észre, hogy kicsit kezd bekönnyezni a szemem, és szerintem a hangom is elég jó. Araszolok közelebb Vincenthez, távolabb Clydetól, mintha tényleg félnék tőle. A barom. Ő fosik tőlem pedig.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyVas. Júl. 27 2014, 21:02

Tisztában vagyok vele, hogy ma este nem megy az érzelmeim uralása. A csaj a leggyengébb pontomon támad, és hiába igyekszem megnyugodni, lazaságot színlelni, látom a fején, hogy feleslegesen küzdök. Esküdni mernék, hogy élvezi a helyzetet. Mi ez a csaj, adrenalin függő? A rohadt kurva életbe. Egy kiképzett katonát hamarabb megfélemlítek, mint ezt a kiscsajt, akinek még ott van a tojáshéj a seggén. Igaz, nem állhatok neki ököllel verni a fejét, hát hogy nézne az ki?
Önként ült a fotelbe, de látom, hogy már bánja. Beszorítottam, és olyan vagyok, mint egy bulldog, nem is engedem el, amíg nem kapok választ. Felém hajol, de óriásit téved, ha azt hiszi, meghátrálok. Ha nem is tudja, de kitágul a szeme, és úgy érzem, van esélyem feltápászkodni a sárból, amibe beledöngölt. Hallom, hogy nyílik az ajtó, de nem nézek oda. Nem sokan jöhetnek be ide, van, akinek a felettese vagyok, ha meg Nate érkezett meg, akkor sincs mitől tartanom. Vincent áll az ajtóban, megismerem a hangját. Úgy látom, Bonnie is ismeri ezt a hangot, mert a teste elárulja. Elengedem, hátra lépek és elmosolyodom. Kezdem érteni, hogy mi folyik itt, legalábbis sejteni vélem. Felkészülök az Oscar díjas alakításra, nem kétlem, hogy a csaj mindent megtesz majd, hogy elhitesse Vincenttel a saját meséjét.
Szerencsére az idősebb Sparks gyorsan kapcsol, veszi a lapot, és dob az esküvős sztorin még egyet. Bonnie megfeledkezik magáról egy kis időre, és halkan felnevetek. Minden világos. Teljesen egyértelmű, hogy Ő szeretné oltár elé rángatni Vincentet. A feszültség kezd elillanni testemből, képes vagyok visszanyerni hideg nyugalmamat. Sokat segít, hogy az érkező harmadiktól várhatok némi támogatást, még ha le is leszek cseszve utólag. A csaj úgy pattan fel a fotelból, mintha seggbe rúgták volna, de tanult a hibájából, kellő távolságot tart tőlem.
Vincent nem szeretné, ha lelépnék, és bár megértem, én szívesen szabadulnék a helyzetből, ha csak öt percre is.
- Ne csináld, Vincent, ezer dolgom van. – húzom el a számat, de megtorpanok. Ha nem enged ki, hát maradok. Nincs kedvem a kis picsa előtt beszélni a belső vonalon, pötyögök a csipogókra, azt legalább mindenki megkapja. Hallom, hogy Vincent a fülem állapotáról érdeklődik, zsebre vágom a csipogót, de nincs időm válaszolni. Megteszi helyettem Bonnie. Nem reagálok, csak gúnyosan felhorkanok. Kissé túloz, de van igazságalapja a mondókájának.
Azonnal magához ragadja az irányítást, levegőt nincs időm venni, már három körmondaton túl van. Érzem, hogy megy fel bennem a pumpa, de sikeresen szorítom vissza a dühömet. Lazán, zsebre dugott kézzel hallgatom a mesét, figyelem a csaj minden mozdulatát, keresem a gyenge pontokat. Remek színésznő, akár még jövője is lehet a vásznon. Szeme sem rebben, ahogy hazudik, mintha könyvből olvasná. Még a végén bőgni is fog, hogy oda ne rohanjak! Rám néz, amikor levegőt vesz, de nem akarom félbeszakítani. Csak egy „hova szarjak” tekintettel válaszolok neki, kissé megemelem a szemöldököm.
- Befejezted, Bonnie? – nézek rá, nyugodtan mosolygok – Elmehetnél forgatókönyvírónak, ha a színészkedés nem jön be.
Vincent felé fordulok, ideje bemutatni az érem másik, kissé színtelenebb oldalát is.
- Ha megengeded, találtam a történetben néhány elrugaszkodott adatot. Először is, a kisasszony a legkevésbé sem lepődött meg, hogy nem találta meg a mosdót az irodában. Sőt, egészen otthonosan húzogatta a fiókokat. Ha csak nem vécépapírt keresett, akkor nem értem a mesének ezen részét. Az, hogy nem engedtem ki… Én szíves örömest kiengedtem volna, de eszében sem volt elhagyni a szobát, többszöri felszólításra sem. Az tény, hogy a vállamra dobtam, mert másképp még mindig ott lennénk, de a durvasággal nem értek egyet. A fülem bánta, hogy ilyen vadmacskát tartasz, szólhattál volna, hogy szájkosár kell hozzá. – eszemben sincs magyarázkodni, csupán kijavítanám a sántító pontokat – Hogy belebasztam-e a fotelba? Hát leraktam. Hova tehettem volna? Időt is hagytam neki, kimentem egy kicsit lehiggadni, de mire visszajöttem megtépte magát. Igaz, hogy segítettem neki hitelesebbé tenni a jelmezt, és elkentem az ujjammal a rúzsát. – felemelem a hüvelykujjam és mutatom rajta a vörös rúzs nyomát – És tény, hogy elpattant az agyam, mert Bonnie szeret a tűzzel játszani, de kárt nem tettem benne. Ismersz, tudod, hogy nőt nem verek. – az utolsó mondatnál Bonniera nézek, jelentőségteljesen, pedig fejben még hozzáteszem, hogy csak akkor, ha nagyon hülye.
Bull recseg a fülembe, hogy lincshangulat van az ajtónál a személyik miatt, és a pultosok is hisztiznek, hogy lassul a kiszolgálás és kevesebb a jatt, amiért minden alkalommal igazolványt kérnek.
- Most már kiléphetek az ajtón kettő percre? – nézek Vincentre kérdőn. Lenne dolgom, millió, de igazából oldják meg. Néha nekik sem árt egy kis agytorna.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Vincent SparksVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 393

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyHétf. Júl. 28 2014, 15:54

Az egész valahol nagyon abszurd, ahogy Judith az esküvőm után kutat, gőzöm nincs honnan vette, mert kurvára nem lesz, de még csak Nate-nek sem, igaz ott azért mert Corns behúzta a kéziféket. Odakint csitul a helyzet, a zsernyákok bejöttek, lehúztak minket, teszik havonta kétszer. Mondvacsinált indokokkal bejönnek, leakasztanak pár százast és békén hagynak fél hónapra, aztán jönnek újra. Valahol még jó is így nekünk, mert van egy-két éjszakánk, amikor szopózás van, de amúgy nem nagyon érdekli őket, kiket itatunk a bárból. Ma lehet lesz egy kis kavar, de az emberek bejáratottak, meg fogják oldani. Mint mindig. Nem félek, ez a dolog nem új, nem is lesz lezárva soha, ez a sorsunk. Más szórakozóhelyeket mondjuk szigorúbban ellenőriznek, mert  nem tejelnek jól. A szuka felé pillantok és felrántom a vállam.
- Jobbat? Téged? – teszem fel az okos kérdést, mert biztos vagyok benne, hogy magára gondol, ki másra is tehetné? Hát ezen sírni lenne kedvem, de tényleg. Most ez jön? Hogy őt kéne elvennem? Gerard felé pillantok. És kortyolok az italomból.
- Szerinted, jobb? – mint a menyasszonyom. Nanáhogy. Azistzenbasszameg, hogy ez ennyire retkesül fogyatékos. Most ez komoly? Magát ajánlgatja? Beszarok. A lány szépen pirul, nem kell neki szoli gép, elég megjelennem és bejelenteni egy kézfogót és vége.
- A felét elintéztem, azokat már baszhatod. -  legyintek Gerard felé, a helyzet az, hogy nem fog múlni semmi ezen a pár percen, főként, hogy ha nem jövök, kitudja éppen mivel töltenék az időt, nincs szükségem erre a kibaszott állszentségre. Mifasznak? Eddig is itt baszta a rezet, most kezdet el érdekelni, hogy odakint áll a balhé? Bassza meg és maradjon itt, ennyi. Jobban bírtam volna, ha nem görcsöl rá. Migeci?! Judith még őt is kicsinálja? Bajban leszünk, nagyban. Közben a fruska jelentkezik, mint a suliban és mesélésbe kezd.
Kurva jól adja elő a hülye picsa, sok helyen bedőlnék neki, de azért elég jól ismerem és sejtem, hogy nem lehet teljesen ártatlan a dologban. Szóval wcnek nézte Nate irodáját, ahha. Akkor nem jók a kirakott táblák, vagy a csaj nem tud olvasni, noha egyik sem kizárt. Clyde? Huha, de kezd ez nekem zavaros lenni. Összeráncolom a szemöldököm, ahogy hallgatom a képtelen mesét, valahogy nehezen hiszek neki, de biztos van igazság abban amit mond. G. elég durva tud lenni, de ezért fizeti Nate, nem azért, hogy lelki segélyt nyújtson.
- Ha elmegy? – kezdek félni, mi lesz? A vállára kap és elfenekel? A gondolattól is felizzik a vérem, persze nem attól, hogy Ő fenekel engem, hanem, hogy én őt. A férfi felé pislantok, hogy lássam, mit szól a sztorihoz. A csaj elég jól adja elő, tényleg lassan eljutok oda, hogy elhiszem, hogy meg akarták erőszakolni, mondjuk azt szereti, szóval nem értem, hogy mit lázong. Biztosan volt benne része, az is ziher, hogy nem is kevés.
- Gondolom, nagyon tiltakoztál volna. – ha nem csak bele, hanem meg is bassza a fotelban. Oly jól ismerem, hogy nem kell ez a kamu sem, mi a faszom van ezekkel, az egyik mindig is a hülye volt a másik kezd megkattanni? Menten agyfaszt kapok.
A végszónál, hogy meg akarta harapni a száját is, hogy elmeneküljön, majdnem felsírok, nem elég, hogy a fülét megcsócsálta? Jó isten. Mi volt itt? Micsoda perverziók. Mindezt úgy adja elő, mint aki menten elsírja magát, szóval, ha Gerard nem áll elő valamivel, a végén hiszek neki és meg kell vigasztalnom.
Amint befejezi, jön a sztori egy kicsit hihetőbb része, csak mert nem vagyok teljesen hülye, ismerem a csajt, tudom, hogy képes az emberből az ideget két perc alatt előrángatni. Hányszor megtette velem is?
A sztori így is teljesen fekszik, összerakva Judith betört, hogy kinyomozza az esküvőm részleteit, már csak azt nem tudom, honnan vette a menyegző hírét.
- Fasztudja. Nekem még nem esett nekem soha. – mit hazudjak ez a tény? Velem lassú, mint a tetű. Soha nem volt ilyen bátor, de nem is szájalt velem, mert én nem vagyok olyan jó lelkű, mint színes bőrű barátunk. Én már széjjel téptem volna és nem csak képletesen, de tettekkel is. Már kitéptem volna a nyelvét, ha így szájalna, ez a nagy, nagy különbség köztünk. Mázlija, hogy Gerarddal futott össze és nem velem, illegalitásban. Nekem nem kell bemutatni én pontosan tudom, hogy szeret a tűzzel játszani, kivéve, ha túl nagy lánggal lobog, akkor befosik és menekülőre fogja.
- Szép páros vagytok Bonnie és Clyde, szó se róla. – aztkurva. Van itt fennforgás. Nem semmi. Akkor most ők tulajdonképpen éppen egymást törik meg, nem a legjobbkor jöttem, még várnom kellett volna.
- Szerintem maradj. Odakint megoldják, pár perc és beáll a rend. – nyugtatom meg. Most nem tudom igazából eldönteni, hogy mit is akar a fő okos. Lelépni, vagy utána járni a melónak, amit elmulasztott? Mert nekem az egésznek menekülés íze van. Miért kell ez a kurva színjáték? Azért félre állok az ajtóból, hogy leléphessen, ha azt tervezi. Pont leszarom.
- Menj ki, tegyél rendet, mire visszajössz, találd ki, hogy bünteted meg a tüzes kis szukát. – a helyében valami nagyon ütőset találnék ki, hogy Judithnak eszébe ne jusson többet sehol kutakodni. Nah meg az egész tele van játék lehetőséggel, a helyében nem hagynék ki egy ekkora ziccert, csalódnék benne. Fatőkübb lenne, mint hinni mertem.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyHétf. Júl. 28 2014, 22:28

Egy felől örülök, hogy jön, de várhatott volna még vele. Addig, amíg mondjuk bajba nem kerülök. De tényleg jöhetett volna később, mert így elvesztem az előnyöm Clydedal szemben. Pedig milyen jól haladtam! Egyre idegesebb volt már, nekem pedig elég jól sikerült hoznom a nyugodtat. Csak kár, hogy ennyi volt. Ha Vincent a közelben van, akkor egyből minden megváltozik. Zavarba jövök, nem tudok gondolkodni. Főleg nem a legutóbbi után. Oh, jézusom, mennyire jó teste van!
- Például. Vagyis nem. Nem, dehogy. Nem magamra gondolok, ne viccelj! - Kínosan felnevetek, basszus már. Pedig de, annál a szőke libánál jobb vagyok, ugyan úgy, ahogy mondjuk Liznél is. Végig nézek Vincenten, elképzelem meztelenül, de sajnos a farkát kitakarja egy szőke hajzuhatag. Elhúzom a szám, dühösen megrázom a fejem, majd az arcába nézek. Igenis jobb vagyok. Akkor is ha a másik majmot kérdezgeti. Összehúzott szemekkel nézek Gerardra, csak jót válaszoljon. Oké, hogy ellenségek vagyunk, de most lehetne a szövetségesem. A múltkor még ki is fejtettem, hogy ez a főnökök ellen hogy működik. Remélem, hogy veszi az adást.
Hallgatom a beszélgetésüket, csak reménykedem benne, hogy a verekedésről van szó. Vagy arról a perverz állatról. Ezek szerint tényleg nem én rám hívott zsarukat. Az áruló! Megint.
Közben pedig sztoriba kezdek, és nagyon átélem. Élvezem a helyzetet, figyelem Vincent arcát, ha így folytatom menni fog, nagyon remélem. Ha már nem sikerült mást elérnem, akkor szeretném bajba keverni a szekrényt. Igenis durva volt velem.

- Igen. Így is le akarta tépni rólam a ruhát. Csak nem gondolod, hogy míg itt van, megmutatom, hogy mit csinált? - Szorosabbra fogom magam előtt a karjaimat, és lejjebb huzigálom a szoknyám, hogy takarjam a combom. Igenis nagyon erőszakos volt velem, és félősen nézek ismét felé. Pedig az is igaz, hogy ha levenném a ruháimat sokkal inkább Vincentet lehetne számon kérni, mint Clydeot. A csípőm nem semmi, ahogy kinéz, meg a hátamon is ott van a keze nyoma. Azt mégsem bánom.
Bőszen bólogatok, és még két lépést ellépek a bengától, hogy tuti legyen, igenis tiltakoztam volna, és félek tőle. Az tényleg nagyon komoly volt, ahogy belevágott a fotelbe, muszáj jól alkotnom a kislányt, aki fél tőle, mert semmi kedvem bajba kerülni. Főleg nem Vincent előtt. Megint csak hozzám fogja vágni, hogy valamit elrontottam.
Gúnyosan elhúzom a szám Gerard felé, jelezvén, hogy köszönöm a bókot, de akár be is kaphatja. Karba tett kézzel araszolok még közelebb Vincenthez, muszáj, hogy ne változzon az arckifejezésem a sztorija hallatán. Bármit is mond.

- Nem húzogattam a fiókokat! Bementem, ki is akartam jönni, hogy megkeressem tényleg, de nem engedett! És kénytelen voltam menekülni. Arról nem tehetek, hogy kinyitottam egy fiókot, mert abba kapaszkodtam, amikor felcsapott a vállára. Milyen viselkedés ez! - Akadok ki egyből, és vágok a szavába. Naná, hogy nem hagyom szó nélkül, hiszen rágalmaz. Persze én nem őt, csak fordítva, de lényeg, hogy ne hagyjam, hogy Vincentnek akár eszébe jusson, hogy Gerard mond igazat.
- Nem hagytál időt sem! Rám zártad az ajtót, és kimentél! Tudod, hogy féltem, hogy valami kést hozol és megkínozol vagy valami? Úgy bele csaptál a fotelba, hogy majdnem leesett a fejem! - Tényleg csak úgy nyekkentem, mondjuk bajom nem lett szerintem, azt már érezném. De mondjuk egy agyrázkódás, jah, az nem is rossz ötlet. Már lassan a falnál járok, tervem, hogy nekidőljek, addig is megmasszírozom kicsit a fejem, hogy látszódjon, tényleg szédülök egy kicsit, de legalább is hogy nem vagyok jól.
- Segítettél? Segítettél? Te csináltad! Nem csak a rúzsom kented el, de megtépted a hajam is, és még a harisnyám is elszakítottad! Ki tudja, hol álltál volna meg, ha Vincent nem jön! - Támadok egyből neki, és késztetést érzek, hogy neki ugorjak, és elkezdjem püfölni, mint ahogy Liznek neki támadtam. Egy lépést teszek is felé, ökölbe szorulnak az ujjaim. A kis rohadék! De muszáj játszanom a szerepet, amit magam találtam ki, úgyhogy két lépést hátrálok mégis, arcomra újra az a kissé kétségbe esett kifejezés ül, mint aki persze, hogy fél. Kár, hogy ki tudnám kaparni a szemét! Vajon Vincent most is elkapna, és... nem, viselkedj!
Nem reagálok, hogy szép páros vagyunk, nem vagyunk páros, kikérem magamnak. De jobbnak látom nem megszólalni, mert tényleg minden izmom ugrásra készen feszül, megölöm Clyde-ot! Uh, de szeretném a bőrét a körmeim alatt érezni.
Menni akar, helyeslem. Meneküljön is! Menjen csak, mert még átharapom a torkát! Hát hogy beszél velem, de komolyan? Már örülök, hogy eltűnik, mikor meghallom Vincentet, ahogy félreáll az ajtóból! Ez nem lehet komoly, nem gondolhatja komolyan, hogy neki hisz! Hogy kiengedi, és még...
- Mivan!? Mi az, hogy megbüntet? Miért büntetne meg? Vincent, ezt nem gondolhatod komolyan!? Meg akart erőszakolni, és meg is tette volna, ha nem jössz, ne engedd el! Ő érdemel büntetést! Hogy bánt velem!? - Akadok ki teljesen, és bár ezzel némileg rontok a színjátékon, de közelebb lépek az ajtóhoz. Baromira ne engedje ki, hanem büntesse meg őt! Miért megint én? Miért rajtam kell az erejüket fitogtatni? Ha nem jött volna, megtöröm Clyde-ot, és most elrontotta! És még fegyvert is ad a kezébe! Jelenleg kedvem lenne Vincentet is megtépni. Nah jó, nem. Inkább csókolnám, és végig karcolnám a bőrét, és... nem! Most ő is áruló! De akkor is jól néz ki. De Clydedal van... de.... Bassza meg!
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyVas. Aug. 03 2014, 18:51

Vincent a legjobbkor nyitott ránk. Megmentett, még ha nem is tudja. Kínban vagyok ezzel a csajjal, az Ő nőjével, ha úgy tetszik. Faszom ki van, hogy ilyen elmebeteg picsákkal kell dolgoznia. Egyáltalán, Ő hogy bírja ezt? A kurva istenit!
- Sosem mutattál be a menyasszonyodnak, de ha ettől gázabb, akkor bajok vannak… - bár sejtem, hogy költői volt a kérdés, a hülye picsa megérdemli, hogy meghallgassa a véleményemet. Annyira nevetséges, ahogy kapálózik, ahogy próbálja megmagyarázni, hogy neeeem, nem is ő. Ugyan már, kit akar átverni?
- Szuper… - morgom az orrom alatt. Utálom, ha nem tudom elvégezni a munkát, amiért fizetést kapok, de ez a kis csitri teljesen lefoglalt. Még ha Vincent ki sem nézi belőle, akkor is rengeteg energiámba került, hogy egyáltalán itt legyen és ne máshol.
Hagyom, hogy a tyúk elmesélje, szerinte hogy történtek a dolgok. Helyenként vissza kell fognom magam, hogy ne röhögjek föl, de aztán csak elmondom, hogy szerintem hogy volt. Hogy Vincen közelében másképp viselkedik, nem lep meg. De a faszom kettéáll, engem hagyjanak ki a kis szerelmi évődésükből, ne az én idegeimet cincálják már mindketten. A picsába már! Hát az ember nem dolgozhat végig nyugodtan egy kibaszott napot sem? A rohadt isten bassza meg! Azzal meg külön fölcseszi az agyamat, hogy nem bírja befogni, amíg végigmondom a mondókámat, pedig esküszöm, töredékét dumálom, mint Ő. Remekül játssza, hogy fél tőlem, hogy bántottam, pedig hát én semmi rosszat nem akartam. De én olyan vagyok, mint egy pitbull; ha olyan helyre megy, ahova nem kéne, akkor, ha nem is harapok, mert azt Ő teszi, de őrzöm a területet. Hogy ki van már akadva, ahogy tiltakozom a megtépését illetően, ide ne szarjak a színészi alakítástól! Ahogy megindul felém, elvigyorodom. Akkor még sem félhet tőlem olyan kurvára, nincs is oka, hiszen soha nem ütném meg. Maximum kicsit a vállamra kapom, és odébb viszem, de én tényleg nem verek nőket. Jó, volt már rá példa, hogy a torkánál fogva szorítottam csajt a falhoz, de ahhoz nagyon gecinek kell lennie.
- Bogaram, ovisokkal nem szoktam kezdeni. Majd ha felnőttél, szólj, és talán megduglak… - hátam mögött összekulcsolom az ujjaimat, hogy még véletlenül se vegyek fel támadó állást. Isten ments, hogy megijesszem! – De ha már ilyen harcias vagy, gyere, üss meg. Csak nyugodtan, mit bánom én. Éld ki nyugodtan az agressziódat, mielőtt még szétpattan egy ér az agyadban. – a hangom nyugodt, szinte kedves. Már nem tud kiakasztani, mert tudom, hogy hamarosan megszabadulok tőle, majd Vincent elbeszélget vele, mégis csak az Ő babácskája.
- Kettő perc, és jövök, Főnök. Kitaláltam valamit, de el kell intéznem hozzá néhány dolgot! – vigyorgok, mert remek tervem van, azzal kilépek az ajtón. A pultosokkal beszélek, hogy hagyják a picsába az igazolványt, Bullnak intek, hogy Ő tartsa magát a tervhez. Nem kell, hogy ez a picsa ide hívjon akárkit is. Benézek a VIP-be, beszélek a csajokkal, akik ott dolgoznak, és pihit adok nekik. Jill-től elkérem a kis szobalány cuccát és indulok vissza a kedves „vendégemhez”.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Vincent SparksVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 393

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyVas. Aug. 03 2014, 20:46

Hát kezd az agyam szétsülni a sok szarságtól,. Mégis mi a geci van már? A csaj betört Nate irodájába ez tiszta sor, de bírom, hogy van vér a pucájában, nem lehet mellette unatkozni az egyszer biztos, de nekem is sok néha. Vagy mondjuk úgy, hogy sokk. Kurvára unom, hogy folyton van vele valami para. Mondjuk alapvető probléma, hogy nem teljesen normális, de ez ellen én már sokat nem tehetek.
- Hallod G.? Mázlim van, és nem őt kell elvennem. Tudod a másik nem ilyen zsizsikes. - köszönjük, hogy engedélyt kaptam rá, hogy ne vegyem el, noha biztos vagyok benne hogy azt hiszi tőle mindent megkaphatnék. Biztos sokat szopatna, kicsit többet, mint én őt, de az a nő még nem született meg, akit én elvennék. Akkora vicc, hogy majdnem felnevetek, meg is tehetném, ha kacarászós jókedvem lenne, de nincs. Valahogy a közelében ritkán van, ha meg igen, akkor bedrogoz. Nem ez a leghőbb vágyam.
Arra, hogy csak nem gondolom, felemelem a kezem és jelzem, hogy neeem, dehogy gondolom, hogy itt nekem esik és megerőszakol. Honnan a büdös picsából venném ezt a kurva nagy sületlenséget? Morcosan hallgatom az eseményeket, jó lenne tudni, hogy tulajdonképpen mi történt, de nagyjából képben vagyok. Nem túl nagy dolog ez eddig. A csaj belógott, mert azt hiszi nősülök, Gerard pedig ezen csípte. Király. Remélem, hogy a biztonságaik nagy guruja nem akarja, hogy elszámoljak a csaj cselekedeteivel, mert akkor elszámoltatom ama ténnyel, hogy belógott az irodába és még a fiókokhoz is eljutott. Szóval, ne szopassuk egymást.
Megdörzsölöm a szemöldököm, és az orrnyergem egyszerre. Mi a faszom? Kapaszkodott? Valaki lőjön le. Most!
Az egész teljesen humoros lenne, ha nem lennének tények, melyekkel foglalkozni kéne. Most mondjuk nem fogom, mert az egész nem érdekel. Judith például szerintem meglehetősen cseles, nem is buta, csak nem arra használja az agyát amire kéne, akkor lehet sokkal többre is vinné, a kis hülye picsa. Néha azt hiszem tök normális, aztán ilyenek történnek és biztos leszek benne, hogy abnormális.
Eszem ágában nincs közbe lépni, ha neki ugrik a górénak, esetleg röhögök egy jót. Azt is kétlem, hogy eléri, ha neki ugrik is.
- Hjaj, gyerekek. Szóljatok, ha szex lesz, kimegyek, nem bírom a stresszt, fáj tőle a gyomrom.- azt meg hozzá sem teszem, hogy a csaj nem szereti análisan, ezt sikerült kitapasztalnom. Tekintetem a nyakára szalad, mintha most tudatosulna benne, hogy a múltkor majdnem kibeleztem és ő mégis itt van... Azon parázik, hogy elveszek valakit és többé nem húzom a farkamra. A hülye, ostoba kurva.
- Nana, ne hergeld... - közben jól esően mosolygok, nem hiszem, hogy nagy kár tehetne Gerardban, de azt kurvára nem szeretném, hogy egy idegen férfi, kislányokat szorongasson, nem kell nekem per, szerintem Nate sem nyitott rá. Orvosi leletek, nem létező kamera felvételek, sirámok. Igaz nagy dolgot el nem érhetne, de kellemetlen lenne, a végén fenyíthetném be megint, nem akarom bántani. Végig pillantok törékeny alakján, mázlija, hogy szép, de kibaszott lobbanékony. Félek a közelében tankolni, fel ne gyújtsa nekem a benzinkutat. Egyszer az öngyújtóm is a számba robban.
- Rendben. - félre állok az útból, hogy a férfi kimehessen majd kiiszom a poharam tartamát, az asztalhoz sétálok, közben hagyom, hogy a lány fürkéssze mozdulataimat, eldöntse mit is akar tőlem. A poharat az egyik polcra helyezem és Judith felé fordulok.
- Nem úgy volt, hogy mutatsz valamit? - ha Gerard kimegy, akkor. Remélem, hogy nem a harisnyámat szeretné letépni, mert azt nem hordok, de az ingem is sajnálnám, a rúzsom nem tudja elkenni, mi lehet még? Félig az asztalra ülök, és várakozásba kezdek, egyrészt érdekel, mit akar mutatni a kiscsaj, másrészt meg, hogy mit talált ki Gerard.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Judith MoodyMűsorgyártás
Életkor : 30
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 458

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent EmptyHétf. Aug. 04 2014, 21:28

Zavar, bosszant, és dühít, hogy így beszélgetnek, rólam, mintha itt sem lennék. Ráadásul hogy! Megaláznak. Gerardtól nem nagyon várok semmit, de Vincenttől rosszul esik.
- Persze, mázlid van, mi? Gyönyörű, itt vagyok én is, nem tudom feltűnt-e? Jah, mázli mi? Hogy egy üres fejű, műmellű, szőke picsát veszel el? Tönkreteszed az egész életedet vele, majd meglátod, kiforgat a vagyonodból, úgyis csak az kell neki! - Kissé jobban felkapom a vizet, mint kéne, és elég ingerülten adom ezt elő Vincentnek. De hát ha egyszer így van? Persze, tényleg, tök jó, hogy nem ilyen... mit is mondott? Zsizsikes. Hanem egy unalmas ribanc. Azért mert jó a segge? Az elég?
Gerardra pedig úgy nézek, mintha a szememmel meg tudnám gyilkolni. Ettől? Ez? Mégis hogy veszi a bátorságot? Vonallá szűkül az ajkam, tényleg kedvem lenne kikaparni a szemét.
De persze színészkedni kell, és így nagyon is nehezen megy. Főleg, hogy elő kell adnom a kislányt, aki fél a nagy, köcsög, erőszakos biztonságitól. Hah... látta volna Vincent akkor! Amikor jóformán nyüszített kínjában, mert nem mert hozzám érni, és nem bírt velem mit kezdeni. Így már lehet nagy a szája, hogy a főnöke itt van. Szánalmas... megvetést érzek iránta.
Így könnyen játsza a lazát, meg a nagylelkűt, én meg érzem, hogy egyre mélyebbeket lélegzem, ahogy ölelem saját magam az ujjaim a bőrömbe vájnak. Olyan mérhetetlen harag és düh van bennem Gerard felé, hogy... lehet neki is jól állna a törött orr.
- Nagyon jól csinálod, mintha én akartam volna. Azért tépted szét a ruhám, azért bántottál és téptél meg, mert nem akartam alád feküdni. Erőszakos vagy, és tudd meg, hogy ha elmegyek a rendőrségre, nekem fognak hinni, csakis nekem. Főleg, hogy... nagy hiba lett volna, ha sikerül. - Élezem ki újra a dolgot a koromra. Akarom látni újra azt a szemében, amit akkor, mielőtt Vincent bejött. Hogy tart tőlem, hogy belátja, hogy árthatok neki. Mert tehetek. Igazából el is felejtem, hogy Vincent itt van, biztos, hogy kétszer meggondolnám, hogy mit mondok. Mondjuk ilyeneket nem.
- Nem én ütöm a másikat, hanem te. Mert egy szemétláda vagy! Ne aggódj, ha nem félnék, hogy bántani fogsz, kikapnám a szemed seperc alatt! - Acsargok felé, persze jó messziről, nem is lépek felé, inkább hátrálok. Most légy okos! Játszd el, hogy tényleg félsz tőle. Akkor is, ha Vincent igazából nem hiszi, ne hagyd, hogy biztos legyen a dolgában.
Kezdem elveszíteni az irányítást, és ez mégjobban dühít. Nyeregben voltam, miért kellett ezt a lehetőséget elvenni tőlem? Vincent hangja rángat ki, ahogy áttör a fülemben dübörgő véren. Ne hergeljen? Még ő engem? Miért? Én az áldozat vagyok, és nem a támadó! Hogy lehet, hogy ő sem érti? Tanácstalanul, kétségbe esve nézek rá, nem lehet, hogy eláruljon!
A kis gyáva féreg meg lelép. Persze, mert az a könnyebb. Pisiszünet, mi? Figyelem, ahogy kimegy az ajtón, Vincent pedig félre áll. Vajon nekem is megtenné? Nem hiszem. Félre állok, hogy nehogy a közelembe érjen, és a tekintetemmel figyelem végig, míg be nem csukódik mögötte az ajtó.
Vincentre nézek. Haragszom rá, amiért Gerard mellé áll szívni a vérem, de ugyan akkor... figyelem, ahogy az asztalhoz sétál. A mozdulatai, ahogy felül az asztalra... olyan szívesen beállnék a lábai közé, nekisimulnék a combjainak, a tarkójára fektetném a tenyerem, magamhoz húznám, megcsókolnám... Újból a hangja ránt ki a bambulásból. Zavartan a hajamba túrok, leengedem a karjaim, már nincs szükség rájuk. Pedig nem sikerül igazán feloldódnom. A legutóbbi után pláne nem. Össze szorul a torkom, idegesen ugrik össze a gyomrom. Nem biztos, hogy kettesben akartam volna lenni vele, ha választhatok. Iszonyatosan akarom, és ahogy máskor is, mint egy mágnes, húz maga felé. Kár, hogy erősen él bennem a kép, ahogy nem kapok levegőt, és rám nyitja az ajtót.
Mégis leküzdöm a rossz érzést, és bólogatva lépek hozzá közelebb. Már ennyitől remeg a kezem.
- De, mutatok. Nem akartam előtte. Nem láttad, hogy hogy nézett, és letepert, és ha nem jössz, ki tudja, mi történt volna! Előtte nem mutogatnám, hogy mit csinált. - Bólogatok nagyon, és még egy kicsit közelebb megyek, karnyújtásnyira. Mint amikor egyre közeledsz a koncerten a hangszóróhoz. Egyre gyorsabban ver a szívem, és dübörög a vér a fülemben.
- Tényleg a vállára kapott, amikor pedig próbáltam megkapaszkodni, majdnem eltörte az ujjamat. Aztán dobált, és belevágott a fotelbe. De tényleg. - Addig ügyeskedem, míg felhúzom a ruhám, a harisnyát pedig letolom a csípőmről. Mutatom neki a csontomon a helyet, ami kezd lilulni, ezek szerint tényleg ennyire megütött. Nem hittem volna. Kár, hogy jóformán fel sem tűnik Vincent két nappal ezelőtti nyomai között. Ahogy szorította, markolta a csípőm és a derekam, jól nézek ki. A strand biztos, hogy felejtős. De azért bőszen mutatom neki, mintha a többi véraláfutás nem is lenne ott, csak a hófehér bőröm.
Felnézek rá, hogy mit szól hozzá, igyekszem nem túl nagyokat nyelni, és normálisan lélegezni. Tartom a ruhám, hogy meg tudja nézni Gerard naaaagyon durva nyomait, de remeg a kezem. Erről nagyon le kéne szokni, mert túl feltűnő, lebukok előtte. De ez is tök gáz, ahogy felhúzott ruhával állok előtte. Csak ki kéne nyújtanom a karom, elérném a térdét... lehet hagyná, hogy végigsimítsak a combján, hogy hozzá simuljak.... Koncentrálj!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent   Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent Empty

Vissza az elejére Go down
 

Mission Impossible - Jodie & Gerard & Vincent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Mission (im)possible - Jimi-Eric
» Impossible happens - HH - Yvi és Nate
» I apologize ~ Jodie és Seb
» Tilosban - Jodie & Lio
» Jodie & Henry

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-