Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A moment like this... - NYC - Vince and Nate

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nathanial Sparks
Városlakó
Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTéma: A moment like this... - NYC - Vince and Nate   Vas. Jan. 05 2014, 10:36

A hazatérés sokak számára egy megnyugtató, biztonságos dolog... és még többek számára nem az ezen a sártekén. Könnyű lehet kitalálni, hogy én sem tartozom azok közé, akik olyan nagyon repesnének a boldogságtól, hogy megtehetik. De muszáj volt, mert nem találtam jó indokot, ahogy a kedves bátyám se, és már előre röhögök a szenvedő arcán. Nem is értem különben, igazán kinek éri ez meg, Danielan kívül... és úgy látszik, családi vonás, hogy a nőket igazán boldoggá akarjuk tenni, nyilván ezért van apám még mindig ezzel a csajjal, és ezért dugtuk meg Vince-szel.
Leparkolok a hatalmas villa elé, és kiszállva be se zárom az autót, itt nincs rá szükség. Egy sóhajjal sétálok fel a bejárati ajtóhoz, és nyitom ki, amikor a bejárónő már rohan is üdvözölni, elvenni a kabátom, és biztosítani arról, hogy nem nekem kellene magamnak ajtót nyitni.
-Ne aggódjon, sosem leszek annyira nagymenő, hogy ajtót nyitni derogáljon magamnak.- Válaszolom kedvesen -igen, olyan is tudok lenni- majd a nappali felé fordulok, amit szalonnak kellene hívnom, mert az sokkal kifinomultabb, de leszarom. Elindulok arra, és amint belépek a _nappaliba_ egy nagyon idilli kép fogad: az öcsém könyvet olvas, a bátyám iszik, Daniela meg apám körül sündörög.
-Bennetek sose kell csalódnom.- Mondom némi éllel a hangomban, ahogy elvigyorodok, majd odasétálok az öcsihez, hogy összeüssük az öklünket - kiskora óta így köszönünk. Megszorongatom Vince kezét, meg az öregVincentét is, Daniela pedig túl melegen üdvözöl, ahogy az arcom két oldalához fordul, alig kerülve el az ajkaimat - de persze erre számítottam, így esélye sincs máshová adni azokat az illegális csókokat.
Kigombolom a zakómat, és leülök Vince mellé a kanapéra, miután leadtam a kívánságom - whiskey jéggel.
-Na mi a rohadás van veled, hogy LA-ben tengeted? Nem adom át a területet, bro!- Kezdek kedves társalgásba vele, ahogy elvigyorodom, csak ahogy szoktuk. Persze úgy beszélek, mintha nem tudnám, hogy amúgy is apánk cégében utazik, de mi van akkor, ha én nem így értettem, hanem, mondjuk a nőkre? Danielara pillantok mindent sejtetően, hogy bizony erről van szó, aki hirtelen vörös lesz, mint a pávián segge.

_________________
AND WHO DO YOU THINK YOU ARE?
RUNNIN' 'ROUND, LEAVING SCARS, COLLECTING YOUR JAR OF HEARTS
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: A moment like this... - NYC - Vince and Nate   Hétf. Márc. 10 2014, 16:53

Már vagy egy órája ásítozok a kanapén. Az öcskös végre felállt mellőlem és nem ecseteli tovább a horror krimijét, ami még izgalmasnak is tűnne, ha lenne időm olvasni. Vagy kedvem, de egyik sincs. Vágom én, hogy zombik, meg ugrok és darkok, meg vírus és leigázták a jó öreg Amerikát, értem én. Hogyne. Már a második nyelet whiskyt iszom, a jég még ropog a fogam alatt.
- Jó ég, tesó! Miért nem olvasol valami pornót? Izgalmasat, érted, amitől nem fosol éjszak az ágyban és ki mered dugni a lábad a takaró alol? Hát nem lenne jobb? – olyan gyengéden beszélek hozzá, amiről csak a pia tehet. Benyelem a piám felé, rápillantok a rolexemre, estenem, sosem lesz vége. Hallgatom az öcsi válaszát a segélyességemről, a bukszákról, akikkel hálok és, hogy kurvának nézem a nőket, meg lebecsülöm a női nemet. Miről beszél? Engem csak a női igen érdekel? Balblablabla. Valaki üssön le. Kifejtem, hogy nem minden nőt nézek le, vannak jobbak, ehhez rákacsintok drága nevelőnkre, akiben többször jártam, mint illene, de eggyel biztosan kevesebbszer, mit szeretnék. Ez a jövő zenéje, a ma estéé talán.
Jó apánk karattyol valamit arról, hogy ne beszéljek így az öcsémmel, örüljek, hogy nem olyan elfajzott, mint Nate meg én. Nah ezt kezdeném kikérni magamnak, amikor beesik az említett.
Vajon apánk tudja, hogy rájárunk szépnejére? Lófasz a seggébe, azt sem látja, ha éppen előtte csináljuk meg két oldalról a konyhaasztalon.
Ebben a kurva házban mindenki vak. Bírom a fatert nem erről van szó, de...
Nate szavaira csak elvigyorodok.
- Nem szeretünk csalódást okozni. – morgom a képzeletbeli bajuszom alatt. Apánk vizslató tekintete pont nem lát semmit. Néha gyanakszom, hogy direkt.
A mellé telepedő öcskösre vigyorgok. Még kicsit el is agyalok a válaszon. Aztán nem veszem komolyan, minek is tenném. A családnak nem ártunk, csak, ha kurva nagy a haszon és túléli mindenki.
Játékosan felciccenek, ez a beszélgetés részlet, megérteti velem, hogy milyen iszonyatosan hiányol a tulajdon öcsém.
- Kérni fogom? – komoly arccal kortyolok az italomba, kezd felfordulni a gyomrom, lehet nem kéne ennyit piálni, de akkor mi örömöm lenne az életben? Na jó, annyi minden akad még….A válasz pont olyan sokat sejtető, mint a kérdés, illene tudni miről szól, de nekem mindkettő tökéletes. Az is, ha a nőkről, szól, vagy a NŐRŐL.


_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Nathanial Sparks
Városlakó
Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTéma: Re: A moment like this... - NYC - Vince and Nate   Szomb. Márc. 22 2014, 16:42

Olyan ez a gyülekezet, hogy még családnak nevezni is szenvedés, de hát mit basszak neki? Ezt dobta a gép: egy anyát akibe annyi ösztön nem szorult a kölykei iránt mint egy rohadt állatba; egy apát, aki nagyképű és munkamániás; két testvért, akik jobban nem is különbözhetnének, hiszen az egyik apánk fiatal bigéjét, a másik az agyát kúrogatja fel ha épp elhalasztják a kedvenc könyvadaptációjának filmpremierjét; és egy mostohát, aki még a nővéremnek is majdhogynem fiatal lenne, arról nem is beszélve, hogy az a perverziója, hogy az összes Sparks felhúzza magára. És amilyen mocskosan tudja a lapokat keverni, már csak az öcsi lóg ki a sorból. Rohadt egy família, annyi szent.
És még mindig képesek elrángatni egy pénteki vacsorára. Eszem megáll, de kénytelen vagyok eljönni... nem értem, mi hajt, talán szórakozni akarok. Ja, jó erre fogni. Most épp beszélnem is kell a pöcsfej bátyámmal, de ez mellékes.
-Kezdd a tartózkodási engedéllyel!- vigyorodok rá fogkrémreklámszerűen, mert nem ma kezdtük az adogatást. Már attól se kap el a hányinger, ahogy Danielát méregeti, amíg ő megtömi, legalább engem békén hagy: nem, mintha ismét célba érhetne, bármivel is próbálkozna, de fárasztó állandóan lerázni az apám nőjét magamról. Szóval lényegében örülök, hogy legalább Vince ellátja a baját mindannyiunk helyett, de azért azt se várja el tőlem senki, hogy ne húzzam egyikük-másikuk agyát. Az öcskös meg cicceg a szavaimra, hát már csak rákoppintok verbálisan az orrára!
-Te csak ne hőbörögj, örülj, hogy neked bérelt helyed van!- oltom le a kis porbapiszkítót, de ezt persze már apánk se tudja szó nélkül hagyni, és közli, hogy ahelyett, hogy állandóan bántjuk a kisebbet, tisztelhetnénk, hogy nem olyan elcseszett, mint mi. Vincere nézek, és amikor az öreg nem figyel, halkan kérdezem meg tőle.
-Mondd, hogy nem sokról maradtam le!?- A mentális strigulázás jó játék ugyanis, és apánknak ezek a szófordulatai arról, mennyivel jobb nálunk az öcsi, nagyon megszokottak, mint amikor levegőt vesz, vagy V beveri a nőjének. Same old, same old...
És ahogy Danielára nézek, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy neki tetszik legkevésbé, hogy a nőkkel húzom Vince agyát, szóval naná, hogy eszem ágában sincs leállni.
-Beugorhatnál a HH-ba, amíg itt vagy, vagy egy olyan 10-es táncoslányom, hogy az már 20-as! Megvolt, még Corns előtt, tudod, de hát ez nekünk nem szokott akadályt jelenteni...-

_________________
AND WHO DO YOU THINK YOU ARE?
RUNNIN' 'ROUND, LEAVING SCARS, COLLECTING YOUR JAR OF HEARTS
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: A moment like this... - NYC - Vince and Nate   Hétf. Ápr. 07 2014, 12:44

Mivel nem szeretek unatkozni, engem sokkal jobban izgat egy elkúrt család, mint egy idilli kiakart. Nevethetnékem támad, ahogy elnézem a „családom” tagjait. Mi aztán igazi kertvárosi ablak vagyunk. A tökéletes feleség, a minta apa, a sikeres fiaikkal és az okos kicsivel.. Mindenki azt mondhatná, ilyet akar. Persze aki mögé lát, vagyis, mindenki aki így él, tudja, hogy az egész egy kurva nagy kamu. Jószerivel semmi sincs rendben. Semmit nem tanulunk, csak, hogy önző mód rohanjunk le mindent, amit akarunk, de hát az vesse ránk az első követ, aki nem tenné meg annyi pénzért, ami nálunk landol.
A világ vagyonkának több, mint a 70%-a olyan kezében van, mint mi. Rágcsáló mód ülünk rakta és a saját kis belterjes világunkban kúrjuk el az egészet.
Ki így, ki úgy. Nekem már az is megfordult a fejembe, hogy apánk talán nem is olyan vak, mint hisszük, hanem csak fejet hajt, mert így neki is jut az esti cummatásokból.
Ezek a péntek esték… ezek készítenek ki. Annyival jobb helyen is lehetnék. Mégis itt dekkolok, hátradőlve a kanapén, lazán löbbölve a piát, amit igazából nem is kívánok. Mikor lesz vége ezeknek a gyülekezéseknek, mi kell, hogy történjen hozzá?
- Kapd már be! – miért hiszi, hogy nem vagyok túl rajta és fogom birtoka venni a „városka” általa figyelemre sem méltó helyeire, vagy nem csak azokra?
- Na bazd meg, a szent! Szent szűz! – a fater meg tolhatná arra, hogy neki is legyen valami jó az életében. Szegény öcskös. Karácsonyra kapott tőlünk egy elemes művaginát, egész héten azon röhögtünk, hogy rángatózik. Még a családi ebédes asztalra is kietettük dísznek, valahogy nem volt nyerő ötlet, olyan fejmosást kaptunk, mintha 10 évesek lennénk. Na jó, a poén volt olyan kurva szar, de megérte. Ecsém… az elkerekedett szemek. Vajon az öcskös kipróbálta? Vagy elásta a tavaly megdöglött kutya mellé?
- Hulla szórakoztató volt azon azon agyalok, hogy mivel metszem fel az ereim? Már meghallgattam, a miért nem csinálunk valami tisztességeset, miért nem nősülök meg és baszok az asztalra néhány kölköt?… blablabla. – apánk olyan pillantást lövell felém, amin kénytelen vagyok elvigyorodni, kezem védekezően felemelem, ha most megint bele kezd, lelépek a faszba.
- Kicsit persze finomabban adta elő, azt mondja olyan nőt fogjak, mint a drága Daniela, de hát, olyan csak egy van, számunkra nem jut ilyen. – úgy vigyorod el, mint aki ezt nagyon, de nagyon sajnálja és nem húzta már a farkára több tucatszor az össze nyílását.
- Akkor izgat, ha tudsz valami különlegest. Valami vöröset, nagy csöcsökkel, és csupasz puncival, a többit meghagyom a fizetőseknek. Remélem ingyen passzolod le.. – elgondolkodva a családi nő felé pillantok, láthatóan zöldül. Lehet romlottat evett, vagy kevés a vitamin a szervezetében…. Sosem szabad hagyni szenvedni, majd áldozok ezen oltáron.
- Tervezem, hogy benézek, de így messze csábítóbb. – az egyezségre összeütöm poharamat az öcskösével. A legkisebb meg ciccegve olvas tovább. Baszod, lehet buzi lesz?
- Mikor hoztok össze egy trónörököst? Ha nem figyelsz, kifutsz az időből és megöregszik a családösszetartó. – egy kacsintással bökök a fejemmel nevelőnk felé, aki sok dolgot nem tanított nekünk az életben, az odaadó szexen kívül, mondjuk abban elég jó, még nem sok dologra mondott neme, sőt ha jól emlékszem…. Na majd kitalálok neki valami hajmeresztőt.
-Drága Corns, mikor húzol már az ujjára egy gyűrűt? - de lepattannának rólam, tudnám díjazni.


_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Nathanial Sparks
Városlakó
Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTéma: Re: A moment like this... - NYC - Vince and Nate   Vas. Máj. 11 2014, 11:29

Jól szórakozom Vince beszólásain, mint mindig. Az esték végére mindig az a tanulság az "ősöknek", hogy jobb lett volna össze se ereszteniük minket. Percek alatt tudunk visszaváltozni tinédzserekké vásottságban, tavaly véletlen a kutyát is kinyírtuk. Daniela kedvenc ölebét... na az tényleg vad baleset volt, szerintem a mai napig nem tette magát túl rajta. Még jó, hogy előtte basztuk a karácsonyi terített asztalra a művaginát amit öcsi kapott ajándékba, különben tényleg kirobbantották volna a harmadik világháborút.
Amikor meg Danielaról kezd beszélni, hogy mennyire páratlan, és nekünk nem jut(!!!) beleröhögök a pohár szeszembe, hogy az meg majdnem rajtam landol, aztán meg majd megfulladok. Fater nem is érti egy pillanatig, aztán elkönyveli, hogy csak gyökér vagyok. Ahogy akarod don papa, ahogy akarod.
-Ja, van ilyenem, tudod, mi minden igényt kielégítünk. Családban marad.- Nem bírom ki, hogy ne kacsintsak Danielara, akit rögtön elönt a pír, na persze nem azért, mert olyan könnyen zavarba hozható lenne, szerintem ez inkább pulykaméreg, amiért a fiatal Vincentnek más punci is juthat rajta kívül, és ezt mi ilyen nyíltan tárgyaljuk meg.
Közli is, hogy kész a zaba, mire apám meg öcsém el is indul, és ahogy Vince is indulna, megfogom a karját, hogy marasztaljam egy pillanatra. A hangomat lehalkítom, ahogy az utolsó témára tért, arra akarok válaszolni, de nem úgy, hogy mindenki tudjon róla, az még túl korai lenne.
-Ami azt illeti, a dolog folyamatban van- vigyorgok rá, mint egy jóllakott napközis, ez nem az az ordas, ravasz, alattomos vigyor, ami általában az arcomra mászik, nem, ez más, ez boldog-vidám vigyor (nem is tudtam, hogy ilyen létezik).
-Pontosabban már megtörtént. Csak nemet mondott. De helyette összeköltöztünk, szóval annyira nem szar a helyzet, így könnyebb puhítani.- közlöm nagy büszkén, és tényleg az is vagyok. Persze abból, hogy egyedül őt marasztaltam és nem az asztalnál jelentettem be nyilván érti, hogy nem akarom még nagy dobra verni. Csak belerondítanának az egész örömbe, eszem ágában sincs meosztani ezt az egész "családdal". Jövő hétre már el kéne hoznom vacsorára, aminek az lenne a vége, hogy kb egy hónapig ki tudom menteni, de aztán tényleg el kéne jönnie már, és én kurvára nem akarom beengedni életem nőjét ezek közé.

_________________
AND WHO DO YOU THINK YOU ARE?
RUNNIN' 'ROUND, LEAVING SCARS, COLLECTING YOUR JAR OF HEARTS
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: A moment like this... - NYC - Vince and Nate   Csüt. Máj. 22 2014, 22:55

Kezd kicsit elég lenni a fater szép szavaiból. Mélyet kortyolok a minőségi piából. Nat felé lendítem a poharam és megdobom egy gúnyos mondattal.
- Nem spórolunk semmivel! - a mondat a méltán híres Jurassic Park első részéből származik és emlékszünk mi lett a vége! Majdnem mindenki fűbe harapott. Apánk kedvenc szavajárása. Nem spórolunk és első a család. Igaz is ránk, mi költekezünk is és a legtöbb dolog családban marad. Nők, pia, pénz. Olyan vicces vagyok, mindjárt elnevetem magam. Kár, hogy csak egy kósza fintorra futja. Kurva családi ebédek, de gyűlölöm őket, azt kéne hátba baszni egy szívlapáttal, aki kitalálta őket. Mondjuk, ha apánk álomra hajtja őszülő halántékát nekem máris jobb estém lesz. Remélem. Különben bitang sokat kell még innom, hogy elviseljem eme remekbeszabott hangulatot. Az öcsi olyan unalmas, ha ránézek is elfog valami szívbe markoló álmosság, nem is lenne baj, ha Den megtaníthatná arra, hogy van pöcse és lehet jobbra használni, mint lógatni. De amúgy erősen leszarom, az Ő dolga, mi meg minden évben elszórakozunk vele.
- Most mond meg?! Egy ilyen remek nő és mi csak vágyhatunk rá, hogy... lesz egyszer egy hasonlónk. - fájdalmasan felsóhajtok, mint aki alig is éli túl ezt a mérhetetlen csapást. Na bázze. Magam sem tudom, hogy mi lesz így velünk. Nat pofátlanságának lesznek következményei, ebben szinte biztos vagyok. A drága jó Dennek nagyon el tud szaladni az agya, ha sokáig baszogatjuk, már nem szó szerint, azt megbírja.
Jaj el ne felejtsem majd oda adni neki a zsebemben lapuló viagrát, hátha kell a faternak.
Az kaja részre egyből felpattanok megvigasztalom a poharam,  hogy ne féljen nem hagyom itt, sőt ma még megtöltöm, a poharat IS! Nem lep meg, hogy Nat marasztal, szoktunk "sutyorogni" persze kapunk is érte, mint a dedeóban. Eligazgatom a zakóm, miközben felé fordulok, cinkos pillantást váltunk, megvárjuk míg a többiek szem forgatva lelécelnek.
- Mih? - csuklom, jó, hogy nem ittam éppen, mert azt terveztem. A pohár a fogamnak koccan, majdnem leharapom a nyelvem is.
- Apukám bátor vagy, megkérted? - gyorsan az ajtó felé pillantok, hogy lássam senki sem hallgatózik. Ez komoly téma és nem véletlen nem jelentette be nyilvánosan, hogy házasodni késül. Őszintén felnevetek.
- Mi? - nyikkanom immár hangosan röhögve. Nem hiszem el. Nemet mondott? Ez annyira Corns. Meg lettem volna lepve, ha simán csúszik az ügy az oltár elé.
Együtt érzően meglapogatom a vállát.
- Nézd a jó oldalát, lehet, hogy könnyebb puhítani, meg több szexhez jutsz. - újra felröhögök. Kifejezetten örülök, hogy jól haladnak, komolyan, hangom, nevetésem nem bántó. Inkább hitetlen. Nekem ez, sok, vagyishogy sokk. Minek? Minek köti le magát? Monogámia? Az büntetés.
- Terhes? - mi lehet más az oka, hogy elveszi? Mert a szerelem az egy vicc. Egyszerre biztos vagyok benne, hogy terhes a szőszi azért veszi el. Eddig bátorítóan lapogató kezemmel a vállára markolok, hogy tudja rám számíthat. Együtt érzően veszem még halkabbra a figurát.
- Ezeknek ne mond még el. - sejtem, hogy nem is akarja. Holnap felpróbálják, bár.... eszméletlen vicces lenne, mondja csak el.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Nathanial Sparks
Városlakó
Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTéma: Re: A moment like this... - NYC - Vince and Nate   Vas. Jún. 22 2014, 16:59

Ha nem kéne megjátszani, hogy egy meghitt, összetartó család vagyunk, ahol minden a legnagyobb rendben van, apuci kicsit munkamániás, de ez elnézhető neki elvégre kamionnal hordja haza a pénzt, "anyuci" a kertvárosi mintafeleségek és a fiatal szexistennők buja keveréke aki annyira törődik a gyerekekkel, és mi is normális kölykök vagyunk, akkor sokkal könnyebb lenne túlélni egy-egy ilyen alkalmat. Ehelyett vedelünk, hogy egyikünk se hányja el magát ettől a műidilltől. Meg persze kiborítjuk a többieket, előbb-utóbb majd csak rájönnek, hogy nem is akarják ők ezt.
Vigyorogva nézek Vincere, és felrémlik, mennyi balhénk volt tinikorunkban. Az öcsi túl kicsi még, meg olyan más, mint mi, de mi egymásra tényleg mindig számíthattunk, szóval legalább valami van, ami igazi ebben a fesztiválban.

-Dehogy terhes, az hiányozna még!- kiáltok fel, de aztán gyorsan el is pillantok az étkező felé, hogy visszadugta-e valaki a fejét erre, azonban szerencsére tiszta a terep. Biztos a drága Daniela baszogatja a cselédeket éppen, vagy apa oktatja a kis majmot, hogy ne olvasson az asztalnál.
-Nem terhes.- mondom, és tudom, hogy azért kérdezte, mert nem érti, miért szántam el erre magam. Erre azonban most nem válaszolok neki, csak megvonom a vállamat, és legyintek. Ráérünk még ezt megtárgyalni, és közben elindulunk az étkező felé, hogy ne várjanak sokáig, elvégre Daniela mézédes hangja már csalogat is minket. Jó nagyot húzok a szeszből, hogy ne hányjam el magam.
-Nem... Daniela és Corns még nem állnak készen egymásra.- röhögöm el magam, és elképzelem, mekkora botrány lenne, ha hazaállítanék Cornsszal a jövő héten. Persze a szőkémet féltem jobban, nem a "pótanyámat". Szívem szerint sosem engedném ezek közelébe, de sajnos ez nem járható út.
-Még egy jó darabig nem akarom, hogy ezzel szembesüljön.- elkomorodok egy pillanatra, ritkán térünk ki rá őszintén, mekkora egy rohadalom ez a gyülekezet, általában inkább csak gúnyolódunk rajta. Sóhajtok egyet, aztán belépek az étkezőbe nagy röhögve, mintha eddig is erről tárgyaltunk volna, és a helyemre sétálok.
-Ikrek?!- kérdezem, és tudom, venni fogja a lapot, hogy ez a téma az, kiket ajánlok neki a területen egy kis szórakozásra...

_________________
AND WHO DO YOU THINK YOU ARE?
RUNNIN' 'ROUND, LEAVING SCARS, COLLECTING YOUR JAR OF HEARTS
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: A moment like this... - NYC - Vince and Nate   Kedd. Jún. 24 2014, 16:08

Az egész kibaszott család egy kurva nagy kamu. A kirakat is csak azért nem dől meg mert az öcsikénk egy balfasz és elhiszik, hogy apánk tud gyereket nevelni. Mi meg iszunk mint a güzü, hogy ne küldjük el egymást a retkes picsába. Den meg itt kering köztünk, mint valami kéjenc párduc, és egyedül csak az öcsikénk nem hágta meg a jelenlévők közül de fogja, ha ezen a ribancon múlik. Valljuk be én csak örülök, hogy szexéhes. Mert én is mindig az vagyok, öröm hazajárni, van kaja, pia, kiokítás és szex. Ha apánk elalszik a szőke muff az ágyamban köt ki, ez tutiziher. Emiatt éri meg végig csinálni az egész kurva kínos estét.
Arról el is felejtek mesélni Natnak, hogy áthelyezem a székhelyem L.A.-be. Mert nem idevaló a téma, meg egy kicsit jobban örülnék, ha meglephetném. Remélem a szexi csaját is elkapom egy körre, naaa nem olyanra. Ki tudja….
- Jól van, ne ordíts, baszod! – én is kifelé pislogok, mint a szövetséges gyerekek, akik éppen azon tanakodnak, hogy keserítsék meg valaki éjszakáját, avagy nappalját, kurva mindegy, de rosszban sántikálunk.
- Akkor mi a fasznak kérted meg? Hülye vagy? Minek cseréled le a világ össze punciját egyre? – nah ez is nagyon magas nekem. Vagy csalni fogja Cornst? Vagy most ez komoly? Most lesz 25 éves, és akkor…. Valami oka kell, hogy legyen. Ne kamuzzunk nekem itt szerelemről. Nem hiszek benne. Mondjuk mások vagyunk. Nekem kell a változatosság csaj téren, eggyel elunnám magam. Kurva unalmas ugyanaz a nő minden éjszaka. Kétszer egymás után belefér, de többször nem.
- Pf. Danielára sosem lesz kész senki. Mindig is féltékeny lesz, szóval, lehet el kéne neki mondanod a dolgokat….- mert a kurva amúgy is elfogja, hogy közéjük lépjen, ezt nem akarja, hogy bárki is beházasodjon közülünk bárhova. Engem kifejezetten őrzi a suta picsa.
- Nekem ez magas. Miért? Miért teszed ezt? – játszom a szerepet, és úgy teszek, mint aki máris temeti öreg cimboráját. Nem lehet az a csaj olyan különleges, noha én magam is ismerem, de…. Azért nem ekkora szám.
Azt már meg sem kérdezem, hogy halálos beteg-e? Mert csak remélem, hogy nem. Lehet pillanatnyilag szerelmes, de az összeköltözés j dolog. Corns okos, hogy kibújóval csinálja.
A vállára csapok és megindulunk az étkező felé, felröhögve lépünk be.
- A kis kínaiakra gondoltam. Az egyik amúgy is műmelleket akar, azon agyaltam meghívnám rá…. – milyen szexi lenne már?
- Den, nem adod meg a sebészed számát? – szúrom be, miközben felvágom a húsomat, mintha mi sem lenne természetesebb, minthogy szexről beszélgetünk az étkező asztalnál. Sejtem, hogy Nat rákontráz valahogy a dologra, vagyis nagyon remélem, közben döntök még egy kis whiskyt a gyomromba.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Nathanial Sparks
Városlakó
Hozzászólások száma : 102

TémanyitásTéma: Re: A moment like this... - NYC - Vince and Nate   Hétf. Jún. 30 2014, 20:20

Próbálom terelni a témát, de hiába, nem igazán tágít, csak kérdezgeti, miért is csinálom, én meg vonogatom a vállam. Tényleg nem itt, és nem most fogok erről tárgyalni vele. Az azonban elgondolkodtat, hogy el kellene mondanom Cornynak Danielat... nem tudom, mi ütött belém, de erre sosem gondoltam, pedig tök kézenfekvő. A szőke picsa anyánk úgyis fegyverként fogja használni az információt, milyen mocskos egy játék folyik itt, ez elől csak egy kitérő van... a színvallás. Kivéve, ha megfenyegetem valamivel...
Végül belépünk az étkezőbe, terelem a témát, de az agyam zakatol, mit is lépjek majd, még a korábbi témán, azonban most nem agyalhatok ezen nyugodtan, játszani kell a szerepet.

-Pff... először azért teszteld, mit tud, nehogy kárba vesszen a lóvé...- röhögöm el magam, mert egy rossz menetnek ne fizessen műmelleket, olyannak fizessen, akiét utána kiélvezheti. Amikor Daniela sebészének a számát kéri, már az asztalnál ülök, épp az első falat csilicsálé nevű furcsa kaját tolom a számba, és majdnem vissza is jön onnan, ahogy elröhögöm magam, de előbb gyorsan lenyelem inkább.
-Ez jó ötlet! Ki ne akarna olyan szép domborulatokat, mint Daniela, nem igaz? Így aztán egészen olyan lenne, mintha...- ezt a mondatot már nem fejezem be, mert jóatyánk ledorongol. Azt hiszem, elértük nála a csúcsot, amitől kezdve már "nem akar többet hallani" és még csak a vacsora elején tartunk, szóval ezt megszívta a jó fater, de nem is értem, mit vár újramegújramegújra. Azért mindketten befogjuk a szánkat legalább öt percig, aztán persze kezdjük elölről, folyamatosan rákontrázva egymásra, és ez egész este így megy, de a vacsora után én megkönnyebbülten fogom távozóra, és ahogy elhajtok, úgy fújom ki a levegőt, hogy végre megint megszabadultam egy időre ettől a fertőtől.

_________________
AND WHO DO YOU THINK YOU ARE?
RUNNIN' 'ROUND, LEAVING SCARS, COLLECTING YOUR JAR OF HEARTS
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A moment like this... - NYC - Vince and Nate   Today at 12:53

Vissza az elejére Go down
 

A moment like this... - NYC - Vince and Nate

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-