Oh, oh, csak nem? De... Öregedünk, remélem bölcsebb is lettem, nem csak ráncosabb. Na jó, a ránc túlzás, bár Markon már tuti van valami. Lehet pont a hátsóján! De nem fogom megtudni sosem és valahogy nem bánom. Ez gonosz volt? Neeeem, csak a szokásos genyózásom a kedvenc ufómmal. Csak hogy lássa mindenki csípem ezt a hülyét, nem is kicsit, mivel tudtam hogy hasonló időpontban van a szülcsi-napcsink, így mondtam neki menjünk el vidámkodni a vidámparkba. Azt mondta délután belefér, szóval egy csodás napos szombati délutánon ott is termek a bejárat előtt ahol előzőleg megbeszéltük Markkal.
Igyekeztem nem gyászosan öltözni, de egy fekete csípőgatya beficcent meg egy v-nyakú fehér póló, ami kicsit bőbb fazonú, de csinosabb. Amolyan kis cipellő van rajtam, ha már jobb az idő, egész nőcis vagyok, de ha már szülinapom van!
Amint befut Mark mellém már adom is ami a kezemben van.
-Csáó kedvenc ufókám! Szeretném ha pufók ufó lennél, szóóóóval, tess! - Adok neki vigyorogva egy tábla csokit, remélem bírja a triplacsokisat vagy milyen ez, szerintem finom. Puszit magamtól nem adok de kivételesen ha hajol nem utasítom el, bár nálam nem szokás, tudom másoknál ez... természetes.

Naná, hogy én aztán semmi mókából nem akarok kimaradni, ami annak ígérkezik. Liz meg aztán maga a megtestesült mókaforrás, így aztán hogy is mondhattam volna nemet a szülividámparkolásra? Sehogy! Hát pont ezért vagyok most ott, ahol... Jobban mondva, csak szerettem volna gyors lenni és én várni Lizre, nem fordítva, de hát én, és a pontosság, nem mindig jön össze... Szerencsére nem váratom meg nagyon, és nem is tűnik úgy, mintha haragudna érte. Sőt... Nem szoktam hozzá, hogy esetlegesen ki is csípje magát és még csokit is kapok. Úgy látszik agyára ment a szülinap, vagy napszúrást kapott, míg várt!
-Szevasz kedvenc cukorborsóm! - Köszöntöm én is, majd átveszem a csokit, amit felém nyújt.
-Ó, köszi! - Jó féle csoki ez, de Lizt ismerve nem lehet ennyi...
-Mit injekcióztál bele? Ciánt? Vagy valami kimutathatatlanabbat, mi? - Vigyorgok a másikra, míg forgatom az édességet, hogy megtaláljam rajta a gyanús jeleket, hogy esetleg ki volt bontva, vagy beleszúrtak egy tűt...
-Én is hoztam neked valamit! - Jut eszembe útközben, s már nyúlok is a kabátom belső zsebébe. Én ugyanis nem öltöztem ki... A szokásos póló, bőrdzseki, farmer, tornacipő kombó van rajtam... Néhányan már talán el is gondolkodtak rajta, hogy nincs más ruhadarabom... Hát igen. Nagy a csóróság, ha az ember lakást bérel, kocsit vesz, sulibajár, és mindemellett nem dolgozik. Valamire nem fog jutni...
-Boldog szülinapot! Aztán láss neki hamar! - A zsebből egy doboz cukorka kerül elő. Na neeem. Nem vagyok én olyan skót. Különleges cukorka ez. Méghozzá Bean Boozled Jelly Belly. Ez van ráírva. Persze, ha Liz nem ismeri élből, az lenne a leges-leges-legfergetegesebb. Legalábbis akkor, ha láthatom, ahogy fogyasztja. Történetesen ugyanis ez a cukorka arról híres, hogy két egyformán kinéző cukor két merőben más ízt rejthet... Attól, hogy barna, még nem biztos, hogy csokis. Lehet, hogy csokis, de lehet kutyatáp ízű is. Bár jobban érdekelne, hogyha a barack helyett hányás ízt fog ki, ahhoz mit szólna!
Lényegében a doboz tartalmának fele valszeg ehetetlen, de amennyit szívja a vérem, megérdemli ezt a kis nyalánkságot! ^^
-No, lépjünk, mert lemaradunk a pónis körhintáról! - Adom ki az utasítást, s ha a másik is benne van, meg is lódulhatunk a vidulás útja felé.

Vigyorognom kell, hogy kapom a hülye becenevet, már-már állandó nálunk, hozzánk tartozik. Na meg a mondandója... hiányzott, komolyan, mi lesz velem ha nem megy MA-ra?
-Áh te kis butus, az túl gyorsan kinyírna és vicces sem lenne... nekem elég ha kicsit rásegítek hogy berottyants az egyik vagányabb cuccon, sosem mosod majd le magadról hogy nyuszó-muszó vagy! - Nevetek, dehogy tettem bele valamit, amúgy is remélem ha kibontja megkínál.
-Wow, micsoda fordulat! - Nevetek, hogy így eszébe jut, nála is lapul valami, bár lehet csak úgy mondja és mindjárt ad egy műsoros zsepit, mondván, magából ad egy darabot.
Nézem a dobozt amit kapok, valami cukor. Nem vagyok édesszájú, néha veszek egy nyalókát, egy tábla csokit vagy fagyit, szeretem a fagyit. De cukorkázni nem szoktam.
-Hmm, kössz! Ez milyen cukorka? - Látom a dobozán, hogy valami csidi-csudi, én is forgatom, zörög a doboz. Mondjuk én nem bírom ki, kibontom.
-Kérsz? - Bár ha nem vesz gyanús, de akkor is csak vállat rántok és meg akarok kóstolni egyet, csak még dumcsizunk.
-Úú, jössz megint a kis pónijaiddal... találtál már valakit akivel nyálazhatsz a csillámseggű lovakra? - Vigyorgok gonoszan ahogy elindulok vele, közben bekapom a cukrot. Hát... a vigyor hamar fura képbe megy át, mert... gondolkozom kiköpöm. De... ez mégiscsak ajándék.
-Mi'a... ennek... nem is tudom milyen mű íze van... kicsit mint a hintőpor...? - Vagy hasonló, nem is tudom, max a szag alapján ismerős de fúj... értetlen-csúnyán nézek a másikra mi a jó nyavalyát adott. - Ezt te csináltad? - Az esetben lehet eltérítem a cukrász pályáról. (Olvastam van babatörlő kendő ízű xDD)

-Most, hogy mondod a hashajtó tényleg viccesebb a ciánnál! - Hogy erre én miért nem gondoltam előbb. Legközelebb valami kézzel készült csokit kap. Biztos nem csak Svájcból lehet importálni ilyesmit. Majd valami extra tölteléket kérek bele jó pénzért. Legalább már nem kell gondolkodnom a következő évi szülinapi ajándékon...
A csokit persze átmenetileg a kabátomba süllyesztem a cukorka helyére, aztán ha túléli a vidámparkot, majd utána jutalomból elfogyasztjuk.
-Tán azt gondoltad, hogy elfelejtelek? - Lepődöm meg a megjegyzésén. Vagy azt gondolta, hogy szimplán annyira tahó vagyok, hogy én nem foglalkozom az ajándékozósdival? Persze a használt zsepi nagy ötlet lenne és még talán rám is vallana, de a cukor jobb. Ha édesszájú, ha nem.
-Azt mondták, valami különlegesség! - Rántom meg a vállam. Tipikus férfi válasz. Lövésem nincs mit vegyek, az eladó meg erre azt mondta, hogy tök állat, mert hogy ugye jó drága. Valahogy így vásárolhatnak a férfiak. Nekem erről sincs fogalmam, mert úgy alapjáraton tényleg ki szoktam hagyni az ajándékozást.
-Persze! - Rontok rá a dobozra, mert hogy ugye gyanús lenne, ha mégsem. Mondhatnám ugyan, hogy rágózok, majd később, de ezek hülye indokok. Engem ismerve meg aztán tényleg fura lenne, ha valamibe nem megyek bele azonnal.
Az egyetlen szerencsém, hogy még nem fedezte fel a levehető doboztetőben rejlő szöveget. Ott ugyanis feltüntetik, hogy melyik kis édes golyócskának miféle fincsiség lapul a belsejében.
Mikor a pónikat kezdi emlegetni, hirtelen nem is kapcsolok, hogy már megint én emlegettem őket, de szinte felcsillan a szemem.
-Igen! Nanának hívják, és nagyon cuki. Még tetkója is van a kedvenc pónija jelével. Imádom! - Mesélem el tömören, de látszik az arcomon a gyermeki öröm. Erre még Liz sem mondhatja, hogy megszívat vele, mert annyira aranyos fejet tudok vágni, hogy az ő szőrös szíve is meg fog lágyulni. Ha nem, akkor valóban egy pokolfajzat.
-Mi? Hintőpor? - Felnevetek a másik ízérzékén. Hát hintőporos emlékem szerint nincs benne. Közben bekapom én is a cukromat és rágcsálni kezdem.
-Nem értem mi bajod, ez barackos! - Vigyorgok rá, de az arcom elárulja, hogy turpisság van benne.
-Szerinted mégis képes lennék azzal babrálni, hogy hintőporos cukorkát gyártsak neked? - Ezt azért ő sem nézheti ki belőlem. Persze jól szórakozom, ha tovább próbálkozik. ^^

Egye penész, ha már ennyire tukmálja, nem tehetem meg, hogy nem bontom ki... Felés is odanyújtom természetesen!
-Kérsz? - De bízom a nem válaszban, és hogy nem a felét töri le. Naná. Milyen lenne már? Hoz ajándékot, amit megeszik előlem? Pff... Egyébként persze szívesen megosztom vele, és közben török magamnak is. Elismerően bólogatok is, hogy lássa, jófélét vett, csipázom érte.
-Hát nézd, a szüleimét nem kell tudni, nagyszüleim nem élnek, csajom, kutyám, macskám nincs. Kiét kéne megjegyezzem? Na meg majdnem egy napon van az enyémmel, bőven belefér! - Tény, hogy általában nem emlékszem arra se, hogy öt perce mit csináltam, de azért 3 nap különbség van közöttünk Lizzel... rajta kívül még Aubrey szülinapját tudom, de hát az valahogy egyértelműbb, hogy miért... Szerintem nincs más, akiét tudnom kéne, vagy tudnám. Bőven sok. Három dátum! Mit várnak még tőlem?
-Azaz! - Bólogatok mosolyogva. Bízom benne, hogy nem éppen most vágom el a kezdődő barátságunk fonalát, de így is folyton panaszkodik valami Luira. Fogalmam sincs, hogy ki az, meg mit ehet rajta, de biztos valami nyápic... Valami másik csajt is emleget folyton, de arra meg már nem is emlékszem.
-Annyira cuki csaj amúgy, és tök bolond. Én nagyon csípem! - Látszik az arcomon a gyermeki öröm, hogy tényleg bírom a lányt. Ő nem szívat, és meg is ért. Előtört belőlem a gyermeki énem, és a szeretet utáni vágyam. Csodátos.
-Persze, a cukorkáknak az a speckója, hogy csak a fele romlik meg a dobozban! Mutasd! - Kicsit azért gonoszság, hogy azt gondolja, valami romlott szart vettem neki, pedig nem is. A dobozt elszedve tőle megfordítom, hogy látszódjon a lejárati ideje...
-Nesze, még két évig jó! - Dugom az orra alá, hogy engem aztán ne gyanúsítgasson ilyenekkel, mert a kajának kutya baja. Tehetek róla, hogy nem jó Liz ízlése? Pff... Arra már csak a szemem forgatom, hogy én csináltam volna... Persze, és a felében tündérpor van, és csak azok a jó ízűek és csak én tudom, hogy azok melyikek... Naná.
-Bementem egy édességboltba és kértem valami extra jót. Ezt is kipakolták többek között és annyira viccesnek találtam. Pont illik rád, hát megvettem. - Rántom meg a vállam, mikor végre rájön, hogy mi is van azzal a doboz cukorral...
-Jaja, valami olyasmi, csak ez menőbb! - Vigyorgok. Legalábbis szerintem. Potteres cukorral mégsem jöhetek. Annak aztán már tényleg tuti lejárt volna a szavideje...
A következő körben veszek egy zöld cukrot és a doboztetőt is kicsit megfordítom Liz kezében.
-Fű, vagy lime! Lehetne rosszabb is... - Vonok vállat vigyorogva, majd bekapom a cukrot... Egy kicsit összeráncolom a homlokom.
-Már tudom, hogy a ragadozók miért esznek inkább húst... - Na igen. Füves. Remek. Azt hittem itt a fű az ilyen kis huncut dolog, nem pedig igazi füvet jelent. Sebaj. Legyen Liznek jó napja. Röhögjön legalább...
-Jobb lenne venni valami üdítőt, ha ezt így folytatjuk! - Nézek a másikra. Legalábbis még két rossz ízű cukor, amit le kell nyeljek és hamarabb taccsolok ki, mint szállok fel a hullámvasútra.

Elmosolyodom a naná-ra. Nem is reméltem mást! Persze szívesen adok neki, így annak ellenére, hogy csak szopogat, majd dugdosni fogom az orra alá a csokit, hogy vegyen csak...
-Apám egy segg, és csak akkor keres, ha muszáj. Anyámat 2 éves korom óta nem láttam... - Vonom meg a vállam. Nekem már ez nem fáj, így nem tenyerel bele semmibe, viszont muszáj megmagyarázni, hogy értse, miről is van szó...
Az együtt ünneplésre csak mosolyogva bólintok. Liz már kb a lelkitársam. Őrültségben mindenképpen, így aztán hogy máshogy lehetne még szülinapozni? Persze van rá pár ötletem, de vele is jó megünnepelni, hogy egyre közelebb kerülünk a halálhoz...
-Miért? - Ráncolom a homlokom, miközben újabb darabot török a csokiból és a másik orra alá dugom. Rágcsálni kezdem a saját adagom, és kérdőn nézek a másikra. Mi olyan nagy szám abban, hogy találkoztam vele? Nem áll össze a kép...
-Azért a normális, az erős túlzás, de én bírom. - Elröhögöm magam, mert Nanát sok mindennek lehet nevezni, de normálisnak?? Na annak biztos nem. De ki a halál ez a Lui??
-Jah, elég jóban lettünk. Tényleg elmebeteg. - Persze jó értelemben. Mondjuk Nana közel sem az a típus, mint Liz. Lizzel hétköznapi tudok lenni, Nanával meg kitör belőlem valami őrült, rejtett buzi. De ettől függetlenül bírom a csajt.
-Nem... - Nem kedvfüggő, hogy a másik édes, vagy sem. De hogy ecseteljem, hogy ő is néha cukormázas, de még akkor is romlott cukorkára hajaz belülről?
-Igazából csak olyan, mint te... Vicces. Meg fogalmad sincs, hogy mi vár rád... - Ahh. Én meg a bókok... vagy inkább magyarázkodás. A legrosszabb benne, hogy egyre mélyebb süllyedsz, és nincs visszaút. Inkább csak fogom a cukrom és bekapom.
-Nem. Ezért vagyok én medve és nem tehén... De a medvék nem esznek füvet... - Egy igazi orosz medve. Aki füvet eszik. Remek.
-A pónis körhinta! De ezt már mondtam... - Hüledezem, hogy még ennyit sem tud megjegyezni... A szellemvasút említésére borzongást játszom, és inkább rábökök valami tükörlabirintusra. Na az vicces lehet, bár kölyköknek való. Sebaj, majd bedurvulunk...
A kapuhoz érve szerzek belépőt, meg jegyeket, és a felét Liznek adom.
-Nah, tegyük tönkre ezt a kócerájt! - Vigyorgok rá. Nem titkolt szándékom a gyerek ijesztgetés sem, szóval gyanítom, hogy innen is ki leszek tiltva hamarosan... De hát, ilyen egy igazi szülinap! Akciódús!

-O. - Igen, Lizzy értelmes megszólalását hallották. Mark nem tűnt csonka család gyerekének, ahhoz túl normális nekem.
-Annál inkább jó lesz ha saját családod lesz. - Mosolygok, bár lehet valami bődületes hülyeséget mondtam, de nem akartam a sablon, jaj de sajnállakot, mert ki tudja, lehet jobban járt, nem ismerem a szüleit. Egy biztos, én se elhagyni nem fogom, ha nem okot rá persze és se nem csak akkor keresni ha kell valami. Tudom, nem sok, de talán mégis valami. Na meg nem szokásom, de akarom érezze vele vagyok, szóval kicsit megsimogatom a hátát, azt úgy szokták szeretni. Úristen de béna vagyok ebben, istenem.... Aztán inkább elveszek még egy csokit, be is nyomom, de visszakérdez, hát kicsit mókásan beszélve, de válaszolok.
-Há'... Luit isme-em má' év e-eje ó'a, foly'on öm'eng Naná'ól, de mé' 'em 'áttam... - Na gyorsan megeszem inkább a csokit, így nem lehet beszélni...- Szóval vicces, hogy én aki a pasijával már lassan több mint fél éve jóban vagyok, nem ismerem a hőn szeretett csaját, te meg igen... én valahogy mindig elkerülöm azt a csajt, komolyan! - Nevetek, nem viccelek, kezdtem azt hinni szellem a csaj és Lui csak kitalálta...
-Mert lökött? Csapatba vele! - Nevetek, remélem nem arra céloz hogy kettyós, bár akkor nem tudom kedvelné-e.
-Igen? És én még azt hittem valami uncsi pláza p.csát szúrt ki Lui barátom... ez jó hír. - nevetek, de hát valahogy hisztisnek meg p.csásnak tűnt, főleg Drayton tanár uraság miatt... Nem kedvelem a fazont.
Aztán kérdezek rá, miért ezt az ajándékot kaptam, miért én jutottam eszébe, de a válasza tetszik, mosolygok is, nem is válaszolok. Szóval vicces és meglepő vagyok. Remélem nem rossz értelemben, de mondjuk akkor nem találkozgatna velem nem?
-Csak mézet meg málnát... meg lazacot. Mézes málnás lazacot fogok neked csinálni egyszer! - Nevetgélek, hogy morog a tehén miatt. - Mark mackó... - Jaj neeeee, így kell hívnom, ez vicces!
-Nem, csak viccelsz.... viccelsz... ugye? - Pislogok rá, mert hirtelen nem tudom eldönteni. Mondta, de hát azt hittem baromkodik. De már másodszorra mondja, gyanús. A tükrös cucc ellenben tetszik, arra lelkesen bólogatok neki.
-Igenis! Bevetés indul... honnan húzzuk ki először az áramkábelt... - Dörzsölöm össze a két kezem gonosz manóként kuncogva, majd felröhögök, én sem vagyok normális, van valami abban a cukorban én tudom!
-Gyere, üljünk fel valami pörgősre! Ha eszünk utána nem lehet! - Fogom meg a pólóját és húzom valami brutál pörgős izé felé. Négy felé pörög az anyját...
-Könnyen elszédülök, fogod majd a hajam, ha kidobnám a taccsot? Elvileg nem fogom, de tudnom kell öri barik vagyunk-e! - Röhögök, csak félig viccelek. Mindenre fel akarok ülni vele, de könnyen elszédülök, szóval lehet végig csukva lesz a szemem és csak túlélek egy-két cuccon... de edzem magam! Mark meg vigyáz rám, mellette kevésbé aggodalmaskodom.

Csak vigyorgok a másikra felhúzott szemöldökkel. Jézus... a csajok nagy része folyton megkukul, ha közlöd, hogy a családod nem szarik szivárványt. És akkor mi van? Én őszintén szólva tojok rá magasról... Megszoktam már az életem és bőven elvagyok úgy, ahogy... Na meg saját család? Neeeem! Ki van zárva. Egyelőre bőven jó vagyok én úgy, ahogy vagyok... Na meg kinek kéne egy magamfajta elmebeteg? Na ugye...
-Áh. Értem! - Így már sokkal világosabb. Bólintok is, hogy nyomatékosítsam, mennyire nagyon is vágom én azt az ívet. Há' nagyon!
-Nem lehet, hogy inkább Nana kerül téged? - Nevetek a másikra. Jobbat nem tudok, lévén csak a sors tudhatja, miért nem sodorja egymást útjába a két nőt. Bár gyanítom, hogy ott kő kövön nem maradna. Önmagukban is őrültek mindketten, hát még együtt. Isten mentsen mindenkit attól, hogy ez egyszer bekövetkezzen. Bár az is lehet, hogy két ilyen erős személyiségű energia bomba csak ki akarná nyírni egymást. Főképpen, hogy lövésem nincs Liz hogy viszonyulhat ehhez a Lui gyerekhez... Lehet féltékeny.
-Lökött? Az nem kifejezés. Elmebeteg! De az a cuki fajta. Mintha rakétával működne... - A kis duracell Nyanya... izé nyuszi.
-Nem, kicsit sem plázás. Pónis! - Meresztek hatalmas, csillogó szemeket, mint valami anime figura. Persze poén a nagy része, de Nana az egyetlen, aki megérti a póni szeretetem. Liz meg a másik, aki legalább elfogad vele... Valamelyikük a feleségem lesz és kész. Vagy mindkettő...
-Jól hangzik! - Vallom be komolyan a menü hallatán. A méz jó, a málna jó, a lazac jó... Mi probléma lehet velük együtt? Bár citrommal és kaporral tuti királyabb.
-Ki tudnád hagyni, hogy lásd a fejem azon a pónis cuccon? Komolyan? - Sanda vigyorral nézek a másikra. Nehogy már pont Liz legyen az, aki nem akarna megszakadni attól, hogy a kölykök között egy póni hátán körözök. Ha cuki lesz és fizeti a menetet, akkor még azt is megengedem, hogy lefotózzon vagy levideózzon! Aztán én is egy őrült, orosz, youtube sztár leszek, ahogy Nana képzeli a népem...
Felnevetek a másik röhögésén és az ötleten is. Ha ezt így folytatjuk, tényleg ki leszünk tiltva... Főleg, ha még betolunk egy két vattacukrot vagy egyéb édességet, és a cukorsokktól megrészegülten randalírozni kezdünk.
-Oké, de ha rosszul leszel, a következőre csak akkor ülhetsz fel, ha előtte teljesítetted egy kívánságom! - Működhet ez így is... Aki nem bírja, azt megszívathatja a másik! Lesz ez még rosszabb is.
-Persze, cicám! - Vigyorgok rá. Fogom én bármijét, hogy ne rókázza le... csak engem kerüljön el vele.
-Na indulás! - Nem finnyáskodunk tovább, így aztán szépen beállunk az említett forgó izéhez, aminek még a nevét sem tudom kiolvasni, aztán szépen befizetjük magunkat, mint egy jó peep show-ba és már nyomulhatunk is egy ülőkébe, ami majd jól szét fogja rázni a káposztalevünket.

Hát na, hát nem vagyok egy jó lelkizős valaki, ez meg olyan lelkizős beszélgetést súrol. Persze lehet velem komoly dolgokról is beszélni, csak most hirtelen nem erre számítottam hogy őszinte legyek. De úgy fest Mark elnézi nekem ezt a fogyatékosságom.
Aztán Louis meg a csaja jönnek képbe, de amit mond, azaz felvet elgondolkoztató.
-Oh... erre még nem is gondoltam... gondolod? - Látszik nem vetem el az ötletét, ha viccelődött is. Lehet nem kíváncsi rám, aztán nem is akar velem találkozni. Vagy Lui mesélései alapján nem vagyok neki szimpatikus... hmhm.
-Wúw... Cuki elmebeteg... őőő... el nem tudom képzelni, nyalókával kalapálja a fejed és rózsaszín bárányfelhőkről prédikál, vagy mi? - Nevetek, nyúzom egy példáért mert nem tudom, elképzelni hogyan is érti ezt a kombót.
-Úh... - Vágok egy -.-' fejet, hogy az nálam nem jó pont. Elvégre nem szeretem a pónikat, legalábbis a meséket nem, szegény Mark is, nem tudom milyen agymosás és rontás tette ezt vele... (xD) De nekik legyen jó, én mondom! Mondjuk jobb, mintha az Alienbe lennének beleszerelmesedve... fúj.
-Megbeszéltük! - Vigyorgok, csakazértis összehozom! Persze meglepi lesz, már úgy is volt nálam, nem lesz fura ha áthívom ebédre.
-Őőőőő.... simán. Szerintem extrém durva lenne, hogy ötéveseket megszégyenítő boldogság és bárgyú vigyor lesz urrá rajtad. - Mondom gonoszkodó hangon, kicsit közelebb hajolva. De igaza van, felrakom rá, már érdekel tényleg nem-e inkább halálra unja magát inkább.
-Hm. Jó. - Szűkül össze a szemem a kívánósdira, Mark azért tud olyan kérni, ami necces, van pofája hozzá. De ha rosszul leszek, kisebb gondom nagyobb lesz, szóval még poén is lehet.
-Tudtam hogy cukkancs bogyó vagy! - Vigyorgok, úú ez a cicám, de utálom hallani, de Marktól poén.
Beállunk a sorba, felülünk a számomra halálos izére. Valami polipot formáz, forog ezer fele (na jó csak négy fele) én meg már a gondolattól lesápadok.
-Juhúúú... - Mondom nem épp meggyőzően, nem is tudom az ülés széléhez passzírozzam magam, vagy Markhoz üljek közelebb, hogy ne pánikoljak. Annyi szent, hogy úgy kapaszkodom, hogy fehérednek az ujjaim. Amikor meg elindul nem kell sok és már mint valami nyuszi húzom össze magam, hogy túléljek, a gyomrom hat fele akar szakadni, a fejem meg mintha forogna, ez nagyon durva, közben hajtogatom magamban, hogy nem leszek rosszul. De talán nem is csak kótyagos leszek. De ha egyszer csak forog és forog őrült tempóban ez az izé?!

Lelkizésben én sem vagyok otthon, na meg amúgy is régen volt a dolog, minek érdekeljen? Így aztán naná, hogy elnézem neki, meg engem sem frusztrál, hogy túlságosan érdeklődik/kérdezget. Gyorsan tovalendülünk és hurrá.
-Nem tudom, de én a helyedben gyanakodnék! - Jelentőségteljes pillantás, mintha tudnék valami ilyenről, hogy Nana kerüli Lizt. Pedig nem, de ez olyan vicces.
-Persze az is lehet, hogy Lui egyszerűen eltiltotta tőled, mert túl sokat tudsz róla! - Na jó, ez már filmbe illő lenne, de attól még jó poén.
-Nem elég, ha annyit mondok, hogy felnőtt ember és pónifan? - Bőven értenie kéne. Itt vagyok én. Cuki elmebetegként. Meglett férfiember, rendezett egzisztenciával és pónifansággal... Bár tény, hogy a falamon még mindig inkább női portrék vannak, mint pónik bekeretezve... Talán van remény. Bár a pónimániám is egyszer csak úgy jött. Lehet, hogy egyszer csak úgy el is múlik majd. Ha nem, akkor majd megkövezem a boszorkányt, aki rám hozta a rontást.
-Meg. De cserébe nem várhatsz el viszonzást! - Akkor biztos, hogy nem vacsorázna aznap. Nem tudok főzni. Meghívhatom valahová, de az nem ugyanaz... Régebben Nina is megküzdött velem és a főzőtudományommal, így még egyszer nem kísérleteznék.
-Uncsi lettél, asszony! - Horkanok fel, hisz úgy néz ki, a pónikról lemaradok. Sebaj. Ez van. Túl kell élni. Ne bőgd el magad!!! Ne lássa, hogy meggyengültél!!
-Ettől még uncsi maradsz! - Szívom a vérét. Attól, hogy belement a játékba, még uncsi. Sebaj. Liz is öregszik. Valószínűleg lassan a melle is egy kiürült tejeszacskóra fog hasonlítani és akkor már úgysincs visszaút.
No de vissza a jelenbe. Éppen sorba állunk ugye, és hamar be is jutunk a kinézett Octo-twister vagy mi a halál nevű izére. Liz próbál lelkesedést színlelni, amin én felröhögök, de hát nem én választottam ezt az izét...
Hamarosan el is indulunk és az egyetlen baja, hogy nem ülünk teljesen fixen, így néha az ülőke oldalához csapódom, ami majd szép lila lesz később... Persze Liz szarabbul jár, mert amikor felé dőlök az én súlyom is oda passzírozza az ülés oldalához, nem csak a saját tehetetlen csapódása. Csini színe lesz, aztán majd rám foghatja a rendőrségen, hogy megerőszakoltam. Még DNS is ragadna rá. Jobb lesz, ha mostanában okos kisfiú leszek és nem teszek keresztbe neki, vagy kinyírat...
A menet lejártával a gépezet leáll, és nekünk sem kell tovább kapaszkodni.
-Wooohooo! Még egy kört? - Kérdem vigyorogva, bár sejtem a választ, úgyhogy már araszolok is le a lépcsőn, ha éppen Lizt nem kell kitámogatni, vagy kioperálni a körhintából.
-Hova tovább? - Nézek rá lelkesen, és a menet előtt zsebembe rejtett csokiért nyúlok, hogy törjek belőle. Semmi kétség, cukorsokkot kaptam!

-Hmmm.... Ki tudja miket mesél Lui is... - Vágok gyanakvó fejet de azért mosolygok. Miket mesélne? Nincs miről mesélni... ha van egy csöpp esze a véletlen smacit sem emlegeti, azzal kapcsolatban én is úgy teszek, mintha meg sem történt volna. Amúgy is csak én emlékszem szerintem, ő még aludt vagy józanodott vagy isten tudja!
-Ha így lenne sem lenne értelme, ha Lui le akarja járatni magát oda nem kellek, nem de? Amúgy valóban túl sokat tudok, lassan már rólad is, vigyááázzzz.... - Gonosz vigyor a végére, csak hogy érezze a törődést, mert az kell.
-Öhm... az hogy testében felnőtt nem jelenti hogy felnőtt... - Negédes mosoly, értem én a célzást, de muszáj volt visszaélnem vele!
-Hmmm, na jó. Majd te mosogatsz. - Kacsintok rá, az tuti hogy sok tálat koszolnék! Na jó nem, akkor sok vizet fogyasztana. Mázlija van.
-Uncsi. - Ízlelgetem a szót kissé kiábrándultan. -Aham... háááát ha én uncsi lettem te mi hogy a gyök kettővel "száguldó" kölyök fémparipákra vágysz? - Felhorkanok, de nevetek.
-Hát jó, majd sóhajtozom, hogy semmi sem jó és túl öreg vagyok. Jó lesz? - Ha uncsit akar megkapja, úúú nagyon uncsi leszek! Visszasírja az általa uncsinak vélt nem uncsi énem! Ördögi terv mi? Vagy nem. De én jól mulatok! Csitt!
Felküzdjük magunk a halál a polip izére, de én határoztam el hogy mindenre felülünk. Ki tudja, lehet hallom Markot majd sikítani mint egy lányt. Kihagyhatatlan élmény, amolyan mastercard reklámba illő. De sajnos nem teszi csak nekem préselődik egy-egy kanyarban, azaz sok kanyarban. Úristen, ki tervezte ezt az izét?! Sápadtan nézek rá, csak a kócos haj kellene és tiszta zizzent lennék tőle. Így csak megviselt fejem van.
-Akkor nem jutna idő a többire... - Fenét kell még egy kör! Hülye ez?! Az biztos hoyg nem százas, de kérdem én ha az lenne, vele lennék? Ördögi kör. De okos, vagy bölcs vagy tudom is én, de már mászik le a monstrumról én hű apródként követem dicső tettében. Kérdez, én meg körülnézek. Legyen valami gyomorcsillapító! Van itt olyan? ÁHÁ!
-Oda megyünk és külön leszünk... vadászni fogok rád! - Kezd visszajönni a színem, hogy fellelkesülök a dodzsem villogó tábláját kiszúrva. Az kell nekünk! Szét fogom alázni! Bár... kettőnk közül neki van jogsija... de ez nem akadály, nekem nincsenek szabályok szóval rettegjen csak! Vagy ne és akkor még jobban meglepem! Finoman meg is legyintem a mellkasát a kézfejemmel és indulok is egyre biztosabb léptekkel a zsetonos bódé felé a sorhoz.

-Lehet, hogy elmesélte Nanának, hogy milyen férfifaló vagy... - Pont Liz, mi? Haha. Perzse lehetne, de nem... Ettől függetlenül még vicces.
-Úristen! Itt az ideje, hogy megöljelek! - Játszom el a megijedtet és a gonoszt. Majd véletlen lelököm az egyik körhintáról, vagy bezárom valahová. Ki tudja miféle válogatott szörnyűségek léteznek a fejemben.
-Miért, szerinted Lui már felnőtté tette? - Vigyorgok a másikra a testében felnőtt miatt. Nana cuki lány, de el nem tudom képzelni, hogy valaha volt már férfival. Úgy. Ha mégis, akkor meg valóban nem százas. Bár én sem...
-Megbeszéltük! - Az nem volt kikötve, hogy tökéletes csillogást kell biztosítanom. Viszont kapok kaját. Remek. ^^
-Pónifan? - Kérdezem csodálkozva. Ő uncsi, én meg pónifan. Nyilvánvaló. Nem is értem az értetlenkedését.
Úgy érzed, hogy az uncsiságon azzal tudsz javítani, ha még uncsibb leszel? - Itt ez a frankó park, meg a gyagyás cukorkája. Miért nem élvezi? Áhh. Tényleg öregszik. Szörnyű.
No mindegy. Egymás fikázását egy időre félre tesszük, míg meglovagoljuk a halálpolipot, de nem róka, így megszelídíteni nem sikerül. Sajnálatos.
-Jogos, jogos! - Bólogatok. Na ugye, hogy valamiért tartanom kell Lizt? Az esze! Az a fene okos kis buksija!
Kissé csapzottnak tűnik, de nem rovom még fel neki. Talán csak túl szélfútta lett a frizurája a fene nagy keringéstől.
Lassan azonban visszajön a színe is, és felfedezi a következő mókát!
-Ne hidd, hogy van esélyed! - Töröm le a lelkesedését egy flegma, fellengzős fintorral. //Jajj de alliteráltam. Háhá. xD//
A legyintés váratlanul ér, így kicsit összerándulok, aztán vigyorogva meg is indulok a másik felé. Lesz még itt összerázott gyomor, és gyök kettővel száguldó póni után vágyódás a részéről. Ez tuti!!

-Pff… csakis… Jah, lehet ettől fél, hogy elhódítom Luit… Haha! – Nevetek kicsit, mert én meg a hódítások… na igen. Nanaia majd rájön eeeettől nem kell paráznia az én esetemben.
-Próbálkozzál virágszál, csak nehogy bajod essen közben… - Vigyorgok rá önelégülten, mert nem lehetett kihagyni. Persze nem tudhatom milyen ufós praktikái vannak, majd óvatos leszek!
-Honnan tudjam? Nem erről beszélgetek Luival… de amúgy gondolom… nem? – Látszik ez az a téma, amiről gőzöm sincs, de nem is nagyon izgat. Ő dolguk ha igen, vagy ha nem. De tény, Lui nem tűnik egy vad csődörnek akinek ez lenne az első gondolata. Noha Marknak sem, hiába jóval macsósabb, mint az említett szőke hercegünk.
-Áh igen, az überelhetetlen jelző… amúgy az élő pónikat is ennyire szereted vagy csak a konkrét mesét? – Komolyan érdekel már, mert mindig annyira kiakadok hogy sosem kérdezem. Pedig el lehetne vinni vadasparkba pónit simogatni, meglenni az éves jótéteményem, asszem.
-Nem, azzal nem segítek rajta, egyszerűen élvezem hogy az agyadra megyek. – Vigyorgok rá, elvégre rém idegesítő lennék a folytonos szájhúzásommal. Az az egy szerencsére hogy a saját agyamra is mennék, így nem fogok nyafogni.
//Művészi volt igen //
-Tükröt látsz hogy magadhoz beszélsz te szegény? – Ejtek meg egy gonoszabb nevetést, majd ha végre sorra kerülünk a kezébe nyomom a zsetonját. Aztán felmászunk a szélére, várunk hogy leálljon minden. Amint megvan rögtön ott hagyom és valami menő piros kocsit keresek magamnak és bedobom a zsetont. Persze nézem ő merre talált kocsit. Már sokkal jobban vagyok, ez nem is rázza annyira a gyomrom, na meg ebben elszédülni tehetség, így bátran izzítom a „motort” hogy amint lehet valahogy hátulról vagy oldalról becserkésszem Mark barátom – természetesen gonosz kacajjal karöltve.

-Mert elhódítanád? - Beleesem a saját csapdámba, és egy pillanatra már talán el is hiszem, hogy Liz mire lenne képes. Féltékenység nem játszik a hangomban, csak meglepettség. Rövid időre lankad az ember figyelme és máris behúzzák.
-Dehogy lesz baj. Rákötözlek a pónis körhintára és egy fél órán belül semmi dolgom nem lesz. Magadtól halsz ki! - Ebben száz százalékig biztos vagyok, így aztán magabiztosabb vagyok, mint kellene.
-Miért nem, ez tök izgi! - Vigyorgok a másikra izgatottan. -De amúgy nem tudom. Nana az a cuki fajta. Valahogy nem tudom elképzelni, ahogy szexel... Túl pedofilnak kéne ahhoz lennem, hogy menjen. - Tűnődöm. Igen. Elég cuki arcú, és cuki viselkedésű kis őrült. Bár azt mondják, alamuszi nyuszi nagyot ugrik. Lehet ez Nanánál is így van.
-Csak a mesét, miért? - Egyrészt az igaziak büdösek... Másrészt meg túl picik, szóval félhetsz, hogy összeroppan, ha meg akarod szeretgetni... Ellenben az igazi lovak meg túl nagyok, azok meg ijesztőek. Szép dolog a szerelem...
-Mert sikerült már egyszer is az agyamra menned? - Teszem fel a húszmillió dolláros kérdést. Dehogy. Szívja ugyan a vérem, de szerintem még sosem akadtam ki rá igazán, akárhogyan próbálok visszaemlékezni rá. Bírja a búrám és nem megy neki, ez az igazság!
-Nem, a fejemben lakó pónikkal társalgok. - Olyan ez, mint a képzeletbeli barát, meg az agymanók... Jó szolgálatot tesznek.
No mindegy, a lényeg, hogy Liz után sietek, megkapom a zsetonomat, aztán a kör megállásával sprintel is. Azt hiszi van remény. De cuki!
Mikor a lány befoglalja a piros verdát, én keresek magamnak egy másikat. Az egyik sarokban áll egy fekete üresen, és gyorsan megküzdök érte egy 8 éves forma kölökkel, akinek az anyja rosszallóan néz, hogy elvettem a gyerek játékát, de kit érdekel? Én is gyerek vagyok és játszani akarok, csak kicsit nagyra nőt és túlkoros. Diadalittasan hajtogatom be magam a falatnyi autóba, aztán várom az indítást, hogy egy szép, éles balra kanyarodással pont Liz elé vágjak és nekiütközzek... Ha szerencsém van - márpedig miért ne lenne? haha -, akkor pont el tudom találni az orrát, és az odébb tántorodás után újabb lendületvételbe és üldözésbe kezdhetünk.

Látom meglepem, talán még el is hiszi hogy elcsábítanám Nanaiától Luit.
-Hmmm, igen, bevetném minden női bájam, pasizós technikám és egy éjszakára csak az enyém lenne az az olasz csődör. Elvégre Carpe Diem, nem Mark? – Mosolygok rá de aztán rázom a fejem nevetve, hogy honnan szedte komolyan. Randizni se randizom, nem hogy még hódítani.
-Wíí... - Fintorgok egy sort. -Mióta lettél ilyen kegyetlen ufó? - Vigyorodom el, bár talán nem halnék bele az unalomba, éltetne, hogy miképp álljak bosszút.
Aztán Nanát illetően röhögök egy sort, de nem rajta, hanem ahogy Mark előadja.
-Szóval ilyen kislányos? Akkor Lui biztos vár vele, nem az a megrontó típus. Vagy kiderül van egy liliomtipró énje, úúú! - Kerekednek el a szemeim de nevetek. Attól félek ha meglátom a kis szerelmes gerlepárt együtt ez a beszélgetés fog először beugrani... remélem Mark is ott lesz mert hülyének leszek különben nézve!
-Hát azt hittem, az élőket is szereted, elvittelek volna enyelegni az állatkertbe vagy a cirkuszba, de akkor csak díszdobozos mese dvd-t kapsz... - Csóválom a fejem vigyorogva, kész ez a srác de komolyan!
-Akkor már csak ülnél otthon a tévé előtt és folyna a nyálad az öledbe. Szóval nem, még nem, de ami késik nem múlik! - Vigyorgok, nem akarok idegösszeomlást neki, de jó piszkálni.
-Oh... hát többen is vannak? Talán az összes? Nincs tumultus? - Vigyorgok szüntelen, Mark mellett arcizom gyulladást fogok kapni.
A dodzsemnél látom hogy megküzd egy fekete kocsiért, kuncogok, hogy tud ő harcias lenni ha akar, bár egy gyerekkel szemben talán nem dicsőség, de Mark ufó és pónifan. Szóval nem szidni érte őt! El is indulunk, nem tudok úgy rajtolni a körülöttem lévők miatt mint akarok, elém vág és koccanunk. Elszánt fejem lesz, összehúzom a szemem és üldözőbe veszem, közben eltakarítok pár embert az útból ahogy kell. Kábé mint szörnyella mikor üldözi a dalmatákat az úton, úúú. A kanyarba persze belülről megpróbálom visszaszorítani, kakaskodom vele kicsit nevetve.

-Ejha! Mindig meg tudsz lepni! - Vigyorgok a másikra. Tudtam én, hogy csak nekem ellenáll ennyire. Sejtettem, hogy a zord külső ilyen fincsi belsőt takar.
-Mindig is ilyen kegyetlen voltam! - Emlékezzen csak például arra az esetre, mikor frászt hoztam rá a parkban... Néha kedvesnek álcázom magam, de amúgy ritka rohadék tudok lenni. ^^
-Hát, szerintem az. De nem tudhatod, hogy Lui éppen nem erre bukik-e. Vagy lehet, hogy a kisfiús lelke megszeretgeti a kislányt. - Nana nagyon cuki és nagyon kedvelem. De ettől még tényleg találó, hogy kislányos. Vagy csak nekem adta elő magát, vagy a pónizás teszi és igazából valami ultra-giga szerető. Az alamuszi nyuszikról sok pletyka terjeng.
-Ú! Komoly? Van az amazonon egy brutál jó és limitált kiadás! Bár kétlem, hogy lenne ennyi pénzed, de te mondtad! - Nevetek rá Lizre. Díszdobozos póni DVD. Awww. A polcom fénypontja lenne. Persze rajongok én a fiúsabb filmekért is, odavagyok a képregény adaptációkért, meg minden, de hát a pónik meg cukik! Mindenkinek kell valami őrültség az életébe.
-Ezt úgy 70 éves koromra terveztem, szóval van még egy kis időd! - Vigyorom széles, mert Liz hasonlóan beteg elme, mint én. A tökéletes másik, női felem. Pont annyira férfias, mint én nőies. Születésünkkor a lelkünk egy darabja a másikba vándorolt. Vagy valami efféle költői túlzós, érzelmes f*szság.
-Mitől lenne? Mielőtt beköltöztek, hatalmas volt az üresség... - Ártatlan, de mégis hitetlenkedő arcot vágok. Hát hogy nem jött át neki ez eddig? Liz, Liz... Néha te sem figyelsz eléggé.
A dodzsemnél az első akcióm sikeres, így hatalmas vigyor terül szét a képemen, de hamar leszek üldözőből üldözött. Persze röhögök, mert ezt a gagyi játékot a hülye is élvezi. Liz le akar szorítani és annyira rá figyelek, hogy beleszaladok egy előttem bénázó kölyökbe, meg a mellé hajtogatott apjába. Szitkozódni kezdenek, én meg valszeg kapok egy ütést nemsokára Liztől is. Még a végén szépen be leszek ékelve és akkor aztán ba*hatom a dodzsem megnyerését...

-Keveset tudsz Mark, keveset, de hát ez van, egyszer majd kitapasztalod, hogy a világ nem tündérmese, mindenki gonosz boszi benne! - Nevetek, azért remélem percig sem hiszi, hogy elcsábítanék bárkit bárkitől... Nekem olyan fiú nem kéne amúgy sem, hát semmi akaratereje, mellőlem is elcsábítanák, kinek kell ilyen pasi?!
-Szóval a zord külső zord belsőt takar? Úhaaaa! - Piszkálom, mert amúgy nem zord a külseje egyáltalán, de sss.
-Ez egyre perverzebb... - Nézek rá, mert ennél a témánál a kislányos és kisfiús szeretgetés elég durva, nem akarom elképzelni, sehogy se lenne jó! Főleg mert arcokat is képzelek mellé! (Képről láttam Nanát, ha élőben nem is)
Döbbenten hallgatom a lelkes kifakadását a díszdobozos pónis izéről. Ez DURVA. De tényleg...
-Komolyan mondom Mark, megveszem, ha rámegy a gatyám is... - Képedek el, de ha ennyire feldobná, hát hol érdekel micsoda nyálasság az, megkapja! Ezt el is határoztam, én a pénz félretevés mesternője vagyok, legkésőbb jövő szülinapjára meglesz. De ha minden jól megy, karácsonyra megkapja. Az a szeretet ünnepe, hát mivel fejezhetném ki jobban hogy kedvelem a hülye fejét, minthogy még ezt az agyromboló baromságot is megveszem neki!
-Hmmm, nem sok, kihasználom ami megadatott! - Nevetek, csak nem fog 70 évesen nyáladzani, ráér azt... 75 évesen is!
-Szinte végtelen, mint az univerzum? - Einstein jut eszembe, nevetek, remélem csak néha magában beszél, de komolyabb agybaja nincs. Még a végén folyton veszekedne magával, fárasztó lenne hallgatni... fő a kedvesség, ugye?
A dodzsemnél Marknál a kezdeti előny, de nem hagyom magam és üldözőbe veszem. Sikerül is a leszorítás, mert az egyik kölyök nagyon bénázik, az apja meg szolidalit. Nem is várok, azonnal lecsapok Markra, teljes erővel (ami nem túl gyors, elvégre mit várunk egy játékkocsitól) neki is megyek! Ú, diadalittas kacajt hallatok, de ez megtörik, mert belém is belém jönnek és... beszorítanak Mark mellé a bénázó családhoz. Áhá, ez az a kölyök, akitől Mark elvette a kocsit. Nagyon elégedettnek tűnik, hogy itt ragadtunk. De nincs szerencséje, mert az apuka csak összerázza magát és elindul normálisan, a fia is, így el tudunk újra startolni Markkal.
-Szedd össze magad, mit lazsálsz? - Szólok át neki vigyorogva és újra nekiindulunk. Próbálok úgy helyezkedni, hogy szembemenjünk egymással, neki akarok menni, neki, teljes erővel és... leáll az egész mielőtt beteljesedne. Aki látott már csalódott és felháborodott fejet... nos aki neeeem, az nézzen rám.
-Héj! - Igen, ez mind a reakcióm, de azt nagyon puffogva teszem ám!

Mázli, hogy én csak keveset tudok, mert így megmaradhatok Ivanovnak. Ha semmit sem tudnék, akkor át kéne avanzsálnom John Snow-vá...
-Ez hülyeség. Te nem vagy boszi! - Jegyzem meg a mondókájára. Aztán egy kics hatásszünet után hozzá teszem:
-Te maga vagy a sátán ivadéka... - Vigyorgok a lányra. Ó igen. Liz azért erőteljesen vetekszik ezért a címért. Meg aztán viccesebb is lenen sátánfattyként, mint kampós orrú seprűlovaglóként...
-Milyen zord külső? Nincs ennek a külsőnek semmi baja! - Háborodom fel, de azért vigyorgok. Nem teszem közszemlére, hogy az elevenembe vág vele, ha nem tartja cukinak a pofám.
-Áhh. Nem értesz te az igaz szerelemhez... Tapasztalatlan vagy még... - Húzom el a szám. Hát mi van akkor, ha a kisfiú, meg a kislány szeretgeti egymást? Ő dolguk, mi úgysem fogjuk látni. Nem vagyunk meghívva a hálószobájukba... Cöhh. Pedig lehet, hogy élveznénk... Még talán az élmény hatására Liz is ráfanyalodna a cerkára!
-Tudtam, hogy igaz barát vagy! - Összekulcsolom a tenyereimet a mellkasom előtt, oldalra pillentem a fejem és a bal lábam is égnek emelve pillogok a másikra. Ultra cuki pingvin lettem.
Na jó, elég ebből a hülyeségből. Felhagyok a pózörködéssel és vigyorogva megindulok előre. A másik úgyis valszeg tátott szájjal, ledöbbenve áll és néz, hogy mit szívtam. Lehet, hogy megint túl sok volt csak a cukor...
-Viszont nekem is meg kell lepni téged cserébe valamivel! Áruld el, hogy mi a szíved vágya! Biztos neked is van valami "ciki" imádatod tárgya! - Olyan nincs, hogy nincs! Akkor hazudik. De hát én már kiöntöttem neki a szívem, szóval ő jön.
-Jó lesz sietni, mert az évek csak úgy repülnek... - Nincs az a nyáladzás már olyan messze... Főleg, ha este jól berúgok és kerítek valami csajszit, akinek körbe nyalinthatom a lába közét! Na akkor aztán lesz nyáladzás rendesen...
-Áhh. Rosszabb! - Univerzum. Cöhh... Hogy lehet az én okos kis fejemet az univerzumhoz hasonlítani? Pff... Máskülönben az univerzum nem is üres... Miről beszél ez a némber? Nem járt földrajz órán? Jézus... Ugye nem nekem kell ezt is elmagyarázni neki? Túl jó kedvünk van, szóval ezt majd máskor...
Főleg, hogy most úgyis a dodzsem van csak előttem.
Sikeres támadás után én is kapok egyet Liztől, a béna kis nyomit miatt. Tudtam én, hogy az ilyennek nem szabadna még játékkocsit sem adni! Mérgemben ráütök a kormányra, mintha lenne rajta duda, de persze nincs, így aztán csak morogni tudok. Próbálnék valahogy kikanyarodni, de lehetetlen, így csak rátámasztom a könyököm a kormányra, és megtámasztom vele a fejem, úgy várakozok, hogy nyomitkáék egyenesbe jöjjenek...
-Ha balra tekernéd a kormányt, talán el is tudnál indulni! - Szólok oda a bénázós apukának. Hogy dünnyögve hozzátettem "te gyökér", azt már valszeg nem hallotta.
Szerencsére mondjuk sikerül elindulnia, de addig bénázott, hogy le is járt a menet. A kocsik megállnak és a pasas is óbégatni kezd, aki kezelte, hogy kifelé, vagy fizessünk be új körre.
-Még egy? Vagy keressünk olyan játékot, ami mentes a béna apukáktól és a balfék gyerekeiktől? - Nézek át Lizre, aki nem sokkal előttem ül a kocsijában, ugyanolyan felháborodottan. Már majdnem ütköztünk szemből, már majdnem... De nem...

Felszaladt szemöldökkkel vigyorgok, hogy szerinte nem vagyok boszi, nocsak! De ahogy folytatja felhorkanok, nevetve. -Hát de csak mert ilyen pokolian jó vagyok! - Nevetek, na tessék, már sátánleány is lettem!
-Már a zordságon kívül? Nem, valóban semmi baja, meg ki mondta hogy az baj? - Látom hogy felháborodik, muszáj szívatnom vele, kihagyhatatlan!
-Hát tudod, sosem leszek ilyen cukorvirágbogyó, mint azok ketten, szóval tapasztalatlan s maradok a kislányos-kisfiús megrontós játékokban. Nekem amúgy is férfi kell, nem kisfiú. - Vigyorgok, de nem hazudok, legyen már kiállása annak a férfinak aki nekem megtetszik!
A cukkancs testtartására, hogy felvetem a pónis ajándékot elakad a lélegzetem is, mert... uhh... juj. És Jaj.
-Őőőőő... jah, hát jah! - Meredek a másikra, ennyi értelem szökött ki a számból, azt hiszem lehaltak az agysejtjeim. Ezt egy lánytól is nehezen viselem, de egy fiútól?! Aztán megindul, kis késéssel én is követem.
-Hááát... - Húzom az időt, mert egyrészt nekem is át kell gondolni másrészt nah. -Talán van egy de... az nem olyan megvevős cucc... - Az inkább átélős, de hát úgy sem beteljesülős, szóval hagyhatnák is.
-Hát rajtad meg is látszódik, de nekem még van időm. - Gonoszkodom vele, de csak mert kedvelem. Különben sem látszik 20-nál többnek néha, főleg ha épp cukifiú módban nyomja.
Aztán megyünk Dodzsemezni, lesz egy kis dugó, Mark morgolódik, nevetek rajta, hogy puffog, noha engem is idegesít, hogy nem lehet nyomni a gázpedált. Mire elindulnánk és újra nekizökkenhetnék Mark kocsijának, lejár a menet. Morgolódva szállok ki.
-Hagyjuk. Inkább üljünk fel valami hullámvasútra! Érdekel hangosabban sikítasz-e nálam! - Nevetgélek gonoszan, és hacsak nem szeretne még egy kört menni, akkor kifele veszem az irányt.

//Én is így szoktam, viccesebb Ez az összhang, Mark, ijesztő mi? Mi lesz itt még később? XDDD//

Felnevetek a sátánivadékra érkezett poénján. Folytathatatlan, így csak vigyorgok és nem szapulom tovább. Lesz még alkalmam később. Bár persze csak azután, hogy ő kiszívta az összes vérem.
-Sokan buknak erre a zordságra... Csak irigy vagy, hogy te nem kaphatod meg... Bár megkaphattad volna, de eljátszottad az esélyt! - Büszkén kihúzom magam, hogy nyomatékot adjak a mondandómnak. Cöhh. Még, hogy zord... Az agya zord a másiknak, az...
-Nézd, az internet korában nem kell lemaradni semmiről... - Kacsintok a másikra. Kicsit beteges, de hát ezt már megszokhatta tőlem...
-Férfi... Persze. Az a disznó fajta, aki a tökét vakargatja a tv előtt és masszív izzadtság szaga van? - Ha én nem kellettem neki, akkor számára tuti ez jelenti az igazi férfit. Na jó, megint kezdek túlzásba esni az önfényezéssel, Liz meg úgysem vallaná be, hogy éjszakánként magához nyúl, ha rám gondol... Kár a gőzért.
-Ne szerénykedj, te vagy a legjobb barim! - Vigyorgok a másikra. Persze tény, hogy jobban rájátszok a póni kedvelős témámra, mint kéne, de ez a ledöbbent arc mindent megért! Lehet, hogy legközelebb előadom, hogy Barbie gyűjteményem is van...
-Mindent pénzért lehet kapni... - Hívom fel a figyelmét a világ mozgatórugójára...
-Bökd ki! Szülinapom van! - Nagyon szeretném tudni és nincs is jobb adum a szülinaposnál. Nem utasíthatja el, vagy bevetem újra a cukiságfaktort!
-Ezzel csak annyi a gond, hogy a legtöbb férfinek jól áll az öregedés. Nekem is... A nők viszont löttyedtek lesznek, formátlanok és kínkeservesen küzdenek, hogy ne látszódjanak meg rajtuk az évek, amitől nevetségessé válnak... Szerintem jobban jártam, mint te... - És ez tény, nem vitatkozhat vele. Nagyon ritka a genetikailag, vagy anyagilag szerencsés nő, akin nem látszik az öregedés, vagy jó munkát végeznek.
-Sima! - Bólintok, hogy kihagyjuk a dodzsemet és megyünk hullámolni... Nem is tudom, hogy sikítottam-e életemben ilyesmin. Tudok egyáltalán sikítani? Majd kiderül... De ehhez valami ultrabrutál kell, amin viszont Liz hányni fog és akkor jöhet a kérés teljesítősdi. Váhháhhááááááá.

-Ó, szóval megkaphattam volna! Ó! - Vigyorgok rá, csípőre tett kézzel, de dobok egyet a hajamon. -Szóval csak volna? Szerintem nem gondoltad át, de megbánod még hogy ezt mondtad nekem! - Vigyorgok rá, mintha én amolyan elcsábítós nő lennék, akinek nem tud majd ellenállni, de mivel elutasított én is el fogom. Haha.
-Mert? Felkameráznád a hálószobájuk? -Nézek rá értetlen, de nevetek, abszurd lenne.
-Nem, azt kivágnám az ablakon a tizedikről vagy magasabbról, csak hogy biztos legyen. Egyszerűen csak legyen határozott, legyen kiállása, megélhetése, céljai... lehetőleg ne valami törékeny alkat legyen... - Miért jut eszembe Lionel? Elvégre a bunkóság és kommunikációs visszamaradottság nincs a listán... Inkább olyan Ares szerű pasi kéne. Úristen ezer éve nem láttam már az a pasit se...
//Ú ez a barbie gyűjtemény ütött xDDDDD//
-Awww, de kis cukkancs vagy! Kölcsönös! - Ha azt vesszük Luin kívül fiúk közül valóban ő a legjobb fiúbarátom, szóval még csak nem is füllentek! Hah! Bár ez a póni téma nagyon durva, lássuk be.
-Najah ez tény, ez tény. -Adok neki igazat, mert tényeket nem szokásom megcáfolni. //Elfelejtettem mit akartam írni xDD Nem baj, kitalálom! xD//-Hááát, nekem is, amúgy! - Nevetek, de megköszörülöm a torkom.-Hááát tökre szeretnék olyan korhű ruhákban amolyan Jane Austenes korabeli bálon részt venni, átélni azt a fajta hangulatot... Az olyan érdekes lehet! Jó akkor nem volt annyira, de nekem az lenne! -Romantikus énem megcsillanni látszik, de hát az olyan szép, meg elegáns, meg azokat a táncokat kipróbálnám én is, megtanulnám meg minden.
-Hah, azért a pasik is tudnak durván kinézni ha elhanyagolják magukat és a nők is nézhetnek ki jól ha odafigyelnek. Szóóóóval csak várd ki a végét Mark, főleg ha ideje korán kopaszodni kezdesz, mert az nem lesz szexi, hidd el! - Vigyorgok gonoszan, haha, kár lenne a hajáért, maradjunk annyiban.
A dodzsemet lepasszoljuk, mert nem nyújt akkora élményt ez a pár kör. De meg kéne szívatnom Mark barátom. Valami ijesztő hullámvasút kéne! Olyan amiben van hurok! ÁHÁ! Van is. Vajon azon rosszul leszek? Áh tuti nem, az csak gyors, meg sem fogom érezni! Remélem... de hátha berosál rajta! Szóval veszem is az irányt a hurkokkal rendelkező hosszú hullámvasút felé, igaz kicsit nagy a sor, de kivárom vele, addig is szívom a vérét egy kicsit a szokásos hülyeségekkel, piszkálom kicsit a mögöttünk lévőket is mert türelmetlenek és tolakodnának. Persze nem hagyom, Markot is uszítom, hogy ne hagyja, húzza ki magát, tolja ki a mellkasát, persze vigyorgok.

//Semmi baj, én is lemerültem, most töltöm újra magamat. És naná hogy szejetjek! //

-Minden percben bánom, hogy megszülettem, amikor veled vagyok... Nem tartok már semmitől! - Én kemény vagyok, nem félek semmitől. Liz meg tudja a hatalmas vigyorból a fejemen, hogy amúgy imádom. Ő az az ember, aki az első perctől kezdve olyan, mint egy lelkitárs. Imádom!
-Öhm. Nem... Arra gondoltam csak, hogy keresek neked valami kölyökpornót, de igazából ez sem rossz ötlet! - Dörzsölgetni is kezdem az arcszőrzetem, mint ahogy azoktól láttam, akik gondolkodást imitálnak.
-Huhh, akkor megúsztam. Semmi célom az életben! - Pedig milyen sokat veszít velem Liz, ó jajj neki.
-Nekünk is kéne valami öribari cucc. Mondjuk egy közös tetkó. Valami BFF jel a homlokunkra, vagy egy rózsaszín szegecses nyakörv... Érted. Összetartozásunk jeleként. - Lehet, hogy Liz csokijában volt valami LSD, hogy ilyeneket halózok be. Vagy csak konkrétan túlpörögtem a sok cukortól... Bár, mikor a csaj elkezdi elemezni, hogy kosztümös partira vágyik, elvigyorodom felvont szemöldökkel és már tuti biztos vagyok benne, hogy bedrogozták az édességeinket.
-Van egy olyan érzésem, hogy amint megszorítják rajtad a fűzőt, hogy a tüdőd a melled helyére préselődjön és belélegzed azt a vagonnyi rizsport a parókádról, máris nem akarod majd. De persze van, aki a fulladásos szexet is bírja. Te is ilyen kis huncut vagy, mi? - Mondjuk simán befizetném egy ilyen buliba, mert el nem tudom képzelni ezt a kis hamis punk-rockkert, mint egy puccos dáma, de hogy nem mennék vele, az fix. A régi idők férfi divatja szerintem buzisabb, mint bármi más... Nem mintha bajom lenne a melegekkel, de vicces lenne azokban a fiú harisnyákban, ami majd szétreped a vádlimon... Hozzá a kis kopogós cipőm, meg a többi. Hahhh. Most, hogy így elképzelem, parádésan festenénk... Tuti van valami középkori szórakoztatóközpont, ahol el lehet lenni ilyen baromságokkal. Bár abban sem vagyok biztos, hogy Jane Austen mikor is élt? Valahogy nem vagyok képben az ilyesmivel... Többet kéne olvasnom? Na mindegy.
-Jó, de ha egy öreg pasi foglalkozik magával, jól néz ki. Míg egy öreg nő, ha foglalkozik is magával, akkor is látszik rajta, hogy baromira öreg, ráncos és löttyedt... Egy sármos öreg a fiatal lányokat is meghódítja, míg egy aszott öregasszony még az öreg pasikat sem búgatja meg... Ez a kőkemény valóság. - Elég hímsoviniszta a dolog, de hát na. Valahogy 60 évesen én sem úgy képzelem, hogy idős nőkkel rancizok. Inkább fiatal pipiket fogok hajtani és szórni rájuk a dollármillióimat, amit majd a filmjeimmel keresek. Úgy látszik mégis van életcélom. Hmm.
Mikor szülinapos kispajtásom megindul a következő áldozat felé, egy pillanatra megtorpanok. No nem magam miatt.
-Biztos vagy ebben, királylány? - Vigyorom széles, amolyan 1000 Wattos, és már látom előre, hogy hamarosan úgy fog okádni, mint a lakodalmas kutya. Jajj de jót fogok röhögni. Elő is kéne készíteni a telefonom, hogy ne maradjak le a nagy pillanatról. Na meg bezárni a zsebeim, mielőtt mindent elhagyok abban a karikában...
A következő 15 percet mások lökdösésével töltöm és Lizt élő pajzsnak használva török előre a sorban... Amikor rám szólnak, hogy ezt nem illik, csak oroszul makogva rázom a fejem, hogy nem értem és még előrébb nyomulok. Persze mindenki utál, de a jegykezelő simán felenged minket, így megvárva a menet végét, legelőre tudunk beülni.
-Szerintem kezdj el imádkozni! - Vigyorgok rá, ahogy végig nézek a ránk váró útra, meg a leszálló, zöldfejű kölykökre, akiket apu-anyu támogat a legközelebbi kukáig... Valaki persze nem jut el odáig, amin én jót tudok röhögni.
Az üléseket lassan ránk zárják és innen már nincs menekvés. Lizzy úgy néz ki, mint aki nagyon keménynek akarja mutatni magát, de szerintem belül retteg. Imádom!

-Csak minden percben? Reméltem minden fél perc legalább vagy ilyesmi... de nem akarok telhetetlennek tűnni áááám! - Vigyorgok, csak szívatom, meg bólintok ne is tartson már semmitől, legyen kemény!
-Fúj... jó hogy nem rajzolt pornót keresel azok is értelmetlenek... De ha bekamerázod a szobájuk szólj. - Nevetek, meg nem nézném, de a tény, hogy tudom megtette is elég!
-Nah... hogy lehet úgy élni? - Hördülök fel, mi az hogy semmi célja?
-Őőőőő... Majd kapsz egy szívecskés láncot, aminek a fele az én nyakamban a lóg a másik meg a tiedben lesz, mit szólsz? Az olyan romi! - A BFF jelet nem vágom, de a nyakörv is elég uhh, nm is értem hogyan jutnak ilyenek eszébe komolyan, gyanús a csávó!
Aztán mivel nagyon nyúz, elmondom hogy szerepelnék egy élő múlt századi filmben, azok a ruhák, az a tánc!
-Már egyszer kérdezted és nem, még mindig nem. Jó a fűző kicsit gáz, de rizspor akkor már nem volt, kevered a szezont a fazonnal! - Vigyorgok rá,
-Nem, az öreg pasikat csak a pénzükért vállalják fel a lányok, mindegy hogy néz ki. Ha egy nő meg ad magára, nézhet ki jól, de jah, ha elhagyja magát, akkor szottyos nagyi lesz. Édes mindegy! - Csóválom a fejem, nehogy azt higgye már, hogy öregen is a humora miatt lesznek vele a kis pipik, ha lesz pénze!
-Maxxxximálisan! Hallani foglak sikítani! - Nevetek ördögien, de elgondolkozom, lehet attól fog sikítani, hogy célirányosan őt akarom majd lehányni... de neeem, nem, tuti neeem!
A sorban állva jól megnevetett, hogy oroszul morran vissza, meg tesztoszterontól túlfűtött lesz. Igaz, elég hosszú a sor, de megéri várni, legalábbis nagyon ajánlom a készítőknek!
-Inkább lelkiekben védem a dobhártyám az éles visításodtól! - Bele sem gondolok mennyivel és hogyan megy ez az izé, egyszer élünk alapon kipróbálom. Mi baj lehet? Mások is túlélték már. Szóval egészen addig adom a vigyorgó lazát, míg fel nem kaptatunk kva magasra és le nem zúgunk szinte szabadesésbe, akkor simán kiszökik belőlem a sikoly. Már csak egy maszk kéne meg a triller zene, deee.... ez inkább vígjáték lehet Marknak ami nekem horror. Kanyargunk, forgunk olyan eszeveszett gyorsan, hogy a gyomrom azt hiszi bekerült valami mosógép centrifugaprogramjába. Egy idő után sikítani sem tudok, csak elsápadva kapaszkodom fehérre vált ujjakkal az életemért. Az a hurok a legkevesebb, a sebesség és a meredek részek csinálják ki a gyomrom. Mikor megállunk nem csak a hajam áll kicsit ziláltan, hanem a büszkeségem is megtépázta. Kicsit remegve szállok ki, ha Mark jól van akkor kivételesen támaszomnak is szeretném az első padig.
-Úristen... úristen... kapaszkodik fel a reggelim... - Sóhajtok mélyeket, hogy ne hányjak, de elszorul a torkom és küzdök mindennel és mindenkivel. Jó talán hányni nem fogok, de ettől tényleg rosszul lettem... franc hitte hogy ez eeeeeennnnnnnyiiiire durva komolyan. Mark hogy bírta? Próbálom felfogni, vajon vigyorog vagy kínlódik.

//Bocs, kicsit lassabban, de alkottam!//