Meg kell hagyni, nem ritka azon napok száma, amikor valami kiadós kis szórakozásra adom a fejem. Maradjunk annyiban, hogy szeretek bulizni, ismerkedni, egyszóval elég gyakran lehet szórakozóhelyeken megtalálni. Ez a mai napon sincs másképp.
Ugyan nem a legismertebb helyek egyike, a zene jó, a pia jó, a felhozatal pedig elég kielégítő ahhoz, hogy egy italnál tovább maradjak.
A táncparkett egyik szélén rázom a pöspökfalatom és dörgölőzök másokhoz, mert az úgy jó, amikor hirtelen valaki berobban mellém, és nagyon igyekszik, hogy leszaggassa a karomat.
Első körben megtorpanok, hogy mi a hézag, tán ennyire kiéhezett lenne a kicsike, hogy nem tud tovább várni és azonnal magáévá akar tenni, vagy mi a jó pokol zajlik körülöttem? Az ugyanis feltűnt, hogy szőke hajú alacsony emberkével van dolgom, ami nagyon jó eset, feltéve, ha nem egy parókás férfi, de ezt erősen kétlem. Kíváncsiságom persze határtalan, így a 160 centis ciklonnak engedve hagyom magam, hogy odébb rángasson, hisz még a nevemet is tudja. Ejha. Ennyire népszerű lettem? Meglepő.
Amikor egy kicsit távolabb vergődünk a villódzó fényektől és megpillantom elrablóm arcát, még szélesebb lesz a vigyorom.
Bree Sanders. Az egyetem ügyeletes minden lében kanala. Nem, nem pletykás értelemben, inkább az a figura, aki mindenhol ott van. Még a rádióban is, ahová én csak hülyülni járok be, és meg is kapom érte tőle sokszor a magamét, hogy komolyabban kéne vennem, ez nem holmi tv show, vagy stand up... Persze mindig komolyan bólogatok és igazat adok neki, aztán műsorkezdéskor elfeledek mindent és parádét csapok... Eltekintve a közös múlttól most a másik arcát fürkészem, hogy mit is akarhat. Bízom benne, hogy becsípett, vagy csak elegendő bátorságot gyűjtött, hogy végre megvallja irántam az érzéseit... Bree. Ki ne ábrándozna utána? Tény, hogy túl határozott ahhoz, hogy nekem bejöjjön, de azért igencsak megmozgatja a fantáziám... Hasonló a szitu, mint Elee-nél... Túl határozott csaj, amitől én tartok, de azért mégiscsak benne van a bogár a fülemben...
Bree! Hát ennyire nem bírsz magaddal? - Széles a vigyorom, van bennem egy pár löket, de közel sem vagyok részeg. Kicsit talán szókimondóbb. A másik persze biztosan veszi a lapot, hiszen nem én vagyok az egyetlen, aki csorgatja utána a nyálát, és nem rest kimondani ezt minden találkozás alkalmával. Egyszer tuti fejbe fog verni a 20 kilósnak kinéző jegyzettömbjei egyikével...

Epekedve csüngök a szőkeség minden szaván, és vigyorogva várom, hogy mit is hoz a sors ebbe az éjszakába. Mikor a segítségem kéri, egyből felderül az arcom, és szélesen vigyorogni kezdek. Neked bármikor, bármiben, Bree cica... Mondanám, ha éppen a szám kinyitásának pillanatában nem kapnék egy helyes kis ujjacskát az arcom elé, hogy most aztán fogjam be, de tényleg. Megilletődötten pillogok a mozdulatra és csak egy sóhaj szakad ki belőlem, ha már a mondandóm nem jöhet ki. Vigyorogva várom hát, hogy miben is kellene a segítségem. Lelki szemeim előtt már játszanak a lehetőségek. Ó, de még hogy!
Persze lelombozó a végeredmény, de hát mit is vártam? Kicsit azért összeráncolom a szemöldököm, hogy akkor most ez mi? Menjek a haverja után? Hm. Haver, pasi, vagy munka van a dologban? Ejj, ejj Mark barátom, megint megszívtad...
-Áhháá. Szóval én intézzem a piszkos melót... - Vonom le a savanyú következtetést. Keressem meg VUK hű barátját. És utána?
-Azt hittem bulizni vagy itt, nem pesztrálni! - Nézek rá vigyorogva. Tipikus Bree. Legalábbis mindig úgy képzeltem, hogy mindig segít mindenkin és őrangyalként felügyel az ilyen béna Richie fiúkra...
-Mit kell tudnom a szerencsétlenről? - Sóhajtom. Azt hittem komolyabb melóval bíz meg, de hát ezt is el kell végezni. A jó pontok mindig jól jönnek. Talán, ha összegyűjtök tízet, beválthatom valamire...

-Jóóóól van! - Tartom fel a karom megadóan, mellé pedig naná, hogy vigyorgok. Hát lehet egy ennyire cuki légyszinek ellenállni? Dehogy. Főleg, ha Bree prezentálja.
-Végülis bemehetnél... - Sandára húzódik az a vigyor az arcomon, és el is képzelem, ahogy Bree berongyol és mit sem törődve Richie után kezd kutatni. Minden pénzt megérne, csak hogy láthassam...
-Ha ilyen felelőtlen, az nem a te problémád, vagy? - Figyelemmel kísérem a sanyarú sorsú Bree Sanders titokzatos életének egy újabb fejezetét. Valahogy nem értem, miért kell ilyen lúzerrel lógnia. Ha bulizni akar, akkor meg főleg. Oldja meg a balek a maga gondját, én meg hagy rázzak egyet a csodálatos szőkeséggel! Mindenki jobban járna!
No de ugye akcióra fel, még ha nem is fűlik hozzá igazán a fogam. Az ölelés azért meglep, és igen erős kezdőlöket, meg kell hagyni. Már kezdem is elfelejteni, hogy de rossz melóval vagyok én megbízva.
-Ha még két percig hozzám dörgölöd a cicidet, a piáról is önként lemondok! - Csiripelem az ölelés közepén, és valljuk be, sokan örülnének, ha ez a két didi ilyen közelségbe kerülne velük. Bármit elvégzek, ha ez a jutalom. Mark Demyan Ivanov szánalmas életét látták, hallották...
No persze az ölelést is elrontom, mert gyanítom, hogy nem magához fog szorítani a pajzán megjegyzésre, hanem inkább ellök és vállba boxol. Persze nem fogok ellenkezni, ha ne így történne, de hamarosan darálni is kezdi, hogy kit is kell keresnem.
-Ahha. És a fehér lovat valahol elhagyta... - Mindig ilyennek titulálják a lányok a herceget nem? Szőkehajú, kék szemű, fehér lovon. Azt elfeljtik, hogy ettől még lehet részeges is, mint esetünk hercege...
A taxira csak bólintok, hisz nagyon helyes ötlet, hívja csak, az est további részében meg átvevszem Bree szórakoztatását nagyon szívesen, ha letudtuk a balekot. Lövök még egy mosolyt, mielőtt megindulnék, majd a mosdó felé iramodom, hogy megkerítsem az illetőt.
Igazából csak az egyik falat támasztja a földön ülve, így talán akkor is meglelem, ha nem kapok pontos személyleírást. Túlságosan nincs képben, így simán fel lehet rángatni a földről. Persze ellenkezik szóban, amennyire forog a nyelve, de hát ezt kit érdekel? Csitítgatom újdönsült pajtimat, hogy nem lesz gond, csak most szépen hazamegy, vagy a világ egy másik pontjára, mert éppen elég agysejtje pusztult már el, hogy a társadalom kivesse magából...
Remélhetőleg hamar át tudom magam verekedni a népeken, a ballasztot meg húzom magam után az utca irányába, az ugyanis mindegy most, hogy Bree hol vár - ha vár egyáltalán -, a taxi ide úgysem jön be... ////

-Mindenképp hívj meg a nagy eseményre! - Hihetetlen mód kíváncsi lennék rá, amint Bree Sanders, diákelnök jelölt beront a férfi mosdóba, hogy utat engedjen akaratának. Pazar műsor lenne, és nagyon emlékezetes, annyi szent. Már persze csak akkor, ha nem maradok le róla.
Hogy éppen mi dolga ezzel a szépséghibás királyfival, arra nem kapok választ, de ha már én vagyok az aktuálisan kiszemelt segéd, hát vállat rándítok, hogy legyen, nem kötekszem én, csinálom. Főleg azok után, hogy rövid időre kaptam két cicit, majd egy jókora löketet is, hogy na most már kotródjak és intézzem a dolgot, mert a végén se pia, se cickó, se Bree... Mondhatnám úgy is, hogy ha most nem fordulok sarkon és rángatom ki azt a hegyi trollt a mellékhelyiségből, akkor egy átlagos, szánalmas estének nézek elébe.
Persze lovagias vagyok és intézkedem sebtiben, Bree pedig addig szerez egy taxit, majd ha a gallérjánál fogva bependerítettem a fiatalembert a kocsiban, hát meglehetős csend telepszik ránk. Mint két, könnyes szemű szülő, kik végre elindították gyermeküket a nagybetűs életben. Elmorzsolnék épp egy könnycseppet, ha nem röhögnék magamban, amiért ilyen marhaságok eszembe jutnak és persze a csend is hamar meg lesz törve a csinos kis szöszi által.
-A gyorsan és jól végzett munkám fizettségére gondolsz? - Kérdem tőle vigyorogva. Mert szerintem így volt azzal az itallal. Bár még mindig tartom, hogy képes vagyok lemondani róla, de azt hiszem Bree inkább fizet, mint adná el a lelkét az ördögnek. Persze nincs is ezzel semmi gond, főleg, hogy ma már ezek után jót fogok aludni.
Zavartságom jeleként útközben zsebre tettem a kezem, majd célozgatván rá, hogy visszatérhetnénk a bárba, hát kiszabadítom őket a nadrágzsebem fogságából és töröm is az utat, hogy ne eshessen bántódása a másiknak. Felcsüccsenek mellé egy bárszékre, megtudakolom, hogy mit ihat a szigorú diétája mellett, majd rendelek.
-Mindig is abban a hitben voltam, hogy azért pazarabb esti programjaid vannak, mint pesztrának lenni. - Csillogó szemmel és kajla vigyorral a fejemen pillogok a másik felé, hogy mennyire találom szíven a megjegyzésemmel. Bár maradjunk őszinték: sosem volt még olyan alkalom, hogy bármelyik perverz, gonosz, gúnyos, vagy egyéb tulajdonsággal felruházható megjegyzésemre valami igazi, női hisztit, vagy gorombaságot kaptam volna. Mindig kedvesen hárít, vagy pimaszul visszavág. Bírom ezt a csajt, annyi szent, s hogy most még együtt is iszogathatok vele... Hmm...

Sanda az a mosoly, ami Bree arcát elönti a felajánlásomra, s csak egy századmásodperc erejéig hunyorítok, hogy mi is ebben a csel? Végül arra jutok, hogy mégis kit érdekel? Amiben Bree szerepel, az csak jó lehet. Legalábbis erősen bízom benne, mert nem vagyok hajlandó elereszteni a vele kapcsolatos álomképeimet.
-Álommeló! - Vigyorgok a másikra. Megtart! Engem! Persze ez nem így működik, de biztosíthatom, hogy én már csak efféle jófiú vagyok, bármikor bajba jutott hölgyek segítségére sietek. Ha nem ismerném magam, simán elhinném a saját lovagiasságom.
Természetesen az is előfordulhat, hogy mások - ez esetben Bree - tudnak belőlem lovagias ösztönt kiváltani.
A koktélra csak elmosolyodom, hisz nem vártam mást. Jómagam csak egy kis vodkára vágyik, s a mixer fiúka nem is várat sokáig.
-Talán! - Bólintok sokat sejtetően. Bár lehet, hogy jobban meglepne, ha éppenséggel nem gondoskodna így másokról.
-Miért? Abszolút jó arc vagyok! - Szerintem. Jó fej, kedves, sármos, segítőkész, és a többi, és a többi... Nem egy Andersonféle lennék, így aztán őszintén meglep, hogy nem néznék ki belőlem a segítségnyújtást.
-De persze ebben ők is nagy szerepet vállaltak! - Bökök a cicije felé sanda vigyorral a képemen. Még a végén túl jó színben tüntetném fel magam, hogy egy csinos szöszi kedves mosolyától elolvadok, és azonnal ugrom. Neeem. Muszáj fenntartani a látszatot, hogy kemény csávó vagyok. Az más tészta, hogy nem vagyok az, akármennyire is gürizek érte.

Bírom, hogy van humora a csajnak, s ha tudná, hogy rosszabb melókat is el kellett már látnom, mint amit ő bízott rám, akkor cseppet sem csodálkozna. Még mindig inkább egy diktátor szöszi legyen a főnököm, mint a tulajdon apám. Ráadásul a maximalizmusa sem olyan rossz. Legalábbis rám nézve nem olyan végzetes, ha nem tökéletes a meló, mint általában apám szemében... Plusz ide tartozik az is, hogy Bree számára bármit, mert a szépsége kárpótol, és talán az is, hogy feddett már meg a rádióban is, mégis jól viseltem, sőt! De ebbe inkább nem is gondolok bele. Hmmm.
-Szakmai ártalom... - No igen. Igazából az is beletartozik, hogy nem ismerem ennyire sem a lányt, sem a kapcsolatát a fiúval, plusz az is, hogy ki vagyok én, hogy bármennyire is ítélkezzem? Főleg úgy, hogy felettem is anyáskodhat, teljes nyugalommal. ^^
-Mázlista a srác! - Koccintom össze a poharam a másikéval, majd nagyon kortyolok az italomból.
-Hálából Richie-re is ihatnánk, amiért rám hagyta a szórakoztatásod! - Mosolyom széles, s valahol mélyen valóban hálás vagyok a kis suttyónak. Sokkal jobban érzem magam, ha Bree-vel iszogathatok, mintha csak nézném, ahogy pátyolgat egy szerencsétlent.
-Szóval te is előítéletes vagy! Szomorú. - Nincs rosszallás a hangomban, csak csipkelődöm. Alapban valóban nem vagyok egy kellemes társaság, sőt, jófiú sem. Legalábbis akkor, amikor az életem másik oldalán kell egyengetnem valamilyen ügyet. Viszont, amikor valóban magam lehetek, olyan bohó vagyok, mint most. Kedvelem a lányok társaságát, szívesen segítek, etc.
Közben persze megjegyzésem is célba talált, és ahelyett, hogy az arcomban kötött volna ki az itala, csak zavartan viccelődni kezd. Hát van ennél aranyosabb? Bár meglehet, hogy csak az elfogyasztott italok mennyisége mellett ilyen kedves, és normál esetben kapnék egy fülest. Ki tudja?
-Megköszönhetem nekik én is? - Szinte körbe vigyorgom a fejem, és készségesen felajánlanám a két szép kezemet is, hogy köszönetet mondjak Bree didkójának. Fogalmam sincs pl, hogy ő mennyire akar átverni a push-uppal, vagy mennyire nem. Lelki szemeim előtt már látom is a képet, ahogy méretet vehetek a méretes keblekről, de gyanítom, hogy bilibe lóg a kezem...

-Lesz ez még jobb is! - Jelentem ki magabiztosan, de hogy miként fogom csinálni, arról fogalmam nincs. Régen rossz, ha a magam önző, de egyben szórakoztató személyisége magában nem elég. Talán elég lesz.
-Ami rosszul néz ki, az általában az is! - Vigyorom kiszélesedik arcomon, amint a másik szemét és arcvonásait fürkészem, hogy mégis elhiszi-e nekem, amit állítok, vagy sem? Pedig nem vagyok angyal, de pokolian rossz sem. Szerintem. Más kérdés, hogy nem mindegy kinek a véleménye alapján nyilatkoztatod ezt ki. Vagy utálnak, vagy imádnak. Középút nincs.
-Dehogy! Csak baromi rosszul bókolok! - Ami tény, az tény. Bree dinnyéi azért megérnek egy misét. Nehéz lenne az alkoholra fogni, hogy csak amiatt vagyok ennyire szókimondó, mert alapjáraton is rendkívül paraszt tudok lenni, amit azért párszor már tapasztalt. Illetve a vállam is tapasztalta Bree ilyen esetekre tartogatott reakcióját. Csodálom, hogy most ilyen kis szemérmes lett. Lehet tényleg túlzásba estem?
-Ó! Vagy úgy! Akkor a két lehetőség, hogy tárgyalsz velük az érdekemben, mert annyira jó fej vagyok, vagy kénytelen leszel nekem ígérni a következő szabad estédet is egy randiért! - Meglep saját határozottságom, mert én aztán nem szoktam ennyire rányomulni senkire. Talán most is csak viccelődve jelentem ki mindezt, várván az ellenkezést a másiktól.
-Ez esetben én vagyok a bárban a legszerencsésebb! - Nevetem el magam. A közvetítő is teljességgel megfelel. Bájos, vicces, és csinos. Akarhatnék ennél többet egy estébe?

Hogy éppen hogy alakul az este további részé, azt a kutya sem tudná megjósolni, de talán nincs is rá szükség. Nem feltétlenül tulajdonítottam a kijelentésemnek mögöttes tartalmat, miszerint szeretném Bree-t magamévá tenni, de semminek nem lennék az elrontója. Tény, hogy Ő, meg én nem vagyunk egy szinten, érzésem szerint én csak álmodozhatok ilyen nőről, de talán meg sem tudnám ütni a szintjét... Ki tudja. Minden esetre a mosolyából ítélve ő is számít rá, hogy kellemesen eltöltjük ezt a mai estét, és jobb lesz valakivel rázni és iszogatni egyet, mint rókázó ifjakat terelgetni. Annál talán minden jobb...
-Hány ördögöt láttál már glóriával a feje felett? - Kérdezem vigyorogva. Aranyos az okfejtése, és sajnálom, hogy esetleg le kell törnöm. Véleményem szerint ugyanis az egy dolog, hogy a jókat könnyű rossz útra téríteni, de aki egyszer már belekóstolt az élet sötét oldalába, na azt már kizárt, hogy vissza lehet csábítani az unalmas jógyerek szerepbe. De talán nem is ilyen mélyreható a társalgásunk.
-A ronda és finom elv a szabály alóli kivétel. De azért nézzük azt is, hogy az alkoholnak kik nem tulajdonítanak rossz oldalt? - Véleményem szerint ugyanis nem azok lesznek az alkohol pártfogói, akik nem fogyasztják. De lényegében mindegy is. A kijelentésem, amiből elindult csevegésünk, csak is magamra vonatkozott. Nem tartom magam jó embernek és még csak úgy sem nézek ki szerintem, de hát ismerjenek meg, aztán aki másnak gondol, az a maga baja. ^^
-Hát, nem mondanám, hogy eddig révbe értem az őszinteségemmel! - Savanyúan elvigyorodom, mert hát lássuk be, valóban őszinte vagyok a legtöbb körülmény között, de az emberek ezt nem szokták jó néven venni, vagy éppen feszengeni kezdenek, ha valamiről nyíltan kimondom a véleményem. Sokan hiába követelik, hogy légy őszinte, mert ők azt szeretik, azért mégiscsak jobban örülnek neki, ha burkoltak a bókok, mert valami legalább a fantáziájukra van bízva belőle.
-Ennyi ital után bárkit letáncolok! - Nevetem el magam. Ó igen, túl vagyok már pár körön. Nem vagyok ugyan részeg, de kellően jó kedvű ahhoz, hogy két bal lábas ŐMarkságom is virítson valamit. Mondjuk az esetek többségében nem szokott hátrány lenni a tánctudásom hiánya, mert legalább megnevettetem a partnereim.
-Áh, s még én vagyok diplomatikus, mi? - Veszem le a pillantásom egy időre Bree-ről az italos poharamra.
-Legalább bevizsgálod az árut, mielőtt megveszed! Jó taktika! - Mosolyom őszinte, de meg sem lepődöm, hogy ismét lepattintanak. Valahogy nem értem magam. Néha előjön a nyomulós, HMCS énem, és akkor tuti, hogy lekoptatnak, de amikor kedves vagyok akkor meg félreértenek. Hogy van ez manapság? Nincs olyan, hogy udvarolni lehet valakinek, inkább csak a "most azonnal légy az enyém", vagy a "legyünk barátok" poszt van. Bahh... Nők. Sebaj. Holnapra úgyis túl leszek rajta, és most sem igazán felszedni akartam Bree-t. Lehet, hogy már egy pohárkával túlléptem a jó kedven, és most épp a lelkizősre ittam magam rész következett be. Lehet, hogy Usuinak igaza van, és belül egy picsogós kislány vagyok.
Elmosolyodom saját gondolataimon, majd a másik javaslatára felhajtom az italomat!
-Nem túloztam! - Súgom oda, ahogy felállok a helyemről, majd széles vigyorral a táncparkett felé veszem az irányt, s csak remélni tudom, hogy alkalmi táncpartnerem tud követni, és nem veszik el a tömegben.

-Csak nem valami nagy szerelem? - Mintha álmodozóvá válna, és talán el is gyengült. De lehet, hogy csak az én érzékeim csalnak, ami mondjuk férfi létemre nem igazán lenne meglepő...
-Tényleg nem? Most egy világ omlott bennem össze! - Tettetett csalódottsággal az arcomon borulok az italom fölé. Bree nem szent! Hová tart ez a világ így?
Szerencsére hamar kibillen a depresszív öt percből és visszatérhetünk a vigadalomhoz.
-Hát nem. De ezek után akkor tesztelhetnénk, hogy mennyire is nem vagy szent! - Kacér vigyor jelenik meg az arcomon. Beszélni persze nem tudok, így keletkeznek ilyen fura, félig értelmes mondatok, de ezt betudhatjuk az alkoholnak. Részeg még nem vagyok, de az ítélőképességem és beszédmechanizmusom már rég nem teljesít maximálisan!
A legtöbb vonat nem arra megy, amerre én... - Ha már ennyire virágnyelven kezdünk el arról beszélni, hogy mennyire van szerencsém a nőknél... Bár tény, hogy ezt direktben is kimondanám. Kár, hogy az egész olyan sajnáltatom magam szagú. Talán kicsit így is van, de az, ha egy nő sajnálatból van veled, talán rosszabb, mintha esélyem sem lenne nála.
-Akkor ne habozzunk! - Persze már a táncparketten is termünk, és igyekszem követni a másik mozgását, de hát valahogy a fogantatásom körüli időpontban kihagyhatták a szülők a nagy sietségben ezt a képzettséget. Bénának nem mondanám magam, de táncversenyt nem nyernék a mozdulataimmal.
-Ne már! Ilyen mértékű megfontolást igénylek? - Felnevetek, mert nem veszem komolyan, hogy valóban fontolóra venne, mint esélyes egyént. Mióta ismerem, mindig is ugrattam, de ez az a fajta óvodás viselkedés volt, amit mindenki jól ismer. Annyi különbséggel, hogy én nem a haját húzgáltam, csak az agyát mindenféle bolondsággal. Viszonzást sosem kaptam, csak pironkodást, visszaszólást, és ez pont elég volt plátói szerelmem kielégítésére. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem kalandoztam el azon, milyen lenne, ha egyszer igent mondana, de sosem tartottam valószínűnek, így most sem táplálok effelé semmilyen reményt. Hiába simul hozzám néha a táncparketten, nem gondolok bele többet, de tény, hogy élvezem a társaságát, és jól esik a közelsége is.

-Az első mindig a legfájdalmasabb is... - Nagyon bölcs gondolatok Mark barátom. De ha már magamnál tartok, természetesen nem is feledhető a fájdalom ellenére, vagy pont amiatt. Mindenki így van ezzel. Legalábbis én biztosan tudom, hogy miről beszél. Azt leszámítva, hogy "eddig egyetlen".
-Nyugi, kétlem, hogy össze tudnám hozni a vidám program ajánlót a kétes hírnevű Bree Sandesszel! - Vigyorgok rá. Ha nem lenne bennem az a "kevés" ital és nem lenne hozzám ilyen kedves a másik, még talán meg is sértődnék, hogy mit feltételez rólam. Viszont egyet kell értenem azzal, hogy Bree már ismeri a műsoraim és néha vannak hülye poénjaim, amibe ez is beleférhetne akár... De nem fog. Hacsak a jelenlegi helyszínünk nem valami illúzió, én pedig valahol a keresztúton ácsorgok és adom el éppen a lelkecskémet.
-Kevésbé fájdalmasnak, mikor elüt! - Sosem tudtam értelmes válaszokat adni, főleg nem ittasan. Hülyeséget beszélni mindig tudok, de ha velem kéne interjút készíteni, gyanítom, hogy egy heti beszélgetésünkből sem lenne képes értelmes anyagot összeállítani. Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy milyen az én vonatom... Leginkább szőke sárga...
-Most, hogy mondod!! - Felcsillan a szemem és a vigyor is újra kiül a képemre. Lényegében igazat kell adjak. Elgondolkodik rajtam, ami tényleg fél siker. Főleg Breenél. Wow! Persze nem veszem túl komolyan, mert nem gondolom magamról, hogy egy szinten lennék Sanders kisasszonnyal, de minden esetre azt kell mondjam, aranyos a kacérkodásunk. Mindig kedveltem, de arra sosem gondoltam komolyan, hogy akár esélyem is lehetne. Talán most sincs, de erre már nem is gondolok. Főleg, hogy el kéne azt is döntenem, hogy jó-e, ha nekem bárkinél van esélyem, vagy addig örüljek, míg szabad préda vagyok?
Mindegy is, hisz az este folyik tovább a maga medrében, s természetesen úriember módjára "haza" kísérem majd, az ölelésnek pedig rendkívül fogok örülni.

//Itt a vége fuss el véle... Köszöntem. ^^//