//Nem a hossz a lényeg, hanem a tartalom! <3//

Kissé elgondolkodva lépdelek a folyosón, sok minden kavarog bennem egy ideje, főleg magánéleti cucc, így néha azt sem tudom hol áll a fejem. A munka még nem vészes, most kezdődött a félév, a rádiónál meg végre van egy új szerkesztőnk, így nem kell azt is pluszban összedobni a srácokkal, értelmes műsor legyen, meg ki is nézzen valahogy, hanem szakértő segítségünk lesz. Legalább ez, mert amúgy azt se tudnám hol áll a fejem. Az irodában is hasonlóan elmélázok, pakolok. Szinte észre sem veszem hogy nyílik az ajtó, csak mikor megszólítanak ocsúdok fel, de el is mosolyodom, Bridget a maga jó kedélyével mindig feldob.
-Neked bármikor ráérek Bree, gyere, mondjad! Hogy hogy felmásztál ide, nem szoktál erre jönni. - A számom is megadtam, meg publikus is a magánórák miatt, fel is hívhatott volna, ha akar. Mondjuk én jobban szeretek személyesen beszélni, így jól esik, hogy belibben az ajtón.
-Csüccs. Vagy sietsz? - Fogalmam sincs, hány óra is? Kínos mosoly csúszik az arcomra a felismeréstől, össze kéne szednem magam. Arrébb rakom a papírokat, jelenleg a székem is tele van velük így félig az asztalra ülök, ha nem zavarja. A pakolás olyan lenne, mintha nem látnám szívesen, pedig ez nem igaz, cseppet sem. De hamarosan úgy is megyek enni, maximum ha ráér jöhetne velem.

-Huh, páran mondták már zabálnivaló vagyok, de ez a nyálelválasztós duma... te kis antikannibál! - Röhögök, mert ő pont nem enne meg, ugye.
Azért meg totál nem tudok neheztelni, hogy összekavarodott és más programot is tett az óra helyére. Ha kb minden második alkalmat lemondaná lehet keresnem kéne más diákot, aki fix, de így most néha teljesen okés.
-Hát munka közben nem mászkálok. Amúgy persze, szabadidőmbe nem feltétlenül ülök meg a seggemen, hanem elmászkálok, de a sulin belül nem szokásom két óra között. Főleg ha valaki meg akarna ne adj Isten találni, mint te... - Vigyorgok, előnyös, ha nem hatvan fele leledzem, hanem mondjuk max három fele.
De legalább sikerül megheccelnem, rettentő bájos ahogy felszusszan nem orroltam meg. Emberek vagyunk, rugalmasság nélkül borzalmas lenne! Amúgy is mindig be vagyok táblázva, Amelia néha csendben morogva megjegyezte, már nem kéne diákokat vállalnom, de amíg nem vagyok főállásban tanár, kell a pénz. És fordítani nincs annyi időm, tolmácskodni időszakos meló és... a rádióban tényleg csak jófejségből maradhattam, néha úgy érzem, mert már ott vagyok pár éve.
-Húúú és mibe zavarhatlak meg arra fele? - Na ebből tutira egy randira asszociálok, de abba nem rondítanék bele, úgy járnék, mint Nanaiával, azaz Louis-szal, aki azt hitte randizom a csajával. Legalábbis ténylegesen csapom neki a szelet, pedig nem. Akkor már nem, helyesbítsünk, na.
A franciázáson vigyorgunk, mi kis pajzának, de a házitól nem ijed meg. Mindig elfelejtem, hogy Bree hajlamos tökélyre törekedni... de hát ő a HÖK elnöke, valahol kisakkozható ez a jellemvonás nem? Ejj Drayton gondolkozz! Hehe, na mindegy, nem akarom én túlterhelni, örülök, ha nyelvet tanulnak a diákok, főleg franciát. És most nem kezdek ömlengeni gondolatban sem a francia nyelv iránt érzett szerelmetességemről, van és kész.
-Nah, hát akkor az van olyan hasznos mint a nyelvóra, vétked megbocsájtva! - Mondom kegyes hangon, de vigyorgok. -Na, rádióba, az szórakoztató! Milyen posztra? Műsorvezető vagy szerkesztő? Vaaaagy hírolvasó, én is azzal kezdtem! - Vigyorgok, az is buli volt.
-Óóó, hát így sem hívtak még randira, cseles, cseles... - Röhögök, de csak szívom a vérét. -Jó persze, de emiatt tényleg nem kell. De ha mondjuk egy ital közben akarod elmondani hogy ment, nem fogom visszautasítani. - Max nem hagyom fizetni, de ez az én titkom marad. Kettőnk közül mégiscsak én vagyok a kereső "felnőtt" aki már túl van az egyetemen.

-Igen, most gondolj benne, nekem már nem lehetne, milyen unalmas egy alak lennék! És milyen morcos, mindenre azt mondám: "Tudom..." - Nevetek, kisebb rémálom, de szerencsére teljesen elmúlt az antiszociális korszakom. Igen, volt. De tényleg.
Közben kiderül nem valami csajos programot szervezett az órára, hanem állásinterjúra megy, végképp nem tudok neheztelni rá, de közben ki is faggatom kicsit, mert ráérek, ő is és érdekel. Na meg úgy tapasztaltam Bree nem egy szófukar valaki, lehet kérdezni.
-Csak utol ne érjen... - Vigyorgok. Még csak az kéne, hogy valóban üldözött legyek, még ha Bree hálája is loholna mindig a nyomomban.
-Nem is kell, a sulirádiónál amúgy is van tapasztalatod, hamar munkakört váltasz majd szerintem! - De komolyan, kellemes a hangja, miért ne tennék át? Szerintem jó lesz az. Na meg ha Breenek nem tetszik ott, legalább hamarabb kiderül, a mikrofon mögött azért másabb ülni, legalábbis szerintem, nehezebben szakadna el.
-Azt hittem jobb az ízlésed, de én nem mondanék nemet egy ilyen csinos hölgynek, ismersz! - Vigyorgok, de ha nem lenne Amelia tényleg hülye lennék. Csinos, okos, határozott. Én a humorát is kedvelem. Főleg, hogy még mindig zavarba lehet hozni pár könnyed bókkal, bájos ilyenkor a halovány pír, ami elönti az arcát!
-Na, nézzenek oda, karattyolok... Reeven is folyton beolt, összebeszéltetek? Amúgy nem gond, az anyagok miatt szoktam meg a fix helyet. - Állok én is fel, hogy látom menne. Igazából éhes vagyok, érzem morog a gyomron. A reggelit is kihagytam, azt hiszem. Csak Amelia meg ne tudja, beoltana, hogy mit papolok neki erről mindig.
-Esetleg nincs kedved velem ebédelni? Nekem most van az ebédszünetem, Elaine tudom, hogy nem lesz ma, szóval örülnék a társaságnak. De ha inkább pihennél a holnapi megmérettetés előtt azt is megértem. - Mosolygok rá, összerendezem az asztalt kissé, ha valaki bejön ne ájuljon el, majd a farzsebembe rakom a tárcám, más most úgy sem kell. Közben kinyitom az ajtót Breenek, ha kiment akkor pedig bezárom.

-Lehet jelenleg nincs üresedés de nem akarták kihagyni a lehetőséget hogy felvegyenek esetleg, ha tényleg tudod azt hozni, amit papíron. Vagy eleinte beleszoktatnának a saját ritmusukba és rendszereikbe, ne legyen egyszerre sok. Légy bizakodóbb! - Mosolygok rá, amilyen kis törtető nem tudom félteni. Látni fogják sokkal többet is elbír mint az átlag friss diplomás.
A randi miatt viszont közlöm nincs valami nagy ízlése, ha engem választ, amit valahol komolyan is gondolok, mostanság vannak magánéleti tapasztalatból eredő önértékelési gondjaim, de mint régen, most is poénként adom elő, nem kell ezt tudni rólam. De teljesen megérte, szeretem ahogy nevet, kedves és bájos, nekem is jókedvem lesz tőle. A szavaira beletúrok a hajamba, hogy hmmm, keressek valami kiskaput.
-Hmmm... megfogtál. Egy szép és okos lány randija vagy álmaim beteljesülése. Ejj, Bree neked kell lejjebb adnod! De ha már nem lesz itt diák majd akkor visszatérünk rá! - Kacsintok egyet, nevetek, nem, nem mondanék fel semmi és senki kedvéért, csak ha a rektor azt mondja pá fiam, nem kellesz.
-Hahh... Nem tudjátok értékelni a francia nyelv szépségeit! Pedig mindketten könnyeden megtanulhatnátok, ha több időt tudnátok rá szánni. Vagy kimennétek Franciahonba kicsit. Ejj ejjj... - Zsörtölődöm kissé, de semmi komoly, Reeven is kifejtette már, a nyelv hangzása nem tetszik neki, mert... nyálkás? Mint valami csiga, nem is értem hogy lehet egy csigához hasonlítani, mikor nem is olyan! A franciák eszik a csigát, nem beszélik! Ahh.... közben persze összerendeztem az asztalt és zárom is az irodát.
-Amelia? Neeeehem, a legszelídebb teremtés a világon. Meg nem állok le smárolni veled az aula közepén, csak beszélgetünk. - Nevetek fel, jelezvén nem óhajtok okot adni a féltékenységre. Beszélgetni meg csak szabad a barátaimmal nem? Meg a kedves ismerőseimmel, de akár még idegenekkel is... így is tényleg próbálok a kedvében járni, de megbíznia neki kell bennem. De lehet Bree is tudja, hogy komolytalan a vád, azért kuncog, de rajtam is látni megnevettetett.
-Hát azzal látod én sem... - Nevetek, de szerintem Reeven vagy Josh hamarabb lenne féltékeny, hogy nem velük vagyok szabadidőmben, minthogy Amelia tegye. De azért somolygok is, már a gondolatra, hogy küzdene "értem" Bree, hízelgő, pedig tuti nem így értette, csak önvédelemre. De nem baj, ez jót tesz az egómnak, egy kis szépítés.
De érezhetően jobb lesz a kedvem hogy elkísér, legalább tudunk kicsit beszélgetni, igazából tanulás előtt és után nincs sok időnk egyikőnknek sem, tanulás közben meg vagy összejön vagy nem. De semmi esetre sem pótléknak hívtam, tényleg jól esne kicsit beszélgetni vele.
Persze rögtön olyannal nyit, hogy kissé zavarba jövök, szóval megy a hír? Aztán meggondolják maguk és cikiben leszek. De talán már fix annyira, hogy ne legyek túl babonás. Mondjuk nem is mondtam senkinek eddig, csak ha kezemben az aláírt szerződés, akkor akartam. Na jó, Bree kivétel.
-Ehh, hát mert még nem vagyok az, addig miért mondjam? De... köszönöm, olyan jó, végre elértem valamit, úgy érzem. - Mosolygok, de olyan vagyok mint egy kamasz, aki megkapta a felvételi pontjait, komolyan. Mindig is tanár akartam lenni, de... hát az élet sosem úgy hozta, hogy megoldjam, de most... most talán összejön. -De... ne nagyon mondogasd, meggondolják odafönn magukat mit csinálok? Lehet kicsit paranoiás vagyok, de... na értesz ugye? - Nevetek, hogy tudom, hülye vagyok, de még mindig nem hiszem el teljesen. Izgalmas és jó, félek elröppen.
-Na és te is mesélj, olyan elnöknek lenni mint vártad? Kijössz a többi jelölttel? Remélem a versengés már elmúlt. - Mosolygok rá, ezek a dolgok nekem kimaradtak, pedig biztos jók! Bree biztos tudna nekem mesélni jót és rosszat is. Aztán eszembe jut egy közös ismerős, akiről én magam rég nem hallottam.
-Tényleg, Zinről nem tudsz valamit, mi van vele meg a picivel? Hátha te tartod még velük a kapcsolatot. - Mert én csak úgy nem szándékoztam felhívni, mert nem tudom zavarná-e, meglátogatni meg nem tudom mert nem tudom hol lakik. De azt sem tudom mennyire vágyik most társaságra, igazából, bizonyára fáradt a munka és a gyerek miatt. Ez már csak így megy. De lehet csak szimplán nyuszi vagyok, mert egy ideje nem beszéltünk és nem tudom Zin mennyire nézi az ilyesmit (én nem szoktam, de az én vagyok).
Közben ha leérünk a menzára (remélem jó lesz neki is, főtt étel párti vagyok), akkor beállok vele a sorba. -Meghívlak jó? Ha nem is iszunk, de eszünk a jó hírekre, hm? - Vigyorgok, remélem nem utasít vissza, nem összeg és jól is esne.

-Hmmmm, nem, de csak mert én jobban főzök szerintem! - Öltök nyelvet. -De megengedem, hogy mosogass és moss, mit szólsz? - Nevetek, ezt a kettőt utálom, mindig a lányokra tukmálnám.
-Akkor megvárjuk míg kijárod az egyetemet, kivívtad tessék, majd akkor hevesen csapom majd a szelet, még a szoknyád is felfújja! - Vigyorgok, bohóckodom csak.
-Persze, akkor kipihened a diplomát, aztán meg munkát keresel, majd dolgozol... Ismerem én ezt, most kéne nekiállnod, mikor még benne van a napi rutinban a tanulás! - Mosolygok rá, de csak egy tipp, ő tudja mennyire fontos neki a boldoguláshoz a francia nyelv. Lehet semennyire.
-Nem is kell annyi mindent átpapírozni... a bürokráciáról meg én aztán nem tehetek! - Nevetek kicsit, de boldog vagyok, hogy ezt mondja, talán nem kéne annyira babonásnak lennem.
-Hú, ne fenyegess, még a végén itt vénülök meg! - Nevetek de nem lenne ám ellenemre. Szeretek itt dolgozni, imádom a légkört.
Elmegyünk enni, közben van olyan kedves és mesél kicsit mi van Zinékkel, milyen az uccsó év, szóval kellemesen elköltjük az ebédet. A meghívás kapcsán meg közlöm legközelebb úgy is ő hív meg, nincs mögötte hátsó szándék fogadja csak el. Ha hátsó szándékos ebédet akarnék, nem a suli menzájára hívnám, de ezt nem teszem hozzá már persze. Ha végeztünk én rohanok órára, ő gondolom haza. Még utoljára sok sikert kívánok, aztán ott sem vagyok.

//Oksa, köszi én is Ok, majd kitaláljuk //