Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Here I come - Elaine & Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 16:22

Eltelt pár nap, amióta visszajöttem. Egyelőre azt hiszem minden rendben. Bár Daviddel nem a legjobb a helyzet. Azért remélem, az órákon tudunk majd rendesen beszélni egymással. Szünetem van ezt pedig arra használom, hogy felfedezzem újra az egyetemet. Van egy nagyobb tanárok számára fentartott rész, értekezleteket is itt szoktak tartani, bár az elég ritka. Ide tévedek be, hogy egy csésze rendes teát is főzzek magamnak. A folyosón levő automatából nem igazán minőségi italok folynak. Szóval teát készítek. Amíg készül megigazítom a ruhámat, egy pillanatra kibújok a magassarkú cipőimből. Nem is értem, miért ezeket vettem ma fel. Észre sem veszem, hogy a helyiségben van más is, csak amikor már végzek és a számhoz emelem a csészét. Akkor viszont nagyon is feltűnik egy kellemes figura az egyik asztalnál. Nem nézem túl feltűnően, de próbálom beazonosítani, míg végül arra jutok, hogy nem láttam korábban, ami nagy hiba, mert kifejezetten jóképű. Ha pedig le kell mondanom Davidről, akkor nem árt alternatívák után nézni. Átmenetileg persze. Visszabújok a cipőimbe, s odalépdelek.
- Csatlakozhatok? - bár fogalmam sincs mit csinál, remélhetőleg érti, hogy az asztalhoz óhajtok leülni és amennyiben nem zavarom beszélgetni. - Elaine Sarah Patrick.
Mutatkozom még be, persze ez teljesen felesleges. Mindenki tudja ki vagyok, de így illik. Én pedig illedelmes vagyok, még kezet is nyújtok felé. Majd ha túl vagyunk a formaságokon, és nem zavart el, le is ülök mellé.
- Nem láttalak még korábban - jegyzem meg két korty tea között. Direkt lényegre törő. A műsoromban is ilyen vagyok. Tulajdonképpen mindenben, kivéve, ha a helyzet máshogy kívánja.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 16:38

Ahh, egyszerűen imádom, I-MÁ-DOM. Na jó a papírmunkát nem annyira, de magát a tanítást, újra az egyetemi hangulatot (főleg hogy nem én készülök a vizsgákra hanem az enyémekre készülnek) isteni. Az említett papírhalmaz felett ücsörgök a számomra szokásos fekete öltönyömben és sötétkék ingemben, mikor valaki megszólít. Mivel új vagyok keveseket ismerek, Calliet meg még nem láttam, szerintem pont elkerültük egymást eddig.
Szélesen mosolygok a hölgyre, a... csinos hölgyre, ohoho, máris még kellemesebb hely lett ez az egyetem, tegyük hozzá. Okos csinos kollegina.
-Hogyne! Ez ráér. - Nem hazudok, van még egy hetem leadni csak mondom ha most nincs más, túl leszek rajta. - Sebastian Drayton, nagyon örvendek Patrick kisasszony! - Veszem el a kezét, ha hagyja egy kézcsók erejéig, közben rájövök honnan ismerős a neve.
-Mert csak pár hete kezdtem. Én vagyok az új francia szaknyelvi tanár, meg pár ehhez kapcsolódó óra előadója. - Válaszolok készséggel neki, elvégre nagyon kevesen tudják hogy ki vagyok. Még.
-Nem is tudtam hogy itt tanítasz az egyetemen. Vagy inkább úgy fogalmazok, tanítasz is. - Tegezem le, ha már ő is megtette, nahát nahát, egyre érdekesebb a nap. De a mosoly meghonosodik az arcomon, ahogy általában mindig, testemmel is jobban felé fordulok, jelezve, szíves örömest beszélgetek vele, főleg hogy ő ült le mellém.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 17:01

Ráér. Zene a fülnek egy ilyen mondat, főleg, amikor a rád néző férfi szemből még jobb képű, mint elsőre gondoltad. Kezet csókol, amit Franciaországban elég sokat kaptam, és eléggé élveztem is, persze csak bizonyos határokon belül. Most sem ellenzem a dolgot. Mosolyogva fogadom, aztán amikor leülök és beszélni kezd meg is világosodom, miért ez a gesztus. Felderül az arcom, mert bár nem mindent szerettem Franciaországban azért Párizs akkor is csodálatos! Franciául válaszolok neki.
- Óh, szóval francia vagy?! - félig kérdés csak, de valószínű, hogy onnan származik, a neve a külseje is... Igen. Most, hogy jobban belegondolok, a francia férfiakban mindegyikben megvan az a... nem is tudom mi, de az biztos, hogy kevés nő tud nekik ellenállni, és benne is érzem ezt, elég csak rápillantani.
- Tudod ki vagyok? - kérdezem meg nevetve. Aztán folytatom, ha nem bánja, hogy nem tökéletes a franciám, az amerikai akcentust elég nehéz levetkőzni, akkor franciául. - Az elmúlt félévet Párizsban töltöttem, így átmenetileg nem tudtam órákat adni. De évek óta itt tanulok. Majdnem azóta, hogy diplomáztam.
Magyarázom vidáman, és azt már nem is fűzöm hozzá, hogy természetesen itt, a francesen szereztem meg a műsorgyártáshoz szükséges ismereteimet. Kortyolok egyet a teámból, aztán tovább kérdezgetek - lehet ez egyfajta szakmai ártalom.
- Hogy tetszik itt? - ezt már angolul, de ha szeretné folytathatjuk franciául, nekem sem hátrány, ha tovább gyakorlom. Fél év alatt jól belejöttem, kár lenne megint elfelejteni. A kérdést pedig értheti az egyetemre, de úgy általánosságban LA-re értem. Mégsem olyan az itteni élet, mint amihez Franciaországban szokhatott. Már, ha valóban francia. De egész biztos, hogy nem kanadai. Azok nem ilyenek...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 17:27

Nevetek kicsit, hogy franciának hisz, néha napján szívesebben lennék francia mint angol, de hát valahol lélekben az vagyok, tegyük hozzá. Amolyan félvér, vagy ilyesmi, még ha ehhez a véremnek semmi köze. De csak hogy érezze a kontrasztot és hogy nem valótlant állítok sajátos brit akcentusomban szólalok meg egy mondat erejéig.
-Nem, brit vagyok, csak francia honban nevelkedtem, Erasmusszal kinn tanultam egy évet. Párizs nagy szerelmem. - Mosolygok szélesen, némileg ki is ül az arcomra, hogy valóban imádom azt az országot.
-Hogyne, bár televízióm nincs, a neten amikor volt időm én is néztem pár adást a műsorodból. A rádióban a kollégám barátnője teljesen oda van érted, te vagy a példaképe! - Vigyorgok, szerintem megvan Gabriel mit ad (általam) a barátnőjének meglepetésből: valami kedvenc könyvét vagy ilyesmit aláíratom egy kis szöveggel Elaine-nel. Tuti odalenne tőle Barbara.
Az pedig hogy franciául társalog velem zene a füleimnek, valahogy dorombol a lelkem, elvégre itt Amerikában kevesekkel van alkalmam élvezni a kötetlen francia beszélgetést.
-Nem is tudtam. - Válaszolok könnyedén franciául, talán lelkesebben mint eddig, de nem tehetek róla. - Én csak pár napot töltöttem nyáron Párizsban, rettentően hiányzik. Hogy tetszett a város? A reggeli croissant illatával terhelt levegő? A Szajnán megtörő nap és csillagfény? - Ó, de rettentően hiányzik, megint ki kéne menni kicsit.
-Jaj köszönöm kérdésed remek, mindig is egyetemi előadó akartam lenni, eddig csak magántanárként funkcionáltam, ha tanítani óhajtottam. Ez most egészen új és érdekes, főleg maga a légkör. Igazán élvezem. - Le sem tagadhatom, hogy mennyire szenvedélyem az oktatás, na meg a francia nyelv, én bizony franciául fecsegek, szinte dorombolva, mert franciául élvezetesebb kifejeznem magam valahogy. De ha látom ez így kényelmetlen neki cserélek angolra, semeddig nem tart, az is anyanyelvem elvégre.
-És hogy tervezed, visszaköltözöl Párizsba, vagy már maradsz? Én egészen megszerettem Los Angelest, ami azt illeti és nem csak az éghajlat miatt. - Vigyorgok, áh, esélytelen hogy ne, üdít a hölgy társasága.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 18:43

- Oh! - mondom végül meglepetten. Érdekes. A brittek rondák. Ő abszolut nem ronda. Vagy Franciország megszépít mindenkit? Valószínűleg nagyon nagy hatással volt rá, hogy ott nőtt fel. Bár most hallom a britt akcentust, nem különösebben érdekel. Nekem a brittek olyan ridegek és furák. A franciák mindig sokkal bartáságosabbak voltak. Kifejezetten imádom őket. Főleg mert olyan nagyon értékelték mindig, hogy próbálkozom a franciával. Az elején még nehéz volt, de félév hosszú idő. Rengeteget fejlődtem, mondhatni perfekt lettem belőle. Épp ezért is örülök, hogy franciául fecsegünk. De már az első mondatnál elkerekednek a szemeim. Nincs tvje? Na ne!
- Tényleg? - kérdezek vissza nevetve, de aztán már bólogatok, mert a neten is nézhető vagyok, ott talán többet is láthat, elvégre a régi részeket is visszakeresheti, amiket a tvben már nem adnak. Amikor folytatja, akkor viszont már muszáj letenni a bögrém és a szám elé kapni a kezemet.
- Tessék? Nem, nem, nem! Pédlakép?! - hitetlenkedem a fejem rázom, és egész biztos el is pirulok. Tudom, hogy népszerű vagyok, de ezt így hallani, teljesen más, mint a stúdióba kapott szerelmes leveleket olvasni, vagy a tucat virágot nézegetni. És nem is olyan, mint a diákok, akik még fiatalok és felnéznek a tanáraikra. De persze rettentően jól esik.
- Kevesen tudták, egy dokumentumfilmet készítettünk Párizsról - felelem könnyedén s ha már így alakult, továbbra is franciául. - Éééés, imádtam! Az a croissant mesés, azóta nem tudok ránézni az itt kaphatóra. Hiányoznak a muzsikusok az éttermek körül, meg az a hangulat!
Magyarázom és úgy kell magam visszafogni, hogy ne is menjek bele jobban, de hát tudja ő is, a szavaiból kicseng, hogy ebben mindenbizonnyal egyeznek a nézeteink. Akkor meg miért is sorolnám tovább? Az egyetemről kérdezem, és ebben is nagyon hasonlít rám, a szenvedély, amivel beszél... Igen ez határozottan én vagyok. Voltam. David előtt. Most nem igazán találom a helyem itt. Furcsa, de bólogatok neki, aztán folytatom a társalgást franciául.
- Abszolút megértem - mondom mosolyogva, bár David gondolatára ez nem a legőszintébb. Neki viszont nem kéne tudni erről. Mégis csak profi vagyok. A mosolyt is olyan tökéletesen hazudom, mint az állandó jókedvet. Őrület, hogy egy óvodás miatt lapos a hangulatom.
- Még nem tudom. Dallas környékén nőttem fel, havat se sűrűn láttam, nem rajongok a hidegért. Bár Párizs kifejezetten bájos télen. Kiderül mit hoz az élet. Nem szokásom elkötelezni magam. Elvégre egyszer élünk, nem?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 20:07

-Hmm, hamarabb hasonlítanak egy franciához, a humorom sem túl brites, szóval semmi gond. Imádom a franciákat, valahol kicsit a szívemben én is az vagyok. - Mosolygok szélesen, mert nem szeretem ha rám húzzák a brit sztereotípiát, hogy hideg és távolságtartó vagyok, kimért... jah és rossz humorom. Na neee.
Nevetek újfent, hogy nem a tipikus amerikai színvonalat képviselem, miszerint minden helyiségbe dukál a tv. Ez van, én olvasni szeretek, meg netezni, ahhoz nem kell a televízió.
-Igen, tényleg. - Vigyorgok. Aztán mikor kiakad szegény Barbarán nevetnem kell, végtelenül bájos. - Igen, az, imádja hogy nyílt és őszinte vagy, egyenesen kimondod amit kell és szellemesen kommunikálsz, azt csak én jegyezném meg hogy mindemellett még gyönyörű is vagy. - Nem tudtam kihagyni, főleg hogy elpirult, ez dukált.
-Ó, szabad megkérdezni milyen jellegű dokumentumfilm? - Már úgy a témája érdekel, konkrétan, mert hogy Párizs az önmagában bármi lehet, mert Párizs nagy és színes, mint egy karnevál. - Ahaha, nem csodálom, én csak és kizárólag azt tudom megenni ami ízlik, minden utánzat meg sem közelíti! - Végre valaki aki érzi a különbséget! Mindig furán néznek rám, mondván "ugyan az". Mon Dieu, dehogy is! - Párizsnak egészen varázslatos a hangulata, összetéveszthetetlen és utánozhatatlan! - Lelkesedem vele, kissé vágyakozva, mert szívem szerint odateleportálnék, legalább egy órácskára.
Nem igen tűnik fel, hogy a mosoly, amit válaszként kapok hamis lenne, mert ugyan miért hazudná nekem itt és most? Kissé naiv vagyok, de anyni baj legyen, hátha a mosolyom előbb utóbb őszintén átragad.
-Igen igen, pont ezért kell kiélvezni mindent benne. Én imádtam Párizsban telelni, Londonban alig van hó. Pedig van valami romantikusan magával ragadó, hogy minden fehér, főleg a parkok. De a tél már lassan a végét járja, jön a tavasz, bár itt olyan mintha csak nyár lenne, én meg sem érzem a különbséget szinte. - Nevetek saját butaságomon, te nem esik annyit a hőmérséklet, hogy különösebben meghasson.
-És te egyébként milyen tárgyakat tanítasz? Hogyan legyenek ilyen tehetséges műsorvezetők, mint Te? - Mosolygok rá, őszinte leszek, még Callieről sem tudom pontosan mit is tanít, csak hogy fotográfiát és újságírást, de ezen belül nem nagyon.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 20:34

Bólogatok bőszen. Abszolút nem látszik brittnek. Ki van csukva. Ha az is az tévedés, örökbefogadták vagy nem tudom. De örülök, hogy nem az. A tv azért még mindig fura. Mármint én is szívesebben olvasok - ami tőlem lehet meglepő - de mégis nehezen képzelem el, hogy ne legyen tvm. Aztán meg körbe bókol és megnevettett, és tisztára úgy érzem magam, mint egy francia kávézóban, ahol egy vadidegen férfi leszólít. Az sem számít, hogy őt én szólítottam le, ez az apró flört percek alatt biztosít róla, hogy még mindig vonzó vagyok.
- Igyekszem - mondom, bár azért vannak titkaim, és rendkívül jó hazudozó vagyok. Igaz nem vagyok rá büszke, de amit nem kell tudni másoknak, azt nem tudják - Az utolsóval tisztában voltam. Köszönöm.
Mondom nevetve, aztán a kezem az arcomra szorítom, hogy lehűtsem magam, nem sok sikerrel a teától meleg a kezem. Megrázom a fejem, úgy nevetek tovább rajta, magamon. Nem is tudom. De persze mosolygok, most éppen őszinte vidámsággal.
- A szerződésem tiltja, hogy bármi többet eláruljak. De majd rákeresel a neten - kacsintok rá aztán Párizsról beszélgetünk tovább és abszolút egyetértésben vagyunk. - Megértem, amióta visszajöttem én is próbálkoztam az ittenivel, de egyet nem sikerült még befejeznem, pedig Franciaországban 2-t is ettem reggelire. Az a fajta pezsgés nem hasonlítható az ittenihez. Itt is nagy a nyüzsgés főleg a tengerparton, de nincs meg az a bája, amit Párizs utcáin sétálva élsz meg.
Magyarázok tovább lelkesen, vidáman.
- Igen, itt mindig süt a nap. Van akinek ez maga a paradicsom. Nekem sem hiányzik különösebben a hideg. De azért a karácsony... - beharapom a számat, ahogy visszagondolok rá. Egyedül voltam. A hotelszobában egy karácsonyfával egy bögre kakaóval és néztem a hóesést. - ...az mégis csak hóval az igazi. Kiskoromban nem értettem, miért mondják. De nem hiszem, hogy elviselnék még egy strandolós karácsonyt.
Fejezem be nevetve. Csak akkor változik a hangulatom, amikor az egyetem kerül szóba mert ugye erről rögtön David jut eszembe. De nem hagyom, hogy elvegye a kedvem. Vidámságot erőszakolok magamra és hallgatom tovább Sebastiant, majd válaszolok a kérdésére.
- Valami olyasmit. Műsorvezetés elméleti és gyakorlati ismereteket, Televiziós műfajiismereteket és szabadon választottként még Betekintés a műsorvezetés rejtelmeibet. Nem hiszem, hogy ettől okosabb lettél - teszem hozzá sejtelmes mosollyal. Mert a többségnek szerintem ez nem sokat mond. De nem hiszem, hogy a részletes óraterveimre kíváncsi.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 21:00

-Én a helyedben az összes többivel is tisztában lennék, szerintem nem először hallod kedves. - Mosolygok kedvesebben, elvégre tudja mit csinál, nem csak úgy random dobálózik az ötletekkel, kérdésekkel, egyebekkel.
Rettentő bájos, ahogy próbálja csitítani a zavarát, legszívesebben tovább bókolnék, csak hogy ne szűnjön az állapot, de elsőre mértékkel kell, nehogy túl sok legyen neki és valóban zavaró legyen.
-Jól van, úgy lesz! - Vigyorgok, most, hogy tudom mire kell keresni nem lesz probléma és egész bizonyosan utánaolvasok. - Nem, valóban nem, de az emberek mentalitása is más valahogy. Sokszor hiányzik Európa, az az igazság. De persze máshol nincsenek pálmafák, tengerparti koktélbárok, ennyi gyorskajálda... - Nevetek, viccnek szánom, bár tény, hogy amikor a sugárúton sétálva három meki mellett is elmegyek, az már valami.
-Áh, nekem sem ment. Karácsonyra anno mindig valami jó hideg helyet választottunk, nekem Lengyelország volt mondjuk az egyik kedvencem, egészen érdekesek ott a szokások, meg a hegyekben a sok hó, meg a lengyelek maguk! Londonban sem volt soha fehér a karácsony, itt meg... jaj hát fura, fura! Én teljesen megértelek! - Vigyorgok, kissé talán fura is egy dallasitól azt hallani hiányolja a havat ajándékozáskor, de én teljesen megértem.
-Az utolsó nagyon misztikusan hangzik, mintha valami titkos laborba lehetne menni és mindenfélét kikutatni! - Vigyorgok, mert igen, nyert, csak annyi jött át, hogy nem csak elméleti de talán valóban gyakorlati dolgokat is oktat, talán mindenféle dolgot a hírbemondástól a reggeli beszélgetős műsorokig. Persze lehet hogy tévedek, de ez legyen a legkevesebb.
-Amúgy nem tudom hogy szokás, van-e állandó ebédpartnered, ha nincs, én nagyon szívesen csatlakoznék hozzád majd. Nincs sok órám, de a szünetekben nem hiszem hogy mindig dolgozatokat kívánok majd javítani és nagyon kellemes veled beszélgetni. - Mosolygok rá, hátha kedvet kap.
-És most kinn tanultál meg ilyen jól franciául, vagy már régebben is tanultad, használtad? - Érdeklődöm aztán tovább, bár kicsit csapongok, azt hiszem szórakozott lettem magától a francia nyelvtől, meg hogy rokonlélekre találtam a dolog kapcsán.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 21:45

- De akkor nem tűnnék kellően szerénynek! - nevetem, aztán próbálom magam lehűteni a nevetés meg a bókok mellett ez azonban nem egyszerű. Pedig azt hittem Franciaországban már megedződtem. De ezek szerint nem. Vagy csak a szex hiány teszi? Jesszum, mikre gondolok. Rázom is a fejem, aztán a teám mögé bújok, ami nem olyan jó ötlet mert az is forró, tehát a pirosságom ez sem fogja csökkenteni, de sebaj.
Bólogatok tovább a szavaira. Igen, Európa nagyon más. Nekem elsőre szokatlan volt, de abszolút nem megszokhatatlan, és valahol hiányzik is a varázsa, de most azért örülök, hogy végre megint itt vagyok. Furcsán zavaros, mégis kellemes érzés. Leszámítva néhány kevésbé kellemes dolgot, amire nem gondolok.
- Ah, ne mond, mert irigy leszek! - nevetek, ahogy a teles karácsonyokat említi, nekem eddig nem sokban volt részem, de az utolsó párizsi tökéletesen levett a lábamról annak ellenére is, hogy egyedül voltam.
- Csak azért, hogy minél több hallgatót becsalogassak az órákra, igazából a másik kettő-három kivonata egy félévbe sűrítve, csak a lényegre kitérve, illetve apró kitekintések, az éppen aktuális csapat érdeklődési körétől függően - magyarázom vidáman. Mert valóban apró csalás- csábítás. Hátha meggondolják magukat páran és áttérnek a műsorgyártásra. Sajnos ritka, hogy olyan lenne, amilyennek lefesti. Az ötlet azonban nem rossz, ha megfelelő csapatom lesz hozzá, mindenképp bevetem.
A következő javaslata meglep, de határozottan kellemes meglepetés.
- Nos, ami azt illeti nem tudok róla, hogy szokás lenne. De hétfőn, kedden és csütörtökön nincs órám ebédszünetben, és kifejezetten jól jönne a társaság - felelem vidáman, kissé meg is feledkezve Davidről - valóban kellemes. Gondolod, hogy angolul is ilyen lenne?
A kérdés persze teljesen lényegtelen. Eszemben sincs angolul beszélgetni vele, amikor franciául ilyen jól eltársalgunk.
- Tanultam, de nem igazán használtam. Középiskolában kezdtem, aztán az egyetem mellett folytattam. Elég jónak véltek a tanárok, de sosem volt igazán lehetőségem használni. Eleinte nehezen ment Párizsban, de könnyedén belerázódtam. A forgatáskor meg jól is jött, hiszen regeteg francia interjút készítettünk, meg utána is olvastam rengetegmindennek a témát illetően. Szerintem jobban megy, mint valaha.
Egy pillanatra beharapom a számat, és bocsánatkérően pillantok rá, amiért sokat beszélek, de aztán folytatom.
- Jó, hogy van valaki, aki segít, hogy ne felejtsem el újra. Mert ugye, segítesz? - nézek rá félénknek tettetett mosollyal és nagyon bízom benne, hogy a válasz egy határozott igen lesz.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 22:14

Nevetek kicsit, édes a gondolatmenete meg kell hagyjam.
-Van akinek nem is kell annak lennie, mert van mire büszkének lennie! - Kacsintok rá, sokat sejtető mosollyal.
Vigyorgok, hogy irigykedne, pedig de rég is volt, hogy így karácsonyoztam... legalább nyolc éve... nem most volt.
-Szerintem az nem baj, ha sűrű, legalább mindenbe belekóstolnak és kedvükre választják ki, mire feküdjenek rá jobban. A jó cím és a reklám pedig kell, különben nem vennék fel az órát. Bár az enyémeknek inkább egyértelmű címet adtam, tudják mire számítsanak, mert bizony nálam nincs lógás! - Vigyorgok, hogy húú de szigorú vagyok. Igazából nem, csak vannak elvárásaim és nem tartom korrektnek lopni egymás idejét. Ennyi. Én is teljesen a diákokért vagyok, cserébe az alapokat kérem, például járjanak be.
-Ez remek! Akkor meg is beszéltük. - Mosolygok szélesen, ez igazán kellemes hír. - Bár én csütörtökön egyáltalán nem vagyok benn, akkor adok magánórákat, muszáj volt összesűrítenem. - Mosolygok bocsánatkérően, de kellett egy szabadnap, hogy tudjam a meglévő diákjaim fogadni valamikor.
-Igazán tanulni csak anyanyelvi környezetben lehet, ezt minden diákom és kollégám állítja. Talán nem is a nyelvtant, hanem a szókincset, a frazémákat, az általános szerkezeteket. Meg akkor érzi az ember igazán, hogy él a nyelv és nem csak úgy... közvetít. - Néha én ezt érzem, ha csak a diákjaimmal beszélek egy ideig vagy olyanokkal akik alig tudnak. Egy anyanyelvi beszélővel vagy egy felsőfokon tudó illetővel egészen más, sokkal jobban doppingolja az embert.
A kérés maga és ahogy előadja igazán bájos, tettetve elgondolkodok rajta némileg csücsörítve a számmal, hogy hmm, nem is tudom, de persze hamar nevetek.
-Hát persze, nekem öröm franciául társalogni. Valahogy kevés lehetőségem van rá, főleg jó partnerrel. - Nem is kérdés szívesen beszélgetek-e vele franciául, nekem öröm.
-Amúgy azt hallom sok szakkör meg délutáni program is van, nem csak a diákoknak. Te szoktál látogatni valamit? - Jó kérdés, csomó klassz dolgot láttam, legszívesebben mindenfélére beülnék, de hát nincsen rá időm, borzalom!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 22:41

- De ez az tökéletesség imidzséhez tartozik! - nevetem el magam, aztán megforgatom a szemeimet, hogy tudja csak hülyéskedem. Bár gyakran megkapom a rajongóktól, hogy tökéletes vagyok, mindenki tudja, aki ismer, úgy igazán, hogy nagyon is messze vagyok tőle.
Franciaországot kivesézve az egyetemre terelődik a szó, de Sebastiannal ez nem olyan unalmas társalgás lesz, mint a legtöbb kollégával, így igazán szívesen társalgok vele.
- Hiányzás nálam sincs. Csak kivételes esetben - ha meghalnak, teszem hozzá magamban, de persze nem gondolom komolyan, ez viszont mégsem lehet hangosan kimondani, ráadásul erről is David jut eszembe meghogy kis híján elütöttem és a szívbajt hozta rám.
Ebédet egyeztetünk, amiből végül heti két nap lesz. De nem bánom. Az is több mint a semmi.
- Megértem. Nekem a péntekem ilyen. Olyankor forgatok. Vasárnapra - felelem, bár ez így nem teljesen igaz. Csak a műsor bejátszásait készítjük pénteken, a többi természetesen élő - New Yorkban. Az időeltolódás miatt a többi államban van csúszás, de ez nekem csak jó. Amikor LA-ben adják már a repülőn ülök visszafelé.
A nyelvtanlással kapcsolatban is bólogatok. Valóban, saját bőrön tapasztaltam. Hiába tanultam hosszú évekig franciát, az igazi löketet az elmúlt néhány hónap adta.
- Ezt bóknak veszem! Bár tudom, hogy a kiejtésem nem a legjobb. Bocsánat - felelem vidáman, hogy hajlandó velem beszélni ezen a nyelven. Az ő franciája persze sokkal szebb, de ha ő ott járt iskolába akkor érthető.
- Nem igazán. Nem is tudom, most mik a lehetőségek. Csak hétfőn hajnalban értem vissza az államokba. De nem hiszem, hogy lesz rá időm. Ha mégis van egy kicsi, akkor hazamegyek a szüleim farmjára, ott nyugodtabb kicsit a légkör - magyarázom és szerintem érti, hogy még itt az egyetemen viszonylag egyszerű dolgom van, a falakon kívül meg-meggyűlik a bajom a papparazikkal. Főleg most, hogy nem voltam egy ideig. Mindenki tudni akarja a titkaimat. Sosem értettem ezt a gondolkodásmódot.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 23:12

Nevetek, hogy ettől lesz tökéletes, végül is! Bár én nem szoktam neheztelni ha valaki olyanért dicsekszik, amiben valóban jó, azt el kell ismerni, ennyi.
-Nah, akkor egyetértünk! Igazán tanulni csak órán lehet, nem otthon a könyvek olvasva, ahhoz mi nem kellünk! - Mondom, de azért néznék ha tudnám mire gondol, elvégre nem tűnik ennyire hajcsárnak, sőt, pont hogy igazán kedvesnek és gyöngédnek tűnik.
-Áh, igen, az előkészületek. Nem zavar a vele járó nyüzsgés és rohanás? Csak párszor voltam tévéstúdióban, de valahogy mindig mindenki rohant, nem beszélve arról rajtam keresték a kávét és a színészeket! - Nevetek, kicsit túlzok persze, de néha kell a sarkítás.
-Ugyan, azt a legnehezebb elsajátítani. Amúgy is, régen rengeteg dialektus volt, csak mostanában fordítanak erre ekkora hangsúlyt a franciák, szóval teljesen jó. - Biztatom, nem szeretném ha véletlen is kedvét szegné ez az apróság.
-Hát ennyi pezsgés után megértem. És mit szoktál ott csinálni, ha nem vagyok indiszkrét? Már azon kívül hogy beszélgetsz és élvezed a friss levegőt. - Mosolygok, valahogy a farmi élet nem menne. Nyaralni okés, de ott lakni... a-a.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 23:32

- Van amit könyvekből is meg lehet tanulni, de az én tárgyam, meg a tiéd - vetem közbe csak úgy mellesleg - nem ilyen. Egy bizonyos szinten pedig sosem juthatsz tovább csak a könyvvel. Hiába vagy nagyon jó.
Én is sokat gyakoroltam, figyeltem a tanáraimra és a mai napig hallgatok a körülöttem levőkre. A kritikusokra, a rendezőre, a producerre, a nézőkre. Ezek együtt adják meg az, amiből tudom, sejtem mi a jó irány, mire van szükség. Én pedig természetesen komolyan veszem a dolgot.
- Egyáltalán nem. Élvezem. Ha nem élvezném, nem is lenne értelme a munkámnak. Remek hely, ha tele vagy felesleges energiával, amit máskülönben nem tudsz levezetni - kacsintok rá. Mert azért persze sok más helyen is le tudom vezetni az energiáimat. De van, amit jobb ha a studióra hagyok. - Egyébként mindenki azzal kezdi. Kávéhordással. Naivan azt gondoltam az első gyakorlati évemben, hogy majd lesz valami komoly feladatom. De nem volt.
Nevetek az emlékre. Régnek tűnik, mégis oly közelinek. Fura, hogyan érzékeljük néha az időt. De legalább jól csevegünk. Én élvezem és szemmel láthatóan ő is. Máskülönben nem hívott volna ebédelni. Még ha csak kollégaként is...
- Tisztában vagyok vele, de néha azért zavar - mondom kissé csóválva a fejem. Szeretnék jobb lenni, de ami késik nem múlik. Még lehetek jobb. Remélem.
- Oh, hát valójában nem sokat. De ha megígéred, hogy ez köztünk marad - nézek rá sejtelmesen, és ha rábólint, akkor közelebb hajolok, hogy a fülébe súghassam: - teheneket fejek.
Aztán hátradőlök és úgy várom a reakcióját. Mosolyogva, hogy ne tudja eldönteni, ez most komoly volt-e vagy hülyéskedek. De hát, a titok az titok.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Kedd. Feb. 17 2015, 00:02

-Hát, egy részét igen, ami azt illeti, de a szaknyelvet valóban nem lehet. - Mosolygok, mert hát úgy is a talpraesettség a lényeg a marketing életében, azt megtanítani meg szinte lehetetlen.
Elismerően mosolygok rá, hogy így élvezi, mindig is csodáltam az ilyen embereket, engem idegesítene és frusztrálna.
-Oh, inkább máshogy vezetem le a felesleges energiát, azt hiszem... - Vigyorgok kicsit huncutabbul, bár nem csak erotikus vonalon gondolkodom, akkor már inkább futok vagy ilyesmi.
-Mondjuk ebben van valami, de mint tolmács nem azért voltam ott, szóval... - Nevetek, mert hát én nem voltam ilyen gyakornoki álláson, az is biztos. - Bár téged nehéz elképzeljelek, hogy csak lelkesen kiviszed a kávét és csüngsz egy minőségibb feladatért. - Vigyorgok, bár valahogy aranyos a kép elképzelve.
-Ezen könnyű segíteni, ha gondolod majd segíthetek. - Nagyon szívesen, nekem nem tart semmibe, ebéd közben vagy valamikor. Ez főleg úgy is rajta fog múlni, hogy gyakorolja-e.
Bólogatok, hogy persze, köztünk marad, ha így kívánja, közelebb hajol, akaratlan is megérzem a parfümje illatát, igazán kellemes, illik hozzá. De az idillt a tehénfejés töri meg, arra kicsit nevetnem kell, mert elképzelem és valahogy... vicces, sajnálom.
-Nem tudom, nehéz elképzeljelek kertésznadrágban, szalmakalapban, fütyörészve tehenet fejve! - Vigyorgok. - De igazából azt mondják nem is olyan egyszerű! Szóval ha te tudod hogy kell, az igazi tudás! - Bizonygatom, amúgy komolyan is gondolom, mert nekem nem tudom menne-e. A lovakkal is úgy ahogy elvagyok, de a tehenek.... azok makacsabbak nem?

//Na még gyorsan alkottam egyet xD de már tényleg megyek xD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Kedd. Feb. 17 2015, 08:48

//De édes vagy! Azt hittem már nem írsz és elmentem aludni ^^"//

Rámosolygok az egyetérétésben. Mondjuk én szaknyelvet keveset használtam eddig, hiszen a stáb, amivel dolgoztam az tökéletesen amerikai volt, csak a megszólított emberek nagy része franciaszármazású. Velük viszont nem a műsorvezetésről beszélgettem. De mindegy is.
- Nem vagyunk egyformák! - nevetek. Persze én sem ott vezetem le minden energiámat és sokszor tényleg hiányzik a farm. De a jelenlegi életembe - amit pont annyira élvezek - nem férnek bele a tehenek.
- Mert nem csináltam ilyesmit! Abszolút nem voltam lelkes, hogy kávét vihetek nekik. Kritizáltam őket és a producer meg a rendező között lebzseltem állandóan, hogy tanácsokat osztogassak. Rettentően idegesítő lehettem - mondom nosztalgiázva, és nem teszem hozzá, hogy valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy azért gyorsabban jutott fel a ranglétrán mint a többség.
- Merci! - köszönöm meg, hogy segít, mondjuk nem tudom hogy, de ő a francia tanár, én meg iszom a szavait. Le is könyökölök az asztalra és a tenyerembe támasztom a fejem, hogy így beszélgessek tovább vele. Igazság szerint még nem sikerült visszaállnom az időeltolódás okozta káoszban és nem tudok elaludni akkor, amikor kéne, ahogy az ébredés is nehezen megy. Hiába tudom profin eltűntetni a karikákat a szemem alól, a rám törő fáradtságot ez nem szokta elmúlasztani. Persze ahogy szóbakerül a farm és közelebb hajolok ez a testtartás megszűnik, de mégis könnyebb valaki reakcióit kényelmesen hátradőlve figyelni.
- Mert nyári ruhában, énekelgetve csinálom - kacsintok rá és felállok, mert elfogyott a teám, márpedig nekem kell még egy. - Kérsz te is? - érdeklődöm a bögrét felemelve, hogy értse, miről is van szó.
- Egyébként csak annak nehéz, aki sosem csinálta. De én 4 éves koromtól be voltam fogva a házkörüli munkákba. Ebbe meg az állatok is belatartoznak - magyarázom könnyedén, ahogy a vízforraló felé lépkedek. Így, hogy franciául társalgunk kicsi az esély, hogy bárki, aki betéved megért. Az pedig, hogy neki miért mesélek erről, magam sem tudom. Talán mert jól esik ilyenekről fecsegni - franciául.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Kedd. Feb. 17 2015, 22:20

//Jól tetted, nem gond, 9-re értem haza xDD Hamarabb nem tudtam volna írni xD//

-Unalmas is lenne! - Vigyorgok, jó különbözni, érdekes, na persze nem teljesen különbözni, az meg nem értettséget von maga után, ami kellemetlen, nem izgalmas.
-Mit se számít, ha meglátták benned a tehetséget. Elvileg Picasso sem volt könnyen elviselhető ha alkotott, de hát az alkotásai! - Mosolygok, vállat vonok, nem ez a lényeg, hanem hogy amit csinál, azt jól csinálja, más se kell.
Biccentek, hogy semmiség, több módszer is van, majd megnézzük neki melyik a legcélravezetőbb. Valahogy a teste azt kommunikálja hogy fáradt, de ha csak most jött vissza, akkor nem csoda, hogy az, meg gondolom vissza is kell rázódnia a tanári szerepbe.
-Ó, hát énekelni is tudsz? És miket énekelsz? - Tetszik a kép, bár túl csinos ruhát képzelek rá, ami nem épp farmra való, de üsse kavics, idilli lesz a fejemben a környezet.
-Hmm, ha van fekete tea, elfogadom. - Mosolygok, felállok vele, jelezve segítek, illetve megcsinálom én, csak még nem fedeztem fel mindent idebenn.
-Egyébként nem gondolkodtál azon, hogy felnőtt fejjel is farmerként élj? Elvégre ha ilyen régóta csinálod szinte már rutinból mennek bizonyos dolgok, vannak előnyei is. Bár ha élvezed a nyüzsgést, akkor gondolom nem vonzott. - Mosolygok, én maximum néztem más hogyan csinálja, tipikus nagyvárosi gyerek voltam mindig is, a rendes tehéntejet sem bírom meginni, ha nagyon zsíros. De ezt neki nem hangoztatom természetesen.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Vas. Feb. 22 2015, 19:15

//No, hát most értem ide ^^"//

- Az biztos! - Mosolygok rá én is elvégre ez igaz, jobb, hogy nem vagyunk egyformák.
- Ezt nem tudtam - nézek rá kissé meglepetten Picassot illetően - Amúgy meg, lehet bennem van a hiba, de az alkotásaiban sem látom a nagy tehetséget. Inkább elfuseráltnak tűnik - mondom csendesen, mert ha ő teszem azt Picasso fanatikus, akkor most nyilván elásom magam nála. Ezt természetesen nem szeretném, de maradjunk őszinték. Tényleg nem értem, mit esznek azon a pasin, meg a művészetén. De remélhetőleg a tehenész lány imidzsem eltereli a figyelmet a művészetek iránti érzéketlenségemről és jobb színben tűntet fel Sebastian előtt.
- Tudok, de ne terjeszd! Amúgy meg countryt. Az olyan tehénfejéshez való - kacsintok rá, majd nevetek fel ismét, hiszen ez a beszélgetés teljesen abszurd mégis annyira igaz, hogy el sem hiszem. Kevesen tudják ezt rólam, az utolsó, akinek erről meséltem az pont David volt, de nem tűnt sosem olyan érdeklődőnek, mint mostani beszélgető partnerem.
Mivel elfogy a teám, úgy döntök újat készítek. Fel is állok és a vízforraló felé veszem az irányt, közben érdeklődöm, hogy ő is kér-e. Nem szeretnék illetlennek tűnni.
- Biztos van - mondom, miközben lehajolok, hogy benézzek a szekrénybe, milyen teafélék vannak még. Én zöld teát iszom, de ízlések és pofonok. - Meg is van! - mondom diadalmasan, miközben felegyenesedem és ünnepélyes mozdulattal átnyújtom a dobozt Sebastiannak.
- Ami azt illeti... nem. Nem szeretnék ezzel foglalkozni. Jól esik néha, kikapcsolódni, félrevonulni a világtól és kicsit nyugalomban lenni. De amióta az eszemet tudom ki akartam törni belőle. Tv képernyőn akartam lenni. Nem tudom pontosan mi vonzott benne, de szeretem a munkámat és semmi pénzért nem cserélném el másra.
Felelem, s közben, mivel felforr a víz, töltök neki egy bögrébe majd a sajátomba és beleteszem a teafiltert. Egyelőre a szekrénynek támaszkodom, és várom, hogy Sebastian is elkészüljön a teájával.
- No és, mit illik még tudni Monsieur Draytonról? - kérdezem meg mikor már biztos nem zavarom a tea készítésben, egy mosollyal. Ideje tovább lépni. Lehet öregszem, hogy a kisfiúk már nem hoznak lázba? Mindegy. Kell a szórakozás, ő pedig tökéletesnek tűnik a célra.


A hozzászólást Elaine S. Patrick összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 22 2015, 20:31-kor.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Vas. Feb. 22 2015, 20:14

-Állítólag így volt, ezt mondják, aztán ki tudja! - Vigyorgok, mert hát nem voltam kortársa, modellje, hogy tudjam. - Hmm, én is jobban szeretem Van Gogh-ot, de hát kinek mi tetszik én csak mondtam egy példát. - Mosolygok, nem vagyok én sem Picasso rajongó, más művészeket jobban szeretek, ez tény.
Nevetek, hogy a country passzol a tehenészlány-imidzshez.
-Lakat a számon! Cserébe egyszer énekelned kell... - Dugom ki kicsit a nyelvem, jelezve pimasz vagyok tudom, de hát kíváncsi fajta vagyok, nincs mit tenni. - De egye fene, eljöhetnél velem egyszer karaoke bárba és úgy is jó nekem, cserébe meghívlak pár italra, hmm? - Alkuképes vagyok, legalábbis annak tartom magam.
Szélesen mosolygok, hogy micsoda diadalként éli meg, hogy van fekete tea, el is fogadom hálásan, kiveszek egy filtert és keresek egy itteni bögrét, amit eltulajdoníthatok egy tea erejéig.
-Ez jó dolog. Én is gyerekként tudtam mit akarok, még ha furának is néztek, mert hát nem épp rock sztárt vagy elnököt mondtam! - Nevetek, apám utóbbinak jobban örült volna.
Elfogadom a vizet is, de én üresen iszom, és pár percig áznia kell a filternek - ahh filteres tea, hoznom kell rendeset... - addig várok egy kicsit, úgy is mindegy gondolom hol beszélgetünk, meg lehet ő ízesíti a teáját.
-Óhm, hát nem tudom mit illik vagy mit nem, csak azt általában mit szoktak! - Vigyorgok, mert hát fogalmam sincs igazából mi az ami annyira a lényem része lenne, hogy nem is lennék már Sebastian a hiányával.
-Hmm, szeretek élni, szórakozni, olvasni, futni, imádom Párizst noha Londonban jártam ki az iskolákat. Amolyan világlátott madár vagyok, de már két éve itt lakom, a hozzád hasonló bájos angyalok között. - Egy kis charme-os vigyor, muszáj bókolni neki. - Most kicsit sokat dolgozom, de mivel doppingol mind, így nem zavart. Már ha nem mondjuk egy új csilli-villi felmosó használati utasítását fordítok, mert ritka unalmas és idegőrlő... - Nevetek, volt rá példa és uhh... nah az leszívta az agyam. - Ha esetleg érdekel a színház, kiállítások, mozi, koncert és nincs kivel menned mert valami fura csillagállás van akkor gondolj rám! - Vigyorgok, úgy sejtem ezzel sosincs gondja, de ilyen helyekre szívesen járok, szóval csatlakozom örömmel.
-Na és kegyedről, mert szkeptikusan állok az újságok híreihez, ha bulvárról van szó! Hova jársz szívesen a szülőházon kívül? - Mosolygok, de ez igaz. Meg szeretem személyesen megismerni a másikat, Phoenix-szel ezt nem bírtam elfogadtatni, talán Elaine elnézőbb.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 23 2015, 19:11

- Imádom a napraforgókat! - jegyzem meg csak úgy mellékesen, ha már Van Gogh. Igaz nekem nem is ő a kedvencem, de a napraforgói tényleg nagyon szépek, na meg azok a növények olyan vidámak, amikor sárgállanak a mezőkön. Nem tulipánok, de attól még szépek.
Az éneklés kerül szóba és nem mondom... nem szívbajos. Ritkán hívnak ilyen könnyedén randira. Tudom-tudom, nem randi csak karaoke. Ki veszi ezt be?
- És aztán lefizeted a paparazzit is? - kérdezek vissza vidáman, mert bár rettentően tetszik az ötlet, néha úgy érzem ezen a környéken a levegővételeimet is számolják. Főleg most, hogy el voltam tűnve, igazából csodálom, hogy még nem virít sehol sem a sztori, hogy elütöttem egy diákom. Mellékes, hogy nem. Ha valaki épp arrajárt volna... De szerencsés vagyok és eddig megúsztam. Ezután sem kéne elrontani. - Egyébként rendben.
Adom be végül a derekam, mert a szórakozás ezen fajtája az utóbbi időben rettentően hiányzott, és egész biztos jó lenne egy kis lazaság, egy kis kikapcsolódás.
- Én azt hittem a srácok kiskorukban mind tűzoltók akarnak lenni - nevetek, de tetszik, hogy ő is ilyen céltudatos volt fiatalon. Nem mintha most öreg lenne. Sőt! Hmm...vajon mennyi lehet? Félek közel hozzám. Persze lehet fel kéne hagynom a kisfiúkkal, mert mostanra talán túl idős vagyok hozzájuk. Vagy túl érett. Ez viszont olyan furán hangzik.
- Rendben, kezdetnek megfelel az is - mosolyogok kedvesen, miközben teszek egy kiskanálnyi mézet a bögérmbe. Amíg kavargatom már mesél is. Nagyjából azokat a dolgokat, amiket én is szívesen csinálok.
- És mindenkinek ennyit bókolsz? - kérdezek vissza, ahogy megint udvarolni kezd. Jól esik és bár biztos vagyok abban, hogy a válasz igen, kivételesen örülnék ha hazudna. Kidobom a filtert a szemetesbe, és felemelem a bögrém és elindulok. Elsétálok mellette, úgy fordulok vissza:
- Ez ma már legalább a harmadik randiajánlatod. Előbb legyünk túl az elsőn! Egyébként a színház jöhet - az utolsó mondat előtt már lépkedek is vissza a korábbi asztalunkhoz és már úgy mondom ki, hogy nem nézek rá. Szerintem így is vette a hangsúlyból, hogy kifejezetten tetszik az ötlet és egyáltalán nem bánom, hogy már a sokadik közös programot szervezi. - Meg a mozi és a koncert is.
Ülök le és pillantok fel rá mosolyogva. Oh igen. Ezek mind nagyon szimpatikusak. A kiállítás sem rossz ötlet, ha úgy alakul megejthetünk majd egyet. De mindent a magaidejében.
- Rólam? Rólam csak annyit illik tudni, amennyit a műsoromban látsz - nevetek - A kanapémra egy pohár bor és egy jó könyv társaságában. De Párizsba is szívesen visszamegyek. Ott kevésbé számítok feltűnő jelenségnek.
Mondom végül, majd belekortyolok a teámba.
- Mesélj még! Mi szél hozott LA-be és minek köszönhető, hogy itt hagyott a nők legnagyobb örömére?
Érdeklődöm, mert én még mindig alig tudok róla valamit.

Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Hétf. Feb. 23 2015, 20:25

Kicsit nevetek, hogy fellelkesedik, megértem, az a sorozat nagyon jó.
-Én is szeretem őket, bár inkább festményen, nálam növény nem igen marad meg azt hiszem... túlságosan gondjukat viselem... - Vigyorgok kínosan, kirohadnak szerencsétlen giz-gazok, de hát na... nem sajnálom a vizet általában.
-Hmm, megoldjuk okosba, becsempészlek. - Kacsintok rá, de hát csak meg lehet oldani hogy hagyják élni, nem? De csak szélesebb lesz a vigyorom, hogy belemegy. - Szuper. Ezt megbeszéltük! - Már csak időpont kell, de majd egyeztetünk. Rág voltam már ilyen helyen, biztos jó móka lesz!
-Hááát igen, vagy szuperhősök. Mondjuk az akartam lenni, de apám hamar közölte szedjem össze magam. - Nevetek, na igen, apa elég szigorú és humortalan valaki.
-Ezt örömmel hallom! - Nevetek, hogy megfelel amit elsőre így összeszedek, elvégre erre a kérdésre elég nehéz válaszolni szerintem.
-Hmm, általában többet, csak nem akartam tolakodónak tűnni rögtön az elején. - Vigyorgok, amúgy tényleg többet szoktam, jól esik, meg imádom ha elpirulnak vagy bájosan mosolyognak a hölgyek. - Amúgy inkább azoknak bókolok ennyit akik szimpatikusabbak. - Teszem hozzá, mert hát logikus, akinek csapom a szelet tetszik, ergo többet bókolok. De hazudni nem fogok, alapjáraton minden nőnek megadom a tiszteletet.
-Én csak széles palettát kínálok! Ki tudja mi kelti fel az érdeklődésed! - Nevetek, én szeretek kikapcsolódni, megragadok minden lehetőséget.
Követem vissza az asztalokhoz, közben kérdezek.
-És ezekből milyen jellegű vagy témájú előadások kötnek le? - Érdeklődöm meg, érdekel az ízlése, minden téren, de akkor maradjunk a színház, mozi, koncert témakörben egyelőre.
-Akkor sokkal többet fogom nézni, hogy kifürkésszem minden titkodat! - Nevetek, mert hát gondolom nem járnék sikerrel, de csak viccelődtem.
-Hmm, emellé még egy kandalló és tökéletes a hangulat! - Mondom a borra és a könyvre. - Azt hittem élvezed, hogy ennyire címlapon vagy általában. - Mosolygok, bár én megérteném, ha néha (vagy inkább sűrűn) eltűnne a kamerák elől.
Kicsit meglep, hogy magáról keveset beszél, ellenben engem noszogat, ösztönöz, beszéljek még. El vagyok szokva ettől, ami azt illeti, de persze készséges vagyok. Nevetek is, hogy micsoda áldásnak állít be, pedig nem tartom magam annyira népszerűnek vagy hogy mondjam.
-Nos... úgy alakult hogy el akartam költözni Angliából, de olyan angol területre akartam menni, ahol érek valamit a franciával. Egyszer itt nyaraltunk a városban és tudtam itt van jó pár jó fordító cég is, szóval... - Vonok vállat, nem volt különösebb indokom, azt hiszem. - De belefáradtam a folytonos utazásba, találtam barátok a városban, szeretem a munkáim is, szóval... maradok. - Vigyorodom el, a családi hátterem egyelőre hagynám, az a zűrös igazából, bár mostanra helyrejött az Öcsém oldaláról szerencsére, így nem panaszkodom. Meg Londonhoz most nem köt semmi sem, miért mennék haza?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Vas. Márc. 01 2015, 09:46

- Pedig az interneten utána nézhetnél melyik mit igényel, igazán nem nehéz rájuk vigyázni! - jegyzem meg vidáman, de az is lehet nekem a "véremben" van az ilyesmi a farm miatt. Ezen még sosem gondolkoztam el.
A karaoke ötlete viszont kifejezetten tetszik. Igaz, ha énekelni kell meglehetősen szégyellős vagyok, de ezt most nem kell neki elmondanom.
- Rendben! - nevetek, mert a fejemben vadabbnál vadabb ötletek jelennek meg, hogyan csempészhetne be egy ilyen helyre. Némelyik egészen őrült, mások inkább intimek. Hmm. Inkább nem gondolok ilyesmire.
- Oh, valóban? És milyen szuper erőd lett volna? - kíváncsiskodom, mert hát ez is sokat elárul egy emberről. Hogy mire vágyott gyerekként. Én nem emlékszem, hogy valaha is szerettem volna mást csinálni, ami persze fura, mert kicsinek egészen visszahúzódó voltam. Valószínűleg ezt kevesen hinnék most el rólam. A tea közben készül, ő mesél. Igaz nem sokat. De nem is kérdeztem túl sok konkrétumot, így be kell hogy érjem ennyivel.
- Minden világos! - nevetek, ahogy a bókolásra válaszol. S ahogy újabb bókot kapok. Ettől már nem pirulok el, azt hiszem van egy pont, ami után nem megy olyan könnyedén. Vagy az is lehet, hogy a teától már teljesen kimelegedtem.
- Nagyon figyelmes! - szórakozom még mindig, mert lássuk be, jól kivágja magát. De ettől ez még randi marad, akárhogy is próbálkozik. Nekem pedig most szükségem van randira, ez egsz biztos. Nem is zárkózom el, sőt!
- Nem vagyok válogatós, elég sok minden érdekel, és nyitott személyiségnek vallom magam. Ha nem tetszik valami akkor legfeljebb otthagyom az előadást. Habár... - egy pillanatara elgondolkodom, és belekortyolok a teámba - Rock koncertre nem mennék. Nem azért mert nem szeretem a zenét, hanem mert nem állnak jól a kék-zöld foltok.
Mosolygok rá, és akartalanul is keresztbe teszem a lábaimat úgy, hogy még véletlenül se látszódjon a lehorzsolt térdem. Igaz, vettem fel egy vékony harisnyát, alatta pedig lekezeltem szépen alapozóval, de sosem lehet tudni, lehet Sebastian kellően szemfüles.
- Helyes, helyes! - nevetek. Igen, nézze csak a műsoromat, mert a nézettség az fontos. S bár az internetet nem úgy számítják, azért azt könnyebben tudom én is ellenőrizni, mint a statisztikákat.
- Élvezem, amíg a studióban vagyok. Utána szeretek "átlagos" lenni - mondom egy titokzatos mosoly keretében, még a macskakörmöket is mutatva. - Kandallóm nincs.
El is húzom a számat. Valóban, ez hiányzik a lakásomból. De úgyis terveztem a költözést, egy nagyobb, szebb lakásba, úgyhogy a kandalló mindenképp szempont lesz. Viszont kíváncsi vagyok még mindig a fiatalemberre, így kérdezgetek, és figyelem a válaszait, meg a mozdulatait.
- Ez igazán örvendetes - jegyzem meg és ismét a teámba kortyolok, majd az órámra pillantok. - Oh, mennem kell. Hamarosan kezdődik az órám.
Állapítom meg majd magamhoz húzom a papírjait, meg a tollát és egy kevésbé hivatalosnak tűnő lap szélére ráírom a telefonszámomat. Visszatolom elé a papírokat, aztán felállok.
- További szép napot Sebastian! - köszönök el, fordulok sarkon és megyek ki kecses léptekkel a teremből. Bízva benne, hogy záros határidőn belül jelentkezni fog.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Vas. Márc. 01 2015, 21:38

-Háááát, én próbáltam, tényleg de... valahogy nem ment. Én sem értem, szerintem rosszak a rezgéseim vagy hasonló baromságok... vagy csak nem bírják Mozartot. - Teszem hozzá és nevetek, mert ha fordítok előszeretettel rakom be az öreget vagy esetleg Vivaldit.
Vigyorgok, majd megoldjuk hogyan bújjunk el a lesifotósok elől, nem szeretnék egyik újságban sem benne lenni, az az igazság. Már Phoenix mellett is néha fura volt, ha kattant a vaku.
-Áh, mindig is repülni akartam. De gyerekként akartam még hogy a kezemből buborékok jöjjenek ki mint pókembernek a háló, Henry imádta nézni meg kergetni őket... Henry az öcsém. De hát be kellett érni a sima buborékfújóval, ami hamar kifogyott. - Nevetek, hát gyerekként kevéssel is beértem volna. Mondjuk... most sincsenek kirívó vágyaim, azt hiszem.
-Igyekszem az lenni. - Mosolygok rá szélesen, hogy figyelmesnek nevez, de valóban próbálok a kedvében járni.
Érdeklődve hallgatom, úgy fest ő is mindenben talál valami izgalmasat, ha olyanja van, ami jó, mert én is igyekszem ilyen lenni, de a rock koncerten nevetek kicsit.
-Ugyaaan, nem minden rock koncert "zúzós". Én például a Nightwish korcenten főleg a zene miatt voltam kinn szimplán, jó, elől vannak mindig olyan állatok akik pogóznak például, de hátrébb remekül el lehet lenni és élvezni a zenét, kicsit tombolni, de nem veszélyes nyugi! Már, persze nem mind. - Nevetek, mert lehet valami nagyon kemény hard rock már nem egy életbiztosítás, de olyat én nem hallgatok.
A lábán lévő horzsolást nem látom, de nem kell tudni milyen vaksi tudok lenni, főleg az én szemeimmel... ha nem lenne a kontaktlencse az orromig sem látnék.
-Ó, szóval szeretnéd, ha mindenféle kínos kérdésekkel lennék gazdagabb? - Vigyorgok rá gonoszan, hogy közli helyes, ha kifürkészem minden kis titkát.
-Nekem se, csak elektromos, de én mondom, kevesebb vele a gond és legalább olyan kellemes. - Vigyorgok a kandalló kapcsán. Amúgy megértem, hogy nem akar éjjel-nappal képernyőn lenni és leszólítva lenni a rajongóktól.
Ahogy beszélgetünk enyhén gesztikulálok, figyelek arra ne lögyböljem ki a teát, de hát valószínű a vigyoromra inkább figyel, nehezen olvad le az arcomról, főleg ha jól érzem magam.
-Már ennyi az idő? Ahh, akkor nekem is... első szaknyelvi óra, ohoho. - Nevetek, érdekel milyen lesz. Nézem ahogy magához húzza az egyik lapot a jegyzeteimmel, ráír valamit.
Ha hagyja, elveszem a kezét és búcsúzóul kap még egy kézcsókot.
-Neked is Elaine! - Mosolygok rá és nézem ahogy távozik. A telefonszámot gyorsan elmentem a telefonba és én is elszaladok órára, ne szóljanak meg a diákok hol vagyok. Elaine-nel pedig legkésőbb az egyik ebédnél találkozunk, de ezt még sms-ben vagy felhívva még úgy is összeegyeztetem, vagy valamelyik egyéb programot.

//Köszi Very Happy //

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Here I come - Elaine & Sebastian   Today at 09:02

Vissza az elejére Go down
 

Here I come - Elaine & Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-