Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Help Me! ~ Elee & Domi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Szomb. Feb. 13 2016, 23:19

Azt hiszem, bölcsebb lett volna, ha nem kezdek ki Mike-kal. De hát tudjuk, hogy engem sem az eszemért szeretnek, mint ahogy Dommy sem azért ül mellettem, mert olyan roppant mód értek az atomfizikához, szóval ennyi. Megráncigáltam a bajuszkát és most a nyomomban van az állatka. Én meg rohadék módon nem állok készen a halálra, szóval jó lenne valahogy túlélni a napot. Mármint… Szívesen halok meg képletesen Dommy oldalán, bár akkor inkább a karjai között, egy gyilkosan jó szex miatt… De még sok dolgom van ebben az életben, szóval talán ezt kicsit elodázhatnánk.
Bár nem szívesen engedem el Mike-ot és a kockázatos játékot, de a kétségbeesés a hangjában elég meggyőző. Na meg itt nincsenek versenybírók, itt senkit nem érdekel, ha megöl minket, és valljuk meg, elég nagy a veszélye, hogy nem ússzuk meg karcolások nélkül. A kocsi legalábbis nem nagyon jutna haza abban az állapotban, ahogy ma elindultam vele. Összeszorul az állkapcsom, ahogy elveszem a lábam a gázról, és a szívem facsarodik bele, hogy fel kell adnom, de valahol megéri. A farolás majdhogynem tökéletesre sikerül, és legalább már tudom, hogy erre is képesek vagyunk.
- Csoszogósnak érzed a tempót? – villantok rá egy mosolyt, miközben úgy taposom a gázt, mintha Mike heréi lennének a pedál alatt. Gyors tempóban szaladok át a sebességeken, hol felváltok, hol vissza, ahogy a kanyarok kívánják. Melengeti a szívem a felszabadult nevetése, szeretem, ha szeretik azt, ahogy vezetek. Mondanom kell, hogy mekkora kiváltságnak érzem, hogy ezeket a szavakat pont az Ő szájából hallom?
- Csak egyet? – húzom fel a szemöldököm és kacéran rá mosolygok. Ezért legalább sok jár. És nem feltétlenül piros pont, de valami nem kimondottan szóbeli dicséret is mellé.
- Mondj valami újat! – nevetek és az ajkamba harapok, ahogy ránézek, mikor elhallgat. Fojtatnám a mondatot, de ideges vagyok a BMW miatt. Túl sokszor nézek a tükörbe, de még nem bukkant fel, és attól tartok, jobban ismeri az erdőt, mint én. Vajon van valami tipikus „rövidebb út”? Elénk vághat? Egyszer csak előttem lesz keresztben az úton? Kicsinál a gondolat, hogy kibukkanok egy kanyarból és ott lesz, bőven féktávon belül… A mutatóra pillantok, jelenleg laza 120-szal szelem a keskeny utat. Nem túl szabályos és főleg nem bölcs, de most menekülünk. Azt hiszem.
Megkönnyebbülök, ahogy felbukkan előttünk az autópálya és egy szakadt régi útra kanyarodok, hogy az első felhajtón belevessem magam a város felé tartó forgalomba. Mintha a többi autós megvédene. Mint valami cseszett horrorban, ahol nem eshet bajod, ha vannak körülötted statiszták. Ja, persze…
- Nem tudom, miről beszélsz. Napi rutinom, hogy profi versenyzőket idegesítek halálra. – nevetek kicsit idegesen, mert még mindig nem vagyok róla meggyőződve, hogy túl vagyunk a veszélyen. Eszelősen túrom le a népet a belső sávban, aztán szinte az utolsó utáni pillanatban vágódok ki egy benzinkúthoz vezető leágazásra. Kell egy cigi. Vagy három. De fél órával ezelőttre!
- Bocsi, de… Muszáj. – nincs kedvem a táskámban kotorászni, inkább a vésztartalékhoz nyúlok; felé hajolok, nem mulasztok el egy játékos mosolyt, aztán kinyitom a kesztyűtartót, és kiveszem a cigitartót, meg egy gyújtót. A kút mögötti parkolóban, árnyékban álltam meg a kocsival. A csomagtartónak támaszkodva szívom a cigit, és igyekszem leplezni kezem remegését. Minden egyes kifújt füstfelhővel egy adag adrenalin is távozik belőlem, és egyre szerencsésebbnek érzem magam, ahogy csökken bennem a harci kedv. A függőség nagy úr, még ha szívesen hasítanám is tovább az utat, hogy mielőbb egymásnak eshessünk, a stressz és a megkönnyebbülés felturbózta azt a belső hangot, ami nikotinért sikítozik a fejemben.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 100

TémanyitásTéma: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Szer. Feb. 17 2016, 13:06

Vicces ez az egész, komolyan mondom. Most, hogy a többi járgány között kúszunk előre, már nem is vagyok ideges. Kezd visszaköltözni az ereimbe az öröm okozta sokk, hogy a világ legjobb csaja ül mellettem és ma eldőlt, hogy újra versenyezni fogok. Enyém a világ.
- Igen, ezt valahogy sejtettem, elég jól felnyomtad, ám… ha nem idegesítés, akkor egy kis… hogy is mondjam? Felhúzhatnál. – ha már nem tette meg és valahogy biztos vagyok benne, hogy a mai nap folyamán fog még jobban is.
Kisodródunk egy elágazáshoz, biztos vagyok benne, hogy Mike a városba tart, mára nem játszik velünk, de nem marad megtorlatlanul a dolog. Velem lesz még edzése, majd ott. Nagy kárt bennem nem tehet, mert akkor kibelezik, de nem is félek tőle, csak tudom, hogy fogok még szívni. Megérte az ocsmány fejét látni, ahogy kiakadt. Hah.
- Igen, szerintem is muszáj. – ahogy leáll a motor és felém hajol a hajába simítok és mielőtt kiszállna, puhán az ajkára csókolok. Kikattintom a biztonságit, és kiszállok utána a kocsiból.
- Azt nem mondhatjuk el, hogy unatkoztunk, nemde? – mellé sodorok, amíg a nikotinnal szerelmezik jobban szemrevételezem a Camarot.
- Mi lett a matchboxoddal? – arcomra kaján vigyor kúszik. Vágom én, hogy erős volt az Abarth is, hogy kisautónak ütős és dögös. De azért ez jobban illik a csajhoz, valahogy jobban mutat a kormány mögött. Neki valóbb. Nem zavarom ideglevezetés közben. Kicsit belülre figyelek, hogy van a gyomrom, a szívem, tachikard vagyok-e még? De szerencsére lassan visszaállok eredeti idegállapotomba. Azonban alig várom, hogy elhúzzunk innen a francba és valahol neki eshessek. Már csak a melleire tudok gondolni. Felé lépek, kezem a hasára fektetem, ujjaim leszaladnak a pólója szegélyéhez, hogy bekutakodjak az anyag alá, forró bőréhez súrlódnak az ujjbegyeim.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Szer. Feb. 17 2016, 19:26

Hova tart mostanság az életem? Először is ott van az az eltévelyedésem a gettóban azzal a gyökérrel. A jobb lábam még időnként jelzi, hogy nem száz százalékos, csak roncsolódott egy pár izomrost, pedig mindenféle technikával azon vagyok, hogy elfelejtsem. Még Apát is kerültem egy pár napig, hogy ne legyen feltűnő a sántaságom, a lovaknak meg futószáras napokat írtam elő. Az emlék tartós, akárcsak a heg, amit a golyó hagyott maga után. Pedig Vincent elég fasza dokihoz vitt, de ő sem tudta meg nem történtté tenni, hogy kilyuggatták a bőrömet. Most meg ez; felidegesítek egy állatot, és nincs más hátra, mint menekülőre fogni.
Felszalad a szemöldököm, ahogy adódik alkalmam hosszabban levenni a tekintetem az útról, ránézek, fürkészem az arcát. Felhúzni? Ördögi mosoly ömlik el az arcomon. Ha az idegesítéshez értek, akkor a felhúzásban profi vagyok.
- Nem vagy egy kicsit telhetetlen? – nézek ismét előre, és csak magamban mosolygok. Kis édes, hát hogy húzzam fel. Meghalok! Hát ígértem neki fagyit, meg nyalókát, meg a ruhát is felveszem, és akkor még húzzam? Bátor. Viszont az autósüldözéstől és a gondolattól, hogy milyen nap áll még előttem az én személyes bajnokommal…. Hát, a nikotin szintem a béka segge alá zuhant, és lassan kezdek már mindenhol viszketni egy cigiért. Kinavigálom az autót egy benzinkúthoz, és meglapulunk az épület mögött. Nem hiszem, hogy Mike-nak lenne arca ekkora közönség előtt szívózni, de jobb a béke. Kikapcsolom az övet, felé hajolok, bal kezem a combján támaszkodik, finoman rá is szorítok, amikor megcsókol. Istenem, ezt el tudnám viselni nap mint nap. Bírom a srácot.
- Csak a hülyék unatkoznak. – kacsintok rá, miközben elkattintom az öngyújtót, és kezemmel óvom a széltől a lángot. Jólesőn tüdőzöm le a füstöt, és mosolyogva fújom ki, ahogy figyelem, milyen értő szemmel méregeti az autómat.
- Hát megnőtt egy kicsit. – mosolygok kicsit szomorkásan, és lepöccintem a hamut. Szerettem az Abarth-ot, és sajnáltam, hogy ki kell szállnom belőle, de a jót hamar megszokja az ember, és a Camaro… Álom autó, régóta bakancslistás, szóval nem sírtam nagyon. Csak kicsit. Egy icipicit, azt is félig örömömben. Kíváncsian követem tekintetemmel a mozdulatait, és ahogy keze a hasamra simul, ólmos súlyúak lesznek a szempilláim. Halk sóhaj hagyja el a számat, ahogy ujjai a bőrömhöz érnek. Ellököm magam a kasztnitól, felé lépek, bal kezem az arcára simul, hüvelykujjam az ajkaira szalad, hogy onnan a nyakára fusson a kezem, le a mellkasán, és végül a nadrágja derekába kapaszkodjak. Magamhoz húzom, azt a maradék pár centit Ő tegye meg, és megcsókolom. Tudom, hogy szar cigi ízem van, és tervben is volt egy rágó a szál után, de nem lehet neki ellenállni, és amúgy is azt mondta, ideje lenne, ha felhúznám. Van még egy pár slukk a cigiből, de nem érdekel, már nincs rá szükségem. Eltaposom a csikket, amint elválnak az ajkaink. Újra benne van a zizgés a lábamban, hogy menjünk, haladjunk, ne húzzuk az időt. Ahogy beindítom a motort, kezem önkéntelenül is a jobb combomra fektetem, kicsit megszorítom, mert finoman lüktet, kezd fáradni. Talán korai volt ez a féktelen pedálozgatás.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 100

TémanyitásTéma: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Pént. Feb. 19 2016, 09:33

Már nem is emlékszem, hogy mi volt a pályán, vagy, hogy mi volt az úton. Olyan mazó vagyok, hogy engem csak a lány érdekel. Szépsége, mozdulatai. Érzéki minden egyes mozdulata, totál kész vagyok tőle. Annyira szexi ahogy áll a Camaro mellett, nekem meg minden egyes porcikám lángra lobban a közelében és ennek a fele sem vicces. De én imádok elégni, na mondjuk kivéve akkor, amikor egy kocsiban ülök és az éppen lángol, olyankor nem szeretem a tüzet.
Igazából a ciginek sem vagyok a híve, sosem dohányoztam, de kiskorom óta élsportolok, nekem nem is nagyon ildomos. Anyám meg a belemet is kiontaná érte és így is van elég balhé otthon.
Ujjaim finom bőrére simulnak, olyan forró, és puha. Megveszek.
- Azt hiszem, ez megfelelő lesz. - súgom ahogy felém lép, én is lépek egy aprót, szinte össze simulunk. Mohón csapok le az ajkára, nem törődöm vele, hogy elég bagó íze van, mert mögötte ott lapul a saját finomsága. Nyelve körbe szalad a számban, ízlelem, érintem. Csípője az enyémhez simul, sajnos azonnal érzem, ahogy a vágyak felém kerekednek. Kezeim a derekára szaladnak, húzom magamhoz, pofátlanul addig csókolom, amíg kapok levegőt, csak akkor engedem el. Örülök, hogy elnyomja a cigit és végre megindulunk valamerre. Nagyon remélem, hogy hozzá, vagy hozzám haza. Nálam mondjuk összefuthatunk az anyámmal, de ez teszi izgalmassá, nemde? Szeretem a veszélyes dolgokat, vele meg mindenben benne vagyok. Istenem ez a nő... Végig nézem, ahogy a kocsihoz sétál. Ahgr, de jó segge van. Atyaszentég. Remélem, hogy hamarosan markolhatom, simogathatom, csókolhatom és hát ki tudja mire rá nem vehető. Nekem Elee elég latinos temperamentumú. Rettentően haladós, aktív, rámenős. A legnagyobb bajom az a csajokkal, hogy valamiért azt hiszik mindig csak én irányítok. A legtöbb jön utánam, mint egy pincsikutya, teszik, amit kérek, amit mondok, ahogy akarom. És az elég unalmas.
Beülök mellé a kocsiba, tekintetem leszalad a kezére. Nem is nagyon értem, hogy miért magát simogatja. Miért nem engem.
- Minden rendben? - nagyon de nagyon remélem, mert a ruhámba akarom tudni, minél előbb.
- Emlékszel még hol lakom? - biztos vagyok benne, hogy igen. Ha nem akkor elnavigálóm.
Ahogy a lakásunkhoz érünk, anyám kocsiját vizslatom, de nem látom sehol.
- Ah, szabad a pálya. - kipattanok, magammal rángatom a ruhát és már húzom is magammal Eleet, tuti azt hiszi valami hisztis hülyegyerek vagyok, akinek a türelme sehol sincs. Tényleg nincs is.
Sietve húzom végig a folyosón, alig csukom be az ajtót magunk mögött, amikor már esek is neki. Szinte vele tolom be a bejárati ajtót, de muszáj az ajkára csókolnom, mert eddig bírtam, eddig is nagyon nehezen.
kezem besiklik a pólója alá, végig szántom a derekát.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Szomb. Feb. 20 2016, 22:38

Valahogy Dommyval soha nem unalmas az élet. Ott volt nekünk az a jó kis biliárdos este, amikor már akkor nem a sportról meg a sörről beszélgettünk, amikor még annak tűnt, és az éjszaka… Na, meg reggel az anyja! A hideg futkos a hátamon tőle, de ez van, ezt be kellett vállalni. Most meg ez. Autósüldözés? Utcai verseny? Minek kell ezt nevezni? Kicsinál minden téren. Minden pillanatban hozzá akarok érni, de az idegeim egy kicsit túlterheltek, kell nekik egy szolid pihenő, hogy összeszedjem magam. Rá kell gyújtanom, mert ez segít, hogy lehiggadjak, pedig tudom, hogy időt vesztek vele. De valamit valamiért, és nekem jobban megéri, hogy teljesen rá tudjak koncentrálni, mint hogy ezzel a három perccel érjünk előbb valami ágyszerűbe.
Alkarom a vállára fektetem, ahogy egymáshoz simulunk, igyekszem minél távolabb tartani tőle a cigit, nem szeretném megpörkölni semmijét. Lágyan csókolom, mégis éhesen, nyelvünk táncba kezd, felnyögök, ahogy egymáshoz szorul a csípőnk, keze a derekamon ellentmondást nem tűrően láncol magához, és én élvezettel olvadok a karjaiban. Fogaim finoman az alsó ajkába kapaszkodnak, ahogy elválunk egymástól, és minden tudásomat beleadom, hogy kellőképpen ringó csípővel vonuljak el az ajtóig.
- Na, jössz? – nézek rá a kocsi felett, a nyitott ajtóra támaszkodva. Úgy áll ott, mintha szellemet látott volna, én meg csak vigyorgok, mint a tejbetök. Megszáll valami határtalan nyugalom, és már nem képzelem azt, hogy Mike bármelyik pillanatban felbukkanhat előttem vagy mögöttem. Nem érdekel, szerintem kellőképpen szarrá lett alázva, és most már nagyon szeretnék Dommyval foglalkozni, figyelmemet teljes egészében rá fordítani.
- Persze, csak… - összeszorítom a szám, ez nem egy olyan sztori, amit csak úgy elköp az ember. Rá mosolygok – Semmi vész. – rákacsintok, ahogy beindítom a motort, és kitolatok a parkolóból, visszasorolok a forgalomba. Azért reflexből bele-bele nézek a tükörbe időnként, de ahogy faljuk a kilométereket, egyre ritkábban.
- Ööö, nagyjából. – bólintok, akkor ezek szerint oda megyünk. Gyalog voltam, ittam is, taxival is mentünk talán, de az irány kábé megvan. Elrágcsálok egy fél doboz mentolos cukrot szépen, most valahogy idegesít, hogy nikotint nyalogatok a számról. Még a végén leteszem a cigit. Ja, persze…
Kiszállok, alig van időm bezárni a kocsit, már húz is magával, én meg vigyorogva lesek körbe, hogy mi van, ki van itt, meg egyáltalán. Azonnal felnyom az ajtóra, ahogy belépünk a lakásba, én pedig belül pezsgőt bontok, hogy ekkora tűz van benne. Szeretem az ilyet. Egyik kezem a nyakára csúszik, ujjaim a hajába fúrom, húzom magamhoz a fejét, éhesen csókolom, másikat a farzsebébe csúsztatom és magam felé kényszerítem a csípőjét. Vetkőztetni akarom, és vetkőzni akarok. Most kell éreznem a bőrét az enyémen, a leheletét a csupasz testemen, a súlyát, ahogy rám nehezedik. Éreznem kell, hogy elhiggyem, igaz, hogy ismét megtörténik.
- Várj, várj… - pihegem, ahogy elszakadunk egymástól – Anyád nincs itthon, ugye? – lesek el a válla fölött, de szerintem erre utalt a szabad pályával. Azért az ördög nem alszik, és igazából nem is nagyon érdekel, szívesen csavarok egyet a hangerőn, ha mégis, csak hogy tudjam, mire számítsak. Egyébként sem tudom, mit szeretnék jobban; felpróbálni a ruháját, vagy nyalókát osztogatni, vagy valami harmadik alternatívát keresni. Aaajjjjjh, a bőség zavara!
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 100

TémanyitásTéma: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Pént. Feb. 26 2016, 11:11

Érzem, hogy valami nem stimmel a válasszal, hogy van valami, amiről most nem beszélgetünk, de el fog jönni annak is az ideje. Már a kocsiban is nagyon mosolygok mellette, türelmetlenül dobol a szívem a vágyakozástól, hogy végre a fogaim közé csípjem az ajkát, tenyeremmel felfedezzem minden apró kis porcikáját.
Egymásnak esünk az ajtóba, ajkam a övére tapad, neki nyomulok, ahogy húz. Kezem beszalad a pólója alá, forró bőre sóhajra késztet. Csípőmmel az ajtónak passzírozom, máris benne kéne lenni, nem mondom meglehetősen izgatna.  
Elválik az ajkamtól, célba veszem a nyaka oldalát, azt a finom ívet, amit imád ha izgatok, erre még emlékszem.
- Anyám? - mi van vele? Gőzöm nincs miről beszél, mert eddigre a kezem a nadrágja gombjával babrálnak, hogy lehúzhassam róla és végig csókoljam a combjait, IS!
- Ja, nincs, dehogy! - mit tudom én, remélem, hogy nincs. Mondta, hogy nem lesz, de mit tudom én, hogy mikor esik be, hogy lecsekkolja meghaltam-e?
- Félsz? - hangomban mosolyos bujkál, elszakadok a nyakától, homlokom kihívóan az övének döccentem. Enged a gomb, lehúzom a cipzárt, kezem a nadrág dereka alá csúsztatom, és befurakszom a fenekéhez, hogy csupasz bőrébe markoljak.
- Mi lesz a versenyszerkommal? Mikor bújsz bele?- igazából nekem mindegy, csak vetkőzzön már. A fenekénél fogva meghúzom magammal, és a szobám felé araszolok. Aprókat lépek hátra, hogy ne zuhanjak el és rántsam magammal.
- Te modell vagy nem? Nem tanultad meg, hogy túl sok a ruha? - fel vagyok háborodva, minek ennyi minden rajta? Minek bármi is. A nyakára hajolok és az előszoba közepén egy harapással megjelölöm.
A farkam köszöni jól van, harci állapotban szorong a nadrágomban, máskor kéne egy kis idő, hogy totál felhúzzon, de neki elég a jelenléte.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Kedd. Márc. 01 2016, 18:26

Úgy esik nekem, amikor beérünk a lakásba, mint ahogy egy éhező veti rá magát a kajára, mikor már hónapok óta nem vett semmit magához. Kiszorul belőlem a levegő, felnyögök, ahogy keményen az ajtónak szegez. Pontosan érzem, hogy az előjátékon túl vagyunk már, nincs mire várni. Levegőre van szükségem, a folyosót kutatom, az anyja nyomát keresem. Hátravetem a fejem, élesen szívom be a levegőt, ahogy a nyakamra csókol, keményen a fenekébe markolok, mert belebizsereg az egész testem, ahogy ajkai táncot járnak a bőrömön.
Ujjai a gombommal babrálnak, és talán nekem is ezt kéne tennem, de én csak a pólója alá kúszok, hogy végre végigsimítsak a puszta bőrén, érezzem, ahogy áramlik belőle a hő, a vágy, akármi. Felnevetek a kérdésre. Miért félnék? Nem árthat nekem. De persze azért gázos lenne minden alkalommal belebotlani, amikor itt vagyok, nem?
- Nem félek. – nyugtatom meg még mindig mosolyogva, aztán felszegem az állam, hogy a homlokunk elváljon egymástól, és megcsókolhassam. Éhesen, többért könyörögve, ahogy kipattan a gomb és hátra billentem a csípőmet, hogy tenyerének feszüljön a hátsóm. Szeretem, ha gyúrja, markolja, elvégre van mit fogni rajta.
- Hamarosan. – morgom, ahogy ismét elválnak az ajkaink, már húzom is le a pólómat, dobom el, nagyon nem érdekel, hol landol. Ha nem húzna is követném, őrjítően lassan haladunk, és inkább azzal foglalkozom, hogy Őt is megszabadítsam a pólójától. Felsikkantok, ahogy belém mélyeszti a fogait, de aztán csak kéjes hümmögéssé szelídül, cserébe a körmeim végigszántják a hátát, épp csak halvány csíkokat hagyva maguk után.
- Kérem a ruhádat! – állok meg, ahogy a fürdőszoba magasságába érünk. Kicsit eltolom magamtól, és ha megszereztem az egyenszerkót, akkor bevetem magam az ajtó mögé.
- A szobádban találkozunk! – vigyorgok rá, és becsukom az ajtót. Magam elé emelem a ruhát és szemlélem kicsit. Hát, nem lesz benne sok hely a domborulataimnak, de majd megoldjuk valahogy. Aztán magamhoz ölelem, mélyet szippantok a Dommy-illatból. Palackozni kéne, mint a ló illatot. De nem árulnám, tutibiztos, hogy nem, csak nekem kell, enyém, nem adom másnak! Ledobálok magamról mindent, csak a bugyi marad, magamra varázsolom a szerkóját. Nem valami egyszerű a helyzet, a fulladás határán vagyok, hogy eléggé behúzzam a hasam, hogy felhúzhassam a cipzárt, pedig a seggemet kéne valahogy behúznom, de az nem megy, de ezzel csak azt érem el, hogy mellben aztán semmiképpen sem boldogulok a dologgal. Addig igazgatom, míg végre valahogy úgy marad a cipzár, nem csúszik le, bár levegőt nem igazán kapok és a dekoltázsom sem mondható éppen szolidnak, de nem is az volt a cél. A saját cuccaimat valami őrült jóga pózzal összeszedem, és megindulok a szoba felé, hogy majd ott ledobjam őket.
- Azt hiszem, nem teljesen az én méretem. – biggyesztem a számat, amikor beérem, de aztán már vigyorgok is, mert nekem tetszik, és remélem, neki is.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 100

TémanyitásTéma: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Csüt. Márc. 03 2016, 15:46

Örülök, hogy nem fél az anyám felbukkanásától, mert attól annyira nem is kéne, szerintem este sem jön haza, valami kollégájával csinálnak valami. Mondta, hogy mit, de annyira nem érdekelt, hogy el sem hinné. Apám meg ilyenkor kirúg a hámból, a haverjaival elhajóznak valami csendes vizekre, vagy lehet a nagyszüleimnél vannak? ki nem szarja le?
Elee csókja, amúgy is kitűnően feledtet. Kedvem lenne az ajtóban neki esni. Farmerján enged a gomb, máris érzem a teste hőjét. Égessen fel a lelkem a testem, nem félek már semmitől.
Bőrének íze kicsinál, mohón akarom felfalni, éhező afrikai vagyok mellette.
Akarom a csupasz bőrét, segítek neki kibújni a pólóból, aztán valahol elveszik az enyém is. Neki simulok egy pillanatra, de nekem ez is sok ruha, túl sok, túlontúl és a nyúlon is túl.
Lepasszolom a szerkót és fájón felsóhajtok, ahogy elveszik a fürdőben. Miért is nem mehetek vele és segíthetek? Hiszen roppant bonyolult művelet következik, vetkőpzés, meg öltözés, velem sokkal könnyebb lenne, ezt garantálhatom.
Lassul léptekkel haladok a szobám felé, mélyeket lélegzek,hogy lehűtsem a vérem, de nem fog menni, mert megpusztulok a melegtől, vagy inkább csak a szex ígéretének okozta mohó vágyától, ami űzött vadként hajt előre. Kitárom a szobám ajtaját, gyorsan letakarom az ágyat... köszi anyu, hogy összeszedted a szennyest.
Érzésem szerint órák telnek el, hanyatt vágom magam az ágyamon, tudatosan lélegzem, mint a jogában... hogy ezt honnan tudom? Hátő... anyám nézi? Amúgy nem. Kénytelen voltam foglalkozni vele, amikor sikoltva ütöttem a falat, hogy soha többet nem járok bicegés nélkül. Annyit úsztam, mint egy delfin és mellé jógáztam is.// láttam, hogy írtad te is, de muszáj volt beleírnom, mert ő is alkotta // Igaz ott csak a csajokat stíröltem, imádom a lefelé néző kutyát. Vaúúú.
A fürdőszoba ajtajának nyílása máris mosolyt csal az arcomra, végre! Fellököm magam ülő helyzetbe és várakozva pislogok az ajtómra. Siess már!
Ó, basszus! Pislogok, mint, akit szemen locsoltak egy kis szenteltvízzel és felé intek.
- Miiről beszélsz? Szerintem pont a méreted. - Úristen, ahogy a mellein feszül, a hosszú combjain és seggén is tökéletes kell, hogy legyen.
- Fordulj körbe! - saját hangom nyekledése máris meglep. Végem. A farkam áll, mint a cövek, ha már én ülve maradtam.
- Úristen! - jó, nekem most lőtték be a megfelelő drogot. Sürgetve intek felé, az is késő, ha futni kezd.
Gyere istennő, gyere csak! El sem hiszem, hogy itt van, hogy nekem van, velem és ha a sors is azt akarja, menten benne leszek. Beszélni már nem merek, a szám száraz, mint a Szahara nyárderekán.
Imádom az anyag feszülését a testén, a kerek mellein, amikre máris rá kéne vetni magam.
A közelembe érve, máris érte nyúlok, a combjaira markolok, körmei végig szaladnak a fenekéig, magamhoz rántom, fogaimmal a hasába marok. El sem engedem, miközben hátra csúszok az ágyon, húzom magammal, nem félre érthető, hogy szembe szeretném tudni. Látom, hogy a mozgása nem a legfittebb, de ez annyira nem zavar, hogy el sem hinné. Én is nehezen lélegzem, csak én miatta.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Pént. Márc. 04 2016, 00:15

Fellélegeznék, hogy végre magunkra csuktuk az ajtót, ha nem fojtaná belém a sóhajt azonnal egy éhes csókkal. Nekiszegez az ajtónak, hogy aztán húzni kezdjen. Vetkőzök, zavar az anyag, ami köztünk van, szinte irritálja a bőröm, annyira vágyom az érintését, a leheletét érezni a bőrömön. Kell nekem és kétségtelen, hogy meg is kapom. Nem emlékszem, hogy mikor vágytam így pasira utoljára. Mármint egy bizonyos pasira. Felkavarodnak bennem rég elfelejtett érzések arról, hogy tartozzak valakihez, hogy feszíthessek mellette, hogy a mosolyom levakarhatatlan lenne… Ahogy felbukkantak, el is tűnnek, a vágy hullámai mindent maguk alá temetnek, érzelmet, értelmet, józan észt. Csak Ő van és csak én, csak a pillanat, csak a most és talán egy picinyke falat a jövőből, hogy mire számíthatok pár perc múlva.
Magamra zárom a fürdőszoba ajtaját, és csak részben azért, mert át akarom venni a ruháját. A másik része az a dolognak, hogy kell egy szusszanásnyi idő, hogy magamban legyek, hogy letisztuljon bennem a helyzet. Zűrös nap volt, és marhára nem úgy keltem fel reggel, hogy ennyi minden lesz a hátam mögött délutánra. És hol van még az este? De nem filozofálgatok sokáig, vagyok annyira türelmetlen, mint Ő, és elvonja a figyelmemet, hogy úgy hámozzam bele magam kiskanállal a cuccba, hogy ne repedjen, ne basszam el a cipzárt sem, és a bőrömet se csípjem oda, ha egy mód van rá. Kilépek a folyosóra, a szobája felé veszem az irányt, de őrjítően apró léptekkel tudok csak haladni, olyan egyenes derékkal, hogy a tánctanáraim és a lovas oktatóim elélveznének a látványtól, és csak remélni tudom, hogy Dommy is így lesz ezzel. Na, persze jobb lenne, ha nem a puszta látványom juttatná a csúcsra, mert nekem is legalább annyi szükségem van rá, mint neki rám.
Megállok az ajtóban, ledobom a cuccaimat, és fél kézzel az ajtófélfának támaszkodom, amennyire tudok, felveszek valami modell koromból megmaradt pózt. Mosolyom olyan széles, háromszor körbeéri a fejem.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. – vigyorom csábító mosollyá szelídül, és beljebb lépek. Engedelmesen fordulok, mint a grillcsirke a nyárson, két kezemmel feltúrom a hajam, hogy mindent lásson. Máskor zavarna, ha így bámulnának, de most simogat, ahogy felfal a tekintetével. Istenem, annyira cuki, ahogy ott ül, totál le van taglózva. Még egyik nőjét sem öltöztette be? Tök fura, mármint… Nem, jó, hogy én vagyok ebben az első, nagyon élvezem, és… Remélem én is leszek az utolsó, aki belebújhatott kicsit a második bőrébe. Megindulok azokkal a törpe léptekkel az ágy felé, istenem, úgy szeretném egy ugrással átszelni a köztünk lévő távolságot, de a ruha feszül rajtam, minden lépéssel kockáztatom, hogy valami megpattan benne. Szűkös ketrec, bár kétségtelen, hogy legalább összetart és a megfelelő helyeken fejti ki a pushup hatást.
Felnevetek, ahogy a hasamba harap, illetve csak a ruhát marja, de én is szaggatnám már, nem tudok elég szabadon mozogni benne. Istenem, vetkőztess, bébi, nem bírom sokáig! A hajába túrok, másik kezem a vállát markolja, mert valamibe kapaszkodnom kell, hogy ne döntsön le a lábamról a szédítő vágy. Feltérdelek az ágyra, követem, így kicsit magasabb vagyok nála, kúszok utána, térden csúszva, mosolyom töretlen, a szemem kábé úgy csilloghat, mintha hatvan fokos lázam lenne, és úgy is érzem magam. Megnyalom a számat, hogy aztán oda húzzam az egyik kezét és ajkaim közé vegyem a középső ujját, végigszalad rajta a nyelvem, körbesimítom, hogy aztán lassan kihúzzam a számból, és csuklójánál fogva a mellkasomra irányítom a tenyerét, végig a melleimen, és jelzés értékkel a cipzár felett megállítom.
- Gyönyörködsz még kicsit a csomagolásban, vagy ki is bontod? – hangom rekedtes a vágytól, ami egyre csak fűti a testem. Lassan úgy érzem, elhamvadok, itt helyben porrá leszek, ha nem csinál velem valamit.


//Semmi gáz, én csak azét hoztam be a jógát, mert nem tudtam másképp megfogalmazni, hogy milyen extrém pózokba vágta magát a kari a ruháiért Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Városlakó
Életkor : 23
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 100

TémanyitásTéma: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Szer. Márc. 16 2016, 15:46

Végem van. A csaj az ajtómban olyan mint egy álom, egy olyan valóra vált valóság, amit el sem hittem, hogy megkaphatok. Kedvem lenne felpattanni, elé sietni, vadul az ajkára vetni magam és csókolni, harapni, marcangolni.  
Ahogy körbe pördül, pár tincs lágyan a vállára omlik.
- Gyere már! - már az is késő lenne, ha a farkamon lovagolna, mert lehet attól menten elélvezek, ahogy beiszom a látványát. Feljebb tolom magam az ágyon, persze engedelmes vadmacskaként mászik velem.
Ajkam alatt érzem puha bőrét, imádom, hogy nem csontokba akadok fent. Mindig is imádtam az olyan nőket, akiken van mibe markolni, különben félek, hogy széttörnek az ujjaim között.
A szűk ruha minden domborulatát leköveti, máris irigy vagyok az anyagra, hogy nem én fonom körbe. Le vele, darabokban, ha lehet.
Mire észbe kapok, az ujjam eltűnik a szájában, forró nyelve köré tekeredik, szabad kezemmel a csípőjét markolom. Hangos sóhajjal jelzem, hogy kész, nekem ennyi. Mindig is azt hittem, hogy ez nem lehet erotikus, de grrrr. Mire lenne képes a farkammal?
- Türelmetlen vagy? - napközis mosolyt villantok, kezem a mellére fektetem, csak a tenyeremmel simítom végig, hogy érezzem ahogy a mellbimbója az anyagnak feszül. Értem én, hogy mire vágyik, nálam nem jobban.
Előre hajolok és a fogaim közé csípem a cipzárt, meghúzom lefelé. Ennyi elég is neki, hogy magától szaladjon lefelé a kocsi, versenyt fut a tekintetemmel. Csak egy pillanatig követem, míg telt keblei buján felsejlenek. Két kézzel nyúlok a ruha kivágása, hogy kibontsam a többre érdemes halmokat. Eldönteni nem tudom, hogy az ujjaim vagy az ajkam ér előbb a mellére. Finom csókot szeretnék osztani rájuk, de sokkal mohóbbnak bizonyulok, nyelvem nekifeszítem a mellbimbójának, körbe korcsolyázok körülötte, majd rátapasztom az ajkam és erősen megszívom, szinte kitölti a számat.
Az a baj, hogy szexi ez a ruha, de meg is untam. Azt sem tudom hol csókoljam, szívjam, harapjam, miközben két kézzel túrom le a ruhát, a hátába akarok markolni, a seggébe, csupaszon. Grrr.
A farkam pedig előbb vagy utóbb de felrobban, azt ugyan nem mondom, hogy vérrel terít be minket, de köhöm.
Lehúzom a ruhát a csípőjére, jobbommal a tarkójára markolok, erőszakosan húzom magamra, az ajka után kutatok. Húzom magammal hanyatt fekve az ágyon. Balommal a combjára paskolok, nehezen figyelek ennyi helyre, érzem, hogy közben drasztikusan megerőszakolom a nyelvemmel. A paskolással jelzem, hogy emelje át a lábát rajtam, én is oldalt akarok fordulni, mert így ki nem hámozom a ruhából. Ajkam a nyakára téved, nyögve sóhajtva nyomulok neki a csípőmmel, kislány.. haladjunk vagy meghalok.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Today at 12:56

Vissza az elejére Go down
 

Help Me! ~ Elee & Domi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Ki(be)rúgni abból a bizonyos hámból - Seb & Elee
» Psyco in the school - Elee & Mark

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-