Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Help Me! ~ Elee & Domi EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Help Me! ~ Elee & Domi EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Help Me! ~ Elee & Domi EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Help Me! ~ Elee & Domi EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Help Me! ~ Elee & Domi EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Help Me! ~ Elee & Domi EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Help Me! ~ Elee & Domi EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Help Me! ~ Elee & Domi EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Help Me! ~ Elee & Domi EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Help Me! ~ Elee & Domi EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Help Me! ~ Elee & Domi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyPént. Dec. 11 2015, 17:28

Lázasan nyugtatom magam. Még egy levegő és még egy. Csak így tovább, akkor nem fogom szívinfarktusban elhalálozni, vagy nem most azonnal. Baszottul késében vagyok.
Még van konkrét 25 percem odaérni a próbafutamra, különben a következő idényben is lehúzhatom a rolót ha ugyan vagyok olyan nagyon mázlista, hogy egyáltalán kormány mögé engednek. Most is besírtam magam erre a próba körre.
Olyan tanácstalanul tépem a hajam a lepukkant kocsi mellett, mintha mi sem lenne természetesebb. Persze eddig elment vagy három kicsi, egy sem állt meg, de nem is ez a baj, akkor még nem is hittem, hogy valakinek meg kéne. Ha most felhívok valakit, mire ide is ér, már rég a bukósiskba kéne préselnem a hombár fejem. De én vagyok a sülye, hogy ezzel a szarral indultam útnak. Káromkodva nagyot rúgok a Volvo első kerekébe, majd felszűkölök fájdalmamban. A végén tényleg valami hitehagyott pincsire fogok hasonlítani. Komolyan nem és nem hiszem el.
Ordítani lenne kedvem, de lehet csak sírni fogok, mindjárt neki állok picsogni, földhöz verem a seggem... Elő kapom a mobilom és pörgetni kezdem a névjegyeket... Oly mindegy, olyan nagyon mindegy.
Szinte meg sem hallom ahogy a távolban feldorombol egy motor, noha lehet mázlim lesz.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyVas. Dec. 13 2015, 00:20

Mostanában egyfolytában kocsiban ülök. Okom is van rá, elvégre a szülinapi ajándékomat Apa egybe akarta fogni a karácsonyival, de nem bírt tovább várni, és pár hete megkaptam a kulcsokat az álomautómhoz. Nem mintha az Abarth-ot nem imádtam volna, szerettem a kis méregzsákot, főleg mert élmény volt vele parkolni, de picike volt, és nem sütött róla, hogy erős, mint a bors, és nem egyszer fordult elő, hogy az apró pöcsűek megpróbáltak kinyírni. Addig-addig panaszkodtam, meg pislogtam szépen Apára, hogy most vigyorogva ülök a Camaro kormánya mögött. Akadt egy pár szabad órám, és már nem kell sok, hogy elérjem a 3000 km-t, és bejáratottnak tekinthessem a kicsikémet. A terv az, hogy ma elérem, és akkor végre kicsit kikormolom, mert már viszket a talpam, hogy keményen a gázra lépjek, és halljam, ahogy éhesen felmordul a motor. Természetesen bénázik előttem valami Taurusos nagymama, én meg nem a türelmemről vagyok híres, ezért enyhén bőgetve a motort táncolok mögötte, várva az alkalmat, amikor majd kielőzhetek, de addig is idegesíteni szeretném azzal, hogy a seggébe bújok. Felbőgetem a motort, kinézek jobbra, a parkoló sávba, és látom, hogy valami béna Volvosnak köszönhetően nem tudok szabálytalankodni, pedig már nagyon unom a tötyimötyit. Ismét felbőgetem a motort, mert szerintem a rohadékja direkt lassúzik, de talán szerencsém van, hogy előttem van, mert így van időm jól megnézni a kis nyomit, aki elakadt. Már éppen kárörvendenék, amikor zavarba ejtően ismerős arcot pillantok meg szenvedni az elakadt autó mellett. Kivágódok a parkoló sávba, és megállok. Azért vetek egy pillantást a visszapillantó tükörbe, és csak azután húzom be a kéziféket és állítom le a motort, hogy megbizonyosodok róla, Dominic az. A kilométer számlálóra pillantok, és savanyú lesz a kedvem. Már csak három nyamvadt kilométer kellene… Aztán nagyot sóhajtok, és kinyitom az ajtót, átdobom a lábam a küszöbön, és kiszállok. Arcomon levakarhatatlan mosoly, mert imádom az autómat, és ezer éve nem láttam Domit, és persze neki is tökre örülök. Sportosan elegánsban tolom, vagy inkább csak sportosban, elvégre a farmert, egyszerű pólót, surranót, natúr sminket és laza lófarkat nem igazán lehet elegánsnak nevezni.
- Megérkezett a sárga angyal. Miben lehetek szolgálatára? – vigyorgok rá, bár nem tudom hova rakni a keserű képét.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyKedd Dec. 22 2015, 13:16

Ha nem lennék veszettül optimista, most egy aprócskát beparáznék, mert a jelek nem pont nekem szirénáznak. A fogadás is bukóban, a start is elszáguldóban és a remény is, hogy idén vissza ülök a merci volánja mögé, pedig nagyon igyekeztem, csak keveset sikítozni a terápiákon, amik inkább voltak kínzó kétórák, mint a testem átdolgozás a sebek befoldozása.
Az egésszel tele van a hócipőm.
A Camaro hangja már messziről is felhívja a figyelmet magára, tipikusan az a jármű, ami követeli, hogy felemeld a fejed akármit is csinálsz éppen. Még szex közben is meghallanám, mondjuk grrr, elég rég nem voltam nővel, de akkor....huhhú. A csaj a poszterről elég jó benyomást tett rám, arról nem is beszélve, hogy mennyire jó volt elveszni benne... A gondolatban az akaszt meg, hogy a kocsi után pördüljek, majd lehidalok a felvillanó féklámpától.
Ó most az egyszer adja isten, hogy egy rajongóm legyen az, aki azonnal megment. Csak pislogok, ahogy a sárga csoda a leálló sávba csusszan és a kormány mögül kiugrik álmaim nője. Nabazdmeg!
Uuu, ilyen nincs. Azonnal el is felejtem, hogy miről csúszok éppen le, mert a nő megjelenése kisöpri a fejemből a világ minden búját. Aztakurva, hogy legyünk választékosak.
- Angyalkám, a sors küldött. - zsebre csúsztatom a mobilt és a lány elé sietek, már épphogy bicegek, ha nem figyel nagyon talán észre sem veszi, de ehhez annyi terápia kellett, amit fel sem vállalnék. Tekintetem végig szalad a lány alakján, milliónyi emlék kúszik az elmémbe, ahogy alattam vonaglik, csókol, ahogy biliárdozunk, ahogy később a bőrét csókolom, ízlelem. Megszakadok.
- Mennyire gyors a kicsikéd? - fejemmel a Camaro felé bökök, de még mindig a lányt csodálom. A kocsi sem semmi sőt, de grrr. Hosszú lábai, kerek csípője, a mellei, a haja az arca, totál nekem van kitalálva. Ha nem lennék nyúl és tudnám mi is van, azonnal lesmárolnám.
- Van 21 percem kiérni a ringre. - tájékoztatom egy sokat mondó vigyor kíséretében.
Megállok előtte két lépésre, épphogy magasabb vagyok nála, szinte semmivel.
- Elképesztő vagy! - ebben szerintem semmi meglepetés nincs, az inkább ő.
- Mit kérsz egy fuvarért? - jó isten, csak kérjen valami természeti juttatást,a bőröm máris bizsereg.

Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyPént. Dec. 25 2015, 15:39

Nem vagyok egy türelmes típus, és általában még csak jófej sem vagyok, ha a kormány mögött ülök, és nem állok meg minden stopposnak meg bajbajutott béna volvosnak, és ma sem terveztem ilyesmit tenni, de amikor meglátom, hogy Dominic szentségel a híres svéd acél mellett, akkor azért csak leveszem a lábam a gázról. Minimum kétszer ellenőrzöm, hogy tényleg Ő legyen az, mert mennyire ciki lenne, ha kiszállnék, hogy hé, cicafiú, megjöttem, mi a baj, aztán kiderülne, hogy csak veszettül hasonlít, de amúgy marhára bebuktam. Aztán meg magyarázkodhatnék, hogy miért is nem segítek tulajdonképpen felebarátomon, mert hát, valljuk be, ha nem róla lenne szó, már rég itt sem lennék. Csalódottságot érzek, ahogy elhagyom a tipikus új autó illatú járgányt, és kilépek a friss Los Angelesi levegőre, de már vigyorgok is, Dommyra nem lehet nem vigyorogni, olyan kis cuki!
- Nagy bajban lehetsz, ha már a sorsot emlegeted! – nevetek, és az ujjamra húzom a kulcs karikáját, úgy fogom a markomba. Még véletlenül sem szeretném kiengedni a kezemből, nem hogy elejteni vagy elhagyni. Végigszalad rajta a tekintetem, ahogy felém tart, és elismerően hümmentek egyet; mankók sehol, gipsznek nyoma sincs, és már egészen hasonlít arra a kissrácra, aki a baleset előtt volt. Gyanítom, soha nem lesz a régi, már úgy értem, biztosan komolyodott valamit, elvégre megcsaphatta a halál szele, vagy mi. Én mondjuk csíptem a kis szárnyaszegett kismadár stílusát is, de azért lássuk be, kipróbálnám egyszer úgy is, hogy nem kell óvatoskodnunk.
- Hah, micsoda kérdés ez? – szegem fel az állam, de büszkén mosolygok, mert igen, ez az én kicsikém, és igen, bika erős, és igen, állat módjára lehet vele közlekedni – Talán a mercidet nem harapja seggbe, de azért elég fürge jószág. – kacsintok rá, mert igen, három kilométer múlva tényleg az lesz, addig sajnos csak módjával lehet terelgetni a népet. Aztán kissé félrenyelek, amikor közli, hogy 21 perce van a pályára érni. Sejtem, hogy nem a svéd csoda lesz az, ami odarepíti, de ha gyors fejszámolást végzek, akkor sem látom, hogy hol tudok ennyi idő alatt odaérni vele, mert nyilván ez lenne a cél. Persze, ha a kis babámnak a belét is kihajtom… Összeszorul a szám, de persze már az útvonalat tervezem, a kerülőket, a forgalmat, a lámpákat.
- Hát, tudod, te is elképesztő vagy… Első körben nem is értem, hogy miért egy ilyen ronccsal indultál el. És mellesleg elképesztő, hogy mekkora mázlid van, szóval szállj be! – intek a fejemmel a kocsi felé, hosszan fújom ki a levegőt, mert ez kemény menet lesz. Nagy rajtam a nyomás, mert elég nagy az önbizalmam, ha vezetésről van szó, de mégiscsak egy rohadt versenyző ül a jobbegyben, szóval… Mindent bele kell adnom.
- Háááát… Ez egy drága kör lesz, kiscsillag, szóval… - a kulcs halk kattanással csúszik az indítóba, és felbőg a motor, ahogy ráadom a gyújtást – Van 20 percem kitalálni. – villantok rá egy széles mosolyt, aztán a tükörbe pillantok, és lassan kisorolok a forgalomba. Három kilométer, ennyi mindössze, amit ki kell bírnunk úgy, hogy nem pörgetem szarrá a motort. Nem megyek kimondottan lassan, de nem is nevezhető sportosnak a stílus, amit most képviselek. Pirosat kapunk, felé fordulok, és vigyorogva felteszem az első ajánlatot, ami az eszembe jut: - Mit szólnál, ha mehetnék egy kört a merciddel? – ó, igen, az tök vagány lenne, de mondjuk az is igaz, hogy halálosan paráznék, hogy összetöröm. – Vagy legyen inkább más… - mondom, de konkrétumot most nem mondok, csak sebességbe teszem a gépet, és finoman elindulok a zöldben. Már nincs sok hátra, már csak pár száz méter, és rákapcsolhatok!
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyKedd Dec. 29 2015, 17:09

A csaj amúgy is egy isteni csoda, a megjelenésével, hangjával, mindazzal, amit képvisel. Ahogy a tekintetem végig szalad az alakján, a vérem zúgni kezd. Valahogy el sem hiszem, hogy ezt az istennőt magam alatt, fölött tudtam, és még benne is jártam. A farkam azonnal megmoccan, daliás lépteim egy pillanatra elakadnak.
Szépséges Elenore, grrrr. A gyomrom összeugrik, ahogy az illata ilyen messziről és megcsap annyira egyedi.
- Ha nem lenne sors, nem lennél itt. - és el sem hiszem, hogy ő az. Igazából már kapok is kedvet kihagyni az edzést, de ez most a karrierem szempontjából eldönti ezt az évet.
- A mercimet nem is kell, elég ha ezt elérjük, hogy ne késsek el. - úristen a csaj milyen kurva jól néz ki, alig tudok ránézni, hogy ne támadjam meg. Szeretném tudni van-e pasija, összejött-e valakivel, emlékszik még rá, hogy milyen volt együtt? Neki is összeugrik a gyomra, ha rám gondol? Sajnos nem hiszem, pedig.. Istenem, egy álomnő.
Bevágódok az anyósülésre és mélyet sóhajtok, miközben bepattintom a biztonsági övet, én ebből tanultam. Soha többet autós baleset nem kell, még így is összeszorul a gyomrom, de nincs pofám azt kérni had vezessek, ez az ő kocsija. Örülök, ha elvisz, nem húzok időt a vitával, amúgy is látom, hogy a kocsi zsír új.
- A retek Volvó, mi? Az a nagy helyzet, hogy az én kocsimat elvitte az anyám, ezt pedig egy haveromtól kaptam kölcsön, aki... nos lehet nem is haver. Talán a cél pont az volt, hogy ne érjek oda... - mélyet lélegzek, ahogy a motor feldorombol, mint egy engedelmes nagymacska, hangosan, ritmikusan, játékosan, engem mégis elfog a pánik. Az ajkamba harapok, hogy ne kiáltsak fel,ahogy kilövünk a leállósávból. A félelem felkúszik a gerincemen. ha nem én vezetek nincs biztonság, nincs meg a tudat, hogy a kocsi ura vagyok.
Drága Elee, vigyázz rám!
Lazítóan felnevetek rápillantok a kilométerórára és az adatokból leveszem, hogy kicsit még keringőzünk, mielőtt a torkára lép a gáznak.
- Beszarás ez a kocsi, komolyan mondom. - csodálkozó kisgyerek vagyok, hogy eltereljem a figyelmem nekiállok felfedezni, nem nyomkodok el semmit, de mindenhez fűzök valamit.
- A mercivel? Örülök, ha én mehetek egy kört. De ha odaérek és bejutok... akkor enyém a világ, de azt nem hiszem, hogy ma.. szépségem. - Hangom dorombol, hogy érezze ez most nem az én erőm. Ott lesznek a csapat társaim, a kapitány, az edzőm, és egynéhány szponzor, meg a "haverom" akié a volvó és ha nem én, hát ő kerül be, így már világos.
- Kérj valami mást. - talán egyszer a merci kormánya mögé is beülhet, de egy tesztautó jobban feküdne neki, kicsit más kialakítású.
- Hány lábbal vezetsz? - lepillantok, hogy a fékezéshez és a gázpedálhoz melyik lábát használja. Biztos vagyok benne, hogy csak a kuplunghoz használja a balját. Mindenki így vezet. Azok a hosszú, gyűrni való combok... Istenem, álljunk félre, szeretnék átnyúlni a lábára fogni, de... gyáva kis tetű vagyok ez az igazság. A félelem még markolja a gyomrom.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyCsüt. Dec. 31 2015, 02:14

Nem hiszem el. Én nem hiszem el, hogy ezzel a sráccal valahogy mindig csak úgy véletlenségiből fúj össze a szél. Hah, véletlenek! Ha Vincent itt lenne… De Dommy van itt, a fickó, akinél életnagyságban virítok a szekrényen, és akinek az összes futamát láttam. Micsoda mázli, hogy azt senki rám nem bizonyítja, nem kerülhetek olyan cinkes helyzetbe, mint Ő a plakáttal. Kész röhej, na mindegy, jó buli volt. Istenem, de sokat röhögtem! Na és persze nem utolsó sorban jól kiélveztük egymás társaságát, ifjúnóvátájmín…
- Jogos… A részedről. De nekem miért vagy a sorsomban vajon? – húzom fel egyik szemöldököm, ahogy rámosolygok. Ó, lennének elképzeléseim, hogy mit kezdhetnénk a közös sorsunkkal, e felől senkinek ne legyenek kétségei! Isteni volt az éjszakánk, és még az sem tudja beárnyékolni, hogy utána az anyja szétszívatta a fejem az órán. Csak vigyorogtam, mint a tejbetök, élveztem a helyzetet, hogy tudja, engem kefélt meg a fia a házában, és még csak nem is sikerült aznap olyat kérdeznie, amire ne tudtam volna válaszolni. Valahogy azt vettem észre, hogy egy kielégítő éjszaka után remekelek az iskolapadban. Megfontolandó, hogy a vizsgaidőszakot is végig szexeljem, és akkor talán nem bukok meg semmiből. Remek terv, nekem tetszik!
- Rajta leszek, főnök! – nevetek, szalutálok játékosan, és még kap egy bíztató kacsintás, ahogy beindítom a motort.
- Hát… Mondjuk én biztos nem adnám oda a kocsimat senkinek egy ilyen napon… De anyád elég meggyőző tud lenni, azt el kell ismernem. – nevetek, ahogy kisorolok a forgalomba, ami nem nagy művészet, mert szinte alig vannak az utakon. Meglepő, de Dommynak ma mázlija van. Ezzel is. Mert hogy velem, az alap, azt ne is feszegessük. Oldalra pillantok, kicsit összehúzom a szemöldököm, ahogy mindenfelé figyel. Fél? Pedig nem vezetek állat módjára. Még. Talán nem is kéne? Elvégre… De nem, nem gondolunk olyan csúnya dolgokra, mint a baleset, meg az élet-halál közti lebegés meg ilyen baromságok.
- Te is az a típus vagy, aki utál az anyósülésen ülni, mi? – vigyorgok rá. Ha tudná, hogy én is gyűlölöm… Mondjuk versenyző, nem is akármilyen, szóval megértem, hogy nem bízik senkiben, elvégre jobb mindenkinél. Najó, maradjunk annyiban, hogy magasan átlagon felüliek a képességei. De az enyémek is, ezt minden szerénységem dacára mondhatom, szóval… Kicsit azért frusztrál, hogy parázik. Térdére fektetem a kezem, egész finoman megszorítom, és ránézek, amikor tehetem: - Nyugi, még senkit nem öltem meg. És nem veled tervezem elkezdeni. Kellesz. – teszem még hozzá, remélem, ettől kicsit jobban kezd el dobogni a szíve, mint attól, hogy én vezetek. Vagy legalábbis egy kicsit másképp. Halál édes, megőrülök, hogy komolyan vett. Biztos, hogy remegne kezem, lábam a kocsijában, és egy méteren hatvanszor fulladnék le vele, az meg tök ciki, szóval nem…
- Ó, megvan! – csapok a kormányra, és ennek két oka is van; megvan a 3000 kilométer a kocsiban, és újabb remek ötletem támadt: - Mit szólnál egy versenyhez? Csak mi ketten. Persze, szimulátorban, hogy ne csináljak milliárdos károkat, de akkor is jó buli lenne. – vigyorgok rá. Amúgy benne lennék, de ennél azért komolyabb terveim vannak vele. De nem lehet ajtóstul a házba rontani, és ezer éve nem is láttam, szóval simán összeszedhetett valami kis rajongó csajt, aki nem hozza rá a frászt vagy tudomisén. Nem tudhatom, és nem fogok rákérdezni, nem stílusom. Úgyis kiderül, hogy mi a szitu, és én előbb utóbb elég pofátlan leszek, hogy utalgassak rá.
- Hány lábbal? Kettővel, tudod, mert kettő van. A bal, meg a jobb… - nevetek, tudom, hogy mire gondolt, de ez magas labda – És mivel nem szeretem az automatát… - ujjaim a sebváltóra fonódnak, hüvelykujjammal végigsimítok a tetején. Kezdődnek a perverz gondolatok felszínre törni, megérkezett az igazi O’Hara… - De egyébként, hogy válaszoljak is, van az a helyzet, amikor rallysra veszem a lábtechnikát. – egy mosoly kíséretében rá pillantok, csak a szemem sarkából, aztán koncentrálok az útra. Még odébb vagyunk, de az időnk fogy, a forgalom tisztul, az út szélesedik, ahogy kifelé tartunk a városból. Ideje megetetni a kicsikét. Új sáv nyílik tőlünk balra, és nekem jócskán elegem van mára a tötymögésből, ezért visszaváltok, felpörgetem a motort, és kivágódok a friss útra. Nem hiszem el, még senkinek nem tűnt fel, hogy a két sávból három lett! Keményen tartom a kormányt, ahogy behintázik a Camaro fara, hangyányit elveszek a gázból, hogy stabilizálódjon, aztán újra odalépek, és vigyorgok, mint egy eszelős, ahogy a mutató a száz felé közeledik, aztán elhagyja azt. Felhajtunk az autópályára, és ott már aztán nincs megállás; terelgetem a népet, keményen beleállok a seggébe annak, aki nem takarodik előlem időben, és az utolsó pillanatban lassítok a lehajtó előtt. Visszaveszek, ahogy szűkebb lesz a terem, és egy kanyargósabb útra térünk, ami már a ringre vezet. Ismét az autó órájára pillantok. Szoros lesz, de itt már nevetségesen kicsi a forgalom, én pedig nem tervezek minden kanyar előtt lelassítani. Tudom, hogy van egy igazán éles forduló előttünk úgy kábé egy kilométerre, és már tudom, mi is lesz ott a dolgom. Szépen vagdosom le az íveket, hogy minél kevesebbet lassítson rajtunk, ha kell, használom a szembe sávot is, és jön a kedvenc kanyarom. Keményen fékezek – bal lábbal -, engedem, hogy a kocsi kicsapja a farát, ellenkormányzok, és melegség önti el a szívem, ahogy kilinccsel előre vesszük a kanyart. Visszaterelem az autót a helyes oldalara, egyenesbe hozom, és milyen jól teszem, mert a következő enyhe kanyarban szembejön valami eltévedt kisbusz. Dommyra pillantok, hogy él-e még, aztán az órára, aztán megnyugszom, mert már látom a sorompót, és még mindig van két percünk.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyHétf. Jan. 04 2016, 14:16

A kocsiban ülve elfog valami pánik hangulat, nem szeretek félni. A kocsi és a sebesség az én életem, de valahogy egy ideje félek tőle, hogy baj lesz. Eddig csak akkor éreztem magam jól, ha én vezettem. A baleset ellőttig semennyire nem zavart, az utazás minden formáját élveztem, és most… Most a gyomrom összeugrik. Alig bírom a figyelmem elterelni.
Elnevetem magam, próbálok lazítani.
- A te sorsod a te kezedben van. – hangom olyan sejtelmes, hogy érezze, nekem lenne tippem, de amilyen a csaj azonnal visszakérdez, ha ennél többet mondok, nekem pedig nincs több válaszom, olyan, amivel ne lőhetnék mellé.
- Pf, anyám egy érdekes fazon, szerintem tisztára direkt csinálja. – biztos vagyok benne, hogy nem akarja, hogy vissza üljek a kormány mögé, amúgy sem szerette, most pedig látott lehetőséget arra, hogy végre abba hagyom. Arról meg nem beszélgetünk, hogy belepusztulok annyira hiányzik, mert semennyire nem érdekli. Tudom, hogy azt szeretné, hogy csináljak valami olya, ami kevésbé halálos, de azért túl sokan nem halnak meg a formula világában. Én mondjuk majdnem tettem és ebből lettek családi viták, nem is kevés, de nem adom fel. Sosem adom fel. Nincs az a hatalom, ami rávenne, hogy kiszálljak a kormány mögül.
Elee a gázra lép, ezer lesz a pulzusom, de ezt a közelsége is okozza. Nos én sem engedném, hogy bárki a kormány mögé üljön, de én azt sem,  hogy valaki a csajomhoz érjen, ha az Ő. A lány közelsége amúgy is kicsinál.
- Az igazság az, hogy rohadtul félek, de gondolom, majd elmúlik. -  könnyedén elmosolyodom, de úgy kapaszkodom a biztonsági övbe, akárha, ez meg menthetne, ha beleszáguldunk valamibe, vagy valakibe szemből.
- Iigen? Kellek? – torkot köszörülök, ez a hír egy kósza pillanatra felcsigáz, idegesnek lenni is elfelejtek, mosolyom őszintévé válik.
- Mire is kellek? – most jön az, hogy valami apró kis dologra, elmenni billiárdozni , vagy elvinni vezetni, bejuttatni a VIP-ba a versenyen, bár azt hiszem ezt modellként megteheti, már amikor. Nálunk mondjuk elég erős a szórás, és bár a lány gyönyörű, nem az ő kategóriáját futtatja formula, nálunk a laplányok a menők, szilikon mellekkel, és seggel.
- Üüüm, tetszik. – már ötletem is van, hogy hova menjünk. Ha mondjuk a napot túl élem és vissza vesznek a csapatba akkor ünnepelni kéne és nincs is jobb, mint vele. A közelében csak bizsereg a testem és minden kis porcikám hangolódik felé. Élőben is letolhatjuk, ha ma jól alakul minden.
- Akkor pontosan tudod, hogy értem! – rákacsintok. A verseny autóink nagy része eléggé érzékeny. Már végig gondolni sincs kedvem, hogy mennyi mindennel együtt jár egy merci vezetése! Mennyi időm telt el azzal, hogy rutinná váljon minden egyes lépése.
Elle közben tovább képez idegbajból szívinfarktusból, hideg halálból, véres verejtékből, fájó félelemből. A lány bitang jól vezet, stílusos, gyakorlott. Látom, hogy ért hozzá, minden mozdulata erről szól, magabiztos. Engem pedig meggyilkol a félelem. A levegő minduntalan belém szorul és nagyon díjazom, hogy nem kell beszélgetni. Tuti sikítanék.
- Jesszusom Elee, elismerésem, nagyon jól vezetsz, de ha meghalunk….- többé nem szeretjük egymást fél percig sem, pedig nekem lenne kedvem végig csókolni, imádni, neki feszülni, belé hatolni. Imádni. Mert amúgy is teszem.
A sorompónál lelassít, én pedig lehúzom az ablakot, alig intek ki már engednek is tovább. Zsibbadva reszketnek az ujjaim.
- Balra szépségem, állj be az M4-es mellé. – mutatok a sötétzöld BMW-re, már csattintom is ki azt övet, hogy ahogy lefékez kipattanjak.
- Maradsz? – noha kérdésnek szánom, mégsem az. Tudom, hogy maradni fog, már nem a kocsiban, hanem a pályán. Kikászálódok a kocsiból és bevárom a lányt, hogy amint mellém ér, kézen ragadjam és meginduljak előre, majd be a garázsokba. Egyedül a mi bérelt helyünkön zsong a közönség, a többi csapat is edz, de nincs felfordulás. Páran felénk pillanatnak, lecsekkolják a nőt, de itt van elég modell, nem fogja kiakasztani a barométert.
A kapitány 15 lépésről odaint, elhúzza a száját, majd az órájára pillant.
- Tveit, ha fél percet késel a célból is baszhatod! – nem igazán dühös, inkább leszarja, abban bízik, hogy alul maradok és tovább nem kell velem baszakodnia.
Ismerem, jól és tudom, hogy szívatni fog. Vizsgázni jöttem és ezt tudom is. Rászorítok Elee kezére, majd el is engedem. A csapat társaim bevonulnak lepacsizni, mintha örülnének nekem, és van aki teszi is, de a kispadosok nem annyira. Ők továbbra is ott maradnak, ha ma jól szerepelek.
Felröppenek megjegyzések, a csajodról, a szexiről, a visszatérésről, a halálról, a törésekről, a csajomról, aki nem az, de nem javítok, mert már csak fél füllel hallom. Közben érkeznek az instrukciók, hogy erőfelmérés.
25 fekvőtámasz, 40 guggolás és 15 ugrás fél lábon, naa ettől lever a víz. Istenkirály lesz, ha már most elbukok.
- Héééj, a csajról leszállni! – intek oda a többieknek vidáman, mintha minden tökéletes lenne, és mellé semmi közöm, ahhoz amit Elee csinál. Összedörzsölöm a tenyerem, és vagányan  a földre vetem magam, hogy nekiálljak a fekvőtámaszoknak.

Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyPént. Jan. 08 2016, 03:45

Azt hiszem, Dommynak ez ma sokkterápia lesz. De a lóra is vissza kell ülni esés után, nincs mese, neki is vissza kell zökkennie, nem vezethet mindig Ő. Fog ma még eleget, és ez az én kocsim, azt meg köztudottan nem vezetheti senki. Még Apának is csak n agy szájhúzkodásokkal engedném, pedig… Basszus, Dommynak sem adnám oda, pedig bízom benne, láttam versenyezni, de akkor is! Grrrr
- Milyen igaz! Kár, hogy utólag szoktam rájönni, mit is kellett volna kezdeni a lehetőségekkel… - nevetek, elcsapom a témát, pedig pikánsabban is folytathatnám, csak valahogy nem érzem olyan hangulatúnak szegénykémet, hogy az agyát húzzam. Majd ha már túl van ezen az egész mizérián, visszajut a csapat élére, majd akkor megcincálom kicsit.
- Gondolod? – pillantok rá. Az anyja nem érdekes, hanem kettyós, de nem akarom szidni, nem szép dolog – Nem bírja, ha versenyzel, igaz? – hihetetlen, hogy képes vagyok feltételezni arról a rabszolgahajcsár diktátorról, hogy vannak érzései, és képes aggódni. Elvonja a figyelmem a vezetés, de látom, hogy görcsösen kapaszkodik. Sajnálom, tényleg, de két dolog is van, ami miatt leszarom kicsit. Az egyik, hogy nem késhet el, a másik, hogy most van a napja, hogy kicsit meghajthatom a kicsikémet, és nem, nem leszek tekintettel a parájára, max hazafelé rendel egy taxit, engem meg elhajt.
- Héj, nem lesz semmi baj, ez normális. Már nem az, hogy mellettem félsz, az nem normális, mert mellettem nem szoktak, csak… Érted, na. – villantok rá egy gyors mosolyt.
- Jaja, megkaparintottalak, és most már nem szabadulhatsz! – nevetek. Halál cuki, megőrülök, hogy felvillanyozódott, hogy kell. De tényleg kell. Akarom. Megint. Rég volt már az a gipszes este, kéne egy frissítés a szoftveremre.
- Mire is… Hosszú a lista, de esküszöm, van rajta olyan is, ami neked is tetszene! – vigyorgok magam elé, mert most nem tudok felé fordulni, figyelnem kell a sok idiótát körülöttünk, de komolyan gondolom, hogy van olyan pont, nem is egy, ami nem igényelne hosszas győzködést. Legalábbis remélem.
Veszélyesedik a helyzet, már abból a szempontból, hogy kicsit keményebb stílusra váltok, és érzem a jobbomról a hideg rémületet, de nem hagyhatom ki, komolyan, nem várhatja el tőlem, hogy nagyi stílusban vezessek, amikor ilyen lehetőségem van; nincs forgalom, száraz az aszfalt, meleg a motor, a gumik is faszán tapadnak. Mikor, ha nem most?
- Senki nem fog meghalni, bízz bennem! – nyugtatom mosolyogva, de közben felpörög a szívem, mert csak jó érzés azt hallani egy profi szájából, hogy jó vagyok. Ezerrel vigyorgok tovább, le sem vakarhatnám az arcomról, és még mindig fülig ér, amikor fékezek a sorompónál. Alig állok meg, már emelkedik is. Ezt már szeretem! A gumik éhesen kapnak bele az aszfaltba, ahogy az utolsó métereket tesszük meg. Csinos a bömbi, nem mondom, még ki is próbálnám, istenien lehetne pakolni a seggét, de a mai bemutatkozása után egy szavam sem lehet a Camarora. Imádom, jobban, mint valaha, és biztos, hogy heti egy őrültködésem lesz vele.
- Ki nem hagynám! – nézek rá, ahogy adok egy utolsó gázfröccsöt, mielőtt leállítom a motort. Had üvöltsön a motor, elvégre oroszlán érkezett a karcsú gazellák közé. Kézifék, lámpa le, kulcs ki, és már Dommy mellett is vagyok, szélesen mosolygok, ujjaim az övéi közé fűzöm, és feszítek az oldalán, ahogy kell. Nem kimondottan a terepem, de nyugtat a tudat, hogy legalább el tudok beszélgetni a srácokkal az autókról, amikor épp üresjárat van, mert nem a szilikon agyammal hódítok. Dommy lelépne, de nem engedem el azonnal, visszahúzom kicsit, és a fülébe súgok egy kis bátorítást: - Mosd le őket a pályáról, és elviszlek fagyizni. – kacsintok rá, remélem eléggé átviszi az értelmet, és felcsigázom annyira, hogy szarrá alázzon mindenkit. Kell majd neki egy kis idő, mire megszokja a helyét a kormány mögött, ez tuti, de ha visszarázódik, senki sem állíthatja meg. Ajánlom neki!
Elkezdik a felmérést, vagy mi a tököm ez, nem is értem, szerintem puszta szopatás, de ez egy ilyen szakma, ki kell állni a próbákat.
- Hé, fiúk, kié a zöld szörnyeteg? – kérdezek meg pár srácot, akik már végeztek a fizikai teszttel. Kedvem lenne kicsit körbesimogatni, de nem akarok balhét, szóval egyelőre zsebre dugom képzeletben a kezeimet, meg amúgy is, nem szeretnék lemaradni semmiről, ami Dommyval történik, szerintem kell neki egy kis lelki támogatás. Persze nem akarom azt sem, hogy anyámasszony katonájának nézzék, szóval csak szépen meghúzom magam. Majd kinyílik a csipám, ha elkezdenek kóstolgatni, de nem akarom elijeszteni őket.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyPént. Jan. 08 2016, 14:22

Ha nagyon frappáns akarok lenni, akkor azt mondom Elee segít nekem abban, hogy visszatérjen az autózás iránt nagy vágyam. Kár, hogy nekem összeszorul a gyomrom és a félelem vadul maga alá kényszerít, minta édes szeretők lennénk, olyanok, akik össze vannak kötve és parazita mód élvezkedik rajtam. A lány nagyon jól vezet, én mégis fájón vágyom a kormány mögé, hogy kapaszkodhassak, hogy tudjam, én irányítok, az életem a saját kezemben. Lássuk be, ebbe egyszer majdnem belehaltam, de biztosra tudom, hogy sok köze volt hozzá a már sokat emlegetett sorsnak. Mégis azt gondolom, hogy az egyik legszebb ajándék maga Elee. Mindig is vágytam rá, amióta megláttam az első képet róla. A poszter pedig azt hivatott szolgálni, hogy milliónyiszor vágytam rá, megkapni őt… Még arról is elterel, hogy hatodszor farol ki, és a mögöttünk tolakodó jeep-es ezerrel ledudálja. Mázli,  hogy a kormány mögött egy apró szőke nő csücsül, és hogy benne ma nem él a versenyszellem….
Szót sem szólok róla, hogy a lehetőségek nem futottak el, mindig vannak újak még, én meg erősen vagyok.
Kapaszkodom a biztonsági övbe, vállat rántok. Az anyák ilyenek. Az enyém amellett, hogy egy hárpia, igazán szeret engem, ez a dolga, a gyereke vagyok, védenie és óvnia kell mindattól, ami veszélybe sodorhat.
- Gyűlöli! – hiszen majdnem meghaltam, hallottam imádkozni az ágyam mellett, amikor azt hitte semmit sem hallok, retteget, könyörgött. Akkor is sírt, amikor ordítottam a kíntól az elsorvadt izmaimnak köszönhetően, amikor az 5. lépcsőfokon összerogytam mankó nélkül, amikor ököllel vertem a combom és takonyfolyásig zokogtam. Sírt, mert sajnált és sírt, mert remélte, hogy sosem ülök vissza a kormány mögé. A legjobban mégis akkor sírt, amikor rájött, hogy fel tudok futni a lépcsőn, hogy le tudok guggolni, hogy versenyezni fogok. Mindez lepörög a fejemben, terelek. A lány nagyon jól vezet, mégis rettegek, és ez megijeszt. Nem akarom, hogy más legyen, hogy óvatosan vezessen, azt akarom, hogy a félelem kiessen az ablakon, magam mögött hagyhassam.
Értem, hogy nem szoktak félni mellette, én sem félek soha, csak amióta a halál angyala meglebegtette szárnyait felettem és a valkürök tánca magához akart csalni.
Elnevetem magam a feltételezésen, hogy nem enged el. Ó szépségem, ha sejtenéd, hogy mennyire nem akarok elszabadulni. Nekem az lenne a legjobb, ha rám olvadna és forró teste folyton csak melegítene. Izgatottan zizegni kezdek. Istenem, lehet ez a csaj még egyszer lefekszik velem, még egyszer végig csókolom, vagy többször is. Ahhh, mohhost.
- Csak, hogy tudd, azért nem vizelek az ülésedre, mert új az autód. – persze csak viccelek, elnevetem magam újfent, de a hangom nem túl meggyőző. Rühellem ezt az érzést, a szívbe markoló kőkemény félelmet.
- Na látod! Ebben totál biztos vagyok! – Nekem egy csók is menny lenne. A lány olyannyira esetem, amibe belehalok. Illata felcsigáz, a remény, hogy csókolhatom felforrósítja a szívem.
Kipattanok a kocsiból, húzom magammal. A legtöbben felénk pillanatnak, egyrészt mert a tigrise a parkolóban sírdogál egy kis figyelemért, másrészt, mert csak egy nő, aki most bevonul a kezem fogva, és persze azt sem érti, hogy én mi a frászt keresek itt.
- Csak fagyizni? – sejtem én, hogy milyen fagyizásra gondol, ha olyanr,a mint múltkor, akkor máris nagyon szeretem a programot. A gondolattól eltelve látok neki a szívózásnak, de előre félek, bajok lesznek a féllábas ugrabugrival. Könnyet fogok pisálni.
A 17. fekvőtámasznál tartok, amikor Miki felkapja a fejét és elfordul tőlem, hogy ne a bénázásomon kárörvendjen. A jelen lévő 5 férfiből, 2 szívből szurkol, a többek meg remélik, hogy itt döglöm meg.
- És nem csak a parkolóban, de a lábaim között is tartok egy fenevadat? – már majdnem elröhögöm magam és jószerivel én vagyok zavarban a mozdulattól, hogy nagyzolva a farkára markol. Arrogáns pöcs, mindig is az volt, és tudja, hogy ezzel fel is húz.
- Megsimogatod? –a kérdés direkte kétértelmű, illetve nem, de közben mégis. A fogam már így is csikorog, a 10 guggolás közepette. Az edző a szíve mélyén nekem szurkol. Tavalyelőtt nagy reménysége voltam, de ez a majdnem másfél év kihagyás nem volt a kedvence. Még nem tudja, hogy szavazzon-e nekem bizalmat.
Kezem a tarkómon, magamban számolom a kínzó térdhajlítgatást és kedvem lenne sírni. Na persze nem fogok. Majd otthon. Hehhe. Hátra pillantok és látom, hogy Miki betalálja Eleet, abból ítélve, hogy egyedül ő van gyakorlóban és az ő bukója figyel az egyik asztalon. Szóval, ma vagy őt nyomom le, vagy eltöltök még egy hosszú idényt a kispadon. Összepisilem magam guggolások közepette és tudom, hogy rá fog mászni a nőre, hogy ezzel is bosszantson. Mi tagadás van foganatja, a düh sarkall, még egy guggolás és már csak 7 van hátra, aztán valaki hozzon egy koporsót. A srácok a modell felé fordulnak, kíváncsin, hogy veszi a lapot, vagy elküldi a másik felet a picsába.

Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptySzomb. Jan. 09 2016, 01:47

Tudatosan, vagy tudat alatt, de olyan terápiát adok neki, amilyenben még nem volt része, mióta talpra állt. Nem áll szándékomban megölni, de a tapasztalatom az, hogy ha sajnálkozol azon, akinek valami nyűgje van, az csak idegesíti. Engem is ki lehetett kergetni a világból a sajnálattól duzzadó pillantásokkal, amikor Anya meghalt, csak akkor még nem tudtam, miért néznek rám olyan fancsali képpel az emberek. Ilyenkor az segít a legjobban, hogy teljesen átlagosként kezeled a másikat, és én pontosan ezt is teszem
- Sejtettem. Az én apám sincs oda a hobbimért… - igaz, inkább az anyagi vonzata miatt, de voltak már csúnya eséseim, amikor a kórházi ágyon kellett könyörögnöm, hogy ne adja el a lovakat, mire kijutok, és elégethetem a francos kórházi köntöst.
Sikerül némi haladást elérnem a hangulata terén, legalábbis időről időre elneveti magát, még ha idegesen is, de én igyekszem elterelni a figyelmét arról, hogy én vezetek, és arról is, hogy nem éppen szabályosan, sőt, még csak nem is biztonságosan, már ami egy külső szemlélőnek tűnik. Mert maximálisan ura vagyok az autónak, és amikor rám dudálnak, vagy villognak, akkor csak kecsesen beintek az aktuális faszfejnek, mert én most hírességet szállítok, és nem is érünk rá, egyébként is, tanuljon meg vezetni, aztán ugráljon!
- Ah, örömmel hallom, hogy szobatiszta vagy, ezt el is felejtettem megkérdezni! – micsoda úriember, komolyan! Vigyorgok ám ezerrel, hát ez tök hülye – Szóval akkor azért nem piszkítasz ide, mert még a szar is beléd szorult a rémülettől? – továbbra is szélesen vigyorgok, úgy próbálom extrán elhumorizálni annak a lehetőségét, hogy amúgy ez a helyzet.
- Ó, tényleg? Szóval akkor én is kellek neked? – pillantok rá gyorsan – Majd összevetjük a listáinkat. – kacsintok rá, aztán figyelmem ismét a vezetésre összpontosul. El kell ismernem, hogy igenis vannak dolgok, amiket mással nem tudnék elképzelni. Például szerintem semelyik másik pasinál nem aludtam volna ott, és nem is tenném a mai napig, és egy olyan kínos szitu után, mint amit átéltem az anyjával… Hát, hogy rövid legyek, van benne valami különleges, ami miatt most is azon jár az agyam, hogy azt a bizonyos estét meg kell ismételni, és akár nem is egyszer, de jó sokszor.
Ahogy megfogja a kezem és befelé indulunk, érzem, hogy nő benne a feszültség. Egyszerűen átárad belém, és minden erőmre szükség van, hogy én nyugalmat árasszak felé. Az kéne még, hogy én is befeszüljek, annak semmi értelme nem lenne. Majd izgulok, ha már rajta a bukó, és kesztyűs keze a kormányra fonódik a merciben.
- Ha jó fiú leszel, nyalókát is kapsz. – nevetek, aztán elengedem, menjen a dolgára, én megvagyok egyedül is, megoldom, bármi történjék is.
Lopva figyelem, ahogy elkezdi az erőnléti felmérést. Nem akarom, hogy úgy érezze, még én is vizsgáztatom, de fél szemmel mindig figyelem, aggódom érte, és hát az sem árthat, ha tudja, én tényleg vele vagyok, én vele jöttem, és nem azért, hogy beépüljek a stábba. Hozzá tartozom és pont, most ez a szerepem.
- Mike Callahan. Gondolhattam volna… - bólintok aprót a fejemmel a pasi felé, aki büszkén markolássza a farkát. Istenem, hogy lehet valaki ekkora tapló? – Igazán veszélyes fenevad lehet, ha egy ilyennel kell kompenzálni. – intek fejemmel a BMW felé, és szélesen vigyorgok. Rossz ajtón kopogtatsz, apa, én nem ijedek meg egykönnyen. Közelebb lépek hozzá, ahogy felteszi a kérdést, egészen közel, mellkasunk épphogy nem ér össze.
- Nem vagyok egy simogatós házi cica. De egy próbakörre szívesen elviszem. – búgom a fülébe, és finoman megpaskolom az arcát. Dommyra kacsintok, csinálja csak a dolgát, megvédem én magam. Nem kerüli el a figyelmem az sem, hogy néhány tesztsofőr összevigyorog Mike háta mögött, és tudom, hogy velük remekül el fogok tudni szórakozni, amíg az én kis cukifiúm a pályán köröz. Mike arca kissé vörösebb lesz, és sejtem, hogy nem erre a reakcióra számított. Istenem, csak sikerült bemutatkoznom az első öt percben… Fél lábon ugrálás. Hát, hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok ideges, de valamiért úgy érzem, egy F1-es garázsban nem kéne rágyújtanom. Zsebre vágom a jobbom, és a zsebemben forgatom a lóherés öngyújtómat, így vezetve le a feszültséget, amíg meg nem könnyebbülök a csapatfőnök kijelentésére, hogy Dommy alkalmas a vezetésre. Kifújom a levegőt, amit eddig visszatartottam, és bátorítóan rá mosolygok. Jó lesz ez, nem lesz itt baj, minden fasza, elvégre nem heccből játszottam az idegeivel, ha már ideértünk legyen is valami eredménye!
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptySzomb. Jan. 09 2016, 12:06

A fél lábon ugrálást azok találták ki, akik tudták, hogy teljesen halálos a dolog. Már az is fáj, hogy a jobbomon ugrálok, minden egyes földre éréskor a vádlim megrántja a térdem. belepusztulok. A második körben a balom majd megszakad, de nem adom fel és végül azon kapom magam, hogy vért izzadva túl vagyok az erőnlétin.
Még erősen azon vagyok, hogy ne lihegjek, mint , aki maratont futott, amikor Mike majdnem rámászik Eleere, szinte összeérnek és ettől elfog a düh.
Mike nevének elhangzására elvigyorodik, elvégre ő egy hiresség.
- Téves elképzelés. Az autóval csak a kisstílű emberek kompenzálnak, lejárt duma, nem tudsz valami jobbat... izgatóbbat. - az arca persze elvörösödik, láthatóan ütött a tény, hogy kicsi a pöcse. A hangja sem olyan magabiztos, mint eddig,
- Cica... a legjobb esetben én viszlek el egy körre. - a bájos csevegésnek az vet véget, hogy a Mester közéjük csap. A boxba parancsol mindannyiunkat, a lány mellé lépek, újra ráfogok a kezére és magammal húzom.
- Szurkolj nagyon! - súgom, hogy csak ő hallja. Azért viszem magammal, hogy bejöhessen a privát részlegünkre, amihez máris komoly ismeretség kell, a kocsikhoz nem jöhet be akárki. nem sokat hallok, pattog a fülem az idegtől és az izgalomtól. Elengedem a lányt, hogy élvezze a járműveket, Rob felé pillantok, hogy viselje gondját, én pedig az öltözőbe sasszézok.
Odabent kelletlenül tapasztalom, hogy bizony felszedtem némi túl súlyt, persze izomban. Oldalra fordulok a kezeslábas összeállításba és megszemlélem a kezdődő pocakom. A kurvaélet. Izom, mi?
Mire megint észbe kapok, már a merci kormánya mögé tuszkolom magam
Idegesen pillantok körbe, a máskor oly üres bíróiban, most emberek állnak, ellenségek és barátok. Inkább ellenségek, a barátok azok, akik tudják, hogy sosem kerülnek a dobogóra, mert a kocsijuk nincs elég jó, én mondjuk tudom, hogy ők maguk sem és a rivalizálás lehetővé teszi, hogy ne öljük meg egymást. Ellenségek, ellendrukkerek. nem is tudtam, hogy hivatalos az időpont, hogy a frász essen belé. Persze ebben a szakmában elég ritka a baleset, főleg az olyan, mint az enyém, már akkor is nagy jelentősége volt. Most pedig, hogy ujjaim a kormányt szorítják, szinte hallom, ahogy recseg a kesztyű, jöttek megnézni mit alkot a hülye gyerek, aki nem értette a sors beintését.
A fülemben hallom az edző halk utasítását
- Figyelj ide, Mike le fog szorítani, atta utazik, hgy megijeszen, tudja, hogy félsz.
- Nem félek. - morgom közbe, de meg sem hallja. Tekintettemmel Ellet kutatom, aki Rob mellett áll, az egyetlen, aki nem azt kívánja, hogy forduljak fel. Ámen. A jó öreg HANS lefixálja kissé bukósisakom, talán ennek köszönhető, hogy élek, és nem tört ki a nyakam is.
- Ne hagyd, hogy felhúzzon, tudom, hogy idővel jobban járnál, de maradj a külső íven, semmi szükség rá, hogy feltoljon a falra. Van három köröd, rázódj vissza, kocsikázz, tapasztalj, játssz, élvezd, és aztán mosd le a pályáról, különben....- tovább beszél hozzám, hallom a szavait, de már nem jutnak el a tudatomig, immár semmi. A látásom leszűkül a pályára, emlékembe idézem a kanyarokat, íveket, korlátokat. Már nem látom a sporttársakat, akik a biróira gyűltek, megszűnik a világ.
Lassan azon kapom magam, hogy tényleg nincs körülöttem senki, csak bennem a rettegés és az eszeveszett izgalom. Olyan erősen, hogy ordítani lenne kedvem, reszketek, istenem annyira félek. El kéne futni, ki a világból, otthon kellett volna maradni. A fülemben visszaszámolnak, a lábaim maguktól tapossák a pedálokat, ujjaim a beállításokat gyűrik a testem minden porcikája emlékeket hív vissza, minden bennem van, mint tudok, csak az agyam és a szívem reszket.
Szinte kiugrunk a startvonalról, és Mike azonnal elém rongyol, de nekem van 3 kör időm arra, hogy érezzem az útfekvést, mennyire tapadnak a gumik... Mike folyton bevár, ellódul, bevár, látom előttem, ahogy a merci seggét mutogatja, rohadjon meg. paramétereket súgnak a fülembe, mindennel segítenek. Kellett a három kőr, mielőtt újra a startvonalhoz állunk. Az eddigi teljesítményem alapján ma sosem érek célba. 5 karika. Annyit kell megtennem és elsőnek célba érni. Kutyafüle, megoldom simán.

Vettem Tveit jelzését és kicsit tényleg azt érzem, hogy figyelni kéne a csajra. Finoman magamhoz intem és kiállok vele a VIP nézőknek fenntartott különleges helyre, ahonnan átlátjuk a pályát.  A többiek velünk tartanak, kivéve a Mestert, neki ma dolga van. Visszajuttatni közénk a kis kedvencét.
- Rohadt nagy a gáz, nem elég agresszív. A Mester nem véletlen tette ősze Mike barátunkkal, ki fogja csinálni. - be kell látni, hogy a csaj nagyon szép, izgalom árad a testének minden kis porcikájából, kurva mázlista gyerek ez a Tveit, de ő még nem tudja. Mondjuk gőzöm nincs, hogy mi közük van egymáshoz és látom, hogy a csapattársaim azonnal rámozdulnak. Odalent a pályán a kissrác a maga 23 évével pedig úgy küzd, mint aki máris feladta. A bejárató körök után összeugrik a gyomrom, alig hallom, a beszólógátasokat a csajnak. Pedig szívják a vérét rendesen.
- Nagylány, vesztesekkel is szóba állsz? - Zs. mellé sereglik, és pofátlan flörtölésbe kezd.
- Mert a meccs után elvinnélek egy ebédre. Nekem mondjuk nincs zöld szörnyem, de egy olyan gyönyörű nő, mint te ... - nem hallom a nyálas folytatást, mert közben érkeznek az oltások, a jó seggére, nagy mellére, fényes hajára, és a szájára, ami köztudottan valami szopás jellegű megjegyzés.
Odalent Dominic a 3. körben az egyik kanyarban átveri Mike-ot és elé húz. A többiek felhördülnek, nekem meg kiesik a szívem és önlétlenül a modell csaj keze után kapok, hogy valamibe kapaszkodhassak. 32 éves vagyok, teljesen szánalmas. De az egyetlen szövetségesem itt most, ez a lány.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyKedd Jan. 12 2016, 00:54

Épphogy beesünk Dommyval a pályára, és így nincs idő, hogy pátyolgasson, egyből a mély vízben találom magam. Nem bánom, megoldom, csak így kicsit nagyobb arccal ugranak rám a csapattársak, mint ha lett volna lehetőségem egyértelművé tenni számukra, hogy az aranyifjúhoz tartozom. Nem lehetnek olyan veszettül kiéhezve, nálam jobb nőkkel vannak körülvéve, vagy ha nem is jobbakkal, mert a szilikonnál azért jobb az eredeti – khmmm – de jó nők zsongják körbe őket, mégis elég nagy lesz a felbolydulás. Még javában fél lábon ugrál, amíg én Mike barátjával centizgetek.
- Ó, hogyne tudnék! Gondoltam is rá, hogy manuálisan veszek méretet, de láttam, már megtetted helyettem… - húzom fel kicsit a vállaim, és közben bájos mosolyt erőltetek magamra. Inkább nem fejezem be a mondatot, de magamban csendesen azt kívánom, minden mást is maga intézzen, amit tőlem várna. Aztán már veszem a levegőt, hogy visszavágjak neki, de csak egy mosollyal engedem útjára, amikor a Kapitány közbevág. Jogos, talán nem kéne a végletekig megaláznom a srácot, mielőtt pályára ereszti az én kis cukifiúmmal.
- Ahogy mindig. – kacsintok rá, mert látom ám, hogy izgul, és én mindent megtennék, hogy megnyugodjon, hogy elhiggye, menni fog, és nem lesz baj, minden király. Engedelmesen követem az autókhoz, és próbálom felkaparni az állam a földről. Mindig is vágytam rá, hogy testközelből nézhessek meg egy ilyen csodát. Mert ezek azok, a fizika törvényeivel szórakozik, aki beül egy ilyen kormánya mögé. Orromat szúrja a benzin és olaj szag, de meg van a maga szépsége, ahogy a ló szagnak is. Szinte észre sem veszem, hogy eltűnik mellőlem, csak amikor megjelenik az egyen szerkóban. Bassssszus, ebben viszem haza, én ebből akarom kihámozni! Uuuuuu, és isteni gondolatom támadt! Fel kell hívnom Mario-t! Kell egy fotózás, ilyen szerkóban kell lennem, és… És az sem lenne hátrány, ha kapnánk valami felkérést, hogy csináljunk marketinget a csapatnak, depláne Dommynak. De ha mást nem, nekem saját használatra kell egy kép magamról egy ilyen szettben! Nem akarok semmilyen rituálét megzavarni, ezért a háttérben maradok, figyelem, ahogy bemászik a kocsiba, a fejébe húzza a bukót… Úristen, annyira izgulok! Mellém szegődik Rob, és én hálás vagyok a társaságáért, valamiféle nyugalmat áraszt magából, amire most szükségem van. Tapasztalt, látott már sok mindent, és kell nekem most egy biztos pont, mert ha tovább basztatnak a kispöcsök, akkor előbb-utóbb nekiugrok valamelyiknek. Mindannyian a VIP terembe sereglünk, ahol a futamok alatt a hírességek meg az aktuális barátnők feszítenek a családtagok mellett. Nagyrészt belátni a pályát innen, amit meg nem, arra ott vannak a bazi nagy képernyők.
- Meg kellett volna szorongatnom a tökeit annak a kis gyökérnek! – morgom az orrom alatt, ahogy nézem, mint szívatja Mike Dommyt az első három körben. Még szerencse, hogy csak bemelegítés. Aggaszt, amit Rob mond, hogy nem elég agresszív,d e bízom benne, hogy megjön az a Dommy, akit a tévéből ismertem; aki bevállalós, bátor, néha vakmerő, és iszonyatosan jól vezet, a végletekig ura az autónak, és kívülről fújja a pályát.
- Pedig igyekeztem felpiszkálni… - lehet, hogy nem kellett volna beleraknom a parát? De most Ő vezet, most ki kéne adnia a feszkót, ez a legjobb alkalom. A srácok boldogan kárörvendenek körülöttünk, és Mike-ot dicsőítik. Vajon melyik a besúgó, aki miatt az összes szaros nyelvvel liheg? Mert kizárt, hogy mindenki odáig legyen érte, gusztustalan egy figura. Az egyik srác keményen behatol az aurámba, ragadósan nyálas szövegbe kezd, és hirtelen hányingerem lesz. A stressz, az aggódás, és ez a húspiaci érzés nem jó kombináció.
- Ó, szívesen meghallgatom a sírásukat, nem kivételezek. – mosolygok rá hidegen. Anyád, de tényleg, mássz ki az arcomból! – Köszi, nem vagyok éhes, amúgy is csak emberi vért iszom. – nézek rá komolyan, végigmérem, és megnyalom az ajkam. Szívesen darabokra tépném. Aztán elégetném a darabjait egy máglyán. Uha, asszem kéne egy cigi, mert kezdek elkattanni. Most még az sem segít, hogy a többiek gondosan kiröhögik a vállakozó szelleműt, de ugye ők még ahhoz is gyáva férgek, hogy ide jöjjenek. Próbálom figyelmen kívül hagyni őket, szeretnék Dommyra figyelni, szuggerálni, vonzani, hogy sikerrel jár. Ökölbe szorítom az ujjaim, úgy drukkolok, látom a lehetőségeket, és bosszús vagyok, amiért veszni hagyja őket. Aztán végre áttörés történik, a harmadik kör vége felé, amikor Mike már elhiszi, hogy Dommy a nyitott kapun sem sétálna be, megembereli magát, és a gázra lép. Mike meg ott marad, szinte látni, ahogy lefagy egy pár másodpercre, hogy most ő nézi a másik merci csinos kis seggét.
- Ezzzaz! – örömködök, de hang alig jön ki a torkomon, csak rekedt suttogást tudok produkálni, és ekkor megérzem Rob kezét az enyémen. Hálásan fonom ujjai közé az enyémeket, rászorítok, rá is pillantok, és egy gyors mosollyal nyugtázom, hogy Ő is lelkes drukkolásban van. A nyáladzó Mike szurkolók meg mintha elkussoltak volna, bosszankodva állnak a képernyők elé, amikor a két autó eltűnik a szemünk elől. Mi is feszülten figyelünk, lepillantok a Kapitányra, aki erősen magaráz a headsetjébe. Ismét a képernyőt bámulom, figyelem, ahogy Mike megközelíti Dommyt, és aztán, amikor már azt hiszem nekimegy, elkezd nőni a távolság köztük. Nem valami gyorsan, de kanyarról kanyarra egyre nagyobb lesz az az előny. Dommy levág egy ívet, és a rázókő megdobja a mercit. Felszisszenek, és keményen megropogtatom Rob ujjait. Mike megint beéri, és látom a srác kézmozdulatain, hogy kapkod. Biztos megijedt, az isten verje meg! Minek kapkod? Kedvem lenne lerohanni a Mesterhez, és lenyúlni a mikrofonját, de ahogy lenézek, látom, hogy megint magyaráz. Talán csak ártanék, ha meghallaná a hangom.
- Ha most nem sikerül neki… Szerinted megpróbálja újra? – Robra pillantok, mégiscsak jobban ismeri Dommyt, mint én. Szerintem meg tudja csinálni, be tud most jutni a csapatba, de Mike kemény ellenfél, és félek, ha most nem jár sikerrel, akkor komoly mélypontra kerül.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyCsüt. Jan. 14 2016, 15:24

Tiszta vicc, ami itt folyik. Dominicnak helye van a csapatban, de lássuk be, hogy nem könnyű neki sem és nekünk sem. Én nagyon szeretném, hogy vissza kerüljön a csapatba és nem csak azért mert kiváló ellenfél és ezért kitűnően motivál, hanem mert jó ember. Nem az a fajta, aki az orrod alá dörgöl minden egyes győzelmet, hanem akivel együtt lehet bulizni.
Elnevetem magam a lány megjegyzésén, igen, nagyon jó lett volna, ha megszorongatja, de nem a tökeit, hanem a nyakát. Az első három kör maga a rémálom. A favoritom totál le van maradva, a vezetésén is látszik, hogy összeszarta magát, de ha én úgy repültem volna, ahogy ő tette és majdnem meghaltam volna, én sem lennék bátrabb.
- Az tökéletes is volt. – meggyőzően elmosolyodom, mert az oké volt, hogy nagyon felhúzta. Domi totál ki volt akadva és ha már itt tartunk….
- Együtt vagytok? – nekem ez nem tiszta, de akarom tudni, hogy lesz, ami lesz a csaj nem lép le valamelyik csapattársunkkal és nem kell összekaparnom a srácot a takonyból. Bár szívesen elmegyek vele inni, lesz, ami lesz.
Három kört majdnem végig sírok kínomban. Nem tudom, hogyan szurkoljak, ami nem azt jelenti, hogy két lábon ugrálok és visítozok, mint valami hülye picsa. Olyan ideges vagyok, nehezen tudom megállni, hogy ne fogjam be a szemem.
Közben a csevej folytatódik mögöttem, vagy mellettem, és a lány nem tűnik vevőnek.
- Igazi kis vérszívó v agy? Mert mindig is érdekelt milyen lehet egy vámpírral szeretkezni. – csacsogja neki, és tudom, hogy mire megy ki az egész. De azt is hallom, hogy olyan feszültség van, ami miatt nem fog sokra menni. Hála az égnek.
Közben Dominic egy cseles ívvel előre tör és kiugrik a szívem.
- Istenem! – úgy szorongatom a modell kezét, mintha minden ettől függne és nagyon remélem mindenkit elküld a halál retkes faszára, mert nekem enne kedvem.
- Kussolj már be! – nyögöm hátra, de már nagy a csend. Mindenki kezd felháborodni és elkezdődik az ellen drukkrekedés. Már nem olyan vidámak, kezd a helyzet parázslani.
- Ha most nem nyomja le, akkor nem igazán fér a csapatba, szóval, kurvára nyernie kéne! – morgok, mint e bulldog, mert felhangzik az öröm rivalgás, ahogy Mike megint letolja Dominicot a pályáról, úgy vág elé, mintha mi sem lenne természetesebb, engem meg az agyvérzés kerülget.
- Oh a kurvafaszomba! – nem és nem hiszem el, fel sem merek nézni, amikor befordulnak az utolsó körre és Dominic úgy vág Mike elé, hogy majdnem végig húzza a másik merci oldalát, az aztán muris lenne.
- Győzni fog! – ordítok fel, mert ennek kell történnie, önkéntlenűl magamhoz rántom a modellkét és olyan szorosan ölelem, majdnem megfojtom.
- Könyörgöm, mond, hogy győzött! – ha nem akkor mindannyian vigasz berugunk.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyPént. Jan. 15 2016, 01:19

Ez az egész dolog, ami itt van a garázsban, nem teljesen idegen tőlem. Ismerős az éhes tekintetek simogatása, ahogy vetkőztetnek a szemükkel, voltam én utcai versenyen, ahol ugyanez zajlik, csak nem ilyen a környezet. Felcseszik az agyamat, hogy mennyire gáncsolják egymást, főleg Dommyt, mert nemár, hát majdnem meghalt, most mit kell szívózni, attól még igenis tud vezetni. Persze, megértem, elvégre nem volt itthon a cica, cincogtak az egerek, most meg pofátlanok, hogy rothadjanak el, de majd megkapják a pofonjaikat szépen sorban.
Rob jófej, máris szimpatikus, és szerintem jóban leszünk, nem lesz itt baj, főleg, hogy a morgolódásomra nem csak a szemöldökét húzogatja, pedig tényleg csak ott magamnak morogtam, de hát ha hallotta, nem gáz, főleg, hogy még értékeli is.
- Gondolod? – mit tudhat? Mit mondhatott neki Dommy? Éhesen mar belém a kíváncsiság, mert jó lenne tudni, de visszafogom magam. Ez is egy szűk világ, mint a lovasoké, gyorsan terjednek a hírek, és én minden vagyok, csak bennfentes nem.
- Tessék? – kapom felé a fejem. Mi? Ez most hogy jött? Csak így a semmiből. Mint derült égből a mennydörgés. – Hátő… Mi számít együttlétnek? Mármint… - basszus, ezt nem hiszem el, hát tudom, mi az az együttlét, és nagy a baj, mert kezdek hülyeségeket beszélni – Egyébként nem tudom, tényleg, a puszta véletlen műve, hogy itt vagyok, köszönd a szar volvonak, amivel megpróbált ideérni. – vigyorodom el, mert elég röhejes volt a jelenet, és soha nem fogom elfelejteni. Na, meg azt sem fogom hagyni, hogy Ő elfelejtse.
- Hé, Rob, ne csóváld úgy a farkad, majd lenyalhatd a gazdi könnyeit, ha visszasántikál hozzád a pályáról! – hallatszik a másik csoportosulás felől, és ahogy oldalra pillantok, látom, hogy a drukkertársam amúgy tényleg mocorog, mint a sajtkukac. Aztán inkább azzal foglalkozom, hogy magamat kordában tartsam, mert mindjárt átmegyek pszichopata gyilkosba.
- Aha. És mondd, készen állsz a halálra? Mert egy vámpír nem szeretkezik, és azt halandó nem éli túl… - érzem, ahogy megy fel bennem a pumpa. Nem igaz, hogy nem ért a szóból, takarodjon már innen, mert tényleg megfojtom! Összeszorul az állkapcsom, ahogy Rob vasmarokkal szorítja a kezem, de én is hasonlóképp teszek, ezért egy szavam sem lehet. Aztán a lelkes udvarlóm eloldalog, amikor rámordul a védelmezőm, meg amúgy is, Apa vesztésre áll, engem meg nem igazán tud kizökkenteni.
- Azt én értem, és szerintem meg tudja csinálni, de… - elhallgatok. Nem, ilyet még véletlenül sem fogok kiejteni a számon. Még a gondolatát sem vagyok hajlandó teljes mértékig beengedni a tudatomba, hogy Dommy veszíthet. Vagy mégis? Mike megint az élre tör, a csaholó falka meg felsír örömében, mi meg szentségelünk. Az utolsó körben járunk, és Dommynak már nincs sok lehetősége. A célegyenesben még kibújhat a szélárnyékból, ha ügyes, de Mike számítani fog rá… Másik, szabad kezemmel Rob felkarjába kapaszkodom, ujjaim a bőrébe vájnak, ami kilóg a tűzálló aláöltöző alól, és felhúzom az egyik térdem, mintha ettől bizony Dommy kocsija biztosabban kerülné el az ütközést. Nagyon közel van a két autó, akár össze is pacsizhatnának, ha haverok lennének. Rob vállába fúrom a fejem, és csak fél szemmel lesem a pályát, és épp kezdene elsötétülni a világ előttem a kezdődő oxigén hiánytól, olyan erősen szorongatnak, amikor látom, hogy egy orrhosszal Dommy mercije csusszan át előbb a célvonalon.
- Igeeeeeeen! – ugrálok, ész nélkül, rángatom magammal Robot is, olyan szélesen vigyorgok, hogy majd’ szétreped a fejem.
- Hé, srácok, melegítsetek, mert Mikenak most nagy szüksége lesz a seggnyalásra! – vigyorgok az ellendrukkerekre, és már látok pár olyan arcot, akik megbánták a választásukat. A két riválisnak még meg kell tennie a levezető kört, hogy visszatérhessenek a box utcába, és én lent akarom várni őket, illetve csak Dommyt, de mindegy, úgyhogy fogom és elkezdem magam után húzni hű társamat az idegbajban. A Mester elégedetten dobja a pultra a headsetjét, én meg boldog kiskutya módjára pörgök, mert sikerült, megcsinálta, és juhúúú, meg minden! Alig bírom kivárni, hogy a tüzelő kasztni beguruljon, és Dommy leállítsa a motort, kivegye a kormányt a helyéről, és kimásszon abból a lyukból, ahol eddig szenvedett. Mike persze előbb beér, mert nem bírja elviselni, hogy veszített, én meg nem bírom kihagyni, hogy ne menjek oda hozzá is, amikor bosszúsan letépi a bukóját.
- Sose szégyelld, a legjobb ellen nem ciki veszíteni. – súgom a fülébe, és rákacsintok. Beáll Dommy is, és már repülök is hozzá, hogy a tűzálló maszkot már én túrjam le a fejéről, és mielőtt bárkinek lenne ideje végiggondolnia bármit is, már meg is csókoltam. Iszonyú büszke vagyok rá, mert visszaült a lóra, és meg is ugrotta az egyharmincat, és hiába remeg még keze-lába az adrenalintól, túl van rajta, innen már séta terep az egész, és tudnia kell, hogy én vele voltam, és vele is vagyok.
- Gratulálok, kiérdemelted a fagyit. Meg a nyalókát is… - nevetek, amikor elválnak az ajkaink, és valahogy lepleznem kell, hogy kicsit zavarba hoztam magam a hevességemmel.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyHétf. Jan. 18 2016, 14:29

Csak felnevetek a lány vissza kérdésezésére, ki gondolná, hogy még egy modellnek is szüksége van némi megerősítésre. Reszelős nevetésem talán elég jelzés neki, hogy Jaa, eléggé felkorbácsolta a barátom kedélyeit.
- Mi? Hogy? – heccelem kicsit, hiszen az ideg majd megesz, de olyan meglepetten pislog. Aham, szóval nincsenek együtt, csak mégis jó egy kicsit egymás társaságában lenni. Vágom én ezt a dolgot.
- Véletlenek nincsenek, csak, hogy tudd! – idegesen vigyorgok, nem miatta vagyok feszült, lehet az ujjait kissé elropogatom, mint más egy friss sárgarépát, de ha egyszer szétbasz a feszkó. A Volvó említésére elhúzom a szám. Na de Teivt mama, ez most komoly? Engem is kért, hogy beszéljük le a fiát a versenyzésről, de nincs az a hatalom. Akkor sem, ha engem most ejt ki a csapatból. Jobb, mint én, még fiatalabb is, sokkal motiváltabb és bulodgabb. esélyes a mercivel az aranyra.
- Barátom, anyád sem mos majd fel a padlóról, amikor Dominic megvillantja a seggét a haverodnak. Vagy… ki tudja, lehet élvezni fogja, jó kis segg az, de ne csüggedj, a tiedét fogja kurogatni továbbra is. – mindig húzzuk a triumot, hogy egymást tosszák és még esély is van rá, de ez a faszt sem érdekli. Szavaimat kedves megjegyzések követi, a kurva anyámról, meg a fasszopó apámról és rólam.. meg a csajról mellettem.  A srácok lassan koccolnak a nőről, mert kezd a pályán a helyzet veszélyessé válni. Dominic az élre tőr, majd menten el is vesztei a vezető szerepét és nekem összeugrik a gyomrom. Valahol örülnöm kéne, ha nem nyer, akkor én gurulok a mercivel a pályára.
Egymásba menekülünk a lánnyal a csúnya világ elől, valahol homályosan érzékelem, hogy elkattan egy fényképezőgép, meg még egy képet lőnek. Lesz mit kimagyarázni otthon. Elég meghitten ölelkezünk. A paddock club sosem volt egy túl diszkrét hely. Mire észbe kapok Dominci egy orrhosszal előbb tolja át magát a célvonalon és egy emberként ugrunk meg a lánnyal. A többiek meg kétségbe esetten nyüszítenek. A világ szép.
- Ó, fuck! Igen, igen és igen. – még egyszer magamhoz szorítom társamat a bajban és a többiek morgása közepette feléjük fordulok a győztesek vigyorával.
- Bekaphatjátok kispadosok! – szabad kezemmel nemzetközileg felmutatok nekik egy kedves jelzést. Rohadjanak meg, akkora tetűk voltak. Napok óta hallgatom, hogy Dominic mehet vissza vizet hordani a nagykutyáknak, akik most farok behúzva süvítenek a gazdi elé.
Lefelé trappolunk, és elengedem a csaj kezét, hagyom érvényesülni, még látom, ahogy odalép Mike kocsijához és sejtésem szerint valamit kedveskedik neki.


Hallani nem hallom a versenytársam szavait, csak a focistákat is megszégyenítő 11-esnek vagyok szemtanúja.
- Ócska kurva, fogsz te még az én ajtómba hugyozni! – a bukó szép ívet leírva neki csapódik az egyik asztalnak, onnan lepattan és bezuhan a slepp lába elé, valaki fel is kapja, hogy leporolja. Mike gazdagabb lesz egy olyan tockossal, amit gyerekkoromban sem mert az anyám leosztani, mert megfejeltük volna a bablevest. A Mester azonban sok dolgot tűr, de a rongálást nem és a nőkkel való durva bánásért is osztogatna némi körmöst, ha lenne vonalzója. Mike kezd átmenni Hulkba, a feje ugyanis zöldül. A berepülő pilóták nagyokat pislognak, mert rajtuk lesz a por elverve az is biztos, de semennyire nem érdekel. A szívem majd ki szakad.
Kirángatom a kormányt, a csattokkal már helyettem babrálnak és mászok is ki a kocsiból, lehúzom a bukót, izzadt hajam a homlokomba tapad, nem mondom, hogy nem volt 40 fok, a maszkommal semmi gond, mert Elee tolja felfelé. Mi kellhet több, minthogy nekem simul, tüzelő ajka az enyémre szorul. Ölelem magamhoz a derekánál fogva és nem szakítom meg a csókot, csak amikor már fulladok a levegő hiánytól.
- Rettentően féltem. – súgom csak neki és el sem engedem, amikor a Kapitányok kapitánya megköszörüli  a torkát. Még mindig a lányt ölelve fordulok fel. Az arcán büszkeség látszik, meg, hogy öregedett vagy 5 évet, de most megint ifjonti és energiával teli.
- Fiam, a jobb kanyarod gyalázat, finomabban kéne a pedálokkal bánni, az ideális íveket meg jó lenne, ha hírből ismernéd. Ez egy jól sikerült  Shakedown. Gratulálok! – persze, hogy lecsesz, hogyne tenné? Én meg meg sem hallom, mert dobol a szívem. Rob vagy Mike pedig erősen beszívta, mert valaki kispadra szorul, hiszen a versenyen csak ketten lehetünk. Rob mégis odalép és megrázza a kinyújtott kezem.
- Ne aggódj, lenyomom a tetűt! – nagyon remélem, mert a Mester meg fogja őket is versenyeztetni, de Mike eladhatóbb figura és ezt Rob is tudja, azt is, hogy nem fog futni az idényben. Mindenki tudja. Mégis magabiztosan hagyja el a terepet, tudom, hogy végig mellettem lesz, általam fogjuk a közös ellenfelet megsemmisíteni. Rámosolyog Eleere, rá is kacsint, mielőtt távozik, én meg megjátszott morcossággal fordulok a modell felé.
- Na, le is cseréltél? Hol a nyalókám? – magam felé rántom és a többiek morgolódásával mit sem törődve újra az ajkára csókolok. Hálás vagyok, hogy eljött, hogy velem van. Meg sem hallom a kurvázást a háttérben, mert tudom, hogy Mike botrányt akar, nekem pedig semmi kedvem lealacsonyodni hozzá.
- Héj! Az én csajom legalább nem pornós, igaz nem is vagyok pedofil. – utalgatva arra, hogy a nője több pornóban szerepelt, mint amennyit meg lehet nézni és akkora melle sincs, mint nekem. Mellettem viszont egy ízig, vérig nő lépked. A csajom megjegyzés meg kihagyhatatlan ezt neki is be kell látnia. Sietve loholok a lépcső felé.
- Lezuhanyozom, gyors leszek, de megpunnyadok olyan melegem van. Mondanám, hogy… gyere velem, de le akarok innen lépni. Meg sem kérdeztem ráérsz-e ünnepelni? – olyan boldogan hadarok, mint akinek a legnagyobb vágya teljesült és lám, így is van. Velem a világ legjobb nője és újra a pályára gurulhatok. Kedvem lenne táncolni és miért ne, a zuhanyzó előtt, megint magam felé pördítem a lányt, majd játékosan megtolom, mintha tangóznánk, elkapom a kezét, pördülök párat vele és eközben hangosan nevetek. Nem hiszem el.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptySzer. Jan. 20 2016, 21:41

Én értem, hogy Rob igyekszik észnél tartani, és terelni a figyelmemet, mert ha nem tenné, valószínűleg már rég hiperventillálnék, vagy el is ájulnék vagy akármi. Azok a rohadt véletlenek! Ne kezdje már el Rob is, hát elég nekem Vincenttel véletlenezni! Pedig… Ja, nincsenek véletlenek, de akkor ezt most mégis mivel magyarázzam? Hát ez mi volt, ha nem véletlen? Nem is kellett volna arra járnom, csak nem bírtam a seggemen maradni.
Dommy élet-halál harcot vív a pályán, és a képernyők előtt nem különben összecsap a két banda. Fáradhatatlanul verjük vissza a támadásokat, és már nincs türelmem frappáns válaszokon agyalni, amikor szerencsére az idióta balfékek jobb belátásra térnek és elkussolnak. Félek, hogy mi lesz, félek, odanézni a pályára, ugyanakkor mégis látni akarom, majd meghalok, hogy már vége legyen, bele fogok dögleni az izgalomba. Menedék gyanánt Rob felsőtestét választom, najó, csak a karját és vállát, de fogékony rá, szorít magához, Ő meg belém kapaszkodik. Zúg a fülem, de tompán hallom az exponálás ismerős neszét. Remek, persze, mikor máskor kerüljek vissza a bulvár világába, mint most? Apa ki fog nyírni… Amikor pedig a kis szárnyaszegett kismadaram átszakítja a képzeletbeli célszalagot, egyeseknek a szomszéd stábban kedve lenne elsüllyedni. Robbal eszeveszett tombolásba kezdünk, persze nem bírunk ellenállni a kísértésnek, és helyre rakjuk a kis lúzereket, mielőtt levonulunk a forró aszfaltra, hogy bevárjuk a pilótákat.
A legkevésbé sem érdekel, hogy Mike minek nevez, bár kedvem lenne sarkon fordulni és lekeverni neki egy istenes pofont, de mi értelme lenne? Inkább fordítok energiát arra, hogy Dommynak örüljek. Ahogy csattan a bukó, azért megrezzenek, de mosolyom nem fakul, húzom azt az átkozott maszkot, és csak remélem, hogy a haját nem tépem vele csomóstul. Karjaim a nyaka köré repülnek, maguktól teszik meg az utat, és úgy csókolom meg, mintha ezen múlna az életem. Szorít magához, félő, hogy ketté török derékban, de most ez is csak határtalan boldogsággal tölt el.
- Legközelebb sokkal könnyebb lesz! – bíztatom, és két tenyerem közé fogom az arcát, úgy mosolygok rá. Aztán sokkal szélesebbre húzódik a vigyorom, ahogy maga mellé pördít. Még mindig kapaszkodom belé, amikor Rob jön gratulálni, összemosolygunk, elvégre pillanatok alatt közel kerültünk egymáshoz, már úgy barátilag.
- Csak szólj, ha meg kell morzsolni előtte kicsit a golyóit. – nevetek rá, szívesen megkínzom a rohadékot, Robnak igazán csak egy szavába kerülne.
- Soha! – búgom a fülébe, hogy aztán kicsit megrágcsáljam a fülcimpáját – A nyalókád… Khmm, az úgy volt… - húzom kicsit a dolgot, de majd megkapja a magáét, bár a nyalókája mindig is nála volt, és valójában én kapom, Ő meg élvezi a következményeket, hát na. Ajkaink újra összeforrnak, mintha mindig is ezt csináltuk volna, és nem is lett volna az a pár hónapnyi mély hallgatás, amin túl vagyunk az egyetlen közös esténk óta. Elengedem a fülem mellett a kedves megjegyzéseket, és bár kissé felhúzom a szemöldököm, hogy a csaja lettem nagy hirtelen, megértem, miért mondja. Mellé valami furcsa bizsergés indul útjára a testemben. Régi, jól eltemetett érzés emléke ez, és hirtelen elfog a pánik. Nem, nem, nem létezik, nem lehet, nem szabad, Ő egy profi versenyző, kizárt, nem , még ha nem… Nem, hát még véletlenségiből sem szabad beleélni magunkat ilyenekbe, meg amúgysem, hát nem lehetne valami más felé terelni a témát? De úgy még tegnap! Képzeletben megrázom a fejem, valójában csak összefeszül a fogsorom, és üdvözült mosolyt varázsolok magamra.
- Hát… Nem is tudom, meg kell néznem a naptáramat. – harapom be az ajkam, de persze, hogy ráérek, ha másképp lenne is megoldanám. Hát mit gondol? Kihagyok egy jó mókát? Kizárt! De már pördít is, táncolunk, nevetünk. Ez halál röhejes és mégis olyan jó érzés. Nem tudom, mi ez, komolyan, de a testem magától mozdul, a fejemben szól valami ritmus, igaz, kicsit más, mint az övében, de mit számít?
- Mondd, a verseny szerkódat ugye nem kell itt hagynod? – állítom meg a táncmozdulat közben, hogy hozzá simulhassak, és szép lassan lefelé húzom a zipzárt a mellkasán. Igen, még mindig feltett szándékom, hogy én akarom belőle kihámozni, és ha itt kell maradnia, hát itt kell belőle kikapnom. Igaz, akkor feltehetőleg nem sietjük el a zuhanyt sem. Persze, jobban örülnék, ha valahogy haza tudnánk csempészni, az sokkal mókásabb lenne. És valahogy elintézném azt is, hogy a cucc nálam landoljon. Szerintem egy jó darabig helyettesítené az egy szál kinyúlt póló-bugyi kombinációt az ágyban. Bár, lehet bele is döglenék, ha ebben aludnék…
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyHétf. Jan. 25 2016, 15:22

A nap kezd nagyon jól alakulni, ahhoz képest, hogy a retkes Volvo majdnem cserben hagyott és nemhogy a nyertes kürt nem futottam volna meg, de ide sem érek... Anyám tuti dörzsöli gonosz kis kacsóit, hogy erről is lemaradtam, pedig ha sejtené... Így most fel sem hívom, hogy közöljem vele, a világnak simán beintettem és igen anya, a rajthoz állok. Csakhogy addig még millió a munka.
A lány csókja jobban égeti a számat, mint a hőség és az izgalom, ami miatt a szívem hatezerrel verdes. A bordáim roppant börtönben tartják, és azt érzem neki feszül minden belső szervem a bőrömnek, kifelé igyekezvén. Zúgva vibrál a világ. Boldog vagyok, sok oka van. A győzelem, a működő lábam, Elee... jááj.
- Legközelebb mindenki a seggem fogja bámulni. - már a kocsiét, félre értés ne essék, ahhoz kevés a csaj a mezőnyben, hogy ez engem máshogy hangyányit is lázba hozzon. Ellenben a nő... ahhh. Tekintetem leszalad melleinek húsos halmára és megroggyan a térdem a gondolattól, hogy újra a számat tapaszthatnám rá.
- Te csak ne morzsolgasd semmijét! - játszom a féltékenyt és valljuk be is vagyok. A nő sokkal jobb semhogy ilyen retkek kaphassák meg fél percre is. Ajka, hangja, lehelete a fülemnél, felforralja a vérem. Lehunyom a szemem, ahogy megtalálja az egyik érzékeny pontomat. Az alhasam összeugrik, a farkam pedig jelzi, hogy már nem pánikok velem a verseny miatt.
Távolról érzékelem, hogy az élet megy tovább, de nekem már nem az az irány, ami volt 10 perce vagy 30, ki emlékszik már? Győzelmi mámorban úszok, minden az enyém, az első hely, és az is akire itt sokan vágynak. Kézen fogom a lányt és semmivel sem törődve kifelé igyekszem, az öltöző felé.
- Óóó, mutasd azt a naptárat. Van benne egy győztes? Mert ha nincs, akkor senki nem kelhet versenyre velem, csak jelzem. - remélem, hogy nem megyek messzire, de most nagyon szeretnék vele lenni, bolondozni, csókolózni és persze szexelni is. Folyton a mellei járnak az eszembe, a segge, a hasa, forró öle, amit nagyon meg kéne kóstolni és ahgr.
Örült táncra csábítom, tolom, húzom, még dúdolok is. Szemeiben olyan vidámság vibrál, amitől kicsi lesz a bőr a testemre, azt érzem, hogy el sem férek benne.
A ruha ötletére lefagyok, nem mert nem akarom hazalopni, hanem mert megjelenik benne, a képzeletemben és... mázli, hogy szoros és a farkam nem kezd azonnal életre kelni, vagyis... köhöm.... ó de.
Hangosan beszívom a levegőt és újra  a mellére pillantok. Kezem leszalad a derekáról és finoman végig simítok a seggén. Grrrr. Milyen jól mutatna a szerkómban.
- De nem vehetsz alá semmit... - nyelnem kell, mert lelki szemeimmel látom, ahogy lehúzom a cipzárt, kiszabadulnak nehéz mellei és a kezembe fogom, a nyelvemmel... Aghr. Fel is hörgök. Az én fejemben meg sem fordul, hogy nélkülem akarja viselni. Magamhoz húzom, olyan mohón csapok le az ajkára, hogy a fogaink összekoccannak, de ez semennyire sem zavar. A nyelvem átszalad a szájába, kezem még a seggén, rá is markolok, ha már.... és hupsz, elkészül a nap képe. Azonnal megszakítom a csókot és látom eloldalogni az egyik csoporttársam... A kis geci. Sajna a képet megszerezni nem fogom tudni most, de ára van, majd később szóba hozom a lánynak.
- Tetű.- biztosan ő is érzékelte a paparazzót, megvárom, hogy idegbajt kap-e és mégis behúzom a zuhanyzó előterébe.
- Sietek, ne lépj le! - nehezen hagyom ott, mert velem jöhetne, de ide bárki bejöhet... Kínosan vigyorogva hagyom ott, hogy rekord idő alatt lezuhanyozzak. A hajam még bőven vizes, amikor a szajréval megérkezem hozzá. Annak kifejezetten örülök, hogy megvárt.
- Fussunk! - persze a kutya nem szól, ha kiviszem és vissza is hozom, de így sokkal izgalmasabb. A kezére markolok és kinyitom az ajtót, majd lepattanok Mike alakjáról és majdnem felborítom a lányt mögöttem.
- Na mi van? A zuhanyzóban bagzotok? - kaján vigyora engem is mosolyra fakaszt. Hagyom, hogy higgyen, amit akar. Talán fel sem tűnik neki, hogy a lány nem vizes, de én bírnám, ha.... basszus, újabb fotót lő valaki. Látom is a címlapsztorit magam előtt. A modell és az "EX"versenyző a zuhanyzóban edzenek..... Jó lesz, mert holnap jelenik meg az a cikk is, amiben bejelentik, hogy újra autóba vágom magam az idényre.
- Minek ez a sok kép, nincs elég az újságokból? - hörgöm tehetetlenül, de Mike nem engem figyel, hanem mögöttem a szépséget.
- Mit ér a kép, bébi? Egy gyors pipa? - az, meg pumpa.. bennem fel, de nem is kicsit...
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyKedd Jan. 26 2016, 00:12

Ahhoz képest, hogy semmi programom nem volt mára, csak hogy beletegyek pár kilométert a kicsikémbe, elég tartalmasra sikeredett. Kijutottam egy olyan edzésre, amire halandó be sem teheti a lábát normális esetben, új barátot szereztem Rob személyében, és Dommy befutott, elsőként, és és és… Na, hát egyelőre ennyi. Ja, és lett pár új ellenségem is.
Gondolkodás nélkül csókolom meg, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mintha minden napom így kezdődne és így végződne. Rob mosolyában több is van, mint kéne, elég értő a tekintete, és beugrik az az együttlétes kérdése. Bele is pirulok, mert amúgy nem, mi nem vagyunk együtt, hát hogy is lehetnénk? Ez még csak a második randink. Se, mert életemben másodszor látom élőben, szóval ennyi, és ezek rohadék módon nem randik!
- Csak nem nyilvános villantást tervezel? – nevetek, mert persze értem, mire gondol, de különben is, a seggét csak tartsa a gatyájában, elég veszélyes lenne mostanság pucsítgatni.
- A nyakát sem szabad? Naaaa, légysziiii, úgy megfojtanám! – affektálok vigyorogva, hogy légyszi apuci engedd meg! – De csak ha megígéred, hogy kihozol a sittről. Vagy bejössz velem, amiért segítettél eltüntetni a hullát… - mosolyom letörölhetetlen, és mindeközben azon agyalok, hogy hogy lehet az, hogy mellette képes vagyok teljesen elhagyni minden józan komolyságomat? Olyan vagyok, mint egy zakkant tini, de igenis boldog vagyok, hogy sikerrel járt, így sokkal kellemesebb lesz az este, mintha vigasztalni kéne. Nem mintha abban nem lennék jó. Meg rossz is vagyok, mert a fülét rágcsálom, és biztosítom róla, hogy megkap mindent, amit megígértem. Még látom, ahogy a Kapitány vigyorogva legyint utánunk, hiszen teljesen feleslegesen mondana bármit is most Dommynak, szerintem nem hall és nem lát, csak úgy úszik a boldogságban.
Csak nevetek, ahogy kisajátít, de valahogy nem bánom. Mellette sosem érzem a kényszert, hogy meneküljek. Jó vicc, másodszor futunk össze, szóval még bármi kiderülhet. De most egyelőre szívesen vagyok vele, mellette, alatta… Ja, lennék én alatta, felette, amit csak akar. Hozzásimulok, kezdem lehúzni a cipzárt, szempilláim alól pislogok fel rá, nekem kell ez a ruha, és meg fogom szerezni, akárhogy is. Pajkos mosoly szalad szét az arcomon, ahogy tenyere melegségét megérzem a fenekemen. Kicsit kitolom a hátsóm, mert végre egy kicsit kettesben vagyunk, és ezt ki kell élvezni.
- Nem is terveztem. – mosolyom szélesedik, és lejjebb húzom a cipzárt, kezem az anyag alá csúszik, hogy a tűzálló pólón keresztül a mellkasára fektessem. Aztán kicsit megcincálom a vékony aláöltözőt, ahogy megcsókol, fogunk összekoccan a nagy hévtől, szabad karom a nyaka köré kulcsolom és belenyögök a csókba, ahogy megmarkolja a kerek seggem. Már épp simítanám a nyelvemmel az övét, amikor megszakítja a csókot, és én is oldalra nézek, hogy még lássam eltűnni a csávót az okostelefonnal. Az ajkamba harapok, mert legutóbb Vincenttel jártam így, annak is mi lett a vége? Mondjuk akkor tök meztelen voltam, az kicsit cinkesebb volt…
- Mi az, tán csak nem szégyellsz? – nevetek, és ujjaim a hajába fúródnak, hogy befejezzem a félbemaradt munkát. Behúz a zuhanyzóba, egy pillanat alatt eltűnik, én meg ott maradok, és őrülten túrok a telefonomért, hogy azonnal értesítsem Hale-t vagy akárkit, aki hajlandó velem beszélni.
Megjelenik, csatakos hajjal, csillogó szemmel, hóna alatt a ruhával. Gondolkodás nélkül fogom meg a kezét, és készen állok, hogy a kocsiig sprinteljünk, aztán meg ember legyen a talpán, aki utolér!
- Bassssszki! – sziszegem, ahogy hátralép, és a kislábujjam keményen megsínyli a helyzetet. Felnézek, és már megint az a rohadt köcsög vigyorog rám azokkal a vetkőztető szemeivel. Azonnal elvigyorodom, és nem állom meg, hogy ne reagáljam le valahogy.
- Csak nem lemaradtál? Megint... Szegény Mike! - biggyesztem az ajkam, de már azonnal húzódik is mosolyra. Újabb fotó. De bakker, ne már, hát ezeknek semmi nem elég? Nem mintha bármi kompromittáló lenne ezen a szitun. Jó, azon kívül, hogy az öltözőből jövünk ki… Állom a seggfej tekintetét, felszegem az állam, mosolyom töretlen.
- Bocs, de már így is le vagy pipálva, szerintem nem élnél túl még egyet. – billentem félre a fejem – A képet meg tartsd meg, legyen min sírnod este. – vigyorodok el, és megpaskolom az arcát, ahogy elhúzunk mellettük. Viszem magammal Dommyt is, ahogy vonulok keresztül a garázson, de azért elég hevesen dobog a szívem, mert ez egy állat, ez képes bármire, főleg, hogy ma már sokadszor baszom szét az idegeit. Ördögi terv áll össze a fejemben, és a kocsihoz érve elengedem az én hősöm kezét, amit eddig szorongattam, és a csomagtartó felé veszem az irányt. Legalább két váltás ruha van nálam, mert Apa bármikor bejelenthet valami sürgős közös programot, szóval addig túrok, amíg találok egy bugyit valahol nagyon mélyen. Gyorsnak kell lennem, még egy halvány réteg rúzs kell, és aztán már csak pár mozdulat, ahogy csóklenyomatot gyártok a bugyira, könnyes búcsút veszek tőle – elég szép darab volt – és a BMW ablaktörlője alá teszem. Bepattanok a kocsiba, és még pont van időm dobni egy csókot a tajtékzó Mikenak, miközben ráadom a gyújtást, és egy kellemes ívvel megfordítom az autót. Kihűlt a motor, nem akarom nagyon nyúzni, de azért csak behintáztatom a seggét, amikor padlóig nyomom a gázt, és kilövök a pálya mellől.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyCsüt. Jan. 28 2016, 16:16

Nemes egyszerűen felnevetek, amikor azt feltételezi, hogy szégyellem. Jesszus ég, ezt a hülyeséget meg honnan vette? Mert lássuk be, hogy szerintem nincs ember aki szégyellene egy olyan nőt, mint ő. Hiszen modell és gyönyörű, meg ritka jó humorérzéke van, mellé olyan kisugárzása, amitől megpusztulok. A közelében zúgva, forr a vérem és ez ellen nem nagyon lehet tenni,de nem is akarok. Ahogy most értelmezem a dolgokat, neki nincs pasija. Mondjuk nagyon meglepő lenne, egy ilyen nőnek.. Alkalom adtán rá is kérdezek Totál fura.
A zuhany lehűt, de semmit nem segít azon, hogy zavaros a szívverésem és minden bajom van.
Semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy a keze a mellkasomnak simult nem több,  mint 3 perce. Én akarom lehúzni a cipzárt, amikor a ruha rajta lesz, és kerek, formás mellei a tenyerem alá simulnak.
Gyermekien  izgatott vagyok. Nem csak azért, mert nyertem, hanem azért is mert a nő velem van, engem vár odakint és grrr. Remélem, hogy ma mindent megkapok megint belőle. Csókolni akarom, felkenni a falra, vadul megdöngetni. Ennyit a zuhany hűsítő hatásáról….
A zsákmánnyal indulunk kifelé, és neki csapódok Mike barátom mellkasának, aki egyből azt gondolja, hogy a lehető legjobb pillanatban nyitott ránk, pedig….lehetne sokkal jobb is. A lány forró ujjai az enyéim közé préselődnek, érzem, ahogy a teste megfeszül, ahogy leoldódik a hátamról.
- Sosem maradok le. Amúgy sem kéne a kis köcsög levetett puncija! – dühöngi, mert nem történik meg, amit akarna. Neki minden kell, és a semmi nem pont ennek a megfelelője.
Mike arcáról leolvad a mosoly, ahogy Elee visszavág, halom ahogy a fogai megcsikordulnak és sejtem, hogy ennek még lesz foganatja. Vigyorogva húzom el a lányt az éhes falkától, még a végén valaki felfalja helyettem és akkor nagyon nem leszek boldog, sőt kifejezetten morcossá válnék.
- Szevasz hülyegyerek! – elköszönés kép húzok egyet a zsinegen, majd lesasszézunk a lépcsőn és végre érzem, ahogy oldódik az idegességem.
- Jesszusom, ezek itt széttépnének, engem is, meg téged is. – lecövekelek a kocsi előtt, mert látom, hogy a lány ügyködik valamin, közben a többiek sereglenek utánunk. Mint valami zombitámadás.
- Siess, akármit csinálsz, unom a hülye fejüket, veled akarok lenni. Mit….? – csinál? Gonosz mosollyal figyelem, ahogy elkészül, majd bevágódom a kocsiba és még látom, ahogy Mike megrántja a bugyit, az felakad az ablaktörlőre. Majd a ruhadarabot dühöngve a kocsiba dobja. Nagyon de nagyon remélem, hogy a csaja is meg fogja találni.
- Szóval… mikor bújsz bele a ruhámba? – oh istenem, milyen szűk lesz fenékben és mellbe! Máris akarom. Félig oldalt ülök, a biztonsági övet be sem pattintom, most nem félek, nem hiszem, hogy megöl.
- Rohadtul szexi vagy a kormány mögött, totál… megőrjítesz. – nekem kéne ott ülni, hogy hozzám simulhasson.
- Hajts le balra! – erdő, erdő, erdő hüm. Kis elbújás, hüüüm.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptySzomb. Jan. 30 2016, 00:37

Úgy simulok hozzá, mintha kötelező lenne, és persze mindenhol van egy olyan rohadék, aki fotózzon. Kezdem összerakni fejben, hogy mit is kell majd kimagyaráznom; Rob, Dommy… És ott volt az a dolog Vincenttel, akkor Apa nagyon morcos lett. Azt mondta, nem szeretne viszontlátni rólam semmit a bulvárban az elkövetkező sok évben. Erre… Áh, majd kitalálok valamit, hát ez legyen a legnagyobb baja! Igyekszem rohadtul viccet csinálni belőle, de csak hogy leplezzem az idegességemet, mert kezd egy kicsit a tököm tele lenni, hogy itt a falnak is szeme van. Mert nem füle baszki, az még hagyján, az olyan snassz.
Próbálok kicsit csetelni Hale-val vagy Larával, de persze mindenkinek marhára fontos dolga van, úgyhogy csak kínomban forgatom az ujjaim között a telefont. Istenem, hát jöjjön már, menjünk már, haladjunk, mit üldögélünk ölbe tett kézzel? Szélesen elmosolyodom, ahogy felém lép, ráfogok a kezére, és már mehetünk is, menjünk is, ne húzzuk tovább az időt! A baj csak az, hogy Mike már megint útban van, és olyan mérhetetlen rohadékság árad belőle, amitől kiráz a hideg.
- Szerintem nézd vissza a felvételt az edzésről, mert én máshogy láttam… - hangomban maró gúny, de én rohadt jól érzem magam, és nem azért, mert gonoszkodhatok. Najó, azért is. Olyan régen éltem ki magam szópárbajban, és annyira jól esik! Köszi Mike, hogy jöttél, nélküled csak fele ilyen fasza napom lett volna!
- Ó, hát akkor nem vesztesz semmit. Nehogy még itt agyvérzést kapj, mi megyünk is. – vigyorgok rá. Még szerencse, hogy nem kellek, mint „levetett punci”. Hát akkor minek feszkózik? Álljon félre, mert én sietek, nem érek rá, csak úgy tolom magam előtt Dommyt, nem is nagyon kell húznia.
- Ne aggódj, nem szokásom harc nélkül feladni. – nevetek rá, ahogy a kocsihoz érünk. Édes, hogy aggódik, meg menne, én is, elhiheti, de felpörget a gondolat, hogy láthatom kiakadni Mikeot még egyszer. Aztán valószínűleg kitiltanak a box utcából, és soha többet a közelébe sem jöhetek a garázsnak, de akkor is megéri!
Rákacsintok Dommyra, miközben a bugyit a számhoz nyomom. Igen, ez is én vagyok, jobb, ha megszokja, mert tudok ám én gyufát húzogatni, meg bajuszt, meg mást is, és elég rutinosan csinálom. Mike tombol, még látom, ahogy torzul a feje, aztán egyre távolodunk, összemegy az alakja a tükörben. Hevesen dobog a szívem, mert most már nincs más hátra, mint hogy valahogy eljussunk valameddig, ahol egymásnak eshetünk, mert ez jön, aztán majd bulizunk is biztos. Remélem.
- Hát… Arra gondoltam, hogy majd amikor ünnepelünk… - nézek rá, szélesen és sokat sejtetően mosolygok, mert igen kíváncsi vagyok a fejére. Meg a sajátomra is, mert látnom kell magamat a tükörben abban a cuccban!
- Mindent megteszek, látod… - nevetek, mert tény; igyekszem a lehető legtovább feszíteni a húrt, azt élvezem, amikor elpattan, és robban a bomba. A lassú felvezetés… Jó, annak is megvan a szépsége, de na! Ez így sokkal izgisebb. Látom a kis leágazást, amit mutat, de felvillan egy xenon a tükörben, és elkomorodik a tekintetem. Jobb kezem lecsúszik a kormányról a sebváltóra, kicsit elveszem a lábam a gázról, hagyom lassulni az autót.
- Kösd be magad! – nem nézek rá, csak a tükörben figyelem a zöld szörnyet közeledni. Hallom, ahogy sikít a motor mögöttünk, és amikor elkezd kihúzódni szélárnyékból, visszaváltok, és keményen a gázra lépek. Tudom, hogy erősebb a kocsija, hogy jobban vezet, elvégre profi versenyző. De nem fogom hagyni, hogy egy tetves féreg Mike lealázzon!
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptySzer. Feb. 03 2016, 16:02

Mike arca, már messze nem harca, de megér egy imát. Olyan ideges, hogy hallom a fogait csikorogni, ahogy elhaladunk mellette. Már majdnem vissza fordulok és vállon veregetem, hogy ne aggodjon, nem lesz semmi baj. Megszívta és még milliószor meg is fogja. Elee sem veszi fel a kos sértést, aminek semmi más nem célja, mint megtörni a lány magabiztosságát.
A bugyis akción jót mosolygok. Nem zavar, ha pajzán a csaj, lévén, nem is az enyém, sokat nagyon nem heteket ellene, de nem is akarok. Imádom, hogy tud élni, nem nyafog, nem bújt el a hátam, mögött és, hogy olyan szexi majd belepusztulok.
A kocsiba már azon agyalok, hogy merre kéne nagyon lerövidíteni az utat, hogy neki eshessek és szétmarcangoljam a száját. Ah. Mohhost
- Mi már most ünneplünk! – hiszen győztem minden szempontból, és ez nem egy kis dolog. Lenyomtam Mike barátomat és mellettem ül a világ legjobb nője, mi kellhet még nekem?
Hátradöntöm a fejem és felnevetek. Alig férek a bőrömbe, olyan szűk lett, kirobbanóan boldog vagyok.
Ahogy Elee elkomorul. Hátra fordulok és elhúzom a számat.
- Na király. Mellesleg jegyzem meg, hogy nem fog kímélni és a kocsit sem fogja sajnálni. – bekattintom az övet és mégis újból felnevetek. Hallom, ahogy felharsan a duda mögöttünk, tudom, hogy azt tervezik idegileg kicsit felőrölik, ismerem ezt a módszert, tanítják a versenypályán, csak annak az a lényege, hogy mindig az előtted haladó másik oldalán tűnj fel.
- Ne hagyd, hogy eléd kerüljön! – tanácsolom a visszapillantóba pislogva, majd újfent hátra fordulva. Még emlékszem, amikor tavalyelőtt valakit lenyomtak az útról, majd keresztbe előtte és ketten szarrá verték. Most valószínű nem ez lenne, egy nőt nem fognak bántani. Ám azt az ügyet is elcsiholták, mi meg csak pislogtuk a kis buzi fejét, ahogy önelégülten dörgicsézett.
- Tapasztalatból mondom, ha nagyon felcseszed, akkor hibázni fog. – ezt használom ki minden egyes alkalommal vele szemben. Ha beüt a lila ménkű kapkod és ideges lesz. Vészesen közel jönnek, szinte hallom ahogy fém, fémhez csiszolódik, persze nem érnek el minket, azért kinyírni nem akar. Figyelem a sebesség mérőt, 100, 115, 120…. áááh, nekem kéne a kormány mögött ülnöm. Jól vezet a lány, nem mondom, de nah….. Lemaradnak, hogy lendültet vegyenek. Jóó lesz ez. Amíg szembe senki, addig vicces, de ha megélénkül a forgalom… mondjuk ez ugyanaz az út, amin jöttünk, nem lesz tömeg.
- Jobbra fog tolni. - ha nem változtatott rossz szokásin, de nem lenne jellemző.

Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptySzer. Feb. 03 2016, 22:17

Mike egy seggfej, és ezen semmi nem változtat. Csak képzelem, milyen szar lehet vele a szex, ha már húzni sem lehet az agyát kulturáltan. Gyanítom, nagyon szereti szopatni a csajait, mondjuk, nem lehet nagy kunszt mélytorkozni neki… Istenem, hogy én mennyire nem vágyom erre a pasira! Sokkal inkább arra, akinek a kezét szorongatom, és nem azért, mert Ő a győztes. Akkor is az Ő hátához simulnék, ha történetesen nem Ő ért volna elsőként a célba.
Szeretem, ahogy néz, ahogy simogat a tekintete, mintha máris a bőrömön érezném az ujjait. A száját… Ó, jézusom, emlékezetes esténk volt legutóbb, az biztos. Beülni mellé a kocsiba és nem azonnal hozzáérni… Kihívás, annyi szent.
- Akkor… Kezdjek is vetkőzni? – pillantok oldalra, és elengedem a kormányt. De ez már nem az Abarth, ez egy vadállat, ezt tartani kell, erősen fogni, mert ha elszabadul… Nem kéne kipróbálni. Nem ma, és nem most.
- Ha egy karcolás is lesz a kocsin… - összeszorul az állkapcsom, és az ujjaim szorosabban fonódnak a kormányra. Én puszta kézzel ölöm meg. Zsír új a verda, épp most kezdek ráérezni, feszegetni a határait, és különben is a legújabb gyerekem. Nem fogom hagyni, hogy összetörjék, és főleg nem fogom én összetörni! Tekintetem ide-oda cikázik az előttem fekvő út és a visszapillantó között. Lesek középen, és lesek oldalt, figyelem minden mozdulatát. Vele van a szélárnyék, néhány plusz lóerő, és a mérhetetlen rutin, ami a kezében van. Vesztes helyzetben vagyok, és nem segít, hogy azt javasolja, ne engedjem magam elé.
- Majd igyekszem… - szűröm a fogaim között a szavakat, és keményen a gázra taposok. Ha nem hagyhatom, akkor mindent meg kell tenni. A Camaro üvöltve felhördül, és kellemesen meghintáztatja a farát Mike orra előtt. Szorosan a nyomomban van, és érzem, hogy nem fogom tudni lerázni.
- Mondhattad volna előbb is. – mosolyodom el, ezúttal őszintén – Ahhoz elég jól értek. – rákacsintok, hogy aztán a tükörbe nézve belefúrjam a tekintetem Mike elborult, villámokat szóró idegbajos pillantásába. Jézusom, a csávó komplett elmebeteg! Megremeg a gyomrom, és kezdem azt érezni, hogy ez most tényleg vérre megy.
A bal tükörbe pillantok, és Dommy nem hazudik, a BMW sarka megjelenik, aztán az egész orra. Teljesen egyértelmű, hogy nem tudom magam mögött tartani, és ha erősködöm, a kasztnik bánják. Bármennyire is szeretném lenyomni, nem vagyok hülye. Nem tudom megtenni. Mellénk ér, átpillantok, és látom az önelégült vigyorát. Rám húzza a kormányt, és minden reflexemmel és ösztönömmel szembe megyek, amikor stabilan tartom az autót. Újra átnézek, dobok felé egy csókot, és amikor ismét felém rántja a zöld szörnyeteget, keményen a fékbe taposok, mert tudom, hogy ezúttal nem csak ijesztgetni akar. Jobb kezem reflexből oldalra repül, Dommy mellkasának feszítem az alkarom. Aztán már a sebváltóra fonódnak az ujjaim, visszaváltok, és ezúttal én táncolok az ő seggében. Enyém a szélárnyék, és csak arra kell figyelnem, hogy ne verjem telibe, ha fékezgetni kezd, elvégre idegesítenem kell.
- Jól vagy? – nézek oldalra, mert nem igazán hallom a hangját egy ideje, de simán lehet, hogy csak az adrenalin csöpög ki a fülemen, ami akadályozza a hallásomat.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyCsüt. Feb. 04 2016, 15:06

Kezdek kicsit besokallni és nagyon jól tudom, hogy Mike nem fog a Camaro mögött vesztegelni. Tudom, hogy le fogja tolni a csajt, ahogy azt is, hogy meg fog állítani.
A vetkőzést későbbre halasztjuk, most éljünk túl, az ő álláspontjuk szerint nem lenne nagy kár, de csak nem gyilkolnak le. Mondjuk egy újabb baleset már feküdne az elképzeléseiknek.
- Picsába! - ritkán káromkodok, de nem örülök, hogy elénk furakszik. Mellettünk elhaladva Elee csókot küld neki én pedig nemzetközi kézjelet.
Részemről arrébb csúszok, hiszek a beijesztésnek, tudom, hogy Mike nem sajnálja a víziszörnyet, ha valakit le kell tolni, tapasztaltam egyszer egy utcai versenyben. A motorok bömbölnek, az övé pont úgy, mint a mienk. Most sajnálom, hogy ezer tuning virít a kocsijában, elvégre elég menő stáb áll mögötte, szeretnek kütyüzgetni. Talán ez lesz az oka annak is, hogy nem töri össze a saját verdáját.
Kezd ezer lenni a pulzusom. A félelem lassan csúszik fel a gyomromból a torkomba és veszi vesztegzár alá az agyam. Halványan érzem Elee kezét a mellkasomon. Gyönyörűm, még engem véd. Imádom. A végén belezúgok és végem.
Látom elénk rebbenni a BMW-t.
- Maradj le, Elee! - hangomon lehet hallani, hogy nem viccelek. Pánikolok. Nyomom a képzeletbeli féket. A sebességmérőre pillantok és kihagy a szívem, ha ugyan.
- Nyeld be! Maradj le! - hangom kezd esdeklővé válni, de egy utcai versenyre még nem vagyok kész.
- 700 méter múlva kábé lesz egy éles elágazás, ő jobbra fog menni, mi meg balra, mire vissza fordul, elérjük az autópályát. - hadarom és nagyon remélem, hogy a lány belátja, el kell húzni. Mike tombol, erélyesen a fékre tapos, várja, hogy megtoljuk, én már nagyon fékezek, az utolsó pillanatban Elee is befékez és Mike is kiugrik előlünk, mint egy neveletlen csikó.
- Ott az elágazás. - nos én tudom, hogy balra necces lesz, de Mike kivár, hogy merre tervezzük a hovatovábbot, mert ő is arra.
- Told meg, és hitesd el, hogy jobbra megyünk. - kalapál a szívem.
- Istenem...- mennyire szeretnék a kormány mögött ülni... elmondani nem tudom. Ki akarom csinálni a tetűt, de nem Eleevel a balomon.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Elenore O'HaraVizuális kommunikáció
Életkor : 31
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyCsüt. Feb. 04 2016, 16:42

Nem hiszem el, ez annyira fasza napnak indult, és most… Fiatal még a kicsikém, hogy egyből a mély vízbe dobjam. Nem tudom, hogy reagál, ha ekkora sebességnél kezdek el variálni vele, még nem volt alkalmam kipróbálni.
Gyorsan rá pillantok, eléggé kiakadt, hogy magam elé engedtem Mike-ot. De nem volt más választásom. Jól vezetek, és bika az autóm, de a BMW alapjáraton erősebb, és van egy sejtésem, hogy az összes szponzor szart beletolták. Esélyem sincs, de tényleg. Az első csak paráztatás volt, de a második kormány rángatás… Kétszer nem követi el ugyanazt a hibát, még ő sem, pedig elég hülye hozzá. Keményen fékezek, épp időben taposom padlóig a kuplungot, hogy ne fulladjon le a motor, visszaváltok, és azonnal beleállok Mike seggébe, amint elénk vág. Látom az autó mozgásán, hogy erre nem számított, és beletapos, hogy elhúzzon. Nem hagyom, most nem hagyhatom! Hallom, hogy Dommy mire kér, de nem vagyok hajlandó hallgatni rá. Most nem. Elhiszem, hogy ismeri, hogy tudja, mi következik, és tudom, hogy megjósolt eddig mindent, meg minden, de… Kizárt, hogy engedem elhúzni.
- Egy ilyen féregtől nem nyelek le semmit… - morgom magam elé, és jobbra-balra táncolok a BMW mögött. Letúrhatnám… Megpróbálhatnám. De Dommy azt mondta, ha idegesítem, hibázik, szóval most ezen vagyok. Rávillantok, elmosolyodom, ahogy a tükörbe néz. Jaja, baba, haladjál, ha már elém pofátlankodtál!
- Biztos ezt akarod? – vetek rá egy gyors pillantást, és épp időben nézek előre, hogy lássam, fékez. Kicsit oldalra kapom a kormányt, fékezek, nem akarom összetörni a kocsit, és rohadt közel van. Felnézek, meglátom a kereszteződést. Necces lesz, de meg tudom oldani. Remélem. Kicsit balra húzódok, majd vissza jobbra, csapom le az ívet, ha figyel, tudja, hogy jobbra megyek majd. Rálépek a gázra, tolom, hogy neki is oda kelljen lépnie. Jó fiú, jobbra tart, és amikor már biztos vagyok benne, hogy nem tudja elkapni a kormányt, elveszem a gázt, felrántom a kéziféket és balra tekerem a kormányt. Kézifék kienged, kuplung csúsztat, gáz, ellenkormányzás. A Camaro élesen kicsapja a farát, ez nem egy egyszerű, szolid driftelés, ez egy rohadt kemény farolás. Csikorognak a gumik, a hátsó kerekek lecsúsznak az útról, hallom, ahogy a kavicsok meg ki tudja még milyen szemét felcsapódik az alvázra. Még mindig táncol az autó, ahogy visszahozom az útra, és keményen a gázra lépek.
- Szóval, mire kell még számítanom? – nézek át Dommyra. Mosolygok, de azért… Még bennem van a para, mert ilyen manővert rég nem csináltam, akkor is pályán, nem a saját kocsimmal, és főleg nem ezzel és nem itt, egy erdő szakaszon. Egyszerűen király vagyok! Azt hiszem…
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
Dominic TveitVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi EmptyCsüt. Feb. 11 2016, 12:42

Lassan tényleg vége lehetne ennek a sok hülyeségnek. A nap zseniálisan indult és úgy is fog befejeződni, ha mindenki túléli és egy rusnya baleset sem jön össze. Megvallom őszintén, kibírnám ha nem kórház lenne a vége, de ágyban kötnénk ki. Mondjuk az enyémben, vagy az övében, vagy ebben a sorrendben egy hosszú éjszaka keretein belül. Ami igazán zavar az a seggünkbe toluló szörnyeteg és az, hogy tudom a lány nagyon jól vezet mégsem képzett sofőr. nem ez a dolga és nem is ebből él. Szóval kezdek egyre idegesebb lenni.
Biccentek, tudom én, hogy nem akarja benyelni. Én sem akarnám, de lássuk be, hogy ez egy meddő harc. Mellé én tudom, hogy Mike nem adja fel, semmikor. Bulldog. Azért van ott ahol, mert a kíméletlensége nem ismer határokat.
- Kérlek! – igen. totál biztos, hogy ezt akarom. Már ott tartok, hogy lassan sikongatni kezdek. Roppant férfias lenne. Biztosan nagyon be tudnék vágódni a világ legjobb nője előtt.
Csak a biztonsági öv tart az ülésben, ahogy befarol a kanyarba, és Mike kocsija kiesik a látószögből.
- Lépj rá, gyönyörűm. – mire megfordul legyünk az autópályán. Nem egy feladós fajta, nem igazán szeret veszíteni és ennek még nagyon meg fogom inni a levét. Elennek meg meg sem említem, hogy kéne majd nézni néha a visszapillantóba.
- Basszus, ez kemény volt. – felnevetek, ahogy hátra fordulok, hogy megnézzem mi a pálya. Mázsányi súly esik le a szívemről, a tiszta utat szemlélve magam mögött.
- Kapsz egy szép piros pontot a vezetési stílusodra. – vissza pördülök az ülésben és előre figyelek.
- Nos, arra kell számítani, hogy fel fogod próbálni a ruhát, ha már elcsórtam és…. hüm. – sejtelmesen a lányra vigyorgok, nagyon remélem, hogy vágja mit is szeretnék. Igazából őt, magamnak, minél előbb és minél több ideig.
Figyelem, ahogy kicsapja az indexet és a felhajtó után besorol a forgalomba.
- Eddig elég izgalmas a nap, nem? – nekem legalábbis, minden az enyém, ahogy a helyzet eddig alakul, ma még nagyon boldog leszek. Zúgni kezd a vérem, ahogy arra gondolok a csaj nekem simul, a mellét markolom. Áááá.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Help Me! ~ Elee & Domi Empty
TémanyitásTárgy: Re: Help Me! ~ Elee & Domi   Help Me! ~ Elee & Domi Empty

Vissza az elejére Go down
 

Help Me! ~ Elee & Domi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Elee&Nick
» Elee&Richard
» Looking for you Elee - Reev
» Hospital- Elee&Nick
» Vadászat! ~ Elee és Seby

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-