Flagstaff-Elee&Nick

Tárgy: Flagstaff-Elee&Nick Csüt. Feb. 26 2015, 22:11

Szeretem a munkám. Újságírónak lenni jó. Szeretem a munkám. Újságírónak lenni jó.
Gyorstalpaló kívülállóknak. Minden hónapban, van egy alja munka, egy „puma-rovat”, amely célközönsége a megkeseredett ötvenes korosztály. Ebben általában vagy „Így főznek kollégáink” „Szerkesztőnk véleménye a legújabb romantikus blockbusterről” „Interjú Daniel Steelel” és hasonló mocsadékok vannak, amelyek pikantériája, hogy a cikk szerzője személyesen részt vett az élményben, nem csak hasra csapva lefirkálja azt. Nah, az e havit én nyertem, dobpergést és harsonát, „Tomboló tánccipők”. Igen. Egy kibaszott tánctanfolyamra kell mennem, egy kibaszott cikk miatt, egy csapat kibaszott szingli ötvenes kedvéért. Szeretem a munkám. Annyira nagyon, hogy mindjárt felmondok. Persze, jöttem volna Halel, de neki is ezer dolga van, mellé meg elég az, ha az esküvőn tudatosul benne, mennyire is van falában. Spoiler alert: nagyon.
Csak ezer kört teszek az épület körül mire találok egy parkoló helyet. Az se tudom mibe kell ide jönni, laza tornacipő, farmer, szürke ing kombó, azzal sokat nem hibázhatok. Idegesen a recepcióhoz megyek közlöm, hogy az esti táncóra érdekelne, kifizetem a pofátlanul magas árat és morcogva bemasírozok egy parkettás terembe. Baszki, itt még pasi sincs, mondjuk nem mintha valami középkorú pacával akartam volna keringőzni, de jó lett volna egy sorstárs a női hegemóniában. Az órámra pislogok, még van negyed óra a kezdésig, hahh de jó vagyok, el se késtem. Diszkréten elvonulok az ablakhoz, minél távolabb mindenkitől, noha hozzá kell tenni van egykét csaj, akivel közelebbről is megismerkednék...öööhha nem lenne menyasszonyom, mellé van egykét sokgyerekes anyukának tűnő nőszemély, akik éhesen méregetnek. Remek lesz a hangulat, mondjuk itt nem, de valahol biztos

Tárgy: Re: Flagstaff-Elee&Nick Pént. Feb. 27 2015, 01:54

Apa és az ő remek ötletei. Komolyan mondom, kikészít az ilyen baromságaival, meg a puccos estélyeivel. A legújabb terve, hogy elzavar táncórákra, mondván megkopott a tudásom és újabban, mivel hogy már nem űzöm a szégyenteljes munkámat, ellenben rendesen tanulok az egyetemen, egyre több hivatalos szirszarra rángat el. A legkegyetlenebb, hogy most itt duzzogok mellette a kocsiban, mert a fejébe vette, hogy elhoz, mert látni akarja, hogy bemegyek a kapun. Mégis csak ismer, pontosan tudja, hogy olyan messziről kerülném el ezt a helyet, amennyire csak tudom. Így kénytelen vagyok eljönni, de abban is biztos vagyok, hogy legközelebb kieszelek valamit. Még szerencse, hogy be nem kísér, attól olyan apuci kicsi lánya lennék, amilyen tizenkét éves korom óta nem vagyok.
Összeszorított ajkakkal lépek be a terembe. Körbepillantok, és minden reményem elszáll, hogy legalább valami helyes partnerbe botlok, vagy legalább a tánctanár egy kidolgozott testű latin szappanopera sztár lesz. De nem. Csak kiéhezett pumák mindenfelé, gyilkos tekintetek, amiért ilyen fiatalon ide mertem tolni a képem. Ó, ha tudnátok ti kiszáradt tyúkok, hogy mennyivel boldogabb lennék, ha nem kéne itt lennem!
A gyilkos pillantások mellett aggodalmasak is akadnak, köztem, és egy alak között ugrálnak, aki az ablakban áll. Jobban megnézem, és azonnal mosoly ömlik szét az arcomon. Hogy a fenébe kerül ide? Mindegy is, a lényeg, hogy itt van, és én meg vagyok mentve! Vele repül majd az idő, főleg, ha felpiszkálhatom az unatkozó, feltehetőleg megcsalt, elvált, vagy csak szimplán szenvedő asszonykákat. Az a kedvenc szórakozásom.
- Nick? – nem törődöm a jó modorral, az ajtóból jó hangosan szólok neki. Egyrészt, mert két százalék esély azért van rá, hogy nem Ő az, másrészt tudatosítani szeretném az összes libában, hogy Ő az enyém, és hess, el a kezekkel, stipi-stopi!

Tárgy: Re: Flagstaff-Elee&Nick Pént. Feb. 27 2015, 17:20

Azt se tudom mi a szart fogok itt magammal kezdeni. Remélem legalább voltam olyan béna, hogy valami balett vagy baba-mama órát fogtam ki, és ez mondjuk nagyban megmagyarázná hímtársaim szolid létszámát. Gyors mustra, ha párt kell választani ki a kevésbé rossz, azaz őszülő asszonyság, akiről üvölt, hogy a gyerekektől menekült, xanaxot szed és férje már csak csukott szemmel tudja dugni, ha egyáltalán….vagy az a bal sarokban, aki az anyám is lehetne, ha kicsit jobban morcolná a szemöldökét. ..nagy dilemma...Esküszöm, hogy visszajövök ide és megetetem velük azt a cikket, amit erről a szarról írni fogok. Mivel kimondott látnivalóm nincs, előkotrom a mobilom, írok Halenek, hogy menten megerőszakolnak, és, készüljön, hogy pár nap múlva, bizisten felmondok. Világfájdalmam egyre csak nő, amikor egy ismerős hang ránt ki az instant önsajnálatból. Ezerrel vigyorogni kezdek, engem szeretnek ott fenn az égiek.
- Eleee! – tárt karokkal hasítok végig a termen, mint Mózes a vöröstengert, úgy választom szét a szexéhes pumahordát . Ó igen, láthatjátok banyák, hogy nem egyedül jöttem, igaz nem is a csajommal, de ezt nektek nem kell tudnotok, majd rájátszunk kicsit. Nem igazán vagyok azaz ölelkezős típus, de most muszáj kicsit erősíteni a kontaktot, szóval naaagy üdvözlő öleléssel fogadom Eleet.
- Csak az életemet mentetted meg. – súgom neki halkan, aztán mielőtt még kínos lenne az egymásba gabalyodás hátrálok.
- Lenyúltad Hale parfümjét? – szimatolok egy kicsit, mert igen, ez vegytiszta Hale eszencia, jó mondjuk, nem az a hamisítatlan de nah. Sok fülledt emlék kavarodik fel bennem, többek között, hogy mikor volt utoljára szeretett menyasszonyom ebben az illatban…és azon kívül semmi másban. Khm. Nah most kéne leállni a fantáziálással, mert kezdem érezni a bizsergést odalent.

Tárgy: Re: Flagstaff-Elee&Nick Szomb. Feb. 28 2015, 00:37

Szörnyű gondolatok kavarognak a fejemben, ahogy megközelítem a termet, ahol kínok kínjai között fogok szenvedni a következő egy/másfél órában. A fiatal pasikra kiéhezett hölgyek, vagy inkább asszonykák csalódottsága leírhatatlan, amikor rájönnek, hogy újabb konkurencia lépi át a küszöböt és nem egy hadseregnyi stripper csávó. Talán fel kéne őket világosítanom, hogy a helyes pasik a legritkább esetben járnak táncórákra, és az ilyen fehér hollós történelmi események számának is nagy része a gyönyörűséges városkánk valamelyik stúdiójának eldugott sarkában került leforgatásra.
Nick jelenléte szinte feledteti velem a helyzet kínosságát, de csak addig, amíg fel nem merül bennem a kérdés, hogy mi a rákot keres itt, főleg egyedül? Valami fogadás? Vagy Hale bekamerázta a termet és ez az egész valami gázos szitu, hogy tesztelje a drágát? Nem, akkor Apa be lenne avatva, ami ugye kizárt… Akkor mégis miért, hogyan és miért?
Tele szájjal vigyorogva, tárt karokkal indulok meg felé, mert most kölcsönösen megmentjük egymást. Én őt az éhes pumáktól, és Ő engem a gyilkos nőktől, akik simán lehetnének az anyáink. Brrrrrr! Megölel, kicsit hosszabban, mint amire számítottam, de amikor a fülembe súg, mindent értek. Szegénykém, mióta tespedhet itt?
- Ahogy te is az enyémet. – mondom én is, amikor kicsit ellép és lélegzethez jutok. Jól néz ki, mint mindig, és milliomodszorra is megállapítom, hogy Hale barátnőm milyen rohadt mázlista.
- Csak így, egyedül? Bátor vagy… - lesek körbe, bár Hale említette volna, ha valami ilyesmire vetemednek. És mi van, ha Nick az esküvőre készül és meg akarja lepni az én drága csajszikámat? Hogy fogok én erről hallgatni, mint a sír? Amikor mindent kifecsegek, és ha nem is, Hale azonnal levágja, hogy titkolózom? Basszuska…
Összehúzom a szemöldököm, mert mi? Milyen parfüm? Meg mit szaglász körbe? De aztán leesik, és elnevetem magam: - Ja, nem, csak összefutottam vele egy pár órája, és kunyiztam tőle egy kicsit.
Igen, a csajok már csak ilyenek, és mivel én nem jöhettem a bőröndnyi táskámmal, átpakoltam egy kisebbe, viszont a parfümömet elfelejtettem. Tiszta mák, hogy belebotlottam Haleba „véletlenül” és nála naná, hogy mindig van. Ennyire egymásra lennének kattanva? Nicknek vörös posztó lenne a menyasszonykája illata? És most nem a feromonokra gondolok, mert az alap…

Csak azt nem tudom, hogy fogok ebből használható beszámolót írni. Jó, tény, hogy sosem arról voltam híres, hogy mézes-mázos stílusban adom elő magam, de azt mégsem vetethetem oda nekik, hogy „Amennyiben kiégett, ám továbbra is szex éhes muffok társaságában akar ritmikátlanul lötyögni, akkor itt a helye! Az épület is jól felszerelt, csak a banyák számára fenn tartott seprűparkolót hiányoltam” Meg a kötelet, amivel felköthetem magam. Agyfasz. Szeretem a munkám.
Eleet, meg szentté kéne avatni, mondjuk a temetési szertartásom helyett. Nélküle egészen biztos, hogy nem jutottam volna ki élve. Még ha nem is a nők vetődnek rám, akkor én szúrom tökön magam az ötödik percben.
- Nem bátor. Csak újságíró. Hidd el rosszabb – fájdalmasa sóhajtok, szarazélet, drágasör és mellé még táncolni is utálok.
Aztán megcsap a Hale illat, amivel nem lenne semmi baj, sőt…de tegnap dolgoztam, őt ma ölik az egyetemen és hát maradjunk annyiban, hogy kezd erősen hiányom lenni minden tekintetben. Tényleg hozzám költözhetne már, akkor nem küzdenék ilyen problémákkal, hogy az emlékek hatására mocorgok odalent.
- És neked miért jó itt lenni? – mert azért nah, ő se tipikusan az a csaj, akit itt tudok elképzelni, ahogy táncol. Abba meg inkább ne menjünk bele, hogy akkor hol látnám szívesen, mert elvégre menyasszonyom van. Bár mondjuk lesz legénybúcsúm, ott meg úgyis elsétálunk majd egy sztripbár előtt és ha már arra járunk, véletlen betérünk. Nah, ott elnézegetném, persze szigorúan minden a szemnek, meg ugye vakságot se fogadokcsak hűséget….basszus, kicsit koncentrálnom kéne, mert bajban leszek. Jó, gondoljunk valami lohasztóra, Eleen kívül például az összes körülettem ácsingózó csaj. Csak őket kell hosszan szuggerálnom kiváltképpen azt a lógómellűt a sarokban és a héten többet már fel se áll! Bár mondjuk ez koránt sem célom, este megyek Haleért és ugye, amikor mi ketten a BMW-ben vagyunk annak mindig vad szex a vége. Aaah.
Közben megérkezik a tanár, egy középkorú nő, aki jóval fittebb a többieknél. Párba kell rendeződni én meg rögtön kapok is Elee után.
- Miss O’Hara szabad egy táncra? – ha már szívunk adjuk meg a módját színpadiasan túl játszott felkéréssel fordulok felé és az előbbi bajaimat is elfelejtem. Átmeneti elmezavar volt, semmi több, ura vagyok én a helyzetnek.
- A mai óra tánca a tango – oké tőlem kacsatánc is lehet nem hat meg csak essünk túl rajta. Akkor kezdek aggódni, amikor a nő túlfűtött mozdulatokról és a párok közötti kémiáról csacsog. Mi a fasz?

Bármennyire is utálom az ötletet, hogy Apa ide hozzon, és minden gondolatom akörül forog, hogy hogyan fogok bosszút állni rajta ezért – persze csak valami mókás dologgal – amikor meglátom Nick alakját az ablakban, nem érdekel, hogy miért van itt, és hogy kerül ide, egyszerűen csak örülök, hogy itt vagyok, mert vele repülni fog az idő, és talán még egy röhögő görcs is megtalál minket, ha nem több.
- Á, szóval dolgozol. – vigyorgok rá, mert ez sok mindent megmagyaráz, és sutba vághatom az összes összeesküvés elméletemet. Hogy is nem jutott ez eszembe? – Akkor talán hagynom kéne, hogy saját környezetükben figyeld meg az ilyen helyeken általánosan fellelhető állatfajt.
Cukkolom kicsit, mert látom a fején, hogy kábé annyira akar itt lenni, mint én, de hát kérem, szenvedni tudni kell, és ha már ketten vagyunk, nem lehet olyan rossz. Majd csak túléljük valahogy ezt a másfél-két órát.
- Ah, hát nagyjából ugyanannyira önszántamból vagyok itt, mint te, csak én nem kapok érte zsebpénzt… - grimaszolok, mert még ha kapnék! De Apa sosem volt ez a megvesztegetős fajta, egyszerűen csak kész tények elé állít és pont. Vagy elfogadod, vagy szenvedsz, de megcsinálod. Sírni, picsogni lehet, de nem érdemes.
- Apám úgy érzi, hogy túl keveset vagyok jelen a hivatalos eseményeken és megkopott a fényem, ezért kárhozatra ítélt, és ide rángatott. – lebbentem fel a fátylat a rejtélyről. Újra körül nézek, és azon agyalok, hogy ha Nick nem lenne itt, akkor vajon valamelyik löttyedt seggű vénasszonnyal kéne riszálnom? Istenem… Jobb nem is belegondolni! Bezzeg, amikor Vincenttel táncoltam a jótékonyságin… Na, akkor nem éreztem megkopottnak a tudásomat, igaz, hogy elég faszán voltam vezetve. Basszus, és alakulhatott volna jobban, ha az a rohadék fotós nem oson utánunk! Micsoda lehetőséget szalasztottam el… Talán új lehetőséget kellene teremtenem.
Belép a tánctanár. Nem tudom, miért fantáziáltam egy helyes harmincas pasiról… Minden esetre a nő, aki belép, még mindig az anyám lehetne, de szerintem jobb kondiban van nálam. Basszus, tényleg le kéne járnom a kondiba!
- Hát, nem is tudom… Meg kell néznem a táncrendemet. – kicsit félrebillentem a fejem, ahogy húzom az agyát, de aztán beadom a derekam. Mintha lenne más választásom, komolyan.
- Mr. Hill, örömmel adom Önnek az első táncomat! – laza pukedli, széles vigyor. Minden erőmre szükségem van, hogy ne kezdjek el röhögni, főleg, amikor meghallom, mit fogunk ma gyakorolni. Tango. A salsa mellett az egyik legerotikusabb tánc. Vajon Apa milyen estélyre akar legközelebb elrángatni, ahol tangózni kell? Úristen, kezdek félni… A nő magyarázatát a tangó eredetéről egy csapat pasi szakítja félbe – na jó, legyünk őszinték, három férfi esik be az ajtón. Még így is kisebbségben vannak, és persze mindhármukra azonnal lecsapnak a leggyorsabbak. Felcsendül a zene, és a tanárnő olyan lazasággal tekergeti a csípőjét, hogy még én is félrenyelek, pedig eléggé nem szokott érdekelni, hogy ki hogy rázza magát. Az egyik szemöldököm a magasba szalad, ahogy arról mesél, ezzel a tánccal általában civódó szerelmes történeteket szoktak elmesélni. Igen, rémlik valami, hogy mélységes titokban szerelmes voltam a tánctanáromba anno, de hát az ember lánya tizenkét évesen mindenkibe szerelmes, nem? Na, most azt nem tudom, hogy fogjuk ezt kibírni röhögés nélkül, de kénytelenek leszünk, különben szétválasztanak minket. Látom a nő fején, hogy csend-rend-fegyelem. De azért remélem, humora van…

Bezzeg, ha már New Yorkban lógatnám a lábam az Emipre State tetején nem kéne ilyenekkel szopnom, hiába érkezik Elee, mint véletlen felmentő sereg, akkor is. Mi ez már?
- Nenenenee, itt ne hagyj! – kétségbeesetten kapok utána. Az hiányzik még csak, hogy ő is dobbantson, és végleg felfaljanak a kiéheztetett hiénák. Halenek meg pár csont maradna belőlem, azt szépen elhamvasztaná, és ott pihennék a kredencen. Szép jövőkép, kezdek bekattani.
- Zseeebpénzt? – felhörrenek – Életembe ennyit nem dolgoztam a fizetésemért, mint most fogok! – hát azért nah, méghogy zsebpénzt. Beszarás. Így lenézni a munkámat, hát lehet meg is sértődöm, még meggondolom.
- Ahha, szóval karbantartanak? – elvigyorodom. Kíváncsi lennék más módon is karban kell-e tartani van-e egy általános szerelő, aki olyakor meghegeszti? Mondjuk nekem ez merőben mindegy, fél lábbal már a házasság mocsarában gázolok, nem is kellene ilyeneken filoznom. Baszki Hale, miért is nem aludtál nálam tegnap?
Csak felnevetek azon, hogy táncrendet egyeztetünk, aztán, amit kiderül, hogy ma pont nem akarta senki keringőzni vinni elkapom a kezét és megforgatom. Ebben nagyjából pont ki is merítettük tánctudásom színe-javát, illetve nem, a két keringőt még úgy, ahogy tudom, és akkor éltünk is a teljesség igényével.
- Megtisztel! – kissé előre hajolok, mint a sokéves, kopott emlékű filmekben a szmokingot viselő pingvinek. Atyaég, az esküvőn azt is kell vennem?? Megbeszélem Halel, hogy esküdjünk tornacipőbe, az se baj, ha rajta csak az lesz. Ettől persze rögtön beindul a fantáziám, mellé még az orromban érzem a parfümjét is, vegytiszte Salisbury eszencia. Egyre nagyobb bajban leszek odalent. Ezen az sem segít sokat az sem, amikor látom, hogy a tánctanárnő milyen mozdulatsort produkál. Gyakorlatilag ruhán keresztül, a mozdulatokat imitálva megdugnom. Hát ez remek.
Felveszem a kezdő pózt, közben egy kárörvendő mosollyal konstanától, hogy több sorstársam is lesz, kétségkívül őket jobban megfizetik. Egyenesen Elee szemébe nézek, összeráncolt szemöldökkel, mintha éppen Halel készülnénk egy vad szexre vita után, ééééés elröhögöm magam.
- Ez így nem fog menni – ténymegállapítok, de még rázkódik a vállam a röhögéstől. Újratervezés. Megszólal a zene, közben az oktató katonatisztet megszégyenítő határozottsággal utasít, hogy merre és hogyan. A csípőmet Elee felé mozdítom, a ritmustól persze kurva messze van, de legalább a szándék. Közben minden erőmmel a menyasszonyomra gondolok, de nagggyon nem kéne meg folyton a szexnél kötök ki, ami egyre inkább farkamon is érezhető, bár remélem még nem észrevehető…MÉG
- Egy pillanat… - hirtelen elengedem, és száznyolcvanas fordulattal az ajtó felé indulok. Hol egy kib*szott mosdó?

Csak a véletlen műve lehet, hogy Nick is itt van. Véletlenek már pedig nincsenek, szóóóóval valami oka kell, hogy legyen, hogy itt van. Csak még nem tudjuk, hogy mi az. És simán lehet, hogy nem is fogjuk megtudni, csak sokkal később. Egyelőre ez az egész egy sokk. Mert nem elég, hogy én itt vagyok, és mégis mi a frászt keresek itt? De még Ő is itt van, és ha nem mondaná, hogy miért, még ferde szemmel néznék rá. Elvégre ide szerintem senki nem jön önszántából. Kivéve persze a fent említett hölgyeket.
- Hát, ha már ilyen szépen kérsz. – vigyorgok, mert láthatóan úgy kapaszkodik belém, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba – De nem lesz hiteles a munkád, mert ez nem az én közegem, és nem rólam kéne írnod, hanem róluk. – biccentek fejemmel a kiéhezett ragadozó horda felé.
- Szóval azt gondolod, ez kemény munka lesz? – nevetek fel halkan. Még hogy kemény munka! Hát, amíg én itt vagyok, addig ez nem lesz kemény munka, mert egészen biztos vagyok benne, hogy remekül fogunk szórakozni. Én legalábbis megteszek minden tőlem telhetőt.
- Nos… Ami azt illeti, jobban örülnék egy másfajta továbbképzésnek, de ezt dobta a gép. – kicsit felhúzom a vállam, mert igen, értem én, hogy mit akar kihozni a dologból, és igen, nem ártana egy kis fényesítés, de nem lehetek telhetetlen!
Próbálok minden etikettet elővarázsolni magamból, amit anno fejembe vertek az első bálom előtt, de csak egy félig elröhögött pukedlire futja. Ő sem jobb, érti a viccet, megpörget, mintha bizony valami rohadék szalagavatón lennénk.
- Hiányzik a frakkod, pingvinkém! – nevetek, ahogy megdönti a felsőtestét. Mondjuk szerintem simán jól állna neki, de van egy sejtésem, hogy mennyire lenne őszinte a mosolya, ha ráadnék egyet. És amíg nem keringőzni kell, nem is kell felvennie. Ahogy a hölgyeket elnézem a sarokban, akik persze szúrós tekintettel méregetnek minket, és nyilvánvalóan kibeszélnek, nekik aztán marhára mindegy, hogy mit kell ma táncolni, ők tapadni fognak bárki is lesz a párjuk. Mi is volt az a horror film, amiben a csajnak harapott a méhszája, vagy mije? Esküszöm, csak a trailert láttam, de abban is leharapta a nőgyógyász kezét. És nem a fején lévő szájával…
A tanárnő fellebbenti a fátylat, welcome to Tango world! Mintha kissé félrenyelne a teremben mindenki, a későn érkező pasi fogat is láthatóan bármit megtenne, ha nekik nem maradna pár, de hát hiú ábránd. Az éhes szukák még így is többségben vannak. Közben Nick veszett feszesen próbál kezdőt tartani, de hamar elviszi az első röhögő roham.
- Ugyan már, csak… Képzeld ide Halet. – kacsintok rá, de persze simán lehet, hogy annak nem éppen az lenne a vége, amit a tanárnő kíván látni az óráin. Kezemet a tenyerébe csúsztatom, másikkal a vállát simítom végig, hogy a nyakán álljon meg. Igen, ez egy erotikus tánc, bocsi Hale, bocsi Nick. Valami halvény fogalmam van róla, hogy mit kéne csinálni, és próbálok vezetni, de nem vagyok hozzászokva és nem tudom, hogy kell jól segíteni tanácstalan társamon.
Totálisan meglep, hogy a mozdulat közepén hagy faképnél, és kissé össze is vagyok zavarodva. Utána kapok, elkapom a pólóját, és próbálom visszahúzni.
- Hé, mi a baj? Ennyire nem vészesen nehéz ez a meló. – vigyorgok rá, ha sikerül utolérnem. Fogalmam sincs, hova megyünk, de amíg nem kell ebben a kényszermunkatáborban rohadnunk, addig tőlem bárhova mehetünk.

- Persze, hogy kemény munka, hát táncolni kell szar zenére, meg minden! – mit nem lehet ezen érteni? Utálok táncolni, nem is tudok, és nem is akarok. De, hiába tomboltam a főszerkesztőnek vállon veregetett és röhögött a markára. Remélem elbassza egy kamion, csak előbb még utalja át a fizetésem.
- Khm, mondanám, hogy ezen is segítek, de… - felemel a tenyerem és gyűrűs ujjamra mutatok, ahol még nincs karikagyűrű, de már félig ott virít. – Megvagyok kötve. – hiába még csak félhivatalosan, de azért nah. Ha már úgyis közel a game over, akkor már csak nem halok meg előtte.
Azért cserébe, hajlongunk meg pörgünk, mint a gyerekek, de másthogy ezt nem is lehet bírni.
- Áh, nem akartam bepiszkítani az esküvő előtt! – igaz már bizniszelem, hogy esküdjünk inkább tornacipőben és farmerban, de drága menyasszonyom hajthatatlan, hogy neki fehér ruha kell habbal és milyen hülyén néznék már ki mellette mackó nadrágban?
A tánctanártól elfog a hideglelés, talán most még tudnánk futni, Elee fedez, hogy itt voltam, én írok valami halandzsát és mindenki boldog. El is kezdünk tangozni, nekem meg kezdenek problémáim lenni, amin nem sokat segít, hogy megidézi Halet. Hát baszki, már csak ez kellett…mellé még összevissza simogat, én pedig igyekszem nem a fenekére markolni, pedig biztos tetszene, aah, nem , kész vége. Menekülőre fogom, csak úgy csörtetek be valami mosdóba, hiszen egyre szemmel láthatóban dudorodik a nadrágom. Mi van velem?! Gondoljunk valami nagyon lohasztóra, bármire, Hale, szex Halel, nem ez nem ne…szex…szex Eleevel,,aahhgrr, megpusztulok.
- Nem, semmi, mindjárt jövök csak…ööö…rosszat ettem. – igen, ezért rohanok a wc felé, mint az űzött vad. Ki is tárom az első annak tűnő ajtót, gyanús, hogy egy piszoár sincs, becseszne ha egy női robbantam volna be. Menekülök Elee elől, magamra zárom az egyik fülke ajtaját, és már gombolom is ki a gatyámat .
- Hallod, mondom menj vissza! – könyörgöm, ne akard megvárni, amíg könnyítek magamon, Elee legyééél jófej!

- Szar zenére? Már bocsika, de akármi is lesz a mai program, a zene nem lesz szar! – megütközve nézek rá, mert elismerem, hogy a keringőre szánt muzsikák között akad botrányos, de a latin táncokhoz elég jó dalocskákat lehet biztosítani.
- Ugyan már, igazán nem várom el. – kacsintok rá, meg vigyorgok, ahogy felemeli a kezét. Ó, ha előbb találkozunk… De nem, nem, Hale a barátnőm, és még véletlenül sem szabad ilyenekre gondolnom, mert Nick az övé, és senki másé. Kész, lecsapott a kalapács, elkelt, senki többet harmadszor.
- Ó, hát hogyne. Csak is emiatt, semmi másért. – nevetek. Miért van az az érzésem, hogy Hale az egyetlen, aki ilyesmikre rá tudja venni? Mert bármennyire laza a csaj, soha nem mondana le egy habos-babos óriás esküvőről. Még Nick kedvéért sem. Senki kedvéért sem!
A tanárunk egy gyönyörűen csomagolt istencsapása, de komolyan mondom. Olyan, mint egy rabszolga hajcsár, aki azonnal megkorbácsol, ha rosszul lépsz. Érzem a tarkómon a szúrós tekintetét, ahogy csetlünk-botlunk a parketten. Ujjaim alatt feszes mindene, kínosan tartja tőlem a távolságot, amit a keringőnél szokás. De ez egy rohadt latin tánc, tele szexszel. Simulni kell, ruhát tépni. És így kábé ennyit tudok a tangoról. Ámen!
Nick egyszer csak fogja magát, és mint akit felpofoztak, menekülni kezd. Alig érem utol, de a pólójába kapaszkodva tipegek utána a magas sarkúmban, mert ez nem állapot! Hát valami rosszat szóltam volna?
- Jó, de… Nick, ez a… női mosdó. – az utolsó felét a mondatnak már csak az orromra csapódó ajtónak mondom. Állok ott egy darabig, mint valami ostoba liba. Halkan bekopogok, homlokomat az ajtónak támasztom.
- Nick, jól vagy? Minden rendben? Nem tudok valahogy segíteni? – komolyan aggódom, hát egyszer csak elrohant, és most itt van bezárkózva, és nem tudom, mi van. Kevés dolgot utálok jobban annál, ha valamit nem tudok.
- Dehogy megyek, ne legyél hülye! – égnek emelem a tekintetem, és hátat fordítok a fülkének. A tükör elé lépek, és a makulátlan sminkemet igazgatom.

- Nocsak, valaki latin- amerikai teleregényeken nőtt fel? Ez sok mindent megmagyaráz… - hümmögök elgondolkodást tettetve közben meg tudom, hogy ezt kapni fogok, de rendesen. Mondjuk mást is kaphatnék már, és azt is rendesen, hosszan, sokszor egymás után. Biccentek, hogy nem várja el, hogy itt helyben megdugjam, elvégre hűséget fogadok belátható időn belül. Igaz most még nem lenne annyira nagy bűn…ezen felbuzdulva végig is mérem újfent, de hessegetem a gonosz gondolatok. Nekem Hale kell, és ha egyszer már kifogtam az aranyhalat minek pályázzak pontyokra. Jó, mondjuk Elee nem ponty, hanem őőő…valami jobbfajta hal, sosem voltam otthon a horgászatban.
Beviharzik a tánctanár, akiről messziről süt két tényadat. A szexhiány és a fene nagy feminizmus. Biztos vagyok benne, hogy a tűsarkaival topogna keresztbe rajtam közben meg ordítana, hogy basszam meg, de keményen. Hát a franc essen belé, hogy nincs egy kurva gondolatom, ami nem fülledt erotikába fullad. Ennek hirdetésül büszkén és indokolatlanul zászlót is állítok, már csak a himnusz kéne vagy dallamos felolvasás a Kama Sutrából.
Elrohanok, mint az már ismeretes, bevágom magam előtt az ajtót és minden bajom van, ahogy álló f@sszal parádézok. Elee meg bezzeg az istenért nem bírna odébb haladni.
- Itt volt hely! – morgok, remélve, hogy leveszi, hogy szépen menjen innen, ez nem az ő terepe most. – Nem cserélnéd ki a táblákat? – igen, és én ezt komolyan is gondolom. Menjen és pakolja át a női táblát a pasira majd fordítva, hogy nehogy valami puma rámvesse magán. Ezek jönnek az ondó szagra, ez is bizonyos.
Húzom a sliccem, tolom le a farmert és a boxert, csak úgy ágaskodik a farkam. Most komolyan így verjem ki, hogy az ajtó túloldalán ácsorog?!
- Öm…gyomorrontás…naaaaaagyon büdös lesz, jobb ha futsz… - utolsó reménysugaram, és ujjaimat cövekként álló szerszámom köré fonom.
- Elee…TÉNYLEG menj ki… - próbálok meggyőző lenni és őszintén remélem leesik neki, hogy nem kívánt személy.

Tárgy: Re: Flagstaff-Elee&Nick Szomb. Aug. 01 2015, 23:30

Szúrós szemmel nézek végig rajta, különös figyelmet szentelve az arcának.
- Igen, úgyhogy jól vigyázz, mert a tüzes ír vérem megtanult latin módra tombolni! – aztán nem bírom sokáig vigyorgás nélkül, de még előtte gondosan rámorgok csak úgy, amennyire ezt félig röhögve meg lehet tenni, egész közelről mondom az arcába, hogy „grrrrrrrrr”. Épp csak azelőtt, hogy megbeszélnénk, nem fog megdugni. Még szerencse, hogy nem is akar, mert ugye, elég nehezen mondanék neki nemet, aztán meg elég nehezen néznék Hale szemébe. Mégis kapok egy vetkőztetős pillantást, amit megpróbálok nem észrevenni, de azért a vigyor ott ül a szám sarkában.
Miss Korbács olyan tekintet vet felénk, amitől máskülönben megfagyna az ereimben a vér, de most túlságosan forró a hangulat, hogy Nick lett mára a párom, na meg latin est van, hát akkor most engem senki nem tud lelohasztani, még ez a pókhálós picsa sem. Édes istenem, hogy mennyivel jobban szeretnék valahol egészen máshol lenni! Sajnos, valaki mással, mert amin mostanában a fejem jár, arra Nick marhára nem alkalmas. Bármennyire is igyekszik elhúzódni tőlem, én próbálok eleget tenni a tango követelményeinek, és simulok, húzom magamhoz. Aztán huss, Nick lelép, én meg rohanok utána, mint valami öntapadós pincsikutya.
Pislogok az orromra csapódó wc ajtóra. Ez most komoly?
- Honnan tudod? – nevetek fel kicsit kínban, mert ilyen velem még nem történt. Most fel akarja hívni Halet a klotyóról, hogy elmondja, megkívánt, és bicsibocsi? Vagy mi az isten? Tenyeremet az ajtóra támasztom, sóhajtok, aztán a tükör felé fordulok.
- A táblákat? – a saját szemembe pislogok, összehúzom a szemöldököm. Ennek valami komoly baja lehet, és az nem a szapora fosás. Felülök a mosdók pultjára, leveszem a cipőmet, és halkan magam mellé teszem, aztán finoman lecsúszok, és lehajolok, benézek az ajtó alatt. Nem ül, és háttal van az ajtónak, a nadrág és a boxer a bokájára csúszva. Mi az frász folyik itt?
- Nick… Figyelj, biztosan nem tudok segíteni? – büdös, mi? Hagyjuk már, ha annyira kéne fosnia, már rég összeszarta volna magát. De most komolyan. Itt valami más lesz a probléma. Talán mentőt kéne hívnom… Stroke? Vagy spontán agyfasz? Derekamat a pultnak támasztom, szemezek a csukott ajtóval, és a bokája köré gyűrődött ruhadarabjaival.
- Oké. – az ajtóhoz trappolok, kinyitom, várok egy kicsit, aztán becsapom. Visszaosonok, a szomszéd fülkébe kúszok, lehajtom a wc fedőt, és óvatosan ráállok. Amit látok, arra nem vagyok felkészülve. A barátnőm vőlegénye, a női mosdó egyik fülkéjében, marokra fogott álló dákóval. Hát, meg kell mondjam, csak addig tudok észrevétlen maradni, amíg elakad a lélegzetem. Az csak egy dolog, hogy mélységesen megértem Hale-t, de a lábam megcsúszik, és elég nagy zajt csapok. Az ajkamba harapok, mélyen kussolok, mintha ettől meg nem történtté tehetném csöndes kis zuhanásomat, miközben igyekszem a wc-n kuporogni, hogy semmim se látszódjon sehonnan. Ugyan már, ki más lenne itt? Jesszus, tiszta hülye vagyok. De csak nem szólalok meg, amúgy sem tudnék emberi hangon, túlságosan vinnyognék a visszafojtott röhögéstől. Azért lássuk be, ilyet ritkán él át az ember lánya… Na, erről írj cikket, barátom!

karakterinformáció

» Help Me! ~ Elee & Domi
» Hospital- Elee&Nick
» Lószerű játékok -- Elee&Hale&Nick
» Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee
» Looking for you Elee - Reev

Flagstaff-Elee&Nick

Flagstaff-Elee&Nick

Similar topics

Similar topics