Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Vas. Máj. 25 2014, 14:52

A kávézó teraszán ülök. Kicsit kilógok a sorból, hiszen lovas cucc van rajtam. Bár ezt csak azok látják, akik jobban megnéznek. Elsőre csak annyit láthatnak, hogy egy lófarkas lány világoskék ujjatlan felsőben ül az asztalnál, előtte három kávéval. Az espressos már üres, a cappuccinosban is már csak a maradék tejhab szárad, és egy nagy üvegpohárban épp jegesre hűl a lattém. És ezt mind én ittam meg az alatt a fél óra alatt, amíg Dom-ot vártam, aki a legjobb lókereskedő az államban. Azonban ha valaki be találna nézni az asztal alá, láthatja, hogy feszülős lovas nadrágban és térdig érő lovas csizmában vagyok. Nem túl ideális öltözék, de annyira siettem, hogy még a sarkantyúm is rajtam maradt. Mint kiderült, tök feleslegesen rohantam vissza a városba az istállóból, mert Dom sehol sincs.
Idegesen forgatom ujjaim között az öngyújtómat, közben az utca forgatagát vizslatnom. Hol lehet Dom? Azt mondta, kapott egy nagyon jó ajánlatot Hollandiából. Azért hagytam félbe a hétvégi lovacskázásomat, hogy itt szobrozzak, miközben az emberek csak bámulnak és nem értik, hogy milyen hacukában vagyok? Még két lovat le kéne lovagolnom, de persze nem teszem, mert ha Dom hív, akkor én repülök, nehogy másnak adja el a világ lovát.
Az emberek jönnek, mennek, szerelmespárok búgnak a szomszéd asztalnál és plázacicák vihognak és mutogatnak szemérmetlenül, mikor épp arról csevegnek, hogy mennyire nem vagyok divatos. Nem érdekel, csak Dom jönne már!
Megrezdül a lenémított telefon az asztalon. Sms-t kaptam Domtól, én pedig akaratom ellenére hangosan szitkozódom. Nem érdekel, ha bolondnak néznek. Dom lemondta a találkozót, én pedig hoppon maradtam. A vérnyomásom az egekben; a három kávé is megdobta, de az, hogy feleslegesen jöttem be a városba, az még inkább. Esküszöm, egyszer még megfojtom ezt a pasast!
Idegesen dobom az asztalra a telefonomat, ami az üveglapon továbbcsúszva lelöki a cigis dobozomat az asztalról. Ez tényleg nem az én napom! Hátradőlök a széken, és becsukom a szemem. Megadóan sóhajtok. Feladom…
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Hétf. Máj. 26 2014, 11:42

Egy hét. Pontosan ennyi haladékot sikerült kikönyörögnöm a diploma munkám leadására. Nem mondom, hogy könnyű menet volt, de összejött. Hivatkoztam arra, hogy az összes vizsgámon elsőre átmentem, hogy már jelenleg is dolgozom a helyi lapnál, ezzel öregbítve hőn szeretett egyetemünk hírnevét. Az igazgatóság orra alá toltam a számtalan díjat és elismerést, amit, mint nagy reménységű firkásznak nyomtak a kezembe. Csúnyán néztek, nem örültek, de fél óra vért izzadós harc után győztem. Ennek ellenére, most, ahelyett, hogy otthon szorgalmasan csapkodnám a klaviatúrát, a belvárost járom merő céltalanságból. Fülemben bömböl az Artic Monkeys: „áááár jú mááájn?” Ezt elénekelnem majd Halenek, értékelni fogja.  Amúgy is nyakunkon a fesztiválszezon, rá kell készülni. Szép dolog is a nyár, az összes pénzem lelkiismeret-furdalás nélkül koncertekbe ölöm, de egyelőre most még csak kávéba fogom. Igen, tudom, hogy éppen leszokóban vagyok a koffeinről, és mindenki nyugodjon meg, nagyon jól haladok. Tudom tartani a napi hármas limitet…általában. De ma még csak kettőt öntöttem magamba szóval hol az-az utolsó?
A teraszon kiszúrok egy csajt, három, feltehetőleg üres pohárral. Na tessék, ő is függő. Besorolok a pulthoz, kikapcsolom a zenémet, kérek egy duplapresszót elvitelre. Kezdeti tervem, miszerint gőzölgő feketével a kezemben fogok elzarándokolni az egyetem elé…(nem, nem azért, mert ott nagyobb eséllyel botlanék bele bizonyos személybe, dehogyis) meg hiúsul a szitkozódó sorstársam rövid jelenete után. Lazán átszlalomozok az asztalok között, a szokásos ing-farmer-tornacipő szerelésemben. Felveszem a földön landolt cigisdobozt, közben szemet szúr a lovagló csizma, ami meglehetősen osztályidegen a hollywoodi plasztikbarbik között, de épp ezért már ettől szimpatikus.

- Megnyugtató, hogy másnál is ez a reakció, ha kiürülnek a poharak. – könnyeden ledobom magam a vele szemben levő székre, és gyorsan, nem feltűnően bámulva végigfuttatom rajta a tekintetem. Határozottan csinos és szép, kár, hogy nekem most egy valaki kattog a fejemben megállás nélkül.
- Elszabadult a ló? – érdeklődő hangot ütök meg, ha akarja, elmondhatja mitől bukott ki ennyi. Mostanában úgyis egyre gyakrabban játszom a borostás őrangyal szerepét.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Hétf. Máj. 26 2014, 12:27

Sejthettem volna. Dom nem először játssza el ezt velem, de nem volna okos ötlet összekapni vele.
A cigimet sincs erőm felvenni, pedig a székről is elérném… Minden energiámat arra fordítom, hogy Dom fuldokoljon a csuklástól, bárhol legyen is. Közben az öngyújtómmal játszom. Ez minden, ami anyámtól maradt. Nem sokra emlékszem belőle, de arra igen, hogy már kiskoromban is imádtam a tűzzel játszani és mindig elkértem tőle ezt a lóherés-szerencsepatkós Zippot. Mindig magamnál tartom, bár hasznát igazán csak azóta veszem, hogy cigizek is…
Felpillantok, amikor egy mosolygós férfihangot hallok. Elsőre az az érzésem, mintha egy alkoholistához beszélne. Aztán leesik, hogy három kávé után vagyok, bár a latte fele még ott figyel. Nem is baj, hogy kihűlt, dög meleg van, főleg ebben az átkozott lovas szerkóban. Ki találta ki, hogy nem lehet bikiniben lovagolni? De én is egy barom vagyok, hogy ebbe a sportba kellett beleszeretnem…
Helyes srác dobta le magát velem szembe, bár nem az esetem. Még a cigimet is felvette, de cuki! Igaz kissé, túl közvetlenek tűnik elsőre, de hé, Hollywood már csak ilyen! Magamra erőltetek egy fáradt mosolyt és a cigis dobozért nyúlok.
- Köszi! – mondom és nyújtom felé a Marlborot – Kérsz?
Közben akaratlanul is végigmérem. Elismerem, hogy helyes, tényleg, semmi kivetni való nincs benne, de nem dobban meg a szívem. Különben is a tegnapi koncert jár a fejemben…
Hirtelen nem esik le a lovas poénja, de aztán rájövök, hogy is nézhetek ki a sok forrónacis, meg miniszoknyás szöszi között.
- Ha még csak a ló szabadult volna el… Azt még tudnám kezelni. – forgatom a szemeimet, aztán ismét az arcán állapodik meg a tekintetem. Gyönyörű vonások, de semmi sem mozdul bennem. – Ha azt mondanám, hogy épp azon agyalok, hogyan nyírjak ki valakit, mit gondolnál rólam? Esetleg segítenél eltüntetni egy hullát, ha szépen megkérlek?
A latte-ért nyúlok és belekortyolok. A cukor leülepedett az aljára és most érzem, ahogy egy nagy adag karistolja a torkomat, ahogy lenyelem. Legközelebb jegeskávét rendelek, esküszöm… A pohár fölött figyelem az arcát és várom, mit szól az angyalarcú gyilkos szerepemhez. Ha sikítva szalad el az asztaltól, akkor sem fogok megsértődni, de jobban örülnék, ha venné a poént. Csak a zsarukat ne hívja ki, az olyan ciki lenne…
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Hétf. Máj. 26 2014, 21:54

Elnyomok még egy lusta ásítást mielőtt a kezembe adnák a poharat. De legalább most nincs az a tompa fejfájás, amitől kiállhatatlanul viselkedem, hiába tudom, hogy bőven kapok kárpótlást, ha jófiú vagyok.
- Köszi, nem. – utasítom el a cigit. Nem vagyok nagy dohányos, és ugyan hazudhatnám, hogy idejét sem tudom mikor gyújtottam rá utoljára, de eszemben sincs elfelejtetni azt a mentolos Dunhilles estét.
Érdeklődve hallgatom, amíg kibontakozik, közben kérdőn szökik fel a szemöldököm.Csodálatos, hogy előbb-utóbb mindenkivel kilyukadok a gyilkolászó témáknál.

- Azt, hogy remélem, nem mérget akarsz használni.  Az esetek kilencven százalékában, ha egy haláli koktél által patkol el az ipse, akkor rögtön nőre gyanakodnak és meg kell hagyni, okkal. Pedig az ember azt hinné ti vagytok a kreatívabbak. – olyan hétköznapian adom a tanácsot, mintha csak holmi kávékészítési praktikát osztanék meg vele, nem pedig emberölési ellenjavallatot.. Persze vágom én, hogy poén, de szakmai ártalom, hogy jártas vagyok e téren. Félreértés ne essék, nem sorozatgyilkosként tengetem tétova napjaim, de az oknyomozásnak is megvannak a maga szépségei, még így diploma nélkül is.
- Simán! Elkötünk egy hajót és mehet is a tengerbe, ha meg rábukkannak, ráfogjuk Dexterre.  – igaz, hogy Mr. Morgan Miamiban tevékenykedett, nem LA-ben, de ez elhanyagolható részletkérdés.
- Ja és ne aggódj, nem az évek és a rutin beszélnek belőlem! mentem ki magam még mielőtt holmi pszichopatának titulálna.
- De ha már bűnrészes leszek, megtudom, kit akarsz eltenni láb alól és milyen indítékkal? belekortyolok a duplapresszóba és fájdalmasan meg kell, hogy állapítsam: a belvárosban továbbra sem tudnak normális feketét főzni, de nekem már a minőség is mindegy a lényeg, hogy koffein legyen benne.
- Egyébként Nick vagyok. – mutatkozok be késve, reménykedve, hogy nem álnévvel válaszol vissza. A Mia Wallacenak többet nem dőlök be és különben is, azóta megnéztem a Ponyvaregényt.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Hétf. Máj. 26 2014, 22:35

Visszautasítja a cigit, így én sem gyújtok rá. Talán nem dohányzik – bár milyen ember az, aki nem gyújt rá egy jó kávé mellé? – és nem akarom, hogy zavarja a füst. Pedig, ha egyedül ülnék, talán kettőre gyújtanék rá egyszerre… Helyette inkább csak az öngyújtót forgatom az ujjaim között és néha fellobbantom a lángot, hogy nézzem egy pár másodpercig, majd egy ideges csukló mozdulattal helyére csattintsam a tetejét. A szomszéd asztalnál idegesen cicceg a szerelmespár. Nem érdekel, én se ciccegtem, amikor ők cuppogtak, pedig az sem segített az idegállapotomon.
Félrebillentem a fejem, és kissé összehúzom a szemeimet, úgy vizslatom az arcát, míg gyilkossági tanácsokkal lát el. Jesszusom, kivel hozott össze a sors? Ha ilyen jó ötletei vannak, lehet, hogy felbérelem… És még eltüntetni is hajlandó lenne a hullát. Sőt, jobb ötlete van, mint ami nekem valaha is eszembe jutott volna.
- Dexterre, mi? – kezdek rájönni, hogy nem szabadna komolyan venni. Most hogy jobban megnézem, szemében csibészes fény csillan. Hátradőlök és mosolyogva figyelem, ahogy magyarázkodni kezd. Kérdése azonban váratlanul ér. Elgondolkozom. Sokat tud a gyilkosságokról, de állítólag nem gyilkos. De mellesleg érdekli, hogy kit kéne eltenni láb alól.
- Mit tudsz a lovakról, azon kívül, hogy négy lábuk van, elől harapnak, hátul rúgnak, és középen ráznak? – kérdezem, kissé előre hajolva az asztal fölött. Kihívóan fürkészem az arcát. – Mert éppen a legdörzsöltebb kereskedőt szeretném a kezeim közé kaparintani.
Lehet, hogy észre sem veszi, de egyik szemöldöke a magasba szökik. Elmosolyodom és hozzá teszem: - És hidd el nekem, nem meglovagolni szeretném… - Nem bírom ki, hogy ne teszteljem a tűrőképességét. Ismét hátradőlök és lehúzom a maradék kihűlt lattémat, majd elfintorodok. A leülepedett cukor marja a torkom, így nem túl kecses köhögő roham tőr rám. Nagyszerű! Próbálok itt kihívó megjegyzéseket tenni, de csak nevetségessé teszem magam. Gratulálok, Elee! Mikor nagy nehezen leküzdöm a fulladásos halált, – amit mellesleg Domnak szántam, szóval tényleg igaz, hogy amit másnak kívánunk, az visszaüt, bár soha nem érkezett még ilyen gyorsan - könnybe lábadt szemekkel, bocsánatkérő mosollyal válaszolok a bemutatkozására: - Elenore. De szólíts csak Eleenek. Arra jobban hallgatok.
Nick. Egyszerű, de nagyszerű, viszont sok mindent takarhat. Talán nem is az igazi neve? Hiszen simán lehet, hogy tényleg bérgyilkos… Én meg még a becenevemet is elmondtam neki… Ó, Istenem! Én se leszek már hülye…
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Hétf. Máj. 26 2014, 23:56

Határozottan jó pont, hogy nem kezd el pöfékelni melletem, noha annyira nem zavarna, hozzá vagyok már szokva a füsthöz rendesen, lévén, hogy a baráti köröm domináns része aktív láncdohányos. Figyelem, ahogy az öngyújtóval babrál. Vagy nagyon ideges vagy piromán, de az is lehet, hogy a kettő vegyítve keveredik az ereiben csörgedező nikotinos koffeinnal. Minden esetre, amíg engem nem akar felgyújtani, addig úgy csattogtatja a lángot, ahogy jólesik neki.
- Ki másra? Az után finálé után meg is érdemelné, hogy elkapják az egész Showtime stábbal együtt! - ha lehetőségem nyílik rá rögvest szidom hajdan elvakult rajongással körbevett sorozatom utólsó képkockàit. Tény, birka türelmű ember vagyok, de akkor konkrétan jbeakartam verni mit sem sejtő, ártatlan laptopom képernyőjét.
- Szeretik a kockacukrot meg a répát és alapjaiban döntik meg a fehér lovon bevonuló szőke herceg illúzióitokat, mivel elvileg fehér ló nincs is. De szőke herceg még lehet. - követve példáját én is közelebb hajolok az asztalhoz, közben kutatva kihívó tekintetében, hasonló pillantásokat küldve felé.
Következő mondatán muszáj halkan felnevetnem. Ha azt hiszi ennyivel zavarba tud hozni, hatalmasat téved. Minden esetre egy játékos félmosoly szökik fel az arcomra. Nem tudom mi történt itt, hogy hirtelen ennyi vagány csaj rohamozta meg városunk prűdikékkel gazdagon hintett utcáit, de kifejezetten tetszik ez a fajta vérfrissítés. Ugyan nekem már meg van a személyes kedvencem és number one-om.

- Pedig talán még kedvezményt is kapnál, ha az a bizonyos kereskedő érzi benned a tehetséget! - az nem is kétséges, hogy értené a dolgát, ez a második mondata után nyílvànvalóvá vált. Természetesen a rendes lovaglásról beszélek, rossz, aki rosszra gondol...szóval én is. Azt ugyan erősen kétlem, hogy Halet überelni tudná. Az emlékektől megint össze-vissza csapkod a szívem. Basszus.
Viszont láthatja, hogy én sem vagyok szívbajos kérdés Ő meddig bírja...úgy tűnik addig, amíg el nem távozik az élők sorából, egy latte okozta halálban. Kellett nekünk öldöklésról filozofálni.

- Hé, nem ér megfulladni! - jobb híján elé tolom a kávéspoharamat, hogy nyugodtan kortyoljon belőle ha az segít, maximum majd fintorog egyet ha rájon, hogy én cukor nélkül iszom.
- Szóval Elee, mit ártott neked az a dörzsölt lókupec? - kíváncsiskodom tovább karitatív jelleggel, mert, amilyen vehemenciával csapta a mobilját az asztalra a válogatott jó kívánságokkal egyetemben, elég rendesen felhúzhatta az ürge. Azt meg jobb néha kibeszélni, én pedig addig sem nézegetem az órám, ameddig hallgatom.


A hozzászólást Nicholas Hill összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Máj. 27 2014, 14:58-kor.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Kedd. Máj. 27 2014, 00:37

Jót mulatok, ahogy egy pillanat alatt felhúzza magát Dexteren. Ezek szerint nem jött be neki a zárás. Tulajdonképpen soha nem izgatott maga a sorozat, hallottam róla ezt is azt is. Láttam az emlékek felidézésétől megcsillanó őrült fényt a szemében, ami szinte azonnal kihunyt, ahogy újabb témát vet fel. Kérdésemre olyan választ ad, amire nem számítottam. Tuti, hogy látott már lovat és még azt is tudja, hogy nincs fehér ló. Illetve van, de azt albínónak hívják. Jó pont a helyes Nicknek.
- Nem hiszek a szőke hercegekben. De persze nincs kizárva, hogy valahol létezik, mondjuk egy párhuzamos univerzumban… - eltűnődöm. Vajon létezik a szőke herceg? Egyáltalán, hol vannak még hercegek? Á, mindegy, most akkor sem venném észre, ha szembejönne. Még fehér lovon sem tűnne fel… Egyébként is… Hol volt ez a srác eddig? Komolyan itt élek már egy ideje, de még sosem láttam. Vagy csak nem tűnt fel? Végül is külsőre olyan átlagos hollywoodi srác. De a humorát már most sikerült megcsillogtatnia. Kezd érdekelni…
- Hidd el, Nick, ismerjük egymást ezzel az átkozott barommal egy ideje. – keresem a tekintetét, hogy kiderítsem, milyen gondolatok suhannak át a fején. Megtört mosolyt eresztek meg felé, hátha beveszi a sanyarú sorsú, elhagyott lányka esetét, mielőtt tisztázom a dolgokat: - Már ami a sportra vonatkozik. Nem tesz jót az üzletnek, ha érzelmeket viszünk bele…
És ekkor beütött a köhögő roham. Ó, hogy az ég áldja meg, aki kitalálta ezt a nyomorult kristálycukrot… Legközelebb édesítővel iszom a kávét, ha egyáltalán túlélem ezt a napot. Elém tolja a kávéját. Bár normális esetben nem iszom idegenek poharából, de ez most vészhelyzet. Aprót kortyolok az elviteles pohárból, és azonnal tágra nyílnak a szemeim. Nem volt jó ötlet. A fekete erősen marja a torkomat, gyomorszájamat, de visszafojtom az újabb köhögést. Sok volna a jóból…
- Jesszus, még, hogy a nők ölnek méreggel… - rekedt a hangom a köhögéstől és az erős kávétól, közben visszatolom elé a poharat – De azért köszi, a szándék a fontos.
Próbálom összeszedni magam, zsepit keresek, de a zsebemben csak a kocsi kulcsomat találom. Kicsapom az asztalra az Abarth kulcsát, és a hátam mögé nyúlok, hogy a székre akasztott táskámban kutakodjak. Végre találok egy zsebkendőt és megtörölgetem a szemem.
- Ó, nagyon jól fogalmazol! Én még ekkora kupeccel nem találkoztam… - keserű a szám íze, mikor végiggondolom, hogy is kerültem én ide, és miért is beszélgetek Nick-kel. – Röviden annyi a történet, hogy felhívott egy remek ajánlattal, és én bedőltem neki. Ide rohantam, fél órát vártam rá, majd közölte, hogy „bocsi, mégsem érek oda, közbejött valami”. Szóval már megint csak az időmet rabolta.
Idegességemben a zsebkendőt szorongatom. Aztán felnézek és elvigyorodom.
- Na, most te jössz! Hogy kerültél az asztalomhoz? Persze azon kívül, hogy nem tudsz ellenállni a gyönyörű, ám annál mocskosabb szájú lányoknak.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Kedd. Máj. 27 2014, 16:05

Elfojtok egy mosolyt, amint kategorikusan kijelenti hitetlenségét a szőke hercegekben. Úgy tűnik ma már senki nem táplál hiú reményeket Prince Charming irányába.
- Szegény Disney most, hogy foroghat a sírjában. Mennyit fáradozott azért, hogy minden féle hős lovagokkal árassza el a nagyérdeműt, erre tessék mindenki kiábrándult. hiába, lassan azok a mesék is lecsengenek. Helyette kapjuk tüptürüpptüptü Dórát a felfedezőt, Diegoval karöltve és közben pedig csodálkozunk azon, hogy mitől butul a soron következő generáció.
Viszont ezek szerint még nem találta meg az a nagybetűs, romantikus nyálban és giccsben úszó szerelem vagy pedig csúnya véget ért. Talán pont ebből a jóemberből ábrándult ki, aki hoppon hagyta. Már majdnem tényként könyvelem el magamban ezt a légből kapott találgatást, de hamar lerombolja a felépített elméletemet. Halkan, méltatlankodva fel is ciccenek, amiatt, hogy nem jött be a eszmefuttatásom. Van még hova fejlődni, ha sherlocki magasságokba akarok emelkedni.
- Na látod, ebben igazad van. Kezdetben meg kell hagyni, jövedelmező, de később csak a baj van vele. –  ezt, ellentétben a gyilkolási ötletekkel, már bőven saját tapasztalatból mondom. Néha nekem is jól jött volna, ha hideg, halvérű üzletemberként bírok viselkedni.
Nem bírom ki, elnevetem magam azon, ahogy kávémra reagál.

- Nem értem mi bajod vele, így a legjobb. – visszahúzom magam elé a poharat, amíg ő rendbe szedi magát.
- Hozzak vizet vagy megmaradsz? – mondom én, hogy indokolatlanul kedves lettem. Az okát inkább nem akarom elemezni, mert félő, hogy ez is Haleig vinne és éppen azon vagyok, hogy ha csak pár másodpercre is, de másra tudjak gondolni.
- Nem mondod, hogy Abarthod van?! Én 207-es nézegettem, jövőbeli oldtimer gyűjteményem nagybecsű darabjának! - ha befutott író leszek tuti, hogy bevásárolok régi kocsikból, ezt már vagy négy éves koromban eldöntöttem.
- Ez a munkám! küldök egy büszke mosolyt felé. Újságíró vagyok, ott meg azért nem árt, ha az emberfia megfelelően forgatja a szavakat.
Érdeklődve figyelem, ahogy felvázolja a sztorit, közben kortyolok párat.

- Ennél nagyobb bajod ne legyen az életben! Nézd a jó oldalát, legalább kávéztál egyet…kettőt…hármat. – végigmérem újra az előtte tornyosuló üres poharakat. Lehet még nálam is nagyobb koffeinfüggő? Nem, azt nem hinném, akkor nem fulladásban, hanem szívrohamban akart volna meghalódni.
- És nem mellesleg találkoztál velem szóval már megérte.kacsintok felé, mintha jelenlétem mindent kárpótolna.
- Különben is, lehet, holnap már örömödben dobálod a cigis dobozt, mert nyélbe ütöd azt az ajánlatot. – persze értem én, hogy nem ez első alkalom, hogy az utolsó percben hátrált vissza a kedves kereskedő, de ha vele együtt kezdeném szidni attól senkinek nem lenne jobb.
- Tehetek róla, hogy ez a gyengém? – színpadias megjátszással tárom szét a karom, mintha a világ legnagyobb problémája ez lenne. A poén az, hogy van is abban némi igazság, hogy az ilyen fajta csajok előnnyel indulnak nálam.
- Kérlek, én  a diplomamunkámon dolgozom…öt percenként másfél órás szünettel és most éppen ez utóbbi áldásos hatását élvezem.– kevés lesz, azaz egy hét haladék ha így folytatom. A szobámban esélytelen, hogy a monitorra koncentráljak, ha beülök valahová, akkor is mindig eltereli valami amúgy is lankadó érdeklődésemet a legépelendő oldalakról.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Kedd. Máj. 27 2014, 18:19

Mosolyog. Rajtam. Na, várj csak! Fogok itt még én is mosolyogni Rajtad.
Komoly? Disney maradványainak testi épségén aggódik? Talán ő hisz a hercegnőkben? Végül is… Jó helyen van hozzá… Hollywood tele van buta, gazdag és nem annyira gazdag hercegnőkkel. Tulajdonképpen nem csodálkozom, hogy Disney bácsi pártján áll. De most komolyan! Csodálkozik, hogy kiábrándultunk a szőke hercegekből? Persze, elismerem, hogy jóképűek, de az összes olyan mérhetetlenül ostoba… Mindegyiket dróton rángatja az anyjuk vagy az apjuk vagy az adott hercegnő. Jó, oké, Smith a Pocahontasból jöhetne. Talán…
Figyelem az arcát, ahogy a Dommal való kapcsolatomról mesélek neki. Bevette. Nem hiszem el! Látszik a fején. Komolyan, az arcára van írva, még látja is maga előtt a fülledt jeleneteket az istállóban, a ló szállító kamionban… Nem is rossz ötletek… Na, de Dommal? Kizárt. Milyen csalódott, amikor lelövöm a poént! Ó, de édes! Tényleg elhitte… De mintha kicsit elábrándozna… Talán neki nem sikerült betartani a határokat? Igaz, pasiból van… Hát, ez van, ha az ember a farka után megy… Még szerencse, hogy nekem nincsenek ilyen problémáim!
Hogy lehet feketén inni a duplapresszót? Legalább egy kis tejet tehetett volna bele. Meg akar mérgezni? Kedves… Jó, tudom, csak jót akart. Azt hiszem…
- Egy kis tejet elbírna… - húzom el a szám, amint levegőhöz jutok. Vizet? Nem, még csak az kéne, hogy egy hirtelen köhögéstől az arcába köpjem… Nem csináltam még eléggé hülyét magamból?!
- De, Abarthom van. Viszont még egy darabig nem lesz oldtimer korban… - felmosolygok rá a zsebkendő mögül. Csípem, hogy ért az autókhoz. Apámat régebben azzal riogattam, hogy tuning cégbe vágok. Persze saját műhellyel kezdtem volna…
- Szóval valamiféle író vagy. – félrebillentett fejjel mérem végig ismét – Forgatókönyv? Nem! Tutira újságíró vagy! Nem vagy elég elvarázsolt és szétcsúszott külsejű a forgatókönyvekhez… És milyen területen dolgozol? – kíváncsiskodom tovább.
Fásultan adom elő a napomat. Érdekli? Vagy csak tetteti? Mindenesetre jó a meglátása. Hova izgulok? Másoknak sokkal nagyobb gondjaik vannak… De egy hülye, hülye, hülye sznob picsa lett belőlem! Már megint… Pedig kezdtem leszokni róla. Igaz, ha a lovakról van szó, mindig is finnyás voltam. Viszont abban tényleg igaza van, hogy ha Dom nem ver át, most nem beszélgetnénk. Egy kedves barátom mondta mindig: „Véletlenek vannak, csak nem véletlenül történnek.” Ha ehhez hozzávesszük, hogy hiszem, minden okkal történik, akkor meg is vagyunk az elmélettel, hogy mit keresünk mi itt.
- Ó, a cigimet csak extrém boldogság esetén dobálom. Ahhoz több kell, mint egy jó üzlet. – tény, hogy jobb kedvre derít ez a srác. Máris fülég érő szájjal vigyorgok rá. Biztosan bolondnak tart… Nem igazán törődöm vele, mit gondol rólam… Na jó, talán egy kicsit. Főleg, hogy veszi a mocskos szájú csajokról szóló poénomat. Színésznek nem lenne Oscar díjas, de nem rossz, azt meg kell hagyni. Remekül adja az ártatlant.
- Távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezem a stratégiádat, de ha jól tudom, nincs már sok időd… Biztos már csak az utolsó simítások vannak hátra, ha ilyen nyugodtan kávézgatsz. – igyekszem a mondanivalóm élét elvenni egy kedves mosollyal. Remélem, nem a sértődékeny Hollywood-herceg típushoz tartozik, különben rövidre sikerül ez a nem véletlenül véletlen találkozó.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Kedd. Máj. 27 2014, 21:25

Ma még visszavágok neki a szívatásért. Igazából nem is az zavar, hogy sikeresen bedőltem neki, hanem az, hogy elhittem, hogy tökélyre fejlesztettem a következtetés hatalmát, erre tessék, kiderül, hogy alaposan mellé lőttem…megint.
A Sors bünteti is, mindjárt eltalál halálozni, ha nem fulladásban, akkor a kávémtól. Kevés emberrel találkoztam, aki hasonló ízléssel öntötte volna magába a feketét, bár azt abban, ahogy én iszom, amiben meg amúgy van némi ellentmondás, mert alapvetően elképesztően édes szájú vagyok.

- Akkor 500-asod van, ugye? – mérget vennék rá, hogy olyannal furikázik. Illene is hozzá, a húgom is olyat akart magának miután közöltem vele, hogy ne is álmodjon a BMW-m vezetéséről.
- Nem vagyok elég elvarázsolt? – ezen felnevetek. Ha tudná, hogy az alaphelyzetemhez képest az elmúlt napok mennyire szentimentálissá tettek, menten visszavonná ezt a kijelentését. Minden esetre valahol megnyugtató, hogy nem üvölt rólam ezerrel az, hogy konkrétan elvesztettem valahol valódi önmagam, és persze az is, hogy tart szétcsúszottnak.
- De, beletrafáltál, valóban firkász vagyok. Eddig kritikákat írtam, de már bő féléve ok nyomozok, szóval légy nyugodt ezért vagyok ennyire jártas a gyilkolászás témában.   –  tessék látni, én a jó fiú vagyok…legalábbis ebben az értelemben jó, más oldalról pedig senki nem kérdezte, nem igaz?
- És te? Mit csinálsz ha éppen nem akarsz kinyírni valakit? – azt már tudom, hogy szeret lovagolni...és még magát a sportot sem veti meg, de érdekelne mit tanul. Kitalálni már meg se próbálom,egy kudarc elég volt egyelőre.
Az azonban sikerként elkönyvelendő, hogy már nem puffog, hanem vigyorog, mint a tejbe tök. Pár napja még lehet, hülyének tartottam volna, de most…nem, nem akarok mindig ehhez a témához kanyarodni vissza, mert ez zsákutca.

- Több mint egy meglovagolandó jószág? – a kérdés pont olyan kétértelműnek lett szánva, mint amilyenre sikerült. Ha már ő is kóstolgatott engem, akkor én miért ne tegyem?
- Kaptam haladékot! – büszkén mosolygok, ami következő enyhe irónia ízű megjegyzésétől sem hervad le.
- Már csak pár oldal maradt...olyan negyven-ötven….- hamar túlteszem magam a tényen, hogy rohadt szarul állok továbbra is a szakdogával. Esküszöm szobrot emeltetek magamnak, ha sikerül pontot tennem az utolsó mondatom végére.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Kedd. Máj. 27 2014, 22:54

Magabiztos, amikor megtippeli az autóm típusát. Á, szóval ért a tippeléshez, nagyon jó! Lesznek még ebből mosolygások. A következő mondatommal sikerül megnevettetnem. Sikerélményként könyvelem el, és ettől az én hangulatom is felfelé ível. Kifejezetten édes a mosolya. Meglepően jó kisfiús, bár valahogy nehezen tudom róla elképzelni, hogy nincs benne semmi vadság…
- Tudod, a forgatókönyv írókat mindig borzas hajú, szemüveges, nyúzott és űzött tekintetű hapsiknak képzeltem el. Te pedig láthatóan nem ez a típus vagy.
Kiderül, hogy én sem vagyok rossz emberismerő. Szóval oknyomozó újságíró. Felkapom a fejem. Érdekel a téma, és talán még a segítségemre is lehet… Talán. De ahhoz nagyon össze kéne barátkozunk. Persze nem haladunk rosszul, de soha nem lehet tudni, mit hoz a következő mondat.
- És miről írtál kritikákat? Filmek? Darabok? Éttermek? Kávézók? – valahogy úgy érzem muszáj többet megtudnom róla.
Itt is az újabb lehetőség, hogy a tippelési képességeit teszteljem; érdekli, hogy mivel foglalkozom a gyilkosság-tervezgetés mellett. Na, vajon mit néz ki belőlem? Persze nehezített pályán indul, hiszen míg én sima 200-on indultam, neki a 400 gátat kell leküzdenie. Mondhatni álruhában vagyok, ebből maximum arra tud következtetni, amit már eddig is tud. Na, de lássuk, mire jut velem?
- Mit tippelsz, mit csinálok? Annyit elárulhatok, hogy a lovaglás csak hobbi. Versenyszerű hobbi. – teszem még hozzá, és kihívóan mérem végig közben.
Hogy mi lehet az oka annak, hogy örömömben dobálom a cigit? Hogy egyszerre több lovaglási lehetőség is van? Milyen értelemben? Na, nem, ennek nem dőlök be! Átlátok a szitán.
- Sosem árt, ha több jószág is van, de nem hiszem, hogy ettől még dobálózni támadna kedvem. Szép és jó lovagolni, bármilyen ágazatát is űzi az ember, de nem ilyen jellegű örömökre gondoltam extrém címszó alatt… Ez hol extrém? Nem hittem volna, hogy ennyire konzervatív vagy… - nem bírom kihagyni. Imádom szívni mások vérét, nem tehetek róla.
A szakdolgozata iránt érdeklődöm. Végzős, bár megmondom őszintén, tőlem gólya is lehetne, kortalan az arca. Haladék? Ilyet is lehet? Jó tudni, biztos ami biztos. Bár kíváncsi lennék, mivel tudott hatni a tanszékvezetőkre. Mondjuk az tény, hogy remek beszélőkéje van… Szerintem bármiből képes lenne kidumálni magát.
Pár oldal. Várjunk csak! Ötven oldal? Jól értettem? Az egy teljes szakdolgozat…
- Mennyi haladékot kaptál pontosan, hogy elvégezd az utolsó simításokat? – könyökömmel az asztalra támaszkodok és tenyerembe támasztom az állam. Fürkésző tekintetem elől semmi sem maradhat titokban. Legalábbis szeretném ezt hinni…
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Szer. Máj. 28 2014, 01:07

Leírásából kiindulva minden második bölcsész elmehetne forgatókönyvírónak. A nagyobb baj, hogy ezt meg is teszik és büszkén árasztják el a filmipart celluloidhulladékok garmadájával.
Észreveszem, ahogy felkapja a fejét az oknyomozásra...lehet, hogy nekem lesz majd félnivalóm?

- Elkeserít, hogy előbb jut eszedbe rólam az étterem, mint a könyv! - megjászott méltatlankodással lázadok
- Film és könyv, de volt már darabról is kritikám, pontosabban musicalről...Macskák...eret vágtam. - az akkor átélt tömény unalom felejthetetlen. Élménynek élmény volt, de köszöntem nem repetázom, úgy, ahogy a vak találgatásokból sem állt szándékomban, de ha már feldobta a labdát ám legyen. Állom a kihívó pillantásait, hasonlókat küldök irányába.
- Modellkedsz vagy modellkedtél. Random nyögök be valamit, ami először eszembe jut. Persze olyan határozottsággal adom magam elő, hogy még ha életében nem járt kifutón is el kelljen gondolkodnia. Lazán végigfuttatom rajta a tekintetemet, ezzel nyerve magamnak pár másodpercet, amíg kitalálok valami levezetést arra, hogy ötlöt eme remek elképzelés fejembe. Éljen e nemes eszperente nyelvezet.
- Az ilyen az első pillanatban észrevehető. A tartásból, amit ugyan foghatnánk a sportodra, de nem tesszük. Nem mellesleg aaa.. barátnőm is az, és meglehetősen hasonlítassz rá jellemileg. - érezhetően hezitálok a 'barátnő' szó előtt. Annyira furcsa ezt így kimondani, nem vagyok hozzászokva. Érlelni kell még magamban, mint valami jó bort.Egyáltalán hívhatom így Halet? Hagyjuk.
Az azonban határozottan feltűnt, hogy Ő és Elee több mindenben megegyeznek, és nem feltétlen csak a lovagló tehetségre gondolok. Azt az utóbbinál nem tudhatom milyen...Hol is tartottam? Ja, igen, szóval hasonlóságok...van egy pár.

- Az egyetem meg talán filmgyártást tanulsz. Azt tudom, hogy nem klasszikus kommunikáción vagy. Akkor legalább látásból ismernélek...de lehetséges, hogy nem csak onnan. - ha előbb összefutok vele is a folyosókon, amikor még tett is követhette volna a könnyed flörtöket, kár, hogy azóta belettem hálózva.
A nem is olyan burkolt oltása gyorsan s nyersen ér. Ahhoz vagyok szokva, hogy én csapkodom a 'ba dum tss' cineket. Hitetlenkedő vigyorral pislogol felé, meg kell hagyni, jól csinálja.

- Konzervatív?! Én? Ugyan, kérlek. Hidd el, hogy, ami neked már extrém lenne nálam még átlagos. - nem félreérteni, ez nem felhívás keringőre, habár lehetne az is, de nem. Ez a hangsúlyomból azonban nem biztos, hogy átjön.
Szakdoga. Na igen, kényes téma, minden hallgatónak, nekem meg főleg, mert alkotói válságban szenvedek. Igen, én így hívom a lustaságot. Mennyivel szebben hangzik, nem?

- Egy hetet..deee elég lesz. - ezzel inkább magamat nyugtatom. Elhatároztam, hogy befejezem időre és be is fogom.Ámen.

Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Szer. Máj. 28 2014, 17:52

És tényleg! Tényleg elmehetne színésznek! Megmosolyogtat, ahogy „sértetten” előadja az álláspontját. Izgalmas melónak hangzik, bár el tudom képzelni, hogy bele lehet nyúlni néhány botrányosan szar dologba is… Macskák? Jujj… Oké, már nem is irigylem annyira.
Nem hagyhatom ki, hogy ne teszteljem. Tippel, és beletalál. De engem nem tud átverni, a szemén látszik a bizonytalanság. Hátradőlök, és mosolyogva nézem, ahogy végigmér. Most már nem igazán szokták megmondani rólam, hogy van mögöttem némi modell múlt, de hát ki tudja. Valamit kénytelen lesz kitalálni. Tekervényes magyarázatba kezd. Várjunk csak! Barátnő? Szemöldököm felszalad, de korántsem azért, mert kiakadok a tényen, hogy nem szingli. Csupán csak csodálkozom, hogy egy ilyen tipikus szívtiprót valaki meg tud lasszózni. Valószínűleg nem nagyon volt eddig hosszú kapcsolata, nehezére esik kimondani: barátnőm.
- Látom, szakértője vagy a modelleknek. – észre sem vettem, de ismét az öngyújtómmal játszom; forgatom az ujjaim között, meg-megsimítom a mintát rajta. – Ha gondolod, szívesen megtanítok néhány trükköt a barátnődnek. Remek tanár vagyok, ami a lovaglást illeti.
Szó, ami szó, szívesen húzom az agyát, de jól jönne egy tanítvány is. Régebben voltak tanítványaim és imádtam csinálni, de az utóbbi időben nem volt időm extra edzéseket bevállalni az egyetem miatt. Felcsillan a szemem, hogy talán újra szert tehetek egy tanítványra, és Nickből nem nézek ki olyan barátnőt, akivel nem találnám meg a közös hangot.
- Filmgyártás… Nem is rossz ötlet, de ez most nem talált. Számítógépes grafikát tanulok. – alkaromat az asztalra támasztom és előredőlök. Kacéran mosolygok, ahogy megfogalmazódik fejemben a következő mondat. – Most, hogy így mondod… Megelőzött a híred. De tudod mit? Kicsit azért bánom, hogy nem egy szakra járunk. Ha minden igaz, amit hallottam rólad… Hát, mit ne mondjak, nem lett volna ellenemre egy kis ismerkedés.
Hangom könnyed, mosolyom kacér. Szokásos… Mindig azokkal megy a legjobban a flörtölés, akiktől a világon semmit nem akarok. Az ilyen pasikkal azért jó jóban lenni, mert így legalább nem rozsdásodik be pengeéles nyelvem.
Hogy kiakadt már azon, hogy konzervatívnak neveztem! Felkacagok a reakcióján. Nem hittem volna, hogy ennyire sikerül a tyúkszemére taposnom…
- Na, mesélj, mi az, ami nekem már extrém, ha már ennyire jól kiismertél! – egyszerűen nem bírom kihagyni. Tudni akarom, hogy mit néz ki belőlem!
- Egy hét? Ötven oldalra? – szemeim kikerekednek – Jó, jó, értem én, hogy író vagy, de… Ez egy szakdolgozat! Persze semmi közöm hozzá, ne haragudj, ha kioktattalak, csak kissé elcsodálkoztam…
Olyan jól elbeszélgetünk itt a kávénk mellett Nick-kel, hogy szinte észre sem veszem, hogy kissé tolakodó, amit mondok. Próbálok visszavonulót fújni, de amit kimondtam, már kimondtam…
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Szer. Máj. 28 2014, 20:58

Győzelem! Most rögtön indulok a lottózóba! Beletrafáltam a modell témába, még ha suta próbálkozásnak is indult. Ezt neki különben sem kell tudnia, higgye csak el, hogy remek megfigyelő képességem van. Ez részben igaz is, nem elhanyagolandó erény ez az újságíróknak. Mindent észre kell venni, azt a kósza részletet is, ami felett a szak avatatlan szemek elsiklanának. Jelen esetben például, csak, hogy tovább szőjem magamban a történetet,(komolyan tiszta Gyilkos elmék, már profilozok is), felfigyelek arra, hogy ismét gyújtóját bizerálja.
- Áruld már el mi miatt kattogsz ennyi! Pasi? - nem csak a fuccsba ment találkozó az oka , ebben biztos vagyok. Na majd kiderítem, a legrosszabb esetben nem válaszol, témát terel vagy itt hagy a francba.
Az ajánlatán újból felnevetek

- Nem nagyon kell korrepetálni, de megérdeklődöm, hogy érdekli-e ezen sportág. mert persze arról beszélgetünk. A sportról, csakis arról. Azt meg amúgy is erősen kétlem, hogy bármi újat tudna tanítani Halenek, így is bőven túlképzett, aminek én mérhetetlenül örülök.
Lebiggyedő szájjal jelzem csalódottságomat, hogy ez a hajó nem süllyedt, de még csak nem is talált.

- És akkor majd te fogod animálni a soron következő Mickey egereket? – lehet, hogy totál mást tanul, de elvileg az is egy ágazata és még a filmgyártáshoz is valahol köze lenne, szóval akkor elmondhatom, hogy közel jártam az igazsághoz.
- Mit hallottál rólam?! – kínzó kíváncsiság mar végig az ereimben. – És igen, minden igaz! – vigyorgok büszkén, mintha tudnám mit is takar az a „minden”
Miről pletykálhatnak vajon a hátam mögött? Biztos csupa jót…vagy…nem, csak jót vagy semmit. Egyáltalán ki mesélt rólam neki?
Lázasan kutatok az emlékeimben, valami olyan után, ami meghökkenti, de csak az elmúlt napok eseményei pörögnek le újra. Rászorítok a kávéspoharamra, kortyolok is belőle, hátha a koffein elkergeti  a felkavarodó képkockákat és visszanyerem a normális önmagam. Már ha volt ilyenem egyáltalán.

- Úri ember ilyenről nem beszél. – diplomatikus és egyben sejtelmes mosollyal térek ki a konkrét válaszadás elől.
- Hagyjad csak, már megszoktam. legyintek egyet a megrökönyödésére.
- A határidő örök ellenségem, de mindig nyerek, vele szemben is. – a hangsúlyt az utolsó szóra helyezem.
- Viszont ha jól sejtem, te még nem az végső egyetemi éved taposod…- akkor értené, hogy egy szakdogát sosem lehet befejezni. Maximum abbahagyni.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Szer. Máj. 28 2014, 22:12

Pörgetem, forgatom az öngyújtót a kezemben. Ha a kezem ügyében van ez a tárgy, mindig eszembe jut Anya. Az, ahogy négy éves koromban Apa egyik nap azzal jött haza, hogy Anya elment, és nem fog visszajönni. Emlékszem, hogy sírtam, őrjöngtem és hetekig az ágyában aludtam. Sosem tartottam Apát hazugnak, de abban az időben minden reggel úgy ébredtem, hogy talán majd ma, most biztos itt lesz mellettem. De persze nem volt. És minden este órákat ültem a szobám ablakában lefekvés előtt a kocsifelhajtót lesve, hogy mikor jön haza. De soha nem jött. Évekbe telt, míg erről az ablakban ülésről leszoktam, és beletörődtem, hogy Anya elment. Kirángat a múltamból a kérdésével. Jogos, itt ülök egy helyes, érdekes sráccal és én olyanokon gondolkodom, amin már nincs mit gondolkodni.
- Nem igazán… Illetve nem tudom. Persze az is van, veletek, pasikkal mindig van valami gáz. – megjátszott nehezteléssel nézek rá és átfut az agyamon az előző este, de elhessegetem az emlékeket.
- Szívesen látom, bármikor jöhet tanulgatni. – megadom Nicknek a telefonszámom, hogy a barátnője elérjen, ha tetszik neki az ötlet. Remélem nem ért félre, és nem gondolja azt, hogy rányomultam, mert meg sem fordult a fejemben. Van nekem elég gondom így is…
- Nem tudom, mi a frászt fogok kezdeni a diplomámmal… Azt sem tartom kizártnak, hogy nem a szakmámban fogok dolgozni, csak hát kell valami papír, hogy kiakaszthassam a falra. – Nick egy egyszerű kérdéssel rádöbbent arra, hogy nem is biztos, hogy jó helyen vagyok. Persze imádok rajzolni, és élvezem az órákat, az egyetemi élet csodás, de nem látom magamat, amint ezzel a technikával dolgozom. Van még időm, majd kialakul.
Elégedettség tölt el, hogy érdeklik a róla szóló pletykák. A pletykák, amik koránt sem biztos, hogy róla szólnak; bár a lányok körében terjengnek pletykák egy srácról, akivel életre szóló élmény lefeküdni, nevet sosem mondanak, a személyleírás pedig elég sokrétű. Talán nem is létezik a suli szex istene, de ezt neki nem kell tudnia. Azt sem tudja, mit beszélnek róla, de simán rávágja, hogy minden igaz. Magas labda. Nagyon magas…
- Szóval minden igaz? – megjátszom a meglepettet – Hát ezt nem gondoltam volna… Az is, amikor a raktárban ragadtál egy csajjal, mert közben a teremben (amiből a raktár nyílik) elkezdődött egy óra?
Persze, hogy nem bírtam ki, elröhögtem magam.
- Nyugi, csak ugratlak! – komolyan, még a végén megköszönöm Domnak, hogy nem jött el… Ilyen sem volt még!
Még jó, hogy arról nem beszél, hogy mi neki az extrém, és még jó, hogy nem kezd el tippelgetni, hogy nekem mi az extrém… Az kéne még, hogy kiderüljön, kettőnk közül én vagyok a konzervatív. Jézusom, de ciki lenne!
A következő kérdésemre adott reakciója megdöbbent; hogy lehet valaki ennyire laza? Egy hét alatt egy nyamvad tizenöt oldalas beadandót nem tudtam megírni kettesnél jobbra, ő meg egy szakdolgozatra hagy ennyi időt. Taníts, mester!
- Szóval versengő típus vagy? És nem igazán szeretsz veszíteni, igaz? – istenem, hány ilyen embert ismerek. A legjobban azt ismerem, aki éppen itt ül, ennél az asztalnál és nem Nicknek hívják…
- Ami azt illeti, nem vagyok már messze tőle. Másodéves vagyok, és jönnek a vizsgák, mint tudod. Szóval hamarosan megtapasztalom, milyen szakdolgozatot írni egy hét alatt.
Rezegni kezd a telefonom. Dom hív, de kivételesen kinyomom. Nincs kedvem vele beszélni, sokkal jobban érdekel Nick, és ha még eleget beszélgetünk, lehet, megkérem egy kis privát nyomozásra…
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Szer. Máj. 28 2014, 23:47


​Még egy pont ide, ma nagyon elememben vagyok, a pasi tippem is bejött, mondjuk nem kell nagy agytrösztnek lenni hozzá, hogy az ember rájöjjön, arra, hogy mindig a félrecsapkodó szív a hibás. De attól még, ide azzal a tippmixszel!

- Tehát pasi…mi a gond vele? Meleg? Háza…hé, mi az, hogy mindig velünk van gáz? – hörrenek fel rögvest. – Már nem azért, hogy kötözködjek…bár talán azért is, de veletek sokkal, sokkal több probléma van és ez tény. – mentem meg magam és összes férfitársam becsületét.
- Szóval mi a baj vele? Nyugodtan önts ki sajgó szíved, nem élek vissza az információkkal, a diktafonom otthon hagytam. – kanyarodok vissza az előbbi témához. Valahol érdekel is, mi piszkálja belül, de lássuk be, az sem utolsó szempont, hogy amíg vele eszme cserélek, se ok nélkül lopom el önnön perceimet a diplomamunkámtól.
A telefonszámát gyorsan bepötyögöm az IPhoneba, mert teljesen biztos, hogy perceken belül elhagyom papírt, amire felírta. Én is elécsúsztatok egy gyűrött cetlit, rajta az elérhetőségemmel. Hátsóbb szándékaim nincsenek, különben is, gyermeteg boldogságomtól, ami pár napja telepedett rám, észre se venném ha nyomulna, de még ha szemet is szúrna se hiszem, hogy kihasznàlnám a helyzetet. Fejem fölé tétessetek glóriát!

- Amit, a család véres kardként hordhat körbe...nem kell bemutatnod. – évek óta szakmában dolgozom, az a tetves papír egyedül apáméknak hiányzik. Nem attól fogok jobban írni, hogy lapom van róla.
- Nem raktár, hanem szertár és nem óra kezdődött, hanem szakkör, ami pontosan negyven perccel volt hosszabb, mint egy átlagos előadás. Már a pletykákban sem lehet bízni, hová jut így a világ?– utolsó mondatomnál drámaian fejcsóválok, előtte pedig teljes nyugodtsággal helyesbítem a részleteket, mintha ez így konkrétan megtörtént volna. Nem hagyom, hogy ezt is Ő csapja le, annál azért büszkébb vagyok.
- Nyugi, én nem. – vágok vissza továbbra úgy téve, mintha komolyan beszélnék és ki tudja, talán tényleg? Még ha esetleg csak egy fikcióval is, de ezzel akarva akaratlan adtam mégis választ az extrémségre, közben kihívóan várom a reakcióját.
- Szívből kívánom, hogy azért azt sose tudd meg. Kezdd el most, akkor biztos végzel jövő évvégére - fájdalmas sóhajjal iszom ki az utolsó korty kávét is. Hiába rázom a poharat, egy csepp sem lötyög benne...és mára, ha szabályszerű akarok lenni, ez volt az végső adag.
- Utálok veszíteni. Egyenesen gyűlölök. Egy olyan kiszolgáltatott érzés, amit nem tudok elviselni...de nem is gyakran kell - sejtelmes mosollyal kezdem kapirgálni a kapirgálni a kartonpapírt, amibe percekkel ezelőtt duplapresszó lögybölődött. Kellene még egy és akkor holnap csak kettőt innék...A gondolatmenetemből, rezgő telefonja ránt ki. A bűnbeesés szándéka szertefoszlik egy kis időre, de félő, hogy hamar felettem fog körözni, mint egy óvatlan prédára váró sólyom. Addigra viszont másik addikcióm kiszabadul a felsőoktatás fogságából...remélem.
- A kupec? Vedd ám fel nyugodtan! - biccentek a mobil felé, ezzel is jelezve, hogy engem ugyan nem zavar ha traccsolni kezd, addig én maximum SMS lavinát indítok egy bizonyos egyetemi terem irányàba.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Csüt. Máj. 29 2014, 13:07

Mosolyogva nézem; milyen elégedett! Ideje lenne elmennie lottózni… Hogy meleg-e? Kizárt! Házas? Nem, még nem. Az csúfosabb lenne, akkor már rég nem kattognék rajta. Á, szóval egészséges férfi öntudata van.
- Elismerem, hogy nem vagyunk egyszerűek, de azt hozzá kell tennem, hogy ti is komoly meglepetéseket tudtok tartogatni… - Nem fogok bele menni abba, hogy milyen ambivalens érzéseim is vannak a férfi nemmel kapcsolatban újabban.
- Semmi előítélet, semmi bizalmatlanság, de nem szeretnék most erről beszélni. – a világért sem vallanám be neki, hogy igazság szerint fogalmam sincs, hogy állunk Josh-sal jelen pillanatban. Mindenesetre kedves, hogy érdeklődik. Telefonszámot cserélünk, bár nem hiszem, hogy én hívnám, ha csak nem lesz szükségem egy jó újságíróra.
Felkacagok, ahogy egyetértését fejezi ki a diploma feleslegességét illetően. Jó, nem felesleges, nem árt, ha van…
Mesélek neki a „pletykákról” és ismét megállapítom, hogy ha megszorulna, mint újságíró, színésznek még nyugodtan elmehetne. Elgondolkodtató… Ha ennyire lazán kijavítgatja a kamu pletykát, biztosan csinált valami hasonlót… Ezek szerint igazat beszélt, amikor azt mondta, neki átlagos lenne, ami nekem már extrém.
- Ne viccelj! – nevetek, amikor közli, hogy komolyan gondolta – Ne haragudj, de ezt nem nyelem be. Minden elismerésem a színészi alakításodnak, de nem most jöttem le a falvédőről.
Visszakanyarodtunk a szakdolgozathoz és a tanulmányokhoz. Jó tipp, hogy kezdjem el most, de hát azt sem tudom, mihez kapjak… Elfogyott a kávéja és láthatóan bosszús emiatt. Csak nem egy függővel van dolgom? Mondom én, három kávé után…
- Ne is mondd… Veszíteni egyszerűen szar, és sosem lehet hozzászokni. Vajon hogy csinálják azok, akik tudnak veszíteni? Sosem értettem őket… Biztos végtelenül bölcsek, vagy nagyon hülyék. Ezt a két lehetőséget tartom elfogadhatónak.
Piszkálja a poharat. Biztos tudna inni még egyet, de mielőtt megkérdezhetném, hogy kér-e még egyet, megrezzen a telefonom. Ahogy az asztalon egyre odébb mászó telefonért nyúlok, látom, hogy ő is oda oda pillant a sajátjára. Kinyomom a sajátomat.
- Az. De hívogasson csak még egy kicsit, mielőtt hajlandó vagyok felvenni. Ennyire azért nem könnyű dróton rángatni… - látjátok, ennyire nem tudok veszíteni; valószínűleg jobban járnék, ha felvenném, de a büszkeségem nem engedi. – De látom, nagyon nézed az időt, csak nem randid lesz?
Kíváncsi lennék a barátnőjére… De nem fogok rátapadni, ha mennie kell, megy, ha akar, marad. Én még legalább egyszer-kétszer ki fogom nyomni Domot, mire majd fölveszem…
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Csüt. Máj. 29 2014, 20:02

- Máskülönben nem lenne miről beszélgetnetek órákon keresztül…- zárom a férfi-női meglepetések témát. Tény, hogy hallottam már a húgomat telefonálni és laza három órán keresztül másról sem folyt a szó, csak: ez azt csinálta, ez azzal jött össze, virágot hozott, nem hozott virágot, lehetne rámenősebb, túlságosan rámenős…nők.
Egy biccentéssel jelzem, hogy vettem az adást. Erőnek erejével nem fogom kiráncigálni belőle, mit is takarnak pontosabban szívügyi rendellenességei. Magánügy, érthető, hogy nem egy alig fél órája ismert, szinte vadidegennel fogja megosztani.

- Pedig elhihetnéd…- kajánul felé kacsintok, azért benne hagyom a motoszkáló mételyt: mi van, ha tényleg megcsinálta? Mi lenne? Semmi. Maximum elcsodálkozik egy pillanatra és ennyi.
- Inkább nagyon hülyék, de legfőképpen nem kitartóak. Esetleg hiányzik belőlük az egészséges büszkeség, mert az ő részüket is nekünk osztották ki, mondhatjuk úgy is, azt is mi nyertük meg. – felé emelem az immár üres poharam, mintha ez valami ünnepelni való dolog lenne. Talán az alján i elbújt pár kósza csepp, azokat még megtudnám menteni magamnak. Bölcs előrelátással azonban inkább lemondok arról a tervemről, hogy leszerkesztem a fedőt és önfeledt zaccbányászásba kezdek, még a végén rám hívja a dilidokikat.
- De ez így nem jó, hogy csak rezeg, mert nem hallom a csengőhangodat. Zenei ízlésed tudta nélkül meg, hogyan állapítsam meg, nem akarod-e tényleg kinyiffantani azt a pasit…- enyhe célzás, hogy szépen lajstromba vehetné miket is töltöget rá az MP3-ra. Ez örökös gyenge pontom. Lehet valaki bármennyire jó fej, ha Justin Biebert hallgat nem vezet messzi a közös ösvényünk.
Az, hogy nem ugrik rögvest a kereskedő után kifejezetten szimpatikus jellemvonás. Van egy egészséges önérzete, helyes, legyen is.
- Nem, még nem…majd hívnak ha kellek! – vége lehetne már annak az átkozott órának. Minden esetre a mobilom az asztalra rakom, hogy lássam ha pittyeg.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Pént. Máj. 30 2014, 10:59

Igaza van… Miről is csevegnénk mi, lányok vihogva, ha nem arról, hogy milyenek a pasik? Még a cuki kiscicákról/kiskutyákról/bébi fókákról sem lehet annyit beszélni, nyávogni, affektálni, mint a hülye pasikról! De most komolyan… A lányok beszélgetésének 70-80%-ában csak ezekről a béna hülyékről dumálnak – persze én nem, én a lovakról vagyok képes órákig, napokig beszélgetni.
Megértően biccent, nem erőlteti, hogy öntsem ki a szívem. Tetszik, utálom, ha nyomulnak, főleg, ha nincs is mit mondanom, mert magam sem tudom, mit mondhatnék… Pedig lehet, hogy tudna segíteni, mégiscsak pasiból van… Csak meg tudná magyarázni, hogy egy béna hülye miért csinál ezt meg azt. De persze ő nem a béna hülye fajta, szóval lehet, hogy ő sem tudná a választ.
- Ja, persze! – vigyorgok, amikor megpróbál meggyőzni, hogy a szertáras jelenet igaz. Átfut a fejemen, hogy talán tényleg, de gyorsan elhessegetem; „Úri ember ilyenről nem beszél”, igaz? Akkor meg miről beszélgetünk? – Így nem beszélsz róla? Ezek szerint nem is vagy úri ember…
Figyelem, ahogy jár az agya; saját szavait forgatom vissza ellene, kíváncsi vagyok, mit lép erre. Máris továbblépünk, és a vesztesekről folytatunk eszmecserét. Teljesen igaza van, ez így még nem is jutott eszembe. Elismerően bólogatok, hogy megfejtette ezt a rendkívül fontos és fogós kérdést. Megemeli üres poharát, de látom az arcán, hogy iszonyatosan szemez az elviteles tetejével. Ennyire függő lenne?
- Mi az, leszokóban vagy? Úgy méregeted azt a szerencsétlen poharat, mintha le akarnád fejezni, hogy az utolsó cseppet is kinyalogasd belőle. – kacagok, ahogy nagy szemekkel néz, talán nem hitte, hogy ilyen feltűnő? Persze lehet, hogy csak nekem tűnik fel ma minden…
Megrezdül és kinyomom az iPhoneom az asztalon. Mielőtt visszatenném, felhangosítom, mert valami furcsa vonzódása van a csengőhangokhoz. Hát lássuk, Dom úgyis hívni fog még párszor…
- Lásd, kivel van dolgod, felhangosítom. Nem kell sokat várnod és meg fog szólalni, és akkor megtudhatod, hogy mennyire vagyok én gyilkos alkat…
Többet nem árulok el, pedig biztos érdekli, milyen zenét hallgatok, másképp nem kérdezte volna. Jó szériában van, ideje újra tippelgetni! Majd hívják, ha kell? Papucs lenne? Nem néztem volna ki belőle. Újra hívnak. Szerintem Dom kinyomta és újra kezdte. Előbb látom meg a nevet a kijelzőn, mint hogy felcsendülnének Lenny Kravitz Are You Gonna Go My Way-ének első brutálisan tökéletes gitár és dob taktusai. Hagyom, had csörögjön, élvezze csak ki a jó muzsikát. Nem érdekel, hogy többen csúnyán néznek a teraszon, hogy ebben a mai tuc-tuc világban én maradok a jó öreg rocknál. Aztán inkább kinyomom, mielőtt meglincselnek. Majd a harmadikra – talán – felveszem.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Szomb. Máj. 31 2014, 00:19


​- Ez határozottan övön aluli volt!
– kapom fel a fejem hitetlenkedő vigyorral. Meg sem próbálok sértettet játszani, az nem menne, ahhoz túlságosan ledöbbenek. Saját szavaimmal szúrt szíven szégyenszemre. Ma a reggeli kávémat alliterációval ízesítetten, most kezdi kifejteni áldásos hatásait. Na igen, kávé... témánál vagyunk és olybá’ tűnik mégis csak sikerült feltűnően stírölnöm a poharat. Rögvest le is teszem az asztalra, sőt még el is tolom magam elől. 
- Próbálkozom, küzdök meg bízva bízok, de basszus nem hittem volna, hogy ilyen nehéz. Komolyan, a cigit könnyebben leraktam!– fájdalmasan kifakadok, még egy utolsó vágyakozó pillantás vetve a az üres papírpohár felé, aztán egy hirtelen mozdulattal állok fel és vágom bele a legközelebbi szemetesbe. Engem, csak ne kísértgessen.
- Minő nagyvonalúság! – kíváncsian várom milyen dallamok dorombolnak fel a mobiljából. És lőn, tényleg nem kell sokat várnom, úgy tűnik a kereskedő csakugyan türelmetlen típus. Elismerően bólogatok a zenére és menten léggitàrozni kezdek, megvető pillantások kereszttüzében. A szöveg első sorait, pedig önfeledt tátogom hozzá. A tényleges énekléstől inkább megkímélem, sokkal jön ezért, mert nehéz megállnom, hogy csak a playbacknél mardjak. A Sors iróniája ez is. Akinek jó hangja lenne fél színpadra lépni, ellenben a belvárosban tobzódó tehetségtelen, önjelölt művészekkel.
- Ez a pasas, egyébkén zseniális! Ilyen zenét rittyent össze és mellete még egész jó színész is. Az éhezők viadalát láttad, nem? - ez volt az első eset, amikor a film legalább annyira bejött, mint a könyv. Azt nem mondom, hogy a celluloid csoda túlszárnyalta a lejegyzett trillógiát, de kifejezetten élveztem a mozit is.

Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Szomb. Máj. 31 2014, 00:49

Badabumm! Sikeresen csavartam meg a történéseket, és élvezem, hogy már nem tudja titkolni, mennyire ledöbben, hogy ellene fordítom saját szavait. Imádom az apró győzelmeket, és bár eddig fej-fej mellett szívtuk egymás vérét, most kicsit elhúztam. Édes, drága győzelem!
- Minden tiszteletem a Tiéd, hogy le tudtad tenni legalább az egyiket. Szörnyű lehet mindkettőt megvonni a testedtől… Én egyikkel sem tudok felhagyni. – kissé szomorkás a mosolyom; mindkét rossz szokásomat azért vettem fel, hogy anyámra hasonlítsak. És persze, hogy Apát bosszantsam.
Felkacagok, ahogy dühösen kihajítja az üres kávéspoharat. Talán példát akar mutatni? Vagy fitogtatni az erejét? Ki tudja…
Visszaül az asztalhoz, és már nem is a saját telefonját szuggerálja, hanem az enyémet, hogy szólaljon már meg! Zsigereimben érzem, hogy nem kell sokáig várnunk, Dom nem szereti, ha nem fogadom a hívásait. Paranoiás, szentül meg van róla győződve, hogy nem csak vele üzletelek, ami igaz is, de erről neki nem kell tudnia. Felcsendülnek a Lenny gitárjából előcsalt hangok és a női dobos kegyetlenül püföli azt a csodás hangszert; imádom a dobosokat, bár természetesen a pasik azok, akik leolvasztják rólam a bugyit egyetlen jól megkomponált dobszólóval. Azonnal bólogatni kezd a zenére, majd rögtönzött léggitár előadást tol le. Tudja a szöveget, miért nem énekel? Miért csak tátog? Kizárt, hogy ne legyen jó hangja egy ilyen helyes pasinak! A kávézóbeli közönség nem díjazza az előadást, kegyetlenül kinéznek minket, de nem érdekel. Ha egyedül lennék a dilimmel, már rég itt sem lennék, de így, hogy társam is akad az őrületben, szívesen bosszantom őket.
Lennyt dicséri, és olyan ez nekem, mintha engem dicsérne. Imádom a pasit!
- Valóban, ez a legjobb szó rá: zseniális! Imádom a hangját, a mozgását, ahogy gitározik, zongorázik, dobol… Fantasztikus pasi. – kinyomom a telefont, mert érzem a lincs-hangulatot - Szerelmes tudnék lenni belé, ha nem tudnám, hogy két kapura játszik. Ez valahogy visszatart. De nagyon szívesen elbeszélgetnék vele egyszer. Azon kívül, hogy fantasztikus zenész és színész, elképesztően intelligens és jófej ember. Imádom. Az Éhezők viadalában… Vissza akartam tekerni a moziban a filmet, hogy újra és újra nézhessem a jeleneteit. Sírtam, amikor meghalt… Már a filmben! – be kéne fognom. Túl sokat dumálok… Ez van, ha olyan témát érintünk, amiről imádok dumálni, de kevesen értik meg a rajongásomat.
- Énekelni is tudsz, vagy csak tátogni? – témát váltok, talán megúszom, hogy szóba hozza a szómenésemet...
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Szomb. Máj. 31 2014, 20:35

Bekell ismerni, hogy emberemre találtam, már, ami a szekálást illeti. A hadüzenetek elküldtök, félj, Elee, félj.
- A cigi könnyen ment. Meg is lepődtem rajta, mondjuk tény, hogy nem voltam láncdohányos, inkább csak az a ’ buliból gyújtsunk rá, mert mi most nagyon lázadunk’ jellegű. Ez meg…- bökök a pohár felé lemondóan, aztán inkább ki is hajítom a francba.
A rögtönzött léggitár brillírozásom láthatóan közmegrökönyödést szül, legszívesebben hozzánk vágnák mindamennyien az előttük gőzölgő kávéjukat, súlyosabb esetben süteményeiket. De nem baj, lehet ezzel is fizetni a produkcióért, a lattékat kérem irányomba indítsák röppályára, köszönöm.
Vigyorogva figyelem, ahogy hosszú dicsőítő ódába kezd Cinna megformálójáról. Kicsit sem ragadtatja el magát, dehogyis.

- Bele se merek gondolni, milyen ha nem csak tudnál, hanem konkrétan szerelmes lennél és őrült rajongóként I LOVE LENNY, pólóban pózolnál. – akarva akaratlanul is elképzelem egy olyanban és elfolytok egy sejtelmes mosolyt.
-  Youtubeon van egy Kravitz összes, ajánlom figyelmedbe...bár szerintem már letöltötted, és esti mese helyett azt nézed. – a népek már meg is feledkeztek az iménti előadásunkról. Ez Hollywood, minden szenzáció fél percig tart, ha annyit megél egyáltalán. Kérdésén felnevetek.
- Persze, hogy tudok. De te azt nem akarod hallani, mert rá döbbennél, hogy botfülű vagy. Mert, nem, nem a hangommal lenne a probléma. – biztatóan felé kacsintok. Ha én most még énekelni is kezdek, tényleg becsuknak minket.
- Na és te? Zenélsz valamit? Gitár, hegedű, zongora…oboa? – az utolsó hangszer megemlítése kihagyhatatlan, ha már mondatainkat engedjük kétértelműségbe veszni.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Szomb. Máj. 31 2014, 21:08

Vigyorgok, mert pillanatnyilag győztesnek érzem magam. Nem hittem volna, hogy rossz kedvemből bárki is ki tudna rángatni, de neki sikerült. Szópárbaj. Ez kellett. De erről ismét eszembe jut a tegnap este, ahogy Joshuával párbajoztunk, érintésekkel. Mélyet sóhajtok.
- Akkor nem is voltál igazi dohányos, az nem ér! – kacagok, magam sem tudom miért, talán fancsali képén, ahogy a kidobott kávéspoharat bámulja – Van egy sanda gyanúm, hogy nem magadnak találtad ki a leszokást…
Elégedetten figyelem a néma koncertet velem szemben, és közben nem tudom nem észrevenni a körülöttünk ülők villogó tekintetét. Bár nagy részük nekem szól, hogy hallgattassam már el a telefonomat, hiszen Nick senkit sem zavar, egy hangot sem ad ki magából – nagy bánatomra.
Áradozok, nem tudom befogni, egyszerűen nem megy. Olyan vagyok, mint egy fanatikus tini…
- Basszus, lebuktam! – sejthettem volna, hogy ezt sem fogja kihagyni, túl magas labdát adtam neki. Közelebb hajolok hozzá és magamhoz intem, körülnézek, holott pontosan tudom, hogy senkit nem érdekel, miről dumálunk. Halkan, szinte suttogva mondom neki: - Csak hogy tudd, van egy olyan pólóm és készült rólam egy fotósorozat, amikor semmi más nincs rajtam azon kívül.
Hátradőlök, és figyelem az arcát. Kíváncsi vagyok, vajon beveszi-e a sztorit; nincs ugyan ilyen pólóm, de fotósorozatom van, amikor egy szál férfiingben feszítek kb. 16 különböző beállításban.
- Köszi a tippet, de mint mondtam, nem vagyok szerelmes. – a világért be nem vallanám neki, hogy tizennégy éves korom óta legalább hetente egyszer Lenny maratont tartok.
A kávézó vendégei ismét a maguk dolgával foglalkoznak, nem vagyunk már akkor szám, de sejtem, ha rá tudnám venni az éneklésre, megdobálnának minket; ha nem tud énekelni, akkor tortával, ha tud, akkor apróval. Kár, hogy nem fog kiderülni. Legalábbis nem most.
Jót mulatok a válaszán, kifogásán. Én mindig csak a zuhany alatt énekeltem, közönség előtt sosem próbáltam, de talán nem is most kéne kipróbálni…
Felszisszenek, amikor visszakapom a szurkálódást. Korán örültem a győzelemnek. Túl korán.
- Oboa… Hmmm, nem is rossz ötlet, de nem. Furulyáztam, fuvoláztam, szaxiztam, de az oboa kimaradt. – ismét magam mögé utasítom, legalábbis remélem. Mindenesetre kacéran nézek rá. Vajon erre mit lép?
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Vas. Jún. 01 2014, 00:08

Csúnyán nézek rá, amiért lebecsmérli a cigiről való leszokásomat. Igenis, az is elismerést érdemlő siker, én annak tekintem.
- Maradjunk annyiban, hogy nagyon, nagyon, de nagyon erős a motivációm, hogy jófiú legyek és ne igyak kávét. – kap egy sejtelmes mosolyt mellé, ez is már a úriember erről nem beszél témába tartózik, még ha azt a titulust is megvonta tőlem percekkel ezelőtt. Viszont a felderengő emléktől megint a telefonom kijelzőjére pillantok. Ma az egyetemen akar éjszakázni? Nagyon tud valamit, ez a csaj, úgy forgatja a szavakat, mint más a grillcsirkét. Ennyit az irodalmi hasonlatokról.
Fejcsóválva röhögök fel kislányos lelkesedésén, úgy tűnik szívügye a téma, hagyom, hogy kiáradozza magát. Odahajolok, hogy halljam a titkos információkat, amikre automatikusan szökik fel a szemöldököm, utóbb persze kapcsolok, hogy nyilván ez is csak egy újabb szemtelen szívatás előszele.

- Tudod, én egy ideig keményen belemerültem a bulvár mocskos kis világába, és volt egy interjúm a hősöddel. Ha elküldöd nekem, ezt a portfóliót én továbbítom neki…megvan személyes e-mail címe. És talán, még egy találkozót is össze tudok hozni vele, neked. – a poén, hogy egy fél éve tényleg volt egy beszélgetésem imádatának tárgyával, de itt véget is ért a dolog, Ő jobbra én balra indultam viszont, ezt Eleenek még nem kell tudnia.
- Persze, persze, ki feltételezett volna rólad ilyet? tömény irónia árad a hangomból. Nem szerelmes, legalábbis nem Lennybe, egyéb szívügyei pedig most tabu témák.
Tessék, megint egyenlít. Tetszik, hogy végig veszi a poént, más már az első félreérthető perverz megjegyzésem után hagyott volna itt egy jól irányzott pofont hagyva emlékül.

- Pedig az ember azt hinné, nem is adod lejjebb vagy az is csak olyan vágyálom, mint Lenny? – ezt a pontot nem hagyom meg neki, neeeem, arról szó sem lehet.
- De komolyan, zenélsz valamit? – mert tényleg kíváncsi lennék rá, mennyire jártas a hangszerekben mindenféle csúnya, rossz mellégondolás nélkül.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 805

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Vas. Jún. 01 2014, 01:22

Csúnya, szúrós pillantásokat kapok, amikor dohányos múltját firtatom. Biztos igaza van, én sosem próbáltam leszokni. Egyszerűen nem akarok. Vagy nem jött még el az a valaki, akiért érdemes lenne letenni; mint neki ez a rejtélyes barátnője. Tuti, hogy érte sanyargatja magát.
- Írj neki egy üzit, ha ennyire zavar, hogy nem hallasz felőle. – fejemmel a telefonja felé bökök – Hidd el, a csajok imádják, ha a pasijuk zaklatja őket.
Sejtelmesen mosolygok, miközben a szívem összefacsarodik; engem miért nem zaklat senki???? Á, mindegy, szar az élet, majd ha a lap végére érek, lapozok is.
Összehúzom a szemem, amikor kiröhög. Igen, tudom, hogy átmentem őrült tinibe, de nem kell kiröhögni! Biztos én is tudnék olyat kérdezni, amire kisfiús lelkesedéssel kezdene el áradozni. Csak meg kell találnom ezt a témát… De a szurkálódás bevált, legalábbis átmenetileg elgondolkodott a pólós képeken. Azonban rögtön az arcomra is fagy a győztesek vigyora; találkozó Lennyvel? Kizárt! Oknyomozó, nem? Hirtelen nem tudom eldönteni, hihetek-e neki vagy sem. Nem, inkább nem… Túlságosan szép lenne, és nem olyan srácnak ismertem meg eddig, – jó, vicc, nem is ismerem… - aki kihagyna egy ilyen szívatási lehetőséget.
Felszisszenek, ahogy az oboázást Lennyhez hasonlítja. Ha tudná, hányszor fantáziáltam róla, nem mosolyogna ennyire! Édes istenem, az a mozgás! Jézusom, hová kalandozok?!
- Tudod, naggggyon hiányzik az oboa lecke a zenei múltamból. El sem hinnéd, mennyire sajnálom, hogy eddig nem volt alkalmam megfújni egy ilyen csodás hangszert… - Elmélázva nézek el a válla fölött, de fél szemmel a reakcióját figyelem.
Ismét az arcára fókuszálok, ahogy meghallom a kérdést.
- Mindig is szerettem volna dobolni, de apámnak megfájdult a feje, amikor tíz éves koromban hajnalig gyakoroltam… - még megvan Apánál a kis dobszerkó, amit a szülinapomra kaptam. Talán újra elkezdhetnék foglalkozni vele, hiszen mindig is vonzott ez a hangszer.
- És te, játszol valamin a léggitárodon kívül?
Úgy tűnt, remekül imitálja a gitározást, talán még az akkordok is helyesek voltak, bár nehezen tudom megállapítani, soha nem gitároztam. Kell, hogy legyen valamilyen zenei múltja, jelene, jövője, ha ennyire odáig meg vissza van egy vadidegen zenei ízléséért. Remélem, nincs lehalkítva a telefonja, kezd érdekelni, hogy milyen dallamról jut eszébe a barátnője… Talán – ha magamból indulok ki és a csípős nyelvéből, meg a kétértelmű humorából – Nickelback csodás S.E.X. című nótája. Persze lehet, hogy nem ennyire nyers… Mondjuk Avicii? Addicted to you? Igen, ez jobban illene most ide, ehhez a folyamatos telefon ellenőrizgetéshez.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee   Today at 12:49

Vissza az elejére Go down
 

Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Ki(be)rúgni abból a bizonyos hámból - Seb & Elee
» Psyco in the school - Elee & Mark

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-