Reggel az ablakon besütő nap ébreszt fel, úgy nagyjából kilenc óra fele. Valahogy most nem akarom reflexszerűen a fejemre húzni a párnát és aludni tovább. Ritka ez nálam, azonban ma egyszerűen kipihentnek, energikusnak érzem magam. na, igen, jó is este volt a tegnapi. Egy ilyen este bármelyik normális férfit feltölti energiával, meg persze önbizalommal. Nagyszerű érzés, én mondom. Ennél már csak egy frissítő forró zuhany jobb. Megyek, vesztek is egyet gyorsan, majd felöltözök. Arra az elhatározásra jutok, hogy ha már ennyi energiám van azt ki kell használni, és erre a célra tökéletes egy kis edzés. Mivel Amy most nincs itthon, így hagyok neki egy üzenetet, felkapom az edzőcuccom és elindulok. Kocsival gyorsan és kényelmesen odaérek az általam leginkább kedvelt helyhez. Átöltözök, majd kezdésként nekilátok a futógépen futni. Úgy érzem ma akár egy maratont is képes volnék végigvinni. Kár, hogy most nincs.

Ez  a mai nap eddig tökéletes. Kirobbanok az energiától, totál fittnek érzem magam, a fülemben dübörög a zene és a tempót is jól tartom. A zene is pont olyan, ami felspanol. Direkt vannak ilyen számok az mp-men, mert így jobb az edzés. Eléggé kikapcsol a dolog, teljesen stresszmentesnek érzem magam. Ez a legjobb a sportban, hogy ellazít. Úgy érzem magam, mint egy igazi gép. Annyi különbséggel, hogy én minél tovább futok egyre gyorsuló iramban úgy nő rajtam az izzadságcseppek száma. Azért ez még bőven nem állíthat meg. Legfeljebb a cipőfűzöm, a lábam megbicsaklása, vagy egy dögös csaj szakíthatja félbe kellemetlenül az edzésem. Mondjuk ha esetleg túl sokáig legeltetem egyen a szemem és amíg bambulok elesek. Félreértés ne essék, soha nem csalnám meg Amyt, de azért nézni még csak szabad, nem? Vannak szép lányok és férfiből vagyok. A mai világban, mikor annyi ruhamárka, sminkcucc és szilikon van nem nehéz egy helyes lányt meglátni. Jó, persze van amelyiken látszik, hogy mű, de akkor is. A barátnőmnek még így sincs mit felhánytorgatnia, mert hűséget fogadtam nem vakságot. Meg egyébként is, neki is megakad a szeme alkalomadtán egy-egy srácon és nem csinálok belőle vitát, nem kérem rajta számon.
Gondolataimból végül a mellettem lévő srác megszólalása zökkent ki. Nagyjából kivehető számomra, amit mond, mivel ez most egy halkabb rész a dalban. Ki is húzom a fülemből, még mielőtt újra hangossá válik.
- Pedig már egy ideje járok ide. - mondom és kicsit mintha rémlene a srác, de nem biztos. Ismerek jó pár embert, nem tudom mindet gond nélkül észben tartani névvel és arccal együtt. Ember vagyok, ezáltal felejtek, van ez így. - Gyakran jársz ide? - kérdezem meg, hátha ezzel is szűkíteni tudom a fejemben kialakult listát.

Ahogy a mellettem lévő srácra nézek úgy érzem, kettőnk közül csak nekem van jó napom és neki valami baja van, mert az arca kissé savanyú. Nem tudom mi lehet a gondja, viszont lehet jobb is, ha nem firtatom, hiszen vannak olyan dolgok, amikről az ember nem szeret beszélni, és előfordulhat, hogy ez is ilyen jellegű dolog. Egyébként jellemre elég hasonlónak tűnik, mint én. Bár magamból kiindulva lehet, hogy amilyennek kívülről látom, az csak egy álca. Idővel majd elválik. Mindenesetre elég normálisnak tűnik. Lehet még a végén kibővül plusz egy fővel a haveri köröm. Sose lehet tudni mit hoz az élet. Tele van fordulatokkal, és pont ezért jó. Ha soha nem történne semmi, ami változtat a dolgokon, vagy azt a változást előre tudnánk, szerintem elég hamar elkezdenénk unatkozni és elveszne az élet valódi értelme.
- Hát, ez előfordulhat. Még én is kissé rendszertelenül járok néha. - vallom be. Ha nincs kedvem simán van, hogy kihagyok egy-két edzést, de természetesen az ilyen alkalmakat be szoktam pótolni. Kortyolok egy keveset a gép mellé lerakott italomból. A futástól igen könnyen megszomjazik az ember, a folyadék pedig fontos, hiszen az is ad energiát.
- Az nem rossz. Én nem járok mindennap, azonban hetente legalább háromszor benézek ide. - árulom el a saját szokásaim. Ritkán van olyan, hogy egy héten sose edzek, legfeljebb az otthoni gépeken gyúrok kicsit, de nem hagyom ki sose teljesen. Egyrészt jó időtöltés és már hozzászoktam, másrészt meg ráadásul még a testem is szexin tudom tartani vele.
- De, oda járok, színésznek tanulok. Te is a Francesen tanulsz? - kérdezem meg és tényleg nekem is az a benyomásom, hogy mi már nem most találkoztunk először. Hiába, kicsi ez a világ. Néha túlságosan is. Sok emberrel találkozunk életünk során, és sokak mellett csak úgy elmegyünk, közben pedig lehet, hogy ő lesz később a párunk, vagy a legfőbb ellenségünk.

Megszoktam már, hogy megnéznek az utcán, vagy ritkán leszólítanak. Nem csodálom, a bmw-mmel, meg a menő ruháimmal kicsit feltűnő jelenség vagyok, mondjuk a belvárosban annyira nem, inkább a fellépésemmel. Van mire büszkének lennem, és az is vagyok. Persze sok megvető pillantást is kapok, mivel sokan nagyképűnek gondolnak, vagy csak szimplán irigyek. Nem tudnak érdekelni, gondoljanak csak amit akarnak. Én tudom jól ki játssza meg magát, és ki az aki tényleg ki is érdemel bizalmat. Csak ez számít, más nem.
- Tudod, már egy jó ideje edzek és ha éppen ide nem is tudok eljönni azért otthon igyekszek bepótolni az alkalmat. Van otthon egy fekvenyomópadom, meg egy-két egyszerűbb gépem. - magyarázom meg a dolgot. Igaz nem világklasszis gépek, de arra pont megfelelnek, hogy otthon gyúrjak egy keveset. Mondjuk én főleg a padot és a futógépet használom, a szobabiciklit íratlan szabályként csak Amy használja. Ezt én annyira nem is bánom, már csak azért se, mert a színét illetően is elég csajos, hiszen neki lett megvéve. Meg eleve nőies gép, egy férfi inkább a szabadban bringázik.
- Igen, általában délután, de néha délelőtt is, ha úgy jön ki. - válaszolom. Néha hiába szeretnék én mindent precízen, rendszerszerűen csinálni, ha egyszerűen közbejönnek dolgok. Egy kis apróságtól képes borulni az egész nap, és akkor lehet a maradékot újra megtervezni. Azt nagyon nem szeretem, igyekszek is elkerülni. Persze nem mindig lehet, viszont az a jó, hogy néha ezek a billenések folyamán ismerek meg új embereket, helyeket, vagy csak szimplán baromi jól érzem magam. Hol kis, hol nagy változásokat is magukkal sodornak. Emlékszem, a legjobb haveromat is így ismertem meg. Milyen régen is volt...
- Az se rossz, bár ahhoz azért kell beszélőke. - mondom, de ha ért hozzá semmi baj sincs. -bevallom engem is kicsit csalogatott az a szak, viszont ahhoz egy igazán jó fellépés kell, meg valljuk be, ismertség. A normális műsorokba celebeket hívnak műsort vezetni. Az amatőrök csak kisebb, alig valamit érő munkákat kapnak. Mondjuk ami az illeti szerintem van olyan biztos szakma, mint a színészet, mert jó műsorok és jó filmek mindig vannak.
- Valahogy mindig is vonzott ez a szakma. Vonzott a hírnév és a csillogás jelentősége, és hogy valami nagyot alkothatok, valami maradandót. - válaszolom. Persze mikor jelentkeztem a sok kis helyes rajongócsaj is csábított, egészen Amy megismeréséig. Egy komoly párkapcsolat mellett a sok kiscsaj legfeljebb álmodozhat rólam. Kétlem, hogy mostanában lesz annyi rajongóm amennyit majd el szeretnék érni. Ahhoz szerepelni kell jó pár filmben és ráadásul igen jól is kell csinálni.
- Én pedig Daniel. - rázom meg a kezét. Nem szívatom azzal, hogy váratom, hiszen így is pont elég figyelemelterelő futás közben beszélgetni, nem akarom, hogy elessen.