-Ahogy óhajtod. - Mondom némileg negédesebben, de hát akkor is.
-Általánosságban, általánosságban, de akad kivétel, ahogy a mellékelt ábra mutatja... - Mosolygok kicsit, mert nekem sokat segített, itt van, ilyenek.
-De, felmerült, de elvetettem, mert különben fura lenne, hogy ennyit találkozunk azért nem? Én szeretek veled lenni. - Jelzem könnyeden, hogy szerintem valahol nem zavarná (ha nem is akarja). De somolygok, gondolom nem férek bele a "régebb óta ismerem" kategóriába, de talán ezen lehet módosítani, elvégre kompromisszumot is kötöttünk, amibe ez kimondatlan belefoglaltatott, hogy esélyt kaptam megismerni.
Aztán csendben fordítok de nem bírom ki, kérdezek, incselkedem, hogy végre válaszoljon, legalább erre. De hátrahőkölök, hogy lecsapja a sört, a dokumentumot és gyorsan félrehúzom az asztalon, de amiatt hogy arra figyelek kapok egy könyököt az arcomba. Micsoda hála... De hát a lendület és hogy fogom... nem nehéz kitalálni hogy lerántom, rám esik, de az nem zavar. Inkább az orrom fogom fél kézzel, nem tört el, csak fáj.
-Héj! Khau... - Szalad ki belőlem a levegő, hogy még meg is rúg, mi a fene van? De kis agresszív. Na jó, erre nem számítottam, őszinte leszek, szóval felállok, dörzsölöm az orrom, az oldalam.
-Tudod... ez nem épp a megfelelő viselkedés az alkura nézve... egy szimpla irritál is megette volna te nő! - Dohogok kicsit, de jó, okés, értem, sértett hercegnőt játszik, mi mást.
Oda is megyek, odahajolok, bár még sajgok.
-Bocsánat... jó? Az emberek nem szoktak ennyire hevesen reagálni, honnan tudtam volna hogy fáj vagy ilyesmi? Na látod erre mondtam, hogy néha-napján válaszolhatnál, hogy ne legyen ilyen... Azt hiszed bántanálak? Akárhogy? Hmm? Mert akkor ostobább vagy mint hittem. - Hagyom ott és megcsinálom neki a fordítást, ahogy felállítottam a széket és leülök, dörzsölgetve az orrom. Ahogy sejtem úgy se szól hozzám, de attól hogy ő nem tartja magát a szavához, én még tartom. A bordám viszont sajog, mindkét oldalon volt már repedésem, az orrom meg eltörve, mondhatni ennél már csak a lágyékon rúgás érintett volna rosszabbul, de nem mutatom jelét hogy bajom lenne, csak azzal hogy dörzsölgetem, ne zsibbadjon annyira.
-Takarítsd fel. Így nem tudok dolgozni. - Mondom fel sem nézve a papírból, semlegesen, de sörös lett az asztal, ha akarja a papírt, akkor rakjon rendet. Amúgy sem csinál semmit most.

-Hát hogyne. - Somolygok, akkor is rendes volt velem, mikor költözött, meg előtte is. Elvégre... három napig voltunk együtt, mással nem is töltöttem egyhuzamban ennyi időt szinte. Talán most Callievel, bár sokat dolgozott.
-Ugye? Csak mértékkel irigyelj kérlek. - Mosolygok, látom nem kölcsönös. Vagy legalábbis elvileg, de valamiért akkor is velem van, elvisel. Komolyan, Phoenix is ilyen, nem értem őket. Szerintem kedvelnek, csak nem mondják, más magyarázat nincs.
Bár ezt némileg megcáfolja hogy orrba ver és megrúg...
-Én az okot kérdeztem! Mindegy is... elnézést kértem, hagyjuk. - Hagyom annyiban, dereng valami, de nem hittem volna hogy ennyire agresszív lesz. nem is értem miért, továbbra sem értem miért, ami csak még bosszantóbbá teszi az egészet. A testrészeim meg igenis dörzsölgetem, mert ami egyszer eltört, könnyen törik újra, nekem meg semmi kedvem dokihoz menni. Megint.
Közlöm takarítson, hagyjon dolgozni, inkább abba temetkezem, lefordítom neki. Szótárért nem állok fel, így néha keresgélem a megfelelő szavakat angolul, hogy írjam le érthetően neki, elvégre ez jogi szöveg. Mire végzek és hátradőlök, konstatálom, hogy Legra elaludt. No lám, jól lefáradt egy kis verekedéstől. Sóhajtok, már nem haragszok, letudtuk egy kis verekedéssel és ennyi. Óvatosan nyúlok a lába alá és a veszem a karjaiba, ahogy hátradöntöm a székben, be szeretném cipelni az ágyba, remélem nem kaparja ki érte a szemem.

-Hmm, lehet csak merész lennék! - Nevetek, nem, nem, az előbbi elég volt, lehet azt hitte olyat akarok vele csinálni amit ő nem akarna, szóval túlléptem a dolgon viszonylag hamar és hagyom Legrát.
A következő kérdésére csak felszalad a szemöldököm és nézek rá, hogy hmm?
-Öhm, 2 szál Malborot... - Nézek ártatlan a plafonra, majd vigyorgok. - Semmi ilyen, csak úgy érzem ráéreztem az egyik versre és sikerült visszaadni angolul, aminek örülök! - Nem bírtam elfojtani, mennyire fellelkesít a dolog. Amilyen fásult voltam mikor megjött most olyan boldog vagyok.
-Mi az? Nem kényelmes az ágy? Szerintem jó matracot vettem bele. - Mosolygok, félreértem őt, azt feltételezem nem elég jó neki ami nekem van.
-Ha szeretnél enni és kérsz... hmm... - Gondolkodom el, hogy van-e bármi ami nem kalóriadús. - Salátának való most nincs itthon, de... van gyümölcsöm, meg edami sajtom, dióm is van, ha szereted. Vagy csinálhatok valami rizseset, az gyorsan megvan. - Sorolom ami eszembe jut, mert mostanában nem nagyon eszem, ergo alig főzök és vásárolok.
Ha bármi jó neki, vagy mond olyat ami van itthon, akkor kimegyek megcsinálni, nem gond, nekem sem ártana enni valamit ami azt illeti. Csak reggeliztem.

-Nem is értelek! - Nevetek, mondjuk én szívesen kelek erre bár... tény, nem minden esetben.
-Ha nem vagy oda a versekért, vagy a francia versekért, akkor gondolom nem dob fel a dolog, de megbocsájtom! - Nevetek, én akkor is örülök, hogy végre ráéreztem, ez nagyon doppingol.
-Igen? Na annak örülök, én is szeretem, de én már megszoktam ugye. - Mosolygok, akkor valami másnak szólt ez, lehet csak a jókedvemnek, nem tud vele mit kezdeni.
-Jól van, akkor mindjárt hozom, az gyorsan megvan. - Mosolygok, szórakozott vagyok, ez tény, az is mutatja, hogy megpaskolgatom a lábát míg biztattam hogy mindjárt ehet. De már itt sem vagyok, csinálok magunknak vacsorát: szeletelek fel almát, narancsot, mangót (xD), aztán a sajtot is felkockázom és rakok még diót is a tányérokra, úgy viszem be egy tálcán őket egy egy pohár narancslével.
Az ölébe teszem az egészet ha felült, majd mellé fekszem hason és elveszem az egyik tányért, úgy eszegetek mellette.
-Amúgy modellkedésen kívül nem akartál volna mást is csinálni? Akármit? - Érdeklődöm, fecsegős kedvembe kerültem megint, pechje van.

-Iiiigen, a világ meghódítása után az az elsődleges cél a listámon, hogy az agyadra menjek. Vagy inkább az, hogy ki se tudj verni a fejedből, ahah! - Nevetek, látom nem bírja, pedig nevetni jó, néha ráférne Allegrára is.
De kimegyek, összeütöm a vacsorát és már el is fekszem mellette, mert hát remélem nem gondolta, hogy kihagyom a közös vacsorát. Valamit valamiért.
-Szívesen.
Eszegetünk, de én szeretek evés közben beszélgetni, szóval kérdezek, félek megijesztettem, bár... fura lenne ha meglepődne, hogy egyszer csak elkezdek beszélni, ritkán kussolok.
-Uh, jól vagy? Nincs baj? - Ütögetem finoman a hátát, ahogy jobban felkönyökölök. - Nem kell úgy sietni, nem zavarsz, egyél nyugodtan, meg van is még, hozok ha kérsz. - Lehet túl éhes volt és kapkodott. Eszembe nem jut, hogy a kérdés lepte meg.
-Hmm... Szóval mindig is ezt akartad? És utána mit akarsz csinálni? Mert hát ez nem egy életre szóló munka.- Olyan ez mint a sportolóknál, csak harminc, esetleg negyven év alatt lehetsz még sikeres, aztán jön a fiatalabb generáció és végleg kitúr. Nehéz lehet.

- Egy hangzik elérhetőnek, tippelj melyik. - Emeli meg leheletnyit az egyik szemöldökét, éppen csak annyira, hogy Sebastian a szokásos, kérdő, kissé lenéző arckifejezésével találhassa szembe magát. Komolyan, ha felhagyna vele, talán már hiányozna is az arcáról.
Sebastian egyetlen előnye jelenleg, hogy sok-sok gyümivel tér vissza, meg dióval meg sajttal, amivel Allegra eléggé meg lenne elégedve. Ha szabad lenne ilyesmit csinálnia, talán még élvezné is, de sajnos már régóta nem tud jóízűen enni. Visszafelé semmi sem olyan finom már. Mondjuk a megfulladás nem szerepel a tervei között, így próbálja felköhögni a diót, amiben Sebastian ütögetése is segít.
- Jól. - Válaszolja végül, amint ivott egy kis narancslevet, továbbra is köszörülgetve torkát, hogy visszanyerje a hangját. Hiába mondja Bambi, hogy nem kell sietni, a kérdéseitől ő már most menekülne, sőt, ahogy oldalra pillant, még azt is fontolgatja, hogy esetleg kiugrik az ablakon. De aztán úgy dönt, nem veszi olyan véresen komolyan.
- Azt sem mondanám... - Motyogja halkan, mert gyerekkorában eszében sem volt a modellkedés. Ahogy mesélte Sebastiannak, ronda gyerek volt, legalábbis igazi, belevaló rút kiskacsa. Borzasztó frizurával, ami takarja pattanásos arcát, fogszabályzóját. Régi, nővére által kinőtt ruhákban sosem volt egy divatdiktátor, főleg, mert szeretett a farmon ténykedni és könyékig koszos lenni. Igen, ugyanerről az Allegráról beszélünk.
- Um, marketinget tanulok a Francesen. - Magyarázza végül röviden, mert rájött ő is a trükkre. Ha tömör, lényegre törő válaszokat ad Sebastiannak, hamarabb szabadul... remélhetőleg. Bár ő maga nem gondol ilyen messzire, hogy mi lesz, ha már nem kell a médiának, ha nem lesz kívánatos, tökéletes szépség. Az számára eléhetetlenül távolinak tűnik.

-Hmm, micsoda potenciált látsz bennem, hogy lehet mindenki ismerni fogja a Sebastian Drayton nevet... - Nevetek, tudom, hogy számára ki van csukva az, hogy rám gondoljon. - Bár ha belegondolsz, akkor mégiscsak eszedbe jutottam, mert idejöttél! Gondoltál rám! - Vigyorgok kajánul, szerintem ez most rosszul esett neki, de nem bírtam kihagyni. Ez a sértegetés egy új dimenziója azt hiszem.
Eszegetünk, szerencsétlen majdnem megfullad, de szerencsére mégsem, az újraélesztésért is kaptam volna tőle szerintem.
Nekem is eszembe jut hogy mondta, nem tartotta magát szépnek, de ettől még vágyhatott erre a szakmára. Én költő akartam lenni, de nem tudok verset írni. Aztán festő is akartam lenni, de festeni annyira sem tudok mint rímet faragni szóval...
-Tényleg? De jó! És hogy hogy marketinget? Simán lehetnél színésznő is, minden gonosz és ármányos női szerepet simán elnyernél! Már bocs. - Vigyorgok rá, de amilyen kimért és lenéző magatartást szokott felvenni, csak úgy, hát szerintem simán befutna. És még csak azt sem lehetne mondani, hogy nem kedvelhető karakter lenne. De amúgy tényleg érdekel miért pont a marketing, bár nem rossz az, sok benne a lehetőség végül is. És Allegra jó vezető lenne.

Mosolygok, nem szándékozom világhírű lenni, nekem az teher lenne, mindenki lesné, mikor bukom el, mert hát az emberek ilyenek, nekem meg ez nem kell.
-De akkor eszedbe jutottam. - Kötöm az ebet a karóhoz, de mosolygok, tudom, hogy nem vagyok valami fontos neki. Igazából én sem ismerem, de hálás vagyok neki, szóval...
-Mert az nem munka lenne? A munka az munka. De talán több tered lenne, arra gondoltam csak. - Mosolygok, itt Los Angelesben sok a színész, meglepően sok, de hát hol máshol legyenek sokan ha nem itt? Ez olyan mint Párizs, nem meglepő ha sok a művész.
-Attól függ. Ha filmszínészetről beszélünk az valóban inkább protekció, de a színházi színészet egész más. Ott ha nincs végzettséged, meg sem hallgatnak jóformán. Oda fontos, hogy jó iskolai és szakmai háttered legyen. - Mondom, majd eszegetek tovább, fogyjon a kaja, bár lassan megy a dolog.
-Ez tény, jó üzletasszony lennél. És a reklámok érdekelnek, hogy a kamera másik oldalán is lehess, vagy inkább saját vállalkozást szeretnél? - Érdeklődöm meg, mert jól hangzik a dolog.

Nevetek, hogy nagyon mondja még véletlen sem akarja hogy eszébe jussak. Legalább őszinte, vagy csak szívatni akar, nehéz eldöntenem.
-Miért, próbáltad a színészetet? - Kérdezem könnyeden, valahogy nem hiszem. Szerintem benne ragadt a modellkedésben és azóta abban gondolkodik, elvégre minek váltani ha ez is jó, megy? Vagy ha biztosabb, ugyebár.
Az hogy lekezel már fel sem tűnik, Allegra mindig ilyen, szóval nem most hirtelen fog megviselni a dolog.
-Utóbbi teljesen random, nem gondolod? A mázlira építeni... a szépség adott nálad, nem tagadom. De valld be a protekció nem hátrány, egy jó reklám és könnyebben kapsz munkát, hamarabb virítasz a bevásárlóközpontokban és a buszok oldalán. - Mosolygok, mert ugyan már, kevés amit leírt, az ma már semmihez sem elég hogy valaki szép legyen, ez amolyan alap.
-Ugyan, nem hiszem hogy egy kis rizikófaktor eltántorítana téged, ha igazán akarnád. - Mosolygok, mert ugyan már, megszerzi ami kell neki, nem? Nekem úgy tűnik.
A kérdésre a tányéromra nézek, még van rajta kaja, aztán gyorsan konstatálom mire érti.
-Már órák óta, rögtön megcsináltam. Kinn van az asztalon. - Bökök a fejemmel arra, de fel is ülök, gondolom menne, szóval kiengedem majd.