Hát... elég nyomasztóra sikeredett a tegnapi napom... mindig elcseszem Henryvel a dolgokat, nem mondtam neki hogy ma Jodieval találkozom, elvégre... biztos kiborult volna. De én szeretném hallani Jodie szemszögét is, meg elnézést is akarok tőle kérni, hogy így alakult minden. Minden bizonnyal az én hibám és emészt a bűntudat Henry és miatta is. Munka után megyek is a találka hely felé, nem vagyok egy nagy bocsánatkérő szakember, de régi vágású vagyok. Veszek egy szál fehér rózsát, nincs rajta tüske, könnyedén viszem a kezemben. Ha meglátom Jodiet, rögtön odamegyek, látszik nem aludtam valami jól, kicsit karikás a szemem, remélem ő nincs nagyon megviselődve.
-Szervusz... - Nem, nem hajolok puszit adni, inkább elveszem a kezét egy kézcsókra ha hagyja és nem rögtön pofán vág. Azt is megérteném...
-Sajnálom a tegnapit, tényleg... én... én nem tudtam, Henry nem mondta, te sem, így... ostoba voltam, kérlek ne haragudj. - Nyújtom a rózsát, remélem nem hajt el rögtön.

//Nem írtam helyszínt, mert úgy is azt kérem te írj valamit hol jó neked. Szóval ezt rád bízom hova érkeztem //

Végül ivászat lett a tegnapi napból, és baromi jól sült el az egész, sokat röhögtünk a csajokkal. Jobb, mintha egyedül otthon maradtam volna, és bőgtem volna. Úgysem éri meg, úgyhogy igyekszem úgy felfogni a dolgot, hogy legalább hamar kibújt a szög a zsákból.
Sebastian azt írta, hogy ma találkozzunk, nekem meg teljesen oké, hacsak nem kapok közben valami halaszthatatlan melót, úgyhogy megadtam neki a helyszínt. Most pedig már jó tíz perce ülök a fagyizó teraszán. Nem egy nagy program, de azt hiszem, valamire csak jó lesz. Pedig szívem szerint a stúdióba mennék, hogy bepótoljuk az elmaradt dolgokat. Remélem, hogy lesz még rá alkalmunk, mert mindenképpen szeretném.
Elmosolyodom, mikor meglátom, rózsát hoz. Annyira jellemző, a szemem forgatom, tényleg valami másik korból csöppent ide szerintem, de ezt ő még nem láthatja. Én hajolnék puszit adni, de újra a kézcsók mellett dönt, így még biztosabb vagyok az előző állításomban. Felállok, mosolyogva köszönök neki. Ha a múltkor nem játszotta volna el tuti zavarba hozna a dologgal, de így csak jól szórakozom rajta. Meg aztán apám kollégái is előszeretettel játszották a gentlemant egyes estélyeken.
Persze egyből magyarázkodásba fog, mire a fejemet rázom, de a felém nyújtott rózsát elfogadom.
- Köszönöm! - Keresztbe fektetem az asztalon, és visszaülök, bízom benne, hogy ő is helyet foglal, aztán majd várhatjuk a pincért, akit már háromszor elküldtem. Sejtem, hogy most csak azért is megvárat majd. De nem baj, a fagyi tíz perc múlva is jó lesz.
- Ne sajnáld. Nem a te hibád. Az öcséd egy töketlen kis... mindegy. Rosszabb volt, mint amikor a nővéremnek letörik a körme. Nem értem, hogy hogyan... a lényeg, hogy legalább nem kerültünk sokkal közelebb egymáshoz. - Rámosolygok, kissé erőltetettre sikeredik. Igen, elég rosszul érint a téma, de mit tegyek? Örülök, hogy kiderült milyen egy hisztis picsa a srác.
Elveszem a csodaszép kelyheket bemutató lapot a tartóból, a másikat Sebastiannak nyújtom, hogy azért majd rendeljünk, mert engem lassan ki fognak innen dobni. Még a végén azt hiszik, valami jól ápolt csöves vagyok.

Ahogy elnézem nem fog megütni, egész vidámnak tűnik... kicsit fura, de persze örülök hogy jól van, pocsékul vigasztalok, Henry a megmondhatója.
A rózsát elfogadja, leül, hát én is leülök, kevésbé feszengek, hogy nem leordítani hívott ide.
-De az enyém... Jodie, nekem nincsenek komoly kapcsolataim Henry joggal hitte hogy udvarolok neked, mert azt is tettem. Ha tudom hogy ti... akkor nem, de. Hah. - Sóhajtok, közben elveszem a fagylaltokat bemutató lapot. - Fontos voltál neki és rám haragudott nem rád. - Mondom csendesen, és szomorú tekintetem a lapra szegezem, hogy kérjek valami fagylaltot. Jót is fog tenni, ha valaki bánatos azt kell enni nem? Ez ilyen amerikai dolog, Los Angelesben vagyunk, tökéletes lesz.

Eszem ágában nincs megütni. Miért is tenném? Hiszen nem csinált semmit. Az öccse kapott hisztériás rohamot egy arcra puszi miatt, én nem bántam. Legalább is jobban tetszik, mint ez a kézcsókolgatás. Bár az legalább egyedi. Igazából mindegy. Puszizkodós kapcsolatban nem sok emberrel vagyok.
A fehér rózsát keresztbe fektetem az asztalon, kicsit furán érint. Virágot randira szoktak hozni, de tudom, hogy ez most nem az. Bár azért bízom benne, hogy a feszültség majd átadja magát valami másnak, ahogy múltkor is.
- Mit számít, Sebastian? Nem smároltál le, nem kezdtél fogdosni, és nem tettél kétértelmű megjegyzéseket. Örültél nekem, mikor megláttál. Ez róla nem mondható el. Szerintem ezért engem nem kéne ribancnak bélyegezni, téged meg a falnak nyomni. Ha már itt tartunk, hogy van a bordád? Elmondod, mi történt vele? - Mert tegnap nagyon kitérő választ adott, lehet most is azt fog, akkor nem kérdezem meg többször. De azért kíváncsi vagyok, naná! Nem minden nap töri el az ember a bordáját.
- Ha fontos lettem volna, úgy viselkedik. Nem tudom, hogy mennyit mesélt el neked, de az, hogy utána a fogai között átszűrve alig érthetően kinyögte, hogy fontos vagyok neki, az szerintem sokat nem jelent. Főleg, hogy annyit nem mondott, bocs, tévedtem, ne haragudj. - Igazából az meg, hogy köztük mi van, meg hogy ez az ő harcuk, az engem annyira nem érdekel, és nem érint. Ezt így azért nem mondom ki, nem veszekedni hívtam. Hanem rendezni, hogy miközöttünk minden oké-e, és behajtanám a stúdiós látogatást, ismét, jobb kedvvel, illetve van még télre egy fogadásunk, arról sem feledkeztem ám meg.
- Nézd, én ilyet kérek! Banán-hajó. Nem, inkább ezt a Gyümölcs-csodát! Még cserkó is van a tetején, meg csokiöntet. Látod, ez legalább vagy négy gombóc! - Fordítom felé a lapot, hogy lássa mit fogok enni. Kérdés még, hogy hogy fog belém férni, de tuti megbírkózom vele. Kérdőn nézek rá, hogy mit választ, és ha sikerül neki, intek a pincérnek. Ha nem, akkor is. A kis szemét úgysem jön ide, most nem ér rá, úgyhogy várunk legalább 5 percet, mire kegyeskedik odafáradni hozzánk, és udvariasnak álcázott tahó módjára felveszi a rendelésünk.

Hallgatom, inkább a rózsát nézem az asztalon. Félre is tekintek, tudom hogy nem csináltam semmit, de... a bűntudat olyan dolog hogy fészket rak az ember lelkében és mindenféle buta gondolat költődik ki belőle. Különben is érzékenyen érint Henry minden dolga, főleg ha a fejembe veszem hogy miattam ment tönkre valami az életében.
-Mert velem látott... - Mondom csendesen, de egyre bizonytalanabbul. A következő kérdésére felnézek rá, úgy válaszolok.
-Jobban, nem lett semmi bajom, csak nem tett jót, hogy hátrahúzták a karom. Verekedtem, igazából, leestem három méterről valami ládára, mikor futottunk el. Kicsit többen voltak, de ezt nem akartam ott a rádióban ecsetelni. - Jó, azt kihagyom hogy elütöttek és Lionel is bevágott az ablakon, merő kedvességből. De hát ez már részlet kérdés.
Összepréselem a szám, én annyira nem értek ehhez! És nem is akarnám, nem tudom milyen ha valaki ennyire... szerelmes? Nem az nem, de ragaszkodó egy nőhöz és csak a veszekedés és a csalódás van.
-Nem sokat. - Ebbe nem mennék bele jobb lenne ha ők ketten beszélnék meg. - Ő nem szokott az érzelmeiről beszélni. Ő úgy érezte ez számodra érezteti, hogy... nem csak randizgatni akar veled, azt hiszem. De sajnálom hogy nem kért elnézést, nem tudom miért nem tette... - Igazából nem tudom mennyire érezték komolynak az egész kapcsolatot, nekem az jött le hogy annak. Félre is nézek, rég nem éreztem ennyire kínosan magam, azt hiszem.
Persze ahogy ecseteli mit enne elmosolyodom, örülök hogy jobban van. Én mindig is amondó voltam hogy párkapcsolat miatt bánkódni butaság, ha valami nem megy nem kell erőltetni és keresni kell valaki mást. Több milliárdan élünk a földön, csak akad már valaki, nem?
-A banán-hajó klassz, én szeretem. De maximum felezünk, beleeszel ebbe is meg a tied is ott lesz, kérünk különböző ízben. Igazi ízorgia lesz! - Mosolygok tovább, látom nem akaródzik jönni a pincér, hát tanulva Nanától odaszólok hangosan, hogy elnézést, legyen szíves. Oké, én a héjt lehagytam, ennyire nem vagyok ööö bátor.
Nagy nehezen de felveszik a rendelést, én kérek még egy őszi levet inni, meg ha Jodie kér valamit azt is mellé.
-És amúgy... szóval rég beszéltünk, hogy teltek a napjaid? - Nem tudom mennyit volt Henryvel ez idő alatt, de csak történt vele más is és nem szegem a kedvét a beszélgetéshez.

Látom, hogy nem néz rám, hogy rosszul érinti a téma, de semennyire nem értem, hogy miért, hiszen ő tényleg nem tehet semmiről. Ez is csak biztosít abban, hogy ez nem rólam és Henryről szólt, hanem sokkal inkább róluk. Ez az ő csatájuk, a harcuk, és nem értem, hanem valami másért, amiről gőzöm nincs. De nem is akarom tudni.
Kezd elpöccenni az agyam. Nem csak Henry, de Sebastian is ilyen töketlen? Jézusom, együtt látott minket, találkoztunk, akkor egyből a csaja vagyok, és neki kell ugrani. Ez annyira gyerekes... ő meg elnézi neki, ahelyett, hogy jól szájba verné, és rávenné, hogy nőjön fel, mert nem az óvodában van. És ha ez nem derül ki, és összejövünk? Soha többé nem találkozhatok egy hímnemű egyeddel sem? Gyönyörű lenne...
Inkább nem mondok semmit, csak megrázom a fejem. Elképesztő...
- Te sem nagyon vigyázol magadra. Hogy tudtál három méterről leesni? Dokinál voltál, ugye?- Akkor tuti nem tett jót neki, hogy az a barom felkente a falra. Én tuti azért is szájba vágtam volna, de ez az ő dolguk, nem szólok inkább bele.
- Nem ezen van a hangsúly, hogy bocsánatot kért vagy sem. Hagyjuk, Sebastian. Nem úgy viselkedett, mintha fontos lennék neki, úgyhogy ennyi. Én túllépek rajta. Neki sem lesz nehéz, hiszen azt hiszi, ribanc vagyok. Lehet koronaként küldök neki valami csekket, hogy mennyivel jön. - Elmosolyodom, hogy érezze, hogy viccnek szánom, pedig nem. Tényleg el fogok agyalni rajta. Érezze csak kellemetlenül magát az után, amit művelt. Nekem nem lesz bűntudatom miatta, az is biztos.
- Oké, te kérj másmilyet. De én nem osztozkodom nagyon. Hidd el, simán benyomom az egészet, meg finomnak is tűnik. Látod, csomó gyümi van benne, meg szósz, meg fagyi. - Magyarázom, és mutogatom a képen a banánt, barackot, epret, meg minden jót. Állati jól néz ki az egész kehely, vagy inkább tál. Nekem meg nem jön oda a pincér, ellenben a fiúnak. Fasza. Én még egy pohár vizet kérek a rendelés mellé, de tuti, hogy a nyomi, szemüveges kis felszolgáló egy vas borravalót nem fog kapni. Örüljön, hogy nem panaszoljuk be.
De ezen is hamar túlteszem magam, és a partneremre fordítom a figyelmem, míg várunk.
- Sokat voltam az öcséddel, meg elég sok melóm van mostanában. Vannak ilyen időszakok, mikor egy halom munkát ad Vincent. És olyankor nehéz, mert azokat azonnal meg kell csinálni. De amúgy voltam strandon is egyszer. És medencében fürödtem. - Vigyorodom el, bizony, nem tóban, hanem medencében, hullámzóban, meg csúszdáztam is, és egy elég jó napot eltöltöttünk a barátnőkkel, hogy aztán hulla fáradtan essek haza, és másnap hajnali sms-re keljek, hogy indulás van. De nem baj, nyár van, még van időm pihenni.

-Hogy hogy hogy? Felfutottam a kerítésre, csak már elégé el voltam verve ahhoz hogy mikor átlendítettem a srácot akinek segítettem rosszul ugorjak le a túloldalt. - Legyintek, tök gáz. Olyan alap lett volna. - Aha. Ő mondta hogy pihenjek és ne erőltessem meg magam semmivel, de hát... ha én valakivel elvagyok tuti csinálok valami hülyeséget, így inkább fordítottam. - Magyarázom, fúj doktorok... kész vagyok tőlük. De jó hogy Henry elvitt, legalább Phoenix meg Josh is nyugodtabbak voltak.
Összeszalad a szemöldököm, szép kis veszekedés lehetett. De hah, Henry is megérthette volna ha azt mondom nem feküdtünk le akkor így is volt, és nem tovább pörögni a témán. Áh mindegy.
-Rendben, bocs. - Már én azért bocs, mert hánytorgattam a dolgot, lehet jobb lenne nem erről beszélgetni valóban.
Kuncogok, kész ez a lány.
-Rendben, nem zavar. - Mosolygok, egyen csak, én úgy is nem rég ebédeltem és nem vagyok egy nassolós valaki.
Csak jön a pincér is, én kedves vagyok vele, elvégre nem tudom milyen bunkó. Bár valószínű megenyhíteni nem fogom bunkóságában.
Inkább figyelek Jodiera.
-Mit dolgozol? Ez a Vincent a főnököd vagy csak ilyen munkaközvetítő? - Elvégre még diák, lehet elvállal mindenfélét amit adnak neki, kipróbálja magát ezer helyen.
-Áh, az uncsi! Jöttél volna be velem a tóba! - Nevetek, igen, azt hiszem jót tesz, hogy témát váltottunk.

-Azt hittem Henry mesélte a hobbinkról, ami neki a szakmája is lett... - De lehet rólam egyáltalán nem beszél... ki tudja.
-Nem tuszkoltam át! - Nevetek fel. - Felfutottam és adtam a kezem hogy felhúzom, fusson fel. Így tudtuk lerázni a túlerőt mert hát esélyünk sem volt. - Aztán mosolygok. - Erre inkább nem. De simán magas helyekre felmegyek veled, nincs tériszonyom és hasonló.
-Áh, tuti nem felejtetted el! Teh? - Nevetek, kétlem, mikor könyvmoly szűznek titulált. Vagy hasonlónak, nem emlékszem pontosan.
Az öcsémet mint témát pihentetjük, ami nekem jót tesz, mert csak zavarban lennék, hogy itt beszélgetek Jodieval. Pedig az lenne a legjobb ha kibékülnének, de ez tőlük függ, nem tőlem. Inkább kérdezem hogy úgy általában mi történt vele, szerencsére mesél.
-Nah, az klassz! És mit dolgoztok? - Lehet valami cége van a férfinak és úgy? Amolyan titkárnője? Bármi lehet.
Kuncogok, hogy belelkesül. El is pirul, meglep vele, félredöntött fejjel szemlélem az elpirult vagány Jodiet.
-Hmmm, mit szólnál ha most mennénk moziba? Fagyizás után? - Kérdezem vidáman, a mozi múltkor is jót tett, bár... valami értelmesebb filmet óhajtok megnézni.
Megjön a fagyi, megköszönöm, majd én is belekóstolok, de addigra Jodie már hümmög jólesően.
Halkan nevetek, hogy tele a szája.
-Látom, azért bele ne fulladj, van még! Nem eszem el előled! - Kacagok, komolyan, mintha fél perce lenne elpusztítani az egészet fél óra vagy több helyett. Kérdés milyen gyorsan olvad.
-Aham! - Vigyorgok és csórok tőle valami nem kásás állagú gyümölcsöt, például szedret, némi fagyival, úgy az igazi. Vigyorogva eszem meg, de azért mert még mindig vörös.
-Tudod... - Mondom miután lenyeltem a falatot. - Irtó jól áll a vörös, kiemeli a szép kék szemed! - Vigyorgok rá tovább, jelzem látom ám hogy ég, mint a Reistag!
-Na és te megkóstolod? - Tolom oda a tálam mosolyogva.

-Annyira nem, akkor lőttek is volna, kocsival üldöznek és felrobban valami csak úgy random. - Vigyorgok rá. - Jól van, ha gondolod kereshetünk valami elhagyatottabb bontani való épületet, ott lehet ilyesmivel hülyülni, magasra mászni, okosnak lenni hogy jutsz fel. - Henryvel sokat csináltunk ilyeneket, de most okosabb leszek, nem sérülök le megint, főleg hogy Jodiera vigyázni is kell majd.
-Mondom én, nem versz át! - Nevetek halkan, nem etet be.
Látom hogy izgatott, de nem gondolnám hogy hazudik, miért is tenné?
-Akkor elég lóti-futi sokszor, de remélem találsz benne élvezetet. - Mosolygok, valahogy nem ezt a munkát gondolnám álmainak, de valahol el kell kezdeni, annak meg tökéletes.
-Őőőőőő.... - Nézek rá mert hát... milyen mesék mennek most? Nincs ellenemre az animáció, meg a mesék se, néha sokkal mókásabbak mint egy egy vígjáték. - Hát bocs, fogalmam sincs, csak azt tudom hogy a sárkányos most jön ki, amikor neveli a sárkányt. Az jó volt, már az első része. - Mondom könnyeden, mert nekem mindegy, csak ne valami ócska akció legyen vagy tini "siker" film.
-Hát... gondolom van még nekik, kérhetsz még! - Kuncogok, hogy le sem nyeli de már mondja, tömi magába. Átfut az agyamon, hogy még szomorú belül azért eszi ilyen mohón, de remélem csak nagyon imádja.
Felnevetek, hogy megint elpirul, ez haláli, ezzel fogok szórakozni! Csak vigyorgok rá, főleg hogy mekkora kanállal lapátol a szájába és még nyammog is rajta.
-Nem kiskanállal méred az életet és az élvezeteket miii? Vagy úgy gondolod ha belül hűtöd magad kívül is múlik a pír? Szerintem buktad az elméleted! - Nevetek gátlástalanul.
-Húúúha de lásd milyen gáláns vagyok, hogy nehogy szomjan pusztulj a nachoztól üdítőt is kapsz mellé! - Nem hiszem hogy feláll és itt hagy ha nemet mondtam volna, de a kis találkába teljesen belefér, hogy meghívjam a fagyi mellé még moziba is. Csak legyen jó a film vagy nem megyek többet moziba random.

-Ugye, mondom én, még a végén igazad lesz és kiderül halál unalmas az életem! - Kacagok, nem tartom annak, bár néha azt kívánom kicsit uncsibb lehetne, akkor kevésbé lennék stresszes.
-Jól van, megígérem. Te meg ígérd meg hogy szót fogadsz nekem és vigyázol azért magadra, mert lesz egy szép heged neked is mint nekem... - Intem meg, ha én megígérem, ő is tegye, így fair.
-Ahogy elnézem akad! - Kuncogok, nagyon lelkesnek tűnik, de örülök hogy nem látok a fejébe azért.
Kacagok, nem rossz ajándék. Én Henry ígéretét kaptam, imádtam hogy végre nem leszek egyedül, de ezt most nem osztom meg hangosan.
-Akkor a sárkányos filmet nézzük meg, megbeszéltük! De amúgy lehet úgy gondolták egy sárkányfióka a családba hmmm? - Piszkálom kicsit.
-Jól van, csak ne nyelj félre... - Kacagok, bolond lány, de nem zavar. Ha a piát vedelné így az gázabb lenne, ez aranyos valahol.
A kanalat vigyorogva kapom be és nassolom el a fagyit, nem olyan kis telhetetlen ezek szerint.
Nevetek, ezerwattos vigyorral.
-Mert? Megbüntetsz? - Kérdezem kuncogva, nem bírtam kihagyni.
-Juj... mitől, hogy szívni fogod a vérem? Nem szívod enélkül is? - Vigyorgok, én is közelebb hajolok, megfogom a kezét hogy elegyem a fagyiját a kanálról, elégedetten, ha hagyja. Bár a csilli-villin csillogó Jodie azért elég... ö... szóval az érzékeny szememre fogva oldalognék el, hogy bocs, nem megy. Aki kitalálta ezt a baromságot azzal is elbeszélgetnék mit szed. Komolyan.
-Kijöhetünk... - Alap esetben lenne alternatívám mit lehet csinálni egy unalmas film alatt suttyomban, amit az elfojtott pajzán mosolyom elárulhat, de rendezem a vonásaim, elvégre ez nem olyan találkozó. - Aztán legfeljebb átlógunk egy másik filmre. - Csináltam olyat párszor, az is vicces, bár nem mindig volt értelme, inkább csak maga a szabálytalanság incselkedő érzése dobta fel a másik filmet.

-Csak megrepedt, az kellett volna hogy eltörjön! - Forgatok szemet, érdekes lány, tiszta harci sérültnek kell lennie az ember fiának hogy férfi számba vegyék? De csak mosolygok.
-Én sem szeretem a sajátom, de jól van. Ha vigyázol magadra, akkor nagy baj nem lehet. - Mosolyfok rá, bólogatva, nem sértődtem meg. Szerintem nincs olyan heg ami szép lenne, a heg tetoválást sem értem.
-Persze, de valamiből meg kell élni! - Mosolygok, tényleg jó hogy nem hallom mit gondol, lehet megpróbálnám megverni ezt a Vincentet hogy nőket ver...
Elvigyorodom, még kuncogok is, hogy játssza a sértődöttet.
-Hogy miért gondolom hogy égetnivaló vagy? Folyton rosszalkodsz, most is lezárt területre akarsz beosonni velem, hmmm? És ez csak egy... - Kuncogok, vigyorgó-számon kérő lesz az én fejem is.
Húú micsoda bosszú tervek, szélesebb lesz a vigyorom.
-Hú, mi lesz velem, egy csinos lány fog fogdosni, még a végén igazán jól fogom érezni magam! Miért kéne magyarázkodnom? Irigykedni fognak maximum és gratulálni. - De komolyan, rólam mindenki tudja, hogy szeretek flörtölni és randizni, maximum Henrynek kéne magyarázkodnom. De lassan úgy gondolom neki sem, elvégre Jodie közölte nem akar tőlem semmit. Szóval le is van rendezve a dolog, erre most jöttem rá. Örülök hogy rájöttem, nyugodtabb vagyok ettől a felfedezéstől, bókolhatok és találkozhatunk, úgy is csak egy találka marad.
Hagyja lopni a fagyiját, igaz nem volt egyszerű, de most szemét leszek, külön élvezet, finomabb falat lett mint a többi komolyan. Aztán csak nevetek, milyen fejet vág. Direkt élvezkedő-hümmögő fejjel nyelem le a falatot, nem bírom kihagyni.
Aztán csak felkacagok, kis telhetetlen.
-Neked soha semmi nem elég jó! Különben is mi unalmas lehet egy rajzfilmben? De tudod mit, ha unalmas, akkor feldobjuk. Ki fognak zavarni minket de nem baj, szétfikázzuk a filmet és röhögcsélünk. Egy moziban semmi akciófilm jelleg nincs, hidd el! - Kacagok, kész vagyok ettől a lánytól, mintha belehalna ha nem pezseghetne a vére az adrenalintól! Aztán mit látok, nem lopkod a kis szemtelen? Nézem mit csinál, csücsörítek a számmal, hogy hogy gondolta, de mosolygok, mert jól szórakozom igazából. Szóval játszunk? Simán!
Felállok, átülök a mellette levő székre, közelebb is húzom hozzá, majd elkapom a csinos kis állát és félreérthetetlen szándékkal kezdek hajolni a szájához amiben a fagyim lapul. Szemezek vele, próbálom nem ereszteni a pillantását. De ahelyett hogy csókot lopnék a kanalát és a fagyim tolom a számba nevetve, kilóg a kanál a számból, élvezettel húzom ki hogy ha-ha! Enyééém!

Mosolygok, csóválom a fejem, nem sértődtem meg, de ahogy magyarázkodik, aranyos.
-Vigyázok magamra, rád is, neked elég ha magadra figyelsz. Elviszlek, elviszlek, ne aggódj. - vigyorgok, jó buli lesz, lehet marháskodni.
-Akkor meg a legjobb! - Ha az ember szereti amit dolgozik, az nagy kincs manapság.
Nevetek, kész vagyok ettől a csajtól.
-Én másztam, de az nem tilos! Őr meg amúgy szokott lenni és valóban lezárt. Jó ideje, elég elhagyatott, de ha nincs őr lehet hangosan nevetni, az jobb, hidd el! - Vigyorgok rá, ha csak a mienk az egész az sokkal felemelőbb szerintem.
Aztán ecseteli mivel büntetne engem, de hát az inkább jutalom, a tudtára is hozom, ami elgondolkodtatja. Bár nem tudom komolyan venni a komoly fejét, én vigyorgok.
Nevetek hogy kihúzza magát.
-Kreatívabbnak kell lenned drága! - Nevetek, bírom hogy ilyen magabiztos, jól áll neki.
-Jól van, vicces lesz, benne vagyok! - Vigyorgok, én tudok futni, ő meg szereti az actiont, szóval no para. De csak nevetek milyen fejeket vág, közlöm kihagyta a fáradt-mérges sóhajtozást és a pisszegést, amitől szintén nem hall majd senki semmit, olyan hangosan szokták csinálni.
Fagyit lop, pofátlan módon, hát nem vagyok rest átverni, csók lopási szándékot imitálni és aztán a fagyiját bezsebelni. De hogy milyen beszeppent fejet vágott, hát ezért nagyon megérte!
Mondjuk a vehemenciája meglep, hogy elkap és húz, de nem tudok nem nevetni, ha megcsókol vicces csók lesz...
A kanalat azért kiveszem a számból, mert kiszúrja a szemét a végén. Eltartom és préselem a szám, hogy csukva tartsam, égetően hideg a fagyi de én csak vigyorgok, főleg hogy röhög, lenyelem egybe a fagyit, majdnem nem csúszik le, de leküszködöm és röhögök.
-Úú... mindig... ahahaha... ilyen fejet vágsz, ha....ha csókolózni akarsz? - Röhögök, nem bírom, kész vagyok, mindenki minket néz de az sem érdekel, hát nem látták amit én! Pedig az nagyon mókás volt!

-Holnap? Hát... végülis... mehetünk, de nekem vigyáznom kell az oldalamra, mert az orvoson kívül mások is megvernek, ha eltöröm. - Teszem hozzá, mert még egy hetet minimum kéne pihentetnem hogy felgyógyuljak teljesen.
Vigyorgok, kész ez a csaj. Tiszta zizi, de még a jó értelemben.
-Figyi, nem tudom mikor van őr és mikor nincs, eléggé elhagyatott. Úgy egy éve találtam, akkor egyedül mentem arra, nem volt őr. Fogalmam sincs azóta raktak e oda egy állandó ürgét. - Aztán csóválom a fejem. - Azért estem le mert szerintem a kezem is megrepedt. - Ütögetem a kézfejem bütykeit.
Röhögök, a sajtszószt tényleg nem kenném szét mások fején.
-Az amúgy is finom, hamarabb megenném, minthogy elpocsékoljuk! - Nevetek, elképzelem ahogy Jodie azt sem hagyja hogy egyem, mert kisajátítja. Vicces lesz.
Aztán küzdünk a fagyival, meg egymással, de hiába mászik rám sőt, akar csókolni és csak nevetek meg vigyorgok, nem is lesz belőle semmi, de hát így röhögve amúgy se működött volna, bár viccesnek így is vicces volt.
Aztán megint felröhögök, hogy szemétládává avanzsált.
-Ó elnézést úrnőm, de egy bohócot csókolgatni és rámászni, mit mond majd az udvar? Szájukra veszik kegyed, és híre megy ellenállhatatlan charme-omnak is! - Röhögök, nem bírom ki.
-Hmm, azt mondod a csata az enyém, a háború nem? Pedig egy csata eldöntheti a háború kimenetelét és amondó vagyok, ügyes fiú vagyok! - Húzom az agyát, én is fizetem a sajátom, most nem állok le erősködni hogy meghívom, majd a moziban. Mondjuk én hagyok borravalót, mert nekem nem volt bajom a kiszolgálással különösebben.
Elkészülök, én mondjuk nem sietek, de megragadja a kezem és húz kifele, mosolyogva hagyom.
-De sietsz, mondom hogy égetni való vagy, mi jár a fejedben? Alig várod hogy megdobáld a népet kukoricával mi? - Heccelem vigyorogva.

-Ó tényleg! - Nevetek, látta is, a névjegyemen is rajta, ha akarnék sem futhatnék el, milyen ijesztő! Vagy mégsem? Csak vigyorgok.
-Felméred a terepet és előkészíted, úúúú! - Röhögök, mert olyan mintha bankot akarnánk rabolni, nem pedig csak hülyülni egy kicsit. - Jól van, jól van elmondom. - Elmondom mi merre hány méter, hátha tényleg megnézi.
(Sztem fejed akartál írni, így reagálok, jó? XDDDD)
-Óóó, egy sebhely nem elég? Amúgy drága kisasszonyom, olyan rossz híre lesz mert elmondom azóta is sóvárgok magácskáért? Szörnyűűű bűntett! - Mondom csábos vigyorral, meg kell puhítani a jégszívét, szeretem a fejem a nyakamon.
-Ó igen, de lehet bekattanok és én ütök rajtad éjszaka, míg édesen alszol, hogy behajtsam az elmaradt csókot, sőőőt, többet is... - Vigyorgok számítóan, mellékes hogy én nem tudom ő hol lakik, meg amúgy sem vagyok zakkant. Főleg hogy meg is beszéltük nem lesz semmi, remélem nem vesz komolyan. De ijesztegetni vicces.
-Úúú, az poén! Meg néha felszólalni ijedten, hogy Jessicával is ilyenek voltak, emlékszel? Azt sem tudom mi van vele... tényleg mi van vele? - Röhögök, egy Jessicát sem ismerek szerencsére. A horrorok ritkán jók, szerintem illogikusak ami bosszant, szóval én nem félek hanem ideges leszek tőlük. De ha így elhülyüljük akkor simán megnézek egyet. - Miért, a horror buli lenne! Azt fikázni a legjobb! - Nevetek, majd közli gyerekfilmet sem akar. - Az tuti, nem bírnak majd a fenekükön maradni. De lehet szívességet teszünk a szülőknek, mert ők csak kényszerből ülnek be, a gyerekek miatt! - Vigyorgok.
Kocsival jöttem mert gyorsabb, szóval bólintok hogy ott találkozunk. A műsortábla előtt az állam simogatom.
-Megy mindenféle... Ijesztgetős is, gyerek is, van romantikus tini... úristen. Na azt tuti szétszekálnám, nyálasak és egy kaptafa mind... anyááám. - Szörnyülködöm, mert a főszereplő srác is nyálasképű, a csaj meg olvadozik érte... nézek Jodiera hogy akkor melyik legyen, nekem mindegy, akciót nem szeretnék, azt kikötöm.

-Őszintén? Még vagy két hét, de szerintem jövőhétre már sokkal jobban leszek, mert vigyázok magamra. - Mosolygok, hát még éééén hogy utálom hogy nem csinálhatom a dolgaim...
-Kéjenc kurafiiiii! - Röhögök fel, ez legalább olyan jó mint a piszkos gazember! - Az ilyen magamfajták mindig kihúzzák magukat a csávából, mérlegelje méltóságod! - Vigyorgok, ez a játék minduntalan tudok nevetni, olyan abszurd.
-Honnan tudod hogy nem tudom? - Vigyorgok gonoszan, de csak blöffölök, fogalmam sincs.- Amúgy hol látsz te ártatlan lányokat? - Nézek körbe szemtelen, pillantást sem vetve rá. Aztán csak kajánul szemezek vele. - És jó lesz az, csak a gyönyörtől fogsz sikítozni, azért meg nem mernek szólni, még a portás sem... - Szép lenne ha így lenne, azt hiszem. Azt már megnézném hogy néznek rá a kis este után a szomszédok!
-Naná hogy megmarad, nézd milyen csinos, ilyet kár vétetni! - Mutatok az arcomra mint valami reklámtermékre, igazi colgate-mosollyal.
Röhögök hogy reklámozza a horrort, bólogatok.
-Kikészül mindenki, lassan fognak hullani. Szerintem egy túléli, egy mindig túléli! Ha így lesz mersz nagy tömeg előtt szerelmet vallani nekem? - Fogadok vele, fogadni mindig jó, mondom is a tétet, így viccesebb. - Na gyere kezd! - Intek a fejemmel és gyorsan megveszem a jegyeket, van méég, középre veszem, az viccesebb.
-Még úgy is reklám megy. Szóval Nachost kérsz, meg őő... kólát? Vegyünk egy kis popcornt dobálni ijedelmünkben. - Vigyorgok, megveszek mindent, italból amit kér, a kólában bizonytalan vagyok. Előre is mehet a jeggyel ha akar, míg vásárolok, de a lényeg hogy már sötétben botorkálunk/ok be, ami eleve izé, sokan ezért is morognak már. Gyanútlanok, nem tudják mi vár rájuk.
Lepakolok, veszek a nachosból vigyorogva.
-Játsszunk ijedőset. Az vicces... Sikkantgass fel, én meg majd rosszul leszek a vértől és mindig figyelmeztetni akarom a szereplőket ha mindjárt meghalnak! - Súgom a fülébe, szerintem az még rosszabb mintha röhögünk, mondhatja hogy inkább fikázzunk, az sem fog nehezemre esni.
Szóval ha kezd a film unottan eszem egyelőre mert az eleje mindig uncsi. Valami hülye sztori a házról, a felszínes kapcsolatok a szereplők között, bemutatják a ribit meg a hülye menő csávót, meg a szerencsétleneket, ilyenek...
-Teh, Jodie... ez a ház tök olyan mint Bobnak van nem? Most újíttatta fel. - Mondom félhangosan a film és a többiek miatt, vigyorgok. - Ugye nem szellemes filmre hoztál, mit csinálok majd akkor a házavatón? Tudod hogy náluk meghalt valami öreg nénike azért volt olcsóbb a kecó... - Mondom panaszosabb hangon, a Jodie mellett ülő nő, úgy néz rám, hogy vagy meleg vagyok vagy betoji, nagyon jól szórakozom. Főleg ha Jodie mondjuk az ő fülébe sikkantana bel, de szép lenne!

-Hmm, hajrá, hajrá! - Vigyorgok rá pofátlanul, mert szeretem a kiskapukat.
Nevetek, hogy nem tűnők pszichopata gyilkosnak, reméltem...
-Nem? Csendes típus vagy? Annyi baj legyen! - Vigyorgok rá. - Minden biztonsági rendszer feltörhető, max bevisz az egyik szomszéd barátnőd, bedobom a charme-om és max két menetem lesz este! - Röhögök, micsoda terv! De érdekes hogy könyvmoly szűzből hogy lettem pszichopata szexuális zaklató... Nevetek ezen is.
-Nem mindig élik túl, amúgy. Van ahol mindenki meghal és a gyilkos elsétál, mint... a kockában pl. Amúgy ez csak a fogadás része, ha én nyerek hogy marad egy, akkor ez a büntid. - Nevetek, hogy nem érti, szerintem nem az a szerelmet valló típus, gondoltam jó szívatás lenne.
Súgom neki a tervet benn, miután minden megvan, erre felsikkant, röhögök.
-Aha, imádlak! - Nevetek, mert kissé én is összerezzentem a hirtelen próbától.
Aztán csak takarom a szám míg vigyorgok, hogy pók a popcornban... csótány is lehetne, senki nem enne ma popcornt szerintem.
Közelebb jön, de a hangját nem halkítja, szóval mindenki mérgesen pillant felénk, én csak hallgatom, micsoda sztori.
-De nekem Bob mást mondott! Én oda nem megyek, ha ez igaz! Lehet a vér sem jött ki mindenhonnan... vagy leülök valahova és igazából véres volt?! Elvégre bútorozottan vették, ne máááár! - Nyafogok, azt sejtetve, Bob csak kicsit ferdített nekem. - Megant tök megértem, ki akarna ilyen helyre költözni. Ezek a srácok is miért nem gondolkodnak, nézd ezt a házat.. ki akar itt házibulit, komolyan? - Nyöszörgöm és mutatok a filmvászonra, de eddig bírta a fölöttem ülő.
-Elkussolnál? - Hajol fölém, én csak felnézek, szépen pislogok rá, ártatlanul.
-Bocsesz! - De elfojtom a nevetésem. Kicsit a beszédet is, de nem sokáig, mert a filmben a csaj ilyen előijesztegetés gyanánt lassan és félve nyit ki egy régi szekrényt.
-Ne, ne nyisd ki... nem jó ötlet... - Mondom félhangosan, de mikor kinyitja csak egy galamb röppen ki, én meg igazából nem ijedek meg, de látványosan felsóhajtok, hogy juj, ez durva volt, vigyorgok Jodiera.