Türelmetlenül várom, hogy Elee megérkezzen. Iszonyat fáradt vagyok, olyan nyúzottnak érzem magam, mint egy mumifikált vaddisznó. Zsibong a fejem.
Kapok pár jó tanácsot és mire a lány megérkezik, már ülve alszom. Hallom, hogy nem kéne szexelnem, mert felszakad a varrás és újra kell stoppolni, de lehet megéri. Noha nem hiszem, hogy képes lennék rá, ha csak... feküdni fogok tudni. A bombázó meg lehet feltalálja magát, a legnagyobb baj, hogy megint ezen jár a fejem, a csaj kurva vonzó.
Nagysokára beesik a vizsgálóba, Felix azonnal távozik, de még megnézi a csajt, aki miatt kockáztatok.
- Remekül. - sikeresen elmosolyodom, pedig nem megy könnyen. Legszívesebben sínék, vagy csak könnyedén meghalnék. Most tűnik fel, hogy simán félmeztelenül hagytak, kezemen kötés, sápadt is lehetek, talán nem véletlen ilyen ideges a kis csaj.
- Kösz, hogy itt vagy. - hősiesen lepattanok az asztalról, mintha ez lenne a legtermészetesebbe, közben szédülök, mint egy bebaszott aranyhal. Csak túlélem, ha csak ide nem okádok. Felé nyúlok, hogy kicsit belé kapaszkodjak, de nem akarok rá támaszkodni.
- Nem fázol? - rövidke nadrágja kifejezetten jó arra, hogy odavonzza a tekintetem és felgyorsítja laposan csapkodó szívem ritmusát.
Kibaszott jól néz ki a csaj, ezt félig beszédülve is látom. Bőre, ahol hozzá érek, lángol. Tüzes kis kanca, de ezt eddig is tudtam. Úgy igazítom a lépteim, hogy a folyosóra lépve úgy tűnjön én támogatom őt, mit sem foglalkozom vele, hogy egy póló sincs rajtam, faszt érdeklik a kutakodó pillantások, mindent leszarom magasról.
Elee illata az orromba kúszik, nabaszki. Ma lehet jövök varratni....

Kurvára fogy az energiám, nekem most kávé kéne, vénásan, vagy esetleg egy adag spuri, az feldobna. Lehet Ricsit kellett volna ide hívnom, lenne pár jó ötlete. Igazából meg ágyba vágyom, de ahogy a nő besétál ezen kedvem kicsit módosul és sok máshoz is lenne indíttatásom.
Kibaszott idegesítő, hogy szédülök és fáradt vagyok, nem hozom a formám, de talán elnézi nekem, ha meg nem, akkor kefél mással, vagy így is teszi, nem nagy kunszt. Bár geci idegesítő. Kurvaélet!
- Nyugi, állni még tudok! - rávigyorgok, hogy érezze a némi élcet a hangomban, ki tudja mire is gondolok. De érdekelne, hogy a picsanaci alatt, van-e rajta bugyi. Faszkivan, hogy lassan én is a farok orientáltak körét erősítem. De mióta a hülye picsa, Judith, felhívta a figyelmem rá, hogy még van 20 jó évem és onnan kampó... kicsit parázok.. és mivel ez az Ő hibája, ezért még szájba vágom.
Hozzám simul és belém vezeti a kettő húszat. Király lesz ez, én már látom. Neki simulok, mert hát kell a segítség, de átverésnek álcázva azt sugallom, hogy a közelsége kell. Remélem összesek....
A bordám sajogva jelzi, hogy nem ép, a repedés sem játszótér.
- Nincs melegem, de te lángolsz. Lázas vagy, kerítsünk egy hőmérőt? - hangom arra utal, hogy nem pont orvosi szemszögből vizsgálnám meg, azonban életemben másodszor remélem, hogy elutasít, mert csak a szám jár. Annyi vért vesztettem, amennyit nem bírok nélkülözni. Zúgva fütyül a világ egy édes, altató dallamot.
Leszarom a kutakodó tekinteteket, egyik sem hat meg, főleg, hogy leginkább a csajt nézik meg és most nem érdekel, velem van, nem sok olyan lehetőséget látok, ami miatt most itt hagyna. Ajánlom neki. Széttépem máskülönben, de csak holnap.
- Édes vagy! - halkan felnevetek. A hangja tele van féltéssel, meg sem érdemlem és nem is ezt vártam tőle, azt hittem hideg lesz és fellengzős, arra nem számítottam, hogy aggódni fog értem. Miért teszi? Hiszen csak egy fasz vagyok, a többi között.
Ahogy kilépünk megcsap a hideg, a szőr szállak égnek merednek a karomon, a hasam is libabőrös lesz és nem mondom, hogy nem szeretné egy bundát. A kocsija felé lépkedve önkétlenül felnevetek
Kétajtós, betojok. Remélem beférek. Jó, az Abarth nem rossz, de olyan sportosak vannak belőle, remélem legalább tuningolt. De nem kötök bele, nem most, akkor majd, amikor meg tudom magam védeni, ha nekem ugrik és meggyalázom a testét. Persze csak jó értelemben, vagy IS.
Szédelegve várom, hogy ajtót nyisson el sem látok odáig, de rühellem ezt. A testem uralni akarom, 150% osan, az a templomom, a mindenem, nekem kell, hogy engedelmes legyen.
- Héj! - működő kezemmel az álla alá nyúlok, megemel a fejét, puha csókot próbálok nyomni az ajkára, de majdnem mellé célzok, durva érintkezés lesz belőle, ajkam az övének csapódik.
- Nyugalom, ne aggódj, csak vezetni nem tudok. - iszonyat aranyos, hogy így aggódik, de elvesztem minden méltóságom. Játékosan végig simítok a nyakán, mellén, hogy érezze még mindig fasza csávó vagyok, hátha elhiszi, mert én nem. Bevágódom az ülésre, azonnal elfog a kényszer, hogy aludjak.
Ahogy mellém ül, elbabrálok az övvel, majd rájövök, hogy kurvára nem kéne, mert a bordám nem boldog, és nem hiszem, hogy kinyír.
Cím? Bassza meg. Vigyem el haza? Akkor... nem, ő nem zaklatós fajta. Vagy mehetnénk a másik lakásomba, ahova Judith-ot is vittem, de nem nem. haza akarok menni, a saját lakásomba. Bemondom a címet és nagyon igyekszem ébren maradni, tekintetem lekúszik a combjára, de erősen kell összpontosítanom. Fejem a támlának vetem, csak fél percre hunyom le a szemem, nem többre.....

Már fel sem veszem, hogy azt hiszi nem bírok állni, hát megy vagy mi a tököm. Most is daliásan lépkedek mellette a folyosón, mint akit gyomrom basztak egy vascsővel és valami hasonló is történt Faszkivan az egész kibaszott világgal, ahogy macsatéval neked esnek az utcán és még te kerülsz ki belőle szarul. A kurvaistenbasszatelibe.
- Elenore, nekem te ne beszélj lángokról. - mert menten elégek az álom kapujában aztán baszhatom, míg végig rángat a folyosón, aztán jöhet a jótékony beton, hogy lenyúzza a bőrt a hátamról... IS.
Igyekszem kevéssé rá támaszkodni, miközben azzal szívat, hogy véletlen hívtam.
- Persze, tiszta véletlen. - naná, mi ebben jók vagyunk, véletlen van nálam cigi és merő paranoia azt hinni, hogy direkt hívtam őt ide.
- Mi? - felhördülök a cicafiúra, még meg is morgom ezt a szép szót. Cicafiú?? Ne már baszki, mi vagyok én valami, holmi rongy? Még sose hívtak így, de nem is tetszik, nem jellemző rá. Nem dorombolok és nem bújok. Inkább lennék bika, bivaly, oroszlán, mint cica. A hideg kiráz, de lehet azért mert közben kiérünk a hideg levegőre és egyből belén fagy a szar is.
Elégedett vigyorral konstatálom, hogy nem sétáltat sokat, inkább letámaszt, mint valami kurva ólomkatonát. Gecire bizalomgerjesztő, hogy olyan vagyok, mint egy nagy fasz. Jó, hogy nem borítom fel a mini autót, kicsit félek beülni, nehogy elbillenjen az irányomba. Én valami dögöt képzeltem el neki, nem egy gyufásdobozt, de Ő tudja. Mondjuk nem egy szar jármű, azt nem mondom, de.... nem neki való. Kurvára nem. Odabent megcsap a lószag. Olvastam erről valamit, milyen egy lovas csaj pasijának lenni, tiszta mázli, hogy nem vagyok az. Amúgy is forog a gyomrom.
A lágy csókra elé nyúlok, szeretném elmélyíteni, de nyögéssel kostatálom, hogy a kibaszott bordám nem pont társ ebben. Gyűlölöm, ha a testem ellenem van, ezért vigyázok rá olyan rohadtul? Kurvaélet.
- Anyuci hazaviszi a cicafiút? Engedj ki, hánynom kell. - lehet nem is nekem üt a fájdalomcsillapító, hanem őt kezdi kikezdeni. Be van lőve vajon? leszarom, bassza meg, csak kerüljek haza minél előbb, vagy tényleg ide okádok és akkor nem csak lószag lesz, de egy kis gyomorsav pikánsabbá teszi. Minden másról lemaradok, mert arra kelek, hogy segítenem kell. De miben? És mi van? Ki vagyok és hol, meg minek?
A fájdalom alattomosan kúszik vissza a szervezetembe, kósza pillanatokra. Belekapaszkodik az agyamba illedelemesen elereszt, mert erre kényszeríti a nagy adag gyógyszer. Holnap bőgni fogok, mint egy gyerek.
Kikászálódok a skatulyából és elirányítom az emeletek között, lévén, hogy ennek az impozáns épületnek az egész felső szintjét birtokolom, de itt ez a módi. Mindenkinek van egy emelete. A Lifttből egyenesen a laskába lépünk, igyekszem segíteni a mászásban, de ez már elég nehezen megy. le akarok feküdni, fel a konyhapultra bárhova, csak lecsukhassam a szemem.
Belekapaszkodom az éjjeli szekrénybe és csalódottnak konstatálom, hogy roppant izgatóan guggol elé, nekem végem mára.
- Menj haza! Holnap felhívlak! - hangom azt jelzi, hogy nem tűrök ellentmondást. Kurvára nem szeretném, ha itt éjszakázna, ennyi segítség kellett és nem felejtem el, hogy pattant. Meg fogom hálál, de most lépjen le.
Amint a fejem a párnára ér, már alszom is, arról gőzöm nincs,hogy betakar vagy sem, miben alszom. Már csak másnap 9- kor kelt a mobilom éktelen ordítása, és az állatia szomjúság.