A mai nap arról szól, hogyan éljük túl a lehetetlent. Faszkivan az egész világgal, hogy mindenki nekem akar keresztbe pakolni, de nem adom fel, nem lenne jellemző rám. Gecire leszarom, hogy ki mivel baszakodik. Már a fülemhez nőt a kurva telefon, életemben először örülök a csitrinek, hogy bezuhan, mert megszakítja a telefonálási sorozatot, zsebre csúsztatom a készüléket. Zsibbad a fülem és a tököm tele az egésszel. Végül mégis jó híreket kapok, így még sikerül is visszamosolyognom. Tekintetem végig szalad az alakján, csinos, karcsú, formás, mint mindig. Most nem látom rajta azt az idegességet, ami körbe szokta ölelni, pedig nem kellemesen váltunk el legutóbb.
- Ezek a feltételek? - elnevetem magam, feltápászkodom a székről, nyújtózom egyet, pár mozdulattal elrendezem a öltözékem. Óh basszameg, a bordám még mindig sajog, a karom meg szebbül.
- Gyere, meghívlak egy kései ebédre, azt hozd. -a dobozra mutatok, elsétálok mellette, illata megcsap, kellemes emlékek tolakszanak az elmémbe, ahogy nekem simul, melle az ajkam alatt feszül.... lehet ez most nem a legjobb pillanat az anekdotázásra, mert felgyorsul a szívverésem attól mélyül a légzésem és kurvára fáj a bordám. Az elmúlt pár nap nem volt a kedvencem, sokféle kínt kiálltam, és nem is vagyok túl rajtuk, nem szeretem a fájdalmat, de emberesen viseltem, csak magamba szenvedtem otthon, még azt is katonásan.
Előre engedem az ajtónál, még ki is nyitom neki, legyen ma jó napja és egyből belefutunk az egyik emberembe. Gőze nincs mi legyen, látszik a mozdulatain. A főnök kifelé halad egy nővel. Illik a csajt megnézni? Hát megteszi a kis görény, úgy pislog végig rajta, mintha most rendelt bifsztek lenne és azon agyalna, milyen kenyérre kenje és fogyassza el. Türelmetlenül köhintek, ettől megfájdul a bordám... akurvagecibe.
- Mondanád? - morgok rá nyugodtnak vélt hangon, nem szeretem, ha feltartanak, amikor éhes vagyok. Közlékenyen eldadogja, hogy ráér majd és nem kéretem magam tovább állok. A srácon meg azt látom hogy legszívesebben szóba elegyedne Judithtal, de gőze nincsen milyen a kapcsolatunk, így nem mer az útjába állni, pedig esküszöm jól szórakoznék.
Megállok egy pillanatra Liz asztalánál, hogy elmondjam lelépünk ebédelni, magam felé forgatom a naptárját, hogy lássam vissza kell-e érnem valamire? De semmi olyan amit ne mondana le magától, ha nem érek vissza. Igyekszem a két nő közé állni, mert Liz nem túl lelkes, hogy együtt megyünk valamerre és ezt nem titkolja el arcjátéka.

Újra csak elnevetem magam, de ez is fáj, így nem vagyok olyan lelkes. Sokkal inkább éhes. A dobozra pislogva, felhúzom a vállam.
- Úgy nézek ki, mint akit érdekelnek a feltételei? - tudom, hogy milyen nyelvet beszél, a tpise orosz-angolt, mert a retek kis féreg, valami maffia sarja, aki azt hiszi neki szarták a világot, de rábaszott, mert Ricsi a lábára lépett, azzal, hogy elvesztette a cuccát és mire begorombult volna a pöcsi megoldotta. Igaz belenyúltam kicsit én is, de ezt akkor sem mondanám el, ha fegyvert fognak a fejemhez. Bár, az sok nyelvet megoldana, még lehet az enyémet is.
Mivel nagyon sok idő a 4 óra és szeretném a limitet nagyon túllépni, meghívom a csajt egy ebédre, amire pont úgy reagál, ahogy azt elvártam tőle. Szinte felragyog, a kis hülye. Szeretem, amikor ilyen, amikor nem béna, de nagyon lelkes. Lelkesen sétálok ki az ajtóig. Nekem természetes az ajtó nyitás, fura, hogy megköszöni. Kis csitresz. Megtorpanok. Díjazom, hogy a csaj szemügyre sem veszi, de remélem, hogy ez nem egy olyan jellegű szerelem irányomban, ami sosem lesz kielégítve, én azért lehetnék. Sokat érne egy nyugis, hátradőlős orgazmus, ami sem a bordám, sem a kezem nem viselné meg, de inkább a bordám siratom. És persze megint szex, grrrrrrr. Hiányom van, de sok más téren is.
Elhagyjuk a srácot, aki még azért Judith után pislog, aki ebből mit sem lát, elégedetten vigyorodom el. Liz asztalánál süt a feszültség, tudom, hogy a két csaj egymásnak esne, ha ez lehetséges lenne, de nem adok erre lehetőséget, nincs kedvem repedések bordával egymásról rángatni őket. Már lépek is a lifthez, hallom, hogy valami sutymorgás van, de nem érdekel, belépek a liftbe, ahol meg sem szeretném hallani, mit beszél.
- Igen! - összegzem, hogy látott doki és igen történt valami, de nem fogom elmesélni mi, vagy nem most, ebéd közben simán lehet, hosszú lesz, ahogy én látom. Kérdésére mégis a bordámhoz nyúlok, önkéntelen mozdulat, de remélem azt is vágja, hogy nem kéne nekem ugrani és leteperni, mert sikoltozni fogok és nem a kéjtől.
- Nem anya - nem vezet és nem nézi meg, hagyjon már. Hangom enyhén gúnyos, de baszki már, Ő is meg Elenore is mi a faszt aggodalmaskodnak már? Kurvaélet. Jól vagyok, semmi bajom, elmúlik és még is legény vagyok a gáton, gecibemár. Egyből bemorculok, nehezen sikerül nem neki esnek és elküldeni a retkes faszaba, az kell, hogy a kis picsa is esendő szarak lásson. Háleluja. Maradhatott volna otthon is, vagy húzhat a gecibe, ha folytatja.
- Ne mutassalak be neki? - utalok a szőke cukifiúra az irodámból, annyira tanuló még, hogy lehet jók lennének együtt. A mínusz egyedikre megyünk, hogy magunkra húzzuk a Bentleyt. Ruganyos léptekkel sétálok a kocsihoz. Szeretettel simítom végig motorháztetőt, persze nem nyitok ajtót a csajnak, tegye meg magának, becsusszanok az ülésre, melyről eltűntek a vérnyomok, az egész ki lett cserével, most megint kicsit új autó illata van, amit imádok. Megvárom, hogy beüljön, finoman indítok, kihajtok a napsütéses utcára. Egyik sorompó sem fog meg, mázlijuk van, most harapós vagyok.
Végig döngetek a főútion, képes vagyok itt is terelgetni, minden sárgát, zöldnek nézek, lehet színvak vagyok: Egyetlen pirosba sikerül belefutnom, dobolok a kormányon. Vezetni élvezet, közben semmim sem sajog... csak a szívem, hogy milyen véres lett a kis drágám.
- Mesélj valamit! - lehet hiba ezt kérnem, mert csacsogni fog és agyfaszt kapok, de nem akarok csendben ülni, most nem. Ám lehet sokkal jobb lenne.
10 perc alatt érünk a kedvenc éttermemhez. Csikorogva parkolok a srác elé, aki ezerwattos mosollyal ül a helyemre. Tudom, hogy versenyeznek ki tegye le a kocsimat, ezért szeretem ezt a helyez, ezzel sem húzzák az időm. Előre engedem a törékeny teremést, akinek fiatalsága odavonzza a tekinteteket, és a pincér már vezet is az asztalomhoz. Látható, hogy én itt napi vendég vagyok. A fiatal srác kihúzza a lány székét, ez alól is feloldozva engem.
Vörös bort rendelek és az étlap tanulmányozása nélkül marhaszeleteket rendelek zöldségágyon.
- Isteni spárgával, hagymával, vajban sült zöldbabbal. - A lánynak ajánlgatom, ha elbizonytalanodna. Nincs sok étel, de azok kiválóak és mivel mesterszakács készíti beledögleni sem fogunk egy adagba. Nekem itt már levest nem is ajánlgatnak, mert nem szeretem, de majd desszertezünk, nagyon remélem,  hogy vitaminkúrával.

Oh baszod, nem nagyon akarok most ezen agyalni, komolyan azt hiszi, hogy félek egy kis tetűtől, aki nekem paktumokat dobnál? Szóra sem méltatom, nem érdekel, hogy szerinte mit kéne tennem. Kurva szarul ismer, de ezen már fenn sem akadok, minek is tenném?
Bevágódunk a kocsiba még egy jót vigyorgok, hogy nem kell bemutatnom a feltörekvő kosnak, pedig nagy pályafutása lesz felénk, mert a csajoknak bejön, a legtöbb lépattanómat meghágja, legalábbis remélem, hogy én vagyok a nagyobb vad.
Hallgatom, ahogy csacsog, előre figyelek, áthajtok pár sárgán, nem cicózok ezzel, de éhes vagyok.
- Jesszus Judit, milyen dedeós vagy már. Letéptem volna a haverod a székről, ha kukoricával dobál, ne legyél már ötéves. Kultúra? Intelligencia? - rühellem a közönséges dolgokat. Moziba az ember szórakozni jár, az nem zavart volna ha sikoltozik, bár tuti betömtem volna a száját egy kis... kukival. De zavar a sekélyesség. Mi vicces van abban, hogy valakit szutyokkal dobálnak? Annyira közönséges. Szarházi kis haverjaival ez a menő, nem is nagyon csodálom, hogy nem találjuk a közös hangot. Elhúzom a számat is. Szánalmas.
- Esküvő? Aztán kié? - valamiért azt érzem ismerem, akiről szó van, különben nem kérne titok tartásra, de amúgy meg laszarom a kis életét, a degenerált haverjaival együtt. Tiszta hippik. Mázli, hogy nem engem égetett le egy ilyen szituban, kitépném a szívét. A tanárai meg nem érdekelnek.
Átadom a kulcsot és besétálunk az étterembe, ahol helyet is foglalunk. Majdnem minden nap itt eszem, várna. Nem kerülnek el a bámész tekintetek,mert ha egyedül jövök, valaki mindig mellém szegődik, hogy beavasson üzleti ügyeibe hátha kedvet kapok, vagy pont, hogy ne kapjak és másféle füleseket adnak le. Ez egy ilyen rendszer.
A csaj halat rendel, mi mást? Kérek neki fehér bort, a halhoz az dukál.
- Meglehetősen, elég jól főznek. - felemelem a poharam bele kortyolok, úgy pislantok rá.
- Igen? Mesélj, ki ismer? - nagyjából sejtem miről beszél, de amíg nem hozakodik vele elő azt hiszem én sem fogok. Gecire leszarom a véleményét, de a jelenés tetszett. Kár, hogy nem nekem szánták de bejött a főszereplése. Izgató egy videó volt, kár, hogy későn kaptam meg, át kellett volna jönniük édes kettesben.
Féloldalasan elmosolyodom, leteszem a poharat, beharapom az alsó ajkam, hogy ne nevessek fel hangosan, mert ha jól sejtem most meg vagyok fedve.
- Miért is nem kéred el a számom, ha kell neked? - óhó, kis cseles. Csóreszól és még engem baszna le érte?! Végül mégis elmosolyodom és újabb kortyot iszom a poharamból.
- Apukád nem tanította meg, hogy lopni bűn? - előre hajolok az asztal felett, hogy bizalmasan közöljek.
- Kedvem lenne... megbüntetni érte.... - nem hagyok sok kétséget afelől, hogy mire is gondolok éppen. Nagyon elfenekelném, de a hely sajnos nem alkalmas rá, de ha tudtam volna megejtjük az irodában, Basszamegakurvaélet!
Hosszú ujjaimmal játékosan dobolok az asztalon, míg hátradőlök és figyelem a csajt. Lenne ötletem mit kezdeni velem ha a bordám nem sajogna folyamatosan, de lehet így is lesz.

Rettentő mókás moziban másokat dobálni, most, hogy mondja nekem sem jutott volna eszembe jobb poén. Ha olyan mérhetetlenül kicsinyes és sekélyes lennék, mint a fogyatékos társasága. Már egy szót sem szólok hozzá.
A kérdésre, hogy elmegyünk-e moziba, csak gúnyosan felröffenek, ez a csaj nem százas, ezt eddig is tudtam. Vannak elképzelései az tény. Mennyire jó lenne, ha mellettem ülve valakiket kukoricával dobálna és engem csapnának szájba helyette. Bunyó a moziban? Milyen jól hangzik már?! Azonnal kedvet kaptam. Nem sok hiányzik, hogy balra rántsam a kormányt és letérek egy retkes mozi felé. Azonnal valami gejl vígjátékot nekem.Valami szerelmes, romantikus limonádét, had okádjam ki a belem, menő lenne.
A szöszi nevére felé pillantok, elismerően biccentek. A csaj elég fogyatékos. Az apja megöli, vagy őt vagy az ügyvédcsemetét. Csak azért sajnálom kicsit, mert szerintem Ricsinek jót tett volna a csaj, de így hogy vélhetőleg az apja felvágja az ereit és nem a sajátját... nos már annyira nem számottevő.
A bort előbb hozzák, mint a kaját, így a víz után meglehetősen jól esik, finoman végig karcolja a torkom, imádom fűszeres ízét. A jellemzésen halkan felnevetek.
- Liz nem ribanc. - első körben nekem ő ugrik be, akit mindketten ismerünk és női lény. Valójában tényleg nem ribanc, csak egy olyan elveszett szerelmes nő, mint ő maga is. Eleget szív velem, mert pontosan tudom mit érez, de leszarom, ilyen féreg vagyok. Hangom mégis kicsit halkra sikeredik és ettől fenyegetőnek. Ujjam végig siklik a villa nyelén, hogy ne keljen mozdulatlanul ülnöm. Kedvem lenne őt simogatni, de olyan faszságokat beszél.
Úú, milyen jól ismer.
- Add ide a mobilod! - felé intek és megvárom, hogy a kezembe nyomja. Ha le van zárva kóddal és nem oldotta fel, akkor megvárom, hogy bemondja a jelszót, apámfaszát Ez bizalom játék, mert egy jelszó nagyon sokat elmond az emberről, a világáról, lelkéről.
- Mire kell? - míg válaszol precízen beírom a számom, elmentem és vissza adom neki a készüléket. Remélem, hogy nem éjszak akar hívogatni, hogy vegyen rózsaszín plüss mackót vagy ne? Mert akkor elvágom a torkát egy sajtszelővel. Értékelhetné, hogy nagyon nagylelkű voltam a saját privát mobilom kevesen ismerik, a céges nem titkos, de a privátom nem egy közkézen forgó számsor.
Felvonom a szemöldököm, hogy vissza akarta adni. A nagylófaszt. Kurvára el akarta csórni, csak közben megdugtam az irodában és belebukott, tőlem meg aznap nem szépen távozott.
Felé hajolok, hogy intimebb legyen a közelség, tekintete perzseli az ajkam. A hülye picsa, ha tudná micsoda hatalom rejlik a nőkben, mint érdekes lényekben. Már amelyik, hogy javítsak is egyből, ma túl szépen látom a kibaszott világot.
- Visszavettem a tulajdonom? - a kérdés csak egy talány, mit csináltam volna a névjegykártyával? Leszartam, csak őt akartam megfosztani tőle, hogy szenvedjen kínjában.
Komoly marad a tekintettem, ahogy a büntetésről beszélgetünk. Lássuk csak, az emlék is elégette a bőrét és ez nem félelem érzet. Szóval itt tartunk.
A pincér felé sem pillantok, ahogy elénk pakolják az ételt.
- Szeretnéd? - kérdezem mellékesen, immár a késemmel a húsnak esve, apró falatot vágok, le majd mellé szúrok egy kis spárgát, babot. Olyan nyugodtan lakomázom, mint aki nem arról beszélget nyilvános helyen egy nővel, hogy szeretne egy szexuálisan is aktív elfenekelést.

A csaj megint olyan, mint akit gyomrom vágta, vajon sosem tud normálisa lazítani? Csak akkor ha valakit meg kell dobálni?
Sejtem, hogy kire gondol és meg sem faggatom, mert nem igazán érdekel, ha akar valamit, akkor majd elmondja én nem fogon feszegetni a határokat, sem most sem máskor. Elenore a téma, vágom én.A videót is láttam, amit a szöszi elküldött Natnek, aki azonnal továbbította nekem és az egészben az a vicc, hogy nagyon izgató volt. Sajnálom, hogy nem mentem azonnal a lakáshoz, hogy beszálljak... a szöszi még azt is filmezhette volna.
Átveszem a mobilját és mit mondjak meg sem lep a jelszó. A 8-4-6 után már gyorsabban ütöm, mint elhangzik, mert valahol mélyen számítottam rá, nem ér meglepetésként. A csaj tökre nem normális.
Felröffenek, ahogy feloldom a zárlatot és beütnek a szívecskék, bennük a V betűvel, megrázom a fejem és beírom a számom.
- Jesszusom Judith... - kezdek félni, hogy a csaj mégsem olyan ártatlan, mint amilyennek véltem, de a kibaszott rajongása mégis vonz és ez rettentően fura. Egyszerűen csak el kéne engednem, elküldeni magamtól, hogy szabaddá váljon, neki is az kéne meg valahol nekem is.
- Mondtam már, hogy ne szeress belém. - naná, hogy megnyúzom, mert kell az neki és mellé látni akarom, hogy az arca egyre vörösebb, tudom, hogy zavarba hozom, de tényleg nem szeretném, hogy belém szeressen, mégis azt hiszem, hogy elkéstem. A dolog már megtörtént. Most el kéne vinnem moziba? Aztán haza és szeretkezés? Vagy mégis mit gondol mi fog történni? Miért zúgott ennyire belém, amikor görény vagyok vele?
Vállat rántok, hogy minek neki a számom. Gondolom, hogy elég tapasztalt ahhoz, hogy tudja nem hívogathat akármivel, mert azonnal megvonások lesznek, drasztikusak.
Felrántom a szemöldököm, hogy ha nem az enyém akkor mégis kié? Hiszen én csináltattam az én nevem van rajta, én fizettem.. szóval csak az enyém kell, hogy legyen. Ki másé? Az övé talán?
Megérkezik az ebéd és elismerősen csettintek a számmal. Jól néz ki és nagyon finom, ezt már tudom. Közben felvetem azt a kérdést, amit reméltem, hogy normálisan megválaszol, de nem vagyok meggyőzve.
- Nem? - felé pillantok a számba tolom a húst és elmosolyodom, hogy érezze a gúnyt a kérdésem mögött. Pedig tudom, hogy vágyik rá, és én nem fogom elereszteni a témát, mert ezzel kapcsolatban ma el szeretnék érni valamit. Sok dolgot megtanulhatok ma a csajról, ha ugyan eljutok oda és érdekel annyira.
- Talán, Judith? - a visszakérdezés arra hivatott felhívni a figyelmét, hogy eldöntendő kérdést tettem fel és a talán kurvára nem válasz.
Annyira talán a válasz, hogy szalvétát szeletel és remélem csak, hogy nem is eszi meg. Csalódottan felsóhajtok, nekem a talán nem válasz. És mellé nem is ez a válasza, hanem egy kövér igen, csak fosik kimondani. Buta picsa, miért is nem érti meg, hogy egy igennel már a körülményeknél tartanánk, a tervezgetésénél, mondjuk tudom, ahogy a végén az lesz, de.. mennyivel izgalmasabb lenne. Kimondaná, hogy igen és már érezném is,ahogy bizsereg a kezem vágyva a testének érintésére.

A csaj olyan kiszámítható, hogy kedvem támad kiröhögni és nem is tudom mi tarthatna vissza,. Átadom a mobilt és fojtottan felnevetek a válaszára. Pontosan tudom, hogy nem zúgott belém. Megemelem az egyik kezem, hogy védekezően jelezzem, oooké, nem jól gondolom. Röhej. Már, hogy is lenne? Itt ül velem szemben, szarrá vörösödve és a vak is láthatja, hogy teljesen odáig van értem és engem ez meglehetősen szórakoztat.
Figyelem ahogy növekszik a zavar, ha lehet jobban és próbálja minden figyelmét a kajának szentelni, de loppal engem méreget.
Könnyed csevegést várt vajon? Azt hitte idehozom ő mesél arról kit dobál kukoricával, elmeséli, hogy látott egy cuki kiscicás videót a neten és talán meg is osztja velem?
Nagyjából sejtem mi zajlik a fejében. Szeretne nemet mondani, mert nem akarja beismerni, hogy tulajdonképpen feltüzelte a testét egy kis fenekelés. A buta picsa azt hiszi, hogy nem láttam minden rezdülését? De tudom mit akar, megkapni, de abban a hitben ringatni magát, hogy tulajdonképpen én bántom őt és nem élvezetből teszi. Fél beismerni még magának is, hogy tulajdonképpen a dolog maximálisan izgatja. Végre elhangzik a válasz és felé pillantok.
- Naaa, ez már sokkal jobban tetszik. - engem izgat, ha őszinte, ilyen téren, tetszik, ha ki meri mondani, hogy mit szeretne. Tudtam, hogy vágyik a fenekelésre, hiszen lecsúszott a bugyija tőle. A gondolattól nagyot rágok a sokadik falatomon.
- Most hányas számot mondanál? - lelkesen cseverészek, mintha nem éppen valami beteg, perverz dologról beszélgetnénk, hanem valami kisstílű tervecskéről 10 percre. Kortyolok a borból, ma még vezetek, izgalmas lesz. Csak túléli mindenki, ha nem akkor gecire tele lesznek a temetők, mondjuk ez így is esélyes, de ma már ezt is leszarom. Az egész kurva világot.
- Szívesen. - sokkal jobban érdekelnek annak a részletei, hogy mit is fogunk csinálni ma este mondjuk, vagy nem is este, hanem nemsokára. Mert erre szakítok időt, kívánom. Sok máshoz is kedvem lenne vele, ma olyasmihez amiben nem mozdul nem könyököl belém, nem fekszik rám. Még nem tudom mit pontosan, de vannak terveim.

Rohadjak meg nem értem a csajt. Miért van az, hogy soha semmit nem tud? Miért is nincs egyértelmű válasza? Azt lebeszéltük, hogy vágyik egy kis testi kontaktra és legyen az elfenekelés, akár abban is benne van. Izgalom költözik a  tekintetébe, a teste lángba borul és ezt idáig érzem. Bár azt hiszem őt inkább a jelenlétem hozza lázba, de persze nem szerelmes, dehogy.
Fáradt sóhajjal adom meg magam egy pillanatra.
- Most akkor mennyi? - nem hiszem el, hogy nem tud mondani egy számot, ráadásul páratlant annyira fogyatékos. A kedvem hullámzó. Eddig azt hittem jó buli lesz de kezdem azt hinni, hogy annyira még sem. Bizonytalansága bosszant. Egy kibaszott számot kértem, erre mond megint kettőt. Bár sokkal kevesebbet beszél, mint szokott, szó se róla, de akkor is. Az agyam elszáll. A közelében nem lehet az ember nyugodt, mert folyton baszakodik, olyan mint egy fogyatékos kisgyerek, akinek vannak tiszta pillanatai, de az élete nem pont erről szól, faszkivan az egésszel.
Jóízűen lakomázok, míg neki mindenféle kézremegése van, de azért jó lenne, ha az agya is mozogásba lendülne. Mondjuk, ahhoz agy kéne.
- Hanem? - mégis mit hisz mi lesz? Hazaviszem? Abba már egyszer belebuktunk, ma nem tervezem újra megpróbálni, főleg, hogy este dolgom lesz. Még meglátom, hogy alakul a nap, de eddig nem csigázott fel. Persze, megvallotta, hogy vágyik egy kis büntetésre, de nem vagyok benne biztos, hogy nem inkább áldoz fájdalma oltárán, hogy aztán megbasszam, de azt nem tervezem, szóval... Lássuk ő mit is szeretne?
Nem hiszem, hogy egyezni fog a véleményünk ebben a dologban, de valahogy ezt sem hiszem, hogy mozgatna. Közben már azon agyalok, hogy milyen édességet rendeljek.
Ez az a pillanat, amikor felrezeg a mobilom, rápillantok a kijelzőre és azonnal elönt a harag.
- Megyünk! - a kurvaisten bassza meg, hogy az embernek nem lehet egy nyugis délutánja, mert valaki mindig basztatja. A tököm tele a egésszel, borsos borravalót hagyva az asztalon hátra tolom a székem és idegesen felpattanok. Azt is szájba kéne baszni, aki szopat minden nap. Kurvára unom, hogy mindig valami geciséggel rángatnak el. Süvítek kifelé az étteremből.
Csettintek a boynak, hogy geci gyorsan hozza a kocsimat, türelmetlenül topogok. Ha máris a kormány mögött lennék is késő lenne.

Hallgatom az okfejtést a számokról, hogy négy meg hét, vagy százhúsz, de lassan eljutok oda, hogy kurvára leszarom. Felesleges kérdezni tőle, mert a buta picsa ezt sem tudja eldönteni. Arról már nem beszélve, hogy mit szeretne, azt sosem tudja... de ki a faszom is várná el tőle, hiszen sötét mint az éjszaka. Legyintek, hogy hagyja is a számolást a faszba, mert majd megoldom. Lekicsinylőn felsóhajtok, mert nem megy ez.. gecire unom, hogy nincs egy határozott mondata.
A folytatásra magasra szalad a szemöldököm. Hozzá? Ahha, nagyon de nagyon esélyes. Hiszek benne, hogy hozzá fogok felmenni és nála italozni, amikor múltkor majdnem megölt valami kibaszott droggal. Azt merőben leszarom, hogy ez tudatos volt vagy sem, mert a vége nem lett jó. A nyakán napokig viselete a nyomát annak, hogy megpróbált az utamba állni a sötét kurva. Nála fogok iszogatni, o hogyne. Perszehogy NEM. Kurvára nem. Faszkivan az egész szarsággal. A kedvem kezd elmenni az egésztől, és ez addig tart, míg kapok egy infót, aminek következtében felpattanok és jelzem, hogy lelépünk, azt meg leszarom, hogy jön vagy marad.
Idegesen csettegek a boynak, hogy pattanjon ki a kocsimból. Kilövök a járda mellől, a csaj az ülésbe préselődik. Talpam alatt keményen feszül a pedál és sajnos nem is tudom csutkáig nyomni, de dolgozom rajta.
A 40-es tábla mellette elhaladok cirka 65-tel, de mit számít. Azon agyalok, hogy merre rövidebb az út, de amilyen kibaszott szar sofőrök vannak az utakon,azon kell agyalni, hol lehet lenyomni őket. Jobbra rántom a kormányt és feldzsalok az autópályára.
- Nincs! - baj? Úgy néz ki, mint akinek van baja? Akurvaistenbasszatelibe. Nem tudom elhinni, hogy folyton elem baszakodni a kis geci, de ma letépem a kibaszott fejét, az egyszer biztos.
- Kussolj el! - beszarok, hogy a hülye kurvának most is azon jár az esze, hogy ha végeztem valakivel, akkor aztán megbaszom-e? Gecire unom, hogy nem jár máson az esze, bezzeg, amikor ott a lehetőség, akkor szarik rá és lefagy, mint valami kék halál. Legszívesebben kibasznám az útszélére, hogy beszélgessen valaki mással.
Az agyam elpattan, ahogy a belső sávban lassúzik a kis féreg Nissanos. Rányomulok, bőgetem a motort, jelzem, hogy neki a 180 királyságos, de nekem bírna többet is a járgányom, szóval húzzon a gecibe előlem, míg szépen kérem. A retek kis féreg, meg persze lazán lassít és feltart, lemaradok egy hangyányit, indexelni elfelejtek, kicsapódom jobbra a gázra lépek, lepörgöm a Navarrát, majd direkt rárántom a kormányt, hagyom, hogy frászt kapjon, kövér gázzal vágódom vissza elé, megvillantom a Bentley seggét és kilövők. A visszapillantóban pontosan látom a csákó fejét, ami a fehérből bíbor vörösre izzik és a nyomomba szegődik. Óh istenem add, hogy valahogy próbáljon meg leszorítani és kiszállhassunk....
Úgy liheg a nyomomba, mint valami pincsi, súnya mosoly kúszik a szám sarkába és pont annyira fékezek be előtte, hogy ne érhessen el, de nyomjon egy kemény féket, attól félvén kilókilecnvennel belém száll. A kis geci, csak jöjjön. Csalogatom a kijáró felé, mert én le fogok térni, erre kell ugyanis mennem, de a golyóarc követni fog ebben szentűl hiszek, lévén, hogy akkora darab, mint egy kisebb ház. A mellettem ülő csajra sandítok. A szívem szaporán zakatol és nem Judith miatt, hanem mert remélem ma megüthetek valakit. A bordám sajog, de megéri....A retek kis féreg, a kurva anyját szopassa.

Agyfaszt kapok a picsától. nem elég, hogy ül mellettem és egyfolytában jár a szája, mintha kötelező lenne, pedig bekussolhatna. Mi a faszért nem látja, hogy semmi köze a témához? Hogy a rákba tudna segíteni? Mégis ki ő, hogy megoldja a problémámat? Faszkivan, hogy a csajok azt hiszik nekem segítségre van szükségem van csak meg akarnak menteni, noha kurvára nincs mitől.
- Nem! - nem mondom él, és nem, nem tud segíteni, szóval egyszerűen letudom a kettős választ egyszerre. Buta picsa, azt hisze, mert nem falom el keresztbe, bratyik lettünk?
Az ideg fel-alá szaladgál a testembe, beköltözik a lábamba és zaklatottan zajong a szívem. Minden apróság felbasz, mert ha minden igaz most ugrik kútba egy kétmillás projektem, ha a retek kis féreg meggyőzi a befektetőt, hogy ne mellénk álljon. Tudtam, hogy szarkeverés lesz az egészből. Mellettem meg a csaj kelepel, miközben gondolkodnék, hogy milyen észérveket is kéne majd az ürge elé támasztanom. Felbasz a tehetetlenség, míg odaérek, hallgatja a geciséget arról, hogy miért nem vagyok jó döntés. Remélem, hogy a ribanc jött el és nem az ura, mert a csajra lehet tudok hatni, de a faszira.... nem nagyon.
Direkt öröm, hogy a golyófejű szarakodik velem, lesz kin levezetni az idegességem. Kicentizem, ahogy elé vágok, egy lófasznyi esélye van, hogy túléljük, én speciel be sem vagyok kötve, mert lerohad a bordám. Mondjuk most, hogy az adrenalin száguld, mint a Bentley, sokkal jobban is vagyok.
- Félsz Judith? - azt hiszi a picsa, hogy megfutamodok? Amúgy meg nézzük már meg ki kezdet a szopózást? Mert én csak szerettem volna a gyorsító sávot arra használni, amire az ki van találva és nem egy telibekurt Navarra mögött keringeni.
Index nélkül vágok át aki kanyarodó sávba, mögöttem felhangzik egy duda, meg valahol szerintem egy miatyánk is. A Nissan követ.
Tekintetem leszalad a kezére, a kis pszichomaca, azt hiszi nem tudom mit akar elérni? Csakis, hogy figyeljek, az érintse majd megnyugtat, megint be van baszva?! Lesújtó pillantással jutalmazom a mozdulattért.
- Nincs benned semmi kalandvágy? - fokozottan lassítok, de amúgy is kéne, mert lassan elágazás, de el sem érem, már nyomom is tökig a féket, hogy bevárjam a kis köcsög Navarrást. Lelkesen húzódik le mögém, gondolom azt hiszi, hogy kiszáll a kétajtós testével és majd összefosom a bokám tőle. Kilököm az ajtót és megindulok hátrafelé.
- Fasz kell, köcsög? - köszön oda barátságosan és ezen kénytelen vagyok elröhögni magam. Annyira tudtam, hogy az a baja, hogy kicsi a farka...
- Mert, van a csajodnál? - böffentem oda, az anyósülésen tekergő véna, lófejú felé biccentve, aki valószínűleg ugyanaz a dumát tolta le, amit nekem Judith.
Pattog a vérem az idegtől, alig hallok bármit, csak a száguldást, ami a testemben zajlik. nem lesz nagy csata mert látszik a faszin, hogy csak ijesztget a mérteivel nem hiszem, hogy sokan mennek neki. Petya jut eszembe az egyik könyvből, amit véletlen olvastam és megvadult bikaként tartok a faszi felé.

Beszarok a hülye picsán. Miből hiszi, hogy nekem holnap kell az ürge, hogy nem most azonnal akarok revansot venni, amiért baszakodott velem az autópályán?
Faszt csitít, komolyan azt hiszi, hogy holnap fogok bekopogni a faszihoz? Hogy hallod, geci tegnap lenyomtál az útról, de a csaj mellettem, ezt mondta jöjjek ma! Vagy mi a faszom lesz? Normális?
- Kopj már le erről. - jól vagyok, nem kell aggódni sem neki sem senki másnak, mert egyik ribancnak sem vagyok a gyerek, sem a pasija, de még csak a szeretője sem. Majd ÉN eldöntöm, hogy mennyire vagyok jól. Kedvem lenne szájba vágni, hogy kussoljon el végre. Itt parázik, mint valami balfasz. Tényleg nem nézi ki belőlem, hogy bármikor lecsapom a kis tetűt? Azt hiszei, majd elfutok, mert ő itt reszket, mint egy moly.
A csaj buta és ez ellen nem lehet mit tenni, emiatt van, hogy a szájába sem veszi a farkam, mert ahhoz is hülye, meg ahhoz is, hogy éljen. Lehet elvbizniszelem a lófejűre, annak talán máshogy jár a szája folyton.
A keze nem nyugtat le, pedig tudom, hogy az érintéssel erre hajt, csak jobban felbasz, hogy fapöcsűnek néz. Gyáva kis gecinek tart, aki majd elfut, ezzel jobban tüzel. De a véleményem romlik róla.
- Kurva unalmas vagy. - már bánom, hogy magammal hoztam, az első taxiállomáson kibaszom a faszba, kavarogjon haza. Nem kell a rinya. Fáraszt, mélységesen, ez a csaj pont olyan unalmas, mint az ágyban. Retkes kis Scottokhoz van szokva, akik futnak, mint a hétszentiség, ha baj van, na én nem fogok.
Kipattanok mellőle, ha nem sietnék rázárnám az ajtókat. persze hamar kiderül, hogy jobban tenném.
A könyörgése idegesít, gyengének tüntet fel. Úgy látszik mégsem tanulta meg, hogy ne álljon az utamba, ha eldöntök valamit. A múltkor nem tettem rá elég mély benyomást. Megrándul a szám, ahogy elém toppan és igyekszik feltartani. Az orrom is megráng az idegtől, szinte vicsorgok rá.
- Ülj vissza a kocsiba! - amíg szépen kérem. Ostoba kurva. Atyámfasza, hogy ez milyen mélységesen buta. Megvetően pillantok felé, jelzem, hogy takarodjon az utamból. MOST!
- Hallgass a ribancra, töki! - úgy tolom félre a csajt, mint egy bábut, igyekszem nem megütni semmivel, de gecire felbasz.
Mérhetetlenül buta. Kétszer volt már kínban miattam, egyszer az ajtónak nyomtam és majdnem megfulladt, aztán leöntött, most pedig.. lejárat egy izomagy előtt.
Bezzeg a köcsedék csaja szurkol, hogy üssön ki a faszija.... Na, lehet el kéne cserélnem tényleg.
- Foglalkozz a saját kurváddal. - hörgöm immár a faszi előtt feszítve. Mivel majdnem egy magasak vagyunk, itt már nem lesz egymás fölé magasodás. Azonban érzem, hogy belőle nem ugyanaz a feszültség vibrál, mint belőlem, azt hitte kussban elhajtunk, mert beijeszt a termetével, kis geci. Ahogy azt a béna picsa is hitte.
Azért jött, hogy lejárasson? Akkor ügyes volt, cukort neki.
A vérem tombolva száguld az ereimben, a tüdőm folyton a bordámnak nyomódik, a fájdalom áramlik, tüzel, idegel, lángoltat. Át sem gondolom mit kéne tenni, amikor hátra, majd előre mozdulok és telibe fejelem a golyóarcot, pont az orrnyerge felett.
Nekem kurvára fáj, de abból, hogy felordít és odakap sejtem, hogy neki is. Cserébe kapok egy jobbost a vesémre, mázli, hogy nem a bordámra. Elhátrálok. Talpam a combjába durrantom, a tompa puffanás és a nyögés jelzi az izomkötegre mért találatot. Az ürge összegörnyed, de kedvet érzek mellé térdelni és két kézzel az oldalam szorongatni, talán sírhatnánk is közösen.
Ujja közül vér buggyan elő, felé lépek, jelzés képen ököllel a combomba csap, ha már úgyis félig térdel, jó, hogy nem kéri meg a kezem. Véres lesz a nadrágom, na ezért megölöm. A felhangzó dudaszólót meg sem hallom, az okosak kikerülnek minket, mert elférnek, a turisták meg nézelődnek, és gőzük nincs kinek kéne szurkolni, de folyik a vér.... megér egy dugót.

Nem csitul a vérem, de az ütésváltások feldobnak, végre van valami. Adok és kapok, egyértelmű, hogy a csákó végén a földre kerül,. a combomra mért ütés halovány erejű, mert gondolom zsibbad az agya, az orrából ömlik a vér. Felé lépek, hogy megtoroljam, a nadrágom összemocskolást, amikor mellőlem a fúria előre vetődik és neki ugrik a foszrenak.
Mi???
Hörögve ugrom a csaj után, a karjára fogok, lerántom a pasiról és az egésszel mit sem foglalkozva a kocsi felé pördítem, majd végig rángatom a rövidke úton, neki csapom a kocsi oldalának, had fájjon, míg felrántom az ajtót. Olyan erővel lököm be az ülésre, hogy az sem zavar hol koppan a karosszériának.
Büdös kurva. Ostoba ribanc. Egyetlen dogra vágyom, minél messzebb lenni tőle.
Megkerülöm a Bentleyt, nem nézek hátra sem, hogy mi van az ürgével, becsúszok a vezetőülésre és kifurakodok a forgalomba. Elszámolok magamba tízig mielőtt a csajnak esek.
- Ostoba vagy, neked valami kisegítőben a helyed, nem véletlen nem indulok be rád, mert egy buta ribanc vagy. Még egyszer, egyetlen egyszer, lejáratsz és kitépem a szívedet a szádon keresztül. Megértettél? - Az utolsó szó szinte ordítom, miközben 150-re ugrik a sebességmérő, és szemmel látom, hogy befotóznak. Mégis mit hitt az ócskadék kurva, hogy nem bírok el egy ilyen faszival egyedül? Hogy a 40 kilós segítségére szorulok. Kezdem belátni, hogy a csaj alap járaton buta, ez van. A düh úgy tombol bennem, hogy alig bírom megállni, hogy felé forduljak és megüssem. Ha nem lenne elvem, hogy nem verünk nőt, most szétbasznám a kibaszott fejét. Milyen alapon mer így leégetni?
- Nem vagy vicces, nem vagy humoros és még csak okos sem. Már megbeszéltük, hogy nem állsz az utamba, de te ahhoz is fogyatékos vagy, hogy megértsd. Mi a kurvaisten kell neked? Tényleg azt szeretnéd, hogy megüsselek, erre vágysz bazd meg? Mert akkor essünk túl rajta. - a verekedés lehiggasztott volna, ha a retek ribanc nem játssza a szuperhőst és ezzel aláz porig.
Ordítani lenne kedvem, artikulálatlanul csak ordítani. Szétverni a geci kis kurvát, vagy kilökni az útra, hogy valaki gázolja halálra, mert előbb vagy utóbb megölöm.
Úristen és én ezt a csajt akartam szolgának, ez ahhoz is hülye.
Mostantól zéró tolerancia és nulla bizalom. Sehova nem viszem magammal, más sem kell csak, hogy azt higgye neki köze van bármihez és belepofázna a dolgaimba.
Ha Ő nem tartja tiszteletben, aki vagyok, én sem teszem a továbbiakban. Az első adandó alkalommal elköszönök tőle esélyes, hogy végleg. Totál kihúzta a gyufát, nem kell egy fogyatékos, megbízhatatlanan kurva. Innentől melóra sem, már nem bízok meg benne. Aki egy ilyen szituban gyereknek néz, az takarodjon az életemből. MOST!
Lenne kedvem kirángatni a kocsiból és nagyon durván megpofozni, az ideg szétvet. Dühömben a kormányba boxolok. Őrjítve száguld a vérem. Megölöm a retkes ribancot. Hogy meri??? Milyen jogon?? Hogy meri? Ráng az arcomban az izom, remeg a szám, rég voltam ennyire dühös.
Igyekszem higgadni, nőt nem verek, még akkor sem ha minden, csak nem nő.
- Ha még egyetlen egyszer kínos helyzetbe hozol.... Végleg elválnak útjaink, elég hülye van körülöttem. Megértetted, bassza meg? - nem hiszem, kósza percig sem hiszem. Nem szimpatikus a viselkedése, már semmi sem az benne. Annyira sötét, hogy kezdek undorodni tőle. És én megbasztam, mert egy állat vagyok, na ez soha többet nem fordul elő.

Tombolva vezetek. Azt sem tudom, hogy merre megyek, csak visz az agyam. Úgy vezetek, mint egy állat és annak is érzem magam. Hallgatom a szavait, de semmit nem hiszek el, mert azt sem hiszem, hogy tudja miről beszél.
- Lószart Judith, te valamiért nem figyelsz arra, amit kérek tőled. Normális vagy te? - még mindig ordítok, mert a düh nem csillapszik bennem, az adrenalin száguld az ereimben, nem és nem tehetek ellene, mert az ócska kurva sosem tudja, hol a helye, mi a retkes picsa kell neki, hogy felfogja nem a játszótársa vagyok? Mit tegyek még, hogy megértsen? Milyen nyelven ugassam el neki, hogy kussoljon és maradjon a közelében csendben vagy kibelezem? Hogy kéne a tudtára adni mindezt? Miért nem beszéli normálisan a kibaszott angolt?
- Ne haragudjak? - az isten bassza telibe. De bassza meg nagyon is haragszom, megölöm és felnégyelem, majd elásom valahol, de előtte a lüktető szívét a kezembe fogom. Mi a fasz van ezzel a kurvával?
Idegesen vezetek, rángatom a kormányt, a féket alig használom, nem az erősségem, taposom a gázt, mint az örült, mintha ez kiolthatná a haragom, vagy enyhíthetné a dühöm... Semmi nem fogja ebben a kibaszott életben. Már semmi kedvem szexelni vele, már csak túl akarok lenni az egészen. Úgy tologatom lefelé a szaros kis sofőröket, mintha ez lenne a legfőbb feladatom. igebajt kapok. Zúgva sír a vérem egy kis megnyugvás után.
Az jól esik, hogy nem akar verést, nem szeretném megverni, nem egy nagy dolog, de ha kell neki két kurva nagy pofon, akkor essünk túl rajta, zúgjon a fejen és ennyi. A buta picsát, szívesen megcsapkodnám, csak valahogy máshogy képzeltem.
Most azt érzem minden tervem mehet a kukába, mert ez a csaj kurvára kezelhetetlen és nekem ebből elegem van.
- Jót Judith? Mivel? Hogy leégetsz? Jó, hogy nem könyörögtél neki, hogy ne bántson. Bazdmeg! - nagyon ritka, hogy káromkodni hallanak, nem szokásom, de most kedvem lenne visítani és a fülébe ordítani, hogy kussoljon el vége, nem kellenek a kifogásai és semmi más, csak, hogy csend legyen végre.
Az államhoz kapok, hogy letöröljem a vért, és felé pillantok, naná, hogy kiszúrom, hogy véres kézzel markolássza a biztonsági övet. Mélyet sóhajtok, MEGÖLÖM!
- Megtennéd..., hogy nem vérzel össze semmit? - egy pillanatra elgondolkodom rajta, hogy megsérülhetett-e? De szerintem csak a holdfejű vére szárad a kezén, ezen idegesen felnevetek. Végem van... annyira jó lenne, ha ez a picsa normális lenne.