Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Trouble - Jodie & Vincent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Trouble - Jodie & Vincent   Kedd. Okt. 07 2014, 14:21

Ma valahogy kifejezetten jó napom van. Elmaradt a délutáni órám, mondjuk szerintem ha nem tette volna, ellógom. Főleg, hogy üzenetet is kaptam Vincenttől, meló van. Mindig örülök neki, csak arra várok nagyon, hogy mikor kell már hozzá menni, és nem pedig A-ból B-be vinni a cuccokat. Ez az egész meló úgy éri meg, ha közben találkozhatok Vele.
Tényleg klappol minden, ritka napok egyike. Elég hamar megtalálom a helyet, ahol fel kell vennem a borítékot. Naná, mi mást? Nem is értem, hogy miért mindig borítékokkal szórakozunk. Értem én, hogy baromi fontos dolgok lehetnek benne, meg értékesek, de jó lenne valami, amit végre tényleg vinni kell. Akkor postásból előlépnék futárszolgálatosnak.
Kocsiba vágom magam, és jó egy órás autóút elé nézek, de nem baj. A fűtést azért bekapcsolom, meg persze zenét is nyomok, így elég hamar eltelik az út. Nem tervezek sokáig bent maradni az épületben, úgyhogy a kabátom a kocsiban hagyom, de persze a kendő elengedhetetlen kelléke a csinos pulcsiból és szoknyából álló együttesnek.
Végignézem a neveket a földszinten, ez is olyan irodaház, ahol mindenkinek saját emelete van. Bár Vincentnél lehetnék. Ehelyett valami nyomi rendezőhöz kell jönnöm. Tiszta égő az egész, mert már a liftbe is együtt szállunk be, csak míg ő megy a dolgára, én a titkárnőhöz igyekszem. Csúnyább, mint Liz, tuti jobban is végzi a munkáját. Majd megemlítem a cserét. Megint.
Mikor belépek az irodába, a liftes manus ül a bőr forgószékben, én meg tökre zavarba jövök. De azért elmondom neki, hogy ki küldött, hogy hoztam neki valamit, de mintha egyáltalán nem érdekelné. Egyből fontoskodva pattan fel, és közben magyaráz. Tuti nem anyanyelve az angol, mert olyan akcentusa van, alig értek belőle valamit. Elég bénán érzem magam a borítékkal a kezemben, úgyhogy leteszem az asztalára, csak megtalálja, bár közel sincs olyan rend, mind drága Vincentén. Alig, hogy leteszem, az ürge a kezembe nyom egy cipősdoboz nagyságú dobozt, és komolyan karattyol hozzá. A lényeget azért felfogom, de egyből ideges leszek. Bár nem hiszem, hogy miattam van, baromira remélem, jó a megérzésem. Agyalni nem sok időt hagy, kituszkol az ajtón, és be is csapja mögöttem.
Sietek a kocsihoz, gondolkozom, telefonáljak-e, de végül nem teszem. Utálom azt a ribancot. Vincent száma meg eltűnt, úgyhogy kihagyom. Az anyósülésre teszem a csomagot, de szívem szerint kihajítanám valami kukába. Nem túl nehéz, gőzöm nincs mi lehet benne. Úgyhogy rekord idő alatt érek Vincent irodájához.
Jó szokásomat megtartva leszarom a fontoskodó picsát, és elsietek az asztala mellett. Okos, nem akar megtépni, egyből megörülök. Meg izzadni kezd a tenyerem, megint jó rég láttam utoljára. Kopogok kettőt az ajtón, majd még kettőt, mert szerintem nem lehetett hallani, majd lenyomom a kilincset, és belépek.
- Szia! - Nagyon rámosolygok, és ha nem telefonál, nem csinál épp semmit, közelebb megyek, megállok az asztala előtt. Ha nem ér rá, akkor megvárom, míg befejezi, és utána megyek.
- Válaszküldemény. Ideges volt a pasas, egész végig a telefonon lógott, csak akkor hagyta abba, mikor ezt a kezembe nyomta. Azt mondta van 4 órád. Azt hiszem, ezt mondta. Nem értettem. Meg hogy vissza kéne menni. Az a baj, hogy olyan akcentusa volt, hogy... Szerintem valami gond van. Nem tűnt vidámnak. - Széttárom a karom, tényleg a nagy részét nem értettem a mondandójának. Vincent felé nyújtom a dobozt, de elég bizonytalanul nézek rá. Olyan jól néz ki, persze, csak mint mindig. De úgy tűnik baj van valamelyik üzletével, úgyhogy tuti nem lesz jó a kedve. Azért abban eléggé bízom, hogy vele tarthatok, és nem küld el. Szeretnék vele menni. Meg persze a lényeget sem szabad elfelejteni, úgy átadni a küldeményt, hogy közben hozzá érjek. Naná! Legszívesebben megölelném, és megcsókolnám, és levetkőz... szóval át kell adnom a rohadt választ.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Kedd. Okt. 07 2014, 20:43

A mai nap arról szól, hogyan éljük túl a lehetetlent. Faszkivan az egész világgal, hogy mindenki nekem akar keresztbe pakolni, de nem adom fel, nem lenne jellemző rám. Gecire leszarom, hogy ki mivel baszakodik. Már a fülemhez nőt a kurva telefon, életemben először örülök a csitrinek, hogy bezuhan, mert megszakítja a telefonálási sorozatot, zsebre csúsztatom a készüléket. Zsibbad a fülem és a tököm tele az egésszel. Végül mégis jó híreket kapok, így még sikerül is visszamosolyognom. Tekintetem végig szalad az alakján, csinos, karcsú, formás, mint mindig. Most nem látom rajta azt az idegességet, ami körbe szokta ölelni, pedig nem kellemesen váltunk el legutóbb.
- Ezek a feltételek? - elnevetem magam, feltápászkodom a székről, nyújtózom egyet, pár mozdulattal elrendezem a öltözékem. Óh basszameg, a bordám még mindig sajog, a karom meg szebbül.
- Gyere, meghívlak egy kései ebédre, azt hozd. -a dobozra mutatok, elsétálok mellette, illata megcsap, kellemes emlékek tolakszanak az elmémbe, ahogy nekem simul, melle az ajkam alatt feszül.... lehet ez most nem a legjobb pillanat az anekdotázásra, mert felgyorsul a szívverésem attól mélyül a légzésem és kurvára fáj a bordám. Az elmúlt pár nap nem volt a kedvencem, sokféle kínt kiálltam, és nem is vagyok túl rajtuk, nem szeretem a fájdalmat, de emberesen viseltem, csak magamba szenvedtem otthon, még azt is katonásan.
Előre engedem az ajtónál, még ki is nyitom neki, legyen ma jó napja és egyből belefutunk az egyik emberembe. Gőze nincs mi legyen, látszik a mozdulatain. A főnök kifelé halad egy nővel. Illik a csajt megnézni? Hát megteszi a kis görény, úgy pislog végig rajta, mintha most rendelt bifsztek lenne és azon agyalna, milyen kenyérre kenje és fogyassza el. Türelmetlenül köhintek, ettől megfájdul a bordám... akurvagecibe.
- Mondanád? - morgok rá nyugodtnak vélt hangon, nem szeretem, ha feltartanak, amikor éhes vagyok. Közlékenyen eldadogja, hogy ráér majd és nem kéretem magam tovább állok. A srácon meg azt látom hogy legszívesebben szóba elegyedne Judithtal, de gőze nincsen milyen a kapcsolatunk, így nem mer az útjába állni, pedig esküszöm jól szórakoznék.
Megállok egy pillanatra Liz asztalánál, hogy elmondjam lelépünk ebédelni, magam felé forgatom a naptárját, hogy lássam vissza kell-e érnem valamire? De semmi olyan amit ne mondana le magától, ha nem érek vissza. Igyekszem a két nő közé állni, mert Liz nem túl lelkes, hogy együtt megyünk valamerre és ezt nem titkolja el arcjátéka.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Szer. Okt. 08 2014, 02:34

El nem tudom mondani, hogy mennyire örülök,  hogy újra látom.  Olyan baromi jól néz ki megint, pedig nyúzottnak tűnik. Az arca fáradt és megviselt, mégis tud mosolyogni, és én nagyon boldogan viszonzom.  Örülök,  hogy nem dühös.  Azt hittem, hogy az lesz, amiért gond van a melóval,  hogy nem tudtam elvégezni. Erre tessék.  Mintha számított volna rá. Nem baj, én csak örülök.
- Azt hiszem. Bár mondom, nem értettem tisztán. De tényleg morcos volt. Vár valamire, vagy akar cserébe valami mást. Kár,  hogy olyan béka nyelven beszélt. - Elhúzom a szám,  jobb lett volna érthetően elmondani neki, hogy mit akar a manus, de még mindig nem ideges, sőt.  Ettől pedig megnyugszom. Már amennyire a közelében lehetséges,  mikor ennyire dögösen van felöltözve. Vajon ezek a gombok is olyan erősen tartanak?
Látom rajta, hogy valami nem stimmel.  Furcsák a mozdulatai, de mielőtt rákérdezhetnék olyan ajánlatot tesz, hogy egyből elfelejtek mindent. Szerencse, hogy a dobozt letettem, tuti leejteném.
- Komolyan? Ez nagyon jó.  De tényleg. Nem ebédeltem még vel... ma. Nem ebédeltem ma. - Javítom ki magam. Meghív ebédre!  Legszivesebben odaszaladnék, és nagyon megcsókolnám, meg ugrálni is kedvem van, de megköszörülöm a torkom,  és uralkodok magamon. Csak ezer wattos mosolyom árulkodik a boldogságomról. De igyekszem azt is kulturáltan előadni.
Fürdőzöm a közelségében,  ahogy elhalad mellettem. Mennyire szeretném megérinteni! És a nyakából beszívni iszonyat finom illatát. Most mégsem teszem. Élénken él bennem legutóbbi találkozásunk. Azt mondta nem akar, nem kellek. Úgyhogy nem nyújtom felé a kezem. Helyette felkapom a dobozt, és utána sietek.
- Köszönöm!  - Újból nagyon örömteli mosolyt villantok rá,  ahogy előre enged. Annyira úriember,  el sem hiszem. És milyen jól áll ez a cucc rajta! De azért az inge nálam van. Még mindig.
Annyira rá figyelek, hogy majdnem nekimegyek a srácnak,  aki most akar bejönni az irodába. Bocsánatkérés közepette lépek arrébb,  hogy a főnökkel tudjon beszélni. Végig pillantok rajta, de két másodperc múlva azt sem tudnám megmondani, hogy milyrn színű a haja vagy milyen magas. Vincentet figyelem. És nagyon bejön.  Az is, ahogy rámorog a srácra, látszik rajta, hogy fárasztja. Úgyhogy hamar tovább is haladunk, én meg büszke mosollyal állok meg imádottam mellett az asztalnál. Liz feje most nem tud felhúzni. Hiszen engem visz ebédelni,  ő meg dolgozhat tovább. Önelégülten vigyorgok rá,  és amint Vincent elindul, közelebb lépek a csajhoz. Csak hogy közöljem vele: bekaphatja, és ezt a kört elbukta a ribanc.
A válaszát nem várom meg. Nem szalasztok el egy ilyen esélyt egy liba miatt. Vincent után sietek, magammal cipelve a dobozt is.
- Ne vezessek én?  Mi történt a karoddal? Fáj még?  Orvos látott?  Megnézhetem? - Kérdezgetem kissé aggódva a liftben, miközben közelebb araszolok hozzá. De az idióta szerkezet baromi gyors, így nincs időm semmire.
- Komolyan. Vezetek én.  Akár az én autómmal is, ha fáj.  Csak mondd meg, hogy hova megyünk. - Ajánlom fel neki újra.  Úgy megyek a nyomában mint egy hűséges kiskutya. De azt hiszem valahol az is vagyok. Most meg még aggódom is érte.  Remélem,  hogy nem akar vezetni, még a kötés is látszik méregdrága inge alatt. Tényleg,  nem fog fázni? A lányok nem szokták felajánlani a kabátjukat. Az enyém meg a kocsiban van ráadásul.  Majd bekapcsoljuk a fűtést. Jaj, remélem nem esik baja, és nem fázik meg.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Szer. Okt. 08 2014, 15:58

Újra csak elnevetem magam, de ez is fáj, így nem vagyok olyan lelkes. Sokkal inkább éhes. A dobozra pislogva, felhúzom a vállam.
- Úgy nézek ki, mint akit érdekelnek a feltételei? - tudom, hogy milyen nyelvet beszél, a tpise orosz-angolt, mert a retek kis féreg, valami maffia sarja, aki azt hiszi neki szarták a világot, de rábaszott, mert Ricsi a lábára lépett, azzal, hogy elvesztette a cuccát és mire begorombult volna a pöcsi megoldotta. Igaz belenyúltam kicsit én is, de ezt akkor sem mondanám el, ha fegyvert fognak a fejemhez. Bár, az sok nyelvet megoldana, még lehet az enyémet is.
Mivel nagyon sok idő a 4 óra és szeretném a limitet nagyon túllépni, meghívom a csajt egy ebédre, amire pont úgy reagál, ahogy azt elvártam tőle. Szinte felragyog, a kis hülye. Szeretem, amikor ilyen, amikor nem béna, de nagyon lelkes. Lelkesen sétálok ki az ajtóig. Nekem természetes az ajtó nyitás, fura, hogy megköszöni. Kis csitresz. Megtorpanok. Díjazom, hogy a csaj szemügyre sem veszi, de remélem, hogy ez nem egy olyan jellegű szerelem irányomban, ami sosem lesz kielégítve, én azért lehetnék. Sokat érne egy nyugis, hátradőlős orgazmus, ami sem a bordám, sem a kezem nem viselné meg, de inkább a bordám siratom. És persze megint szex, grrrrrrr. Hiányom van, de sok más téren is.
Elhagyjuk a srácot, aki még azért Judith után pislog, aki ebből mit sem lát, elégedetten vigyorodom el. Liz asztalánál süt a feszültség, tudom, hogy a két csaj egymásnak esne, ha ez lehetséges lenne, de nem adok erre lehetőséget, nincs kedvem repedések bordával egymásról rángatni őket. Már lépek is a lifthez, hallom, hogy valami sutymorgás van, de nem érdekel, belépek a liftbe, ahol meg sem szeretném hallani, mit beszél.
- Igen! - összegzem, hogy látott doki és igen történt valami, de nem fogom elmesélni mi, vagy nem most, ebéd közben simán lehet, hosszú lesz, ahogy én látom. Kérdésére mégis a bordámhoz nyúlok, önkéntelen mozdulat, de remélem azt is vágja, hogy nem kéne nekem ugrani és leteperni, mert sikoltozni fogok és nem a kéjtől.
- Nem anya - nem vezet és nem nézi meg, hagyjon már. Hangom enyhén gúnyos, de baszki már, Ő is meg Elenore is mi a faszt aggodalmaskodnak már? Kurvaélet. Jól vagyok, semmi bajom, elmúlik és még is legény vagyok a gáton, gecibemár. Egyből bemorculok, nehezen sikerül nem neki esnek és elküldeni a retkes faszaba, az kell, hogy a kis picsa is esendő szarak lásson. Háleluja. Maradhatott volna otthon is, vagy húzhat a gecibe, ha folytatja.
- Ne mutassalak be neki? - utalok a szőke cukifiúra az irodámból, annyira tanuló még, hogy lehet jók lennének együtt. A mínusz egyedikre megyünk, hogy magunkra húzzuk a Bentleyt. Ruganyos léptekkel sétálok a kocsihoz. Szeretettel simítom végig motorháztetőt, persze nem nyitok ajtót a csajnak, tegye meg magának, becsusszanok az ülésre, melyről eltűntek a vérnyomok, az egész ki lett cserével, most megint kicsit új autó illata van, amit imádok. Megvárom, hogy beüljön, finoman indítok, kihajtok a napsütéses utcára. Egyik sorompó sem fog meg, mázlijuk van, most harapós vagyok.
Végig döngetek a főútion, képes vagyok itt is terelgetni, minden sárgát, zöldnek nézek, lehet színvak vagyok: Egyetlen pirosba sikerül belefutnom, dobolok a kormányon. Vezetni élvezet, közben semmim sem sajog... csak a szívem, hogy milyen véres lett a kis drágám.
- Mesélj valamit! - lehet hiba ezt kérnem, mert csacsogni fog és agyfaszt kapok, de nem akarok csendben ülni, most nem. Ám lehet sokkal jobb lenne.
10 perc alatt érünk a kedvenc éttermemhez. Csikorogva parkolok a srác elé, aki ezerwattos mosollyal ül a helyemre. Tudom, hogy versenyeznek ki tegye le a kocsimat, ezért szeretem ezt a helyez, ezzel sem húzzák az időm. Előre engedem a törékeny teremést, akinek fiatalsága odavonzza a tekinteteket, és a pincér már vezet is az asztalomhoz. Látható, hogy én itt napi vendég vagyok. A fiatal srác kihúzza a lány székét, ez alól is feloldozva engem.
Vörös bort rendelek és az étlap tanulmányozása nélkül marhaszeleteket rendelek zöldségágyon.
- Isteni spárgával, hagymával, vajban sült zöldbabbal. - A lánynak ajánlgatom, ha elbizonytalanodna. Nincs sok étel, de azok kiválóak és mivel mesterszakács készíti beledögleni sem fogunk egy adagba. Nekem itt már levest nem is ajánlgatnak, mert nem szeretem, de majd desszertezünk, nagyon remélem,  hogy vitaminkúrával.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Csüt. Okt. 09 2014, 12:41

Nem tudom, hogy mitől van olyan jó kedve, tényleg képtelenség kiismerni. Én azt hittem, hogy gond lesz, kiakad, majd tombol is esetleg egy kicsit, ehelyett viszont mintha örülne, hogy jöttem. Remélem, hogy tényleg így van, mert nagyon jó érzés.
- Nem igazán. De nem lesz ebből baj? Komolyan, mi van, ha... nem tudom, mit szoktak ilyenkor. Gondolom nem véletlenül adott időkorlátot. Nem akarod elintézni? - Óvatosan próbálok puhatolózni, mert véletlenül sem szeretném elvenni a kedvét az ebédtől, teszem azt, annak nagyon örülök. Tuti a legfinomabb lesz, amit egész életemben ettem. Még sosem ettem együtt Vincenttel. Kávéztunk, de az meg elég gáz volt. Remélem, most nem úgy fog viselkedni, de azt hiszem, az tényleg erőfitogtatás volt, megmutatta ki ő.
A srác semennyire nem érdekel, leköt Vincent, olyan lovagias, ahogy előre enged, ahogy rámorog a fiúra, meg minden. Újra, és újra rájövök, hogy nekem ez a munka kellett, és annyira örülök, hogy megismertem. Kár, hogy nincs sok lehetőségem még több időt eltölteni vele. Ebben többek között a picsa is akadályoz, de nem akarom elrontani ezt az amúgy is gyönyörű napot, úgyhogy most nem ugrok neki. De az biztos, hogy egyszer még megtépem.
Vincent után sietek, de egyből bemorcul, már a liftben. Király, remélem, hogy elmúlik neki, mert nem akarom, hogy duzzogva üljön a kocsiban.
- De tuti jól vagy? - Nem túl közlékeny, ezen kicsit el is keseredek, úgy tűnt, hogy beszélgetős kedvében van, jó lett volna. Minden esetre biztos akarok lenni benne, hogy nincs baja, és akkor békén hagyom. Elhúzom a szám, sejtem, hogy megütötte a mellkasát is. Szívesen megnézném, ahol lila, ott végigcsókolnám mondjuk, és... megérkezünk a lifttel. Szerencsére kiderül, hogy nem a Bentley-vel karambolozott, mert az sértetlenül áll a kocsik között. Mint mindig, most is végighúzom rajta a kezem, mielőtt beszállok.
- Kinek? Jah, a srácnak? Nem, köszi. Nem jött be, nem az esetem. - Mosolygok rá a fejemet rázva, és tényleg próbálom visszahívni az alig öt perces emlékképeket, de nem sikerül. Gőzöm nincs, hogy hogy nézett ki. Azért kinézek az ablakon, mintha ott lenne, és megnézhetném, de természetesen nincs. Viszont most Vincent normálisan indul, ami eléggé meglep, de nem csoda, hiszen meg van sérülve. Azért én bekötöm magam, de most nem szólok egy szót sem, hogy ő is jobban tenné. Azért nagyon nehezemre esik, úgyhogy le a kalappal.
Kérésére rápislogok, mint aranyhal a mezőn, hány meglepetést fog még okozni ma. Minden esetre boldogan elmosolyodom.
- Mostanában nem történik sok minden. Suli van. Van egy nagyon jó tanárom, imádom, meg minden óráján ott vagyok, de van egy, akit meg utálok, de nagyon. Úgyhogy Apa tuti nem lesz boldog, de be nem megyek még egyszer. Elég sok szabadidőm van. Nem célzásnak mondom, de azért... tényleg van. Egyik haverommal képzeld el, elmentünk moziba. Horrorra szívatni a népet. Jaj, el nem hiszed, hogy kiakadnak, ha valaki sikít, meg popcornt dobál. De jól szórakoztunk, míg ki nem küldtek. Meg esküvőre megyek nemsokára, de ez még titok. Úgyhogy ne mond el senkinek. Még a csaj sem tudja, pedig nagyon szép gyűrűje lesz ám. Segítettem kiválasztani. - Mesélek neki a mostani eseményekről, bár nem hiszem, hogy nagyon figyel, nagyon jó érzés, hogy megkérdezte. Őt figyelem, nem az utat. Az arcát, a karját, hogy tényleg óvatosabban használja. De a combja még mindig olyan veszettül jó, hogy kedvem lenne átmászni az ölébe. De túl hamar megérkezünk, hogy bármit is alkossak.
Kiszállok a kocsiból, és jól szórakozom a boy-on, hogy mennyire lelkes. Remélem én nem vagyok azért ennyire szánalmas. Mondjuk az egy kocsinak szól. Oké, A kocsinak. De én meg A férfiért rajongok, úgyhogy....
Követem a pincért, miután megeresztek egy nagy mosolyt Vincentnek. Látszik, hogy sokat jár ide, és most örülök, hogy a színvonalhoz azért hozzá vagyok szokva. Nem kell kényelmetlenül feszengenem. Megköszönöm a pincér kedvességét, és belenézek az étlapba. Vincent meg persze azonnal rendel. Elgondolkozom az ajánlatán, de nem nyeri el a tetszésem, inkább halat eszem, de a zöldségeket kipróbálom.
Megvárom, míg a pincér lelép a rendelésünkkel, és a szemben ülő Vincentre mosolygok, két tenyérrel simítok végig a combomon, majd a hajamba túrok. És most? Ezt is jó lenne átbeszélni, ilyenkor mi van? De komolyan.
- Gondolom sokat jársz ide, tökre ismernek. Mondjuk téged szinte mindenhol. Kicsi a világ. - Rámosolygok, be kéne mászni az asztal alá, nem tudom, hogy mit mondjak neki. Olyan jól néz ki, annyira menő ebben az ingben, meg az egész szerelése. És így, hogy nem mozog még a mozdulatain sem látszik, hogy valami nem stimmel vele.
- Fel akartalak hívni egyik nap. De... nem találtam a számod. - Bököm ki végül azt, ami leginkább a szívemet nyomja. Remélem elég jó a megfogalmazás és a hangsúly, hogy ne tűnjön számonkérésnek, pedig az. Kizártnak tartom, hogy a névjegykártyája csak úgy kiesett volna a zsebemből. Szerintem lenyúlta. Milyen jó lenne, ha felmehetnék a lakására. Persze csak azért, hogy megkeressem. Csakis azért.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Csüt. Okt. 09 2014, 17:08

Oh baszod, nem nagyon akarok most ezen agyalni, komolyan azt hiszi, hogy félek egy kis tetűtől, aki nekem paktumokat dobnál? Szóra sem méltatom, nem érdekel, hogy szerinte mit kéne tennem. Kurva szarul ismer, de ezen már fenn sem akadok, minek is tenném?
Bevágódunk a kocsiba még egy jót vigyorgok, hogy nem kell bemutatnom a feltörekvő kosnak, pedig nagy pályafutása lesz felénk, mert a csajoknak bejön, a legtöbb lépattanómat meghágja, legalábbis remélem, hogy én vagyok a nagyobb vad.
Hallgatom, ahogy csacsog, előre figyelek, áthajtok pár sárgán, nem cicózok ezzel, de éhes vagyok.
- Jesszus Judit, milyen dedeós vagy már. Letéptem volna a haverod a székről, ha kukoricával dobál, ne legyél már ötéves. Kultúra? Intelligencia? - rühellem a közönséges dolgokat. Moziba az ember szórakozni jár, az nem zavart volna ha sikoltozik, bár tuti betömtem volna a száját egy kis... kukival. De zavar a sekélyesség. Mi vicces van abban, hogy valakit szutyokkal dobálnak? Annyira közönséges. Szarházi kis haverjaival ez a menő, nem is nagyon csodálom, hogy nem találjuk a közös hangot. Elhúzom a számat is. Szánalmas.
- Esküvő? Aztán kié? - valamiért azt érzem ismerem, akiről szó van, különben nem kérne titok tartásra, de amúgy meg laszarom a kis életét, a degenerált haverjaival együtt. Tiszta hippik. Mázli, hogy nem engem égetett le egy ilyen szituban, kitépném a szívét. A tanárai meg nem érdekelnek.
Átadom a kulcsot és besétálunk az étterembe, ahol helyet is foglalunk. Majdnem minden nap itt eszem, várna. Nem kerülnek el a bámész tekintetek,mert ha egyedül jövök, valaki mindig mellém szegődik, hogy beavasson üzleti ügyeibe hátha kedvet kapok, vagy pont, hogy ne kapjak és másféle füleseket adnak le. Ez egy ilyen rendszer.
A csaj halat rendel, mi mást? Kérek neki fehér bort, a halhoz az dukál.
- Meglehetősen, elég jól főznek. - felemelem a poharam bele kortyolok, úgy pislantok rá.
- Igen? Mesélj, ki ismer? - nagyjából sejtem miről beszél, de amíg nem hozakodik vele elő azt hiszem én sem fogok. Gecire leszarom a véleményét, de a jelenés tetszett. Kár, hogy nem nekem szánták de bejött a főszereplése. Izgató egy videó volt, kár, hogy későn kaptam meg, át kellett volna jönniük édes kettesben.
Féloldalasan elmosolyodom, leteszem a poharat, beharapom az alsó ajkam, hogy ne nevessek fel hangosan, mert ha jól sejtem most meg vagyok fedve.
- Miért is nem kéred el a számom, ha kell neked? - óhó, kis cseles. Csóreszól és még engem baszna le érte?! Végül mégis elmosolyodom és újabb kortyot iszom a poharamból.
- Apukád nem tanította meg, hogy lopni bűn? - előre hajolok az asztal felett, hogy bizalmasan közöljek.
- Kedvem lenne... megbüntetni érte.... - nem hagyok sok kétséget afelől, hogy mire is gondolok éppen. Nagyon elfenekelném, de a hely sajnos nem alkalmas rá, de ha tudtam volna megejtjük az irodában, Basszamegakurvaélet!
Hosszú ujjaimmal játékosan dobolok az asztalon, míg hátradőlök és figyelem a csajt. Lenne ötletem mit kezdeni velem ha a bordám nem sajogna folyamatosan, de lehet így is lesz.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Csüt. Okt. 09 2014, 18:47

Szeretek vele autózni. Mióta nem célja,  hogy lefejeljem a műszerfalat, az óta élvezem is. Meg jól esik figyelni.  Ilyen téren ismerem már minden mozdulatát,  de nem csoda, hiszen el tudnám nézni órákig. Sajnálom,  hogy Scott nem előbb ismertetett össze minket. De nem baj, most élvezem akkor ki. Rgy kicsi sejtésem is van róla,  hogy mit szeret.
Persze azonnal megbánom, hogy megszólaltam. Így végighallgatva tényleg nagyon gáz,  de akkor annyira más volt, a hangulat is, meg minden.
- Csak szórakoztunk kicsit. - Morgom magam elé,  kínosan érzem magam, főleg,  mert igaza van. Nem is nagyon szeretném, ha leragadnánk, így is ég az arcom. De legalább érdeklődést mutat a felé,  hogy hogy viselkedek. Én meg elbuktam.
- Egyszer eljössz velem moziba? - Tök komolyan nézek rá.  Milyen jó lenne, míg várnánk,  mindenki engem irigyelne, a csajok a helyemben akarnának lenni. Izgalom lesz úrrá rajtam, olyan jó lenne, ha igent mondana. Még filmet is választhat.
- Haleé. De mondom, titok. Nem tud róla,  úgyhogy kérlek ne áruld el senkinek! - Kicsit bánom,  hogy elmondtam,  de direkt nrm árulom el a vezetéknevét. Oké,  sejtem, hogy így is tudja, mert nem túl gyakori név,  de legalább a szándék a fontos,  hogy megpróbálom nem teljesen elárulni.
Rámosolygok, nekem mindegy, hogy hogy főznek,  amíg velem szemben ül. Elég hamar lehervad sajnos a mosoly az arcomról. Ideges leszek, és dühös is. Miért kell megszólalnom? Hiszen velem ebédel,  nem vele. De lehet tegnap estr bemászott az ágyába. Az ajkamba harapok, igyekszem nem fújtatni.
- Sokan. Leginkább csajok. Sok. Túl sok. Pedig egy ribanc. - Az elején még vállat vonok, igyekszem közömbös maradni, de a végére csak személyeskedés lesz belőle. Oké,  muszáj volt a segítségét kérnem, de miért kellett elmondania? Ökölbe szorul a kezem, annyira szeretném megcibálni.
Túlságosan azért nem tudja lekötni a csaj a gondolataim,  mert olyan téma van, amin óvatosan kell járnom. Felnézek rá végre,  a tekintetét keresem. Tudtam, hogy ő vette el, hogy nem hagytam el.
- Nem hiszem, hogy megadtad volna. Mindig írsz.  Rejtettről. Pedig szeretném tudni. Nagyon szeretném. - Vallom be neki. Hogy kérhetném el? Ezért tuti leharapta volna a fejem. Bár,  lehet, hogy nem...
- Apukám sok mindenre megtanított. Akkor hozzád hogy került?  Én vissza akartam rakni. - Sose tudom, hogy mit csináljak,  ha vele vagyok. Ez nem újdonság. De legalább nem vette a fejem, hogy meggyanusítottam. Lehet nem vette annak, az jó lenne. Persze mentegetőzés lesz a vége,  megint.
Közelebb hajolok, ahogy előre dől.  Akaratlanul is az ajkára pillantok. Mennyure szeretném megcsókolni!  Csak egy kis mozdulat lenne. De megszólal,  én meg elszakítom a tekintetem,  és a szemébe nézek. Azonnal megemelkedik a pulzusom. Pontosan tudom, hogy miről beszél. Igyekszem nem nagyon az arcába szuszogni, de nem hiszem, hogy túlságosan jól titkolnám. Ninncs  olyan szerencsém.
Hátra dőlök,  ég az arcom, és a fülemben dobol a vér. Őt nézem,  míg a pincér elénk rakja az igazi művészi alkotásokat.
- De nem fogsz. Itt... sokan vannak. - Igyekszem magabiztosságot sugározni, de nagyon nem érzem,  hogy sikerülne is. Ideges vagyok, pedig kihívó szeretnék lenni. Hogy is mondták?  Felkelteni az érdeklődését. Le sem merem venni a tekintetem róla.  Hallom,  és érzem,  hogy dobol az asztalon, szívem szerint a keze után nyúlnék, de akkor tuti látná,  hogy az enyém remeg.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Csüt. Okt. 09 2014, 21:10

Rettentő mókás moziban másokat dobálni, most, hogy mondja nekem sem jutott volna eszembe jobb poén. Ha olyan mérhetetlenül kicsinyes és sekélyes lennék, mint a fogyatékos társasága. Már egy szót sem szólok hozzá.
A kérdésre, hogy elmegyünk-e moziba, csak gúnyosan felröffenek, ez a csaj nem százas, ezt eddig is tudtam. Vannak elképzelései az tény. Mennyire jó lenne, ha mellettem ülve valakiket kukoricával dobálna és engem csapnának szájba helyette. Bunyó a moziban? Milyen jól hangzik már?! Azonnal kedvet kaptam. Nem sok hiányzik, hogy balra rántsam a kormányt és letérek egy retkes mozi felé. Azonnal valami gejl vígjátékot nekem.Valami szerelmes, romantikus limonádét, had okádjam ki a belem, menő lenne.
A szöszi nevére felé pillantok, elismerően biccentek. A csaj elég fogyatékos. Az apja megöli, vagy őt vagy az ügyvédcsemetét. Csak azért sajnálom kicsit, mert szerintem Ricsinek jót tett volna a csaj, de így hogy vélhetőleg az apja felvágja az ereit és nem a sajátját... nos már annyira nem számottevő.
A bort előbb hozzák, mint a kaját, így a víz után meglehetősen jól esik, finoman végig karcolja a torkom, imádom fűszeres ízét. A jellemzésen halkan felnevetek.
- Liz nem ribanc. - első körben nekem ő ugrik be, akit mindketten ismerünk és női lény. Valójában tényleg nem ribanc, csak egy olyan elveszett szerelmes nő, mint ő maga is. Eleget szív velem, mert pontosan tudom mit érez, de leszarom, ilyen féreg vagyok. Hangom mégis kicsit halkra sikeredik és ettől fenyegetőnek. Ujjam végig siklik a villa nyelén, hogy ne keljen mozdulatlanul ülnöm. Kedvem lenne őt simogatni, de olyan faszságokat beszél.
Úú, milyen jól ismer.
- Add ide a mobilod! - felé intek és megvárom, hogy a kezembe nyomja. Ha le van zárva kóddal és nem oldotta fel, akkor megvárom, hogy bemondja a jelszót, apámfaszát Ez bizalom játék, mert egy jelszó nagyon sokat elmond az emberről, a világáról, lelkéről.
- Mire kell? - míg válaszol precízen beírom a számom, elmentem és vissza adom neki a készüléket. Remélem, hogy nem éjszak akar hívogatni, hogy vegyen rózsaszín plüss mackót vagy ne? Mert akkor elvágom a torkát egy sajtszelővel. Értékelhetné, hogy nagyon nagylelkű voltam a saját privát mobilom kevesen ismerik, a céges nem titkos, de a privátom nem egy közkézen forgó számsor.
Felvonom a szemöldököm, hogy vissza akarta adni. A nagylófaszt. Kurvára el akarta csórni, csak közben megdugtam az irodában és belebukott, tőlem meg aznap nem szépen távozott.
Felé hajolok, hogy intimebb legyen a közelség, tekintete perzseli az ajkam. A hülye picsa, ha tudná micsoda hatalom rejlik a nőkben, mint érdekes lényekben. Már amelyik, hogy javítsak is egyből, ma túl szépen látom a kibaszott világot.
- Visszavettem a tulajdonom? - a kérdés csak egy talány, mit csináltam volna a névjegykártyával? Leszartam, csak őt akartam megfosztani tőle, hogy szenvedjen kínjában.
Komoly marad a tekintettem, ahogy a büntetésről beszélgetünk. Lássuk csak, az emlék is elégette a bőrét és ez nem félelem érzet. Szóval itt tartunk.
A pincér felé sem pillantok, ahogy elénk pakolják az ételt.
- Szeretnéd? - kérdezem mellékesen, immár a késemmel a húsnak esve, apró falatot vágok, le majd mellé szúrok egy kis spárgát, babot. Olyan nyugodtan lakomázom, mint aki nem arról beszélget nyilvános helyen egy nővel, hogy szeretne egy szexuálisan is aktív elfenekelést.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Csüt. Okt. 09 2014, 22:02

Mértékkel iszom a bort. Nem bírom, mint igazából semmiféle alkoholt. Csak belekóstolok. Tuti valami drága lötyi, én meg az évek alatt szerencsére megtanultam nem fintorogni az ízén, pedig nem a kedvencem.
- Ki? Jah... nem, persze. De az. Amúgy meg nem rá gondoltam. Egy másikra. - Húzom el újra a szám, kellett meghallanom a csaj nevét, attól, hogy ő is eszembe jut, csak még jobban verekedni támad kedvem. Persze külön-külön. Együtt esélyem nem lenne rájuk, de az biztos, hogy a kerekszájú titkárnő hajából szerzek egy marékkal. Nem tehetek róla, de olyan mérges vagyok rájuk... Vincent meg a villát simogatja. Remélem, hogy nem azzal védené meg a hülye lotyóját. Egyáltalán... ne védje sehogy, miért teszi? Egyből rohamosan romlik a kedvem, igyekszem nem mutatni, de nehezen megy.
A mobilom kéri, én meg nagyon pislogok. A mobilom? Ez... tuti? Tök jó, végre meglesz a száma, és nem csak titokban, hanem úgy egyáltalán, és ő adja meg. És ennek nagyon örülök, de annyira nem szeretném odaadni. Nyújtja a kezét, nekem meg nincs időm feloldani, és belépni, hogy ne lásson semmit. Úgyhogy a kezébe adom, de már ideges vagyok.
- 8-4-6-2-3-6-8. - Mondom a számokat egymás után, egyre jobban vörösödve és halkulva. És bízom benne, hogy nem érti. Nagyon bízom benne. De akkor sem lesz jobb, ha feloldja, mert a háttérképem rózsaszín és piros, szívecskék, kis minták, V betű, amit Hale montázsolt össze, és nekem tökre tetszik. Hirtelen nagyon érdekes lesz az ablakon át lévő táj, meg persze a hajam rendbe tétele is. Amint visszanyújtja érte kapok, és elsüllyesztem az asztal alatt. Vajon hogy írta be? Tett mellé valamit? Mintát, smile-t, bármit? Kíváncsi vagyok, mégsem nézem meg, kibírom, de tényleg. Mondjuk annyira Vincentet sem akarom nézni, akkor hátha nem lát ő sem.
- Hogy meg legyen. - Vonom meg a vállam. - Hogy fel tudjalak hívni. Néha. - Teszem még hozzá, de lehet csak suttogom. Baromira zavarban vagyok, de közben szóba kerül a névjegykártya-téma, és látom az arcán, hogy nem hiszi, hogy vissza akartam tenni. Jó, valóban nem, de milyen jó lett volna, ha van egy névjegykártyám tőle, tuti beletettem volna a pénztárcámba, milyen jó lenne. Akkor is szereznem kell majd tőle egyet.
- Neked nem kell. Van sok, azért, hogy mások is kapjanak. Nem is a te tulajdonod. - Félredöntöm a fejem, és kérdőn nézek rá. Nagyon örülök magamnak, hogy sikerült kivágnom magam, ha csak két másodpercre is, míg letöri a szárnyaim, de legalább sikerült. És egyébként tényleg, neki minek?
Próbálok egy kicsit ellenállni neki, ellent mondani, de nem nagyon megy. Ideges vagyok tőle. Láttam már felbosszantva, és nem akarom újra. Nem igaz, de nem akarom, hogy elpöccenjen az agya. Örülök, hogy jókedvű, még akkor is, ha közben folyamatosan ég a fejem, és ezt szerintem mindenki látja, még két házzal arrébb is.
Darabolom a halat, mikor elhangzik a kérdése, a villám meg élesen csilingelve esik a tányérra. Felnézek rá, de épp a húst szúrja fel a villájára. Mintha semmi sem történt volna, nekem meg egyből nagyon gyorsan kezd verni a szívem, és bukfencet vet a gyomrom. Meredten nézek rá.
- Nem, dehogy is! - Tiltakozom egyből, de nem nagyon merem újra a kezembe venni az evőeszközt, úgy remeg a kezem, tuti hallaná, mikor nem találom el a kajámat. Mégis érte nyúlok, de nem kezdek újra enni. Már annyira nem is kívánom. Vajon ő sokáig szokott enni? Mit mondjak neki? Ezt várják el, nem? Erre mindig nemet kell mondani? De miért? Be kéne vallani? De nem élveztem, arról szó sincs, de nem volt rossz. Jó, egy kicsit... Örülne, ha megmondanám? Vagy nem érdekelné? Vagy akkor csak azért se? Vagy...
- Talán... - Suttogom mégis, és nagyon komoly feladatként alibiből próbálok felszúrni egy babszemet. Nem csoda, hogy nem sikerül, mert lehajtott fejem ellenére igyekszem az arcát figyelni. Levegőt viszont nem merek venni, hátha lemaradok valamiről, vagy nem is tudom. Jézusom, hogy kérdezhet ilyet? Most megint... mit szeretne? Hogy járjak egy lépéssel előtte, mikor mögötte is jóval lemaradok? Csak akkor tűnik fel, hogy baromira az arcát tanulmányozva elkalandoztam, mikor a villám a textil-szalvétát éri.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Pént. Okt. 10 2014, 09:20

A csaj megint olyan, mint akit gyomrom vágta, vajon sosem tud normálisa lazítani? Csak akkor ha valakit meg kell dobálni?
Sejtem, hogy kire gondol és meg sem faggatom, mert nem igazán érdekel, ha akar valamit, akkor majd elmondja én nem fogon feszegetni a határokat, sem most sem máskor. Elenore a téma, vágom én.A videót is láttam, amit a szöszi elküldött Natnek, aki azonnal továbbította nekem és az egészben az a vicc, hogy nagyon izgató volt. Sajnálom, hogy nem mentem azonnal a lakáshoz, hogy beszálljak... a szöszi még azt is filmezhette volna.
Átveszem a mobilját és mit mondjak meg sem lep a jelszó. A 8-4-6 után már gyorsabban ütöm, mint elhangzik, mert valahol mélyen számítottam rá, nem ér meglepetésként. A csaj tökre nem normális.
Felröffenek, ahogy feloldom a zárlatot és beütnek a szívecskék, bennük a V betűvel, megrázom a fejem és beírom a számom.
- Jesszusom Judith... - kezdek félni, hogy a csaj mégsem olyan ártatlan, mint amilyennek véltem, de a kibaszott rajongása mégis vonz és ez rettentően fura. Egyszerűen csak el kéne engednem, elküldeni magamtól, hogy szabaddá váljon, neki is az kéne meg valahol nekem is.
- Mondtam már, hogy ne szeress belém. - naná, hogy megnyúzom, mert kell az neki és mellé látni akarom, hogy az arca egyre vörösebb, tudom, hogy zavarba hozom, de tényleg nem szeretném, hogy belém szeressen, mégis azt hiszem, hogy elkéstem. A dolog már megtörtént. Most el kéne vinnem moziba? Aztán haza és szeretkezés? Vagy mégis mit gondol mi fog történni? Miért zúgott ennyire belém, amikor görény vagyok vele?
Vállat rántok, hogy minek neki a számom. Gondolom, hogy elég tapasztalt ahhoz, hogy tudja nem hívogathat akármivel, mert azonnal megvonások lesznek, drasztikusak.
Felrántom a szemöldököm, hogy ha nem az enyém akkor mégis kié? Hiszen én csináltattam az én nevem van rajta, én fizettem.. szóval csak az enyém kell, hogy legyen. Ki másé? Az övé talán?
Megérkezik az ebéd és elismerősen csettintek a számmal. Jól néz ki és nagyon finom, ezt már tudom. Közben felvetem azt a kérdést, amit reméltem, hogy normálisan megválaszol, de nem vagyok meggyőzve.
- Nem? - felé pillantok a számba tolom a húst és elmosolyodom, hogy érezze a gúnyt a kérdésem mögött. Pedig tudom, hogy vágyik rá, és én nem fogom elereszteni a témát, mert ezzel kapcsolatban ma el szeretnék érni valamit. Sok dolgot megtanulhatok ma a csajról, ha ugyan eljutok oda és érdekel annyira.
- Talán, Judith? - a visszakérdezés arra hivatott felhívni a figyelmét, hogy eldöntendő kérdést tettem fel és a talán kurvára nem válasz.
Annyira talán a válasz, hogy szalvétát szeletel és remélem csak, hogy nem is eszi meg. Csalódottan felsóhajtok, nekem a talán nem válasz. És mellé nem is ez a válasza, hanem egy kövér igen, csak fosik kimondani. Buta picsa, miért is nem érti meg, hogy egy igennel már a körülményeknél tartanánk, a tervezgetésénél, mondjuk tudom, ahogy a végén az lesz, de.. mennyivel izgalmasabb lenne. Kimondaná, hogy igen és már érezném is,ahogy bizsereg a kezem vágyva a testének érintésére.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Pént. Okt. 10 2014, 10:19

Hiába próbálok utalni Elee-re, mimtha meg sem hallaná.  Olyan jó lenne, ha visszakérdezne, tudom, hogy nem tehetem, de mégis annyira szeretném számon kérni.  Miért kell neki? Hiszen csak egy ribanc! Én annyira mindent megadnék neki, amit csak szeretne. Mi a jó a lotyókban?
Sóhajtva veszem tudomásul,  hogy átléptük a témát,  de nagyon sajnálom.  Pedig megemlíthettem volna, csak. .. Jó a kedve, nem akarom feldühíteni.
Átadom neki a mobilom, de baromira ég a fejem. Csak méginkább lehajtom, szeretnék eltűnni és láthatatlanná válni.
- Hale csinálta.  Komolyan. - Kenem rá egyből,  közben mindenhova pislogok, hátha akkor nem lesz ennyire ciki. De az. Pedig a borból is iszom, de szerintem az csak ront a helyzeten. Nyüszíteni lenne kedvem, annyira kínos ez az egész.
- Nem szerettem beléd. Én nem. Mást jelent. Ha nem tudod, ne ítélkezz. Nem rólad szól minden. De tényleg.  - Áh nem. Nem az ő gondolatával kelek este és ébredek minden reggel. Mikor szerelmes párokat látok,  vagy unatkozom. Nem, tényleg nem ő jár folyamatosan a fejemben. Gyűlölöm,  hogy ennyire zavarba tud hozni, hogy nyilvánosan így egek. De nem baj, ez is tetszik bennre csak érje meg.
Látom rajta, hogy nem tetszik neki a válaszom,  de tényleg nagyon szerettem volna tőle egy névjegykártyát.  Igyekszem egenes háttal ülnin mintha mi sem történt volna, és nem úgy viselkedni, ahogy érzem magam. Mint akinek megfő a feje 200 fokon.
Jónak ígérkezik az ebéd,  alig várom,  hogy megkóstoljam,  de jó,  hogy nem teszem, tuti a torkomon akadna. Így is majdnem megfulladok a kérdéstől.
Persze egyből tiltakozni kezdek. Így kell, nem? Ilyet nem illik, vagy... nem tudom. Megint halnak érzem magam a parton. Visszakérdez, én pedig érzem benne a gúnyt,  meg hogy nem hiszi el.
Nézem pár pillanatig, mikor megismétli a kérdést,  remeg a kezem.
- Igen. - Felelem végül.  A gyomrom mintha óceánná változott volna, a szívem a torkomban dobog, és a fülemben hallom a vérem száguldását. Lehet így nem lesz jó?  Ha tetszik, és nem bánt vele, akkor már nem leszek neki érdekes?  De ott is úgy beégtem, és megalázott. Nem tudom mit akar. Nem tudom, mit akar hallani. És ez ijesztő.  Semennyire nem sikerül a kedvére tennem.
- Tényleg finom, Köszönöm,  hogy ajánlottad. - Rámosolygok, és a tányérom felé bökök. Még meg sem kóstoltam,  az igaz, de kicsit megpiszkáltam, meg jól is néz ki. Reményeim szerint a villát is sikerül észrevétlenül visszairányítanom a tányérra. Bízom benne, hogy nem vette észre. Csak őt nézem,  hogy mit reagál,  hogy hogy eszik, figyelem a mozdulatait, és baromira szeretnék a fejébe látni.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Szomb. Okt. 11 2014, 21:52

A csaj olyan kiszámítható, hogy kedvem támad kiröhögni és nem is tudom mi tarthatna vissza,. Átadom a mobilt és fojtottan felnevetek a válaszára. Pontosan tudom, hogy nem zúgott belém. Megemelem az egyik kezem, hogy védekezően jelezzem, oooké, nem jól gondolom. Röhej. Már, hogy is lenne? Itt ül velem szemben, szarrá vörösödve és a vak is láthatja, hogy teljesen odáig van értem és engem ez meglehetősen szórakoztat.
Figyelem ahogy növekszik a zavar, ha lehet jobban és próbálja minden figyelmét a kajának szentelni, de loppal engem méreget.
Könnyed csevegést várt vajon? Azt hitte idehozom ő mesél arról kit dobál kukoricával, elmeséli, hogy látott egy cuki kiscicás videót a neten és talán meg is osztja velem?
Nagyjából sejtem mi zajlik a fejében. Szeretne nemet mondani, mert nem akarja beismerni, hogy tulajdonképpen feltüzelte a testét egy kis fenekelés. A buta picsa azt hiszi, hogy nem láttam minden rezdülését? De tudom mit akar, megkapni, de abban a hitben ringatni magát, hogy tulajdonképpen én bántom őt és nem élvezetből teszi. Fél beismerni még magának is, hogy tulajdonképpen a dolog maximálisan izgatja. Végre elhangzik a válasz és felé pillantok.
- Naaa, ez már sokkal jobban tetszik. - engem izgat, ha őszinte, ilyen téren, tetszik, ha ki meri mondani, hogy mit szeretne. Tudtam, hogy vágyik a fenekelésre, hiszen lecsúszott a bugyija tőle. A gondolattól nagyot rágok a sokadik falatomon.
- Most hányas számot mondanál? - lelkesen cseverészek, mintha nem éppen valami beteg, perverz dologról beszélgetnénk, hanem valami kisstílű tervecskéről 10 percre. Kortyolok a borból, ma még vezetek, izgalmas lesz. Csak túléli mindenki, ha nem akkor gecire tele lesznek a temetők, mondjuk ez így is esélyes, de ma már ezt is leszarom. Az egész kurva világot.
- Szívesen. - sokkal jobban érdekelnek annak a részletei, hogy mit is fogunk csinálni ma este mondjuk, vagy nem is este, hanem nemsokára. Mert erre szakítok időt, kívánom. Sok máshoz is kedvem lenne vele, ma olyasmihez amiben nem mozdul nem könyököl belém, nem fekszik rám. Még nem tudom mit pontosan, de vannak terveim.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Vas. Okt. 12 2014, 00:59

Égő fejjel veszem vissza a mobilom, és csak biccentek, hogy oké,  meg van bocsájtva a feltételezésért. Pedig én nagyon szeretem ám ezt a képet.  Jók a színei,  rá emlékeztet,  meg úgy egyáltalán. Jó érzés fog el. Kivéve most,  mert most nagyon ciki.
Nagyon melegem van, de mégis boldog vagyok, hiszen elhozott vacsizni. Tuti a kurva Elee-t nem hozta. Tényleg biztos.  Lehet még fizetett is neki. De jó lenne.  Az meg még jobb, ha meg merném kérdezni,  de nem teszem. Helyette kérdez ő,  én meg még sokkal inkább zavarba jövök.
Élveztem azt a játékot,  persze. Igaz, akkor és ott nem élveztem.  Sokkal nagyobb volt a megalázottság érzése,  és sírni akartam. Otthon tettem is. De utólag... baromi izgalmasnak tartom. Ezt azért mégsem lehet így kimondani. Hiszem én,  ugyanis Vincentnek nem telik bele másfél percbe, és kierőszakolja a válaszom. Én meg nagyon égek és zavarban vagyok.
Hiába igyekszem az ebédemre koncentrálni, csak nem ereszti a témát. Nem tudok nagyon másra gondolni, mint a keze érintésére,  ahogy a bőrömön csattan a tenyere, és utána jön a simogatás, a finom mozdulatok. Bukfencet vet az emléktől a gyomrom, de azért végre bekapok egy falat húst a hozzá tartozó zöldség körettel együtt.
Legalább jó indok, hogy ne mondjak semmit. Alig kapok levegőt.  Most mit szeretne? Már tudja, hogy élveztem,  akkor most az lesz a büntetés, hogy nem kapok semmit? Vagy tervez valamit? Esetleg most, mindjárt?  Nézem,  próbálom az arcából ki találni,  hogy mire számíthatok, de kicsit sem megy. Nem újdonság.
- Nem tudom. Hetet. De lehet, hogy csak ötöt. Azt  hiszem. - Nagyon suttogok, mintha mindenki tudná, hogy miről is beszélünk.  Túl vagyok a döbbent bénultságon, enni kezdek, de nagyon remeg a kezem. Miért remeg mindig a közelében?  Ez olyan igazságtalan!
Igazából pedig nem is vagyok annyira éhes.  Ideges és izgatott annál inkább. Folyamatosan Vincent felé pislogok a tányérom helyett, a karjára,  az időt nézve vagy a mögötte lévő faliórára. Végül csak nem bírom ki.
- Ha megettük, ugye nem küldesz haza? - Nagyon óvatosan szólalok meg, hogy ne legyen se reménykedő, se könyörgő a hangom, szerintem elég jól sikerül.  De addig sem eszem. Borzalmas,  hogy ha itt van, akkor nem tudok több dologra figyelni egyszerre. És mégis imádom ezt az érzést. Nagyon szeretek vele lenni, mert már csak a látványától libabőrös lesz a karom, remeg a gyomrom, és száguldani kezd a vér az ereimben.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Vas. Okt. 12 2014, 16:49

Rohadjak meg nem értem a csajt. Miért van az, hogy soha semmit nem tud? Miért is nincs egyértelmű válasza? Azt lebeszéltük, hogy vágyik egy kis testi kontaktra és legyen az elfenekelés, akár abban is benne van. Izgalom költözik a  tekintetébe, a teste lángba borul és ezt idáig érzem. Bár azt hiszem őt inkább a jelenlétem hozza lázba, de persze nem szerelmes, dehogy.
Fáradt sóhajjal adom meg magam egy pillanatra.
- Most akkor mennyi? - nem hiszem el, hogy nem tud mondani egy számot, ráadásul páratlant annyira fogyatékos. A kedvem hullámzó. Eddig azt hittem jó buli lesz de kezdem azt hinni, hogy annyira még sem. Bizonytalansága bosszant. Egy kibaszott számot kértem, erre mond megint kettőt. Bár sokkal kevesebbet beszél, mint szokott, szó se róla, de akkor is. Az agyam elszáll. A közelében nem lehet az ember nyugodt, mert folyton baszakodik, olyan mint egy fogyatékos kisgyerek, akinek vannak tiszta pillanatai, de az élete nem pont erről szól, faszkivan az egésszel.
Jóízűen lakomázok, míg neki mindenféle kézremegése van, de azért jó lenne, ha az agya is mozogásba lendülne. Mondjuk, ahhoz agy kéne.
- Hanem? - mégis mit hisz mi lesz? Hazaviszem? Abba már egyszer belebuktunk, ma nem tervezem újra megpróbálni, főleg, hogy este dolgom lesz. Még meglátom, hogy alakul a nap, de eddig nem csigázott fel. Persze, megvallotta, hogy vágyik egy kis büntetésre, de nem vagyok benne biztos, hogy nem inkább áldoz fájdalma oltárán, hogy aztán megbasszam, de azt nem tervezem, szóval... Lássuk ő mit is szeretne?
Nem hiszem, hogy egyezni fog a véleményünk ebben a dologban, de valahogy ezt sem hiszem, hogy mozgatna. Közben már azon agyalok, hogy milyen édességet rendeljek.
Ez az a pillanat, amikor felrezeg a mobilom, rápillantok a kijelzőre és azonnal elönt a harag.
- Megyünk! - a kurvaisten bassza meg, hogy az embernek nem lehet egy nyugis délutánja, mert valaki mindig basztatja. A tököm tele a egésszel, borsos borravalót hagyva az asztalon hátra tolom a székem és idegesen felpattanok. Azt is szájba kéne baszni, aki szopat minden nap. Kurvára unom, hogy mindig valami geciséggel rángatnak el. Süvítek kifelé az étteremből.
Csettintek a boynak, hogy geci gyorsan hozza a kocsimat, türelmetlenül topogok. Ha máris a kormány mögött lennék is késő lenne.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Vas. Okt. 12 2014, 19:41

Nagyon zavarban vagyok, még úgy is, hogy sejtem, hogy direkt csinálja. Mégsem bírok nem vörösödni, és ideges mozdulataim sem tudom uralni.
Sóhajtozik, megint sóhajtozik, nem tetszik neki valami, pedig olyan nagyon szeretnék a kedvére tenni, de úgy elég nehéz, ha az ember nem tud gondolkodni, és nem kap levegőt.
- Hét. Legyen hét, a négy az kev... mármint, nem úgy értem, csak... legyen... legyen a négy. Vagyis a hét. - Zavartan rázom meg a fejem, ahogy saját magam kavarom bele a válaszba. Megint semmi nem jó neki, de nem baj, azért lélegzetvisszafojtva figyelem a reakcióját. Hogy kérdezheti meg, hogy mennyi? De komolyan, akkor ugye nem fog most majd fizetni, és haza vinni? Remélem, hogy vele maradhatok, mert nagyon szeretnék a közelében lenni.
- Hát... gondoltam... nem tudom... mi lenne, ha meló helyett... nem tudom... nem akarsz mondjuk feljönni hozzám? Vagy... hozzád? De ha nem akarod, nem kell, jöhetsz hozzám. Van még whisky-m. - Próbálom meggyőzni, hogy jó parti vagyok, és megéri feljönnie hozzám, vagy akár vigyen fel magához. Milyen jó lenne megint a lakásában lenni. Lehet még ott is aludhatnék, és akkor míg alszik, garázdálkodhatnék egy kicsit. A gardróbjában, a fürdőjében, annyira szeretnék megint ott lenni. Csak jó lenne, ha ő is lenne. Meg milyen jó lehet vele aludni. Nem az a bújós típus szerintem, de nagyon jó lehet izmos mellkasára döntött fejjel pihenni, tv-t nézni. Mondjuk a házimoziját. Úristen, de jó lenne.
Már pont azon vagyok, hogy megemlítsem neki ezeket, hátha valamelyik elnyeri a tetszését, és felém billenti a mérleget a munka helyett, sőt, egy csókot is nagyon szeretnék kérni tőle. De ahhoz bátorságot kell gyűjtenem. Közben még pár falat elfogy, de persze őt nézem. Amíg a kurva telefonja meg nem szólal. Ezt nem hiszem el, de komolyan... miért? Miért nem tölthetek el vele egy kis időt kettesben?
Minden megváltozik egy pillanat alatt. Megfagy a levegő, az előbbi téma ködbe vész, és annak ugyan kicsit örülök, hogy a testem lehűl, de jobb lett volna úgy maradni, és várni a pillanatot, mikor teljesen más hangsúllyal mondja, hogy megyünk. Hozzá. Vagy hozzám.
Kicsit lemaradva állok fel, sajnos nem is tudom már, hogy milyen ételt ettem, annyira nem emlékszem az ízére. Vincent után sietek, és az odapattanó pincért is megnyugtatom, hogy nincs baj, csak telefont kapott. Utána sietek, és mire odaérek, már jóformán kirángatja a srácot az ülésről. Jó, nem, de idegesen csettegve sürgeti meg. Természetesen alig csukom be az ajtót, már kilövünk, közben bekötöm az övem.
- Baj van? - Kérdezem meg a kézen fekvőt, de bízom benne, hogy mond is valamit, nem csak leharapja a fejem. Belekapaszkodok az övbe, de már leszoktam róla, hogy az utat nézzem, megint őt figyelem. Az állkapcsa pattog, baromi ideges.
- Szeretnék veled menni. Mehetek? Vigyél magaddal, nem leszek útban, azt csinálom, amit mondasz. És akkor utána... esetleg utána, ha... hát, ha végeztél... - A csajok azt mondták, hogy ne puncsoljak, ne koslassak utána, de muszáj. Annyira ideges leszek ettől, hogy most lelép, mikor már közelebb jártam hozzá. Lehet be kellett volna másznom az asztal alá? Elee tuti azt tanácsolta volna. De nekem ez nem... én nem vagyok ilyen. Menjünk fel hozzá, és akkor jó lesz. De ha nemet mond, akkor is vele tartok, tuti, hogy nem szállok ki a kocsiból. Ma este vele akarok lenni, és pont.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Hétf. Okt. 13 2014, 10:15

Hallgatom az okfejtést a számokról, hogy négy meg hét, vagy százhúsz, de lassan eljutok oda, hogy kurvára leszarom. Felesleges kérdezni tőle, mert a buta picsa ezt sem tudja eldönteni. Arról már nem beszélve, hogy mit szeretne, azt sosem tudja... de ki a faszom is várná el tőle, hiszen sötét mint az éjszaka. Legyintek, hogy hagyja is a számolást a faszba, mert majd megoldom. Lekicsinylőn felsóhajtok, mert nem megy ez.. gecire unom, hogy nincs egy határozott mondata.
A folytatásra magasra szalad a szemöldököm. Hozzá? Ahha, nagyon de nagyon esélyes. Hiszek benne, hogy hozzá fogok felmenni és nála italozni, amikor múltkor majdnem megölt valami kibaszott droggal. Azt merőben leszarom, hogy ez tudatos volt vagy sem, mert a vége nem lett jó. A nyakán napokig viselete a nyomát annak, hogy megpróbált az utamba állni a sötét kurva. Nála fogok iszogatni, o hogyne. Perszehogy NEM. Kurvára nem. Faszkivan az egész szarsággal. A kedvem kezd elmenni az egésztől, és ez addig tart, míg kapok egy infót, aminek következtében felpattanok és jelzem, hogy lelépünk, azt meg leszarom, hogy jön vagy marad.
Idegesen csettegek a boynak, hogy pattanjon ki a kocsimból. Kilövök a járda mellől, a csaj az ülésbe préselődik. Talpam alatt keményen feszül a pedál és sajnos nem is tudom csutkáig nyomni, de dolgozom rajta.
A 40-es tábla mellette elhaladok cirka 65-tel, de mit számít. Azon agyalok, hogy merre rövidebb az út, de amilyen kibaszott szar sofőrök vannak az utakon,azon kell agyalni, hol lehet lenyomni őket. Jobbra rántom a kormányt és feldzsalok az autópályára.
- Nincs! - baj? Úgy néz ki, mint akinek van baja? Akurvaistenbasszatelibe. Nem tudom elhinni, hogy folyton elem baszakodni a kis geci, de ma letépem a kibaszott fejét, az egyszer biztos.
- Kussolj el! - beszarok, hogy a hülye kurvának most is azon jár az esze, hogy ha végeztem valakivel, akkor aztán megbaszom-e? Gecire unom, hogy nem jár máson az esze, bezzeg, amikor ott a lehetőség, akkor szarik rá és lefagy, mint valami kék halál. Legszívesebben kibasznám az útszélére, hogy beszélgessen valaki mással.
Az agyam elpattan, ahogy a belső sávban lassúzik a kis féreg Nissanos. Rányomulok, bőgetem a motort, jelzem, hogy neki a 180 királyságos, de nekem bírna többet is a járgányom, szóval húzzon a gecibe előlem, míg szépen kérem. A retek kis féreg, meg persze lazán lassít és feltart, lemaradok egy hangyányit, indexelni elfelejtek, kicsapódom jobbra a gázra lépek, lepörgöm a Navarrát, majd direkt rárántom a kormányt, hagyom, hogy frászt kapjon, kövér gázzal vágódom vissza elé, megvillantom a Bentley seggét és kilövők. A visszapillantóban pontosan látom a csákó fejét, ami a fehérből bíbor vörösre izzik és a nyomomba szegődik. Óh istenem add, hogy valahogy próbáljon meg leszorítani és kiszállhassunk....
Úgy liheg a nyomomba, mint valami pincsi, súnya mosoly kúszik a szám sarkába és pont annyira fékezek be előtte, hogy ne érhessen el, de nyomjon egy kemény féket, attól félvén kilókilecnvennel belém száll. A kis geci, csak jöjjön. Csalogatom a kijáró felé, mert én le fogok térni, erre kell ugyanis mennem, de a golyóarc követni fog ebben szentűl hiszek, lévén, hogy akkora darab, mint egy kisebb ház. A mellettem ülő csajra sandítok. A szívem szaporán zakatol és nem Judith miatt, hanem mert remélem ma megüthetek valakit. A bordám sajog, de megéri....A retek kis féreg, a kurva anyját szopassa.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Kedd. Okt. 14 2014, 11:12

Egyre kínosabban érzem magam, ahogy haladunk az étkezéssel. Nem reagál semmire, nem válaszol, csak húzza a száját, meg a szemöldökét vonogatja, de választ nem kapok. Megint nem tudom, hogy mire gondol, hogy mit szeretne, hogy hülyeségnek tartja-e.
Kicsit meg is könnyebbülök, ahogy felpittyen a mobilja, kezdem nem bírni idegileg az egészet, és tovább beszélnék még, hogy meggyőzzem, de már nem hiszem, hogy fogom. Az előbb azt hittem, hogy egy kicsit... hát, hogy benne lenne, hogy csinálunk valamit, most meg már azt érzem, hogy az igaz, amit a legutóbb mondott. Hogy nem akar. Ez meg olyan, mint egy késszúrás, de legalább megmozdulunk, és így csökken a nyomás.
Felpattanok, persze majdnem feldől mögöttem a szék, de ezzel nem foglalkozom. Elköszönök a pincértől, remélem egyszer úgy is eljövök ide, hogy emlékezni fogok a kaja ízére, meg úgy egyáltalán, bármire azon kívül, hogy Vincent velem szemben ült, jókedvűen. És ez is múltidő sajnos.
Beülök mellé a kocsiba, és jó, hogy hamar bekötöm az övet, így van mibe kapaszkodni.
- Látom. De tudok én is segíteni? Elmondod, mi van? - Felé pislogok, hiába látom, hogy baromi ideges, szeretnék neki segíteni megoldani, hogy had legyen megint jó a kedve. Szeretem, amikor mosolyog, olyankor még sokkal jobban tetszik, úgyhogy azt kéne elérni. Az, amikor úgy féloldalasan teszi, nah attól egyből bármit megtennék neki. Jó, igazából így is, de az más.
- De... Vincent... - Mégis inkább befogom a szám, viszont ahogy vezet, az életveszély, nem elég, hogy a biztonsági övbe kapaszkodom, az ajtóba is kénytelen vagyok, mert ide minimum szíjak kellenének, hogy a helyemen maradjak. Közben feljutunk az autópályára, én meg engedek a szorításomon, kicsit megnyugszom, itt csak egyenesen lehet menni, szépen áttépünk oda, ahova kell, és akkor annyi. Megnyugszik, és akkor tudok vele beszélgetni.
De persze most is túl sokat akarok, mert valami barom direkt elkezdi szopatni, én pedig őt nézve látom, ahogy eldurran az agya. Időben kapok az ajtó kapaszkodója után, hogy ne csapódjak át az ölébe félig, ahogy kivág, majd beelőzi az idiótát. Azzal lenne kedvem ordítani, hogy normális-e, és hogy meg akar-e halni? De nem tűnik valami ijedős manusznak, ahogy hátra fordulva nézem. Sőt, úgy tűnik, hogy neki is elpöccent az agya, csak neki Vincenttől. Nem is értem, hogy lehetséges, hiszen annyira jól néz ki, még dühösen is. Bár egy kicsit ijesztő. Meg a vezetési stílusa is, de egyből megdobja az adrenalin szintem, úgyhogy baromira élvezem, csak azt sajnálom, hogy ehhez valakinek fel kell csesznie az agyát, mert balhéba nem szeretnék keveredni, sem azt nem szeretném, hogy ő bele keveredjen. Csak vezessen szimplán úgy, mint egy állat. Ahogy sokszor szokta.
- Szerintem... szerintem jobb lenne, ha hagynád. Ilyen tragaccsal, mit számít? Hagyd le, és menjünk tovább, jó? - Próbálom kicsit csitítani, mert félek, hogy verekedés lesz a vége. És az még a jobbik eset. A rosszabb, hogy karambolozni fogunk. Bár Vincent mellett meghalni is tuti jobb lehet, mint bárki más mellett bármi más. Mégsem érzem, hogy hatásosak lennének a szavaim. Mikor azok?
- Vincent! Nem ő miatta vagy ideges, hallod? Hagyd a francba, csak egy nyomorék pancser! - Próbálkozom, nem adom fel, a karjára teszem a kezem, hogy egy kicsit figyeljen rám, és ne csak az utat és a visszapillantót szuggerálja ezerrel. Itt ülök mellette én is. ÉS tudom, hogy nincs jól, nem szeretném, ha megsérülne. Meg egyáltalán, nem akarom, hogy verekedjen.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Kedd. Okt. 14 2014, 16:54

Agyfaszt kapok a picsától. nem elég, hogy ül mellettem és egyfolytában jár a szája, mintha kötelező lenne, pedig bekussolhatna. Mi a faszért nem látja, hogy semmi köze a témához? Hogy a rákba tudna segíteni? Mégis ki ő, hogy megoldja a problémámat? Faszkivan, hogy a csajok azt hiszik nekem segítségre van szükségem van csak meg akarnak menteni, noha kurvára nincs mitől.
- Nem! - nem mondom él, és nem, nem tud segíteni, szóval egyszerűen letudom a kettős választ egyszerre. Buta picsa, azt hisze, mert nem falom el keresztbe, bratyik lettünk?
Az ideg fel-alá szaladgál a testembe, beköltözik a lábamba és zaklatottan zajong a szívem. Minden apróság felbasz, mert ha minden igaz most ugrik kútba egy kétmillás projektem, ha a retek kis féreg meggyőzi a befektetőt, hogy ne mellénk álljon. Tudtam, hogy szarkeverés lesz az egészből. Mellettem meg a csaj kelepel, miközben gondolkodnék, hogy milyen észérveket is kéne majd az ürge elé támasztanom. Felbasz a tehetetlenség, míg odaérek, hallgatja a geciséget arról, hogy miért nem vagyok jó döntés. Remélem, hogy a ribanc jött el és nem az ura, mert a csajra lehet tudok hatni, de a faszira.... nem nagyon.
Direkt öröm, hogy a golyófejű szarakodik velem, lesz kin levezetni az idegességem. Kicentizem, ahogy elé vágok, egy lófasznyi esélye van, hogy túléljük, én speciel be sem vagyok kötve, mert lerohad a bordám. Mondjuk most, hogy az adrenalin száguld, mint a Bentley, sokkal jobban is vagyok.
- Félsz Judith? - azt hiszi a picsa, hogy megfutamodok? Amúgy meg nézzük már meg ki kezdet a szopózást? Mert én csak szerettem volna a gyorsító sávot arra használni, amire az ki van találva és nem egy telibekurt Navarra mögött keringeni.
Index nélkül vágok át aki kanyarodó sávba, mögöttem felhangzik egy duda, meg valahol szerintem egy miatyánk is. A Nissan követ.
Tekintetem leszalad a kezére, a kis pszichomaca, azt hiszi nem tudom mit akar elérni? Csakis, hogy figyeljek, az érintse majd megnyugtat, megint be van baszva?! Lesújtó pillantással jutalmazom a mozdulattért.
- Nincs benned semmi kalandvágy? - fokozottan lassítok, de amúgy is kéne, mert lassan elágazás, de el sem érem, már nyomom is tökig a féket, hogy bevárjam a kis köcsög Navarrást. Lelkesen húzódik le mögém, gondolom azt hiszi, hogy kiszáll a kétajtós testével és majd összefosom a bokám tőle. Kilököm az ajtót és megindulok hátrafelé.
- Fasz kell, köcsög? - köszön oda barátságosan és ezen kénytelen vagyok elröhögni magam. Annyira tudtam, hogy az a baja, hogy kicsi a farka...
- Mert, van a csajodnál? - böffentem oda, az anyósülésen tekergő véna, lófejú felé biccentve, aki valószínűleg ugyanaz a dumát tolta le, amit nekem Judith.
Pattog a vérem az idegtől, alig hallok bármit, csak a száguldást, ami a testemben zajlik. nem lesz nagy csata mert látszik a faszin, hogy csak ijesztget a mérteivel nem hiszem, hogy sokan mennek neki. Petya jut eszembe az egyik könyvből, amit véletlen olvastam és megvadult bikaként tartok a faszi felé.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Szer. Okt. 15 2014, 10:38

Képtelen vagyok elhinni, hogy ennyire könnyen és hamar fel lehet cseszni az agyát. Azért, mert kapott egy húzós telefont, attól nem kell az első útjába akadó embert megszívatni. Oké, nem húzódott le, és? Akkor mi van? Már rég előtte vagyunk. Viszont én meg hiába próbálom kicsit magamra terelni a figyelmét, beszélgetést kezdeményezni, nagyon nem megy. Mert csak azon pattog az agya, hogy megszopassa a golyófejű pasast. Még válaszolni sem hajlandó normálisan, mondjuk azt már megszoktam.
Ideges vagyok, nincs is bekötve, de mondjuk nem hiszem, hogy számít ilyen tempónál bármit is. Szeretném, ha lehiggadna, noha tudom, hogy nem fog. Így teljesen más nézni rá, mikor nem miattam van elszállva az agya, és tudom, hogy nem engem fog felkenni a falra vagy az ajtóra. Azért ez elég felemelő érzés.
Tekergek az ülésen, baromira élvezném, ha ezt csak úgy csinálná, terelgetné a kocsikat, tombolva követelné magának a helyet, nem pedig éppen valakit a plafonig tervezne húzni vele. Pedig megtörténik, mert a köcsög meg itt van a nyomunkban. Az idióta is mit pattog? Ha Vincent a gázra lépne, akkor esélye nem lenne a nyomunkba szegődni.
- Nem félek, csak nem akarok karambolozni, meg amúgy sem vagy teljesen jól, nem kéne. Majd máskor. Rendszám, cím, felmész hozzá, ennyi. - Próbálom neki megmagyarázni a problémám, persze kamuzok is. Hogy ne félnék, mikor kilóhússzal száguldozik, mint egy vadbarom? De nem rossz érzés, szeretem, mikor a vér megindul az ereimben, öklömnyire zsugorodik a gyomrom, és az adrenalin tombol bennem. Azt hiszem, én sem véletlenül igyekszem felhúzni időnként.
Hiába próbálok vele testi kontaktust létesíteni, lesajnáló pillantására azért még egyszer megszorítom a kezét, és visszahúzom, hogy az ölembe ejtsem. Ez nem túl biztonságos, úgyhogy megint a biztonsági övbe kapaszkodok, úgy nézek rá.
- Halálvágyam nincs. Nem szeretném, hogy megállj, hogy kiszálljatok, és... - Késő, mert a mondat közben olyat fékez, hogy baromira örülök, hogy be vagyok kötve. Ő meg már mögöttem sincs. Fantasztikus, tényleg, nem erről beszéltem? Ha egy ekkora benga állat nekimegy, akkor tuti ő húzza a rövidebbet, mert nem mozog és fordul olyan könnyedén, ahogy szokott. Egy ütés, és kiterül, én pedig nem akarom, hogy megverjék.
Csak harmadjára sikerül kicsatolnom az övet, de már pattanok is ki a kocsiból, és sietve megkerülöm.
- Ne csináld! Kérlek, Vincent! - Utána szaladok, és egyből bepördülök elé. A vállára fogok, és baromira igyekszem ellenállni, hogy ne menjen tovább. Remeg a kezem, ideges vagyok, alig hallok valamit, nem is érdekel a másik pasi, de nem akarom, hogy csak úgy összeverekedjen. Én félek tőle, úgyhogy a megfélemlítést jól csinálja. A tekintete és az arca semmi jót nem sejtet, úgyhogy kettő másodperc alatt jövök rá, hogy ez nagyon rossz ötlet volt.
- Nem éri meg! Nyugodj meg! Kérlek! Nézd már meg, csak egy idióta barom, mit foglalkozol vele? Szálljunk vissza a kocsiba, és menjünk. Úgyis várnak! - Darálom neki a szavakat nyugodtnak szánt hangon, de semennyire nem jön persze össze. Miért is tenné? Ha csak ki akar lépni előlem, vele lépek. Komolyan nem akarom, hogy összeverekedjenek.
Közben mögöttünk meg kezd feltorlódni a sor, persze, hiszen senki nem parkol le egy verekedésért, az út közepén állunk, ahogy az annak a rendje. Én nagyon igyekszem rá figyelni, és bízom benne, hogy sikerül elérnem, hogy ő is tegyen így. Csak szálljunk be a kocsiba, és menjünk tovább.
Szerintem még esélyem is lenne, ha mögöttem a csávó nem kezdene kakaskodni és beszólogatni, az idióta. Azt hiszi, Vincent láncon van, és ő a sugarán kívül esik? Baromira téved. De azért én csak azon igyekszem, hogy ne verekedjenek össze.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Szer. Okt. 15 2014, 16:00

Beszarok a hülye picsán. Miből hiszi, hogy nekem holnap kell az ürge, hogy nem most azonnal akarok revansot venni, amiért baszakodott velem az autópályán?
Faszt csitít, komolyan azt hiszi, hogy holnap fogok bekopogni a faszihoz? Hogy hallod, geci tegnap lenyomtál az útról, de a csaj mellettem, ezt mondta jöjjek ma! Vagy mi a faszom lesz? Normális?
- Kopj már le erről. - jól vagyok, nem kell aggódni sem neki sem senki másnak, mert egyik ribancnak sem vagyok a gyerek, sem a pasija, de még csak a szeretője sem. Majd ÉN eldöntöm, hogy mennyire vagyok jól. Kedvem lenne szájba vágni, hogy kussoljon el végre. Itt parázik, mint valami balfasz. Tényleg nem nézi ki belőlem, hogy bármikor lecsapom a kis tetűt? Azt hiszei, majd elfutok, mert ő itt reszket, mint egy moly.
A csaj buta és ez ellen nem lehet mit tenni, emiatt van, hogy a szájába sem veszi a farkam, mert ahhoz is hülye, meg ahhoz is, hogy éljen. Lehet elvbizniszelem a lófejűre, annak talán máshogy jár a szája folyton.
A keze nem nyugtat le, pedig tudom, hogy az érintéssel erre hajt, csak jobban felbasz, hogy fapöcsűnek néz. Gyáva kis gecinek tart, aki majd elfut, ezzel jobban tüzel. De a véleményem romlik róla.
- Kurva unalmas vagy. - már bánom, hogy magammal hoztam, az első taxiállomáson kibaszom a faszba, kavarogjon haza. Nem kell a rinya. Fáraszt, mélységesen, ez a csaj pont olyan unalmas, mint az ágyban. Retkes kis Scottokhoz van szokva, akik futnak, mint a hétszentiség, ha baj van, na én nem fogok.
Kipattanok mellőle, ha nem sietnék rázárnám az ajtókat. persze hamar kiderül, hogy jobban tenném.
A könyörgése idegesít, gyengének tüntet fel. Úgy látszik mégsem tanulta meg, hogy ne álljon az utamba, ha eldöntök valamit. A múltkor nem tettem rá elég mély benyomást. Megrándul a szám, ahogy elém toppan és igyekszik feltartani. Az orrom is megráng az idegtől, szinte vicsorgok rá.
- Ülj vissza a kocsiba! - amíg szépen kérem. Ostoba kurva. Atyámfasza, hogy ez milyen mélységesen buta. Megvetően pillantok felé, jelzem, hogy takarodjon az utamból. MOST!
- Hallgass a ribancra, töki! - úgy tolom félre a csajt, mint egy bábut, igyekszem nem megütni semmivel, de gecire felbasz.
Mérhetetlenül buta. Kétszer volt már kínban miattam, egyszer az ajtónak nyomtam és majdnem megfulladt, aztán leöntött, most pedig.. lejárat egy izomagy előtt.
Bezzeg a köcsedék csaja szurkol, hogy üssön ki a faszija.... Na, lehet el kéne cserélnem tényleg.
- Foglalkozz a saját kurváddal. - hörgöm immár a faszi előtt feszítve. Mivel majdnem egy magasak vagyunk, itt már nem lesz egymás fölé magasodás. Azonban érzem, hogy belőle nem ugyanaz a feszültség vibrál, mint belőlem, azt hitte kussban elhajtunk, mert beijeszt a termetével, kis geci. Ahogy azt a béna picsa is hitte.
Azért jött, hogy lejárasson? Akkor ügyes volt, cukort neki.
A vérem tombolva száguld az ereimben, a tüdőm folyton a bordámnak nyomódik, a fájdalom áramlik, tüzel, idegel, lángoltat. Át sem gondolom mit kéne tenni, amikor hátra, majd előre mozdulok és telibe fejelem a golyóarcot, pont az orrnyerge felett.
Nekem kurvára fáj, de abból, hogy felordít és odakap sejtem, hogy neki is. Cserébe kapok egy jobbost a vesémre, mázli, hogy nem a bordámra. Elhátrálok. Talpam a combjába durrantom, a tompa puffanás és a nyögés jelzi az izomkötegre mért találatot. Az ürge összegörnyed, de kedvet érzek mellé térdelni és két kézzel az oldalam szorongatni, talán sírhatnánk is közösen.
Ujja közül vér buggyan elő, felé lépek, jelzés képen ököllel a combomba csap, ha már úgyis félig térdel, jó, hogy nem kéri meg a kezem. Véres lesz a nadrágom, na ezért megölöm. A felhangzó dudaszólót meg sem hallom, az okosak kikerülnek minket, mert elférnek, a turisták meg nézelődnek, és gőzük nincs kinek kéne szurkolni, de folyik a vér.... megér egy dugót.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Csüt. Okt. 16 2014, 10:12

Mindig szeretek mellette ülni, mikor vezet, sőt, mikor nem egy állat, akkor még élvezem is, de amit most művel, attól eléggé tartok. Nem azért, mert félek, hogy elveszíti az irányítását a kocsi fölött, sokkal inkább attól, hogy össze akar verekedni az ürgével, aki a seggünkben nyomul. Pedig esélye sem lenne, ha Vincent nem hagyná. Simán elhúzhatott volna, és a másik még a nyomunkat sem találná meg. De nem, neki kötekednie kell, hát persze.
- Inkább vagyok unalmas, mint hogy leálljak versenyezni egy ilyen sötét trollal. De komolyan, Vincent, nemár.... - Lehetnél ennél okosabb, meg minden ilyen baromság az eszembe jut, de azért nem akarom, hogy engem csapjon le, így nem fejtem ki neki. Főleg, hogy szerintem egy szót sem hall meg abból, amit mondok neki, mert az utat nézi, de legtöbbször a visszapillantót. Remek, csodás, és fantasztikus. Kapaszkodom az övbe, meg egyre inkább az ajtóba is, a vérem a fülemben dobol. Izgalom ez, persze jó marék ijedtséggel, de azért élvezem, ahogy az adrenalin árad a testemben. Pedig még csak nem is én akarok verekedni.
Jóformán még gurul az autó, mikor kilő mellőlem, én meg sietek utána. Ijesztő az arca, dühösebb, mint a HH-ban volt, megrémít, de most nem nekem szól. Nem teljesen. Csak megrázom a fejem, hogy nem, én baromira nem ülök vissza a kocsiba, de azért elbizonytalanodom, és enged az ellenállásom.
- Vincent, kérlek! - Mondom még neki tök halkan, mikor a csávó beszól, én meg arrébb lépek, ahogy tol. A továbbiakban nem nagyon merek az útjába állni, tényleg rémisztő az arckifejezése. De komolyan, ennyire dühösnek szerintem még nem láttam.
Közelebb lépek, de szerencsére csak egy kicsit, mert odamegy, és... azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van, de nem. Mennyire jól áll neki, ahogy kihúzza magát, és megfejeli az ürgét. Annyira nagyon férfi, és fuh.... mindenki ilyen pasit akar. Jó, én meg ŐT akarom.
Egyből feléjük ugrom, ahogy a golyófej vesén üti. Szerencsére nem kiáltok fel, hogy szegény, az tuti, hogy azért engem is megölne, de egyre unszimpatikusabb az ürge. Szegény Vincent meg nem néz ki valami jól, látszik rajta, hogy fáj neki. De szerintem ez csak nekem tűnik fel, mert térdre kényszeríti a barmot, aki legalább már nem ordít, csak vérzik. Én meg tök büszkén állok, mert a másikkal vagyok, azzal, amelyik két lábon áll, és úgyis győzni fog. Naná, Vincent mindig győz.
Felszisszenek, mikor combon csapja, nekem fájnak ezek a mozdulatok, még úgy is, hogy nincs bennük részem. Azért Vincenten is hallani, hogy felhördül, bár én nem tudom, hogy a nadrágja miatt, mert szerintem fáj neki. Egyből elszáll az agyam, már a földön térdel, mi a francért nem látja be, hogy vesztett? Hiszen az orra sem lesz soha a régi, és dől belőle a vér. Meg különben is, minek kezd ki az ügyesebbel? Vincent a legjobb, nem tudja? És meg ne merje ütni még egyszer, mert komolyan velem gyűlik meg a baja!
Nem is várom meg a következő csattanást, megindulok feléjük, pár lépés, nem sok, és gondolkodás nélkül ugrom neki a baromarcúnak, aki persze nem rám figyel, így nem is számít támadásra, úgyhogy sikerül fellöknöm. Gusztustalan, agyatlan hústorony. Püfölni kezdem, kihasználva azt a pár pillanatot, míg összerakja magában a képet, és az agya utoléri a történteket. Addig meg szidom, mint a bokrot, és ütöm a fejét, húzom azt a rövid haját, félig rajta ülve, félig fetrengve.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Csüt. Okt. 16 2014, 11:15

Nem csitul a vérem, de az ütésváltások feldobnak, végre van valami. Adok és kapok, egyértelmű, hogy a csákó végén a földre kerül,. a combomra mért ütés halovány erejű, mert gondolom zsibbad az agya, az orrából ömlik a vér. Felé lépek, hogy megtoroljam, a nadrágom összemocskolást, amikor mellőlem a fúria előre vetődik és neki ugrik a foszrenak.
Mi???
Hörögve ugrom a csaj után, a karjára fogok, lerántom a pasiról és az egésszel mit sem foglalkozva a kocsi felé pördítem, majd végig rángatom a rövidke úton, neki csapom a kocsi oldalának, had fájjon, míg felrántom az ajtót. Olyan erővel lököm be az ülésre, hogy az sem zavar hol koppan a karosszériának.
Büdös kurva. Ostoba ribanc. Egyetlen dogra vágyom, minél messzebb lenni tőle.
Megkerülöm a Bentleyt, nem nézek hátra sem, hogy mi van az ürgével, becsúszok a vezetőülésre és kifurakodok a forgalomba. Elszámolok magamba tízig mielőtt a csajnak esek.
- Ostoba vagy, neked valami kisegítőben a helyed, nem véletlen nem indulok be rád, mert egy buta ribanc vagy. Még egyszer, egyetlen egyszer, lejáratsz és kitépem a szívedet a szádon keresztül. Megértettél? - Az utolsó szó szinte ordítom, miközben 150-re ugrik a sebességmérő, és szemmel látom, hogy befotóznak. Mégis mit hitt az ócskadék kurva, hogy nem bírok el egy ilyen faszival egyedül? Hogy a 40 kilós segítségére szorulok. Kezdem belátni, hogy a csaj alap járaton buta, ez van. A düh úgy tombol bennem, hogy alig bírom megállni, hogy felé forduljak és megüssem. Ha nem lenne elvem, hogy nem verünk nőt, most szétbasznám a kibaszott fejét. Milyen alapon mer így leégetni?
- Nem vagy vicces, nem vagy humoros és még csak okos sem. Már megbeszéltük, hogy nem állsz az utamba, de te ahhoz is fogyatékos vagy, hogy megértsd. Mi a kurvaisten kell neked? Tényleg azt szeretnéd, hogy megüsselek, erre vágysz bazd meg? Mert akkor essünk túl rajta. - a verekedés lehiggasztott volna, ha a retek ribanc nem játssza a szuperhőst és ezzel aláz porig.
Ordítani lenne kedvem, artikulálatlanul csak ordítani. Szétverni a geci kis kurvát, vagy kilökni az útra, hogy valaki gázolja halálra, mert előbb vagy utóbb megölöm.
Úristen és én ezt a csajt akartam szolgának, ez ahhoz is hülye.
Mostantól zéró tolerancia és nulla bizalom. Sehova nem viszem magammal, más sem kell csak, hogy azt higgye neki köze van bármihez és belepofázna a dolgaimba.
Ha Ő nem tartja tiszteletben, aki vagyok, én sem teszem a továbbiakban. Az első adandó alkalommal elköszönök tőle esélyes, hogy végleg. Totál kihúzta a gyufát, nem kell egy fogyatékos, megbízhatatlanan kurva. Innentől melóra sem, már nem bízok meg benne. Aki egy ilyen szituban gyereknek néz, az takarodjon az életemből. MOST!
Lenne kedvem kirángatni a kocsiból és nagyon durván megpofozni, az ideg szétvet. Dühömben a kormányba boxolok. Őrjítve száguld a vérem. Megölöm a retkes ribancot. Hogy meri??? Milyen jogon?? Hogy meri? Ráng az arcomban az izom, remeg a szám, rég voltam ennyire dühös.
Igyekszem higgadni, nőt nem verek, még akkor sem ha minden, csak nem nő.
- Ha még egyetlen egyszer kínos helyzetbe hozol.... Végleg elválnak útjaink, elég hülye van körülöttem. Megértetted, bassza meg? - nem hiszem, kósza percig sem hiszem. Nem szimpatikus a viselkedése, már semmi sem az benne. Annyira sötét, hogy kezdek undorodni tőle. És én megbasztam, mert egy állat vagyok, na ez soha többet nem fordul elő.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Csüt. Okt. 16 2014, 14:58

Nekiugrom a pasinak, de sok örömöm nem lelhetem benne, mert a másik egyből lerángat róla. Olyan erővel húz el, hogy ha akarnék sem tudnék tiltakozni. Sziszegve igyekszem kiszabadítani a karom a szorításából, persze cseppnyi eredmény nélkül. Pedig azt hiszem, ha elengedne, akkor elfutnék, vissza sem néznék. Helyette végigrángat a kocsiig, mindenki szeme láttára, bár én nem látom őket, nem is hallom. A vér a fülemben dobol, baromira félek. Most már tudom, hogy hülyeség volt, hogy nem szabadott volna nekiugranom, de nem gondoltam végig. Félek, hogy így én fogom azt kapni, ami a golyóarcnak járt volna.
Nekicsap a kocsinak, én meg nyekkenve préselődöm fel az arany autónak. Ilyenkor nincs senki, aki közbe lépne? Miért is tennék, a műsor jobb, pedig lehet, hogy engem fog megverni, amint elmegyünk innen. Még sincs senki, aki útját állná. Nehezen kapok levegőt, és lefejelem a kocsit, ahogy belök az ülésre. Alig van időm magam után rántani a lábam, mielőtt bevágja a kocsiajtót.
A tarkóm tapogatom, vérezni nem vérzik, csak szimplán beszédültem tőle, az a kis vér, ami a kezemen van az ürge orrából jött, szerencsére nem belőlem.
Mire Vincent beül, bekötöm magam, igyekszem minél jobban belepréselődni az ülésbe. Segít a gravitáció is, ahogy kilövünk a járda mellől. A biztonsági övet markolászom, igyekszem láthatatlan lenni, most nem is őt nézem, csak a szemem sarkából. Dühösebb, mint volt, mielőtt kiszállt. Félek tőle, és attól, hogy csak pattog az arca, idegesen ránganak az ujjai, és nem szól egy szót sem.
De nem kell sokat várnom, olyan hangerővel szólal meg, menekülni támad kedvem. Behúzom a nyakam, próbálok minél kisebb, és jelentéktelenebb lenni, de sajnos rám irányul a haragja, így nem fog menni. És ezt nem is fogom annyival megúszni, mint amikor Liznek estem neki.
- Igen. - Szinte cincogom a szavakat. Kitépi a szívemet a számon? Tudom, hogy ezt most baromira elkúrtam. A számat rágcsálom, hogy ne szólaljak meg, vagy ne bőgjem el magam. Mindig ez van, a kurva életbe, hogy mindig ez történik. Miért nem jó soha, amit teszek?
- Nem fogok többet. Ne haragudj! Ne haragudj, én nem így gondoltam, én csak... csak nem akartam... Nem állok többet az utadba, ígérem, komolyan! Tényleg! - Az ordítása mellett alig van hangom. És nem csak tőle tartok most, de attól is, amit a kocsival művel. Olyan tempóban száguld, és baromi ideges, félek, hogy karambolozni fogunk, hogy belénk száll valami kretén, aki nem félti eléggé az életét.
- Nem, nem akarom! - Rázom gyorsan a fejem, nem vágyom rá, hogy megüssön, kicsit sem. Így, ebben a formában semmiképpen. Még nincs fél órája, hogy az asztalnál ülünk. Nem hiszem el, ez nem lehetséges! Hogy mehet tönkre minden ennyi idő alatt? Nem válhatnék láthatatlanná? Nem lehetne, csak egy kicsit, hogy ne haragudjon rám valamiért?
- Vincent, nem akartam! Én csak jót akartam csinálni. Mindig csak azt akarok, de soha nem sikerül, soha nem tudok olyat tenni, hogy neked tetszen. Nem akartalak lejáratni, én csak... csak segíteni akartam, csak... ne haragudj! Én ezt így nem gondoltam végig. Csak jót akartam. - Suttogom a magyarázatom, sejtem, hogy nem érdekli, de jobb, ha tudja. Komolyan, ezentúl nem szólok bele a dolgaiba, és csinálom, amit mond. De csak azt. De basszus, én csak jót akartam!
- Véres az állad... - Teszem még azért hozzá, míg egy pillanatra ránézek, majd újra előre fordítom a fejem, baromira kapaszkodok az övbe, csak hogy tudjak markolni valamit. Lehajtott fejjel gubbasztok mellette, sajog a tarkóm, kicsit kóvályog tőle a fejem, de nem számít, csak ne basszon ki a kocsiból, az állásból, maga mellől. Nekem kell, szükségem van rá, látnom kell, és találkoznom vele, és megint mindent elbasztam.
Vissza az elejére Go down
Vincent Sparks
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Vállakozó
Hozzászólások száma : 292

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Szomb. Okt. 18 2014, 12:36

Tombolva vezetek. Azt sem tudom, hogy merre megyek, csak visz az agyam. Úgy vezetek, mint egy állat és annak is érzem magam. Hallgatom a szavait, de semmit nem hiszek el, mert azt sem hiszem, hogy tudja miről beszél.
- Lószart Judith, te valamiért nem figyelsz arra, amit kérek tőled. Normális vagy te? - még mindig ordítok, mert a düh nem csillapszik bennem, az adrenalin száguld az ereimben, nem és nem tehetek ellene, mert az ócska kurva sosem tudja, hol a helye, mi a retkes picsa kell neki, hogy felfogja nem a játszótársa vagyok? Mit tegyek még, hogy megértsen? Milyen nyelven ugassam el neki, hogy kussoljon és maradjon a közelében csendben vagy kibelezem? Hogy kéne a tudtára adni mindezt? Miért nem beszéli normálisan a kibaszott angolt?
- Ne haragudjak? - az isten bassza telibe. De bassza meg nagyon is haragszom, megölöm és felnégyelem, majd elásom valahol, de előtte a lüktető szívét a kezembe fogom. Mi a fasz van ezzel a kurvával?
Idegesen vezetek, rángatom a kormányt, a féket alig használom, nem az erősségem, taposom a gázt, mint az örült, mintha ez kiolthatná a haragom, vagy enyhíthetné a dühöm... Semmi nem fogja ebben a kibaszott életben. Már semmi kedvem szexelni vele, már csak túl akarok lenni az egészen. Úgy tologatom lefelé a szaros kis sofőröket, mintha ez lenne a legfőbb feladatom. igebajt kapok. Zúgva sír a vérem egy kis megnyugvás után.
Az jól esik, hogy nem akar verést, nem szeretném megverni, nem egy nagy dolog, de ha kell neki két kurva nagy pofon, akkor essünk túl rajta, zúgjon a fejen és ennyi. A buta picsát, szívesen megcsapkodnám, csak valahogy máshogy képzeltem.
Most azt érzem minden tervem mehet a kukába, mert ez a csaj kurvára kezelhetetlen és nekem ebből elegem van.
- Jót Judith? Mivel? Hogy leégetsz? Jó, hogy nem könyörögtél neki, hogy ne bántson. Bazdmeg! - nagyon ritka, hogy káromkodni hallanak, nem szokásom, de most kedvem lenne visítani és a fülébe ordítani, hogy kussoljon el vége, nem kellenek a kifogásai és semmi más, csak, hogy csend legyen végre.
Az államhoz kapok, hogy letöröljem a vért, és felé pillantok, naná, hogy kiszúrom, hogy véres kézzel markolássza a biztonsági övet. Mélyet sóhajtok, MEGÖLÖM!
- Megtennéd..., hogy nem vérzel össze semmit? - egy pillanatra elgondolkodom rajta, hogy megsérülhetett-e? De szerintem csak a holdfejű vére szárad a kezén, ezen idegesen felnevetek. Végem van... annyira jó lenne, ha ez a picsa normális lenne.

_________________
"Memoram inquara est rexquiere"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Szomb. Okt. 18 2014, 13:07

Életveszély, ahogy vezet, főleg, hogy most nem az én szivatásomra csinálja, mint eleinte, hanem tényleg így közlekedik. Kénytelen vagyok baromira kapaszkodni, ha nem akarok átesni az ölébe. Igazából akarok, de valahogy most tuti nem lenne jó ötlet. Pedig olyan jól indult ez a nap, minden jó volt, neki is jó kedve volt, és az az idióta telefon, az rontott el mindent.
- Igen. De figyelek, csak... csak mindig történik valami. Én nem akartam rosszat Vincent, nem akartam ártani neked. Csak... rossz volt látni, tudom, hogy leütötted volna, de nem akartam, én csak... segíteni akartam. - Kétségbe esve próbálom neki megmagyarázni, hogy mit szerettem volna, de nem hiszem, hogy sikerül, vagy egyáltalán sikerülni fog. Baromi pipa rám, meg is húzom magam, úgy gubbasztok az ülésen, mint egy megvert kutya. De hála az égnek, legalább én nem kaptam.
- Ne! Sajnálom, komolyan sajnálom. Nem fordul elő többet, jó? Ott maradok, ahol mondod, csendben maradok, nem csinálok semmi rosszat. Megígérem! Ne haragudj, Vincent, kérlek szépen, ne haragudj! - Lassan könyörgőre fogom a figurát, kénytelen vagyok, mert nem akarok elbúcsúzni tőle. Most félek, hogy kirak a kocsiból, és nem láthatom soha többet, pedig így is alig bírom ki nélküle két napig. És akkor is mindent tönkre teszek. Kedvem lenne sírni, persze nem szabad, így nem teszem, de akkor is... teljesen kétségbe vagyok esve.
Nem válaszol arra, hogy köszönöm, nem kérek két baromi nagy pofont, úgyhogy kicsit megnyugszom. Talán nem kapok, és megúszom. Pedig lehet jót tenne neki, ha felajánlanám, hogy a baromarcú helyett inkább üssön meg engem. De az tuti nagyon fájna, igazából lehet, hogy tényleg jó pontot szereznék vele, valahogy mégsem visz rá a lélek, hogy kibökjem.
- Nem így gondoltam, komolyan. Tényleg csak jót akartam, tudom, nem sikerült, de nem akartalak leégetni. Kérj bármit, megteszem. Komolyan, figyelj. Bármit kérhetsz cserébe, jó? Megkapod, esküszöm. - Kicsit felé fordulok, felemelem a fejem, az arcát nézem. Még mindig baromira ideges, és én is az vagyok, meg félek is, de ezt komolyan gondolom. Cserébe, hogy leégettem, megteszek neki valamit, bármit, amit csak szeretne. Tartok tőle, hogy olyat mond, amitől kiakadok, a szám szélét rágcsálom, most erőt kell vennem magamon, hogy őt nézzem, és ne lesunyt fejjel kushadjak mellette.
- Persze! Ne haragudj. Van valami... zsepid, vagy valamit? - Elengedem a biztonsági övet, és baromira remélem, hogy nem kezd szlalomos akcióba, mert a lendülettől fogok rátenyerelni az ülésre, meg az ajtóra. Bár alig van valami a kezemen, az is a kézfejemen, mégis undorító, jobb lenne tőle minél előbb megszabadulni tőle. De nem nagyon akarok matatni, főleg, mert nem mondta, hogy lehet, és azért sem mert baromira remeg a kezem. Mondjuk a közelében mindig, de most még jobban. Komolyan bármit bevállalnék, csak cserébe ne haragudjon rám, nagyon ne haragudjon!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Trouble - Jodie & Vincent   Today at 15:37

Vissza az elejére Go down
 

Trouble - Jodie & Vincent

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-