I apologize ~ Jodie és Seb

- Hm... jó terv, de esélyed sincs. A portás egy két és fél méteres hegyi ogre. De komolyan, nem jutnál át rajta. A barátnőm meg majd áthívom hozzám, és esélyed sem lesz. Te perverz dög! - Vágom el egyből a terveit, de azért röhögök rajta. Azt hiszem jól szórakoznék, ha megcsinálná, bár nem hiszem, hogy valóban sikerülne neki. De azért nah... meg ugye mi barátok vagyunk csak, maximum, semmi több, úgyhogy nem nagyon esélyes, hogy velem akár egy menete is lesz.
- Nem szoktam nagyon horrort nézni, úgyhogy elhiszem. De... várj, a kocka az melyik? Nem abban van, hogy a bácsi odabilincseli magát a létrához, aztán lenyeli a kulcsot? És akkor elkezd jönni valami energiamező, ami tönkreteszi a lapit is, valami ilyesmi, utána meg ott könyörög, hogy ne hagyják ott, de persze ott hagyják, mert nem akarnak meghalni. Az nem az? - Már a film, amiről beszél. A kihívásra pedig bólintok. Miért ne, bár én is ezt mondtam, hogy egy túl fogja élni, de nem baj. Ha ez a szíve vágya, hogy szerelmet valljak neki, simán megteszem. Nászutazni meg elmegyünk a lerobbant házba majmosat játszani, miután meggyógyult.
Jól szórakozom a fején, és nagyon rávigyorgok, legalább neki bejött a hangpróba. Jó lesz ez, már látom. Csak ne legyen túl ijesztő a film, mert akkor elmenekülök, de az tuti. A nő meg csak néz rám, mint valami hülyére, mire kimeresztem rá a szemem, és vállat vonok, hogy újra visszaforduljak Sebastianhoz, és megdumáljuk, hogy mi is történt ebben a házban.
- Azt én sem értettem, hogy miért bútorozottan vették. Elvileg a lépcsőn ott van a balta nyoma, mikor az apa mellé ütött először, a korláton meg a feleség körme hagyott barázdákat, mikor menekülni próbált, hogy ne vágják le darabonként a lábát. - Helyeselek én is, hogy tuti nem költöznék oda. Nagyon bólogatok, hogy való igaz, minek ilyen házban házibulit rendezni? De a srácok csak bejönnek, mögöttünk meg kiborul a srác. Elvigyorodom, majd komoly képet erőltetek az arcomra, és hátra fordulok.
- Kussoljál el te! Mit szólsz bele? Üljél csendben, és nézd a vásznat, ha nem akarod, hogy levegye a cipőjét. - Fenyegetem meg egyből, Sebastianra mutogatva, aki meg persze bocsánatot kért, de neeem, akkor már mi leszünk itt a pár, aki tönkreteszi a moziélményt. Úgyhogy úgy látszik én viselem a nadrágot. A srác visszaül, én meg visszafordulok, és rávigyorgok Sebastianra, hogy utána újra a filmnek szenteljem a figyelmem.
Látványosan a kezére markolok, ahogy a kamera lassan közelít a szekrényhez, majd mielőtt még kinyítná, felsikoltok, természetesen ijedtemben. Utána meg jön a galamb, amin jót röhögünk.
- Hallod, most komolyan, ki az, aki galambot tart szekrényben? Szerintem ezt valami pszichopata írta... jó szar film lesz... - Magyarázom nem túl halkan Sebnek, pedig én ijedtem meg előbb is. Jó kipillantani oldalra. A nő úgy összerezzent, kiejtette a popcornt a kezéből, amit épp a szája felé egyensúlyozott, és látom, hogy mélyeket lélegzik. Hurá, már legalább negyed órája megy a film.
- De tényleg, miért az alagsorban? Miért mennek az alagsorba? A csócsóasztal elfért volna itt fent is, nézd meg a tágas nappalit! Nem félnek, hogy rájuk szakad a ház? Nézd meg azt a tartógerendát, teljesen instabil. Tuti nem védené meg őket egy tornádótól. Juuuuj, szerinted lesz tornádó is benne? Az tök jó lenne, mondjuk a gyilkost elrepítené, és átszúrná egy... villanypózna. - Csapongok kicsit a témák között, de lelkesen mesélek azért neki. Nekem meg kifejezetten jó a kedvem. Főleg, hogy időnként elölről is hátraforgolódnak az emberek. De olyankor ártatlanul és rémült fejjel pislogok rájuk, mire újra a filmre koncentrálnak. Egy darabig.

-Hmm, de ha a csaj bevisz simán! Nálatok meg nyomunk egy édes hármast vagy átmegy a pasijához, megoldjuk! - Kacsintok vigyorogva, mert amúgy nem fenyegeti ilyen veszély.
-Őőőő, vagy az vagy a kaptár. De a kocka is több részes, nem láttam csak az elsőt. - Hatalmas és maradandó élmény volt mindkettőnknek azt hiszem. És érezheti hogy szakértő vagyok valahol nagyon nagyon mélyen.
-Júj... - Nyafogva fojtom el a vigyorom, mert tetszik a leírás a nem létező Bobék nem létező házáról.
Aztán beszól egy srác, eltakarom a szám, mintha botránkoznék Jodien, hogy visszaszól, de csak röhögök igazából. Kábító lenne a lábszagom? Izzasztó a helyzet! A csávó meg csak rendezi az arcát hogy Jodie meglepte, füstölögve engedelmeskedik. Mi csak összevigyorgunk Jodieval, majd nézzük a filmet.
A galambos jelenetet Jodie sikolya koronázza meg, mindenki minket néz, én csak vigyorgok az egészen.
-Egy bűvész. - Mondom nagy komolyan, hogy ők tarthatnak galambot a szekrényben. Aztán csak nevetek vele a mellettünk ülő nőn, így tényleg ijesztő lesz legalább a film!
-Kész Végső állomás! - Mondom ámuldozva az ötletre milyen baró lenne, akkor talán tetszene is a film, de így csak Jodie miatt élvezem. - Amúgy azért viszik le mert lenn van a dugihűtő sörökkel... Mindig ez van. Azért le kell menni... - Azzal beleszürcsölök a kólába, direkt hosszan hagyva a szívószálat, hogy hangja legyen. Kell a levezető.
-Láttad?! - Mutogatok a vászonra, nem volt ott semmi, csak a sötét lépcsőaljt mutatták. De most kis szerencsétlen kell legyek, hát nem fogom vissza magam.

- Úgy érzem régen voltál csajjal. Nah, mozi után beújítunk neked valami libát. - Veregetem vállon kanos társamat, tuti, hogy hozzám nem jön édes hármasozni. Engem arra max egy ember tudna rávenni, de őt meg nem hiszem, hogy Sebastian túlságosan érdekelné. Meg amúgy... hát nem tudom. De azért végig mérem.
Jól szórakozom, láttam kábé kettő horrort, azoknak sem tudom a címét. De legalább ő sem, nem baj. Ennek ellenére nem hiszem, hogy megnézzük újra. Velem együtt semmi esetre sem.
Alig kezdődik el a film, máris fújolóink akadnak, de hamar lerendezem a kis fontoskodó barmot, aztán nagyon vigyorgok Sebastianra. Elég jól hozza a betojit. Még akár buzinak is nézném a hangjai alapján, ha nem tudnám, milyen perverzségeken jár az agya, miután bejut valahogy a lakásomba.
- Hallod, te zseni vagy! És akkor gondolod, hogy lesz kettéfűrészelés, meg ember eltüntetés? Várj, szerinted a bűvész lesz a gyilkos, vagy őt is megpróbálják majd megölni? Király vagy, ez eszembe sem jutott. Szerinted is a bűvész lesz a gyilkos? - Fordulok hátra utolsó mondatommal a sráchoz, nagyon komoly fejjel. Az meg úgy néz rám, mint valami idiótára, de legalább a haverja röhög rajtam. Mivel nem válaszol, csak egy grimaszt kapok, vállat vonva visszaülök normálisan, vagyis szerintem normálisan. Felhúzott lábakkal, Sebastian mellé kuporodom. Legalább a másik szomszédom örülhet, nem foglalom el a karfát.
- Bob is olyat tervez. Hambi sütés, sör, meg ilyenek. De gyerekek is lesznek. Ebben vannak szerinted? Ha megölik őket, én tuti, hogy nem megyek el arra a házavatóra. Mondjuk lehet addigra elválnak. Nem tudom, de ez tök gáz. Te meghalnál két sörért? - Nézek rá félre döntött fejjel, mikor inni kezd, én meg vinnyogva röhögök fel. Ez most komoly? Eszembe nem jutott volna. Vigyorogva figyelem, míg befejezi a műveletet, majd közlöm vele, hogy nem normális, de azért ha tartja a kezét, belecsapok. Ez tíz pontos volt.
- Ahha, ott van! Látod? Az árnyéka, úristen, úristen, úristen, ne menj le! Basszus, nézd, ott van! - Hadonászva mutogatok, de közben loppal megnézem a mellettünk tartózkodókat is, sikerült. A legtöbb idegesen arra néz, amerre mutogatok. Közben a srác leér a lépcső aljára, és mégsem eszi meg semmi, mivel persze nincs is ott semmi, de nem ez a lényeg. Hanem amikor nyitja a nyikorgó ajtót, én újabb sikolyt eresztek meg, mire a nézők frászt kapnak, pedig csak a meglepetés buliba jutottunk le. Sok lesz az áldozat, vannak vagy tízen. Hosszú film elé nézünk.

Felnevetek, hogy szerezne nekem egy csajt, rendes tőle, de elvagyok a libák nélkül is.
-Én kérlek válogatós vagyok, csak okos nőkkel kavarok és csak nekik udvarolok! - Bókolok neki burkoltan, mert őt sem tartom ostoba libának, hogy szörnyülködjek az IQ szintek különbségén.
Aztán a moziban mégis ostobát kényszerülök alakítani, de elvagyok a szereppel, szórakoztat, főleg mert Jodieval jó mindent értően összenézni közben.
Mondjuk félig sikeresen fojtom el a röhögésem egy halk horkanásban, hogy zseni lennék.
-Az túlságosan adja magát, inkább az aszisztense! - Mondom amolyan "jaaaj, tudod hogy megy ez" félpanaszos hangom és beszívom az ajkam, hogy ne röhögjek már, mert tudom hogy nem is tőlem kérdezte, de bele kell kotyognom. Felőlem lehet kerekasztal beszélgetés, bár a srác szerintem tőlem különböző véleményen leledzik, mert lesújtó pillantást vet rám. Megint nevetnem kell. Nem vagyok én Josh, hogy színészkedjek sokáig! De nagyon igyekszem nem elröhögni az egészet, mert így sokkal jobb. A srác haverja is jól szórakozik, király, hárman vagyunk!
-Áh, ha gyerekeket bántanak akkor patériát csapok. Sőt, írok a rendezőnek hogy ez sok volt. Ez a minimum! - Hüledezem, de ráng a szám széle, szerencsére csak Jodie látja. Hát most érzékeny a lelkivilágom, összetörik a habcsókos álmom ha kipurcan egy kölyök benne.
-Nem, különben is konyakos vagyok... - Mondom hogy a-a, nagyon nem nyúvadnék ki két sörért. Közlöm aztán némi szürcsölés után félkomolyan és elnyomok egy büfögést. A szénsav, ugye. De vigyorognom kell, hogy majd kiszenved mellettem, istenem, bejárom vele így az összes mozit, körözött személyek leszünk moziszerte, de ha egyszer ez jóóó! A kezem suttyomban naná hogy tartom, hát égetni való voltam én is anno. De asszem most is nagyon az vagyok megint, ki kell élvezni!
-Dehogy nézem, ijesztő! - Takarom el a szemem és vinnyogva felelek neki, mintha úristen, engem is leszúrhatna a gyilkos vagy tudom is én. Azért vigyorgok és röhögök magamban, komolyan, így sokkal viccesebb a horror, jobb mint egy vígjáték komolyan!
Aztán persze lesek az ujjaim közül és kiderül meglepi buli van, hát betojok a közönségen, Jodie megalapozta a dolgot nekik.
Aztán odasúgok neki, mert nem bírom befogni a szám.
-Szerinted melyik hal meg először? Szerintem a szőke a pompomlány szerű falatka ruhában! - Vigyorgok rá, érdekel mennyire véres halála lesz.
Jaj de hát vettünk nachost és halk csendes rész jön. Csendes, drámai lenne, ha nem állnék le akkurátusan ropogtatni a chipset vagy mi ez. Olyan kellemes műgonddal kreccsegtetem, hogy már szinte muzsikus. Ha Jodie rám nézne csak ennyit nyögök be:
-Tudod hogy érzékeny az ínyem... csak óvatosan ehetem... - Mondom ártatlan hangon, majd roppantok egy újabbat. Ó igen, hosszú lesz a film, de főleg a többi ötven embernek, haha!

Kérdőn nézek rá, de azért mosolygok.
- Figyelj, ha ma este szexelni akarsz egy újonnan megismert csajjal, akkor az okos nem lehet. - Szívom kicsit a vérét, mert nálam ugyan aludhat, de ott alvás lesz, a barátnőm meg rá sem nézne, tekintve, hogy vakságik szerelmes. Mondjuk a másik csaj az tuti benne lenne, de ezt meg nem osztom meg vele.
Elmorfondírozok a felvetésén, mely szerint nem a bűvész, hanem az asszisztens lesz a gyilkos, és jól átgondolva végül bólogatva egyezek bele, hogy jah, van benne valami. Ezt meg is osztom a sráccal, akit próbálok bevonni a beszélgetésbe, de nagyon morcos fejet vág, úgyhogy inkább előre fordulok.
- Minek jön horrorra, aki nem bírja? - Kérdezem közelebb hajolva Sebastianhoz, de ugyan olyan hangosan, mintha nem tenném. Hiszen ezért jöttünk. Én meg alig bírom megállni folyamatos vigyorgás nélkül.
- Nem lesz semmi baj, nyugi! - Megölelgetem egy kicsit, miközben csitítgatom, és igyekszem nem beleröhögni a hajába, de könyörgöm.... nagyon jól hozza, szerintem buzinak is elmegy, nem csak ijedős, félős gyíknak. Ezért is díjat lehetne osztogatni, bár nem hiszem, hogy sokan egyetértenének velem, ők valahogy nem találják szórakoztatónak. Nem is értem, miért.
Azért próbálok nem nagyon hangosan röhögni azon, ahogy böfögéssel zárja a szürcsölést. Máskülönben gáznak tartanám, és szánalmasnak, de így, hogy tudom, direkt csinálja, így jó. Szenvedek mellette, és még alig telt el a filmből valamennyi. A tenyerünk meg hangosan csattan, mire az előttem ülő csaj megugrik. Nem, én nem röhögöm ki. Az valaki más volt.
- Ne csináld már! Így feleslegesen költöttük a pénzt. Nézd meg! Vedd.... már... el... a kezed... - Próbálom megnyugtatni, közben meg feszegetem lefele a kezét az arca elől, hogy igenis nézze. Nem lesz ott semmi ijesztő. Azért szerintem eljön majd az a pillanat, amikor mi is frászt kapunk, bár lehet, hogy ha így folytatjuk, akkor nem. Nekem nyolc, megbírjuk.
- Tuti nem. Mert kint van a hasa, és a pasiknak az kell, látod? Hosszú comb, kilógó has! Ő élni fog a végéig, meg a szemüveges kretén is. Szerintem a néger fog meghalni. De amúgy... miattam szerinted néznének filmet, Engem is életben tartanának a végéig? - Kérdezem visszakanyarodva a témára, és kiülök a szék szélére, azért felállni nem akarok, de felhúzom a pólóm, Sebastiannak mutogatva a hasam, kérdés, nekem van-e olyan testem, hogy életben maradnék-e egy horror filmben. Szerintem simán. Ha beleegyezik, akkor visszaülök, majd röhögve fordulok felé, ahogy ropogtatni kezd.
Cserébe pedig a mögöttünk ülő ökör elkezdi rugdosni a székem, mintha legalább is most én zajonganék. Egyelőre nem veszek róla tudomást, abba fogja hagyni. Legalább is jobban teszi. Sebastianra vigyorgok, miközben hátrabökök a fejemmel, jelezve, hogy jó úton vagyunk. Nagyon jón.
- Tudom, drága! Semmi gond, az első, hogy nehogy felsértsd! Tényleg! Szerinted van moziorvos? Vagy az nincs is? Remélem van, mi van, ha vérezni kezd az ínyed, és elvérzel? Nézd! - Váltok hirtelen témát, ahogy a vászonra pillantok. Fürdőszobai jelenet, fiatalok smárolnak, míg az egyik meg nem csúszik a kifolyt vízen? Arról lemaradtam, hogy hogy került oda, de minden esetre belelöki a másikat háttal a kádba. Szerintem csak betört a feje, de úgy vinnyog, mintha minimum meghalna két perc múlva. Tévedek. Fél perce van hátra.

-Ki mondta hogy ma? Hol maradna a váratlanság, a meglepetés, az izgalom? Elvégre te lennél a fő cél, a másik lánnyal szimpla egy éjszakás lenne. - Vigyorgok, ki van ez találva kérem, legalábbis ki lenne, ha komolyan gondolnám.
Aztán zaklatjuk a mögöttünk ülő srácot már, behalok a fancsali képén, de főleg mert a haverja meg röhög velünk.
Jodie szavai is mulattatnak, bólogatok és csak ennyit mondok:
-Há' nem tom'. Ők tudják... - Vonok vállat, de vigyorgok én is mint a jelenlegi főnyúl.
Ú, még ölelést is kapok a jó kis alakításért, nem hittem hogy ez fiúként is bejön, nem csak a lányok részéről hogy odabújhasson a fiúhoz. Ez így nagyon vicces, főleg mert érzem a nyakamban a leheltét, gondolom némán kuncog, vigyorognom kell tőle.
-Ha... ha te mondod... - Mondom, mint aki beszeppent, de mivel csitítgatják próbál csitulni. Közben csak a röhögésem kell visszafognom mert az nagyon kikívánkozik mint valami részegből az utolsó feles.
A bunkót is szépen hozom, aranycukorborítás-lelkülettel, de a vicc az, tényleg vannak ilyen emberek. Akik TÉNYLEG ilyenek. Úristen... de a pacsi csattan, egy csaj ugrik egy nagyobbat én meg harapom a szám hogy ki ne röhögjem, de csúnyán. Most én bújok Jodie nyakába, hogy tompítson, had higgyék félek, de ő hallhatja a halkan röhögő "Neeee"-met. Ő is kis gyáva lehet előttünk. Össze kéne hozni a morcos csávóval. Fel kéne csapnom kerítőnek is, bár lehet akkor tényleg megvernek mozi után. Vagy még mozi alatt...
Vigyorgok, hogy lefejtegeti a kezem, sajnos néznem kell ez a borzalmat, nem kímél ez a nő, igazi szadista. Na jó nem, csak vicceltem, bár mindketten azok vagyunk valahol hogy ennyire röhögünk mások szenvedésén a film alatt.
Aztán kérdezem az első számú hulláról. Van logika abban amit mond, úgy is a hülyéket hagyják a végére, mert úgy sem tud elmenekülni, az okosabbakkal kell kezdeni. Na meg látványra valóban kellemes, szívesebben nézegetem, mint a néger gyereket, az is tuti. Bólogatok beleegyezőn hümmögve, de egyszer csak érzem hogy elemelkedik, oda is kapom a fejem hogy mit csinál. A szavaira vigyorognom kell. De nem bírom megállni, én próbálkoztam ha csak fél másodpercig is, de nem ment. Muszáj a hasára simítanom a kezem.
-Hmmm, szerintem kár lenne érted, én biztos a végéig meg akarnálak tartani! - Vigyorgok, de ahogy visszaül én is visszaveszem a kezem, most nem ezért jöttünk, folytatni kell a "küldetést".
Aztán töröm meg a csendet, mert nehogy frusztrálja már a népet a feszült várakozás, szóval ropogtatok ezerrel de főleg hangosan.
Jodie int is a fejével, hogy a mögöttünk ülő kezdi feladni, a gyenge mindenit!
-Ú... szerintem nincs... nem akarok elvérezni! Asszem vérzek... - Mondom ijedten, kicsit hangosabban felnyögve, majd mutatja a jelenetet, ami szerintem röhejes, nem ijesztő. Csendben odahajolok (felhagyva a chips hangos majszolásával) és sutyorgok neki.
-Ezek se tudják hogy kell együtt fürdeni. Vagy azt hitték a gumi mindentől megvédi őket? - Csóválom a fejem lemondóan, majd kínálom a nachosszal, vegyen csak. Nem, én tuti nem fogok félni ezen a filmen, de röhögni annál inkább.
Ahogy halad a film csak tünedeznek el az emberek, de nem lehet tudni ki halt meg elsőnek, mert később találják meg a hullákat egy szép kompocióban, legalábbis két srácét eleinte. Igazán gusztán karóba lett húzva az egyik háttal valami letört kerticsapra, a másik meg rá. Alacsony büdzsé, kevés gyilkos fegyvert akartak.
-Ez a film meleg ellenes. És még a négert a bántják! - Mondom ijedt-felháborodva, mert nem tom melegek voltak-e a filmben a srácok de miért ne? De a néger tényleg kis szerepet kapott, de nem is volt egy Will Smith vagy valami. - Fogadjunk átjön a szomszéd kislány is meghalni, nem akarom! - Nyöszörgöm, amúgy tényleg nem akarnám, hát az az nem dobna a filmen az is tuti. Bár ki tudja, lehet vicces lenne. Fogalmam sincs. Inkább megfogom a mellettem ülő nő karját, mintha jaj de félnék.
-Bocsika, rossz oldal... - Azzal váltok Jodie, a nő meg megijedt a hirtelen heves szorítástól, hogy kapaszkodtam belé. Most hangosan szuszog, hogy lenyugodjon. Szegény.... rossz helyre ült.

karakterinformáció