Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Jodie & Henry

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Jodie & Henry   Pént. Jún. 06 2014, 14:13

Egy kellemetlen vitán vagyok túl. Hiába próbáltam meggyőzni az apámat, hogy nincs szükségük rám azon a nyárköszöntő banketten. Különben is, ilyenkor? Ki tart nyárköszöntőt negyven fokban? Ráadásul megint biztos vagyok benne, hogy állati unalmas lesz. Miért ne lenne? Mindig az. És nincs is kedvem utazni, hogy hazamenjek. Szívesebben feküdnék ki a strandra, de persze úgy teszem le a telefont, hogy ott leszek. És így is lesz. Mindig így van.
Nem hagyom, hogy ez elrontsa a napomat, van még pár napom. Fogom az egész témát, bezárom egy ládába, ráteszem a lakatot, és eltüntetem az agyam egy másik zugába. Nem akarok vele foglalkozni.
Sokkal inkább szórakozni szeretnék egy kicsit, jól érezni magam. Túllépni a határt, ami azt jelzi mit szabad, mit nem. És hogy mit muszáj megtennem. Így hát a park szökőkútja felé veszem az irányt. Törökülésben szeretnék leülni a szélére, elég nagy hozzá a pereme, de nem sokkal térd fölé érő, sárga nyári ruhám ezt nem engedi. Kénytelen vagyok a valamivel kényelmetlenebb, illedelmes pózban elhelyezkedni. Magam alá húzom mind a két lábam, majd mellé ülök. Lehet gerincferdülést kapok a póztól, sebaj. Fülembe dugom a fülhallgatót, és nyomkodom a telóm, hogy mit is hallgassak. Végül véletlenre teszem a lejátszót. A harmadik számot már magam is dúdolgatom. Közben leveszem a cipőm, szépen egymás mellé lepakolom, és belelógatom a lábam a vízbe. Így, hogy ülök is leér a talpam a medence csúszós aljára.
Ezen a helyen nem sokat számít a tiltó tábla. Egy kutya minimum megtalálható a vízben állandó jelleggel, múlt héten még valaki fürdött is benne. Mindenki hozzá van szokva, nem is tudom mikor büntettek itt meg valakit utoljára, így hát velem sem fog foglalkozni senkit. Mondjuk ha tennék sem számítana. Felállok, és óvatosan közelebb lépek a feltörekvő vízsugárhoz, hogy beletartsam a kezem. Közben a fülemben megszólal Mika We are young című száma, mire elmosolyodok. Nagyon szeretem a szövegét, így halkan énekelni is kezdem, miközben csúszkálva közlekedem a szökőkútban. Élvezem a vizet és a zenét. Lehunyt szemmel, az égnek emelt arccal párszor körbefordulok saját magam körül, kitárt karokkal. Madárnak lenni volna jó.
Ugyan a gondolataim senki nem hallja, de már csak a tetteim miatt is simán hihetik, hogy a nem messze tanyázó belőtt hippi csapat közé tartozom. Leszámítva a raszta hajat, a kissé igénytelen, színes ruhákat, és a füvet.
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Pént. Jún. 06 2014, 14:31

Leléptem a forgatástól, elegem lett Jason hangjából. Éppen viccet mesélt, amikor elértem a határaimat, olyan harsányan sem röhögtem ki még senkit. Benéztem még a lakókocsimba és lábat mostam, aztán kerítettem egy strand papucsot, abba másztam bele és egy kényelmesebb fehér ingbe, a fekete szinte rám égett. Úgy gondoltam veszek valami jégkása szerű dolgot, itt nem messze van egy park és hogy majd itt megveszem.
Az utam meg a kása közti úton van egy szökőkút, épp csak pillantást vetek rá, amikor meglátom a csajt. Ma is vicces napom van, totál be van állva, józan ember nem csinál ilyet. Lenyűgözve a látványtól teljesen kimegy a fejemből a kása és a vigyor is megszilárdul az arcomon. Figyelem a csajt, ahogy énekelve ott hajlong, haláli, előkapom a telefonomat. Ezt föl kell szedni és kirakni az egyik vicc oldalra. Na most, a telefonom nem annyira király, nem tudok rendesen közelíteni, nekem kell közelebb mennem. Teszek jópár lépést, egészen a kút széléig és ott indítom be a felvevő gombot. Hát ez jó, igyekszem mindent rögzíteni a drogos csajról. Lerúgom a papucsom is, utánamegyek a vízbe, kerülgetem a sugarakat. Már csinálom egy ideje a felvételt, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve elé kerülök, hogy felvegyem az arcát közelről. Meglepődöm, mert nagyon szép, ritka ilyen szép csajt látni, pláne felvenni.
- Mit üzensz a hülyevagyok.com weboldal olvasóinak?
Ha mázlim van mond valami jópofát is.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Pént. Jún. 06 2014, 23:58

//A kari ezt hallgatja éppen az attrakció közben: https://www.youtube.com/watch?v=5mV3BECsuKw //



Egyre jobb kedvem van, ahogy bezárkózom a saját kis világomba a zenéimmel. Nem érdekelnek apám faszságai. El is határozom, hogy haza sem megyek, nem hogy ezért, de soha többet. Persze fogok, de jó érzés abba a tudatba ringatni magam, hogy erős vagyok, bátor és független. A kegyes hazugságok jót tesznek.
Szeretem ezt a helyet, mert általában a kutyát sem érdekli, hogy mit csinálok. Errefelé sok az idióta, úgyhogy nem parázok azon sem, hogy esetleg kizavarnak a kútból.
Lemegy pár szám, egyre jobban elengedem magam- Néha belenyúlok egy-egy vízsugárba, nem zavar, ha egy picit lefröcskölöm magam. Úgyis meleg van.
Éppen egy Hunter számot hallgatok, de érzem, hogy valaki figyel, vagy lehet, csak azért tűnik fel, mert véletlen felé csápolok, és az utamba esik. Mégis mit keres valaki egy szökőkútban? Mintha én nem éppen ott táncolnék... Azért nem kapok tőle frászt. Kinyitom a szemem, és a telefonjába nézek. Majd rá. Egyből feltűnnek szép szemei, és a mosolya is elég édes. Jó ember előtt csinálok hülyét magamból. Kár, hogy nem zavar. Leolvasom szép szájáról a kérdést, a fülemben tombolva ordít a zene, talán ő is hallja. Ahelyett, hogy zavarba jönnék, belevigyorgok a kamerába, és hangosan folytatom a következő pár sort.
- Yeah, I don't want easy, I want crazy. Are you with me baby? Let's be crazy! - Még úgy is teszek, mintha tényleg valami tehetségkutató műsorban lépnék fel, légmikrofonnal, meg ilyenek.
Lassan vége a számnak, fél fülemből kihúzom a zsinórt, a ruhám pántja alá bújtatom, de nem hagyom abba a táncikálást azért, csak visszaveszek belőle. A záró résznél pedig újra "elborul" az agyam, felugrom, hogy kellő lezárást biztosítsak a számnak. Kár, hogy elfelejtkeztem a medence csúszós aljáról, és majdnem hanyatt esem. Az utolsó pillanatban nyerem vissza az egyensúlyomat, de így is elkap egy vízsugár hátulról, végig a combomon, a fenekemen, hátamon, a fél hajam is olyan lesz. Sikoltva ugrok előre, azért ehhez hideg ez a víz. Majd el is röhögöm magam, és a srác karjába kapaszkodva, hogy megtartsam az egyensúlyomat kiveszem a zenét a fülemből. Nem sok ilyen idióta van még, aki ettől röhögőgörcsöt kap. Tessék, itt egy ritka példány!
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Szomb. Jún. 07 2014, 15:21

Haha, hihetetlen. Oda kell figyelnem, hogy ne hátráljak bele valamibe, megy ez, hiába koncentrálok közben a csajra. Érdekelne milyen anyagot szívott és van-e még neki. A közelben hallom a számot is, csoda, hogy meg nem süketül, nem rossz, jobb mint amit a tesóm hallgat, bár nem egy AC/DC. A fejemmel követem a ritmust, ide meg oda billegtetem, csajos nyári muzsika, illik a lányhoz. Tényleg mond valami vicceset, vagyis énekel. Nyomok egy stop gombot, leállítom a felvételt, ez így jó befejezés. Úgy tűnik a csajt nem zavarja, hogy felvettem, zsebre rakom a mobilom.
- Jó szöveg
Leszek én vele őrült szíves örömest, magamtól is az vagyok, sőt anyag nélkül is. Tovább táncol, talán ezt is fel kéne vennem még, a zsebemnél matatok, hogy újra elővegyem a készüléket, de a csaj épp zuhanósat játszik. Olyan gyorsan történik, hogy csak bámulok, a spriccelős esetlenkedése is jó mutatvány és ha elég szemét lennék azt kívánnám tanyáljon egy nagyot. De csak annyira vagyok szemét, hogy azt kívánom rám tanyáljon nagyot. Ez be is jön, nagyjából, gyorsan elkapom a lányt. Egy kicsit magamhoz is ölelem, ha már a helyzet így hozta. A vigyor ráragad az arcomra.
- Hé, hé, jól vagy énekesnő?
Röhögök vele, ha már így belém esett nem engedem el, hanem mondjuk megperdítem, ha hagyja. Kicsit megemelem, aztán úgy fordulok vele egyet, elfelé a vízsugártól, bár annak hálás vagyok, a vizes nők jól néznek ki. Kisimítok egy tincset a hajából, hogy jobban lássam a szemeit. Fura, nem tűnik úgy, mintha be lenne szívva.
- Teljesen józan vagy?
Vigyorgok rá hihetetlenkedőn, a nevetést nehezen tudom abbahagyni, folyton kuncogok, de csak nézem a lány szemeit és nem látom, hogy be lenne állva. Van olyan is, hogy nem látszik, de vagy lefoglal a szépsége és nem veszem észre, vagy tényleg szín józan.


_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Szomb. Jún. 07 2014, 19:36

Egyáltalán nem érdekel, hogy felvette a bohóckodásomat, hiszen jól érzem magam. Emiatt nem fogok szégyenkezni vagy égni. Annyira tetszik ez a zene, azt hiszem, hogy előlépett a legújabb kedvencemmé. Tegnap találtam csak, de már kívülről tudom az egészet.
A srác elteszi a telefont, én meg kihúzom a fülemből a fülhallgatót. Rámosolygok, biccentek a bókra, hogy jó szöveg. Naná. És mennyire e szerint viselkedek, az nagyon tetszik, jól érzem magam a bőrömben, még a hideg víz ellenére is.
Azért persze nem maradhat el a sikoltás, mert oké, hogy a lábam hozzá szokott már, de azért ahogy a hátamat telibe kapja a vízsugár... az nem a legkellemesebb. Mégsem esem pánikba, a srác meg el is kap, így nagyobbat sem esem. Felnevetek a karjaiban. Nem tudom, hogy mitől van ennyire jó kedvem. Gondolom az idő, meg a zene teszi.
- Tökéletese, köszönöm szépen a segítséget! - A karjába kapaszkodok, nem kéne pofátlannak lennem, így próbálok a saját lábamra állni, de ő nem enged, sőt, még meg is perdít, mire újra felnevetek. Sőt, még bevetem azt a pózt is, ami a filmek gejl és tocsogós végén szokott. Felhúzom a lábam, kicsit széttárom a karom. Jó lesz ez, csak az nem zavar, ha tényleg hülyének néz. Had pördítsen rajtam, vizesebb már nem sokkal lehetek.
Újra a lábamon állok, de majdnem kicsúszik alólam a talaj. Végre sikerül megállnom a lábamon, most nézek meg a srác arcát, ő pedig kisimít egy tincset az arcomból. Rámosolygok, a szemébe nézek. Azt, hogy libabőrös lesz a karom, és a hátam, és a lábam, betudom annak, hogy vizes vagyok.
- Legfeljebb napszúrást kaphattam. - Szélesedik ki a mosolyom. Tényleg nem ittam, nem is szívtam, semmi káros anyag nincs bennem. Bár tény, hogy van abban valami, ahogy viselkedek. Viszonzom a tekintetét, kezeim a vállán pihennek.
- De nem hiszem. Azt hiszem, ilyen vagyok. - Vallom be neki végiggondolva a dolgot. Ki tudja. De az biztos, hogy ebből is látszik, hogy nem vagyok teljesen normális.
Cinkosan elvigyorodok, és elhúzódom tőle. Ujjaimmal végigsimítok a karján, majd a csuklójára fogok, és ahogy táncos lépéssel ellépek előle, húzom magammal. Azt hiszem, ma nem csak én leszek vizes. De legalább egyelőre csak a hátam az, és a ruhám semmi olyat nem enged látni, amit esetleg nem kéne neki.
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Vas. Jún. 08 2014, 12:38

Vicces, vicces, heherészek, már csak azért is mert a másik ilyen jókedvű.
- Nincs mit, jó vagyok lánykapkodásban.
Nem hazudok, csináltam már ilyet mint dublőr. Kicsit megtáncoltatom, arra tippelek, ha ilyen aktív bejön majd neki és telitalálat! Azon is csak röhögök, hogy bevágja azt a pózt, erősebben tartom, ha elengedné magát és pörgetem, hullámvasútnak sem vagyok utolsó. Ha már úgyis fogtam a haját, elég jogot érzek arra, hogy a homlokát is megérintsem. Az én kezeim hűvösek, rossz a vérkeringésem, melegben is hideg tudok lenni mint egy rossz vámpír.
- Veszélyes csillag ez a nap. Ha ezt lezavartuk bevihetlek az árnyékba?
Teszek egy szinte visszautasíthatatlan ajánlatot. Kicsit szívtam volna, de hát rossz az, aki rosszra gondol.
- Én is azt hiszem. Jól teszed, én is ilyen vagyok, bár kevésbé lányosan tudok ugrabugrálni és az a mozdulat sem állna olyan jól mint neked.
Mutatom az ujjammal, hogy felemelte a lábát, furán mozgatom, de remélem megérti mit akarok mondani.
Az érintése jól esik, borzongva várom mit fog csinálni velem, ha engedi megfogom a kezét rendesen, vagyis a saját ujjaim belefűzöm az övébe. Megyek utána, érzem, hogy a víz kezd összefröcskölni, a lábamnak ez kifejezetten jól esik, mint egy masszázs. Aztán a többi részem sincs a dolog ellen, ahogy beljebb megyek vele, egy kicsit hunyorítok, ha az arcomat érik a vízsugarak, végigcsordogálnak az arcomon és az én hajam is kezd vizes lenni, érzem, hogy csepeg belőle a szökőkút leve. Próbálok táncolni én is, elég jó ritmusérzékem van, mozgatom kicsit a csípőm, nem buzisan mint egy latin táncos, kicsit talán esetlenül, de mégis. Megpróbálom felvenni a lány ritmusát és úgy lépkedni utána befelé, hogy ne zökkentsem ki. A kút közepén több vízsugár is a levegőbe lő, de egész epic, fejemmel arrafelé biccentek. Vicces lenne ott forogni, mondjuk azok erős sugarak, szóval neccesebb, ha eltalál valamelyik. Érdekel a lány benne van-e, hogy bemásszunk oda, ha igen, akkor megvárom, amíg kisebbek lesznek a sugarak és jobban rászorítok a kezére.
- Most ugorjunk bele.
Mondom neki, ha benne van, mert akkor ugranunk kell. Ha nincs, hát akkor csak táncikálok vele és hagyom, hogy diktálja a tempót és a ritmust.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Vas. Jún. 08 2014, 16:32

- Észben tartom, és majd ki is használom. - Akkor simán fogok vetődni ide-oda, tudván, hogy úgyis elkap. Mint valami hülye kisgyerek, úgy nevetegélek, ahogy megtáncoltat. Naná, hogy bejön, miért ne tenné? Senki nem csinál ilyet, senki nem elég hülye hozzá, vagy nem meri felvállalni. Így eléggé örülök a fiú felbukkanásának.
Mosolyogva veszem hideg érintését a homlokomon. Szerencsére nem ég a fejem, úgyis elég hideg a víz, hogy hűtsön. De az érintése jól esik, rég ért hozzám bárki ennyire óvatosan, meg... hogy így néz mellé. Hülyének néz, persze, de mintha tetszene neki.
- Ha lezavartuk? Nem hiszem, hogy olyan gyorsan fog menni. De ha végeztünk, természetesen. - Bólintok a felajánlásra. Tényleg nem ártana lassan árnyékba menni, lassan a legmagasabb ponton csillog a nap, mi meg meg és le fogunk égni. És nem csak mások előtt. Mondjuk az nem is érdekel.
- Te most sértegetsz? - Vigyorgok rá, mikor egyetért, hogy ő is azt hiszi, hogy ilyen hülye vagyok. Mondjuk eszembe nem jut megsértődni ezen. Sőt.
- Hát azt látom. Nem sok ember jött volna be ide. Vagy elment volna, mielőtt összevizezem a telóját. Úgyhogy, kösz, hogy nem kell kiábrándulnom az emberekből. - Köszönöm meg, hogy van olyan marha, mint én, a kijelentésén, hogy nem állna jól neki a mozdulat felnevetek, és bólogatva helyeslek. Az tuti, úgy nézne ki, mint valami rossz balett táncos.
Nem engedi, hogy elengedjem a csuklóját, helyette biztosítja a kézfogásunkat, én pedig nem húzom ki az ujjaim az övéi közül, ráfogok a kezére. Hideg a keze, még ilyen időben is. Ez jó, határozottan jó érzés, végigborzong tőle a karom, meg a tarkóm is.
Gyorsan megnyomok egy gombot a telómon, így már ő is hallja a zenét, nem bánom ha megint ugyan az megy, utána úgyis más jön. Ugrálva, táncolok, pörgök, minden, amit kell, és húzom magammal. Egyre közelebb a vízsugarakhoz. Jól áll neki, ha vizes a haja. Az ingére csöpög róla a víz, fehér van rajta. Meglátjuk elég hamar akkor, hogy mennyit sportol. Így már izgalmasabb az egész, még jobban húzom befelé, persze észrevétlen táncikálva. Nem nagyon kell noszogatni, jön magától is, én meg jól szórakozom. Időnként kicsit közelebb pördülök hozzá, karom az övéhez simul, majd újra eltávolodom, de nem engedem el a kezét.
Pont kinyitom a szemem, mikor a szökőkút közepe felé bök, én meg egyből bólintok, hogy naná! Közelebb is megyünk, itt már a vádlim közepéig ér a víz, de hogy még beljebb mekkora lehet, arról lövésem sincs. Olyan zavaros a vízsugaraktól a felszín, hogy nem látni. Mindjárt úgyis kiderül.
Amikor kiadja a parancsot, ugrunk. A legnagyobb vízsugár pont fél centire mögöttünk lő a magasba. És jogos volt a felvetésem, itt tényleg mélyebb kicsit a víz, lassan a térdemet éri. Körülöttünk ritmusosan kezdenek fellőni a vízsugarak, majd az összes egyszerre spriccel a magasba, kupolát alkotva.
- Basszus! - Felnevetek, ahogy követem az irányukat, ezt telibe fogjuk kapni. Nem engedem el a kezét, így tárom szét mindkét karom, és felfelé nézek. Az egész ránk fog omlani, így van ez kitalálva. Legalább tényleg meglátom csurom vizesen. Alig várom. A boldog mosoly állandósul az arcomon. Eszembe sem jut, hogy a telefonom is tönkremehet, most már úgyis mindegy lenne. Inkább élvezem a helyzetet, hogy mindjárt olyan lesz, mintha egy hullám mosna el minket. Vagy az eső. Amit jóformán szó szerint dézsából öntenek.
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Hétf. Jún. 09 2014, 00:38

Hát, végülis az nekem is jó, úgyhogy most nem annyira tesztoszteronkodom.
- Neked megengedem.
Nagyon kegyes vagyok, de a lány szép és hülye, mindkettő nagyon pozitív tulajdonság. A homlokával persze semmi baj és úgy tippelem a hüvi is jól esik neki.
- Ha kitáncoltattalak
Magyarázom, gondolom nem a víz alatt akar megöregedni a csaj. Mosolygom megint rá, szoktam és szeretek kötekedni, kicsit félrebiccentem a fejemet.
- Talán, de ezt vedd bóknak.
Kihúzom magam, kicsit különlegesnek gondolva szerény személyem. A hajam kicsit zavartabban megtúrom és elnézek az emberek felé.
- Én sem vagyok normális, ez van, de nekünk színesebb az élet, nem? A telóm meg túléli, mondjuk az gáz lenne, ha elromlana, kell rólad a felvétel.
És pénzem sincs újra, de erről hallgatok. Nem tudnám hívogatni a kollégáim, pedig hajnali négykor a legjobb Jasont cseszegetni.
Így zenével sokkal jobb, ahogy elfordul hátulról is megnézem, de igyekszem tartani vele a ritmust. Az ing persze rám tapad, nem nagyon zavar, bár nem vagyok annyira kigyúrt, valamennyire a dublőrség miatt mégis sportolok. Seb szálkásabb, én tök átlagos szerintem. Tetszik, amikor néha közelebb perdül a lány, olyankor mindig bizsereg a bőröm és direkt neki is nyomom a karom, hogy nagyobb felületen érintkezzünk. Hát hülye vagyok, de tetszik a csaj, már csak egy harmadik jó tulajdonságát kell felfedeznem, hogy ő legyen a kedvenc forró italom a három az egyben. Például a nevét. Benne van, hogyne lenne, ugrunk hát. Nem is láttam át, hogy ez mennyire durva, csak amikor bent vagyunk és leesik, hoppá ez mind ránk fog omlani. Amúgy az egész tök romantikus, a lány kitárja a karját én meg utánozom, de hangot is adok, elnyújtott Húúúúúúúúút, olyat, mint amikor hullámvasúton száguld lefelé az ember.
- Kemény lesz…
Nézek rá, de nem úgy tűnik, mint aki bármitől fél, én kicsit hunyorítok és akkor megkapjuk rendesen. A szökőár teljesen elönt minket, én mögötte termek és hogy még nyálasabb/filmesebb legyen az egész hátulról átkarolom mint a Titanicban. Nem kellett volna megnéznem azt a filmet! Á, mindegy, karolom és bumm eláraszt minket a víz, de ha elég stabil vagyok, márpedig próbálok az lenni élve/állva megússzuk. Igaz, ha hagyja alaposan át is karolom a derekát.
-Minden rendben?
Suttogom a fülébe, nem nagyon akarom elengedni, de muszáj lesz és abban bízom a látvány is meg fogja érni.


_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Hétf. Jún. 09 2014, 09:47

- Micsoda nagylelkű felajánlás! - Legalább tudom, hogy lesz kinek a karjai közé ájulni. Ismerek olyat, akitől akár hanyatt is eshet az ember. Ez a srác viszont egyáltalán nem olyannak tűnik, sőt! Szimpatikus, kedves, közvetlen, barátságos, ritka példány.
- Nah jó, legyen. Most az egyszer nem sértődöm meg! De csak mert kedves hangod van. - Mosolygok rá őszintén, Eszem ágában nincsen rossz néven venni, amit mond, vagy leállni hisztizni, hogy bunkó. Igaza van, és ő sem teljesen normális. Tökéletes.
Figyelem a mozdulatait, jól szórakozom rajta, ahogy büszkén kihúzza magát, de a zavarát nem egészen értem. Látom, hogy az embercsoport felé néz, de azok cseppet sem érdeklődnek irányunkba. Lehet éppen valami sárkány flashelnek éppen. Gőzöm nincs, de nem is érdekel. A srác velem szemben jobban foglalkoztat.
- Tessék, egy ajánlat. Ha elromlik a telód, csinálok még olyan hülyeséget, amit levideózhatsz, és mondjuk zsarolhatsz vele. - Ajánlom fel neki, bár nem hiszem, hogy meg kéne vesztegetnem. Olyannak tűnik, aki kérdés nélkül benne van bármiben.
Az ujjai közé fonom az enyémet, ahogy táncolunk, megnyugtat az érintése, és izgalommal telítődök el. Nem tudom, hogy hogy lehetséges a kettő, de így van. Időnként rápillantok, nézem, ahogy táncol. Még nem engedi el magát teljesen, gondolom új neki a helyzet, mosolyogva bíztatom, megszorítom hűvös kezét.
Szép lassan kezd tapadóssá válni az inge, ennek örülök, látom az alakját. Nem egy kigyúrt állat, ezt örömmel veszem tudomásul. Bár meg lehetett volna víz nélkül is állapítani, így lényegesen izgalmasabb. Direkt rajta felejtem a tekintetem, had vegye csak észre, hogy nézem.
Hozzá-hozzá simulok, és fogom a kezét. Fura kicsit, mintha rég óta ismernénk, és rengeteg baromságot csináltunk volna már együtt, holott most látom először. De örülök neki, hogy erre járt.
Pillanatok alatt bekerülünk a kút közepére, nem is figyeltem eddig, hogy hogy jön a vízsugár. Hangosan felnevetek az arca láttán, mikor neki is leesik, hogy mi fog történni.
Csatlakozom az élmény-kiáltásához, még egyszer rávigyorgok, megszorítom a kezét, jelezvén, most figyelj, ez jó lesz!
A sugarakat figyelem. Összeérnek a fejünk fölött, egy pillanatra megáll az egész a levegőben, mintha így maradhatna örökre, majd alázúdul a hideg víz.
Még mindig felfelé nézek, a karom széttárva, mikor mögém lép, és átölel. Önkéntelenül mosoly terül el az arcomon az érintésére, majd le is fagy, ahogy rázubog a víz. Elég magasról esik ahhoz, hogy olyan legyen, mintha jégesőben állnánk. Behúzom a nyakam, oldalra döntött fejjel a vállába fúrom az arcom, már amennyire lehet úgy, hogy háttal vagyok neki, a kezemmel meg én is magam ölelem, a nyakamra fogok az egyikkel, a másikkal az övére.
Éles, ahogy ránk zúdul a víztömeg, ha nem fogna, tuti, hogy már a medencében hasalnék. Érzem, hogy ő is meginog, hiszen nem csak a saját súlyát kell megtartani. Remélem, hogy nem esik el. Bár... az sem baj, ha de.
Erre újra visszatér a mosoly az arcomra, közben hullámzik a víz alattunk, ahogy leáll a szökőkút. Kicsit kihúzom magam, a kezem a nyakára simítva felejtem, úgy bólintok.
- Persze! Simán bevállalnám még egyszer! - Helyeslek, pedig most elég volt így elsőre, a hajamból folyik a víz, a ruhám átázott teljesen, még jó, hogy van rajtam melltartó, a citromsárga nem sokat takarna. Ahogy az ő fehér inge sem. Alig várom, hogy elengedjen, és meg tudjam nézni, hogy hogy áll neki a vizes haj. Biztos elég jóképű vele, szárazzal is az. Megpróbálok ellépni előle, hogy ha más nem, legalább megforduljak a karjaiban. Persze egyből megcsúszok a medence algás alján, így kénytelen vagyok nevetve belekapaszkodni újra. Hiszen megígérte, hogy elkap!
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Hétf. Jún. 09 2014, 18:44

Hát igen, nagylelkű vagyok, elégedetten mosolygom. Azt hiszem tényleg kedves hangom van, ha nagyon erőltetem.
- Nem mindenkivel, csak az őrült lányokkal, külön hangfrekvenciám van csak neked.
Ez már nagy duma, de úgy érzem kellett, így valahogy teljesebbnek érzem a mondatot. Kapok egy visszautasíthatatlan ajánlatot, a tekintetemből süt az érdeklődés. Sok mindenhogy el tudnám képzelni a lányt, amit szívesen videóznék.
- Erre nem lehet nemet mondani. De ha elromlik a telóm lehet hirtelen nem tudok olyat venni, ami tud videót készíteni.
Persze, túlzok, ma már biztosan minden telefonnal lehet, de azért nekem érvágás lenne. Én reménykedem, egészen a nagy zuhanyig.
- Viszont a zsarolás nagyon jól hangzik, a telefont megoldom okosan. Ha nem hagyod, kikötözlek egy székbe és madártollal fogom ingerelni a talpadat
Súgom nagyon hangsúlyosan, gonoszosan, most jól jön a színészképzőn tanult hogyan legyünk rohadékok lecke. Volt ilyen, de nekem mindig a simlis szerepét adták. Azt remélem ezzel felizgatom, akkor is, ha hülyeség vagyis pont azért mert az. Kicsit jobban elengedem magam tánc közben, a lánnyal könnyebb, mert a mosolya valahogy erőt ad, úgyhogy nagyobbakat képdelek, még a kezünk is lóbálom egy kicsit. Egyszer csak azt veszem észre, hogy néz, kihívóbban ránézek, de végig mosolyogva, egyáltalán nincs ellenemre az ilyesmi, én is megnézem, amikor fordul, a víz biztosan ki fogja emelni a hátsó fertályát. Az arckifejezésemen nevet, én meg rájátszom, hogy megijedek. Nem, nem, de nagyon izgalmas, vajon mennyire bírjuk a nyomást. Nézek én is előre, ez a közös élmény átélés valahogy adrenalinnal áraszt el, de nem olyannal, mint amikor rohamot kap az ember, ez teljesen jóleső. Borzongok, stabilan mögé megyek aztán, így jobban hozzáérhetek és könnyebben megtartom. Jó szorosan mögé állok, aztán jön a hideg zuhany, erősen karolom át a derekát, az orrommal hozzáérek valószínűleg a hajához és kicsit az arcához, mert ránézek és nem a vízre. Aranyos, ahogy behúzza magát, olyan mint egy ázott kis madár, jó szorosra fonom a dereka körül a karjaimat. Az is elvonja a figyelmem, hogy átéljem a vihar előtti csendet, hogy a nyakamra fog. Hangosabban kezdek szuszogni, de ezt már a rengeteg víztől, durván nézhetünk ki. Eléggé ingok azért, jól szét kell vetnem a lábam terpeszbe, hogy meg tudjam magunkat tartani, de sikerül, csak karjaim remegnek egy kicsit, de nem annyira, hogy gáz legyen. Legalábbis szerintem.
- Azt valahogy sejtettem, de mit szólnál most a szárazföldhöz?
Én is ölelve felejtem a karjaim, csak akkor váltok pózt, mikor megfordul. Hoppá! Én is megingok, amikor elesik, de persze elkapom, mielőtt még a formás popsija találkozna a hideg kő felületével. De azért a térdeim megroggyannak, hogy egy percre azt hiszem mégis elejtem.
- Hoppá, megvagy!
Ha engedi felkapom. Ha már elkaptam, fel is könnyedén felkapom és kissé ingatag léptekkel, de megindulok vele kifelé mint egy vizi szörny. Remélem nem esem orra, amíg ki nem léptünk a kútból legalább mert nagyon imbolygok. Az alsó ajkam be is harapom, ahogy erőlködöm, a sok víz után, csak azért nem a lány nehéz. Meg elég sokat kell menni szerintem, mire kiérünk, de megoldom, csak aztán botlom el, amikor kiértünk a fűre.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Hétf. Jún. 09 2014, 22:28

Mosolyogva döntöm oldalra a fejem a bókra. Meglep, hogy bejön neki, hogy hülye vagyok.
- Igen? Azt mondod, ez a beetetés? Mert akkor jól csinálod. - Tényleg tetszik a hangja. Meg a mosolya is elég vonzó, legalább is nekem mindenképpen. Lehet, hogy nem csak ő vonzza a hülyéket, hanem úgy tűnik, hogy én is. Mert ez a srác határozottan nem normális. Hogy bevállal ilyeneket, meg egyáltalán onnantól, hogy bemászott utánam a kútba.
- Azt hiszem, hogy ezt megoldhatjuk. Majd videozol az enyémmel, vagy bármi. Nem hiszem, hogy ez problémát jelentene. - Kicsit felhúzom a vállam, széttárom a karom. Ezen ne múljon. Ari, ahogy bevallja, hogy nem tudna most olyat venni. Kár, hogy maga a tény, az semennyire sem érdekel.
- A kikötözlek egy székre után azt hittem valami jobb folytatás jön. - Vigyorodom el cinkosan.Vonzó az ajánlata, ha nem tényleg ezzel akar zsarolni, akkor én tökéletesen benne vagyok a dologban. Bár mondjuk tisztáznunk kéne a szabályokat, vagy bármi részletet, úgy gondolom, hogy ráérünk. Jelenleg nem érdekel. De jó érzés vele lenni. Mintha már nagyon rég ismerném, nem csak öt perce.
Örömmel veszem kacérkodó pillantását, kiszélesedik a mosoly az arcomon. Felé lépek egy aprót, az arcomat az övéhez közelítem, mintha a szájába akarnék súgni, vagy inkább énekelni valamit, majd újra eltávolodom, de a kezét továbbra sem engedem. Azt látom rajta, hogy ugyan azt az izgalmat érzi, amit én is. Zsizseg a vérem, izgatott vagyok, hihetetlenül izgalmas ez a jelenet, és attól csak még jobb, hogy a kutyát nem érdekli.
Nekisimulok, amikor mögém lép, és jön a víz, én pedig belé kapaszkodom. Az orra hegye is hűvös. Az arcomhoz ér, kellemesen bizsereg a bőröm, ahol érinti. Belekapaszkodom a nyakába, rámarkolok, kicsit kapaszkodásnak használom, más felőle érzem, hogy ha csak egy kicsit is, de megváltozik a testtartása, a légzése. Kár, hogy az egész pár másodpercig tart csak, mert ránk zuhan a vízfüggöny, és elmossa az egész érzést. Az íze mégis ott marad közöttünk, legalább is én így érzem.
Nem tűnik fel, hogy remegne a keze, csak hogy szétcsúsznak a lábai, de sikerül újra megtalálni az egyensúlyát. Nekem meg a gyomrom felugrik a mozdulattól a mandulámig. Ez nem a kellemes része, de hogy utána szorosabban fog, már lényegesen javít a helyzeten.
- Tökéletes lesz! - Bólintok, beleegyezve, hogy irány a part. Lassan úgyis újraindul a produkció, lehet belefulladnék. Nem hiszem, de szeretném megnézni csupa vizes pólóban a srácot. Eléggé vonz a téma. Mondjuk ing nélkül lehet még jobb lenne.
- Oh, én hősöm! - Játszom be a mesékben látott, szempillarebegtetős mozdulatot, amiért elkap. Rávigyorgok, és hirtelen elkapom, átkulcsolom a nyakát két karral, ahogy felkap. Nah erre nem számítottam. Ilyet ezer éve nem is láttam, hacsak nem filmen.
Kapaszkodom a nyakába, ahogy próbál kifelé haladni a csúszós talajon, majd egyik pillanatról a másikra hirtelen "elvesztem az eszméletem". Elengedik a karjaim, egyik a háta mögött lóg le, a fenekét verdesve, másik oldalt kinyújtva, a nyakam is elengedem, hátrabicsaklik a fejem. Ez még fog fájni. Sokkal nehezebb leszek így, mert ugye a tehetetlen test az. De ki tudja, talán nem töri be a fejem, és remélem, hogy nem vett elsősegély órákat, és megpróbálkozik valami életmentő beavatkozással.
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Szer. Jún. 11 2014, 14:55

Könnyen átlátni rajtam, fél mosolyogva bólintok egyet. Örülök, hogy ehhez még mindig értek.
- Tudom, köszi.
Elgondolkodom, igaza van, kicsit félrebiccentem a fejem én is.
- Igaz, megoldhatjuk, csak szavad ne feledd
Már megígérte, már behajtom rajta, sőt zsarolni fogom. Imádom, ha ilyen fegyvereket adnak a kezembe az emberek, sőt önként mert ügyesen etetek például. Lehet benne valami, most kivételesen ügyesnek érzem magam.
Felemelem egy kicsit a szemöldököm, nem tetszik neki a lábcsikizés?
- Lehet róla, hogy feljebb menjek és mást csikizzek meg az egyik izgalmas szervemmel
Hamar leesik az utalás és hamar bele is megyek a játékba. Az első pillanattól foga szívesen megcsikiztem volna bárhol. Sőt azt hiszem, hogy meg fog csókolni, amikor közelebb jön, úgyhogy elnyílnak az ajkaim. Kicsit meglepődöm, hogy mégsem. Azt hiszem erre mondaná Seb, hogy nem jó a nőket letámadni, de az én szám már nagyon viszket a dologra. Aztán mégis megállom, mert jön ránk ez a sziporkázó víztömeg és meg kell magunk tartanom. A dolog egyre érdekesebbé válik, amikor az orrom közel jár hozzá, a bőrének illatát is szagolom, matatok az arcánál és képes vagyok meg is feledkezni a vízről, jobban mint kéne. Mintha a lány mágnes lenne... Bizsergek és azt hiszem ő is bizsereg. Én nagyon. Kicsit nehéz megszólalni a sok víz után és a testem is remeg nem csak az izgalomtól, hanem az adrenalintól is.
- Akkor irány a szárazföld!
Bólintok és felkapom, hiszen hősnek nevezett. Nem ártana méltónak lenni a címhez. Éppen viszem kifelé, mikor botladozom és észreveszem, hogy valami nincs rendben. Elfojtok egy kiáltást és csak halk nyögést eresztek ki, de nem tudom meghatározni a minőségét. Térdre esem, mert nehezebb lett, úgy tűnik nincs eszméleténél. De hogyhogy ilyen hirtelen, ráléptem valami göröngyre? Nagyon megijedek, pedig nem ismerem a lányt, de olyan mintha számítana nekem, dehát a nevét sem tudom! Majdnem szívrohamot kapok és a légzésem is felgyorsul, az sem tesz jót a lánynak biztosan, hogy térdre esem vele. Gondolom. A mellkasához emelem a fejem, ugye lélegzik? Aztán remegő ujjakkal megpróbálom szétfeszíteni az ajkait. Lerakom óvatosan a földre, levegőt fújok a tüdejébe, de nagyon remeg a szám is. Segítséget kéne hívnom, most nem hiszek a tündérmesékben, hogy egy csóktól majd felébred.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Pént. Jún. 13 2014, 22:46

Tetszik, hogy magabiztos, hogy nem kezd pironkodni, vagy tiltakozni, hanem egészen egyszerűen kimondva is elfogadja, hogy így van, nem titkolja, és nem is vág fel vele. Ez elég szimpatikus.
- Neked az a célod, hogy mindenképpen beégess engem? - Mert nem bánom, ha felteszi a videót a megosztóra, van rólam fent pár vidi, barátokkal, barátnőkkel, csináltunk hülyeségeket, amiket meg is örökítettünk, és valami jó zenére összevágtuk őket. Ez a felvétel nem osztana vagy szorozna, meg aztán... én jó lérzem magam, és szerintem az a lényeg.
- Ez már sokkal, sokkal jobban hangzik... - Bár a kikötözős részét nem nagyon tudom hova tenni, de ha ilyen perverziói vannak, talán még ebben is benne vagyok. Rászorítok az ujjaira, hüvelykujjammal megcirógatom a kézfejét. Bizsereg a gyomrom, izgatott vagyok tőle. És azt sem tudom, hogy ki is ő.
A karjába, a nyakába kapaszkodom, és simulok neki. Automatikusan közelebb húzódok hozzá, hogy őt érje inkább a víz, mint engem, de egyikünk sem menekülhet, úgyhogy igazából tökmindegy. Érzem, hogy ő is közelebb húz magához, hogy a testemhez simul, az orra végigcirógatja a nyakam, mire a tarkómon felállnak az apró szőrszálak, és úgy érzem, az egész fejbőröm is végigbizsereg. Huhha...
Nevetve hagyom, hogy felvegyen.
- Irány a szárazföld, kapitány! Oh, Kapitányom! - Szalutálok, bár nem tudom, hogy a kapitányok mit szoktak csinálni. Körbeölelem a nyakát, nagyon is jól szórakozom, de azért kicsit tartok tőle, hogy eltaknyolunk. Bár, mondjuk vizesebbek nem leszünk legalább.
Ekkor támad remeg ötletem, és elengedem magam. Frászt kapok, és majdnem elbukom az egészet, ahogy térdre esik, de sikerül kapaszkodás és röhögés nélkül kibírnom, ahogy kisiet velem a medencéből.
Nehezemre esik kifejezéstelen arccal végigcsinálni az egészet, érzem, hogy nagyon ideges lett, hogy megijesztettem, kicsit lehetne bűntudatom is, de olyan aranyos, ahogy aggódik. Majd elkezd szájon át lélegeztetni. Egy befújásig bírom, és átölelem egyik kezemmel a nyakát, másikkal kicsit lejjebb, a vállát. Belenevetek a szájába, majd csókká szelídítem, miközben magamhoz húzom. Csurom vizes hajából az arcomra csöpög a víz. Mint valami rossz romantikus, csöpögős vígjátékban. Komikus az egész, de hát... mitől szórakozzon az ember, ha nem az ilyen dolgokról?
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Hétf. Jún. 16 2014, 20:15

Levegőt veszek a beszédhez ravaszos vigyorral
- Hát... igazából nem annyira. Inkább csak szeretnék rólad egy felvételt
Biccentem megadóan a fejemet felé, a csaj nem pont az a fajta, akivel a rossz értelemben cseszekednék. Csak a legjobb értelemben. Sőt ő is benne lenne, kihívó kacsintás a válasz, egész sok tapasztalatom van, biztos vagyok benne, hogy nem bánná meg.
A vízesésben a víz nyakunkba zúdulása is rettentő izgalmas, de még jobb a lányt érezni és birizgálni, ráadásul hős is leszek.
Úgyhogy úgy is viselkedkem, felkapom és megpróbálom kivinni a partra, még szalutál is nekem hehe. Nagyon hős vagyok, viszem peckesen, bár a végére totál elfáradok és botladozom is, aztán a csaj egyszer csak rosszul lesz. Elengedi magát, egy göcsört, biztos egy göcsört, eeeegy göcsört miatt lesz.
Holtra vált arccal és remegő kézzel rakom le, nem nagyon teketóriázok, hátha víz ment a tüdejébe! Belefújok egy kis levegőt. A szemeim elkerekednek, mert határozottan érzem, hogy éled, csókra élednek az ajkai. A nevetését most nem viszonozom, de az alsó ajkát lágyan bekapom, puha lágy, illatos, forró az egész, remeg és bizsereg a testem a lábujjamtól a fülem tövéig. Nedves ajkait szenvedélyesebben csókolom, lüktető mellkasom lágyan hullámzik az övén, majd nyelvemmel lágyan végignyalom a felszínét, aztán újra forróban megint csókot követelek.
- És...még a nevedet sem...tudom
Engedem el hangosan cuppantva egyet az ajkán, arcát tenyerem közé fogom
- Te kis rohadék
Mosolyodom el, még mindig érzem, hogy se a levegővételem se a pulzusom nem normális és zsibbadnak az ujjaim. Nagyon rám ijesztett, de ezt nem kötöm az orrára, helyette pislogok rá. Először csak egyszer, de viszonylag lassan, aztán még egyszer, majd megint, és újra. Hoppáré, megint beragadtam.


// így akad be XD//


_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Kedd. Jún. 17 2014, 21:06

Figyelem az arcát, látom, hogy ebből valami vallomás fog következni, alig várom. És mikor meghallom, felnevetek.
- Huha... és mindegy, hogy milyen felvétel? Meeeg... akarom tudni, hogy mit akarsz csinálni vele? - Piszkálom egy kicsit, pedig nyilván felteszi valami honlapra, ahol idióták vannak. Hátha egyszer, mikor híres leszek majd beéghetek miatta, és elbukok mondjuk egy műsort. De nem hiszem. Minden esetre nem fosztom meg a videótól. Ki tudja, lehet kap még lehetőséget másikra is.
Nagyon édes, ahogy cipel kifelé a kútról, bár tény, hogy nagyon nehéz megállnom, hogy ne nevessek fel, vagy ijedten ne kapaszkodjak belé, mégis sikerül. De tényleg egyre inkább nehezemre esik ájultan maradni, mert érzem a kisugárzásán, hogy megijesztem. Mégis kibírom, míg lefektet a földre, és belefúj a számba. És ott szakad a cérna, és rácsókolok puha ajkaira. Húzom magamhoz, belemosolygok a csókjába. Nagyon jól csinálja. Mellkasommal nekisimulok, a hátát ölelem a karjaimmal, nyelvemmel végigsimítok az ajkán. Bizsereg a gyomrom tőle, belemarkolok a vállába. Annyira elveszek forró csókjában, hogy levegőt is alig kapok. Az meg külön izgalmas, hogy a hajából az arcomba csöpög a víz. Jólesően szalad végig az arcomon, a srác pedig elhúzódik. Kinyitom a szemem, az övébe nézek.
- Ez lehet, hogy nem fog változni? - Cinkos félmosollyal nézek bele az arcába. Határozottan jól néz ki, főleg így, vizesen, ahogy rátapad a ruha. Bár azt a látványt még nem nagyon élvezhettem. Lehunyom a szemem, hiába a hideg víz, mégis melegnek érzem az érintését, de lehet, hogy csak az én bőröm lángol tőle. Az sem baj. Sőt! Meg is csókolom, jelenleg eszemben sincs a nevemet megmondani. Inkább ízlelgetni szeretném még szép, íves száját. Meglepően jól csókol. Végig-végig simítok nyelvemmel az ajkain, nagyon finom íze van, beszédülök tőle.
Ezért újból visszaejtem a fejem a földre, úgy nézek fel rá. Ő meg csak pislog. Mikor harmadszor is eljátsza, minden bántás nélkül felnevetek. Kicsit zavarba hoz ezzel. Felemelem a karom, kisimítom pár hajtincsét az arcából, hogy egyben is megszemlélhessem. Igen, határozottan helyen.
- Én tök ártatlan vagyok. Nem csináltam semmit! Te kényszerítettél. - Vágom hozzá egyből a felelősséget, ujjaimmal félig a hajába túrok, hogy ne hulljanak vissza a vizes tincsek az arcába, hüvelykujjammal pedig a halántékát cirógatom. Tanulmányozom az arcát, talán túl hosszan is.
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Szer. Jún. 18 2014, 12:13

Félrebiccentem a fejem, ez egy olyan kérdés, amin nagyon el kell gondolkodni.
- Sosem mindegy, de ha rám bíznád rengeteg undorító, gusztustalan, mocskos dolgot kellene művelned.
Rájátszok, még a szemem is vadul villogtatom, hehe.
- Nem, ne akard tudni, megijednél, elborzadnál és...
Kellene egy jó, hatáskeltő szó még a végére.
- Sikítanál, talán sírnál is.
Szemtelenül vigyorgok rá. Eddig még minden rendben is van, nade utána a csaj egyszer csak elájul és én valami göcsörtöt hibáztatok, meg hogy biztos rossz helyen billent a feje. Sőt már olyan rémképek keringnek az agyamban, biztos a fejét ütöttem be véletlen a kútba, ahogy kifelé hoztam. Nem látok rajta külső sérülést, de azért csók. Mielőtt segítségezni kezdenék. Hm...az ázott tincseim az arcába cseperegnek, ez biztos kellemetlen, de a csókjaimra sosem panaszkodtak még. Ő is ért hozzá, hamarosan mindenhol átjár a jóleső borzongás, nedves finom és intenzív, talán hevesebb egy ilyen eset után. De a nevét azt nem mondja meg, értetlenül meredek a szemébe. Talán így akar játszani, én leszek a vízeséses kaland és ennyi. Ravaszan felvonom a szemöldököm.
- Nem kell elárulnod majd hívlak Szörnyellának
Vonok lazán vállat, erre újra lesmárol Vagy nem erre? Lényegtelen, most minden, ami ezen a csókon kívül történik a világban. Tűzforró leheletem és az ő érintése az ajkamon, máris jó nagy merevedést okoz nekem, el is felejtem, hogy ebben az átázott gatyában szépen ki fog domborodni mint Dávidnak a szobrán. Csak az enyém nagyobb. Lágyan ízlelem az ajkait, kóstolom nyelvemmel a felszínét, bukfencezek az ő nyelvével és ennek a finomságnak is húúúúúú, sajnos most vége.De amint vége, én beakadok és csak pislogok rá mint egy hal. Francba! A szívem is vadul zakatol, meg kell várni a dolog végét. Késve csatlakozom a nevetéséhez. Legalább a merevedés állapota is javulóban.
- Csak néztelek...
Nevetek valami válasz-hülyeséget, majd a szemébe nézek.
- Szörnyella, rossz kislány vagy, a rossz kislányokat meg kell büntetnem
Nézek a szemébe, nézem a vonásait, aztán egyszer csak vad csikizéssel esem a hónaljának, a hasának, ahol érem ott csikizem. Igyekszem nem túl erősen, de elég erősen ahhoz, hogy könyörögve sikítson. Ha nem csikis, akkor megszívtam.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Szer. Jún. 18 2014, 15:33

Látom, hogy agyal a válaszon, bár szerintem pontosan tudja, csak engem akar húzni vele, hogy úgy csinál, mintha komolyan el kéne gondolkodnia. De megéri, nagyon vigyorgok a válszán.
- Szólj előre, ha valami pszichopata állat vagy, és azt akarod, hogy a videód előtt vágjam le a karom, vagy kanalazzam ki a szemem. - Rávigyorgok, és azért a szívem mélyén bízok benne, hogy egyáltalán nem ilyen dolgokon agyal. Ki tudja, lehet még élvezném is, amit felvenne...
Újra felnevetek, pont elég hatásos az utolsó két érve. A fejemet csóválva nézek rá.
- Olyan sikoltozós, sírós típusnak tűnök? Nehogy azt hidd! Sokat bírok. - Bizonygatom, és újból jól szórakozom, ahogy a szemeit villogtatja, nagyon hihető, mindjárt megijedek. Csak még várni kell rá kicsit. Azért tényleg érdekelne, hogy milyen dolgok járnak a fejében, amiken én szerinte ennyire ki lennék borulva, meg mondjuk undorítóak és gusztustalanok. Remélem, hogy nem másfél hónapja el nem mosogatott tányérokról van szó. Azt jobb is, ha mindjárt kidobja, és nem bajlódik vele.
Az életmentő hadművelete hamar átvált inkább az élvezetek felé, hála az égnek, mert nem jó érzés, mikor az ember tüdejébe levegőt fújnak. Köhögnie kell tőle, meg hát nem kellemes, és ennyi. Amit utána csinál, az viszont nagyon is.
De persze neki beszélgetnie kell közben, és még csodálkozva pislog rám, hogy nem árulom el, hogy hogy hívnak. De a becenévnél mindenképpen jobb a sajátom.
- Nem fogom befesteni a hajam, ha erre gondolsz! És nem is vagyok gonosz! - Összehúzom a szemeim, úgy nézek rá, igyekszem nagyon rondán, de aztán egy újabb csók jobb ötletnek tűnik. Ízlelem a száját, puha, telt ajkai vannak, de lehet, csak a csóktól érzem így. Minden esetre tudja használni, az biztos. A hátát cirógatom, és érzem, hogy tudna ő is mivel simogatni engem, a felfedezésre bele is mosolygok a csókba, de a világért nem nevetem ki. Jó lesz ez, én is hasonlóan érzek, kár, hogy egy szökőkút mellett fetrengünk, és nem valami elhagyatottabb helyen. Akkor még kiélvezni is ki tudnánk a helyzetet.
Kizökkent a gondolataimból, ahogy néz, meg a válasz is késik, de nem ragadok le a dolgon, mosolyogva bólintok rá, had nézzen, ha neki jól esik. Leszállt a vér az agyából úgy látszik, ha ilyen reakciókat okoz, akkor... van, hol tárolnia a sok kis vörös vértestjét.
- Hát... bocsánatot kérni pedig nem fogok. - Vonom meg a vállam, és állom a tekintetét, tanulmányozom az arcát, de továbbra is ki-kisimítom a kósza tincseket a homlokából, hogy jobban lássam. Ellennék még így egy darabig, már éppen azon gondolkozom, hogy újabb csókot lopok, mikor csikizni kezd, én meg felsipítva ugrok meg, és igyekszem kificánkolni alóla. Közben persze próbálom lefogni a kezét, hogy ne csinálja, és persze tiltakozom erősen szóban is; hogy ne, meg ne csináld, meg hé, és hagyd abba. Kár, hogy közben röhögök, és nem jön át a komoly hangsúly, úgyhogy menekülni próbálok, meg persze lefogni őt!
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Pént. Jún. 20 2014, 22:37

Nevetek egy nagyot a névtelen lányon, bocsánat Szörnyellán, nem tudok arról, hogy ennyire durva lennék.
- A szemkikanalazás jól hangzik, híres lennél ilyesmivel. Élénk a fantáziád!
Dicsérem, nekem eszembe sem jut jobb, illetve más kategóriában, aminek pedig sikítozás lenne a vége.
- Sikítozósnak csak bizonyos körülmények között
Kacsintok rá szemöldökfelvonva, meg is mozgatom, hogy egyértelműbb legyen az utalás. Nem hinném, hogy túl frigid lenne és faarccal tűrné, hogy kikanalaztatom vele a szemeit.
- Ahá, azt majd meglátjuk
Húzom egy kicsit, még a nevét sem mondja el, bárki lehet. Igyekszem hatásosan csókolni a sokk és a beakadós rohamom ellenére, kellemes a dolog, fojtatnám még vele.
- Pedig ráférne
Szívatom a hajával ez a lányoknál kényes téma szokott lenni.
- Sőt akkor azt kérném nyúzz kiskutyákat a videón, hogy legyen bundád, pedig annak nyáron semmi értelme, dehát pszichopata állat vagyok.
Vágok komoly képet a mondandómhoz, csak később vigyorodom el, én még fojtatnám a csókot, azon jár az eszem.
- Nem vagy? Sosem csináltál még nagy disznóságot?
Érdeklődöm, a ronda nézése csak felizgat, ismét csókolózunk, avagy most csináljuk igazán, még ázott tincseivel is elszórakozok menet közben. Hagyom, hogy súrolják a bőrét a hajtincsemről csepegő cseppek és nedves szempilláim. Nagyon belemelegszem még a pislogó roham se érdekel és ez még enyhébb, be tudom beszélni neki, hogy csak néztem. Kár lenne azokért a szemekért - jut eszembe, ahogy nézem. Csókolgatom a felső ajkát, kicsit beharapom, aztán elengedem, ugyanezt az alsóval, közben a nyelvem meg-megérinti az övét. A bocsánatkérés bevallom nem nagyon jutott eszembe, de tudom vele piszkálni, ahogy a csikizéssel is.
- Mégiscsak tudsz sikítani! Nem kell, lökött vagy és kész, én is megcsináltam volna veled, de most én voltam a hős.
Hiába tiltakozik, csak erőt ad, persze ha már látom, hogy nagyon kiakad gyorsan leállok, nemhogy bepisil vagy valami ilyesmi, hagyom magam lefogni neki.
- Uáh, most megfogtál és fogadjunk, hogy kitalálsz valami ellenszolgáltatást
Húzom pimaszul nézve abba a szép szemeibe. Tetszik Szörnyella, még ilyen hosszú festetlen hajjal is egész szép látványt nyújt.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Vas. Jún. 22 2014, 14:01

- Ezzel csak egy baj. Hogy maximum kétszer léphetnék fel, és oda a karrierem! - Nem is tudom, hogy hogy jutottunk el idáig, de tény, hogy elég élénk a fantáziám. Minden esetre nem tűnik baltás gyilkosnak, és az előbbiek értelmében, bízom benne, hogy szólni fog, ha mégis az.
- Igen? És mesélj csak, milyen körülmények között szeretnéd elérni, hogy sikítsak? - Kérdőn nézek rá a szemöldökmozgatásán jót nevetek. Kezd izgalmas mederbe terelődni a beszélgetés. Legalább is tényleg remélem, hogy nem a feldarabolásomra vág ilyen fejeket. Abban annyira nem lennék benne. Leginkább semennyire.
Elég jól csókol, ezzel semmi gond nincs. Fel is húz vele, nekem az sem tűnik fel, hogy bármi baja lenne. Néz, és ennyi. Ha jól esik neki, tegye csak, én visszamosolygok rá, aztán abbahagyja. Kicsit ugyan zavartnak tűnik, de talán ő sem smárol minden lánnyal, aki az útjába kerül.
- Azt mondod? Szerintem furán néznék ki félig fekete félig pedig fehér hajjal, nem gondolod? - Kicsit oldalra fordítom a fejem, a kezembe veszem a hajam, magam elé húzom, mintha nagyon méregetném, hogy nézne ki fekete-fehéren. Csak az a kár, hogy ehhez el kell engednem, úgyhogy a hajammal is elég hamar ezt teszem.
- És ha nem akarnám azt tenni, amit mondasz? Akkor mit csinálnál? Mégis hogy kényszerítenéd rám az akaratod? - Direkt kétértelműre próbálom fogalmazni a mondatot, egyáltalán nem érdekelnek semmiféle kiskutyák, jelenleg nagyon nem. Félredöntöm a fejem, a tekintetem folyton az ajkára vándorol. Végigsimítok az arcán, belesimítok a hajába. Csókolni kéne még...
- Ez maradjon titok. - Az ajkamba harapok, nem osztok vele meg disznóságokat. Hogy van-e? Az pedig az én titkom marad. Helyette inkább megcsókolom, a hátát, a haját cirógatom, de leginkább az ajkai kötik le a figyelmemet. Tényleg nagyon jól csókol, valami éledezik tőle a gyomromban, és a levegőt is elszívja előlem. Nyelvemmel végig simítok az ajkán, örülök, hogy nincs szakálla vagy bajusza, mert így nagyon is élvezem, és még csak nem is szúr. Az pedig, hogy közben a hajammal játszik, külön tetszik. Összességében bejön a srác, és egyre jobban fel is húz. Ha nem baltás, lehet tényleg vele kéne tartani.
Az a veszély nem fenyeget, hogy túlságosan elcsöpögünk, mivel csikizésbe kezd, és ez némileg lohasztja a vágyaimat, mert éppen szabadulni próbálok. Még csak válaszolni sem tudok, csak vergődök alatta, de azért fél szavakban megkapja, hogy gonosz, és szemét, és hogy most már igazából nem is hős, és haragszom, és hagyjon békén!
Kár, hogy ezek mind érvényüket vesztik, tekintve, hogy vagy röhögve, vagy sipítva adom elő. De hát nem bírom, ha csikiznek, nem tehetek róla, ezen még csak uralkodni sem lehet. Tudom, hogy hagyja, hogy lefogjam, hogy eltoljam a kezeit. Most megint ő az okos, aki enged, de nem zavar, mert így újra az arcába tudok nézni.
- Szeretnéd, mi!? - Nézek vissza rá elmosolyodva, hát lennének ötleteim, hogy hogy lehetne megbüntetni, de a hely egyikhez sem alkalmas, így jobb híján feltolom magam, és átforgatom, hogy ő feküdjön a hátára. Ha hagyja, a két csuklójára tenyerelek a feje két oldalán, lábamat átvetem a csípőjén, és lovagló-pózban elhelyezkedem rajta.
- Mit szólnál, ha... most elmennék, és nem látnál többet? Soha többet! - Hangsúlyozom ki, de veszélyesen közel hajolok az arcához, éppen hogy nem csókolom meg, de még látom a szemét. Próbálok nem mosolyogni, beharapom az ajkam. Ha nem tenném tuti remegne, hiszen nagyon, nagyon szeretnék újra csókolózni vele. Helyette inkább kicsit "megkínzom". Mocorgok a csípőjén ülve, nekisimulok, lábfejemmel végigsimítok a lábán, ahol éppen elérem, de le nem veszem a tekintetem a szeméről, kihívóan nézek rá. Nah, most ugyan mihez kezd? Remélem, hogy megcsókol, mert ha nem teszi, én fogom!
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Vas. Jún. 22 2014, 17:38

Röhögök, kész, csak két lehetősége lenne, valóban.
- Ha elkezdenéd vakon a nyelved szerelni talán még lenne esélyed.
Nem megy a komoly kép vágása, folyton elröhögöm magam. Van a morbid humornak valami vonzó bája, ami érdekel. Persze csak szavak szintjét, összevagdosni csak Jansont vagdosnám össze. Látványosan álmodozóan tekintek fel a csaknem felhőtlen égre a kérdésétől ficánkolni kezd az alhasam. Most tényleg részletezzem? Beharapom az ajkam, nézem az eget, felkönyökölöm.
- Például nem lenne közönség, a mező vagy a füves terület nem zavar. Az sem hátrány, hogy vizesek vagyunk. Akkor finoman a szoknyád alá bújnék és és végigcsókolnám a belső combodat, egészen a...
Ránézek, felvonom a szemöldököm
- Szörnyella szervedig.
Figyelem, hogy játszik a hajával, összeráncolom az orrom és a szemem, fintorgok.
- Igaz, nem állna jól. Ez az eredeti barna Szörnyellásabb
Hú, nagyon kínos dolgokat kérdez, megint megbámulom az eget, inspirációért és hunyorgok, mégiscsak fény.
- Ez egy elég nehéz kérdés mert sok válasz van rá. Egyrészt talán erősebb vagyok, másrészt
Vándorol vissza tekintetem az ajkaira
- Megvesztegetnélek...
Sóhajtom félig behunyt szemmel, szeretem ha simogatnak, beleszuszogok a fülébe.
- Te aztán titokzatos vagy! Se a neved nem tudom meg se a disznóságaid
Simítok végig a karján, borzongok érintései nyomán. A nyelvének érintésétől határozottabban dolgozik a gatyámban az a bizonyos szerv.
Nem érzem gáznak a csikizést, egyrészt kínozni mindig kellemes, de csak pszichopata szintig, másrészt a sikítását sem hátrány az agyamban rögzíteni. Hagyom, hogy kiélje magát rajtam és mire magamhoz térek már rajtam ül, lefogja a hajam és kishíján meglovagol.
- Hát...persze
Nyögöm, mi sem egyértelműbb, de nem bánnám, ha most el tudnék tüntetni mindenkit!
- De megbüntetnének téged közszemérem sértésért és én csak bólogatnék, hogy hát nem bírtál magaddal és egyszer csak letámadtál
Nézek kihívóan rá, nem bánnám, ha megcsókolna megint, kicsit fel is bukkanok, közelebb hozzá, de akkor mond valamit, amitől visszazuhanok a földre. Meglepetten nézek rá. Végülis még a nevét sem mondta meg és a telefonom valószínűleg elromlott, sosem találnám meg. Sajnálnám...
- Sajnálnálak, hogy annyi mindenről lemaradsz
Közel van, nagyon közel és a pillantása rettenetesen felizgat. A mocorgás még rátesz egy lapáttal, de nem szorít annyira a nadrág, lévén ez egy nyári gatya, ez előny. A hátránya viszont az, hogy minden pontosan látszik benne, nem őt fogják közszemérem sértésért büntetni.
Hahh lehelek az ajkára és harapom be jóízűen az alsót, simítok a nyaka alá, belegabalyítom ujjaim nedves tincseibe, de annyira, hogy onnan nehezen tudnám elvenni a kezem csak úgy. Persze nem tudatosítom, szenvedélyesen letámadom akkor egy hirtelen, tomboló, vérlázítóan vágyfűtött csókkal, felváltva nyelvvel, ajakkal és hévvel. Húúúha, húúúú, se ebből se abból nem tudok kigabalyodni, kár, hogy itt akar hagyni.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Kedd. Jún. 24 2014, 12:23

- Most komolyan. Te vaknak és némának is akarsz egyszerre? - Nevetek rá, nem, nekem sem megy a komoly kép. De jó hír, hogy nem én vagyok béna, ő is ugyan így van vele. Perverz gondolat jut az eszembe, hogy akkor több hely lenne a számban, tuti örülne neki, de ezt a megjegyzést inkább lenyelem. Nem akarok egyből égni előtte, hiszen olyan jól csókol, minek rontanám el?
Látom, hogy kicsit kész van a kérdéstől. Én a haját babrálom, és a gyomrom összeugrik, ahogy elkezdi mesélni, hogy mit csinálna. Egyből feljebb is húzom a lábam, a combjának döntöm. Basszus... ez a srác... gőzöm nincs, hogy kicsoda, de kicsinál. Felnyögök, és végigsimítok az arcán.
- Ha az utolsót nem teszed hozzá, felhúztál volna. - Nevetek fel, de kicsit élettelenebb, mert igenis így is kezd felhúzni. Hogy ne tenné? Hiszen rettentően élvezem a csókjait, és mellé még ilyen tervei is lennének... kicsit helyezkedem alatta, jó lenne, ha nem csak feküdnénk, vagy tényleg eltűnne már mindenki innen valahova.
- Szemét vagy, csak hogy tudd! Ezek után befestem! De komolyan! - Nem akarok szörnyellás lenni, sem kiskutyákat gyilkolni, de mint látom, ő megint elmereng a válaszon. Nem baj az, amíg az eget nézi, én végignézhetem az arcát. Elég helyes, mit ne mondjak. És megmozgat bennem valamit. Bár tehetné még sokkal jobban is, és nem csak átvitt értelemben...
- Értem. Szóval erőszakot alkalmaznál, vagy megvesztegetnél. Mind kettő oké. Mesélj csak, mit adnál érte cserébe? De jól gondold meg, mit felelsz, hogy megérje, hogy kiskutyikákat kell érte megölnöm! - Felemelem a mutatóujjam, hogy lássa, ez komoly dilemma, olyat kell adnia cserébe, ami tényleg nagyon megéri. Bár szerintem egy csókra is rábólintanék. De az, hogy megpendíti, hogy erősebb nálam... jah, miért nem megy már mindenki a rákba innen?
Látom, hogy élvezi, ahogy cirógatom az arcát, a haját, még a karjára is elvándorol a másik kezem, de az arcának a vonalait rajzolgatom át. A fülembe szuszog, amivel még inkább csak húz. Közelebb döntöm a fejem, hogy az én szám az ő fülénél legyen, és csak suttogok bele.
- Nevet találtál. Mi lenne, ha a disznóságokat is közösen csinálnánk? - Bár határozottan nem tetszik a név, amit adott, úgyhogy meg fogom neki mondani az igazit, de addig még egy picit had maradjon titok, jól esik.
Sikerül fölé kerekednem, hát annyira nem áll ellen, így nem nagy a kihívás, de nem baj, azért én örülök neki. Előre hajolok, a vállam előtt lelóg a hajam, úgy döntöm a fejem, hogy ne az arcába lengedezzen, csak mellette, mert szeretnék elég közel hajolni hozzá.
- Komolyan rám kennéd az egészet? Nem én villantok itt mindjárt! - Bökök lefelé, jelezve, hogy lehet őt büntetnék meg közszeméremsértésért. De akkor meg elmenekülnénk, és a bujdosók általában úgyis egyedül vannak, mi is egyedül lehetnénk végre. Kicsit szaggatottan engedem ki a levegőt.
Látom, hogy csókot akar, de a felvetésem kicsit sem tetszik neki. Király.
- Nah jó, akkor talán maradhatok még egy kicsit. Csak egy kicsit. - Egyezek bele, és megcsókolom. Nem finoman, és ízlelgetősen, ahogy az előbb, hanem elég követelőzően. Ő meg a tarkómra fog, mire belemorgok a szájába. Az nem tűnik fel, hogy a hajamba is belecsavarja magát, és igazából nem is érdekel, mert viszonozza a vad csókot. Nyelvemmel megkergetem az övét, majd engedem futni, az ajkain simítok végig, hogy utána a fogaimmal is finoman beléjük marjak. Azért kap néhány engesztelőbb csókot értük, mielőtt újra elvadítanám. Hihetetlenül felhúz a srác. Mindkét kezemmel a hajával játszom, akaratlanul is, meg igazából a világ is megszűnni látszik körülöttünk, mert csukott szemmel, hevesen doboló szívvel csak rá figyelek, csak őt érzem magam alatt, ahogy nekisimulok, ahogy csókol... nem, azt hiszem nem csak egy kicsit fogok még maradni.
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Szer. Jún. 25 2014, 20:04

Eszembe jut a szexista duma: az lenne a tökéletes nő, de megtartom magamnak. Röhögünk, másnak akarnám nem vaknak és némának.
- Maradjunk a meztelennél és nedvesnél, az mégiscsak jobban tetszik
Döntök "hosszas megfontolás" után.
Halkan súgom a fülébe mi mindent tennék vele közönség és nyilvános terület nélkül, de el kell, hogy rontsam a végét, seperc alatt elhiszem neki, hogy néhány mondat ahhoz még nem elég.
- Még sosem gondolkodtál rajta, hogy Szörnyellának milyen odalenn? Szerintem van valami kutyás fazona...
Barom vagyok, komolyan megkérdezem, ami a fejemben fordul meg, pedig nem szoktam kimondani, amit gondolok, sőt sokszor az ellenkezőjét mondom, de a lány olyan fesztelen, hogy egyszerűen tudok hülyének lenni mellette. Haha, el kéne vennem.
- Bár a tiedre inkább lennék kíváncsi
Csilingelek a fülcimpáján. Ez úgy néz ki, hogy miközben a fülébe, vagy ahhoz közel súgom az alábbiakat nyelvemmel meg-megérintem a cimpáját, aztán kicsit gyorsabban és kéjesebben, mielőtt újabb viccelődés következne.
- Mondták már
Köszönöm meg a bókot, aztán elgondolkodom mivel vesztegetném meg, az erőszak egyértelmű, azt nem kell magyarázni.
- Valami izgalmasat, olyasmit, amit mással nem tapasztalhatsz meg csak velem.[/color]
Tűnődök el hunyorogva. Verset nem írnék neki mert azt bárkitől kaphat, a csók is ilyen, bár a minőség is számít, sőt tulajdonképpen a szex is, akkor is, ha talán mind a ketten arra gondolunk.
- Tudok egy jó helyet, oda vinnélek, merész és izgalmas, tetszene ott várnálak egy kis finomsággal, mint például perzsgő és eper, az eperrel körbeszaladnám az egész tested, a pezsgőt pedig lenyalnám rólad, ja és az egészben az lenne a legjobb hogy nem lenn rajtam ruha.
Ha már segg dublőr vagyok basszus! Az arcmasszázsa nagyon tetszik, be is hunyom a szemeimet félig és hát a merevedő ifjabbiknak is jót tesz, a libabőröm sem múlik.
- Hah...ha velem lógnál nem úsznád meg a disznó...
Suttogom neki vissza reszketve, ő is közel van a fülemhez, a mondat végét már be sem fejezem.
- Persze ez a te hibád
Összepréselem a combjaim, de igazából ez nem segít és eléggé meredezik a dolog fölfelé. Legalább látványosság, a ferde torony, vagy ilyesmi.
- Azta...jól van, hová sietsz? Anyuka, pasi? Munka?
Aztán már csókol is és végre elég szenvedélyesen ahhoz, hogy a zászlóm teljes joggal álljon. A hajába kissé beletekeredem, de inkább élvezkedem azon, amit művel velünk, művelünk, hihetetlenül felhúz, ahogy akaratosabban csókol és én sem fogom vissza magam, mélyebben hatolok belé a nyelvemmel, beharapom az ajkát én is, hirtelen lendülettel fordítok magunkon egyet, ha hagyja, de ha nem, akkor most kicsit erőszakosabb leszek, rajta akarok lenni egyszerűen. Az állát csókolom végig gyorsan, aztán ismét belekapok az ajkaiba, szopom meg a nyelvét, nyalok a felső ajkán végig és csókolom sziporkázva, egészen még azt nem érzem meg, hogy néznek, valaki árnyékot vet fölénk és köszörüli a torkát. Biztos valami járókelő, mutatok is neki a középső ujjammal egy nemzetközit, hogy hol érdekel a tüdővésze.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Pént. Jún. 27 2014, 12:24

Jól szórakozom rajta, tetszik, hogy kimondja, amire gondol, és láthatóan ugyan arrafelé terelődnek a gondolataink.
- Meztelen és nedves? Azért tenned kell. - Nevetek fel, csak hogy ne higgye, hogy az a két szép szeme elég, hogy lecsússzon rólam a bugyi. Pedig egyébként de. Mondjuk ezt inkább a viselkedésével érte el, meg biztos van valami kisugárzása. Mostanában vagy én fogok ki ilyen pasikat, vagy egy ribanc lettem. De remélem, hogy előző, mert rettentően élvezem.
Hihetetlen, hogy elrontja a dolog végét, pedig már éppen tápászkodtam volna fel, hogy akkor go valamerre, erre tessék, de nem duzzogok, jól érzem magam, még így is.
- Őszintén? Tudod, én lány vagyok. És mi nem szoktunk mesefilm szereplőkön gondolkodni. Legalább is nem így. De én tuti nem. De most, hogy mondod... lehet az is fekete-fehér. - Persze, hogy végig gondolom, jó a kérdés, ez a srác nem normális, de ez eléggé tetszik, úgyhogy nem is érdekel a dolog. Ha hülyének néz, tegye, de szerintem azért van még mindig itt.
- Megsúgok neked valamit. Nekem nem Szörnyellás, ez tuti. - Halkan súgom a fülébe, csak hogy meglegyen a hatása a mondandómnak. És ez remélem jobban érdekli, mint az előbb említett nőé. A tettei minden esetre azt mutatják. Megborzongatja a bőrömet, ahogy a fülcimpámhoz ér az ajka, majd a nyelve is, és... nem szabad felnyögnöm túl hangosan tőle.
- És ennyit árulsz el belőle? Ez zsákbamacska, ugye tudod? De... legyen. Én benne vagyok. Adj olyan izgalmasat, amit csak veled tapasztalhatok meg. - Beleegyezek az alkuba, nekem ez teljesen jó lesz. Továbbra is áll a feltétel, ha nem valami baltás gyilkos. De ezt meg lassan el kéne engednem, mert nem tűnik olyannak. Sokkal inkább néz ki jó pasinak, aki király az ágyban. Apropó, ágy! Menni kéne. Hogy tereljem a gondolatot újra a szájára csókolok, a tarkójára szalad a kezem, ahogy magamhoz húzom. Bár ezzel inkább közeledünk a témához, mint távolodunk, de kit érdekel???
- Ez nagyon jól hangzik. Egy feltétellel. Rajtam sem lenne ruha. - Bólogatok egyből, az alhasam pedig összeugrál a gondolatra, hogy epret enne rólam, meg pezsgőt. Bár az utóbbi annyira nem vonz, mert ragadni fog tőle a bőröm. De üsse kavics, még abba is belemegyek, csak akkor menjünk!
Mosolyogva nézem az arcát, ahogy rajzolgatom, látom, érzem, hogy tetszik neki, fél óra alatt kiismerem ezek szerint néhány gyenge pontját, ami tök jó, majd tudom kamatoztatni. Többek között az ő javára. Na meg az enyémre is! A fülére csókolok, ahogy a fülembe suttog megint. Egyáltalán nem akarom megúszni a disznóságokat, vele meg főleg nem, mert eléggé bejön.
- Nem mondtam, hogy nem. De megsúgom, engem nem zavar. - Már hogy villant. Sőt, inkább hízelgő, csak addig maradjon nyugiban tényleg, amíg mondjuk eltűnik innen mindenki. Milyen jó is lenne egy jó kis viharjelzés, égszakadás, mindenki menekülne, mi meg ketten maradnánk itt, és nem kéne sehova menni. De sajnos a verőfényes napsütés nem ilyen folytatást jósol a találkánknak.
Örülök, hogy lassan lejár a szavak ideje, mert tényleg veszettül jól csókol, egyre jobban felhúz vele. Röhögve felsikoltok, ahogy átfordít minket, hogy ő legyen felül, hirtelen jött, de körülbelül kettő másodpercig foglalkozom a dologgal, mert újra átölelem, a tarkójára fogok, masszírozom, a hajába túrok, úgy csókolom a száját. Nem nagyon vigyázok rá, fogaimmal is végigkarcolom az ajkát, nyelvemmel az övét kergetem, és egyre inkább fogy a levegő.
És komolyan van olyan idióta, aki megszakít egy ilyen csókot? Muszáj vagyok kinyitni a szemem, és megnézni, hogy ki takarta el a napot, ami a bőrünket melegíti, bár szerintem jobban tesszük egymásét, mint a bizonyos égitest. A srác meg még csak hátra sem fordul, úgy mutat be a szabad kezével, a másik még mindig a hajamba van akadva, bár most nem érzem, remélhetőleg nem tép majd meg nagyon. Vagy pont de...
A keze után kapok, és visszahajtva az ujját az öklébe húzom le, miközben próbálok kimászni alóla.
- Jó napot! Épp menni készültünk, csak épp... száradtunk a napon. De már meg is vagyunk, és akkor mi most lépünk. - Vigyorgok nagyon a drága parkőrre vagy ki a rák ez. Tuti valami hivatalos emberke, mert kabátban meg hosszú nadrágban van, és normális, épeszű ember nem hord ilyet ilyen időben. De mivel mögüle süt a nap nagyon nem látom sem az arcát, se semmit. Gond vagy nem, de nem is érdekel. Igazából csak Henry érdekel, akinek jó lenne megtudni majd azért a nevét is.
- Ugye? Épp megyünk, csak... asszem ülünk még egy kicsit. - Felröhögök, ahogy végig nézek a srácon, és ha hagyja, akkor tényleg legalább ülő helyzetig feltornázom magam. Pedig nagyon nem szeretnék elválni tőle, továbbra is hozzásimulva elterülni... nah jelenleg ilyen vágyaim vannak. Meg még sokkal jobbak, de ahhoz sem kell eltávolodnom tőle jobban, sőt
Vissza az elejére Go down
Henry Drayton
Városlakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Kispap
Hozzászólások száma : 109

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Vas. Jún. 29 2014, 18:32

Kicsit összeráncolom az orrom, szoktam.
- Az úgy jobb, imádom a kihívásokat
Mondjuk nőknél eddig még nem tapasztaltam ilyesmit, mindig a könnyebb prédákat lestem, vagy fogalmazhatnék úgy is sosem tököltem, mivel vagy utaztunk és felesleges volt, vagy be voltam lőve. Az életem csak most kezd rendbe jönni, találnom kéne valakit és ha küzdök tudom, hogy édesebb lesz szemérme gyümölcse.
- Pasikon sem?
Ez érdekelne, bár kapásból egy épkézláb herceg sem ugrik be, Aladdin talán.
- Ja, szerintem is
Vigyorgok rá, pont erre akartam kilyukadni, vigyorom csak akkor vonaglik alább, amikor a fülembe súgja a kis titkát. Persze csak egy perc és a leáldozóban lévő csillag ismét felragyog, jobban mosolygom mint előtte, az ő szörnyellája még a disney hercegnőkénél is valahogy jobban érdekel. De ha már attrakció azért az tényleg durva lenne, ha befestené.
- Amph
Morgok jólesően, azonnal látni akarom! Kis zihálós levegőt veszek
- Sose fesd be, bármi is van ott
A farkam így is áll, ha még vizualizálom is kiszökik az éterbe, persze nem történik meg, hogy nem képzelem el, nagyon is élénken lebeg előttem a dolog, ahogy az is mit adhatnék én neki, amit senki más, ami bennem több mint akárkiben. Ötletem az van, de nemtom elég-e.
- Ha mindent elárulnék oda lenne a varázsa, kell a meglepetés egy disney hercegnőnek
Mert végülis Szörnyella is az, csak nem szó szerinti értelemben vett hercegnő. Kicsit elvont "hercegnő"
Mint a névtelenke. A csókja kárpótol és a bizsergés sem marad el a tagjaimban
- Ezt a feltételt el tudom fogadni
Nézek rá éhes ajkakkal, kell még belőle, egészen elandalít, amit csinál az arcommal, ugrál fel-fel bennem a pumpa a szelid élvezetek és a vad behatolási vágy közt. A cédrus pedig égnek mered, már-már poénos, de engem sem zavar nagyon, főleg ha ő is elégedett így gatyán keresztül a látvánnyal.
A csók pedig sok mindent kiöl belőlem, ami szelid, főleg ahogy túrja a hajam, tépi a szám, csak az alsó fertályom ér mindig hozzá, ahogy viszonzom a dolgokat hevesen jártatva benne a nyelvem és megszopva alaposan alsó, majd felső ajkait. Mire mindent elront valaki, megfordulni egyelőre nem tudok, mert egyrészt szembetalálkozna az egy álló farkammal, másrészt bele vagyok gabalyodva a hajába. Igyekszem úgy fordulni, hogy valahogy kijöjjek belőle, de ez így parancsra és főleg siettetésre nehezen megy.
- Megyünk jah, elmehet, mindjárt megoldom
A lány felül, én is próbálok, de így csak vele szembe ülök és az ölébe tornászom az álló dolgot, ami nem segít neki leülni. A haját viszont lassan lerázogatom a kezemről, szóval el tudok tőle húzódni.
- Egy ilyen nőtől öregem magának is állna, akkor is ha pornóra sem megy már
Nézek végig rajta, erősen impotens gyanús, úgyhogy fogom a lány kezét és felhúzom. Én meg úgy álló tökkel, zihálva meg kócosan iramodok vele neki a parknak, ha ő is jön persze, mert elszaladhat meg leállhat a parkőrrel csevegni, van lehetősége. Én nem vagyok kíváncsi a szent kioktatásra, balhézni meg a lányka előtt még nem kéne, hagy gondolja, hogy jó kisfiú vagyok.
- Szóval? Folytatjuk ezt parkőr mentes helyen? Vagy figyelj, látok benned fantáziát és nem akarom elszúrni, úgyhogy ha nem akarsz sietni elég csak ha meghívhatlak valamire, mint látod nagyon nehezemre esne, úgyhogy akkor muszáj lesz elárulnod a neved
Nekem az első lehetőség jobban tetszik, de most nem akarom elszúrni, úgy érzem, hogy ez annál fontosabb.

_________________

Smile! It's the second best thing you can do with your lips

Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Kedd. Júl. 01 2014, 21:22

- Hát, akkor itt az idő, hogy bebizonyítsd! - Rámosolygok, és a szájára csókolok, kicsit el is vesznék benne, csak éppen pont egy beszélgetésben vagyunk sajnos, így nem tudok. De nem bánnám, ha tényleg tenne azért, hogy lecsússzon a bugyim. Mondjuk amit eddig láttam belőle, az tökéletesen megfelelt.
- Nem tudom... én a meséket gyerek szemmel nézem, nem úgy, hogy milyen lehet a farkuk. - Nevetek fel, de ezek után tuti ráveszem valamelyik barátnőmet, hogy nézzük végig a Disney meséket, és elemezzük a szereplőket. Azt hiszem, a srác adott egy jó estét. Remélem még többet is fog, más értelemben is.
- Nincsenek ilyen terveim. De várj csak, téged mennyiben érint, hogy milyenre festem? - Húzom egy kicsit továbbra is az arcát simogatva, meg nagyon mosolygok közben, elég kényes kezd lenni a téma, és hát... mondanám, hogy találkozhattunk volna jobb helyen is, nem hiszem, hogy akkor is itt tartanánk. Márpedig nekem nagyon tetszik, hogy összebújva fekszünk, a keze a hajamban, és... hát... mind a ketten elég jól érezzük magunkat.
- Rendben. Ezt elfogadom, szeretem a meglepetéseket. Mindig izgulok tőlük, és utána olyan jó, mikor megkapod. Mint mikor karácsonykor kibontod a dobozt. Az annyira jó érzés, olyan izgatott vagy... lepj meg! - Bólogatok, hogy oké, ne áruljon el semmit, imádni fogom, ha meglep valamivel. Főleg az után, hogy Disney Hercegnőnek hív, az is nagyon hízelgő. Ők szépek meg okosak, és mindig mindent megkapnak, úgyhogy remélem, hogy én is így leszek vele, ugyanis jelenleg Henry-t szeretném. De őt nagyon.
Nagyon jó érzés átölelni a nyakát, magamhoz húzni, végigsimítani a hátán, és ahogy nekem simul... nah attól kezd vészesen fogyni a levegőm, és egyre hevesebben ver a szívem. Ízlelem a nyelvét, az ajkait, veszettül jól csókol, teljesen kikészülök tőle, és ezt nagyon élvezem. Ahogy a vérem száguld az ereimben tőle.
És akkor megzavar minket ez a tapló, én meg jól szórakozom, ahogy a srác próbál kigabalyodni a hajamból, ebben persze segítek neki, szeretném megtartani a nagy részét. A beszólása meg olyan édes, hogy egyből az arcára simítok, és a másik oldalára rápuszilok, hogy utána a parkőrrel továbbra sem foglalkozva a szájára csókoljak. Ő meg kézen fog, így felállunk és lelépünk, bár gőzöm nincs, hogy hova. Nekem igazából mindegy, csak tényleg menjünk valami olyan helyre, ahol nincsenek ilyen sokan.
- És elvesztenéd az érdeklődésed, ha azt mondanám, hogy folytassuk parkőrmentes helyen? - Mert engem is az első variáció vonz, de nem szeretném, hogy valami ócska kis ribancnak nézzen. De komolyan nagyon vágyok rá. Meg is torpanok, a kezénél fogva visszahúzom, és nekisimulok, hogy megcsókoljam.
- Menjünk! - Újra eltávolodom tőle, bár nagyon nehezemre esik, és húzni fogom, reményeim szerint kifelé a parkból. Igazából bárhova mennék, de jelenleg azt sem tudom, hogy hol parkolok. Így remélem, hogy a látszat ellenére az agyába is jut némi vér. A gondolatra elmosolyodom, újra visszatérek hozzá egy csókra, de tényleg kifelé tartok.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Jodie & Henry   Today at 15:40

Vissza az elejére Go down
 

Jodie & Henry

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-