Ismét nevetésre húzódik a szám, amikor felemeli a lábát. Sose tudtam komolyan venni, de ez most még rátesz egy lapáttal. Nick hirtelen csókjára nem tudok reagálni, csak öntudatlanul visszacsókolom, de szerencsére még időben észhez térek. Ez nem történhet meg, nem és nem. Viszont nem mozdul, olyan, mintha odafagyott volna. Bennem meg valami megindul, nem érdekel kapcsolatunk reménytelensége, nem érdekel, hogy ezentúl kerülni fogom. Elmosolyodom és csak azt teszem, amit a szívem diktál. A fiút sem kell unszolni, még erőteljesebben csókol, miközben lekapcsolja a villanyt. Nem vagyok normális, ez az egész helyzet nem normális, de nem tehetek róla. Túl sok volt a bor, most nem tudok normális döntéseket hozni. Képtelen vagyok rá, csak átkarolom ismét a nyakát és viszonozom csókjait.
-Egyre inkább. -válaszolok a két csók között feltett kérdésére, miközben ő egyenesen a szemembe néz, én pedig csak nézek vissza és állom a tekintetét.

Érdekesen hangzik a felvetés, majd hirtelen fel is kap és elindulunk véleményem szerint a hálószoba irányába, de csak a kanapén tett kitérő után érkezünk meg végül. Nem voltam sok pasival életem során, de egyértelműen Nick kapná a fődíjat, ha kéne díjaznom őket.
-Az biztos. -nem tudom mit érzek pillanatnyilag. Sok és ellentétes érzelmek kóvályognak a fejemben és nem tudom melyiknek higgyek. Az egyik szerint egy idióta vagyok és azonnal ki kéne dobnom Nicket.. vagy kizárni az erkélyre. A másik szerint meg kéne ismételni, ahogy ezt a fiú is felveti, miközben felém fordul és a karomat kezdi cirógatni. Nem tudom, mit is mondjak erre.
-Te alapjáraton az vagy. -mosolyodom el, úgy döntöttem, amíg nem tudom mit is akarok tőle, nem osztom meg. Vagy a fene tudja. Lehet jobb lenne, ha legalább azzal tisztában lennék, ő mit gondol pillanatnyilag.
-Azt hiszem, egy ideig nem iszom bort. -random kijelentés Giselletől című jelenetet láthatják, kedves nézőink. Valószínűleg az alkohol még mindig hatással van rám, az mondathat velem ilyeneket. És csak is az vehetett rá, hogy engedjek ennek a.. Nicknek. De tényleg, talán ez lesz az újévi fogadalmam: nem fekszem le többet enyhén ittas állapotban számomra irritáló és idegesítő emberekkel. Pontosan, ez jó lesz. És be is fogom tartani.

Továbbra se tudom, pontosan mi jár a fejemben, de nem akarom,hogy ezt a fiú megtudja. Elég, ha én fogok kattogni rajta egy darabig, végül is itt vannak az ünnepek, időm, mint a tenger, legalább lefoglalom magam.
-Basszus. Egyezzünk ki egy képzeletben hozzám vágott párnához. -mosolyodom el, majd tovább nézem a plafont, valahogy most az tűnik az egyetlen biztos pontnak az életemben. Elmosolyodom a fiú kérdésén, de válasz nélkül hagyom. Nem tudom, mit is akarok. Azt hiszem, ez közben neki is leesett, így hát a szemembe néz és úgy kezd bele mondandójába. Őszintének tűnik és ha jobban belegondolok, tuti körberöhögtem volna délelőtt azt, aki azt mondja, ide lukadunk ki estére. Mintha minden hirtelen egy kicsit megbolondult volna. Nem is kicsit. Maga felé fordítja az arcom mosolyogva és tovább folytatja. Mosolyra húzódik a szám, úgy érzem mondanom kéne valamit, de nem tudom pontosan mit is.
-Nem tudom mit akarok. Ma délelőttig utáltalak, már bocsi. Mindent összezavartunk. -mondom egy keserédes mosollyal az arcomon, majd átkarolva a fiút a mellkasára teszem a fejem és csak figyelem a szívverését, hátha az megnyugtat.
-Viszont azt be kell vallanom, hogy ma jól éreztem magam veled. Pedig nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom. -mosolyra húzódik a szám, tényleg nem gondoltam volna, hogy így alakul az este és fogalmam sincs, mit is akarok ezentúl.

- Akkor képzeletben megdobtalak egy párnával, mert ott egyikőnk sem lusta felvenni őket. Az alkaromra támaszkodva kicsit felülök és lenézek az ágyról. Szép kis rendetlenséget csináltunk. Visszahuppanok és belekezdek a hangulatromboló monológomba.
- Egészen délelőttig? Ez fájt. Színpadiasan a szívemhez kapok és halálomat játszom. Bár egyértelműen nem mondott sok újdonságot.
- Néha fel kell kavarni az állóvizet, de ha megnyugtat nem csak nálad kuszálódtak össze a dolgok. Sóhajtok egyet, majd miután rám dől megkönnyebbülve elmosolyodom és félkézzel átkarolom.  
- Talán nem az az idióta, egoista barom vagyok, mint, akinek hiszel. Végig gondolom előző mondatom.
- Bár de, tényleg az vagyok, de legalább bevallom Elég végig gondolni az estét. Ha ezek ellenkezőjét testesíteném meg, már régen otthon aludnék, szépeket álmodva.
- Annak nagyon örülök ha így gondolod. Nyomok egy puszit a fejére. Órákig el tudnék heverészni így. Csörög a mobilom...valahol. Meghallom a csengőhangot. Megölöm a húgomat.
- Ezt nem én állítottam be, nehogy azt hidd. Kiáltok vissza a szobába, miközben a kanapén heverő farmeremből kihámozom az telefont. A megkésett, rossz időzítésű telepátia.
- Basszus Amy, hogy a francba tehettél be magadnak Lana del Reyt? Mérgelődök, de a húgom, teljesen kifordulva magából üvölt, úgy, hogy el kell tartanom magamtól a készüléket.
- Nicholas Hill, hol a jó büdös francban vagy? A rohadt életbe azt mondtad itthon leszel és ne vigyek kulcsot.  Itt állok a lakás előtt és már két órája próbállak utolérni.
- Nyugi, lassan megyek. Nem nagyon tud érdekelni testvérem idegrohama.
- Nyugi? Nyugi?! Mégis hogy nyugodjak meg te barom?! Most azonnal indulsz, ha magával az elnökkel teázol is éppen.
- Nem az elnökkel teázok, annál sokkal jobb. Egyszerűen imádom húzni az agyát.
- Hidd el, hogy leszarom mit csinálsz. Tíz percet kapsz. Végszó és kinyomott. Tekintve a húgom hangerejéből az első emeleti lakók is hallották így kétlem, hogy Giselle fülét elkerülték volna felém intézett kedves szavai.
- Családi balhé és nem, nem szeretem Lana del Rayt. Teszek még egy erőteljes utalást a csengőhangomra. Útközben megtaláltam a boxeremben támasztom az ajtófélfát. Közelebb megyek és leülök az ágy szélére adok egy hosszúra nyújtott búcsúcsókot.
- De már tényleg mennem kell, mert nem egy tetthelyi golyó, hanem a húgom fog megölni. Viszont maradj csak, kitalálok. Felegyenesedem és a ruháim után kezdek kutatni. A fekete inget nem találtam meg csak az alatta levő fehér rövid ujjút. Legalább lesz indokom visszajönni. Felveszem a ledobott borosüveget, de már közel sem szorítom annyira agresszívan. Elégedett mosollyal csukom be magam mögött az ajtót és fejcsóválva jövök rá, hogy a harmadik fogadalom még az óévben teljesült.