Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Szer. Márc. 12 2014, 21:33

Kellemes tavaszias időre ébredt LA népe. Mármint itt tavaszias, máshol egy hűvösebb nyárnak is simán elmenne az időjárás, nagyjából 20 fok, napsütés, pont tökéletes egy kis szabad levegős programhoz. Nem is tétovázom sokat, egy hosszúra nyúló nyújtózkodás után felkelek, elszáguldok tusolni, felkapok valami tavaszias ruhát, a táskámba pedig besüllyesztek egy könyvet, a telefonomat, hozzá az elmaradhatatlan fülesem és már indulok is. Nem jutok túlságosan messze, a sarkon eszembe jut,hogy igazán vihetnék magammal egy pokrócot is, hátha sok embernek eszébe jutott a mai napot a parkban tölteni, mert akkor bizony nem lesz hely a padokon. Vissza is szaladok kedvenc kék-fehér kockás pokrócomért, majd azt is beletuszkolva a táskámba indulok el immáron másodszorra a legközelebbi zöldövezet irányába. Szeretem ezt a parkot, mindig nagy a nyüzsgés, de mégis nagyon jól ki lehet pihenni magunkat. És mindig összefut az ember egy-két ismerős arccal, hát még ilyen jó időben. Útközben teszek egy kis kitérőt, csak egy utcával arrébb van a kedvenc kávézóm, így beszaladok egy vaníliás latte machiatoért és már folytatom is az utam egy kis mintás elvitelespohárral a kezemben. Megérkezve a parkba, mosolyogva látom,hogy nem én vagyok az egyetlen ember, aki itt tervezte tölteni a napját. Egész családok költöztek ki pokrócokkal, kajával megtömött kosarakkal és játékokkal. Hát igen, ez maradt ki az én gyerekkoromból. Mosollyal az arcomon pakolok le egy naposabb helyre, de azért egy kis árnyék is felfedezhető a pléd csücskénél és elhelyezkedve előkutatom a könyvet, majd neki is állok olvasni, napszemüvegemet pedig hajpántként használva feltolom a fejem tetejére.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Szer. Márc. 12 2014, 22:02

El kell mennem futni. Muszáj. Régen nem sportoltam már, aminek a hiányát egyre jobban érzem. Pár hónapja aktívan jártam konditerembe, most jó ha havonta kétszer benézek valamelyikbe. Reggelente pedig kilométereket rohangáltam a tengerparton, de fáj belátni, elpunnyadtam. Nyöszörögve mászok ki az ágyból, iszok egy erős kávét, és 'mostébredtem' fejjel, meg sem borotválkozva indulok el a park felé. A tőlem megszokott laza elegancia helyett egyszerű, fekete rövidnadrágot és fehér rövid-ujjú pólót viselek. Azért mégsem fogok öltönyben edzeni.  Fülembe teszem a fülhallgatót és max hangerőn bömböltetve kezdek neki a köröknek. Rajtam kívül még néhány elszánt idióta futkos lelkesen, a parton többen szoktunk lenni...és ott nincsenek leplezetlenül bámészkodó famíliák. Fél óra után megállok egy percre pihenni, amikor a szemem sarkából észreveszem Gisellet. Nem, nem fogok odamenni hozzá. Mivel eléggé előtte pihegek lehet ő is felfigyel rám. Nem érdekel. Ismét nekiiramodok, háromszor elfutva mellette, görcsösen magam elé tekintve és a IPodból áramló basszusra koncentrálva. Nincs konkrét okom miért akarok ennyire elzárkózni tőle, de eldöntöttem, hogy nem fogok többet kattogni rajta. Próbálkoztam már eleget, nem csinálok teljesen hülyét magamból. Amikor azonban már nem tudom tovább tettetni, hogy nem látom, megállok, kiveszem a fülest és szuszogva köszönök.  
- Heló, hát te? Semmi poénkodó megjegyzés vagy fellelkesült mosoly. Száraz, tárgyilagos hangnem, nem ezt szokta meg tőlem, de egyszer én is lehetek kegyetlen.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Szer. Márc. 12 2014, 22:13

Teljesen belemélyedek a könyvbe, már az első oldalai rabulejtettek. Pedig féltem, hogy túl vaskos és sose fogok a végére érni, de úgy tűnik, tévedtem. Azért néha nem ártana egy kicsit pihentetni a szemem, nem szándékozom szemüvegessé válni ilyen korban. Ha már eddig meg voltam nélküle, akkor megpróbálok továbbra is ügyelni az épségére. Épp ezért tartok néha egy kis szünetet, bele-bele kortyolok a kellemes hőfokúra hűlt lattemba, és nézegetem a családokat. Olyan boldognak tűnnek, semmi gondjuk, közösen játszanak, nevetgélnek, vannak akik még társast is hoztak. Legszívesebben áthúznám a pokrócom hozzájuk és beszállnék én is a játékba. De inkább itt maradok. Annál is inkább, mert ismerős hang üti meg a fülemet. Na Nick lett volna az utolsó, akire gondolok, hogy ma összefutok vele, de tessék. Egyszerűen nem tudom kikerülni, mindig egy helyen lukadunk ki.
-Ó, szia. Unatkoztam otthon és láttam milyen gyönyörű idő van, gondoltam kezdek magammal valami értelmeset, ezért kiköltöztem egy pokrócra. És te? Csak nem feltámadt benned a sportolás iránti vágy? -kérdezem egy mosollyal az arcomon. Mióta vagyok én ilyen kedves? És főleg a fiúval? Azt hiszem, kicsit bűntudatom van még mindig a múltkori miatt, lehet, hogy tényleg kicsit erősen sikerült kifejtenem, miért is nem bírom. Már gondoltam rá, hogy felhívom és megpróbálom megmagyarázni, de aztán lebeszéltem magam róla. Nick erős srác, vagy legalábbis szereti, ha annak látszik, úgyhogy jobb nem méginkább olajat öntenem a tűzre. Meg fogja emészteni és minden rendben lesz.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Csüt. Márc. 13 2014, 21:32

Feldúltan rovom a köröket, haragudván az Univerzum iróniájára. Az elején még vicces volt, hogy mindig Gisellebe botlottam, sőt talán kerestem is a tekintettemmel mindenhol, főleg az utóbbi hónapokban, de még időben lezártam magamban mindent.  Jó talán nem teljesen időben, de lezártam. Viszont már kezd kínossá válni, hogy görcsösen nem nézek még csak felé se, lehet, hogy észre is vett én pedig nem akarom, hogy gyanakodjon vagy elkezdjen elméleteket gyártani. Inkább köszönök, hidegen, távolságtartón. Mintha fel cserélődtek volna a szerepek.
- Valami olyasmi.Abban bíztam egy pár óra futással minden felgyülemlett feszültségemet levezetem majd. Igyekszem nem idegesnek tűnni, bízva benne, hogy nem tűnik fel neki a dolog.
- Mit olvasol? Érdekelnek az emberek irodalmi igényei. Mindenkitől megkérdezem ezt akinél könyvet látok. Rutinszerűen, tárgyilagosan. Beljebb lépek a fűre, a futópályáról, mivel épp egy szépen szólva molettebb nő kis híján fellökve engem, gurul el mellettem.
-B*szmeg. Morgom halkan az eldöcögő asszonyság után. Be van dugaszolva a füle szóval nem hallhatta meg, de az sem érdekel ha elért hozzá a szívből szóló jókívánság, most nem. Most senki nem érdekel.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Pént. Márc. 14 2014, 15:08

Élvezem a napsütést és, hogy végre élvezhetem a teljes nyugalmat. Ám ennek is vége szakad egyszer, nem is olyan soká, amikor Nick hangja üti meg a fülemet, így magam mellé téve a könyvem szóba elegyedek vele. Nem tudom miért érzek bűntudatot, hiszen végül is csak az igazat mondtam meg neki, de mégis úgy érzem, kicsit talán nyersre sikerült, megtette volna a kozmetikázott változat is. De most már mindegy. Viszont nem akarom felhozni, hátha túltette magát már rajta és már csak én stresszelek ilyenek miatt.
-A nagy Gatsbyt. Megnéztem a filmet és gondoltam elolvasom, mert néhány részt nem teljesen értettem. -felelek a kérdésére egy mosollyal az arcomon, miközben a kezemet napellenzőnek használva nézek fel hunyorogva a fiúra, hiszen így is belesüt a nap a szemembe. Hát igen, ez az egy átka van a napsütésnek, hogy kis híján megvakítja az embert.
-Ejnye, Nick. Nem beszélünk csúnyán random futni próbáló emberekkel. -szólok rá nevetve a fiúra, majd eszembe jut, hogy még nem is nagyon hallottam csúnyán beszélni. Lehet, hogy moderálta magát mellettem, vagy csak nem jött még ki belőle.
-Amúgy hogyhogy a parkba jöttél futni? Ilyenkor a parton sokkal kellemesebb. -na nem mintha nagy futásszakértő lennék, hiszen nem is tudom mikor futottam már utoljára, de én így képzelem, na meg a körülöttem élő emberek is ezt mondják, biztos igazuk lehet.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Pént. Márc. 14 2014, 15:44

Csapzottan, lefáradva cövekelek le a pálya szélén egy pillantást vetve a könyv borítójára.
- Ez jobb. Fitzgerald stílusa zseniális. Jegyzem meg kommentárként, hogy azért mégse tűnjek annyira szűkszavúnak. Miután majdhogy nem feldöntenek, idegesen lépek és még morcosabbá válok, annak ellenére, hogy eddig sem túl jókedvű ábrázatom. Ez nem az én napom.
- De a random futni próbáló emberek nézhetnének maguk elé. Dünnyögöm a nő után nézve. Remélem elesik a cipőfűzőjében.
- Már unom a partot, tömegnyomor van. Ismét kényszerűn beljebb lépek, mert mögöttem egy anyuka próbál egy terebélyes babakocsit eltolni.
- Ma senkinek nem tetszik az, ahol éppen vagyok?!Mérgelődöm idegesen hátra felé lesve. Várom mikor akar elmasírozni mögöttem a hadsereg és a városi rezesbanda. Kicsit úgy érzem magam, mint valami durcás óvodás, sőt talán úgy is viselkedem. Korán keltem, álmos vagyok és még ez is...
- És, hogy vagy mostanság? Tőlem szokatlanul keveset beszélek, ezt is csak az illem kedvéért tettem fel. Nem akarok bunkónak tűnni.  
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Pént. Márc. 14 2014, 15:55

-Igen, ebből a nagyjából 5 oldalból én is azt szűrtem le. De majd kiderül, milyen a továbbiakban. -mi a fenéért beszélek ennyit? Ez tőlem nem túlzottan megszokott, de azt hiszem még mindig azon kattogok legbelül, hogy megsértettem és ezzel próbálok kompenzálni. Egyáltalán miért érdekel, haragszik-e rám? És nyilván nem haragudhat, ha idejött beszélgetni, szóval tényleg nem értem mi bajom van. Nevetve hallgatom a dünnyögését. Pont, mint egy óvodás.
-Najó, ha gondolod megtűrlek a plédemen, itt már talán nem sétál át rajtad senki. De felőlem megvárhatod a következő turista csoportot,hogy fellökjenek. -mosolyodom el, tényleg nem kötelező leülnie, én csak jófej vagyok és felajánlottam. De persze az sem zavar, ha átmasírozik rajta egy rezesbanda a következőkben.
-Egész jól, bár kissé elfoglalt voltam a múlt héten. De végre újra szabadság. Na és veled miújság? -érdeklődöm, hiszen megkívánja az illem, meg tudja a fene miért, de még talán kíváncsi is vagyok rá. Tényleg nem értem miért, hiszen én elvileg nem bírom a fiút.
-Na és sikerült már rendőrautót lopnod? -kérdem nevetve, de azért nem túl hangosan, hiszen elég hülyén hangozhat még maga a kérdés is, nemhogy az elgondolás mögötte. De hát istenem, Nicktől nem vártunk mást, csak hülye ötleteket.
-Jut eszembe, a ciki sztorit nem mesélted el, pedig én kíváncsi voltam rá. -az aranyos sztorit már sikerült megtudnom, de érdekel a ciki is, hiszen azon lehet igazán jót röhögni.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Pént. Márc. 14 2014, 17:26

- Tetszeni fog. Utalok még egy tényszerű mondattal a regényre, mielőtt a kis család eloson mögöttem. Giselle ajánlata hallatán ledobom magam mellé.
- Gondolom. Válaszolok fázis késve egy halvány mosollyal. Ma talán először vágok kedvesebb fejet, de azért nem tart sokáig. Egészen felüdülés ülni ennyi futás után. Csúnyán kiestem a formámból.
- Miért mi dolgod volt? Kérdezem ismét, elkerülvén ezzel azt, hogy nekem keljen többet beszélnem.
- Még nem, majd talán Washingtonban... Amint kimondtam a mondatot tudatosul bennem, hogy ő még semmit nem tud arról, miért hozom fel a fővárost, de nem magyarázkodom, a remény, hogy elsiklik ezen apró részlet felett megmaradt még.
- Azért, mert te sem meséltél nekem. Vágok vissza ismételtem egy pillanatra a megszokott és nem a goromba öregúr Nicket hozva.
- Ha megosztasz velem valami nagyon  égő dolgot elmondom. Ajánlok üzletet. Egyértelmű, hogy ő sosem avatna be múltjának piszkos foltjaiba, így én is védve vagyok.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Szomb. Márc. 15 2014, 12:32

Egy, az arcomon megjelenő mosoly jelzi,hogy eljutott a tudatomig a fiú véleménye, de már nem reagálok rá semmit, inkább helyet kínálok neki, mielőtt tényleg fellöki valaki, bár meg kell hagyni, vicces helyzet lenne.
-Elvállaltam egy portfóliófotózást és elég sok munka volt vele, mire lebeszéltünk minden részletet, megcsináltuk a képeket és utána kiretusáltam őket. Szóval nem is volt nagyon időm semmire, de nagyon megérte, tök sok tapasztalatot gyűjtöttem. -mesélem lelkesen, hiszen lényegében életem első rendes fotós munkája volt, ha a partifotózást nem számítjuk bele. Bár arról nincsenek épp jó emlékeim, főleg a végéről, úgyhogy azt el is felejteném leginkább és akkor viszont ez lesz az első munkám. Kis fáziskéséssel, de leesik, hogy Nick mintha a fővárost emlegette volna. De minek megy ő oda?
-Ó igen, Washington tele van rendőrautókkal. Apropó, hogyhogy mész a fővárosba? Csak nem egy előrehozott nyaralás? -érdeklődök, de azért remélem a hangomon nem lehet hallani, hogy tényleg nagyon kíváncsi lettem, mi dolga lehet neki az ország másik felében.
-És honnan tudjam, hogy betartod az alkut? -nézek kérdőn a fiúra. Sosem bíztam benne, nem tudom miért, de ez ilyen reflex. Mióta csak ismerem, tartok tőle, egyszerűen képtelen vagyok megbízni benne, magam sem tudom miért.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Szomb. Márc. 15 2014, 16:14

- Akkor örülök. Nyugtázom a beszámolót tömören.  Ezernyi kérdéssel tudnám bombázni még, hogy kinek csinálta pontosan, milyen célból, mennyire ment simán a munka, de inkább magamban tartom őket, helyettük óvatlanul elejtek egy részletet, amit még nem tud. Sajnos felfigyelt rá, sőt lelkesebben csap le az információ morzsára, mint gondoltam.
- Felajánlottak egy baromi jól fizető állást. Ha elvállalom a diploma után odaköltözhetek, szóval pár hónap és magam mögött hagyhatom Los Angelest. Hét végé felé kell visszahívnom őket, mert kértem egy kis gondolkodási időt, de nincs túl sok dolog, ami itt tartson szóval...Hiába próbálok, nem tudok teljesen lelkesedni a Washingtonért, de ez a hangomból nem vehető ki. Persze, hogy nem, mikor olyan tárgyszerűen magyarázom a helyzet jelenlegi állását, mintha csak az aktuális időjárást ecsetelném. Egy pillanatra a távolba révedek összeráncolt szemöldökkel, még az állásajánlaton filózva. Éjszakákat forgolódtam, pro és kontráztam, de nem jutottam egyről a kettőre. Következő kérdésére azonban ismét felvillan a pimasz mosolyom.
- Kénytelen leszel megbízni bennem... Lassan időszerű lenne Fejezem be magamban a mondatot újból 'minden mindegy' fejet vágva.
- Amíg eldöntöd addig elmegyek kávéért, hozzak neked is? Feltápászkodom és elindulok a pár lépéssel arrébb kitelepült kávéstand felé. Ha Gis kér, neki is veszek egyet, ellenkező esetben egy darab méregerős dupla koffeinbombával ülök vissza mellé.
- Szóval? Érdeklődöm belekortyolva a forró italba.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Szomb. Márc. 15 2014, 16:57

Furcsállom, hogy ennyire szótlan ma a fiú, de nyilván kifáradt a futás során és csak ennyi lehet a probléma. Gondolom. Mosollyal az arcomon hallgatom a beszámolóját Washingtoni jövőjéről, bár Nick eléggé tárgyilagosan adja elő, nem tudom miért nem lelkesül én a helyében baromi lelkes lennék.
-Ez tök jó. Mindig is tudtam, hogy egy piszok mázlista vagy. -lelkesülök helyette is, hiszen tényleg hatalmas lehetőség, ezzel megalapozhatja a karrierjét. Nem sok embernek adatik meg ilyen, úgyhogy nem értem miért ne élne vele. Hiányozni fog LA-ből, de azért ezt nem kell tudnia, menjen csak, hiszen ezen múlhat a jövője.
-Igen, egy Nickhiatot, légyszi. Ha az nincs, akkor egy jegeskávé is megteszi. -mosolyodom el, majd miután elmegy ismét ottmaradok a sok kisgyerekes család között egyedül. Nem tudom milyen ciki sztorit mesélhetnék neki, na nem mintha nem lett volna épp elég életem során, de azért a legcikibbekbe nem fogom beavatni, annyira nem vagyunk jóban. Miután visszaérkezik és kezembe nyomja a jegeskávém, belekortyolok, majd kénytelen kelletlen belekezdek egy sztoriba.
-Szóval. A középsulis ballagásunkon nekem kellett beszédet mondanom. Volt az iskola parkja közepén egy szökőkút, akörül tartottuk az ünnepséget. Természetesen amikor mentem volna a mikrofonhoz, ami a szökőkút előtt volt, megbotlottam a zsinórban és egyenesen a vízben landoltam. Mondani sem kell, hogy alapos fejmosásban volt utána részem az igazgatótól, mert szégyent hoztam az iskolára, ilyen még az intézmény fennállása során soha nem történt. Hát én elintéztem, hogy legyen ilyen is. -nevetek fel. Akkor nagyon cikinek éreztem, nem is mertem jó ideig olyan emberek közelébe menni, akik ott voltak. És a szüleim is rettenetesen kiakadtak, hogy szégyent hoztam rájuk és hogy fogják ezt a sötét foltot kijavítani az ő kis látszatvilágukban. Nem tudom mit rugóztak rajta ennyit, hiszen annyira azért nem nagy ügy.
-Na de most te jössz. Figyelek. -mosolyodom el, miközben belekortyolok a jéghideg italba. Nagyon jól esik most, hiszen nagyjából 2 órája ülök a tűző napon. Mikor ez tudatosul bennem, igyekszem is egy kicsit az árnyékba húzódni.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Vas. Márc. 16 2014, 15:34

-  Na igen, mázlista.Mélázok el, némi iróniával a hangomban. Akárhogy is nézzük, többen ölnének ezért a munkáért én pedig úgy kezelem, mintha a sarki kisboltba hívtak volna eladónak.
- Még mielőtt elköltözöm kapsz egy Nickhiátót búcsúajándéknak. Mosolyodom el és elmasírozok a kopott pólós eladó felé.
- Parancsolj. Nyújtom át neki a jegeskávét és kíváncsian hallgatom a sztorit. A közepe fele már erősen rázni kezd a röhögés, ahogy elképzelem a helyzetet.  
- Vonzod a szökőkutakat. Nevetek fejcsóválva, elfelejtve közben, hogy én ma goromba és kiállhatatlan leszek. Kortyolok egyet a feketémből és lassan visszarázódva a normális állapotokba én is belekezdek.
- Még gimnazista voltam, utolsó éves, és egy alkohollal belengett péntek esti buli után gyalog indultunk haza páran, elég jó kedélyállapotban. Mivel egyikőnk sem volt még huszonegy, nem akartunk rendőrökkel összefutni, nehogy igazoltassanak minket. Szerencsétlenségünkre két sarokkal odébb állt egy zsaru és én hirtelen ötlettől vezérelve, elfutottam előtte és ő persze ott loholt a utánam. Egy laza negyed órás sprint után végül is utolért, de nagyon jól kivágtam magam a helyzetből az 'Akkor most én vagyok a fogó' felkiáltásommal. Természetesen neki ez nem tetszett annyira, megszondáztatott, kérte a papírokat és bevittek. A haverjaim a távolból röhögtek és videózták, miközben én beülök a villogó kocsiba. Behívták a szüleimet, akik már kezdtek hozzászokni, hogy hetente kell kimenteni engem vagy az igazgatónál, vagy a hatóságoknál vagy egyéb helyekről. Másnap reggel megpróbáltam beetetni a fiúknak, hogy lenyúltam az autót egy körre, amire megkaptam, hogy ezt csak akkor hiszik el, ha még egyszer megcsinálom. Azóta akarok elkötni egyet. Idézem fel az ezeréves emléket nevetve.
- Már akkor is jó gyerek voltam... Kacsintok vigyorogva.
- Komolyan meg kellene írnom a kamaszkoromat...kevés embert csaptak ki kis híján azért, mert tehenet csempészett az iskola tető teraszára...tuti sikerem lenne. Kezdtek ténylegesen visszatérni eredeti önmagamhoz, hiába, nem tudok sokáig haraggal viseltetni irányába. Idegesítő dolog, de ha az ország másik felében fogok lakni egy poros albérletben ez a problémám is talán megszűnik.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Vas. Márc. 16 2014, 16:01

-Reméltem is. -mosolyodom el. Tényleg könnyen Nichiátófüggő lesz az emberből, ha kicsit is nem vigyáz. De ez a gond is megszűnik majd, ha az ország másik felén lesz, hiszen onnan nem fog nekem ilyen finomságot gyártani, a receptet pedig tuti nem hagyja itt, ahhoz túl titkos.
-Tényleg, mikor is indulsz? -érdeklődök hiszen ez lényeges. Fura, eddig bármit megadtam volna azért, hogy nyugodtan mászkálhassak a városban és ne fussak vele össze, most pedig lehet, hogy még hiányozni is fog egy kicsit.
-Köszönöm. -belekortyolok a hűvös italba. Nagyon jól esik, főleg, hogy már jó ideje itt aszalódok a napon és még csak fel sem tűnt a nagy olvasás közben, ideje egy kicsit árnyékba húzódni, különben ezúttal önként landolok egy közeli szökőkútban. Bele is kezdek a ciki sztoriba, hiszen nem úszom meg, ha tudni akarom az övét, kénytelen vagyok mesélni.
-Hát, nem ez az egyetlen, amibe belepottyantam már. -nevetek fel, de tényleg valahogy mindig egy szökőkút mellett sikerül megbotlanom. De többféleképpen is kiviteleztem már, volt, hogy háttal estem bele, volt, hogy meglöktek, de a legrosszabb akkor is a ballagásos marad. Nevetve hallgatom a fiú történetét, na erre azért nem gondoltam volna.
-Hát, nem lennék a szüleid helyében. -nevetek továbbra is. Nem lehet egyszerű Nick szüleinek, hiszen állandóan mehettek őt kimenteni, nem csodálnám, ha beleőszültek volna, mire a fiúk egyetemre ért.
-Egy tehenet? És mi volt az indíték? Vagy csak úgy érezted, meg kell mutatnod szegénykének a várost? És egyáltalán honnan szedtél egy tehenet? -érdeklődök továbbra is egy széles mosollyal az arcomon, majd belekortyolok a hűsítő italba. Máris jobb. És kezd visszatérni a régi Nick, ezek szerint kipihente a futás fáradalmait.
-Azért, ha egyszer mégis könyvírásra vetemednél, meglephetsz nyugodtan egy tiszteletpéldánnyal. Most már a címemet is tudod. -ha már egyszer olyan messze lesz, legalább valami életjelet küldhetne. Ennek megfelel egy általa írt könyv is... legalább tudom majd, hogy nem hiába van ott.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Vas. Márc. 16 2014, 16:36

- Még az se biztos, hogy egyáltalán indulok. De ha megyek, akkor júniusban. Bölcsen elmenekülök a hőség elől. Ez is egy pont volt a Pro listámon,egy elég erős érv.
- Tudod, hogy ebben semmi koffein nincs, ugye? Kérdezem cinikusan a tejszínhabos hideg löttyre bizalmatlan pillantásokat lövellve. Én maradok a jól bevált egyszerű, dupla kávémnál, amit majdnem félrenyelem az instant röhögőrohamtól, amit Gis története vállt ki belőlm.
- De egytől már megmentettelek. Utalok vissza közös vásárlásos élményünkre mielőtt én is sztorizni kezdenék. Elégedetten látom, ahogy hol döbbenten, hol hitetlenkedve, hol nevetve hallgatja a lássuk be, elég abszurd esetet.
- Ügyvédek, ez a dolguk. Én csak nem akartam, hogy munka nélkül maradjanak. Kár, hogy ők nem értékelték a jó szándékomat. Vigyorodom el, mint egy csibészes kisfiú, ami még szélesebbre húzódik arcomon, amikor rákérdezd a tehénre.
- Maradjunk annyiba, ha szükséged lenne egyre, tudod hol találsz. Zárom le diplomatikusan a dolgot egy sejtelmes mosollyal.
- Ez csak természetes. Majd meglátogatlak. A kávés poharat a hasamra téve dőlök el a pléden. A lábam lelóg, a fejem a napon van. Annyira még nem süt, hogy bajom legyen tőle, szimplán csak élvezem csukott szemmel, hogy meleg van.
- Jut eszembe, mi van Georgeval? Kérdezem természetes nem törődöm egyszerűséggel annak ellenére, hogy komolyan érdekel találkozott-e azzal a nyikhajjal, akinek pár korty győztes whiskyt köszönhetek, minden hátsószándék nélkül...majdnem minden hátsószándék nélkül.

Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Vas. Márc. 16 2014, 16:53

-Miért nem biztos? Mi tart vissza? Más emberek ölnének ezért az állásért. -nem értem, hogy lehetne egy ilyen állásajánlatot visszautasítani. Arra már biztos valami nyomós indok kéne, de nem hiszem hogy olyat fel tudna hozni, hacsak nem a családja miatt, áh nem hinném.
-Igen, de kettőnk közül csak te vagy koffeinfüggő. -kacsintok a fiúra, majd belekortyolok a jéghideg italomba. Annak ellenére, hogy nincs benne koffein, az íze nagyon is jó, úgyhogy legközelebb is ilyet fogok venni, ha arra vetemednék, hogy visszatérek.
-Valóban. -mosolyodom el, bár akkor épp a pokolra kívántam volna inkább, hálálkodás helyett. Nem tudom most hogy reagálnék, ha megmentene egy újabb szökőkúttól, de nem szeretném kipróbálni, már csak elővigyázatosságból is elkerülöm eme vízlelő helyeket.
-Ejj, milyen figyelmes gyermek vagy. Nem is értem, miért nem örültek neked. -mosolyodom el. Bizonyára Amyvel azért kevesebb gondjuk volt. Kész szerencse, hogy nem két Nickkel áldotta meg őket a sors, mert akkor már tuti diliházban lennének vagy a két gyereket csapták volna agyon és akkor pedig börtönben tengetnék mindennapjaikat.
-Hm, ezt megjegyzem. Egyszer még szükségem lehet LA közepén egy tehénre, sose lehet tudni. -nevetek fel. Elképzelem, hogy az egyetemre beballagok egy tehenet húzva magam után vagy esetleg kihozom egy közeli parkba legelészni. Nem lenne egy hétköznapi látvány, az tuti.
-Ez kedves. Kíváncsi leszek az élménybeszámolóidra. -mosolyodom el. Most először érzem, hogy lehet időközben kicsit megkedveltem a fiút. Ez fura, pedig életemben nem gondoltam volna, hogy utálaton kívül mást is érezhetek iránta. De ez csupán haverság, semmi több.
-George? Hát, szörnyű bevallani, de igazad volt. Tényleg rettentően unalmas. Remélem, most örülsz. -nevetek fel, majd követve Nick példáját, én is hátradőlők, élvezve a napsugarakat.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Vas. Márc. 16 2014, 18:51

- Neeem tudooom. Nyögök fel fájdalmasan.
- Hihetetlen fizetés, szakmailag tökéletes pozíció és hatalmas megtiszteltetés, hogy ilyen fiatalon egy ennyire befolyásos cég érdeklődik irántam. Szóval tényleg nem tudom miért nem röpködök örömömben. De ne aggódj, nagy valószínűséggel pár hónap múlva már nem fogsz random belém botlani.   Ennek valahol én is örülök, most már örülök. Jobb lesz ha nem kerülgetjük egymást.
-Ma még csak ez a második! Dicsekszem büszkén. Azt nem kell tudnia, hogy mind a kettő dupla kávé volt.
- Ugye? Pedig én voltam a tökéletes gyerek.Ártatlan kisfiú mosoly közepette nézek körbe, hány hozzám hasonló srác futkoshat a parkban.
- A számom tudod. Egy telefon és viszem a jószágot. Olyan üzleties a hangom, mintha minimum tíz kiló illegális áru leszállításáról lenne szó. Már csak a maffiózó imaige hiányzik.
- Na azokra én is... El nem tudom képzelni milyen lesz Washingtonban, de bízzunk a legjobbakban.  
- Oh, nos. Mit is szoktak ilyenkor mondani? Nagyon sajnálom, pedig biztos szép pár letetettek volna...kérsz zsepit vagy kiheverted? Kezemet a vállára teszem együttérzést tettetve Amy valahogy így szokta vigasztalni vinnyogó barátnőit, csak ő nem neveti el a végén magát.
- Egyébként, ha gonosz lennék, most mondanám, hogy én előre megmondtam, de ugye nem vagyok gonosz... Vigyorodom el elégedetten. Utánam persze, hogy unalmas volt az a szerencsétlen. Eldőlök a földön, aztán Gis is lassan leheveredik.
- Ezt megtudnám szokni. Csukott szemmel pihenek, közben hallgatva az általános nyüzsgést, amit a futkosó gyerekek okoznak. Na ez hiányozni fog.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Hétf. Márc. 17 2014, 16:37

-Najó, ne érts félre, nem elzavarni akarlak, de szerintem tényleg el kéne fogadnod az állást. Még egy ilyen lehetőség nem biztos, hogy egyhamar adódik. -fejtem ki a véleményem, egy mosollyal az arcomon. Tényleg nem azért mondom neki, hogy mihamarabb eltűnjön a városból, csak próbálom beleképzelni magam a helyzetébe. Én tuti elfogadnám, ki tudja mikor találja meg ismét egy ilyen ajánlat?
-Ügyes Nick. Fejlődőképes vagy. -nevetek fel, bár nem vagyok benne biztos, hogy nem csak a mai adag felénél tart. Az tuti, hogy egyet még fog ma inni, úgysem bírja ki, függő és kész. Bár, ha én is olyan Nickhiátót tudnék csinálni, lehet ugyanez lenne a helyzet, sőt én így is Nichiátófüggő lettem, hogy alig ittam még életem során.
-Nyilván. Minden szülő ilyen gyerekről álmodik. -nevetek továbbra is, persze egyikünk sem gondolhatta ezt komolyan. Aztán belevágunk a tehénbizniszbe, ami kezd egyre furább lenni.
-Már csak egy fekete napszemüveg hiányzott volna, hogy elhiggyem, egy egész csorda lopott tehenet akarsz nekem lepasszolni. -továbbra is széles mosoly húzódik az arcomon. Na igen, lehet kicsit hiányozni fog a hülyesége. LA-ben még egy ilyen fazonnal eddig nem találkoztam, bár nem is hiszem, hogy létezne ilyen még egy.
-Telefújtam 200 zsepit, de már jól vagyok. Amúgy ezt a vigasztalás dolgot még gyakorolnod kell. -najó, eltűnt belőlem a maradék komolyságom is, nem tudom mi lett velem, lehet a kávé van rám ilyen hatással. Mintha beszívtam volna, épp csak szivárványokat és egyszarvúakat nem látok magam előtt.
-Ugyan már, gonosz, te? Semmiképp. De nem tudhattam előre, adtam egy esélyt a dolognak, nem jött be. Természetesen a te médiumi képességeidnek köszönhetően ezt előre tudhattam volna. Na majd legközelebb, ha nagyobb döntés előtt állok, kikérem a tanácsod. -belekortyolok a kávémba, ami kezd egy kicsit melegedni, bele kéne húznom, de inkább hanyatt dőlök és a fejem fölé belógó fa leveleit kezdem figyelni, na nem mintha bármi érdekes is történne velük.
-Hát igen. Ilyen nyugalom nem lesz Washingtonban. -lehunyom a szemem, mert épp belesüt a nap és nem túl kellemes érzés. Csak el ne aludjak itt a park kellős közepén.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Hétf. Márc. 17 2014, 21:35

- Nyugi, ne aggódj, tudom, hogy a világ legboldogabb embere leszel, amint a gépem landol az államok másik végében. Húzom még egy kicsit, bár talán van némi igazság benne. Nem tudok én már kiigazodni azon, mikor kíván ténylegesen a pokolba vagy mióta próbálja elhitetni magával, hogy utál. Na nem mintha saját magamat könnyebben megérteném, amikor róla van szó.
- A következő hármat a te egészségedre iszom! Emelem felé ünnepélyesen a papírpoharat vigyorogva.
- Nem, nem egy lopott csorda. Több lopott csorda. Javítom ki, távolba tekintő 'keresztapa' tekintettel, miközben államat dörzsölve, adok nagyobb hang sújt a dolognak.
- Egyébként, miért vannak a sivatag közepén tehén koponyák? Egyáltalán, hogy kerültek oda? És hova lesz a többi részük? Fakadnak ki belőlem indokolatlanul költőibb jellegű kérdések miközben értetlenkedő, tanácstalan arcot vágok.. Az összes westernmovie hemzseg, az ilyen részektől és komolyan izgat mi célt szolgálnak. Lassan kezdek kezelhetetlenül hülye lenni, ami futás utáni fáradság mellékhatása lehet. Ennek tudható be a Szex és New York szerű vigasztalásom is.
- Azért remélem nem sok sokszor kell felitatnom a könnyeidet. Mosolyodom el, ezt most tényleg őszintén, poénkodás nélkül gondolva, de ez a szívet melengető pillanat addig tart, amíg Gis el nem kezd természetfeletti képességeimről lelkendezni.
- Nos igen, nagy hiba lenne az én jóváhagyásom nélkül belekezdeni bármibe is. Tudod, én érintéssel tapintok, kontaktlencsével pedig tisztán is látok.  A Hill jósda, mindig rendelkezésére áll hölgyem. Szertartásosan összeteszem a kezem és meghajolok, ahogy a telejósdák boszorkányok is szokták, majd elheveredek a pléden.
- De ott lesz a Fehér Ház meg...bármikor lepacsizhatok Obamával...és közelebb van New Yorkhoz.. Sorolom magamnak az érveket, miközben én is szuggerálni kezdem azt a levelet.
- De egyszer tényleg körbe kell vezetnem téged New Yorkon. Bököm finoman oldalba, remélvén, hogy csikis, még mielőtt elaludna mellettem.


Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Hétf. Márc. 17 2014, 22:09

-Szerintem Amy nagyobb bulit fog rendezni. Ezentúl övé az egész lakás. -mosolyodom el. Nem fogom megmondani neki, hogy hiányozni fog egy kicsit, még a végén belegondolna olyan dolgokat, amiket nem kéne. Jobb ez így mindkettőnknek, Nick elmegy és új életet kezd én meg nyugodtan folytatom az itteni életem.
-Megtisztelő, de nem lesz az kicsit sok mára? -tetetek aggódást, miközben én is belekortyolok a saját italomba, ami még mindig kellemesen hideg, ez esik igazán jól ilyen napsütéses melegben. És még csak tavasz van, mi lesz velem nyáron?
-Jaa, az mindjárt más. Akkor keresnem kell nekik egy nagyobb raktárat. Majd szólok, ha aktuális lesz a dolog. -megyek bele a játékba, majd a következő mondatai hallatán akaratlanul is nevetőgörcsben török ki, de igyekszem összeszedni magam.
-Nyilvánvaló, hogy odarakták dísznek. Mellesleg azért, hogy fejtörést okozzanak ilyen hozzád hasonló tehénkereskedőknek. -válaszolom továbbra is nevetve, majd kissé szomorúbb téma felé terelődünk. Na nem mintha annyira meghatott volna George, vagy hogy is hívja Nick, unalmassága, valahol mélyen számítottam rá, csak magamnak sem akartam beismerni.
-Mivel nem leszel a közelben kénytelen leszek másnak panaszkodni. -húzom el a számat, de ez az igazság. Mégsem fogok telefonon vagy neten hisztizni neki. Inkább beújítok egy megbízható barátnőt, aki meghallgatja a gondjaimat. Már csak az a kérdés, hogyan.
-Pompás. De ugye nem kell a kezem a tévére vagy monitorra tenni majd? -nevetek fel ismét, valahogy mindig vissza tudja hozni a jókedvemet, mert annyira bolond. Na ez fog belőle hiányozni egy kicsit.
-Na igen, Obama nyomós érv. A kérdés már csak az, hogy jutsz be hozzá. -gondolkozom el. Nem egyszerű feladat, eleve a fehér házba sem könnyű a bejutás, az elnökkel találkozni pedig végképp meghaladja a képességeim, de Nick ezt is megoldja, ha mást nem beszökik egy ajándék tehénnel. Miközben ezen gondolkozom, követem a fiú példáját és én is hanyatt dőlök, majd elkezdek figyelni egy levelet, de inkább lehunyom a szemem, mert így is túl sok napsugár érte már, nem szándékozom helyben megvakulni. Mikor aztán oldalba bök, apró sikítással kísérve ugrok arrébb, sikeresen megtalálta a kevés csikis pontjaim egyikét, remek.
-Egyszer mindenképp. De az még jó messze van. -mosolyodom el, miközben kinyitom a szemem, már csak azért is, hogy legközelebb előre fel tudjak készülni a támadására.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Kedd. Márc. 18 2014, 21:35

-És még én mekkora partyhardot csinálok lakásavató címszóval! Felcsillan a szemem, találtam még egy ütős érvet Washington mellett.
- Ugyan, ez csak a délelőtti adag. Kacsintok egyet. Persze azért nem fogok magamba emberfeletti koffein mennyiséget diktálni, de jó néha piszkálni egy kicsit. A bizniszünk további pontjainak kikötését egy katonás szalutálással nyugtázom és értetlenkedni kezdek a sivatagi koponyákkal kapcsolatban, ami nem várt röhögőgörcsöt vált ki belőle így, emiatt már belőlem is. Hosszú percekig nevetünk már, mint az idióták, amikor kinyög egy épkézláb mondatot, amire én még nem tudok érdemlegesen reagálni hanem átszellemült, amolyan 'minden világos' fejet vágva bőszen bólogatok. Megpróbálom megemberelni magam a vigasztaláshoz, de vége annak is kudarcba fullad.
- Engem bármikor hívhatsz. Kivéve szombaton és vasárnap hajnali tizenegy előtt. Olyankor maximum másnapos súlyosabb esetben aznapos énemmel cseveghetsz. Ajánlkozom fel hősiesen mosolyogva, de tényleg komolyan gondolva.
- De, az sajnos elengedhetetlen. Ha prémium szolgáltatást választasz képernyő tisztító folyadékot adunk ajándékba. Tettetek sajnálatot a jósda dologban majd gyorsan váltok rábeszélő teleshopos stílusra.
- Pár hét és ő maga fog személyesen hívatni. Szövöm nagyra törő fővárosi álmaim fonalát eltökélt határozottsággal. Egy elégedett mosoly kíséretében realizálom, hogy csikis. Ezt jó tudni róla, még hasznomra válhat. Visszaheveredve az előbbi pozícióba az eget kezdem kémlelni, miközben lassan tényleges lecsillapodik a fel-fel törő indokolatlan röhögőgörcs.
- Sikerült utolérni Judyt? Ígéretemhez híven elküldtem neki volt főnököm telefonszámát, hogy alkalmazza a gyakorlathoz, de nem tudom mennyire volt eredményes az együttműködésük.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Szer. Márc. 19 2014, 17:04

-Vannak ott haverjaid? Az tök jó, legalább nem teljesen idegen városba mész. -lelkesülök fel a lakásavató hallatán, hiszen, ha már bulit akar csapni, oda embereket is illik meghívni, márpedig nem igazán engednék be a helyében full random embereket az új lakásomba, amit épp avatni készülök. Nehogy még a buli előtt lebontsák.
-Egek. Kész csoda, hogy bírja még a szíved. -nézek lesokkolva a fiúra, hiszen ennyi kávét meginni már nem egészséges, sőt egyenesen káros. De, amint látom azért sportol is, így legalább kiegyenlíti a kávé káros hatásait a sport jótékony tevékenységével.
-Ez igazán kedves, csak vigyázz, szavadon ne fogjalak egyszer. Amúgy hajnali 11 előtt én sem vagyok még túl éber, megnyugodhatsz eszem ágában nem lesz zaklatni téged. -kacsintok a fiúra, majd ismételten belekortyolok egyet, koffeinben igen szegény, de legalább hideg italomba.
-Remek. És mennyivel járok jobban, ha a prémium szolgáltatást választom? Azoknak általában sokkal több dolog beletartozik a csomagba, például mi lesz a hetenkénti jóslással és a veszély érzése esetén érkező figyelmeztető smssel? Ez a minimum prémium szolgáltatás esetén. De a képernyőtisztító folyadékra mindenképp igényt tartanék. És egy adag kedvezményre is,legalább 25% -kezdek bele az üzletelésbe egy széles mosollyal az arcomon. Hát igen, ha nem is gazdasági irányban tanulok tovább, attól még a bizniszelés a véremben van. Már kiskoromban is próbáltam üzletelni a dadusaimmal egy pár dologban és többnyire sikeres is voltam, elvittek az állatkertbe, meg minden felé.
-Az rögtön más. Kérj nekem egy autogrammot a gyűjteményembe, légyszi. -mosolyodom el, bár a gyűjtemény még túlzás, egyelőre egy fotós aláírásánál tartok, de valahol el kell kezdeni, minden nagy gyűjtőnek ennyivel kezdődött a dolog, szóval nem vagyok még lemaradva semmiről. Hanyatt dőlök a pokrócon, el tudnám viselni, ha suli helyett ide kéne kijönnöm minden nap.
-Ó, igen. Mondta is, hogy ha lesz nekem való feladat, azonnal szól. És már hívott is, mennem kéne majd egy eseményt fotózni, de a részleteket csak holnap fogjuk megbeszélni. Minden esetre köszönöm, tudsz te jó fej is lenni. -bököm oldalba a könyökömmel, bár ez álló helyzetben jobban szokott kijönni, de belefér.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Csüt. Márc. 20 2014, 16:29

- Majd lesznek! Nem filozofálok sokat a dolgon, elvégre ott is lesznek korombeliek...sőt egy egészen új vadászati terep tárul majd ki előttem, LA-ben úgyis egysíkú a választék. Jobban belegondolva az ominózus karácsony előtti incidensünk óta, ami több hónapja volt, egyetlen futó kaland adatott meg, az is bár ne lett volna. Vagy túl sokat sokat ittam vagy túl keveset, de azt a siralmas éjszakát örömmel kitörölném az emlékeimből, nem úgy a közös esténket Gissel...honnan jutottam ide? Mindegy, a lényeg, hogy vissza kell térnem az életbe, inkább nem próbálom megfejteni mi tartott vissza eddig ettől.
- Valahogy sejtettem...Ő is pont olyan lusta, mint én. Nem is gondolhattam komolyan, hogy valaha is hétvégén hajnalba szüksége lesz rám. A további alkudozását tetetett felháborodással figyelem.
- Mindig is tudtam, hogy a franciák zsugoriak, de hogy ennyire. Jegyzem meg fejcsóválva mielőtt nevetve, tényleges reagálnék méltánytalan feltételeire.
- A hetenkénti jóslást bevállalom, de neked kell felhívnod engem, vagy tudod mint, érezd magad előnyben, hétfőn és pénteken az én számlámra beszélünk. SMS-t nem küldhetek, mert azzal minden izgalmat megölnék. Meg komolyan, most írjam meg neked, amikor meglátlak majd az utcán, hogy mindjárt elhalad melletted életed szerelme? A kedvezmény pedig 5%, és akkor nagyvonalú voltam. Azért nem fogom könnyen eladni magam, még ha róla van szó se.
- Még képet is fogsz kapni, sőt én is aláírom! Kacsintok. A szignómnál nagyobb értéket úgysem fog szerezni bele, legalább valami értelme legyen annak a gyűjteménynek. Érdeklődve hallgatom a beszámolóját. Úgy tűnik hamar megtalálták a közös nevezőt a drága főnökasszonyommal, mondjuk vele nem is nehéz. Maximalista, de lekenyerezhető. Ösztönösen összerándulok egy kicsit, amikor oldalba bök. Gonosz dolog engem böködni, mert az átlagnál ezerszer csikisebb vagyok.  
- Mi az, hogy tudok? Mindig az vagyok! Vigyorgom boldogan.
- Amúgy szerintem a Pulitzer-díj kiosztóján fogsz kattogtatni. Készülj fel lelkiekben, hosszú, nagyon hosszú, unalmas, érdektelen és sznob. De vigasztaljon a tudat, hogy én is ott fogok feszíteni szmokingban és csokornyakkendőben valahol a sorok között és jól nevelten küzdök az ellen, hogy a második kitüntetés átadása utána édes álomra szenderüljek. De utána drága Brandyt kortyolgathatok a nagykutyákkal, szóval megéri végigszenvedni. Évek óta járok vendéggént a gálára. Egyszer majd nyertesként fogok felvonulni a pulpitusra.
-Haza kellene mennem letusolni... Közlöm tényszerűen továbbra is fekve bámulva az eget. Nem terveztem sokáig maradni, mint, ahogy azt sem, hogy Gisellel találkozok, de mikor volt ez bármikor is a számításaimban?
- Miért nem tudok teleportálni? Nyöszörgöm világ fájdalmas lustasággal, az elindulásra nem sok hajlandóságot mutatva.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Csüt. Márc. 20 2014, 21:35

-Ezaz. Fő a magabiztosság és a pozitív hozzáállás. -mosolyodom el. Jó látni, hogy kezd belelkesülni a dolog iránt, reméltem, hogy nem hagyja ki semmilyen hülye ötlet miatt ezt a lehetőséget. Jobb is lesz, ha elmegy, legalább folytathatom ott az én kis egysíkú, de legalább nyugodt életem, ahol azelőtt tartottam, mielőtt véletlenül belém botlott a plázában. A franciákról szóló megállapítása hallatán rögtön sértődöttséget tettetek.
-Hé, ne szapuld a népem. Nem vagyunk zsugoriak, azok a skótok. Mi csak szeretjük minél olcsóbban megúszni a dolgot, mondhatni remek üzleti érzékkel vagyunk megáldva. -magyarázom a különbséget, mintha legalábbis fontos lenne, na de mindegy is, végül rátérünk a bizniszre.
-Legyen, megelégszem az 5 százalékoddal, bár lehettél volna nagyvonalúbb. És a hívásokban is megegyezhetünk. De az SMS résszel nem értek egyet. Legalább akkor szólhatnál, amikor elhalad mellettem életem szerelme. Sok Georgéhoz hasonló randitól menthetnél meg. -nézek rá boci szemekkel, hátha megkönyörül rajtam és tényleg hajlandó lesz informálni a nagy ő érkezéséről még időben, mielőtt bármit is elcsesznék, szokásomhoz híven.
-Pompás. Akkor kiemelt helyet kap majd a gyűjteményben. -nevetek fel, majd belekortyolok a már erősen fogyóban lévő jeges italomba, bár a jégdarabok már eltűntek benne valahová. Eközben hallgatom beszámolóját a rám váró remek programról.
-Hajjaj, varázslatos. Már alig várom. De hátha lesz valami jó botrány, ami feldobja az egészet. És öltözz ki ügyesen, hogy ha véletlenül rajta leszel a képeken, csak emeld a színvonalukat. -mosolyodom el, majd elvágódom a pokrócon és csukott szemmel élvezem, ahogy a nap süti az arcom. Na igen, ezért szeretem LA-t. Amikor összerándul az oldalba bökésemtől, elégedett mosoly jelenik meg az arcomon.
-Csak nem csikis vagy? -kérdezem nevetve, majd hangos gondolkodását hallva nem igazán tudok mit felelni.
-Lehet. -jegyzem meg, bár most az egyszer nem örülök neki, ha elmegy, sőt talán még egy kicsit sajnálni is fogom, de ebben azért még nem vagyok biztos.
-Na ez egy jó kérdés. Kiskoromban én is ezért hisztiztem, persze csak azután, hogy nem vettek fel a Roxfortba. Pedig hogy vártam a 11. szülinapom. Mindenesetre ha megtanulnál valaha is teleportálni, igazán megoszthatnád velem is eme tudásod. -nézek a fiúra, bár csukva van a szeme, úgyhogy nem hinném, hogy sokat észrevenne a dologból.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Pént. Márc. 21 2014, 14:58

-A skótok istenek. Csinálnak whiskyt! De még milyen whiskyt! Hördülök fel.
- Mellesleg tőlem hívhatod üzleti érzéknek is, ha így jobban tetszik...Utalok vissza a zsugoriságára mielőtt én is beszállnék az alkudozásba.
- Nyugodj meg, először 3%-ra gondoltam. A SMS-eket pedig meggondolom még.Higgye azt, hogy meghatottak a boci szemek. Jó, talán egy kicsit tényleg van benne valami. Judyval úgy tűnik jól kijön, amit nem is lehet csodálni ha én ajánlottam be hozzá.Kissé azért meglep, hogy rögtön a Pulitzer gálát akarja fotóztatni vele, mert az még egy profi, tapasztalt fényképésznek is embert próbáló feladat. Elég hamar bedobja a mély vízbe, de jobb ha Gis erről nem tud, még a végén bepánikolna.
- Én még ebben a futószerelésben is emelném a színvonalukat.Állapítom meg mosolyogva, még mielőtt váratlanul megbökne.
-NEM! Ne is próbálkozz, nem vagyok az!Vágom rá pánikszerűen, próbálván menteni a már menthetetlent. Több, mint egy órát futottam és most még a tűző napon is kezdek újból leizzadni. Tényleg nem ártana hazavonszolnom magam. Az sincs nagyon előnyömre, hogy Gis Roxfortos sztoriján erősen rázni kezd a röhögés. Elképzelem, ahogy kétségbeesetten kering a szobájában várva a baglyot.  
- És még Narnia se volt a ruhásszekrényben, ugye?Próbálok együtt érző fejet vágni, majd felülök.
- Viszont tényleg mennem kell, mert a döglenek utánam a nők egészen más értelmet fog nyerni. Komótosan feltápászkodom és nyújtózom egyet.
- Még találkozunk. Kacsintok és vissza masírozok a futópályára, ahol egy csodálatos szőkeség fut be mellém és valamiért pont előttem kell megigazítani a cipőfűzőjét sejtelmesen mosolyogva. Ahogy, az imént megállapítottam vissza kell térnem a vadászterepre és lőn egy remek alkalom, így én is belemegyek a flörtölésbe és beszédbe elegyedve vele kezdek lassan újra kocogni, egy kört le is futok vele, majd, amikor ismét Giselle plédje elé érek jut eszembe, hogy én hazafele indultam így búcsút véve a hölgyeménytől ténylegesen elhagyom a parkot és megállok egy hot dogos előtt.

"Életed szerelme az imént futott el megint melletted, most pedig egy hot-dog pultnál támaszkodik. Ha akarsz egy Nickhiátót egy óra múlva gyere át!Wink N."
Pötyögöm be a mobilomba és küldöm tovább Gisellnek én pedig elveszek a betontömbök között.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick   Today at 15:39

Vissza az elejére Go down
 

Kellemes tavaszi nap - Giselle és Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Giselle és David ~ mindig összefutunk

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-