Zin és David - HÖK

Vidám vagyok Elainenel és nekem most már nem is kell más. Elég nehéz megszoktatnom azokkal a lányokkal, akikkel eddig egy-egy éjszakáim voltak, hogy már nincs erre szükségem. Egy páran megnézték a homlokomat, hogy lázas vagyok-e, a többiek pedig a szerelemre gyanakodtak, de persze tagadtam mindent. Nem hiszem el, hogy valóban ennyire leolvasható rólam. A HÖK felé megyek, hogy utána érdeklődjek ennek az előre hozott vizsgáknak. Kénytelen leszek megcsinálni, még akkor is, ha nagyon sokat kell tanulnom, mert Elainenel ezt nem csinálhatjuk sokáig. Főleg, hogy látom rajta, zavarja, hogyha rajtam lógnak a lányok és hiába tagadja. Kiolvasom a szeméből, de ezzel nincs másképp, mert fordított esetben, engem is zavarna. Azért remélem, hogy nem fog engem megcsalni, bár nem tudom, hogy mennyire bízhatok benne, hogy egyáltalán elmondaná-e nekem, ha megteszi. Ahogy megyek a folyosón, hallom a gólyákat, hogy mit gondolnak Elaineről és más lányokról is. A többi az nem érdekel, csak egy személy. Ökölbe szorítom a kezeimet és gyorsabb lépteket veszek, mert ha tovább hallgatom, hogy mit csinálnának vele, akkor leállok verekedni. Tudom, hogy nem kéne felhúznom magam ennyire, de egyszerűen megőrülök, hogyha arra gondolok, hogy esetleg a szerelmem mással hancúrozik és jobban érzi magát mással, mint velem. Amint a HÖK ajtójához értem, sóhajtok egyet, hogy ezzel is lenyugtassam magam, majd bekopogok. Amint engedélyt kapok be is lépek.
- Szia. - Köszönök Zinnek, már egy párszor találkoztunk és remélem, hogy most segítőkészebb lesz, mint eddig volt. Bár a közös italozás jó volt, még azt sem tartom kizártnak, hogy talán megint elmenjünk.

Épp, hogy elkezdődött az félév, de én már javában tanulok. Két szakdolgozat, két diplomamunka, két államvizsga... Nem gondoltam én át ezt rendesen, amikor felvételiztem. Viszont, nem az utolsó évben fogom leadni a szakokat, és nem most fogok halasztani, ez is bizonyos.
Bevállaltam egy csomó HÖK-ös ügyeletet, mert itt ilyenkor, amikor mindenki másnak órája van, viszonylag nagy a nyugi. Most is egyedül vagyok, és nyugodtan nyálazhatok át egy több száz oldalas könyvet, az online újságírással kapcsolatban. Szörnyű, hogy egy ennyire új műfajról, aminek a lényege pont a tömörség lenne, ilyen műveket írnak. Viszont, kell a szakdolgozati kutatásomhoz némi háttér információ, és a konzulens ezt a könyvet javasolta, szóval átnézem. A könyv mellett egy spirál füzetbe jegyzetelek, és régi jó szokásomhoz híven 4-5 színnel írok, jelölök. Sokkal könnyebben visszatudok így keresni majd dolgokat, ha szükségem lesz rá.
Egészen belemerülök, először az sem tűnik fel, hogy kopognak. Csak mikor másodszorra is zajt hallok, tudatosul, hogy az nekem szól. Felpillantok az ajtóra, és elátkozom az illetőt. Aztán kiszólok, hogy "gyere" - többre most nem futja.
Az ajtóban David tűnik fel, és már előre félek. Ha ez a srác jön, az sosem egyszerű. Legalábbis tavaly, nem volt az, mi a francot, akarhat már megint?
- Mondd! - szólítom fel, köszönés helyett, és leteszem az éppen kezemben levő zöld tollat, majd hátradőlök a székemben. Remélem, hamar végzünk. Ki akarom végezni a könyvet holnapig.

Végig sétálok a folyosón és kezdek paranoiás lenni, de most nagyon örülök, hogy nem állít le senki a hülyeségével. Nem szeretek a HÖK-be menni, de most kifejezetten muszáj, mert fogalmam sincs, hogy hova fordulhatnék. Kicsit gyorsabb a léptem, bár mikor már a folyosóra érek, lelassítok, mert igazából nem is vagyok benne annyira biztos, hogy én ezt végig akarom csinálni. Az ajtó előtt megállva nagy levegőt veszek, felkészülve rá, hogy be kell menjek és mindezt el kell mondanom. Bekopogok hát, és mikor szabad jelzést kapok benyitok és köszönök. Nem túl barátságos Zin, mint általában, de az már most feltűnt, hogy könyv van előtte.
- Te már most tanulsz? - Ráncolom össze a homlokomat, azért még szinte el sem kezdődött ez a félév, és már is magol. Nem tesz jót neki ez a HÖK az biztos. De végül is nem is ezért jöttem, ezért egyből bele is kezdek, hogy miért is vagyok itt.
- Azért jöttem, mert szeretném tudni, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy előbb végezzek egy-két tantárggyal. - Nézek rá kérdőn, talán tud nekem segíteni, ha nem is érdemi információkkal, akkor csak annyival, hogy kit vagy mit kell keresnem, hogy hol érdeklődjek. Ez miatt nem is ültem le, mert úgy vagyok vele, hogyha tud segíteni, akkor hosszabb ideig itt maradok, ha meg nem, akkor már fordulok is. Nem a szívem csücske ez a srác, de szerintem kezd kikészülni.
- Lazítanod kéne egy kicsit szerintem. Nem akarsz lejönni a kocsmába inni egyet? - Mellkasom előtt összefűzöm a karjaimat, hátha beleegyezik abba, hogy megint elmenjünk inni. Fogalmam sincs, hogy ez miért annyira szórakoztató a számomra, de kedvem lenne a társaságához.

Sok mindenre számítottam csak arra nem, hogy beszélgetni jött. Mert ugye, nem a saját mondandójával kezdi, hanem felőlem érdeklődik. Bár valószínű inkább csak sokkolta a tény, hogy valaki tanul is az egyetemi évei alatt. Hehe. Nem is tudom válaszoljak-e neki. Végül sikerül hozni a formámat.
- Nem, ez a hobbim - mondom és megforgatom a szemeimet. Elvégre hülye kérdésre hülye válasz. Még akkor is, ha volt idő, amikor az ilyesmit elég komolyan gondoltam volna. Fura rádöbbenni, mennyit változtam rövid idő alatt, és még ha nem is feltétlen pozitív a változás, nem bánok semmit sem. Egyelőre. Szerencsére David is belekezd a mondandójába, így azt is meg tudom, hogy ezzel hamar végzek.
- Elmenni a TO-ra - válaszolom, és megvonom a vállam. Aztán rájövök, hogy ennél nyilván bővebb választ várt - Ez nem HÖK-ös dolog... Leginkább a tanáraiddal kell egyeztetni, meg a TO-val, hogy megnyissák a tárgy felvételt, és felvehesd azokat a tárgyakat, vagy írjanak ki neked előbbi vizsgaidőpontot. De azt hiszem, előbb a tanárokat kell megkeresned, hogy ők engedélyezik-e.
Fejezem be, és mivel gondolom, most már megy, visszafordulok a könyvemhez. Elvégre megtudta, amit akart, többet segíteni nem tudok, és igazán időm sincs rá. Viszont nem azt teszi, amit várok. Hanem tesz egy ajánlatot. Csábító. Ha két-három évvel ezelőtt mond valaki hasonlót, könnyedén lerázom. Most azonban felpillantok rá, majd vissza könyvemre, és elhúzom a számat.
- Később. Ezt még be kell fejeznem - válaszolom nagyot sóhajtva, és visszafordulok a könyvemhez. Azonban mielőtt David leléphetne, utána szólok - A TO-n kezdj. Aztán gyere vissza jelenteni, hogy mit sikerült intézned.
Nem vagyok normális, de valóban jó lenne inni valakivel, és amíg elintézi amit akar - pl elmagyarázza a TO-nak miért olyan fontos neki, hogy előbb végezzen... - addig én is eljutok legalább a könyv háromnegyedéig. Aztán már nem fogom olyan szörnyen rossznak érezni, ha kicsit kikapcsolódom.

Egész végig próbálom kizárni a fejemből azokat, amiket hallok. Tudom, hogy csak paranoiás lettem vagy csak ennyire érzékeny vagyok Elaine nevére? Nem tudom, de mindenesetre gyorsabban szedem a lábaimat, hogy minél előbb a HÖK-höz érjek, hogy feltegyem a kérdésemet és tovább haladjak. Amikor belépek, látom, hogy Zin tanul, ami nekem nagyon is fura, de persze annyira nem ismerem a srácot és még csak a barátomnak sem mondhatom, hogy tudjam miért teszi. Megforgatom én is a szemeimet, de nem válaszolok semmit. Néha az idegeimet tépi ez a srác. Azért én elmondom, hogy miért jöttem, mire tovább is küld. Akkor már tudom, hogy rossz helyen kezdtem.
- Az engedélyt megkaptam, azért jöttem ide. Illetve most akkor megyek tovább. - Mellkasom előtt összefonom a karjaimat, ha ennyire gyorsan tovább küldött, akkor már fel sem rakom a kérdésemet, hogy esetleg tudja-e, hogy mit fognak kérdezni vagy kérni tőlem. Annyira új ez az egész, de túl akarok lenni, viszont akkor lehet, hogy Zinhez hasonlóan én is csak magolni fogok. Fel is teszek egy kérdést neki, hogy hátha van kedve lejönni inni, mert azt hiszem, hogy rám fér, és ahogy őt nézem... Rá is. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon.
- Estére gondoltam. - Még amúgy is rengeteg dolgom van, nekem még van órám is, szóval mindez után tudnánk menni csak. Összeráncolom a homlokomat, hogy valóban érdekli, hogy mit tudok elintézni. Bólintok egyet, majd már sarkon is fordulok és elhagyom a HÖK-öt.
Egyenesen a TO-ra veszem az irányt. Bekopogok és belépek, hogy elintézzem ezt a vizsga kérdést. Érdekesen néznek rám az biztos és jó sok mindent tudni akarnak. Muszáj, hogy valamit kitaláljak, így egész ügyesen hárítom a kérdéseiket. Sok hülyeséget tesznek fel, nem is számítottam ilyesmire, de aztán végül csak megengedték, hogy előrébb hozzam a vizsgáimat. Mondták, hogy kössem fel a nadrágomat, mert nem lesz könnyű, amitől én is félek. Végül egy mosollyal az arcomon kilépek és elindulok vissza a HÖK-be. Ha 1 órát nem voltam bent, akkor semennyit. Kopogok, majd belépek Zinhez.
- Készen vagyok. - Csak ennyit mondok, miközben lépkedek felé. Azt hiszem, hogy most igazán rám férne az a pohár sör, és ki is hagynám miatta az óráimat, mert ez a TO lefárasztott.

A problémája vázolása után igazán nem értem, mi olyan fura, azon, hogy előttem egy könyv van. Ha előre akarnék hozatni pár vizsgát, én tuti mindenhova a könyvemmel mászkálnék. De úgy látszik ezzel egyedül vagyok. Vagy csak még nem tudja, mennyire szívás egy vizsga? Persze szigorlata még tuti nem volt. De mindegy. Inkább nem is foglalkozom ezzel, csak megválaszolom a kérdését, már amennyire tudom. Ebben nem vagyok jártas, elvégre nem mi foglalkozunk vele.
Szerencsére ezt megérti, és már mondja is, hogy akkor megy épp csak annyira áll meg, hogy sörözni hívjon. Meglep, de nem teljesen rossz az ajánlata. Azért átmenetileg el kell utasítanom, mert van ami fontosabb: jelen esetben pedig ez a tanulás.
Arra, hogy nem most gondolta, csak bólintok. Világos. Azt hiszem, a könyvbe bújva kissé elvesztettem az idő érzékem. Az órámra pillantok, aztán újra Davidre.
- Oké - mondom végül, beleegyezve, hogy sörözzünk, aztán ellátom még pár jó tanáccsal, hogy merre induljon. Talán meg kéne említenem neki, hogy a TO az kemény dió, hogy az ottani emberek mindenbe beleütik az orrukat, hogy ott nem fog végezni 10 perc alatt, de mire végig gondolom, már sehol sincs, így inkább a könyvemnek szentelem a figyelmem. Mire visszajön, ki kell végeznem pár fejezetet.
Egészen nyugodtan jegyzetelek tovább, a szoctámos és a kolis papírok leadási határideje csak egy hét múlva jár le, evvel kapcsolatban a nagy hullám a jövőhétre várható. Gyorsan haladok, készülnek a jegyzeteim, az újabb kopogásra, csak félig tudatosan reagálok, s ahogy felpillantva látom, hogy David az, intek neki hogy üljön le. Még van két oldalam ebből a részből, azt már mindenképpen elolvasom.
- Örülök - mondom fel sem pillantva, de nem igazán fogom fel, hogy mit is mondott. Valószínű, ha panaszkodna, akkor is ezt mondtam volna. - Egy perc...
Fűzöm még hozzá, és kiírom az éppen fontosnak talált részletet. Pirossal be is keretezem, aztán visszafordulok a könyvhöz.
Az egy percből legalább 5 lesz, de remélhetőleg nem kap közben idegbajt, és nem zavar meg. Végül leteszem a tollam, és nyújtózom egyet, aztán fordulok Davidhez.
- Na hogy ment? - igen, már elfelejtettem, hogy mondta. Ez van. Közben becsukom a könyvet, a füzetem, a tollaimat elrendezem, és szépen elpakolok az asztalomról. Közben meg, azon kezdek agyalni, miért is lett olyan fontos ennek a srácnak, hogy előrébb hozza a vizsgáit.

Gyorsan szelem át a folyosót, hogy minél előbb ott legyek a HÖK-ben, bár időpocsékolás, mert mehetek is tovább, de előtte egy gyors sör meghívás. Azt hiszem rám férne, és rá is, ahogy a könyvet nézem előtte. Gondolom majd rám is ez vár, amint beadom a kérelmem, de addig nem akarok ezzel foglalkozni. Amint végeztem itt, hagyom is őt, annyira megtanultam, hogy kicsit zárkózottabb Zin, így jobb, ha nem is mondok semmit, elvégre én is sietek és kiismertem már annyira a srácot, hogy úgysem érdekli, amit mondok. Tovább is megyek egyenesen a TO-ra, ahol hosszú perceken át kín vallatnak. Már csak a lámpafény hiányzik, hogy kiégessék a szemeimet. Gyorsan kivágom magamat, de nem is értem, hogy miért kell ennyi kérdést feltenni. Nem mindegy nekik, hogy miért akarok előbb levizsgázni? Nyilván, hogy előbb végezzek és tudjak dolgozni... De hát vannak együgyű emberek is. Amint kész vagyok, mosolyogva jövök el, bár az idegeim szanaszét vannak. A HÖK-be megyek, ahol megint kopogok, majd szólok Zinnek, hogy én készen vagyok és akár már most is mehetünk, mert eléggé sokáig elvoltam, így elszaladt az idő. Látom, hogy olvas, így leülök a székre és elkezdek játszani a telefonommal csendben. Azt hiszem, hogy most jobb, ha el vagyok, úgysem fogja miattam abbahagyni. Észre se veszem, hogy több telt el, mint 5 perc, de mit számít. Nem azon a pár percen fog múlni, hogy jól csúszik-e a sör.
Amikor meghallom a hangját, kikapcsolom a játékot és elteszem a telefonom, mert nem vagyok bunkó, hogy csak úgy beszélek, hanem felveszem vele a szemkontaktust.
- Egész jól. Tisztára olyan volt, mintha vallatáson lennék, de megkaptam. Illetve egy papírt, amit majd alá kell irattatnom a tanáraimmal. - Rántom meg a vállaimat, azért a részletekbe nem mennék bele, elég kellemetlen témákat feszegettek. A papír természetesen nincs nálam, útközben bedobtam a szekrényembe, hiszen a sörözéshez nincs szükség, és azt sem akarom, hogy elhagyjam, és így nem fog gyűrődni sem.
- Akkor mehetünk? Kitanultad magad? Szerintem rád fér az a korsó sör. - Fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt, bár nem állok fel, szimplán csak fészkelődök a székben, hogy mehetnénk már. Persze megvárom, hogy elintézze a feladatait, utána felőlem mehetünk.

David, hamar eltűnik, bár előtte még elhív sörözni, amit nemigazán értek, de nem utasítom vissza, mert nekem is valóban jól esne most valami, csak ugye előbb a kötelesség, aztán a szórakozás. Így, hogy a tanulmányi osztályra kell menni, nem idegeskedem. Ismerve az ottani ügyintézés rendjét, módját, nem fog hamar visszaérni, nyugodtan tanulhatok és egy újabb fejezetbe is belekezdhetek.
Majdhogynem igazam van. Számomra gyorsan telet az idő, és tényleg egész közel van a fejezet vége, amikor visszajön. Ezért is közlöm vele, hogy várjon. Először nem tűnik fel, hogy tényleg vár. Csak mikor befejezem a jegyzetelést, jövök rá, hogy nem zavart meg, és egészen hálás vagyok neki ezért. Talán nem is olyan szörnyen idétlen, mint amilyennek elsőre látszott.
Igaz, a korábbi beszélgetésünk alapján, már sejtettem, hogy nem annyira link, de most megint bizonyított valamit. Gyűlnek a jó pontok, ha a mai sörözés is, hasonlóan kellemes lesz, megfontolom, hogy egyszer én hívjam el. Egyelőre viszont, inkább illendőségből, mint érdeklődésből, megkérdezem, hogy mi is volt a TO-n, és miközben összepakolok, figyelmesen hallgatok.
- Hmm... - fejezem ki a véleményem. Most komolyan, ha csak egy papírt kell aláíratnia akkor miért volt a faggatózás? Szerintem kíváncsiak, és kihasználják, hogy a hallgatóknak szüksége van a segítségükre, hogy friss pletykákhoz jussanak.
- Mehetünk és nem, nem tanultam ki magam, de mára elég lesz. Szomjas vagyok! - felelem a kérdéseire, és ha még nem állt volna fel, akkor intek neki, hogy pattanjon, ha meg már áll, akkor kissé megtolom, menjen gyorsabban. Kifelé menet még átlesek a másik irodába.
- Josh! - szólítom meg a bent levők közül a legértelmesebbet, aztán amikor rám figyel, folytatom - Elmentem, figyeljetek, hogy valaki mindig legyen itt fél 5-ig.
Bólint, int, mehetünk. Zsebre vágom a kezeimet, úgy lépkedek David mellett.
- Hova megyünk? - kérdezem, aztán mivel tényleg kíváncsi lettem, a másik dolog felől is érdeklődni kezdek - És miért szeretnél előbb végezni?

Miután végeztem a To-n, már megyek is vissza Zinhez, hogy elmenjünk inni. Most nagyon is rám fér, mert már a vége felé, kezdtem kétségbeesni a kérdések miatt. De szerencsémre mindenből kivágtam magam, de az idegeim nagyon is kivannak. Beérve Zin még mindig olvas, így leülök és elfoglalom magam a telefonnal, amíg végez. Nem tudom, hogy mi ütött belém, talán új barátokra akarok szert tenni, mert a régiek mind nőfalóak, engem meg már régen nem érdekelnek a lányok egyet kivéve. Mikor végez és érdeklődik irántam, el is mondom, hogy hogyan sikerült a To-n tett látogatásom. Annyira sok mindent nem mond rá, sőt semmit, de most nem is baj, mert már elfelejtettem, hogy mit hazudtam ott. Fogalmam sincs, hogy a To mennyire van "kapcsolatban" a HÖK-kel, ki tudja, hogy utána kérdeznek-e itt. Amint elkezd pakolni, felállok és indulásra kész vagyok.
- Én is az vagyok. Kikészültek az idegeim, muszáj innom. - Megforgatom a szemeimet, mert most már csak arra vágyok, hogy betérjünk az első kocsmába, ahol egy korsó sörrel kezdek, onnantól meg bármi előfordulhat. Az ajtóban állok, ahogy elindul, így nem is kell "lökdösni", hogy gyorsabb legyek. Nyitom az ajtót, amíg beszél egy sráchoz, majd már kint is vagyok a folyosón.
- Nem tudom. Nekem az is megfelel, ha a legelső kocsmába beülünk. - Rántom meg a vállaimat, remélem, hogy neki is megfelel. A kocsmákban általában nem szól hangosan a zene, így tudunk beszélgetni is és nem kell a HH-ba menni. Ott úgy is túl sokan ismernek. A gondolkozásomat a kérdése szakítja meg. Azt hittem, hogy annyira nem érdekli, hogy átugorhatunk rajta, de tévedtem.
- Mert a szüleimnek kell a segítség anyagilag és muszáj lenne főállásban dolgoznom, de nem akarom abbahagyni az egyetemet. - Mondom nemes egyszerűséggel és azt hiszem elkönyvelhetem, hogy nagyon is jól megy a hazugság. A szüleimnek van pénzük, de ezt Zinnek nem kell tudnia, elég, ha ezzel a sztorival el van. Amúgy sem vallhatom be az igazat, hogy már mióta együtt vagyok Elaine-nel és miatta akarok előbb végezni, bár szerintem a múltkori felismerése után, nem kell atomfizikusnak lenni, hogy erre is rájöjjön.
- És te miért tanultál? Megbuktál és kell egy pótvizsga vagy mi? - Kérdezek vissza, hogy ő milyen helyzetben van a tanulással, hátha könnyebb lesz majd áttérnünk más témára és könnyebb lesz a beszélgetésünk.

David türelmesen vár, ami meglepő, de nem panaszkodom, csak megjegyzem. Valami olyasmit vártam, hogy magamra hagy, és elmegy egyedül sörözni. Az, hogy maradt - jó. Nem is akarom sokkal tovább húzni az idejét, ez az én módom arra, hogy viszonozzam a kedvességét.
- Ilyenkor jön rá az ember, hogy a HÖKösök valójában jó fejek - jegyzem meg halál komolyan, pedig nevethetnék is, csak az nem az én stílusom. Vagy csak túl fáradt vagyok hozzá? Mindegy. Kifelé megyünk, épp csak beszólok a srácoknak, hogy figyeljenek, mert bár még épp csak elkezdődött a félév, szállingózhatnak be eltévedt lelkek - leggyakrabban gólyák.
- Akkor balra megyünk - az első kocsma, amit elfogadhatónak tartok arra van. Igazából a második sarkon van az egyetemtől, és ebből kifolyólag a második is, de talán az a plusz egy sarok még belefér neki. Az első hely túl lepukkant, ott nem mernék inni a poharakból, mert hiába látszanak tisztának, egyszerűen nem hiszem el, hogy azok.
Útközben, próbálkozom valamiféle beszélgetés kezdeményezéssel, ezért is érdeklődöm, és hallgatom a válaszát. Elég meggyőző, így elhiszem neki.
- Ez nagyon nemes... - lehet nekem is ezt kellett volna csinálnom. De két szakkal szerintem nem ment volna. Hiába vagyok élen, ennyire őrült nem vagyok. Az alkalmi munkák is megfelelnek nekem, nyáron kicsit többet, jobbat, félév közben meg pályázatok, kötetlen munkák. Fizetnek annyit, amennyire szükségem van. Na jó nem. Elvégre az albérletet is ott kellett hagynom, de már csak egy év. Kibírom.
A kérdésére megállok. Megbukni? Megbukni? Én! Megbukni??? Próbálom felfogni, hogy tényleg ezt kérdezte. Oké, nem ismer, de megbukni? Azért ez durva. Egyébként is, az UVk is a félév végén voltak.
- Te el vagy tájolva. Utóvizsga közvetlen a vizsgaidőszak után van, ha akkor sem sikerül valami, akkor az ember csúszik egy félévet/évet a tárgyával. Egyébként sosem buktam - mondom, mikor végre túl teszem magam a sokkon, és tovább lépkedem a kocsma felé. - Az egyik szakdogámhoz kell. Mivel két szakos vagyok, és egyszerre végzek mindkettőn, kétszer annyi dolgom van, mint a többieknek...
Megvonom a vállam, és benyitok a "kocsmába". Előre engedem Davidet, aztán vele együtt megyek a pulthoz, hogy rendeljünk. Ránézek, mert bár sörről volt szó, lehet meggondolta magát, nekem valami erősebb is lecsúszna most simán.
- Akkor mit igyunk? - mondom ki hangosan is a kérdésem, és amit ő kér, azt kérek én is. Lássuk, ki bírja tovább...

Kivárom azt a kis időt, most azon ne múljon. Amíg ő olvas, addig én is el tudom magam foglalni a telefonommal és igazán bele is merültem a játékba. Amint végzett Zin és már pakol, hogy mehetünk, egyre jobban várom már, hogy a kocsmában üljünk, hiszen a To-n rendesen kifaggattak és már azt hittem, hogy nem kapom meg az engedélyt.
- Na igen. Kár, hogy nem nálatok van ez az ügy. Mennyivel egyszerűbb lenne. Nincs felesleges kérdéssor. Már úgy éreztem magam, mintha kihallgatáson lennék, csak a szemembe vakító fény hiányzott. - Sóhajtok egyet, kicsit hosszúra sikerült a panaszkodásom, de remélem, hogy Zin nem fog ez miatt leszólni. Szeretek beszélni, szerintem az elengedhetetlen egy "baráti" sörözés mellett. Épp ezért kell, hogy minél előbb a sörözőben legyünk, hogy egy kicsit lenyugtassam az idegeimet. Bólintok egyet, hogy menjünk balra és már épp térnék be a sarkon lévő kocsmába, mikor Zin tovább megy.
- Tudsz valami jó helyet? - Vonom fel az egyik szemöldökömet kérdőn, hiszen az első kocsmáról volt szó. Végül megvonom a vállam és felcsatlakozok mellé és mellette megyek, amíg úgy nem dönt, hogy megérkeztünk. Közben még elmondom, hogy miért is akarom előre hozni a vizsgáimat. Sikerül azt elmondanom, amit a To-n, így talán nem fogok lebukni. Ha csak idő előtt ki nem derül, hogy viszonyom van a tanárommal.
- Köszi. Ők is hálásak nekem. - Halvány mosolyt is feltüntetek csak úgy magamnak, hogy egyszerűen zseniális vagyok. Megy ez a hazugság, csak meg kéne jegyeznem, hogy kinek mit mondok, mert ha össze-vissza beszélek, akkor biztos, hogy lebukok. Mindenesetre valami olyanra kérem Zint, amihez elvileg nem lenne "jogom".
- De, azért ne áruld el senkinek se, hogy előbb szeretnék végezni... Nem szeretném, ha meg tudnák, hogy milyen rosszul állunk anyagilag. - Kérem meg, hogy ez maradjon kettőnk közt. Ha ő nem beszél, a To-sok sem beszélek - más meg nem tudja -, akkor nem üthetem meg a bokám. Ki van ez találva, kérem szépen. Elég, ha csak akkor jönnek rá, mikor épp vizsgázok, vagy utána. Minél később, annál jobb.
- Én úgy tudtam, hogy bizonyos vizsgák tanár függőek. Egy másik egyetemen a haveromnak nemrégiben volt egy pótvizsgája, csak azért, mert jó szívű volt a tanár és sokat tartottak igényt a vizsgára. - Meglepő, hogy minden egyetemen máshogy működnek ezek a dolgok. Végül is, ha nem bukott meg, akkor jó, gondolom. Nekem nem, mert annyira nem tartom a szívügyemnek. Lehet most megsértődött, de nem rossz szándékból kérdeztem. Végül meg is tudom, hogy mi ez a nagy tanulás.
- És miért csinálsz két szakot? - Ráncolom össze a homlokom, oké, hogy így két diplomája lesz vagy fene se tudja, de akkor sem értem. Én ennyire nem terhelném le az agyam, bár most mondom, mikor épp előbb akarok végezni. Röhej, de legalább meg is érkeztünk a kocsmába. Bemegyek előre, majd egészen a pultig sétálok, és a falra kiírt ajánlatokat kezdem el vizslatni. Igaz, hogy sörözésről volt szó, de most megkívántam a koktélt.
- Nem is tudom. Én lehet egy tequila sunrise-sal kezdem. Azt rég ittam már. - Gondolkozok hangosan, és magamban el is döntöm, hogy ezt fogok rendelni. Amint megérkezik elém egy pultos, kérek is, majd megvárom Zint, hogy valóban azt akarja-e inni, mint én.

Pozitívan csalódom, és ennek köszönhetően kicsit jobb kedvem van, és valamivel normálisabban beszélek Daviddel is. Nem pont úgy, ahogy megszokta, bár lehet, neki nem tűnik fel ez a változás. Nem különösebben számít.
Hamar kiérünk, és már útban is vagyunk az "első" kocsma felé. Nekem a második az első, mert az első az annyira igénytelen, hogy be nem tenném oda a lábam, semmi pénzért. De a második már rendben van. A kérdésére csak egy szóval válaszolok.
- Igényesebbet - és már megyek is tovább, az általam megfelelőnek vélt ivóhelyre. Közben kérdezgetem, miért is lett olyan fontos, hogy előbb befejezze a tanulmányait, és meglepő, de korántsem hihetetlen választ ad. Bólintok rá, és el kell ismernem, hogy igazán szép gesztus tőle. Lehet nekem is valami hasonlót kellet volna csinálnom, de én máshogy próbálom megoldani az anyagi helyzetünket. Most éppen úgy, hogy kolis vagyok, és ahogy most is, sétálok. Az autó sokat fogyaszt, jól el van a kollégiumi parkolóban, csak akkor használom, ha messzebb kell menni, és most pont kapóra jön, hogy gyalog jöttem, hiszen ha iszunk, úgysem vezethetnék.
- Nem mondom el - pillantok rá, és igazából kedvem lenne röhögni, mert komolyan... úgy nézek én ki, mint aki pletykál? Vagy akinek van kivel beszélgetnie erről? Persze van kivel beszélgetnem, de nem valószínű, hogy valaha is felhoznám ezt témaként. Senki sem érdekelne. De ha neki ez kell, hogy megnyugodjon, hát kimondom.
- Érdekes. Nálunk nincs ilyen. Vagyis van olyan oktató, akinél lehet vizsgázni, de... macerás...
Nem akarok ebbe belemenni, és szerintem nem is igazán fontos. A lényeg, hogy a mi egyetemünkön, ilyesmi hivatalosan nem létezik. Bár, feltételezem a másikon sem, ott is inkább külön megbeszélés, kivételes eset stb. áll fent.
- Mindkettő érdekel, és nem akartam 10 évig egyetemre járni - megvonom a vállam. Persze csinálhattam volna így is, mint David, de nekem a saját megoldásom a szimpatikusabb.
Közben meg is érkezünk, és én szépen előre engedem Davidet, majd a pulthoz érve megkérdezem, mit is igyunk. Mert ki tudja, lehet a sör nem elég. Én amúgy sem vagyok igazán sörös. David viszont meglep, hogy koktélt kér, mert az sem igazán az én stílusom. Persze tudom, hogy nem igaz, hogy a koktél az nőknek való, de valahogy mégis... Inkább csak bólintok.
- Én meg kérek simán egy tequilát - fordulok a pultoshoz, közben meg leveszem a táskám és szépen felülök az egyik székre. A táskám a lábamhoz teszem a földre, aztán ha megkapjuk az italunkat, akkor felem, ha akar koccinthatunk is, bár én nem ragaszkodom hozzá, aztán annak rendje és módja szerint meg is iszom.
- Szóval, mikor tervezed befejezni az egyetemet? - kérdezem, mert fogalmam sincs, mi másról beszélhetnénk. Vagyis... van még egy téma, de azt inkább kerülném. Legutóbb is bepipult tőle, arra pedig, semmi szükségem.

Szeretnék már minél előbb inni. Valahogy kívánom, és most jól esne a jéghideg csapolt sör vagy valami erősebb vagy épp a kettő közt. Teljesen mindegy, csak alkohol legyen benne. Az első kocsmánál meg is állok, nekem tök mindegy, hogy milyen a hely, hogyha lehet alkoholt kapni, akkor megfelel. Sóhajtok egyet, majd felzárkózok, hogyha már ott hagyott. Elmondok egy fedő sztorit, hogy miért is akarok előbb végezni, ami persze nem igaz, ezért sem szeretném, hogyha ez mások fülébe jutna. Kicsit megkönnyebbülök, hogy nem mondja el senkinek, ugyanakkor elkavarodunk az egyetemi vizsgázási rendszerhez.
- Értem. Végül is teljesen mindegy. Annyira nem érdekel, csak azt hittem, hogy te is hasonlón vagy. - Rántom meg a vállaimat, ezek a sulis dolgok most valahogy nem izgatnak. Legalább ezt is megtudtam, hogy itt máshogy működnek. Mégis leragadunk ennél a témánál és tudom, hogy én kérdeztem rá, de más nem igazán van, ami közös lenne bennünk.
- Ez mondjuk érthető. Ha már van ilyen lehetőség, érdemes kihasználni. - Én is elgondolkozok azon, hogy esetleg egy másik fajta szakmát is lerakok. Két diploma, nagyon is jól hangzik. De nem hiszem, hogy nagyon beleférne az időmbe és nem biztos, hogy lenne hozzá kedvem. Amikor végre megérkezünk, első dolgom, hogy rendeljek egy koktélt. Mégis csak odáig jutottam, hogy a kettő közti megoldást választom. A sima tequila is remek ötlet, de azt túl gyorsan meg lehet inni, én pedig élvezni szeretném.
- Minél előbb. Elvileg jövőre már meglehet az alap képzés. A diploma. De ahhoz ebben az évben le kell vizsgáznom a mostani évi és a jövő évi tananyagokból. Aztán jövőre már az utolsó évben lennék. Félévkor a mostani, év végén meg a jövő évi. Kicsit nehéz lesz úgy, hogy nem igazán tudom, hogy jövőre mi a tananyag, de megpróbálom a tanárokkal megbeszélni. - Gondolkozok a végére már hangosan, mert eddig még nem jutottam el odáig, hogy keményen tanuljak, hogy a mostani év meg legyen. Egy tantárgyból biztos, hogy nem kell tanulnom, a többit meg át kell néznem és készen vagyok.

Az első hely nem szimpi, nekem meg vannak igényeim. Sajnos az "alkohol majd fertőtleníti a pohárban lévő bacikat" nem az én stílusom, ezért megyünk a második helyre. Ott azonban már nem kötekednék. Lehet drágább is, de az engem nem zavar. Mire odaérünk a vizsgázás témát, illetve az én tanulmányaimat is kivesézzük. Na jó, nem. De részemről, nem kell mélyebben belemenni a témába. Ha most neki állnék magyarázni Davidnek, hogy az én megoldásom is, kismillió kérvénybe került, sosem fejezzük be, és ez tényleg nem érdekes.
Rendelünk, én tequilát ő koktélt. Én meg mivel nem tudok jobb témát, még mindig az ő tanulmányaival kapcsolatban kérdezősködöm. A válasza kissé meglep. Úgy érzem, egyáltalán nem gondolta végig a döntését, hiszen a szavaiból egyértelmű, hogy semmit nem tud, nem hogy azt, mi is következik most. A szerencséje, hogy már felhajtottam az italom, s intek is a pincérnek, hogy töltsön még egyet, közben válaszolok.
- Nyilván fel kell majd venned pluszba a későbbi félévek tárgyait és bejárnod a felsőbb évesek óráira. A tanárok meg majd jelölnek ki neked extra feladatokat, hogy képbe legyél. Biztos vagy te ebben? - nézek rá kérdőn, mert ha ezt végig gondolja, brutál két év vár rá. Én most érzem először igazán, hogy sok a két szak, de meg fogok birkózni vele. Ha sikerül terv szerint haladnom, akkor karácsony után valamivel nyugodtabb lesz az életem, addigra mindkét szakdolgozatom kész lesz, és csak a gyakorlatra meg az államvizsgára kell majd koncentrálnom.
- A kötelező gyakorlatot hogy fogod csinálni ezek mellett? - teszem fel az újabb kérdést, hiszen gondolom, azt nem hagyhatja ki, és nekünk például meg van határozva, hogy hány órát kell gyakorlattal foglalkoznunk. A műsorgyártásnál ez logikusan több lenne, és nem is lehet olyan flexibilis, mint nekem az online újságírás, amit emailen keresztül letudok. Amíg David válaszol, felhajtom az újabb tequilámat, és szemezni kezdek az ital lappal, mert csak tequilázni... az nem az igazi.

Tárgy: Re: Zin és David - HÖK Pént. Nov. 01 2013, 19:35

Szerencsére nem megyünk túl sokat ahhoz, hogy leüljünk inni. Rám fér már az ivászat, így jó is, hogy megérkezünk, mert ha ennél többet megyünk, biztos, hogy vagy visszafordulok vagy viszlátot mondok neki. Ennyit azért nem ér a "barátsága". Sajnos még mindig a tanulmányaimról beszélgetünk, tudom, hogy fel tudnék dobni valami más témát, de nem ismerem Zint, így nem tudom, hogy valóban van-e valami közös bennünk vagy sem. Kénytelen vagyok erről beszélgetni, és igazából most jobb is, ha egy kicsit "tapasztaltabbnak" mondom ezeket. Amit mond az nem hülyeség és csak most kezdek rádöbbenni arra, hogy lehet, hogy ez nem valami fényes ötlet tőlem, de ha Elainenel együtt akarok lenni, akkor muszáj lesz ezt az áldozatot megtennem.
- Még nem fogtam fel, de az tény, hogy többet kell tanulnom, mint eddig. Talán nem is lesz olyan vészes, hiszen most sem nehezek a tantárgyak, csak a tanárok szívóznak és lehetetlenítik meg az átengedést. - Húzom el a számat, mert valóban van egy-kettő amelyiknek nem vagyok szimpatikus vagy fene tudja, és így nehéz megfelelni, hiába tud mindent. Mindig van, amibe belekérdeznek, hogy véletlenül se tudjam a választ és így legyen ürügy rosszabb jegyet adni. Még valóban nem gondoltam ezekbe bele és a kérdése kezd nyomasztó lenni.
- Nem tudom. Talán hétvégente, azt csak megengedik. Vagy csinálom, esténként és teljesen kimerült leszek. Ezekbe még nem gondoltam bele, de majd csak lesz valahogy. - Rántom meg a vállaimat, de remélem, hogy Elaine valamit ki fog találni nekem, hogy könnyebb dolgom legyen, ha már érte teszem meg ezt. Csak most kezdek bepánikolni, hogy tényleg elég nehéz dologra vállalkoztam és iszok is gyorsan a koktélomból.
- És te, hogy állsz a feladataiddal? Két szak nehezebb lehet, mint egy, amit előre hozok. - Érdeklődök én is, ha már itt tartunk, mert ha nagyon nehéz az, akkor nem vágok bele egy új szakba. Igazából ezt kéne leraknom, utána pedig bármi lehet. Míg hallgatom a válaszát, addig iszok, hogy az alkohol szétáradjon a testemben és lenyugodjak a rám váró nehézségek miatt.

Tárgy: Re: Zin és David - HÖK Hétf. Nov. 04 2013, 07:42

Ha tudnám mennyire türelmetlen akkor sem mennék be az első lepukkant helyre. A második klasszisokkal jobb, és nem is drága. Szerintem semmi oka a türelmetlenkedésre, gyorsan megkapjuk az italunkat, közben meg tovább beszélgetünk - jobb téma híján a tanulmányairól.
- Érdekes felfogás - horkanok fel, ahogy azt mondja, csak a tanárok nehezítik meg a vizsgát, és nem akarnak átengedni. Személy szerint úgy gondolom, ha tanultam eleget, akkor nem tudják ellehetetleníteni a vizsgákat. Na de, nem vagyunk egyformák. Nem is ugyanazt tanuljuk, talán az ő szakján tényleg ilyen furák a vizsgáztatók.
Inkább kérdezgetem tovább, de lehet nem kéne. A válaszaiból elég egyértelmű, hogy nem gondolta ő ezt még végig. Valószínűbb, hogy hirtelen felindulásból döntött így, ami szerintem nem túl okos. Én biztosan másképp csinálnám. Azért bólintok neki. Ha ő úgy gondolja hétvégente, vagy esténként is meg tudja oldani a gyakorlatot, akkor nagy baj nem lehet. És hogy mennyire zavarhatja a téma, azt mutatja az is, hogy terelésképp az én tanulmányaim iránt kezd érdeklődni.
- Nem tudom melyik a nehezebb - megvonom a vállam, és intek a pultosnak. Közben döntöttem. Maradok a jól bevált whiskeynél. Rendelek is egyet, aztán folytatom Daviddel a beszélgetést - mindig is két tárgyat vittem együtt, így eléggé megszoktam. Általában előre tanulok.
Mondom el a saját tapasztalatom, aztán megemelem a poharam. Nem tudom az övében van-e még valami, de talán koccinthatnánk.
- Arra, hogy könnyebb legyen, mint várnánk? - kérdezem meg nem teljesen biztosan. De momentán nincs jobb ötletem. Ami engem illet a témákból is kifogytam. Ilyen az én szerencsém...

// bocsi, ez gagyi nagyon xD //

Tárgy: Re: Zin és David - HÖK Kedd Dec. 03 2013, 07:18

Én bementem volna az első helyre is, nekem nincsenek ilyen igényeim. Ha van alkohol, akkor teljesen mindegy, hogy hol fogyasztom el. Ha olcsóbb, akkor meg is van az én helyem. De most nem vitatkozok, Zint én hívtam el, és ha neki ez nem tetszik, akkor megyek tovább. Már kezd száradni a szám és porzik a vesém, így remélem, hogy hamar megérkezünk a kívánt helyre. Amint ez meg is történik, bemegyek és a pultnál rendelek is magamnak. Most valahogy nem szeretnék az én előre hozott diplomámról beszélni, mert a végén elvétem a hazugságot és Zin egyből rájön, hogy más van a dologban. És, ahogy múltkor ráhibázott, gondolom most is eltalálná, hogy ki miatt is mentem ebbe bele.
- Melyik két szakot is csinálod? - Kérdezek rá egy korty után, mikor nem tudja eldönteni, hogy melyik a nehezebb. Na nem mintha én meg tudnám majd állapítani, de jó képben lenni. Mostanában túlságosan magammal voltam elfoglalva és a szakommal, így gondoltam, hogy jó lenne egy kicsit másról is tájékozódni. Nehéz Zinnel beszélgetni, feszültnek érzem magam mellette, lehet a kisugárzása miatt, vagy csak azért mert nagyon erőltetett ez a beszélgetés. Nincs bennünk közös, ezt el kell fogadni. Ha felemeli a poharat, koccintásra, akkor én is azt teszem.
- Úgy legyen! - Értek vele egyet, majd poharamat neki koccintom az övének és kiiszom a maradékot. Kérek még egyet a pultostól, aki rövid időn belül meg is hozza nekem a kért italt.
- Te, hogy csinálod a két szakot párhuzamosan? Be tudod osztani mindkettőhöz a gyakorlatot? Vagy elég csak az egyiknél gyakorlat? - Túl sok kérdést zúdítok most rá, de akarom tudni. Ha ő meg tudja csinálni a két szakma mellett a gyakorlatot, akkor nekem is fog menni. Hiszen én csak egyet csinálok, csak nem lehet olyan nehéz.

karakterinformáció

» Ain't it fun? || David&Demi
» Zin & David - kínos kérés
» David & Hale. Udvar!
» Hey how r u??... Giselle&David
» David & Will - hencegjünk

Zin és David - HÖK

Zin és David - HÖK

Similar topics

Similar topics