Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Ain't it fun? || David&Demi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Ain't it fun? || David&Demi   Pént. Márc. 13 2015, 22:47

A rendezetten kaotikus kinézet és persze alkotózene a tökéletes hatás érdekében : D

Mostanában fejhallgatóval közlekedek, mert valahogy sokkal kellemesebb minden és sokkal viccesebb, ha például az utca zajai helyett Paramore vagy ehhez hasonló, színvonalas banda énekli bölcsességeit a fejembe. Fejemmel bólogatva megyek, ritmusra lépkedve végig az iskola folyosóján. Nem tudom, miért néznek az emberek, de a javuk egyszer csak elszublimál órára... gondolom. Vagy csak tőlem ijedtek volna meg? Jézuskám, ugye nem vagyok ijesztő? Én nem akarok ám ijesztő lenni... még kedves vagyok ám. Legszívesebben elkiáltanám magam, hogy hahó, emberek, én még mindig a cuki Demetria vagyok, de... nem hallaná már senki. Magammal meg nem kiabálok, az már erős skizofréniára utalna.
Amikor az Ain't it fun című szám szórakoztat, úgy döntök, meg kéne vigasztalnom magam. Ehhez pedig egy kis móka kell, nem a valóságban élni. Szóval máris megyek a menzára, hogy szerezzek magamnak pár műanyag tálcát. Majd visszahozom, tényleg, senkinek nem fog addig hiányozni, ugye? Vigyázok rá amúgy is, nem lopás, vagy ilyesmi, csak most kellenek kicsit nekem. Felcaplatok a lépcsőn és közben rázom a fejem, élvezem az életet, gondtalan vagyok.
Valószínűleg nem néztem elég fail videót, mert nem tudom, hogy ez mennyire rossz ötlet. Sőt, most, hogy itt ülök egy tálcán a lépcső tetején, kifejezetten jó ötletnek tűnik leszánkázni. Azt nem tudom, hogy állok majd meg a végén, de csak csúszok tovább, nem? És akkor majd szépen lelassulok, bizony. Egyszerű kis fizika, emberek!
Szóval kapaszkodok a tálca elejébe és némi hezitálás után ellököm magam. Ahogy megindulok a tálcával együtt, kevésbé sima, mint gondoltam és kicsit zötyög, meg nem olyan nagyon kényelmes. Viszont gyorsnak gyorsabb, mint terveztem... de még nem aggódok.
- Jíháááá! - Hangzik a harci kiáltás ajkaimból, miközben felszabadultan nevetek, egyik kezemmel elengedem, a levegőben kapálózok vele. De aztán amikor kezd az egész félelmetessé válni, akkor csak úgy lehunyom a szemeimet, hogy csak a hajamat reptető menetszél számítson, a zuhanáshoz hasonló érzés. Hogy mi lesz a végén... na azt majd meglátjuk...
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Ain't it fun? || David&Demi   Pént. Márc. 13 2015, 23:04

Kezdek mélyen magamba zuhanni, hogy nem lehet enyém a szerelmem és nap, mint nap látnom kell. Felemészt ez az egész, és mintha most gyorsabban menekülnék mindenhonnan. Még meg se várom, hogy bárki is hozzám szóljon, már a folyosókat koptatom. A szekrényembe elrakok mindent, majd így ahogy vagyok indulok neki a vakvilágba. Először is kell nekem a friss levegő, így az udvar felé indulok neki. Kint leülök egy eldugott kis részbe és lehunyt szemekkel élvezem a szellőt. Kicsit hidegebb van, mint gondoltam, de most annyira jó kiszellőztetni a fejem, egyszerűen most semmilyen gondolat nem fut át rajta. Felemelő. Viszont már érzem, hogy reszketek, így megerőltetem magam és felállok. Kicsit gyorsabb tempóba megyek vissza az egyetemre, ahol jó meleg van. Didergek, de hamar úgy érzem, mintha olvadnék. Rossz ötlet volt egy szál pulcsiba kimenni, de mégis annyira jót tett. Felmegyek a lépcsőn, majd elindulok vissza a szekrényemhez, amikor hallok egy nem túl biztató hangot, ami egyre hangosabb és felém közeledik. Oldalra pillantok, de ez már annyira késő, hogy védekezni nem tudok. Úgy eltarolnak, mint a tekegolyó a bábukat. Ahogy érkezek, ráesek a csuklómra is, de égető fájdalom keletkezik a bokámban.
- Áúúú! - Azért felkiáltok, ez nagyon fájt. Bár jelenleg nem tudom megállapítani, hogy melyik fáj jobban, a csuklóm vagy a bokám, bár azt hiszem az utóbbi. Megfordulok, mire szisszenek és az arcomra is kiül a fájdalom. A csuklómat vizsgálom meg elsőnek, nincs baja, csak beütöttem, de azt nagyon. Az egyetemek rosszul döntenek, mikor a padlócsempét választják. Tovább fekszek a földön, mert megmozdítani nem bírom a lábamat és annyira gyorsan történt az egész, hogy azt se tudom, hogy mi tarolt el. A szél csak nem, azért annyira könnyű nem vagyok. De legalább már nem fázok, csak iszonyúan fáj a lábam.

_________________
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Ain't it fun? || David&Demi   Pént. Márc. 13 2015, 23:15

Hiába, amikor hirtelen valaki megjelenik az utamban, már nem tudok megállni. Próbálnék a lábikóimmal fékezni, de nem jön össze, még csak szólni sem tudok neki, hogy szaladjon az útból. Szóval erősen lehunyt szemekkel szenvedem el az ütközést. Azt hiszem egy térdkalácsot fejelek meg, mielőtt még elterülnék a földön, mint egy zsák krumpli. Fejemet dörzsölgetve tápászkodok fel. Végignézek magamon, megmozgatom a tagjaimat, csodával határos módon egyben vagyok... valaki biztos átvállalta a fal szerepét.
- Holy cra...bby patty! - Kiáltok fel, amikor meglátom, hogy nem csak képzeltem a fájdalmas felkiáltást, amikor becsapódtam. Nem, valakit tényleg sikerült elütnöm és jézusom, most itt fekszik és jesszus... még ismerem is. Halálra vált, fehér arccal nézek rá, nagy szemekkel figyelem. Biztos fájdalmai vannak, látszik az arcán, én pedig csak esetlenül hebegek-habogok. Kapkodom a levegőt, nem találom a szavakat, elvitte a cica a nyelvem.
- Én... David... - Eh, nem, még mindig nem sikerült összeszednem magam. Nyelek egy nagyot, remegő kezekkel veszem le a fejemről a fejhallgatót. A kalapom meg elhagytam valahol, de most nem nagyon tud érdekelni. Feltérdelek és még mindig picit remegő kézzel simogatom meg az egyik karját.
- Héj, j-jól vagy? Úgy sajnálom! - Bukik ki belőlem a kérdés után, amit alapból mondani akartam. Sokkal kétségbeesettebben, mint terveztem. Nekem is sajog minden tagom, de én megérdemlem, mert egy felelőtlen hülye vagyok. De istenkém, sosem akartam senkit bajba keverni! Azt hittem a kutya sem jár már erre ilyenkor, mindenki eltűnt én csak... én csak...
- Én csak mókázni szerettem volna, én nem... nem akartam... - Még mindig nem találom a szavakat, pedig sokat szoktam beszélni, de most egy értelmes mondat sem megy. Demetria! Le kellene nyugodnod, nyugodj meg, nyugodj meg... ahj, ez a szuggerációs baromság még mindig nem segít!
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Ain't it fun? || David&Demi   Pént. Márc. 13 2015, 23:30

A fej kiszellőztetés amúgy jó ötletnek tűnt, de kellett volna egy kabát vagy valami, mielőtt kijövök ide. De úgy vagyok vele, hogy egy kis tüdőgyulladás belefér, úgyis túl hajtottam magam, jó, hogyha otthon tudok pihenni. De nem számítok arra, hogy akaratlanul is ágyhoz leszek kötve. Pár pillanat volt az egész, szinte fel se fogom, hogy mi történik, csak azt tudom, hogy hirtelen mindenem fájni kezd. Csak tudnám ki az a hülye, aki itt keresztbe száguldozik össze-vissza. A fájdalom nem akar múlni, sőt sokkal jobban fáj, mint azt gondoltam volna. Nem tudom megmozdítani a lábam. Szenvedek, mint egy partra vetett bálna és ekkor hallom meg az elkövetőm hangját.
- Demi... Te mi a jó... - Beleharaptam a nyelvembe, hogy ne káromkodjak, pedig most ez csúszott volna ki belőlem. Nagyon fáj a bokám, a térdem, a csuklóm. A kérdésére viszont erőltetve kezdek el nevetni. Remélem ez nem volt komoly kérdés.
- Úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, de nagyon is jól vagyok! HOGY LEHET ILYET KÉRDEZNI?!?! - Nem bírom tovább a fájdalom úrrá lesz rajtam és a végére már kiabálok. Fejemet visszahajtom a hideg kőre, talán lehűt egy kicsit. Mennyire ironikus, hogy az előbb még fáztam, nem igaz?
- Tulajdonképpen te hány éves vagy? Egy egyetemen így mókázni? Nem találtál volna ki jobb elfoglaltságot? - Nézek a szemeibe, csak úgy szikrázik a tekintetem a dühtől és a fájdalomtól. Fogalmam sincs, hogy miért nem bírom megmozdítani a lábam, így felülök, de azt is fájdalmasan sziszegve. Felhúzom a nadrágszáram óvatosan és a zoknim is lejjebb tolom, bár már így látom, hogy nincs túl jó állapotban a lábam. Feldagadt, de nagyon és olyan furán áll.
- Eltörted a bokám! Hogy fogok így focizni? - Mérgelődök tovább, még nem volt sosem eltörve semmim, de így búcsút mondhatok a focis karrieremnek, ami azt jelenti, hogy már a csajokat sem bírom ezzel a tudásommal lenyűgözni őket.

_________________
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Ain't it fun? || David&Demi   Pént. Márc. 13 2015, 23:42

Látom, ahogy felismer, de sajnos nem tudok a nyakába ugrani örömömben, hogy újra látom. Nem így terveztem összefutni vele. Mindig is tudtam, hogy lehengerlő személyiség vagyok, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire. Meg azt, hogy valaha árthatok vele valakinek. Az egyetlen pozitív gondolatom csupán annyi, hogy még jó, hogy nem vagyok nehezebb, akkor biztosan jobban fájt volna neki még ennél is.
Az ártalmatlan kérdés, ami kiszaladt a számon, nos... nem volt a legjobb ötlet. Ahogy elkezd kiabálni, összerezzenek és inkább lehunyom a szemeimet. Nem tudom nézni sem azt, ahogy szenved, sem azt, ahogy kiabál velem. Összepréselem az ajkaimat és úgy hallgatok bölcsen, inkább nem mondok semmit. Talán meg kéne várnom, hogy lenyugodjon kicsit?
- Én már... tök mindegy, csak... nem gondoltam, hogy ilyenkor jár erre valaki rajtam kívül. - Vallom be, mert tényleg nem úgy számoltam, hogy más is erre fog járkálni. Főleg, hogy annyira nem figyel oda, hogy sikeresen elütöm. És még nagyon is fáj neki. Dermedten figyelem, ahogy a lábát piszkálja, elhűlve pillantok a bokájára. Jézusom, mit csináltam? Még mindig nem igazán akar bennem tudatosulni, hogy mi a franc van itt. Inkább nem érek hozzá, nem is merek, mert mérges és az előbb rám is kiabált és most kicsit félek tőle.
- Hát... jobbára sehogy... - Állapítom meg a szomorú tényt, még akkor is, ha tudom, hogy ez költői kérdés volt, de akkor is olyan nehéz csendben maradnom. Nyelek egy nagyot, a szoknyámat kezdem el piszkálni. Na jó, most már tényleg össze kell szednem magam, szóval a maradék lelki erőmet összeszedve inkább felpofozom magam, hogy magamhoz térjek.
- Hívok hozzád mentőt, ők majd helyrehozzák a lábad! - Jön az első racionális gondolat, miközben a pulcsim zsebéből próbálom remegő kezekkel előkotorni a telefonomat. Még pár mély levegő, hogy összeszedhessem magam. Össze kell szednem magam, és elmondani mi történt, hol vagyunk. Bizony.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Ain't it fun? || David&Demi   Pént. Márc. 13 2015, 23:54

A fájdalom kihozza belőlem az állatot, bár még ennyire nem fájt soha semmim, így még én is megdöbbenek, hogy lekiabálom Demit. Látom, hogy összerezzent, de inkább le kéne nyugodnom.
- Ne haragudj, csak nagyon fáj. - Alig bírom kinyögni, hiszen lüktet, szúr és minden bajom van. A többi kisebb sérülésem eltörpül ez mellett. Igaz, én a betegséggel csak egy hetet akartam magamnak nyerni vagy pár napot, de most kaptam 6 hetet jobb esetben.
- Még megy az egyetemi tanítás. - Kifújom a levegőt, mintha épp szüléshez készülnék. Inkább így fekszek továbbra is, mert így nem tudom megmozdítani a bokám, így minimálisra csökkentem a fájdalmam. A plafont kezdem el bámulni, miután megnéztem a bokámat, amit megállapítva szerintem eltört.
- Hát... Ezt én is tudom. - Megforgatom a szemeimet, mert most törte keresztbe a focis karrierem. Igaz, hogy csak hobbiként űztem itt, de attól még szerettem ezt csinálni. Az is lehet, hogy ezzel most annyit fogok hiányozni, hogy vizsgára se mehetek. Ahogy ez tudatosul bennem kikerekednek a szemeim. Akkor fogom megölni Demit, ha ez kiderül.
- Ez egy jó ötlet. - Egyezek bele, végre valami, amit el tud intézni. Legalábbis ahogy a kezét nézem ez nem egy jó ötlet.
- Jól vagy? - Ráncolom össze a homlokomat, mert nem úgy néz ki, mint aki tudna telefonálni. Én pedig pláne nem, mert úgy érzem, ha megmozdulok szétesik a lábam. Úgy is azt érzem, hogy egyre jobban feszít, ahogy dagad.

_________________
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Ain't it fun? || David&Demi   Szomb. Márc. 14 2015, 00:22

Azt hiszem, jobban fáj, amikor ő kér bocsánatot tőlem, mint az egész történet. Az esés, amire nem is nagyon emlékszem. De az adrenalin megfelelően dolgozik bennem, hogy ne érezzek semmit, és nem is tudok olyan tisztán gondolkozni.
- Sajnálom. - Ennél jobb válaszol nincs, vékony, egérkehangon tudok csak megszólalni, lehet, hogy nem is hallja. Biztos nagyon fáj neki, én elhiszem, de nem tudom, hogy segítsek rajta. Én olyan tehetetlen vagyok, életképtelen, még magamra sem tudok vigyázni, nemhogy másokra. Sokkal jobban járt volna, ha olyasvalakivel taroltatja el a sors, aki fel tudja vállalni a hibáit és a megoldására tud koncentrálni.
Szomorúan préselem újra az ajkaimat, amikor azt mondja, nem tud majd focizni. Sajnálom, hogy én tehetek róla. De ezt már elmondtam párszor és nem váltom meg vele a világot. Pedig ha meg lehetne bocsánatkéréssel... már régen világbékét okoztam volna. Hiszen ezt csinálom egész életemben. Bénázok, elbukok, hibázok, és aztán csak bocsánatot kérni tudok újra és újra. Hiába tudom, hogy ez nem segít, ezt csinálom.
Szóval egy gyors pofonnal rakom helyre magam, a gondolataimat, kicsit megrázom a fejem. És már mondom is, hogy mentőt kell hívni, az első értelmes ötletem, ami tényleg segíthet. Miközben a telefonom keresgélem, hallom a kérdését, amitől kicsit megszeppenek.
Hogy én jól vagyok-e? Ez az a kérdéskör, ami most a legeslegkevésbé érdekel. Akaratlanul is, ösztönösen mosolyra rándul a szám ettől a kérdéstől. Még mindig remeg kicsit a kezem, de most már legalább a telefonom elő tudtam szedni.
- Jól. - Kegyes hazugság, miközben bepötyögöm a mentők számát és amikor felveszik, még én is meglepődök magamon, hogy végre el tudok intézni valamit normálisan. Sőt, még kerek mondatokban is beszélek, meghallgatom a tanácsait. Aztán amikor lerakom, kicsit biztatóan próbálok mosolyogni Davidre.
- Sietnek, azt ígérték. Mindjárt jövök, jó? Nem hagylak itt, ígérem, csak mindjárt jövök! - Ígérgetem, majd szaladok is a legközelebbi mosdóig, hogy lekapjam a pulcsimat és alaposan bevizezzem. Ahogy a hideg víz átáztatja kicsavarom belőle a felesleget és már szaladok is vissza Davidhez. Visszatérdelek mellé.
- Óvatos leszek, ez jót fog tenni! - Ígérgetek tovább, beszélek hozzá, mert az jó, állítólag jó, szóval na, ideje orvosolni a helyzetet. Dr. Smith bevetésben, nagyon óvatosan emelem meg az egész lábát, hogy alá csúsztassam a hideg felsőt és finoman betekerem vele, hogy lehűtse és így kevésbé fáj, talán a duzzanat is kicsit lejjebb megy. Biztos vagyok benne, hogy így is szenved, fáj neki, szóval finoman odakucorodok a fejéhez és elkezdem simogatni a fejét, játszok kicsit a hajával, miközben azt nézem, mennyire van jól.
- Nem lesz semmi baj... - Mondom neki végül csendesen, hátha elhiszi nekem, hogy tényleg nem lesz semmi baj. És közben észre sem veszem, hogy pár könnycsepp került a szemembe valahogy, és ki is szöknek, végiggurulnak az arcomon. Szabad kezemmel pedig letörölgetem őket.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Ain't it fun? || David&Demi   Szomb. Márc. 14 2015, 18:53

El sem mondhatom, hogy mennyire fáj a bokám. Teljesen kihoz a sodromból ez a fajta fájdalom. Ezért is kérek bocsánatot tőle, miután kicsit lenyugodtam és beletörődtem abba, hogy most pár hétig nem jövök suliba. A fociról is le kell mondanom és ki tudja, hogy mikor léphetek megint pályára. Ennyit a sikeresnek induló karrieremről. Nem tudok mit kezdeni a sajnálatával, így elhúzom a számat utána pedig sóhajtok egyet. Alig várom, hogy valamit csináljon, mert én innen nem tudok semerre sem menni. Ezért is rossz, hogy ennyire magatehetetlen vagyok. Nagyon is jó ötletnek tartom a mentőt, mert csak ők tudnak innen bevinni a kórházba. Azért nem kerüli el a figyelmemet, hogy mennyire is remegnek a kezei. Szerintem ő jobban sokkot kapott, mint én, pedig nem is értem, hogy miért én nyugtatgatom. Kicsit sajnálom, megesett rajta a szívem, hiszen látni, hogy nem akar rosszat.
- Szuper. - Halvány mosolyt erőltetek az ajkaimra, hogy a mentő hamarosan itt lesz. Legalább már ez miatt nem kell, hogy fájjon a fejem. Bólintok egyet, hogy mindjárt jön és tekintetemmel követem, hogy merre is megy. Elképzelésem sincs, hogy most hova megy és mit csinál. Nagyra kerekednek ki a szemeim, mikor a vizes pulcsit hozza.
- Nem biztos. - Elvékonyodik a hangom, ahogy nyelek egyet, mert nem akarom, hogy megint megmozduljon a lábam, így is örülök, hogy már csak a forróságot és a lüktetést érzem, semmi éles fájdalmat.
- Ááá. - Szisszenek fel és próbálok a nyelvembe harapni, de nem megy. Nem is értem, minek mozgatja ennyire a lábam, szerintem semmire sem jó. De mikor már fenn van a kötés, rá kell jönnöm, hogy ez jó. Jól esik nagyon, ez a hűs érzés, bár rettentően lüktet a lábam.
- Mikor érnek ide? - Már legszívesebben a kórházban lennék és egy adag fájdalom csillapítót tömnék magamba. De most legalább megtudtam, hogy egyáltalán nem bírom a fájdalmat. Jól esik, hogy a hajamat piszkálja, kicsit meg is nyugszok és nem tudom. Kezd nehezek lenni a szemeim, picit be is csukom őket.

_________________
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Ain't it fun? || David&Demi   Szomb. Márc. 14 2015, 19:34

Legalább arra mosolyog egy kicsit, hogy sietnek és nemsokára itt lesznek. Igen, ez kicsit biztató, tényleg el tudtam valamit intézni. Sőt, még tippeket is kaptam, mivel segíthetnék neki, szóval biztosítom, hogy mindjárt visszajövök, ne féljen, nem lesz baj. Nem tudnám sorsára hagyni szegényt. Amikor azonban visszaérek a vizes, hűvös pulcsimmal, biztosítom arról, hogy ettől jobb lesz. Be kell borogatni, hűti, nem fog úgy fájni. Meg amúgy is tartja a bokáját és kevésbé mozdul el. Lejjebb viheti a duzzanatot, nem fog úgy feszülni, igen, igen, jó lesz!
- Jó lesz... - Ígérem neki újra, látom, hogy bizonytalan. Biztos tudja, hogy meg kell piszkálnom a lábát, de igyekszem a lehető legóvatosabb, legkevesebb mozgással megcsinálni. Aztán gyorsan átkötözöm, onnan már nem mozoghat sehova, nem bizony. Szépen le is fog hűlni, és tudom, hogy fájt neki kicsit, de ez most tényleg az ő érdeke, muszáj volt megcsinálnom.
Végül odacsüccsenek a fejéhez, és egy kicsit nézem, miközben finoman simogatom a fejét, játszok a hajával, cirógatom az arcát... úgy sajnálom, ami történt, ez mind-mind miattam van. Pár könnycsepp ki is szökik a szememből, gyorsan letörlöm őket, mielőtt még rácsöpögnek.
- Már biztos nem sok idő, még egy kicsi... - Biztatom őt kedvesen, mosolyt erőltetve az arcomra és tovább simogatva őt. De amikor látom, hogy lehunyja a szemeit, akkor baj van, megijedek. Nem-nem, nem szabad aludni, elájulni, ébernek kell maradnia!
- David, kérlek, ne aludj el! Hallod, nyisd ki a szemed! - Kérem tőle ijedt, vékony egérkehangon, mert ébren kell lennie. Nekem kell ébren tartanom, hogy tudjon majd beszélni a mentősökkel, mi fáj neki, hol fáj, satöbbi... Meg amúgy is, magánál kell lennie, addig nincs olyan nagy baj, amíg magánál van.
- Nem aludhatsz most, szóval inkább beszélgessünk, mesélj nekem valamit! - Kérem tőle, amíg várunk, addig mondjon nekem bármit, én szívesen beszélek. De nem nekem kell mesélni, neki, hogy őt tartsam ébren.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Ain't it fun? || David&Demi   Hétf. Márc. 16 2015, 23:02

Iszonyúan fáj a lábam és nem is vagyok benne biztos, hogy tudja mit csinál. Kételyek közt figyelem és próbálok az alsó ajkamba harapni, mikor megmozdítja a bokám. Már a végén úgy érzem, hogy levert a víz, mikor végre abbahagyja. Kellemes azt meg kell hagynom, de nem vagyok benne biztos, hogy ez mind jót tett a lábamnak. Azért remélem, hogy nem tett bennem kárt, és újra lábra tudok állni. A halálomon vagyok, mert ilyen fájdalmam még nem volt és ez a legrosszabb, ami velem megtörténhetett.
- Remélem nem tettél nagyobb kárt azzal, hogy most megmozdítottad a lábam. - Nem szemrehányásként mondom neki, csak reménykedek, mert ha a bokámban lévő szalagok még jobban megsérültek vagy elszakadtak attól, hogy megmozdította, akkor nem biztos, hogy olyan hamar lábra fogok állni. Azért a mentőt legszívesebben elküldeném melegebb éghajlatra, hogy még mindig nincs itt, de helyette élvezem a simogatást. Le is hunyom a szemeimet, de újból ki kell nyitnom mikor meghallom a hangját.
- Nem alszok el! Csak pihentetem a szemeim és próbálok másra gondolni, mint arra, hogy marhára fáj a bokám. - Remélem ezt megérti és most már hagy egy kicsit. Kifújom a levegőt, majd megint lehunyom a szemeimet, de ha ennyire akarja, hogy meséljek, akkor megteszem. De a szemeimet most már nem nyitom ki.
- Mit akarsz, mit mondjak? - Azért előbb tudnom kéne, hogy mire kíváncsi és csak utána tudok bármit mondani. Alig várom már, hogy megérkezzen a mentő is.

_________________
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Ain't it fun? || David&Demi   Szomb. Máj. 30 2015, 21:55

- Ennél nagyobbat? - És igen, azt hiszem, eljött az a pillanat, amikor a bőgés helyett az összes feszültség némi hisztérikus nevetésben szabadul fel belőlem. Nem hangos, nem is túl boldog, bőven fűszerezve van öniróniával, de nem tehetek róla. Illetve de, pont, hogy én tehetek róla, de most már nem tehetek mást, mint próbálom minél előbb rendbe hozni, amit elszúrtam.
- Jó, ha elalszol az nem jó, meg ha elájulsz, attól csak nagyobb lesz a baj, szóval neeee... - Kérem direkt nyöszörgős-nyavalygós hangon, hátha ettől majd megint falnak megy. Én azt hiszem eltűröm, ha még ordibál velem egy kicsit, ha akkor nem lesz komolyabb baja. Nekem, meg az önbecsülésemnek amúgy is mindegy volt... már régen, legyünk őszinték.
- Nem is tudom, mondjuk, hova készültél, mielőtt a sors összehozott velem? Vagy... milyen volt a mai napod? - Próbálkozok végül valami témával, amiről legalább pár mondatot mesélhet. És ha élni akar a lehetőséggel, akkor még belém rúghat párat. Tök jogos lenne amúgy, ennyit meg tök szívesen bevállalok, ha őt szóval tarthatom. Ki tudja, ha az én hülyeségeimre koncentrál, akkor a lábára kevésbé. És ha már itt vagyok, finoman cirógatom közben a homlokát és a haját, mert ennél jobb pótcselekvésem nincs. Ha elkezdem a körmöm rágni vagy a lábamat rázni, na, azzal biztos nem megyek semmire.
- Tényleg, most jut eszembe... van valaki, akit felhívhatnék? Valaki családtag, közeli ismerős, tudod, csak hogy elmondjam mi történt. - Kérdezem tőle már halkabban, mert nem igazán fűlik a fogam hozzá, de azt semmiképp nem akarom, hogy David egyedül legyen. És biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok számára az ideális álomtársaság... nagyon nem.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Ain't it fun? || David&Demi   Today at 22:16

Vissza az elejére Go down
 

Ain't it fun? || David&Demi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Anne & David - Édeskettes rajzolás
» Giselle és David ~ mindig összefutunk
» David Gandy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-