Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 David & Hale. Udvar!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: David & Hale. Udvar!   Pént. Ápr. 11 2014, 14:22

Lássuk be nem is olyan könnyű egy bizalmatlan macskát megszelídíteni. Érzésem szerint fél órája ülök a suli udvarán, a zöldellő fűre leterített felsőmön. Kezemben fél szendvics, a számban pedig egy kerek nyalóka. Közben kedves szavakkal próbálom a kövér, vörös kandúrt magamhoz csalni.
- Gyere ide, szép cica, okos cica! Ha idejössz, neked adom a szendvicsemből a…. – bele kell néznem, hogy lássam, mi van benne.
- A sajtot, meg a szalámit is, igazi téli, így tavasszal. Kirikiri. Cicicii. – a fülét néha felém billenti, inkább úgy tűnik, mintha aludna, de ahogy felé mozdulok azonnal, kinyílnak sárga szemei és ellenségesen méreget.
- Buzi vagy! Akkor minek ültél ide? – olyan, mint a legtöbb pasi. Leül, méreget és megvárja, hogy becserkészd, aztán meg játsszák a szent szüzet. Mostanában a pasikra lett igaz a szűrkurva kifejezés. Tisztelet a kivételnek van pár. Jó, ez nem is igaz, a macskából következtetek, nem ilyenek a pasik, a macska pasik ilyen.
Itt a suliban már találkoztam szóra méltó pasival. Olyan emlékek jutnak eszembe, amitől összeugrál a gyomrom, majdnem lenyelem a nyalcsit, pálcikával együtt
- Gyere már ide nah, tuti tök selymes a bundád, nem nyúzlak meg, becsszó… - ígérek fűt, fát, kisbokrot, meg annál is többet, csak dugja már ide a rózsaszín orrát.
Nem zavar hányan néznek hülyének, hogy kihúzom a számból a nyalókát lenyomok egy monológot és a hülye dög meg sütkérezik tovább.
Tiszta mázli, hogy nem miniben ülök a sarkamon, hanem harisnya, rövidnadrág és fekete ujjatlan felső együttesben, mert amúgy jó lenne a belátás, ahogy néha előre hajolva próbálok közelebb jutni a kandúrhoz. Magam sem értem minek küzdök? Talán mert olyan vagyok, mint egy bulldog, ha kell valami, akkor az kell és punktum. Előrébb araszolok a térdemen, a sárga szempárok úgy szegeződnek rám, mintha kést tartanék a kezemben és éppen készülnék megszúrni, mint egy disznót.
- Köcsedék! Gyere ide nah, jó fiú vagy! Gyere máááár! – inkább csalódottan beülök a lábaim közé és nagyot harapok a szendvicsiből.
- Nem is vagy éhes! Dagadék vagy! – a csalódottságtól lebiggyed az ajkam, akkor is mesei idő van, tombol a környezetem, virágzanak a fák, biztos nagyon szép lesz itt minden nemsokára, mert már most valami álomi. Direkt nem figyelek a Macska Urra. Lehunyom a szemem, hátradöntöm a fejem és élvezem a D vitamin áradatot. Ettől nőnek a szőr szállak…, ezt de szeretem…..
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Szomb. Ápr. 12 2014, 20:08

Jó idő van, ezért a tanteremből egyenesen az udvarra megyek, miután a szekrényembe elsüllyesztettem a könyveimet és a füzeteimet. Hihetetlen, hogy mennyi minden kell egy ilyen órára, pedig szimplán csak beszélgettünk és nem is használtuk ezeket. Elég sok lánnyal találkozok, míg sétálok a folyosón, alig bírok nekik mosolyogni és köszöngetni. Fárasztó, de a népszerűség ezzel jár. Amint eljutok az üvegajtóig, kinézek rajta és egy mosoly jelenik meg ajkaimon, ahogy meglátom Hale-t, amint egy macskát próbál magához édesgetni. Vicces egy jelenet innen a távolból, de szerintem közelről sem látnám másképp. Egy darabig elnézegetem, majd végül kilököm az ajtót és kilépek rajta. Kezeimet a zsebeimbe csúsztatom, majd egyenesen felé veszem az irányt. A macska ezt érzékeli és el is megy, mielőtt én odaérnék. Utána nézek, majd amint megérkezek, letérdelek és a sarkaimra ülök.
- Komolyan egy macskát próbálsz magadhoz édesgetni? Elég öntörvényű állatok, csodálkoztam volna, ha szimplán odamegy hozzád. Miért nem hússal próbáltad? Akkor még sikered is lehetett volna. – Villantom meg a fogaimat a mosolyommal, majd szemeimet ráemelem, mivel egész végig a macska útját figyeltem. Kicsit fáradt vagyok, de most, hogy ide kijöttem, mintha ez elszállt volna. Azért fogom magam és úgy dobom magam hanyatt, hogy Hale mellett legyek és lássam az arcát, ahogy felnézek rá. Kezeimet immár kiveszem a zsebeimből, majd a fejem alá rakom az egyiket, a másikat pedig a hasamon pihentetem. Ezzel a jelenettel kicsit feljebb is csúszik a pólóm és egy kis részt kilátszik a hasam, de most nem törődök vele, mert szokatlanul is jó idő van.
- Nincs több órád? Lóghatnánk együtt! – Emelem kék szemeimet rá, hogy a tekintetemmel rávegyem arra, hogy velem akarja tölteni a délután hátralevő részét. Kijöttem én már ebből a csajozós szövegből, így már nem is nyomok ilyeneket. Sóhajtok egyet, majd a felhőket kezdem nézegetni, hátha kilátok az egyikből valamit.
- Nézd! Az úgy néz ki, mint egy macska. – Mutatok fel, azzal a kezemmel, amelyik a hasamon pihen, és remélem, hogy kiszúrja azt, amelyiket én megláttam. Kicsit hunyorítanom kell, mert ennyire nem bírja a fényt a szemem, így elég kellemetlen. És még a nap is süt, bár ezzel nincs bajom, csak kellemetlen a szememnek. De a kezemet nem tartom fenn a levegőben sokáig, mert nagyon is fárasztó, így visszateszem a hasamra. Csak akkor mutatok fel megint, ha esetleg Hale nem látná, hogy melyik felhőt kell figyelni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Kedd. Ápr. 15 2014, 11:51

Pedig esküszöm már majdnem felébredt annyira, hogy észre is vegye a szándékom, hogy csalogatom,talán jött is volna, ha a HMCS, értesd HelyiMacsóCsávó, nem sétál a képbe. Dühösen fújok egyet felé, miután végig nézem, ahogy Mr. Macska fensőbbségesen elüget.
- Szeretem, ha valakinek van saját akarata. Nincs nagyobb kihívás, mint győzni egy erős ellenél felett. – részemről imádom a kihívásokat. A túl egyszerű dolgok nem izgatnak, az olyan, mint egy legyőzött vad tetemét hurcolni a célba és azt hazudni mi győztük le. Számomra abban van az igazi öröm, ha küzdelmem jutalmát kaphatom meg, igaz ez a macskákra és bármi másra is.
- Hordanom kéne magammal egy kiló csirke mellette? Vagy mégis milyen húsra gondolsz? Vágtam volna le a kisujjam és idecsalom a vérrel? – nem igazán vágom, hogy milyen húsról beszél. Meglegyintem felé a szendvicsem, amiben bizony husi van, igaz feldolgozva szalámivá, de attól még húsból van, szóval…. Azzal próbáltam.
- Kár, hogy elűzted, feláldoztalak volna. – mutatom, hogy fel kellett volna vágni, mint a 47 Roninban a szamurájok önmagukat, lett volna husi meg vér meg ilyesmi. Felszalad a szemöldököm, ahogy kényelembe helyezi magát, láthatólag maradni fog. Sebaj, majd bekerítem máskor a macsekot. Tekintetem végig szalad a srácon. Mi a tök? Korábban kellett volna ide beiratkoznom, csupa jó csávó. Hol éltem eddig, hogy csak most nyílnak meg disneyland kapui? Hiába no, az ember elfalazva érzi magát, akárhol is jár. Nemrég Nick, most meg ez a macsó, szép az élet és a nap is süt.
- Hüm, nem is tudom. Egy macska üldözővel? – mosolyogva üldögélek a felsőmön. Ha lenen órám sem mennék, izgalmasabb itt, vagy lesz vagy mi. Azonban jobb dumát is hallottam már. Semennyire nem zavar, hogy nem mutatkozik be, nekem sem szokásom, vagy ha igen, kamu néven.
A felhők felé pillantok, kicuppantom a számból a nyalókát és szemrevételezem a mutatott irányt.
- Nah igen, de az enyém sokkal szebb volt, nagyobb és vörös. – hanyatt fekszem, kinyújtom, majd felhúzom a lábaimat és a felhőket tanulmányozom amerre nincs nap, megvakulni nem tervezek, az nem túl jó buli.
- Milyen óráról lógsz macsókám? – lévén, hogy nem tudom a nevét, de azt be kell ismerni, hogy jó pasi. Az is igaz, hogy nálam most magas a léc, az első találkám elég… meghatározó volt.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Hétf. Ápr. 21 2014, 22:13

A macskákat elég nehéz magunkhoz édesgetni, főleg, ha nem egy finom falattal próbálkozik az ember. Épp ezért sem érdekel különösebben, hogy elment. Viszont tetszik az ismeretlen lány stílusa, így muszáj megmosolyognom.
- Nagyon harcias csaj lehetsz akkor, ha így gondolkozol. Bár ezzel nincs semmi baj. - Dugom kezeimet a zsebeimbe, és a macska után nézek, aki már azóta sehol nincs. Fogalmam sincs, hogy miért is akarta magához édesgetni. Persze szeretem a macskákat, de ki tudja, hogy milyen bolha, kullancs van rajta. Sajnálom az ilyen utcán élő állatokat, de inkább házi macskát, vagy legalábbis olyat simogatok, aki valakinek a tulajdona, mert róla biztosan tudom, hogy nincs semmi ilyen bogara.
- A szendvicsre gondoltam. Azért ne csonkítsd meg magad, hogy egy macska odamenjen hozzád. - Rántom meg a vállaimat, mert láttam, hogy nem azzal próbálkozott. Legalábbis több sikere lett volna, ha kiveszi belőle a húst. Úgyis szeretik a macskák ezt, idejött volna, bár ezt most már nem tudjuk meg. Szemeim kikerekednek, ahogy meghallom, hogy mit csinálna velem. Pedig annyira nem tartom magam szörnyű társaságnak, hogy egyből feláldozzon.
- Képes lettél volna bántani? - Még mindig nagyokat pislogok, azért ilyet ritkán hallok lányok szájából. Általában én vagyok a kis kedvenc, akivel egy kalandot, vagy többet akarnak. Be se mutatkoztam, de azt hiszem, hogy ismerhet látásból, hiszen én vagyok a suli Casanovája, elég sok csaj meg volt már és elég sokan epekednek utánam. Talán hallásból már hallott rólam.
- Van saját macskám. - Mosolygok, mert talán ezzel egy jó pontot szerzek nála. Nemrég kaptam egy kiscicát, szóval van kit babusgatni otthon. Talán meg is mutathatom neki, hogyha akarja. Én viszont most kényelembe helyezem magam a füvön mellette és felmutatok a felhőre.
- De a közös bennük, hogy egyiket se kaparintod meg. - Fordítom felé a fejemet, mert ez valóban közös a két macskában. Kicsit lenéző ez a "becézés", már rég nem vagyok macsó. Valahogy elhagytam ezzel, amióta Elainenel összejöttem.
- Egyikről sem. Most lett vége. Ezért szeretem ezt a napot, mert korán végzek. És te? Melyikről lógnál a kedvemért? - Pillantok fel a szemeimmel, talán meggyőzve róla, hogy töltse velem a délután többi részét. Unatkozok és még haza sem szeretnék menni.
- Amúgy David White. - Nyújtom felé a kezemet, nem tudom, hogy a csoporttársai mennyire áradoznak rólam, de a folyosón menet biztos hallotta már a nevemet egy-két lány szájából.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Csüt. Ápr. 24 2014, 20:57

Mosolyogva figyelem a srácot, üsse kő nem harapom át a torkát, hogy elüldözte a nagymacskát, hiába is próbáltam elcsábítani hatvan féle módon. Na jó, ott még nem tartok a szendviccsel próbálkoztam. Amit most, hogy nem kell senkinek, visszacsomagolom a szalvétába meg a zacsiba és a táskámba csúsztatom, hogy előszedjem helyette a napszemüvegem.
- Harcias? - féloldalra döntöm a fejem, amúgy is a srácot figyelem. Egyértelműen tudom, hogy ki Ő. Ki ne tudná? Milliószor hallottam a nevét. Az évfolyamtársaim folyton azon tanakodnak mikor veszi le a pólóját végre?!
- Az nem hiszem, de szeretem a kihívásokat. - lévén, hogy nem sokkal szembesülök. Apám révén, szinte bármilyen ajtó nyitva áll előttem, sokan nem mondanak nemet, vagy pont azért mert kiderül, hogy maffia család egyetlen lányutódjaként nem tanácsos a társaságom, elmenekülnek. Mázli, hogy sem Ő, sem Nick nem ismernek arcról.
- Pedig esküszöm lehet, hogy a kifröccsenő vérem idecsalta volna. - vállat rántok, magam sem hiszem, de ki tudja? Azt olvastam valahol, hogy az éhező macska simán megeszi halott gazdáját. Ha nem is az egészet de csemegézik belőle. Jó hírek. Bezzeg a kutya meghal hűségében a sírodon.
Kérdésre végig mérem, letámaszkodok az egyik kezemre, talányosan rágcsálom a szám. Megszemlélem a haját, a szemeit, az arcát, a nyakát, a mellkasát, látványosan felsóhajtok, és haladok lefelé. Nem mulasztok el lecövekelni pillantásommal, a farmerja dudorodó részénél, majd haladok tovább. Olyan mérhetetlenül magabiztos, hogy muszáj kicsit adnom alá a lovat. Megállapodom a cipőjénél és elindulok visszafelé a szemléléssel, nagyon ráérős vagyok.
- Simán! Kikötöztelek volna az egyik fához, először is levagdosom a ruhát rólad egy pillangó késsel. Meggazdagszom belőle, hogy belépő szedek a csajoktól, hogy megnézhessenek. Jó pénzért tapi is beleférne....- kicsit elagyalok rajta, hogy mi lenne aztán.
- Ehhez egy paravánt is felállítanék, hogy tuti legyen a pénz kereste és amikor mindenki megunt, feláldozlak és magamhoz csalom a macskát. - majdnem elnevetem magam a horrorisztikus terven, azt már el sem mondom, hogy mijét és hogyan csonkítanám meg, hogy fröcsögjön a vér és jöjjön a cila. Én meg mondjuk elájulnék, de sebaj. Mosolyogva figyelem a szőkeséget.
Az évfolyam tárasaimon jót szakítanék, végre letapizhatnék és nem kéne véletlen elütögetni a folyóson, hogy lepattanjanak a mellkasáról és azt hallgassam hogy, úúúú milyen izmos, milyen jó illata van.. balbalbal. Kár, hogy ezekről nekem más valaki jut eszembe.
- Tényleg? Vérrel csaltad magadhoz? - sejtem én, hogy nem, de azért nagyon jól kezdek szórakozni. Egyedül sem vagyok, nem jár az agyam a másik pasin, bár az elég lehetetlen.
- Úúúú de nagyon gonosz vagy. Akkor meg sem simogathatom a....... cicádat? - sértett arcot produkálok, jó, hogy színésznek tanulok és hogy nagykutya édesapámnál eleget gyakoroltam, amikor mindenféle, drága és felesleges holmit kunyeráltam mert nekem azokra nagy szükségem van. Semmi. Két napig tesznek boldoggá az anyagi dolgok, másra és sokkal többre vágyom. Másféle boldogságra törekszem.
Felveszem a napszemüvegem megszemlélni egy macska alakú felhőt, bár szerintem inkább pingvin.
- Előadásom lesz, de ha jó fiú leszel és van megfelelő indokod, kihagyom. Pedig naaagyon izgalmas lesz. - gőzöm nincs, hogy miről szól. Remélem valami felvilágosító óra és mivel csak nemrég jöttem nekem minden új.
Az amúgy után tudom, hogy mi következik...
- David White. - mondom vele együtt a nevét, nem vagyok teljesen hülye. Pontosan tudom, hogy ki Ő. Bemutatkozni megint elfelejtek, nem szeretem ha beskatulyáznak. Maffiózó apuka kicsi lánya, nem a legjobb társaság.
Azon agyalom mivel zökkentsem ki a srácot, kéne valami, amivel kicsit lefoglalom, és az ajtóban álló csajokat is felcseszem. Lepillantok kilógó csípőcsontjára és helyezkedni kezdek. Pofátlan mód hanyatt fekszem, hasát használva párnának. Ha van csaja és a közelben van, akkor bajban leszek.
- Minden felhőtől éhes leszek, mind olyan, mint a tejszínhab. - úgy csevegek, mintha nem feküdtem volna rá egy idegen hasára, tarkóm a bőréhez ér, lehet majd adok róla nyalintásmintát a csitriknek.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Hétf. Máj. 12 2014, 20:09

Tetszik a mosolya, de attól még nem zökkenek ki a stílusomból. Csak nyugodtan figyelem, ahogy visszacsomagolja a szendvicsét és eltünteti a táskájába. A napszemüveg, ahogy előkerül nem tetszik, így számat el is húzom. Nem akarom, hogy felrakja, mert a szemeit akarom nézni.
- Miért, nem vagy az? - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, mert kíváncsi vagyok arra, hogy miként is vélekedik magáról. Jó választ ad, így elismerően mosolygok, mert tetszik, hogy nem egy olyan csaj, mint a többi, akiért a fogvillantós mosolyommal leszedem róla a bugyit.
- Tetszik ez a hozzáállás. - Kihúzom kezeimet a zsebeimből, majd összefonom a karjaimat a mellkasom előtt. Valahogy mindig is egy ilyen csajt akartam, akit nehéz megfűzni, vagy bármire is rávenni. Azt hiszem, hogy nagyon jól fogok mulatni, ha egy-két dologra ráveszem. Már pedig csak sikerülni fog, ha szereti a kihívásokat, én pedig rá tudom venni arra, hogy meg is csinálja őket.
- Túl sokszor láttad a Fűrészt szerintem. - Megforgatom a szemeimet, kezd morbid lenni ez az egész beszélgetés, de még hagyom. Azért a macskák sem ilyenek, legalábbis remélem. A vadmacskákat nem ismerem, de az enyém egész biztosan nem enne embert, mert nagyon is finnyás. Hagyom, hogy végig nézzen rajtam, már megszoktam és azt is, hogy tekintete elidőzik a közkedvelt játékszeremen. Némán nézem, ahogy végig ér a cipőmig, majd vissza. Viszont nekem kényelmetlen így álldogálni, ezért amint kiélvezkedett rajtam, lefekszek mellé. Összeráncolom a homlokomat, ahogy a terveit hallom. Ez már kezd sok lenni számomra, bár nem nézem ki belőle, hogy komolyan meg is tenné, de azért elég elborult elméje lehet, ha ilyenek fogalmazódnak meg a fejében.
- Túl sok horror filmet nézel... - Fordítom felé a fejemet, mert ez csak ebből eredhet. Túl élénk a fantáziája és nem gondolom, hogy ilyeneket élőben látott volna. Bár igaz, hogy nem ismerem, de attól függetlenül ezt nem nézném ki belőle. Megemlítem, hogy nekem is van macskám, de azt hiszem, hogy egyetemet tévesztett.
- Figyelj már, nem az orvosi egyetem sebészeti szakára jelentkeztél véletlenül? - Fogalmam sincs, hogy melyik szakra jár, de az biztos, hogy pályát tévesztett. Túl sokat beszél a vérről és a kínzásról. Igaz, hogy egy sebész nem kínoz - jobb esetben -, de trancsíroz. Biztos, jobban tetszene neki az a szakma.
- Miért, megakarod? - Sejtelmesen nézek rá, mert ha igennel válaszol, akkor azt hiszem, hogy bízhat abban, hogy csak egy feladat után kerülhet sor erre. Viszont ötlet hiányában a felhőket kezdem el nézegetni.
- Nem elég indok, hogy velem lehetsz? - Szintén elfordítom a fejemet, hogy a szemeibe tudjak nézni. Mivel olyan jól elbeszélgetünk, mintha ezer éves cimborák lennénk, így nem árt bemutatkozni is. Nem lep meg, hogy tudja ki vagyok, így egy önelégült mosoly is kikerül az arcomra.
- Szóval ismersz. Én is ismerhetlek téged? - Kacsintok egyet az első mondatnál, a kérdésemmel pedig a nevére szeretnék utalni, mert azt nem árulta el. Meg sem lep, hogy elkezd mozgolódni és a hasamra teszi a fejét. Már megszokott, hogy a lányok a társaságomban ilyen közeledést tanúsítanak. Bár ezt már nagyon régóta nem tették velem, amióta Elainenel vagyok, mintha teljesen megváltoztam volna.
- Akkor meghívlak ebédelni! - Lepillantok rá, mert egyáltalán nem kérdés volt, hogy szeretné-e. Azt hiszem egy hullám hosszon vagyunk, de ez majd később úgy is ki fog derülni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Kedd. Máj. 13 2014, 16:34

Nekem bejön, ha valaki nagyon magabiztos, de nem szeretem, ha felfuvalkodott. Eddig mondjuk nem tűnik annak. Az tényleg izgat, ha hajt és teszi a finom kis megjegyzéseket, flört. Az egyenesen riaszt, amikor valaki azt hiszi, akkora hím vad, hogy mindenki alá fekszik. Akkor azt hiszem, nem találunk egymásra.
- De talán igen, ha fektetek annyi energiát a dologba. – nagyon tudok ragaszkodni ahhoz, ami kell, azért valóban sok mindent meg tudok tenni és elérem a célom. Ez lehet harciasság? Nem hiszem, akkor az talán nem vagyok, de nem mondom el neki, még a végén csalódna.
Azt meghiszem, nincs ember, aki nem szereti, ha valaki célra törő. Én részemről díjazom, ha valaki tudja, mit akar és hajt érte, nem bírom a megfutamodást. Nem egyszer, de nem is kétszer volt olyan pasim, aki azt hitte szerelmes valaki másba. Főleg, hogy a szerelem illúzió, olyan mese, ami nem létezik.
Hagyom a horror részét, mert igazából csak viccelek, és tele volt bókkal meg jobbnál jobb ötletekkel, de jellemző, hogy a kétlábú kandúrnak ennyi esett le.
Bámulom a felhőket és közben ezer felé járnak a gondolataim, közben sajnos másvalakinél is, akit nem sikerült jól megismernem.
- Áh nem. Lehetnék ugyan sebész, amennyiben nyerő, ha valaki folyton elájul, amint kiserken a vér és kiesnek a kezéből a belső szervek. – nyíltan bevallom, ezek a tények. Már akkor hányingerem van, ha vért vesznek, egyrészt őrülten fáj, másrészt tű meg vér. Brrrr. A hideg is kiráz. Lebénulok és szívelégtelenségem támad, rendszerint fel kell, hogy mossanak. Másféle dolgokat sokkal jobban bírok.
- Simán. Imádom a macskákat, főleg ha kedves jószág, nem harap, karmol, gyilkol. – ismerek olyat is, akit csak akkor érdemes megsimogatni, ha feláldozod a fél kezed és ezzel tisztában is vagy. Kilőve, olyan nem kell. Azonban az érdekelne, hogy mi az, amit elvár érte cserébe. Tuti nem ad ingyen egy simogatást, még akkor sem, ha nem róla van szó.
A kérdésre való válasz előtt elnevetem magam. Micsoda magabiztosság. Szóval ezzel veszi le a lábukról a csajokat, hogy elhiteti velük, hogy máris odáig vannak érte? Nekem ennél sokkal több kell.
- Ennyit tudsz nyújtani? – szemöldököm kíváncsian a magasba szalad, még a szemüveget is lehúzom, hogy felette szemrevételezzem. Attól, hogy tudom, hogy ki Ő és az évfolyamtársaim közül páran istenítik, még nem érzem azt, hogy most azonnal vétkeznem kell vele.
Igazából nem veszem potenciálisan a meghódítandó pasik közé nekem túl nyilvánvaló. Nem tudom, szeretem, ha becserkésznek, levadásznak, nem kiterített vadként elém fekszenek. Mellé régimódi vagyok. Nem futok pasi után, én szeretek Nő lenni, akit el kell hódítani, ez ebben az élvezet, az adok- kapok része. Nem vagyok a bokor mögött elé térdelő alkat. Azért jól szórakozom, mert tudom, hogy kapok pár féltékeny pillantást.
Oldalt fordítom a fejem, hogy ránézhessek, két kezem összefűzöm a hasamon, felhúzom a lábaim. Agyalok a kérdésen.
- Igen, azt hiszem ismerhetsz, de megvárom, hogy kicsit agyalj, ha meg nem akkor, majd talán, esetleg kisegítelek. – nem vagyok akkora sztár, mint ő és nincs annyi rajongom sem, de ettől még ismerhet a bulvár kedvességéből, vagy kezdő modell karrierem miatt, ha szereti a coca-colát akkor ismerős lehet az arcom. Mert azt nem hiszem, hogy vett már csajnak csipkés bugyit, vagy melltartót, bááááár… elszemlélgetem vakító kék szemét, így a napszemüveg rejtekéből simán.
- Tényleg? Most ebédeltem. Elvihetsz kávézni, egy jeges kávé sokat lendítene a jókedvemen. – vallom be, de az ebédet kilőttük, most akartam megosztani a vörös kandúrral. Direkt nem azt mondom, hogy meghívhat, mert az megint más dolog.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Szer. Máj. 14 2014, 18:03

Muszáj megmosolyognom ezt a választ. Szerintem ez nélkül is képes harcias lenni, hiszen most is annak látszik. Lazán állok mellette, mert egyrészt fáradt vagyok, másrészt pedig nem hiszem, hogy katonásan egyenesen kéne állnom. Elvégre csak beszélgetünk. Nekem ennyi elég is volt ebből a témából, hiszen feleslegesnek érzem ezt tovább boncolgatni, hogy mennyire lehet harcias. Talán még egy valahol el tudom képzelni ezt, méghozzá az ágyban és ezt a barátnőm tökéletesen tudja kivitelezni.
Ahogy tovább beszélgetünk elég véres jelenetek alakulnak ki, főleg, ahogy Hale beszél. Persze, nem gondolom, hogy megmerné tenni, de már láttunk olyan ártatlan, szende szüzeket, akik pszichopaták voltak. Most nem is bánom, hogy nem beszélgetünk tovább erről, mert a végén tényleg kiderülne, hogy egy elmebeteggel futottam össze.
Hamar tovább szárnyalunk a témákon és máris az orvosos témánál vagyunk, amit nem bánok. Ezt viszont nem tudom kihagyni, hirtelen kitörik belőlem a nevetés. Ezt komolyan mondta vagy viccel? Kell nekem pár másodperc, míg meg tudok nyugodni. Kifújom a levegőt, de még mindig vigyorgok.
- Ahhoz képest, hogy az előbb milyen véres jelenetet írtál le, félsz a vértől… Oké, legalább megnyugodtam, hogy valóban nem lennél képes ezekre, amiket felsoroltál. – Tévedés ne essék, nem azt nevettem ki, hogy fél a vértől, mert az egyéni, de tényleg azt hittem, hogy egy pszichopatával van dolgom, erre kiderül, hogy mégsem. Azért valamelyest nyugodtabb a lelkem, mert ha kihúzom a gyufát, akkor sem tud megvágni. A vérhez nem tudom, hogy kapcsolódik a macska, de most egészen elkanyarodtam, vissza ahhoz a témához, amiért én most megálltam.
- Az enyém még kicsi. Nemrég kaptam, csak pár hetes, szóval szerintem nem lesz gond ezzel a gyilkolási hajlammal. – Egyik ajkam szegletében egy aprócska mosoly, mert még alig alakultak ki a fogai, a körmeit meg azt se tudja, hogy hogyan kell használni. Engem még nem sikerült megkarmolnia, meg ilyen idős korban még minden újnak számít neki. De ez már az ő döntése, hogy meg akarja-e simogatni vagy látni.
- Akkor egy randi cicasimogatáson belül? – Felveszem a legpimaszabb mosolyomat, de nem azért mert öntelt vagyok és tudom, hogy bele fog egyezni, hanem azért, mert ehhez a kérdéshez ez áll jól. Persze Hale fogja eldönteni, hogy velem tart, vagy sem. Mindenesetre nekem annyira nem fontos ez a „randi”, mert van barátnőm, de mégis csak jó szórakozni a lányokkal, kicsi flört, bolondozás.
- Nem elég? Mi mást vársz még? Hívjalak meg egy gombóc fagyira? – Döntöm oldalra egy picit a fejemet, mert azt hittem, az bőven elég, hogy velem töltheti a napja hátralevő részét, elvégre jó fej vagyok, humoros és kedves. Nagyon is kényelmes így feküdni, és ahogy még a hasamon is elhelyezkedik egyszerűen romantikusnak gondolom. Már rég akartam így feküdni egy lánnyal, a kék ég alatt, a zöld füvön.
- Hm. Egy támpont honnan? – Összeráncolom a homlokomat, hogy egy dolgot mondjon, amiből beugorhat, hogy honnan is ismerhetném, mert nekem egyelőre még nem tűnik ismerősnek. Aztán lehet, hogy beugrik.
- Mily kár. Esetleg elviszlek kávézni és este vacsorázni! – Nézek a szemeibe, ha még mindig rám néz, mintha az előbbi kérése, hogy vigyem kávézni, az én agyamból pattant volna ki. Kíváncsi vagyok arra, hogy mennyire szereti az ilyen fajta magabiztosságot. Mert elvégre lehet neki valami dolga.
- Új vagy itt, igaz? Hogy tetszik eddig az itt lét? – Még nem igazán láttam az iskola falai közt, ezért gondolom, hogy új, de lehet, hogy rosszul gondolom. Viszont tényleg érdekel, hogy hogyan is érzi magát itt, mert én mikor idekerültem, azzal, hogy számomra minden új volt, remekül éreztem magam, főleg, hogy mindenki kedvence voltam és azt d*gtam meg, akit akartam.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Csüt. Máj. 15 2014, 16:42

Még mindig mosolyogva figyelem. Szó sem róla elég jó pasi, de ez nekem eddig nem elég. Amúgy meg mindig a dolgok állásán függ a harciasság, van, hogy megéri és van, hogy nem érdekel a dolog. Akkor nem küzdök.
Már megérte, ha jókedvűen nevetgél, megérte. Imádom a jó kedvű embereket, ezzel lehet levenni a lábamról, meg egy halom romantikus szarral. Vagy nem. Nem tudom, még nem nagyon próbáltam, de azt írják a nagy könyvek, azok segítenek. Vele mosolygok, nem zavar, hogy kinevet.
- Álmodozni csak lehet, nem? – rákacsintok, hogy érezze valóban nem vagyok trancsírozós alkat. Egy egyszerű vérvételtől hasgörcsöt kapok és átmegyek ájuldozóba. Azért, ha önvédelemre kerül sor, akkor nem zavarna egy törött orr, vagy egy kilógó borda. Brrrr.
- Oh egy babacica? – nők, azonnal beállok a sorba, akik menthetetlenül elvesznek, ha kisállat kerül szóba. Így jártam én is, és mellé tudom is. Imádnék egy kis pufók szőrmókot. Jaj de meg tudnám ölelgetni. Sajnos nekem semmilyen állatom nincs, csak egy bátyám, illetve három, de eggyel élek együtt.
- Kitől kaptad? A barátnődtől? – az infó elég személyes és valljuk be a legócskább módon kérdezem meg, hogy van-e csaja? De mit tehetnék, ha ilyen kis nyitott szívű vagyok? Nem félek kérdezni, mert nincs mit vesztenem.
- Milyen színű? A macska. – és nem, nem a csaja, meg semmi más sem érdekel. Szeretnék macskát simogatni, imádom a macskákat, kell nekem is egy, ezzel egyből tisztában is vagyok. Akarok egy cilát.
- Randiii? – kerekedik el a szemem, mert erről azért nem volt szó. A csajok megvernek, felkötnek és kibeleznek. Nah meg Nick… Randiii?  Mondjuk két napja nem hív…. Hát nem is tudom.
- A nagy David White randira hív? Várj, ezt ki kell posztolnom fészbukon. – elő is kapom a mobilom, de persze nem posztolgatok ki semmit sem, nem vagyok posztolgatos fajta.
- Legyen …. Cicasimogatás és a randi részére várjunk még. - meghalok. Jó pasik fekszenek a lábaim előtt és én bizonytalan vagyok. Brr. Hale. Szedd magad össze.
- Negatív. Ne hívj meg semmire, csak gyere velem. Apukám tehetős ember, én is meg tudlak hívni. – ezt úgy adom elő, hogy érezze vicc, de tényleg nem hagyom, hogy meghívjon.
- Amúgy sok fagyit meg tudok enni, sok pénzed van? – két gombóc és meghalok, de ezt most nem kell tudnia, had higgye, hogy kieszem a vagyonából.
- Nada! A nap hátra levő részét veled töltöm, majd megtudod a nevem, ha nagyon érdekel, hiszen elviszel a ciládhoz. - Viszonzom a pillantását, majd elnevetem magam, visszafordulok a felhők felé.
- Vacsi? Nocsak David White, főzni fogsz nekem? Tudod, hogy ezért meglincselnek? – nem mondta, hogy főzni fog, de az imponálna. Szeretem a magabiztos pasikat, de sajnos jelenleg egy másik jár a fejemben, aki nem keres két napja, lehet a szőkével kell elfelejtenem?
- Igen. Pár napja jöttem, egész L.A.-ben új vagyok. De már körbevezettek. – nah jah. Az első teremig jutottunk, ahol is a tanári asztalt teszteltük le, meg sok mást is. Ajjaj, A gondolattól összeugrik a gyomrom. Sóhajtva feltápászkodom David hasáról és felülök, majd felállok.
- Gyere, vigyél el kávézni! – indítványozom, és összepakolom a holmim, a pulcsim a táskámba gyűröm, feltűzöm a hajam és feltolom a napszemüveget a fejemre. Bájosan pislogok a minket figyelő lánykoszorú felé. Jelezvén, ma engem visz el a nagyvad. Pedig…. Jaj nekem.


A hozzászólást Hale Salisbury összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Máj. 19 2014, 09:59-kor.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Vas. Máj. 18 2014, 15:43

Jó kedvem van ma, és Hale csak fokozza azzal, amit mond. Kinevetem magam, még a szemeimet is megtörlöm. Ez nagyon is jól esett, és ahogy látom, nem sértődik meg, ami nekem csak jó. Viszont a mosolyán megakadnak a szemeim. Tetszik, hogy így reagál és nem egy pofonnal, azt valahogy nem bírnám elviselni, mert tényleg csak a tényálláson nevettem.
- Lehet, de nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen ájuldozós vagy. Szóval, ha elvágom az ujjam, akkor könnyen a karjaim közé kerülsz? – Titokzatos mosolygok rá, mert ha elvágom az ujjam, akkor nem hagyom, hogy csak úgy összeessen, természetesen elkapom. Bár igaz, direkt soha sem tennék magamban kárt, mert az nem én vagyok. Viszont még egyszer végig nézek rajta, mert valóban nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen könnyen elájul. Megemlítem, hogy van egy cicám, aki nemrég lett a családtagja, így alig pár hetes. Nagyon édes kiskölyök macska, így bólintok egyet a kérdésére, a következőn pedig jókat mosolygok. A válaszom igen lenne arra a részére, hogy van barátnőm, de akkor tudom, hogy jönne a következő, hogy ki, honnan ismerem és stb. Ezt pedig nem engedhetem meg magamnak, így sóhajtok egyet és válaszolok.
- A nővéremtől. – A második kérdést figyelmen kívül hagyom, mert nem kell neki mindenről tudnia, ha meg nagyon érdekli, akkor úgyis megkérdezi még egyszer ilyen nyíltan, mint most. Bánom, hogy nem fényképeztem le a kiscicát, mert így elég nehéz elmondani, hogy milyen színű is, így egy kicsit gondolkozok. Az ég felé nézek, majd inkább úgy döntök, hogy körbe írom.
- Hát… Tarkának mondható, van benne fehér, fekete, vörös és egy kis szürke is, de nem össze-vissza, hanem hmm… Így elég nehéz elmondani. Olyan, mintha színárnyalatos lenne a cica. Elkezdi fehérben, aztán a farka felé befeketedik. – A mondandóm közepén meg kell állnom, hogy le tudjam írni, hogy milyen is a cica. Elég nehéz, ha így most belegondolok, ezt látni kell, máskülönben nem lehet elképzelni. Viszont akkor egy jó ürügy, hogy eljöjjön hozzám és esetleg randizzunk. De ahogy látom a kikerekedett szemeit úgy tűnik, mintha nem azok közé tartozna, akik meghalnának azért, hogy velem töltsenek egy délutánt. Kéreti magát, de nem baj, küzdöttem már meg én lányért, nem ő lesz az első. Na, nem mintha bármit is akarnék tőle.
- Aha, de úgy nézel, mint akinek soha az életben nem lett volna. Talán van pasid? – Nézek a szemeibe, kiváncsi vagyok, hogy az igazat mondja-e vagy hazudik. Bár az sem lenne baj nekem, ha neki lenne, elvégre létezik fiú-lány barátság, még az én esetemben is, hiába van itt nagy hírem. Viszont, nem is ezen akadtam ki, hanem a facebook-os megjegyzésén. Sóhajtok is egyet és megforgatom a szemeimet, főleg, ahogy a telefont látom a kezében.
- Csak azt ne mond, hogy te is facebook rajongó vagy… - Egyszerűen utálom ezt a közösségi oldalt és ez a hangomból is kihallatszik. Szánalmas az, aki ezt használja, én ezért nem is vagyok fent ilyen vackon. Kell a fenének, pláne, hogy manapság már azt látom, hogy beszélgetés helyett egymás mellett ülve telefonon üzengetnek egymásnak. Hol marad a szemtől szembe való beszélgetés? D*gni is a facebook-on keresztül d*gnak?
- Benne vagyok, de talán félsz a randitól? – Kíváncsian pislogok rá, már szerintem a randizásba még nem halt bele senki. Viszont az, hogy ő akar meghívni engem, csak ciccegek. Nehogy már ezt is elvegyék a nők a pasiktól.
- Azt biztos nem engedem meg egy lánynak, hogy ő fizessen a társaságomban. – Ebben az egyben makacs vagyok. Szeretem, ha érezhetem, hogy férfi vagyok és nekem ebbe beletartozik, hogy meghívhatok egy nőt fagyira, vagy bármi másra. Muszáj mosolyognom, mert az csak jó, ha sok fagyit képes megenni, mert én is, és így legalább játszhatunk agy lefagyasztósat.
- Van bőven. Fagyira meg pláne. Melyik a kedvenced? – Érdekel, hogy melyiket fogja mondani, mert talán ebben egyezik az ízlésünk. Tudok is egy nagyon jó cukrászdát, ahol finom a fagyi és viszonylag megfizethető áron van. Meglep, hogy ennyire nem akarja elárulni a nevét, de belemegyek.
- Egy névtelen lánnyal randizzak? És akkor hogy szólítsalak? – Elvégre valahogy hozzá kell szólnom, ha nem figyel épp. Mit csináljak, bökdössem? Azt a legtöbb lány utálja, legalábbis a tapasztalataim eddig azt mutatják. Követem én is a példáját és felfelé nézek a felhők felé. Legszívesebben lecsuknám a szemeim, de akkor biztos vagyok benne, hogy elalszok. Annyira jó nézni ezeket a fehér pacákat, olyan álmosító.
- Nem volt arról szó, hogy főzök neked. De talán ha elárulod a nevet, lehet kivételt teszek. – Kacsintok rá egyet, feltéve ha engem néz. Nem válaszolok semmit a kérdésre, mert nem nagyon érdekel, hogy melyik lány mit fog tenni. Eddig sem érdekelt, ezután sem fog. Ajkaimat lebiggyesztem, hogy már körbevezették, de akkor legalább nem lesz új számára a város.
- És megmutatták a legjobb helyeket is? Van egy park a közelben, szerintem nagyon szép, és van egy tó is a közepén, ahol kacsák szoktak úszkálni. Elvileg még halak is vannak benne, de én még nem láttam egyet sem. – Rántom meg a vállaimat, mert azt a parkot nagyon szeretem. Odamegyek mindig, ha épp gondolkozni vagy kikapcsolódni vágyok. Ahogy felpattan, úgy állok fel én is. Nyújtózkodok egy kicsit, minek következtében kilátszik a hasam alsó része és az alsógatyám gumírozott része. Egy cseppet sem zavar, majd magam mellé engedem mindkét karomat és ha Hale elindul, akkor megyek én is.
- Merre felé jártál már? – Érdeklődök, hogyha már körbevezették, akkor kíváncsi vagyok, hogy merre felé mentek. Szerintem azért van még mit mutatni neki, mert vannak ám törzshelyeim, amiket sokan nem ismernek. Közben az egyetemet is elhagyjuk.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Hétf. Máj. 19 2014, 20:24

Mosolyogva várom, hogy kikacarássza magát, az előbb még be volt kissé rosálva, hogy esetleg tömeggyilkos vagyok, most meg... Tessék, itt nevetgél rajtam.
- Hááát azért annál több kell, hogy beájuljak, na meg nem lenne jobb nem alélt állapotban a karjaid között lennem? - ki tudja? lehet Őt vonzza, hogy egy félájult nőt tart a karjaiban? Nem leplezetten megnézem magamnak mennyire izmos a már említett testrésze, hüm.. Nem rossz, majd nem felejtek el közéjük botlani, ha úgy hozza úri kedvem. Azt messze nem hiszem, hogy egy ujjmetszésbe belehalna, szóval kinézem belőle, hogy direkt lesérül egy tapogatós ölelésre. Olyankor szoktak elszabadulni a tenyerek, véletlen persze.
Megmosolygom, hogy nem válaszol, ez egyértelmű igen. A statisztika azt mutatja, hogy ha elkerüli a válasz adást, az azt jelenti, hogy van csaja, csak nem akarja az orromra kötni, vagyis simán megcsalja, ha arra kerül sor. Máskülönben nem így válaszolt volna. Vértes női logika.
Mellesleg nem érdekel, hogy van barátnője vagy sem, az meg főleg nem, hogy ki az.
Összevont szemöldökkel figyelem, ahogy ecseteli a cilka milyen létét, így elképzelni nem könnyű, de amint haladnak az események, lehet, hogy megnézhetem. Imádom a macskákat, jól kezd levenni a lábamról.
- Biztos nagyon szép lehet, szeretem a sokszínű macskákat, egyszer majdnem haza vittem egy triklolort, de apám végül nem engedte, mert pont költöztünk, lepasszoltam a nagyinak. - mesélem mosolyogva, mert a cica nagyon szép volt, azóta is sokszor látom. Igaz a nagyon felhizlalta tigrisnek, de azért cuki nagyon, és marhára tud dorombolni és gyűrni.
Nem szeretem, ha könnyűvérűnek hisznek, mellesleg nem is vagyok az, valahogy szeretem, ha becserkésznek, az izgat, a többi csak tupír.
Most én nevetem el magam, azon, hogy sosem randiztam volna.
- Volt pár randim. - oszlatom el a kételyeit, azt nem teszem hozzá, hogy mind hülye gimisekkel, akiknek az volt a nagy szám, mikor merik maguk elé térdeltetni a csajt, így végül mindig csak félrandim volt.
A van-e pasim kérdésre felvonom a szemöldököm. A kérdés oly remek. A válasz az, hogy nincs, de igazából van valaki, akire menthetetlenül sokat gondolok. De már eltelt sok idő és nem jelentkezett, így azt hiszem neki egy könnyen becserkészhető préda voltam. A gondolat gyomrom csap és a szívemig érzem a rezgését, összepréseli a belső szerveimet. Bah.
Itt a lehetőség visszakérdezni a barátnő dologra, hogy vajon mit szólna hozzá, hogy randira hív? Kár, hogy pipacsszárnyit sem érdekel.
- Lebuktam, percenként kell csekkolnom, mert gyűjtőm a lájkokat, ha kiposztolnám, hogy randira hívsz, lehet lenyilaznának a féltékeny tizenévesek. - összegzem elgondolkodva. A hangsúlyomból hallhatja, hogy lefosom a fészbukot, főleg, hogy máris teszem el a telefont, csak viccnek szántam. Pedig mi vagyunk a facebook generáció. Azt hiszem ráuntunk mind.
- Miért félnék? Van mitől? - kicsit félre biccentem a fejem, hogy lássa incselkedő pillantásom.
Nem hiszem, hogy van mitől félnem, nem tűnik nagyon elvakultnak, és azt sem hinném, hogy hiánya van csajokból. Főleg, hogy ránézésre is a röptében a legyet is típus.
- Egyezkedjünk ... Mindenki fizeti a sajátját? - vetem fel az ötlete, de azt hiszem egy olyan pasi, mint Ő ebbe sem fog belemenni, mert nem engedi az egoja, ami köztudottan gigantikus, vagy csak ezt mesélik róla,mert ezt akarják látni benne.
- Ümm, eper fagyi, csokival és egy kis citrom. - sóhajtom vágyakozva, nagyon jól esne egy fagyi, de tényleg.
- Neked? - lazán fetrengek a hasán, mintha mi sem lenne természetesebb, szeretném, hogy bőrének érintése hasson rám, lehet nagyobb felület kell...
- Majd nagyon figyelek, amúgy meg Hale, nem titok, csak nem szeretem. - a családnevem elhallgatom, nem kell, hogy maffiózó apuci kicsi lányát lássa bennem. Modell karrierem nem ismeri, ami nem túl rossz kezdet, egy skatulyával kevesebb.
- De csak, hogy főzz nekem. - az tetszene, máris sokkal többre értékelném, mint egy kósza pizzázásra, még akkor is ha teljesen jó, ha pizzát mikróz. Az eszembe sem jut, hogy együtt lakhat a csajával és nem vihet haza, valahogy nem úgy jön le. Kacsintására elmosolyodom és igazából engem még jobban nem érdekel senki véleménye. Akié igen, az szarik rám.... Újabb gyomrossal leszek gazdagabb a gondolattól. Cseszd meg Nick, hol a francba jársz?
- Biztos nagyon szép, szeretem a parkokat, van sajátos hangulatuk, éjszaka a gyilkosakkal, mutogatós ürgékkel, nappal a pedókkal. - persze csak húzom, mosolyom nem is nagyon mesél másról. Felállok, és lepillantok macska nyújtózkodására, megszemlélem kikukkantó izmos hasát és elmosolyodom.
Ej Hale, legyél résen!!
Megindulok mellette, sóhajtva feledkezem meg a telefonról, Basszus! Ne már.
- Tuti egy halom olyan hely van, amit veled fedeznék fel szívesen. - igazából ez a második napom az egyetemen, a városban pedig a negyedik.
- Mit fogsz nekem főzni? - firtatom az egyetemről kifelé, hagyom, hogy vezessen a fagyis felé, ahol remélem kávé is van, de tuti nem olyan.... óó sokadik gyomros.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Kedd. Máj. 20 2014, 21:42

A nevetésem egyből átmegy komolyba. Azért eléggé a tudtomra adta most, hogy akar tőlem valamit, vagy legalábbis most még úgy tervezi, hogy lehet köztünk valami. El kell, hogy gondolkodjak, így pár másodpercet hagyok magamnak, mielőtt válaszolnék a kérdésére.
- És ugyan miért akarnál csak úgy a karjaim közt lenni? – Egy nagyon picit döntöm félre a fejemet, mert kíváncsi vagyok a válaszára, bár gondolom vagy vetíteni fog vagy nem ad egyértelmű választ. Ezt viszont már nagyon is megszoktam a barátnőm miatt. Követem a pillantását, és lenézek a karomra. Még jó, hogy régebben edzettem, bár mostanában nagyon is linkeskedek, így újból neki kéne állnom, hogy formába hozzam magam. Szemeim visszatérnek az övéihez, ha már rám néz. Ha nem, akkor csak az arcát vizslatom. Azért elgondolkozok azon, hogy mennyire lehetne a határait feszegetni, ha nem is egy ujjvágástól, de akkor mitől ájulna el? Kicsit meglep, hogy nem tér rá megint a barátnős kérdésre, bár nem hiányzik, így örülök is, hogy hanyagoljuk a témát.
Nehéz kérdésre muszáj egy picit elgondolkoznom. Igazából nem tudom, hogy milyennek hívjam a macskát így körbe írom, aztán majd eldönti ő, hogy milyen. Szerintem tarkának mondható.
- Aranyos, főleg a vinnyogó nyávogása a legjobb. És most van állatod? Vagy gyakran költöztök? – Mosolygok, majd a kérdéseknél felveszem az érdeklődő tekintetemet, mert arra is kíváncsi vagyok, hogy meddig jár majd ebbe az iskolába, mert lehet, hogy holnap vagy azután már hűlt színét látom. Igaz, még csak most ismertem meg, de nagyon is látok benne fantáziát, hogy esetleg barátok legyünk.
Ahogy nevet, egyre jobban kezdem magam érezni, hiszen ez azt jelenti, hogy nem untatom és a társaságom is a kedvére van. Bár lehet, hogy csak megjátssza magát, mindenesetre ebbe nem gondolok bele. Szeretek egy kicsit másvilágban élni.
- Ezek szerint nem sikerültek túl jól. – Állapítom meg, mert azzal, hogy nem akar velem randizni, ez jön le. Bár lehet, hogy tévedek, így megvárom Hale álláspontját, mielőtt bármire is gondolnék. Tudtam, hogy ő is kikerüli ezt a párkapcsolati kérdést, így muszáj egyik ajkam mosolyra húzni, főleg, ahogy elgondolkozik rajta. Nagyon is látszik, hogy fogalma sincs, hogy a srácot minek mondhatná. Nem zavar, főleg ha őt sem. Legyintek egyet, bár a facebook-kal nagyon ki lehet hozni a sodromból, mert én amolyan szemtől szembe típus vagyok.
- Ugyan, nem hiszem. Csak megjátsszák magukat. – Rántom meg a vállaimat, azért az túlzás, hogy bárkit is agyon ütnének, azért mert beszélgetek vele. Igaz, tudom, hogy egy-két lány azért többet szeretnének, de ők egész jól tűrik, hogy sosem leszek az övék.
- Nincs, de mégsem jönnél velem randizni. – Úgyis kiharcolok egy randit tőle, elvégre eddig nem sikerült csődöt mondanom a lányoknál, talán még nem jöttem ki a gyakorlatból. Viszont egyáltalán nem tetszik, hogy nem engedi meghivatni magát, de ez csak jó, mert akkor ezek szerint nála elvi kérdés ez a pénz dolog.
- Hm… Legyen, de áruld el, hogy miért ne fizethetnék? – Végül beleegyezek abba, hogy mindenki a saját részét fizeti, de nem vagyok elájulva az ötlettől, ami szerintem látszik is rajtam. Viszont tudni akarom, hogy miért nem hagyja, hogy meghívjam. Végül a fagyira is rátévedünk, és a nyál is összefolyik a számban, ahogy meghallom, hogyan írja körbe a kedvencét.
- Nekem nincs, én mindegyiket nagyon szeretem. De ha nagyon muszáj választani, akkor pisztácia. – Teljesen mindegy nekem, hogy milyen az íze, csak fagyi legyen. De ha jobban belegondolok, akkor eddig mindig volt egy gombóc pisztácia a tölcséremben, így ezt választom. Csak elérem, hogy elárulja a nevét és azt hiszem egy győzelmi pontot is adok magamnak.
- Miért nem szereted? – Ráncolom össze a homlokomat, szerintem a neve különleges, mert még nem hallottam senkit sem így hívni. Igaz, hogy az egy éjszakás csajoknak a nevét sem jegyeztem meg, de az most lényegtelen.
- És melyik az a név, amelyik tetszik? – Próbálom tovább vinni a beszélgetést, hogy melyik nevet is választaná magának. Elvégre megtehetné, hogy nevet változtat, mert az nincs betiltva ebben az országban. Igaz, hogy fogalmam sincs a procedúrájáról, mert nekem semmi bajom a nevemmel, de ha nagyon érdekli, majd utána olvas.
- Cseles. – Nyújtom ki a nyelvemet, mert gondoltam, hogy ez áll a háttérben. Igazából nincs ellenemre a főzés, nagyon is önálló tudok lenni, talán ez az egy, ami megfogja a csajokat. Azért tovább érdeklődöm, hogy merre felé is járt már, mert szerintem ezt a kis parkot, amiről beszélek feltétlen látnia kell.
- Áh, szerencsére ez mentes az ilyen aberrált emberektől. – Mosolygok, én még eggyel sem találkoztam, de lehet, hogy tévedek. Elvégre, ha együtt megyünk arra, akkor nem kell az ilyen ürgékkel foglalkoznunk. Jó kondiban vagyok, futni tudok, és ahogy Hale-n végig nézek, szerintem neki sem lenne ezzel gondja. Ahogy felállok muszáj, hogy egy kicsit nyújtózkodjak, mert nagyon is ellaposodtam. Amint készen vagyok, már megyek is ki Hale-lel az egyetemről, hogy fagyizzunk, majd cicázzunk.
- Igen? És például? – Ráncolom össze a homlokom, kíváncsi vagyok arra, hogy mire is gondol. Persze, körbevezetem a városban és megmutatom neki a legjobb helyeket, ha gondolja. De ha ő tud valamit, akkor is szívesen vele tartok, ha szeretné. Ajkaimon egy „hehe” jön ki, hogy meghallom a kérdését.
- Mit szeretsz? De ne feledd, fiú vagyok, valami könnyűt mondj! – Az egy dolog, hogy nincs ellenemre a főzés, de azért chef nem vagyok, így csak a reális határokon belül maradjunk a főzést illetően. Persze egy paprikás krumpli vagy egy krumpli leves nem okoz gondot, a többit meg lenézem netről, aztán vagy jó lesz, vagy nem.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Csüt. Máj. 22 2014, 13:37

Most rajtam a sor, hogy elnevessem magam. Látom, hogy komolyra vált, valószínű azon agyal miről is beszélgetünk pontosan....
- Én mondtam, hogy a karjaid közé ájuljak, vagy te dobtad fel? Várj, ezen agyalok egy kicsit. - még az ajkamra is harapok, hogy lássa milyen nagyon gondolkodom a feltett kérdésen vagy inkább az eseményeken.
- Ha jól emlékszem te vetted fel, hogy elvágod az ujjad és a karjaid közé ájulok, így.... ez a te játékod. Tehát kedves David, erre a kérdésre add te meg a választ. - azért is húzom egy kicsit, hogy érezze a törődést, még el is nevetem magam a képtelen ötleten, hogy ájuldozva zuhanjak a karjai közé, ahhoz ... sok mindennek kéne történnie.
Tekintettemmel, testbeszédemmel direkt piszkálom, jómagam is kíváncsi lennék, hogy minek??? Amikor folyton azon agyalok, hogy mi lehet Nick-kel? Miért nem keres? A válasz mondjuk full egyértelmű, mert nem jöttem be neki, erről szól az egész. Könnyen adtam magam, ennyit értem, kár, hogy azt éreztem valami földön túli dolog alakul köztünk, hát így jártam.
A cicára újra elmosolyodok, nagyon szeretem Őket és borzalmasan szeretnék, de nem lehet. Remélem, hogy mégis kapok egyet a beígért cabrio mellé, bár a macseknak jobban tudnék hallelujázni.
- Sajnos nincs, de szeretnék, ezért van az, hogy minden lehetőséget megragadok a közelükbe jutáshoz. - magyarázom, hogy ne higgye, hogy miatta mennék fel, nem azt akarom megnézni Ő mennyire szőrös, hanem, hogy milyen a cilája. Nah jó, valljuk be.... Brrr. Miért van az, hogy itt ez a 10 pontos pasi és nekem egy másik jár a fejemben? Büntetés!! Igaz, neki is van csaja, szóval csak ugyanúgy meghúzna, mint a másik szépfiú... Szomorú, de most nem kesergek.
- Amúgy sajnos tényleg keveset vagyunk egy helyen, de most kaptam ígéretet rá, hogy ezt a sulit végig csinálhatom, szóval.... ha a sors is mellém áll, talán lehet egy kis nyugalmam. - nem mondom nem lenne rossz berendezkedni végre. Kialakítani egy élet ritmust, haverokkal, sporttal, állattal ilyesmi.
- Nem vagyok igazi randis alkat. Valami hiányzik belőlem hozzá, talán a romantikus gén. Vagy az, hogy a pasik nem akarnak igazán elhódítani, megdugni akarnak és ennyi. - vállat rántok, ez nem titok és nem is ciki, vagyis nem nekem. Egyszerűen csak szeretném, hogy felforrjon a vérem, legyűrhetetlen vágyak dolgozzanak bennem, nehézzé váljon a vérem, ennyi. Félmosolya megnyugtat, pont annyira nem akar tőlem semmi érdemlegeset, mint ahogy vártam. Könnyed tavaszi délután elé nézek, nem kell túlagyalni. Ámen.
- Mert nem vagy bent az öltözőben és a teremben, amikor magunk vagyunk. - cinkosan rákacsintok. A csajok eszméletlen vérmesek tudnak lenni, az erőszakosabb fajtájúak meg aztán elég messzire elmennek azért, amit akarnak, vagy azért, akit.
- Ennek örülök, nem szeretek félni. - ha meg mondjuk kezet emel rám, holnaptól alulról szagolja a lócitromot, édes jó apám, ha nem is személyesen, de gondoskodna róla, hogy többet ne járjon az élők között. Vagy csak debil mód. Arra nem is reagálok, hogy nem mennék vele randira. Mert így kifejezetten nem. Hiszen csaja van, nekem meg... jó nincs senkim, de neki van és elég megalázó egy másik nőnek úgy menni randira egy pasival, hogy második lehet csak a körben. Nem vagyok másodhelyre illő alkat, vagy fő attrakció vagyok, vagy nem megyek cirkuszba, ez így fair. Azt hiszem. Szeretem a tiszta játékokat.
Elnevetem magam ma sokadszor. Máris örülök, hogy összefutottunk nem rágódóm máson.
- Mert mint új ismerősök elmegyünk valahova, én is megtehetem, hogy fizetek, meg te is. Szeretnék ilyen téren független maradni. - direkt nem mondom, hogy IS! Ki tudja mit hoz az este?!
- Nem rossz választás. - ciccenek elégedetten. A pisztácia is jó dolog, de mondjuk nem múlhat felül egy jóféle epret, ez van, kinek mi. Egymásról mondjuk a citrom a legjobb igazi eperrel. De hogy is jön ez most ide? Sehogy. Naugye?
- Pf, nem tudom. - vállat rántok, egyszerűen csak nem szeretem. Lehet azért, mert a legtöbb embernek mond valamit. De örülök, hogy nem olvas bulvárt, így neki semmit, ehhez nem árt kicsit otthon lenni a bűn világában. Király, hogy nem teszi.
- Gőzöm nincs, még sosem agyaltam rajta mi lennék szívesen. Emma talán, vagy Mia. De azt hiszem maradok Hale, már eléggé megszoktam. - és meseien lehet nyögni a fülembe. Basztikula. Tavasz van, látszik, hogy pörgök. Kár, hogy valaki szájából szinte hallom elhangzani is.
- Igyekszem! - cselesnek lenni, mert különben semmi értelme az egésznek, nagyon unatkoznánk. Újra szemügyre veszem és tudom, hogy nagyon fogom bánni, hogy bármibe belemegyek vele, ha Nick felbukkan, de most nem hiszem, hogy fog.... Elnevetem magam a gyerekes nyelvnyújtáson, illik hozzá. Nem mert gyerekes, hanem mert játékos.
- Mert te pasi vagy. Pasinak nem nagyon szokták magukat mutogatni a mutogatósok, abban mi élvezet lenne? - felsóhajtok, jaj, hogynem tudja ezt? Játékosan nekikoccanok a vállammal. A mutogatósok azt hiszik tetszik azoknak akinek mutogatnak, ha csak nem melegek.... akkor őt nem élveznék.
- Azt gondoltam, ezt te fogod nekem megmutatni. - dobom vissza a labdát, remélem, hogy vannak ötleteim, de lejárni nem szeretném a lábaimat.
- A parkod jó lesz, ha lehet venni fagyit. - és nem futunk össze a csajoddal, vagy Nick-kel! Mert akkor nem lesz szép a délután, bár mondjuk én nem tartozom elszámolni valóval.
- Ümmm, nézzük csak. Sajtos, tejfölös tészta? Nehezített pályán makaróni? Vagy ha annál is nehezebb pályán mozgunk? - nem tudom mennyire jó szakács és mindez ettől függ.
- Ha nagyon nem megy segítek, de akkor... az persze azt jelenti, hogy meg kell hálálnod máshogy. - lassan lépkedek mellette, hagyom, hogy vezessen, minden tekintetben.
Őszintén megvallva, most jól esne egy kis laza flörttel egybe kötött udvarlás. Meggyőzne arról, hogy... Csak, hogy érdeklem a pasikat, mert ... brrr.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Szomb. Máj. 24 2014, 14:09

Tisztában vagyok azzal, hogy mit mondtam, de akkor sem értem még mindig. Én pont, hogy azt akarom, hogy elájuljon és a karjaimba essen, nem pedig, hogy magától bújjon oda, mert azt bármikor el tudom érni, és nincs benne semmi kihívás. Megforgatom a szemeimet, ahogy látványosan elgondolkozik ezen.
- Mi abban a poén, ha önként a karjaimba mászol? – Teszem fel neki a nagy kérdést, ha már úgyis szereti a kihívásokat, akkor értheti. Azt nehezebb elérni, hogy elájuljon, mint hogy rávegyem, tegye meg. És azt hiszem, hogy erre adok is egy amolyan választ, kérdés formájában. Most, hogy ezt is átbeszéltük, szerintem, rátérhetünk egy fontosabb témára, az állatokra. Nagyon szeretem őket és nincs bajom a macskákkal sem, de azért egy kutyát szerettem volna, de az sem kizárt, hogy a cicus mellé lesz egy kutya is. Imádom a cicákat is és nagyon is örülök neki, így ábrándozok, ahogy róla beszélek.
- Hm, akkor itt a lehetőség! Az enyémet addig nyúzhatod, ameddig szeretnéd. Bírja a strapát. – Mosolygok, mert én is agyon szeretgetem, hiszen még olyan pici és annyira édes, azokkal a nagy szemekkel és nagy fülekkel. Már most hazarohannék hozzá és adnék neki egy puszit a szőrös kobakjára. Fura, hogy ennyit költözik, én biztos, hogy nem bírnám ki, így a mosolyom, halvánnyá fakul, mert bár nem tudom, de elképzelem, hogy milyen lenne az én életem, állandó rohanásban.
- És, hogy bírtad idáig? Én biztos belepusztultam volna. De ha ígéretet kaptál, akkor csak itt maradtok már. És akkor lehet, hogy lesz macskád is. Majd pároztathatnánk és lennének kicsik. – Kacsintok rá egyet, igaz az én cicám még nagyon fiatal, hogy így eltervezzem az életét, Halenek meg nincsen. Szóval most ennek az eshetősége nulla, de ki tudja, hogy mi alakul ki végül. Amúgy is tényleg szeretnék majd kiscicákat is, mert még nem láttam olyan egészen aprókat, akik épphogy előbújtak az anyamacskából.
- Utálom a romantikus dolgokat. De már ez is lehet randi, hogy itt beszélgetünk és ebben semmi romantika nincs. De tény, ha könnyen adod magad, akkor valóban csak egy szex erejéig kellesz a srácoknak. – Rántom meg a vállaimat, hiszen tudom, tapasztalatból mondom, mert én is eléggé intenzíven éltem a szexuális életemet itt, az iskola falai között. És, ha már idáig eljutottunk, akkor a lányokról is kell beszélnünk. Összeráncolom a homlokomat, szerintem némelyik lány csak hülyíteni akar, semmi többre nem vágyik, bár tény, hogy nem vagyok ott, mikor maguk vannak.
- Akkor mesélj! – Kérem meg rá, hogy mondja el, hogy mik szoktak történni olyankor, mikor nem vagyok ott. Azzal tisztában vagyok, hogy páran szerelmesek belém, de abban teljesen biztos vagyok, hogy a lányok többsége egy éjszakánál többet nem akarnak.
Szívesen tájékoztatnám arról, hogy tőlem nem kell félnie, de azt hiszem, hogy vagy nem hinne nekem, vagy kiröhögne. Amúgy sem vagyok szerintem szörnyeteg, és ha a lányokat hallotta, akkor nincs mitől félnie, komolyan.
- Jó dolog a függetlenség! – Elismerem, ezúttal igaza van és tisztelem is érte, mert eddig akárhányszor találkoztam egy csajjal, elvárta, hogy fizessek. Persze, nincs ebben semmi, mert azt meg nem tűröm, hogy helyettem a lány fizessen, csak most fura, hogy egy ilyennel találkozok, aki szintén nem szereti, ha a partnere fizet. El sem hiszem, hogy még találkozhattam ilyen emberrel.
- És a pasid, hogy viseli, hogy nem hívhat meg semmire? – Döntöm oldalra a fejem, azért kíváncsi vagyok, hogy erre mit fog válaszolni, mert még nem adott egyértelmű választ erre a kérdésre. Ha most is kikerüli, akkor biztos, hogy van valakije, csak lehet ugyanolyan státuszban, mint az én barátnőm.
A fagyit imádom, de mindegyiket, így nehéz választani, de azért mégis csak megteszem. Ez az egy gombóc, ami minden alkalommal szerepel a tölcséremben. Ebből a témából pedig nem tudom, hogy hogyan jutottunk el a nevéhez, de muszáj megmosolyognom.
- Általában senkinek sem tetszik a saját neve. Ez tipikus. – Mondom, mert eddig tényleg így tapasztaltam. Mindig más név tetszik annak, akinek nem az a neve. Nekem semmi bajom nincs a nevemmel, szeretem, kicsit olyan orbit reklámba illő nevem van és ez már elégedettséggel tölt el.
- Attól még megronthatnak. – Nézek rá ártatlan szemekkel, mint aki még mindig szűz és vár a nagy Ő-re, hogy vele veszíthesse el. Nagyokat is pislogok, azért hallani olyat, hogy egy férfi egy kisfiút rontott meg, szóval létezik ilyen is a világban.
- Hm… Hát, szerintem van ilyen fagyi kocsis vagy mi. De tudok egy nagyon jó cukrászdát, ahol ha eszel nem bírod megállni, hogy ne kérj még többet, hiába vagy már tele. – Igen, mondhatni a város legjobb cukrászdája. Én azt hittem, hogy csak legenda, de mikor megkóstoltam, már az agyam is lefagyott de csak tömtem magamba a gombócokat. Gondolkozok a főző tudományomat illetően, azért mert fiú vagyok, még összetudok egy-két dolgot ütni és amiket mond annyira nem hangzanak nehéznek.
- A sajtos-tejfölös tészta megy. A makaróni talán, olyat még nem csináltam. – Rántom meg a vállaimat, ahogy elgondolkozok ezen. Az utóbbit valóban nem csináltam még, de sajtos-tejfölös tésztát már igen, és egész ehető lett. Persze ne várja tőlem, hogy szakács mesterséggel rendelkezek, így nem is biztos, hogy neki ízlene.
- Közös főzés? Mily romantikus. – Nevetem el magam és azért kicsit heccelem is ezzel, mert tudom, hogy nem szereti a romantikát, ahogy nemrég említette. Persze, azzal sincs bajom, hogyha segít és együtt csináljuk meg, talán még jobban is élveznénk, mintha ő leülne és azt nézné, ahogy bénázok.
- És mondd csak, mire gondolsz az alatt, hogy háláljam meg? – Gyanúsan nézek rá, mert nekem egy valami jutott az eszembe, de kíváncsi vagyok arra, hogy Hale mire is gondolt. Lehet, hogy egyáltalán nem ugyanaz jár a fejünkbe, szóval szerintem ez biztos is, mert én fiú vagyok és mindig csak egy valamire gondolok. Bár mostanában Elaine nagyon is jól „leápolgat”, így panaszra semmi okom sincs.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Vas. Máj. 25 2014, 21:35

Csak legyintek. Mindegy is igazából. Nem nagyon látok rá reményt, hogy önként és dalolva fogok a karjaiba omlani, tehát ha el szeretné érni, valóban szüksége lesz valamiféle cselre. Azonban azt gondolom ő nem cselezős fajta, szerintem neki vagy fekszik a csaj, vagy nem is kell. Valahogy ilyennek képzelem és lehet tévedek de még azt sem hiszem. Ahhoz lehet szokva, hogy mindent és mindenkit megkap. Akárcsak jómagam.
- Kiképzés alatt áll? - a macska persze. Egyre több kedvem van mosolyogni, nevetgélni, még ha a szívem kezd is összetörni, minden egyes várakozással és sikeretlenséggel töltött perccel. Lehet pont David lesz a vigaszom mára..... Vagy nem, ki tudja azt előre megmondani?
- Istenem de jó lenne, nagyon megszeretgetném. Igazából mindig is macskát akartam meg lovat, de a ló egy másik univerzum születése. - dacára, hogy lovagolni sem tudok, életemben ültem vagy háromszor lovon, de olyan szépek és magasabb rendűek. Jó lenne lovagolni is, de most a macska van terítéken.
- Őszintén? Nagyon nehezen. Nem könnyű barátokat találni, miközben nem ragadsz le hosszú távon sehol. - könnyedén vállat rántok, de nem ilyen egyszerű a téma. Nagyon is fájón érint, mert nem tudok kötődni senkihez, nem merek. Mindig félek, hogy nincs több napom velük, így valahogy mindig magányos maradok. Ez van, kezdem megszokni.
Elnevetem magam az előreszaladt ötleten. Pasik. Sokasodjatok! Ez nekik valami berögzült dolog, én messze nem tartok még ott, hogy ilyesmi jusson az eszembe. Már annak örülök, ha nála megnyúzhatom kicsit a négylábút. Mivel neki ez már megadatik máris tovább lépett egy következő szintre. Irigylem kicsit, hogy itt tart. Nekem nincsenek ilyen nagyra törő terveim. A kacsintásra csak biccentek. Én most mással játszanék szaporodósat, persze csak a módszert szeretném gyakorolni és nem gyereket szülni. Bah. Az hiányzik.
- Én sem vagyok romantikus alkat. - szóval ebben egyet értek és azt hiszem ezt már mondtam is neki. Nem tudom miért, talán mert nem sokban volt részem és nehezen tudom lereagálni az ilyen dolgokat. Ha valakivel randizom pl, és hoz virágot, az első adandó helyen elhagyom.
- Aranyközépút. Az a helyzet, hogy tapasztalataim szerint egyik sem könnyű. Ha nem adod magad könnyen, akkor tovább lépnek, ha meg igen, akkor is, ha váratod őket rádunnak. Ez egy személyre szabott játék, nincsenek szabályok és nincsenek klisék. Minden pasi és minden nő más. Van akik között azonnal megvan a szikra és nem kell 20 percet sem várni... - hangom elhalkul, mert tényleg ezt gondolom, de és azt hittem én megtaláltam azt, akivel azonnal megvolt az összhang, de mint kiderül lassan neki egyestés csaj voltam.... A gondolat vesén vág. Lapozzunk!
- Te milyen típusú pasi vagy? - firtatom még mindig a hasán pihengetve a felhők felé pislogva. A kérésén, hogy meséljek, újfent csak elnevetem magam. Nem fogom megkenegetni a kis lelkét azzal, hogy a csajok mi bujákat képzelnek el róla. Főleg mert abban igaza van, hogy az olyanokat, mint Ő is, a csajok csak pár alakalomra akarják, normális nőnek nem kell olyan pasi, akiben nem lehet megbízni. Márpedig Ő erősen olyan alkat, aki egy jó dugásért sokat feláldozna. Én sem örülnék neki, azt hiszem egy ilyen pasi megszelídíthetetlen, mint ahogy Nick is az. Persze, jót dugtunk, de neki valóban ennyi voltam. Pont Davidnak. Többet kellett volna szívatni, bár az este még én is azt hittem ennyi lesz és mára az emléke is kikopik a lelkemből. Szivacs!
- Szabadságot ad és esélyt a döntésre! - sosem tudnék függeni senkitől, aki nem az apám vagy a bátyám, mert ők alanyi jogon szeretnek. A bátyám pont most mesélte, hogy egy csaj mennyire kihasználta... Nos, ez kinek kell?
Fogom a kérdést. El sem hiszem, hogy nem engedi el a témát.
- Talán neki engedném. - huncut mosolyt villantok felé, hogy érezze ez még midig nem volt válasz. A helyzet az, hogy minden egyes perccel nő az esélye annak, hogy a "pasim" nem számít, lévén, hogy nincs.
Elhúzom a szám, kinek mi? Nekem nem tetszik a nevem, de sokaknak igen, főleg az enyém, de ez azt hiszem nem téma már.
- Téged? - pislantok fel rá kétkedő arccal. Majd kitör belőlem a nevetés. Ha nem lenne abszurd az ő hasát fognám széles jó kedvemben.
- Azt látod sejtem. Egy szexi mutogatós néni. - az talán megronthatja, de nem hiszem, hogy Daviden van mit megrontani. Nem tűnik tapasztalatlannak, de eskü ha kiderül, hogy az... na azt megosztom a csajokkal. Össze pisilnék magukat a szépséges hírtől.
Laza léptekkel baktatok mellette, hogy megkeressük az ominózus fagyis kocsit, nekem már most összefolyik a nyál a számban
Örülök, hogy könnyű feladatot adtam neki a főzéssel, még akkor is ha lehet segítenem kell, úgy sem nagy kunszt. De szívesebben segítek, mint ülök és nézem és unatkozom.
- Az, valóban! - romantikus, IS lehetne, de nem hiszem, hogy köztünk erről lesz szó.
- Még a végén belém szeretsz, ha meglátod milyen otthonosan mozgok a konyhában. - mellé tényleg. Azért a feltételezésen jót mosolygok, a szerelem a világ egyik legnagyobb hazugsága. Pont úgy nincs, mint a télapó meg a húsvéti nyúl és milliónyi kreált társuk.
- Nézzük csak... Ha a sors úgy hozza, hogy végül nekem kell főzni, akkor nagyon elfáradhatok és te.. hüm, mi is legyen? Jössz nekem egy mindenféle erotikát mellőző masszázzsal. - direkt nem teszem hozzá melyik testrészemre gondolok, ezt rábízom a fantáziájára. Amúgy meg, pont az a fajta aki ezt meg tudná oldni erotika mentesen.... Ahhaahha, sejtem...
- Mit szólsz? - meri vagy nem meri a pasi, akinek csaja van?

Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Szer. Máj. 28 2014, 21:13

Egyből gondoltam, hogy a macska téma mindent visz. Persze, imádom az állatokat és nem zavar, ha az én kiscicám „megnyúzzák”, de mégis csak kellett egy közös téma. Mosolyogva bólintok egyet, igazából ki kell bírnia, hogy megpróbáltatások alatt lesz. Ezért szerintem nem is fogja bánni, ha Hale megszeretgeti. Elvégre nagyon is imádja, ha valaki foglalkozik vele.
- Hát akkor itt a lehetőség. Gyere át, és akkor megszeretgetheted. – Kacsintok rá egyet, mert csak ez az ára annak, hogy a cicám közelébe férkőzzön. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó csajozási forma egy cica. Viszont, hogy tovább is jussunk a beszélgetésben, ezért gondoltam, hogy felhozom ezt a folyton költözést. Én nem bírnám ki és ahogy hallom és látom Hale sem. Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem marad itt, a családja pedig megy tovább. Nincs nagy logika benne, de így nehéz is lehet a suliban helytállni.
- Elhiszem, de te miért nem maradsz egy helyen? Ha végzel a sulival, követed a családod. – Végül felrakom az ötletem, hátha megfogadja, ha mégis csak utaznia kell a családjának. Persze, nem akarok beleszólni az életébe, de szerintem ez lenne a legjobb mindenkinek. Be is tudná fejezni az iskolát és még barátai is lennének, esetleg kapcsolata. Azért is lenne jó, hogy itt maradjon, mert ha lenne macskája, akkor pároztathatnánk is a miénket. Nagyon jó lenne, kis kölyök macskák közt flangálni. Persze, gondoltam, hogy ki fog nevetni, de legalább megpróbáltam. Ha már így egyetértünk, hogy egyikünk sem romantikus alkat, akkor léphetünk is tovább a következő témánkra.
- Ugyan! Ha egy srácnak valóban kellesz, akkor neki tök mindegy, hogy meddig váratod. Ha csak meg akar d*gni, akkor teljesen mindegy, hogy egyből odaadod magad vagy csak később. Úgyis siettetni fogja, a másik véglet viszont nem. Ha meg kéne téged hódítanom, akkor biztos, hogy udvarolgatnék és nem azt figyelném, hogy milyen helyzetben tudnám a leggyorsabban lehúzni a bugyidat. – Rántom meg a vállaimat, mert szerintem ez így működik, bár lehet, hogy csak nálam. Én mindkettőbe beletapasztaltam már, igaz, hogy az elején Elaine akart kihasználni, aztán tessék, egymásba szerettünk. De, ha nekem kéne megszereznem egy lányt, az biztos lehet, hogy udvarolnék. Elvégre belőlem sem veszett ki még a lovagiasság.
- Már, hogy érted? – Ráncolom össze a homlokomat, mert nem nagyon értem a kérdését. Szerintem hírből hallott már rólam, bár nekem akkor az számított, hogy melyik teszi szét a lábát a két szép szememért. De azt hiszem, hogy mára már lenyugodtam.
- Én is ilyen vagyok. Nem szeretek senkitől se függni. Talán ezért sem akarok lehorgonyozni egy lánynál. Az túl sok felelősség és nem biztos, hogy még fel vagyok erre készülve. De, ha azt vesszük akkor már fejlődök. Nem is tudom, mikor feküdtem le bárkivel is. – Hiába gondolkozok fogalmam sincs, hogy mikor volt intim kapcsolatom. Nagyon is lefoglal most a tanulás és a gyakorlati helyemen is remekelnem kell. Azt hiszem, most ezek sokkal fontosabbak és el vagyok velük foglalva. Elaine is ezzel kínoz, hogyha nem lesznek jók az eredményeim, akkor aludhatok a garázsban.
- Áh. Milyen megtisztelő lehet neki. – Halványan mosolygok, azért nem vagyok egy hülye gyerek, egyből levágom, hogy van valakije, vagy legalábbis alakul a dolog. Ebben meg persze semmi baj nincs. Gondoltam, hogy egyből ki fog röhögni, hogy engem is megronthatnak.
- Igen! Olyan hihetetlen? – Nézek rá kérdőn, igaz, hogy van hírem és már egy csomó lánnyal együtt voltam már, de azért még mindig lehet újat mutatni, ha csak Elainenel való szexuális élményeimet veszem magam elé. Most én nevetem el a szexi mutogatós nénire. Nekem elég a szexi tanár néni is. De inkább nem gondolok erre. Remélem is, hogy hamarosan le tudom magam hűteni egy kis fagyival.
- Honnan veszed, hogy már nem szerettem beléd első látásra? – Nézek rá titokzatosan, mert bármi megtörténhet, noha ez a feltételezés abszurd, de nem veszek semmit se komolyan. Főként, mert szeretek laza lenni és az efféle ugratások beleférnek.
- Erotikamentesen? Honnan veszed, hogy erotikusan masszíroználak meg? – Masszírozni nem szeretek és szerintem meg is tudom csinálni úgy az ételt, hogy ne segítsen. Viszont, ha már így, akkor én vajon mit kapok azért, mert főzök neki?
- Benne vagyok, viszont akkor nem lehet rajtad ruha! – Adok egy választási lehetőséget, mert ha azt vesszük egy masszőrnél is le kell vetkőzni, mert anélkül nem működik a masszírozás. Ki élvezné a ruhában való masszázst? Nem lenne semmi hatása, lévén, hogy a felső és a melltartó zavarna.
- És ha egyedül csinálom, akkor te masszírozol meg? – Azért csak megkérdezem tőle, hogy én cserébe mit kapok a főző tudományomért. Eddig Elaine nem panaszkodott az ételekre, amiket elkészítettem, talán Hale sem fog. Közben meg is érkezünk a fagyis kocsihoz, így elsőnek én megnézem, hogy mi a választék, majd csak azután mondanám, ha Hale választott.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Pént. Máj. 30 2014, 15:34

A csajokat legjobban a kisállatos témákkal meg a pasis dolgokkal lehet megfogni. Egymás között is mindig az a téma, hogy kinek milyen pasija van, illetve mennyire cuki a macskája, lova, kutyája, hörcsöge. Ebből lesz később a módosított változat, a ruha, cipő, óvszer, vibrátor téma, de ez hétpecsétes titok. Meg persze nem is minden esetben igaz. Szép is lenne.
Csak biccentek, akkor vigyen haza a cilkájához, legyen így.
Kérdésére elhúzom a szám. Most mit mondjak neki? Apám egy alvilági figura, nem szívesen vagyok nagyon távol tőle, ahol nem futhatok hozzá, ha baj van, meg… Az igazi oka pedig, hogy nem engedné. Neki egyedüli lánya vagyok, úgy vigyáz rám, mintha ez lenne az élete célja. Keserűvé tenné minden napom, amit több száz kilométerre töltök tőle.
- A családom nem nagyon… apámra nem jellemző, hogy elhagy valahol. Nem olyan könnyű, mint egyeseknek. – nem fejtem ki jobban. Mondhatja, hogy gyáva vagyok, lehet valóban, de inkább csak erősen kötődöm. Leginkább anyuhoz, de apu is kifejezette kedvencem, Rynak is sok időbe telt míg egyedül ide költözhetett, és most engem is a nyakába varrtak. Azért tudom, hogy Ő legalább örül nekem.
- Akkor… még soha nem kellettem egy srácnak sem igazán. – a dolog nagyon keserű. Valóban nem kellettek nekem sem komolyan, de még nem találkoztam kitartó ostromlóval. Nem vagyok túl tapasztalt sem, és túl sokan maguk alá sem gyűrtek. Félénk vagyok, vagy talán csak azt szeretném, hogy szeressenek. De a szerelemben nem hiszek, olyan biztos, hogy nincs, mint a télapó és a húsvéti nyúl. Olyan kamu, hogy besírok tőle. Az érzelmek sem teljesen őszinték, mindig megvezetik az embert.
- Jó hír, kár, hogy nem akarsz meghódítani. – igazából ez egy nagyon csipkelődős válasz. Tudom, hogy van valakije és nem nagyon szeretne mást, azonban szerintem…. De most nem erről csacsogunk.
A visszakérdezésre legyintek, mert közben átgondolom. Szerintem Ő ilyen meg olyan típus is egyben, vagyis talán a csajok hozzák ki a pasikból, azt amilyenek, illetve fordítva. Volt pár könnyed kapcsolatom, de még olyan sosem, mint tegnap… Ribanc jelzőt írhatnék a homlokomra. Happy.
- Talán minden ember és páros függő. – most én rántok vállat. Mindegy is. A következő szavai meglepnek. Nem hittem volna. Sem, hogy nem fekszik le senkivel, de akkor most mi van? Van csaja vagy nincs?
- Akkor jól csinálod. Még fiatal vagy, de kezd benőni a fejed lágya. Bár ez baromi hülyén hangzik. A lányok nagyon el lesznek kenődve. – felé mosolygok, hogy érezze benne a némi iróniát, leszarom, mit szólnak a csajok.
- Gondold? – hangon elég kihívó. Nem az neki, mert nem a pasim és nem is keres. Szóval nagyon nem a pasim. Csak… eléggé megfogott és nagyon jó lenne találkozni vele. De ha nem akarja én nem megyek elé, ahhoz túl büszke vagyok.
- Nem tűnsz olyan ártatlan fajtának. – szembe fordulok vele, miközben kifelé haladunk, pár lépést háttal megyek. Az ajkamra harapva szemlélgetem. El-elakad a vizslató tekintetem, majd visszapördülök menetirányba.
- Megtetted? – pillantok vissza olyan tekintettel, amiben nevetés bujkál. Nem nagyon hiszem,  hogy David szerelmes fajta, nem is első látásra, de talán negyedszerire sem. Főleg nem belém, ahhoz nem fűz túl aktívan.
- Nem tudom, engem csak hivatásos masszőr dolgozott meg még erotika mentesen. Minden pasi simogat és simul is mellé, az meg már erotikus, oldalról a mellemhez érnek, ilyesmi. – loppal a kezére pillantok, hogy milyen ujjai vannak? Akarom, hogy hozzám érjen? Meglátjuk mi lesz ebből.
- Semmilyen? – döbbenek le. Bugyi, melltartó? Ilyesmi? Semmi? Nem lesz az egy kicsit…
- És akkor az nem erotikus? – na most. Az a pasi, aki alatt fekszik egy nő, tiszta meztelen és megállja, hogy ne vigyen bele erotikát vagy meleg vagy nem pasi. Főleg, hogy nem is vagyok egy elvetendő példány, különben nem lenne modell melóm és most sem hívnának. Szóval, ha fekszem alatta meztelen és nem mozdul rám, akkor… nem tudom, baj van velem és Nick sem nem hiába hív. Igazán szomorú lennék.
- Ha egyedül csinálod és még finom is lesz, akkor… legyen, én masszázsollak meg téged, de… akkor rajtad sem lehet ruha, illetve, hogy sok ruha. – azért merőben kínos lenne, ha mindenből kivetkőzne, lehet nem lenne… előnyős. Aztán beesik a csaja és nekem kakukkfű meg boróka. Alulról szaglom, majd a vacsorát, mert lerángat a pasijáról és átvágja a torkom egy körömreszelővel.
Rendelek egy eper fagyit kis csokival és persze fizetem is magamnak, majd hagyom a srácot érvényesülni. Valamiért abban bízom, hogy kihagyjuk a parkot mégis. Macskáznék.
- Remélem, hogy bevásárolni már nem kell. – csak van otthon neki egy kis sajtos, tejfölös tésztához való, nem kell oda sok dolog.
- Vigyél haza szakácsok gyöngye. – még egyszer a telomra pillantok. Rohadj meg Nick! Komolyan???? Most ezt komolyan? Kedvem lenne sikoltani. Hogy lehet, hogy nem keres? Semmi? Semmi, baszod? Tényleg? Elönt a keserű várakozás, majd hagyom a francba a témát és a velem baktató srácra koncentrálok. Remélem, hogy egyenesen haza vezényel, már nem kell több kitérő.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Vas. Jún. 01 2014, 22:42

Összeráncolom a homlokomat, mert nem nagyon értem eleinte, hogy mit szeretne mondani, aztán valahogy mégis összerakom a szálakat. Azt viszont nem tudom, hogy mire érti, hogy mint egyeseknek, de nem kérdezek rá. Úgy érzem, hogy ez a téma tabu számára, vagy legalábbis nem szívesen beszél róla. Már csak a hanghordozásából is ezt veszem ki, aztán lehet, hogy tévedek.
- Áh. Érthető! Elvégre egy lány gyermeket védelmezni kell és ki ne tudná ezt a szerepkört a legjobban betölteni, mint egy apa! – Bíztatóan mosolygok, mert ha én valaha is úgy döntök, hogy gyerekem lesz és lány születik, akkor biztos lehetnek a hódolok, hogy nem adom könnyen a kislányom. Mivel kényes ez a téma, ezért is kanyarodok el másfelé, hogy megtudjak róla egy-két dolgot. Elég nehéz belőle bármit is kihámozni, de azért jó úton haladok szerintem.
- Hát… Ezek szerint. Bár nem ismerem a fiú ügyeidet, nem tudhatom. – Rántom meg a vállaimat, de akkor nagy valószínűséggel, most sincs senkije. Ezt ebből le tudom szűrni, aztán később pofára is eshetek, ez is benne van a pakliban. Azért én elmondom, hogy hogyan is csinálnám, bár Elainenél nem volt esélyem erre azt hiszem, legalábbis csak részben, de én így képzelem el. Kacsintok egyet rá, hiszen mi sem egyértelműbb, hogy most udvarolok neki.
- Oh… Szóval neked az együtt vacsorázás nem számít udvarlásnak… Akkor te, hogy képzeled, hogy bárki is meghódít? – Titokzatos vagyok, mert egyrészt nem szoktam lányoknak főzni, másrészt meg feljön hozzám, hogy együtt vacsorázzunk. Ez elég egyértelmű ahhoz, hogy meg akarom hódítani, de lehet, hogy ez számomra tűnik csak annak. Ki tudja, azért érdekel, hogy ő mire gondol a meghódítást illetően. Látom rajta, hogy mennyire megdöbbentik a szavaim, mert régen nagyon is nagy nőcsábász voltam, most pedig nem tudom. Elveszi a szerelem az eszem, nem tudom mi van velem.
- Lehet… De az is lehet, hogy kezdem megunni. Ne érts félre! Imádom a szexet, de nem tudom. Kezdek lenyugodni! – Rántom meg a vállaimat, pedig ez az egyetlen, amivel a nővéremet is tudom szekálni. Tényleg nem tudom, hogy miért lettem ennyire elérhetetlen, mert tudom, hogy Elaine az első adandó pillanatban széttenné a lábát más srácnak és ez a gondolat bosszant. Viszont azt látom, hogy Halenek a barátja nagyon is szerencsés vagy lesz. Nem tudom már eldönteni, hogy van vagy nincs. Csak bólintok egyet, ezen nincs már mit beszélni. Így gondolom és részemről lezárva. Az, hogy mennyire vagyok ártatlan, csak nevetek. Elvégre Elaine is tudott még olyat mutatni, amiben nem volt részem.
- Lehet! Elvégre nem vagy rossz csaj, így első ránézésre. Talán baj lenne? – Nézek rá komolyan, egész jól eltanultam már ezt a színészkedést, bár nem tart sokáig ez pár percnél. Túlságosan is vidám vagyok és eléggé nehéz rólam elképzelni, hogy már most szerelembe esnék. Igaz, jó csaj, nem lenne ellenemre ha bármi történne köztünk az este folyamán, de nem is ragaszkodok hozzá, hogy legyen.
- Áh. Akkor megpróbálom ezeket elkerülni. – Most, hogy tudom, hogy mit tart erotikusnak, így könnyű lesz ezeket elkerülni. Igazából mikor a mellét említi, ránézek. Így ruhán keresztül nem rossz, de talán lehet, hogy olyan mint némelyik lány, hogy kitömi. Nem nézem ki belőle, de már volt olyan, hogy ez ügyben pofára estem.
- Miért olyan fura? A hivatásos masszőr melltartóban és pólóban masszírozott? Mert nem hiszem. De nyugi adok egy törülközőt, amit magad elé teríthetsz. – Furcsállom, hogy ennyire megdöbbent ezen, hiszen fura is pólón keresztül masszírozni. A lejjebbi részeket azért nem említem, mert meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg lábmasszázst is követelne.
- Ez tetszik. Áll az alku! – Régen masszíroztak meg és azt hiszem, hogy most egy kisebb mosoly is feltűnik az arcomon. Kicsit elgondolkozok, majd megrázom a fejemet. Szerintem van mindenből otthon, ha meg nem, akkor nem tart semeddig kiugrani a sarokra. Összeráncolom a homlokomat, és megtorpanok.
- És hol marad a romantikus sétánk a parkban? Elvégre, ha meg akarlak hódítani, akkor kell valami előzmény is. Te meg mindjárt lakásra mennél? Áj-áj és még a fiúkra mondják, hogy túl gyors tempót diktálnak. – Megcsóválom a fejemet, majd a végére csak elnevetem magam. Persze, ha nagyon fel akar jönni hozzám, akkor nem fogom megtiltani, elviszem. De azt hittem, hogy meg tudom neki mutatni a parkot, ha már itt vagyunk, nem tart semeddig. Azért még állok és várok a döntésére.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Vas. Jún. 08 2014, 19:18

- Igen, érthető! - messzemenőkig az egy olyan apa viselkedése, aki legszívesebben kalitkába zárna és csak akkor engedne kiröppenni, ha az összes ablak csukva és végig nézheti mókázásom. Érthető csak nem élhető. Lehet, hogy ő azt hiszi ezzel vigyáz rám, de inkább megfolyt. Amúgy sem téma a családom, mázli, hogy David nem tud róla semmit.
- Biztató, ezt valahogy... nem szeretik hallani a csajok. - szívesebben vennék valami kegyes hazugságot, csakhát úgysem hinném el, így nem is rossz, hogy lehúzza a leplet a szobromról. Nem kellek a pasiknak igazán. Remek. Sőt éljen! Nem is nagyon akarok erre gondolni, mert akkor megoldás, hogy miért is nem keres Nick sem. Vélhetőleg éppen valami más csajjal van. Akkor ki kéne űzni a fejemből és Daviddal foglalkozni. Menni fog, ügyes vagyok. Mellé elég jó pasi és nem is bunkó, egy újabb főnyeremény.
A kacsintásra elnevetem magam.
- Ez jogos, de azt hittem, csak mint a csajt hívsz meg, akinek megmutatod a macskád. - jó ez így elég átlátszó, ha bele gondolunk. De kíváncsi vagyok mit szól majd a csaja. Hah.
Valahogy nekem nem egyértelmű, hogy ez egy randi, és ettől kezdek ideges lenni. Ha ez valóban az, ami akkor nekem nagyon kéne itt lennem, még simán lehet, hogy meg fogom bánni. Nem! Nem is foglalkozom ezzel, mert csesződjön meg....
Amúgy meg gondolom, hogy neki is pont úgy egy egy éjszakás szex lennék, mint kedves férfi társának. A gondolat gyomrom vág, mint valami kavics, amit hozzám csaptak. De jó, hogy mindenki ribancnak néz. Azt hiszem ezen sem kéne agyalni, semmin. Élvezni kéne az este és a délután hátra levő részét. A szerelemben meg amúgy sem hiszek, az csak valami nagynevű néphülyítés. Tuti, hogy eladjanak vele egy csomó szivacskés cuccot, meg gyerekgyártásra kényszerítsék az embereket, mert olyan kevesen vagyunk. Ahha.
- Komolyan? Megunni? Huha, várjon kedves uram, ezt el kell, hogy ismételje a publikumnak. - elé lépek a fagyis felé sétálva előhúzom a mobilom, mintha venném, amit vall, de persze csak játszom.
- Szóval, kedves David, azt mondja kiszáll a ringből? Sok lány lesz vigasztalhatatlan. - újra mellé lépek, hogy érezze véget is ért a röpke interjú, ám az tény, hogy sok csaj nagyon keserű lesz. Bár ha bátrabbak lennének, akkor kezdeményeznének vele és párat tuti megfektetne, vagy nem. Lehet felnő végre? Remek. Még ő is.
- Azért ugyan lehetne is, de te az a pasi vagy akinek több kell. - annál, hogy valaki jó csaj, ami nagyon hízelgő is egyben, de szerintem amúgy sincs szerelem, nem tudom elhinni, hogy ő az lehetne. Valaki másba lehet, de engem nem ismer, még nem tudja, hogy olyan tudok lenni, mint egy ötéves, és azt nem sokan szeretik. Manapság elvárják, hogy felnőtt nőként viselkedjek. Elvégre maholnap betöltöm a 20-ast. Ahhh
- Rendben van, nagyon jól hangzik! - vállammal játékosan meglököm, miközben a fagyimmal hűtöm az agyam, a nyelvelemen keresztül. Nem hiszem, hogy van olyan pasi aki egy meztelen nő felett tud higgadt maradni, ha nem minden nap csinálja. Jó tudom, hogy a nőgyógyászt sem izgatja fel a meló, de neki ez hétköznapi. Én meg csak nem vagyok az, vagy de, legyek csak az, ma olyan bizonytalan vagyok, vagy mégsem?
- Nem de.. neki én 12 egy tucat vagyok. - akkor lehet neki is, kezd ez jól hangzani. Tényleg nem érdeklek igazából egy pasit sem. Újabb téma kerül eltemetésre a fejemben, amin nem akarok agyalni, elég mára ebből a sok kételyből.
- Hogy te milyen nagylelkű vagy. - elnevetem magam, hogy kapok türcsit, egész kedves tőle, tuti van valami nagyon finom olaja is, amit a bőrömbe passzírozhat, az nem is esne rosszul. Rápillantok a kezére, hogy megnézzem milyen ujjai vannak. Jó lesz.
Fejbiccentéssel jelzem, hogy az alku részeltei elfogadva, majd meglátjuk mennyire nyúlnak a határok.
Két lépéssel után torpanok meg, majd felé fordulok, hogy bólogassak szavaira.
- Így van, de mondtam, hogy nem vagyok romantikus alkat. De látom te igen, gyere mutasd meg azt a parkot. - főleg, hogy elértük a bejáratot és kedvet kaptam körbe nézni, Még lehet találok benne valami olyan szépet, ami miatt rábeszélem egy piknikre.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: David & Hale. Udvar!   Today at 12:52

Vissza az elejére Go down
 

David & Hale. Udvar!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Anne & David - Édeskettes rajzolás
» My sister, my brother - Hale & Ry
» Giselle és David ~ mindig összefutunk
» David Gandy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-