Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Lio-Lia Kórház után

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Lio-Lia Kórház után   Csüt. Aug. 22 2013, 19:25

Ülök a székemen, papírgalacsinnal dobálom a ventilátort, még egyszer ránézek a telefonra. Meggyógyultam és a nyár baromi unalmas, amióta elment a kedvem a kurváktól. Idegbeteg vagyok, húszasával szívom a szálakat, nappal nézek pornófilmet. Mindez valami idealisztikus baromság miatt, hogy Liával akarok dugni, amikor So Rával kéne. Utóbbihoz nincs szívem, bár kedvem az lenne. Visszatérve Liára, nem tudom mire a szüzességi fogadalom, de sok cirkusz után vagyunk, randik száma zéró. Sose tudtam elmenni rajta, aztán az utolsó galacsinnál arra is rájövök én vagyok a béna. Nekem van farkam, de mint egy amputált hamupipőke, elvárom, hogy ő keressen. 
Mit ne mondjak, unatkozom, amióta eljöttem attól a kis pajtásomtól, nem tudom minek nevezzem. Felkerestem a nőjét, igyekszem kirúgatni az ellenségeit, segítek, ahol tudok és a legnagyobb ismeretségem, most kapaszkodjon meg a nyomorult élet: Phoenix.
Gondolatban visszamászom Liára, sőt Liába, mekkora bunkóság felhívni úgy egy csajt, hogy közben a nadrágomban a kezem? Nem bírok magammal...
Tárcsázok, remélem felveszi, a hangom kicsit ideges, ha beleszólok.
- Elfelejtettél csendesnővér?
Kikapom a kezem a nadrágomból és zavartan összeszorítom a combon, valahogy nem tudok ekkora állat lenni, bár álló farokkal terpeszkedem már a széken mint egy szurikáta. Egyre szánalmasabb vagyok, ha ma Lia nem hűt le elutazom Hawaira! Ott akadt nő ingyen is, nem így képzeltem ezt a vakáció baromságot. Az egomnak se tesz jót, még a végén dilidoki lesz a vége. Nem mintha nem tudnám, hogy szexet írna fel. 

_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Pént. Aug. 23 2013, 00:36

A fényképeket nézegetem, amit rólunk készített, és a a mobilról töltött le a számítógépre: csupa nevetős kép, mindegyiken fülig ér a szája, csillog a szeme, és persze röhögök én is... Hogyan lehetséges, hogy ez az életvidám fiú most kómás állapotban fekszik az intenzíven?
3 napja csak "aludni" járok haza, az egész napomat mellette töltöm, duruzsolok neki és sztorikat mesélek: az első találkozásunkról a repülőtéren, a görbe esténkről, amikor leitatott, vagy amikor füvet szívatott velem, vagy amikor bejött a kórházba elém és ...
Sírok. Megint sírok, pedig már annyit sírtam, hogy azt hittem, nem lesz több könnyem. Úgy tűnik, ez sosem apad el. Lídia kerget mindig haza, azt mondja, aludnom kell (és ennem, innom sem ártana), de nekem nem kell semmi. Csak papírzsebkendő. De abból jó sok.
Csörög a telefon. S mert hiszek a csodában, gondolkodás nélkül felkapom, mert arra számítok, jön a hír, hogy végre magához tért... Különben sem látom a kijelzőt. De nem női hang, nem Andrea hangja, akire ma éjjel rá van bízva az unokatestvérem, és akit megkértem, hívjon azonnal, ha változás állna be...
Egy férfi. Kissé morózus, és rögtön felismerem.
- Jaj, Lio...- de elakadok, ismét feltörnek a könnyeim, és nem tudom visszatartani őket, csak sírok, mint egy hülye. Eszembe jut, hogy én is cserben hagytam valakit, éppen Őt. Milyen önző liba vagyok! Fogalmam sincs, melyiküket szeretem jobban (persze másként, nem vagyok beteg), és nem tudok úrrá lenni az érzelmeimen, ami most a kimerültség miatt éppen zokogásban nyilvánul meg.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Hétf. Aug. 26 2013, 12:05

Szóval szar nyaram van, kölyökkorom óta a legszarabb, de mielőtt rinyálnék miatta, úgy istenigazán megpróbálom elejét venni a dolgoknak és legalább őt felhívni. Hangom sunyi és morózus, semmit nem árul arról, hogy magányos, kanos és idegbeteg vagyok mert valami nem stimmel a belsőmmel. Nagyjából azóta, hogy őt megismertem, vagy inkább végigcirkuszoltam vele pár napot. És még mindig nem tudom apám tehet-e róla, Daryl, vagy az a csajszi ott a vonal túlsó végén, de tény, hogy nem érzem egykori legyőzhetetlenségem semerre.
Levegőt veszek, benyögöm azt a hülyeséget, aztán szokatlan zokogást hallok a vonal túlsó végéről. Ijedten rántom fel magam ülő pozícióba a farkam is lekonyul. 
- Lia? Mi a baj?
Ugatom szinte a kagylóba, nem tudom miért, de hülyeségekre gondolok. Egy sikátorban gubbaszt épp, mert kirabolták, szúrt sebbel az oldalán, megerőszakolták mert gyönyörű, kórházba került - milyen ironikus. Teherbe esett - ez lenne a legrosszabb!
- Hol vagy most?
Ráncolom össze a szemöldökömet ugrásra készen. 

_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Hétf. Aug. 26 2013, 15:24

Gyötrődve a fájdalomtól és a magánytól, fáradtan és kialvatlanul téblábolok otthon, és önmagam pusztítom, amikor emlékeket tépek fel Reevennel kapcsolatban, csak azért, hogy ne az maradjon a fejemben, ahogy a kórházban látom: sápadtan, verejtékesen, és főként eszméletlenül, hanem úgy, ahogy az időnk javát töltöttük: nevetéssel, vidámsággal. Ezért nézem a fényképeket, de a kontraszt túl fájdalmas. És nem akarom elhinni, hogy saját maga akart volna véget vetni az életének. Talán véletlen volt... Baleset... A droggal volt valami gáz...
Csörög a telefonom, szinte biztos vagyok abban, hogy a kórházból keresnek, de Lio az, és én megint elbőgöm magam, még csak köszönni sem tudok normálisan. Morcos hangját szinte azonnal felváltja az aggodalom, én pedig rájövök, milyen nagy szükségem lenne most rá. Ha csak úgy megölelne, mint a tetőn, amikor cigit csempésztem be neki...
-Reeven kómában van- nyögöm ki végül, nagy nehezen préselve ki magamból a szavakat. Nem gondolom át, számára ez milyen információt hordoz, hisz most nem tudok józanul gondolkodni. Nekem nyilvánvaló, hogy ők ismerik egymást, hisz Reevennek mindent elmondtam Lioról... (és így automatikusan említem Lio előtt a nevét, bár még nem beszéltünk róla). És volt ugye, a lift előtti csetepaté, amikor Reeven tévesen azt hitte, Lio megbántott, és meg akart tőle védeni... Jaj...
- Itthon vagyok- szipogom, de nem vagyok olyan bátor, hogy megkérjem, jöjjön át. Amúgy is pihentetnie kellene a lábát. Még így is sokkal hamarabb engedték ki a kórházból, de kompromisszumokat kötöttünk. Ő is beleegyezett! Némán sóvárgok hát a társasága után, és igyekszem a hangjából erőt meríteni.
- Ne haragudj, hogy nem hívtalak, de ez....- mindazok ellenére, hogy úgy érzem, máskor is így tettem volna, hiszen Reeven mellett volt a helyem, szabadkozom, mert őt sem akartam becsapni, cserben hagyni. És megígértem neki, hogy keresni fogom. - Veled minden rendben? Jól vagy? Ugye, használod a mankót, pihensz eleget...?
Ebben a pillanatban ő került a fókuszba. Minden panaszával, nyűgjével, és fájdalmával. Hiába, sosem leszek más, csak ápolónő. Vagy elsősorban az. Ez néha előny, máskor hátrány... És ha elgondolkodnék rajta, akkor sem tudnám megmondani, ez most melyik.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Csüt. Aug. 29 2013, 11:39

Nem is gondolok a kalaposra, de amikor kimondja a nevét belém fagy az aggodalom. Persze, a pasija...
Egyik felem rögtön dobolni kezd - konkurencia kilőve. Másik lebassza szegény kis csótányra ráléptek.
- Hm...szegény
Mellőzök most minden iróniát, puszta emberségből. Összejön, nagyjából.
- Biztos felébred
Ennyire rossz vagyok a vigasztalásban! Ugyanakkor valahogy marha csalódott. Nővérke pasija kómában, nővérke összezuhant, ilyenkor mindig jól jön egy vigasztaló szex, de ezek szerint szerette és ez valahogy határtalanul idegesít. Legalább mint egy döglött légy a koktélomban. Hallgatom egy ideig a készüléken keresztül a zokogását, aztán engem is meglep, hogy értem aggódik. Értetlenül meredek a készülékre, mintha az torzított volna el valamit.
- Hm...érthető, biztos mellette akarsz lenni
Mormogom csalódottan, de ez utóbbi, hogy "csalódottság" nem nagyon hallatszik ki a hangomból. Most is magamra gondolok nem arra a másikra, kicsit irigylem. A kóma az egyik legjobb dolog a világon, ha tehetném is befeküdnék, nem lennék tudatában annak hol vagyok. Kis kalapos egy jobb világba került. Még akkor is, ha az nem létezik. 
- Persze
Pihenni? Ugyan már. Mankó, mi vagyok én, nyomorék? Hallgatok, akkor most le kellene tennem? Semmi perverz nem csúszik ki a számon most.
- Ha esetleg segíthetek...
És nem tudom miben én nem akarom fogni a kis srác kezét a kórházban, kicsit úgy érzem Csendesnővér megint távolabbra került tőlem. Most az a másik a fontos neki, biztos vele lenne, szagolgatja a levetett ruháit, légy a levesemben.

_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Csüt. Aug. 29 2013, 23:41

Összezavar egy pillanatra, hogy Lio van a vonal másik végén. Ha nem lenne Reeven kómában, azt hiszem, sikongatnék örömömben, de most a lelkiismeretfurdalás és a fájdalom miatt inkább mélyebbre esek. Megígértem, hogy keresni fogom, hogy segíteni fogok az ápolásában, hogy hamarabb hazamehessen, és tessék... Cserben hagytam.
A telefonba gépiesen nyögöm bele bajomat, át sem gondolva, a két srác milyen viszonyban van egymással. Mintha természetes volna, ismerik egymást, hisz mindketten hozzám tartoznak, mindkettőjüket szeretem. (Hogy lehet, hogy ők ne lennének jóban?)
Lio szavai nem hoznak megnyugvást, ő laikus, én szakmabeli vagyok, tudom, hogy csodák csak ritkán történnek. És ha Reeven szülein múlik a dolog... Jaj, erre gondolni sem akarok. Mégis... Nehezen hiszem el, hogy az a vidám pasi, aki a számítógép képernyőjéről vigyorog rám, képes volt arra... "Suicid hajlam", a papírjaiban is benne volt, azóta elolvastam néhányszor, de most sem hiszem el.
- Mellette...- kissé felszalad a hangsúlyom a szó végén, mintha nem kijelentés, hanem kérdés volna. - Talán számít valamit, ha érzi, hogy van ott valaki...- mondom őszintén, szomorúan. A gépek szerint nincs agytevékenysége, ki tudja, mióta nem volt légzése, amikor a mentősök kiértek a riasztásra...
És aztán fejbe kólint Lio állapota. Hogy ígéretet tettem neki, és az aggodalmam most célszemélyt vált. Ő kerül középpontba. Az volt a szerencse, hogy legutóbb rendesen megtanult mankózni, most ezzel nem kellett sokat vesződni, de pihennie kell, és ... Behunyom a szemem, amikor egy szóval válaszol. "Persze"... Ez azt is jelenti, persze, hogy nem, hisz ismersz! Ismerem, valamennyire. Amennyire félek a csökönyösségétől, annyira vonzódom is hozzá.
-Segíthetsz...- sóhajtom a telefonba. Ő most az egyetlen személy, akit el tudok magam mellett viselni, aki nem zúdítaná rám: "ugye megmondtam!", hisz apám rossz véleménnyel van Reevenről, és amikor megtudta, mi történt, nem jött haza, hanem folytatta az előadói körútját, hiszen "az sokkal fontosabb"...
Megtörlöm az arcom, és közben erőt gyűjtök, hogy kimondhassam, hogy ki merjem mondani, és amikor megteszem, vadul kalapálni kezd a szívem, mintha csak randit kértem volna:
- A társaságodra lenne szükségem...- Nincs ebben semmi megbotránkoztató, ugye? Nem a testem kínáltam fel neki... Csak szükségem van arra a gyengédségre, amit őtőle kaptam. Hogy megöleljen, hogy hozzá bújhassak, hogy... Istenem, igen, a csókja is kell.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Vas. Szept. 15 2013, 17:44

Komorodó ábrázattal hallgatom a kérdőkijelentő mellettéjét, mintha elbizonytalanodna, de aztán meggyőzöm magam, mégsem. Kicsit mégis mintha csupán ismerősök lennének... Távolságot tart tőle. Ez nekem csak jó, a Kalapos meg fog lepődni, ha felébred, jobb lesz neki, ha fekve marad. Ismét hümmögök a telefonba, megpróbálom elnyomni a kedélyességet. Sok a nagy csend a kagylóban, ez így nem jó, mert nincs fizikai kontaktus, végül kiböki, hogy segíthetek. Fülelek, hogyan, lenne tippem, de neki kell kérnie. Addig szuggerálom, míg hogyhogy nem, pont ez jut az eszébe.
- Megyek
Jelentem ki határozottan, szokásos kemény basszusomon. Kérek még egy címet, említette merre van az albérlet, ha ott van egyáltalán, vagy az apjánál, jobb felkészülten indulni, majd egy gyors köszönéssel leteszem a kagylót, hogy minél hamarabb indulhassak.
Inget veszek fel, fekete nadrágot, kifelé menet a hűtőből kikapok egy vörös bort. Kocsikulcsért nyúlok, házzárért, bekulcsolok mindent, kocogva indulok le a lépcsőkön. Bevágom magam az autóba, kapcsolok egy útvonaltervet, száguldok mint egy őrült, hamar odaérek. Talán hamarabb, mint sejti.
Csengő, ajtó, kopogok, csengetek, kezemben az üveg, virágot sem volt időm venni, pedig szeretem szétszórni a szirmokat különféle domborulatokon. Cigit se szívtam, ezt is miatta. Várom, hogy beengedjen. Kettőnk közül lehet én vagyok a türelmetlenebb.

_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Vas. Szept. 15 2013, 20:18

Lio telefonja kicsit felráz, és rájövök, milyen nagy szükségem volna most rá. Nem az én stílusom, hogy szívességet kérjek bárkitől is, pláne nem férfitől, és azok után, amin ketten átmentünk, nem akarom, hogy netán félreértsen, ezért megpróbálok nagyon tisztán fogalmazni. Azt mondom, a társaságára vágyom. És ez igaz, mennyire igaz! És hogy ez mennyit takar... Nos, csak legyen itt, és kiderül, mit akar ő, és mire vagyok képes én...
Nagy Fehér után senkim nem volt, és nem is akartam férfit a közelemben tudni. Lio volt az első, akit megcsókoltam, és akartam még csókolni. Azt hiszem, többet is szeretnék, de nagyon félek a csalódástól. És tudom, hogy Lio életében nem én vagyok az egyetlen nő. A kórházban is látogatta valaki. Nem engedem, hogy ez most a szívembe marjon. Biztos van ésszerű magyarázat. Éppen úgy, ahogy arra is, kicsoda Daryl. (Nem a meleg barát.)
Bediktálom neki apám címét, és újra a monitor elé görnyedek. Reeven mosolygós arcát nézem, monitoron keresztül simítom meg, suttogok el egy imát érte, aztán -anélkül, hogy kikapcsolnám a számítógépet- a fürdőszobába megyek, hogy megmossam az arcom és a fogam. Kifésülöm a hajam. Belenézek a tükörbe és csak vállrántással nyugtázom, milyen rosszul nézek ki. A szemem alatt sötét karikák, az arcom beesett. Kicsit megcsipkedem, hogy legalább sápadt ne legyek, amikor meghallom a kapu csengőjét.
A monitoron látom, hogy Lio az, beengedem. Aztán az ajtóhoz megyek, és ahogy kopog, szélesre nyitom neki az ajtót. Egy pillanatra farkasszemet nézek vele, aztán hozzá lépek és a nyaka köré fonom karjaim. Hozzá simulok, a kulcscsontjának nyomom a homlokom.
-Köszönöm- ennyi telik tőlem.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Pént. Szept. 27 2013, 19:14

Csendesnővér tényleg kiakadt a pasi miatt, felírom a kalapost a megvetendők listájára - nem mintha eddig szerettem volna. Keményen szemöldököt ráncolok, amint felmérem mennyire nincs jól. Nem mintha így ne lenne kívánatos, vagy gyönyörű, mégis sikerül felhúznia a tagnak, hiába van kómában. Lia a nyakamba borul, szorosan átölelem, kicsit bűvészkednem kell, hogy a bor ne a bejárati ajtó előtt végezze. Ajkam a hajára tapad, valahogy ott van a feje, megpuszilom a fejét, felettébb gyengéd gesztus tőlem, de a helyzet adja magát, egyszerűen kényszerem van erre. Vagyok annyira magas, hogy a csók a feje tetején csattanjon, eszembe jut valami irtó nyálas, röhejes kifejezés "gyógypuszi" gyorsan mondok valamit, hogy eltereljem gondolataink
- Semmi baj, biztos meggyógyul
Annyira sablonos, hogy belesajgok, egyetlen pozitívum, hogy mély férfias hangon dörmögöm mindezt, ami esetleg megnyugtató lehet. Törékeny hajára, mert minden porcikája porcelánból lehet rakom a kezem, végigsimítgatok a fején.
- Ha beengedsz megvigasztallak
Nézek rá pajkosan, de rossz szó ez is: csábítóan, majd homlokon csókolom. Ráfér, mindenére, minden formában. 

_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Szomb. Szept. 28 2013, 01:29

Nem telik el sok idő a telefonhívása óta, és Lio már az ajtóban van, aztán az ölelésemben (vagy én az övében). Hálásan bújok hozzá, amikor körülölel. Finom az illata, és a teste meleget áraszt, a puszija a fejem búbján vigasztaló (és egy kicsit apás, de semmi kifogásom ez ellen). Az egyetlen, amivel belerondít a képbe, a szavai, mert nem érzem igaznak, őszintének.
Keze éppen a hajamat szánja végig, és én is a hajával babrálok, de a szemeit fürkészem. A liftbéli találkozás jut eszembe, amikor ők ketten találkoztak, de fogalmam sincs, azt követte-e másik alkalom. Reeven nem említette, Lioval pedig megint csak nem beszéltünk róla. Homlokon csókol, és szavaival rádöbbent, hogy még mindig az ajtóban állunk.
- Jaj, ne haragudj!- és máris kézen ragadom és beljebb húzom, becsukva mögötte az ajtót. Aztán szavaira reagálva hozzáfűzöm - Már azzal is segítettél, hogy eljöttél.
Félénken nézek rá. Még nem tudom, milyen módját találta ki a vigasztalásnak, főleg, hogy bort is hozott mellé. Le akar itatni? A tekintete másról árulkodik. Elpirulok. Megfordul a fejemben, mire gondoltam a hívása közben, és elszégyellem magam, hogy még ebben a helyzetben is a csókjára vágyom. A karjaiban valószínűleg nem Reevenre gondolnék. Vajon ezért hívtam őt ide? A gondolat zavarba ejt és lelkiismeret furdalásom lesz tőle.
- Gyere, kerítünk egy dugóhúzót és két poharat...- mondom neki halkan és megpuszilom a szája csücskét, futólag, légiesen- aztán letáborozunk valahol...
A kezébe csúsztatom a kezem, és viszem magammal a konyhába, magamhoz véve a poharakat és a dugóhúzót, aztán megyünk tovább a nappaliba, aminek üvegfala a teraszra és az ott elterülő medencére nyílik.
- Kint vagy bent? - nézek rá kérdőn. Nekem igazából édes mindegy, csak a közelében lehessek. Már a puszta jelenléte is jó hatással van rám. Mintha felébredtem volna egy mély álomból, kevésbé érzem magam fáradtnak és elgyötörtnek, pedig alig néhány perce van velem. De még mindig a zavarom a legnagyobb.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Vas. Okt. 13 2013, 17:54

Kis borzongás fut végig rajtam, mikor ő is a hajam kezdi el birizgálni, aztán lefutunk néhány tiszteletkört. Itt vagyok, hívjon be, ne haragudjak és örül. A félénk pislantásból azt szűröm le: neki nem a szexen jár az esze, aztán csak magamban mosolygom magamon.
- Nem haragszom, éppen nem volt semmi dolgom.
Biccentek kissé kitérően, nehogy túl egyértelmű legyen, ami nálam mindig olyan nyilvánvaló. 
- Jó...
Nyitom a szám szólásra, ő az oldalára puszil, kicsit megtorpanok, szinte csodálkozva. Pedig nem akarok meglepődni, de a puszi, kislányos zavara, haloványan emlékeztet valamire. Valamire, amit igyekeztem mindig, minden körülmények között elkerülni. Legalábbis tizennégy éves koromtól, ahogy milyen nevetséges, úgymond elbántak velem és ez most röhejesnek tűnik, az egész gyerekkorom körüli rinya. Mégis valahogy ahhoz a Liohoz vezetett, aki most vagyok és aki el akarta, akarja kerülni a párkapcsolatokat. Lepislogok a földre, talán zavartan. Összezavartan. Automatikusan rámarkolok a kezére. Még nem dugtam meg, nem a csajom - ezen gondolkodom és futólag körülnézek. Ja igen, valami gazdag fószer az apja, talán plasztikai sebész. Lia arcán vajon átszabott valamit?
- Szerintem ki menjünk
Pillantok ki az üvegen keresztül, víz, Lia meztelen, Lia fürdőruha, mellek.
- Tök hangulatos!
Nyögöm, anyám...hogy lehet ilyet mondani? Várom, hogy kihúzzon, ha hezitálna majd én kivezetem, nekem jót tenne a friss levegő, talán neki is.
- Szóval itt éltek apáddal ketten? Ő most nincs itt
Emelem meg kicsit az egyik szemöldököm. Hülye kamasznak érzem magam, aki betört az igazgató lányához és fürödni akar a medencéjében. Mert ha már ez itt van! A tökömet már úgyis látta.

_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Vas. Okt. 13 2013, 23:40

Érzések kavalkádja bennem, mert perzsel az öröm, hogy itt van, és egyszerre okoz bűntudatot is, mert már most nem Reevenre gondolok, hanem csak arra, milyen jó az ölelésében lenni. Azok a napok jutnak eszembe, amikor először csókoltam meg, és nem is tudtam másra gondolni csak arr, és most, hogy itt van, valami másra is... De ettől meg még inkább parázok, mert nem akarok még egyszer úgy járni, mint 4 éve, otthon, Magyarországon.
A szexi megjelenése, a bor a kezében, a kihívó tekintete, még a homlokomra adott csók is arról árulkodik, hogy izgatni akar, éhessé tenni, azaz kihívó, még akkor is, ha nekem most elsősorban vigazs kell, és nem szex. Hogy jelent volna meg, ha ezért hívom át? Még a gondolat is arcpirító.
Azt hiszem, én is el tudnám magam képzelni vele, de nekem több kell, hogy erre rábólintsak, kell az érzelmi háttér, mert kell a bizonyosság, hogy szeretve vagyok, és nem csak a testem akarja valaki kihasználni. Zavar egy kicsit, hogy tudok a vörös hajú lányról, és nem tudom, mennyire kötődik Liohoz, mert közöttünk valami alakulófélben volt, van... De ezzel teljesen összezavart.
És mégis... A jelenléte, a gyengédsége, a mosolya, a hangja... Borzol és bizserget, és vágyakozom rá, hogy csinálja még, és soha ne hagyja abba. Mégis úgy viselkedem mint egy kislány, nem mint egy nő. Egy szerelmes nő. Szerelmes lennék? Félek, igen.
Kezébe kulcsolom a kezem, konyha, nappali, terasz...
- Jó választás. Én is itt szeretek legjobban üldögélni...- apró mosoly. Azok után, mennyit sírtam, nem is esik rosszul.
- Igen, már csak ketten. A barátnője... a volt barátnője nemrég költözött ki. Apám pedig konferenciakörúton van...- mondom lassan, elhalón. Milyen gáz lenne elmondani, hogy éppen Reeven miatt szakítottak. Egy pillanatra ismét belém mar a fájdalom, és nem a mostohaanyám elvesztése miatt.
A medence mellé telepedünk le, és észreveszem, ahogy a vizet nézi.
- Kipróbálhatod, ha van hozzá kedved...- vajon jól olvastam a szemében? A medence szélére ülök, az egyik lábamat a vízbe lógatom, a másikat felhúzom, és átkulcsolom rajta a kezem. A bort és a poharakat a földre teszem. Azt hiszem, ez ellen Lionak sincs kifogása. Meleg az este, meleg a terasz köve.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Szer. Okt. 23 2013, 16:19

Kezdem azt hinni, hogy a kórházban kevésbé voltam égő, de elvetem, visszaemlékszem a katéterre. Mégis a tilosban járás érzése megmarad és még a kis kalapost sem tudom sajnálni, pedig nem utálom annyira, mint amennyire akkor mutattam. De kivételes helyzetben van, én már csak tudom mekkora előny, ha nincs tudatánál az ember.
Szóval megvigasztalni kéne, igaz? Elég alkalmatlan vagyok a feladatra, a lehető legszarabb ember. Mindenféle gúnyos, vagy hülye viccet elsüthetnék, mégsem lenne most hatásos egy sem. Csak az a baj, hogy nem értek az érzelmekhez, mert nekem nincsenek. Pontosabban: nem hagyom, hogy legyenek.
Mit kellene tennem? Úgy viselkedni mint egy barát? Ha nem vagyok az? Ha nem kéne? Csendes nővér rendes lány, én rossz fiú a szó szoros értelmében. Szóval ha csendesnővért nem megdugni akarnám messzire elkerülném. Úgy a jó neki. Aztán mégis itt vagyok és ez olyan mintha fontos lenne nekem. Csak egy apró fintort vágok magamnak. A mosolya a kezemben marad, mert megérintem az arcát, ahogy csinálja. Simogatok raja egy kicsit.
- Aha. De amúgy van másik lakásod is, nem?
Mintha halványan derengne valami. Az apja konferenciázik a barátnője elhagyta és én erről semmit nem tudok, vagyis:
- Sajnálom, ő ilyen pótmama volt?
Azt sem tudom mi van az anyjával. A piát leteszi, engedélyt ad a fürdésre, kigombolom az ingem. Nem állnék itt ilyen bénán, lenne mit csinálnom.
- Hagynál egyedül belemenni?
Oldom ki a sliccem egy mozdulattal, félvigyorral nézek rá, a tököm mégsem mutogatom. Valószínűleg csak fele akkora bunkó vagyok mint azt magamról hittem. Vadul vetem magam a vízbe, legalább annyira, hogy lefröcsköljem és ha már úgyis vizes, utánanyúlok. Csak egy mozdulat és magamra rántom a vízben. Nem hagyom, hogy hagyjon egyedül belemenni, tulajdonképpen nincs választása. Aztán ha sikít, vagy sír akkor békénhagyom, csak megvigasztalni akarom. A karját fogom meg, ha borul a pohár az sem izgat, csak én vagyok bokszerben és a víz és Lia. A ruháit majd később hámozom le róla, vagy nem, nem tudom mennyire tudnék ellenállni. Az forog a fejemben, hogy egyedül vagyunk, mégsem tudom, tudnám kihasználni a helyzetet. Arra figyelek, hogy felvidítsam, de az is csak a vehemens perverzióimmal megy.

_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Szer. Okt. 23 2013, 23:49

Lio egész megjelenése felizgatja bennem a nőt (ha van bennem egyáltalán még olyan, és Nagy Fehér nem ölte meg teljesen). A csókjaink jutnak eszembe, és az a vonzalom, amit iránta érzek, de a tudatom sikít, hogy vigyázzak, mert nem én vagyok az egyedüli nő az életében... És ettől nyuszi leszek. Ki akarja magát még egyszer megégetni? Én nem. Még az a seb sem gyógyult be teljesen.
A jelenléte mégis jó, vágyom rá, többre is, mégis szemérmes vagyok vele. Aztán borral és poharakkal a kezünkben kijutunk a teraszra. Ahogy beszélgetünk, egy mosolyt is kicsal belőlem, és ő megérinti az arcom, mintha az a mosolynak szólna. Kellemes az érintése, szeretném a tenyerébe dugni az egész arcomat. Olyan gyengéd érintés, és én érzelmeket képzelek mögé, mert magányos vagyok. Csak ez lehet az oka...
- Igen, bérelünk egy lakást két másik lánnyal a kórház közelében, de ők most... - pasiznak? Állandóan pasiznak. Nekem pedig nem volt kedvem most velük diszkóba menni, bármennyire is azt mondták, az a legjobb búfelejtő. Korábban sem vált be. Inkább szenvedek egyedül. Vagy keresek jobb vigaszt. Társaságot. Bármit. Bárkit? Nem, ez nem igaz. Akárki nem felelne meg. Liot akartam. A szívem hamarabb tudta, mint az eszem. Legyintek. Nem számít a másik lakás, a két barátnő... A pótmama sem.
- Nem hiányzik. Néhány évvel idősebb nálam, és kezdettől fogva volt ellenérzés bennem iránta. Tudod, az a tipikus plázanő. Csak magával foglalkozott, senki mással nem...- Pótmama? Közel sem. Inkább vetélytársnak tekintett a "paradicsomban".
Leülök a medence szélére, egyik lábam a vízbe lógatva. A bor és a poharak egyenlőre mellettem a földön, Liora vár, hogy kinyissa, és töltsön. Nézi a medencét, és úgy látom, kedve lenne belemenni. Semmi jónak elrontója nem vagyok, azt mondom hát, próbálja ki.
Gombolni kezdi az ingét, én pedig úgy nézem, mint akit megbabonáztak. Visszatartom a lélegzetem, ahogy a nadrágjához nyúl. Csak a farmert veszi le, és igazából nem tudom, ennek örülök jobban, vagy ha mindent levetett volna. Talán ennek. Eszembe jut, hogyan reagált rám, amikor a katéterzsákját kellett kicserélni, és ettől zavarba jövök. A munkám során láttam már néhány nemi szervet (az övét éppen nem), de sosem gondoltam rájuk szexuális értelemben. Úgy tanítottak, az is csak az emberi test része, és ha nekem az a feladatom, hogy megmosdassak vagy megkatéterezzek egy férfit... hát meg kell csinálni, és kész. Liora mégsem tudok úgy nézni, mintha "csak" egy test volna. Az ő szememben - itt és most- férfi. Tetőtől talpig.
Van benne némi kihívás, ahogy rám néz, ahogy vetkőzik. Tudhatnám, hogy mire készül, már a kérdéséből is, de le vagyok lassulva. Nem ugrom félre, ahogy a vízbe veti magát, és igazából nem is zavar, hogy vizes leszek. Amikor feljön a víz alól, és megfogja a karom, már tudom, hogy engem is bele fog rántani.
Ruhástól csobbanok a vízbe, és elmerülök, a hajam is csupa víz, amikor fellököm magam a víz felszínére. Tenyeremmel fröcskölök felé vizet, de ennyi revanssal meg is elégszem. Az jut eszembe, ha ez egy romantikus film jelenete lenne, a két főszereplő most biztosan vadul esne egymásnak... A férfi leszedné a lány ruháit, és vad csókokkal halmozná el...
Bakker, erre vágyom, súgja az agyam, és ettől égni kezd az arcom. Lemerülök, de nem tempózok el mellőle. Kinyitom a szemem a víz alatt, hogy lássam őt. Próbálom fékezni zakatoló szívemet, kikapcsolni az agyam, hogy ne gondoljak a múltra. Azt hiszem, szeretném újra megcsókolni, élvezni az ölelését, függetlenül attól, hogy bezavar a vörös hajú lány, csak éppen... össze kell gyűjtenem a bátorságomat hozzá.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Csüt. Okt. 31 2013, 16:57

Elképzelek Ameliából még egy párat egy rakáson, de csak futólag, ha nagyon beleélném magam a gondolatba bajban lennék. Inkább akaratlanul is, vagy félig akaratlanul arra törekszem, hogy megismerjem. Az elharapott mondatot továbbgondolom. Nem nehéz kitalálni mit csinál egy maroknyi szép lány. Habár lefogadom, hogy Liánál még "köztük" sincs...esztétikusabb. Hát persze, mert mondjuk nála még nem láttam szebbet.
- Bulinak? Te nem szeretsz? Nem szoktál velük menni?
Nézek rá csálén. Csendesnővér talán az a zugokban elbujdokló, halkan olvasgatós fajta. Aztán ki tudja, majd kiderül...
Pótmama, valami hatvanas nénit képzeltem a sebészhez, nagyon naiv feltételezés. Gazdag, sikeres orvos, nyilván egy nagyon buta, nagyon szilikon szőkét hozott a házhoz. Lia érzéseiről kicsit megfeledkezve nevetek fel.
- Bocs, csak elképzeltem, ahogy a nyomodban tipeg húsz centis sarkakon. Szegény Te, én sem szeretem az ilyen nőket.
Még megdugni sem - ez az, amit nem teszek hozzá, inkább együtt érzek. Emiatt szinte jobban megy, mint a kalapos pasija miatt.
Itt ez a víz, a bor, ő hallgat és nekem kellene megvigasztalnom. Szar és paradox helyzet, hogy egy olyan nővel csináljam, aki ennyire bejön és kómában a pasija, mintha valami elcseszett sorozatban lennék. Ráadásul tényleg nem értek a lelki dolgokhoz, itt állok a víz felett, de semmi sem jut az eszembe azon kívül, hogy Reeven jól tette, amiért feldobta a talpát. Vagy félig dobta fel. Ledobom magamról az inget, szinte szakítom, aztán a nadrágot, az alsó mégis rajtam marad, még én sem vagyok ennyire gátlástalan. Vagy csak a katéter miatt...
Behúzom őt is, nélküle mos az egész nem érne semmit, hiszen az ő háza, az ő medencéje... Ideje sincs vetkőzni mondjuk, chakpoint nekem: kisebb veszélyben leszek, bárhol képes haptákba vágni magát a katona. Közelebb hajolok hozzá, de ő a víz alá merül le, meghökkenek. Rosszul van? Vagy... Persze, eleve rosszul volt, de ilyen lélekgyógyszereim nincsenek. Azt kellett volna mondanom: akarsz beszélni róla? Végighallgatni az egész sztorit, fogni a kezét, úgy tenni, mint akit érdekel, aztán vállat tartani neki. Nem akarom, hogy sírjon...
Lemerülök én is, egyrészt lehet, hogy bajban van, másrészt? Merülök, ott lebeg nyitott szemmel, nekem is nyitva van, szembe lebegek vele, kérdezni nem tudok, úgyis csak buborékokat hallana. Kinyújtom a kezem, közel az övéhez, hogy meg tudja fogni, ha akarja, akkor pedig felhúzom, örökké nem maradhat a víz alatt, nem hagynám. Ha pedig felbukkanunk majd megölelem, talán mégis meg kellene kérdeznem, de nem tudom...lenne-e elég merszem szembenézni a fájdalmával. Afranc ez nem Lios! Szóval tudnék-e mondani valamit! Igen, csak azt tervezem, hogy magamhoz szorítom, ha elfogyott a levegőnk, az övé biztos hamarabb mert kisebb a tüdeje.

_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Csüt. Okt. 31 2013, 20:52

Lio a másik lakásról kérdez, én meg elmondom hogy két másik lánnyal lakunk ott.
- Buliznak, pasiznak... Fiatalok, ebben semmi kivetnivaló nincsen, csak én most nem erre vágytam. - Mondom leszegett fejjel. Mert csak részben igaz, amit mondok. Az a fajta bulizás és pasizás tényleg nem hiányzik, amit ők csinálnak. Szinte minden szabad estéjükön elmennek valahova, és bolondítanak magukba srácokat, férfiakat, jól szórakozva. Nos, ez a fajta életmód nem nekem való. A bulizás még hagyján, de nem szeretnék minden nap másik ágyban, másik pasas mellett ébredni. Erre alkalmatlan vagyok. Aztán Liora nézek- Néha bulizunk együtt. Iszunk néhány sört, táncolunk, vagy elmegyünk közösen moziba. De meguntam már, hogy rendszerint nélkülük megyek haza az ilyen esték után...
Ahogy apám barátnőjéről beszélek, felnevet. Meglepetten nézek rá. Vicceset mondtam? Aztán megmagyarázza, és elképzelem, amit mondott. Hát, muris lett volna. De sosem volt a nyomomban. Legalábbis nem ilyen értelemben. Inkább mindent leellenőrzött, amit csináltam. Reeven cuccait is ő túrta át először... Mérges vagyok rá, és örülök, hogy már nincs itt.
- Hát milyen nőket szeretsz? - csúszik ki a számon, és már nincs időm visszaszívni. talán jobb is így. Kíváncsi vagyok, beszél-e a vörös lányról. Úgy vélem, ő az aktuális barátnő. De akkor mit akar tőlem?
Nyugodt vagyok, bármit válaszoljon is, hisz még nem ígértünk egymásnak semmit, még az a szó sem hangzott el, ami érzelmileg összeköthetne bennünket (csak szeretném), és talán kissé hidegen viselkedem, amikor a medence szélére ülök. A bor még nincs felnyitva, ezt neki kellene magára vállalnia, de én nem sürgetem. Ráérünk még. Talán mégsem az volt az elsődleges célja, hogy leitasson, és ettől a gondolattól meg is nyugszom (nem mintha túlzottan ideges lettem volna), csak... Csak. Csak ne lenne az a furcsa bizsergés kettőnk között.
Leplezetlenül nézem, ahogy vetkőzik. Szép teste van. Sokkal izmosabb, mint ahogy emlékeztem rá. Úgy tűnik, a lába is teljesen rendbe jött, mert a forradásokat is csak azért veszem észre, mert tudom, hol kell keresni.
Beugrik a vízbe, aztán engem is magával ránt. Fröcskölök egyet, de magam sem gondolom komolyan, hogy ez igazi revans. Arcpirító gondolataim támadnak, és előlük a víz alá merülök, talán éppen akkor, amikor ő közeledne; nem veszem észre. Talán csak a víz alatt, ahogy nyitott szemmel bámulom őt. Körülölel a hűvös víz, és nekem ég az arcom. Lemerül ő is, talán kissé döbbent az arca, de én rá mosolygok, ahogy felém nyújtja a kezét. Megfogom, közelebb tempózom magam hozzá, és amikor felbukunk a víz felszínére, megérzem az ölelő karjait magam körül. Levegőt veszek, mert ha így ölel, süllyedni fogunk, de nem akarom elengedni. Átkulcsolom a karjaim a nyaka körül, a bal kezemet a tarkójára támasztom, beletúrok a hajába, hozzá dugom a fejem.... Merülünk, együtt.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Csüt. Dec. 05 2013, 13:46

Unalmas tömegmacák lehetnek, mint én egyéjszakás spinéim. Néha még a megdugásukat sem élveztem, talán ha elég szépek voltak, vagy trükköztek.
- Szóval te nem az a gyors numera vagy, akit csak úgy meg lehet dugni?
Kérdezem csálén felvont szemöldökkel, szemtelenkedve, gonoszkás mosollyal. Villan valami perverz tekintetemben: mert én bármikor megtenném, tudod? Aztán pislogok kettőt, valami mégis visszatart, hogy én is átgázoljak rajta. Így nem lesz semmi abból, amit az ösztöneim súgnak.
- Miért? Sosem vágysz egy éjszakás kalandokra?
A legtöbb nő bele szokott menni, azok a nők, akiket én ismertem még könnyebben, mint a férfiak. Ha egyszerűen felkínálják magukat, ki lenne az az ostoba nemet mondani?
Legalább elterelem a figyelmét, ráadásul az egyik kedvenc témámmal, miközben valahol halálosan izgat a gondolat: megrontani a szende nővérkét.
A szende nővérkének most halt meg a pasija. Tök mindegy, meghalt, nincs, szenved, hiába vagyok címeres barom, buziverő, köcsög kúrógép Liával már szinte történelmünk van. És akkor mi vagyok én neki? Mi leszek? Passz! Meglepődés simul arcomra megint, milyen nőket?
- Tök mindegy, nem szoktam rajtuk gondolkodni, engem könnyen ágyba tudnak vinni.
Röhögök fel szárazon kicsit, van ebben a mondatban talán irónia. Legyek teljesen őszinte?
- Nem nagyon használom másra őket, de...
Meredek távolabbra
- Ők sem akarnak tőlem többet. Használom őket, használnak engem, de sosem ismerjük meg a másikat. Habár volt egy csaj, aki lehetett volna több, de meglépett a legjobb barátommal, tudod Daryl. Vagy volt legjobb...nem is tudom. A nőknek mindig a rinyagépek kellenek
Mondom ezt is gúnyosan röhögve.
- A rosszfiúkkal csak dugni akarnak.
Ezt sem akartam ilyen hosszúra, de most legalább már be tudja lőni a kategóriám. Megerőszakolni nem fogom.
Víz alá ugrunk, hozzám simul vagy nem is tudom, ölelésben bukkanunk ki. Gondolom erre van most szüksége, mint valami támaszték szilárdan ott vagyok, hogy rámhajolhasson és még arra is jut lélekerőm figyelni, hogy ne dörgölőzzön túlságosan hozzám és ütközzön egy nagy álló karóba odalent. Mégis elfúlva kapkodom a levegőt, mikor kikerülünk, féltátott szájjal miközben a vízcseppek a számba peregnek nézek rá vágytól perzselő szemmel. Ezt megint el fogja mosni a víz, remélem. Lehetne hidegebb.

_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Csüt. Dec. 05 2013, 20:56

A barátnőimről visszafordítja a kérdést, és ezzel nemcsak engem aláz meg, hanem őket is. Megütközve nézek rá. Talán leforrázva is. Mégis őket veszem pártfogásba.
- Ők sem azok...- Szeretném hinni, hogy nem fekszenek le akárkivel. Persze sok pasival volt már dolguk, élvezik az életet, de nem akarom tudni a statisztikát.
Lio egy új arcát mutatja. Egyértelműen szemtelen, és ha nem kötne hozzá semmi, most arcul kenném, és elküldeném a fenébe. Mindenesetre jó lecke ez nekem, hogy óvatosabb legyek vele kapcsolatban. A kérdését azonban feltette, és nem félek felvállalni az ezzel kapcsolatos gondolataimat.
- Hazudnék, ha azt mondanám, vallásos vagyok, mert nem. De tartom magam bizonyos alapelvekhez, és köztük van az is, hogy ne bújjak mindenkivel ágyba, aki szembe jön velem. Hogy vágyom-e kalandokra? Hiszem, hogy egy férfivel is képes vagyok átkalandozni az életen, csak éppen meg kell találnom az illetőt. - Megvonom a vállam. Lehet, hogy idealista vagyok, de nekem ez -jelenleg- megfelel.
Visszakérdezek, ő milyen nőket szeret, hisz azt mondja, a plázacicák nem igazán jönnek be neki. Meglepő a nyers őszintesége, ahogy róluk nyilatkozik. Mintha csak tárgyak lennének... És ő is tárgynak érzi magát, akit csak kihasználnak.
Liot nagyon vonzó pasasnak látom, és nem csodálkoznék, ha ragadnának rá a nők. Általában az ilyen férfiak megszokják, hogy mindig válogathatnak, mindig, mindenhol körbedongják őket a (többnyire) üres fejű csajok...Valószínűleg nagyon menő, ha egy pasinak több nője van, mint amennyi az IQ-ja. A nő hasonló esetben csak kurva. Hát, én nem akarok egy lenni a sok közül, és bármennyire fájdalmasan érint a dolog, úgy érzem, le kell tudnom mondani róla, mielőtt ő is széttörné a szívemet.
De aztán elréved, és összeszorul a szívem, mert egy másik lányról beszél, aki több lehetett volna, ha nem lép le Daryllel.
Fura. Darylt nagyon korrektnek ismertem, az egész sztorit elmesélte, hogy mi minden történt Lioval, és ő hogyan jutott be a kórházba. Utólag vicces is volt az egész, de a kalapom megemelem a leleményessége előtt. Szerintem erre nem is lett volna képes más, csak egy igazi barát. Ezért tartom furcsának, amit Lio mond. De nem kételkedem a szavaiban. Ha ő így látja, akkor így kellett lennie, még akkor is, ha a dolognak lehet egy másfajta megközelítése is. Lásd példaként, miért hittem őt homokosnak.
Egy részről együttérzés éled bennem iránta, amiatt, hogy őt is elhagyták, másrészről szomorúságot érzek saját magam miatt: megint olyasmire vágyakoztam, ami soha nem is volt igazán az enyém. Esélyem sem volt rá. De akkor azok a jelek, amiket nekem küldött? Hova tegyem azokat?
Nevet, de a nevetésében több a fájdalom, mintha elsírta volna magát.
-Talán te is rossz fiúnak tartod magad? - nézek rá kíváncsian, szemeit fürkészve.
Aztán a medencébe vágyik, én nem tartom vissza, a teste némi vigaszt nyújt az előbbi (kiábrándító) felismerés után, és amikor magával ránt a vízbe, csak lefröcskölöm, aztán ismét menekülnék előle. Még mindig vonz hozzá valami. Gondolom, ezt sem napok alatt fogom kiheverni, pedig még csak nem is feküdtem le vele, mint Nagy Fehérrel.
Víz alatt közelít, ölel meg. Tudom, hogy hülye vagyok, saját magamnak csinálok bonyodalmat, amikor átkulcsolom a nyakát. Lebukunk a víz alá, hűvösen ölel körbe a víz, aztán ismét fel, a felszín fölé... Hátrahajtom a fejem, ahogy kisímitom arcomból a hajam, aztán kisimítom az ő haját is az ő homlokából. A kezem a hajában marad, és tudom, ha elég bátor ennék, megcsókolnám újra.
De ott az a lány, akit minden bizonnyal szeret, és ott van az is, hogy ő "rossz fiú", és nem mellesleg én sem akarok préda lenni. Csak a prédája lenni semmi esetre sem. Elmúlik a késztetés, hogy közeledjek hozzá, és lassan le is csúszik a hajából a kezem... a nyakára, a vállára, a karjára... És elmúlik a varázs, elmúlik a pillanat, elszalasztottam, már ennyi sem (egy csók sem) lehet az enyém, hacsak ő nem tesz valamit.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Csüt. Dec. 26 2013, 20:03

Csendes nővér csipái kezdenek kinyílni, bár nem értem...Szerintem egyértelmű, hogy bunkó pöcsfej vagyok. Talán a kiszolgáltatott helyzetem volt az oka, hogy nem látta hamarabb. Szenvtelen arccal hallgatom, ahogy barátnői védelmére kel, az elmondások alapján simán ribancoknak néztem őket, de sebaj. Vállat rántok, mintha nem adnék a véleményére, avagy nem érdekelne ez az egész.
Aztán jön az önvallomás, ez már inkább felcsigázza az érdeklődésemet és igazam van, olyan, amilyennek képzeltem.
Erkölcsös, nehezen kapható, ha nem találkozom Daryllel, vagy vele a kórházban előbb...Felhívásnak venném a szavait, biztosra veszem, hogy meg tudnám dönteni, akár úgy, hogy eljátszom neki a hősszerelmest, mert arra is képes vagyok. Ám Liával más a helyzet és ez igazából röhejes, pár hónapja még kacagtam volna magamon, lazán buzinak neveztem volna azt, ami most cikázik a gondolataimban.
Tisztelet, hát igen.
Ösztönök visszafogása, valóban.
Önmegtartóztatás, sőt Lia megvédése valakitől, aki árthat neki, Lionel Andersonnak hívják.
- Helyes. Hazudnék ha azt mondanám nem éri meg kitérőket tenni és tapasztalni, akár...egy éjszakás kalandokból
Nézek rá merően
- De az nem lenne méltó hozzád.
Kapásból egy Daryl kaliberű pasasra gondolok, több elszántsággal természetesen, bár most, hogy kapott egy éttermet akár méltónak is gondolnám egy ilyen lányhoz. A szerelem csak jó emberek kiváltsága lehet. Rá is kérdez melyik csapatban játszom, mosolyom szinte vérmes.
- Rossz fiú vagyok.
Nem csak annak tartom magam, ez sajnos tény és álmosollyal nézem végig, ahogy tulajdonképpen lassan kiábrándul a miből is? Nem ismert és úgy látszik sokkal nehezebben látott át rajtam, mint én rajta. A dolog tettekben is megmutatkozik, hogy fél, hogy nem akar csalódni, hogy nem igazán akar engem, tart tőlem, menekül mint fény az árnyékból és én nem tudom becsapni. Vetek a vízre, nem is annyira rá, mint a vízre egy komoly, konok szemöldökráncolást. Isabella nem hinném, hogy zavarja, különben is áldásom adtam tulajdonképpen, csak a dac mondatja velem, mégis úgy érzem lelépett vele. Talán sokkal jobban hangzik és könnyebb ezért is haragudnom Darylre.
Azt hiszem teljesen világos, hogy én őt nem érdemlem meg, hogy ő teljesen más kategória, hogy nem élvezném tönkretenni. Nem valami díj, címer, tárgy, keserű fintort vetek a vízre, aztán felemelem a fejem.
- A kis kalapos nyilván megérdemelt, én nem vagyok rá alkalmas, hogy több legyek számodra...
Megforgatom a szemeim, nem kenyerem az érzelgősség, kötözni való idióta, buzi barom vagyok, ha most itt hagyom, az apja sincs itthon, egyetlen csók kellene, megtörném, rejtekutakra vinném....megrontanám?
- Valami nagyon izgalmasnál.
Fogalmazok finoman.
- Nem azért mert mindenkit megdugok, aki él és mozog, amióta ismerlek igazából nem is voltam nővel.
Csak így tovább Lionel, még a végén búcsút mondhatsz önmagadnak...Hülye Daryl!
- Nincs is kedvem szexelni, maximum veled, csak tudod
El kell lépnem előle, mielőtt megcsókolnám. Megteszem mert akaraterőm mint egy Istené!
- Én alapvetően
Nézem a vizet, mert ha ránéznék talán nem tudnám végigmondani.
- Elég rossz vagyok.
Villantom rá pillantásom, talán tükröződik valamennyi a kékségből tekintetemben. Csak a hatás kedvéért, én az Isten szépen megbukom, de ez az Istenek sorsa, a rosszaké mindenképpen.
Összeszedem magam és megmozdulok, kifelé a vízből, majdcsak szembeköpöm magam most már rendesen, a kihagyott lehetőségekért, az elhibázott életemért, most pl Liáért. De nem áltathatom, hiába vagyok rossz...most az egyszer nemet kell mondanom önmagamnak, az eskünek, a tengerpartnak, az időnek, amikor ezt kitaláltam, hogy véglegesen és menthetetlenül el fogok romlani és a könnyebb utat választani. Tudom, hogy nem a lány tehet róla, hogy még Darylnek sem mondtam meg az igazat, hogy ha rágondolok vacakolni kezd a szívem. Vagy a sok piától, drogtól, amit miatta fogyasztottam el. Tök mindegy, most már nincs visszaút, lassan kimászom a medencéből, itt fogom hagyni a lányt és még sokáig nem fogok tudni lefeküdni senki mással. Talán jól betépek, nem...a legjobb lesz, ha visszamegyek, elhúzok innen, Daryl, Lia közeléből.


_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Csüt. Dec. 26 2013, 21:10

Lio nyers kifejezésmódja olykor letaglózóan kiábrándító. Néha az az érzésem, egyszerűen csak egy bunkó, aki csak kihasználja a nőket, a szexet és semmi sem szent előtte. Valószínűleg pontosan tisztában van vele, mennyire érzékenyen érint engem minden kritikája, és éppen ezért azt gondolom, talán csak ez a bosszúja, amiért azt hittem róla, hogy meleg. Istenem, miért nem teszi már túl magát rajta?
Annyiféle érzés fut végig rajtam, és nem tudom, mit indít a szív, mit az ész... Egyszerre vonzódom ehhez a pasihoz, és tartok tőle, sőt, amikor így beszél, talán viszolygok is. Kell nekem ez? Kell, hogy szeressek valakit, akinek ennyire nem számítanak az érzelmek? Vagy az egész csak álca, mert valaha őt is megsebezték... Amikor arról a lányról beszél (aki Daryllel lelépett), úgy tűnik, mégis képes szeretni. Legalábbis tudat alatt vágyik rá...
Ahogy rám néz... A szavai.. Ha el akarom érteni, azt mondja, szívesen lefeküdne velem. És a következő pillanatban már azt mondja, nem lenne méltó hozzám, ha megtenném. Micsoda furcsa játékot játszik velem? Nem elég nekem a magam baja, még ő is akadályokat gördít annak útjába, hogy hátat tudjak fordítani a múltamnak?
Megharapom a szám, ki ne bukjon belőlem: "Azt hittem, közöttünk történik valami.." Milyen lányregényben éltem? Jane Austin hozzám képest ártatlan kisded.
- Nem a méltóságomról van szó- rázom meg a fejem, aztán pontosítok- Vagy nem csak arról. - Szégyellném bevallani neki, hogy voltam már áldozat. Nem csak naívnak, hanem ostobának is titulálna, ha elmondanám, egy felettesembe voltam szerelmes.
- A nemi aktus ténye önmagában inkább negatív érzéseket vált ki belőlem- teszem hozzá, alig hallhatóan.
Fura beszélgetés ez. Ismerj meg, ne akarj ismerni; akarlak, de te nem akarhatsz... És a legkijózanítóbb gondolat: "rossz fiú vagyok". Vajon csak figyelmeztetni akar? Jobb ebbe nem belegondolni.
A medencében elfelejtem, ami a parton történt, a víz alatt összeölelkezem vele. Eszembe jutnak a csókjaink, a finom érintések, amiket eddig váltottunk, a csupa jó és biztató dolog, a borzongások, az álmok... Éppen úgy tudnám szeretni, ahogy Nagy Fehérbe belezúgtam, vagy talán sokkal jobban, de éppen azt mondta, neki ez nem való és nem képes rá... Akarok próbálkozni? Vajon ő akarna szeretni?
A "kis kalapos" említésére felkapom a fejem, de aztán másfelé tereli a figyelmem, így lehetséges, hogy nem reagálom le tévedését: azt hiszi, a kis kalapos a pasim.  Arról beszél, hogy mióta ismer, nem volt más nővel, mert ... És mielőtt megölelhetném, megcsókolhatnám, hogy bátorságot merítsek belőle, hogy bátorságot meríthessen belőlem, ő eltávolodik tőlem, ismét azt vallva, ő mennyire rossz.
Nagyon hidegnek érzem a vizet. Fázom. Libabőrös vagyok a víz alatt, és érzem, ahogy dideregni kezdek, pedig ez fűtött medence, sosem kellemetlenül hideg benne a víz. Kimászom a medencéből én is, és egy pillanatra eltűnődöm, mit szeretnék jobban. Megakad a szemem a boron, amit hozott, és a kezébe nyomom.
- Igyuk ezt meg...- mondom vacogva, aztán a kis kerti szekrényhez lépek, hogy törölközőket és köntösöket vegyek elő belőle. Ha nekifogott az üveg kinyitásának, egy törölközőt terítek a vállára, én pedig megszabadulok a vizes ruháimtól.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Hétf. Feb. 03 2014, 22:00

Nem hittem volna, hogy lesz olyan beszélgetés valaha köztem és valaki más között, amiben én fogok többet beszélni, de a csaj meg sem szólal, talán csak nem tud mit, alig valamit, de így én sem sokat tudok a helyzettel kezdeni. A fejébe nem látok, azt hiszem el kellene mennem, innen és az egész városból. Lia is csak a kudarcom bizonyítéka, nem tudok megdugni egy nőt mert tetszik? Ugyanakkor vágyom rá, hogy többet beszéljen, miértekre válaszoljon, pedig semmi keresnivalóm az életében, most rántottam le a leplet a nagy Lionel Andersonról...és én nem vagyok több, nem vagyok jobb, feleslegesen idealizálna.
- Nem tudom miről van szó.
Rántok vállat, csak őszintén beszéltem. Az, hogy kiakadok mostanában, hogy nem az vagyok, akinek lennem kéne egy dolog, mert az akarok lenni.
Aztán benyög valamit, amitől elkerekednek a szemeim és először fel sem fogom.
" A nemi aktus ténye önmagában inkább negatív érzéseket vált ki belőlem."
Asszem ez olyan mondat, amire mindig emlékezni fogok. Próbálok nem mosolyogni, mert őszinte, végre. Ezt akartam? Kicsit pofán csapva érzem magam, megint saját magamtól. Nem tudom mit akarok...de majdnem megkérdezem: mert szűz vagy? Torkot köszörülök, elnézek valamerre távolba, el a feje felett és legyűröm a röhögést.
- Elég pocsék lehetett a partnered.
Mit műveltek szegény lánnyal? De ez azt is jelentheti ő nem kíván engem. Vagy ami még rosszabb Lia vőlegényt akar, neki tényleg valami erkölcsös, gazdag pápa kell, aki nemhogy nem csalja meg, de lefeküdni is csak szökőévkor fekszik le vele. Másrészt talán csak még nem találkozott a megfelelő férfival, aki megmutatta volna neki, milyen szép tud lenni a szexualitás.
Magam elé meredek, nagy hülyeség lenne?
Eltelik kis idő és mire rávenném magam, hogy induljak a boros üvegért nyúl... Kísérti a sorsot?
- Kiábrándultál belőlem...
Közlöm kissé rekedten és önironikusan, egy félmosoly is játszik. Férfias, kicsit gúnyos, valahol sármos. Elveszem a törölközőt, de nem érzem magam nedvesnek, csak úgy csinálok mintha érdekelne, hogy száraz legyek. Ha most vetkőzni fog szembetalálhatja magát egy álló zászlórúddal, amibe már volt szerencséje katétert helyezni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Kedd. Feb. 04 2014, 00:47

Lioval az egy éjszakás kalandokról váltunk eszmecserét. Néha úgy érzem, mintha az előnyeit akarná előttem ecsetelni, máskor meg azt, engem mégis óvna tőle. Azt mondja, az nem lenne méltó hozzám. Nem tudhatja, hogy nem csak erről van szó. Nem is érti, és mintha kérdés lenne, válaszolok rá, bár szerintem ez nála kicsapja a biztosítékot.
- Pocsék... Bár nem úgy, ahogy te gondolod. Nem a teljesítményével volt baj...- elhúzom a szám. Milyen dolog az, hogy Nagy Fehérről így beszélek? Egy darab hús. Egy fasz. Megdugott. Jó volt. De szar alak. Ezeket mondjam el? Semmi értelme. És mégis... Vágyom rá, hogy értse, miért vagyok ilyen... zárkózott. Féltem magam. Félek újra összetörni. Kimondom egyenesen, ahogy történt, és akkor annyi- Kihasznált.
Jó, hogy most nem kell rá néznem. Inkább a kezébe nyomom a bort, hogy nyissa ki, amíg én is megszabadulok a vizes gönceimtől. Kicsavarom a hajamból a vizet, aztán lefejtem magamról az inget. Belebújok az egyik pihe puha köntösbe, és leveszem a melltartómat is, majd a nadrágom és a bugyim, még mindig Lionak háttal állva. Megkötöm a köntös övét a derekamon, és megfordulok. A medence széléről felveszem a két poharat, és odamegyek Liohoz. Most válaszolok a szavaira...
- Belőled nem könnyű kiábrándulni- mondom könnyedén, és megvonom a vállam. Nem tehetek róla. Bemutatta magát nekem, milyen. Veszekedtünk már egy sort, és azt mondta magáról, leginkább dugásra használja a nőket, én mégis a csókjaira gondolok és az érintéseire. Kísértem a sorsom? Lehet rosszabb annál, ami most van? Ha rosszul döntök, csak magamat okolhatom, de legalább megpróbáltam. Most is kívánom az érintéseit.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Kedd. Feb. 04 2014, 13:56

Összeráncolom a szemöldököm, ajjaj. Lia érzékenylány eszményképébe illeszkedik a történet: valami seggfej megdugta, aztán eldobta, mint egy rongyot. Bár ez nagyon sarkított. Dühvel vegyes félelem kerít hatalmába: csináltam-e én már valakivel. Ribancaim voltak és Isabellával tisztáztuk, hogy nem akarunk kapcsolatot. Nem, mindenki tudta, hogy én csak egy éjszaka vagyok, hogy engem nem lehet megkötni. A szexre sosem mondtam nemet, de bármi többre mindig nagyon határozottan. A félelem eltűnik, marad valami kissé szkeptikus harag:
- Szívesen elintézem az illetőt. Ha akarsz róla beszélni...
Nem hiszem el, hogy elkezdek egy ilyen mondatot. De a kalapos tuti ezt csinálta vele. Csak nem át akarom venni a helyét. Nem, ez annyira nem lenne Lioneles...
A kezembe nyomott boros üveget ügyetlenül szaggatom, mert közben azt nézem, miközben háttal van nekem, ahogy öltözik. A köntös oda-odasimul formás idomaira, bele tudom képzelni a testet, mikor visszafordul bután nézek rá, kicsit elnyílt ajakkal, mint aki teljesen máshol jár.
- Ja, hogy ezt nyissam ki?
Nézek az üvegre értetlenül, aztán a közeli asztalhoz sétálok, onnan felveszek egy bontót, azt a dugóba szúrom és csavargatni kezdem. Megint megkapom, hogy ellenállhatatlan vagyok, több sem kell az önbizalmamnak. Lia a tűzzel játszik, kísérti a sorsot, sosem voltam még ennyire...
Gyorsan a kezébe a nyomom az egész üveget kinyitva.
- Tessék. Ez itt bor.
Jelentek ki nagyon értelmesen valamit.
- Most nincs rajtad semmi más, igaz?
Vigyorodom el kínosan.
- Francba. Úgy értem...gondolom bejön a testem, jó testem van, jól nézek ki, de ez neked nem lenne elég. A szex neked nem lenne elég Amelia. Te olyan lélek akarós lány vagy és nekem olyanom nincs. És el fogok menni, én nem maradhatok ebben a városban, nekem innen sürgős elhúznivalóm van, tudod?
Nem nézek rá, végig a víznek beszélek, aztán mégis rajta akad a pillantásom, de akkor minden gondolatom eltűnik és már nem tudom folytatni mennyire rossz vagyok én neki.

_________________
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Szer. Feb. 05 2014, 00:04

Azt hiszem, itt az ideje, hogy Lio megtudjon valamit rólam, miért is vagyok ennyire "visszafogott", avagy "szűzies", noha nem érzem magam annak. Az ellenkezőse sem vagyok, ez biztos, nem is kívánok ribanc lenni, bárki babája...
- Kedves vagy, de már semmi jelentősége nincs. Régen volt. És Magyarország nincs a szomszédban. Nem kéne miattam olyan messzire utaznod- viccelem el a végét.
Mélyen, belül, ujjong egy hangocska. Éppen úgy, ahogy Reeven hajlandó lett volna megverekedni miattam Lioval, amikor azt hitte, bántott engem, most Lio is hasonlóan vehemensen lépne fel egy férfivel szemben, akiről azt sugalltam, kihasznált. Ha közömbös lennék neki, érdekelné? Tenne bármit is? Kötve hiszem.
Eközben vetem le magamról vizes gönceimet, bújok köntösbe. Talán majd bemegyek egy bugyiért, a meztelenségem a köntös alatt nem zavar. Állítom, némelyik nővérruhában kellemetlenebbül érzem magam, mint ebben a köntösben. Ahogy Liohoz közelítek a két pohárral, meglepődve tudatosul, hogy még mindig nem nyitotta ki. Mégsem ezt teszem szóvá, hanem a tévedését.
Még nem ábrándultam ki belőle. Nem tudom, egyáltalán lehetséges-e. A kapcsolatunk egyáltalán nem nevezhető felhőtlennek. Vitáztunk, és értettük félre egymást, haragudtunk...
- Ó, hát... kösz...- mondom zavartan, és kuncogva, ahogy a kezembe nyomja az üveget. Az asztalhoz kell menjek vele, mert nehéz dolgom lenne ezzel a módszerrel tölteni magunknak. Nagyon bénán fogtam a poharakat meg az üveget.
- Te is kérsz, ugye? - nézek rá, a vállam fölött, ahogy kitöltöm az italokat. Aztán odanyújtom neki az egyik poharat.
- Igaz- rántok egyet a vállamon. Nem mindegy? Megbeszéltük, hogy nekem nem való a kaland, ő pedig nem alkalmas hosszabb kapcsolatra. Ennél ellentétesebb céljaink aligha lehetnének. De legalább tisztáztuk.
Ő kínosan mosolyodik el, aztán beszélni kezd, és ezzel - úgy érzem- nem csak engem hoz zavarba. Csak nézem, ahogy beszél. A gyönyörű, dús ajkait. Milyen szexi, Istenem! Zavartalanul nézhetem, hiszen ő nem engem figyel. Mintha a víznek beszélne. A medencének. Belekortyolok a boromba, és amikor ott tart, hogy el kell húznia ebből a városból, már tudom, hogy nincs több esélyem.
- Mielőtt elmész...- érintem meg az arcát, hogy aztán a hajába fussanak az ujjaim- kaphatnék néhány búcsúcsókot?
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Hétf. Feb. 10 2014, 13:11

Magyarország... Hirtelen meg kell erőltetnem az agyam, hogy felidézzek egy régi földrajz órát az egyáltalán melyik kontinensen van.
- A világ végére is elmennék elgyepálni azt a szemetet.
Márpedig Magyarország szerintem pont ott van.
- Ha olyan régen volt miért nem próbálod meg túltenni magad rajta?
Kérdezem holott ehhez semmi közöm, de az ő szempontjából valószínűleg megérné. Mint ahogy nem éri meg szenvedni egy tetű miatt sem. Ebben én igazán professzionális vagyok. Nem gondolok bele, ahogy most sem, ott a fal, kikerülöm és Liára koncentrálok.
- Ne egy szemét legyen hatással a további életedre, ne hagyd, hogy gátlásokat csináljon benned, aki megérdemli, hogy falakat emelj az nem fog arra kényszeríteni, hogy falakat kelljen állítanod bármivel kapcsolatban.
Sok a duma Lionel, pedig ez nem jellemző rád, hogy ilyeneket mondj. Egy meztelen Lia sok mindenre képessé teszi az embert! Például, hogy egy határozott, vérmes keménylegény mint én vacakoljon a bornyitással. Rohadtul idegesít, hogy ennyit bénázom, gyorsan átpasszolom neki, nem veszem észre, hogy ő ügyetlenkedne, mert a víznek beszélek és megint rám nem jellemző dolgokat mondok. Nem szoktam a nem létező lelkem firtatni és a lány le se szarja igazából. Megkérdi kérek-e én bort, elrebegek rá egy "ahát" majd kissé kiguvvadnak a szemeim. Elmegyek, igen olyat csinálok, el kell, muszáj nekem itt...izé...
- Hát persze!
Vágom rá mintha csak úgy osztogatnám, közelebb is lépek hozzá, nem fogom fel, hogy azt mondta "majd" meg "ha" egy mozdulattal megragadom, hevesen magamhoz húzom és letámadom. Mint kirobbanó szörnyeteg vetem rá magát az ajkaira, kezem a fenekére szinte automatikusan tapad, én pedig ezermilliónyi tapasztalatommal hevesen, vadul mégis kicsit lágyan, éhesen kapok ajkaihoz.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Lio-Lia Kórház után   Today at 22:19

Vissza az elejére Go down
 

Lio-Lia Kórház után

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-