"I can do it like a brother
Do it like a dude
Grab my crotch, wear my hat low like you  "

-hova mész?
- Kocsmába.
- TESSÉK?
- Jaj már! 21 vagyok, nem 3!
- De a lábad...
- Jaj hagyjál már, tudok járni, nézd! Húúú járok, látod, csoda történt, járok! Milyen izgi!
- Ne szemtelenkedj velem fiam, mert...
- Na jó én elmentem, szia!
Otthon gyakran elfeledkeznek arról, hogy én kurvára nagyfiú vagyok, és az orromat is egyedül törlöm meg, úgy ötéves korom óta. Ha ezeken múlna, még mindig bilire ültetnének, és nem engednének egyedül fürdeni. Pedig... Bloáh ha eszembe jut, hogy anyám bejön a fürdőszobába, miközben meztelen vagyok, szóval, még a gondolatra is leszárad a farkam, nem tudom, ki hogy van vele.
Már egészen biztosan járok, úgyhogy gondoltam kiruccanok kicsit, James barátom is úgyis itt tartózkodik a városban, elhívott valami kocsmai nótázgatásra. Én pedig hogy a francba ne mennék?
Zsebrevágtam a tárcám és a mobilom, ennyi. Aztán... gyalog mentem, ami elég szívfájdalmat okozott nekem, és nem azért, mert lusta lennék, mint a disznó, hanem mert hiányoznak a... kerekeim! Na nem úgy. Na de, úgy, úgy is, csak most a fizikai szemmel látható kerekekről beszélek. Érted.
Nincs messze a kocsma ahova hívott, és egy kis mozgás nem árt, főleg, ha inni is akarunk, és piásan amúgyse ülnék kocsiba, mondjuk James mindig belevitt a hülyeségbe.
Egy jótékonysági esten találkoztunk először. Nagyon vicces volt, énekesek zenéltek olyanokkal, akiknek közük nincs a zenéhez. Az énekes ugye ő volt, a "köze nincs a zenéhez" címkét pedig rám lehetett ragasztani.
Nincs bajom a közönség előtti szerepléssel, komolyan, bár még énekelnem nem nagyon kellett, de hát nem lehet más mint egy kocsma-karaoke.
Megbezéltük, hogy elénekeljük a .... hú már nem tudom mit, de aztán az lett, hogy csütörtököt mondott az egész erősítőrendszer, ami a zenészeket illeti. Úgyhogy ott maradtunk két szál mikrofonnal, és tudjátok mi volt? Elénekeltük a Livin' on a prayert a jó öreg bon jovitól. mindenféle zene nélkül.
Imádták.
szóval azóta jóban vagyunk, bár nem gyakran sikerül egy városban tartózkodnunk.
- Hello te búzatábla! - igen, igazán örülök neki! - Jézusom, ilyen pici voltál, mikor utoljára láttalak! - mutatom az ujjaimon .- mi a stájsz? Bebaszunk, nem?

Nekem muszáj kicsit kimozdulnom a drága "anyós" és a kedves mellől, mert különben felrobbanok és nem, a meló nem megoldás a dologra, szóval elhívtam Dominicot az egyik kedvelt helyemre, ahol relatíve nyugodtan ihat az ember fia még akkor is, ha ismert a képe.
Szóval kocsiba be ablakot le, hangerő fel és irány a megbeszélt találkozópont, mely a cimborámékhoz ha jól néztem, meglepően közel van. Jó ideje nem láttam a képét, de ez a hírnévvel jár. Ő is és én is tisztában vagyok ezzel, így nem csinálunk belőle ügyet.
- Nekem károgsz, sánta varjú? - Nevetem el magamat, s kezemet nyújtom felé üdvözlésképp, mikor már a kocsmában meglelem a helyet, amit foglalt - mert persze, ő ért ide előbb, nekem gondjaim akadtak a parkolással.
- Nem én nőttem meg, te mentél össze haver. - Fejcsóválok nevetve, s intek az egyik felénk grasszáló pincérlánynak, hogy jöjjön csak bátran, mert rendelnénk.
- Be-be... muszáj lesz már kicsit kirúgni a hámból. - Szusszanok a hajamba túrva és sört rendelek kezdésnek, mellőzve addig a "Mi a helyzet?" típusú kérdésre a válaszadást, míg a pincérlány a társaságunkban tartózkodik.
Utána a kabátomból kibújva, szusszanva dőlök hátra a kényelmes fotelban.
- Jó egyben látni téged. Akármilyen buzisan is hangzott ez most. - Nevetem el magamat újfent. - Mit sikerült alkotnod, hogy így bicegsz? - Persze, hallottam ezt-azt, de tudom, mennyire lehet hinni az újságoknak. Na meg jobb a havertól hallani ilyesmit. És inkább az ő gondja érdekel most, minthogy a sajátomon sírjak. Arra itt lesz gyógyírnek a pia nemsokára reményeim szerint.

// Elnézést a csúszásért, remélem azért tűrhető lett. =) //

"I can do it like a brother
Do it like a dude
Grab my crotch, wear my hat low like you  "

Már el is felejtettem,mennyire hiányzott ez a pöcs. Ajj,nézzétek a gyerekcsinálós fejét! Persze, hogy bugyi nem marad szárazon, ha ő megjelenik.
-Sánta a jó édes... - nem fejezem be, csak gyilkosan próbálok ránézni, de nem igazán jön össze,mert el kell röhögnöm magam. - Összemenni? Az bizony meglehet, lehet rosszul raktak össze a dokik. - vonogatom a vállam.
Felvonom a szemöldököm mikor arra a bizonyos hámra célozgat, meg, hogy ki kell rúgni belőle. Nocsak? De észreveszem, hogy zavarja a társaság, így nem is firtatom, míg a pincérlány le nem lép. Sör. Hát persze,hogy sör. Bár nem kéne sört innom,mert csak meghízok tőle, de hát még egyelőre nem most van az a rész, amikor én újra kocsiba ülök.
- Eh - legyintek - Már egész régi sztori. Még Koreában történt. Rosszul vettem egy kanyart,és... - széttárom a kezem - Pedig Japánban első voltam, azt olvastad? -életem első nagydíja, büszke is vagyok rá. - Koreában szar volt a pálya. Esett az eső. Szarrá mentek a gumijaim,és basztam időben feltenni az esőgumit... Mindegy,második rajtrácsról indultam, nem akartam leizélni az előnyömet.
Aztán... Kicsúsztam a kanyarban, olyat repültem, beszarsz,még a legütősebb cucctól se repülsz így, apám! Kész csoda, hogy nem robbant fel a kocsi. Viszont jól összegyűrődött, belegyűrődtem magam is, mint a szar. - darálom. - A lábam... Baszod ne tudd meg hogy nézett ki! Kb mint egy cseszett harmonika! Hát kb... Nyolc csavar van bennem jelen pillanatban, ha nem több. Mittudomén,elég...fáradt voltam mikor berakták! -vigyorgok. - Nem sokra emlékszek,de a visszajátszást láttam egy párszor,szóval... Nincs gond. Bár ők jobban tudják nálam.-utalok a diszpécserre. -Mindegy,szóval Koreában jártam... Ez van.De mint látod, élek és virulok! - mutatok végig magamon.
Néhányan közben már ide-ide kacsintgatnak, de mivel ez egy elég népszerű szórakozóhely, annyira nincsenek ledöbbenve rajtunk. Sok híresség jár ide. EGy ilyen nagyobb hely sokkal bölcsebb választás egy eldugott kocsmánál.
-És te? veled mi van? mi ez a gondterhelt pofa?-megérkezik a sör -Egs, cimbora! Szóval? teherbe ejtettél valakit, vagy mi?

Őszintén érdeklődve hallgatom a srácot, hiszen hiába vagyok tisztában a történtekkel, ahány műsor és újság, annyiféleképpen tálalták a dolgot. Volt, aki erre, volt aki arra hegyezte ki a dolgot, aztán meg döntse el a néző, minek hisz. Én a haverom szavának.
- Viccelsz? Élőben adta a tévé! Láttad volna Renát, hogy szurkolt, majd' leesett a kanapéról néha. - Fejcsóválok nevetősen, ahogy visszaidézem a képet. Hja, akkor még nem volt ez az egész sz@rság, amivel sem ő, sem pedig én nem igen tudunk mit kezdeni.
- Nyolc? Hú, öcsém, kibaszott híró vagy hallod. Szerinted mágnessel lehet a bőrön át érezni azokat a fémeket? - Ki kéne próbálni, mindjárt kérek is egy hűtőmágnest a konyháról, ha nem állít le a srác. Bár valószínűleg azok olyan gyengék, hogy a szőrét se állítanák fel, ha fémből lenne a srác, nemhogy megmutassák, hol vannak a lábában a csavarok.
A sörömbe kortyolok egy "Egészségünkre" keretében, hogy majdnem vissza is köpjem, deh... lenyelem, nem hagyjom az italt kárba veszni és csak aztán felelek, első körben némán, egy gyilkos pillantással Dominic felé, arra, hogy majdnem megfulladtam miatta.
Aztán megadóan dőlök hátra a kényelmes ülőalkalmatosságon.
- Hát... nagyon úgy néz ki. - Közlöm hűvösen és újra teszek egy kísérletet az italba kortyolásra.
- Csak azt nem vágom mikor és hogyan, baszki! És neee, ne gyere azzal, hogy méhecske meg virág, mert qrvára védekeztünk és szedte a bogyóit is! - Gondolom én, hogy szedte. Nem vagyok olyan pasi, aki ezt ellenőrizgeti, mint valami rabszolga hajcsár.