James Morth 
Foglalkozás : ♠ be a king
Hozzászólások száma : 2
 |  Tárgy: james morth - 100% Pént. Ápr. 03 2015, 20:02 | |
|
James Morth
férfi; 20; Vizuális Kommunikáció Kar; Webszerkesztés ; 2. évfolyam 
Little pervert boy
Valami van a levegőben, valami ami éjjel összerak
Van valami a levegőben, valami ami reggel szétszed
1995, telén láttam meg a napvilágot, egy egészen eminens családban, akikkel nem lehet beszélgetni, maximum tárgyalni. Egész kis koromban arra neveltek, hogy a másság rossz, nem szabad behódolni a rossz embereknek, akik elakarják rontani a másikat. Mindig olyan iskolába irattak, ahol egyenruhát kellett hordani, de ez nem nehéz, a poén az, hogy olyan ovit is kaptam, ahol kis kék és fehér egyensipka volt, ugyanilyen színezésű martózing, meg egy halásznadrág. Fuh, de utáltam azt a cuccost, de mindig abban kellett be is mennem persze. Magániskolákba járattak, azt akarták, hogy magántanuló legyek, de az nekem nagyon nem tetszett, ezért maradt a magánsuli. Mindenbe bele akartak szólni, nem csak abba, hogy milyen szakot tanulok, vagy hova járok, hanem az egész életembe, hogy mit csinálok, kivel találkozom és mikor. Ebből lett elegem, nem bírtam 16 évnél tovább, amikor ia kioktattam őket, megmondtam nekik, hogy elegem van, hogy leszállhatnak rólam, találjanak más babát, akit rángathatnak, és otthagytam a sulit és rendes iskolába iratkoztam át, vagyis átirattattam magamat. Nekik ez persze nem volt elég, csak nyomták a hülye szövegeiket, vették a sok gyermekneveléses tanácsadó könyveket. Az egyikre igazán jól emlékszem, mert az volt a főcím, hogy: "Mit tegyek, hogyha a gyerekem igazságtalanul utál?" Szerintem egy gyerek sem utálja a szüleit igazságtalanul, én sem utálom őket igazából, csak elegem van a szentbeszédekből. Hogy ezeket kizárjam inni és drogozni kezdtem, meg füvezni is, a cigi meg már egy szériatartozékom, amit nem tudok letenni. Baj lenne? Nekem nem. És legalább amikor szállok nem a szüleim beszélnek hozzám, hanem olyan fák, mint a gyűrűk urában, csak ez viccesebb.
Első ránézésre mindenki egy hatalmas rosszfiúnak gondol, aki soha semmi jóra nem képes, és mindig csak a balhén jár az esze. És hopp, valaki mennyire okos! Nem vagyok jó gyerek, sok balhéban benne vagyok, nagyon sokban, és igazából teszek mindenki véleményére. Én vagyok az, az ember, aki mindenben benne van, ami rossz, amivel árthat az éjszaka csendjének, és amivel mindent megváltoztathat, amit nem lehet. Mindenben igyekszem ellentmondani a szüleimnek, igaz, nem sokszor megy valami jól, ami azt jelenti, hogy voltam már férfival, vagy 4 teljes hónapig jártam az akkori legjobb haveromnal, csak azért, hogy agybajt hozzak az ősökre. Nem jött be nekik, de nekem sem jött be igazán, így felhagytam vele, fájó volt a szakítás, mert a legjobb haverom is elvesztettem, de nem baj, túltette magát rajtam, én is rajta. Nem ah a fajta vagyok, aki sokáig rágódik valakin, vagy, valamin, hagyom, hogy történjenek a dolgok. Ha valaki jobban megismer rájön, hogy azért humorom is van, viszont rohadt makacs és önző is tudok lenni, sőt mindig az vagyok, de ezzel együtt lehet élni. Mindenki felnéz rám, de én olyan ember akarok lenni akit tisztelnek. Meg kellene változnom hozzá? Lehet, de nem érdekel, én így érzem magam jól, így vagyok önmagam, senki kedvéért, sem fogok megváltozni.
Nyúzott pofával mászik ki a fürdőszobából, és a szobában a legjobb haveromat találom egy üveg, jéghideg vízzel, amit azonnal hozzám is vág. Bénázok az elkapással, csapkodni kezdek, de mielőtt az éltető nedű a földre eshetne gyorsan elkapom, bár így teljesen behajolva elborulok, de segond, én már csak ilyen béna vagyok, hogyha másnapos vagyok. - Szóvaaaaal.... ki volt az a lány este? - kérdezi tőlem Mike, szemöldökét emelgetve, és mutogatva, na meg persze vigyorog is, az a vigyor egyszerűen elkerülhetetlen ott a képén. Sóhajtok egyet, majd kinyitva az üveget, hatalmas kortyokat iszok belőle, érzem, ahogy lehűti a torkom, és a nyelőcsövemen lesiklik. Ah nagyon jól esik, és érzem, hogy a gyomrom boldogan veszi tudomásul, hogy nem csak az a kevés alkohol maradt benne. - Zoeynak hívják és ide jár. - vonok vállat, mintha nem is igazán érdekelne, csak megjegyeztem azok után, hogy elmondta és együtt táncoltunk. Annyira.... más az a lány, mint az eddigiek, akikkel kapcsolatot létesítettem. Ő olyan ártatlannak tűnik, olyannak, akit meg lehet rontani, akivel sok rosszat ki lehet próbálni. Akarom magamnak? Igen, akarom magamnak, és mivel akarom, meg is fogom kapni. Nem mondom, hogy naiv, ebben nem vagyok biztos, de biztos le tudom venni a lábáról. Életem legnehezebb dolga lesz, ebben biztos vagyok, de azért igyekezni fogok, mert a szépsége már az első pillanatban levett a lábamról, az a kis félénk mosolya pedig imádnivaló. - Kell mi? - kérdezi, mire bólogatok gyorsan, viszont ez sajnos nem ilyen egyszerű, ezt nem tudom megoldani csak így. Nem azért, mert nem akarom, hiszen, de, csak na... vannak ennek olyan okai, amit nem kell elmagyaráznom igazából. - Csak tudod, ő Tagliavini... - húzom el a számat, majd lerogyok az ágyra, mire sóhajtva megveregeti a vállamat. Valami olyasmit magyaráz, hogy ezt megszívtam, és röhögve kimegy a szobából, én meg eldőlve az ágyon agyalok, hogy mit is tehetnék.
Blondie vagyok, a hajam miatt persze, illegálisan iszom már pár hónapja és nagyjából hat éve járom a szerepjátékosok világát. Egyetlen karakterem sincsen még itt, és egy kedves ismerős hozott ide, ezért rontom itt a levegőt mostantól.
TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0 |
|
