Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Munkaügy ~ James McAdam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Munkaügy ~ James McAdam   Vas. Aug. 11 2013, 22:07

A legdrágább és legkényelmesebb irodák úgy függenek az utcák felett, mint az üvegkalickák. Kissé kiszökkennek az épület falából, keskeny sávban átlátszik a padlójuk, a falaik pedig végig ablakok, kívül tükröznek, belülről pedig átlátszanak. Otthonos? Neeem, az egész hihetetlenül rideg, merev, művi, fém, fehér, üveg, szürke, a trendi vonalvezetés gazdagítja a legőrültebb formatervezőket, akik hűséggel szolgálják ki minden hónapban más agyrémmel a közízlést.
Ezt az irodát a férfi egyáltalán nem kedvelte. Kifejezetten gyűlölte, de a hozzáértők rányomták a címkét, hogy ebben kell és ebben fog tárgyalni bármilyen zenésszel, s ennek megfelelő képekkel díszítették a falakat, az ülőgarnitúra mintájában is basszuskulcsok kergetőztek diszkréten nyomott módosítójelekkel, amiknek semmi értelmük nem volt az ötvonalas kottafüzeten kívül. Divatos volt, tehát nyilvánvalóan abszolút képtelen volt ellátni bármiféle olyan funkciót, amire szükség lehetett volna egy bemutatkozáshoz, ügyintézéshez. Néhány pozitívummal rendelkezett, széles, hatalmas, masszív mahagóni asztallal (minden környezetvédő sírna, ha látná), kényelmes ülőgarnitúrával, és egy fehér falrészlettel, amire ki lehetett vetíteni a laptop és projektor segítségével, bár ezt csak félédes szájízzel lehetett pozitívumnak írni, hiszen erre képes bármely egyetemi előadóterem is. A fal további részleteire nem mert tekinteni, valami ultramodern festő rémálmodta oda modern impresszionista stílusban a zenetörténet összes alakját, a mangaszemű Mozart pedig minden napszakban kikezdte a józanságát, ráadásul nem kellemes, kéjes delíriumként, hanem rögtön az agresszív, fejhasogató őrült formájában.
Délután fél három, korán, de nem túl korán ahhoz, hogy valami hasznos dologhoz kezdjen a mai napon, elsősorban amúgy is a vendégét várja, fél fenékkel az asztal szélére ereszkedik, kilazítja vékony nyakkendőjét, átlapozza azt a vékony áttekintőt, ami mindössze két oldalban, roppant szellősen foglalja össze mindazt, amit a kis hangtechnikusról tudni érdemes, tényeket, masszív tényeket. Bosszankodva húzza el a száját, hiába minden ajánlás jobbkézről, balkézről, az egyetemről, a munkatársaktól, mindig annyira kevés és személytelen. Miért gondolja bárki, hogy a rideg nagyüzemi sztártermelési trendeknek befekszik ő is, és egy akármilyen emberre rábízza a felfedezettjét. Pontosabban nem az ő felfedezettje, de első kézből tett szert rá, és rögtön a szárnyai alá vette a francia-amerikai keveréket, aki majdnem minden erénnyel rendelkezett fiatal kora ellenére, amit meg tud becsülni egy ambiciózus fiatalban.
De ez a jövő problémája, a jelené a személyes találkozó, amire az angolnak számításai szerint még akkor is hamarosan meg kell érkeznie, ha udvariasan késik. Vagy a titkárnő váratja odakint? Az is lehetséges, a telefonhoz támaszkodik, lenyomja a megfelelő gombot.
- Mrs. White, kérem, ha érkezik hozzám valaki, aki McAdamként mutatkozik be, akkor küldje be egészen nyugodtan - adja ki az utasítást a bársonyos bariton a lehető legkörülményesebben, hadd örüljön az a megbízható, komoly asszony, akit ebben a fiatal és feltörekvő energiagócoktól nyüzsgő forgószínpadszerű bolhacirkuszban titkárnőként alkalmaznak éppen a higgadtságáért és a megbízhatóságáért. Kell az álló, biztos pont, elvégre körülöttük üstökösként törnek fel a sztárok, csillagként ragyognak, majd hunynak ki.
Nem számít, a hangulata fesztelen, bár ebben a helyiségben nem sokat remél ettől a beszélgetéstől, néhány következetést biztos le tud vonni majd az egyetemi ajánlások szerint tehetséges fiúról, ha esetleg munkaanyagot is hoz bemutatásra, a többpontos hangrendszer majd bemutatja, mire is képes. És ha minden jól megy, nos a szintén zenész is itt van valahol, valamelyik helyiségben, valamivel biztos lefoglalja magát csendesen és ügyesen, esetleg összeengedi őket. Művészek! Közös nyelvük idegenné teszi őket, de az alkotásaik építik a világát.
Vissza az elejére Go down
James McAdam
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Énekes, zenész, zenei producer
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Munkaügy ~ James McAdam   Pént. Aug. 30 2013, 11:05

Sosem értettem, mi a jó egy bérelt irodában. Én magam biztosan úgy érezném benne, mint az a ketrecbe zárt nagyvad Rilke verséből… De hát nem mindenki engedheti meg magának, hogy válogasson kénye-kedve szerint. Hja, McAdamnek születni kell, ahogy a managerem mindig mondogatta kölyökként. Egyedül apám józan esze és erős keze volt az, ami meggátolt abban, hogy istenesen elszálljak magamtól.
Minden esetre egy ilyen iroda felé tartok most. A parkolóházban lerakom az Audit, az éles pittyegés közepette köszön el tőlem, ahogy rázárom a riasztót is – majd liftbe szállok, megnyomva a megfelelő emelet gombját.
A lift tömör üveg, csak az egyik falát díszíti plafontól a földig érő tükör, melybe pillantva egy végtelenül suhanó tér jelenik meg az ember szemei előtt, ha a szerkezet mozgásban van. És irritálóan arra hív, hogy igazítsuk meg az ingünk gallérját, a hajunkat… pedig azok ennél tökéletesebbek nem is lehetnének. Mégis eleget teszek a tükör csábításának.
Műmosoly már jó ideje nincs, elvégre, nem házalni jövök, hanem pont, hogy engem kerestek meg. Nem is értem, miért nem hozzám jött a pasas… hja, emlékszem már! Nekem dolgom volt a városban és így egyszerűbb volt összehozni.
A lift ajtaja nyílik, előre engedem udvariasan az elsőn mellém beszállt két hölgyet, majd én magam is kilépek és körbepillantok, hova is érkeztem.
A titkárnő mosolya szinte hívogató – no nem a bűnös értelemben – segítőkészség sugárzik belőle, bár le merem fogadni, hogy inkább annak szól: tudja, ki vagyok. Kevesen vannak ebben az országban (országokban?), akik ne tudnák, így meg sem lep a viselkedése. De most nem zenészi, énekesi minőségemben vagyok jelen, hanem mint a stúdióm vezetője, tulajdonosa.
Könnyeden lépek oda az idősödő nőhöz és teljesen átlag ember módjára – meglepő, mi – közlöm, kihez és miért jöttem. Látom rajta, hogy hezitál, marasztalna kicsit, de éppen ekkor szólnak ki neki bentről, így egy zavart kis mosollyal enged tovább. Nagyszerű!
Megköszönöm neki, és beljebb is lépek. Nem késtem, nem szokásom megváratni senkit, így az elnézéskérés is elmarad – ezért legalábbis.
- Üdvözlöm Mr. d’Abo! James Mcadam. – Nyújtom a kezemet és igyekszem nem túlszorongatni, mikor elfogadja azt. Kissé sok erő szorult belém, apám mindig is mondogatta, hogy ha nem zenész, akkor birkózó lett volna belőlem vagy katona. Hát azt hiszem, most már igazán mindegy. Bár a sereghez még beállhatok, ha kitagadna a szakma.
- Elnézést, hogy itt találkozunk és nem a stúdióban. Talán legközelebb lehetősége lesz személyesen is szemrevételezni azt. – Egy kicsit ideges vagyok ugyan, hiszen az üzleti élet még új terep számomra, de a színpadon töltött évek rutinjának hála remekül palástolom komolysággal vegyített finom lazasággal mindezt. Ha hellyel kínálnak, persze, helyet foglalok.

// Én pedig elnézést kérek, hogy csak most írtam. //

_________________

I could have another but I probably should not
It’s been a long night here, and a long night there and these long long legs and damn they’re everywhere. You look good, I will not lie... But if you ask where I’m staying tonight - I gotta be like oh baby, no baby, you got me all wrong baby. My baby’s already got all of my love... ------------------------------------------------------------------------
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Munkaügy ~ James McAdam   Kedd. Szept. 03 2013, 19:58


És lám, a vendég, már ha lehet egy potenciális üzletfelet vendégnek hívni, már meg is érkezett. Kedveli a pontosságot, még ha az angolokkal szemben a viszonya némiképpen tartózkodó is. Valahogy mindig olyan darabosak maradnak számára a britek, mintha nem egészen tartanának lépést a korral.
Persze ez a brit egészen más, fiatal, de már messze nem gyerek, komoly arcú ifjú felnőtt. Mint valami fantasztikus regényben, ott szokás ilyen egyszerű, keresetlen szavakkal részletre menően elemezni a főszereplőt, akinek a helyébe mindenki könnyedén beleképzelni magát.
- Phoenix d'Abo - mutatkozik be szintén, az erélyes, de nem túlzó, határozott kézfogást egészen hasonlóval viszonozza, bár neki sohse mondták, hogy katona lehetne belőle.
- Nem tesz semmit - fogadja a bocsánatkérést, elégedetten elmosolyodik, szürkéskék pillantása elismerően nyugtázza az információt. Embere a stúdiót tartja a legfőbb munkaeszközének, és ez nagyon is jól van. Tucatsztárok mellé túlzás lenne, ha már a hangmérnökök is tucatlényekké válnának biztos szakmai háttér nélkül.
Az első próbált talán kipróbálhatják.
- Én személy szerint is jobbnak láttam volna a stúdiót, de ahogy hallottam ön is igen elfoglalt ember, az én időbeosztásom se olyan szabad, mint szeretném, a dolgokat pedig jobb minél előbb elindítani - diplomatikusan mentesíti mindkettőjüket, aztán a kanapéra mutat egy kellően szívélyes és széles mozdulattal.
- Foglaljon helyet kérem, esetleg megkínálhatom valamivel? - természetesen alázat nincs ezekben a szavakban, könnyed formulák, amivel elrendezi a tartózkodó, udvariassági köröket, a kapott feleletekből próbálja kiszondázni a maga számára fontos és lényeges információkat a másik jelleméről, társadalmi tánclépések.
Akár kért, akár nem, akár töltött, akár nem, végül ő maga is letelepszik, kellő távolságra, de mégis kényelmesen, ügyet sem vetve a városi látképre a figyelme a fiún.
- Tudja, csupa jót hallottam önről - elmosolyodik kicsit cinikus, örömtelen félmosollyal, érzékeltetve, hogy mi is a véleménye az ilyen légből kapott jó hírekről - De hát mindenkiről csupa jót hallani, amíg egyszer csak fejbe nem lövi a szomszédját. Elmulasztottam utánanézni, hogy a titkárom pontosan milyen információkkal is látta el önt, ezért elnézést, ha valami olyasmit említek, ami már ismert ön előtt.
A tökéletesen palástolt feszültség a kedvére való. Feltételezi, hogy a másik egy kissé ideges, hozzá szokott már az ideges tárgyalópartnerekhez, szinte el is várja, hogy idegesek legyenek, de mégis zavarja, ha valaki nem őrzi meg a profizmus látszatát. Alighanem nem lesz baj ezzel a munkatárssal. Jó megérzéssel választott. Hiszen úgy szokott.
- Mint talán tudja, jelenleg egy mentorprogram részeként dolgozom, és ezért kerestem megfelelő kvalitású producert. Fontosnak tartottam, hogy fiatal legyen, mert a pártfogoltam is hasonló korú, kifejezetten jónak tartom, hogy technikai háttérképzettsége mellett szintén zenész, méghozzá, ha a népesség ízlésének hinni lehet, nem is akármilyen - finom, apró mosolyt nyom el a szája szélén. - De mindezen érdemei mellett mégis arra szeretném kérni, hogy árulja el nekem, mi az, amit adni tudna a pártfogoltamnak, milyen motivációra számíthatok?


_________________
Vissza az elejére Go down
James McAdam
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Énekes, zenész, zenei producer
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Munkaügy ~ James McAdam   Csüt. Szept. 19 2013, 23:26

Csak egy biccentéssel nyugtázom egyetértésemet a mentesítéssel. Nem egyszerű az élet, ha az ember fia a fellépések mellett egy stúdiót vezet, a jövő reménységeit igyekszik felkarolni, önmaga is lemezeket készít, de a saját dalszövegeinek írásába is előszeretettel vesz részt – és akkor a magánéletről már ne is beszéljünk.
- Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm. – Tudom le részemről is az udvariassági kört, mely esetében nincs rossz válasz: ha elfogadom, ha nem, udvariasnak tetszek, és én úgy vagyok vele, hogy az elénk táruló lehetőségeket meg kell ragadni – még ha egy pohár víz is az. Életet menthet bizonyos helyzetekben!
- El sem merem képzelni. – Ciccenek a szavaira nevetős, burkolt idegességgel. Azért követem a médiában rólam megjelenő dolgokat valamennyire, de remélem, nem ezek alapján fog megítélni. Egy dolog a színpadon, a rajongók előtt állni és teljesen más egy stúdiót működtetni. Utóbbihoz kell egy bizonyos fokú érettség. Nem véletlenül nem léptem apám nyomdokába egészen az elmúlt évig én magam sem. Akkor éreztem megérettnek az időt rá és magamban is a dolgot.
- Csak annyival, ami szükséges hozzá, hogy az érdeklődésemet fenntartsa. Érti a dolgát, ami azt illeti. – Jegyzem meg, s az időközben elém került vizespohár után nyúlok, hogy aprót kortyoljak. Figyelmem a másik férfié mindeközben és ez után is, ahogy visszadőlök a fotelban.
Szavaira aprókat biccentgetek, hiszen érthetőek az indítékai, bár a mondandó végére újfent megjelenik egy halovány mosoly a képemen. Hát, lehet a következő húzásomért a tinirajongók – mert tisztában vagyok vele, hogy ők teszik ki a rajongói tábor bázisát – nem fognak annyira kedvelni. De én már nem vagyok gyerek, a zeném is egy érettebb irányt kíván kicsit – mondanivalóban mindenképp – mint a csajozós-partizós-szerelmetes életérzés.
- Az egész dolog profilja a pálya elején levőkre lett kitalálva, igyekszünk minden tekintetben figyelembe venni az előadó képességeit, stílusát… Mivel jómagam már végigjártam a létra minden fokát, így igyekeztem a tapasztalataimat beleépíteni a stúdió működésébe. – Ha egy kicsit tájékozottabb a szakmai hátteremet illetően a férfi, tudhatja, hogy apámnak is hangstúdiója van odahaza Londonban, karrierem kezdetén ő volt az, aki a pályára „lökött” igazából.
- Ismerem, hogy mennyire kellemetlen, mikor az embernek a kezébe nyomnak egy dalt, hogy ezt fogod énekelni és pont. Éppen ezért az alkotás teljes folyamatába igyekszünk mindig bevonni az előadókat, legyen az zeneszerzés, dalszövegírás… A tapasztalatok azt mutatják, hogy az előadók is lelkesebben vetik bele így magukat a dologba, nyitottabbak lesznek, hozzák a saját ötleteiket, észrevételeiket, nem egy saját számokat ír vagy hangszerel egy idő után. – Tisztában vagyok vele, hogy ez nem épp egy szokványos, nyers, szakmai rizsa, amit talán várt, de láthatóan sokkal lelkesebben beszélek én magam is ezekről az eredményekről, elvégre valahol az én „gyerekem” is mindegyik kikerülő alkotás, alkotó. Szeretném, ha örömmel írnák be az önéletrajzukba idővel: igen, itt kezdtem McAdamsnél a BrainStorm Records-nál az énekesi, zenészi, dalszövegírói pályafutásomat.
- Meséljen a pártfogoltjáról! - kérem viszont, ha már ez egy üzleti megbeszélés.

_________________

I could have another but I probably should not
It’s been a long night here, and a long night there and these long long legs and damn they’re everywhere. You look good, I will not lie... But if you ask where I’m staying tonight - I gotta be like oh baby, no baby, you got me all wrong baby. My baby’s already got all of my love... ------------------------------------------------------------------------
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Munkaügy ~ James McAdam   Szomb. Szept. 28 2013, 18:04


- Vizet, parancsolj - tiszta, áttetsző pohárban tiszta, gyöngyöző víz, fékezett szénsavtartalmú, gyönyörű és éltető, láttára meghazudtolódni tetszik azok félelme, akik szerint elfogy majd egy nap az édesvíz, és az is képtelenségnek tűnik, hogy milliónyi hektó olajban fürdenek egynémely természetes vizek.
Ez egy más szféra, túl a bio-, atmo-, hidro-, litoszféra merev rendszerén, itt a pohár csilingelése a rendszerező elv, a hang, ami egyenértékű egy karmester beintésével.
Bólint joviális nyugalommal, el se kell képelni azokat a dolgokat, amiket hallott, jobb úgy mindenkinek.
– Az elégedettségét okvetlenül tolmácsolni fogom neki – mosolyodik el, az élet éppen elég dolgot mér fukarul ahhoz, hogy az elismerésre, ha okot adtak és meg is kapták, már ne rójanak ki súlyos adót.
Megelégedésére szolgál, hogy a másik szemlátomást érti, hogy mire gondol, odaadó figyelemmel hallgatja a szavait, a kanapé háttámláján megtámasztva a könyökét az állán végigsimít az ujjaival, töprengő, tűnődő csendessége elégedettséget sugall. Sokkal jobban kiegyezik ezzel a válasszal, mint a nyers, szakmai rizsával, mert bár James nem tudhatja, őbenne is egyfajta ifjú tehetséget lát, nem a bulvárlapok sziporkázó értelmében, sokkal inkább úgy, hogy tudja, a fiatalság nagy előny, ha kreatív, újító ötletekről van szó, emberközeli mentalitásról, jövő-alkotó új irányokról. Mondhatni, el is várja azt McAdamtől, hogy valamiben más legyen, mint a jeles stúdiók, akik már évek óta befutott metódusokkal dolgoznak, rögzítve ezzel a jelen állapotokat, nem mutatva semmi újat.
– Ez jó hír minden pályakezdőnek. Aki művész, annak elég bonyodalmas érvényesítenie az új gondolatait, mert sokszor a stúdiók elvárnak egyfajta viselkedést és alkotási módot tőlük, amivel kiszolgálhatják a már felmért közízlést, nem törekedve arra, hogy valami újat adjanak a közönségnek – a maga részéről enyhén elítéli ezt a hozzáállást, de leginkább az érdekli, hogy mi a fiú reakciója a szavaira, semmi nem kerülheti el a figyelmét, ha biztos képet akar kapni róla. Elvégre lehet ez egy hangzatos marketing is, bár...
Mivel a lelkesedése őszintének látszik, nem akadékoskodik. Elmosolyodik kissé, elégedettenk.
– Olyan tapasztalt, mint amilyennek hallottam. Úgy érzem, a személyes reményeit és kívánságait fekteti ebbe a stúdióba, az ilyesmi nem szokott versenyképes maradni, de ön vagy nagyon szerencsés, vagy nagyon jó irányba sikerül ezt az egész munkát elvinnie.
Leveszi a kezét, kissé hátradől, összefűzi az ujjait.
– A pártfogoltam … a keresztneve Lucien igazából, félig francia, félig amerikai. Egész életében itt élt, de mégis meglehetősen hazafias érzelmű a franciákkal szemben, mindkét nyelvet nagyon jól beszéli. Három éve végzett a középiskolával. Több hangszeren játszik, de ez az önök berkeiben nem annyira különleges, mint a közemberek számára – újabb mosoly. -- Több együttesben zenélt már, de ezek viszonylag komolytalan vállalkozások voltak, sem a stílus nem igazodott hozzá, sem pedig a társ-tagokkal nem találta meg a közös hangot. Egy kissé konok, így, magunk között szólva, nagyon határozott elképzelései vannak, és ahogy ön is említette, a stúdiók ennek nem mindig szeretnek teret engedni. Mindazonáltal, amit csinál, komolyan csinálja, szó szerint semmi nem tudja eltántorítani attól, hogy zenész legyen. Mondhatni megszállott, és szerintem ez a megszállottsága, ha kellő teret kap magasra viheti.

_________________
Vissza az elejére Go down
James McAdam
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Énekes, zenész, zenei producer
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Munkaügy ~ James McAdam   Vas. Okt. 20 2013, 23:23

A vizet jól nevelten köszöntem meg, a megjegyzésre pedig, hogy átadja a dicséretet a titkárnőnek, halvány mosollyal reagáltam.
Ezek mind-mind mellékes dolgok voltak, mondhatni, előjátékai annak, amiért találkozunk itt. És végre a lényegre térünk...
Ha azt mondanám, nem vagyok ideges, hazudnék. Ennek ellenére a szavak önkéntelenül követik egymást, ahogy egyre inkább belelendülök az érvelésbe, a véleményfejtésbe. Azt hiszem, egész jó kis promót sikerült lerögtönöznöm itt magamtól, de vajon... elég jó is, azoknak az igényeknek, amiket a pasas támasztott velem, velünk szemben? Örök talán az ilyen modell-újság fizimiskájú pasasok arca, én mondom!
Csak biccentek egyet a stúdiók hozzáállásával kapcsolatos megjegyzésére, ezzel is leplezve, hogy nagyot nyelek idegesen. Na meg, egyetértek a szavaival, nem is kérdéses. Sokáig nekem is csak írták a dalokat, ma már én írom magamnak - olyanra, amilyenre én akarom.
A férfi elmosolyodik. Az jó nem? Jónak kell lennie, hacsak nem röhögve szokása hátba szúrnia az ember fiát... Nem tűnik emberevő fajtának mondjuk.
- Kockázat nélkül nincs siker. - Szélesedik ki a mosolyom némileg megkönnyebbülten, ahogy hallom a szavai mögött a biztos, megnyugtató élt. Talán tényleg nem szokásuk az ilyen attitűdű stúdióknak sokra vinni, de ahogy más üzletek, úgy véleményem szerint ez is jövedelmező lehet, ha képes az állandó megújulásra, az újdonság varázsával hatni a közönségre. Mindig többet, jobbat, újabbat adni. Előre tekintek, nem foglalkoztat a bukás most, hogy meglepően jól megy a szekér felfelé.
- Hüm... - Nem szólok közbe, mikor rátérünk a harmadik félre ebben a "kapcsolatban". Nem mondom, hogy tárt karok és öröm meg boldogság az, amivel fogadom a hallottakat, de örülök, hogy Phoenix nem szépít a jellemét illetően.
- Örömömre szolgálna, ha megismerhetném a srácot. - Összegzem a hallottakat ennyivel, hiszen minden úgyis face to face dől el.

_________________

I could have another but I probably should not
It’s been a long night here, and a long night there and these long long legs and damn they’re everywhere. You look good, I will not lie... But if you ask where I’m staying tonight - I gotta be like oh baby, no baby, you got me all wrong baby. My baby’s already got all of my love... ------------------------------------------------------------------------
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Munkaügy ~ James McAdam   Pént. Nov. 29 2013, 21:27


Állítólag a mosoly szerepe kettős a nyugati kultúrákban. Egyrészt a legrövidebb út két ember között, gesztus, amellyel kifejezik a jó szándékukat, másrészt egy tisztességes mosoly felhívja a figyelmet a szemfogak szakítóerejére, ha esetleg a másiknak a szándékai nem volnának „jók”. Na persze az ember nem állat, nem ilyen ösztönös lény, lehetetlen kiigazodni a dolgokon, de azért d'Abo metakommunikációja jelen esetben némi barátságos egyetértést sugall.
Az biztos, hogy nem elégedetlen az angollal. A negatív véleményének, haragjának a súlyát érzékelni lehet. Főleg, ha ilyen aránylag rutin ügyről van szó, mint amilyen ez is az ő túlpörgetett, rohanó életében. Vagy éppen a szintén zenészében.
- Kár, hogy ezt a bölcsességet mindenki ismeri, de minél több pénz halmozódik fel egy helyen, annál kevésbé használják - a közös hang megrezdül, a rendszert mindig lehet jó szívvel és jó lélekkel kritizálni, hogyha van hozzá partner, és a partnerben megfelelő értelmi színvonalú gondolatok.
Ezért használ személyes elbeszélgetéseket. Kékes szemei ezeket a nüansznyi összecsendüléseket figyelik, a füle erre hall, a figyelme erre fordul rá kíváncsian, letapogatja bennük a másik ember.
Az őszinteség nem cukorka, és az igazság nem gyógyszer, de rosszabb jellemű emberekben is lehetnek nagyszerű tehetségek, amikkel érdemes foglalkozni. A jellemet amúgy is a szülők rontják el, egy jó barát, producer csak javíthat rajta.
- Magam is úgy vélem, hogy ennek nincs akadálya - bólint rá, és ez már fél aláírás egy szerződés végén az ő esetében, még ha a másiknak nem is ilyen nyilvánvaló. Mondhatni, átment a próbán a fiú, és ez mindkettőjük, vagyis mindhármójuk örömére fog szolgálni, elvégre abban biztos, hogy a pártfogoltja mindent megtesz majd azért, hogy személyesen megnyerje McAdam figyelmét, mert azt már tudja róla, hogy minden sajátossága ellenére, a céljaiért képes összpontosítani és jobbítani magán. Különben ő sem foglalkozott volna vele.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Munkaügy ~ James McAdam   Today at 00:55

Vissza az elejére Go down
 

Munkaügy ~ James McAdam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-