Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

TémanyitásTéma: Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres   Csüt. Aug. 22 2013, 11:09


Kevés olyan embert ismerek, mint Skouris. Hollywoodban egyszerűen az emberek nem szokták megmondani az igazat. akkor is hazudnak, ha a legjobb barátaid. Vagy ott vannak az orvosok! Azt hiszik, rájuk leszel dühös, ha közlik, hogy gyomorfekélyed van a piálástól és torokrákod a cigitől, pedig az őszinteségük az életedet mentené meg.
Skouris mondjuk nem az az életmentő fajta. Ő inkább odalök a vonatsínre a közeledő szerelvény elé, hogy döntsd el végre, mi a faszt akarsz. Még szerencse, hogy nem vagyok az a fajta ember, aki nem szereti az őszinteséget. Bár ahhoz is kell bizonyos bátorság, hogy bevallja neki az ember az igazat.
Elnyomom a cigit a rendelője előtt, küldök egy választ Kiliannek, aztán lenémítom a telefont. Bemegyek, köszönök a recepciósnak, ismer már. Ha Skouris fogadna vinnyogó kölyköket, mondhatnám, hogy gyerekkorom óta idejárok. Különös függőség ez, ami az embert a terápiákhoz és a terapeutájához köti, annyira rászoktam már, hogy meg se fordul a fejemben, hogy enélkül is lehetne.
Komoly kis kórtörténetem van. Gyermekkori elhanyagoltság. Gyógyszerekkel szinten tartott mániás depresszió. Izolofóbia és némi paranoia. Teljesítménykényszer és az azt blokkoló szorongás. Mindez amúgy persze leküzdhető. Terápiával. Ezért vagyok itt minden második héten egyszer.
A váró sosem üres, bár igazából nem tudom, hogy miért. Az a nő szürke kosztümben arra vár, hátha lemondanak egy időpontot? És bemehet? Mindenesetre köszönök neki is. Bekopogok az ajtón, és ha Skouris kiszól, belépek (kivéve, ha azt hörgi, hogy "ne", mint a múltkor, mikor dugta a páciensét).
Minden egyes alkalommal egy mazochista őrültnek érzem magam, mikor átlépem Skouris irodájának küszöbét.
- Üdv, Doki - köszöntöm. Beljebb lépek, kézfogással üdvözlöm, mint ahogy a normális emberek szokták egymást normális körülmények közt. Levágódom a szokásos helyemre. - Hogy vagy?
Tegezem, mivel ő is engem. Nagyon önérzetes későkamasz voltam, mikor először találkoztunk, legalábbis, annak tettettem magam. Tekintetem kíváncsian szegeződik rá. Okoz némi szorongást az is, hogy látom, de ezt már tudom kezelni. Hozzászoktatott a saját kemény szavaihoz, megedzett velük. Végül is a legtöbb embernek csak néhány kiadós atyai pofon hiányzik.
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres   Csüt. Aug. 22 2013, 17:19

Szúrta a szemem a hajnal, csak egy tört fehér köpenyt kaptam magamra, de nem húztam össze, anyaszült meztelen kaptattam le a görbe vályoglépcsőkön. Szeretek alul szellőzni és élvezem a lábam ellenállhatatlan cuppogását, miközben lefelé hajtok a szinte sáros kövezeten. Erről sem tud senki, újabb kis titok, hogy odahaza a kamrában agyakat tárolok egy vizsgálok meg, természetesen tudományos okok miatt. Ha nem tudok aludni, lejövök, gyakran vizsgálok neuronokat, főleg olyan volt betegekéit, akikkel papírokat írattam alá. Felakasztották magukat, vagy megölték őket, most azt vizsgálom, amelyik megette a saját lábfejét. Beutaltam, hogy az a másik kiengedte, hogy szerinte helyzeten volt lekötözni, nos ez is a hozzá nem értését bizonyítja és engem emel magasabb dobogóra. Igazam volt, megint, ideje meglepődniük, előállniuk egy csekélyke jutalékkal. Mivel Thomas eredetileg az én páciensem volt és beleegyezett, hogy halála után nekem adja az agyát teljes joggal piszkálhatok bele. Csak annyit csinálok, hogy tartósítom a neurotranszmitterét és lehűtöm a bal féltekéjét, a jobbat egy hete kielemeztem, a használható adatokat felírtam, nemsokára újabb tanulmány lát majd napvilágot "kontrollálatlan mazo-kannibalizmus címen." Talán. Lehetséges, hogy találóbban az "Önétvágy, mint betegség vagy Éhségzavarok az agyban lesz a címe. Nyolckor kezdenem kell, vár rám egy hideg zuhany, alapos kézmosás és játszadozás a gondolattal elszívjak-e egy kis marist, ma jön a kakaóbabos csávó.
Nyolckor kezdenem kell, szívesebben vizsgálnám tovább Thomas idegeit, de ó igazságtalanság egy rakat hülye vár rám ma is! Fénysebességgel zúgok át a rendelőn nyolc előtt öt perccel, futó pillantásra se méltatva a "betegeket" Háromnegyedük csak beképzel valami hülyeséget és a felüknek nem érné meg tartályba dugni az agyát. Bevetem magam a forgószékembe, kezdődik a napi rutin, legtöbbször ismételt szavam ezúttal is úgy hangzik: Aha...
"Azt hittem ledarálnak!" - Aha, beképzeli.
" Rámtört a kóros irigység, elloptam a csokiját" - Aha, irigység ellen nincs gyógyszerem, de a hét főbűnnél a Bibliában megtalálja.
"Amikor rájöttem, hogy megcsalt meg akartam ölni!" - Aha, természetes emberi reakció, de fontolja megéri-e az életfogytiglan.
S jött Ayres. Már mondtam, hogy a családját kellene kémcső alá vennünk mert a mániás depresszió örökölhető, de ki vagyok én, hogy milliárdosok szöveteit vizsgáljam, noha rendkívüli tudományos áttörést érhetnék el az elcseszett génekkel. Gyógyszerrel szinten lehet tartani a noradrenalint, esetünkben ez a lényeges. A fóbiáit máshogy kezelném, sokáig placebóval oldottam meg, íztelen, szagtalan cukorkát "írtam fel" neki, ami természetesen a "tárolószekrényem" részét képezte, s mint jól ismert betegemnek, ingyen adtam belőle. Teljesítménykényszer, elengedhetetlen az ő családi hátterével, persze fél tőle és nem akarja, miért könnyítené meg a saját életét?
- Jó napot Ed!
Már csak így szólítom, régi jó haverként, mindennek ellenére, klassz kölyök, kivételezek vele, nem mindenkinek adok cukorkát! Ráadásul ritka értelmes, ami pácienseim kilencvennyolc százalékáról nem mondható el. Ma jó napom van, Eden sziesztázom, ő nem akarja megölni magát, általában és miután bevallottam mekkora veszteség lenne a halála, talán kevesebbszer merül fel benne ennek lehetősége. Egyelőre még papírt sem kapott, hogy bizony igényt tartanék az agyára. Mivel az emberi élet mulandó, elővigyázatosságból talán meg kellene ejetnünk a szükséges formalitásokat
- Szokásosan.
Meredek a szemébe veszélyes kék íriszemmel  mintha belülről világítanám át, lelki röntgenkép.
- Jól
Teszem hozzá némileg kedélyesen, bár hangszínem meglehetősen mély tónusú, morbid viccekre, iróniára tökéletesen alkalmas, vihogásra anatómiailag képtelen.
Természetesen nem azért vagyunk itt, hogy rólam beszéljünk, nem mintha nem lennék én is érdekes.
- Jelenleg a lítiumnak szinten kellene tartania a kedélyállapotodat, remélem figyelsz rá, hogy rendesen adagold, ne igyál rá, mint ahogy mondtam. Viszont érik egy laboratóriumi ellenőrzés megfelelő szinten van-e a szervezetedben. Még mindig azt mondom a leghatékonyabb, de a legkockázatosabb, csökkenteném az adagot, megint. Amennyiben
Meredek rá az előbbiekhez hasonlóan
- Nem tapasztaltál furcsa ingadozásokat? Ha igen mesélj róla mikor és mit éreztél pontosan? Történt esetleg valami mostanában, ami kizökkenthetett  vagy felkavarhatott?
Ezek az alapkérdések, valamennyivel klisétlenebbek, mint a "hogy vagy fiam?" De elengedhetetlenül fontosak, ha csökkenteni akarom a fiú lítium adagját, vagy növelni. Attól függ hogy van a gyerek. Első pont tehát: mániás depresszió, a szorongásai egy következő fejezet, a legsúlyosabbtól haladok a szorongásossága felé. Megint azzal jövök majd "mit éri meg neki" legalább értelmes gyerek, lehet vele beszélni. Kényelmes bőrfotelem van a betegeknek, de akad egy ágy is, vannak súlyos eseteim és akadnak mániákus ágyban beszélők, csak akkor tudnak rendesen megnyílni, ha vízszintes helyzetben vannak. Ed tehát ráfekhet az ágyra, de jobban szeretném, ha nem játszaná el a kezelhetetlen elmebeteget, vagy nem kap cukorkát.

_________________
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres   Csüt. Aug. 29 2013, 19:38

Lemagáz félig, de hát, ez még nem jelent semmi rosszat, gondolom. A professzoraimmal is így beszélek, vagy inkább ők velem. A problémát, avagy a szorongásomat nem ez okozza. Még csak az sem, hogy felnyársal a tekintetével. Valójában nagyon megnyugtató olyan emberekkel eszmecserélni, akiknek nem kell lépésről lépésre lebontanom a lelkem moccanásait, hogy értsék, mit miért teszek. Az is izgalmas, Kiliannek szívesen magyarázok, még ha a legtöbb dolog olyan bonyolult is, hogy kár belemenni. De Skouris ismer, vagy ha nem is ismer, legalább tud kezelni, és ez nem abból áll, hogy elkerüli a lelkem kis sérülékeny csapdáit. Éppenhogy belemegy.
Szeretem, hogy az udvarias részt ezzel le is tudtuk. Mindkettőnk elfoglalt ember, és az ő ideje drága (eléggé, úgy tudom, de hát ez engem egyáltalán nem érint, a pénz érdekel a legkevésbé), az enyém meg egyszerűen csak kevés.
Tárgyilagos és nyers. Felkunkorodik a szám, hiszen igen, inni nem iszom rá, ellenben Kiliannel, aki ivott, bár nagy baj nem lett belőle...
Érdeklődéssel hallgatom az orvosi blablát. Persze minden érdekel, főleg az egészségi állapotom, olvastam is a témában ezt-azt, mert az önfejlesztés még mindig jobb, mint az önsajnálat, de eszem ágában sincs vitába szállni Skourisszal. A szakmája egyik legjobbja. Én mondom, bár nem sok terapeutánál jártam eddig, de hallottam sztorikat.
Izgalmas kérdést tesz fel, és a pillantása megint mintha keresztüldöfne. Vajon ilyenkor tisztában van ezzel? Elmosolyodom. Többnyire azzal szoktam untatni, hogy mi történt velem, de azt hiszem, mind átlagos esemény ahhoz képest, amit olykor hallhat. Persze talán ez is az lesz számára.
Előre hajolva ülök, könyököm a karfán támasztva, ezt észre se vettem, de hiába, a testbeszédem árulkodó szokott lenni.
- Tapasztaltam ingadozásokat, de jó irányban, azt hiszem - felelem elgondolkodva. Megbízható, alapos válaszokra törekszem. Felesleges hazudnod az orvosodnak. Valójában fel is kelek, mert járkálva jobb szeretek beszélni: olyankor legalább kitöltöm a rendelkezésre álló teret. Mindig túl nagy körülöttem a tér és mindig félek, hogy nem vagyok benne elég markáns jelenség. Megkerülöm a fotelt és a támlára támaszkodva kezdem el.
- Persze voltak mélypontok is, a mélypontok száma kettő, a kimagaslóan élvezetes pillanatoké egy, ez annyira nem rossz mérleg azt hiszem. Elnézést, könyvelő zsargont használok. Elkezdtem egy kurzust... bár ez most valójában lényegtelen, az nem okoz hullámzást, csak örülök, hogy megismerek egy új szemléletmódot...
Kell a felvezetés. Én nem tudok egyből a velejébe vágni a témának. Odanyúlok az asztalára valami buzizható, fogdosható dologért, mondjuk egy stresszlabdáért vagy tollért, öngyújtóért.
- Kezdjük a mélyponttal. Az első, időben. Valójában bánt a dolog, pedig nem kéne. Beszéltem már magának a férfiról, aki folyton alám tesz, mióta visszautasítottam az ajánlatát.
Basszus. Így belegondolva, ez nagyon, nagyon szarul hangzik. Úgy hangzik, mintha meg akart volna dugni, én meg elküldtem volna. Tulajdonképp fogalmam sincs, erről volt-e szó, csak azt tudom, hogy el akarta venni a projektemet, és beolvasztani a sajátjába, vagy ki tudja, hogy az egyáltalán igaz volt-e... És én ezt nem hagytam.
- D'Abóról - teszem egyértelművé a dolgot. Nem feltételezem róla, hogy Skouris emlékszik minden páciense minden kapcsolatára, bár biztos jegyzetel. - Egész előző félévben azért lobbiztam Whytonnál, hogy elfogadjon egy állást a Francesen, hogy tanítson, órát vehessek tőle, már minden a célegyeneseben volt, erre hirtelen, nagyon meglepő módon, hát ki ajánlott neki állást? A New York Times. Haditudósító lesz. Minden kiadását finanszírozzák. Lehet, paranoiás vagyok, de ez is biztos, hogy az ő műve.
Hm. Nos, így elmondva... Talán tényleg csak a paranoiám...
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres   Vas. Szept. 01 2013, 12:02

Kedvelem Edwardot, az enyhe ragaszkodásféle hozzá nem gátolhat abban, hogy célszerű volna minél messzebbre kergetni innen, távol pszichózisoktól, őrületektől, gyógyszerektől. Lazán dőlök hátra a székben, míg ő szinte lelkesen, roppant szórakoztató, számol be arról, hogy pozitív ingadozásokat tapasztalt. Derű villan fel arcomon, kedélyesen pillantok rá.
- Jól hangzik, később visszatérünk rá.
Javaslom, ha már alaposan ismerni óhajtom az úrfit. Úrfinak neveztem el, néhányszor szólítottam már így, továbbra is derűsen legeltetem rajta ezúttal elégedett pillantásaim. Bogár, ki a felszínen motoz, nem tépem gaz fullánkom finomkás bőrébe, várok még vele. Fel is áll, izgatott, igyekszem nem mosolyogni azon milyen érdekesen-aranyos ilyenkor, bár több magabiztosság egészségesebb lenne.
- Semmi sem lényegtelen, nagyon jól döntöttél, mondtam már, hogy a célok fontosak, minél több szemszögből látunk valamit annál helyesebb, komplexebb képet alkotunk a világról.
Jár neki egy mély, nagyon elismerő, biztató pillantás, fontos, hogy lássa rajtam örülök neki, dicsérem milyen jól gondolkodik, egészen pozitív irányba haladunk, s hogy ezt elsősorban magának köszönheti. 
Én a pozitív dologgal kezdtem volna, mert mélypontból kettő is van, ezekbe jobban belemennénk, de mindig a beteg dönt, főleg, így bólintok, nem erőltetem rá saját elképzeléseimet. Ismét szüksége van segédeszközre, ki van az asztalomra téve egy stresszlabda, pamacs, mások nem igazán mernek hozzányúlni, pedig sérültjeimnek raktam oda. Pamacs szinte már Edwardé, egyszer minden bizonnyal ráhagyományozom. Követem tekintetemmel aggasztó reakcióit, mikor Phoenixet hozza szóba. 
- Foglaljuk össze közösen miért utálod ezt az embert. Ha úgy könnyebb tekintsd ezt a pamacsot Mr D`Abonak, mond meg neki mit érzel vele kapcsolatban. Gyűrheted, csavarhatod, rá is léphetsz, kiabálhatsz.
Előrehajolok, ujjaim összefűzve könyökölök az asztallapra, ajkam nekitámasztom az imapóznak, de minden szemvillanásom Edwardé. Tehát úgy érzi ő tehet róla, lehet paranoia, de közben megismertem az illető személyt, Phoenixnek meggyőződése, hogy megkaphat bármit, bárkit, akit akar. 
- Bizonyára hatással voltál a szóban forgó úriemberre, de mint tudjuk úgymond híres, miért foglalkozna olyan jelentéktelen ügyekkel mint egy tanár alkalmazása, hacsak...
Villan rá erőteljes tekintetem.
- Nem akart magáévá tenni egy éjszakára? Észleltél a szándékaiban ilyesmit?
Edward vonzó fiatalember, meg lett kívánva ebben biztos vagyok, sajnos a Perzsa cicáról is joggal feltételezem, hogy eljátszott a fiúval. Egyelőre azt kell megállapítanom gyűlölete elé erős-e ahhoz, hogy vonzalommá transzformálódjon, hiszen semmit sem helyes elnyomni. Nem csak kellemes érzéseket, főleg a kellemetleneket, nem húz-e rejtetten ehhez az emberhez? 

_________________
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres   Csüt. Szept. 05 2013, 16:19

Gondolataim villámgyorsan száguldanak körbe és körbe bennem. Bólintok, jó, térjünk vissza, ez volt az én tervem is, de jobb, ha a tényeket szisztematizáljuk. Ha nem teszem, nemcsak a terápiának nem lesz semmi értelme, de még annak sem, amit mondok. Látom, vidáman villan a szeme, ezt biztatásnak érzem, talán tévesen. Tudom, hogy Skouris kedvel, és én is őt, bár az, ahogy ragaszkodom hozzá és csak hozzá, mint terapeutám, talán már kissé túlzó. Nehezen nyílok meg embereknek, pont azért, mert nem szoktam kamuzni vagy féligazságokat mondani, és ha már egyszer kinyitom a szám, akkor értő fülekre akarok találni. Mint Kilian. És nem épp mint D'Abo.
- Szerintem is - értek egyet vele. A képalkotás fontos, az is, hogy több irányból exponáljunk, minél több irányból nézel meg valamit, annál inkább látod és annál bölcsebben vagy képes nyilatkozni róla. És nemcsak arról, bármiről. Fürdőzöm elismerő pillantásában, szükségem van rá, de mástól ilyesmit nem kapok, aki be tudna tölteni bármilyen apafigura-szerepet az életemben. Mondtam már neki, hogy így tekintek rá, és az, hogy ennek ellenére folytatta a kezelést, nagy megkönnyebbülést jelentett.
Felmarkolom a rugalmas gumiboholyt aztán rámeredek. Nem hasonlít D'Abóra semmiféleképpen sem, de arra, hogy megszorongassam, megteszi. Szinte kirobbannak belőlem a szavak.
- Azért, mert nagyképű, egoista, önző, kicsinyes fasz, aki azt hiszi, az égvilágon mindenki azért létezik, hogy vagy őt szórakoztassa, vagy őt kiszolgálja! Miközben negédes, barokk körmondatokkal azt hiszed, épp udvariaskodik, valójában a sárba döngöl és még csak meg se foghatod ugyanazt a fegyvert, amit ő, mert egyből azt hiszi majd mindenki, hogy vagy túlérzékeny vagy, vagy tahó.
Megmarkolom azt a buzi kis szart, és a mellkasom elé emelem, átveszem a másik kezembe.
- Amellett olyan érinthetetlen, mint valami csipkeporcelán, elérhetetlen, telefonban letagadja magát, az e-mailcíme gyakorlatilag nem létezik... Nem meséltem még, hogy meg akartam venni egy régi raktárt a filmgyár területén, mert kurva jó stúdió lenne belőle, rengeteg hellyel. Az egész ingatlan természetesen az övék, de évek óta kihasználatlan, semmi pénzt nem hoz nekik, örülhetne, hogy valaki meg akarja venni, de nem, kábé az ügyvédei bújócskát játszanak az enyémmel, hónapok óta semmi nem történik, és tudom, hogy ez is kizárólag azért van, hogy felbasszon. Mert megteheti! És ezzel a "mert megtehetem"mentalitással torkig vagyok, elhányom magam tőle, és D'Abótól is, ha meglátom. Egyszerűen idegesít. Arrogáns. Selyemseggű. Bunkó. Azt hiszi, az egész világ a kezében van, és ebben is igaza van. Egyszerűen bármibe fogok, belé botlom, nem, nem is botlom, bele ütközöm. Ott van a képe az újságban, ott van modellem rajongásában, aki a pózait utánozza...
Levegőt is vennem kell, úgyhogy megteszem. Ennyi elég az érzelmeimről, azt hiszem. Mind csupa negatívum, bár a kérdés arról szólt, miért utálom őt, azért némi pozitívat is mondhattam volna. De egyszerűen nem megy, hogy beismerjem, hogy valójában nagyra becsülöm a munkáját. természetesen, csak egy részét, azt, amikor még modell volt.
Kicsit elkalandozik a figyelmem, megrázom magam és úgy nézek fel a dokira.
- Sokakra nagy hatással vagyok - mondom. Ez reflexből csúszik ki a számon. Ez is ego, de nem oylan gusztustalan, mint D'Aboé.... Vagy, lehet, hogy de. Majd Doki megmondja. Felé fordulok.
- Nagyobb baj az, hogy ő is nagy hatással van rám. Egyébként attól még, hogy híres, lehet egy túlságosan ráérő nagyképű idióta. Sőt, pont erről volt híres mikor még fiatal volt.
Mindenki ismeri a botrányos történeteket. Nos, talán nem mindenki, de akik forognak ezekben a körökben, igen hamar összetalálkoznak ezekkel a pletykákkal azoktól, akik nem akarnak jót a pletyka tárgyának. És ilyenből igen sok van Hollywoodban. Talán össze kéne fognom valamelyikükkel.
Fennakad a szemem Skouris következő kérdésére. Még hogy én! Nem kérdezné azonban, ha nem lenne meggyőződve róla, hogy lehetséges. Nos, vagy nem, hanem csak ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból.
- Ja, nagy kúrógép hírében áll. Lehet, hogy akart, de őszintén szólva, bassza meg magát - morranok rosszallóan. Lehet, hogy tettem egy kalandozást a férfiak felé, lehet, hogy Kilian iránt érezni is kezdek valamit, ami több, mint vágyódás a kötődés után, de ez, hogy befeküdjek egy mágnásnak, csak azért, mert megkívánt, határozottan derogál!
Elhallgatok. Mi van, ha tényleg azért van az egész, mert meg akar kefélni, én meg nem akarom? Áh, nem. Ezt a gondolatot elhessentem.
- Senkinek nem ér meg ennyit, ennyi időt, és pénzt, és energiát, hogy csak azért szopasson valakit, mert az nem feküdt be neki - állapítom meg aztán, bár ezen állításom erősen ingatag és támogatást keresve kutatom Skouris veszélykék tekintetét. Csak érts egyet, és már tovább is léphetünk. De ha nem ért egyet... Hát, az egészen furcsa, nyomasztó hatással lesz rám, azt hiszem...
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres   Szer. Okt. 02 2013, 17:21

Szórakozottan mustrálom Edet a gumibohollyal, roppant ironikus eszközt adtam páciensem kezébe, szinte azt kívánom Phoenix is végignézze mivel azonosítjuk. Igyekszem nem mosolyogni és elveszíteni a hitelességem, miután Edward szinte az apjának néz. Az ügyre komoly figyelmet kell fordítani - mormolom magamnak, egyszem szemöldökfelvonás nélkül. Engedélyt kellett volna kérnem, hogy felvegyem ezt a jelenetet, némán figyelem arcának harag rezdüléseit, vad hanglejtését, vizsgálom magukat a mondatokat. Meglehetősen találó elemzés, ezt kellett volna Mr Phoenixnek felolvasni, mikor a jellemzésénél tartottunk. Tartok tőle, hogy mások is osszák ezt a véleményt.
- Edward, kit érdekel ki mit gondol rólad?
Kérdem csak úgy futólag, ezt már megbeszéltük képpel.
- Viszont, akármivel is támadnál ennek az embernek azt ellened fordítaná és te sérülnél. 
Bólintok megértően.
- Megteheti, mert hagyod. Lecsapja a labdát és te felveszed. Túlságosan nagy hatalmat tulajdonítasz neki.
Lépek kicsit közelebb tajtékzó "fiamhoz"
- Ne ruházd fel felesleges dolgokkal, pl érinthetetlen. Ugyan, amennyi pénze van, vagy nem tartja számon, vagy tényleg csesztetni akar, ami sikerül is neki. Hagyod magad az orrodnál fogva vezetni, s ez mit eredményez? Sikerességet. Úgy rángat, ahogy akar, ettől van hatalma. Valójában nincs, te teszed azzá, ami.
Mutatok rá, mélyen a szemébe meredve. Megjegyzendő mekkora hatással van rá ez az ember, mindenképp aggasztó, megfigyelendő és lefogadom, lesz folytatása...De amit sejtek magam sem akarom jelenleg gondolatokba fogalmazni. A gondolatok szavakká válnak, a szavak tettekké és a tettek valósággá.
- Az egész világ? Látod mekkora jelentőséget tulajdonítassz neki? Amikor az előbb elmondtad, hogy csak egy arrogáns seggfej
Ed isteníti ezt a pasast...Phoenixben pedig semmi isteni, csak, hogy azt hiszi magáról, vagy próbálja elhitetni másokkal, megalománia, kezelhető betegség ez is. S talán a kinézet, nos valóban páratlan esztétikusság...
- Minél többet koncentrálsz a létezésére, annál több ponton üti fel a fejét.
Bólintok, ez tökéletesen így van, mindig azzal találkozunk, ami a leginkább foglalkoztat bennünket. Olyan helyzetekben jelenik meg "vágyunk tárgya" ahol semmi keresnivalója nincs. Sokakra nagy hatással vagyok - mintha Phoenix mondaná, kicsit felvonom a szemöldököm, szám szegletében villan egy ironikus mosoly.
- Kétségtelen, ugyanakkor ki tudja, biztosan vannak olyanok, akik észre sem veszik.
Mosolyodom el tényszerű meggyőződéssel.
- S a legjobb megoldás Mr Phoenix ellen éppen ez. Te mégsem tudod hidegen hagyni... Miért kell pont vele üzleteket kötnöd? Vagy ha már...miért nem keresed meg a bátyját?
Adok a fiúnak egy jó kis tippet, attól Abo biztosan kiakadna. Edward ki is mondja, ő van nagy hatással rá... Nos, Ed tudat alatt elismeri a férfit, sőt számít neki, egészségtelenül sokra tartja, persze küzd mindezzel, ez átalakulhat haraggá. 
Felnevetek, bassza meg magát, noha Ed fejében nem fordult meg? Tudati szintre talán "még" nem bukott. 
- Talán csak elvből szopat, szórakozik, de inkább el tudom képzelni, hogy azért csinálja, mert visszautasítottad ő isteni személyét, már ha tényleg tapasztaltál ilyen terű érdeklődést a viselkedésében.
Tekintetem benne apad Edében egy percre.
- Edward esztétikus férfi vagy ő pedig meleg, előfordul az ilyesmi. Miért számít ő neked ennyire? 
Teszem fel a költői kérdést, majd elkapom a tekintetem: emésszen. S nem azt mondom feküdjön Phoenix alá, csupán...
- De ne hagyd, hogy játszadozzon, hidd el nincs akkora hatalma, mint képzeled, csak egy halandó
Mutatok rá, sosem értettem miért kell emberektől "félni" ha "csak" emberek.
- Keresd fel a testvérét, üzletelj vele, aztán játszd el mennyire nem érdekel, végül te magad is el fogod hinni, hogy nem érdekel, ha pedig nem
Halkítom hangom selymesen lággyá
- Várom a további fejleményeket. Az ex modellről legyen elég ennyi, meséld most el a pozitívat.
Kérem, hogy ugrálgasson kicsit a hangulatok között, talán ezzel ki lehet zökkenteni a haragból egy időre.

_________________
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres   Hétf. Okt. 14 2013, 11:07

Az első kérdése hallatán kipillantok rá dühöngésem közepette. Igaza van alapvetően, de engem sorozatos és sokéve "szard le" trenírozásának ellenére is érdekel, hogy ki mit gondol rólam. Nem olyan vészesen, hogy ne merjem kifejezni magam, vagy ne merjek hangot adni a véleményemnek, de azért néha, egy kicsit, érdekel.
Hát, örülök, hogy egyetértünk abban, D'Abo milyen veszélyes és alattomos. Csüggedés vegyül haragomba, miközben tovább pofázok, aztán eltűnik, mert nem marad neki hely.
- Mi van? - meredek rá Skourisra, hirtelen felé fordítva a dühöngést, mely nekicsapódik, mint egy sziklának a zúgó tenger partján, és lecsorog róla, a düh hulláma pedig megsemmisül ettől, vagyis, attól, amit mond. Még hogy én adok neki túl nagy hatalmat...? De abban igaza van, hogy a "labdáival" olyan vagyok, mint egy apportírozó pincsi.
Leeresztem a kezem, melyben a gumibizbaszt tartom, és figyelem, ahogy közelebb jön és figyelem, ahogy magyaráz. Skouris megfogalmazásában minden olyan pofonegyszerűnek tűnik! Régen a nézésétől kirázott a hideg, de manapság már nem hugyozom össze tőle magam. Sőt, erőteljes figyelme segít abban, hogy pillantása súlya alatt átértékeljem a gondolataimat és magamba nézzek én is, mint ahogy ő teszi ilyenkor.
Nagyon komoly és nagyon súlyos dolgot mond. Ha tényleg így van (és bár többnyire igaza van velem kapcsolatban, sosem fogadom el a véleményét anélkül, hogy előbb alaposan meg ne rágnám magamban), akkor jó nagy vermet ástam magamnak, basszus, és nem tudom, ki tudok-e még mászni belőle. (Persze, fontos pozitívan hozzáállni mindenhez, meg ugye a gödör aljáról csak felfelé vezet út, ésatöbbi ésatöbbi.)
- Remélem, nem azt akarod mondani ezzel, hogy "bevonzom" - morranok, mikor ecseteli, hogy minél inkább számítok D'Abo megjelenésére, annál inkább meg is fog jelenni.
Elmosolyodom, viszonozva az orvosom gesztusát. Egót villantottam az imént, még ha amúgy nem is igen van mire fel. Ugyanannyira vagyok jelentéktelen mitugrász, mint mondjuk félisten mások szemében.
- Nem direkt vele akarok üzletelni - húzom el a szám, tisztáznunk kell ezt a félreértést. - Eszem ágában se lenne. De mint mondtam, mindenről kiderül, hogy köze van hozzá, ebben az üzletágban ez elkerülhetetlen itt a városban, tudod. De ez egy jó ötlet - ismerem el rábólintva. - Ezt fogom tenni.
A nevetését ezúttal nem visszhangzom, még egy kósza mosollyal sem. Gondolkodom, méghozzá azon, hogy tapasztaltam-e amit tapasztaltam, vagy nem. Utólag már elbizonytalanodom, számtalan különböző dologgal tudom indokolni a történteket, másként látom, amit akkor felnagyítottam. "Esztétikus férfi", hát ilyen megfogalmazásban se hallottam még, bár Skouristól nem is vártam mást, mint tárgyilagos megfigyeléseket. Meleg...? Ha Skouris ilyen egyértelműen meg tudja ezt állapítani, nekem is mennie kéne.
- Nem tudom. Igen. De talán csak beképzelem - vallom be végül tanácstalanságomat. Viszonzom a pillantását, de aztán félrenézek, amint felteszi mindkettőnk fejtegetésének a kulcskérdését, a miértet. Morzsolgatni kezdem a gumilabdát.
Hosszan töprengek, végül feladom. Megcsóválom a fejem, nem tudom, megint csak ezt kell mondanom. Nem tudom, miért olyan átkozottul fontos. Felpillantok a lebegve hagyott mondat befejezéséért kérdőn, de nincs befejezés. Nyelek egyet. Ha pedig nem, az valami oylasmit jelent, amiről nem akarok itt és most, se semmikor tudomást venni. De értékelem, hogy témát váltunk. Skouris a maga módján nagyon is gondoskodó velem szemben, és ezért hálás vagyok. Elmosolyodom kicsit. Visszarakom a nyomorgatnivaló gumibaromságot az asztalra.
- Hát... Az kicsit más jellegű dolog.
Pillanatok alatt megváltozik a hangulatom, Kilianre gondolok, és eltávolítom még a gondolata közeléből is D'Abot, aki olyan, mint egy agresszív, fertőző métely.
Visszaülök a székre.
- Megismertem valakit - vágok bele. - Korábban mindig ugyanaz volt a történet: megismerem, lefekszem vele, vagy nem, de utána mind eltűnnek. Egyszerűen a történetnek ott vége - utalok korábbi beszélgetéseinkre. Skouris tud róla, hogy bár nem tekintem "kalandnak", nem vagyok egy szexhajhász, egyéjszakást kereső valaki, de mindig valahogy úgy alakul a helyzet, hogy mire odaérek, hogy második randit kérjek, vagy akár csak egy telefonhívást megejtsek, kiábrándulok, elmegy a kedvem, vagy megundorodom az egész szituációtól, és végül nemigen lesz belőle semmi.
- De ő visszajött. Pontosabban, újra találkoztunk, és egy rövid hetet együtt kellett töltenünk. Diák a Francesen - teszem hozzá a magyarázatot. - De miután elváltunk, megint nem kerestem, és már nem is tudtam mire fogni, mikor megjelent. Ő hívott fel engem, és nem azzal, hogy elküldjön a kurva anyámba.
Próbálom összeszedni a gondolataimat újra Kiliannel kapcsolatban, de annyi van, hogy nagyon nehéz. Sorba rendezem Skourisnak, hogy érthető legyek én is.
- Szóval eljött hozzám, megint, és ezúttal ott is marasztaltam. Nagyon különös ingereket vált ki belőlem. De a legfontosabb az, hogy...
Hogy vett nekem egy hörcsögöt. Hogy folyton sír. Hogy mindig leitatom. Hogy retteg a kutyáimtól. Hogy szűz volt. Hogy elképesztően édes, és folyton a karomban akarom tartani. Hogy annyira hipochonder és tisztaságmániás, hogy az szerintem kóros.
- ...hogy férfi - nézek föl, a halántékom masszíroztam idáig, de most elveszem a kezem. Őszinte kíváncsisággal figyelem a terapeutám reakcióját. Vicces, mert pont az imént közölte, hogy egy meleg férfi vonzónak tart, és lám.
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres   Csüt. Nov. 28 2013, 23:42

Valahol nagyon szórakoztató mennyire ki tudja borítani egyik ember a másikat, természetesen mosolynak árnyékát sem mutatom, komoly vagyok, jelentőségteljes és egyszerű. Mindig nagyon egyszerűnek tartom magam, ha ilyen beszélgetésekről van szó, de Mr Phoenix engem is nagyon össze tud gabalyítani, egyszóval a tag marha érdekes, nagy terveim vannak vele! Szinte teret és időt tudnék lépni lázas lelkesedésemben mely a férfi megfejtésére irányul tudományos szempontból - ilyenkor mindig csalódok. Azt hiszem valami érdekesre bukkantam, de szétszedem és belül nincs semmi, talán Mr P. meg tud lepni. Figyelem Edward reakcióját, miközben ezek átcikáznak a fejemen, szórakoztató dühét, mellyel jelentőséget tulajdonít neki, az elfojtott vonzódást, dacos, értelmetlen tiltakozást.
Bólintok, lassan, jegesen, de remélem megjegyzi, ezt jól az eszébe kell vésnie, mert pontosan ez történik.
- Edward Te bevonzod D'Abot. Minél jobban tiltakozol ellene annál mélyebbre süllyedsz a hálójában, olyan vagy, mint egy kifogott ponty, csak kapálózol ebben a "viszonyban"
Viszonynak nevezem, üzleti is lehet, s talán egy fokkal erősebb szó a kapcsolatnál. Ahol érzelmi szálak vannak, az már több egyszerű kontaktuscserénél. Biccentek, hogy minden üzleti szál hozzá fut, természetesen nagy hatalma van az említett személyek, de kiskapuk minden esetben vannak, Phoenix is csak halandó, okos, ügyesen mozgatja a szálakat, ugyanakkor nem lehetetlen kikerülni.
- Értem, de kerüld meg és csapj le egy nagyobb halra.
Röviddel ezután az esztétikus jelzővel illetem páciensemet. Úgy vélem a szexit röhejes lenne az én számból hallania, ráadásul nem akarom tovább traumatizálni, kivételesen, ezen megállapítás azonban teljesen tényszerű és el tudom képzelni, hogy vonzó Phoenix számára.
- Távol álljon tőlem, hogy feltételezésekbe bocsátkozzam, de légy résen, könnyen kényelmetlen helyzetben találhatod magad.
Fantáziám kicsit elkalandozik, gondolatban elhessentek minden kéretlen füstfellegecskét.
Témaváltása érdekes, pont Abo után, új fény gyullad szemeiben. Futó kapcsolataira finoman biccentek.
- Miért nem kerested aztán?
Bűvölöm kicsit, kibontakozik, igyekszem nem mosolyogni, vagy meglepődni, csak államhoz emelem mutatóujjam és újabb biccentésre adom a fejem. Ez egyszer meg kell emberelnem magam, hogy ne mosolyogjak.
- És ez azért baj, mert nem elfogadott a társadalomban
Félig megállapítom, félig megkérdezem, jogában áll tiltakozni és valahol úgy gondolom ezt sem árt feldolgozni
- Mondok szavakat és te vágd rá azokat a gondolatokat, amik először eszedbe jutnak.
- Tenyér, fejjel lefelé fordított szív, pénisz
Nyugodtan sorolom, megvárom az asszociációit, aztán rámeredek, Freud egyik kedvenc módszere, hisz mint orvosnak fel kell tennem, hogy Ed nem nyílegyenesen homoszexuális, elég fiatal, talán csak érdeklődik, összekever valamit, a Phoenix iránt érzett elfojtott érzelmei miatt rohan más fiúk karjaiba, de szeretném azt hinni, hogy kicsit önmagára talált. Ezzel nem lesz gond, csak el kell vele fogadtatni. Kifejezetten örvendetes fordulat, hisz az emberi viszonyokból rengeteget lehet tapasztalni

_________________
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres   Kedd. Feb. 18 2014, 10:12

Mérgesen szusszanva veszem tudomásul a szavait. Azt már rég megtanultam, hogy az ember a terapeutájától vagy a kritikusaitól egyszerűen csak fogadja el, ami hall, még akkor is, ha bődületes marhaságnak tűnik is elsőre és még másodjára is, mert előbb vagy utóbb az ember felfedezi majd benne a bölcs gondolatot. Hát, vagy nem. Tiltakozni mindenesetre felesleges ilyenkor.
- Az lesz. Jó, figyelek - bólintok és tovább lépek.
Méghozzá Kilianre, de előbb egy kis párkapcsolati problémákban történő vájkálás következik.
- Mármint őt? - kérdezek vissza. - Másnap váratlanul el kellett utaznom Atlantába, apámat kórházba vitték, szívrohama volt de igazából nagyon nem izgatta fel a dolog. Aztán mikor visszajöttem, sok dolgom volt, ráadásul el se kértem a számát - válaszolok kimerítően a "miért nem kerested" kérdésre. Aztán előadom a sztori többi részletét, neki meg csak egy kérdése van, ami valójában nem is kérdés. Bujkáló mosolya meglep. Min derül vajon?
- Hát... például. Meg mert eddig erről szó se volt, hogy egy férfihoz vonzódjak. Mármint, szerinted D'Abo-n kívül - szövöm bele azért óvatosan az imént tett megfigyeléseit.
- Oké - mozdulok meg kicsit a fotelben, és figyelek. Nemigen gondolkodom közben, tudom, ezeknek a feladatoknak ez a lényege. Bár az is lehet, hogy az égvilágon nincsen semmi lényegük, csak szórakoztató elfoglaltság. Mindenesetre, nem agyalom túl.
- Pénz, segg, szex - válaszolom gondolkodás nélkül, majd kérdőn tekintek rá. - Nos, mi a diagnózis? Köcsög vagyok?
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres   Today at 23:17

Vissza az elejére Go down
 

Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fóbiák, szorongások és más lelki betegségek - Skouris & Ayres

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-