Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 apás nap? - daryl & gwen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: apás nap? - daryl & gwen   Hétf. Jan. 21 2013, 21:19


Alig értem haza a munkából, a nővérem azzal fogadott, hogy rohannia kell a szerkesztőségbe valami megbeszélésre és már így is késésben van. Tudom, hogy sosem mondaná vagy panaszkodna, de azért rendre érezteti, hogy mindez miattam és a kicsi fiam miatt történik.
Pedig ha tudná, hogy lassan Daryl befut, hogy elvigye a parkba meglesni a korizókat... (Legalábbis, reményeim szerint csak nézik őket és nem azzal jön haza lelkemnek magzata, hogy korcsolya volt a lábán.)
Minden esetre Beth lelépett, a nagyfiú pedig épp lelkesen meséli a napját, hogy mi történt vele az oviban, szóval figyelmesen hallgatom, miközben lehámozom magamról a sálat, majd a kabát is fogasra kerül és jöhetnek a csizmák...
Persze, még a felénél se járok a műveletnek, mikor a gyerek közli, hogy éhes és elvágtázik a konyhába, amint kicsikarta belőlem, hogy van még a kedvenc müzlijéből. A következő pillanatban megadó szusszanással adja meg magát a csizma cipzárja, szóval semmi sem tart vissza, hogy utána eredjek, mielőtt még kárt tenne magában, de ekkor megszólal a csengő.
Vagy a tesóm hagyott itthon valamit, vagy Daryl máris megérkezett... mást nem várok, szóval kedvesnek szánt mosollyal nyitok ajtót. Nem hat túl őszintének, mikor realizálom, hogy az egykori barátom, gyermekem vér szerinti apja áll a küszöbön.
- Szia. M-mindjárt összekészítem a nagyfiút, csak most estem haza a munkából. - szusszanok megadóan, majd kijjebb tárom a bejárati ajtót.
- Gyere be addig nyugodtan... - ilyen se sűrűn fordult még elő, hogy lazán beljebb invitáljam, de szükség nagy úr.
- Kicsim! Itt van apa! - kiabálok a konyha felé, ahonnét egy lelkes "Apaaa!" (csata)kiáltás hangzik fel erre válaszul.

_________________
There’s a little bit of devil in her angel eyes
She’s a little bit of heaven with a wild side

(link)
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: apás nap? - daryl & gwen   Hétf. Jan. 21 2013, 22:59

Végre eljött az én nagy napom. Apás nap...
Tudom, hogy nem én vagyok az apák gyöngye, és bőven van mit pótolnom, hiszen az egészbe csak nemrég kóstoltam bele igazán, eddig mindent sehogy vagy csak távolról csináltam. Főként sehogy. És ettől szörnyen érzem magam, főként most, hogy látom, mennyi mindent hagytam ki az elmúlt években. A gyerkőc... a kisfiam (milyen furcsa így neveznem őt, pedig igaz!) csodálatos, eleven és szeretni való. Minden percét élvezem az együtt töltött időnek.
Most is kellemes kis délutánt tervezek vele...
Boldog vagyok, ahogy a ház felé kajtatok, és csak akkor lassítom le a lépteimet, amikor meglátom Gwen nővérét. Eszembe sincs összefutni vele. Gyűlöl. Gyűlöl a kezdetektől fogva. Már akkor is így érzett irántam, amikor még csak barátok voltunk Gwennel, de a dolog csak rosszabb lett, amikor...
Nem engedem, hogy ez elrontsa a kedvemet. Megvárom, míg elrobog, aztán már meg is környékezem a lakást. Becsengetek. Nem kell sokat várnom, hogy nyíljon az ajtó. Gwen áll ott, arcán félszeg mosoly, látszik, hogy nemrég érhetett ő is haza...
-Szia- próbálkozom én is egy mosollyal, de a régi veszekedéseink íze még mindig nyomja a szívem, ezért nem tudok teljesen felszabadult lenni- Rosszkor jöttem?
Fáradtnak tűnik, de most is nagyon szép. Sóhajt, és beljebb invitál, de már alig foglalkozik velem, rögtön Dominic után kiabál.
Beljebb lépek, de nem szívesen megyek be. Ez a nővére lakása, és minden, ami vele kapcsolatos, valahogy ellenérzéseket vált ki belőlem. Meggyőződésem, hogy rajta is múlt, hogy velünk ez történt.... (Vagy csak könnyebb bűnbakot keresni, mint magunkban meglátni a hibát.)
Dominicot meglátva elfeledem minden sérelmem. Felkapom, ahogy felém szalad, és összedörgölöm vele az orrom.
-Szia, nagyfiú, készen állsz a mai kalandra? - Magamhoz ölelem, jó beszívni az illatát, olyan friss, babaszagú... Tiszta és ártatlan és elönt a szeretet.
Segítenék neki az öltözésben, de most is kijelenti, hogy ő már nem pisis, és egyedül is meg tudja csinálni, így csak nézem, ahogy öltözködik. Közben az anyjára lesek. Rám se néz. Pedig ...
-Gwen, hányra hozzam haza? -kérdem tőle szelíden. Annyi mindent szeretnék elmondani neki, de sosem ad rá alkalmat! Kénytelen vagyok úgy beszélni, mintha idegenek volnánk, vagy csak egy babysitter...
Vissza az elejére Go down
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: Re: apás nap? - daryl & gwen   Kedd. Jan. 22 2013, 11:51

A szabadkozása hallatán kiszélesedik a mosolyom és fejcsóválok lemondóan.
- Nem, dehogy! Gyere csak be, tényleg! - invitálom, mert mindössze arról van szó, hogy a kissrác még nyakig a müzlis dobozban lehet, én meg szívem szerint a fürdőt céloznám be, olyan fáradtnak érzem magam.
Ez a pincérnősködés az állandó mosolygással és jópofizással nem épp egy egyszerű meló, akárki akármit is mond nekem róla!
Hangomra Dom ott hagy csapot-papot és rohan is kifelé, az apja karjaiba. Nagyon szereti Darylt és ezt nem is fél éreztetni vele, ahogy szórakozottan fogja közre kis kezeivel a férfi borostás arcát, miközben orraikat összedörgölik.
Valami zavart idegesség lesz úrrá rajtam, mintha én nem is tartoznék ide, bele a kettejük kalandokkal teli kis világába. Mert ez így van. Nem vagyok a része, akármennyire is szívesen mennék el velük ma korizni... a büszkeségem nem engedi, na meg Beth is ki lenne akadva, hogy mégis mi a frászt művelek. Ehh.
Felkacagok csengőn, halkan arra, ahogy a kisember rendre utasítja az apját az öltözködéssel kapcsolatban. Hihetetlen, hogy tegnap még csak vigyorogva lesett a pólyából, ma meg már iskolába jár és legalább olyan önérzetes, mintha nem is hat, hanem tizenkettő lenne.
- Hogy? - kapom tekintetem a férfi felé kissé értetlenül. Kell némi átfutási idő a kérdésnek, mire felfogom.
- Legkésőbb hétre. Holnap iskola van neki. - Erre persze a gyerek felháborodottan közli, hogy ő kérem nagyfiú és fent bír lenni sokáig is, az iskola pedig másodlagos. Jót mosolygok a dolgon, de tekintetem folyton vissza-visszajár Daryl felé.
Meglepő módon pillantásom nem nyársal, nem üzeni azt, hogy "Mikor húzol már el?!" Egyszerűen csak... érdeklődő, mintha azt lesné, miben változott a pasas az elmúlt időben. Talán a fáradtság teszi, hogy ilyen nosztalgikus hangulatban vagyok.
Dominic pörög helyettem is, épp eszébe jut az új matchbox, amit kapott - fel is rohan (nagy örömömre cipőstől) az emeletre, hogy megkeresse, hisz nem létezik, hogy nem mutatja meg apának a csodaverdát!
- Vigyázz rá, jó? - szusszanok zavartan, mikor kettesben maradunk Daryllel. Feszült csend, fantasztikus! Már csak ez kellett a mai napomhoz.

_________________
There’s a little bit of devil in her angel eyes
She’s a little bit of heaven with a wild side

(link)
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: apás nap? - daryl & gwen   Kedd. Jan. 22 2013, 13:54

Amíg az ajtóban állunk és várunk Dominic felbukkanására, nem tudom nem megnézni újra Gwent. Fáradtnak tűnik, de még így is sugárzóan szép. Az alakja előnyösen változott, jót
tett neki a terhesség és a szülés, mert a kislányos alakját felváltotta egy nőiesebb vonal. A csípője szélesebb lett, a melle kissé teltebb és szó ami szó, így még szexisebb, mint amikor csak udvaroltam neki. De akkor még szinte gyerekek voltunk...
Nincs időm nosztalgiázni, Dominic úgy szalad, mintha felhúzták volna, és már repül is a karjaim közé. Megölelem és közben be kell csuknom a szemem. Magamba akarok szívni minden másodpercet amit a manócskával tölthetek.
Nem igazán hagyja, hogy sokáig becézgessem, a legutóbb azt mondta "apa, ez vér ciki", de azt észrevettem már, hogy ha senki sem lát bennünket, szívesebben ölel ő is. Hiába, iskolás lett, nem csak a kosz ragad rá a suliban, hanem a "nagyfiús" butaságok is. Remélem, majd kinövi, vagy... Vagy nagyobb befolyással leszünk majd rá.
Ahogy öltözködni kezd, -mert a segítségemből nem kér, természetesen- újra az anyjára lesek. A nevetése éppen olyan csengő és könnyed, mint régen. Bár többször hallanám nevetni! De úgy tűnik, most is vibrál köztünk a levegő. Nem nagyon piszkálom. Biztos ugyanúgy gyűlöl, ahogy a nővére. Eszemben sincs olajat önteni a tűzre. Inkább hallgatok. Már azért is hálás vagyok, hogy megengedi, hogy kapcsolatot tartsak Domival. Nem is figyel rám (vagy csak tényleg ennyire fáradt?), mert a kérdésemre is megkésve felel.
- Rendben. Pontban hétkor itt leszünk. - kurtán bólintok. Dominicnak persze ezt is kommentálnia kell, és magamban jót nevetek, ahogy csinálja. Azt hiszem, meg kell beszélnem vele ezt a dolgot. Fontos, hogy tudja, a mama jót akar neki, és azért kell korán ágyban lennie, hogy másnap ne legyen álmos. Aztán hülye módon az jut eszembe, bárcsak én dughatnám ágyba, én olvashatnám neki az esti mesét, én adhatnék neki jóéjt-puszit... Ettől talán szentimentális vagyok? Ha így van sem érdekel.
Már lassanként indulhatnánk, amikor Dominak eszébe jut valami és elcsattog a lakásban. Mint a szélvész, fel az emeletre, és az anyja sóhajából látom, hogy ebből megint galiba lesz... A cipő nyomot hagyott a padlón.
Fáradtan szól hozzám és talán valami más is van a hangjában, de ezzel most nem akarok foglalkozni. Vitatkozni semmi kedvem. Mindenre rábólintok, amit mond, amit kér. Bár feleslegesnek érzem szavait, megértem, miért mondja. Én nagyon rossz gyerek voltam. Legszívesebben megsimítanám az arcát, kihúzva belőle azt a kósza tincset, ami mindig az arcába hullik, ezzel nyugtatva őt, de nem teszem. Félek, hogy sebeket tépnék fel benne, magamban. Ennek semmi értelme.
-Ígérem, jók leszünk- ahogy elhagyják a szavak a számat, rögtön fejbe verném magam. Mekkora baromság! Na mindegy. Társalgásban még fejlődnöm kell, ha Gwennel vagyok. Vagy a nővérével Mellette szóhoz sem jutnék, állandóan csak a szája járna...
Végre megjelenik Dominic, már nagyon viszketett a talpam, hogy elhagyhassam ezt az idegesítő helyet, és egy kis autó van a kezében.
-Tüzetesebben meg fogom nézni, de most induljunk, jó? - és megborzolom a selymes haját.- Hé, hé, hé... Várj csak! Valamit elfelejtettél!- szólok rá, amikor már az ajtókilinccsel babrál. Ő pedig ártatlanul néz hátra és kissé vádlón, mintha csak nem én sürgettem volna az előbb. Leguggolok hozzá, megfogom a kezét és halkan súgom neki:
-Köszönj el a mamától...
Vissza az elejére Go down
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: Re: apás nap? - daryl & gwen   Szomb. Jan. 26 2013, 11:09

Amikor Dominic elkezdi ecsetelni, hogy ő már kérem bizony nagyfiú, fejcsóválok és az apjára sandítok. Pillantásomban valami olyasféle kifejezés ül: " A te fiad, le se tagadhatnánk!" - Hisz ő volt a lázadó, minden buliban benne levő srác anno, én meg apáék jó kislánya. Mint valami klasszikusan induló szerelmetes tiniregényben, komolyan mondom... aztán a vége nem épp boldogan, amíg meg nem-esre sikeredett.
Bánom? Nehéz azt mondani, hogy nem, főleg, mikor Daryl ilyen elérhető közelségben áll mellettem.
Gyerekek voltunk. Én be voltam rezelve és talán ő is, ahogy azt állította, mikor először felbukkant, hogy szeretné látni a fiát. Ennek ellenére nem tudom, tudnék e adni számára egy második esélyt.
Én változtam. Talán ő is... Talán már nem is lennénk képesek megmaradni hosszabb távon egymás mellett, annyira nem tudunk semmit egymásról és az életről, amit élünk.
Ez a férfi mellettem már nem az a srác, akit én ismertem. De azt hiszem... talán... képes lennék egy esélyt adni annak a srácnak az emlékeimben, hogy megismerjem, hogyan lett ezzé az emberré, aki.
Az ígéretre, ami elhagyja ajkait, szélesen elmosolyodom.
Aztán jön vissza a kölyök, a maga életteli elevenségével roncsolva bele a haldokló, kínos helyzetbe, ami valahogy fennáll mindig, mikor kettesben maradunk Daryllel. Ez most már örökké így marad vajon?
Kicsi kincsem viharozna is ki az ajtón, de az apja visszafordítja, én pedig szelíd, anyai mosollyal tárom szét kissé karjaimat, hogy a lábaimhoz, hasamhoz csapódó kis testet magamhoz öleljem.
Aprót szusszanok, majd elengedve leguggolok elé, hogy fejünk szintben legyen és szemeibe pillanthassak.
- Aztán vigyázni apára, oké? - szélesedik ki játékosan mosolyom. Hagy érezze, hogy micsoda fontos feladatot bízok rá, és nem fordítva van a helyzet. Talán kevésbé viselkedik majd hisztisen ennek fényében.
Felegyenesedem a kisfiam ígérete után, ő meg már újra az ajtónál.
- Akkor hétre. És Daryl... - talán mondanék még mást is, hisz annyi mindent tudnék, de végül csak akképp fejezem be a mondatot, mint szinte mindig:
- Érezzétek jól magatokat!

_________________
There’s a little bit of devil in her angel eyes
She’s a little bit of heaven with a wild side

(link)
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: apás nap? - daryl & gwen   Szomb. Jan. 26 2013, 14:34

Amikor Dominic közelébe kerülök, mindig bűntudat kínoz, hogy kihagytam a legfontosabb gyermekéveket. Megmondom őszintén, én nem akartam ezt a gyereket. Totál kétsége ejtett, amikor Gwen közölte velem a hírt, hogy kisbabát vár, és szeretné megtartani.
Én... Totál bepánikoltam. Végre leérettségiztem, felvettek az egyetemre. Tanulni akartam, nem apa lenni! Gwen tündér volt, édes, imádni való... De el sem tudtam képzelni anyaként. Hittem, hogy meggondolja magát, vagy ha nem ő, a szülei rábeszélik, hogy... Bele sem akarok gondolni, mire akartam rávenni.
Azt most sem tudom, hogy ő ezt a szüleivel (és a nővérével) hogyan rendezte le, miképp vette rá őket, hogy megtarthassa méhe gyümölcsét, hiszen még én is magára hagytam... De most őszintén örülök, hogy van egy fiam. Hogy ilyen fiam van.
Nem tudom, mikor szerettem bele. Amikor még csak leskelődtem utánuk a parkban, vagy amikor az első lépéseit láttam? Vagy amikor egyszer felém integetett, azt sem tudva, ki vagyok, széles mosollyal? Egyszer az egyik baby-siterrel szóba is elegyedtem, csak azért, hogy a közelébe lehessek... Őrült vagyok, tudom. De akkor született meg az elhatározás, hogy én ennek a gyereknek igazán az apja akarok lenni... Csak a dolog nem ment olyan simán, ahogy elképzeltem.
Nos, a múlt sérelmeit nem érdemes felhánytorgatni. A lényeg, hogy most itt vagyok, hogy együtt lehetünk, hogy ha havonta csak egyszer, de láthatom... Enyém lehet. Szerethetem.
Pillanatok alatt játszódnak le bennem a gondolatok, miközben Domira várunk. Gwen fáradtan, én tele energiával, és eszemben sincs semmit elrontani, amit eddig nagy nehezen felépítettem, úgyhogy inkább hallgatok. Néha meggondolatlanul butaságokat mondok, és az csak veszekedés forrása lehet. Olyan közhelyes dolgokat mondunk egymásnak, hogy szinte fáj. Fáj, hogy nem tudok nyitottabb lenni előtte, nem tudok könnyedén beszélgetni, de még ránézni sem felszabadultan... Mert félek a sebektől.
Dominic azonban most is megoldja a helyzetet, villámgyorsan közlekedik, már indulna is, úgy kell visszafogni, hogy ne felejtsen el köszönni...
Visszarohan, megöleli az anyját, én pedig csak nézem őket, milyen helyesek... Megmosolyogtat, ahogy Domihoz beszél, de persze, értem, miért így fogalmaz. Dominic már nagy fiú, nem őrá kell vigyázni... Én meg... Gwen talán valóban azt hiszi, ugyanolyan felelőtlen vagyok, mint régen?
Aztán felém néz, csak egy pillantás, mintha mégis sokkal több van benne... Vagy csak én szeretném ezt hinni, de megint csak egy jókívánság, akár a szomszédnak is szólhatna vagy akár egy idegennek is...
-Úgy lesz!- biccentek felé, és ahogy Dominic kilép az ajtón, én még visszanézek Gwenre- Köszönöm- mondom neki most is, ahogy mindig is szoktam. És tűnjék bármilyen sablonosnak, ebben a szóban benne van a szívem is. Hálás vagyok neki a lehetőségért...
...
Dominikkal ma a parkba megyünk, azt mondja, szívesen megnézi a nagyokat, ahogy korcsolyáznak. A tudatom mélyén kis hang figyelmeztet, a dolog nem lesz ennyire egyszerű, de azért bele megyek, legyen, ahogy a fiam akarja, ez mégiscsak az ő napja. Ahogy sejtem, nem úszom meg, kérlelni kezd, hogy korizzunk, bár nagyon is jól tudja, hogy mi az anyukája véleménye a dologról. Ő köti az ebet a karóhoz, egyre erőszakosabban, néha már toppant is, bármilyen érvet hozok fel neki, miért nem engedhetek a kérésének. Végül az ölembe vonom, és a szemébe nézve beszélni kezdek hozzá.
-Na, akkor most beszéljünk egymással, mint férfi a férfival...- felveszem vele a szemkontaktust, mert tudatni akarom, komolyan beszélek, nem viccelek, ahogy gyakran szoktam- Tudod, ezt mikor mondják?
Megrázza a fejét, én meg elmondom neki, így csak akkor kezdünk beszélgetést, ha valami nagyon fontos dologról van szó, és komolyan akarunk valakivel beszélni, ill. azt szeretnénk, hogy komolyan vegyenek bennünket.
-Ha így beszélsz valakivel, fontos, hogy a szemébe nézz. Akkor biztosan tudni fogja, hogy amit mondasz, azt komolyan gondolod. Érted?
Ő bólint, én meg folytatom.
- Mami nem örülne, ha korcsolyáznánk. Azt mondta, most még nem engedheti meg, mert kicsi vagy..
Már tiltakozna, de az ujjamat gyengéden a szájára teszem.
-Figyelj egy kicsit.... Van egy ötletem...- És elmondom neki, hogy a mama szerint az elegendő alvás hamar nagyfiút csinál a kicsiből. Így tehát, ha megígérné, hogy minden nap ágyba bújik az általa megadott időben, esetleg a mama is ráállna, hogy engedje korizni, hiszen az ő kicsi fiából szófogadó nagyfiú lett...
Sosem akartam kijátszani Domit Gwen ellen. Nekem sem esne jól, ha ez megtörténne. Arra törekszem, hogy kiegyensúlyozott életük lehessen, és ezt igyekszem a lehető legtöbb módon elősegíteni. Vannak tervek a fejemben, hogyan is miképp vehetnék le terheket Gwen válláról, és ezzel párhuzamosan én hogyan tölthetnék több időt a gyerekkel, de... Még nem állok teljesen készen, hogy minden álmom valóra váltsam. Szóval... apró lépésekkel kell bevennem a várat.
Dominik viszont fejben valóban nagyfiú, mert megérti, amit mondok neki, sőt, vissza is kérdez, jól érti-e. Én pedig mosolyogva bólintok, kócolom meg a haját, és adok neki puszit.
-Majd szólj, hogy ráállt-e az alkura. Első dolgom lesz, hogy veszek egy-egy korit magunknak...- nevetek rá. Gwen nagyon rendes lány. Ha valamit megígér, be is tartja. És ha Domival sikerül megegyezniük... Mindannyian jól járunk, azt hiszem.
...
Félelmetesen gyorsan telik az idő. A korisokat megunva sétálunk még a parkban. Domi beáll a nagyok közé focizni, de arra is hamar ráun, mert a nagyok gyorsan kicselezik. Hintázunk, csúszkál egy kicsit... és már indulni kell hazafelé... Hét előtt néhány perccel csengetünk be az ajtón, és imádkozom, Gwen nyisson ajtót, ne a nővére. Imáim meghallgatásra találnak, az ajtóba ő áll, illatosan, frissen, üdén.
-Minden rendben volt...- mondom neki a ki nem mondott kérdésre. Legközelebb talán már ennyi sem kell, elég lesz egy mosoly, abból is érteni fogja, nem volt semmi zűr. Domi pedig köszönés helyett rögtön belevág a témába: "Mami, gyere csak ide, mert most beszélnem kell veled, mint férfi a férfival..." Én majdnem felnevetek, de aztán még időben vissza fogom magam. Lám, milyen fontos az a korcsolya!
Integetek nekik, de Domi nem is látja, Gwen arcát fogja két kézzel és fordítja maga felé, hogy ő is rá bámuljon, miközben lehúzza róla a cipőt. Halkan csukom be magam mögött az ajtót. Mosoly van az arcomon. Reménykedem, hogy Dominak nem csak a kérése fog eszébe jutni, hanem az is, mit ajánl cserébe. Holnap talán majd beugrom Gwenhez és megkérdezem, miben is állapodtak meg. Imádom a kiskölyköt. És Gwent is szeretem... éppen Dominic által és miatt.
Vissza az elejére Go down
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: Re: apás nap? - daryl & gwen   Kedd. Jan. 29 2013, 11:24

Ahogy elköszönök tőlük és az ajtó bezárul, mázsás súlyként zuhan rám, vállaimra a nap minden nyűgje és gondja.
Hiába a kedvezményes tanrend, a beadandók nekem is beadandók, miként a próbák alól sem húzhatom ki magam, s vizsgáznom is kell. Erre rájön a kávézóban eltöltött idő... a sok válogatós vendég mellett most vettek fel egy új pincérlányt is, aki szegényem eléggé hebrencs. Még bele kell szoknia a dolgokba, de Monique-kal igyekszünk segíteni neki mindenben, hisz mégse rúgassa már ki magát az első héten, ha nem muszáj!
Elmondása szerint tandíjra kell neki is a pénz... Éljen Amerika, a lehetőségek gyönyörben és kincsekben úszó földrésze! De komolyan.
Felteszek egy kávét főni, majd a fürdőt célzom meg az emeleten. Ruháimat ráérős lassúsággal vetem le és száműzöm a szennyestartóba, majd beállok a kellemezen zubogó vízsugarak alá.
Darylt még nem is említettem a mai nap kapcsán! Akármennyire tagadnám, azért ő is rendszeres fejtörést okoz nekem. Szerencsére a gyereknek kevésbé, de kicsi kincsem még vajmi keveset érzékel a világból szerencsére. Tudja, hogy ő az apja, elfogadja ezt és rajongásig imádja a pasast, ellenben az eddigi barátaimmal, akik felé bizalmatlanul fordult szinte mindig. És ez épp elég. Nem kell tudnia arról, hogy milyen csúnyán összevesztünk, nem is egyszer, s hogy lelécelt az apja, mikor közöltem, nem akarok ideje előtt véget vetni a fiam életének.
Ez csupán a kettőnk dolga.
Oké, valahol a szüleinkké is, de hogy Beth, a nővérem minek szól bele, azt már igazán nem értem... Ahogy azt sem, hogy én miért hagyom. Túl sokat köszönhetek neki, lehet, amint összejön a pénz, nézek egy külön kis lakást kettőnknek és nem leszünk a terhére, élhet végre ő is egy kicsit... A munka mellett nem sűrűn jár el pasizni, szórakozni úgysem, igazán rá férne már, hogy nagytestvér helyett dolgozó, szexis fiatal nő legyen.
Gondolataim közben kezeim, testem szinte automatikusan mozdul, még hajat is mosok, bár ezt sikerül csak akkor realizálnom, mikor a törölközőt magam köré csavarva csavarom ki hajamból is a vizet.
Melegítőnacit és pólót veszek fel, elvégre azok az idők jócskán elmúltak, hogy pizsiben, vagy épp egy szál pólóban és bugyiban flangáljak Daryl előtt. Na meg a gyereket sem kellene megállítani a fejlődésben.
...
Az érkezőket már a konyhában várom, kávét kortyolgatva és komplett kis vacsorával, már ami a fiamat illeti.
A csengő hangjára felpattanok és nővéremet beelőzve nyitok ajtót.
- Sziasztok! - kérdeznék, de Daryl beelőz, én pedig szelíd mosollyal biccentek. A kicsi fiam meg vonszolna befelé, ám én azért még vetek egy elköszönő, búcsúzó pillantást az expasimra. Valami olyasmit is leolvashat ajkaimról, hogy "Köszönöm." - Köszönöm, hogy érdekli a fia mégis, hogy kicsit elszabadulhattam ma a nyüzsgő feladatok elől, meg úgy egyáltalán... minden esetre az anyu vs. fia koris téma eredményét már csak a legközelebbi találkakor tudhatja meg.

// Köszi! *-* //

_________________
There’s a little bit of devil in her angel eyes
She’s a little bit of heaven with a wild side

(link)
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: apás nap? - daryl & gwen   Today at 12:53

Vissza az elejére Go down
 

apás nap? - daryl & gwen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» the night is dark and full of... - Lio & Gwen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-