Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Kedd. Okt. 22 2013, 19:56


It's a quarter after one, I'm all alone and I need you now.
Said I wouldn't call but I've lost all control and I need you now.
Nem kívánom senkinek azt az érzést, amit ma délután kellett átélnem. Egyetlen szülőnek, barátnak, rokonnak sem, de komolyan!
Történt ugyanis, hogy épp megérkeztem a kávézóba, mikor hívást kaptam. A kórházból telefonáltak, hogy Dominicot épp az előbb vitték be, én meg hirtelen leblokkoltam és fogalmam sem volt, mit is kellene most tennem. Bemenni hozzá, persze, ez nem volt kérdés, de...
Szerencsére Valerie gyorsan észhez térített és hívott egy taxit, mondva, majd behívja Tracy-t a helyemre, aztán visszaadom neki a dolgot, de most ne ezzel foglalkozzak, hanem vegyem le azt a kötényt és takarodjak a fiam mellé a kórházba! - Azt hiszem, nem lehetek elég hálás ennek a lánynak a talpraesettségéért.

A taxi ajtaját szinte kivágom, visszajárót nem várva nyomom a bankókat a sofőr kezébe, majd viharzok befelé, kétszer is nekifutva az információs pultnál ülő nővérkének való magyarázatnak, hogy miért is vagyok itt. Dominic Brooke, igen. A fiam, igen. Nem, nem Mrs. Brooke vagyok, hanem Hartfield, de mindez lényegtelen, csak mondja már meg, hol van a kicsi és mi történt vele!
A kétségbeesés összes fázisán végigrobogva jutok fel a negyedikre, ahol már jóval tájékozottabb a nővérke - próbál is megnyugtatni - aki a 4.35-ös teremhez vezet.
Hallom a hangját a fiamnak már a folyosóról. Ez jó jel ugye? Annak kell lennie, a riadtság és félelem ellenére is, amit érzek felőle. Belépek és találkozik a pillantásunk. Megörül, nekem pedig mázsás súlyok szaladnak le a vállaimról, ahogy közelebb lépek...
Mindez csak addig tart, míg a következő pillanatban be nem lép az orvos azzal az átlátszóan aggodalmas képpel. Akkor már sejtem, nem jó hír hozója. Azt mondja, műteni kell Domi karját és ezt meg is teszik tíz percen belül, mert akad szabad műtő, csak alá kell írnom a papírokat. És én aláírom őket...

Idegesen járkálok a szobában. Még csak öt perc telt el, de nekem az örökkévalóság. Rutinműtét. Ne aggódjon anyuka... Már hogy a fenébe ne aggódnék, mikor úgy megijedtem és azóta se sikerült lehiggadnom!? A fejemben újra és újra ott neszezik annak a hívásnak a szövege. "Miss Hartfield? A megyei kórházból hívom, a fiáról lenne szó..."
A fiamról.
Idegesen huppanok le az ágy melletti székre és kapok a táskám után, hogy előkotorjam a telefonomat, majd kikeressem Daryl számát.
A szívem szinte a torkomban dobog, ahogy tárcsázok és hallom, kicseng. Majd jön a hangja, mely érdeklődőn csendül. Jó kedve van, érezni még így is, készüléken át.
- Szia. Daryl én... - Magamat is meglepem, milyen elveszetten csendül a hangom a készülékben. - Dominic eltörte a karját az iskolában. A kórházban vagyunk és most operálják. Túl nagy kérés lenne, hogy idegyere? - Bukik ki belőlem mindaz, amit igazán szeretnék, azon túl, hogy tudjon róla, mi történt a kis sráccal. Hiszen az ő fia is, ugyanannyira, mint az enyém. Szükségem van valakire jelen pillanatban. Valakire, aki átérzi mindazt, amin keresztülmegyek.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Szer. Okt. 23 2013, 19:25

Azt mondhatom, jó napom van, az üzlet is egyre jobban virágzik, az új ötletek kifizetődtek, a vendégeink elégedettek, a kiszolgálás gyors, az étel kitűnő... Az elmúlt hónap nem várt bevételt hozott, és mindjárt prémiumot is osztottam az alkalmazottaim között, hogy továbbra is ösztönözzem őket a kiváló munkára. Az új fiú is hamarosan kezd, némi tehert levéve a többiek válláról.
A magánéletem is jól alakul. Izzie pörgése jó hatással volt rá, én is felpörögtem, az életet kevésbé sötéten látom, mint korábban. Gyakran mozdulunk ki otthonról, és többnyire velünk van Domi is. Örömmel látom, hogy elfogadta a kapcsolatunkat, boldognak tűnik ő is. Izzie néha elviszi egy másik kislányhoz, akire vigyáz, és úgy tűnik, jól összebarátkoztak, mert szívesen jár oda.
Éppen melóban vagyok, amikor csörren a telefon, és már a csengőhangból tudom, hogy Gwen az. Biztos a hétvégét akarja megbeszélni, pontosítani. Vidáman hallozok a kagylóba, de rögtön össze is rezzenek, olyan fura a hangja.
Egy pillanat, máris eljut az agyamig, mit mondott. Dominic eltörte a karját. Kórházban vannak, műtik. Egy pillanat. Műtik? Törést gipszelni kellene...
- Megyei? - aztán átgondolom, és meg sem várva a választ, bólintok. Csak az lehet. A biztosítás, Gwen anyagi körülményei...Nem hiszem, hogy többre futná. - Indulok!
Máris komoly vagyok, elkapom SoRa-t, és rábízom a boltot, és csak annyit közlök vele, majd jövök. SoRa mindent nagyon a szívére vesz, nem akarom, hogy jobban megijedjen Domi miatt, mint amennyire szükséges. És én sem tudok túl sokat.
Röpülök a kórházba. Taxit fogtam, mert túl ideges vagyok most vezetni. Azon gondolkodom, mi történhetett, ami miatt műteni kell... Talán nem egyszerű törésről van szó? Mi a francot csináltak a gyerekek a suliban?
Az ambulancián Lídiába futok bele (ez a nő mindig itt van?), és ő segít, hogy hova kell mennem...
Negyedik emelet, a szobaszám is megvan, és amikor meglátom Gwen könnyes szemét, azonnal odasietek hozzá. Meg kell öleljem. Olyan erős a késztetés, hogy nem gondolkodom rajta, csak teszem, és el sem engedem, amíg jelét nem adja, hogy kibontakozna az ölelésből.
- Gyere, ülj le, mondd el, mi történt! - fogom meg a kezét, húzom a székek felé.
Vissza az elejére Go down
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Kedd. Dec. 10 2013, 20:04

- Igen. - Szinte suttogó a hangom, noha valószínűleg még pillanatnyi nyomoromban is képes lennék jót derülni Daryl hirtelen felbukkanó gondolatain, ha kimondaná azokat. Ha tudná... ijesztő, mennyire eltávolodtunk egymástól, és ezen a gyerek ténye/lénye sem segít.
Így azonban, hogy nem részletezi, mi minden suhan át elméjében, az egyetlen - ám kétségtelenül őszintébb - megnyugvást az a varázsszó adja, amit olyan sietve hadar a telefonba. Biccentek, s kinyomom a készüléket.
Mély lélegzetvétellel rogyok le az ágy melletti székre, mintegy megadóan, s a fehér falakat bámulom. Pont olyan üresek, elveszettek, mint amilyennek én érzem magamat. Üresség... de ezen belül semmi. Se könnyek, se idegesség, se harag, hogy nem vigyáztak eléggé a fiamra az iskolában... Hiszen gyerek! Mind voltunk gyerekek, mind megléptük a magunk őrültségeit. Nekem is tört már kezem-lábam egyaránt és tudom, hogy a tanárok voltak a legkevésbé terhelhetőek érte.
Újabb felszakadó sóhaj és az ajtó kinyílik.
Nem gondolkozom én magam sem, csak felállok és átölelem karjaimmal Daryl-t, megnyugvást várva az ismerős közelségtől, azt kívánva, hogy az ő személye legyen az, ami kitölti ezt az ürességet, ami bennem tátong. Nem tudom mennyi idő, talán percek telnek el így - ölelve őt, arcomat a mellkasába fúrva szívva magamba illatát. Az olaj, a pizza, a finom füstszag mögött - amik az étteremben tartózkodás sajátjai - ott rejlik a régről ismert aroma is. Még mindig ugyan azt a parfümöt használja.
Engedelmesen rogyok vissza a székbe, mikor erre kér és némileg nyugodtabban pillantok fel rá és kezdek bele a mesélésbe. Elmondom, amit az iskolai telefonból megtudtam, hogy mi történt, miért sérült le Domi, valamint részletezem azt is, amit az orvosok mondtak, miért nem elég a gipsz, miért kell műteni.
- ... szóval most várunk. - Szusszanok végül, lezárva az egészet egy újabb szusszanással, hogy erőltetett, de mégis valahol őszinte mosolyfélét küldjek felé.
- Örülök, hogy itt vagy. - Vallok, s kezemet felé nyújtom, remélve, hogy ő is adja mellé a sajátját.

// Bocsánat a késésért, bár legalább így beérjük magunkat időben, hiszen úgyis későbbre szeretted volna ezt a játékot! Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Kedd. Dec. 10 2013, 21:52

Kétség sem fér hozzá, és soha nem is próbáltam tagadni, hogy a legbelső körben, a szívemhez legközelebb álló emberekért az életem is odaadnám. Nem sok ember létezik ilyen, de azért akad: Lio, Gwen, Domi... Így amikor az a hír ér, hogy a fiamat baleset érte, habozás nélkül rohanok hozzá. Az élete(m) nem forog veszélyben, de az ügyet éppen olyan sürgetőnek érzem, mintha arról lenne szó.
Nem is teszek fel felesleges kérdéseket. Gwen ott van, és ha valamire nem tud válaszolni, majd válaszol az orvos, és reményeim szerint maga Domi is... Nagyon bízom abban, hogy a kartörésnél súlyosabb dolog nem esett meg vele. Az anyja biztos mondta volna, hogy ne érjen felkészületlenül.
Ahogy a taxi a kórházba visz, már tisztábban tudok gondolkodni, és talán önmagamnak megnyugtató válaszokat keresek arra a kérdésre, miért is kell Domi kezét műteni, ha egyszerűen csak egy törésről van szó. Lio jut eszembe és a lába, azt is operálni kellett, mert a csontok elmozdultak egymástól, és előbb össze kellett illeszteni, hogy helyesen (jól?) forrjanak össze. Most is erről lehet szó. Ugye?
Lídia igazít útba, rohanok felfelé, még a liftet sem várom meg, így zakatol a szívem, amikor benyitok a megadott szobába, de egyenlőre csak Gwen van ott, Domi sehol. Megölelem a fiam anyját, ahogy feláll az üdvözlésemre (?), és ahogy hozzám bújik, szótlanul, az arcát a mellkasomba fúrva, megint egyfajta fájdalom szorítja össze a mellkasomat, és ezt most nem a Domi miatti aggodalom generálja. Igyekszem erősnek látszani, és amikor enged az ölelésből, kézen fogva húzom a székek felé, hogy leüljünk és elmondhassa, mi történt, hogy állunk most.
Nagyjából azt mondja el, amit a taxiban kigondoltam: elmozdult a tört csont két vége egymástól, és azt kell összeszegecselni. Nem olyan nagy a gáz. Rutinműtét. Szokásos orvosi szlogenek. Mennyit hallottam ezt Lioval kapcsolatban is!
Várni. Igen, ez az egyetlen, amit most tehetünk, többet csak a műtét után tudunk meg. Gwen szusszan egyet, és még valami mosolyfélére is futja, ahogy a kezét nyújtja felém. (Azt sem tudom, mikor engedtem el.)
- Itt a helyem- mondom neki kissé szigorúan, hisz egyértelmű, hogy jövök, ha hív. Aztán máris finomítok a hangomon, hiszen hívhatott volna bárki mást is: a nővérét, a szüleit, a barátját...- Köszönöm, hogy nekem szóltál...- finoman megszorítom a kezét. Olyan hideg!
- Fázol? - bár ennek oka lehet az idegesség, hogy kihűlnek a végtagok (vagy a félelemé? Már nem is tudom) - Innál valamit? Hozzak egy kávét, forró csokit, teát...?- Aggódva nézek rá. Olyan magányosnak tűnt! De lehet csak a Domi miatti aggodalom sápasztotta le annyira az arcát. Most jobb színben látom. De egy üdítő nekem is jól esne. Teljesen kiszáradt a szám. Emlékek rohannak meg és ez egyszerre tölt el melegséggel és szorongással. Fura, de mellette megint 18 éves kamasznak érzem magam.
Vissza az elejére Go down
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Hétf. Feb. 03 2014, 12:13

- Ugyan... ki mást hívtam volna? - Jelenik meg apró mosoly ajkaim szegletében. Ő itt van a városban, ráadásul Domi az ő fia is. A fiunk. Ösztönből jövő reakció volt számomra, hogy őt tárcsáztam éppen ezért és nem mást.
Kérdésére kissé elkerekedik a tekintetem értetlenül, hogy aztán fejcsóválva simítsak szabad kezemmel a vállamra.
- Nem, biztos csak a sietség és az idegesség teszi. - Szusszanok, kérdései pedig akaratlanul is mosolyt csalnak képemre. Változott ő is, sokat, akárcsak én. Talán főleg az utóbbi időben érzékelhető ez...
- Nem kérek semmit, köszönöm, majd... kimegyek, ha kell. A filmekben úgyis mindig azt mondják, jót tesz a kávéautomata meglátogatása kórházi jelenetekben. - Erőtlen nevetésen rövid, gyorsan elhaló, ahogy helyet foglalok nem engedve el a kezét, mintegy lehúzva őt finoman a mellettem levő székre.
- Csak mesélj valamit! Valami teljesen másról. - Kérem felé tekintve csokoládészín pillantásommal. - Mi újság a pizzázóval mostanság? Hogy van Izzie?
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Hétf. Feb. 03 2014, 13:06

Gwennel találkozni, itt, a kórházban nem éppen felemelő élmény, de erről nem az ő személye tehet. Melyik az az épeszű ember, aki szereti a kórházakat? Én semmi esetre sem. Fél év telt el Lio balesete óta, és akkoriban túl sok időt töltöttem itt. Nem szeretem a kórház szagát, a közegét, a hangulatát. Akkor sem tetszik, ha egyébként a kiszolgáló személyzettel nincs bajom. Szóval, nem mondhatom, hogy szívesen jövök ide, de nem mondok nemet. Mindig megyek, ha hívnak. És most Gwen hívott.
A kérdésére elgondolkodom. Nem akarok vitázni, vitáztunk már éppen eleget. Bár tudja, hogy hívás nélkül is jöttem volna, ha csak annyit közöl velem, a fiunkkal baleset történt, hiszen az életemben az egyik legfontosabb dolog Dominic. Az apja vagyok, a nap 24 órájában, még ha nem is lehetek ennyit mellette, vagy nem vagyok az anyukája férje. Emlékszem, mennyire vágytam rá, hogy mi újra egy család legyünk. Hogy hozzájuk mehessek haza, hogy őket ölelhessem meg elalvás előtt, vagy mielőtt munkába indulok. De ezekről a dolgokról le kellett mondanom. Az idő halad... és változik, ahogy mi is változunk.
- Nem is tudom...- mondom sután, pedig számtalan válasz létezik: a szülei, a nővére, a barátja... Vajon Domic kedveli? Sosem beszél róla, én meg nem kérdezem.
Megfogjuk egymás kezét, és leülünk, mert úgy tűnik, ő nem kíván inni. Én is félreteszem ebbéli szükségletemet. Úgy érzem, jobb, ha most itt maradok. Szavaira el kell mosolyodnom. Való igaz, a kávéautomata minden kórházas filmben szerepet kap.
- Oké, ahogy akarod.
Zavarban van, de nem értem, miért. A korábbi csilingelő nevetése most száraznak és megtörtnek tűnik. Talán tényleg csak az aggodalom teszi. Így lehet, hiszen arra kér, meséljek valamit. Még Izziet is szóba hozza. A kezem, az ujjaim, amivel eddig a kézfejét önkéntelenül simogattam, megáll egy pillanatra. Most én vagyok zavarban. Miért kéne Izziről beszélnem?
Hirtelen úgy tűnik, mintha minden más, ami független Gwentől és Domitól, egy másik világban, egy másik életben létezne. Nekem most ők ketten a valóság, és minden más csak valami homályzónában létezik. A munkám, a magánéletem... Gondolkodnom kell, hogy beszélni tudjak róla. Nem jönnek gördülékenyen számra a szavak.
- Történt egy s más, mióta utoljára beszéltünk... - fogok aztán neki. Meg kell köszörülnöm a torkom, hiszen olyan száraz a szám, mint a sivatag.- Lio megvette nekem az éttermet, és ezzel egy csomó felelősséget is a nyakamba varrt. Sosem hittem volna, hogy egy vállalkozást vezetni ennyire bonyolult. Könnyebb volt futárnak lenni...- Elmosolyodom. Hol van az már? - A munkán kívül alig van időm... Izziere is- mondom ki sóhajtva. Úgy érzem, nem lenne fair, ha eltitkolnám, hogyan is állunk- Kevés időt töltünk együtt, de... együtt vagyunk. Erre voltál igazán kíváncsi, ugye?- finoman megszorítom a kezét. Lehetett volna másképpen is. Néha apró nüanszokon múlnak nagy dolgok. Ha nem vagyok olyan hülye Gwen szülinapján, talán másképp alakulnak a dolgok? Lehet.
Gwent figyelem. A szép szemeit, a hullámos haját. A szép ívű száját. Eszembe jut, mennyire szerettem megnevettetni. Szerettem a gödröcskéket a szája szögletében. És szerettem a tincseibe belfúrni a kezem. Szerettem az illatát, mindig olyan friss volt és...
- Innom kell valamit. Szomjan halok- mondom váratlanul. Ki kell innen mennem, ki kell szellőztetni a fejem, innom kell... Megőrülök...
Vissza az elejére Go down
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Kedd. Feb. 04 2014, 09:09

Kicsit helyezkedtem ültemben, mintha én is gyerek lennék, akárcsak Domi, s épp most ígértek volna kalandos esti mesét, noha vélhetően ez nem mese lesz, hanem a való élet és jóval komolyabb, felnőttesebb témákat érint - munka, párkapcsolat, miegyéb.
- Azért szereted csinálni? - Firtatom, hiszen ha csak nyűg és teher, akkor felesleges vesződnie vele. Legalábbis szerintem. Inkább keressen akkor mást, a haverja meg - ha tényleg a haverja - megérti majd. Nekem is morogtak ugyan az egyetem kapcsán anyáék, nővérem is, de megértették, hogy az életemben mások a prioritások, mint egy átlagos huszonévesében. Anya vagyok. Ha akarnék, se tudnék egy könnyelmű, hóbortos fiatal felnőtt fejével gondolkozni!
Visszakérdezésén jóval őszintébben nevetek fel.
- Lebuktam! - Fejcsóválok kissé, hogy aztán pontosítsak kissé a benne élő képen: - Egészen egyszerűen csak érdekelt, mi van veletek, hiszen ő olyan rendes lány annak ellenére, amiket pletykáltak róla az egyetemen, te pedig... csak érdekelt, mi a helyzet veled ilyen téren! - Vonok vállat szusszanva, apró mosollyal szorítva vissza finoman a kézfejét, mintha csak valami titkos jel lenne - pedig olyan ösztönösen jön...
- Én is mesélnék, ha kérdeznél. - Jegyzem meg, mintegy mellékesen. De nem kérdez, nyilván, mert egyáltalán nem érdekli az egész. Más pasija/nője után érdeklődni biztos túl csajos elfoglaltság a szemében - valahol tényleg inkább a mi nemünkre jellemző a helyzet, tény és való.
- A folyosó végén láttam két automatát. Kísérjelek ki? - Firtatom, s válaszától függően lehet, megkérem hozzon nekem is valamit, ha inkább azt szeretné, hogy ne tartsak vele.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Kedd. Feb. 04 2014, 12:09

Arra gondolok, Gwen arra használja a beszélgetésünket, hogy elterelje a figyelmét. Ez jó módszer. Nagyon jó. Hiszen ahogy az étteremről és Izziről kezek beszélni, Domi törött karja a háttérbe szorul. Nem mondom, hogy elfelejtem, de nem ég a homloklebenyemben, mint valami jel.
- Ó, persze, azt hiszem, szeretem, bár a nyűgök miatt gyakran nagyon terhes az egész- beszélek az étteremről- Mindig agyalok valamin. Fejlesztem a kiszolgálást, a megrendelést, manapság már nem újdonság, hogy mindent számítógép vezéreljen. Ezen ügyködünk mostanában. Aztán... Gondolkodom, hogy szervezek fiatal előadók számára bemutatkozó estet: főként zenészeket szeretnék hívni... No, nem metál bandákat, de mondjuk gitárszó mellett érdekes lehet az este... És a falak... A falakra képeket szeretnék. Fényképeket, életképeket, pillanatfelvételeket. Ezek mostanában nagyon izgatják a fantáziám, és amikor hazaérek, gyakran jut eszembe, írnom kéne...- Mosolyodom el. Van, ami nem változik. Régen is szerettem írni, csak aztán az egyetem befejezése után... Gwen nővére kicsit betett nekem. De erről nem beszélek. Már minden haragom elmúlt. Átértékeltem a dolgokat, és rájöttem, a csalódottságomat vetítettem ki a lányra. Vállat vonok. Munkáról ennyi?
Kérdez Izzieről is, és én finoman érdeklődöm, ez vajon mennyire érdekli őt. Csak udvarias érdeklődés volt vagy valami más? Nem tagadja, hogy kíváncsi volt. Még a keze rezdülésén is érzem, őszinte. De egy pillanatra megakadt. Én pedig... Vajon mit akart mondani?
- Azt hiszem, jó hatással van rám, Gwen...- mondom neki, és a szemeibe nézek.- Gyakran megnevettet, amikor már azt hiszem, nem is vagyok ilyesmire képes. Amikor fáradt vagyok, tartja bennem a lelket. Ha van időnk, sétálunk, beszélgetünk, mozizunk...- és még nem feküdtünk le egymással, csak majdnem, teszem hozzá gondolatban. Vajon elhinné, ha elmondanám? És meg akarom ezt vele osztani? Számítana valamit, bármit is? Gondolatban már megtettem... Azt hiszem, ez a lényeg.
Nem tagadom, a szívem egy eldugott zugában mindig Gwen marad az első. Szerelmes voltam. Az első lány volt az életemben, és sokáig csak rá vágytam. Most is szép, a nőiessége elragadó, bár még átsejlik a kislányossága. Én látom benne. Valószínűleg mindig is látni fogom... Zavarba jövök az emlékeimtől. Az emlékeinktől.
Ki kell mennem. Inni. Gondolkodni, vagy éppen pont nem azt csinálni. De mielőtt elindulhatnék, felállhatnék, meghallom a szavait.
- Ne felejtsd szavadat és ígéretedet. Kíváncsi vagyok rád- mondom neki félszegen, bár azt hiszem, én nem vagyok ennyire merész, hogy a magánéletére kérdezzek rá. A lehetőség azonban, amit most meglebegtet előtte, visszautasíthatatlan. Komolyan érdekel, mi van vele, miért változtatott az életén, miért nincs már szüksége gyerekcsőszre... Hiszen ezek azt jelentik, jelentős változás van az életében. Na igen, a férfi... Aki mindent meg tud neki adni. Mi lehetne más?
- Inkább maradj, hátha kihozzák Domit. Ne legyen egyedül, amikor kinyitja a szemét-mondom neki kedvesen. Jó indok, igaz is, de most nekem is pár perc magányra lenne szükségem.
-Hozzak neked valamit? - kérdezem, ismét udvariasan, ahogy felállok mellőle. Egy pillanatig a két kezem köré zárom a kezét, aztán finoman elengedem.
Vissza az elejére Go down
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Pént. Feb. 21 2014, 10:41

Akkor Daryl kétségkívül jól gondolja: pontosan ez a célom a dologgal, na meg persze tényleg érdekel, mi van vele. Mégiscsak egy régi ismerős - nem is akár milyen - egy szeletke a múltamból, amit nem szeretnék kitörölni. És ugyan úgy részese a jelenemnek is, hála Dominicnak, szóval... miért is ne foglalkoztatna, hogyan megy a sora?
Megtehetném persze, hogy mástól kérdezek rá, az ő meglátásaikra hagyatkozom, de miért cselekednék így, mikor itt áll velem szemben? Sokkal tisztább is egyébként magától az illetőtől kérdezni meg ilyesmit. Biztosan első kézből lesz az információ és nem mindenféle sületlenséget hordanak össze róla a háta mögött, én meg elhinném azokat...
- Ez mind tök jól hangzik! - szélesedik ki a mosolyom lelkesen, s aztán, mikor azt említi meg, hogy írnia kellene, finoman kissé megszorítom a kezét, mintegy biztató gesztusként szótlanul is. Szavakba nem öntöm a dolgot, mert akkor felajánlanám, hogy szívesen leolvasom és véleményezem az irományokat, mint egykor régen... ám eszembe jut, hogy neki már van más, aki véleményezze azokat. Szóval ezért nem szólok semmit, csak szeretetteljes mosolyt küldök felé, jelezve: támogatom az ötletet.
- Az jó... az... örülök, hogy ilyen jól kijöttök. - Mosolyodom el újfent, immáron kissé kevésbé őszintén, de igyekezve mindezt leplezni. Mázli, hogy Darylre pont most jön rá az automatázhatnék. Véletlen egybeesésnek tudom be, mert a saját keserűségemmel vagyok elfoglalva, nem azzal, hogy felfedezzem rajta a zavartság jeleit.
- Nem futok el, ígérem! - Nevetős a hangom, s nem ellenkezem a maradás ellen, csak kérem, hogy hozzon valami kávét sok cukorral nekem is, ha már felajánlotta.
És várok... magamra maradva a négy fallal, meg a mardosó érzéssel, hogy a fiammal ki tudja mit művelnek, az apja pedig továbblépett végre - nekem miért nem sikerül találnom valakit, aki ha nem is jobb, de legalább olyan érzéseket vált ki belőlem, mint ő egykoron?
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Pént. Feb. 21 2014, 16:43

A körülmények dacára -hogy Domi éppen a műtőben van- egyre felszabadultabban tudunk beszélgetni Gwennel. Azaz, mintha én beszélnék többet, de csak mert olyan kedvesen érdeklődik felőlem, a munkám és a magánéletem iránt. Lehet, tényleg szüksége van arra, hogy tudja, legalább miattam nem kell már aggódnia. Fél éve még teljesen más arcomat láthatta, lehangolt voltam és elveszett, már-már a depresszió határait nyaldostam. És amikor elutasított, (a balul elsült randink után), már élni sem nagyon volt kedvem.
Most sokkal fesztelenebbül tudok vele viselkedni, nincs bennem kényszeresség, hogy meg akarok felelni neki, és ettől könnyűnek érzem magam a társaságában. Ő ugyanolyan kedves (és szép), mint mindig; még fáradtam és gondterhelten is tetszik, ez sosem fog változni, nekem mindig szép lesz...
Ahogy mesélek neki a terveimről, éppen úgy biztat, mint annak idején, ezt nagyon jól tudta csinálni: hangtalan üzenetek a kezei által: ez jó, ezt csinálnod kell, folytasd, jó vagy, ügyes vagy...! Ezernyi üzenete van a kezének! Én legalábbis mindig "kiolvasom" belőle a számomra éppen aktuális értelmet, de abban nincs kérdés, hogy pozitívan áll hozzám, a terveimhez... Ahogy mindig. Így volt ez a gimiben, amikor rákapcsoltam a tanulásra, és így volt a felvételinél is... mindaddig, amíg ki nem derült, hogy gyermeket vár. De igazságtalan vagyok... Sosem akart megakadályozni a tanulásban. Én nem akartam családot mellette.
Mennyi minden tud átszaladni az ember fején, miközben másról beszél! A munkámról, a terveimről és Izziről beszélek, és mindeközben rágódom a múlton, bár nem szándékosan. Valamit talán megérezhet belőle, a hangja fakóbb, mint az imént, amikor azt mondja, örül, hogy jól kijövök Izzievel. De hát a szív furcsa szerkezet, és mert ő van itt, sokkal valóságosabban dereng fel a múlt, minden érzelmével együtt, mint a valóság, (a jelen) és ez egy kicsit megzavar.
El kell menekülnöm a múlt árnyai elől, a múlt érzelmei elől; túl erősek voltak, túl sokáig gyakoroltak rám hatást, és csak nemrég kezdtem próbálkozni elszakadni tőlük. Eszméletlenül örülök, hogy Gwennel most ilyen jó kapcsolat van közöttünk. Kár lenne elrontani. Kár lenne megbántani bárkit is. Kár lenne ismét hamis illúziók között ringatni magam... Felkapom a fejem, amikor finom célzást tesz, hogy mesélne magáról, de ahhoz is tiszta fejre van szükségem, hogy saját fülemmel halljam, új élete, új barátja van. Mindenképpen kell az a kávé, és neki is kell...
Kicsoszogok az automatához, és felhívom Izziet, miközben kinyomja a kávét a gép. Elmondom neki, hogy Domi eltörte a karját és én a kórházban vagyok, fogalmam sincs, mikor érek haza, ne várjon meg ébren (ha éppen nálam akar aludni). Úgy érzem, ma itt a helyem, Domi és Gwen mellett, mintha igazi családfő lennék, és ebben a szándékomban nem ingathat meg senki. Arra is megkérem, most ne jöjjön el, majd holnap, ha már Domi is ébren lesz, közösen meglátogathatjuk, de most... Azt hiszem, érti.
Anélkül, hogy belekóstolnék a saját adagomba, a két kávéval visszamászok a kórterembe. Gwen kezébe nyomom, amibe cukrot is kértem, és aztán vele együtt kezdem hörpölgetni a forró italt. Domit még mindig nem hozták ki, ezért Gwenhez fordulok:
- És akkor mesélj magadról..., kérlek...-és kíváncsian nézek rá. Miért lettem hirtelen ilyen szomorú?
Vissza az elejére Go down
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Kedd. Márc. 25 2014, 09:56

Daryl megváltozott és ez jó. Továbblépet, végre újra élet csillog a tekintetében Izzienek hála. Örülnöm kellene és egy részem örül is, csak... csak ott az az aprócska dög a vállamon, amelyik önző mód magának akarná ezt a dicsőséget. De lássuk be, lehetetlent vár. A kutyaharapást szőrével módszer ez esetben a legrosszabb, ami történhetett volna, hiszen én vagyok az egész hangulatának kiváltója... egy másik személy lehetett csakis az, aki kirángatja az általam okozott gödörből, ha lehetünk ilyen képiesek.
Hajamba túrok, a hullámos, napszíttán szőkésbarna tincseket hátraparancsolva és közben lassan fújva ki tüdőmből a levegőt, míg Daryl az automatánál időzik. Jólesik, hogy itt van. Hogy ő van itt és nem más. Talán ez a "jóban vagyunk, még úgy is, hogy nem vagyunk együtt" működhet. Neki is van élete és nekem is van, a közös csupán a fiunk benne, de ő meg évekig az apja nélkül nőtt fel, így már annyival is isteni lény a szemében a férfi, hogy ha hetente többször és nem csak egyszer viszi el magával. Nagyon remélem, hogy ez a jó kapcsolat a későbbiekben is megmarad közöttük. Daryl jó ember, nem érdemelné meg, hogy a kölyök bármit is a szemére vessen forrófejű tiniként majd. Nincs is mit, hiszen mindene megvan, mindent megad neki a férfi és én is hasonlóképpen vagyok.
De miket is gondolok... messze még az idő, hogy ez a srác csajozzon és ki tudja még miket kezdjen el művelni - hajam épségét kockára téve.

Arcomon szórakozott, réveteg mosoly ül, melyet az előbbi gondolatok varázsoltak oda és csak a nyíló ajtó képes eltüntetni, ahogy a visszaérkező Darylre tekintek.
- Nos... - veszem el a kávét egy halk köszönöm közepette, miközben feltekintek rá. - Mint azt már biztosan tudod, otthagytam a sulit. Nem azért, mert nem szerettem csinálni, egészen egyszerűen ráébredtem, hogy ez nem az én világom már. Egyszerűen... összeegyeztetetlennek és kényelmetlennek találtam, hogy a korombeliek még bulizni járnak és a pasik meg a vizsgák miatt aggódnak, addig az én első gondolatom minden helyzetben Dominic. - Szeretettel teljesebb nem is lehetne a hangom. - Ráadásul ráébredtem arra is, hogy nekem sokkal fontosabb az, hogy vele lehessek, mint a vizsgák meg a próbák. Márpedig tanulni odahaza is kellett, készülni az órákra és addig ő meg vagy a tévé vagy a gép előtt ült egymaga.
De ennek mára vége és ez nagyban köszönhető annak is, hogy beadtam egy pályázatot az egyik hangstúdióhoz és meg is nyertem. Biztosan ismered azt a McAdam-et... a tinik oda-vissza vannak érte, még a... a gólyatáborban is fellépett most, ha jól rémlik! Szóval ő lett a főnököm, én pedig a hivatalos vokalistája.
- Szélesedik ki mosolyom, ahogy lehúzom a kávét kissé mintha még ki is húznám magamat büszkén. Igen, bizony, a jövő háttérénekese áll - avagy ül - Daryl előtt! (Haha.)
- Így nyugodtabban hagytam ott a sulit és bár alkalmi meló, ezerszer jobban fizet, mint a kávézó, amit azért megtartottam, hogy ne otthon üljek a négy fal között, míg Domi iskolában van. Igazából... ennyi lenne az életem. Munka, saját lakás, gyerek háromszög. Nem olyan izgalmas, mint ahogy hangzik elsőre. - Mosolyodom el.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Kedd. Márc. 25 2014, 11:23

Bármikor is találkozok Gwennel, nem tudom függetleníteni magam azoktól az élményektől (és érzésektől), amit vele szereztem. Ezernyi apró dolog, és jónéhány hatalmas... Kitörölhetetlenül, mint egy mélyre vésett jel a fában, ott van... A miénk. Tudom, hogy ő is emlékszik, a keze árulkodik, ugyanazokat a rajzokat rajzolják ujjai a tenyerembe és a kézfejemre, mint annak idején. Én őt mindig szeretni fogom, azt hiszem halálom napján is, mert ő az első igazi nagy szerelmem.
Az már az én hibám, hogy ennyire szentimentális tudok lenni. Igyekszem nem mutatni jelét, és amikor kezdek gyengülni, inkább kimenekülök a kórteremből, mellőle. A békülésre tett kísérletek a múltban ugyanis rendre rosszul sültek el, és belátom, talán soha nem is lenne másképp. Még mindig égnek a szavai az agyamban: "nőj már fel!", és persze Lio baszogatása is, hogy engedjem el, lépjek tovább... És most talán jó úton járok. Nem kéne visszafordulni...
Idő... Néhány perc elég, a váróterem hűvösebb levegője (a kórteremben mintha sokkal melegebb lett volna), Izzie fáradt hangja, a forró kávé érzete a poháron keresztül, mindez visszarángat a jelenbe. A valóságba. Megnyugszom. Tudom, hol a helyem.
Visszamegyek hozzá és megkönnyebbülve nézek rá, adom kezébe a kávét. Nem múltak el az érzéseim iránta, de azokat bezártam egy szobába, rácsuktam az ajtót, amire ez van írva: MÚLT. Nem feltétlenül kell azt mindig kinyitni... Gwen is nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, úgy ülök vissza mellé, mint a gyerekem anyjához, és érdeklődve nézek rá. Készen állok rá, hogy elmesélje, hogyan él ő.
Értőn hallgatok, és nem teszem szóvá, talán mégiscsak kellene az a diploma. Én sem megyek vele sokra, nem is tudnék kardoskodni az érveim mellett. Fontosabb számomra, hogy olyan munkát talált, amiben örömét leli, amit szeret csinálni, és amihez tehetsége van (szerelmes voltam a hangjába is, igen!). És ami a legfontosabb, jó látni, hogy Dominicot ennyire szereti. Én tévedtem egykor. Azt hittem, fiatalok vagyunk még erre a feladatra (és minden bizonnyal én éretlen lettem volna erre a szerepre), de Gwen... Boldognak tűnik. Még akkor is, ha valamit nem mesélt el...
- És a titokzatos férfi? - kérdem tőle szelíden, mert nem a féltékenység szól belőlem, hanem a pőre kíváncsiság. Szeretném tudni, hogy vele is minden rendben van, hogy kiegyensúlyozott a kapcsolatuk, hogy boldog... Tudnom KELL.
Vissza az elejére Go down
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Szer. Márc. 26 2014, 23:30

A kérdése meglep. Őszintén válik csodálkozóvá a tekintetem és ráncolom értetlenül a homlokomat, ahogy oldalt pillantok, rá.
- A micsoda?! - Nevetős a hangom, nem is tudom komolyan venni. Titokzatos férfi? Nincs én nekem ilyesmire időm! - Ha nem ismernélek, most meggyanúsítanálak, hogy kémkedsz utánam... - fejcsóválok elpillantva róla, majd lehajtva a kávé maradékát, igyekezve komolyan tekinteni rá, bár nehézkes ezt úgy kivitelezni, hogy nevetős mosoly ül ajkaim szegletében közben.
- Kémkedsz utánam, Daryl Brooke? - Szórakoztatónak találom a gondolatot és ez rá is van írva a képemre, de hangomból is kivehető.
- Nem tudom, kire hiszed, hogy bármiféle kapcsolatom lehet vele, de biztosan roppant hízelgőnek találná, ha tudna róla. - Gondolatban persze lázasan kutatok, volt e olyan valaki, akivel többször mutatkoztam mostanában. McAdam hangmérnöke, vele a stúdió környékén láthattak többször - nem dohányzom, de kikísértem az épület elé a megtermett fekete bőrű pasast, mert beszélgettünk. Jó a humora, mondhatni, sajátos, de van nője és egyébként sem kifejezetten az esetem. Aztán ott van még... jajj ne már! Ugye nem Mr. Jólöltözöttvagyokésarrogáns-ra gondol?! Gregory Phillips párszor felajánlotta, hogy hazavisz, mikor soron kívül, zárás után szolgáltam ki, de ez minden. Ő túl nagymenő, én pedig túl szabadszájú és nyilván egy neveletlen fruska az ő szemében. Egy iskolába járnak a gyerekeink, ennél több közös dolog aligha lesz bennünk ebben az életben.
Miközben sorra veszem a lehetőségeket, azért kíváncsian fürkészem Daryl arcát, hátha előáll a farbával és megszabadít a kétségeim béklyóitól.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Csüt. Márc. 27 2014, 01:43

Mindaddig nincs gond, amíg nem terelődik a szó a magánéletére. Hogy honnan veszem a bátorságot, hogy rákérdezzek a férfira, nem tudom. Talán mert ő is nyíltan kérdezett Izabelláról. Két komoly felnőtt ember beszélget, akiknek valaha közük volt egymáshoz, és most is van némileg, hiszen közös a gyerek. Talán nem tudhatom, ki nyitja majd ki egyszer az ajtót, ha Domiért megyek? Remélem, jó társa van; őszintén remélem, ha valaki Gwen megérdemelné...
A meglepettsége őszinte. És azzal vádol, hogy kémkedek, de a hangja tele van játékossággal, ami a régi időket idézi. Tulajdonképpen a kérdésével most ő lep meg engem.
- Hát nem...? Nincs...?- mondom, kérdezem, habogom zavartan, és arra a napra gondolok, amikor még egyszer beszélni akartam vele.... Mielőtt randizni hívtam volna Izabellát. Igazából az volt az utolsó lökés, hogy Izzievel találkozzak, hogy azt hittem, Gwen jár valakivel. A kávézó kirakatából láttam valakivel... Ó, basszus. Még az is eszembe jut, hogy akkor valóban volt valakije, de már nincs... De elvetem a dolgot. Azt hiszem, észrevettem volna, de ő nagyon nyugodt marad... és komolyan, kinevet!
- Csak félreérthettem valamit- mondom neki, hiszen egyértelmű, hogy magyarázatra vár, honnan szedem az információt. - Még valamikor a gólyatábor előtt... Még mielőtt Izzivel randizni kezdtem volna...- nehéz erről beszélni, hiszen úgy állnak össze a mozaikok a fejemben, mintha villámgyors puzzlet játszanék- láttalak valakivel, de messziről, és csak a kávézó ablakán át, de... Ki merem mondani? Hozhatom magam és őt ilyen hülye helyzetbe? Ennél rosszabb úgysem lesz.
- ... úgy tűnt, nagyon örültök egymásnak....
És tényleg, mi is volt? Nem emlékszem pontosan. Csak arra, hogy úgy éreztem, nincs szükség szavakra, engedélyre (igazából soha nem volt), és ha ő pasizik, én csajozhatok... És elhívtam Izabellát moziba. Józanul. Abban a biztos hitben, hogy Gwen örökre száműzött az életéből, túllépett rajtam. Igazából akkor adtam fel a reményeimet, amit iránta tápláltam.


Vissza az elejére Go down
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Szomb. Márc. 29 2014, 00:59

A mosolyom töretlen, ahogy megcsóválom a fejemet. Szőkésbarna, napszítta tincseim alig győzik követni a mozdulatsort.
- Nem, nincs. Persze... volt egy-két pasas, akikkel randiztam, - szám szerint három - de ezek többnyire egy vacsorameghívás után abba is maradtak. - Vonok vállat, hiszen nem okoztak lelki törést ezek a sikertelen próbálkozások. Magas a léc, amit meg kell ugrania annak a pasasnak, akivel huzamosabb kapcsolatot el tudok képzelni, ezt nem tagadom, de hogy vannak, akik már az első lépcsőfoknál meghátrálnak? Meg se érdemlik akkor a fáradozást az ilyen "férfiak"!
- Egy jó tanács: nem túl népszerű bevallani az első alkalommal, hogy gyereked van. - Szusszanok. - De komolyan! Izzie-vel hatalmas szerencséd van, hiszen imádja Domit és Domi is remekül kijön vele. - Mosolyodom el, s ha úgy tetszik, szavaimmal "falra festettem az ördögöt" ugyanis nyílik a kórterem ajtaja, az ügyeletes nővér pedig berobban és megkér minket, hogy fáradjunk ki, amíg behozzák a kisfiút. A mi fiunkat.

Az iménti jókedvem az ajtó nyitódásával együtt száll tova, annyira nem számítottam az érkezőre, hogy ijedtemben Daryl kézfejére fogok a saját kezemmel és még akkor se engedem el, mikor már a folyosón ácsorgunk, arra várva, hogy Domit kihozzák végre a szobájába és visszamehessünk, be hozzá.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Szomb. Márc. 29 2014, 04:10

A pasas téma... Nem is tudom, miért tartok ennyire tőle, hiszen lélekben már felkészültem, meg is erősödtem, át is léptem rajta... de az ő szájából hallani, hogy van valaki... Talán megviselne? Azt hiszem, valami ilyesmi lehet. Hiszen feszengek a széken, mint egy kamasz, vagy amikor azzal hívott fel, valami nagyon fontosat akar mondani... Sorsdöntő hívás volt, és sorsdöntő az is, amikor megláttam valaki mással. Akkor azt hittem, neki sikerült előbb. Sikerült továbblépni, elfelejtenie engem... nevezzük akárhogy... Nekünk végünk volt.
És nem... Azaz nem tagadja, hogy randizgatott, de nem pirul bele. Nem lett újra szerelmes, nem kötelezte el magát, nincs kapcsolata... Megmar a felismerés, és ettől egyszerre vagyok boldog és leszek szorongó. Bár boldog lehetne ő is! (És bár én tehettem volna boldoggá...)
Ő pedig, mintha csak vígjáték lenne, meséli el, min siklott el egy-egy lehetséges kapcsolata. Domi? Hát van, aki ellen tud állni egy ilyen lánynak (asszonynak), akine olyan fia van, mint Domi? Eszetlenek a férfiak. Mind.
Éppen hitetlenkednék (bár miért is ne hinnék neki? A "gyerek" egykor engem is elriasztott), amikor belép a szobába egy nővér, és arról értesít, Domi hamarosan érkezik... Viszont nekünk ki kellene mennünk... Érzem Gwen gyors hangulatváltozását, és ahogy megragadja a kezem, arra is rájövök, menniyre fél. Kimegyünk a kórteremből, és szembe fordulok vele, szabad kezemmel pedig átölelem, magamhoz húzom, halkan suttogom neki.
- Domi mindjárt itt lesz, kedvesem. Látni fogod a saját szép szemeiddel, hogy jól van... - Tudom, hogy így van. Így kell lennie. Domi erős srác, és a karja is gyorsan meg fog gyógyulni. Nem lehet rossz fából, ha egyszer én vagyok az apja! Nem tudom, mi vezet rá, miért teszem... , de -hacsak Gwen nem bontakozott még ki az ölelésemből,- megcsókolom.
Vissza az elejére Go down
Gwen Hartfield
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 27
Foglalkozás : pincérnő, vokál-énekes
Hozzászólások száma : 99

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Szomb. Máj. 24 2014, 19:11

Kérdése nem hoz zavarba, könnyedén válaszolok rá - bár tudnám, mi játszódik le benne eközben, nem tenném! Nem akarom összezavarni ezzel, sem hamis reményeket kelteni benne, vagy tudom is én. Egészen egyszerűen ő kérdezett, nekem pedig nincs okom hazudni neki. Már rég túltettem magamat az önmarcangolós időszakon, s az egyetlen srác az életemben nem más, mint a fiam. Ketten a világ ellen... így volt ez már akkor is, amikor pocaklakó volt, talán így is marad örökre. Nem bánom.
Mondjuk a barátnőjét leállíthatná Daryl a konstans "Domu"-zásról, mert a rosszullét kerülget tőle. Van rendes neve is a gyereknek! De ezt már akkor is elmondtam, mikor a dadusunk volt, most pedig - és ennek valahol örülök azért, lévén semmi közöm Daryl magánéletéhez - ritkán látom ahhoz, hogy rászóljak érte. De épp elégszer, hogy halljam: nem szokott még le róla.

A beszélgetésünket a beérkező nővér léptei és kérése töri meg, mi pedig eleget téve ennek lépdelünk ki a teremből. Az eddigi könnyedségem egyetlen fél pillanat alatt száll tova, ha nem lenne itt Daryl, talán még ennél is jobban ki lennék, de így, jelenlétében igyekszem tartani magamat. Ő is ideges, érzem, de a maga atyáskodó, férfias módján. Valahol mosolyogtató az egész helyzet, ahogy megosztjuk aggodalmunk terhét, ugyanakkor mosolyogni valószínűleg napok múlva tudok majd csak az eseten, ha a kis beteg már javában lábadozik.
- Tudom, én csak... - kezdenék bele a mondatba, felemelve tekintetemet Darylre, amikoris ajkai az enyéimet érik. A meglepettség közepette "elfelejtek" visszacsókolni, noha szemhéjaim ösztönösen ereszkednek és csukódnak le pár pillanat erejéig. Fél másodperc, de szikrákat pattantó, érzéseket és régi sebeket felszakító fél másodperc ez. Tenyereim a férfi mellkasára szaladnak, finoman tolom el magamtól, s kerekre nyílt, őzike pillantásommal találhatja magát szemközt. Őszintén meglepett, olyannyira, hogy szóhoz se jutok hirtelen.
- Daryl, ez... erről... - Jobb lenne, nem beszélni. Darylnek barátnője van, a fenébe is! Én pedig totálisan nem tudom hova tenni az egészet, s kitolják kicsi fiunkat is begipszelt karral, infúzióval a másik kezében.
- Menjünk be. - Suttogom és fordulok is befelé a szobába, remélve, hogy követ. A továbbiakban nem ejtek szót a csókról és ha ő felhozná, igyekszem érezhetően kerülni a témát. Legalábbis ma...

// Bocsánat, hogy így elhúzódott ez, részemről köszöntem szépen a játékot, imádtam. Ha gondolod, valamikor később kezdhetünk a jelenben egy újabbat! Smile //

_________________
There’s a little bit of devil in her angel eyes
She’s a little bit of heaven with a wild side

(link)
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Szomb. Máj. 24 2014, 20:29

Furcsa, hogy az embert milyen könnyű megtéveszteni. Érezhetem magam boldogtalannak, holott boldognak kellene lennem, és ugyanígy fordítva, mert megtéveszt valami, amit látok, hallok, tapasztalok. Nem hiszem, hogy Gwen meg akarna téveszteni, miért is tenné? De még csak normálisan lereagálni sem tudom a hallottakat (talán nem is illene, nekem van ugyanis barátnőm), máris félbeszakítanak a hírrel, hogy jön Domi.
Kimegyünk a folyosóra, és ahogy feszengünk és izgulunk, ösztönösen ölelem meg és csókolom meg Gwent. Mint egy vigasz, szó helyett, amit ki sem lehet mondani. Biztatás, bátorítás, erő... Bár, hogy eltol magától, belőlem mindez kivész. Elgyengülök attól a szempártól, ami most a szemembe néz. Csendben maradok. Tudom, hogy nem vár magyarázatot, nem is kar beszélni róla, nem is alkalmas az idő rá.
Vele tartok, amikor a kisfiunkat az ágyba teszik. Míg a nővér megnézi a vérnyomást, pulzust, addig az orvos felvilágosít, milyen műtétet kellett végrehajtani, miért nem volt elég a gipsz. Megnyugtató, hogy -ettől függetlenül- nem súlyos a helyzet, a gyógyulás sem vesz több időt igénybe, mint egy "átlagos" törés esetén, bár a csontokat rögzítő lapocskákat majd még el kell távolítani. Újabb műtét, újabb altatás. 6 hét múlva. Holnap viszont hazamehet.
Gwen szeme cikázik az orvos és a kisfiunk között, legszívesebben már ott lenne, és fogná az ép kezét, pedig még alszik. Nagyon sápadtnak és törékenynek tűnik a fehér ágyneműben, de ez csak látszat. Lio is rosszul festett a kórházi ágyban. Az orvos elköszön, és ahogy kilép, mi az ágy mellé lépünk, két oldalról, és most kínosan ügyelek rá, hogy ne hozzam zavarba.
- Anyuuuuu- nyöszörgi Domi, ahogy kinyitja a szemét, megérezve az anyja simítását a kezén, és ebben a pillanatban én megszűnök létezni. Azt hiszem, amiért hívott, beteljesítettem. Nem kellett egyedül aggódnia, most már látja, hogy jól van, és nincs szüksége rám.
- Azt hiszem...- kezdem mondani, de felesleges minden szó. Tudom. Érzem.
- Holnap hazaviszlek benneteket, ha kívánod, csak hívj fel, mikor jöjjek értetek. -Megpuszilom a kisfiam homlokát, aztán elköszönök Gwentől, és elhagyom a kórtermet.
Izabella az egyik könyve fölött alszik, amikor hazaérek, és észre sem veszi, amikor mellé bújok az ágyban. Jobb is így. Még sokáig fekszem a hátamon, éberen, a plafont bámulva.

//Meglepett, hogy be akartad fejezni, de legyen. Az újra bármikor vevő vagyok. Kezdj, amikor időd engedi... Smile <3 //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)   Today at 22:17

Vissza az elejére Go down
 

I need you now - Daryl & Gwen (kórházban)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» the night is dark and full of... - Lio & Gwen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-