when beautiful minds meets (Elaine&Natasha - egyetemi büfé)

*Végre van egy kis szusszanásnyi időm a napi teendők közepette. Ennek örömére céltudatosan a büfét veszem célkeresztbe és arrafelé indítom léptekre lábaimat. Ruházatom márkás csőfarmerből, csinos világoskék felsőből, felette szürke pulcsiból áll. Lábamon magasított sarkú bokacsizma emeli ki vonalaimat, melyek a sportnak hála akadnak, még ha nem is vagyok gebe, mint a mostani szépségideálok nagy része. Szóval büfé. Fejben már ki is számoltam, mennyit fogok fizetni a kávémért és a két sajtosrúdért.
Szemem sarkából kiszúrom Keith-et, a másodéves srácot, akit tavaly korrepetáltam és ezért ő most halálosan szerelmes belém. Igyekszik minden alkalmat megragadni a beszélgetésre, de valahogy... mindig elszúrja. A kölykök amúgy sem az eseteim, éppen ezért sietősre veszem a lépteimet, s amikor mellém lépne, elhúzok mellette egyszerűen egy:*
- Ne most, Keith! *keretében, hogy besoroljak a büféhez. Előttem nem csak az iskola falai, hanem a vasárnapi műsorok egyikéből is ismerős személy rendel épp.*
- Elaine! Khm... mármint, tanárnő. *mosolyodom el. Két éve végzett itt, még ismertem diákként is. Nem voltunk sose rosszban, igaz, nem is beszélgettünk valami sokat. Mondjuk, velem senki sem szokott rosszban lenni, nyilvánvalóan azért, mert a diri keresztlánya vagyok.*

Csodás újra az egyetem falai között lenni. Ma csak ellenőrzöm, hogy minden rendben van az előadóban, ahol majd az előadásokat tartom, meg van némi papírmunka, amit el kell intéznem. Mindezek mellett rengeteg időm marad, hogy körbejárjam a régen szeretett helyeimet. Ennek köszönhetően jutok el a büféhez is.
Útközben páran - inkább a fiatalabbak - jól megnéznek maguknak, valószínűleg nem biztosak benne, hogy hihetnek a szemüknek. Sportcipőben vagyok, bőfarmerben és egy hasonlóan bő polóban. Hiába nem ehhez szoktak azok, akik csak a TV-ből ismernek. Az idősebbek közt akad olyan, aki már idejárt, amikor végeztem, így őket annyira nem lepi meg a megjenelésem, néhányuk még köszön is, ezeket természetesen viszonzom, aztán végre eljutok a büféhez is.
Citromos forró vizet rendelek, meg egy fánkot, ami miatt kicsit furcsán néznek rám. De most eléggé fel vagyok pörögve, nincs szükségem koffeinre, viszont valami forróra vágyom.
Épp csak leadom a rendelést, valaki a nevemen szólít. Gyorsan megfordulok, hogy megnézzem ki is az.
- Natasha! - kiáltok fel vidáman, emlékszem még erre a lányra, bár nem sokat beszélgettünk korábban, mindig is szimpatikus volt. - Hívj nyugodtan Elaine-nek. A tanárnőtől valahogy öregnek érzem magam.
Válaszolom és nevetni kezdek. Aztán elveszem a rendelésemet, és megvárom, amíg ő is rendel. Nem tudom mit tervezett mára, de talán van egy kis ideje, amíg megisszuk/esszük, amit vettünk.
- Különben is, ha jól sejtem idén te is befejezed az egyetemet, akkor meg hamarosan kollégák is leszünk, valamilyen szinten. Nem?
Beszéd közben elindulok egy szabad kis asztal mellé, és kényelembe is helyezem magam. Remélem követi a példámat, és beszélgetünk egy jót, mielőtt visszamennék mind a ketten, végezni a dolgunkat.

- Ez esetben Elaine. *mosolyodom el széles, kedves mosollyal, majd bocsánatkérőn pillantok rá, mikor a büfés néni pedig mérgesen, várakozón rám. 'Feltartjátokasoooort!' - komolyan, mint egy rossz verkli. Szóval gyorsan leadom a rendelést, hogy utána újra néhai iskolatársam felé intézzem szavaimat.*
- Bár lassan jobb, ha hozzászoksz a tanárnőhöz is. Ijesztően gyorsan halad az idő... Most voltunk gólyák, erre! *aprón széttárom a karom, majd kuncogva fejcsóválok. Közben elkészül a vize, nekem meg a kávém és a péksütiket is megkapjuk. Fejemmel egy félreeső, ablak-közeli asztalka felé intek kérdőn, van e kedve csatlakozni, vagy siet valamerre. És lám, az előbbi jön be, aminek kimondottan örülök.*
- Igen, remélhetőleg be. De maradok még a gyakorlat miatt egy évet valószínűleg. Hacsak nem kapok jobb ajánlatot annál, minthogy a suli weblapjába verjek valami életet. *Mondjuk kreatív ötletei vannak és lesznek is a dolgot illetően, csak egyelőre nem erre koncentrál, így nem is terjesztette elő keresztszülejének a dolgot.*
- Veled mi újság mostanában? Hogy bírod ezt a sokfelé-levést?

- Vannak dolgok, amik nem változnak.
Súgom oda neki, utalva a büfésnő morgolódására, továbbra is mosolyogva. Hiába, már akkor is ilyen zsörtölődős volt, amikor én jártam ide, és nem valószínű, hogy változni fog, de pont ezért nem is veszi senki sem komolyan. Max szegény gólyák, érdekes, hogy Natasha is pont ezt említi.
- Oh, ne is mondd! Még tisztán emlékszem az első bálomra gólyaként! De biztosíthatlak, engem senki sem fog tanárnőnek nevezni!
Kacsintok egyet, aztán megindulok az asztalka felé. Örülök, hogy végre leülünk, mert így sportcipőben azért alacsonyabb vagyok, és nem szeretek felfelé nézelődni. Nem, az nem zavar, hogy ő magasabb, de mégis csak kellemesebb. Belekortyolok az italomba és úgy hallgatom a beszámolóját.
- Évvégéig még bármi megtörténhet. Ha gondolod én is körbekérdezhetek.
Sosem lehet tudni hol lesz szükség hozzá hasonló tehetségekre. Egy biztos, bárhova is kerül jól járnak majd vele. Legalábbis az alapján, amit az igazgató mesélt róla.
- Nagyon élvezem! Imádok utazni, szeretem a munkám, és ide járni is nagyon szerettem mindig. Sok szép emlék köt ide.
Felelek lelkendezve, hiszen a kezdetekkor mindig nagyon lelkes vagyok, és ma még csak az irodámat rendeztem meg az előadóba pakoltam be a szükséges kellékeket. Az igazi munka majd holnaptól kezdődik.
- Persze kicsit aggódom, hogy milyen lesz a tanítás, de ha egész Amerikával elbírok, ez sem jelenthetet gondot.

- Fogadni mernék, hogy lesz olyan! *Csillan tekintetem játékosan, mosolyomban is valami ravasz él bújik meg, ahogy a tanárnőnek szólítást emlegeti. Az első bál meg... Nem akarok róla beszélni inkább. Duci voltam, kezdő és ami azért mára sem változott valamilyen szinten, és nem is bánom ezt: láthatatlan.*
- Ez kedves tőled. Megköszönném, mert akármennyire is szeretem a drága igazgatónkat, meg a sulit... érted... *Beszéd közben gesztikulálok is a kezeimmel, mintegy jelezve, eléggé necces a dolog így, hogy sokan azt gondolják, csak azért kaptam meg a dolgot, mert a keresztlánya vagyok. Márpedig ez nem így van, s ha kell, be is bizonyítom bárkinek, bármikor. Illetve azért is lenne jó máshol, mert kellenek a kihívások.*
- Azért a kettő között van némi különbség. *világítok rá erre kedvesen, majd kortyolok a kávémból és felé tekintve ki is fejtem számára a dolgot:*
- A tévé közvetett, itt viszont szemtől szemben állsz a diákokkal. Hidd el nekem, lehet, hogy ez nem egy gimi, de sokan még mindig ott érzik magukat! *bólogatok is lassú mozdulattal hozzá, csak hogy átérezze a helyzet komolyságát. Persze, nem tudhatom, hogy Elaine hogy élte meg a gimnáziumot. Ránézésre tipikusan olyan csajnak tetszik, aki az osztály krémjét gazdagította, így tuti csupa szép és jó dolog maradt meg neki ezekből az évekből.*

- Akkor az lesz, az első, akit megbuktatok!
Felelem még mindig vidáman, és kacsintok is mellé egyet. Nem gondolom ezt komolyan, de tényleg nem szeretném, hogy tanárnőnek szólítsanak. Elvégre van olyan diák, aki velem egyidős, sőt talán idősebb is. Hülyén venné ki magát.
Figyelmesen hallgatom és bólogatok, persze hogy értem. Meg is van a véleményem erről.
- Persze, de én a helyedben nem aggódnék, biztos minden rendben lesz.
Én legalábbis mindig optimista vagyok, és a legjobbat kívánom mindenkinek. Nem ismerem annyira Natashát, de amit láttam belőle az évek folyamán, az messze állt attól, amit az igazgató keresztlányáról feltételeznék - mégpedig pozitív értelemben.
A tanítást illetően nem tud lelombozni, sem jobban megijeszteni. Sőt! A középiskolások gondolata, csak még inkább felvillanyoz.
- Tényleg? Az lehet csak jobb...
Nem fejezem be a mondatot, inkább csak elnézek a távolba és elmerengek, vajon, hogy fogom megtartani az első előadásomat. Hányan fognak eljönni? Lesznek-e helyes fiúk, és tudok-e majd tőlük koncentrálni? Aztán visszafordulok Natashahoz és másra terelem a szót.
- Mesélj inkább arról mik zajlanak erre mostanság? Milyen most a HÖK? Javult a helyzet, mióta elmentem? Más érdekesség, amit esetleg nem kötöttek a szerződés kötéskor az orromra?
Amikor itt hagytam az egyetemet, szörnyen laza társaság vezette a HÖK-öt és szinte csak a bulizás számított. Nem mintha baj lett volna, bár néha igen zavaró volt, hogy lecsúsztunk egy-egy pályázatról, mert senki sem volt képes tartani a határidőket. Én csak a kollégiumi ügyekért feleltem annak idején, nem sok beleszólásom volt. Érdekel, hogy mi most a helyzet, és szeretnék is jobban belemélyedni az egyetemi életbe. A pletykáknak egyébként nem szoktam különösebb jelentőséget nyilvánítani, de máshogy látják a dologokat azok, akik itt tanulnak, mint azok akik vezetik az egyetemet. Kifejezetten jó, hogy összefutottam egy ismerőssel, aki be tud avatni engem is a részletekbe.

karakterinformáció

» Big minds meet - Yvi & Izzie
» Frances Egyetem - Folyosók, Rosalie Meets Zin
» Egyetemi Park - Cordelia és Moana
» The system just doesn't work - Natasha & Thalia
» Here I come - Elaine & Sebastian

when beautiful minds meets (Elaine&Natasha - egyetemi büfé)

when beautiful minds meets (Elaine&Natasha - egyetemi büfé)

Similar topics

Similar topics