Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» New Possibility
Kedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Szomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Pént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Szomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Hétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Vas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Vas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Szer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Szer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Szer. Dec. 27 2017, 02:32 by Christopher Matthew Hart

Top posting users this month
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 "Újra együtt(?)" Quen/Stan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Quentin Collins
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Re: "Újra együtt(?)" Quen/Stan   Kedd Jan. 31 2017, 19:09

Savanyú képet vág, mintha citromba harapott volna.
- Mindegy már...
Leon bólint.
- Úgyhogy végre te is megérthetnéd, miért olyan fontos nekem.
Nagy levegőt vesz, próbálja tartani a szemkontaktust, nehéz.
- Sajnálom, hogy össze kell törnöm az illúzióidat róluk. Talán nem abban az átlagban mérve, de hozzátok képest biztosan. Unalmas és elhanyagolható. Igen, tudom, hogy nem...és nem akartam panaszkodni. Jó így, tényleg jó így
Kissé kapkodja a levegőt, úgyhogy gyorsan elhallgat, amíg össze nem szedi magát.
- Még sosem voltam, de elmehetünk. Úszni szeretek
Bólogat, Stan mosolya az ő ajkaira is mosolyt csal. A szüleik illogikusságán vállat von.
- Sammynek mindent meg akartak adni, mert beteges volt, gyenge és túlérzékeny. Engem átlagos képességűnek tartottak, átlagos munkára szántak.
Ez az egyetlen ésszerű magyarázat, amit talált. Persze, most úgy tűnik, mintha nem lenne önbizalma, de ettől nem tud szabadulni, átlagosnak gondolja magát és Stan árnyékában ez talán nem is olyan meglepő. Középső gyerek a középsők minden középszerűségével.
- Nem vagyok forrófejű
Pislog rá, nem ismeri Leot rendesen, Tináról nem is beszélve. Felhorkant.
- Ja...folyton azzal jöttek Stan így, Stan úgy, te voltál a "bezzeg" De csak nekem. Tina lány, őt nem hasonlították hozzád, Sam nem tudom micsoda, másik világban él. Hát idő volt, mire kommunikációképes állapotba kerültek. Öm...tudom
Lehajtja fejét együttérzően, Stan sokáig egyedül volt, tudja, hogy önző dolog lett volna azt kérni, legyen többet vele, amikor nem találta a hangját csak az élesebb elmékkel.
- Jó, tudom önző vagyok
Ezt ő is nehezebben mondja ki, ingerültebben. Nem is néz Stanre.
- Nem vagyok gyerek... De tudom, hogy gyerekes dolog volt felhozni ezeket.
Talán erre érti a bátyja. A nem ez a lényeg meglepi. Még a végén megszeretik egymást, sőt, megijed. Jobban megszeretik egymást.
- Sam más mint mi
Mondja önzőn, megint az, érzi, hogy az és nem bír uralkodni magán.
- Igen...olyan mint valami ezernyolcszázas évekbeli költő
Adja meg magát a kongizének. Olvasson többet, sértésként értelmezi. De vitatkozni nem tud, bólint. Fájdalmasan néz rá
- Te meg nem ismered eléggé Leot. Hidd el, elég embert ismerek, köztük intelligenseket is, a munkám egy része seggnyalás
Nos, nincs vidám hangulatában.
- Nem baj...kedvezőbben látlak. Azt hittem, nem számítok neked. Hát...nekem is te
Mondja akadozva, mert ezeket az érzelmi dolgokat, főleg Stannel nehezen kezeli. Tudom, nálam se... Mindig olyan akartam lenni, mint te
Sóhajt, átveszi a címet, ennyire látszik, hogy zaklatott. Fogalma sincs hogy fogja ezt magában megoldani, fogja-e keresni, de látja menne, így ő is elindul. Azzal búcsúzik:
- Örülök, hogy beszéltünk.

// én is örülök, keresni foglak Smile//


_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: "Újra együtt(?)" Quen/Stan   Pént. Feb. 10 2017, 20:11

-Sosem tagadtam, én csak azt mondtam, bárki szívesen barátkozna veled, ha engednél nekik teret.
Valaki... színvonalasabbat, mint Leopold.
-Szerintem csak Te érzed így. Nem baj, hogy elmondtad, ha nem mondod, sosem tudom meg.
Honnan is tudta volna? Ha nem mondja el, még csak sejtelme sem lett volna, hogy a dolgok nem úgy vannak, mint ő hiszi.
De legalább a sportolást megbeszélik, ez örömmel tölti el.

-Az átlagos nem feltétlen rossz. Az orvosi szakma is eléggé átlagos nem gondolod? A festő, költő és rendező munkák nem annyira átlagosak, belegondoltál már ebbe? Ha azt vesszük, nekem van a legáltalánosabb munkám. Már a szüleinken kívül persze.
Mondja olyan hangsúllyal mindezt, hogy ez butaság, feleslegesen érez így. //Ez a középsős mondat nagyon jó lett Very Happy Persze Q nem ilyen, csak a mondat jó XD//
-Dehogynem.
Számára az, a többi pedig nem számít jelenleg, forrófejű és kész. Némileg húzza a száját, de megenyhül, mikor legalább abban igazat adnak neki, négyük közül Stan volt egyedül eleinte. Igaz, ő később is magányosnak érezte magát, de ez másik lapra tartozik.
-Nem vagy önző, egyszerűen vannak igényeid. Ez normális.
Nem gondolná, hogy önző az öccse, érezni nem is érti miért mondja.
-Kicsit. De mivel gyerekként nem tetted meg, pótolnod kellet. De szép lassan átbeszélünk majd mindent, több minden szót érdemel, mintsem gondoltam.
Morfondírozik hangosan. Aztán Sam miatt ingatja a fejét, hogy nem a különcség mibenléte számít, hanem a különcség érzete maga. Épp emiatt nem is reagál arra, hogy Sam más lenne. Mindenki más a maga módján. Később már Leopold miatt akad össze a bajszuk megint.
-Szomorúan hallom. De azt kell mondjam, pont elég jól ismerem a barátod, hogy ne kedveljem. Ez pedig kölcsönös.
Leopold sem kedveli őt, ebből a Lindhardt fiú sosem csinált titkot.
-Nem gondoltalak soha paniperdának, fontos voltál nekem mindig is. Mai napig az vagy.
A testvér dolognál jólesően elmosolyodik, jól esik a lelkének, hogy Quentin csak morcos, de nem szűnt meg az öccsének lenni, sosem. Le is írja a címét, számát, ami csak kellhet, bizakodva, hogy felkeresik majd mihamarabb.
-Én is nagyon örültem Quen.
Öleli meg sután az öccsét, mert nem tudja mit reagálnak, aztán elmagyarázza merre talál ki és biztatja, hívja minél hamarabb majd.

//Köszi Very Happy Keress öcsi, keress Very Happy //

_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
 

"Újra együtt(?)" Quen/Stan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-