Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Fontossági sorrend Reev és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Máj. 07 2016, 22:48

-Ha áltatja is, mégis felvállal. Szerintem csak kell neki egy kis idő, hogy ki is mondja. Ennyi. Adj neki időt, én is adok. - Márpedig engem jobban kéne bántania, ha azt mondja magára hetero.
-Lehet úgy értette vele szomorodsz el. Hogy ő nem tud eléggé felvidítani, de ezt saját kudarc, nem a te... becsmérlésed vagy elutasításod. Lehet úgy érzi, fél, visszatartja a gyógyulásod, mert túl aggódja, nem tudom... - Nem, keresni akarok valami értelmes magyarázatot. Érezni keresem a logikát, de nagyon.
-Semmi... csak nem akarom elfordulj tőlem emiatt. - Ennyi, nem több, a szüleimbe nem megyek bele, vagy Henrybe.
-Lehet könnyebb volt, de jobb volt? És ha nem is ez a szupererőd? Szerintem sokkal inkább az, hogy figyelmes vagy és közvetlen, hogy segítesz, hogy sosem adod fel. Mindig is felnéztem rád ezek miatt. - Ezt ő hogy hogy nem látja magában mekkora dolog?
Lia kapcsán aztán nagyon meglep, hogy ezt mondja, mintha nem Liáról lenne szó.
-De ez őröltség! Akkor miért ápolt mikor magadnál sem voltál? Akkor nem lehettél valami szórakoztató... nem tudtad elvonni a figyelmét... ebben semmi logika nincs... nekem sokszor mondta aggódik, ezért is kért meg, már akkor mikor még nem is ismertelek, hogy figyeljek rád, vigyázzak rád, segítsek amiben tudok, mert neked most nehéz... nem értem, komolyan nem... hát senki sem non-stop szórakoztató! - Hüledezem, felfoghatatlan, hogy ilyet mondott, de érezni, elhiszem, csak nehéz elfogadni hogy így érezne Lia, nem Liás...
A hülye p-re nem mondok semmit, most dühös, azért mondja. Inkább ölelem és simogatom, hogy semmi baj, nincs egyedül.
-Ne légy már hülye, azok semmit sem csinálnak csak elszedik a pénzed... közlik a gyerekkorod az oka mindennek... oda ne menj már! Liának is teletömték a fejét minden hülyeséggel... De Reeven, mikor mondtam mást, mint amit gondoltam, hm? Ha sok lenne, nem jönnék át, azt mondanám, Felix a párod, Lia a testvéred... akármi. És nem vagy rosszabb mint hiszem, miről beszélsz. Nekem is sok problémám volt és van, és? Kinek nincs? Semmi olyan baj nincs veled, ami elviselhetetlen lenne vagy gyógyíthatatlan. Ha mondjuk autista lennél, lehet lelkileg megviselne foglalkozni veled, ez tény, de az nem gyógyítható, se semmi, de veled nincs ilyen jellegű probléma. Csak most sok rossz dolog ért, normális, ha ki vagy bukva. Én sokkal kevesebb dolgok miatt is kibuktam már és úgy kellett felpofozni belőle, nem állt meg a világ. - Ez igaz... én sokkal kevesebbtől össze tudtam és tudnék omlani...
-Ha nem érzel másképp, akkor? Miért akaszt ki ennyire? Rossz hogy nem vagyok... hagyományos kapcsolatba? Vagy félsz kevesebbet találkozunk? Vagy baj, hogy messzebb lakom majd ha esetleg egyszer odaköltözöm? Mi a baj? - Komolyan nem értem, érezni tudni akarom. De csak elmondja szerencsére.
-Reeve, drága szívem... különleges férfi maradsz nekem mindig. De ennek amúgy nem sok köze van a nemedhez, lány is lehetnél. A személyiséged és a döntéseid, a gondolataid miatt vagy nekem különleges. Jó, oké, ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz, akkor közrejátszik persze, hogy külsőleg is vonzó vagy, van egy erotikus és energikus kisugárzásod, ami külön vonz. De én azt szeretem aki vagy. Te vagy az első ember, aki ha nem is magyaráztam el, megértette, miért így fejezem ki magam, ilyen ferde szeretetnyelvvel, ilyen erkölcstelennek mondott módon, holott, szerintem semmi erkölcstelent nem csinálok. Neked nem kellett magyarázni. Te értetted, átérezted, ez nekem akkora dolog! Hogy elfogadsz, hogy... igénylegd a társaságom, még akkor is ha idegesítő is vagyok néha. Jó érzés, ha hagyod hogy segítsek, ha engem hívsz el valahova, ha rám gondolsz bármi kapcsán, mert én is így vagyok veled. Nem hiába mondtam, téged inkább Finnországba vinnélek el, mert veled ott jobban éreznénk magunk, neked az jobban tetszene szerintem. Fontos vagy nekem, és ez ostobaság, hogy te vagy a harmadik ember, aki eszembe jut. Nem, ez olyan, hogy bizonyos dolgoknál Henry jut először eszembe, másiknál Josh, megint másiknál csak és kizárólag te, mert ott veled akarnék lenni, vagy neked akarnám adni, vagy bármi. Josh nem lett... egyeduralkodó Sebylanden... - Törölgetem a könnyeit. -Ennyi erővel mindenben Henry lenne az első, aki az öcsém és vele nőttem fel, ő a vér szerinti családom, hozzátartozóm, nem? De ez butaság. Neked meg Felix, mert ő szerelmed, akkor én már semmit sem érek, mert ő van neked? Szerintem te sem ezt mondanád. Fordítsd meg a dolgot Reeven, látni fogod, butaság ezt gondolnod. Felix is szerintem hasonlóan van mint én. Veled él, mert veled akar. Seth-tel is összeköltözhetett volna, vagy maradhatott volna Ericnél is, nem? //nem tudom mondtad-e Seth nevét, ha nem, helyettesítsd sráccal vagy valami xD// Ő téged választott. Lehet valamiben Ericet választaná, például ha vaníliafagyit akarna enni, közösen, egy tányérból, mert te nem szereted, miért erőltesse rád? Hülye példa, de remélem érted... egyformán fontosak vagytok nekem, csak másképp. De más is a viszonyom veletek, az öcsémbe nem szerettem bele, de Joshra nem is tudnék öcsként tekinteni vagy testvérként, ellenben rád örömmel, szeretem, hogy testvéries a viszonyunk, családias. - Fogalmam sincs érti e. Próblkozom, de ezekhez béna vagyok, mindig is az voltam.
-Semmi sem muszáj. Bár tény, félek kiszáradsz, kéne innod egy pohár vizet. - Esetlen, félig vicc akart lenni. De ölelem, hát én szeretem őt, miért nem érzi? Olyan mint Lia... direkt nem akarja érezni...
-Én mindig jól érzem magam veled. Nem egy nagy nevetés az élet, de ez nem baj. Reeven, ez olyan mintha hazudnál, ne hazudj. Ha szomorú vagy, légy az, majd elmúlik, jobb lesz, de ne erőszakosan érd el. Hm? Gyere, feküdjünk le. - Elég sápadt, aggódom, de nem adok hangot most neki, elvégre eldől az ágyon velem.
Beterelem a hálóba, ruhástól bebújok vele a takaró alá, szorosan odabújok, didergek én is még egy fél percet, míg kellemesen el nem önt a meleg. Csókolgatom a haját, a homlokát, a száját is ha hagyja, simogatom a haját és a hátát.
-És ha rendelnénk valamit? Megvárhatjuk itt az ágyban míg megjön. Egyáltalán... ennél valamit? Tényleg, vagy csak mondtad...? Nem baj ha nem, akkor eszünk később, tudod. Fázol még? Jobb egy kicsit? - Faggatom, szeretném ha jobban lenne.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Hétf. Máj. 09 2016, 21:21

Nehéz Sebastianra néznem ebben a pillanatban. Mintha én nem vállalnám fel...de persze nem rólam van szó, róluk, hogy megint leköröztek, valaki jobb volt, anélkül, hogy tudtam volna, ő is játszik. Vállmegvonás, nem érdekel. Kezd mélyebben fájni, hogy nem hisz nekem, keserűen összeszűkítem a szemem.
- Nem, nem ezt mondta, hanem alapból nem vagyok neki elég vidám. Miért nem hiszel nekem?
Bukik ki szemrehányóan, tudom, hogy naiv és jóindulatú, de Liát illetően érdemes lenne kijózanodnia.
- Elmondta, nem csak egyszer, többször és nem csak nekem.
De igen, ekkora egy rohadt ribanc. Remeg a kezem, borzasztó hideg van, de megpróbálom megfogni az övét. A tekintetem ijedt, már amennyire lehetséges nálam az ilyesmi.
- De én nem, soha!
Tiltakozom hevesen zihálva, pont ő az, aki előtérbe helyez valaki mást! Kapkodok az elveszített erőm után, mint Sámson, akinek nekiesett a borbély, bánom és gyűlölöm, hogy feladtam, mert akkor nem érezném folyton ezt, csúsznék mindig össze, leperegne minden fájdalom, mint egy víztaszító felületről, de így...én így csak átázom!
- Igen... lehet, hogy nem álltam közel senkihez, de nem is volt ennyire...elviselhetetlen, ha otthagytak, nem számított, jobb volt.
És féltékeny sem voltam, be kell látnom, ez is szar érzés! Minden érzés szar valahol, túlságosan nagy kockázat. És nem vagyok figyelmes, csak önző okokból és maximum...velük.
- Ez a közvetlenség nehéz volt...csak egy borzasztó késztetésnek engedek mindig.
Vallom be elcsukló hangon, túlságosan erős bennem a vágy, hogy elfogadjanak és a remény, hogy megtörténik, ez a... szeretetéhség, ez annyira ciki! Az igaz, hogy nem adom fel, de jól van ez így.
- Fel kéne...
Motyogom, nem bírom, most úgy érzem nem bírok tovább harcolni. Hiába hittem, hogy nincsenek határaim, tévedtem.
- Mert azt hitte, ha magamhoz térek majd megint szórakoztatom. Nem tudom, nem értem és nem is akarom már.
Közlöm lemondóan, Lia nekem meghaladt mindent, amin valaha is gondolkodni akarok.
- Csak magára erőltette...de az igazságot most vallotta be, most mondta el, hogy gondol rám, amikor kikényszerítettem. Azt mondtam neki, ha nem lesz őszinte, elveszít, kikényszerítettem.
De jobb így, tiszta lappal. Viszont aztán megütődöm...és egy percre elképedve nézek rá.
- Csak azért figyelsz, mert ő kérte?
Gondolkodom hogyan lehetne megoldani és semmi más nem jut eszembe, csak a régi, bevált módszerek, drog és dilidoki. Nézek rá zokogva, gyűlölöm magam érte, sokkal gyengébb vagyok, mint hittem, hogy Josh így kiborít, de...hirtelen sok azt hinni elveszítem őt is Lia után, vagy rádöbbenni mekkora illúzióözönben éltem, hogy becsaptam magam, engedtem valaminek, aminek nem kellett volna. Mély levegőt veszek, hagyom magamban összeomlani a világom, lehajtom a fejem és ádázul törlöm az arcom.
- Megoldom...mindig megoldom... Nem hiszem, hogy mindig ennyire kibuktál...Sikerült? Akkor jó, végülis az a fontos, hogy boldog legyél és ha ez Josh...
Ha ez Josh és nem én...
- Tudod, hogy nem kell velem foglalkozni, csak Lia miatt, kérlek...légy velem őszinte, nem kell a szánalmad.
Inkább döglenék meg százszor valami véget nem érő pokoli körfogásba zárva, minthogy mások szánalmán tengődjek. Sok kérdést tesz fel, de én csak elfúlón lihegek rájuk.
- Tényleg, tényleg azt aki vagyok?
Nézek rá nagy szemekkel, reménykedve, hogy vonzó is, meg minden. Sajnos ez sem elég...
- Mert...én is hülye vagyok, mint te és...nekem te mutattad meg, hogy ez nem baj, hogy engedhetek...megengedhetem, hogy hozzámérjenek. Előtte nem szerettem...és rájöttem, hogy szükségem van rá, miattad. Nekem is te, sok mindenről... Nem vagy idegesítő, , hogy nagyon aggódsz? Értem sosem aggódtak...én csak egy defektes hülye vagyok, aki most magába szívna minden ilyesmit, mint egy porszívó. Mert az havasabb, havasabb, mint Joshé!
Kámpicsorodom el röhejesnek érezve magam.
- Akkor csak a negyedik? Nem lett? Nem így működik? Nem tudom...hogy működik, azt hittem...valójában nem vagyok fontos neked most, hogy Josh van és csalódtam, azt hittem igen és ha kiderül, hogy mégsem, hogy megint nem és becsaptak ez már...olyan sokadik, hogy...
Megrázom a fejem, nyúlok a keze után, hogy nem kell a könnyeimmel foglalkoznia, de igazából odáig sem jutok el, hogy tiltakozzam, csak megsimítom a Sebastian kacsó felületét.
- Nem...Felixszel csak más... Eric mindig úton van, Seth pedig nem akar vele lakni.
Szeretném azt hinni, hogy különleges vagyok...de ha folyton koppanok ezzel, nem olyan egyszerű! Lám ott volt Josh és Sebastiannak semmi új, elsőt nyújtani így nem tudok! // ó hogyne, emlegette XD//
Miért nem mondja rögtön azt, hogy beléd se szerettem bele és nem is fogok soha? Erőtlenül bólogatok, nem vagyok hülye, fontosak vagyunk, csak másképp... Bele kell kapaszkodnom a gondolatba, hogy egyáltalán fontos vagyok.
- Nem úgy értve... két oldal van és meg kell ragadni a másikat, a hangulatot, érted? Nem szabad, hogy túl mélyre süllyedjek, olyan, mint a hinta, át kell ugrani a másikra, amíg még nem túl késő.
Magyarázom neki tágra nyílt szemmel, hangosan, szánalmas elcsuklásokkal zihálva.
- De nekem fontos vagy...nem akarlak elveszíteni, nem szabad nagyon mélyre zuhanni...vidám leszek, esküszöm, ha tényleg...szeretsz még valamennyire, akkor...akkor azt értékelem.
Esküdözöm, de megyek az ágyba, istenem, gyorsan el kell kapnom azt a kötelet. Bebújunk az ágyba, ha simogat, akkor érzi még, nedves az arcom és a hajam is, legalábbis elöl, ahol a szemembe lógott. Észreveszem, hogy fázik, jól magunkra húzom a takarót és közelebb bújok hozzá.
- Mindjárt becsukom az ablakot.
Csókolgat, visszacsókolom, kicsit megnyugszom ettől, legalábbis most már viszonozom életrevalóbban. Ha hagyja, magamhoz ölelem.
- Nem vagyok éhes, de soha nem vagyok, szóval rendeljünk, mellettem csak éheznél, nem akarom. Azt sem tudom mi a kedvenc kajád... csak, hogy utálod a pékáru kásásságát... Becsukom az ablakot.
Döntöm el, mikor rákérdez, felpattanok az ágyból, túl gyorsan, meg is jelennek a fekete foltok az orrom előtt, viszont eljutok az ablakig és bezárom, csak a fülem zúg egy kicsit. Nagy levegőt veszek és reszketve visszamászom hozzá, megint mosolyogva. Ott van a telefonom az éjjeliszekrényen, át kell másznom rajta, ha el akarom érni, úgy csinálom, rá is másszak közben.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Hétf. Máj. 09 2016, 22:08

-Nem az hogy nem hiszek neked, hanem csak próbálok értelmet keresni Lia szavaiban, miért mond neked ilyesmit... ez még nekem is fáj, nem hogy neked! - Félreért, de nem csoda, mindketten zaklatottá váltunk.
-De én megesküdtem volna, hogy imád téged... és te ezt elhiszed nekem? - Kérdezek most én vissza, mert talán így jobban megérti, miért nem értem a dolgot, hiába hiszem el neki.
-Ne is... az... én nem tudom mi lenne... - Húzom magamhoz, ha ő is elmenne... ha nem beszélnénk, ha elfordulna... tényleg úgy érezném lehetetlen alak vagyok és Joshnak is csak ártok, mehetnék... hát papnak nem, de favágónak egy lakatlan erdőbe.
-Értem... tudom milyen szívem, de erőt kell meríteni a szép pillanatokból és azokból, akik még itt vannak neked. Ne dobj el minket, jó? Engem legalább is semmiképp... - Simogatom, tudom mennyire fáj ez. De túlélhető... főleg ha Liával valami csoda folytán kibékülnének.
-Én is... baj az? - Szinte már-már aggódva kérdezem, mert ebben sorstársak vagyunk, a fene nagy késztetés a vágyaknak, a szeretgetésnek. Szeretni és szeretve lenni... sosem elég, nem létezik, hogy bármi sok.
-Akkor a kedvemért ne! Én annyira büszke vagyok rád, te adsz nekem erőt... ha te is feladod, legközelebb én is fel fogom, de sokkal hamarabb mint te, mert én sokkal gyengébb is vagyok. - Ne adja fel, nem jó taktika.
-Ez olyan... számító! És ha sosem kelsz fel? Nincs értelme... nem lett volna csinálnia... ahh... - Temetem az arcom a tenyerembe, ezt hallgatni is rossz.
-De ez nem lehet az igazság! Vagy bebeszélte magának kötelező szeretnie, vagy mi? Ez ostobaság, tőle is... - Remélem nem, az katasztrófa lenne.
-Jaj nem, dehogy, nem figyelsz. Azt mondtam, akkor mikor még nem is ismertelek, mikor volt az már! - Legyintek, hogy ezer éve, azóta megismertem, megszerettem, már nem "Lia rokona Reeve", hanem a barátom Reeven.
-Hát... de.... jobban... magamba fordultam és nem akartam látni senkit, csak ülni a sötétben és aludni, meg agyalni. De ezt... ne mond senkinek. Senki sem tudja... max sejti. - Nem szoktam a saját depressziómról beszélni, mert szégyellem, de jelen esetben Reeven nem árt ha látja, igenis van hogy az ember kiborul.
-Én nem szánlak hanem szeretlek. Mindkettő sz-szel kezdődik de azért ne keverd össze. Én szeretek veled foglalkozni. Nem lesz ez másképp csak mert Josh-sal járok. - Továbbra sem értem, miért hiszi már nem érdekel engem, mert más lett a párom.
-Hát persze szívem, úgy szeretlek amilyen vagy. Akkor is ha sok rossz ért, sőt, amiatt vagy az aki mert ezek ellenére is jó ember vagy és olyan, akit nem lehet nem szeretni. Legalább is szerintem, én nem tudom elképzelni, hogy veszekedjünk és ne legyünk jóban, ne szeressük egymást... - Több mint barátom, éppen csak nem a szerelmem, nem? Na jó, nem teljesen, de igenis nagyon fontos valaki az életemben. A havasabban elmosolyodom.
-Édes vagy... - Igen, erre ennyit tudok reagálni és megcsókolom, ha röviden is.
-Jó érzés szeretve lenni, nem bánom, hogy megtanítottam neked, mert ez sokáig nekem is nagyon hiányzott. És ha nem megyek az agyadra az aggódásommal, akkor külön jó. Senkinek sem sikerült még leszoktatnia... - Puszilgatom, fésülöm a haját, kis lüke.
-Lia... mindenkit ellök magától úgy fest. De én nem az a típus vagyok. Én elszakadni tudok nehezen, elengedni... nem tudom másnál hogyan működik szivecském, de nálam így működik. Mind nagyon fontosak vagytok nekem, mind kicsit másért jobban. Én imádom, hogy téged ennyire szerethetlek, hogy ennyire gondoskodhatok rólad, jól esik a családodnak lenni, hogy hagyod nekem és viszonzod! Sosem szeretnék erről lemondani. És mint mondtam, Josh ezt megérti... tudja, hogy mi barátok vagyunk extrákkal, megérti, hogy mi így fejezzük ki egymásnak is a szeretetünk. Nem akartalak elengedni, kicsit sem. Féltem megutálsz Lia miatt, hogy csalódsz bennem, de eszembe nem jutott hogy azt hiszed, búcsúzni jöttem.... - Ezt halál komolyan mondom neki, nem is értem most sem honnan szedte ezt a sületlenséget. OKé... Lia.. Közben ha már simogatja a kezem csókolgatom is az arcát, sós pácban úszik.
-Biztos vagy benne, hogy Seth az aki nem akar vele lakni és nem fordítva? És attól hogy Eric mindig úton van lehetne otthon a ő lakásában. Elvégre akkor minden Erices lenne körülötte, rá emlékeztetné, várhatná odahaza. Ehelyett téged akar látni minden nap, veled feküdni és kelni, veled enni, vásárolni, beszélgetni... hidd el, apróságnak tűnik, de együtt élni valakivel komoly döntés, én sok csajjal nem költöztem volna össze, csak mert nyitott kapcsolatban voltunk... ez nem úgy megy. - Próbálom meggyőzni, szerintem Felix maximum lazán adja elő magát, de igazából megfontolt. Nem hinném, hogy ennyire nem érdekelné, ahogy leírta, eléggé tudatos valaki.
-Akkor miért nem belém kapaszkodsz? Elég stabil vagyok, csak el kéne hinned... - Piszézek vele, kap egy röpke csókot is, hagyom lélegezni.
-Ugyanannyira szeretlek mint tegnap, ha nem jobban, mert édes vagy. Ennyire aggódni egy butaság miatt... bennem nem változott irántad semmi életem, de ha szomorú vagy, felvidítalak. Ne játszd meg, hogy vidám vagy közben meg nem is, mert nem szeretem. Szeretem, hogy mindig kimondod mi nyomja a lelked, hogy a képembe mondod ha valami nem jó. Hogy őszinte vagy, én azt értékelem. Tény, hogy imádom a csinos mosolyodat, meg amikor nevetsz, de fogsz még, ha túl leszel ezen a rossz időszakon. Addig meg majd próbállak felvidítani. Jó? - Ölelgetem, annyira lüke, jó lenne ha merné érezni amit eddig is, hogy barátok vagyunk, nem hagyom el.
-Elég ha közel maradsz hozzám. - Mondom az ablakra, így a takaró alatt vele már kellemes a hőmérséklet. Főleg mikor már visszaölel, érezni közelebb is vackolom magam.
-Ahh, ez igaz... de tényleg soha? És ha már korog a gyomrod? Csak korog nem? - Ne mááár, de mosolygok, hogy megjegyezte mit nem szeretek és miért! Utóbbi általában elfelejtődik.
De csak elmászik, becsukja az ablakot, de visszacsámborog, akkor meg nyúlkál a telefonért, nevetek.
-Mióta vagy te ennyire hiperaktív, haah? - Ölelem magamhoz és visszadöntöm magam mellé az ágyba, csókolva őt, a telefon meg vagy jött vagy nem, most mellékes. Ha esetleg a kezébe van, kiveszem a kezéből és a párna alá dugom, úgy csókolom tovább.
-Maradj már nyugton, épp aktívan szeretgetnélek, ha nem szökdösnél és mászkálnál el folyton! - Vigyorgok rá, kicsit rá is fekszem, magunkra húzva a takarót, úgy csókolgatom a nyakát meg a száját.
-Amúgy amiben hús van megeszem. Kedvencem meg talán... hmm, a grillezett húsok... bár sütve is jó... áh nem tudom, hús legyen! Ha nem vigyázol lehet egyszer megeszlek, kellően bepácoltad magad most, hmmm, jami! - Vigyorgok és összecsókolom az arcát, nagyon finoman harapok az alsó ajkába.
-Tudod hogy szeretlek, ugye? - Ölelem és bújok szorosan, arcom a nyakához préselem, lecsapódik a bőrén a lélegzetem is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Máj. 14 2016, 21:09

Lehorgasztom a fejem megsemmisülten és megrázom, tudom...elég rossz volt.
- Neked ne legyen, én meg megoldom. Elhiszem, elhiszem, hogy azt hitted, tudod...azért volt rosszabb, mert én is azt hittem, mint a szüleimnél. Már mint ott nem azt, hogy szerettek, hanem, hogy nem utáltak.
Motyogom. Az igazság mindig az első megérzés volt, el sem bírtak viselni, Lia se, sokkal zordabb és sötétebb, mint amit könnyedén lehetne venni. Miért ilyen pocsék, ha nem fogadnak el?
Megölelem, nem akarom elhagyni, szeretem...Sebastiant. Nem...tudom megmondani hogyan, hogy mi ez, de most még intenzívebb, hogy közölte ezt és osztoznom kell rajta (is) ez lenne a féltékenység? Összezavarodva ölelem, igyekszem lélegezni és rendet tenni a fejemben, de mintha szélmalomharcot vívnék a gondolataimmal. Kész káosz.
- Jól vagyok...nem akarlak eldobni, semmi ilyesmi nem jutott eszembe...
Inkább, hogy ő lökött messzebbre magától, vagy lökődtem, egyszerűen azért, mert még egy ember közénk ékelődött. Josh fontosabb, ő lesz a meleg kapcsolata... Igyekszem megnyugodni, de hülyén zihálok, rászorítom a kezem az arcomra, ő pedig simogat. Nem tudom a kérdésére a választ... Logikusan azt mondanám, baj, nem kaptunk elég szeretetet, nagyobb az igényünk, buzisak vagyunk, nem tudom...
- Ilyenek vagyunk és kész
Igyekszem levegőhöz jutni beszéd és sírás közben. Hogy lehetek mindig ennyire szánalmas? Ezt nem tudom mennyire gondolja komolyan a feladással. Neki mi oka lenne rá?
- Erőt adok?
Kérdezem hüppögve, elkínzottan.
- Te nem adnád fel, boldog vagy...ugye?
Lélegzek nagyokat, úgy nézek rá elcsukló hangon és tekintettel, remegve a nyitott ablak közelében. Teljesen átfúj a szél, baromi hideg lesz.
- Nem tudom, nem tudom, hagyjuk most Liát
Kérem toporogva, ő a legutolsó, aki még kell ebbe a történetbe most. Épp elég Josh. Egy percre megijedek, hogy csak azért...van velem, mert régen Lia megkérte, el is sötétedik a világ egy pillanatra, de kiderül, hogy nem és hideg levegőt sóhajtva nekidőlök. Magasabb nálam, összehúzom magam és neki tudok a mellkasának, közvetlen a nyaka alá.
- Akkor...akkor jó.
Ezen kicsi elmosolyodom, bár ő nem hiszem, hogy látja, leolvad, amikor visszahajolok róla.
- Nem mondom, de egyáltalán nem ciki, egyedül akartál lenni... Örülök, hogy megoldottad és én nem hagytalak volna békén, bebújtam volna utánad az ágyba és addig csiklandoztam volna a talpad, amíg el nem röhögöd magad. Ez akkor volt, amikor Henry hülye volt?
Simítok a hajába, tudatni akarom vele, hogy az is fontos, Őt mi viseli meg.
- Hm...akkor jó. Foglalkozni...azért remélem nem úgy, mint egy kisállattal, vagy kölyökkel. Nem kell többször kakaót csinálni
Vonom meg a vállam, keresem az eseményeket, amikor túl gyerekes voltam. Pl a kakaónál és még egy párszor... Azt mondja nem lesz más semmi, csak mert Joshssal jár. Ajánlom annak a hülyének! De nem akarom megígértetni, csak bólintok, mint aki elhiszi, pedig valójában azt hiszem félek attól, hogy ezzel minden megváltozik. Azt mondja, elfogad ilyennek és...jó embernek tart. Még ha ez nem is igaz...
- Én el tudom képzelni, hogy veszekedjünk, az előbb is hasonló volt, de...köszönöm. Hogy elfogadsz ez nekem...nagyon fontos és hogy ilyennek. Én is szeretlek Sebastian!
Mondom ki szenvedélyesebben, gondolatban hozzátéve: talán jobban is, mint kellene. A gyerekes kijelentésemre megkapom az "édes" jelzőt. Josh biztos nem az, ő férfiasabb, habár nekem kurvára nem tűnt annak.
- Nem, nem mész és nem hiszem, hogy bárkinek is le kéne. Így vagy jó, amilyen vagy! Nekem is így, semmi plusz és mínusz nem kell beléd.
Nézek rá nagy, könnyes szemmel, mikor elmondja, engem miért szeret. Utálom magam a kérdésért, összeszorul a torkom és a szívem, de kipréselődik belőlem a kérdés:
- És Joshuát miért?
Nem akarom, hogy maszatos legyen tőlem, lehajtom a fejem, hogy ne érje el az arcom.
- Azt hittem...köztünk mindennek vége lesz, nem...nem hittem, hogy teljesen meg akarnád velem szüntetni a kapcsolatot, de úgy igen, mint férfival, az extrákat, mert Josh olyan...maradi és begyöpösödött, de én...nekem kell, kell az is
Nyökögöm ki könnyek közt, amiket gyorsan letörölök. Elfogadja? És meddig?
Felixnél megvonom a vállam.
- Nemtom, Seth egy barom... Tudom, hogy ez nagy dolog, egyáltalán nem apróság, nehezen hittem el, hogy tényleg megtörténik...de Felix sosem lesz teljesen az enyém igazán, érted...mire gondolok? Megfelel a nyitott kapcsolat, hogy érdekből lefekszik ezzel-azzal, de hozzájuk lelkileg is kötődik...és ez egy kicsit olyan érzés...
Keresem a szavakat.
- Ha szerelmes vagy...és nem csak te játszol...ott a másik, aki fontosabb, ezt nehéz...
Hallgatok el, talán most nem tudnám értelmesen megfogalmazni, vagy sírás nélkül végigmondani, pedig ezért nem lehetek kiakadva. Azt hittem Sebastiannak egyedüli fiú vagyok, kiderült hogy nem, hát csalódott vagyok bassza meg!
Felpislantok rá, hogy...belé kapaszkodjak? Meg is teszem, fizikailag, amikor már túlságosan átbillennék, belekapaszkodom Sebastianba.
- Jó...jó, köszönöm, nem...akarok teljesen megőrülni. Tudom, elhiszem és kö...
Megcsókol, piszézik, bár nedves lesz az orra. Letörlöm neki és szégyellem magam.
Hozzábújok, megint ez az édes... Mitől lennék én édes? Jobban szeret? Mi van ha mondjuk egyre jobban fog szeretni? Ha úgy, legalább annyira, mint őt, azt a másikat? Egészen összegabalyodom vele, őszintének akar.
- Sikerülni fog, vidám tudok lenni, csak adj egy kis időt...nem igaz, amit Lia mondott, hogy sosem vagyok az és hogy nem vagyok már vagány, felgyújthatunk valamit...
Sóhajtom, az most megnyugtatna, de lehet, főleg azért jut eszembe, mert hideg van és mert vagány koromban imádtam gyújtogatni. Nagyon féltve szorítom magamhoz, de azért én még fázom és éreztem, hogy ő is, rá kell szánnom magam, hogy becsukjam, csak nehéz tőle elválni.
- Az a baj, hogy a kóma előtt se nagyon ettem, megszoktam az éhséget. Akkor nem volt, annyira hozzászoktam, hogy nem veszem észre, csak viszonylag későn, amikor elkezdek szédülni. De ha logikusan eszem, nem jutok odáig. Mindig kevesebbet.
Magyarázom, azért csak rendeljünk. Rászánom magam és becsukom az ablakot.
- Neked akarok jót
Mondom durcásan, de kiveszi a telefont a kezemből. A csókját normálisabban tudom viszonozni most, szenvedélyesebben.
- Te fáztál és éhes vagy...azt akarom, hogy jól érzed magad
Méltatlankodom, de tény, hogy a nyakcsókkal engesztel, ujjam végigsiklanak a vállán, le a derekán, amennyire érem, megsimítom a fenekét.
- Tényleg hasonlítasz Felixre néhány dologban.
Nézem tűnődve, aztán nekem esik, puszilgat én meg elmosolyodom.
- Nem lenne szép a mosolyom, ha kiharapnád az arcom és megvádolnálak azzal, hogy zombi vagy, vagy kannibál.
Beletúrom ujjam hosszú hajába, csókot kezdeményezek lágyan harapdálva, szinte eszegetve ajkait. Én is csemegézem. Olyan közel van, szorosan bújok hozzá, nem hiszem, hogy ez azt jelenti, mint Joshnál...
- Hát persze, úgy, mint valami tutujgatnivaló szerencsétlent, de... a lényeg, hogy szeretsz.
Esek neki az arcának, csókolni lágyan. Igen, ez a lényeg...ő nem lökött el, itt van még mindig velem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Máj. 14 2016, 21:49

-De olyan nehéz elhinnem, hogy nem szeret téged... mit nem szeret rajtad? - Összezavarodtam.
Próbálom nyugtatni hogy csak azért mert már nem Liával vagyok hanem Josh-sal nem változott semmi, de nem igen hiszi el, de legalább nem hajt el. Beljebb vagyunk azért.
-Akkor meg? Jó így... nekem azóta jó így hogy vagy nekem... - De komolyan, előtte alig tudtam elfogadni magam. Reeven miatt próbáltam meg, ez az ő érdeme is.
-Igen, erőt adsz... - Bólogatok de a következő kérdése nyomasztó.
-Hát... ha mindenki elhagy csak mert Josh-sal vagyok, akkor eléggé árnyékot vet az egészre ez a tény... - Nem hazudok. Henry sem kedvelte Josht, a szüleim tudom kitagadnak, Lia elment, ha Reeve is elhajt mit csinálok?
Elmondom neki, hogy én is voltam már magam alatt, de megmosolyogtat azzal amit mond.
-Ahh, te... de... nem ő volt a hülye hanem én... én... sok hibát csináltam... félreneveltem... ha nem lenne most boldog a családjával nem is tudom mit csinálnék... - Szegény öcsém, miattam lettek furcsa gondolatai és vágyai. Szörnyű alak vagyok. De bújok Reevenhez, jól esik hogy kihozna a depresszióból ha megint lenne.
A kisállaton nevetek.
-Nem, nem... az öcsémmel is ilyen voltam, de sosem gondoltam rá hörcsögpótlékként vagy ilyesmi! - Hogy jut ilyen az eszébe egyáltalán?
-Ez nem veszekedés, max vitatkozás. - Mosolygok rá és mikor kimondja szeret nem viccből mondom hogy édes. Tényleg édes, puszilgatom is érte.
-Wow, na tessék, ilyen bókot sem kaptam még hmm? Édes vagy... - Puszilgatom a fejét, mivel lehajtja, az arcát nem érem.
-Josht? Hmm... nehéz kérdés. Vele... mindent meg tudok beszélni, hiába különbözünk, mégis elfogad és megpróbál megérteni, olyan elemi erővel szeret szerelemmel is, amit Liánál sosem éreztem... meglátom és zizeg a gyomrom az izgalomtól, nem is tudom... te miért szereted Felixet? - Érezze át, nagyon nehéz ezt az érzést szavakba önteni.
-Josh sokkal nyitottabb és megértőbb mint Lia. Mindent tud rólunk és elfogadta, hogy mi ilyen közeli barátok vagyunk. És sokkal szabadabb a lelkem, mert nem kell a pillanatot lesnem, vajon hogyan mondjam el úgy hogy meg is értse a másik, mint Liánál. Igen, maradibb, de mint mondtam, ő engem akar megérteni. Nekem ez sokat jelent. - Simogatom őt, szóval neki ez fontos, hogy megmaradjon ilyennek a barátságunk. Akkor megbeszélem Josh-sal szerintem megérti majd, ahogy eddig is.
-Szerintem ezt meg kéne beszélned vele... hátha... hajlana a zárt kapcsolatra. Sokáig nekem is idegen volt, de látod... előbb Lia, most Josh. De... tudod ha neked itt vagyok én, lehet beleköt majd, hogy akkor neki is ott van hasonlóan Eric vagy Seth... ilyen módon te sem leszel sosem az övé, nem? - Vagy nem? Vagy Felix szereti őket, többet akar?
Csóválom aztán a fejem a megőrülnire és megcsókolom inkább, ne beszéljen hülyeségeket, a kis nedvesség a könnyei miatt meg nem zavar, bár ő törölget. Inkább terelem a hálóba.
-Neeeee, ne gyújtsunk fel semmit életem, nekem az aggasztó lenne... és én tudom hogy vidám vagy, szerintem boldog vagy, legalább is voltál, csak most nehéz... de jobb lesz, ígérem. - Nagyon remélem Lia miatt nem ment benne tönkre minden.
Aztán csak elszökdös, ablak, telefon... próbálom éreztetni most az kell itt legyen velem, de csak durcáskodik, csókolgatom a nyakát.
-Igen, ez igaz, de nem vagyok még éhes, csak mondtam majd úgy is leszek és fázok, mert nem vagy elég szorosan mellettem... - Csókolgatom még, majd a száját is, szenvedélyesebben viszonozza, remélem azért, mert jobban van. Ha megnyugodna én is meg tudnék.
-Felixre? - Csodálkozom rá, mert ezt nem értem honnan jött vagy mi kapcsán hasonlítunk. Inkább puszilgatom még, jól esik és amúgy is, mosolyogjon kicsit!
-De manapság a zombi cuccok menők! - Ugratom, vigyorgok hogy fogja a fenekem. A csókja édes, finom, úgy érzem jobban van így boldogabban viszonzom.
-Így érzed, hogy így szeretlek? Tutujgatnivaló vagy... hmmm? - Vigyorgok és lesimítok az oldalán én is a fenekére, belemarkolok. -Hogy tutujgassalak? Hmmm? - ugratom, direkt parodizálva a szót, mert nem is így szeretem! De ha hagyja befurakszom a szájába francia csókért, ha neki ez is tutujgatás hát tényleg elcseszek valamit!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Hétf. Máj. 16 2016, 21:14

Enyhe félmosollyal nézek rá, ahogy zavart és értetlen lesz. Boldog-szomorú ez.
- Hidd el, nagyon kevés ember szeret... Ti vagytok a különlegesek, hogy képesek vagytok rá. Nehéz, engem nagyon nehéz, tele vagyok nehézségekkel és azt kérem...azt kértem tőle is, hogy Engem lásson, szeressen, amilyen vagyok, az pedig nem könnyű és ezek szerint Lia nem képes rá
Vonok vállat elhúzott szájjal, különlegesek, talán nem is tudja mennyire.
- Azóta? Hát ennek örülök, igen, jó így! Ilyenek vagyunk, pont, kész, jajj Seby
Ölelem magamhoz hirtelen, megint rajtam a bőgés, de most nem mérhetetlen fájdalomtól, hanem meghatottságtól, így csak férfiasan visszaszorítom és ölelem. Hevesen dobog a szívem, mintha felment volna a pulzusom, mintha zuhannék. Elfogadja magát és ebben segítettem? Ezeket nem mondhatja csak szánalomból...tényleg így gondolja!
- Te is nekem...
Suttogom a hajába, ahogy ölelem.
- Nem, én sosem hagynálak el.
Mondom leszegett fejjel, megsimogatom az arcát.
- Kezdjük azzal, hogy nem is neked kellett volna nevelni. Ráadásul azt mondod, jól sült el a dolog, nincs mit bánnod, volt egy kisebb hullám völgy, de ez a te depressziód is inkább aranyos, mint ijesztő.
Mert ahogy előadta, meg nem akart senkivel beszélni, ugyan már, sokkal keményebb mélypontok is vannak. Nem a szomorúságát akarom kisebbíteni, tudom mennyire érzékeny, de utólag azt lehet rá mondani, túl van rajta, nem volt vészes.
- Tudod...káromkodtál
Emlékeztetem finoman, nem szokott. Kiborult, nem csak vita volt. Ölelgetem, amikor megpuszilja a hajam, sóhajtok. Beszarok, édes...
Joshról beszél, aki milyen klassz, hogy elfogadja. Mintha én nem... a zizegésnél megborzongok.
- Én...mert Felixes, valahogy a lénye. Akkor is, ha hm, hát Felixnek vannak sötét dolgai, sötét humora, de ezt is szeretem benne, valami fantasztikus a kisugárzása, ami mintha húzna, amit mond, az a rengeteg bölcsesség és ahogy mondja, a gesztusai, a hangja, ahogy levegőt vesz, becsukja a szemét és az ilyen baromságai, hogy megsértődik, ha én saját magam fikázom, mert ezáltal az Ő ízlését becsmérlem, hogy hiú, ahogy felnevet, vagy megsértődik, azt mondja: humpf, megforgatja a szemét, kiscserkésznek szólít...
Elakadok.
- Másodsorban, ő volt az, aki megértette velem ezt a számomra nagyon lényeges dolgot...olyannak akar, amilyen vagyok, hogy milyen fontos ez. Visszaadott ezáltal valamit az életemből...amit rég magam mögött hagytam, amikor felrobbant a kocsi, vagy meghalt a kómakor. Eljátszotta azt a dalt...megtanulta a dalunkká tette, hogy meghánytatott, csak hogy biztosan ne legyen bajom és még Liát is felkereste.
Mélyen beszívom a levegőt, rámosolygom és eltüntetem a könnyeim. Már csak a piros arcom van, néha egy-egy felszipogással.
- Értem...elfogadja, ez tényleg nagyon fontos. Nem, félreérted, nem akarok Felixszel zárt kapcsolatot. Jó így, és főleg nem kötném meg soha, őt...nem lehet, tudod, mint egy fekete musztángot, szabadnak kell lennie, ettől Kale.
Megütődve nézek rá, igen, nekem itt van Sebastian, megfogom a kezét, mélyen belekulcsolom.
- Igen...igazad van és itt is leszel. Megijedtem, hogy nem... de a srácok nála 10 éve megvannak és én...úgy érzem a harmadik vagyok, nálad a második... vagyis harmadik Henry után, szerettem volna Lia mellett az egyetlen férfi lenni, vagyis azt hittem Joshua simán a barátod...érted.
Horgasztom le a fejem, vörös vagyok, értem, hogy nagyon.
- Annyira kibaszott önző vagyok! Ne haragudj...neked és Felixnek se tudnék egyetlen lenni, akkor nem kérhetem én is ezt tőletek.
Hunyom be a szemem, kicsit megszédülök, mert milyen paradox már. Akarom, de mégsem, nem engedném őket el, kiegészítik a kapcsolatom, egymást, engem! Kell ez a naiv szeretetdömping Sebytől és az izgalom, kaland, veszélyes, gonoszkás élet Felixszel.
Ahogy sejtettem, Sebastiannak nem megoldás a gyújtogatás, mélán bólogatva megyek ágyba vele. Majd megoldom magamba, nekem hiányzik, nem fogok felgyújtani egy egész falut, semmi élőt. Neki akarok jót, de akadékoskodik, szerencséjére a nyakam csókolja, aztán én őt, lágyan, de mély odaadással, elvesznek közben ujjaim a hajában.
- Rendben, melegítelek és később rendelünk valamit. Ő is szereti a húsokat, a steaket, bár nyersebben.
Ebben hasonlítanak, én kevésbé vagyok húsos, meg egyáltalán...evő. Puszilgatom és halványan én is viszonozom a mosolyát. Megsimogatom a fenekét, beharapom az ajkát.
- Nekem így vagy menő. Hát...te jössz azzal, hogy édes vagyok. Nekem attól valami puha nyúl, vagy gyerekkutya jut eszembe.
Megfogja a fenekem ő is, aztán szenvedélyes csókba gabalyodunk, félig rá is mászom, átkarolom a lábammal, ölelem vadul.
- Hm...tutujgathatsz...különben jó, bármit csinálsz az jó Sebastian...csak ne nézz pelyhedző kiscsirkének, de ha így csókolsz... azt hiszem...nem kell...ettől...tartanom
Sóhajtom, nehezen jutok levegőhöz és szóhoz, rá kell cuppannom az ajkaira folyton.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Hétf. Máj. 16 2016, 23:00

-Szerintem képes csak... nem tudom, nem tudom mi lelte... - Komolyan, tényleg nem értem.
-Igen... - Mondom szégyellősen, mert ha ő nem lenne, úgy érzem nincs még egy ilyen ember, ergo én vagyok a nem normális, de mivel is ilyen, ő is így érez, így képes vagyok magam elfogadni. Megmutatta hogyan kell, ami nagy szó. Bújok is az ölelésébe.
Bólogatok, nem hagyna el, az jó, az jó, megkönnyebbülök. Néha félek, engem csak úgy lehet elviselni ha több mérföldre vannak tőlem az emberek. A szüleim, Henry, most Lia... Phoenix sem hív jó ideje... Callie is elutazott haza. Hát... Josh és Reeven vannak még itt, mindenki más elég messze, valljuk be.
-Hát... de ne is egy dada... utálom őket. - Mondom feszengve, mert engem az nevelt. Utáltam. Elhatároztam, Henryt nem dada fogja nevelni. Így is lett csak... aztán mondja aranyos volt a depresszióm, felszisszenek, hogy kimondja. -Hát... nem nevezném aranyosnak... de nem akarok róla beszélni... - No lám no lám, kínos pont. De nem akarok arról beszélni milyen bajaim voltak, próbálok egészséges és boldog lenni, őt is erre sarkallni, boldoggá tenni, inkább jobban puszilgatom és simogatom, ne menjen el, maradjon és próbáljuk meg együtt, sokkal jobb forgatókönyv.
-Jah... hát... ha ideges vagyok szoktam, de attól hogy ideges vagyok még nem veszekszem... - Vonok vállat, hát megesik. - Amúgy sem káromkodtam nagyon, végig értetted mit mondok. Ugye? - Utalok arra, ha nagyon ideges vagyok vagy nagyon boldog szoktam spontán franciául beszélni, de azt hiszem most nem tettem ilyet.
Aztán kérdezi miért szeretem Josht, ez nehéz kérdés, nem is tudok válaszolni normálisan, emlékeztetem, gondolom Felix kapcsán neki sincs könnyebb dolga.
Lágyan mosolygok, azt mondja amit én, a lényét szereti. Őt magát amilyen, én is ezért szeretem Josht. Mert ő... Joshos.
-Tudom, hogy fontos vagy neki. Én Josh-sal vagyok így. Ő volt az első aki megértette velem, hogy nincs velem baj. Csak én nem mertem hinni neki, amíg meg nem ismertelek. De ő így szeret. Ismeri minden hülyeségemet, minden... hibám és ennek ellenére azt mondja rám, szépnek tart, a lényem is, a külsőm is... ő... nem tudom miért szerettem belé, ahogy mondtad, mert olyan amilyen... nekem Josh olyan mint neked Felix... mindent szeretek benne és vonz engem, mint valami mágnes, egy egy apró mozdulata kikészít, mint mikor a szájába harap, vagy hülyéskedik, befejezi a mondatom... szeretem. - Mosolygok Reevenre, hogy én megértem, hogy szereti Felixet, értse meg, én is szeretem Josht. Sajnos, nem sajnos, jobban mint Liát.
Aztán nem értem miért hiszi hogy nem lesz sosem övé Felix, szerintem mindegy mással milyen, ha vele úgy bánik mint senki mással, mesélte mennyire Reeven kedvére tesz, szóval... megragadja a kezem és elmosolyodom, hogy rangsorol.
-Henryt ismerem mióta megszületett. Josht cirka két éve. Téged olyan... egy éve lassan. Mit számít? Nem az idő a fontos, hanem amit érzünk. Emiatt nekem többnek kéne lennem, mint Felix, de hogyan is lehetnék több? Ő a neked való személy, de emiatt nem érzem úgy, kevesebb lennék neked, csak másképp szeretsz. De a szeretet a lényeg édesem. Nem rangsorollak titeket, mert butaság lenne. - Simogatom az arcát, majd nevetek kicsit.
-Csak félsz, hogy elvesztesz minket. Tudom milyen. Nem jó, de mi nem megyünk el. Én biztos nem. - De legalább rájött nem jó úgy egyetlennek lenni, ahogy ő akarta. Máshogy igenis jó, de ezt tudjuk is adni neki, szerintem Felix is, eddig úgy tűnt. Nagyon remélem nem töri össze Reevenem szívét...
Ágyba terelem mert szédeleg, erre jön a gyújtogatással, hát beszarás. Még jó hogy nem gondolta komolyan.
Vigyorgok hogy melegít engem, ez a szó... de legalább megtudom, hogy Felix is szereti a húsokat.
-Áh, véresen eszi. Én jól átsütve, más az íze. De nyugi, ezen nem veszek össze vele. -Vigyorgok és puszilgatom, édes, bújok hozzá.
-Nekem a csokifagyi... az is édes... - Nevetek, csókolom, de vigyorgok a nyúlon, nem, Reeven nem nyuszis.
A tutujgatós szeretet viszont nem szimpi, nem vagyok olyan mint egy nagyi, szenvedélyesebben is csókolom, heves érzelmekkel szeretem, nem úgy mint valami nyugdíjas, de rám is gabalyodik, nem bánom.
-Ne is... nem vagyok én... nagyi... - Teperem le, inkább csókolom úgy mint egy latin szerető, csak ne mondja már hogy tutujgatom, hülye szó, nem babusgatom, csak szeretgetem, az tök más! Inkább hozzápréselem magam a testéhez és beletúrok a hajába.
-Ahh.. na látod... eeez... melegítés... - Vigyorgok, azt hiszem kipirultam a csókoktól, de nem is szakadok el belőlük, adok még, nem fukarkodom, egy kis francia csók remélem kimossa belőle azt a butaságot, hogy vége a világnak.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Hétf. Máj. 23 2016, 15:35

Összeszűkítem a szemem és megrázom a fejem, nem tudom, de nem akarok erről beszélni tovább. Bújok mélyen az ölelésébe, kicsit beleszuszogok a hajába, csak remélni merem, hogy nem taknyozom össze. Hülyék vagyunk és nem múlt el, amit irántam érez, még ha ez nem is pont az, mint ami Josht illeti. Miért ennyivel jobb ő? Hogy kapott családot és megkapta Sebastiant is? Igyekszem elnyomni ezt a gondolatot és arra figyelni, mit mond most nekem. Szomorú félmosollyal beletúrok a hajába, egészen közel hajolok, onnan nézem, nagy felbontásban.
- Pedig azokat fincsi kikészíteni. Nekem is volt néhány még az elején.
Vonok vállat, én szerettem. Kettőt tudtak szerválni, egy mogorva kamaszlányt, akinek folyton markolásztam a fenekét és egy nyanyát, akit az őrületbe kergettem, más meg nem vállalt a veszélyérzet miatt. Nem nevelt senki. Viszont érdekes ilyen dacos "utálom a dadákat" kisfiúként látni Sebyt, lágyan megcsókolom az arcát, szempilláim végigsöprik az arcfelületét. Nem akar beszélni a depressziójáról, tudom milyen, én se szívesen elemezném a enyém.
- Oké, ha meggondolod magad, nekem beszélhetsz, talán tudok segíteni, mint sortárs, akkor is, ha már nincs, megérteni utólag, vagy mit tudom én.
Hadarom, legalább ő kilábalt. Kicsit megremegek, ahogy simogat, bújok szorosabban hozzá és egy nyomorult rágcsálónak érzem magam. Érdekes, hogy ő nem fogta fel veszekedésként. Olyan hideg van, de közel lenni hozzá olyan más...
- Értettem-e? Úgy gondolod nem ismerem a csúnya szavakat?
Kicsit belenevetek a nyakába, ezt nem értem. Nem tudok róla, hogy ha mérges franciául tolja, vagy csak most nem rakom össze.
- Szóval a B betűs szóval a nemi aktusra gondoltál, úúú
Nézek rá "te aztán durva vagy" fejjel Ez a jókedv is csak addig tart, amíg nem kezd bele szent Josh ajnározásába.
- Ha nem hittél neki nem lehetett olyan meggyőző
Bukik ki, habár a végén megnyerte. Szkeptikusan forgatom a szemem.
- Azt nem nehéz, ha egyszer szép a külsőd és a lelked is.
Fújolok mormogva, de arra már nem tudok mit mondani, amit aztán mond. Lesütöm a szemem és emésztem, próbálom elfogadni, ez is zsákutca, egyszerűen nincs választásom. Azt nem mondhatom, hogy BUMM, kisajátítalak! Egyedüli opció, jó képet vágni a dologhoz, mint Ercikhez, vagy hogy Felix kurva. Nekem ez jutott, nem kell többre vágynom, csak meglegyenek, amíg nem hagynak el...addig minden másnak lényegtelennek KELL lennie. Mélyen beharapom a szám, hogy fájjon, hogy magamhoz térítsen. Persze elkezd vérezni, mert nem érzem a határt rendesen.
- Értem...
A rangsort hülyeségnek tartja, mert az is igazából csak...
-Másképp, teljesen másképp, de nem jobban, csak más...
Észreveszem, hogy ismétlem önmagam, mégpedig csúnyán, igyekszem lenyalni a vért a számról, belül. Biccentek.
- Igen, sajnálom... Túlságosan elkényeztetett veletek az élet, megtapasztaltam milyen ez...nem olyasmi, ami nélkül tovább tudnám csinálni.
Kell a szeretet és be kell vallanom, Lia is nagyon fájt. Őket már...nem engedhetem! Ágyba bújok vele, szívesen felgyújtanék valamit. Hiányzik... Talán mert stresszes az állpotom és még hideg is van. Hogyan égnek a különféle dolgok... a papír és a szövet jó gyorsan és a műanyag büdös lesz...
- Igen, ezaz, véresen! Oké, ezen ne... Bocsánat, kimosom a szám, ha szeretnéd.
Jut eszembe, hogy véres, ezt Felix szeretni szokta, de Sebastian nem biztos, nem sikerül lenyalogatnom az összeset, a fémes utóíz megvan még. Ölelem közben hevesen, belegabalyodok, csókolgatom az arcát.
- Az jó, annak ellenére, hogy barna
Pusmogom, erősebben beletúrok a hajába.
- Akkor sosem mondanám, hogy szép vagy, a ránc nem az esetem, még a löttyedt melleiddel se nyűgöznél le. És a feneked....azt így szeretem, feszesen.
Ujjaim be akarnak furakodni az alsója alá, hogy meztelen érintsék az említett testrészt.
- Igen, előmelegítelek Joshnak. Bár most kiderült, nem olyan kis szűzies, mint mondtad.
Ha nem idegesítene, hogy Felix is hozzáér esküszöm rászabadítanám, megérdemelné, hogy jól felnyársalják! Hempergőzöm Sebyvel, bár attól függ mennyire undorodik a fémes íztől, de ha észlelem, hogy nem, vadabb franciást kezdeményezek.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Hétf. Máj. 23 2016, 16:19

-Annak sincs értelme, jön másik. - Vonok vállat, a dadák kerüljenek el, ennyi. Inkább bújok az arcommal az övéhez, addig sem gondolok arra milyen volt egyedül.
-Jó. De inkább felvidítanálak. - Mosolygok rá, nem akarok a depressziómról beszélni, amúgy is valószínű lehülyézne, mint a legtöbben.
-Ah, de, csak hadarni szoktam franciául és ettől csak még mérgesebbek rám, beszéljek érthetően. -Mosolygok, ő tudom hogy tud, talán értene is, ha nem is mindent.
-Jaj már! - Nevetek, lökött, furcsa lenne ha nem tudna káromkodni, ma már ki az aki nem tud vagy nem érti?
-Nem az ő hibája. Ha mindenkitől csak azt hallod, csalódott benned, fura kivételt tenni... - Vonok vállat, nem Josh miatt nem hittem neki, hanem magam miatt. Azt hittem ugyan úgy csalódást okozok majd neki, ha jobban belemélyedünk.
Lesütöm a szemem és mosolygok, szégyellősen.
-Hát... nekem nem olyan egyértelmű... de kösz. - Erre hirtelen nem tudok mit reagálni, szép vagyok kívül-belül.
-Olyan vagy mint Lia, ne harapd magad... -csóválom a fejem, látom elharapta a száját, istenem... hülye szokás, miért csinálják?
-Na, akkor remélem érted már, én hogy érzek. Szeretlek titeket, szeretni is foglak. - Puszilgatom, remélem megnyugszik!
-Tudom. De nem is kell. Maradunk, lesznek mások is, ha engeded, könnyű szeretni téged édes. - Csak higgye el, anélkül nehéz, én már csak tudom.
De ágyba is terelem, nincs jól, gyenge, jobb ha pihen.
-Nem, dehogy. Ne butáskodj. De harapdáld magad, jó? Kicsi vámpírkám. - Vigyorgok rá, jó hogy nem tudok Felix vérszeretetéről, máris furcsa ember lenne.
-Pedig de jó is az, mikor kilóg a topp alól a mellbimbó, mert csüng, hmmm! - Fúúúj, beleröhögök a párnába, jó hogy nem vagyok idős nő. De a fenekemhez be tud nyúlni, nem olyan szoros az öv rajtam, bár ha benyúl a ruhám alá, akkor biztos csókolgatni kezdem a nyakát.
-Jaj te! Nem kell, elég meleg vagyok... hú de fura ezt mondani! Hát, ő nem olyan vagány mint te, de tud szenvedélyes is lenni. -Mosolygok, de nem zavar a kis vér, hamar elmúlik az íze, mert másra koncentrálok, főleg hogy Reeven is szenvedélyesebb lesz, szeretem ezt, hiányzott. Hogy gátak nélkül éreztessem, szeretem a másikat. Furcsa, de kellett ennyi elfojtás után. Ha hagyja simogatom is a póló alatt az oldalát, húzom magamhoz, hogy ölelhessem, érezze nem engedem el.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Hétf. Máj. 23 2016, 17:30

Odadugom az orrom az arcához, somolygok.
- Megvan a gyenge pontod! A dada! Olyan lehet, mint másnál a bohócfóbia
Röhögcsélek kicsit, úgy tűnik ő nem tudta elűzni őket, szegény.
- Most már nem kell félned tőlük, felnőttél, nem mesélik el este a Piroska és a farkast.
Rohadékoskodok egy sort, simogatom. Aha, lehet csak nem ez a megfelelő pillanat.
- Jó úton haladsz...sajnálom, hogy ilyen...vagyok.
Gyenge, de nem mondom ki, az olyan lenne, mint pontot tenni egy kijelentő mondat végére. Most végre összeáll ez a káromkodós dolog, meglepetten nézek rá. Igen, bosszantana, mert nem szeretem a nyelvet.
- Hm...ha olaszul csinálnád tetszene.
Cukkolom kicsit, aztán elkomolyodom és igyekszem engesztelően csókolgatni. Viszont, mikor válaszolok elengedem, elgyengültnek érzem magam.
- Igen ez igaz, akkor nehéz. Nekem is ezért nehéz, hogyha valaki azt mondja, hogy szeret.
Hallhatta, ott volt, hogy gyűlölnek. Tess is, Lia is, mindig mindent elcsesztem, tettem róla, hogy így legyen és ne érdemeljem meg.... Megcsóválom a fejem válaszképp, hogy neki nem egyértelmű. Aztán felkapom a fejem, kirázott a hideg. Rondán nézek rá, kipirulva.
- Nem vagyok olyan, mint Lia!
Csattanok fel, csak magamhoz akartam térni! Megtörlöm a kezemmel bosszankodva.
- Akkor jó
Morranom kissé durcásan és megyek vele az ágyba.
- Ezek szerint rosszul engedem, de hagyjuk, elég ha ti szerettek valamennyire a többiről most nem akarok beszélni.
Kérem, aztán levámpíroz.
- Jó, csak a fájdalom felébreszt.
Nem, nem hiszem, hogy megérti. Mindenesetre beletúrok a nadrágjába a fenekéhez, miközben belekuncogok a nyakhajlatába.
- Hát igen, ahogy mondtad meleg kapcsolat lesz... nem egyszerű felfogni, főleg, amikor vele élsz már.
Szerencsére velük még nincs ilyesmi. Bújok hozzá, beleharapok a nyakába finoman, az ajkaival játszom, aztán mélyebben csókolom, annyira, hogy fel is izgulok. Visszatérek a nyakára és valahogy automatikusan, de szívni kezdem a nyakhajlatát, közben a másik kezem lesiklik a hasára, finom nyolcasokban cirógatni kezdem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Today at 12:48

Vissza az elejére Go down
 

Fontossági sorrend Reev és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-