Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Kettesben (Reev és Lia)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Kettesben (Reev és Lia)   Csüt. Szept. 03 2015, 16:15

Nos, a közös ebéd nem a tervek szerint alakult. Volt néhány gyomorszorító pillanat, de azokat még majdnem sikeresen fel is oldottuk. Viszont azután, hogy Reeven kitaccsolta az eddig elfogyasztott ételt, már nem engedi, hogy további szórakozásoknak vegyük kezdetét. Ennek főként én vagyok az oka, mert nem akarom, hogy Reeven megerőltesse most magát. Hülye nővéri szokás, hogy a "beteget" ágyba kell parancsolni, pedig én sem vagyok fekledezős fajta. Reeven se hagyná, ha a másik két fiú nem erősít meg engem, és javasolja Reevennek, hogy pihenjen egy kicsit (nem lesz ártalmára).
A kaja bekebelezése Joshra és Sebastianra maradna, és hiába egészségesek ők, Josh kijelenti, hogy már ő is tele van (legalább ő, aki rendesen evett, hála ezúton is. Hihihi. ) Sebastiant nem kell arra buzdítani, hogy akkor lásson neki kaját csomagolni, hozzám is mindig úgy érkezett, mintha bevándorlókat rejtegetnék a lakásomban éhenkórász lennék. Szóval bízom benne, hogy eszébe jut, és Josht, ha már haza akar menni, ellátja egy jó adag elemózsiával.
Reevennel elvonulunk, úgy hiszem, jobb lenne neki, hogy -legalább, amíg jobban nem lesz vagy el nem alszik- mellette maradok. Sebastian jön utánunk, mindkettőnkhöz van néhány szava. Tőlem azt kéri, aludhasson Josh-nál, az ágyában. Jelenleg csak azon kattog az agyam, hogy ott akar lenni, és nem hazajönni, és csak másodlagos, hogy Josh mellett akar aludni. Nem látok egyébként ebben semmi különlegeset, és is aludtam már Reevennel, és noha akkor még azt hittem, rokonok vagyunk, most sem tervezek mást. Ha kell, ugyanúgy odabújok hozzá: néha a testi kontakt többről árulkodik, mint a kimondott szavak.
Szóval kettesben maradok Reevennel, akinek menet közben kerítettem néhány kekszet és egy pohár vizet. Leteszem ezeket az éjjeliszekrényre, és Reevent az arca felől közelítem meg. Ha ül, mellé ülök, ha lefeküdt, -helytől függően- helyezkedek el mellette.
- Kavarog még a gyomrod? Kerítsek valami hányingercsillapítót? - első legfontosabb törekvésem a fizikai jólléte.


_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Csüt. Szept. 03 2015, 16:41

Nem úgy vagyok rosszul, ahogy ők gondolják, de azt hiszem nincs választásom, el kell játszanom. Sebastian elmegy és Liával beszélnek, megbízom a srácban, nem hiszem, hogy engem ver át. Addigis meredek magam elé, szám harapdálom, az ágyuk szélén ülök. Nem akarok befeküdni, van, aki háklis erre és akkor le kellene vetkőzni, meg minden. Több, mint egy hete alszom 1-2 órákat, a fáradtság legalább akkora elemi erővel súlyt, mint ez az egész depresszió. Ez az állapot még jó, amikor csak meredek, nem mozgok, mozdulatlanul nézek ki a fejemből, minden perc, amit nem a gondolataim közt vergődve töltök - ajándék.
Eszem ágában sincs elaludni és lebukni, valahogy módot kell találnom rá, hogy még idejében megszabadítsam magunkat. Liát ettől a lehangoló társaságtól, aki most vagyok, magam a lebukás veszélyétől. Habár talán túlagyalom és félem ezt a témát, magától senki sem gondolná...
Lia visszajön, én megrezzenek.
- Nem, már jobban vagyok. Áh, nem kösz, egyelőre jó...
Nem nézek rá, magam elé bólogatok. Szokott hányingerem lenni magától a lelki szarulérzettől, de egyelőre nincs. Miről fogunk egyáltalán beszélni? Mit mondjak? Pislogok, valami könnyed hülyeség kéne...
- És...neked jobban telt a heted? Mesélj, mi mindent csináltál?
Kérdezem kissé színtelen hangon, de társalkodva.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Pént. Szept. 04 2015, 09:36

Reeven az ágy szélén ül, amikor visszamegyek hozzá. A kekszet és a vizet leteszem az éjjeli szekrényre, és a hogylétéről érdeklődöm (hogy esetleg szüksége van-e még gyógyszerre). Reeven megrezzen, mintha máris kissé elbóbiskolt volna.
- Oké, ennek örülök- mondom neki halvány mosollyal, aztán kissé belekapaszkodom a vállaiba.
- Egy kicsit dőlj le... Csak egy kicsit...- és Sebyt utánozva mutatom az ujjaimmal, hogy mennyire.
- Pocsék hetem volt, ne akard tudni!- mondom feszengve.
Honnan kezdeném? A múlt héttől, amikor már eleve ő felborította a terveimet (no meg az anyja), hogy nem tudtunk találkozni? A munkába állás hülyeségeiről, hogy mennyien faggattak, mi történt velem? A lánybúcsúztatótól? Dr Feketéről? Fura egy alak... A faterról, aki lehet, hogy nem is a faterom? Markról, akit majdnem elgázoltam? Reevent sem akarom a vírusairól kérdezni; épp elég lehangoló, hogy most is hányt, nem akarom, hogy a betegségére koncentráljon. (Bár pihennie szükségszerű)
- Eléggé el voltam keseredve, de tartotta bennem a lelket, hogy veled mennyi programunk lesz, már egy naptárt is vettem, csak erre a célra, hogy beleírogassuk, mit mikor fogunk megcsinálni... És tudod, örültem, amikor meghallottam a dalodat, mert ezek szerint te is gondoltál rá...- simítom meg a karját.
- Tehetek érted valamit? Bármit? - valami mintha foglalkoztatná, vagy csak túlaggódom a dolgot?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Hétf. Szept. 07 2015, 10:01

Belép Lia, láthatja, jól vagyok. Figyelem, ahogy összevonja az ujjait, mutatja mennyire dőljek le.
- Jó, egy kicsit, csak kicsit.
Talán egy percre, vagy ötre, ha itt lesz, úgysem alhatok el.
- De várj, akkor le kéne venni a nadrágom, nem feküdhetek be az ágyatokba csak úgy
Jut eszembe, nézek rá tanácstalanul, nem mozdulok, amíg nem mond megoldást erre.
- Sajnálom, egyszerűen csak rossz hét volt, vagy történt valami konkrét?
Kérdezem, remélem nem miattam, bár nem hiszem és úgy tűnt Sebastiannal is nagyon jól megvannak. Talán valami munkahelyi zűr?
Lehet, hogy erről sem fog beszélni velem, de próbálkozom. Szeretnék neki segíteni mindig, de semmit sem tudok a problémáiról és biztos bennem a hiba, hogy nem bízik, amiért kár kárhoztatni.
- Az jó, beírogathatnánk, szóval...tetszett?
Kissé levonom az állam, tekintetem a földre szegezem.
- Azt hittem nem...nem annyira
Hogy jobban fog, de mindegy is. Megsimogat, ezért hálás vagyok, féloldalas pillantással köszönöm meg.
- Nem, dehogy, Sebastian...miattam ment el, igaz? Biztos szomorú vagy, nem akarlak zavarni titeket, úgyhogy a leglogikusabb az lenne, ha mennék. Bár egyébként...
Nézek félre.
- Nem értem miért lenne olyan nagy baj adott esetben, ha most a barátjával lenne, ha itt vagyok, ha egészséges, jó társaság lennék, mint régen. Hiszen te a régi énemnek örültél.
Ezt inkább tényszerűen mondom, mint megbántottan, ha már a nyomoraim skáláját nézzük, ez a tetején volt, ha napirendre nem is tértem felette, de megelőzte a Tesses hír, az mindent kiüt a nyeregből. Be kéne fognom a szám, Liát úgysem fogom megérteni, túl sok titka van és ez megint olyasmi, amit nem vethetek a szemére. Ugyanabban a cipőben járunk

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Szomb. Szept. 12 2015, 16:16

Megbeszéljük, hogy egy kicsit ledől, de aggodalmaskodik a nadrágja miatt.
- Leveheted, ha neked úgy kényelmesebb. Keressek neked egy pizsamát?- tőlem átöltözhet, ha neki úgy kényelmesebb, bár felhajthatjuk a lepedőt is... Nincs hideg. Ha húzodozna a vetkőzéstől, felajánlom utóbbit is.
Míg lefekszik, a hetemet foglalom neki össze. Érdekli, s nem akarom, hogy azt higgye, ki akarom zárni bármiből, elvégre én is kíváncsi lennék rá, mi minden történt vele.
- Mozgalmas volt... És elsodortam egy srácot az autóval, egy másik... lekapott...- pirulok el, de mosolyogva vonok vállat. Túléltem, itt vagyok.
Lefekszik, mellé ülök, úgy helyezkedem, hogy hozzá tudjak érni; valahogy birizgálnom kell. Beszélek neki arról, milyen sokat foglalkoztatott a terv, hogy együtt csinálunk programokat, és hogy vettem hozzá naptárt, olyan naplószerűt, hogy aztán majd
minden kalandot le tudjak írni, és adj'Isten majd képest is tudjak mellé biggyeszteni. (Amit Reeven készít majd, természetesen). A dal említése most is furcsa reakciót szül, nem a boldog örömöt látom rajta, hanem mintha szomorkodna.
- Reev, mi baj? - megsimítom a kezét, ha engedi, ujjaimat az övéi közé csúsztatom.
- Ezzel mindig bajban voltam. Tudod, a suliban, verselemzéskor. Sosem értettem, miért kérdezik: mit gondolt itt a költő? Én azt honnan tudjam? Arról tudok beszélni, számomra mit jelent, amit írt... Így van a te daloddal is. Az üzenete... nekem jó hír; azt ígéri, sosem halunk meg, mindig számíthatunk egymásra, együtt maradunk, ahogy ... megbeszéltük. Érdekes volt, hogy kissé melankólikus volt a zene, amit komponáltál hozzá, de talán... ez talán arra fogható, hogy a múlt hét keresztbe tett, nem mehettünk máris barlangászni... - igyekszem neki elmondani, mit éreztem akkor. Igen, kissé ambivalens volt, mert azt hittem, nem is bízik igazán abban, hogy ez valaha megtörténik.
- Sebastian nagyon figyemes. Nem miattad ment el, hanem azért, hogy kettesben tudjunk maradni. Meséltem neki, milyen klassz volt az a hétvége veled... - harapok az ajkamra. Mindent azért nem meséltem el- Valószínűleg azt hiszi, zavarna, pedig tudom, hogy téged sem zavarna, ha itt lenne. Úgy láttam, ti is jól összebarátkoztatok- nézek rá meleg, csillogó tekintettel, hálásan- Egyikünk se akarja, hogy elmenj. Te talán rosszul érzed magad a társaságunkban?- költői a kérdés, nem hiszem, hogy így lenne, nem is jönne el, nem is így viselkedne. Csak ezt a depresszív dumát hagyná abba!
- Jó társaság vagy, szeretek veled lenni. Ne beszélj butaságokat, elég baj nekem, hogy elsőre ilyet mondtam; azóta másképp gondolom!- engesztelést kérve nézek rá. Elsőre túl nagy volt a kontraszt, és amíg nem beszélt róla, nem tudhattam, hogy az a "régi" Reev nem is igazán volt önmaga. Én szerettem azt is; és szeretem a mostanit is, de ezt úgysem hinné el. Ha szeretek valakit, meg kell tudnom magyarázni, hogy miért?
- Inkább beszélj egy kicsit a dalodról. Te vagy a legbiztosabb benne, mit akartál közölni vele. Elárulod nekem is, hogy értsem? Vagy arra gondoltál, amire én? Akkor miért lettél szomorú?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Szomb. Szept. 12 2015, 19:16

- Nem, nem kérek pizsamát
Mondom gyorsan, főleg így, hogy megint fogytam, meg minden. Áh, kapva kapok azon, hogy hajtsuk fel a lepedőt, segítek ebben.
- Várj, várj, elsodortál? Lett valami baja? És mi az, hogy lekapott? Ki?
Ezen már élénkebben csattanok, a mai nap legenergikusabb pillanata. Hol, ki, bántotta valaki? Akár most azonnal indulok fasírtot csinálni belőle! Hogyhogy lekapták?
Kicsit lecsillapodom, amikor hozzám ér, de még mindig lüktet a szívem, dübörög halántékomon az ér. A tervek nyugtatnak, ott bólogatok és közlöm, noha élettelen a hangon kissé, hogy majd jegyzem őket és alig várom. Nem Lia hibája, a fáradt depresszióé, ami mond, jobban lehúz. Nem kell, hogy észrevegye, de vannak nyilvánvaló jelek, amiket képtelen vagyok titkolni.
Kicsit hökkenten veszek ijedt levegőt, amikor megkérdi mi a baj. Pislogni kezdek.
- Se…semmi, semmi. Úgy néz ki?
Kérdezem teljesen hülye tónusban. Anyám… ez így nem lesz jó.
- Ohh, ahh…
Kicsit értelmesebb fejet vágok, ahogy összeáll, Sebastiannak volt igaza. Ezt sem tudom másra fogni, mint arra, hogy a hülye lelkiállapot csinálta.
- Bocsánat, teljesen igazad van, szóval tetszett, értem, értem és persze, arról szólt, milyen fontos vagy. Bepótoljuk, összeszedem magam és pótolunk mindent, nem felejtettem el, sok barlang, évszakos dolgok, levegősek, bulizósak, mászósak.
Sorolom hadarva, mintha közben köveznének. Nyelek, mikor nehezen rájövök, hogy ez is gáz, árulkodó és túl izgatott lettem, stresszes.
- Sebastian nagyon jó fej. Persze, hogy nem zavarna, öhm…véletlenül őt hívtam fel helyetted egyszer és úgy…sikerült beszélgetni.
Nem nézek rá közben, veszélyesen közel kerültem egy sírógörcshöz. Különben is beteg voltam a héten, nem? Zavartan nézek magam elé, remélem ez nem egy időhurok, amire nem fogok tudni magyarázatot adni.
- Nem, dehogy, nem erről van szó.
Nézek fel rá hirtelen, de kicsit elcsukló hangon. Jézusom! Csak nem akarom, hogy így láss, érted? Idő kell! Egy hét kevés volt!
- Hm…tényleg? Jó, ne haragudj, elhiszem.
Pusmogom.
- Ühm…a dalom? Igen…szóval a lényege, hogy megpróbáltam elképzelni magam nélküled, de nem ment
Nyelek, beletúrok a hajamba.
- Nem akarlak elveszíteni…és
Basszus, elég! Olyan közel kerültem ehhez a gondolatoz, ha megtudod ezt rólam, megtörténik, eltűnsz és akkor én is, végleg. Behunyom a szemem, bármi van, nem bőghetem el magam. Ha a világ most összetörik, akkor sem! Le kell győznöm, szilárdnak lennem, sziklának, erősnek. Ha elszúrom, lavinát indítok el és nem sodrom őt is el? Őt nem szabad, az őrző kutyája vagyok, minden rémálmát elűzöm, erős, rendíthetetlen őrként vigyáznom kell, nem árthatok neki, mindenkinek!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Vas. Szept. 13 2015, 02:07

Felhajtjuk a takarót és a lepedőt, most minden holmi egy kupacban, Sebastian "térfelén" pihen. Gyorsan végzünk, Reeven segít, aztán végre lepihen egy kicsit. Szokásához jó híven kérdésekkel kezd el bombázni (bár én lennék ilyen jó kérdező), és lassan megnyílok neki, pedig nem akartam a saját hülyeségeimmel bombázni. Azt gondolom, az egyikre majd hű, a másikra meg haha lesz a válasz, de megint nem voltam jó önmagam kifejezésében. Vagy túl sokat dumálok, vagy túl keveset...
- Hát..., esett az eső, én meg...- (sírtam), ezt nem mondhatom el, mert jönne a kérdés, miért?- figyelmetlen voltam egy kanyarban, és elsodortam egy srácot. Végülis ... eltört a hüvelykujja, a lábán; de még csak be sem kellett gipszelni... És jó fej volt, tényleg, időnként ő tartotta bennem a lelket- hadarom, egyre gyorsabban, a végén már mosolyogva.
//Többet nem nagyon tudok írni, mert kb itt tartunk a játékban//
- Nem ismered ezt a kifejezést? - kuncogok, aztán hátra nézek, be van-e csukva az ajtó. Sebastiannak említettem, de nem akarom, hogy Josh is meghallja, amit Reevennek akarok mondani- Az olyan lepkefing csók, aminek általában komoly folytatása szokott lenni...- rántom fel a vállam. Valahogy így írnám le. Az a pasas tuti nem érte volna be ennyivel, ha...- Azt hiszem, fel akart szedni, de nem komolyan, csak olyan alkalmilag- Igazából most pirulok el. Én magam is vallom, hogy részben oka voltam az egésznek, biztos nem voltam elég határozott, vagy adtam olyan jeleket, amiket nem kellett volna (csak tudnám, mik azok?)- Hazajöttem, nem esett bajom, jól vagyok!- teszem hozzá, mert látom, ahogy forr a vére. Hogy felélénkült hirtelen a haragtól! Meg kell ölelnem, ez az a tűz, amit hiányoltam belőle, de lám, nem veszett el, itt van!
- Nem történt semmi. Igazából csak nem szabad innom, ha nincs velem Sebastian, vagy nem vagy velem te... Kicsit fejbe vágott az alkohol, nem volt elég gyors a felfogóképességem...- hamarabb rájöhettem volna, mit akar. Gondoltam is rá, de olyan hihetetlennek tűnt, amit mondott! Józanul sem hangzik jól.
Sokkal kényelmesebb arról beszélgetni, ami közöttünk kovácsolódott. Tervek és naptár, meg az a dal... Most megint elfog az a furcsa érzés, hogy csalódást okoztam neki, és hiába igyekszem elmondani saját érzéseimet, ez sem teszi őt boldoggá. Mi kerülte el a figyelmemet?
- Szomorúnak tűnsz. Megbántottalak? - talán volt még valami üzenete annak a dalnak, és nekem értenem kéne. Ha újra meghallgathatnám, rájönnék?
Igazából többnek tűnik, mint szomorúnak. De mi oka volna a depresszióra? Meglehet, én is bele játszok, valamit elszúrtam, de... ez nem friss rosszkedv. Hadar, mintha csak le akarná tudni a választ. Csendben maradok egy kicsit, és most én érzek szomorúságot. Most valójában mégsem akarja? Miért érzem úgy, hazudik? (Titkol valamit?)
Nem akarom, hogy elmenjen. Bár még Sebastian is Josh is valószínűleg a lakásban vannak, ők ketten elvannak egymással. Mi is el lennénk... Tudnánk jól lenni, ha megint nem lenne közöttünk egy fal. Miért emelte fel? Mikor? Miért? Amikor már egyszer lebontogattuk őket, közel kerültünk... Mindaz csak illúzió lett volna?
- Értem- mondom röviden, és elkönyvelem magamban, biztosan sikerült megbeszélni, ha engem már nem hívott fel- Sebastian sem említette- és nézek rá kérdőn, akar-e engem beavatni, vagy ez is csak lógva marad a levegőben. Ha nem szólal meg, rákérdezek- Már megoldódott? Engem nem avatsz be?- ha már engem akart hívni, talán elmondhatná most is.
Feszültség van a levegőben, és ő nem néz rám. Talán én feszélyezem? Tagadja. A hangja riadtnak tűnik vagy meglepettnek, nem tudom igazán eldönteni.
Igen, már biztos. Valamit elszúrtam, az első alkalommal, amikor találkoztunk, amikor azt mertem mondani, hiányolom belőle a régi Reevent. Nem hiszi el, hogy így is szeretem, hogy tudom szeretni, hogy kötődök hozzá (hogy akarok kötődni).
A dalról kérdezem, hátha elárul valamit azokról az érzésekről, amik motiválták, amikor írta. Megint zavarba jön, túrja a haját.
- Egyáltalán, miért gondoltál ilyesmire? Ez pont ellenkezője, amiről beszéltünk! Megijedtél, hogy meggondolom magam? Mi okom lenne rá? - Nem, nem tudhat róla, mi folyt közöttünk apámmal. Vagy mégis? Reeven anyja végig tudta? Próbálom összerakni a lehetséges magyarázatokat, de nem igazán vagyok képben jelen pillanatban. Még magam sem tudom a választ; anyám nem adott egyértelmű- sőt semmilyen- választ a kérdéseimmel kapcsolatban.
- Én sem akarlak téged elveszíteni- mondom neki halkan- Ide bújhatok melléd? Egy kicsit?- mutatom az ujjaimmal, mennyire, aztán mellé fekszem, mint abban a nyaralóban, és hozzá bújok, átölelve őt. Nem érdekel, hogy a rokonom vagy sem, mit sem számít, mert a lelkembe égett, hogy vigyázni fogok rá. Halálomig. Bár lehet, hogy épp ő vigyáz énrám. Ki tudja? Az élet kiszámíthatatlan.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Vas. Szept. 13 2015, 17:16

Elnyíló ajakkal bámulva hallgatom. Egy srác, még jó, hogy nem lett baja, mármint nem a fickó érdekel, de tudom milyen az, ha…
- Szuper, akkor jó. Fő, hogy nem lett belőle gond.
Nyugtázom. Az, hogy őt lekapták viszont annál nyugtalanítóbb.
- Hogyne ismerném.
Én is kaptam már le nőket, legutoljára is volt képem Tesshez, ahhh na mindegy, hallgatom ki vetemedett ilyesmire.
- De…csak úgy valaki megcsókolt? Hm…valami buliban? Hát, ez ha belegondolunk annyira nem meglepő, gyönyörű vagy, ha csak úgy találkoznánk én is…
Pislogni kezdek.
Lassítok a szemrágással, nehezen kifújok egy kis levegőt.
- Hm, tudod ki volt az? Megleckéztetem.
Közlöm, mint egy magától értetődő tényt, átmenetileg megfeledkezve mindenről, például, hogy életem legnagyobb hibája éppen egy ilyen leckéztetésnek köszönhető. Morranok, amikor mondja, hogy hazajött és nem esett baja, megölel, kicsit merev vagyok így, ökölbe szorított kézzel és égő tekintettel.
- Ha tudod a nevét, csak mond. Inni? Nem ihatsz nélkülem!
Nézek rá merőn, ivott, valaki majdnem elvitte egy körre.
- Legközelebb csak velem gyere, amit megbeszéltünk, de ne menj egyedül kétes helyekre!
Nem is értem hogy került oda.
Összerezzenek, úgy teszek, mintha ez a kérdés meglepne, nem lenne egyértelmű.
- Szomorúnak? Nem, dehogy.
Sietek kinyögni ezt.
- Csak fáradt vagyok, ennyi az egész
Motyogom hozzá lebiccent fejjel, lógó orral. Azt mondja érti, és ezzel meg is oldódik, aztán kijelenti Sebastian nem szólt, rendes tőle, tartotta az ígéretét, pedig ezzel tulajdonképpen arra kértem, titkolózzon előtte. Aztán rámeredek, mintha kiejtette volna Voldemort nevét.
- Hm, nem volt itt mit megoldani
Hazudom hasból, végülis lejárt ügyről van szó, noha olyan sápadt vagyok, mint a fal, ha fehér itt a hálóban.
- Tudod neked is volt ilyesmi, amikor nem akartál beszélni valamiről, ez most nekem is ilyen.
Kétségbeesetten kapaszkodok valamibe, egy utolsó gondolatszálba, ami megmenthet. Miért nem mondanék el neki egy olyan dolgot, amit Sebastiannak igen? Mert nem akarom terhelni, ez az! Ahogy gondolom ő sem akart, mindenesetre nem tette, ezzel megfoghatom.
A dal kapcsán nagy nehezen kinyögök pár dolgot, azt is inkább kétségbeesetten – nem akarom elveszíteni. A fejem úgy marad lekókadva. Lenne oka rá, de a kérdést a levegőben lógva hagyom, mert ha most hangot adnék ki, nem tudom mennyire lennék erős. Elcsuklana, eltorzulna és kövér könnyek követnék, mély kétségbeesés, zuhanás. Mi lenne túloldalt? A halál túl szép, olyan elérhetetlen, mint egy távoli álom.
Behunyom a szemem, meghallom, hogy ő sem akar elveszíteni és idebújna. Az jó lenne, nagyon jó. Nem szólalok meg, csak biccentek, helyet csinálok neki, kinyújtom a karom, hogy átöleljem. A homlokom nekitámasztom az övének, de kicsit feljebb, inkább a hajtövénél, a kezem lesiklik a vállán a hátára, jó itt a közelében, bár mindig érezhetném az illatát, a bőrét. Most is jó, csak egy kicsit, egy percig hagy merüljek el abban a kellemes múltban és tudatban: semmi nem változott, ott vagyunk a helyünkön, fölöttünk a csillagok, szinte érzem a vízszagot és ahogy egy tompa álom visszaránt abba a tökéletes pillanatba.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Vas. Szept. 13 2015, 18:06

- A lelkiismeret-furdalásomon kívül nem sok, bár a srácnak is fájhat a lába, nem kétlem. De járóképes maradt- a feszültség kis nevetésben tör ki belőlem - Inkább a deszka érdekelte, mint az ülőkocsi, pedig még azt is felajánlottam (volna), hogy szerzek neki egyet.
A másik sztori miatt inkább mérgesnek látom, pedig egyedül énrám lehet mérges. A szavai hallatán megint elpirulok. Ő is..? Eszembe jut az a csók, amit én adtam neki, bár az nem volt lepkefing. Nem erről az oldaláról közelítem meg a kérdést, mert zavarba jönnék (és azt hiszem, ő is). Inkább kizárom ebből azt, ami közöttünk történt, vagy történhetne...
- Elvileg lánybúcsúztatóra hívtak, mert Lídia férjhez megy, de épp akkor jöttem el, amikor ő megérkezett.
Azt hiszem, helyesen jártam el, őróla is mintha kőhalmok gördültek volna le.
- Azt mondta, gyerekgyógyász egy másik kórházban, Dr Black..., de tudod, valamiért nem volt hiteles. Nem tudom megmagyarázni...- rázom a fejem; ez csak egy érzés. Talán mert kis esélyét látom, hogy valaki így nézzen ki és így táncoljon, miközben azt mondja, a gyerekgyógyászat a mindene? - De hagyd, azóta sem láttam. Vagy megértette, hogy nincs esélye, vagy sosem voltam érdekes számára.
Kellemes érzés tölt el, hogy megint megvédene, de jelen esetben ezt teljesen feleslegesnek tartom. Nem vagyok veszélyben. Dr. Fekete eltűnt az életemből, s nekem eszemben sincs keresni. Remélem, ez fordítva is igaz.
- Ártatlannak tűnő koktél volt. De megfogadtam, sem egyedül, sem éhgyomorra nem iszom többé...- ez jó lecke volt. Annyi rémtörténettel találkozik az ember, mégcsak az kéne, hogy magam is átéljek valami hasonlót.
- Nem volt kétes hely, Reeven...- ó, azért ne gondolja, hogy teljesen idióta vagyok. Aztán bólogatok- Kísérő nélkül ígérem, soha! Neked meg még tartozom egy ilyen kalanddal...- (ami az ivásról szól) Kuncogok.
Igyekszem rá fordítani a figyelmemet, de csak bujkál a kérdéseim elől, és ez fájdalmas emlékeket idéz. Megint gátlásokat érzek kettőnk között, pedig ennek nem így kellene lennie.
- Te tudod..., de akkor épp ez az indok, hogy pihenj egy kicsit, nem is értem, miért tiltakoztál...- icipici célzattal, hogy sejtem én, nem akar beszélni előttem arról, ami valóban foglalkoztatja. Talán ráhibáztam valamivel, amit kimondtam, kicsit összerezzen, és megint tagad. Ráadásnak elsápad, mintha szellemet látott volna.
- Oké, megértem. Nem akarsz beszélni róla. Ez világos beszéd, nem olyan maszatolás, amit eddig csináltál. De szeretlek, és nem foglak kínozni, hogy beszélj, nekem sem esik jól, ha faggatnak. n csak azt szeretném, ha tudnád, és főleg elhinnéd, megbízhatsz bennem. Egyetlen titkodat sem fordítanám ellened. Én is bízok benned, hát nem érzed?
Csak remélni tudom, ha olyan dologról van szó, ami folyamatosan foglalkoztatja, úgyis ki fogja bökni.
- Én is hajlamos vagyok magamban tartogatni, tudom, de nem mindig előnyös elodázni...- mondom aztán. Én is dolgozom az ügyön, hogy nyitottabb legyek. Azt hiszem, ennek csak az a feltétele, hogy jó legyen az ember partnere, akivel beszélget. (És csodálkozom, ha azt érzem, nem vagyok elég jó?)
Beszélgetünk a dalról. Azaz ez nem egészen pontos: a kérdéseim megint válaszolatlanul maradnak, és ezen elgondolkodom. Vajon mi okom lenne rá, hogy el akarjak szakadni tőle? Van olyan tett vagy gondolat a világon, amivel meg tudna bántani? Talán igen, de akkor nem ismer. Lehet, hogy gyenge vagyok, de kedves és jószívű. Képes vagyok megbocsájtani, hisz volt már erre példa (és lesz is, valószínűleg)
Odabújok mellé, amikor átölel, közelebb vackolom magam hozzá, fejem a vállgödrébe fúrva, beszívva azt a jellegzetes illatot, ami Reevené. Most már az ő illatát is felismerném, mert van egyfajta jellegzetessége. Valószínűleg minden embernek van. Picit megemelem a fejem, hogy elérjem az állát, oda adok egy puszit, aztán visszabújok korábbi helyzetembe.
- Csak hogy ne idegeskedj miatta: egyetlen olyan dolog sem jutott eszembe, ami miatt haragudnék rád. Amúgy sem vagyok haragtartó. Mindent meg lehet beszélni, mindent meg lehet oldani. Valószínűleg ezt már tudod, Sebastian sem mondhatott mást...- említette, hogy beszélgettek. Csak ráérzés, hogy nem komolytalan ügyről volt szó. Magyarázná, miért is viselkednek így egymással... És akkor hirtelen felpattan a szemem: közös titkuk van.
Kettős érzés jár át: a szomorúság, hogy nem én vagyok a titkai tudója, és az öröm, hogy legalább van kivel megosztania. Abban biztos vagyok, hogy Sebastian jól kezeli a helyzeteket. Nem féltem tőle Reevent. Ha hallgat Sebyre, minden jóra fordul.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Vas. Szept. 13 2015, 18:58

Lelkiismeret furdallás, kicsit megperdít ez a szó, még jó, hogy fekszem, nem tudok elszédülni, megmozdulnak a tárgyak, egy percre Liát is fekete fényfoltok gyűrűjében látom. Nem szabad…koncentrálnom kell! Valami srác, deszka, igen! Látni rajtam nem fogom fel, amit mond, ennél nem is lehetnék dekoncentráltabb. Bólogatok és ráncolom a szemöldököm, mert a deszkát nem tudom hová tenni a történetben. De a másik, arra ráharapok. Távol van az én nyomoromtól és összefügg az elhivatottsággal: Megvédeni Liát.
- Ó!
Lánybúcsú, elképzelésem sincs róla milyen lehet egy olyan.
- A hazug p*cs! Biztos csak be akart vágódni! Ha van valami köze a kórházakhoz és esze is akad, megértette, nem hiszem, hogy nem voltál érdekes. Sok ilyen barom van, fel akarnak szedni valakit, jó, hogy nem volt erőszakos, ha csinált volna veled valamit…
Elszántan nézek rá, aztán sóhajtok. Normális esetben azt mondanám, kinyírnám, de ha az ember megtette, kiráz a hideg. Felkapom a fejem (folyamatosan kókad le)
- Helyes, jól van, csak velem, vagy Sebastiannal.
Ismétlem el, hogy jól az emlékezetébe vésse, szigorúan nézek rá, vérkomolyan, a szám is összepréselem, a szemem is, bár az mindig szúr az álmosságtól.
- Akkor jó és igen, nekem tartozol, de ha ott leszek, semmitől sem kell félned.
Majd én nem iszom, kitalálok valamit, kell lennie kiskapunak. Kétségbeesetten nézem az ágy alját és keresek megoldásokat. Miért tiltakoztam? Nem logikus, ugye? Hacsak nem tüntetem fel magam nagyon szerénynek.
- Nem akartam zavarni
Nyögöm, ez végülis igaz.
- Úgy tűnt Sebastiannal akarsz lenni…
Mintha ő is szomorú lett volna az ötlettől, hogy elmegy, ugyanakkor tudom, hogy Seb nekünk akart jót, ebben az esetben sajnos főleg nekem, tudja, hogy szükségem van rá, feldobna, ha a közelében lennék. Beharapom az ajkam.
Hm, ez bevált volna? Felpillantok, maszatoltam? Szomorúan megvonom a vállam.
- Tudom…
Nyögöm, kicsit elcsuklik a hangom, gyorsan nyelek, megacélozom a tekintetem, esküszöm mintha vasból volna és legalább annyira nehéz. Nem fordítaná ellenem, de hát…abban a történetben mi áll mellettem?
- De igen, nem erről van szó… És…és te bízol bennem? Még mindig nem mesélted el, vagyis sokkal hosszabb ideig titkolsz valamit.
Kapaszkodom még mindig ebbe, hm tényleg van benne logika. De miért is képzelném, hogy bízik bennem? Nem elodázni akarom, miért is jött ez fel, mit szúrtam el? Túl fáradt vagyok logikusan gondolkodni, nem megy. Abba kell kapaszkodnom, amit ő titkolt el.
- De te elodázod…
Suttogom magunk elé, mintha csak ostoba kisfiú lennék, aki utánozza a nővérét. Anyám…ezekre már szólni sem tudok, nem vagyok elég szilárd és a dolgok szétfolynak előttem lassan, legalább ha vízszintesben lennék. Össze kell szednem magam, erőt meríteni az illatából, közelségéből, a tapintásból, milyen puha, mennyire Lia, itt van velem. Nem egy összetört üvegdarab kell neki, valami nagy, veszélyes, védő dolog, egy erős Reeven, egy legyőzhetetlen, egy….
Szorosabban ölelem át, itt lélegzik a mellkasomon, mélyen letüdőzöm az illatát, kapok az államra egy puszit, az orrom az övének érintem, az arcunk felülete is érintkezik, lassú, mély levegőt veszek, rászusszanok a bőrfelületére. Szorosan vonom magamhoz, ott vagyunk…abban a tökéletes percben. Amikor beszélni kezd, felránt, mintha lemerültem volna, de hirtelen kiragadtak. Elnyílik az ajkam, felrebben a szemem, ha közel van, érezheti a pillák súrlódását.
Soha, ez soha nem jutna eszébe! Ordít fel bennem a fájdalom, riadtan felülök, ne…ne folytasd, kérlek. Pontosan ezt mondta, de fogalmad sincs… Megérzés? Honnan tudja? Tudja? A gombóc mintha gennyes lenne a torkomban, nem tudok tőle nyelni és lélegezni sem, mint amikor megtudtam, hirtelen érzem a pokol hőjét, de ez most jeges tűz, egészen megbénít, nem szabad elveszíteni, lefagynak az agysejtjeim és a leheletem, meredek magam elé és gyűlölt könnyek gyűlnek a szememben. Kinyitom a szám, nem veszem észre, csak a sürgető érzés van meg, hogy válaszolnom kell, nehogy gyanakodjon.
- Pont ezt mondta…
Akarom mondani, a hang, ami kijön belőlem szinte csak egy halálhörgés, döbbenten veszem észre könnyek gördülnek végig az arcomon. Ne! Odakapok, máris ugrom fel, Sebastianék már biztos elmentek. Mosdó, kemence, bármi! El kell tüntetni, bizonyítékok, látja? Nem látja? Én miért nem látok? Úristen….hol van az ajtó? Miért nem látom az ajtót?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Hétf. Szept. 14 2015, 23:13

Féltem, hogy majd lebénáz, hogy elütöttem valakit, de mintha nem venné nagyon komolyan. Inkább értetlenség van az arcán, mint harag, mintha csodálkozna. De bólogat, elfogadja, hogy a körülmények szerencsétlen (vagy épp szerencsés) összjátéka okozta az egész kalamajkát. Bár ráncolja a homlokát, ez csak annak szól (szerintem), hogy legközelebb legyek figyelmesebb.
- Mondjuk úgy, próbálkozott. De akkor se tudtam volna értelmesen reagálni, ha történetesen független lennék...- elpirulok. Én meg a nőiességem, mintha két fogalom lenne. Nem igazán tudok magammal mit kezdeni; amúgy sincsenek túl jó tapasztalataim. (Sebyvel más a helyzet, de az a kapcsolat még gyerekcipőben jár)- Sosem voltam az egyéjszakás kalandok híve.-Hogy másképp alakultak a dolgok, magyarázható, hogy nem én akartam úgy. Ha csak ennyi lett volna a célja, rossz lóra tett, egyetlen szép szavával sem tudta volna leimádkozni rólam a bugyit. Ennyi tartás azért van bennem.
Megindít, hogy ennyire szívén viseli a sorsom. Szeretettel nézek rá.
- Jól van, megígérem. De most már lazítsd el magad, pihenj, fáradtnak látszol...- simogatom gyengéden. Szegénykém, kókadozik, bizonyára régen aludta ki magát rendesen, és csak annyi kellett, hogy vízszintben legyen...
- De majd csak ha neked is szabad... Nem szeretnék ártani se neked, se magamnak, de jó lenne egyszer istenesen berúgni!- nevetgélek. Nem akarom mérgezésig inni magam, de szívesen kipróbálnám, milyen, amikor forog a világ... (biztonságos körülmények között)
- Rossz válasz. Ha itthon vagy nálunk, hogy zavarhatnál? - nem lehet elégszer mondani, hogy ide bármikor jöhet. Sebastian se küldené el, ahogy én sem mondanék nemet Henryre, ha jönni akarna.
- Édes vagy, de Sebastian mindig itt vagy, téged meg sokkal ritkábban látlak, mint szeretném... Szóval, most te vagy előnyben- mondom ezt nevetgélve. Igaz, Seby közelségét is szeretem, de nem bántó, hogy ő most Josh-sal lenne inkább. Ők sem találkoznak túl gyakran. (Nem is értem, miért nem. Josh is jöhetne hozzánk gyakrabban) Csak hát..., pár dolgot szerettem volna megbeszélni, amit a napokban nem sikerült. És neki is volt meglepetése ebéd közben... Ez a hétvégi meló, ah...
- Igazad van. Olyasmi ez, ami után azt mondanád: te előre megmondtad, te tudtad, megmondtad... Ez ... Nem épp kellemes érzés. Szembesítenél vele, mekkora butaságot csináltam, pedig te figyelmeztettél...- húzom el a szám. Reevennek nem volt szimpatikus Lio. Ha tudná, hogy kapcsolatom volt vele, biztos nagyot esnék a szemében.
Aztán sóhajtok egyet:
- Már túl kéne lenni rajta. Más, hogy az ember elhatároz valamit, de ez nem ilyen könnyű. Mindaddig, amíg el akarom felejteni, éppen az ellenkezőjét csinálom: emlékszem rá. Van ez ellen valami jó módszered?- nézek rá kíváncsian, kissé szomorkásan.
Elmélyülünk, a dalról beszélgetünk, újabb önbizalomadagot csepegtetünk egymásba, és megerősítjük a fogadalmunkat. Össze is bújunk, eskü, mint a szerelmesek, de nem bánom, szeretem ezt az érzést, és tudom, hogy Reeven is így van vele. Közelebb ölel magához, orromhoz dörgöli az orrát, érzem a lélegzetét az arcomon. Padlóra tudna küldeni, nem is tudja, milyen kedvemre való, ha így viselkedik, így ...érez. Remélem, nem csak bebeszélem magamnak, hogy szeret. (Ártatlan gondolom, nem szerelemmel.)
Bárhogy gondolkodom, nem jut eszembe olyasmi, ami miatt nekem okom lenne Reevenre haragudni. Érdekes, hogy amikor erről beszélek neki, hirtelen hogyan reagálja le a dolgot. Mint akit megcsíptek. Míg én arra ébredek rá, valamit közösen titkolnak előttem (ami önmagában nem lenne baj, a fiúknak lehetnek közös titkaik), Reeven egészen kifordul magából, és úgy viselkedik, mint akire pánikroham tört.
- Reev, mi lelt? - ugrok utána, ölelem át a vállát, igyekszem keresni a tekintetét, de úgy tűnik, nem lát... Nem csak engem, semmit se; a mozgása széteszik, mintha alkohol hatása alatt lenne. Az első reakció m a rémület, vajon mi történt vele, amikor már éppen majdnem elaludt... A szavait nem igazán értem. Ki mondta? Mit? Máris elfelejtem, hogy én hoztam szóba Sebastiant.
- Itt vagyok, semmi baj, nyugodj meg...- kántálom neki, és próbálom kicsit ringatni az ölelésben.
Nem sejtem, mi izgatta fel hirtelen. Akaratlanul mondtam vagy tettem valamit, amitől... bepánikolt. A fizikai jeleit felismerem a reakcióinak. De könyörgöm, mitől fél?




_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Kedd. Szept. 15 2015, 19:21

Kissé értetlenkedve nézek rá.
- Miért? Nem csak gondolod ezt? Mármint, ha tetszik valaki alapból nem hárítanál, nem?
Gondolom az volt a baj, hogy elküldte, de ez ebben az esetben helyes döntés volt.
- Jah, hogy az egyéjszakásra mondanál nemet!
Esik le mit akarhat mondani.
- Nagyon helyes
Ráncolom a szemöldököm szigorúan, mint egy báty, aki most tanítja ki a húgát, hogy is mennek a dolgok, elvégre nem bánthatok mindenkit…
- Ez nem baj, ha így gondolod nem kell belemenned, semmibe amit Te nem akarsz, mindig azt nézd először, neked mi lenne a legjobb.
Pislogok rá biztatóan és marha jó kicsit elvonatkoztatni a saját nyomoromtól. Tetszik, ahogy rám néz, bár nem nagyon tudom összerakni mi válthatja ki belőle, szaggatottan, de nem túl mélyen felsóhajtok.
- Oké, bízom benned…
Motyogom, elhiszem, hogy legközelebb csak jó társaságban néz majd a pohár fenekére.
Kicsit felszusszanok, én kit érdekelek?
- Engem ne félts, inkább rád koncentráljuk. Istenesen hm…lehet, hogy biztonságosabb lenne, ha Sebastian és Josh is ott lennének, ha velem történne valami.
Az én szervezetem nem igazán bírja az istenes berúgást, bár olyasmi lehet, hogy én valamennyire józan maradok és vigyázok rá, viszont teljesen kiütni magam nem kéne, Lia szabad prédává válna.
A rossz válasznál készségesen bólogatok.
- Nem tudom…
Ingatom a fejem tanácstalanul, kicsit felkapom a fejem, igen, őt eleget látja, de én…hiányzom neki? Kipirulva kissé és élénkebben nézek rá.
- Igen! Mármint izé…én is örülök, ha veled lehetek és együtt éltek, szóval…
Túrok arrébb kényszeresen szememből egy hosszabb tincset. Hm…ez így nem lesz jó, érzem a vesztem, jégként fagyaszt meg a gondolat, milyen közel vagyok a peremhez, miért kell nekem mindig szakadékok szélén sétálni? De nem adom fel, érvelek, kicsit el is csodálkozom, hogy ilyen tudálékos alaknak tart.
- Miért mondasz ilyet, sosem válaszoltam ilyesmivel.
Azt hiszem…mindenhez elég nagy megértéssel fordultam, amit mondott, amikor nem kedveltem Sebastiant, még őt is elfogadtam valamennyire. Ráncolom a szemöldököm.
- Sosem voltam az a kioktató, ítélkező, megmondóember.
Én figyelmeztettem? Mikor? Mire? Nem emlékszem, csak figyelek lefelé, kifelé a fejemből. Túllenni rajta nem olyan egyszerű…persze Lia max elszúrt valamit, amit én csináltam arra erős túlzással sem lehetne ezt a kifejezést használni. A cica, mintha elvitte volna a nyelvem, a torkom egy merő feszültséggubanc, szint számban érzem a keserűség fájdalmas gennyét.
Megrázom a fejem, nem tudom elfelejteni, pont ettől szenvedek én is!
Az egész nyomás akkor enyhül csak, amikor a közelemben van, érzem magam mellett, elég ha csak a rezdüléseire, vagy a lélegzetvételeire figyelek, olyan közel bújunk, hogy itt megfeledkezem térről, időről, tényekről, bűnökről, csak az átszellemült állapot van, amikor az arcom szinte bizsergőn összeér az övével, eszembe jut és elönt a szeretés, a helyünk és a csillagok.
Egészen egy bizonyos pontig, amikor…összetörik mindez. Kimondja, amitől a legjobban félek. Hah, megint kezdődik,a világ összeomlik és nem kellett hozzá csak egyetlen perc. A könnyek hívatlanul, automatikusan buggyannak ki a szememből, én megtöröm a mozdulatot, eltöröm magam, amint észreveszem. De hülye vagyok, hisz eleve darabokban születtem!
Metaforák, istenem…
A lényeg, hogy lassan tudatosul, ez ugyan az a sötét borzalom, ami forgatókönyvként ismétlődik minden nap és nem, ó nem mindig kell, hogy éjszaka legyen hozzá. Először Sebastiannal, aztán rám tört minden olyan percben is, amikor komolyabban a mélyére ástam a dolognak. Mi lelt? Mi ez a kérdés? Hol van? Megérzem Lia érintését a vállamon és azt hiszem már közel az ajtó, de nem, hiába nyúlok érte, nincs a helyén. A következő lépésem már egy esés, ez elkerülhetetlen volt. Reszketve kuporodom össze, nem fogom tudni megállítani, ez mindig mindent elsöpör, hogy lennék elég erős hozzá? Levegőért kapkodom, Lia ölelése…de Lia nem láthatja, nem hullhatok le, erősnek lenni, hol van ez a szó? Mit ér most? A karom a térdemre hajtom, a szám olyan erővel harapom be, hogy azonnal megérzem számban a vérem fémes ízét, vissza kell fojtani, meg kell állítani ezt, de a könnyek csak jönnek és én igyekszem tompa nyögések közt zokogni, de hát, ou…ha jön a roham nem bírom megállítani. Csak ne lássa, ne hallja, ne történjen meg! Ó, bár szakadna rám most valami, vagy hirtelen leállna a szívem, vagy nem kapnék levegőt, igen…egyre kevesebb van, ha szerencsém lesz belefulladok a könnyeimbe, vagy megreped a szívem, igen…klisés, undorító, romantikus vég, de úgy fáj, hasítja szét a rettegéssel kevert fájdalom, hogy van esély, csak legyen gyors, múljon el, bármit mint ezt megint…ezt nem bírom.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Szer. Szept. 16 2015, 23:00

- Ha nekem tetszene valaki?- nézek rá, és kissé elpirulok, mert hát, ha így nézzük, ő is tetszik.
- Arra mindenképpen- bólogatok hevesen. Maradjunk ennyiben. Így nem kell magyarázkodni. Nem lennék hiteles.
Reeven olyan, mintha a testvérem volna; figyel rám, ás védeni akar, megóvni minden veszélytől, de tudnia kell, vannak helyzetek, amikben meg tudom védeni magam, és nem kell minden férfit helyre raknia, aki rám néz...
- Nem, ennyi nem elég. Semmi olyat nem szeretnék tenni, amiről úgy vélem, rosszul esne, ha velem tennék meg. Gondolj csak arra, hogy most... Sebastiannal élek. Nekem fontos, hogy bízhassak benne, és számára éppen ilyen fontos ugyanez- vélekedek. Lio más tészta, ő a múlt, és nem titok Seby előtt. Tisztában van vele, hogy volt, és hogy még... van is (egy kicsit). Én meg reménykedem, hogy nem kell majd 4 (vagy több) év, hogy elfelejtsem.
A hedonista életvitelnek is megvannak a maga veszélyei.
- Látod, ennek örülök. Én is benned, különben veled se mennék inni!- kuncogok.
Hazudhatom magamnak, hogy nővéri puszikat szeretnék vele váltani. De erős vagyok, és megállítom a bűnös fantáziálgatást! Azt majd kiélem Sebastiannal (ha hagyja)...
- Hogyne féltenélek? Fontos számomra a jólléted, az egészséged, nem akarnék ártani neked!- nem értem, miért hajtogatja, hogy ne foglalkozzak vele. Épp ez a szándékom! Nem értünk egyet?
- Persze, nem bánom, ha ők is ott vannak, Josh is elég rendes srácnak látszik. Csak éppen... három fiúval menni szórakozni? - forgatom a szemem- Neked és Joshnak is hoznia kéne még valakit. Az lenne az igazi buli!- mondom és kuncogok, bár arról, hogy kettesben igyunk Reevennel, nem akarok lemondani. A múltkori alkalom is jó volt. Nem akarom leitatni, nem élném túl, ha miattam érné baj, miattam lenne szüksége segítségre.
- Na, erről van szó- csakhogy végre belátja- Seby megértő, és boldognak akar látni; te pedig boldoggá teszel- mosolyogva nézek rá.És egyértelműnek látszik, hogy ő is örül, hogy vagyok neki. Egyszer majd elmondom neki, miféle gödörből húzott ki. Csak az hosszú mese, nem a mai nap terhe.
Megbántom azzal, amit mondok, amit feltételezek róla, pedig a meglátásai sokszor bejöttek már. Talán általánosítok, és ő nem olyan?!
- Igaz, MÉG nem fordult elő. De te tisztán látsz, és okos vagy, én meg nem ... - Lio kapcsán emlékszem a bíráló megjegyzéseire, és hogy óvnom kéne magam tőle, én pedig (ennek ellenére) nem távolodtam el tőle. Sőt. És mit teszek most? Sebastiannal kapcsolatban is vannak megjegyzései, de mintha figyelmen kívül akarnám hagyni, mert annyira másnak látom őt. De ez esetben kinek van igaza? Neki, ugyanúgy, mint Lionál? Ha így lenne, társkereső és tanácsadó irodát kéne nyitnia, nem fotostúdiót!
- Ne haragudj, igazad van...- bújok hozzá közel, puszival engesztelem, nem akartam bántani.
Közel vagyok, hogy valljak neki, az egész ügyről, érzésekről, vágyakról, álmokról..., de a helyzet nem igazán alkalmas, és igazából jelentősége sincs. Inkább hagynám pihenni, aludni, hiszen másról sem szól a "pihenése", mint rólam beszélni. Látom rajta, hogy fáradt, össze is vackolunk. Inkább megnyugtatni akarom, hogy pihenhet, aludhat, és azzal a céllal, hogy jó érzéssel aludjon el (s mert így is gondolom), kimondom azokat a szavakat, ami aztán épp ellenkező hatást ér el. Izgatottá válik, felugrik, arcát aztán könny áztatja... Felugrik, az ajtó felé, én ösztönösen utána. Az ajtó felé botladozik, de mielőtt elérné, elesik, és én így érem el. Értetlen vagyok, zaklatott, és nem értem mire vélni Reeven reakcióját. Félek, hogy elhagy, mint ahogy elhagytak már korábban, szavak, magyarázat és érzések nélkül, káoszban, összezavarodva.
- Reeven... lassan, lassabban! Lassan vegyél levegőt! Figyelj a hangomra, számolj velem...- erősnek kell lennem, bár én is pánikközeli állapotban vagyok. - Beszívod a levegőt egy... kettő... három- csinálom vele, és közben simogatom a hátát- Jó mélyen, a mellkasodba, és lassan fújd ki... egy...kettő...három... négy... Megint- ismételgetem, fújtatok és csinálom vele a légzőgyakorlatot, bár úgy reszket, mint a nyárfalevél, és talán elharapta a nyelvét is. Látom, hogy vérfoltos a szája, mégsem teszek semmit. A nyál jó vérzéscsillapító, ülünk, nem lehet belőle nagy baj.
Lázasan turbózom az agyam, mi lenne a legjobb. Vajon itt vannak még Seby és Josh? Meghallották, hogy Reeven elesett? (Bár nem járt nagy robajjal) Gyanítom, hogy már elmentek, bár nem hallottam csukódni az ajtót. De más zajt sem hallok. Csend van. Reeven nyögései és szuszogása töri csak meg a csendet, és a szavaim:
- Belégzés, lassan, egy... kettő... három...- súgom-búgom a fülébe, és nem engedem, hogy kikapcsolja az agyát, figyelek rá, hogy tegye, amit mondok. - Figyelj! Lassan!
Szorosan mellé helyezkedem, átkarolom a vállát, simogatom a haját közben.
-... és kifelé, lassan... egy... kettő....
Lehet, hogy sírni kell. Valami eszébe jutott, valamin kiakadt. Nem baj. Nem baj, ha kijön a feszültség, nem baj, ha sír.
- Ha jobban vagy tőle, sírj csak. Itt vagyok, nem hagylak magadra, úgy... szépen....- ringatom.
Vajon mi zaklatta fel?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Csüt. Szept. 17 2015, 17:01


Biccentek, nem esik le, kire gondol, önbizalmam most kb nem is létezik.
- Igen és nem lenne Sebastian
Teszem persze hozzá, ő nagyon fontos elem, aztán vele bólogatok, jól tette, sok a perverz és…ne nyúlkáljanak hozzá sokan! Van szexuális élete, izé…vörösen pislogok a földre, kicsit megrázom a fejem. Felpillantok aztán, kissé hihetetlenkedve. Mindig megdöbbent Lia mennyire tiszta teremtmény, még a szám is elnyílik a felismeréstől.
- Ou, igen, hát persze! Sebastian…bízzatok egymásban.
Fejezem ki magam kissé kaotikusan homlokráncolva. Lia nem örülne Sebastian egyéjszakásainak és fordítva is érvényes azt hiszem, így Lia nem tesz olyat, ami másnak fájna, ez előrébb való, minthogy magára gondoljon.
- Tényleg?
Valami gonoszkodó hang ravaszkásan somolyog a fejemben: rosszul teszed. Jézusom, de fárasztó gondolkodni!
- Velem azért gyere.
Próbálom viszonozni a mosolyt, nem megy, az egész egy reszketeg összeomlás. Nem bírom rávenni magam, még egy ilyen pozitív érzésgomolyag közelében sem, mint amilyen ő. Féltene? Pislogva nézek rá, de élénkebb tekintettel, látszik ez jól esik, nem akarna ártani, meg ilyesmi, mondjuk fura is lenne, ha elvileg kedvel. Aztán persze a háttérből mindig belevisít a pofámba: de ha tudná! Talán ártana is? Nem hiszem és különben is…kívánom néha, bár valaki jönne, alaposan megrugdosna, levágná valamim, hogy szívhatok én is ilyen könnyelműen egészséges levegőt azokkal, akik nem tettek olyan dolgokat?
- Hm…én nem tudnék.
Komorodom el.
- Először talán csak ketten, a listában úgyis arról volt szó.
Indítványozom, de ciki lenne, hogy mindenki ott szórakozik a párjával, nekem meg nincs senkim.
- Boldoggá foglak, ígérem, erős leszek.
Szívom meg magam és húzom ki, nézek mélyen a szemébe. Kisiskolás módon kántálom, mégis nagy elhatározással, erre kell gondolnom, nem törhetek szét…össze kell szednem magam.
Ezen a „még nem fordult előn” kicsit lekonyul a szám sarka. Motyogni kezdek, mormogva.
- Én nem ilyen ostoba módon oktatnálak ki, hogy „én megmondtam” Te is okos vagy, egyszerűen csak egy külső szemlélő talán más perspektívából tudja a dolgokat szemlélni.
Szerintem csak erről van szó. Kicsit lehoz ezzel, ha lehet ennél a jelenlegi szintnél még lejjebb kerülni, hisz ha nem tudom, miről van szó és nem reagáltam még egy ilyen helyzetre honnan tudja mit tennék? Elég rossz, ha ilyennek képzel… Morcogok, amikor adja a puszit.
- Még nem ismersz eléggé
Fájdalmas képet vágok, talán nem is fog, ha olyan apróságokat hallgatok el előle, mint néhány gyilkosság… Miért…miért nem lehet engem megismerni? Mert olyannak, amilyen valójában vagyok senki sem akarna – szól a gonosz hang a fejemben. Nem véletlenül szerették azt az erős, kemény Reevent, senkinek sem kell egy ilyen roncs, mint amilyen most vagy, lááátod az érzelmek mennyire elgyengítenek. Ó, jó isten, még a végén valami skizoid pancser leszek. Megint megrázom a fejem.
Jobb lesz, amikor nyugodtan lepihenünk egymás mellett és át is szendergem magam a saját kis szeretet világunkba. Csakhogy aztán kiborít a valóság, hogy nem lenne olyasmi, amit ne tudna megbocsátani nekem, amikor éppen elkövettem azt, amikor rátapintott a lényegre!
Úgy zuhanok a pokolba, mint akit kergetnek. Ó bárcsak süket lennék, nem hallanám amit mond és belefulladnék. Mennyire ironikus, ócska halál lenne, mint azokban a szentimentális regényekben: megszakadt a szíve, végzett vele a létezés. Szánalmas… Így Lia előtt meghalni borzasztó lenne. Lemondok róla. Levegőt veszek, kapkodva, ügyetlen, de legalább életben tart, zúg a fülem, de azért hallom, amit mond. Próbálom csinálni, megpillantom az arcát a könnyeim elmosodó függönyén át, végre tudatosodik, hogy megint sírok. Nem jó, ez nem jó. Kényszeresen, durván esek az arcomnak és kezdem el karmolva törölni, csak minél gyorsabban eltüntessem, de…nem akarnak elállni, jönnek és én nyögve, sírva vívok velük szélmalomharcot. Olyan, mintha sosem lenne vége, sem a légzésnek, amit ügyetlenül, kapkodva csinálok, sem a sírógörcsnek. Átkarol, mondanom kell valamit, meg kell győznöm, hogy ez…ez meg sem történik.
- Jó…jó…semmi…semmi baj…
Kétségbeesett levegőket veszek.
- Nem, nem sírhatok…
De hát nem láthat így, ez egyértelmű. Valamit csinálnom kell! Odadőlök a vállára, mellkasára, csinálom a légzést és kötök ki a karjaiban most már végérvényesen zokogva.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Szomb. Szept. 19 2015, 09:43

- Ha nem lenne Sebastian...- olyan "régóta" ismerem, fel sem merül bennem, hogy számba vegyem, tetszene-e valaki. Biztosan. Szemem és ízlésem nekem is van (bár nem a legjobb), valaki biztos tetszene. Más kérdés, hogy általában nem tetszenek azok a férfiak, akiknek én tetszem, és nem tetszem azoknak, akik nekem tetszenek. - Nőből vagyok, azt hiszem, jól esne, ha közeledne egy normális pasas. De ez kitétel: legyen normális!- A hülyékből nem kérek. Annak ott vagyok én.
- De most komolyan... Nem a kívánságokkal van baj, az ember olykor mindenféléről fantáziál... De nem tennék olyat, amit nem szeretném, ha velem tennének. Sőt, olyat akarok tenni, amit én is szeretnék "elszenvedni"!- rötyögöm el egy kicsit, ez így hülyén hangzik, de hiszek abban, hogy a jó jót szül. Így kell lennie, a szeretet így épül fel, így lesz körkörös, így lesz mindig építő jellegű.
- Nem értesz egyet?- kérdezem, amikor látom, hogy ráncolja a homlokát.
Az ivást a bizalommal kötjük össze.
- Ez most úgy hangzott, mintha nem szabadna bíznom benned- kacsintok rá. Nem fordult meg a fejemben, hogy óvatosnak kéne lennem vele. Volt rá alkalma, hogy próbálkozzon, de ilyesmi eszébe se jutott. Egy ágyban aludtunk. És még pizsit is ő hozott nekem!
Reeven arca közben változásokon megy át. Szép mosolya lassan elhomályosul, egy pillanatra talán csodálkozás, aztán valami más: döbbenet vagy szomorúság sápítja el. Talán "csak" azért, mert nincs társa, akit hozhatna magával?
- Mondtam már, ne izgulj, legkésőbb év végéig rád talál a boldogság...- erősítem meg, amit már mondtam neki. Biztos vagyok benne, hogy nem kell sokáig várnia rá.
- Oké. Kettesben- mosolygok rá szélesen. Én is így szerettem volna. Aztán majd bővülhet a társaság, az sem lesz probléma. De kellenek azok a közös programok, amik csak a miénk.
- Reev, ez nem jövő idő, ez már élő, ez a jelen, nem kell ehhez semmiféle erőfeszítés...- simítom meg az arcát. Még mindig nem hiszi el, milyen jó hatással van rám, hogy kötődik hozzám, hogy akar velem lenni, hogy... szeret! Ha nem is mondja, tudom, hogy így van, a közös hétvége után kétségem sincs felőle, hogy így van. Én sem érzek másképp.
Csak azért nem kérdezek vissza, ő boldog-e, mert tudom, hogy nem. Sajnos, nem boldog; én nem tudom azzá tenni, ez a kapcsolat nem elég neki, és meg is értem. Férfiből van, de épp úgy szüksége van igazi társra, mint nekem.
A titkolózás kapcsán aztán véletlenül bántó dolgot mondok neki, legalábbis nem tetszik neki, hogy azt feltételezem, szememre vetné, ha bebizonyosodik, neki volt igaza valamiben.
- Ez igaz. Meg is lep, hogy vannak dolgok és vannak személyek, amikről és akikről a véleményünk szögesen eltér- húzom fel egy kicsit a vállam. Valószínűleg ez abból adódik, hogy ő férfi, én meg nő vagyok. Ő realistább, mint én és úgy látja a dolgokat, maguk valójában, amilyenek, nem képzel oda olyan dolgokat, amik nem is léteznek.
- Éppen ezen dolgozunk, nem? Hogy jobban ismerjük egymást...- nézek rá kedvesen. Hiába vagyunk rokonok (vagy nem, ez most nem is jut eszembe), nem jelenti, hogy egyformán gondolkodnánk. Még anyámmal és apámmal sem jutok mindig közös nevezőre. - Emiatt ne fájjon a fejed, ez hamar megoldódik!- Jaj, ne legyen már szomorú, mert megszorongatom!
Fura, mennyire másképp látjuk magunkat. Nekem az, ami van, egy nagyon biztató kezdete valaminek. Már előre látom magunkat, akár 80 évesen is, ahogy összenevetünk, ahogy szokásunk. Nekem valóságos, hogy megvalósítjuk a listán szereplő dolgokat, hogy mindez még inkább összekovácsol minket, bár arra is büszke vagyok, és azt is erősnek érzem, ami most van kettőnk között. Én már most szeretem és ragaszkodom hozzá, és úgy vélem, ő is így érez. Miért romlana el bármi is?
Megpuszilom, lassan elcsitul. Aztán megint egy fordulat...
Mint egy pánikroham, majdnem engem is elsodor, de milyen "nővér" lennék, ha nem tudnám elcsitítani? Példát kell mutatnom, az utat, amin ki tud ebből jönni, és közben fizikailag is, pszichésen is támogatom. Annyira ellentmondásos, amit mond és ahogy viselkedik, le se tagadhatná, hogy baj van. Már kevésbé hiszem, hogy hányt. Az arca éppen úgy néz ki (vagy kicsit rosszabbul), mint amikor Sebyvel jöttek ki a fürdőszobából. Talán nem is hányt, akkor is sírt, csak nem akarta (nem merte) elmondani. Neki se mondta el? Sebastiannak nagy tehetsége van, hogy az emberből kihúzzon bizonyos dolgokat, de nekem ilyen képességeim nincsenek. Hiába az elmélet: segítő beszélgetés, aktív hallgatás... ezek Reevennel kapcsolatban sosem váltak be (igazából Lioval sem, de ezen már nem kéne rágni magam).
- Mondd, hogyan segítsek rajtad, ha nem tudom, miben van szükséged támogatásra?- kérdem, halkan, és nem számot kérően. Zavar a tehetetlenségem. Zavar, hogy nem elégséges az az alap, amit már lefektettünk. Megint légvárakat építenék?
Összefordulunk, a földön ülve karolom át, hagyom, hogy a mellkasomra döntse a fejét, és áztasson a könnyeivel. Szorosan össze kell szorítanom a szemem, hogy ne sírjak én is. Mintha a szívemet tépnék. Miért vagyok ilyen tehetetlen? Miért nem vagyok képes segíteni? Mi bánthatja ennyire? Ölelem és ringatom, simogatom a haját, mely egyre nedvesebbnek tűnik. Összeizzadunk, meztelen vállamat Reeven könnyei és hajszálai csiklandozzák.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Vas. Szept. 20 2015, 17:04

Gondolom nem tudja elképzelni Sebastian nélkül…
- Nagyok az elvárásaid.
Viccelődöm, de nem tudom ez zéró mimikával és a béka segge alattihangulatomban mennyire látszik. Nem tudok mosolyogni, arcizmom sem rezdül, talán hangsúllyal próbálom éreztetni. Lia ismét kifejezi mennyire eszményi, a gondolatai, érzetei, mind jobban megerősödik bennem, lelke nem bírná el azt a mocskot, ami… én vagyok.
- Jót fektetsz valamibe, amiért cserébe jót kapsz, ez logikus, igen egyetértek. Így kéne működnie.
Szóval egyetértek végülis, bágyadtan bólogatok magam elé.
Felkapom a fejem az ivásra.
- De, dehogynem, vagyis.
Ismét egy homlokráncolás jön.
- Csak arról van szó, hogy tudok nagyon felelőtlen lenni, de rád vigyázni fogok, mindent megteszek.
Mondom kicsit hadarva, de nagyon elszántan, mint egy felhúzhatós mesehős. Meg sem fordul a fejemben, hogy olyasmit kezdeményezzek nála, amit nem akar. Legalábbis most, ebben a pillanatban nem. Csak megvédeni, a kedvére tenni, szeretni – ezeket mantrázza az agyam, ugyanakkor ott a kétségbeesettség is a háttérben: mi van, ha elveszítem? Mi marad és Lia nélkül mi értelme van? Hiszen még Sebastian is felhozta indokként, nem szabad elhagynom magam, vagy megölnöm – de könnyű volna! – hiszen Lia! Neki rossz lenne, nem tehetnék tönkre még egy életet. Lia jó indok életben maradni, de ha nemet mond rám, lesz ami visszatartson?
A közös buli gondolata elsápaszt, ha lehet sápadni ennél még jobban. Nekem nincs senkim és nem hiszek abban, amit Lia mond. Senki sem tudna igazán elfogadni. Kicsit megrázom a fejem, de a szavaim megintcsak ellentétben vannak a mozdulatommal.
- Igen, persze, hisz megjósoltad. Legyen inkább kettesben, a többiekkel majd találunk külön alkalmat.
Azt hiszem ebben megegyezhetünk.
Hálásan nézek rá, hogy ezt már most jelennek érzi. Veszek egy nyugtató, mély lélegzetet.
- Igen…igazad van, a jelenben és folyamatosan mindig a boldogságod a cél.
Fújok ki egyszerre több levegőt, talán az arcán is megérzi. Kicsit lejjebb hunyom a szemem élvezni, hogy hozzám ér.
- Nem értem… Sebastiannal kapcsolatban például tévedtem. Nyilván vannak személyek, akikről eltér, de ez nem baj.
Pislantok rá, ezért nem mondja el a titkát? Eltérések mindig lesznek és nem csak azért mert férfi vagyok, hanem mert én én vagyok. Ráadásul ezek kellenek, unalmas lenne mindig egyetérteni.
- De igen, igazad van, meg fogjuk ismerni egymást.
Nyugtázom reszkető szájjal. Vajon jó lesz az neki, ha megismer? Bólogatok és leszegem a fejem. Ha nem lebegne bárdként a fejem felett annak a gyilkosságnak a súlya…
Eltörik minden és én a karjaiban kötök ki keservesen zokogva. Hiába próbálom visszafogni, elnyomni, ez a kényszeres borzalom mindennél erősebb, a rettegés úgy szorítja össze a mellkasom, hogy lélegzethez is alig jutok. Próbálom elhitetni vele és magammal, hogy nincs semmi gond, de be kell látnom, önbecsapás és ha egy kicsit is tudok még logikusan gondolkodni, rá kell jönnöm, Lia tudja, most már tudja, hogy baj van. Zihálva próbálok lecsillapodni, ugyanakkor….valahogy jól esik a karjaiban ezt csinálni, ilyen közel lenni és érezni, hogy itt van, vigasztal. De vajon akkor is ezt tenné, ha tudná miről van szó? Nyelem a könnyeim, kicsit elhúzódom, erősen, durván, szinte kaparva törölgetem az arcom. Borzasztó zihálós és sírós a hangom, szörnyen vörösen és szánalmasan nézhetek ki, ránézni sem merek így.
- Bocsánat…nem…nem kellene így látnod… Nem…lehet…ezen nem lehet segíteni… Azt hiszem…a legjobb lenne, ha össze…összeszedném magam. Ha most gyorsan elmennék… Ígérem jobban leszek…ígérem, miattad, miattad
Zihálom csukladozva, nem nagyon hagyom, hogy az arcom lássa, azzal, hogy folyamatosan dörgölöm a szemeim. Kezdenek nagyon fájni és pirosodni. Még én is megérzem.
- Jó? Jó? Így jó lesz…ugye? Ugye? Nem akarlak elveszíteni, ugye így jó lesz?
A hangom elcsuklik,mert mi van, ha azt mondja, hogy nem? Követeli a választ és megtörténik? Bár…lehetne-e ennél még rosszabb? Talán túl kellene esnem rajta… bevallani és lesz, ami lesz.
- Nem akarok…nem akarok hazugságban élni veled, de félek…egy valamitől mégis nagyon félek… Ha…ha ezt megtudod rólam…akkor…akkor
Elfordulok, jön egy sírógörcs, nagyobb levegőket kell vennem, hogy le tudjam küzdeni.
- Van olyan bűn…van olyan dolog, amit…amit nem fogsz...te nem fogsz nekem csak úgy elnézni.
Sírom el magam megint, de most a karomba harapok, hogy ne hallja a zokogást, hogy abba menjen. Nem számít mennyire fáj.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Vas. Szept. 20 2015, 17:57

- Hű, remélem, azért annyira nem!- fojtok magamba egy kuncogást. Milyen elvárásaim lehetnek? Mit jelent nekem normálisnak lenni? Semmi egyéb elvárásom nincs, csak hogy önmagam lehessek egy kapcsolatban, és hogy ugyanez tudjon lenni a másik is, mindezt úgy, hogy jól működünk egymással is.
- Így működik! Rá mosolyogsz valakire, visszamosolyog! Ugyanígy nagyban...- hát jah, az optimizmusom még mindig nem veszett ki belőlem.
- Lehetnek helyzetek, amikben nem baj, ha kissé könnyelmű vagy - ha csak ennyi a baja, én is szoktam ilyen lenni- de nem dönthetünk mindig kedvünk szerint, előre is gondolkodni kell; azokra az eseményekre, amelyek várható következményei lehetnek egy-egy kívánságunknak...- nem gondolok konkrét dologra, csak úgy általánosságban fogalmazok.
- Tudom, hogy nem akarsz rosszat nekem- simítom meg újra meg újra. Nem is feltételezem, hogy könnyelműségből bajba sodor. Talán épp ez a kulcs, hogy kontroll alá vonjam: ha folyamatosan mellette vagyok, talán kialakul egy egészséges viszonyulása a dolgokhoz, és kevésbé tesz majd felelőtlen dolgokat. Bár a pirománia impulzuskontroll hiánya, sajnos, betegség, még azt sem mondhatom, hogy tehet róla, mert nem. Hosszadalmas munka a belső kényszert leküzdeni.
Megbeszéljük, hogy kettesben megyünk el először inni, bár a társkérdés -láthatóan- zavarja.
- Ne feledd, "szögedi boszi" vagyok, beválnak a jóslataim!- kacsintok rá. Hiányzik a mosolya.
Meg kell erősítenem benne, hogy örülök a jelenlétének, és hogy boldog érzéssel tölt el, hogy velem van, jelen az életemben. Reeven , ha valamiben, ebben nagyon hasonlít hozzám: éppen olyan önbizalomhiányos, mint én vagyok (voltam).
- Nem csak az enyém. A tiéd is. De te is tartsd szemed előtt, mik azok a dolgok, amik örömet okoznak. Ezek jelenthetnek kapaszkodót, hogy leküzdjed az akadályokat, amikről úgy véled, nehezíteni akarják az életedet. És ezekhez kitartóan ragaszkodj!
- Látod, itt van Sebastian, példának. Azt gondoltad, rossz ember, és ki tudja micsodákat..., most mégis jóban vagy vele. Beszélgettetek és kiderült, ok nélkül féltél (vagy féltettél) tőle, hm?- mosollyal nézek rá. Örülök, hogy megváltozott a véleménye; nem biztos, hogy könnyen le tudtam volna mondani bármelyikükről is. Hogy is van az elvem? Ragaszkodjak azokhoz a dolgokhoz (és emberekhez), mik/akik jót tesznek velem? Kizárt, hogy Seby vagy Reev kiszorulhatna a körből.
Bólintok, hogy egyetértek, nem feltétlenül kell mindig, mindenről egyforma véleménnyel lennünk.
- Így van!- abba nem mennék bele, hogy közben mindketten folyamatosan változhatunk, és a megismerés egy folyamatos tevékenység, aminek sosincs vége. Mert ha így van, ez is csak jobban összekovácsol minket.
Reeven szinte teljesen ki van merülve. Fizikai tüneteket produkál, ideje volna már aludnia is egy kicsit...
Amikor zokogásban tör ki, ösztönösen ölelem magamhoz, és nem is engedem ki a karjaim közül. Miféle feszültség gyülemlett fel benne, ami ilyen erős reakciót váltott ki belőle? Menni akar, hüppögve próbál szabadulni, miközben erősen dörgöli az arcát.
- Reev, édes, ...- próbálom elvonni a kezeit az arcától, legalább ne marja véresre. Azt mondom neki, sírja ki magát, lehet, hogy már önmagában ez is enyhítene a feszültségén, miközben a pánikot a légzőgyakorlattal enyhíteném.
Furcsa nekem, hogy miattam akar jobban lenni, úgy érzem, nem bízik saját magában, a saját erejében. Ennyire nem szabadna bálványoznia (ha ez egyáltalán annak minősül. Beszélnem kéne egy pszichológussal? Az enyém elég gyatra...)
- Ezt ki kellene verni a fejedből. Nem veszítesz el. Olyan vagyok, mint egy pióca, meglátod. Nem olyan könnyű ám megszabadulni tőlem!- Mert sír, nem lett a szememben kevesebb. Sőt, azt hiszem, a férfiak szemében helytelenül, mint gyengeség jelenik meg a sírás, pedig csak az az igazán bátor férfi, aki képes kimutatni az érzéseit.
Nem engedem el, ölelem, simogatom, a kezét próbálom elvonni az arcáról, hogy ne marja jobban össze.
Aztán meglepő dolgot mond. Azt a félelmét fogalmazza meg, hogy miért fordulnék el tőle.
- Nem bírálhatok senkit, az nem az én feladatom, Reeven- ringatom tovább.  Bűn? Miféle bűn? - Egyikünk sem hibátlan. De mert sírsz, biztos vagyok benne, hogy ha rosszat is tettél, már megbántad. És ha így van, én miért haragudnék rád? - Reeven érzékenységéből adódóan azt is el tudom képzelni, még mindig a drogozás vagy a mostohaanyám elcsábítása miatt szégyenkezik.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Hétf. Szept. 21 2015, 19:48

- Dehogy
Mondom mosolyogva és legszívesebben megpuszilnám. Ha nem lennék ilyen félreb*ott állapotban és érezném magam jogtalannak mindenre. Bár tudnék mosolyogni, akkor most rámosolyognék és ő visszamosolyogna, vagyis ő már megtette, nekem kellene vissza. Sóhajtva lebiccen a fejem, mi van, ha ez miatt a szar miatt nem tudom viszonozni Lia kedvességét? Ha elapaszt bennem minden jót, fényt, szeretetet? Elvégre ez maga a sötétség!
- Igen… valahogy bele kell gondolni, ez a titka. De néha elragad a dolog varázsa, ha lesz még ilyen… és egyszerűen elfelejtem végiggondolni. Például a múltkor a tetőn.
Észre sem veszem, hogy konkrétumot mondok, csak megrázom a fejem. Volt képem lekapni Tesst! Volt képem kirángatni egy épület szélére, ahonnan igazából bármikor lezúghattunk volna.
Felnézek rá reménykedve, csillogó szemmel, tudja, hogy nem akarok rosszat. Kicsit pislogok, ehhez fikarcnyi bólogatás társul. Bár mindig hozzám érne, sosem hagynának el az ujjai!
- Áh, persze, majd decemberben elmegyünk inni Josh meg én egy-egy nővel.
Bólogatok magam elé hitetlen, persze nem mutatom, hogy nem hiszek neki.
- Az enyém…
Fintorgom, necces téma. Van jogom boldognak lenni? Igazából szenvedek és jelképesen igenis a pokolban ücsörgöm, de van lehetőségem egyáltalán örülni?
- Ragaszkodom, kell a túléléshez és öröm…igen…kell az öröm is.
De ha én most csak hozzá ragaszkodom? Minden más olyan sötét, távoli és lehetetlen lett. Még a stúdió is. Ó, ha tudná, hogy minden álmom elpárolgott! Ha tudná, hogy most, jelenleg semmi sincs!
- Nem féltem tőle
Szögezem le ezt gyorsan, az elején.
- De tényleg… nem kell tőle tartani azzal kapcsolatban, hogy bánthat, nagyon rendes. Te is vigyázz rá, mert elég népszerű és talán nem is tudja.
Vagy de? Fogalmam nincs, mindenesetre nem akarom, hogy legyen köztük bármi gebasz.
Egyetértően morranok arra, hogy egyetért, azt hiszem nincs mit ragozni rajta. Amikor már beleringatózom a tökéletes létbe magamhoz térek és megint csak a fájdalom van, zavar, rettegés, sikoltás és az érzés – nem bírom már. Meddig lehet ezt így folytatni?
A zokogás elsodor és én a karjaiban vergődöm, valahol jól esik, Lia ne engedj el soha, ugyanakkor… az ölébe engedne, ha tudná? Kétes érzések és egyik sem tűnik túl…emészthetőnek. Pedig én úgy próbálom abbahagyni, de a nyilvánvaló már kiderült, nagyon nagy baj van, hiszen azt tudhatja, hogy semmiségeken nem szoktam így kiakadni. Vagy foghatnám még a fáradtságra? Nem kellene inkább most felfedni és Liának most hátat fordítania?
Elkapja a kezeim, felhagyok azzal, hogy az arcomat kaparjam, csak nézek rá a legmélyebb kétségbeesés kifejezésével, könnyeken keresztül és hülyén hüppögve.
- Deh…deh…te nem tudod…
Nyögöm és újra a karjaiban kötök ki sírva, istenem….Talán tényleg túl kéne esnem rajta, hiszen joga van megtudni…az igazságot.
- Nem…nem olyan hiba.
Nyeldekelem a könnyeim, csuklik el a hangom, irtó szánalmas lehetek…
- Lia…ez nagy dolog, ez most tényleg… Ez az, amit én már régen sem bírtam…feldolgozni, ami miatt…túladagoltam magam… Nem emlékeztem rá, de…megkeresett…egy lány…és…kiderült…és minden visszatért és…
Lehunyom a szemem. Őrültség?! Őrült vagyok, mindig is az voltam. Túllendülni? Egyszerűen csak kimondani.
- Borzasztó dolgot követtem el. Nem…nem akartam, nem direkt, de…
Ó anyám, ó istenem!
- Fel…
Szaggatott levegővétel, elhátrálok, tudom, hogy nem fog akarni hozzám érni.
- robbantottam…egy kocsit…amiben…
Az arcomra tapasztom a kezem.
- Négyen…
A mondat vége keserves zokogásba fullad megint, ismét, pedig lesz majd egy utolsó felvonás, szembenézni a viszolygásával. Az lesz…az lesz a megváltás is? Tényleg nem bírom már… valaminek történnie kell és Lia nagyon fontos szereplő ebben, a legfontosabb. Ha ő azt mondja, hogy nem, nem tudnék magamra igent mondani.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Kedd. Szept. 22 2015, 23:47

- Pont ez benne a... Milyen tetőn? - nézek rá értetlen, de felcsillan a szemem. Romantikus képzelgésemben úgy hiszem, egy lányt vitt fel oda (valahol).
Reeven megnyilvánulásai sokszor elgyengítenek, meglágyítanak. Mint valami anyai ösztön, úgy érzem, babusgatnom kell, és kevés híja van, hogy nem dédelgetem tényleg folyton.
- Ú, de komoly! Szerintem nem is kell decemberig várni!- jókedv csendül a hangomban, ellensúlyozva a bánatot, ami Reevenből sugároz.
- Naná... Ez nem önző dolog. Valaki azt állítja, másokat sem tudsz boldoggá tenni, ha te magad nem vagy az. De...- nézek vele farkasszemet- te képes vagy boldog lenni, hiszen az én életembe is pozitív változásokat hoztál!- bólogatok komoly képpel, aztán csak elnevetem magam. Hiszen ki tudja, hol lennék, ha nem küld nekem sms-t azon a csütörtökön...
- Igen, ez az, öröm, nevetés, bolondozás, játék... barátok, szerelem, napfény, buli...- hehe, bagoly mondja verébnek. Magamat se árt meggyőzni, mi? (Amúgy nincs okom panaszra!)
Elkap az optimizmusom, olyan erővel tör felszínre, hogy Reeven minden ellenállását lerombolhassa, de még sejtelmem sincs, milyen erőkkel kell szembenéznem.
- Úgy érted, a népszerűsége árthat nekem? - merevedek le egy pillanatra. Tudom, hogy egy dologhoz két ember kell, és bízom abban, amiben megegyeztünk, de ismerem az érzést: kísértés... És Sebastian valóban nagyon vonzó, ráadásul csinos, fiatal lányok veszik körül nap mint nap. Ráadásul a stílusa is... Ah, nem szabad elveszítenem a belé vetett bizalmamat! Inkább megerősítem magamban Reeven szavait: "nagyon rendes". Igen, ez biztos, ezt kezdetektől tapasztalom magam is.
Minden elsimul körülöttünk, és összebújva próbálunk pihenni, amikor újra fordul a kocka. Menekülne, pedig az ajtót sem találja, ereje sincs igazán... És persze, itt vagyok én, aki egész testemmel megakadályozom, hogy így menjen el, feldúlva, felzaklatva. Valahogy hatok rá, csitítgatom, aztán már csak ölelem, hagyom, hogy történjen, amennyinek történnie kell, és aztán kibuknak belőle szavak, amiknek kezdetben nem is érzem a súlyát. Még ring a karomban, még érzem, ahogy áztatják a könnyei a vállamat, amikor megértem, hogy mit tett korábban. Egyszerre szembesülök vele, hogy nem véletlen túladagolás okozta a kómát, és hogy ennek mi volt a közvetlen kiváltó oka.
Reeven nem tudja befejezni, mert keserves sírásban tör ki. Magamhoz ölelem. A fejemben összeáll egy mozaik; el sem tudom mondani, mennyi mindenre gondoltam, amikor Reevennel AZ történt. Szóval... akaratlan, de négy ember halálát okozta, aztán ő ... saját maga ellen fordult. Gombócérzés lesz a torkomban, szólni sem tudok, sírás fojtogat, de nem sírhatok. Hogy sírhatnék ebben a helyzetben, amikor neki is megerősítésre van szüksége?
- Tudja ezt... valaki... más is?- a lányon kívül persze, aki megkereste. Ki lehet?
Elég idő telt el azóta, hogy Reeven itt él LA-ben, ha valaki felelősségre akarta volna vonni, már megtette volna. Vagy erről lenne szó? Eljárás folyik ellene?
- Azt mondod, nem volt szándékos... - kapaszkodom a szavaiba, és azon gondolkodom, a pacientúrámban van-e valaki, aki, aki segíthetne jogi ügyekben. Ha nem is jogász, de a jogot biztosan jól ismeri... Usui!
- Ne félj, kitalálunk valamit!- mondom és ölelem-ringatom tovább. Biztosan van rá mód, hogy bebizonyítsuk, nem ...szándékos emberölés történt! Csak rá kell nézni Reevenre, nem bűnöző!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Csüt. Szept. 24 2015, 09:46

- Egy lánnyal, nem érdekes.
Zárom rövidre a dolgot, Tess nagyon aktív részese annak, amit (még) nem akarok Liának feltárni, pedig látom felcsillant a szeme.
- Ez egy régi ügy, majd egyszer elmesélem.
Végül a Tess témát meg lehet oldani kiskapukkal, ha olyan állapotban leszek.
- Nem, ez…annál bonyolultabb, nagyon az.
Rázom a fejem, hiába gondol arra, hogy esetleg ő lesz a decemberi… Kezdene-e ő velem bármit is azok után? Nekem lenne-e pofám hozzá? Nyilván, ez nem is kérdés, de rengeteg a „de” és a „ha”
- Igen, ez…valamennyire igaz, csak nekem most egy kicsit nehéz ez, de…
Pislogok, harapok egyet az ajkamon, viszont rohadt elszánt tekintettel meredek a szemébe. Lia miatt, miatta, össze kell szednem magam! Nekem se jó, én se élvezem, de Sebastian és Usui is igazat mondott, senkinek sem lesz jobb attól, ha leszállok a pokolba ezzel az egésszel.
- Menni fog, változtatok.
Jelentem ki kicsit erőlködve, csökönyösen.
- Ühüm…igen, ezek mind.
Mosolyt igyekszem erőltetni, de elfáradok bele, minden olyan lassú, ólmos, mintha egy film akadt volna meg, lassult volna le bennem.
- Nem, dehogy, nem árthat. Miért ártana? Hisz szeret, látszik rajta. Én ugye a diákja vagyok és azt láttam a lányok odavannak érte, ezért volt annyira antipatikus, amolyan mindenkivel jóban vagyok és mindenkit megdugok típus. De nem az, persze. Csak nem árt, ha tudod, népszerű. De nem kell többet belegondolni.
Kicsit megbántom ezt, mert Lia pont, hogy bele fog és én megkaptam már, nem gondolkodom női aggyal, viszont fordított esetben ezt szem előtt tartanám és küzdenék érte. Sebastian biztos legalább annyira odavan Liáért, mint én, nem is kétséges, de ott a többi, azokat valahogy fölül kell múlni, illetve nem hagyni, hogy ő meginogjon. Lia képes rá, de arra is, hogy ne higgyen a képességeiben. Francba! Remélem nem szúrtam el semmit!
Nincs lehetőségem olyan nagyon agyalni ezen, a félálom leteper, andalít és egy percre olyan könnyű és zavart-nyugalmas minden. Hogy aztán a következő pillanatban rámdőljenek a falak.
Tulajdonképpen csak vergődöm Lia karjaiban és saját elképesztő gondolataim között. Végül azt csinálom, mint mindig a szorult helyzetekben. Mindent egy lapra teszek fel. Nem bírtam már, állandóan az lebegett a szemem előtt Ő ellök magától ezért, megutál, elhagy, kidob, ahogy…tulajdonképpen mindenki. Anyámék csak a felszínen fogadták el, valójában csak mélyült bennük a kép rólam, az én borzasztó, javíthatatlan személyiségemről és most…most annak örülnek, hogy végre szenvedni látnak. Áldják azt az istenverte kómát, végre azt hiszik érző lény vagyok lelkiismerettel, habár így is elkárhozom, nyilván. Ahhh…és ha Lia? Ő is nemet mond mélyen? Csak eljátssza? Nem szabad megtudnia – mantrázom, aztán az egyik zokogásrohammal ez is kiszakad. De igen! Ha nemet mond rám, most tegye! Hisz ez a rettegés, amit korábban nem is ismertem, megöl, esküszöm fáj, már mindenhogyan. Lélegezni nehéz, kapar, csíp, a mellkasomban, mintha egy állat üvöltene, és nem szív dobogna, ott zokogom el a karjaiban az igazságot, minden nyomorom gyökerét. Hogy vétettem a teremtés ellen és úúúristen nem bírom feldolgozni, sosem fogom tudni.
- Ahhh…ahhh…téged akartalak hívni, amikor…kiderült
Zihálom kétségbeesetten.
- De félrenyomtam és Sebastian…eljött értem…a rendőrségre és…hazahozott
Elhajolok előle, jól van, valahogy utoljára össze kell szednem magam, mielőtt kidob, valami természetfeletti méltósággal, ami igenis mindig volt bennem. Kihúzom magam, csökken a szivettépő sírás.
- Perszehogy nem. De emiatt nem kell mentegetned. Lia, egyetlen dolgot szeretnék kérni… Őszinte voltam veled és elmondtam, azt, amitől a világon legjobban félek, neked féltem elmondani.
Érzem, hogy a pánik hamarosan leterít, de ki kell tartanom, hisz akaraterővel bármi legyőzhető, igen.
- Megértem, ha ezek után undorodsz, gyűlölsz…kitalálni? Nincs megoldás, már megpróbáltam lecsukatni magam, de nem ment, apám elintézte annak idején, hogy más ülje le helyettem a dolgokat a javítóban…Tess volt az, a lány, akivel akkoriban jártam és most a tetőn. Ő volt a bűnbak, kellett valaki és én nem mondtam nemet akkor. Nem volt hozzá elég kurázsim, érted? De nem azért mert a börtöntől féltem, hanem…ettől az egésztől, azért drogoztam szét az agyam, hogy ne is emlékezzek rá. Már leülték helyettem, elintézték helyettem, nekem semmit sem hagytak! Nem maradt semmi, érted? Tehetetlen vagyok, nem tudom jóvátenni és nem tudok mit kezdeni vele! Feldolgozni? Elviselni? Tudom, de hogyan? Én…
Gyorsul a lélegzetem, sosem voltam még vele ennyire őszinte.
- Csak mond meg gyűlölsz-e. Semmi baj nem lesz, megígérem, csak elmegyek most, semmi más baj nem lesz.
A kezeim tördelni kezdem úgy, hogy roppannak és észre se veszem, hogy fájnak. Nem hagyom, hogy öleljen, bár az arcom vörös, a könnyeim ott csorognak még, nem száradtak fel, egyelőre ezek józan pillanatok. A vihar előtti csend, amikor eldől valami. Aztán majd lehet, bármi lehet, ő már biztosan nem fogja látni és akkor nem is számít.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Kedd. Szept. 29 2015, 23:24

Nem kell hozzá élénk fantázia, hogy el tudjam képzelni, milyen céllal megy Reeven egy lánnyal egy háztetőre egy lánnyal... Az ajkamba harapok, örömmel, hogy igyekszik ismerkedni, és ráadásul ilyen "romantikusan". Nekem biztosan tetszett volna a helyzet. De én javíthatatlanul romantikus vagyok, ez van.
- Vagy úgy...- Régi? Sosem hallottam még Tessről. Nincs ezzel probléma, nem ismerhetek mindenkit Reeven életéből, amikor nekem is csak néhány hetem volt az ő (régi) életében. Bólintok, meséljen, ha szeretne, amikor csak akar. Látszik, hogy most más dolog foglalkoztatja.
- Miből gondolod?- nem szeretem, amikor negativisztikus, bár ha valami bonyolult... Talán a csajnak van valakije. Nem könnyű, ha Reeven "más állapota" közben ő továbblépett. Hiszen most az is megfordul a fejemben, talán korábban volt egymáshoz közük, és az idő belerondított a dolgokba. Nem mindig jó barát az idő.
Próbálom a dolgok pozitív oldalát hangsúlyozni, hogy milyen hatással volt rám, és mire tartom képesnek én őt. A pozitív kivetítések is bevonzzák a jót, ugye? Akkor minden erőm Reevené! Ő meg cuki, bólogat, mintha mindent elhinne, holott csak velem akarja elhitetni. Éppen csak azt felejti el, az egészre nincs egyedül, megnyert piócának engem, én pedig nem fogom hagyni, hogy elfelejtse a terveit!
Sebastianról beszél, hogy milyen a suliban, milyen kéet sugároz, és hogyan viszonyulnak hozzá a csajok. Nem vagyok bizalmatlan iránta, de én is észrevettem már, hogy népszerű, ami a hölgyeket illeti. Nincs okom rá, hogy féltékeny legyek rá, és velem kifejezetten szépen  bánik, okom nincs panaszra, és nem érzem magam sem elhanyagolva, sem megcsalatva. Szóval...
- Úgy látod, komolyan?- dobban meg a szívem a gondolatra, hogy Reeven azt mondja, látszik Sebastianon, hogy szeret. Biztos vagyok benne, hogy nem mondaná csak az én kedvemért. Amikor beszéltem neki Lioról, őt is lehúzta, nem érdekelte, hogy láthatóan bele vagyok esve. Sebastian szeretete pőedig valahol kézzel fogható, és az is érthető, miért nem mondja. Ah, ez sem egy könnyű sztori, de idővel rendeződnek a soraink, és minden a helyére kerül. Nem aggódom. Én is tudom, mit érzek. Csak ... Csak. Mindez azonban nem állhat útjába a kapcsolatunknak, mert valami igenis összeköt bennünket. Meglehet, erősebb lesz a szerelemnél is.
Hogy milyen kapcsolat erős a szerelemnél, reeven mutatja meg. Bennem. Erősebben kapaszkodom belé, és ragaszkodom hozzá, mint valaha Liohoz, pedig elmémben az a kép él, az életem is feláldoztam volna érte. Nem kellettem neki, de Reeven megölel, és a vállamon sírva vallja meg a múltját, amiről - hirtelen felismerésként ébred bennem a gyanú- azt gondolja, örökre elszakíthat tőle.
Némán figyelem, aktív hallgatóvá válok, és bólintok, röviden, érezze, lássa, hogy figyelem, közbevetve egy-egy igen, értem szócskát, miközben folynak belőle a szavak (végre!), és én érzem, hogy megtört közöttünk a jég (legalábbis az egyik, nekem még vallanom kell). És miféle erő, mely hajtja, űzi, miközben reszket, hogy majd elfordulok tőle? Honnan ez a bátorság, ez az erő, ez a remény?
Kezemet a térdére teszem, finoman szorítok rajta egyet, amikor azt mondja, félt elmondani, de most képes rá, és a véleményemre kíváncsi... S közben elmondja, ki Tess, mi történt, milyen próbálkozásai voltak, az apja hogyan avatkozott be, és ettől ő mennyire nyomorultul érzi magát.
- Reeven...- simítom meg a haját- nem tudom, hogyan is juthatott eszedbe? Ki vagyok én, hogy követ vessek rád? Különben is, nem te tehetsz róla!- annyi mindent mondanék egyszerre, oly sok kérdés van benne, annyi lóg még a levegőben, egyszerre meg sem tudnám min válaszolni.
Egyenesen a szemébe nézek, úgy mondom, felemelve kissé az állát:
- Szeretlek. Éppen úgy, ahogy kint a titkos helyünkön vagy akkor este. Érezted, érzed, érezned kell most is. Így van?
- Ne menj el, ne hagyj el. Úgy érezném, te hagysz  el, és egyébként sem gyűlöllek. Csak annyiban érint, amit elmondtál, hogy te szenvedsz tőle. Ami téged bánt, engem is, de biztosan megtaláljuk a módját, hogy feloldjuk ezt a ... tehetetlenséget benned. Én nem vagyok pszichológus, de utánajárhatok, hogy ajánljanak egy jót. Egy igazán jót....
Ha engedi megint átkarolom, magamhoz húzom. Őneki sem lenne most jó egyedül.
- Tess...- fent volt vele a tetőn. Nem ment volna oda önszántából Reevennel, ha még haragudna rá- sem ellenséges veled, jól sejtem?
Ő volt börtönben Reeven helyett. Hogy került az egész ügybe? Mi köze hozzá? Hogyan tudták rákenni a gyanút?
- Nem vagy tehetetlen. Neked dolgod van és feladatod, és a régmúlt eseményeiért is vállaltad volna a kötelezettséged. Nem tehetsz róla, hogy az nem úgy alakult. Ha engedi, karold fel Tesst, segíts neki, talán épp úgy nehezen találja a helyét a világban, mint te. Neki az a másfél év éppen úgy kiesett...- próbálom más nézőpontba helyezni a dolgokat. Hiszen most kint van a lány, kimenőre meg nem nagyon szokták elengedni csak úgy a népeket...
- Mondd, hogy segíthetnék én? Mit tegyek, hogy segítsek rajtatok, nektek? - a támaszban az a legjobb, hogy mindig több lábon áll. Nekem van pénzem, és vannak kapcsolataim, ráadásul reevennel szemben sem vagyok közömbös. De mi a negyedik láb? Hogyan lesz mindez kiegyensúlyozva? Meglehet, éppen az nem jut eszembe, ami Reeven számára a legfontosabb!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Pént. Okt. 02 2015, 19:41

Annyiban hagyom ezt a Tess ügyet, jobb, ha nem firtatjuk.
- Ezt most hagyjuk...
Nyögöm meggyötörtem, ez egyenesen ahhoz vezetne, hogy elmondjam az egészet! Sebastainról szólva (remélem nem mondok rosszat) kijelentem, amit, de hát nem mondja neki?
- Látszik, rá van írva. Neked nem szokta mondani? Teljesen odavan, mondjuk ez nem is csoda
Sóhajtok fel, hát igen Lia... Nekem is meg kell emberelnem magam, hogy ne essek bele. Viszont tudom, hogy a hullócsillagok nem teljesítik a kívánságokat, az egész csak babona.
Őrült vagyok, teljesen hülye, eszelős! Én...felbolygatom magam, áthágom az egyetlen létező szabályom, ami jelenleg a legfontosabb, és kitalálok neki. Úgy, ahogy van, mindent. Akkor is, ha ez a végét jelenti valaminek, ha összeomlik a világom, ha a depresszió túlnő rajtam, bekebelez és elpusztít, ha most, ebben a szobában halok meg. Mert biztos lesz valami, mert nem tudja majd elfogadni, nem fogadhatja el. Ömlenek belőlem a szavak, a könnyek és a mély kétségbeesés, mert a végén már csak a kapkodó lélegzetek maradnak és az iszonyú rettenet a szememben. Hogy gyilkos vagyok. Hogy most ellök. Hogy vége. Megsimogatja a hajam és én majdnem elájulok, foltok és fények úsznak be a látómezómbe, amiket nem kértem. Mintha hömpölyögnék lefelé, a vihar előtti csend, az őssemmi az ősrobbanás előtt. Émelygem, nagyon rossz, forog velem minden. Esküszöm úgy meredek rá reszkető és kékülő szájjal, mintha ő lenne Bloody Mary.
- HOgy....hogy megöljek valakit? Én nem...nem akartam
Reszketek és hirtelen a könnyeim lesznek, amik a legkevésbé zavarnak. Pedig nagy cseppekben potyognak Lia ölébe.
- Hát...de...de
Pislogok, hátha eltűnnek a foltok, de nincs ekkora mázlim. Kétségbeesett, üveges minden pillantásom és megemeli az állam, érzem, hogy a szívem úgy rákezd, mintha most kéne behoznia az elvesztett éveket. Ú, de fáj, még én is érzem...
Rászorítok a mellkasomra, megemeli az állam és megáll az idő.
- Sze...re...t?
Nyögöm zihálva nézek rá, nem hiszek a szememnek, fülemnek, vagy nem is annak kell? Hisz olyan furcsák a fények, Lia arca is homályos és úgy fáj...
- Igen...igen...én is...én...
Nem érzem magam túl összefüggőnek. Vajon miért? Érzem. Nem bánja...lehetséges volna, hogy ennek ellenére?
- Én nem hagylak...attól féltem...te, te olyan jó vagy és én olyan rossz... Attól...attól féltem
Zokogom
- HOgy te így nem...nem fogsz... Nem, kérlek ne, egész életemben pszichológushoz jártam, sosem segített, én nem akarok most is
Kiáltom szinte kétségbeesetten, mintha az lenne a legrosszabb, pedig azon már túl vagyok. Nem hiszem el!
- Tess...el akar felejteni, tovább lépni...pedig...kértem, hogy...verjen meg.
Dőlök amerre húz, amúgyis túl rosszul vagyok a tiltakozáshoz.
- Próbáltam, de nem....beszélni se akar róla, el akarja felejteni... Ahogy én is el akartam, de...
Úh, de szorít a mellkasom.
- Csak kérlek, legyél őszinte, nem akarom, hogy undorodj tőlem. És őszintén szeress...így, tovább, nekem ez...ez a legfontosabb, semmi más nem kell és akkor ígérem elmúlik. Idővel, valahogy...de most...most nagyon rossz még
-Lia...most nagyon...tudod? Én...felfogtam, hogy amitt tettem mennyire...súlyos. Az elmúlt napokban és...
Úgy reszketek, mint valaki, aki hullámvasúton zötykölődik.
- És csak...szeress és.... talán hazamegyek...mert rossz
Nyögöm, kezd minden összefolyni és nem itt akarok fura dolgokat tenni. Elájulni, hányni és még isten tudja... szívrohamot kapni? Lehetséges volna? Nem tudom... de Lia szeret?
- Ezt nem csak képzelem?
Suttogom.... Vajon mi álom, mi valóság?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Pént. Okt. 02 2015, 23:12

- Oké. De tudod..., bármikor...- Ha valakinek, nekem van abban tapasztalatom, hogyan lehet tologatni a témákat napról-napra. Nem mindig jó megoldás. Bár néha hallgatni jobb. Mindig utóbb derül ki!
Sebastiant hozza szóba, és nagyon örülök annak, amit mond. Valószínű, hevesebb a reakcióm, mert visszakérdez, ráérezve valamire.
- Számtalan más módon adja jelét, de...- félrehúzom a szám. - Nem mondja. Valahol megértem..., én...- Sóhajtok- Nem a kimondott szó a lényeg- teszem hozzá, és próbálok ebben hinni. Sebastiannak én sem mondom egy ideje, hogy szeretem, de bízom benne, hogy érzi. Megsimítom Reeven karját, hogy ő biztosnak véli a dolgot, és nem csak Sebastiant illetően, hanem mert rólam van szó. Csorbult önértékelésemre ez is gyógyír.
 
Ülünk a földön, és Reeven összetörik a karjaim között. A történet lassan bontakozik ki előttem, és -mintegy beleélve magam Reeven helyzetébe- megértem, hogy miért félt beszélni.
A kérdésemet félreérti, én nem az eseményre gondoltam, hanem arra, félt megnyílni előttem, de így is képesnek érzem magam arra, hogy folytassuk a beszélgetést.
- Baleset volt... - enyhítem a terhét, hiszen ez nem fedi teljesen a jogi valóságot. Gondatlanság? A lényeg azonban az, hogy nem szándékos emberölés... Az nagyon durván hangzik.
Egyre jobban sír, de legalább nem vonja ki magát az ölelésemből. Áztatja a vállam és a ruhám, de nem foglalkozom vele. Reevennek támaszra van szüksége, és arra a kötelékre, amit szőttünk magunk között. Hogyan is hihette, hogy könnyen elszakítható?
- Igen, szeretlek!- ismétlem meg neki, és simogatom tovább, ahogy rám néz, még a könnyeit is megpróbálom letörölni, ha engedi. És kimondja, hogy ő is. Lehunyom a szemem, hálát adva Istennek- Tudom, tudom- ringatom, megpuszilom a homlokát.
Valamiért a fejébe vette, hogy jobb lenne neki elmennie. Érzelmileg hatok rá. Nem a legszebb módszer, de Reeven egyébként csökönyös, most kihasználom, hogy fontos vagyok számára. Mintha nekem lenne szükségem rá, és így beléphet a védelmező szerepébe. (Be kéne íratkoznom valami tanfolyamra, mondjuk pszichológiára, hasznát vehetném!) Jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy helyes, amit teszek. Jobbat viszont nem tudok.
- Nem vagy rossz! - fakad ki belőlem, és ölelem szorosabban. Nem tudom, ki vágta ezt a fejéhez, tuti, hogy az illető nem volt normális. - Jó és értékes vagy!
Ajánlom, hogy keressünk orvost, aki hatékonyan tudná oldani benne ezt a feszültséget, aki fel tudná szabadítani a lelkét a teher alól, hogy aztán szabadon és örömteli életet tudjon élni, de alapból elutasítja a lehetőséget, a múltbéli anamnézise miatt.
- Reeven, mióta hurcolod magaddal ezt a terhet?- próbálom rávezetni, hogy segítségre van szüksége. Meg akarom őt nyerni a tervemnek, mert nélküle nem fog sikerülni, és egyedül nem tudja megoldani. Az a baj, én sem vagyok elég képzett, hogy megoldáási stratégiákkal fejlesszem a személyiségét. Igazából ilyesmire nekem is szükségem lenne.
- És ha... együtt mennénk? - Nem tudom, lehet-e, de talán igen. Talán, ha nem kell egyedül részt vennie a terápiában, könnyebben beleegyezi- Ezek segítő beszélgetések, Reeven, nem zárt osztály, nem is kell kórházi körülmények között lennünk, válogathatunk is a terepeuták között...
Tovább viszont nem feszegetem a témát, Reeven totál kétségbeesett. Meglehet, leginkább a társas kapcsolat kell neki (avagy a szeretet).
- Hogy verjen meg?- miféle megoldás? Hogy jutott eszébe? Látszik, hogy ezzel alaposan meglepett.
Nem csak az ő mellkasa fáj, én is nyomás alatt érzem magam, mintha ólomból lennék, és nem látom, hol, merre van a kiút.
- Szeretlek, Reev- ismétlem meg, mert erre van igénye- Őszintén mondom, nagyon szeretlek, és ezen nem változtat az sem, amit most elmeséltél.
- Igen, értem, hogy így érzel, és valószínűleg sokáig emlékezni fogsz rá. Az a cél, hogy helyesen ítéld meg magad. Hogy ne legyen állandóan bűntudatod. Hé, hé...
Úgy reszket, mint a delíráló alkoholista. Szerencsére, a tudata teljesen hozzáférhető.
- Gyere, menjünk vissza az ágyba. Feküdjünk le, pihenjünk, jó?
Mintha megszédült volna, ismét a hazamenésről beszél.
- Gyere. Itthon vagy, vigyázok rád, melletted maradok. Aludd ki magad... - beszélek hozzá nyugodtan, és igyekszem felhúzni őt a földről, hogy betámogassam az ágyba.
- Reev, figyelj rám, ugye, hallod a hangom? - hallucináció? Elhaló a hangja, kicsit meg is ijeszt, máris száguldanak a gondolataim, hányféle tünetet produkált az elmúlt percekben.
- Reeven, nyisd ki a szemed és válaszolj nekem: fáj valamid? - milyen jó, hogy konyítok az egészségügyhöz! Automatikusan nyúlok a csuklója után.
Ha képes vagyok rá, ha segít, befektetem az ágyba, és közben felmérem az állapotát.

//Ezeket majd te produkálod, nem tudom, merre akarsz haladni.//

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Kedd. Okt. 06 2015, 11:52


Bólogatok, igen-igen bármikor
-Aha
Bököm ki. Ez furcsa… Vannak nagyon furcsa dolgaik, amit én nem éppen így csinálnék egy párkapcsolatban. Persze nem mondanám napjában százszor, hogy szeretem, de olyan helyzeteket teremtenék, amiből egyértelmű, olyankor a közlés sem árt, s az első vallomás után – mekkora egy hülye álmodozó vagyok, jöhetnek a hasonlatok, szinonimák és szóképek, megannyi metafora, színes impresszió, a szimbólumok! Egy egész francia költészet
//ma adtam le Baudelairet//
-Nem az, persze és biztosan eljuttok majd oda is.
Nézek biztatóan, jó elmerülni bennük és nem önnön poklomban. Persze ez nem tart soká, a mély hamarosan magával ránt.
Baleset, baleset, úgy szeretném ezt hinni! Zokogva rázkódom a kajaiban, azt mondja szeret, annak ellenére, hogy amit tettem…teljesen ellentétben van azzal, amit ő képvisel? Mindennel, ami szeretet, ártatlanság, öröm? Hüppögve, zaklatottan lélegezve hagyom, hogy letöröljön egy könnyet az arcomról, illetve megpróbálkozzon vele.
Belefúrom magam a karjaiba, halkan hüppögök tovább, rohamszerűen.
-Jaj dehogynem…. gyilkos…
Nyögöm elhaló zokogással, remélem van a közelben zsebkendő, kérek.
-Először nem bírtam szembenézni vele…azért drogoztam jobban és nem gondoltam rá… Csak eszembe jutott néha. Aztán, amikor túladagoltam magam, az is emiatt volt. Inkább…inkább estem kómába. Aztán el is felejtettem, mikor felébredtem. De most…nem húzhatom tovább, szembe kellett néznem vele, csakhát nehéz. Tudod a családok…a négy ember és Tess élete, amiket…amiket tönkretettem. És nem bírom visszacsinálni, senki nem hagyja, hogy jóvátegyem, ez a legrosszabb. Nem kaptam érte semmit. Nem….nem merek elmenni a családokhoz, vagy felkeresni az áldozatok sírját. Legalább a börtön összejött volna!
Zokogom tehetetlenül.
-Úgy érted veled? Jó…jó veled
Egyezek bele én már a pszichológusba is két zihálásroham között.
-Igen, üssön, hogy kiadja a feszültséget, de nem akarta, én ezért nem…bűnhődhetek.
Nyögöm, de továbbra is reszketek, mintha áram alatt lennék. Szeret, szeret? Olyan kétségbeesetten nézek rá remegve, igen…igen szeret ennek ellenére.
-De….nem szabad aludnom…Olyankor mindig látom a tüzet…
Nyögöm reszkető ajkaim között, hogy értse miért rossz ötlet ez. Haza kéne mennem kiszenvedni.
-Nem…nem vagyok jól
Meggörnyedek, mert a mellkasi fájdalom csak erősebb és elég kellemetlen. Jobb lenne, tényleg jobb lenne egy sötét szobában elviselni ezt, mint itt…hogy hallja és lássa. Hagyom, hogy húzzon persze, de szorongatom a nedves pólót a mellkasom körül. Franc…idegesítő ez.
-Hallom, minden rendben van…
Mantárzom, kinyitom a szemem és ránézek.
-Igazából igen…azt hiszem a stressztől és a depressziótól. De majd elmúlik, nem hiszem, hogy halálos.
Az ágyon összegömbölyödöm…esetleg ha van szívgyógyszere…
-A mellkasom…de nem vagyok szívbeteg, tényleg csak a…. depresszió
Nyögöm.
-Nem is baj…legalább fáj valami, legalább
Behunyom a szemem, átadom magam az érzésnek, vajon mennyit bírok ki ebből? Hm, lehet még erősebb, bírom még, igen…most egy kicsit jobban fáj. Csak ennyit tudsz? Mi ez? Ahhhúúú, na mindjárt más

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Kedd. Okt. 06 2015, 12:43

Jaj, annyira utálom ezt, "aha", pedig el kéne fogadni, hogy ez a beleegyezés vagy egyetértés szava. De olyan... hiteltelen! Mintha csak le akarna rázni... (Nem szeretem)
Nem akartam "panaszkodni", Reeven mégis megütközik azon, hogy vannak hiányosságai a kapcsolatunknak.
- Tudod, már az is sokat jelent, hogy együtt akar lenni velem, mert... Azért se haragudhattam volna, ha örökre hátat fordít nekem- hajtom le a fejem. Aztán megérzem magamon a tekintetét, és összeszedem magam. Bólintok. Én is hiszek benne, hogy még ettől is lehet jobb.

A karjaimban sír, ott vall, fedi fel a múltja sötét foltját, ami azóta is kínozza, emészti. Azt mondja magáról, hogy gyilkos, de ezt nagyon rossz hallani. Ennek a szónak olyan kicsengése van, hogy az ember beleborzong, valami gonosztevőt társít az ember hozzá, de mindez annyira nem jellemzi Reevent! Szótlanul ingatom a fejem, nem értek vele egyet, mert közben ismét törnek fel belőle a szavak. Általuk jobban megértem őt. Valahonnan zsepit halászok elő neki.
- Megértem, hogy emiatt szorongsz, Reev. De meg kell bocsájtanod magadnak. Ha erre nem vagy képes, azt sem tudod elhinni, hogy mások képesek rá, pedig... Az idő a legtöbb sebre gyógyír. Az élet megy tovább, szokták mondani, és aki egészséges, nem a halálra gondol, hanem az életre. Épp elég büntetés neked, hogy majdnem meghaltál, hogy mégis bűntudat mar... Valószínűleg sokkal többet nyom a latban, minthogy ültél volna valahol... - Néha magam is úgy érzem, a lelkiismeret furdalás a legnagyobb átok. Megszabadulni tőle nehezebb, mint bármely kórságtól!
Ajánlom neki, hogy járjunk közösen pszichoterápiára. Sokat hallottam már olyan módszerekről, amelyek hozzáférnek a tudattalanhoz, de eddig távol tartottam magam tőlük. Azonban, amikor ilyen erős az önvád, nem biztos, hogy elegendő valami biológiai megoldás (gyógyszer). Ki kell irtani a probléma forrását vagy olyan lehetőséget találni, amivel meg lehet küzdeni vele. Én erre nem vagyok képes. Reevennek sem tudom egyedül segíteni.
- Eljönnél velem? Komolyan?- örülök meg a szavainak. Megkérdezem, ki a legjobb hipnoterapeauta, felveszem vele a kapcsolatot és... Meggyógyulunk. És ki.
- Az agresszió nem jó orvosság, Reev. Pillanatnyilag levezetheti a feszültséget, de nem oldja meg...- lényegében ugyanaz a helyzet, mint a lelkiismeret-furdalással.
Nem kell gondolkodnom, szeretem-e. Mint már sokszor megállapítottam, vannak dolgok, amik nem változnak.
- Aludni kell. A kialvatlanság megbetegíthet, ördögi kör, sosem győzöd le a mumusod, ha nem vagy elég erős hozzá! És ne felejtsd el, itt vagyok, vigyázok rád, elűzöm a rossz álmaidat, ne félj!- mint egy kisgyerek... Az onkológián akadtak gyerekek, akik nem mertek aludni, féltek a rossz álmoktól..., hogy meghalnak...
Rábeszélem, hogy menjünk vissza az ágyba, de közben csuklik a lába, nagyon gyengének tűnik. Az sem tetszik, ahogy görnyed, mintha fájna valamije. Ó, tudom én, mennyire tud fájni az önvád, a bánat, a .. depresszió. Reeven mondja ki és magamban igazat adok neki. Igen. A depresszió. Nagyon nagy ellensége önmagunknak!
- Elmúlik. Teszünk érte, hogy elmúljon, de most pihenj egy kicsit.
Ahogy elgömbölyödik az ágyon, mellé fekszem, simogatom a hátát. A fájdalomra gondolok, az övére, az enyémre. Néha tényleg jobb, hogy hagyjuk fájni, legalább van valami, ami működik, ami él bennünk. Magunkra húzom a takarót, noha nincs hideg. A meleg biztonságot ad, és lassítja az élettani funkciókat. Reeven is ellazul majd, lassul a szívverése, a vérnyomása, a légzése... remélem. Nem kelek fel mellőle, míg el nem alszik. És azután se.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Kettesben (Reev és Lia)   Today at 15:33

Vissza az elejére Go down
 

Kettesben (Reev és Lia)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-