Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Vászon és ecset - Joshua & Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Hétf. Okt. 26 2015, 23:39

Eljött a vasárnap, amint hazaértem a délelőtti programomból már készülődni is kezdem. Főzni annyira nem tudok, de most összeütöttem valami könnyebbet (fűszeres zöldségeket összesütöttem némi sertéshússal, semmi bonyolult) majd elkezdtem berendezni a hálót. Egyrészt mert ott van hely, mivel az a nappali lenne, de hálóként funkcionál, másrészt pedig mert ott van az a fotel, ami kell nekem. Kissé szakadt és kopott, de pont ideális lesz. Már megálmodtam közben, hogyan szeretném Joshuát lefesteni, megteremteni a vásznon, így könnyű dolgom lesz, már ami a kezdeteket illeti. A reflektort is beállítottam, a könyvespolc előtt tökéletesen elfér. A szoba sarkában a nagy franciaágyat látja elterülni, rácsos támlájával, némi baldachinnal karöltve, fehér paplannal, mint a patyolat. Én a székemet meg a festőállványt már bekészítettem, a palettát is, vázlatfüzeteket, de rettentően elpepecselek. Mire észbe kapok már kopogtatnak/csengetnek is. Egy laza, festékpettyes, hajdani fehér ing van rajtam, vajszínű, szintén festék által kidekorált hosszú vászonnadrág, valamint mezítláb mászkálok, de annyira nem hideg a kő és a parketta, hogy fázzon a lábam.
-Szervusz! Gyere, fáradj be. Könnyen idetaláltál?
Kérdezem lezserem, nem a gazdag környék, de eléggé kertházas részleg, nem tudom mennyire sűrűn járkál erre. Közben mutatom az utat bentre, legény lakás, két legény lakja, de ez nem feltűnő.
Maga a ház egy hosszú előtérből áll, amiről jobbról nyílik egy tágas konyha, majd egy tágas fürdőhelyiség, szemben a folyosó végén (ami tele van a tájképeimmel főleg) a háló-nappali.
A fürdőben egy nagyobb beépített kőkád van, tele illatszerekkel, olajokkal, gyertyákkal és hasonló már már értelmetlen kiegészítőkkel. Ketten is kényelmesen elférnek benne, amit előszeretettel ki is használok.
A konyha világos, a tűzhely takaros, és itt van egy nagyobb étkező asztal is, fűszernövények is találhatóak az ablakban.
A lakás maga takaros, bár néhol túlzsúfolt polcügyileg, de ez inkább Eric hibája, nem az enyém, én ellennék egy "szellősebben" berendezett lakásban is.
Remélem nem borotválkozott, benn majd szemrevételezem miben jött.

-Teát, kávét, kakaót, gin tonicot?
Teszem hozzá vigyorogva, mire vágyik, ha vágyik most valamire.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Kedd. Okt. 27 2015, 00:50

Gyorsan telik a hét, és sokat dolgozom, találkozgatok Suzyval, Sebyvel. Jókat alszom, keveset álmodok, legalábbis nem emlékszem rájuk reggelente, amitől frissnek érzem magam és erőtől duzzadónak, mintha kicseréltek volna. A szövegtanulás jól megy, szinte az egész tragédiát fejből tudom, de közben tanulok mást is, másra is.
Vasárnap sokáig alszok, Sebastian mellett ébredek (nálam aludt kedves barátom), és lezavarjuk a napot. Még jó, hogy tettem figyelmeztetést a telómra, különben elmulasztanék menni... Már háromkor zargat, hogy készülődjek, és felejtsek el borotválkozni! Felöltözöm rendesen, fehér ing, világosszürke vászonnadrág és zakó lesz az öltözékem. Nem a legújabb divat szerint, de azért elegáns (és jobb, mint a póló farmer, én se tagadom). A hajammal nem kezdek komolyabban semmit, ez is egyre nő, hát hátrafésülöm, de nem zselézem be, hátha Felix valamit ennek is kitalál (mármint a bozontomnak)
Tudom, hol lakik. Bár nem az én területem, voltam már helyettesíteni arra. Ismerem az utcát, bár nem tudom, konkrétan melyik az a ház... Megtalálom. Pontosan 5-kor kopogok az ajtaján, miután megkerülök egy kidöntött postaládát. Hoppácska, részeg volt a postás? Nekiment?
- Helló...- köszönök neki vissza, és biccentek, hogy könnyen idetaláltam, de már mutatok is a hátam mögé- Észrevetted már, hogy valaki kidöntötte a postaládádat?
Megrongált, kidöntött, jelöletlen, földön fekvő ládába nem kézbesíthetünk semmit. Nemhogy levelet, reklámot se. Mondom neki az alternatívát, hogy a postától igényelhet cserét. Olcsóbb, mintha újat venne, és tán be is állítják.
Ő pedig a lakáson vezet körbe, ami magán viseli, hogy nem hétköznapi ember lakja. A nyitott fürdőszobából illóolajok illata száll ki, a konyhába bekukkantva érzem a sült hús illatát. A nappali egyben hálószobaként is funkcionál, nagy az ágy, sok a polc, sok a könyv...
- Szép nálad!- jegyzem meg jókedvűen, aztán kedves kínálására teát kérek.
Kifejezetten túlöltözöttnek érezhetném most magam mellette, noha ő sem tróger. Csupán laza elegancia és a művészi beállítódása teszi érdekessé és izgalmassá most is a megjelenését; az embernek eszébe se jutna megszólni azért, mert festékes a ruhája. Ez így korrekt, így válik a környezete részévé. Én leszek megint idegen ebben az egészben. Ez most nem frusztrál, bizonyos cél miatt vagyok itt, az öltözet sem véletlen, maga a művész kérte, milyen legyek. Igyekeztem...
Ha kimegy a konyhába (és engedi) vele tartok. Levettem a cipőm, zokniban mászkálok, de nem parázok, az ő lába pl. meztelen.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Kedd. Okt. 27 2015, 18:52

Előkészítek lassan mindent, ami kelleni fog a festéshez, noha a ház marad amilyen. Rendezett, mert rendben tartatom, de néhol érezni, hogy olykor szétszórtak a gazdái. Mikor meglátom konstatálom egyáltalán nem felejtette mit kértem Tőle öltözék ügyileg, csak én felejtettem el szólni, hogy közben egészen mást álmodtam meg, mitől lehetne kifejezőbb a kép, ami a fejemben él. Na igen, megváltoztattam az egészet szinte, a kezdeti intellektus merengése, hanyag filozófiával sokkal hétköznapibb lett a fejemben, sokkal inkább visszaadva hogy nem elit sport a hagyományos könyv olvasás. Mert én szép csöndben lázadozom az e-bookok ellen, imádom a papír illatát. De ez megint más kérdés... Jah, igen, a láda, az zökkent vissza.
-Persze, az egyik kiscserkész volt, de ne félj, azóta már megneveltem.
Mondom valami rosszban sántikáló vigyorral, de hát Reeven kapott érte. És folyamatosan kap, ohm, jó is az!
-Áh, cserét nem igénylek... Eric maga csinálta azt a vackot, mikor elragadta a buzgó tettvágy, hogy valami saját kezűleg legyen megcsinálva itthon, de... nem lett masszív, mint a mellékelt ábra mutatja. Szóval majd aki kidöntötte megcsinálja, nem akarom Eric szemét kibökni valami kommersszel, meggyaláznám a lelkes törekvéseit.
Legyintek, majd realizálom nem érti kiről beszélek.
-Eric a lakótársam, de ne várd haza, ritkán van itthon.
Teszem hozzá, ne keresse, ne lesse mikor érkezik, mert nem fog szerintem még vagy két hétig.
-Köszönöm, igazán kedves Tőled. Érezd otthonosan magad, hozom a teád. Üresen iszod vagy limonádéként?
Én mindig azt csinálok belőle, mert telerakom cukorral meg citromlével, attól olyan hagyományosan egyen íze lesz. Senki se kérdezze mitől jó az, de egyszerűen jó. Amit mond, úgy csinálom neki, megvárhat a hálóban vagy kijöhet a konyhába is, kezet moshat a mosdóban, amit akar.
-Közben szíves elnézésedet fogom kérni, mivel átvariáltam a fejemben a konstrukciót és az egész témát, így lehet átöltöztetlek, ha nincs ellenedre. Ahogy elnéztem hasonlóak a méreteink, hosszban lehet eltérés a magasságunkból kifolyólag, de remélem nem fog ez feszélyezni Téged. Hoztál könyvet ugye? Ha nem, tudok adni, de úgy sejtem egy saját könyv alkalmasint jobban leköt, mint egy újonnan megkezdett.
Magyarázom hosszasan, míg elkészítem a teáját - ha jól vettem észre követett a konyhába. Nincs szociális hiányom, mégis jól esik nem tő mondatokban kommunikálni.
-Parancsolj. Gyere a szobába, megmutatom a ruhákat amiket elgondoltam. Azaz a ruhát, ez az ing tetszik! Csak... attól félek meg óhajtom majd gyalázni, de ha nem jó adok én. Vigyorgok, hagyom, hogy túldramatizálja gondolatban, hogy szaggatni, összekenni, megégetni gondolom, holott csak össze akarom gyűrni, de ejj, ráérünk még ezt közölni!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Kedd. Nov. 03 2015, 10:19

Pontosan érkezem, olyan öltözetben, amit ő kívánt. A lakása kifejezetten tetszik, ez a stílus közel áll az enyémhez. Csak a kidőlt postaláda rontja a képet, de ennek is megvan az oka, és a megoldást is megtalálta már.
- Ó, igazán?- kérdem nevetgélve. Képzelem, milyen kiselőadást tarthatott a kiscserkésznek arról, hogy legközelebb legyen óvatosabb. A gonoszkás vigyort annak tudom be, hogy igencsak megszeppenhetett az illető. Felix még arra is rávette, hogy csinálja meg.
Közben az is kiderül, hogy egy másik sráccal lakik itt. Egy hálót látok, nagy - és baldahinos- ággyal. Levonom belőle a következtetésein, de nem ütközök meg rajta. Ha Felix meleg, hát egészségére. Addig nincs gond, amíg nem próbálkozik. Bízom benne, hogy nem hülye ürügy miatt hívott ide. Amúgy a helyszín is úgy néz ki (és ő is), mintha festéshez készülne. Mit parázzak? Amúgy sem vagyok megijedve a homoszexualitástól. Nemde hazudnék magamnak?
- Köszönöm, citrommal és cukorral, igen...- válaszolom a teára, és megyek utána a konyhába, hisz nem tiltotta meg. S miközben tevékenykedik, elmondja azt is, hogy megváltoztatta korábbi elképzeléseit. Átöltöztet, nem le, miért ne?
- Miért ne?- vonok vállat- Te vagy a művész...- mondom hűvösen. Én most csak eszköz vagyok, cseppet sem számítok. A fotózások egy része is arról szól, mi csak tárgyak vagyunk. Nem a személyünk, hanem a mondanivaló hangsúlyos.
- Uppsz, könyvet nem hoztam. De van nálad elég, majd valamit a kezembe nyomsz, én elleszek vele, ne aggódj...- lényegében mindegy. Ha nem túl filozófikus, még el is boldogulok vele- ez nem okozhat problémát.
Megkapom a teám.
- Köszönöm.
Beinvitál a szobába, ahol majd dolgozni fogunk. Kíváncsian várom, miféle ruhába kíván öltöztetni. Az ingemre tett megjegyzésre felkapom a fejem. Óvatosan kérdezem:
- Mégis miképpen? Vedd figyelembe, ebben kell majd hazamennem is...- bár, a franc se bánja, bedobom magam az autóba és huss, már itt se vagyok. Ki szólna meg, ha festékes a ruhám? Arra gondolok ugyanis, hogy esetleg összeken.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Kedd. Nov. 03 2015, 20:03

-Hogyne!
Vigyorgok, rávettem bizony, hogy csinálja meg, meg sok minden mást is. Bár utóbbiakba önként és dalolva jelentkezik, ohohoh.
Mivel nyíltan vállalom biszexuális létem, fel sem tűnik, hogy egyértelművé teszem a dolgot. Elvégre Eric nem az élettársam, hanem a lakótársam, bár Ő ezzel lehet vitába szállna. De Joshua nem hülye, hamar leszűrte volna, nem szoktam titkolni.

-Áh, Te vagy az én emberem! Üresen nem lehet meginni...
Nem vagyok valami édesszájú, azaz nem teljesen, de a tea cukor nélkül ihatatlan lötty. Míg készítem neki saját szájízem szerint (mivel az Övét nem ismerem), addig felvázolom, hogy módosult a terv. Eléggé hűvösen válaszol, elhúzom a szám, míg homlokom ráncolom.
-Na már most ez gúny volt vagy éles kritika? A kinti képek Eric kedvencei, különben sem illő csupán azokból messzemenő következtetést levonni. Jó lesz az kép, ha nem, hát majd kárpótollak valahogy!
Nem szeretem, ha ennyire hűvösen állnak hozzá a művészethez, az alkotáshoz. Hát élő, szerves része lesz a képnek, ha ilyen unottságot fog sugározni a felénél kizavarom a házból.
-Hmpf, lám lám, senki sem tökéletes. Jól van, majd szétnézel mi lenne a kedvedre.
Legyintek, annyi baj legyen. A teát közben odaadom. Ha valami kell még bele neki, tudja módosítani az arányokat a teában.
Felvetem, az inge tetszik, de nem ebben az állapotban, felnevetek, milyen óvatosan kérdez vissza.

-Igaz, ez igaz, megfogtál, adok neked másikat. De ne izgulj, csak össze akarom alaposan gyűrni.
Vigyorgok rá, majd a szekrény aljából megkeresem azt az átkozott szakadt nadrágot. Nem gyári szakadt, kifeslett sok helyen, utcán csak akkor vállalnám, ha fizetnének érte. Persze Eric szerint ez a divat, teljesen jó az, de szerintem igénytelenség szakadt ruhát hordani. Minden esetre itthonra megtartottam és lám, milyen jól jön! A fenekénél és a lágyék résznél már átlátszó pár csíkban a halvány kék farmer, na meg a combján és a vádli részen nem különben, de hozzámérem a derekához.
-Elvileg jónak kell lennie, nem vagy sokkal erősebb nálam derékban. Ha nem bírod összegombolni sem katasztrófa, ahogy ülsz a székben nem ezen lesz a lényeg. Bár kellemesen szexi lennél tőle, nem vitás.
Nézek rajta végig, míg fogom az állam és simogatom az arcom az ujjaimmal. Ja, jó lesz így, már megyek is egy ingért (hacsak nem ragaszkodik a sajátjához a gyűrés ellenében sem.) Egy fehéret veszek ki és próbáltatom majd fel vele, előbb igyon nyugodtan. -Majd a zoknid vedd le kérlek, az nem fog kelleni. Mmmm, könyv... mit szeretnél? Vannak filozófia könyveim, történelmi regényeim, versesköteteim, sci-fi-k, utópiás regények. Javarészt ezek.
Mutatok végig a polcokon. Ha esetleg felveszi az inget és jó (vagy a sajátjánál marad) elkérem és nekiállok összegyűrni labdává, majd kicsavarom, mint mosáskor szokás, gyürködöm ahogy tudom. Mondani sem kell, ha a sajátom, vasaltan vettem elő. A megjelenésemre mindig adok, de nem zavartat a dolog, összegyűröm én, segíthet is, ha kedvét lelné benne.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Csüt. Nov. 05 2015, 16:55

Nagyon elégedett arcot vág. Kétséget sem hagy felőle, hogy móresre tanította a kiscserkészt. Nem tudom, lennék-e a helyében...
A lakása kifejezetten tetszik. Megvan az a varázsa, ami hatással van az emberre; az enyém sokkal egyszerűbb, de nekem lényegében az is megfelel, egyenlőre. Majd ha már többen leszünk, kedvünkre alakítjuk.
- A legtöbbet valóban nem- mondom a teára. Csak az eredeti gyümölcsteákat nem kell ízesíteni, de az majdnem olyan árban van, mint az arany. Nem engedhetem meg magamnak, hogy naponta olyat igyak.
- Egyik sem- mondom őszintén, kicsit meglepődve, hogy felkapta a vizet- Csupán annyit akartam közölni, alkalmazkodom az igényeidhez- a végén elmosolyodom, lássa, valóban nincs bennem semmi kritika. Különben a képeket a falon még nem néztem meg tüzetesebben- Már megszoktam, hogy eszköz vagyok.
Vannak munkák, amik kifejezetten tetszenek, és igyekszem adni, amit kérnek tőlem. Sosem többet. Eleevel élvezetes volt dolgozni, és a nagy stúdió, sürgés-forgás hangulatát is megszoktam a végére. Jelenleg úgy érzem, Felix előtt is fel tudok majd oldódni, akár a színházban. A kárpótlásra nem reagálok. Várjuk előbb meg, milyen lesz az a kép. Max tűzre vetjük, hm? (Kétlem)
Az ingemmel kapcsolatban óvatosabb vagyok. Bár gyorsabban beszélek, mint ahogy gondolkodom, azért megnyugtató, hogy nem akarja tönkretenni a ruhám (csupán összegyűrni). Kikeres egy farmert a szekrényből, hogy vegyem fel azt. Hozzám méri, pedig alkatilag tényleg hasonlóak vagyunk.
- Meglátjuk, szerintem jó lesz- veszem el tőle a nadrágot, és igazából alaposabban meg sem nézem. Olyan darab, amit manapság viselnek a srácok: koptatott, szakított, divatosnak mondható. Nincs ellenvetésem, hogy felvegyem. Azt a hülye parókát is elviseltem, na, az kihívás volt!
- Cél, hogy szexi legyek?- kérdezek rá, ha már említette; talán ez is benne van a koncepciójában. Alsóneműben is álltam már fotós előtt, ennyitől nem jövök zavarba.
Természetesnek tűnik öltözködni előtte. Én sem most csinálom először, ő se most lát először férfi testet. Nem hinném, hogy zavarba hoznám, nem is célom. Sem kihívás, sem kapkodás nincs a mozdulataimban. Igyekszem otthonosan érezni magam, hogy kellően bele tudjak ivódni a "díszletbe". A saját ruháimat összehajtogatva teszem le egy erre alkalmas helyre (ha más nincs, az ágy szélére). Az ingem még rajtam van, ahogy megiszom a teám. Kellemes íze van, kellően savanykás, mégis édes. Van időm arra is, hogy szétnézzek a könyvespolcokon, és szemezek is az egyikkel. Shakespeare darab. Rákaptam a stílusára az utóbbi időben.
- Kinéztem egyet közben, ha nem haragszol...- és ha megengedi, le is veszem a polcról. A Szentivánéji álom az, Shakespeare-től. Aztán leveszem a zoknim is, ahogy kérte.
Aztán kezembe adja az inget is, amit választott. Ránézésre megmondom, hogy jó, fel sem kell próbálni. Aztán gyűrni, csavargatni kezdi.
- Egy kicsit nedvesítsük be, úgy könnyebb!- nevetek, még sosem gyűrtem ruhát szándékosan, de így nehéz lesz. Besegítek neki a csavargatásban, gyűrésben, de lehet, hogy még ez is kevés lesz- Mennyire kell meggyűrni egyáltalán?
A nadrág egyébként passzol rám, de nem gomboltam be a derekánál. (Ha végig gombos, akkor csak az utolsót hagytam szabadon). Ha akarja, még ezen is változtathat, a kompozíciójáról még mindig keveset tudok.
- Nos, hogyan tovább?- nem mintha sürgetném, én ráérek, de a festés időigényes. Ő mondta!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 09 2015, 19:04-kor.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Csüt. Nov. 05 2015, 20:22

Annyira azért nem mérgesített fel, inkább csak morgok. Nem látott még dühösnek, hogy azt hiszi, komolyan felmérgesedtem. Addig jó neki...
-Joshua, nem eszköz leszel, hanem a kép részese. Nagyban függ a képem attól is mennyire tudod nekem majd visszaadni, amit szeretnék. Ez közös munka. Szeretném, ha élveznéd, bár belátom, unalmas ott ülni, én akkor szoktam filozófiai elmefuttatásokat végigagyalni, ne legyen natúr bambulás. Meg sokkal kifejezőbb lesz az arcom, duplán jó!
Álltam már én is modelt, főleg aktot, ismerem a másik oldalt is. Mikor elvszi a nadrágot érdekes és releváns kérdést vet fel. Mennyire akarom szexin lefesteni? Látszik elgondolkodom, nem kapkodom el a választ.
-Hagyatkozzunk a természetes szexuális kisugárzásodra. Kicsit rásegítünk a pózzal és a az esetlegesen sejtető részletekkel, de az pont elég lesz. Ha elkapom a tekinteted, ahogy elképzeltem, az lesz a legmarkánsabb úgy is.
Mosolygok rá, remélem összejön. Sok reményem van a képpel, de az, hogy kigondolom valahogy nem jelent semmit. Megvárom míg felveszi a nadrágot, örülök, hogy nem szégyenlősködik. Attól szoktam magamban sóhajtozni - ha nem hangosan -, de láthatja, nekem természetes az egész ahogy neki, de mi újat mutathatna? Vagy én neki... már látványban, mert amúgy szerintem tudnék neki, ohoho. ((Az ágy szélére tudsz pakolni.))
-Ha haragudnék felajánlottam volna?
Vigyorodom el, üres udvariaskodás, rájön velem szemben felesleges. Vegye le, nem tudom nagyon elítélni azokat se akik ellopnák, elvégre könyv, közkincs. Shakespeare mondjuk meglep, Eric nagyon szereti, megvan az összes műve pont ezért.
-Jó választás, ezt ki is olvasod, mire végzek. Már ha nem olvasol gyorsan, mert akkor adnom kell egy másik könyvet is.
Mosolygok, majd mikor a ruhát kezdem gyűrni megnevetett.
-Okos, okos, bár akkor meg kell várni míg megszárad... hacsak... ó várj, a vasalópermet jó lesz!
Vagy egy flakonom, amiből spriccelem a vizet a ruhákra, jobban megbízom ebben, mint a modern vasalók minőségében. Az a fürdőben van, kiszaladok érte, nem vizezem össze, csak éppen hogy, hogy gyorsabban megszáradjon.
-Csupán annyira, hogy használtnak tűnjön, mintha már párszor rajtad lett volna, mióta kivetted a szekrényből.
Magyarázom neki készséggel. A nadrág gombos, hagyom így rajta, így pont megfelelő lesz. Ha az inget felveszi és begombolja a felénél meggondolom magam és kigombolom, nem hiszem zavarná, majd olyan két gombnyi elcsúszással gombolom be, de felül sem végig. Kellően hanyag lesz, de a ruha mivoltából fakadóan lazán elegáns.
-Hm. Ezért na haragudj meg, van fésűm, bontatlan, új...
Magyarázom, majd beletúrok a hajába is, hogy kócosabb legyen, igazgatok rajta, rettenetesen jól elvagyok, imádok öltöztetni másokat, csak épp mások nem örülnek általában ennek. De ez van, ezt kell szeretni! Ha megvagyok, mutatok a fotel fele.
-Ülj bele, ferdén kérlek, ezt a lábad húzd fel, lazán dobd át a karfán, igen. Ebben a kezedben kéne tartanod a könyvet, a másikkal támaszkodni. Az arcodra majd kitérek, ha odajutunk, először olvass nyugodtan. A lábad nyisd el ha nem kényelmetlen, látszódjon az öled. Kapsz világítást, ha nagyon zavarja a szemed, szólj, de még most, hogy az árnyékokon ne kelljen változtatnom.
Magyarázom míg beállítom a megálmodott pózba, aztán felkapcsolom a reflextorokat. Egy idő után meleg lesz tőlük a szobában, de egy darabig bírni fogjuk.
-A kezed nagyon tetszik, amikor azt festem majd szólok, akkor egy ideig nem tudsz majd lapozni, meg amikor az arcod festem, akkor olvasni sem, de igyekszem lecsökkenteni ezeket az időket majd. Kérdés?
Kérdezem, közben leülök a vászon mögé, de csak vázlatfüzetet veszek elő, skiccet rajzolok. Az nem sok idő, nagyjából öt perc, mocoroghat is. Aztán odaülök a karfára, amin a lába is van, azaz megtámasztom rajta a fenekem és magam felé fordítom az arcát, kezem az álla alatt hagyva, ha fordítani kell. Érezheti, hogy memorizálom az arcát, a szemébe is olyan mélyen nézek bele, egészen megmártózom a tekintetében. Tetszik a kékje, most hogy jobban megnézem magamnak még inkább.
-A szemed színe maga megérne egy tanulmányt... Egy jól elkapott tekintet még egyet... aktot készítettek már rólad?
Rándul a szám széle apró vigyorra, mennyire jön zavarba. Mindazonáltal tetszett a teste, hátulról megfesteném.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Csüt. Nov. 12 2015, 12:24

Úgy gondolom, nem jelenthet problémát pózolni egy képhez, bár azt is látom, a festészet más, mint egy fotósorozat elkészítése.
- Nem hiszem, hogy unatkoznék, olvashatok, agyalhatok- arról még nem beszéltünk, pontosan mit is szeretne (milyen kifejezést), talán okos lenne ehhez való könyvet keresni majd.
- Oké, világos- bólintok. Örülök, hogy nem az erotika a fő mondanivaló, bár ha Felix ezt akarta volna kidomborítani, megoldottam volna.
Tetszik a profizmusa és a természetessége. Én sem feszengek, amikor vetkőzni kell, csinálom, amit kér, hangtalanul, serényen. Saját ruháimat az ágyra teszem. A kapott nadrágot lazán hagyom, nem gombolom be a derekánál. Míg inget keres, szétnézek a könyvei között, és kiválasztok egyet. Mielőtt levenném, megkérdezem, szabad-e. Szavaira csak biccentek egyet; igaz is, minek az engedély, ha ő ajánlotta fel? (Nem szokásom mások cuccaihoz nyúlni)
- Viszonylag gyorsan olvasok. Ez a darab viszonylag rövid, de a nyelvezete miatt talán több időt szöszölök majd vele- arról nem is beszélve, hogy esetleg találok benne olyan részletet, amit szívesen meg is tanulok, akár most, itt, helyben.
- Megvan az egész sorozat, adod majd a következő könyvet a kezembe, ha kell...- nézek rá nyíltan. Nem csak rajtam múlik, kell-e még olvasnivaló, hanem azon is, ő milyen gyorsan tud (vagy akar) dolgozni.
Az inggyűrés egy kis vasalópermettel oldódik meg. Közösen csináljuk, és úgy érzem magam, mint egy rossz gyerek, mégis élvezem. Apróság, inggyűrés, cöh! A művelet sikerrel jár, apró ráncok jelennek meg az anyagon, olyan benyomást keltve, mintha már tényleg viseltem volna. Belebújok, nem is érzem nedvesnek, kényelmes, gombolgatom. Felix beleavatkozik, kigombol, majd újra be, elcsúsztatva a gombsort és nyitva hagyva a mellkasomon. Lazán lóg mellettem a kezem, miközben igazgatja, hogyan álljon rajtam az ing, nem feszélyez, ha hozzám ér közben. Aztán a hajamba túr, kissé összeborzolja. Nevetek közben, úgy tűnik, csiklandós a fejem.
- Hétköznap csak az ujjaimat használom, ne izgasd magad a hajam miatt!- nevetgélek. Csak akkor vagyok jólfésült, ha jelenésem van. Az újságkihordás nem ilyen.
Aztán megmutatja az öles fotelt, amibe belesüppedek, keresztben benne, szinte fekve. Kényelmesen elhelyezkedem, figyelembe véve a kapott instrukciókat. Kezembe veszem a könyvet, de egyenlőre nem kezdem olvasni. Sejtem, hogy lesz még mit megbeszélni, mielőtt belefeledkezik a munkába.
- Így jó lesz a fény, köszönöm- ha közben esetleg be is esteledne, a belső fényforrás tökéletesen elég az olvasáshoz. A reflektor ontja magából a meleget, elképzelhető, hogy inkább ez okoz majd később gondot, de jelenleg nem zavar.
- Kösz, nincs kérdésem- ha gondom lesz, úgyis szólok. Én készen állok (ülök).
Leül ő is, de egyenlőre csak egy füzetbe rajzol, és ez a folyamat ismerős (magam is rajzolgatok, ha megkap egy téma, de nem túl gyakran), és mielőtt elkezdene a vászonra dolgozni, még egyszer odajön, hogy finomítsa a beállításokat. Az állam alá nyúl, ahogy beállítja a szöget és közben elmerülten néz. Én is nézem, és bár farkasszemet nézünk, tudom, hogy ő másképp lát engem, mint én őt. Megmagyarázni nem tudom, de most sokkal inkább érzem magam tárgynak, eszköznek, mint eddig bármikor. A szavaira azonban mosolyognom kell.
- Nem, aktot még nem csináltak rólam, de már van rá jelentkező...- nevetem el magam halkan. Suzyra gondolok, és csak a gondolat miatt vidámabb leszek. Remélem, ez nem ront az összképen. Még mindig nem tudom, milyen hangulatot szeretne Felix megfesteni.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Csüt. Nov. 12 2015, 20:59

-Egyetértünk, az olvasás kikapcsol.
Ha Ő is így látja, akkor talán ellesz mozdulatlan pár órát. Öltözik, közben beszélgetünk.
-Meglehet. Én a drámákat lassan olvasom, játszom magamban a hangszínemmel, úgy érdekesebb és kevésbé folyik össze.
A sok név, nincs semmi megfogható jellemző a karakterekben küllemre, mi mással színesíteném őket, mint egy hanggal, ami passzol?
-Ohm, hát jól van. Rajtam nem fog múlni!
Ha így megfelel neki, akkor minden gond letudva olvasást illetően. Összegyűrjük az inget, felveszi, igazítok rajta, szerencsére nem érzem rajta, hogy feszélyezném. Az fárasztó lenne, így viszont gyorsan haladok. Mikor a haját igazítom, nevetni kezd, tetszik a mosolya, nyílt és élénk.
-Áhm, hát akkor nem kapsz fésűt, használd ami kéznél van, ha-ha-ha!
Nevetek fesztelen, borzalmas szó vicc, de legalább ellazít mindkettőket. Leültetem a fotelbe, megmondom milyen alappózt vegyen fel, el is kényelmesedik benne. A fény, amit beállítok megfelel neki, remek, kérdése sincs, elkezdem a skicceket. Az arcát is felmérem, de meg kell hagyni, a szeme a legmegkapóbb, a színek kavalkádja ez, csak tiszta kékben. Mint valami tó, olyan érzés belenézni, mélyen, mintha megtalálnám a rejtett dolgokat, itt talán a lelke mélyét. De igyekszem nem csak a szemét megfigyelni, hanem arcának minden szegletét, közben az aktot is megkérdezem.
-Na! Milyen kapós lettél, akkor leszek a második, feltéve, ha valóban olyan a hátad, mint sejtem!
Ha csontosabb, akkor nem lesz jó. De most az orrára koppintok finoman, kizökkenjen a szemezésből. Mondjuk legszívesebben olyan közel hajolva nézném a szemének minden árnyalatváltozását, hogy a leheletem forrón súrolná a bőrét, de az túl erős lenne. Ezt a nők jobban tűrik, de ők meg félreértik és azt hiszik mégsem festeni akarok, pedig nagyon is azt akarok. Ecsetet mártani tudok később is, hogy úgy mondjam... Visszamegyek az állványhoz, simogatom a szám, hogy gondolatban felvázolom Őt.
-Mozgasd a fejed nyugodtan, most nem gond még. Majd ha azt festem csak akkor kell fixen tartanod. Olvass nyugodtan.
Mosolyodom el és már nedvesítem is az ecsetet, veszem el a palettám és rétegenként felviszem a vázlatokat világos festékkel. Nem kapkodom el az elején, pontosan másolom a látványt, lesem minden apró finom ívét, hogy visszaadjam a képen. A fejét kihagyom egyelőre, csak a pózt vázolom fel fejből. Felviszem a főbb vonalak után a részleteket, majd elindulok egy ponttól és kirajzolom rendesen is a látottakat. Nem sietek, mire észbe kapok már legalább egy órája festem. Persze akkor érek a fejéhez, kiroppantom a hátam. Ezért a mozdulatért most biztos utál! Ohoho, édes szenvedés!
-Na most kellene, hogy ne olvass, hanem koncentrálj, remélem nem valami izgalmasat szakítok meg!
Vigyorgok, odasétálok és a könyvtől elfele fordítom a fejét, az irányomba.
-Joshua, volt már veled olyan, hogy egy probléma foglalkoztatott, annak ellenére, hogy tudtad nem tehetsz ellene semmit és megoldhatatlan, de mégis fenn áll? Ami nem kellemes, de nem is tragikus, csendes letargiába sarkall, de próbálod pozitívan szemlélni, keresni keserűen a jót? Mint egy elsietett csók, egy túl hamari lehetőség, ami elillant, mint pára hagyta üzenet a fürdőszobai tükrön... Keserédes gondolatok.
Lépkedem hátrébb, remélve nem mozdítja el a fejét, csak az arca változik meg. Ha minden összejön, ezen fog most merengeni és el tudom kapni a pillanatot, a tekintetét, a vágyait. Tiszta lesz, mint a frissen hullott hó és esendő, mint egy kiforratlan álom. Nem a színészi képességeire hagyatkozom, hanem a törékeny érzelmi világára. Meglátjuk mit kapok!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Vas. Nov. 15 2015, 13:05

- Nos, különleges színezetet lehet adni az olvasmánynak úgy is, hacsak más-más hangsúllyal olvasod- nem feltétlenül kell mindenkit megszemélyesíteni, bár ezt a technikát én magam is gyakran alkalmazom. Néha viszont azzal játszom, hogy egy-egy lényegesnek tűnő mondatot értelmezek más hangsúllyal, hangszínnel, úgy, hogy a mondat értelme is megváltozzon; milyen vicces úgy!
Felixre mindeközben mosollyal nézek. Olyan ember, aki szereti használni a fantáziáját és kreatív. Ha a keze úgy jár, mint a nyelve (és most a beszédkészségére gondolok), örömöm lelem majd a festményében, fogadni merek. Abban viszont nincs tapasztalatom, a festés mennyi ideig tart. A könyvet könnyebben felmérem, mennyi idő alatt olvasom ki.
Az inggel bíbelődünk egy darabig, de aztán azt is fel tudom venni. A hajam összekócolja, nevetek, ahogy csinálja. Más azért jár fodrászhoz, hogy tökéletesen álljon a haja, nekem egy művész borzolja össze. Hehe, ha befut a képe, a divatbolondok olyan frizurát fognak csináltatni, mint az enyém! Vicces! Így helyezkedem el a fotelben, amit Felix választott ki a feladathoz. Nem nehéz kényelmesen elhelyezkedni benne, bár a póz, amit fel kell venni, kicsit mesterkélt számomra. Sebaj! Nem olyan megterhelő, mint a kereszten lógni.
Elkezdődik a munka. Felix egészen közel jön, s miközben felméri az arányokat (vagy tudja ördög, mit csinál), beszélgetünk. Jön nekem az akttal. Nem titkolom, hogy volt már téma, de nem árulom el a részleteket. Ki tudja, abból lesz-e valami, vagy csak elméleti megközelítés volt?
- Ki tudja, ki lesz az első... Szerintem a lány, akivel beszéltünk róla, nem ennyire fesztelen, mint te...- nevetem el egy kicsit többet elárulva, de ami igaz, az igaz. Suzy már biztos attól is zavarba jött volna, ha letolom a nadrágom.
Állom, ahogy a szemem stíröli, biztos, hogy nem azért csinálja, hogy kikezdjen velem. Szép is lenne, hehe. Aztán még én vagyok megfedve, túl jól csináltam a dolgom? Az orromra koppint ugyanis.
- Nem vagyok egy izompacsirta, de ezt gondolom, fel tudod mérni...- fogalmam sincs, számára milyen egy ideális hát. A vállaim szélesek (vagy csak a derekam nőiesen keskeny, a fene se tudja). Nem kezdem most mutogatni, megnézi, ha majd végeztünk ezzel a munkával. (Hacsak nem jutott eszébe valami más)
A vászonhoz sétál, nekem meg azt javasolja, olvassak nyugodtan, ami azt is jelenti, lazíthatok. Nem nehéz megtenni, beszélgetni nehéz lenne úgy, ha ő bele van feledkezve a munkába. Engem a könyv nyel el. Épp az utolsó oldalaknál tartok, amikor rám szól, abba kéne hagynom. Hiába, lehetne izgalmas is, kétség nem fér hozzá, hogy most az lesz, amit ő akar, még a fejemet is ő irányítja.
Amikor beszélni kezd, nem tudom, beszélgetni akar-e egy kicsit vagy csak rá akar hangolni valamire. De ahogy lépked hátrafelé, rájövök, az utóbbi. Így nem válaszolok hangosan, csak gondolkodni kezdek, mi hasonlatos ahhoz, amit ő leírt. Probléma, amely nem kellemes, de nem tragikus? Amely megoldhatatlan és mégis foglalkoztat? Keserédes gondolat? Elee és Sebastian között száguldanak a gondolataim. Mindkettő fejtörést okoz. Sóhajtok, lelki szemeim előtt események játszódnak le azok közül az emlékek közül, amelyek után hiányérzetem támadt. Eltűnik Felix szobája, elfelejtem a könyvet is, ami az ölemben pihen. Csók... csókok jutnak eszembe. Elsiettek? Más jelzőt használnék rájuk. Magamba merülök, befelé nézek, észrevétlenül ereszkedik lejjebb a fejem, a szempillám. Ellazul az arcom, az ajkam is megnyílik...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Vas. Nov. 15 2015, 15:08

-Hm. Lehet benne valami.
Majd kipróbálom, bár ennyiféle hangsúlyt keríteni macera és fárasztó. Elvégre a hangszínek külön hangsúllyal is operálnak, de csak azzal játszani... nem vagyok színész, mint Ő, de ezt már nem mondom Neki.
Közben felöltözik, elhelyezkedik, én pedig már fel is térképezem és memorizálom az arcát, a testét, a látványt. Mondjuk nem csak a festmény kedvéért és üdvéért, hanem saját szórakozásból is, de ezt neki nem kell tudnia, elég ha sejti.

-Hmpf, ha valóban festő, grafikus vagy bármi hasonló, ha komolyan gondolja, akkor nem fogja feszélyezni a téma. Már ha valóban ott és akkor vetkőzöl le a hölgy előtt és nem bármikor máskor, mert akkor vagy nagyon boldog lesz vagy nagyon kínosnak fogja megélni.
Vigyorodom el, szemem fókusza hirtelen lesz szemkontaktus jellegű, hogy immár nem a szivárványhártyáját elemzem, hanem Joshuát és az Ő "lelkét" próbálom látni. Az orrára is kap egy finom koppintást, ocsúdjon fel révületéből.
-Az másik tanulmány, elvonná a lényegről a figyelmet. Még férfiak esetén is, nem csak nőknél, jobb szeretem a karcsú, finoman izmos testet, mert esztétikus, de elég teret enged a mozdulatok varázsának.
Magyarázom el neki, miért nem zavar, hogy nem egy Schwarzenegger.
Ezt követve nekiállok ténylegesen lefesteni, mindketten elmerülünk saját vagy épp Shakespeare világában, de mikor a fejéhez érek ki kell zökkentenem. A jó öreg William amúgy is kiszámítható, gondolom már sejti a végét így is.
Instrukciókat adok neki, de nem várom el, hogy elmondja ezen titkait, noha érdekelne, természetesen. De most nem ezen a hangsúly, hanem a belső gondolatvilágon. Nem azt kapom, amit vártam, nem teljesen azt. Mást. De rá kell jönnöm, Joshua esetében ez kifejezőbb, egyszerűbb, nem megtört és megfáradt, hanem valamiféle beteljesületlen letargia, erősen megülve bánatos szemeiben. Magam is meglepődök, mennyire szuggesztív a dolog, belemerülök a képbe, hogy megragadjam a tekintetét. Észreveszem, mikor már csak csinosítom, hogy elengedte magát, mélyre zuhant. Mint valami hipnózis, csipkedem az ajkam. Nem kéne benne hagynom ebben az állapotban, de még egy kevés nem fogja romba dönteni. Megint előkapom a füzetem, a ceruzát a fülem mögül és felskiccelem a bánatos, már-már feladás közeli pillanatot. Csak az arc, csak a mondanivaló. Egy érzelemhalmaz belesűrítve pár vonalba. Nem olyan lágy az egész rajz, tőlem eltérően erősebb vonalakat és kontúrokat használok, mivel súlyos érzelmek ezek, nem könnyed merengések. Ezen is finomítok még, de ehhez Ő már nem kell, odasétálok és megsimítom az arcát.

-Elkalandoztunk, nem igaz?
Teszem lazán a csípőmre a kezem, mosolygok rá. Észvesztő milyen ártatlanul kifejező. Észre sem veszi mennyire elengedte magát, mennyire nyitott könyv volt egy ideig.
-Tudom elgémberedtél, nem csak testileg, de még kicsit így kéne maradnod. Cserébe ha gondolod, megmasszírozlak. Nem vagyok masszőr, de tanultam ezt azt. Addig is, hozzak valamit?
Próbálom visszarángatni a valóságba, hogy nincs egyedül és épp "dolgozik". Sok kérdésem lenne hozzá, de vissza kell fognom magam, nekem koncentrálnom kell a képre, minden más később jön!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Kedd. Nov. 24 2015, 20:23

Látom, érti, miről beszélek, nem adok neki ízelítőt. A dolog olyan könnyű, én olykor kísérletezem is, vajon mely hangsúly illik legjobban a karakterhez illetve a szituációhoz. Aztán szándékosan "torzítom" el, legyen éppen az ellenkező jelentése a mondatnak! Vicces, minden esetben vicces!
Az akt és Suzy kapcsán elmosolyodom. Szerintem mi még abban a fázisban vagyunk, amikor zavarba tudnám hozni. Egyértelmű, hogy a találkozásaink valahogy bensőségesebbé válnak, napról-napra, szinte észrevétlenül, és Suzy búcsúpuszija sem olyan elkapkodott már, mint az elején. Talán sejti, hogy tetszik nekem, bár annál többet nem kívánok tőle, amit ő akar adni nekem.
- Ha választanom kéne...- nevetek. Biztos Félix is érzi, hogy nem a lány zavara okozna nekem örömöt.
Aztán csak bámul, mintha át akarna nézni rajtam, mint az ablaküvegen. És mégse. Belém, mélyre, a gondolataimhoz, érzéseimhez jutván el.
- El is felejtem, hogy ember vagyok!- nevetek egy picit, még az orromra való koppintás hatása alatt. De komolyan, úgy beszél a hát(am)ról, mintha valami különlegesség lenne!
De aztán rajzba/festésbe kezd, én meg olvasásba. Jól haladok, élvezem a történetet, bár Hermia és Heléna neve kicsit összezavar. Ki szerelmes kibe? Aztán kitisztul a kép, majd összegabalyodik (nem miattam), és nevetgélek magamban, milyen lökött a szerelem.
Aztán azzal térít magamhoz, hogy megsimítja az arcom. Úgy elméláztam, kikapcsoltam a külvilágot, mint amikor olvasni szoktam. Aprót nevetek.
- Meglehet, előfordul- nézek rá. Valamit nem vettem észre? Nem mozdultam, talán nagy hibát nem vétettem. Ő sem látszik dühösnek (mérgesnek se)- Minden oké, sikerült felvázolni, amit szerettél volna?- kérdem tőle. Nem tudom hova tenni azt a kifejezést, ahogyan most rám néz.
- Köszönöm, nem kérek semmit. De a nyakam tényleg beállt, azt fellazíthatod, ha tudod!- forgatom meg kissé a fejem, és érzem, hogy fáj. Automatikusan kezdem magamnak nyomogatni, de más kezétől az élmény nem ugyanaz... Khm.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Kedd. Nov. 24 2015, 22:09

-Csak a megfelelő alkalmat kell választanod, akkor a most választottnak vélt opció jön magától barátom!
Nevetek vele, hogy a festőnő ismerősével milyen szándékai vannak. Legalább is kétlem, hogy a zavara hozná lázba, kétlem, hogy az a megalázó fajta lenne, az csak a magam fajtának okoz kéjes örömöt olykor-olykor.
-Már hogy lehet azt elfelejteni, kérlek? Ez a lényege, ha a természet és a tárgyak rabja lennék, mást se festenék csak fákat, meg épületeket...
Mosolygok rá kérdőbben, nem is értem, mire mondja hirtelen.
De lefestem, letargikusnak mondható gondolatokat sugallok fele, mire el is ernyed a gondolatok habkönnyű világába. De mivel nem tűnik úgy, mintha jól szórakozna, ami logikus is, így csipkedem magam, majd próbálom is visszahozni a valóságba.

-Hm, mást kaptam, de ez is tetszik! Ne aggódj, jó az alapanyaga a képnek, nagyot nem véthetek!
Kacsintok rá, majd bólintok.
-Rendben, fél perc, azaz inkább tíz, hogy pontos legyek és megejtjük, csak még az apróbb árnyékokat is megjelölöm, az mér nem sok! Bírd ki még egy kicsit, nem leszek hálátlan, komolyan!
Kérlelem, általában ez be szokott jönni és tesznek a kedvemért egy végső gémberedés elleni hajrát. Ha úgy marad, ahogy eredetileg beállítottam és a fejét is megfelelően tartja, valóban elég lesz nem sokkal több, mint tíz perc.
-Éééés... mára ennyi. Neked legalábbis, már be tudom fejezni egyedül is. De az még pár óra, nem várom el, hogy megvárd. Van az a rossz szokásom, hogy amíg nincs kész nem mutatom meg, tudod? Amolyan... berögződés. Sokszor rá kell néznem friss szemmel. Na de akkor ez szárad kicsit...
Akasztom ki a két tartót az állvány oldaláról, hogy úgy le tudjam fedni a képet egy vékony lepellel, hogy a festékbe ne érjen bele és tudjon alatta száradni, más pedig ne lássa min dolgozom. Eric ajándéka volt, ő szerelte rá, imádom is érte.
Megtörlöm a kezem, mosolygok, hogy eddig jól haladunk, előre örülök a kész kép nyújtotta ígéretnek.

-Most jön a bűvös mondat: felállhatsz!
Nevetek, ha kell segítek neki, szerintem a lába is elzsibbadt, hogy lógatta a karfán egy jó ideig.
-Vedd le az inget, kezet mosok, meg hozok olajat. Nem vagy allergiás a levendulára ugye?
Remélem nem, a másik olaj kevésbé jó szerintem, mint ez a levendulás. Ha nemleges választ kapok ki is megyek a mosdóba, elvégzem folyó ügyeim is, kezet mosok, magamhoz veszem az olajat, meg egy kéztörlőt, szükség esetére.
-Ülj ahova kényelmes, csak érjem el a vállaid.
Mutatok körbe, nem tudom hova szeretne ülni, vissza oldalt a fotelbe, vagy az ágyra, abban az esetben vagy állva maradok vagy mögé térdelek, nekem mindegy, én tudtam mozogni eddig is, nem vagyok elmacskásodva. Remélem a poló levétele, meg az olaj sem zavarja majd, ezek nélkül olyan durva szerintem az egész folyamat, nem lehet ellazulni rendesen, pedig ennek pont ez lenne a lényege!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Pént. Nov. 27 2015, 20:34

- Alkalmunk lesz bőven...- nevetek, kissé lódítva, közel sem tartunk még ott, hogy meztelenre vetkőzzek Suzy előtt. Amúgy elképzelhető, hidegen hagyom, ha rajzolni vagy festeni készül.
- Ah, nem így értem...- legyintek lazán- a hátamról beszéltél úgy, mintha független lenne tőlem- magyarázom el, mire gondoltam.
Munkába kezd, én a gondolataimba merülök azon az analógián elindulva, amit javasolt. Nem nehéz elmerülni a gondolatokba; nem zavar, hogy közben figyel valaki. Hogy őszinte legyek, már észre sem veszem. Csak azt, amikor hozzám ér... ki tudja, mennyi idő múlva. Ez sem zavaró, gyakran előfordul, hogy elmélázok, nem érzem, hogy ebben lenne valami rossz.
- Kösz...- nevetek. Jó alapanyag. Hát nem tárgyiasít megint?
- Oké, én ráérek...- igyekszem visszamenni abba a pózba, nem is nehéz, a testem automatikusan áll rá. Az arcom... hát nem tudom, ugyanúgy tudok-e nézni, mint az imént, de ... igyekszem, fogjuk rá. Remélem, most nem az arcom a lényeg.
Eltelik egy kis idő, nem számolom, mennyi, amikor jelzi, mára kész vagyunk. Számítottam rá, hogy a készülő képet majd nem nézhetem meg, ez sok festő hárklija, meg sem lep. Vállat vonok, csinálja csak, ahogy szokta.
- Ha kész lesz, majd megmutatod...- mosolygok rá. Nem vagyok közömbös, csak türelmes- Még ma be akarod fejezni?- ez érdekes. Vajon mindig ilyen hatékonyan dolgozik? Az elfüggönyözés azonban úgy érzem, túlzás. Azt gondolja, a kívánsága ellenére kíváncsiskodnék?
Bár már fészkelődtem, csak akkor állok fel, amikor mondja. Nyújtózom is egy kicsit, ropog a hátam.
- Nem, a levendulára nem, kösz- gombolgatom ki azt a néhány gombot, míg ő a fürdőben elvan. Kezembe veszem a könyvet, és gyorsban elolvasom azt a néhány oldalt, ami hátra volt. Így azért teljes a kép! Amikor visszaér, vele együtt nézek körbe a szobában, de az ágyra nem akarok felülni, marad a fotel. Beleülök, szembe a támlával, a lábaimat törökülésben húzom magam alá. Tök jól elvagyok. Ellazítom magam (legalábbis a hátam), még a szemem is becsukom.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Pént. Nov. 27 2015, 21:03

-Akkor tényleg csak az időzítésen múlik! Vagy úgy gondolod, nem jól értelmeznéd a jeleket, hm?
Említette nem ért a nőkhöz, de úgy érzem, a "kolléganővel" nincsenek ilyen gondjai, könnyed a hangja.
-Oh, az más, nem, nem független, jó hogy a részed, a rész egész nélkül üres csonka idom. Egyszerű tanulmányrajz lenne, olyat nem festünk most, ne menj el emiatt egy bűvészhez, aki dobozába zár és felszeletel, jó?
Vigyorgok rá, próbálok nem terveket szövögetni a hátával, hogy kéne mozdítani, hogy az izmai kellemesen domborodjanak.
Megfestem az arcát is, a tekintetét, de még türelemre kérem, akarok még pár alapvető finomítást felvázolni. Szerencsére belemegy, mondván ráér, úgy fest a teste sem sikít még egy másik pozitúráért.

-Természetesen, Te leszel az első, a Te véleményed lesz az elsődleges.
Mosolygok rá miután jeleztem kész és türelmével tisztel meg.
-Nem, de még friss lesz a fejemben a kép. A következő napokban a hibákat simítom el, midig akadnak bosszantó, nüansznyi részletek, amik kilógnak, nem elég lágyak, nem elég érzékenyek, egész héten csinosítani fogom. Ha csuklasz ne lepődj majd meg, lehet emlegetni is foglak reflexből!
Vigyorodom el. A lepel nekem kell nem miatta, mások miatt. A senki sem láthatja alap, de én nekem teljesen természetes, hogy ezt teszem, fel sem tűnik, hogy Ő furcsállná. Elvégre ha kimegy az ajtón is rátévedhetne a szeme, vagy amikor épp bejön. Nem olyan nagy ez a szoba.
-Remek! Fél perc.
Mondom, és már itt sem vagyok. Mikor visszatérek a szükséges kellékekkel még olvas, megvárom míg befejezi.
-Hogy tetszett a könyv?
Kérdem és miután a fotelt választva elkényelmesedik, bekenem a kezem, eldolgozom rajta az olajat ne legyen hideg és lazítóan nyomkodni kezdem a vállait.
-Melyik színházi darab a kedvenced és miért?
Kezdek beszélgetésbe, közben hol az egyik hol a másik vállát masszírozom nem túl erősen, rátérve a lapockáira, azok alá, néha úgy nekifeszítve a karjaim a hátára, másik kézzel magam felé húzva, hogy óvatosan roppanjon egyet-egyet. Az olaj amúgy elég levendulás, léleklazító szerintem, már ha nem tartja kellemetlen illatnak, ugye. De észreveheti, nem valami erősek a kezeim, nem tudom mihez szokott hozzá.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Hétf. Nov. 30 2015, 16:59

Belesodródtam egy témába, amiről igazából fogalmam sincs, de Felix érdeklődése nem pajzánkodó, és nem is érzem magam zavarban.
- Spotnán senki előtt nem vetkőzöm le, gondolhatod!- nevetem el magam- Ha rajzolni akar, úgyis megmondja, mit akar, éppen, ahogy te; gondolom, magát nem hozná zavarba- Arra gondolok, ha zavarba hozná a meztelen testem látványa, nem úgy akarna lefesteni/rajzolni. Az más, hogy van rajtunk valami, fürdőruha, vagy egyéb fehérnemű, az más, mint a pucérkodás.
- Eszembe sem jutott- hehe, miket nem gondol? - Szóval a hátamban is éppen úgy benne van a személyiségem, mint pl az arcomban?- ugratom egy kicsit, bár azt mondja, a hátamat nem lehet függetleníteni tőlem, de na.
Apró igazításokat végez a festményén, de arra kér, maradjak még abban a pózban, ahogy beállított. Nem túl nehéz, bár a vállam merevedik, és főleg a nyakam sikít némi mozgástérért. Nyugalomra intem magam, már csak néhány perc.
- Én mondhatok véleményt, de nem hinném, hogy az lenne az elsődleges- mondom kételkedve-  Fesd meg a saját ízlésed szerint, ne befolyásoljon az én véleményem, aztán kiderül, hasonlít-e az, amit bennem látsz azzal, amit magamról gondolok... Hm?
A képet letakarja. Nem csak kis szünetet tart, és ahogy elmondja, napokig fog még dolgozni a képen, elmosolyodom.
- Ha csuklok, akkor majd nekem is te jutsz eszembe...- nevetem el; abszurd, de oké.
Megmozgatom magam egy kicsit, de aztán visszaülök a fotelbe, ahogy visszaér, hogy alávessem magam a masszírozásnak, amit beígért. Míg elvan, kiolvasom a könyvet is. Erről kérdez, amikor nyomkodni kezd. A keze meleg és síkos, kellemesen csúszik a bőrömön.
- Minél több Shakespeare-t olvasok, úgy érzem, annál kiszámíthatóbb, de azért szórakoztató volt...- felelek őszintén. Nem vagyok túlolvasott, ami azt illeti, de a bemutató illetve a Suzyval való ismerettségemet illeti, valószínű ez sem az utolsó darab, amit elolvastam a híres William-től.
A levendula illata betölti az orromat. Lazító és nyugtató hatása van. Nem tudom, hol lehetnék ennél nyugodtabb, de a lazulás jól jönne, az izmaimba mintha csomót kötöttek volna.
- Erre nem tudok válaszolni...- kicsit megmerevedik a hátam. Biztosan elítél majd, hogyan választhatom a színészetet, ha...- nem mondhatnám, hogy jártas vagyok a színház világában- Szándékosan nem nézek rá, inkább előre, valamelyik falat nézem, polcot vagy képet, lényegében mindegy- Csak kóstolgatom, milyen színpadon játszani, de sosem volt lehetőségem látni is, hogy csinálják a profik.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Hétf. Nov. 30 2015, 18:17

-Gondolom, kivéve, ha fiatal vagy kezdő, mert akkor ott a muszáj és a kíváncsiság, de az érettség a dologhoz nincs.
Mivel nem tudom hány éves az illető, milyen tapasztalatokkal rendelkezik aktok terén, csak találgatok.
-Nem, természetesen nem, az ember szeme, szája kifejezőbb, mint bármi, de ha jól el van kapva a mozdulat, az izmok, az árnyékok, hidd el, aki eléggé ismer, felismer.
Mosolygok, Seth és Eric hátát ezer közül felismerem, ha elég nagy a részlet, úgy érzem. Persze lehet hóbortos túlzás, még sosem teszteltem magam.
-Számít, mert neked is lehetnek meglátásaid. És persze, ez az elsődleges, mert magamnak festem, de minél több véleményt hallok róla, annál építőbb lesz a kritikája is!
Elvégre muszáj észrevenni a nem odapasszoló dolgokat, mit lehetne még finomítani, alakítani, hogy fejlődhessen az ember.
-Ohm, de csak ékes szavakkal illess!
Nevetek, csuklás közben gondolom nem leszek annyira ékesek, de nem probléma, nem fogom hallani.
-Igen, nekem is ez a problémám vele. A nevek is ismétlődnek, ami zavaró. Shakespeareből egymás után nem érdemes olvasni, de az Othello kellemes felüdülés mindig. Vagy a Mackbeth. De lehet csupán nekem, hogy a Hamlet keserű merengését ne említsem.
Számomra ezek képviselik Shakespearen belül a tucaton túli értéket.
Közben masszírozom, elég merev, húzom is a szám, hogy nem lesz könnyű dolgom... érezheti a tenyerem alját, ahogy próbálja kilazítani a görcseit.De csak merevebb lesz, kézfejemmel elsimítom a hajam és felfújom ami még belelóg az arcomba. Mi ez már itt?! Szuggerálom még kicsit, hogy lazuljon.

-Mármint nem láttál még nézőként darabot? Úgy emlékeztem ez jobban vonzz, mint a filmes szakma...
Merengek el, kissé bizonytalan lett a hangom, nem szoktam keverni a dolgokat, de megesik olykor-olykor, én is csak ember vagyok.
-Ha gondolod és van kedved, elviszlek színházba, cserébe modellt állsz nekem, hm? Vagy jegyeket adok, ha mással mennél, ahogy jól esik. Amúgy is gondolkodtam hogyan jutalmazzam szolgáltatásaid, hm?
Masszírozom, de kezdem feladni, érezni a hangomon bosszant, hogy nem járok sikerrel. Márpedig én addig fogom csinálni, míg laza nem lesz! Makacsság, add meg kegyelemdöfésed...
-Na jó, idefigyelj, vagy ezer éve nem masszíroztak meg tisztességgel vagy direkt feszítesz itt nekem! Lefekszel az ágyra, csak leterítem a törölközőt...
Na nem, ilyet nem játszunk, hogy azt mondom kimasszírozom a stresszt belőle és nem megy. El is terítem az ágyon a törölközőt és mutatom sipirc lefeküdni rá. Lehetőleg úgy, ha melléfolyik az olaj valamiért akkor a törölközőt érje. Le tud feküdni hosszában is végig az ágyon, vagy a rövidebb végén is, csak akkor le fog lógni a lába valamennyire. Megvárom, remélem nem ellenkezik, mert morcos is leszek.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Kedd. Dec. 01 2015, 19:15

- Az érettségével nincsen gond, és valószínűleg nem is a kíváncsiság hajtja. Régóta rajzol, de hogy mennyi tapasztalata van az akt-ban, nem tudom- bevallom, nem is érdekel. Úgy hiszem, nekem már nem okozna gondot levetkőzni előtte.
- Oké, ez hihető- ha valaki ismer, hátulról is megismer, vagy akár az orromról, számról, fülemről. (Hogy más idomaimat ne is soroljam)
Figyelmesen nézek rá, de arcomon némi kétkedést láthat. Ha számítana a véleményem, nem csak akkor mutatná meg a képet, amikor kész van, hanem menet közben, nem? Bár lehet, hogy neki ez a heppje.
- Ha kikéred a véleményem, meg fogom mondani- amúgy nem hiszem, hogy beleszólnék, nem olyan művésznek tűnik, akinek még fogni kéne a kezét.
Szavaira felnevetek.
- Hát, ha a nyakam beáll, nem biztos, hogy jó szívvel emlegetlek majd!- ígérte, hogy kilazít. Nem lesz itt semmi hiba.
Elvonul a fürdőszobába, addig én is átmozgatom magam, a könyvet is befejezem, jól érzem magam. Shakespeare-ről nyitunk párbeszédet.
- Nos, ezeket még nem olvastam, de majd mindig közbe iktatok valami mást, ne unjam meg gyorsan- fogadom meg a tanácsát (noha nem is biztos, hogy annak szánta).
A (hosszas) mozdulatlanság kicsit elmerevített, az izmaimat mintha ólomba mártották volna, magam is érzem, hogy feszesek, noha csak akkor feszülök meg (ezen felül), amikor olyan dologról kérdez, amiben, mondhatni, járatlan vagyok.
- Hát... valahogy így. Amit az iskolával néztünk annak idején, nem lehetne profi előadásnak nevezni. Biztosan ismered azoknak a daraboknak a színvonalát, amit kötelező darabként kell megnézni. Csak az iskolásoknak dobják össze, lényegében színészi játékot is alig visznek bele...- mondom kesernyésen rossz tapasztalataimat.
Kissé felnézek rá a vállam fölött, úgy kezdek bele, miért incselkedem én a színészettel.
- A suliban, amikor saját darabot adtunk elő vagy éppen "leutánoztunk" valamit egy filmről, úgy éreztem, sokkal jobb tudnék lenni, mint azok, akiket a színházban láttam! Tudom, sokat bohóckodtam, és én is utánzásokkal indultam, de a dolog nem csak erről szól; a lényeg az egyéniségen van, és azon, hogy bújok bele más-más karakterekbe, hogyan tudok azokkal azonosulni, mennyire leszek hiteles!- vonz engem ez a szakma, tagadhatatlan, pedig már rájöttem, nem vagyok igazán tehetséges, csupán lelkes amatőr.
Az ajánlatától eláll a szavam, ismét rá pillantok.
- Köszönöm! Az remek volna!- szívesen megyek vele is, de ha jegyeket ad, lesz kivel mennem..., remélem. LA nagy város, tele jó színházzal, tervezgettem is már, hogy elmegyek (és viszek valakit).
Közben kiakad az izmaimon, és szinte leteremt, mennyire görcsös vagyok (pedig részben ő az oka). Szót fogadok, engedelmesen nyúlok el az ágyra terített törölközőn. Már az is kilazít, hogy fekszem... Elnyúlok, becsukom a szemem.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Szer. Dec. 02 2015, 20:49

-Ha régóta rajzol van, ha nem is élőben rajzolt, de képről, filmből, szoborról már megtette. Kell az anatómia miatt. Sajnos így nem tudod zavarba hozni, az a sanda gyanúm!
Vigyorgok Joshuára. Nézek aztán én is rá, kételkedik abban, adok a szavára.
-Csak akkor kérek véleményt, mikor én magam úgy érzem, nem találsz benne hibát. Fogsz, de kell magamnak az illúzió, hogy tökéletes lett. Érdekel a vélemény, mert tökéletes nincs. Nem vagyok naiv vagy szentimentális, de addig ne nézegesse senki meg magyarázzon bele, míg nincs is kész, hát tudja bárki pontosan mit szeretnék? Nem.
Mondom türelmesen magyarázva, ne szóljon addig bele senki míg nem hagyom neki. Ennyi. A hajlam az emberekben túl nagy, sajnos és irritál. Nagyon is.
-Na tessék, ilyen apróságokon fenn akadsz mint a merev nyak és váll! Mikor lelkileg szárnyalhattál!
Nevetek, értem én, elküld anyámba vissza, ha nem múlik el a fájdalom, tudom én. De ezen talán tudok segíteni.
-Ezeket olvashatod egymás után is, bár lehet az nyomasztó lesz. De igen, valami vidámat vagy akciót vagy nem tudom, teljesen mást nem butaság bekalkulálni.
Mosolygok, ha nem is látja, mert masszírozom.
-Hmpf, hogyne, akár én is játszhatnék bennük, senkinek nem tűnne fel a ripacsságom.
Értek vele egyet, ha olyan darabokat látott csupán, az kevés. A legjobb esetben is kiforratlan gyermekek kellemes előadásán vett részt.
-Igen, hasonlóról meséltél már, azért gondoltam a színészet színházi vállfaja ezért is állna közelebb hozzád, ott több a tér, élőbb minden. A film világa más, mindenbe belekötnek, felveszik hatvanszor ugyan azt a jelentet, míg pont úgy nem csinálod ahogy mondják. Te ennél játékosabb alkatnak tűnsz nekem. A stand-up comedy nem vonzz? Vagy ezt kérdeztem már?
Merengek hangosan, kissé összefolyik.
-Na, végre valami, szeretek személyre szabottan kedvére tenni másoknak!
És nem csak a szexre értem, kedves olvasó, tényleg. Az ajándékozásban is szeretném ha kreatív ember benyomását kelteném.
-Alap darabokat szeretnél vagy újakat? Esetleg régiket új köntösben, újakat régies gúnyában...
Be kell lőni mi vonzza, ha mondjuk Shakespeare adott is.
Kiakadok azon mennyire merev, nem is válaszol, talán jobb is, egyik válasz sem tetszett volna, hogy őszinte legyek. Inkább leülök mellé, de akkor már a hátát is masszírozom, ütögetem finoman végig, hogy lazuljanak az izmai. Aztán hernyózó mozdulatokkal megyek rajta végig.

-Ne lepődj meg.
Mondom halkan, fölé térdelek a derekánál, hogy alulról felfele is erősebben végigtolhassam a tenyereim, majd vissza a gerince mellett, majd mentén. Mikor úgy érzem beszívná a bőre az olajat teszek még a kezemre és úgy folytatom. A nyakát is megmasszírozom, a tarkóját. A derekánál is ellazítom, ha nem ellenkezik, ott a testsúlyommal is ránehezedem óvatosan, mikor az oldalánál tolom a tenyereim. Meg kell hagynom, tetszik a háta és a bőre, alaposan megnézem magamnak. Figyelem közben azt is beszélgetne vagy inkább csendben lazulna el, esetleg elaludt-e. Ha utóbbi eszemben sem lenne felkelteni, lerajzolnám! Ohoho.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Szomb. Dec. 05 2015, 03:32

- Ebben valószínűleg igazad van- biztos rajzolt már férfi testet, így vagy úgy, nem is kérdés- meglehet, csak beképzelem, hogy én vagyok rá arcpirító hatással- nevetgélek, mert eszembe jut, hányszor pirult már el miattam Suzy. Nincs ennek semmi köze a meztelenséghez.
- Így már értem pontosan azt is, miért takarod le most- mosolygok. Tőlem nem kell tartania, tiszteletben tartom az alkotás műveletét. Ahogy én sem vagyok elégedett teljesen, amíg a szerepet nem érzem sajátoménak: nem elég tudni a szöveget vagy a koreográfiát, mikor hova kell állni, menni... stb. Tetszik, ahogy megvédi az alkotását a korai kritikától; ez a szemlélete közelíti hozzám. Másrészről pedig nyitott arra, hogy változtasson, "javítson", ha a vélemény beleillik a koncepciójába. Ha jól sejtem, csak akkor javít, ha ez igaz, máskülönben magasról tesz rá, ki mit mond!
- Majd szólok a hátamnak, hogy verje le a lelkemen, amiért jobb neki- kuncogok. Amúgy nem nyafognék... Szóba hozta és én nem tagadtam, de nem kértem semmit, ő ajánlotta fel, hogy kezelésbe vesz.
- Az egyik mániám az olvasás, falom a könyveket, szóval ezzel nem lesz gond. Amúgy is van néhány könyv, amivel elmaradtam, szóval bőségesen van mit olvasnom, köszönöm- nem kell tartani attól, hogy ráunnék valakire. Most is egyszerre három könyvet olvasok.
Még a fotelben vagyok, úgy gyúrja a hátam, s közben a aszínházról beszélgetünk.
- Vagy túljátszott vagy dögunalmas...- általában ezt szűrtem le, és állandóan azon agyaltam, miért nem akarják ezt jobban?
A témába jobban is bele megyünk, az én elhivatottságom is szóba kerül (ha nem is így nevezzük)
- A filmezés még magas nekem, olyan "álmodik a nyomor" kategória; egyenlőre még azt is csak próbálgatom, egyáltalán a színészettel tudok-e boldogulni- mondom könnyedén, bár emlékszem, hogy beszélt velem róla, önbizalom nélkül ne várjak sok sikert- Na, ahhoz a műfajhoz még több önbizalom kell. Ott aztán azonnal van visszajelzés: tetszel-e vagy se!- nevetek, hagyjon lógva, a humoromat megtartom magamnak vagy Sebastiannak, ő érti és értékeli, de mindketten tudjuk, nem vagyok egészen nooormális! Már a gondolat miatt is oldottabb (és vidámabb) vagyok.
(Őszintén, nem emlékszem, kérdezted-e már. Remélem, nem!)
- Nem nehéz a kedvemre tenni, mondhattál volna akármit!- tudom, kicsi az a faj, aki mindennek örül, de én még tudok örülni.. egy fűszálnak is... ha éppen jó íze van. Különben meg Suzy megfertőzött. Biztos csepegtetett belém valami öröm-izét, mert nap mint nap nevetgélek, mint aki legalábbis bolondgombát evett.
- Ha nem csak egy alkalom, lehet vegyesen. Legalább felmérem, melyik tetszik legjobban...- biccentem félre a fejem. Tényleg, nem lenne jó, ha azt hinné, ki akarom használni, de ha ő is kedvel színházba járni, nem utasítanám el a társaságát. Az ő véleménye, az ő szemlélete mindig új megvilágításba helyezik a begyöpösödött dolgaim.
Átköltözünk az ágyra, és ahogy elterülök, kényelmesebben fér hozzá, az ütései is erőteljesebbnek tűnnek, noha nem durva; éppen jó, amit csinál. Figyelmeztet, és aztán rá is ül a derekamra. Nem nehézkedik, cska a kezeivel, de azokkal mintha súlyokat szedne le rólam folytonosan. A nyakam és a derekam sem marad ki. Közel állok hozzá, hogy elszenderedjek, de időnként elforgatom a nyakam, el ne macskásodjon itt nekem.
- Gondolom, te gyakran jársz színházba, koncertre. Mit kedvelsz a leginkább?- kérdezek vissza. Úgy illik, hogy majd alkalmasint én is elhívjam valahová; ne lőjek már nagyon mellé...




_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Szomb. Dec. 05 2015, 20:34

-Ha miattad pirul nem a tested vagy a meztelenséged miatt van és lesz, hanem attól amit mondasz vagy amit teszel!
Nézek rá vigyorogva, nem alap neki ez a tény? Bár valószínű az csak rosszul fejezi ki magát.
-Mindig letakarom. Még a lakótársam előtt is. Ő már megszokta, hogy van ez a hóbortom, pimaszkodik is vele, hogy letakarja a szemét úgy botorkál be a szobába, mintha miattam micsoda kihívásokba verné magát, pedig pontosan tudja mi hol van.
Legyintek, Eric néha nagyon bolond, de szeretem benne.
-Neveld is meg, jól ropogtasd meg, tudja, hol a helye!
Vigyorgok, a jó értelemben nem normális ez a Joshua. Aztán inkább én veszem kezelésbe a vállát, majd később a hátát.
-Értem, akkor a könyv Neked mindig jó ajándék!
Mosolygok, szeretem az olvasott embereket.
-Na igen.
De ha nem rendes színházba megy, mit vár? Az amatőrök, ha lelkesek, akkor is csak amatőrök. Nem ebből élnek, nem ez az életük.
-Hmpf, ha hiszed, ha nem, egy olcsóbb sorozatba simán felvennének. Lehet csak mellékszereplő lennél, de onnan már könnyebb és könnyebb lenne felkapaszkodni. A színészettel boldogulnál szerintem, egyszerűen csak nem vagy törtető. Oda pedig nagyon kell, mert különben nem lesznek nagyobb szerepeid.
De ezt már mondtam neki, tudom, hogy így meg nem kell neki. Elég kár.
-Egyszer mindent ki kell próbálni nem? Ha nem megy, nem erőlteted. De próbáld ki magad nagyobb társaságokban, mesélj viccet, vicces történeteket. Ha a visszajelzés pozitív, akkor jelentkezz színpadra is.
Egyszerűen tesztelhető a dolog szerintem, jó lenne-e stand up-osnak vagy sem.
-Igazán? Nem is tudtam, hogy odavagy a lyukas zokni gyűjteményekért és a több kiló műanyag kiskanálért! Nohát Joshua, most megleptél!
Adom elő komolyan, de nevetek aztán, az akármi kifejezés erős, hamar rájön a társaságomban.
-Hm, rendben. Örömmel. Megihletsz és könnyű veled együtt dolgozni.
Bólogatok, hogy én személy szerint megtartanám, ha ez így jó neki. A jegyek kapcsán meg eldönti, kit akar vinni, én bármikor szívesen megyek színházba.
Átparancsolom az ágyba, de kivételesen nem szexre használom, hanem masszázsra. Érzem is mennyire lazább így, elernyed a kezeim alatt és a csomók, letapadások száma és percről percre csökken.

-Igen, én szenvedélyes színházjáró vagyok. A leginkább a korhű előadásokat szeretem, vagy az interaktív darabokat. Kedvemre vannak a vegyes elgondolások is, mint az operett és balett elegy. Úgy egy éve láttam az Anyegint eredeti orosz nyelven, operában, balett táncosokkal színezve. A díszlet minimalista volt, de tökéletesen belesimult abba a miliőbe, amiben a darab játszódik.
Ecsetelem, elkalandozok a darab fele így elnyújtottabbak a mozdulataim, néha inkább simítom az olajos bőrét érzékien, mint masszírozom, de visszakalandozom és újra az izmait lazítom a lapockája alatt, előbb bal, majd jobb oldalon.
-Na és melyik műfaj érdekel? Csak a próza? Vagy esetleg musical is, operett?
Gondolom az opera és a balett most nem játszik, abból nem tud szakmai trükköket ellesni.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Vas. Dec. 06 2015, 00:30

- Igen, ilyesmire gondoltam én is...- pirulok most én bele. Suzy nagyon édes lány, és időnként pont azzal hoz zavarba, hogy elpirul. Bár lehet, lyen fajta, könnyen tágulnak a vérerei. (Ahogy én is hajlamos vagyok erre)
- Vicces lakótársad lehet- nevetek, ahogy magam elé képzelem, fél kézzel letakarja a szemét és botorkál a lakásban- Egyszersmind nagyon tisztel téged, ha még csak meg sem próbál lesekedni, ha lehetősége lenne, akkor se...- Talán nem így van?
Kicsit én is hülyülök, ha már okot ad rá. Legalább vigyorog, ha nem is neveti el magát.
Nyomogatni kezdi a vállaim, közben azonban diskurálunk.
- Az mindig!- nehéz mellé lőni; szeretek olvasni.
Könnyedén beszélgetünk, mintha régebbi ismerősök volnánk, nemcsak néhány naposak.
- Próbálkozom ezzel is, egyenlőre negatív. Épp a napokban úszott el egy szerep, lovász lettem volna egy sorozatban. Még a lovardába is kijártam, hogy hitelesebb legyek, de a lóig el se jutottam a válogatáson- könnyedén beszélek erről, nem vág földhöz a kudarc. Lesz másik, tudom én- Járok meghallgatásokra, próba, cseresznye, tudod... Akár a színházzal.
Sokat gondolkodtam azon, amit a vacsora alatt mondott. Persze, a törtetés még mindig nincs ínyemre, de egyfajta tervet nem árt készíteni.
- Ez majd adja magát. Egyenlőre az is eremény, ha visszahívnak...- páran már mondták is, a külsőmmel nincs probléma. Csakhát szép fiúból 12 egy tucat; a tehetségem meg nem tudom megmutatni, ha helyettem egy főiskolást választanak, aki ezt tanulja. Szóval csak szépen, sorjában. egyszer az én időm is eljön, ha Isten úgy akarja.
- Kedves vagy, tényleg...- nevetek, hogy milyen ötleletekkel áll elő- Tudok szórakoztatni, de csak mert utánozni tudok. Az én humorom... hát, nem valami jó - Sebastian szereti, de ő éppen olyan lökött, mint én. Ő a kisujjamon is röhögne, ha felmutatnám neki.
Nevetek.
- Na jó, megfogtál. Ilyesmiben nem gondolkodtam- lyukas zokni és kiskanál. Ki akarna ajándékozni ilyet?
- Köszönöm- fogadom a bókját, jól esik- Nem esik nehezemre... Tudod, közben lelkileg szárnyalhatok- kacsintok, nevetek. de tényleg, a figyelemelterelés fél siker. Azt hiszem, meg is egyezünk, hogy modellkedek, ha szüksége lenne rám, és én jegyeket vagy kísérőt kapok magam mellé a színházba.
Fekve maszíroz tovább. Sikerül ellazulni, jobban hozzám fér, jó úton vagyunk, hogy siker koronázza erőfeszítéseit és izomcsomók nélkül menjek haza.
Hallgatom, ahogy arról beszél, milyen műfaj iránt érdeklődik leginkább.
- A belett tőlem távol áll. Bár a korters balett más, emberibb, megfoghatóbb... A klasszikus nekem túl drámai, sokszor a pantomim miatt nevetségesnek tűnik...- elhallgatok. A mama szerette. Ha vetítettek valamit a tv-ben, megnézte- Már bocsánat a véleményemért.
- Mesélnél nekem az interaktív darabokról? Hogyan képzeljem el? - bár van egyfajta elképzelésem, és erről Suzyval beszélgettünk is, most egy avatott benfentessel beszélgetek, aki -mint kiderült- híve az irányzatnak.
A mozdulatai kevésbé erőteljesek, ahogy telik az idő, gondolom, elfáradt a keze. Művészkéz, érzékeny, vigyázni is kell rá. De a simogatás éppen olyan jó, lazító, kellemes, élvezkedem még egy kicsit.
- Nevetni fogsz... Énekelni is szoktam. Játszottam már például Jézust!- kuncogok, a törölközőre hajtva a fejem- Most viszont Ká leszek, a kígyó... Áriázni viszont nem tudok és a sivalkodós darabokat nem is szeretem.
- Köszönöm, hogy megdögönyöztél, finom volt, jól esett- mondom valamivel később, ha befejezte a hátam gyúrását. Oly soká tartott a művelet, hogy a hátam szinte az összes sikosító masszázsolajat magába szívta.
- Felöltözhetek?- kérdem, mert fura lenne, ha félmeztelen beszélgetnénk.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Vas. Dec. 06 2015, 01:11

Elvigyorodom, hogy elpirul a lány puszta említésétől is.
-Ahogy elnézem, nálatok ez oda-vissza áll.
Nézek rá, jelezve ez a lány is könnyen zavarba hozza új barátom.
-Ő eszkábálta a tartókat is rá. Tényleg kedveli a festői stílusom, így igen, tiszteletben tartja az alkotási folyamataimat. Valamint nagyon régóta ismerem, tudnám, ha megnézné, nem merne kockáztatni szerintem!
Nevetek kicsit, nem akarja kivívni a rosszallásom.
-Kellemes lakótárs, bár szinte sosincs itthon. Ettől még lakótárs, nem de?
Mosolygok, ki hogy fogja fel a fogalmat.
-Lehet más alkatú vagy küllemű férfit képzeltek a szerepre. Sokszor a külső is sokat számít, de ezen nem érdemes fenn akadni. Esetleg egy válogatáson belül pályázz több szerepet. Hátha.
Sok helyen engedett, akkor pedig érdemes.
-Az mindig az. Mindig minden eredmény, mert a tapasztalatod gyarapszik!
Valahol el kell kezdeni, nem szabad feladni, az eleje mindig nehezebb, ha nincs hátszél. Megnevettetem az ötleteimmel, de sokszor a legalapvetőbb dolgokra nem gondolnak az emberek, nem félek hát ilyenekkel előhozakodni.
-Ezt nem tudhatod. Valamint az utánzás is kelendő, sok humorista csupán utánzásból él, ahogy mesél, eljátszik mindenkit és mindent közben, ne becsüld le. Én egy macskát sem bírok utánozni!
Nevetek, a nyávogásom szerintem nem hiteles, egy macska sem vesz macskaszámba, minő borzalom!
-Csak nem?
Mondom arra, hogy megfogtam, nevetek vele.
-Ohm, igen, igen, Kaleolani lélekfeltöltődés, páratlan élmény!
Nevetek, vettem a poént, de ha valóban jönne még, lett egy állandó modellem, ami jó.
-A vélemény vélemény, sose kérj érte bocsánatot. A klasszikusban én jobban látom azt a kemény munkát, amit belefektettek. Drámaibb, igen, de a legtöbb mű drámai, ha belegondolsz. Egy hattyúk tava! Az a zene! Én imádom a zenét, a balett felveszi a lüktetését! A kortárs is jó, én szeretem az újításokat is. Láttam egy kimondottan jót, bár a címre nem emlékszem, de a jelmez és merész mozdulatok hatásosak voltak.
Ecsetelem, majd az interaktív színházról kérdez.
-Amikor bevonják a közönséget. Kérdeznek, megkérik folytasd az adott idézetet, lehet szavazni egy krimiben, ki a gyilkos és aszerint alakul a történet, vagy épp nem színpad van, hanem körülötted játszanak a színészek, szabályosan benne vagy a darabban és cselekedhetsz, ha akarsz, igazodnak! Érdekesek, de a közönség a hagyományos színházhoz van szokva, nehéz a színészeknek emiatt sajnos, nehéz kibontakozniuk, ha a közönség nem segíti őket.
Mesélem neki, míg masszírozom. Még egyelőre nem fáradok, majd ha abbahagytam rájövök, pihenni kellett volna közben. Masszírozni izom munka, nem vitás.
-Jézusom...
Szalad ki arra, hogy Jézust játszott, majd nevetek.
-De miért hitted kinevetlek azért, mert énekelsz? Még érdekesebb lettél a szememben. Egyszer énekelhetnél valamit, vagy ha megmondod mikor lesz az előadás, elmegyek és megnézlek.
Ha már Ká lesz, a kígyó! Az jobban érdekel, mint Jézus...
Masszírozom még, majd egyszer csak mondja, köszöni, elég volt. Én is nyújtózóm még egyet, így felette, de a kérdésére nevetnem kell.

-Még megkérdezed? Ha azt mondom nem, sőt, vetkőzz le, akkor megteszed?
Vigyorgok, mit számít engedem-e, hát felnőtt férfi, nem gyermek! Bár én nagyon szívesen elnézegetem félmeztelenül, szó se róla.
Még vigyorgok, de leszállok róla, a maradék olajat elkenem a kezein, ha hagyja, legalább puha érzete lesz tőle.

-Amúgy nincs mit, legalább ennyivel kárpótoljalak, amíg nem kapsz színházjegyet, nem?
Mosolygok, nem esett nehezemre, főleg mert tetszik nekem a másik, jó érzés volt hozzáérni.
-Kérsz valamit?
Ha nem siet, még maradhat. De én átöltözöm, nem akarok a festős ingemben maradni, hát leveszem, kanyarítok magamra egy tisztát a szekrényből.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Vas. Dec. 06 2015, 02:03

- Épp ezen gondolkodom, hasonló típusba tartozunk. Pirulunk, tudniillik....- nevetgélek. Lebuktam. És?
- Szóval ismered már, mint a tenyered...- mosolygok, ismerős érzés kerít hatalmába- Tart tőled?- ez meglep. Felix nem tűnik harapósnak. Félelemből nem tenni meg valamit egészen más, mint tiszteletből engedelmeskedni.
- Az, bizonyára... Ha otthonának érzi a helyet. Hol van ilyenkor? - kérdem, nem mintha hiányolnám.
- Szerintem erről már beszéltünk. A sorozat, amit készítettek rólam, olyan, hogy játszhatok zsenge huszonévetől aggastyánig mindent. Szerintem rajtad kívül nem is látta senki... Csak azt látják, ami most vagyok...- mondom némiképp csüggedtebben, mert hát hiába volt a sok meló, a telefonos és pultos kisasszonyokon kívül a képeket talán senki sem nézi meg.
- Volt már erre is példa. Tarzan és a gorillák, haláli volt! Egyik sem jött be!- nevetek. Azon a meghallgatáson Reevennel voltam, ott találkoztunk először, és kicsit besöröztünk. Hát ennyi.
- Ezzel így vagyok én is. Minden meghallgatással több és okosabb leszek- egyetértek vele; elsősorban építkezem, nem ócsárolom magam.
Valamelyest biztató, hogy az utánzással sincs baja. Ha már így, kap egy macskát, egyet nyaffintok neki. Rezgősen, mint amikor Nora kajáját készítem elő, és a kis pindur-pandur a lábam körül sündörög.
Nevetgélünk apróságokon, lyukas zoknik és kiskanalak csalódott halma fölött.
Valamivel később már komolyan beszélgetünk a színházról, műfajokról. A tapasztalataimat többnyire tv-ből szereztem, ezért nem is vagyok túl magabiztos, ahogy a véleményem hangoztatom.
Hallgatom, szinte iszom a szavait, ahogy a bőröm is issza az olajat.
- Ó, azt nem akarnám meghatározni, hogy ki legyen a gyilkos, de például egy párbajban eldönteném, ki a szimpatikusabb!- Suzy jut eszembe és a Rómeó és Júlia átírt változata. Múló kép, de a hatása nem múlik el.
Amikor elmondom neki, hogy énekelek is, ráadásul milyen szerepem vot, hasonló reakciót ad, mint sokan. Nevetséges valóban, hogy a nevem a szerepem is takarja.
- Mert olyan, mintha nem tudnám, mit akarok.. csinálom ezt is-azt is, egyiket se kiemelkedően jól, ez így nevetséges; vagy nem?
Elmosolyodom. Nem tudom, egy Dzsungel könyve Felixet lázba hozná-e. Gyanítom, nem.
- Ha valóban lesz belőle valami, szólok, ígérem- adok neki jegyet, ezen ne múljon, és eldöntheti, valóban látni akarja-e (vagy engem). Mint Ká-t, persze.
- Fogalmam sincs, kedvet kaptál-e rajzolni még...- vágom ki magam. Ha csak úgy öltözni kezdenék, azt sugallnám, menni készülök. Pedig még ki se dobott!
Elkeni a kezeimen a maradék olajat.
- Köszönöm, tényleg, azt is, ezt is...- mosolygok, jól alakul a napom.
És ahogy öltözik ő, én is öltözöm, visszavedlek saját gúnyáimba.
- Csak egy pohár csapvizet. Megszomjaztam. Köszönöm- felelem és visszaülök a fotelbe, most nekivetve a hátam a támlának. Elpihenek benne, míg megérkezik a víz.
- Jól értettem, ehhez a képhez többé már nem is kellek? Emlékezetből fogod befejezni? - kérdem, és az állvány felé bökök a fejemmel.




_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Vas. Dec. 06 2015, 20:25

-Zsák a foltját, mi? Szóval pirulós vagy.
Vigyorgok, idővel, ha sokat lesz velem, elmúlik. Minimum edzett lesz, ha pajzán nem is.
-Mondhatni, de ez kölcsönös. Dehogy tart!
Röhögök fel, még hogy Eric tart tőlem.
-Egyszerűen csak a haragomtól tart, hogy az ő szavaival éljek: ha rossz a kedved Rav, rosszabb vagy mint egy menstruáló nő... hmpf, nem is vagyok olyan!
Kérem ki magamnak, de nevetek, abszurd elgondolás, hogy az a férfi tartson tőlem. De neki nem is kell, maradjunk annyiban.
-Dolgozik. Egy hajón másodkapitány, most azt hiszem London felé hajózik, azt hiszem.
Vagy már jön visszafele? Nem is tudom.
-Igen, de tudod minek folyamatosan a maszkírozásoddal bíbelődni, ha van, aki szakasztott úgy néz ki ahogy a rendező megálmodta?
Ez rajta kívül álló ok, minek csináljanak belőle egy Brad Pittet, ha van valaki, aki olyan mint Brad Pitt eleve.
-Tarzan még rendben van, de gorilla? Nem kellett volna sokat beszélned...
Nevetek, szavam nem lehet, tényleg mindenre jelentkezik.
Szó esik az utánzásról is, mondom neki, hogy én még egy macskát sem vagyok képes utánozni, erre elnyávintja magát. Még hozzá élethűen! Nevetek ezen, haláli!

-Na csak vigyázz imádom a macskákat, ha nem akarod, hogy vakarjam a füled tövét és a hasad, csak óvatosan!
Vagy épp egész máshol simogatnám, hogy doromboljon nekem, ohoho.
-Áh, akkor nálad nem Anyegin győzne, hanem Lenszkij mondjuk?
Milyen romantikus! Neki való...
-Miért lenne nevetséges? De akkor kipróbálhatnád a musicalt is. De sosem baj ha az ember több dolgot is kipróbál és gyakorol. Miért, az hogy én néha elmegyek kísérő hegedűsnek vagy modellkedem, nevetséges? Csak festenem kéne?
Nem is értem honnan szedi, hogy a sokrétűsége nevetséges. A gondolat nevetséges...
-Rendben, nem vagyok a gyerekdarabok híve, de ha jó lesz lehet megfontolom újra a dolgot.
Jól gondolja, nem a kedvenc kategóriám a darab, de attól még lehet jó.
Kész vagyunk, úgy érzem ellazult, kilazult a háta, jó munkát végeztem. De megnevetett a kérdésével.

-Ohm, kedvem az mindig van, de pihentetni kell az elmét és neked sem árt, ha pihensz és nem fekszem még egy órát, míg pingállak. Majd legközelebb. Kivéve ha nincs kedved és erőd némi pihenés után még modellt feküdni nekem, mert akkor persze nagyon szívesen csinálok pár gyors rajzot!
Nem kell kétszer kérnie erre, én teljesen jól elvagyok és bírom is az alkotói tűzben való égést, nem csak a parázslást, de szünet akkor is kell.
-Inkább nekem kéne nem?
Sandítok rá.
-A csapvíz nem olyan finom, kapsz ásványvizet.
Mondom, de már megyek is ki. Megmosom a kezem, majd hozok egy-egy pohár vizet, szénsavmenteset. Nagy pohár hosszú, ha nagyon szomjas lenne, akkor is elég talán.
-Hát, tudod a csinosítás abból áll, hogy harmóniába hozzam a képet. Felrakom az árnyékokat, kidolgozom a hátteret, azok apró részleteit, puhítom ahol kell, érdessé teszem máshol, visszaadom az anyag és a bőröd érzetének varázsát. Ez pepecs munka, de megéri. Ehhez Te már nem vagy feltétlenül szükséges, mert adják magukat, rutinból megalkotható. Minden amihez kellettél, már rajta van a festményen.
Mosolygok, ha nem lenne a heppem, megmutatnám. Bár eszembe jut, sok félkész vázlatom van, azokat már nem fogom befejezni úgy se. Veszek elő egy vázlatfüzetet, odaülök a karfára és mutogatok belőle pár képet.
-Látod, itt például megvan minden fő vonal, de nincsenek árnyékok, vagy csak kevés. Itt nincs a háttér kidolgozva...
Adom oda neki, megnézheti, ha érdekli, így talán könnyebb elképzelni.
((Tess:
kép1
kép2
kép3
kép4
))

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Today at 12:52

Vissza az elejére Go down
 

Vászon és ecset - Joshua & Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Ha már a véletlen így hozta.... Eleonor és Joshua
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-