Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Vászon és ecset - Joshua & Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Szer. Dec. 09 2015, 01:08

- Időnként- mintha nem vette volna még észre. Hízeleg a lelkemnek, hogy úgy tesz, mintha ezzel megleptem volna.
Nevetek. Olyasmi lehet ez, ahogy Sebastian és én vagyunk egymással. Mint aki sokat tud a dologról, bólogatok, "értem én" vigyorral.
- Régóta ismered?- kérdezem könnyedén, mintha egy közös barátunkról kérdezném.
- Hm, mondjuk azt nem gondolnám rólad, hogy hangulatember vagy. Inkább nagyon is céltudatos- mondom őszintén, mert azt nagyon is el tudom képzelni, hogy kedve szerint mozgat figurákat az élet nagy sakktábláján. (Engem is erre buzdít!)
- Nem sokat lehet itt..-(...hon)- harapok a számra. Közöm nincs hozzá.
- Ez csak azt jelenti, szegényes a képzelő ereje, vagy nem bízik a sminkeseiben...- húzom el a szám. Ha Sebastian bevette, hogy nő vagyok, vajon csak a sminkem volt jó vagy a színészi játékom?
- Szerep, szerep. Tudod, vállalj el mindent, akkor rájönnek, hogy képes vagy mindenre...- kacsintok. Én csak keresem a lehetőségeimet. Más módszerrel, ahogy ő javasolta, de előbb-utóbb ismerni fognak! Nem zavar, ha kinevet. Lassú víz partot mos. Lehet, hogy egyszer nélkülözhetetlen leszek!
Nevetek, ahogy a nyávogásra reagál. Imponál, mert úgy érzem, hízeleg.
- Mindkettőből szorult belém, vegyes alkat vagyok...- vonok vállat. Ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Melyiket hagynám nyerni? Melyik lennék szívesebben én? - Nem is tudom, mi a jobb: romantikusnak vagy realistának lenni? Vagy legyek tisztán látó optimista?- kacsintok- Barátomul Anyegint választanám, szerelmemnek Lenszkij-t- válaszolok komolyabban is a kérdésére. Hogy ki nyerne a párbajban, az határozná meg, mire van szükségem: barátra-e vagy szerelmesemre.
Nevetek.
- A próbán már túl vagyok- játszottam már musicalban. Ki is akad, rendesen. Azon is, most milyen szerep az enyém. Nekem megfelel, tetszik, amit csinálok, szeretem!
- Ha azt csinálod, azzal foglalkozol, amiben örömed leled te, és örömét leli más is... Miért ne?- minden embernek szabad választása, mivel tölti a szabadidejét- Tényleg hegedülsz?- hunyorgok; ebben nem vagyok biztos. A modellkedést el is hinném (mintha mondta volna is)
- Jó, nem jó... Kissé humoros hangvételű a darab. Elsősorban szerintem felnőtteknek írták, mint a Micimackót, de ízlés dolga. Meglehet, hogy utálni fogod, de az ellenkezője is el tudom képzelni
Az ágyon gyúr át annyira, hogy eltűnjenek a csomóim. Felszabadultabban beszélgetünk, nevetgélünk.
- Nem, kösz, mára elég volt, de már tudom, mire számítsak, ha elígérkezem neked...- elnevetem magam. Jól érzem magam, de ennyi tényleg elég volt mára.
- Lépjünk ezen túl... - köszöngetni oda-vissza értelmetlen. De egyszer jól esik hallani, hogy ő is hálás. Egyszer.
- Ok, legyen ásványvíz- mintha nem lenne mindegy, mivel oltom a szomjam. (És valóban nem- túllépve a vízen)
Hatalmas pohárban szolgálja fel a vizet, van vagy 3-4 dl, vagy csak a keskeny forma téveszt meg ennyire. Fel is hajtom, elsőre mindjárt a felét. Hűvös a víz, jól esik.
- Köszönöm- és felhajtom a többit is, majd elégedetten szopom be az ajkaim.
Viszatérünk témában a képhez, azt ecseteli, hogyan fogja csinosítgatni (nélkülem). Aztán ahogy magyaráz, egy vázlatfüzetet is elő vesz, azon keresztül mutatja meg, mire képes, hogyan lát ő... Lapozgatom a füzetét, szebbnél szebb, és egyszerűbbnél egyszerűbbnek tűnő rajzok kerülnek elém. Felix hatalmasat nő a szememben, mert a lecsupaszított valóság is, a legegyszerűbb vonalak is hatással vannak rám. Néhány helyen kiforratlan hatást kelt, más-más lapon mintha más-más stílust követne, de a rajzai mindig tiszták és követhetőek.
- Engem megvettél... - nézek rá elismerően- Fogalmam sincs, hogy csinálod, kíváncsiságot ébresztettél bennem a "hogyan csinálod" szürkéjére kérek 50 árnyalatot!- nézek rá vigyorogva, aztán, ha nem értett volna: -Mesélj még!
Fordulok a fotelban, hogy lássam őt: a tekintetét, az arcát, a mosolyát, a mozdulatait. Mindene beszél, a rajzai is. Ha a rajzok beszédesek, mennyivel inkább ő, ha kérdezik?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Szer. Dec. 09 2015, 21:34

Somolygok, hogy csak azt vallja be, időnként. Majd keresek több témát mivel lehet piros színnel megfesteni az arcbőrét, bár a vért én inkább máshol sűríteném neki össze...
-Igen, elég rég. Tíz éve.
Vagy lassan 11 is lesz, nem számolom.
-Nem, nem nevezném magam annak, bár ha valami felbosszant, akkor idő míg lenyugszom. Cserébe nehezen vesztem el a türelmem.
Mosolygok, aki engem felbosszant, tud valamit, de nem fogja zsebre tenni, az is biztos.
-Nem, valóban nem. Havonta pár napot, egy hetet. Ezért is ajánlotta fel, lakjak itt nyugodtan, Ő maga úgy sincs itthon és karban tartom a lakást. És szeretem ezt a lakást, otthonos.
Eric eléggé lakályos, párszor voltam a kabinjában is a hajón, az is vendégcsalogató volt, nem is értem, hogyan csinálja.
-Inkább előbbi, meg a sminkesnek is több idő, tudod milyenek manapság az emberek, mindent futószalagon, gyorsan, készen akarnak. Csak az étkezést nézd meg, manapság nem divat főzni sem, a félkész ételek világát éljük.
És ez csak egy példa, tucatnyi másik is van még.
-Ez tény, Te magad is jobban megismered saját korlátaidat és erényeidet!
Támogatom, abszolút, érezheti. Nevetünk az állati alakításán, imádom mikor egy macska dorombol, ha egy szexi férfi teszi csak még ellenállhatatlanabb a dolog, nem vitás!
-Nehéz kérdés...
Vigyorgok, főleg hogy kacsint egyet, de tény, szélsőséges nézeteket vallani vagy gondolkodást elsajátítani sosem szerencsés. Bár a következő mondata eléggé meglep, még a kezem is megáll.
-Szerelmednek?
Ismétlem meg, simítok csak a hátán puhán, mert érdekel a válasza. Mégiscsak meleg? Bár tetszik neki a festőlány. Lány ugye? Hm. Érdekes, annyi bizonyos, lesem a szavait.
-Akkor megválaszoltad a saját kérdésed, nem nevetséges.
Mert ugye én ezt arra reagáltam le, hogy nevetséges-e, hogy csapong a szeretett dolgok közepette és nem mélyed el semmiben kellőképpen.
-Persze, meséltem. De látom erősen kételkedsz benne. Ott a hegedű a szekrény mellett, ha gondolod játszom valamit, hogy felmérd, játéknak nevezhető-e.
Somolygok, nehezen kezelhető hangszer, de annál hálásabb.
-Micimackó... gyerekként még elfogadtam, felnőttként kimondottan irritál.
Forgatom a szemem, micsoda hasonlat!
-Mindenképp lesz miről beszélnem, úgy sejtem, tehát megéri elmennem, hm?
Ha valóban megajándékoz egy jeggyel, megnézem.
-Jól sejtettem, fárasztó azért, én már csak tudom, voltam a másik oldalon is!
Mosolygok, az ráadásul felvételihez kellett egyetemre, kiváltképp jónak kellett lennie, igazi tanulmány darabnak, képviselve minden fontos jegyét.
Hozok neki és magamnak is inni, éreztem, hogy a nagyobb pohár kell, nyeldekli mint kacsa a nokedlit. Biccentek neki, én csak kortyolgatok, leteszem az asztalra, teheti ő is oda ha már elég volt.
Kérdésére kielégítően képekkel tudok felelni, így az egyik vázlatfüzetem veszem elő neki, azt lapozom fel és illusztrálom, mire gondolok, mit kell még csiszolnom a mostani festményemen. Úgy látom, így félkészen is kedvére vannak a képeim, mosolygok is, főleg a szavain. Aztán szemet forgatok mosolyogva a ponyvát megemlítve, szemetet nem olvasok, de erről hallottam már.

-A szürkének jóval több, mint ötven árnyalatát meg lehet fogalmazni a lapon.
Somolygok rá, bár ez a könyv, hogy említi, hm, a titkos vágyak, Joshua?
-Például az árnyékok, remekül lehet velük játszani, mert hangsúlyosabbá tehetsz részleteket, vagy épp elveheted az élük, ha nem arra kívánod felhívni a figyelmet. Jelen esetben az öled árnyékait tompítom, mert habár kellően izgatja a fantáziát a hanyag öltözet, a hivalkodó feltárulkozás, a kép maga nem erotikát üzen. Ha puhítom az árnyékokat, semmi éles nem lesz bennük, akkor nem vonzza a szemet, hiába esik a kép közepére, de kellemesen férkőzik be a tudatba a lezserség érzete. A könyvlapok ábrázolását is szeretem, mert kellő árnyékkal szinte maga a néző is lapozna egyet benne, odatéve az ujját érzi a papír sercegését a bőrén.
Mutatom is, összedörzsölgetve hüvelyk és mutatóujjam, előtte meg az ölére mutogattam, hanyagul, enyhén gesztikulálva. Noha a téma érezhetően magával ragad, szenvedéllyel, de a közölnivalóm könnyedsége visszatükröződik előadásmódomon is.
-A színek újra külön kategória, hangulatot adnak a képnek. A Te szemed színe egyszerre mély, de átlátható, mint a tenger kékje, ezért tetszik annyira. Harmóniába hozható a kép egészével, mint egy alapja és fókusza lehet, a tekinteted magával ragadó lesz, ha kellően eltalálom. De nem hiába szemeztem Veled olyan sokáig, szeretném visszaadni a képen. Na meg a borostád, úgy megfesteni hogy érezhető legyen a puhasága és az ember késztetést érezzen, hogy megvakargathassa! Művészet!
Nevetek kicsit, ujjaimmal az állát vakarászva finoman, sercegtetve a szakállát.
-Ha lejárt a fogadás és megborotválkozol, lehetne egy nevetős kép is rólad. De arra készülnöm kell, meg kell tanulnom vagy száz viccet, hogy megmaradjon a mosolyod természetes mivolta és bája, hmpf, szép menet lesz!
Vigyorgok rá, elfeküdve kissé a karfán felé fordulva, könyököm a háttámlára felfektetve és megtámasztva.
-Ezt a képet még szokták szeretni, pedig csak álmomból ébredve kentem fel...
Mosolygok, kicsit bedőlve, ha engedi odalapozok az elejére az egyik képhez.
-Itt szinte elmosódnak a vonalak, a határok, csak a színek vannak... akkor elkapott a hangulat, nem igen tudtam reprodukálni egyelőre. „Festésről álmodom, aztán pedig lefestem, amit megálmodtam.”
Vonok vállat, mosolygok, szeretem ezt a képet, de mivel vázlatnak indult az is maradt.
Kép

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Csüt. Jan. 07 2016, 03:22

//Bocsánat a késői válaszért.//

- Hm, az szép!- nem hittem volna.
- Értem- Szóval amilyen nehezen lehet felbosszantani, olyan nehezen békél meg. Valamiért azt képzeltem róla, szenvedélyesebb. Van abban valami ijesztő, hogy amikor erről beszél, akkor is mosolyog. Élvezi, ha kínozhat másokat, azt mímelve, haragos?
- Az igencsak kevés idő- én nem bírnék így együtt élni valakivel. Lehet ezt egyáltalán annak nevezni? Inkább tűnik úgy, ez ésszerű megoldás. Felix vigyáz a lakásra, ezáltal van is hol laknia.
- Na igen, ez ismerős- türelmetlenség. Mindent, azonnal! Időnként én is beleesek ebbe a hibába- Magam is élek velük, bár főzni is szoktam- a félkész termékek praktikusak, de a sok tartósítószer nem egészséges, ahogy mondják.
- Ez a célom!- nevetek vele össze. Igen, a szakmában lehetőség van gond nélkül kísérletezgetni. Nem veszélyezteti az üdvösséget (bár a vallás ezen része nem is vonz). Megismerni a képességeimet annál inkább. Kis idő, és tudni fogom, mit szabad elvállalnom, és mit nem.
Az Anyeginről beszélgetünk, s bár régi olvasmányom, azért emlékszem még rá többé-kevésbé. Nehéz válaszolni, mely szerep áll hozzám közelebb, mert mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Inkább a saját szavaival válaszolok és teszem fel én is a kérdést. Mintha nem tudna válaszolni.
Meglepi, hogy Lenszkijt választanám. Megfordulhat a fejében, hogy meleg vagyok, erre következtetek. Mi van, ha én is azok közé tartozom, akik tagadják? Elvégre Sebastianhoz nem egyszerű/sima barátság fűz.
- Úgy értem, ha nő volnék, inkább vonzana egy finomabb lelkületű férfi udvarlása, mint egy olyané, aki makacs és nem hatja meg egy szerelmes női szív...- Anyegin eleinte olyan rideg volt, mint egy jégcsap.
Csak hümmögök, hogy úgy véli, nem nevetséges csapongani. A felszínes örömökkel nincs bajom, kedvelem és keresem őket, de ennél sokkal többre vágyom, és azt hiszem, ehhez az kell, el tudjak mélyülni. Az viszont idő. Az időhöz pedig türelem kell. Mindig oda lyukadok ki, hogy türelmetlenebb vagyok, mint szeretném, hogy legyek.
- Akkor játssz, ha van hozzá kedved, ne csak az én kedvemért!- mondom neki, de nem zavarna, ha megmutatná, hogyan bánik a hangszerével. Elvégre szeretem a vonósokat!
- Szerintem humoros- vonok vállat. Na, a Micimackó egy olyan mű, amit ezer hangon és módon el lehet játszani!
- Gyere!- már-már mulatok rajta. Irritálónak találja a Micimackót, de egy másik gyerekeknek szóló előadásra szívesen beülne. Megígérem, szerzek neki jegyet.
- Tény, sokkal könnyebb elviselni, ha közben el tudom magam foglalni valamivel- még mindig az a rémálmom, amikor a kereszthez voltam "szögezve". Tehetetlen voltam.


Jól esik a pohár víz. Most érzem csak, mennyire kiszáradtam. Talán a lámpa teszi, vagy az érdekes klíma, ami a lakásában érezhető (épp a képek miatt?) Bár lehet, csak a fantáziám játszik velem és egyszerűen szomjas voltam.
- Oh, jah, nem úgy értettem!- nevetek, mert vágom, hogy a ponyvára céloz.- A kérdés hétköznapi, azaz szürke: "hogy csinálja"? - fejtem ki, hogyan értettem, és aztán folytatom- Mert látni látom, sokféleképp...- sokféle stílust vélek fölfedezni, bár megnevezni talán egyiket se tudnám. Ahogy én a szerepek között, ő ugyanígy próbálgatja magát a képi kifejezésben. Vagy éppen nem ragad le egyetlen stílusnál se, holott úgy tudom, ez bevett szokás? Kategórizálás vagy másképpen beskatulyázás... Meglehet, éppen ő az, aki nem engedi, hogy valaha is beskatulyázzák?! Ez könnyen elképzelhető.
Magyarázatot ad nekem, miképpen dolgozik, mik a céljai vele. Azonosulni tudok azzal, amit mond.
- Valóban elképesztő, milyen élethűen tudnak lerajzolni dolgokat! Láttam is ilyeneket, igaz, csak a számítógépen, de... Hihetetlen! Mindig elgondolkodtat, vajon ennyire egyszerűen becsaphatóak vagyunk? Mindent elhiszünk, amit látunk? - vizuálisan mindenképpen félre vagyunk vezetve.
Felix előadásmódja igencsak különös, régi tanáraim egyikét juttatja eszembe. Nem igazán volt érdekfeszítő, ahogy beszélt; mégis mindenki meg tudta jegyezni, amit mondott. Nem tudom, hogy csinálta, így volt. Ezt érzem Felixnél is.
Elnevetem magam, ahogy a borostám vakarássza.
- Ezt naponta átélheted, ha elfelejtesz borotválkozni!- mi jó van ebben? Bár tudom, hogy nem szó szerint arra céloz, hogy engem vakarászna bárki is. Pláne nem szívesen, de hagyjuk. A képi megjelenítésről van szó; hogy az mennyire élethű.
A testtartása lazul, közvetlenebb lesz, közelebb is hajol talán, ahogy magyaráz, de egyáltalán nem zavar.
- Engem nem nehéz megnevettetni, könnyű dolgod lesz!- bár inkább csak figyelnie kéne, és elmébe zárnia azt a nevetést. Megmaradni abban a pozicióban valóban nem lehet. Számomra az is vicces, hogy bájosnak tart, de pszt!
Aztán mutat egy képet, álmából ébredőset. Ha azt festette le, amit lát, akkor napfelkelte lehet, bár a színhasználat miatt inkább naplementére tippeltem volna. Főleg a kép bal oldalán. Nagyon vegyes kép. egyszerre világos és sötét, mintha egyben jelenítené meg a nappal közeledtét és elmúltát.
- Mi a címe? -kérdem, hátha okosabb leszek tőle. Elbizonytalanít, hogy álmában látta-e vagy ébren, és nehezíti a dolgom, hogy nincs befejezve. Pedig érdekes kép. Nagyon is. Olyan, amire az ember szívesen néz, ha gondolkodni, merengeni akar. Gyorsan megteremti a hangulatot, kiszakít a való világból.
- Nekem is tetszik- csúszik ki a számon. Aztán felnézek rá. Nem lehet érzéketlen és hideg ember, aki így tud festeni. Kívülről miért tűnik mégis ilyennek?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Csüt. Jan. 07 2016, 19:31

//Nem probléma//

-Igen, nem sok, de akkor amennyit lehet itthon van és beszélgetünk. Telefonon sokszor nem érdemes az időeltolódások miatt. Meg nem is vagyok a telefon híve, a személyes jelenlét nekem fontos.
Kell látnom a másik gesztusait, kell hogy érezzem a jelenlétét.
-Én ritkán főzök, sok idő, meg csak magamra... egyszerűbb ha elmegyek valahova enni vagy rendelek ételt. Csak a reggelivel bíbelődöm el.
Vonok vállat, kényelmes ember vagyok, de ez nem újdonság szerintem Neki sem. Az Anyegin kapcsán érdekes kijelentéssel él, miszerint Lenszkij inkább lenne szerelme. Maga a megfogalmazás lep meg, nem az, hogy szimpatizál az említett könyvszereplővel.
-És férfiként?
Engem elsősorban Ő maga érdekel, Ő pedig férfi. De somolygok, Anyegin kevélységében is van valami megfoghatatlan vonzalom, hiába keverne le neki az ember pár pofont, ne legyen már ilyen önsanyargató és életunt.
-Na majd ha kész vagyunk.
Most míg masszírozom biztos nem, utána még lehet róla szó.
-Humoros?
Kérdezek vissza a Micimackóra, hol a humor abban, hogy mindenki buta és gyáva? Na meg persze önző, ebből a szempontból az életre tanít, nincs mese. De a színházban lesz, ha nem is mondja ki kereken, de meginvitál az előadásra. Reményeim szerint nem lesz olyan bugyuta a darab, min a Micimackó mesék.
Bólintok, én is amondó vagyok a modell tovább bírja a merev testtartást, ha le van kötve valamivel, vagy kényelmesnek találja a pozíciót.

Masszázs után vízzel kínálom, majd utal a mostanában méltatlanul népszerű erotikus ponyvára, de csak nevet és kihátrál, Ő bizony nem erre utalt.

-Ohm, igen, maga a folyamat is érdekes tud lenni, nem csak az eredmény vagy az eredeti kép, látvány, ha van.
Vigyorgok, főleg, hogy sokféleképp szemlélné a dolgokat, az mindig dicséretre méltó. Aztán mivel valóban érdeklődést mutat a képeim iránt, hát mutogatom őket magyarázva, ellazulva, jobban gesztikulálva magyarázva.
-A szem roppant könnyen becsapható. Főleg, mert az ember szereti azt látni, amit látni akar, amit hinni akar, így Ő maga is befolyásolja a látványt. Két teljesen egyforma pont is tűnhet hol nagynak, hol kicsinek, attól függ mihez viszonyítva nézed, még akkor is ha amúgy egymástól nem messze látod a két egyforma mintát. Rengeteg ilyen pszichológiai kísérlet van.
Érdekes téma, kedvem leltem anno ezek olvasgatásában. Magyarázok a színek fontosságáról is, vakarászom az állát, ami megnevetteti.
-Hmpf, nincs bajom a rövid szakállal, de általában fessebbnek mondanak borotváltan. A borostát nem szeretem.
A köztes állapot, az nem kéne oda. Aztán vetem fel, ha megborotválkozott lefestem úgy is, de nevetve, azt mondja nem lesz nehéz dolgom a jókedvének fenntartásában.
-Igazán? Akkor pláne belevágunk!
Nevetek, nem lesz egyszerű, de megpróbálom majd. Reeven a fényképező gépével sokkal könnyebb helyzetben lenne, mint én az ecsetemmel.
Mutatok neki egy elég összemosódott képet, amit egyszer félálomban festettem, a címét kérdezi.

-"Mezsgye". Bár nincsenek határok de a mezsgye kifejezés valahogy engem mindig arra emlékeztet, hogy valami határán állva megszűnik a határ fogalma. Átmenet lesz, lebegés...
Fejtem ki kissé, miért ezt választottam címnek.
-Örülök.
Mosolygok vissza rá, ahogy elnézem kellemes érzéseket vált ki belőle a kép a meleg, puha színösszetételével.
-Na de ennyi elég volt mára a magyarázásból, legközelebbre is hagyni kell, egyszerre túl sok unalmas lenne, nem de bár?
Mosolygok és visszaegyenesedem, elrakom a vázlatfüzetet a helyére. Ott van nem messze a hegedű, így azt veszem a kezembe.
-Háladarab, csak hogy bizonyítsam, nem a levegőbe beszéltem, nem dísznek van meg a hangszer. Igyekszem a képhez illő darabot választani neked.
Kutatok kicsit a fejemben, míg behangolom a húrokat és az állam alá támasztom immár fixen a hangszert. Egy lágyabb, kellemesebb, merengősebb dallamot választok, amit magam is kedvelek. Amúgy sem árt felfrissíteni a tudásom, igaz, nem játszom el az egész darabot, csak egy részletét. Néha-néha lassabb vagy épp gyorsabb leszek, de összességében, ha nem ismeri, vagy nem ez számára a lényeg, kellemes hangzású lesz az előadásom.
Ha vége, elemelem a hangszert és kinyitom a szemem, megnézve az arcát, leolvasva az érzelmeket és a véleményét.
// Hegedű darab //

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Pént. Jan. 08 2016, 15:14

- Na, a telefont én sem kedvelem túlzottan- itt a mobil, de csak akkor veszem elő, ha nagyon fontos. Ébresztésre viszont kiválóan alkalmas! A barátaimra hús vér valójukban van szükségem. (Bár szükség törvényt bont)
Igaz, hogy mostanában én se nagyon főztem, mert szinte minden nap Suzyval eszünk bőségesebben, és utána meg nem is kívánok enni. Reggel meg még nem tudok...
- Hát, csak akkor praktikus, ha olyan ételt főzöl meg előre, aminek nem árt, ha áll. Vagy mondjuk, le tudod fagyasztani...- nagyanyám számos trükköt mutatott, egyféle húsból hányféle ételt tudok készíteni magamnak. Bölcs asszony volt, tudta, hogy egy ideig magamra leszek utalva.
- Beugratós kérdés? - nevetek- Nem lettem szerelmes egyikbe se. Anyegin olyan kemény, mint a kő, Lenszkij pedig éppen csak nem folyik...- sarkosítom a véleményem, de valószínűleg erre volt kíváncsi.
- Én ráérek!- éppen élvezem, hogy ki vannak masszírozva begörcsölt izmaim. Szívesen hagyom, hogy ezt csinálja, a hegedű megvár!
- Hát.. az! Igaz, hogy Milne merev karakterekkel dolgozik, figyeld csak meg, alig hatnak egymásra hangulatilag, de pont ebből adódóan jönnek ki jól a helyzetkomikumok- Füles pl. mindig lógatja az orrát, a legbénább helyzetekben sem neveti el magát.
Éppen ezért, némi kétség van bennem, hogy élvezni fogja-e a Dzsungel könyvét. De ha mást nem, engem szemlélhet meg; én leszek a kígyó, Ká.
Beszélgetünk, míg a hátamon ügyködik, aztán befejezésül kapok egy pohár vizet. Két részletben, de azonnal megiszom. Aztán a festészetről kezdünk beszélgetni; mellém ül a fotel karfájára, úgy mutogat és magyaráz. Örülök, hogy hajlandó magyarázni nekem, tetszenek a rajzai is.
- A szem mindig a korábbi tapasztalataira épít. Persze, befolyásolhatja, hogy mit akarok látni, de azért ennek vannak határai...- inkább csak azt várom, igazoljon vissza, jól gondolkodom-e. Annyira mereven nem fogadom el minden szavát. Bólogatok, hogy ezekről a kísérletekről én is hallottam. Hozzá is teszem.
- Bevallom, nagyon tetszenek. Főleg azok, amelyek azt a hatást keltik, hogy mozognak- a gimiben láttam néhány ilyet, azóta nem találkoztam velük.
- Többnyire én is le vagyok borotválkozva. Csak most a fogadás, ugye...- nevetek, mert ahogy serceg a szőröm, csiklandoz is.
Nem hiszem, hogy gondjaink lennének, ha a mosolyom kell előcsalogatni. Szeretek nevetni, és nem nehéz elérni a jókedvemet.
Tovább nézzük a képeit, az egyik különösen szép. Úgy érzem, ennek a képnek nincs eleje, nincs vége, és amikor megkérdezem a címét, nekem ezzel párhuzamosan egy másik szó jut eszembe: határtalanul.
- Éppen ez jutott nekem is eszembe, mielőtt kimondtad volna, a határtalanság- mondom, döbbent örömmel, hogy most egyformán gondolkodtunk.
Úgy érzem, megszólít a kép, percekig tudnám nézni, elmélkedve azokon a kérdéseken, amiken szoktam, és ami pillanatnyilag jutnak eszembe. Bár az idő folyamatosan halad, mégis az az érzésem, kicsit ki tudok belőle szakadni. E világból. Az idő rabságából. Ez a kép... örömöt okoz.
Kisebb csalódottságot érzek, hogy most abbahagyja, de igazat adok neki. Minden mértékkel élvezetes, egyszerre túl sok megülné a gyomrom. És előszedi a hegedűt. Már akkor látom, hogy nem a levegőbe beszélt, amikor hangol. Fejből játszik, és annak ellenére, hogy nem ismerem a darabot, ellazulok hatására a fotelben. Nem igazán fülbe mászó darab, mégis van egyfajta spirituális hatása. Mintha ezzel is az időből akarna kiragadni. (Illik a kép hangulatához)
- Köszönöm szépen, élmény volt!- tapsolom meg, amikor befejezi.
- Hálás vagyok az egész délutánért, de most jobb, ha megyek...- állok fel, ismét megnyújtva  a derekam.
Ha csak nem tart vissza valamivel, öltözködni kezdek (cipő, ilyesmi) és kedves búcsút veszek tőle. Megegyezünk valamiben, hogy mikor találkozzunk (amikor már befejezte a képet és én már túl vagyok az első komolyabb bemutatón)

//Én ezt zárósra írtam, de ha lesz még valami nyitva, úgyis lereagálom. Köszi! //

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Pént. Jan. 08 2016, 19:13

-Értelmes ember egy se kedveli.
Ez a véleményem a telefonokról. A főzés kapcsán bólogatok, nem vagyok egy szakértő, de nem nagyon rakom el amit főzök, mert annyit csinálok amennyit megeszek, megeszünk... De tény, ahogy mondja, úgy praktikus.
-Azt csak Te tudhatod!
Nevetek, hogy beugratós-e a kérdésem, a válaszára pedig vállat vonok, de mivel nem látja, megszólalok.
-A sarkosítás akkoriban divat volt, jobban kiélezte az ellentéteket.

-És nem is fejlődnek a karakterek, mint merev és buta, nem bírom a butaságot, az nekem nem vicces.
Fejtem ki, nekem miért nem humoros Milne.

-Ha tudod mit akarsz látni. Ezért van, hogy formát keresel a felhőben, az amorf alakok megfoghatatlanok. Ha homályosan látsz valamit, az agy kipótolná. De ha nem tudod mit kell látni azt nem tudja kipótolni, ez csak természetes.
Lényegében egyetértünk, csak máshogy közelítjük meg.
-Áh, igen, látsz egy pontot ami nincs is és mozog is! A szemed kipótolja. De a hipnotizáló minták is érdekesek.
Értek vele egyet, én is szeretem ezeket az illúziókat.
-Most rákaptál és addig növeszted, míg befonhatod!
Adom elő komolyan, majd elvigyorodom, borotváltan vagy legalább kiigazított szakállal bizonyosan fessebb lenne.
A Mezsgye című vázlatom, félkész képem tetszik neki, arról beszélgetünk.

-Ez a jó abban, hogy minden összemosódik. Szeretem ezt az állapotot, pihentető és könnyű. Befogadni is.
Mint az álmokat, mosolygok is, hogy Neki is hasonlóan suttog a kép, mint nekem. De nem akarom túlterhelni, hagyok még legközelebbre is. Búcsúzóul játszom neki Messenettől hegedűn, mikor befejezem úgy látom, elértem amit akartam. Kissé meghajolok a tapsra, mosolygok.
-Annak szántam.
Vigyorodom el, élményt akartam Neki adni.
-Rendben, foglak még akkor keresni ha nem bánod, csak előbb befejezem ezt a képet.
Hagyom öltözni, majd kiengedem miután még váltottunk pár szót. Ha elment, nekiállok folytatni a képet még, hajt a vágy, hogy kiteljesítsem magam általa.

//Köszi!//

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Vászon és ecset - Joshua & Felix   Today at 15:22

Vissza az elejére Go down
 

Vászon és ecset - Joshua & Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Ha már a véletlen így hozta.... Eleonor és Joshua
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-