Reggel a nap erősen világít be a szobába. Felébredek rá és próbálok visszaaludni, de nem sikerül.  Karolnám át Amyt, viszont nem találom. Megdörgölöm a szemeim és rájövök, hogy valóban nincs itt. Biztosan a kutyáját sétáltatja. Tipikusan pacsirta, akit már korán kivet az ágy és tele van energiával. Én még most fél kilenckor is tiszta álmos vagyok, még akkor is, ha nem fekszek le későn. Fel kellene kelni, meginni egy kávét és bekapni pár falatot, viszont túl lusta vagyok hozzá. Helyette inkább csak nyújtózkodom és bekapcsolom a tévét. A legérdekesebb műsor ami ilyenkor megy az egy talk show, így jobb híján azt nézem. Pár perc múlva betoppan az angyalom kezében a kiskutyával. A figyelmem egyből ráirányul, hiszen lényegesen érdekesebb, mint a TV. Olyan jó, hogy ideköltözött, így gyakrabban láthatom és neki se kell az albérlet után fizetnie. Gyalogolnia se kell, ha nem akar, mert elviszem ahova szeretné. Igazán megérdemli, ha már ilyen drága. Sok türelmet és alkalmazkodást igényel, azonban megéri, ha vele lehetek.
Szélesen rámosolygok, amikor bemászik hozzám az ágyba. Boldogan viszonozom a csókját és vonom magamhoz. Kicsit beletúrok a hajába, annyira, hogy ne kócoljam össze nagyon.
- Jó reggelt, cica. - mosolygok. Szívesen tudnám még egy darabig magam mellett. Tudom, most egyből úgy tűnik, hogy azon jár az eszem. Bevallom, kicsit igen, de nem tehetek róla. Egyszerűen csak egy ilyen szép lánnyal egy ágyban feküdni is jó, mást csinálni meg főleg. Hiába, ha egyszer jól működik a kémia mit csináljak?
- Rögtön. - mondom ha már ilyen szépen kér. Biztos valami jó dolgot talált ki, ha már kirángatott. Őt ismerve tuti ne fogom megbánni. Erőt veszek magamon és felkelek. A szekrényhez lépve kiveszek egy kék rövid ujjút és egy farmert amiket elkezdek felkapni. Aztán gyorsan átfésülöm a hajam és felkerül a cipőm is a lábamra. Engem neki bekötni a szemem. A sálnak hála éppen csak a fényeket tudom kivenni. Az biztos, hogy a sál lila és előttem valószínűleg a barátnőm lehet. Megfogom a kezét is megyek utána. A hangokból ítélve kimegyünk az ajtón, aztán bezárja. Megforgat? Kis cseles? Kicsit meg is szédülök, bár azt azért sejtem, hogy ugyanarra a pontra fordított vissza. Az biztos, hogy sok a fény, szóval kint vagyunk. Valami zöld félét is kezdek látni, de hogy pont mit arról fogalmam sincs.
- Nem tudom. - válaszolok miközben folyamatosan megyek utána. Egyre több lesz idővel a körülöttünk, viszont nem kezdek el találgatni, nem akarom lelőni a poént. Mikor leveszi rólam a kendőt meglepődök. Nem gondoltam, hogy ennyire előkészített meglepetéssel vár. Nagyon aranyos ez tőle. Nincs se ünnep, se évforduló, se semmi, mégis ilyen kedves meglepetéssel vár. Aranyból van a szíve, az egyszer fix. Örülök, hogy ilyen csajom lehet, büszke  is vagyok rá.
- Cuki vagy, kicsim. Szeretlek. - mondom mosollyal az arcomon és felém fordítva megcsókolom.

Ha valaki ránk néz egyből láthatja, hogy olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Sok dologban különbözünk, mégis jól elvagyunk, a viták is ritkák. Talán azért, mert szeretjük egymást annyira, hogy alkalmazkodunk a másikhoz. Nem véletlenül vagyunk együtt már két éve. Ő az akiért jó vagyok. Vele nem vagyok beképzelt, jól bánok vele. Nagyon örülök, hogy annak idején kitartó voltam, mivel teljesen megérte. Még mai is emlékszem milyen aranyos volt amikor ismerkedtünk. Jó volt látni, ahogy fokról fokra eltűnik a félénksége és lassan egyre oldottabbá válik. Persze most is ennivaló, nem is kicsit.
Bár azt terveztem, hogy ma többet lustálkodom, mégis teljesítem Amy kérését. Érzem, hogy valami jó dolgot talált ki. Bízom benne annyira, hogy hagyom bekötni a szemem. Tudom, hogy figyel rám annyira, hogy nem találkozok szembe se fallal, se fával, se semmivel amivel nem kéne. Kint az utcán hiába próbálom követni nem igazán sejtem hova megyünk. Vakon még a legtöbbször bejárt út is ismeretlenné válik. Az biztos, hogy még közel vagyunk a házunkhoz. Pár perc alatt nem lehet túl messzire eljutni, kivéve ha az ember járművel megy. Most azonban gyalog megyünk. Kíváncsi vagyok hova visz. A fényekből és a hangokból ítélve nem mentünk be sehova. Gondolatban felvetődik bennem pár lehetőség a helyet illetően, viszont nem mondom el őket, nem akarom elrontani a meglepetését. Nemsokára megérkezünk és meglátom mivel rukkolt elő. Boldog is vagyok tőle. Látom ő is a reakciómtól. Kap is egy őszinte dicséretet.
- Persze, hogy tetszik. - helyeselek és hagyom, hogy végigmondja, amit szeretne, majd kap egy csókot. Mit ne mondjak nagyon imádom őt és ezt éreztetem is vele.
- Jól gondoltad, szerintem meg is kóstolok pár olyan szendvicset. - mosolygok rá és leülök vele a plédre. Nem semmi, hogy mindenre gondol, büszke vagyok rá. Elő is veszek egyet azokból a bizonyos szendvicsekből és elkezdem elfogyasztani.
- Finom lett. - mondom miután lenyeltem a számban lévő falatot. Ha ő készíti még egy ilyen egyszerű étel is ízletes.

Mit ne mondjak a kapcsolatunkat sokra tartom és ez látszik is rajtam. A fejemben lévő fontossági lista élén áll Amy. Igyekszek neki mindent megadni, a tenyeremen hordozni, mert megérdemli. Olyan ennivaló és nagy szíve van. Még én is elférek benne, pedig néha elég nehéz elviselni. Ő mégis itt van mellettem már két éve és szeret. Egyszerűen ő az a típusú lány, akit nem lehet nem szeretni. Ha összeveszünk is pár nap múlva kibékülünk. Legtöbbször én vagyok az, aki odamegyek hozzá és próbálom elsimítani a dolgokat. Az esetek nagy részében meg is bocsájt, de van amikor nem adja könnyen magát. Akkor előkerül a romantikus énem és meglepem valami olyannal, amitől úgyis megenyhül. Azért nem csak én értek ahhoz hogyan kell örömet szerezni a másiknak. Most is ezzel a piknikkel szépen betalált nálam. Hát még azzal amilyen ügyesen oldotta meg, hogy garantáltan meglepődjek. Sikerült is neki jó kedvre deríteni ezzel a gesztussal. Hát még azzal, hogy a szendvics is van. Neki is látok elfogyasztani egyet a puha pléden. Mivel tele van a szám a jókívánságára csak bólintok mosolyogva. Elnevetem magam mikor az étellel viccelődik.
- Akkor még a végén átszokok a gyorskajára és elhízok. Ezt ugye te se akarod? - kérdezem pimaszul, vigyorogva. Persze tudom, hogy csak poénnak szánta. Ha meg mégis megpróbálja akkor meg majd éttermekbe járunk. Egy hétnél tovább úgy se bírná ki, hogy ne főzzön, annál jobban szeret a konyhában ténykedni. Túlsúlyos így se-úgy se leszek, már csak azért se, mert gyakran járok edzeni és figyelek az alakomra. Még az kéne, hogy ilyen fiatalon guruljak... A szomszédra csak csóválom a fejem.
- Igazad van. Szerencsére nem keltem fel rá, de amilyen tisztaságmániás simán el tudom róla képzelni. Egyik este fél 11-kor látott neki takarítani. Nem százas. - forgatom a szemeim és harapok egyet az ételből. Oké, hogy a tisztaság fontos dolog, viszont az azért már túlzás, amit ő művel. Ha ennyire unatkozik nézzen inkább tv-t, azzal kevésbé zavar másokat.
- Vissza bírtál aludni? - érdeklődöm és remélem hagyta aludni a párom, mert különben nem teszi zsebre, amit tőlem kap.

Nagyon örülök, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy mellette lehetek. Tudom, ez nyálasan hangzik, de vele el tudom képzelni a jövőmet. Ő az, akivel majd családot szeretnék alapítani. Mit ne mondjak rendesen beleestem és ez látszik is rajtam. Pedig ez nálam nem gyakori volt már jó pár barátnőm és nem egy lányt ágyba csábítottam előtte, azonban ők nem jelentettek ilyen sokat. Többségük simán csak egy csaj volt a sok közül, akik nem voltak olyan ostobák, illetve idegesítőek, hogy pár hónapig ne lehessen őket elviselni némi szeretetért, meg szexért. Volt aki ágyba hozza a reggelit és kéznél volt, ha egy kis bújásra vágytam. Kevés volt az olyan lány, aki igazán megfogott és többet láttam benne. Persze azokkal se lett sokkal tartósabb a viszonyunk, hol miattam, hol miatta. Nagyon nem bánom, hogy azokkal a csajokkal nem jött össze, mert Amyvel boldog vagyok. Benne megtaláltam mindazt, amit kerestem.
Elmosolyodom azon, amikor megsimogatja a hasam. Imádom az apró kezeit, amikkel olyan gyengéden simogat.
- Aranyos vagy, de azért így jobban nézek ki, nem gondolod? - arcolok kicsit, majd elnevetem magam. Tudom, hogy neki bárhogy megfelelek, ahogy ő is nekem. Semmi bajom nincs se a pofijával, se a testével. Igaz, nem 90-60-90-es bombanő, azonban számomra így tökéletes. Igazán szép lány, főleg ebben a ruhában.
- A sötétítőfüggönyei megvédik. - nevetek én is. Állandóan fent vannak azok a függönyök, még a legnagyobb napsütésben is. Furcsának furcsa, de tuti nem vámpír, csak simán zakkant. Szerintem Amy túl sok vámpíros könyvet olvasott.
Örömmel hallom, hogy bár a zakkant szomszéd felkeltette azért nálam menedéket talált. A nagy puszija jól esik. Nagyon cuki, ehhez kétség sem fér.
- Látod? Még álmomban is szeretlek. - mondom szerelmesen és kap egy puszit.
- Egy kis vizet. - válaszoltam, hiszen az oltja legjobban a szomjat, meg most nem is vágyok édesre. Rajta kívül természetesen.

Egy jól működő kapcsolatnak több alapja is van, köztük a bizalom, a megértés, az elfogadás, meg persze a szeretet. Hát ezek nálunk megvannak és őszintén kijelenthetem, hogy jól elvagyunk egymás mellett.
A vicces beszólását nem veszem sértőnek, helyette inkább elnevetem magam. Aztán mosolyogva megrántom a vállam.
- Nem tehetek róla, ez a tökéletesség átka. - játszom kicsit az arcom poénkodva és nyelvet öltök rá. Természetesen vannak hibáim - talán több is, mint kéne - és ezzel tisztában is vagyok. Nem is próbálok "uralkodni" Amy felett. Ugyanolyan értékes ő is, mint én, ha nem értékesebb. Megkapja tőlem azt a megbecsülést, amit megérdemel.
A különös szomszédon jót nevetünk. Ilyenek sajnos mindenhol vannak, azonban jobb, mintha albérletben laknánk. Emlékszem, amikor még nem költöztünk össze és egyik délután átmentem hozzá egy jó darabig azt kellett hallgatnunk, ahogy a felette lakó focit néz és minden egyes gólnál hangosan ordít. Közel voltam hozzá, hogy felmegyek és leosztom. Szerencséje, hogy Amy visszafogott, különben lehet nem lett volna szép vége a dolognak...
- Fenyegetsz-fenyegetsz? - piszkálódom játékosan. Szeretem picit cukkolni, mert érti a poént és aranyosan reagálja le őket. Nem is tudom mi lenen velem nélküle. Remélem sosem fogom őt elveszíteni. Viszont kétlem, hogy ez a veszély fenyegetne, ezért gyorsan ki is űzöm a fejemből ezt a gondolatot. Inkább koncentrálok a piknikre. Átveszem a kért pohár vizet. Gondolkodik a koccintáson, azonban Amy egy érdekes babonával lep meg. Kérdőn felemelkedik a szemöldököm, erről még nem hallottam. Sosem tulajdonítottam nagy jelentőséget az ilyen hiedelmeknek, de ki tudja, lehet, hogy igaz. Jobb nem kockáztatni.
- Mik vannak. - mosolyodom el és megiszom az italom.

Olyan jó, hogy Amyvel így lehet poénkodni. Nem sértődik meg amin nem kell, nem reagálja túl a dolgokat feleslegesen. Érti, hogy ha arcolok is attól még szeretem, nagyon is. Egyszerűen szeretem kicsit cukkolni. Aranyos, mikor játssza a sértődöttet.
- Elnézem. - pimaszkodok kicsit, majd rám tör a nevetés. Örülök, hogy bár bőven messze vagyok a tökéletestől mégis neki így felelek meg. Nekem is ő úgy jó, ahogy van. Lehet más bögyösebb, vagy precízebb, nekem akkor is ő kell. Számomra nincs még egy olyan csaj, aki versenyezni tudna vele.
Szóba kerül a bolond szomszédom, akiről egyre biztosabban érzem, hogy nincs ki mind a négy kereke.
- Hát hogy tudnálak nem szeretni?  - teszek fel neki mosolyogva egy költői kérdést. A válasz természetesen: sehogy. Hiába, nekem ő a gyengém, a másik felem. Ez ellen nem lehet mit tenni és nem is akarok. Mikor magához úz boldogan hajolok és élvezem az ajkait. Aztán iszunk egy kis vizet és mond egy érdekes spanyol szokást. Nem nagyon hiszek benne, de ki tudja, lehet van benne valami. Ezen nem fogunk összeveszni az biztos. Felesleges dolgokon nem érdemes vitázni.
- Tudod szeretném még veled élvezni a huncutkodást. - vigyorodom el. Ha már egyszer olajozottan működik a szex a kapcsolatunkban azt véletlenül sem szeretném elrontani.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk strandolni. - vetem fel az ötletem. Ha már ilyebn szép időnk van miért ne használjuk ki? Nem látom semmi akadályát annak, hogy kimenjünk a partra.

Látom sikeresen kikészítettem kicsit az arcolásommal. Bevallom ez volt a célom, olyan cuki ilyenkor. A pofija minden rezdülését imádom, főleg a mosolyát. Egy ilyen szép lány vonásait nem nehéz szeretni. Nem véletlenül estem bele ennyire. Örömmel mutatkozok vele bárhol és boldog vagyok, hogy ilyen barátnőm van. Mondjuk Amyben nem csak a külseje fogott meg, de kétség kívül az is számít. Mindenesetre talán vannak nála formásabb, vagy szebb csajok őt nem cserélném el senkire, mert ehhez hasonló tündéri személyiség nincs még egy. Lefogadom sokan irigylik is tőlem, viszont Amerika elnökének se engedném át. Biztosra veszem, hogy nem kell attól tartanom, hogy lecserélne másra, annál jobban szeret. Ezt a csókja is igazolja.
Pár perc múlva már a vízivás és arról egy furcsa szokás is előkerül. Végül emiatt nem koccintunk. Ki tudja mi igaz a szokásról. Az is lehet, hogy pusztán kitaláció, azonban az is előfordulhat, hogy ezt a spanyolok a saját bőrükön tapasztalták meg. Jobb nem kockáztatni... Nem ér annyit egy koccintás, hogy rámenjen a kapcsolatunk. Ami rendesen működik azt inkább jobb nem bolygatni.
- Így van. - nevetek. Most is tisztán emlékszem az első szeretkezésünkre. Különleges volt egy ilyen lánynál elsőnek lenni. Félénk volt és sokat kellett rá várni, de megérte. Amy a kapcsolatunk elején sok mindennel így volt. Nem adta könnyen az első randit se és meg kellett érte dolgoznom, hogy a bizalmába férkőzzek. Kellett hozzá türelem, de megérte. Teljes mértékben.
- 5-re simán visszaérünk, lesz időd a menhelyre. - mosolyodom el és megcirógatom a haját. Cuki ezzel a folytonos önkénteskedésével. Tudom mennyire fontos ez neki, ezért is nem zavar, hogy néha elmegy pár órára és segít másoknak. Ráadásul mindezt ingyen. Ha ez nem a jószívűség egyértelmű bizonyítéka, akkor nem tudom mi.
- Szerintem indulhatunk most is. - felelem. Valóban nem húztam fürdőgatyát, hiszen ez a strandolás csak egy hirtelen jött ötlet volt, nem számítottam rá előre. Nem baj, pár perc séta senkinek se árt meg.