Ebben a rohanó világban a legkellemesebb dolog, ha az ember össze tudja a hasznossal kötni a kikapcsolódását.
Igaz, főleg a gyerkőcnek az, hogy végre kicsit játszhat a közeli haverokkal a parkban, nekem inkább állandó figyelem és aggódás, melyet most egy iskolatárs is tetéz. Isabella Williams.
Nos, nem ismerem személyesen, de a híre megelőzte. Mondjuk úgy, nem egészen vagyok biztos benne, hogy egy férfifaló, buli-imádó, egyébként is a HÖK által teljesen elfoglalt nőszemély lenne a megfelelő arra, hogy a fiamra vigyázzon.
Beth-nek el se mertem mondani, mert már ezt a találkozót is ellenezte volna.
Mindegy, más nem jelentkezett és egy próbát azért megér a dolog... de lehet, én vagyok túl naiv és jóhiszemű.
Szelíd mosollyal integetek vissza a padról a labdát hajkurászó kicsi fiamnak, aki büszkén áll a gyerekcsoport közepén és pacsizik le a társaival. Gólt rúgott.
Le sem tagadhatná, hogy az apjáé... és erről persze Daryl tegnapi látogatása ugrik be a kávézóban, szóval kissé elmerengek a pályán felejtve tekintetemet és úgy élvezem a korai napsütést, amit odafentről ma kiosztottak nekünk, nem figyelve arra, hogy Izzie mikor érkezik. Mondta, hogy késni fog kicsit lehet... valami megbeszélés vagy mi jött be neki hirtelen.
Nekem kivételesen mindegy, egy óra múlva is a parkban leszünk - sötétedésig.

A közeledő lányt kiszúrva a kételyeim kissé tova szállnak. Első benyomás, ötös... kár, hogy ahogy közeledik, úgy kúsznak vissza a pletykák és mindenféle dolgok az elmémbe.
Pedig, ha valakinek, hát nekem tudnom kellene, hogy mennyire bosszantó és negatív az előítéletesség és el is ítélem a dolgot, de tényleg! Mégis, nem véletlen van a mondás: Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. - Minden pletykának van valami alapja.
- Szia! Gwendolyne Hartfield.... Gwen. - kissé idegesnek tűnhetek, de a zavarom magának a helyzetnek szól és nem a személyének. Hisz szinte egy korú velem!
- És semmi baj, ilyenkor egyébként is többet vagyunk lent a parkban, mert éjszakás vagyok. Csücsülj csak le nyugodtan! - húzódom kicsit arrébb a padon, hogy Izzie is ide férjen.
- Azért sikerült mindent megbeszélni és elintézni? - érdeklődöm kedvesen. Én már csak ilyen figyelmes vagyok, sokan ki is szúrják ez által, hogy nem nagyvárosi a származásom, de hol érdekel ez engemet? A mai világban pont abból van hiány, hogy odafigyeljünk a másikra. Még ha nem is érdekel igazán minket, mi volt vele, szerintem neki jólesik, hogy érdeklődök róla és ha kibeszéli magából, máris a kedve is jobb lesz.
- A telefonban nem beszéltünk nagyon semmit, szóval remélem nem veszed zokon a kérdést, de vigyáztál már kisgyerekre valaha? - Igyekszem nem kétkedő élt önteni hangomba. Sikerül is megmaradni a kedvesen érdeklődő anyuka szerepben. Ez közel áll hozzám amúgy is.

// Bocsánat, hogy eddig nem írtam! :$ //

- Nos ez... jól hangzik! - szélesedik ki mosolyom, bár a hirtelen jövő iskolás megjegyzés eléggé propaganda szagú kicsit, hogy hirtelen itt előhúzza. Ennek ellenére dícséretes választás, kedvem lenne megkérdezni, honnét jött az ötlet, viszont nem vagyok abban a helyzetben, hogy szőrözzek sajnos, ahogy erre Daryl reggel rá is világított.
Már épp mondanám tovább, mikor kicsi fiam odarohan hozzám, hogy anya, add már ide a labdát, mert a nagyfiúk hazamentek és elvitték a másikat...
Bocsánatkérőn pillantok Izzie-re kedves mosollyal.
- Dominic, tessék köszönni! - figyelmeztetem a kissrác fülébe súgva, de ő csak megszeppenten pislog a vörös hajú szépségre, majd elvigyorodva integet, kikapja kezemből a labdát és egy "Sziaaaa!" keretében már itt sincs. Kis csibész... az apja vére.
- Bocs... ő lenne a kis lurkó. - szélesedik ki mosolyom, Domi után pillantva, majd szusszanva vissza a lányra, aki szinte egyidős velem. - Figyelj, nem akarok kertelni, fel vagy véve, mert őszintén szólva nem igazán válogathatok a jelentkezők közül és kell egy dada mindenképpen. - Kicsit erős voltam? Lehet. - Biztos vagyok benne, hogy remekül szót fogtok érteni egymással, szóval... melyik délutánokon érsz rá? - tekintek rá szélesedő mosollyal.

A szerény nem jó kifejezés rá, a félénk találóbb. Nagydumás és roppant mód érett, okos a kortársakhoz képest, de a "menő vagyok" viselkedésen túl ott lapul a bújós-anyás félénk srác is. A nővérem szerint ez annak a kifejeződése, hogy "nincsen apja a gyereknek" - amit azért én erősnek tartok, noha lehet valami alapja... ezért sem ellenkeztem reggel Daryl javaslata ellen, mi szerint szeretné többet látni.
Izzie lelkesedése megmosolyogtat.
- Igazán nincs mit. - Az időbeosztása rugalmassága azért jóleső érzéssel tölt el, máris kevésbé látom reménytelennek a helyzetet és még örülök is, hogy ő volt az "aki helyett nem volt más".
- Ez esetben mit szólsz ahhoz, ha minden hét végén egyeztetünk a következő hétről nagy vonalakban. Olyankor már tudom a kávézóban is a beosztásomat és legfeljebb sürgős esetben változhat. - biztosítom egy pillantással azért arról, hogy az ilyen eset nagyon ritka.
- Holnap ráérsz? Eljöhetnél hozzánk, hogy megnézd a lakást, beszélgess kicsit a kölyökkel... meg odaadnám a számomat és Beth is az övét. Ő a nővérem, nála lakunk jelenleg. - Ezt azért némileg zavart mosollyal teszem hozzá. Egy olyan lánynak, akinek még nyaralója is van biztosan a lakása mellett, aztán magyarázhatom, mi az a helyszűke abban a kis házban...
- És akkor megbeszélhetnénk mindent, mert most hiába mondom el, hogy mi és hogyan, ha nem látod magad előtt. Van esetleg kérdésed most így hirtelen? - ha már rázúdítottam a dolgot hálálkodva, amiért egyáltalán elvállalta az egészet.