Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Kerülőúton - Usui, Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Kerülőúton - Usui, Reev   Kedd. Máj. 05 2015, 21:27


Nem aludtam az éjjel, folyton…tűzesetről szóló álmok gyötörtek, nem ment ki a fejemből, amit a lány mondott tegnap. Lizzy nemtom mennyiben vette észre, nagyjából hajnali négykor feladtam. Farmert és inget rántottam magamra, a kabátom is otthon hagytam, de mikor kiléptem az utcára éreztem, nincs rá szükségem. Fázom akár hideg van, akár meleg, tökmindegy. Talán egy kis séta jót tesz, kiszellőzik az elmém. Gyorsítok, teljesen kihalt a város és el is jutok egy ismerősebb környékre, bár először nem fogom fel, hogy ismerős. Folyton azt ismételgetem micsoda baromság…miét nem hagy nyugodni, miért érzem, hogy egy ki*szott szakadék szélén egyensúlyozom és mindjárt bele fogok zuhanni? Szarul vagyok, kavarog körülöttem minden, ökölbe szorítom a kezem, aztán kiengedem. Remegek, biztos a hideg….aztán mély levegőt veszek. Ez így nem állapot, olyan furcsa érzés kezd pumpaként felmenni bennem, mintha rettegés lenne, egyszerűen zsibbad minden végtagom, tördelni akarom a kezeim, de nem hagyom magamnak. Veszek egy mély lélegzetet, egyszerűen meggyőződöm róla, utánajárok, bármibe kerül. De mi lesz, ha kiderül, igaz? Nem, az nem lehet, szinte biztos valami őrült rajongó volt, akinek egyébként semmi köze nem volt hozzám soha.
Észreveszem, hogy már csaknem tíz percre szambázom az (xy) rendőrőrs körül, talán lesz bent valaki, ilyenkor is, korán, valahogy.
Befejezek még egy nagy levegővételt, aztán besétálok az ajtón. Remegnek a kezeim, mikor lerakom őket idegesen a pultra. Az iskolába jár egy Usui Kazuki nevű csóka, egyszer beszólt, valami régi emlék kapcsán, azóta figyeltem, tudhat valamit. Beszéltem vele néhányszor, tudom, hogy rendőr, az egyetlen rendőr ismerős. Megtudtam hol tevékenykedik és félig öntudatlanul, de nagyrészt mély meggyőződéssel jöttem. Minden jobb mint ez a felemésztő bizonytalanság. Kivéve, ha kiderül, hogy igaz. Nem, gondolnom sem szabad rá. Kopognak ujjaim az információs pulton, s mikor végre rám figyelnek, elfúltan kibököm a nevét. Valami olyasmit hebegek muszáj beszélnem vele, Usui Kazuki az Egyetemről. Azt hiszem gyanakodnak rám, ahogy holtsápadt arcomra pillantanak, mintha látnák mit jöttem cáfoltatni. Nagyon meleg van, pedig az előbb még fáztam. Itt nem szoktak szellőztetni? Usui… hol van már? Francba is, siess!


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Szer. Máj. 06 2015, 21:09

Kivételesen elnyúlt az éjszakai műszakja, mehet úgy az egyetemre majd, hogy nem aludt... elvégre egy óra és kelne amúgy is. Ivott egy kávét, hiába nincs oda érte, de a kollégája rábeszélte, hogy a tea kevés lesz. Még épp jegyzőkönyvet ír, mikor kopogtatnak az ajtófélfán és mondják Usui kéne. Ő persze közli most ne, majd később, de a kolléga erősködik hogy egy srác kimondottan őt keresi és elég pocsékul fest. Arra csak sóhajt és kimegy, de nincs túl jó kedve, ami azt illeti.
Ahogy kiér, kiszúrja Reevent, nem nehéz, megjegyezte magának.
-Callagher. Mit akarsz? - Kérdezi félredöntött fejjel, mellkasa előtt összefont karokkal, lassan méri végig a másikat. Vajon megint szívott? Mi lelte? Akár még az is lehet, elég sápadt, izzadt és csapzott a másik, dekoncentráltnak is tűnik így elsőre. Nem is érti miért ide jött, miért hozzá, az egész bűzlik neki.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Szer. Máj. 06 2015, 21:44

Basszus egy örökkévalóság, mire kitotyog és milyen ráérős! Próbálok levegőt venni és leküzdeni azt a kétségbeesés-félét, ami próbál magával rántani. Miért lenne igaz? Csak egy…buta liba mondja.
Jobban rátenyerelek a pultra, mikor meglátom, igyekszem normálisabban levegőt venni, de érzem, hogy remegek, levegővétel közben is. Ez így gyanús, pedig kamu az egész, kamunak kell lennie!
Hogy is hívják, milyen Usui? Vagy az Usui a vezetékneve? Fogalmam sincs.
- Á, szia, figyelj, fontos lenne beszélnünk! Kéne a segítséged… Beszélhetünk?
Nézek rá komolyan, elég szuggesszív, összeszedem magam erre az egy másodpercre, míg meggyőzőn a szemébe meredek.
- Kijönnél? Tényleg nagyon fontos.
Kopogok ujjaimmal a pulton türelmetlen. Remélem hamar kitolja a hátsóját, nemtom van-e irodája, vagy egy helyiség, ahol beszélhetnénk, de fontos lenne. Látszik rajtam, hogy fontos, akármi van, ezzel most kell leállnom, mert bedilizek. Vagy így, vagy úgy de kell lennie magyarázatnak, egy félreértés, bármi.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Szer. Máj. 06 2015, 21:50

-A segítségem? Az enyém... - Méri végig a másikat megint, furcsállja. - Nem moslak ki semmiből, jobb ha tudod. Na gyere. Itt a végén még lehánysz valamit. - Egy merő kedvesség, de a fáradtság és az alap nem kedvelés megteszi a hatását. Bevezeti az egyik szobába, berakja maguk mögött az ajtót, mondja üljön le, ő felül az asztalra félig, mert csak egy szék van.
-Mondjad, miért jöttél? És miben kellek ehhez én. - Pont ő, mert hát vannak még páran itt.
-Mit csináltál? Megint...- Kérdezi inkább aztán így, mert látja a srácon hogy egy merő ideg, ez nem drog, valami felzaklatta, úgy sejti elcseszett valamit a másik. De hogy mit és mennyire reményei szerint hamar kiderül. Nem akar itt szobrozni még egy órát.
//Bocs, kicsit rövid lett, lesz hosszabb is//

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Csüt. Máj. 07 2015, 09:59

Biccentek, az övé és nem azért kell, hogy megússzak valamit.
- Nem kell, ha kiderül, hogy bűnös vagyok, magam fogom kérni, hogy tartóztass le.
Mondom ezt baromi elszántan ahhoz képest amilyen állapotban vagyok. Mélyen, meggyőződve meredek a szemébe, tekintetemben állhatatosság uralkodik, még ha a testem reszket is. Megint csak biccentek, igen, sanszos, hogy rosszul leszek, aztán addig nem akarok koszolni, amíg ki nem derül...
Megyek utána a terembe, kábán lezuttyanok a székre. Jó, hogy van, kell alám valami szilárd. Reszketős levegőket veszek, ölbe kapom és megtördelem mindkét kezem.
- Öhm...utána kéne nézni egy ügynek, nagyon fontos...kérlek
Nyögöm ez utolsó szót nyomatékosan, könyörögve alapból nem tudok beszélni, de most kihallatszik belőle a kétségbeesés.
Pislogok, mit csináltam...megint? Igen, valami rémlik, automata, kiraboltam, bár ennyire komolytalan lenne most is. Mély levegőt veszek a folytatáshoz, számolok, sosem ment a számolás.
- Egy ügy...volt egy ügy, 2012 végén, vagy 2013 elején egy Theresa Windsor nevű lányt ítéltek el...gyilkosságért, illetve nem szándékos emberölésért, azt hiszem. Nem tudom, ezt a lány állítja.
Érzem, hogy túl sok levegőt veszek egy-egy szó kimondásához. Remegő, nedves kézzel kapaszkodom a székben, de az meg-megcsúszik rajta, vagy csak én érzem úgy, hogy csúszkál. Utánajártam a vezetéknevének, nem volt nehéz, tekintve, hogy ugyan azt az órát vettük fel és egy szakon vagyunk. Egyáltalán van ilyen ügy? Megkönnyebbülnék, ha nem lenne...
- Aztán, aztán az én nevem is felmerült az ügyben, először, először állítólag az enyém. Van ilyen ügy? Robbantás... Meghaltak, többen.
Nem is tudom mennyire összefüggő, amit mondok, a szavaimtól, mintha ostoba, elmosódó fényfoltok cikáznának a perifériás látásomba, aztán az orrom előtt táncolnak, az agyamban...bekúsznak a szervezetembe.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Csüt. Máj. 07 2015, 19:59

-Pfff... - Erre egyelőre nem akar egyebet reagálni. Inkább mondja menjenek be akkor beszélgetni az egyik kihallgatóba, ha már itt vallani akar a másik.
-Milyen ügynek? Megoldom. - Mondja most ő határozottan, jelezve ha nem lenne hozzáférése is megoldja. Csinált már ilyet, elvégre a saját aktája is ilyen...
Rá is kérdez mit csinált megint, elvégre ő emlékszik hogy elfutott előle. Bár úgy sejti ez komolyabb lesz főleg mert nem is mostani. Hallgatja, kicsit összeszalad a szemöldöke.
-És? - Majd utánanéz, eddig nem nehéz a dolog.
-Hmpf. Ezt is elfelejtetted? Maradj itt. Addig szedd össze magad. - Csúszik le az asztalról, majd ki is megy az ajtón, becsukja maga mögött. Reméli nem fog mászkálni a srác. Bemegy a géphez, belép az adatbázisba, nincs nehéz dolga, megtalálja az ügyet és a számát is. A neheze most jön, mert a srác csak tanú volt, szemtanú. De emiatt nem hiszi hogy felkereste volna, valamint a lány vallomása is kicsit mesterkélt. Ismeri ezt... hátramegy a jelentésekhez, a nő már ismeri, sejti is hogy olyan aktát akar látni Usui, amire nincs jogosultsága. Újra megalkudik a nővel, majd kézbe veszi az eredeti jelentéseket. Természetesen ki vannak húzva, beleírva, javítva... aham, szóval ez is "olyan" ügy. Kicsit diskurál is a nővel, aki elmeséli, hogy a srác be volt lőve (ez olvasható is) na meg hogy az apa jóban van emberekkel. Bűnbak kellett... Undorító. Be is csukja az aktát, nem világos minden részlet, de a lényeget érti. A lány lehet hogy bűnös, de nem csak ő tette. Ha meg ártatlan...
Eltelt vagy fél óra is, mire visszaér Usui, beteszi maga mögött az ajtót.
-Mi érdekel az üggyel kapcsolatban? - Dől az ajtónak, érdekli mennyit tud a másik, vagy miért van itt egészen pontosan.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Csüt. Máj. 07 2015, 21:02

A lenéző puffogásra nem reagálok. Ez nem az a helyzet, amikor nekimennék… megfordul a fejemben, hogy szívesen, de…majd máskor csesztetem, ha kiderül, ártatlan vagyok. Követem oda, ahová megy, nem gondolkodom azon, hová vezet.
Viszont azt mondja, erősen, határozottan, ahogy én, hogy megoldja, ez valahogy dob a kedélyállapotomon, apró sóhaj hagyja el ajkam.
- Ühm, kösz… Nem tudom van-e neve és, hogy tényleg megtörtént-e, amnéziám van…de egy lány állítja…
Nyelek, ismét kiszáradt a torkom és..elég egyszer elmondani. Elsősorban az érdekel létezik-e ilyen ügy egyáltalán. Biccentek, hogy elfelejtettem, ő kimegy és meghagyja, hogy szedjem össze magam. Jó… ezek szerint látszik, hogy nem vagyok összeszedett. Levegőt veszek, megtúrom a hajam, igazából markolom, úgyhogy biztos kicsit égnek fog állni, ha visszatér. Egyébként fel-s alá járkálok, néha megtördelem a kezem, olyan, mintha órák óta elment volna. Mikor jön már? Minden perc ezernek tűnik, a másodpercek lomhán vonszolják magukat a fénynyaláboktól kába orrom hegye előtt. Már biztos van egy órája, kettő. Lassan kettő. Rápillantok a telefonom kijelzőjére, tíz perc, húsz perc… Lassú, kínkeserves húsz perc, Theresa hazudott. Nincs is ilyen név, hogy Theresa! Nem emlékszem rá, nincs!
Egyáltalán nem vagyok jobban, de nem tudom megítélni, leszarom. Visszatér végre, ez volt harminc perc is, és ahogy ott áll, tudom, hogy tudja. Közelebb megyek, szememben vad elszántsággal, szinte égnek, de lángol mögötte a kétségbeesés is.
- Szeretném látni a bizonyítékokat, hogy valóban megtörtént-e. A lány azt állítja, hogy én…hogy én voltam a gyújtogató, vagyis a robbantó. Hogy három embert öltem meg beállva és őt ártatlanul ítélték el helyettem.
Az már lényegtelen, hogy nem kerestem. Sikerül összeszednem magam annyira, hogy ezt elmondjam, sőt mereven állok, most nem remegek. Olyan, mint a westerneknél a párbajok során. Állunk egymással szemben, várjuk mikor dördül el a fegyver.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Csüt. Máj. 07 2015, 21:13

Biccent, már a múltkor is mondta neki, hogy amnéziás de akkor nem akarta elhinni, azt hitte csak valami gyenge kibúvó. De nem annak tűnik, ha már megint ezt hajtogatja. Szóval a lány állítja, hm.
Elmegy kideríteni volt e ilyen ügy, mi köze ehhez ennek a srácnak. Amit megtud nem kellemes, bár neki mindegy is. Ellenben a srácnak nem lesz. Visszatér, kivan bukva a másik azt látja, de ő csak megáll az ajtóban. Reeven közelebb jön, látszik tűkön ül.
Összeszűkül a szeme. Az igazság számára fájdalmas de kell a továbblépéshez. Ellenben azt is tudja milyen súlya van. Ha ő nem emlékezne vajon akarna? Jó lenne az neki?
-Mit számít mit mondd a lány. A törvény elítélte... miért akarod tudni, ha nem is emlékszel? Elmúlt. - Kérdezi csendesen, komolyan. Kezeit összefonja a mellkasa előtt. Előbb mérlegel, mik a szándékai a másiknak. Nem akarja hogy hülyeséget csináljon.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Csüt. Máj. 07 2015, 21:52


Ahhh ne már, ezt nem hiszem el! Elkínzottan nézek rá, ha leütött volna nem kapna ilyet, mintha kölyök lennék egy karóval a hátamban.
Megőrülök mit provokál??? Miért nincs levegő? Theresa nem létezik, jött, hogy megmondja, minden más ez ellen való érzésem téves!
A falakra meredek, jobbra és a vele szemben lévő balra, tudnom kell…
- Akkor volt ilyen eset?
Érzem, hogy kapkodom a levegőt, kevés van belőle.
- Számít…ha igaz, amit mond.
Nem lehet! Elcsuklik a hangom, de emlékszem olyan régen sírtam már, nem tudom hogyan kell és biztosan nem is tudok.
- Ez azért fontos nem gondolod? Hiába múlt el, ha igaza van, ha…tényleg én voltam akárhogy is…viselnem kell a következményt.
Csukom be a szemeim, hátha tisztul a kép. Lángok rémlenek fel, magasra csapnak, egy kocsi robban, sikoltanak. Csak képzelem, túl élénk a fantáziám. Kinyitom a szemem, mintha szörnyek születnének a mellkasomban. Olyan ufok, amiket a filmekben mutatnak. Nem őrjíthet meg ez a hülyeség, hisz nem igaz…

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Csüt. Máj. 07 2015, 22:50

-Volt. Ahogy mondta, hárman meghaltak gondatlanságból elkövetett gyilkosságért. A lányt javítóba küldték, míg nagykorú nem lett. Azután még felügyelő is ki kéne legyen rendelve mellé, de lehet azt elengedték ha jó magaviseletet produkált. - Közli kimérten, mert ebben nem hazudott. Ez történt.
-Kéne. - Jegyzi meg aztán csöndesen a következményeket illetően.
-De ha te is tetted volna mit csinálnál? Már nem támadnak fel. Meghaltak. Másfél éve volt, kettő. Mégis mit akarnál csinálni? Mindenki túllépett rajta, csak te éled meg újdonságként úgy, hogy nem is emlékszel rá. De ha nem lenne amnéziád se emlékeznél, be voltál tépve Callagher, nem kicsit. - Mondja keményebben, mert azt sem tudta mit csinál. Még akkor sem. Most talán tudja? Hisz mindjárt összeroppan. Az igazság súlyos teher és a gyengék nem érdemlik meg a viselését, mert nem bírják el. Meglátjuk Reeven hogy viseli a tényeket.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Pént. Máj. 08 2015, 08:57

Hm, olyan, mintha nem ebben a valóságban ejtené ki ezeket, hanem egy csillagkapu másik oldalán. Vagy mintha aztán jeges tűvízesés zuhogna a nyakamba. Keserű ízt érzek, arra gondolok: hát persze, tudtam. Már akkor, amikor dühösen rákiáltottam Tessre, a következő az lett volna, hogy elzavarom, de ő előbb elment. Tess… már azt is tudom hogy hívják a lányt. Biztos vagyok benne, hogy jó magaviseletet produkált, annak idején rendes, de naiv lány volt, kíváncsi, míg én belerángattam minden hülyeségbe. Először vagány dolgokba, izgalmasak, érdekesek voltak, én is izgalmas, érdekes, korlátlan és legyőzhetetlen. Végül…egy gyilkosságba. Nem is tudom látom-e már a falakat. Legszívesebben lerogynék és darabokra törnék, de nem tehetem, felszegem az állam, akkor is, ha a szörnyetegek óriásira nőnek a mellkasomban és belém mélyesztik karimaikat, hogy belülről kaparjanak szét és még ha meg is nő a föld gravitációs ereje hirtelen. Valahogy még állok, de remegnek a lábaim.
- Vállalom.
Az az érzésem nagyon sokat futottam már ez elől, hogy egész életemben ezt tettem, akármilyen is, szembe kell nézni vele, ha már kaptam egy második esélyt. És most értem meg azt az énem, aki nem akarta, a régi Reevent, aki szeretett volna meghalni, tudom, hogy nem volt tervben felébredni. De miért is gondolok rá úgy, mint egy másik emberre, ha ő én vagyok.
- Tudom…Gondoltam, hogy be…de meghaltak és ez nem…mentség.
Semmi sem az. Kicsit rekedten és nehezen beszélek, de még bírom.
- Ha én voltam, márpedig én voltam, tartóztass le.
Ez volt az eredeti terv, olyan halványnak és messzinek tűnik, futólag gondoltam rá, ha esetleg felmerülne, hogy mégis én voltam. Valami enyhítés, vagy kiútfélének tűnik csendben hagyni magam a szörnyeknek, átadni magam egyszerű és megoldás, közelebb megyek, bilincs után kutatok, biztos van nála.
Mutatom a csuklóm, hogy mehet és sietnie kell, mielőtt a szörnyek szétszednek.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Pént. Máj. 08 2015, 20:03

-Na mi az, mégiscsak emlékszel hogy te voltál, nem a lány? Hogy a lány semmit sem csinált? Kétlem. Callagher, be voltál állva. Valószínű fel sem fogtad mit teszel. És hiába értek veled egyed, hogy börtönben a helyed, de... nem tudod bizonyítani. Ez a legszebb az egészben, hogy senkit sem érdekel, hogy bevallod. A jegyzőkönyvben ott van több szemtanúval alátámasztva, hogy teljesen be voltál lőve. Persze bűnbak kellett és a szüleidnek vannak kapcsolatai. A csajnak kevésbé. Ez így működik. Ha egy ilyen ügyet lezárnak, nincs aki igazságot tenne. Tényleg nincs, akármit csinálhatsz, az akta 'Döglött. A hullákkal pedig senki sem foglalkozik. - Mondja fintorral, hidegen. Hideg gyűlölet perzseli a vérét, de elnyomja. Az ő aktája is pont ilyen mint a srácé. Döglött.
-Callagher. Tudod az igazat. De tudni és érteni két külön dolog. El kell fogadnod a tényt, hogy nem voltál magadnál. El kell azt is fogadnod, hogy a lányon csattant. Azt is hogy az a három ember meghalt. A lány nem nyeri vissza a kiesett időt, a halottak nem támadnak fel, a családtagok nem tudják pótolni a veszteséget. Az élet ha akarod, ha nem, tovább ment. Ráadásul úgy, hogy semmi hatásod nem volt rá és nem is lesz. - Mondja keményebben, közben megfogja a másik kezét, ami a derekánál matat, van nála bilincs, de nem adja. Inkább az asztalnak tolja a másikat és a szemébe néz.
-Reeven... Fogadd el és élj tovább. És ne emlékezz... Ne akarj. Örülj hogy felejtesz. 'Ez a tanácsom. Fölfogtad, amit mondtam? - Markolja meg a másik vállánál a pólót, hogy ne essen össze véletlen sem, na meg hogy figyeljen, mert ez fontos. Összeroppanni luxus, neki sem volt rá lehetősége. Másnak se hagyja, engedi.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Pént. Máj. 08 2015, 23:40

Nagyon nehezek a szempilláim, nem tudom miért, de lassabban pislogok. Álltamban megremegek, asszem rámomlott a mennyezet. Nem hiszem, hogy fontos Tess mit csinált, nem ő volt drogfüggő, piromániás, idióta barom.
Felemelem az állam, mert ugye önkéntelenül is húzza a gravitáció, amit mond, az olyan…
Végleges, levegőtlen, száraz és sebző, pedig…nincs nála dárda.
- Nem lehet? Nem lehetne…mégis…leülni?
Lehelem, egyszerűbb volna és kicsit elfutás volna, menekvés volna, ugyanakkor nyugodtabb, még ha most nem is bírom felfogni, de jó a tudat, hogy én is megkaptam, ami járt. Nem igazságos, nem tudom melyik része a legrosszabb. Usui úgy mondja, mint száraz tényeket, ezek megint lefelé húzzák a fejem, nehézkesen megrázom, lehetetlen levegőt kapni itt. „Nem voltak kapcsolatai…” „Belőve, unom már ezt, belőve” Senkit sem érdekel, hogy meghalt három ember…Három!
Kiráz a hideg, igen levegőtlen hidegség van, a hullákkal senki nem foglalkozik. Szerintem nekem is pont olyan színem van, velem sem foglalkozik senki.
- A nevük…mi volt a nevük?
Motyogom, lehetőségek cikáznak végig az agyamon, felkeresni őket? Megmozdulni és hirtelen létezni is nehéz, lehetetlennek tűnik…mégis, legalább a sírjukat. Nők, férfiak, vagy vegyesen? Elárulja őket? Egész mélyről nézek rá vissza újra meg újra, alig bírom felfogni, érzem, hogy egy részem még mindig tiltakozik, miközben egy másik a képembe kacag, hisz tökéletesen tisztában volt ezzel a „ténnyel” Gyilkos vagy… (valamiért Gollam hangja van) – kell kis humor a komorságba…
- Elfogadni?
Kb minden szavát bénán ismétlem, mindig újra felnézek, egyre halványuló, remegő ajkakkal, a szörnyek fognak győzni, már győztek. Hogy lehetne ezt elfogadni? Ja, be voltál lőve, akkor jó? Egy kis pirománia, jöhet? Amikor kimondja, hogy három ember meghalt megingok, keresem a falakat, nem értem, előbb még láttam őket. Úgy sorolja fel a bűneim, mintha tényszerű, egyszerű közlések lennének. Tess élete, az áldozatoké, családoké…
- De, de volt, meghaltak…és Tess, a családok, emberek, sok ember, akik szerették egymást…
Most megint olyan távoli és hideg ez a szó, mintha semmi közöm nem lehetne hozzá. Ezek után mi közöm lehetne bárkihez? Csak úgy heccből életeket döntöttem romba, hát haha.
Eltol az asztalhoz, nem tudom mit akar velem csinálni, de tegye. Szinte azt kívánom bántson. Olyan gyengén ütődöm neki, félig felkenődve rá, mintha semmi energia, mozgató erő nem lenne bennem, gumikacsa lennék.
- Hogy tudnék csak úgy tovább létezni? De, elő fog jönni…és ha és…mit csináljak?
Nézek rá teljesen tanácstalanul és igen kétségbeesve, érzem, hogy megragadja a pólóm, azt kérdezi fölfogtam-e. Értem, hogy mit mond, nagyon is, de ezt…ezt átérezni teljesen más kategória.
- Értelek, de…
Az egyik percben azt érzem igen Usui, jól mondod, szépen felejtsük el a dolgot, hát istenem megtörtént, ugyanakkor ez mélységes undort kelt bennem a törvénytelen, bohó kis szarházi, aki könnyen túllépne rajta, s a másik pillanatban már ott tartok ezt nem bírom elviselni, túl sok. Hullámzom mint egy csónak, egy felrobbantott csónak, ahhoz is kevésnek érzem magam, hogy sírjak. Van hozzá jogom? Tessért, a hallottakért, magamért?
- Nem…nem egyszerű, én most nem érzem magam túl jól.
Nevetségesen hangzik, kicsit rátámaszkodom, talán a friss levegő, itt nincs, vagy csukjanak le, a penészes falak jót tennének.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Szomb. Máj. 09 2015, 00:00

-Nem. Leülték helyetted. - Mondja kíméletlen, de a tény az tény.
Sorolja, hogy mik a tények, melyek már megmásíthatatlanok. A srácnak el kell fogadnia a történteket és együtt élni velük. Ez van, más út nincs.
-A név csak név. Üres szavak számodra. Mit érsz velük? Képet se láttál róluk soha. - Jobb ha nem nevesíti őket a másik, úgy még nehezebb lesz továbblépni. Így három ismeretlen, úgy három nevén nevezett lélek lesz.
-Igen. Elfogadni. Ha tagadod, értelmetlen. Ha képtelen vagy elfogadni, akkor sem változik semmi csak bekattansz. Drog helyett elmebaj. Micsoda pazar jövőkép. - Némi cinizmus, de úgy érzi rá kell vezetni a srácot, hogy nem tehet semmit. Már nem. Vagy mondhatjuk úgy is, már eleget tett...
-Igen. Ezt tönkretetted, mert úgy döntöttél, unalmas így a világ, ahogy van. Feldobtad kicsit... remélem egy életre letettél róla. Vagy ha mégsem a kérdés csak annyi hány embernek kell meghalnia mert te kicsit be akarsz szívni? - Durván fogalmaz, de jelezni akarja tanuljon a hibájából. Nem azt mondta nézze el magának a balesetet, hanem hogy fogadja el hogy megtörtént és többet ne forduljon elő.
-Az élet kegyetlen. - Mondja míg fogja a másikat, bár a történtek ellenében sincs benne semmi durva mozdulat, inkább csak tartja a másikat, mint bántaná. - Ez a nehéz. Elég büntetés neked, hogy együtt kell élned a tudattal, a tetteid súlyával. Meghalni könnyű lenne, élni nehezebb. Próbáld az élők életét jobbá tenni és ne a halottakén keseregni. Másképp nem fog menni. - Ő már csak tudja.
-Maradt bárkid? Élj értük, nekik. - Közli, mert neki még ez sem volt. Csak az üresség, a rémálmok, a tehetetlen düh és a magány. Nem kívánja senkinek, még ennek a szerencsétlennek sem.
-Nem is fogod egy jó ideig. Ajánlom hogy ne is. Viseld a következményeket. - Karolja át a srácot és lesegíti a székre, megtámasztja, míg odahajol.
-A lány bizonyára gyűlöl ahogy a családja is. A családod elfogad? Bárki aki tudja? Már ha tudja bárki is... persze elég ha te tudod, nem de bár?

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Vas. Máj. 10 2015, 21:57

A gyomrom egyetlen, ökölnyi darabkává szűkül, valami jelentékleten, mégis fájó részre vándorol, vele megy a lényem egy része is, tudom, hogy csak a sokk okozza ezeket a lehetetlen fiziológiai érzéseket. Tess már leülte, már nem tehetek semmit és nincs levegő. Még mindig.
Furcsa, különös, amit mondok, mintha nem az én számból jönne elő:
- Pont ezért akarom tudni… Tenni valamit, tennem kell valamit, legalább látni a sírjukat…nem tudom hogyan dolgozzam fel és…eddig, egészen idáig menekültem.
Veszek levegőt kapkodva, rendszertelenül, úgy hangsúlyozok, mint egy rosszul szavaló ötéves, össze-vissza. Rossz helyeken viszem fel, rosszkor le, az egész el van cseszve, gondolom ezeket és mégis a legmélyebb rettegés kerít hatalmába azzal kapcsolatban, hogy ezt valaha is megoldjam. Vadul remegő kezeim csúsztatni kezem a lábamon, mintha az izzadtságot akarnám róla letörölni.
- És szembenézni.
Rosszul szerkesztett mondat.
Jól mondja, úgy érzem bekattanok, kapkodva kezdem el venni a levegőt, kicsit sípol, látszik a tekintetemben, mennyire…rettegek ettől, mintha biztosan tudnám megtörténik, mintha tudnám, de arról fogalmam sem lenne mit lehetne ellene tenni. Elfogadni? Ez a szó távoli és megfoghatatlan, nincs számomra értelme.
- Nem tudom hogy kell
Bukik ki kétségbeesett nyögő és elfúló zihálás közben. Megszűnik, hirtelen eltűnik a rengeteg komplexusom arra vonatkozólag, hogy valaki yengének lásson.
Usui fején találja a szöget, tönkretettem és tényleg csak mert úgy gondoltam fel kellene dobni a világot. Kapok egy ajándék lélegzést, aztán hirtelen nem találom azt sem, lesütöm a szemem, lebiccen a fejem és úgy marad, a szavak kívülről is a húsomba marnak, lassanként felfalnak. Kívül-belül, érzem, hogy nagyon mélyen szaggat, feltörni akaró vihar, de…nem tudom hogyan hagyjam.
- Nem…szívhatok…a szervezetem….nem bírja
Sípolom vissza, amit az orvos mondott. Akarnék, tudnék, mernék-e? Csak azt érzem, amit a kóma előtt, hogy eltűnni kéne, ha nem börtönbe, akkor a világ elől, szembenézni, aztán elégni a napon, mint a vámpírok… Mint a hősök, először megmentik a világot, aztán belehalnak. Megmenteni a sajátom és belehalni. Miért nem vagyok vámpír? Kibaszott Cullan // poén rész, hát nem bírom ki XDXD//
Úgy érzem nem vagyok elég erős semmihez, tartani is ő tart… és élni is, mi éltet? Mi van, ha elfelejtem hogy kell?
- Egyelőre…egyelőre ez olyan…olyan…
Zihálom
- Minden olyan…lehetetlennek…tűnik
Nyikorgom mint egy leszakadt szekrényajtó, amit összerugdostak.
- De hogyan, ha tudom, hogy mindentől egy egész…világ választ el? Nem…szerethetnek…Nem tudhatják és így nem szerethetnek…
A szüleim? Azok nem szeretnek. Lia… Lia nem tudhatja. Senki, ezt senki és ha így van nem fog felemészteni? De.
Ajánlja nekem, hogy ne érezzem magam jól egy ideig, leültet egy székre, asszem, nemtom biztosan.
Ordítani akarok és sírni és üvölteni…de…de hogy kell? Szabad…és van hozzá jogom? Én… Bámulom a kezem a térdemen, mintha valaki rázná, mintha Usuinak lenne egy láthatatlan, harmadik keze.
- Gyűlöl, mindenki…a szüleim is…tudom, csak…nem, nem merik…kimutatni.
Úgy beszélek, mintha rohannék közben.
- De…lehet, lehet, az is lehet, hogy csak…közönyösek, mert igazából, tönkretettem őket is… Nem ezzel, még előbb…
Ez igaz, tudom, hogy igaz és Usuinak nincs hozzá semmi köze és eddig nem is számított, mindig daccal törtem borsot a szüleim orra alá, élveztem, de most, most…mintha megérdemelném, hogy sohasem szerettek. Ki az, aki egyáltalán szeret? Lia… - olyan kétségbeesetten kapaszkodom a gondolatba, de olyan messze van az a mondata, ami igaz, hogy mindenkit olyannak kell szeretni, amilyen. Ő nem tudja mit tettem, senki nem tudja! Senki se szeretne!
- De, csak én viszont…úgy érzem én ezt nem…
Nyögöm, eltakarom a szemem, belezihálok a tenyerembe, ami rátapad az arcomra, mint egy groteszk maszk.
El akarok menni a temetőbe, de előbb haza és…nem tudom, nem tudom hogyan.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Vas. Máj. 10 2015, 22:44

-Mert gyáva vagy... menekülni gyáva dolog. Értelmetlen is... felkeresed a sírjuk... és? Könnyebb lesz bárkinek is? - Ő nem hiszi. Az csak egy darab kő... kinek segít azon ha megnéz egy darab (három darab) követ?
-Szembenézni... már bölcsebb. Persze ha nem roppansz bele... a halál nehéz dolog. - Pedig nem is ismerte azokat akiket elvesztett. Ő ismerte is, mégsem tudott semmit se tenni, pedig ha tett volna, ki tudja... de nem tett. A fiú meg túl sokat tett... elcseszett dolog, nem?
-Majd idővel rájössz. Hosszú idővel... - Mert az elfogadás nem két perc, neki is több év volt.
-Ó minő veszteség... - Mondja gúnyosan. Szóval csak azért nem szív, mert a dokibácsi azt mondta? - Tedd amit a doki bácsi mondd, gyenge vagy, élni sem bírsz... vagy úgy akarsz meghalni mint aki csak ölni tud? Rút halál... inkább tegyél végre valami hasznosat is. Amivel nem csak rombolsz hanem építesz. - Csóválja a fejét.
-Mert az is... amíg nincs célod csak tengődsz a világban. Legyen valami hasznod... - Ad egy jótanácsot, mert ez az állapot elég sz.r, tudja jól. Az más kérdés, hogy magát is utálta amikor ilyen volt, más se fog kedvelni emiatt.
-Aki kifizette érted az óvadékot valószínű tudja... szóval valamelyik szülőd, asszem az apád tudja. Ha még nem küldött el, úgy fest nem fog, de ezzel én nem élnék vissza... - Inkább letolja a székre, érzi hogy nincs a srácban semmi erő, olyan mint egy összegyűrt papír, egy gyertya ami olvad a tűzben, kár hogy céltalan, mert semmi fénye.
-Bah, baromság. Akkor nem foglalkoznának veled. De annál több indok hogy próbáld magad emberré tenni és ne kelljen szégyenkezniük azért, amit tettél. Halál mindig van. Volt és lesz is. Az élet érdekesebb kérdés. - Ez az egy amit megtanult hosszú meditációi alatt. Nem kíván a halállal foglalkozni, a halottakkal, csak az élőkkel. Ennek van értelme.
-Meglehet... egy drogost pátyolgatni hálátlan feladat... én magam nem kedvelem a fajtád. - Mondja ki nyíltan, mert csak pusztítani tudnak, értelmetlen. Kaotikusak.
-Mit nem? Reeven. Fogadd el hogy mit tettél, élj a tudattal és próbáld csökkenteni a fájdalmat. Legalább most észhez tértél, egy ámokfutóval kevesebb. Letartóztatni nem tudlak, de elég büntetés ezzel együtt élned, úgy hiszem. Sírd ki magad és a szüleid érdekében ne csináld ki magad. Gondolj arra hogy a halál senkinek sem öröm, gyászolni sem. Inkább próbálj végre jó fiú lenni és boldogságot adni másoknak, ne gyászt. Szívességet tennél vele...
Áll fel, majd ellép, nem valami jó vigasz de ami azt illeti, nem is hiszi hogy ez az ő feladata lenne. Különben is rossz érzése támad, hogy látja a másikat. Látni benne önmagát, aki volt... Nem akar ilyen gyenge valakiként emlékezni magára.
-Ha megnyugodtál és akarsz valakivel beszélni erről vagy a halálról... tudod merre találsz Reeven Callagher. - Mondd ennyit, majd kisétál, ha hagyják. Nem érzi úgy, hogy maradnia kéne. Vagy csak szimplán nem tud, de ezt nem vallaná be senkinek sem, főleg nem önmagának.

//Bocsi, Usui ilyen, meg ő is gyenge xD De remélem nem volt túl gonosz >.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Kedd. Máj. 12 2015, 23:01

Összerezzenek és úgy teszem magamévá, hogy gyáva vagyok, mintha igaz lenne. Kisvártatva bólintok, bár nem tudom miért, ezen el kell gondolkodnom. Mert…most is félek, igen, ez lesz az, az a furcsa, remegő érzés. Biccentek, egy k* bólogató állat vagyok, bár összerezzenek, amikor azt mondja ha nem roppanok össze. Nem tudom, szerintem igen, vagy nem tudom. Levegőt veszek, nem tetszik, ahogy azt mondja halál, semmi, amit mond, minden csak kívülről okoz sebzést, míg a végén teljesen le nem nyesi rólam a bőrt. Átvitt értelmek és metaforák, még most is. Biztos mert gyáva vagyok, nem tudok csak reálisan gondolkodni. Hogy meghaltak, se név, se arc, se nem. Lehettek nők, férfiak, gyerekek. És nem tudom visszahozni és beleroppanok mert gyáva vagyok és meghaltak és a halál és én tettem és…
Megint megkapom, hogy gyenge vagyok . Azt hiszem ez már kitörölhetetlenül rám ragad. Gyűlöltem a gyengeséget… de,de eltűnni akkor is jobb volna.
- Nem csak azért mert az orvos mondta mondta, nem akarok gyenge lenni.
Motyogom, de szerintem nem számít semmit. Fogalmam sincs mit tehetnék, amivel építek. Igen, apám tudja, így nagyon logikusnak tűnik, hagyom, hogy lerakjon egy székre és arra gondoljak: márpedig kihasználtam és apám megszokta ezt, tuja, hogy nem tudom szeretni, nem is szeretett viszont, bár kihozott, ezzel jót akarhatott, de nem háláltam meg. Soha. És nem is fogom tudni, mert elárulta Tesst, mert hibáztatni fogom.
Szégyenkezés, eszembe jut valami.
- Azért hoztak ki, hogy ne szégyenkezzenek. Mindegy, nem akarom, hogy pátyolgassanak, soha nem akartam
Jelentem ki, jelenleg ez kb az összes, amit magammal kapcsolatban tudnék mondani és biztosan.
Nem könnyű elfogadni és a tudattal élni vagy csak nem ismerem a mechanizmusát… Azt mondja a szüleim érdekében nem, de nekem Lia jár a fejemben.
- Nem tudom hogy kell…sírni.
Az lehet a megoldás? Ráncolom a szemöldököm.
- Jó…jó…nem…nem ennyire rossz
Mondogatom magam elé, nem hiszem el, hogy jó vagyok.
Bólintok, bár nem hiszem, hogy valakivel is el akarok, vagy tudok beszélgetni a halálról. Vele…pedig csak vele lehetne. Otthagy és én…nem is tudom, azt hittem hív nekem egy taxit. De biztos elég jól vagyok ahhoz, hogy egyedül is hazamenjek. Igen, ezt fogom tenni, megkeresem a kijáratot.


// Ne viccelj! Very Happy Köszi!!! //

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Kerülőúton - Usui, Reev   Today at 15:20

Vissza az elejére Go down
 

Kerülőúton - Usui, Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-