Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Egy kis かるた ~ Amelia && Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Júl. 28 2015, 23:00

Eltelt nem kis idő, míóta a fesztiválra kilátogattak, de Usui az egyetemi teendőkkel és ZH-kkal, beadandókkal kellett foglalkozzon, aztán Ameliát sem bírta elérni egy ideig, de úgy volt vele, majd visszahívja. (Gondolom a kórházban nem vetted fel, mert nálad sem volt, hacsak Seby be nem vitte.) Amikor elérte rögtön felajánlotta, hogy találkozzanak, főz miszo levest és készít rizsgombócot is. Édeset is, sósat is, ha már japán étel, ezek egyszerűbbek. Na meg akkor a karuta miatt is összejöhetnének, Usui kiválogatta a maga 50-ét közben. A helyszín persze kérdéses volt, de mivel főzne és a karutához csönd és hely kell, így némileg félve, de felajánlotta a saját lakását. nem akarja úgy tűnjön hátsó szándék vezérli, de ha esetleg Amelia elmondta beteg is volt, akkor viszont ragaszkodott is hozzá, mert itt visszaesni nem tud. Így vagy úgy, de végül Amelia átjön ma, Usui pedig a levesen végez utolsó simításokat. Egy fehér ing és egy fehér könnyű szövetnadrág van rajta, ellentétben a szokásos feketével, elvégre itthon úgymond csendben gyászolhat minden nap kellemes magányban. De a kapott nyaklánc a nyakában pihen az ing alatt, ha nem is nagyon kandikál ki, hordja rendületlen.
Maga a lakás nem túl nagy, de mivel kevés bútor van benne, kellemesen tágas. Ahogy belép az ember rögtön a fal mellett van a kabátoknak akasztó a falon, alatta cipős szekrény. Egy nagy, fűhatású zöld szőnyeg csempész színt a fehér szobába, ami nappaliként funkcionál. Szemben a két ablak között egy könyvespolc, középen kis asztal, rajta az egyetlen növénnyel a lakásban: A bonsai-jal. Vannak még körben polcok, azokon szellősen képek, dísztárgyak vannak, a szabad falakon képek. Az egyiken egy cseresznyefa, alatta paddal, egyik oldalt a kép fekete fehér, másik oldalt később készülhetett, már színes, dominálva a rózsaszín és a zöld, némi barna. Valamint szintén keretben Amelia panda rajza, az is ki van ám téve. Usui szereti nézegetni.
Van még egy dolgozóasztal, felette tankönyvekkel. Innen lehet átsétálni amerikai konyha jelleggel a konyhába, ott is minden fehér. Most épp a leves a tűzhelyen, a rizsgombócok egy-egy tálban pislognak ránk. Rizsfőzője is akad hősünknek, most épp gőzölög még.
Egy ajtó vezet a fürdőbe, másik pedig a hálóba, de egyelőre csak a fürdő ajtaja van résnyire nyitva. A bonsai mellett az asztalon füstölő is van, de nincs meggyújtva, csak az egyik polcon egy üvegben valami folyadékban egy pár pálcika lóg ki, így enyhe jázmin illat terjeng még az ételszagon kívül.
Ha megjön a másik, kinyitja az ajtót, de látni rajta, hogy némileg téblábol.
-Amelia... örülök és megtisztelsz hogy eljöttél! - Hajol meg kicsit, majd arrébb áll és beengedi a nőt, mivel mezítláb van, látni, hogy kicsit zizeg, mocorognak az ujjai, fura hogy van itt még valaki.
-Emlékeztél még merre? Remélem nem tévedtél el... Jobban vagy? - Utóbbit csak akkor kérdezi, ha a másik említette nem volt jól.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Júl. 28 2015, 23:54

Ezer okom volt és még három, hogy nem hívtam vissza Usuit, pedig több nem fogadott hívást regisztrált a telefonom. Nehéz időszak volt az életemben, amikor keresett, és bármilyen szép (és boldog!) emlékek kötnek a személyéhez, tudom, hogy nem lettem volna jó társasága. Aztán Reeven és Sebastian segítségével túl tudtam látni a saját problémáimon, ráadásul Sebastiannal azt is elhatároztuk, hogy összeköltözünk, és egy párként lépünk túl a múlt sérelmein.
Még csak néhány napja élek Sebastian lakásában, és más dolgom sincs, mint pihenni, mert Reeven váratlan betegsége borította a terveinket, amikor újra szól a telefon, és amikor meglátom Usui nevét a kijelzőn, rögtön arra gondolok, szégyellnem kéne magam, amiért nem jutott eszembe visszahívni.
A fiú azonban nem tűnik sértődöttnek, udvariasan érdeklődik a hogylétem felől... Rövid, de tartalmas beszélgetésünk oda vezet, hogy meghív magához egy ebédre. Kéri, hogy vigyek verses könyveket is, melyeket alkalmasnak találnék a karutához. A könyvekkel jelenleg bajban vagyok, ide nem hoztam verses könyveket, de ez nem akadály, hogy igent mondjak a meghívására.
Apám lakásán tartott könyveim közül választok ki néhányat, ezeket viszem magammal, és út közben beugrok egy virágoshoz is. Usui nem iszik alkoholt és én sem akarok inni, hisz autóval közlekedek a városban.
Az utcára jól emlékszem, ahol egyszer már felszedtem és kiraktam Usuit, de pontosan nem tudom, melyik házban él. Kb ott parkolok le, ahol múltkor (több hónapja), aztán gondosan bezárom az autót, és a kis csomagokkal elindulok a megadott címre. Könnyen odatalálok. Kopogtatásomra Usui nyit ajtót (nem is vártam mást). Farmer és fehér póló van rajtam, semmi extra, a hajam is ki van engedve.
- Szia... Örülök, hogy eszedbe jutottam...- fogadom a köszöntését, és beljebb lépek.
- Könnyen idetaláltam, köszi- bólintok; aggodalomra semmi ok. Az Elm utca óta van egy GPS-es alkalmazás a telefonomon, de most még az sem kellett.- Hoztam neked valamit Tessék- adom át neki az egyik csomagot. A másik a könyveket rejti, azt a földre csúsztatom, amíg kibújok a cipőmből.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szer. Júl. 29 2015, 00:22

Nem sértődős valaki, igazából okot sem adott hogy a lány megsértődjön, így nem sejt rosszat. Sejthetne, megfordul a fejében hogy miatta esett baja, de elveti, mert akkor már jeleztek volna felé az elkövetők, így csak úgy sejti, pont műszakba hívta mindig. Mikor aztán felveszi egyszer csak, meg is nyugszik, könnyebb lesz a hangja azért.
Áthívja, nem ellenkeznek, visszakoznak, így elhessegeti minden rossz érzését ami volt.
Idetalál a másik, így időben is érkezik, ajtót nyit neki Usui és beengedi.
Sokszor eszembe jutottál. - Ez nem titok, olyan könnyedén közli, mint ahogy azt is a levetett cipőjét hova teheti.
-Bah... - Ez a hálás ám nem kellett volna bah, de mikor kibontja a csomagot elnyílik az ajka. Bonsai... Ráadásul milyen színes! (Az övé egyszerű zöld)
-Ez... túl figyelmes tőled, de... elfogadom. - Talán valami mosolyszerű rándulás is átfut az arcán, mert óvatosan végigvezeti az ujjait a növény levelein és a másik mellé teszi az asztal túlfelére, a füstölőt középre húzza. Fő a szimmetria és amúgy is rend a lelke mindennek. Közben a másik ki tud bújni kényelmesen a cipőből, szétnézni.
-Készítettem miszo levest sok zöldséggel és onigirit. Utóbbiból édeset is. - Ennél maradt, mert ez náluk olyan mint a szendvics... vagy olyasmi, könnyű és bármi mellett fogyasztható elvéve egyet-egyet.
-Látom hoztál mégis könyveket. Tedd csak le az asztalra, vagy ahova jól esik. - Kanapé nincs, csak egy kényelmes olvasó fotel, az is fehér, arra is tud pakolni a másik vagy leülni, ha a konyhapult melletti alacsonyabb bárszékek nem vonzóak. Láthatóan Usui nem fordított nagy gondot költözéskor a vendégorientáltságra.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Júl. 30 2015, 20:09

-Nagyon kedves vagy. Ne haragudj, hogy nem hívtalak vissza..., kicsit kautikus volt az elmúlt hónapom- mondom neki, kissé pirulva.
Nem csupán engesztelésül, de hoztam Usuinak egy bonsai-t, mert említette, hogy szereti. Ilyenje talán még nincs, mert ezt a fajtát magam is most láttam először. A "bah"-jára csak elmosolyodom, ez olyan indulatszó nála, leginkább meglepettséget fejez ki, és talán egyfajta örömöt?
- Ezt nagyon ajánlom!- fenyegetem meg mosolyogva az ujjammal. Merné csak visszautasítani!
Leveszem a cipőm, és Usui mögött lépek be a nappaliba.
Szép, világos és szellős lakása van, minimális bútorzattal, úgy tűnik, egyedül lakja. Rend van, virágillatot érezni a levegőben (nagyon kellemes, friss). Gyengéden rendezgeti el a bonsai-t az asztalon (vagy inkább a kettőt, hiszen a másikon is mozdít), s közben megakad a szemem a pandán, amit én alkottam.
- Te jó ég! Kiraktad a szobád falára?- kapom a szám elé a kezem, holott nyilvánvaló. Látom, hogy ott lóg. Még be is kereteztette! Az a másik kép százszorta szebb.
- Milyen érdekes kép! Mintha múlt és jelen lenne egyetlen képben...- mintha a fekete -fehér rész évtizedekkel korábban készült volna...
A konyha felől fűszeres illatok terjengenek a levegőben. Usui főz(ött).
- Tanár úr, készültem, hoztam magammal evőpálcikát!- "jelentem". Nem mintha nem bíznék benne, hogy ne lenne nála; inkább csak jelzésként, hogy nem felejtettem el, mit tanított nekem a lampionfesztiválon.
Szeme megakad a másik táskán is; alakjából egyértelmű, hogy könyveket tartalmaz.
- Hoztam néhány verseskötetet...- szétnézek, hogy hova pakolhatok, aztán az íróasztal mellett döntök, elvégre amellé akár ketten is leülhetünk kényelmesen.
- Mi újság veled? Iskola, vizsgák...?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Júl. 30 2015, 20:25

-Semmi baj nem történt, én javarészt készültem a dolgozatokra és a beadandókra. - Tény hogy neki is kevesebb ideje volt, bár a pirulást nem tudja hirtelen hova tenni.
-Melegen ajánlod? - Ezen a kifejezésen mindig jót mulat magában, mert valószínű valami étkezési tanácsadásból jöhetett de ma már mindenre rámondják.
-Mit? - Kérdez vissza, ahogy hátrafordul Amelia felé, hogy végre új helyükre igazgatta szobatársait (no lám, úgy fest a kettő bűvös szám!). Körbepillant, aztán akad meg a szeme a pandán. -Igen. Szeretem nézegetni. - Nem titok. Más úgy sem látja sajnos, magának meg már csak kirakhatja nem? Szép emlék neki az az este, meg a rajz is aranyos.
-A nagyapám és az apám fényképei. A tokiói egyetem melletti parkban készült, ott van ez a cseresznyefa. Szeretem ezt a két képet. - Sokáig úgy gondolta, ha kimegy Japánba tanulni, majd ő maga is lefotózza, de ez már nem fog megtörténni. Ettől függetlenül imádja ezt a képet.
-Nocsak, és gyakoroltál is vele? Vagy mutathatom újra mert megkopott a tudás? - Kérdezi kajánul, de érezni kellemes meglepetés neki a dolog. Neki a fiókban vannak a pálcikái, a terítésig nem jutott mert nem tudta, Amelia hol óhajt majd enni.
-Abból a sok is kevés... legalábbis én mindig így érzem. - Segít kipakolni ha hagyják, közben lopva megnézi őket.
-Nincsen túl sok minden. Tanulok. Új szobatársaim vannak a kollégiumban. Hiányzik Zin... - Igazából ezeken túl sajnos nincs sok egyéb. Demetriával szokott beszélni, találkozni, néha Laceyvel is összefut, de azon túl... (Chrisszel később találkozik, mert az még zajlik épp xD)
-Na és veled? Meggyógyultál teljesen? Hogy érzed magad a kórházban? - Emlékszik, hogy némiképp bizonytalan volt még pár hónapja a másik, úgy ihiszi ez elmúlt, de nem árt néha rákérdezni, bármi történhetett azóta.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Aug. 01 2015, 20:50

Talán kevésbé érzem magam hibásnak, hogy neki éppen vizsgaidőszaka volt? Fittyfenét. Kereshetett volna fontos ügyben is, én meg nem hívtam vissza... Elég teher ez nekem. Mentségemül csak az szolgál, hogy nem voltam olyan állapotban, hogy segíthettem volna neki.
Megvonom a vállam; ajánlhattam volna melegebben is, de nekem az is elég, ha tudja, nem szeretném, ha visszautasítaná. Ez csak egy ajándék. Mosolyogva nézem hát, ahogy megnézi és megsimogatja a bonsai-t, majd helyet keres neki.
- Tetszik?- kérdezem, mert ez nem a hagyományos zöld fa. Olyan, mintha állandóan az őszt szimbolizálná, én pedig szeretem az ősz színeit, hangulatát.
Észreveszem a pandát a falon. Meglepődöm, hogy keretbe foglalva van kitéve, hogy egyáltalán ki van téve.
- Jaj, olyan kis béna...- pirulok el most jobban. Azóta sokkal jobban megy, a kórházban a gyerekekkel és a két lánnyal, akik a lampionfesztiválon felajánlották a segítségüket, már számtalan másikat rajzoltam.
Sokkal jobban tetszik a másik kép, ami egy témát ölel fel két stílusban. Remek ötlet, nagyon mutatós.
- Édesapád szándékosan választotta ugyanazt a látószöget? - kérdem, egyre közelebb araszolva a képhez. Szeretem a cseresznyét, és a fa virágát. Olyan vidám színe van!
- Ezt azt csipegettem vele, de valószínűleg újra bele kell majd jönni, rég volt már a kezemben- kuncogok kicsit. Először is megszenvedtem a pálcikákkal, valószínűleg most sem lesz másként. Sejtem, hogy most is lesz néhány mosolyogtató pillanatom, de nem igazán bánom.
A könyveket is kipakoljuk, Usui figyelmesen megnézi őket. Az egyik magyar nyelvű, nehezítésként hoztam, a másik eléggé átfogó, szinte minden nemzet képviselteti magár egy-egy költővel, a harmadik szonetteket tartalmaz, eléggé ismertek, főleg angol nyelvűek. De ezeket még békében hagyom, hisz több időt kell majd rájuk fordítani. Később.
A suliról érdeklődöm. A tanulással nem lehet túl sok gondja; én tudom, hogy eszes fiú, ő pedig nem panaszkodik. A koliban azonban vannak változások.
- Otthagyta a koleszt? De a sulit nem, ugye?- igaz, hogy lemondott az elnöki posztról, de azt gondoltam, a sulit még befejezi. Emlékszem a srácra, aki egyszer segített rajtam, amikor Usuira várva elájultam- Remélem, éppen olyan jók lesznek majd az újak is...- mondom reménykedve.
- Hát... Igazság szerint nem dolgozom egy ideje- mondom kicsit szorongva, mert nem tudom, mennyit mondjak el abból, ami velem történt- Kórházban voltam, mert volt egy balesetem..., de most már jól vagyok, reményeim szerint jövő héten már dolgozok is, bár túlórát egyenlőre nem vállalok- mondom dióhéjban.
- Tudok segíteni valamit a konyhában? Terítsek? - kérdezem aztán. Csak azért, mert vendégül lát, nem akarok haszontalan lenni.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Hétf. Aug. 03 2015, 14:52

-Igen, nagyon tetszik! - Válaszolja kellemes meleg tónusban a bonsai-ra, mert valóban jó érzések töltik el, ahogy ránéz a kis növényre.
-Szerintem nem. Aranyos. - Lehet az ő szájából furának tűnik a szó, de erre a képre szerinte ez a jelző illik. Aranyos kis panda lett, amit örömmel nézeget. -Mindig eszembe jutsz ha ránézek. - Talán emiatt is nőtt ennyire a szívéhez a kép.
-Igen. Tetszett neki, annyira, hogy oda vitte Édesanyám randevúra először. Mielőtt hazajött volna még elkészítette a képet, hogy otthon tudják csodálni, már nem csak fekete-fehérben, hanem színesben is. - Na meg később Usuinak meg Hinatának is mesélték, mennyire szép, ha kimennek majd megnézik. Kicsit keserűbb érzés fogja el mindig, hogy már sosem mennek ki ketten a húgával megsimítani a fa öreg törzsét.
-Ha azóta volt a kezedben már nem lehet gond. - Válaszolja aztán a pálcikák kapcsán, egy apró bólintással konstatálva a helyzetet. Nézegeti a könyveket, az egyik elég görög neki (tudtad hogy az angoloknak állítólag a görög olyan mint nekünk a kínai? Very Happy) így félreteszi, de a többit is, hogy az egyetemről van kérdezve.
-Összeköltözött a barátnőjével. Kisfia született, szép egészséges kisbaba. Az iskolát elvégezte már. - Azaz így is-úgy is elment volna, de így még nyomósabb az indok.
-Nem tudom, az egyikük az ellentétem, egyelőre még nincs gond, mivel vagy ő dolgozik éjszaka vagy én. Vagy szimplán bulizik, nem tudom félinformációkból megítélni. - Gondol itt Sethre, Jarek annyira hallgatag és olyan ritkán látják, hogy szinte ott sincs.
-Nem? - Kérdez vissza a nővérkedésre, elvégre fél kiégett máris a másik és váltana mégis, hogy nem dolgozik ott. -Ne is, épülj fel rendesen. Remélem nem volt komoly, ugye tudod hogy bármikor felhívhatsz? - Nem szemrehányó a hangja, inkább jobban megérti miért nem hívták vissza. Ellenben tudatosítani akarja, őt lehet akkor is hívni, ha épp nem rózsás a helyzet, elég nagy fiú hogy kezelje.
-Nos... kérdés hogy hol szeretnél étkezni? Én nem vagyok berendezkedve komolyabb evésekre, itt a pulton szoktam enni, ketten még elférünk. Vagy van babzsákom, és akkor a nappaliba kiülünk. Ahogy kényelmesebb. - Néz a másikra, hol esne jobban neki az étel, oda terítenek meg ketten. Van nagy, mély, öblös leveses tányérja, szélesebb kanala fából (nincs otthon fém evőeszköze, minden fa) és abba szed levest, oda teszi ahova a másik mondja. A pultra vagy a bonsaiok mellé a kis asztalra. -De akkor úgy érzed, nővérként szeretnéd folytatni? Várod hogy visszamenj, vagy annyira nem? - Talán nem túl személyes a kérdés, mivel beszélgettek már erről, Usuit pedig érdekli a válasz.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Aug. 04 2015, 00:24

A bonsai valóban tetszik neki, ezt a szavaival is megerősíti, és mindjárt helyet is csinál neki. Jól mutat a másik bonsai mellett, pedig egészen másmilyen. Mégis kiegészítik egymást. Az egyik örökzöld (legalábbis azt hiszem), a másik mindig más színben pompázik (és egyszerre többen).
- Inkább ez a válasz... aranyos- mosolygok rá. Usuit őszinte embernek ismerem, és nem gondolom, hogy csak nekem akart imponálni, hogy kiteszi ezt a bénácska képet. A válasza azonban teljes mértékig elfogadható, és meg is hatódom tőle.
Egy képkompozícióról kezdeményezek beszélgetést vele, amiről kiderül, az apja és a nagyapja keze is benne van.
- Az ember azt gondolná, ez valami hagyomány, és a levegőben a kérdés: mikor csinálod meg a te felvételed? - nézek rá kérdőn. Bár lehet, hogyx először randizni kell a fa alatt...
- Volt, bár amerikai ételeket ettem vele. És zöldséget, gyümölcsöt, magvakat...- azóta sem ettem kínait.
Megszemléli a könyveket, amiket hoztam, de egyenőre félreteszi őket, és a suliról beszélgetünk (nekem jut eszembe a téma) //Az idő megint tréfálkozik, de nem baj. Amikor kórházban vagyok, Zinnek még nem születik meg a gyereke, de tényleg nem aj, maradhat így. Minden úgysem lehet tökéletes az idősíkban//
- Ah, nem is tudtam...- igaz, nem beszéltünk sokat, miért is avatott volna be a magánéletébe; hogy apa lesz? A szülői szerep fontos. Talán ezért is akart hamar túlleni a vizsgáin, és kiköltözni a koleszból. Végülis érthető, én is ezt tenném az ő helyében.
Az új szobatársairól érdekes véleményt alkot. A leginkább az lep meg, hogy mennyire másnak írja le az egyiket, mint saját magát.
- Remljük, hogy ebben az esetben is igaz lesz a mondás: az ellentétek vonzzák egymást?- legalábbis legyenek jóban. usui megérdemli, hogy jó lakótársai legyenek.
- De ha ilyen szép lakásod van, miért laksz a koleszban? - jut eszembe váratlanul.
A munkáról kérdez, lassan csóválom a fejem.
- Betegszabadságon voltam, de már jól vagyok, tényleg!- mondom meggyőzően, aztán bólintok- Most már tudom, köszönöm!- Nagyon aranyos, hogy felajánlja, számíthatok rá.
Megkérdezem, neki szüksége van-e most segítségre, akár a főzés, akár a terítés kapcsán.
- Együnk, ahol szoktál, a pult ideálisnak tűnik...- nem is nagyon kell gondolkodnom. A legkényelmesebb, és mégiscsak arra való, nem?
A kezembe adja a tányérokat és evőeszközöket, amiket elrendezek a pulton, ahova majd aztán leülünk. Közben még mindig a meló a téma.
- Bár zajlanak az események körülöttem, hiányzik a munka. Hiányzik, hogy másokról gondoskodjak..- akkor kevésbé figyelnék saját nyűgjeimre.- Visszamegyek dolgozni, igen, de normál tempóra kapcsolok, és nem hajtom túl magam. Többet leszek a rokonaimmal és a szeretteimmel, ápolom a kapcsolataimat...- billentem félre a fejem mosolyogva. Igen, gondolok rá is, hiszen még rengeteg tervünk van, és a mai alkalom csak az első, hogy találkozzunk, játszunk, beszélgessünk, úgy mint ahogy egyszer, a fesztiválon. Szerettem vele lenni.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Aug. 04 2015, 01:50

-Egy panda milyen legyen ha nem aranyos? Pont jó így. - Hagyja ennyiben, szerinte szép lett a kép, neki tetszik.
-Kimondatlan hagyomány. Én már nem fogom. - Zárja le szinte túl röviden, el is fordul a képtől, inkább mással pepecsel. Hosszú és kínos lenne elmondani, hogy ő már nem lesz orvos, ami viszont szinte írott hagyomány volt náluk.
-Az mindegy mit eszel vele, feltéve, ha alkalmas arra, hogy pálcikával ehető legyen. - Mondja aztán már kedvesen a pálcikával való evés kapcsán.
//Bocs nem emlékeztem Izzie mikor szült... bocsika... korai szülés lett xDDD//
-Nem nagyon hangoztatta. De szerintem jó apa lesz, jó férj, ha elveszi a barátnőjét. - Érződik, Usui szemében nem lehet elsődleges ez a dolog, mert csak mellékes hangsúllyal mondta, a gyerek a lényeg, a szeretet.
-Nem kívánom vonzani őt... - Igazából sehogy, Seth valahogy annyira más világnak tűnik neki.
-Mert közelebb van az egyetemhez és a rendőrséghez. Több időm marad tanulni ha ott lakom. Nyáron azonban valahol laknom kell, nem lehet a kollégiumban, nem is kell. - Azt nem meri mondani, jól esik neki némi szociális interakció, legalábbis Zinnel nagyon jó volt.
-Akkor minden rendben. - Ha Amelia azt mondja jól van, ő elhiszi, végtére is mi oka lenne hazudni a másiknak?
A pultra biccent, oda terít meg, pakol fel mindent, Amelia le is ülhet, ha akar, Usui kiszolgálja, végtére is nem kell sok mindent csinálni, minden kész van már.
-Az fontos, jól teszed. Kell hogy kikapcsolódj, párt találj, pihenj. Ha túl sokat dolgozol nem lesz időd magadra. - A szülein is néha látta ezek nyomait, de azért próbálkoztak, szó se róla. -Jársz még táncolni? -Kérdezi csak úgy, mert érdekli a betegség mennyire vetett véget a másik hobbijainak.

// http://www.nosalty.hu/recept/miso-leves - Usui tett bele még shiitake gombát, meg gyömbért is//

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Aug. 04 2015, 16:40

- Te...- te vagy aranyos, nem a panda, akarnám mondani, de aztán mégsem mondom ki. Ha jobban megnézem, az a panda tényleg cuki. A bénaságával együtt. Nem maga a rajz számít, hanem ami kötődik hozzá, és ezt hirtelen értem meg, Usuinak nem sokat kell magyaráznia.
- Ezt nem tudhatod...- nézek rá fürkészőn. Hosszú élet vár rá, ha nem is itt van az a cseresznyefa, még elmehet oda, ahol apái hagyták, nem? Válaszra nem igazán számítok, Usui már el is fordult a képtől, mintha nem csak szép, de más emlékek is kötődnének hozzá.
Úgy látszik, ezt a kérdést ő már eldöntötte.
// Mindegy, nem olyan lényeges.//
Zinről váratlan információt kapok, de mivel alig ismerem a fiút, nem nagyon tudok hozzászólni a terveihez. Csupán meglepett, hogy máris apa lett, hisz elég fiatal.
- Jaj, nem úgy gondoltam!- nevetem el magam; remélem, nem értett félre, a vonzást nem fizikai értelemben gondoltam.
Felmerül bennem, miért lakik koliban, ha van lakása is, ráadásul nagyon szép. A koleszos szobák biztos nem érnek fel egy ilyen lakással.
- Igazad van, ez fontos szempont; én is időtakarékosság miatt laktam sokáig a kórház mögött!
Kitárgyaljuk a hogylétemet. Hálás vagyok, hogy a részletekre nem kíváncsi. Annak ellenére, hogy a kórházban bárki hozzáférhetett az adataimhoz, sokan megkérdezték, mi is történt velem. Én meg nem mondtam el a teljes igazságot, annak csupán egy részletét. A körítés amúgy sem volt fontos a baleset szempontjából.
Leülünk a pult mellé, óvatosan tologatom a tányérokat és evőeszközöket, és a terveimről beszélek.
- Tudod, épp az a legfontosabb, hogy ne csak magamra gondoljak. Eddig túl önző voltam, mindennek közepébe saját magam tettem bele. Ideje, hogy nyissak, figyelmesebb legyek... nem csak a betegeimmel, nem csak ápolónőként...- húzom kis fintorba a szám.
A levesnek nagyon jó illata van, kíváncsian leskelődöm, mi kerül a tányéromba.
- A tánc... kissé háttérbe került, már nem voltam egy ideje...- mondom szomorkásan, de erős bennem a remény, hogy ha majd kicsit erősödök, és erre minden remény megvan, minden visszatér a régi kerékvágásba. Sőt, akár gyakrabban eljárhatnánk, hisz könnyebb egyeztetni a szabadidőt...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Aug. 04 2015, 18:22

Ránéz a másikra, mit akar mondani a "te" után, de mivel úgy fest semmit, vagy már elhangzott, így ráhagyja a másikra.
A cseresznye fa kapcsán nem reagál, nem tudhatja, de mégis sejti a választ. Sosem fog eljutni Japánba. Megtehette volna, de nem tette, mert más utat választott. A döntése pedig végleges. Inkább másról beszélget, ez most nehéz téma lenne így evés előtt. (Evés után is valószínű)
-Én sem, semmilyen értelemben nem akarom vonzani. - Mondja Seth kapcsán jobb kedvűen, hogy nevet a másik. Sejtette hogy nem arra utal, kezdjen ki vele, még csak az kéne...
-És miért költöztél el? - Végtére is akkor már nem ott lakik, pedig az még mindig közel lenne a munkahelyéhez.
-Gondolod másokkal nem foglalkoztál eléggé? - Meglepi ez a válasz, neki nagyon is úgy tűnt, nem csak ápolónőként ilyen a másik, hanem amúgy is nyitott és figyelmes.
-De fogsz még járni nem? Vagy találtál más hobbit helyette? - Kérdezi, úgy érzi hiányzik a nőnek a tánc vagy a mozgás maga. A betegség bizonyára legyengítette kissé, de talán nem túl vészesen. Látja hogy fogyott, de direkt nem tette szóvá. Inkább a másik elé tolja a tányért, hogy kóstolja meg a levest.
-Vigyázz, forró. - Teszi hozzá azért, mert most vette le nemrég a tűzhelyről.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Aug. 04 2015, 22:54

A fényképpel még nem, a családi hagyomány megszakításával valahogy megint sikerül rontani a hangulaton, pedig belőlem az optimista én beszélt, Usui zárkózótt el, hirtelen.
- Oké, oké, visszaszívom, nem ide illet, bocsánat!- kapom a szám elé a kezem, de nevetgélek. Miért lett ez a helyzet ilyen ciki hirtelen? Szerencsére Usui is könnyedén átlendül rajta.
Lakás és kolesz kapcsán említem meg, hogy én is költöztem. Azaz nem így, de Usui kisakozza, mit sem sejt a motivációimról, bátran kérdez rá.
- Egy barátom felajánlotta, hogy lakjak nála, amíg fel nem épülök teljesen. Tudod, még csak nemrég jöttem ki a kórházból, és azt hiszi, képtelen lennék ellátni magam...- mondom kicsit szégyenkezve, mert lényegében igaza van, sokkal könnyebb lett volna feküdni és nem tudomást venni semmiről, amíg fel nem emészt a bánat. Ha nincs Sebastian, a lakásból se mozdultam volna ki, és mindent megevett volna a rothadás.
- Igen- mondom határozottan, pedig most is sarkosítok. Azért nem vagyok teljesen reménytelen, és nem vagyok ennyire önző sem. A tetteimben viszont semmi rendszer nincs (azaz a miérteket csak én ismerem)- Nem elég, amit teszek, ahogy teszem. Tudatosabban és őszintébben szeretném csinálni.
- Igen, szeretnék. Fogok is- mondom melegebb hangsúllyal. A tánc valóban sokat jelent nekem és nagyon hiányzik. Sebastianról pedig biztosan tudom, hogy partnerem lesz ezután is. Ő ugyanúgy szeret táncolni, ahogy én. Miért is változtatna a szokásainkon? - Új hobbiban nem törtem mostanában a fejem- Hogy hányféleképpen vethetnék véget az életemnek, az hobbinak minősül? Megrázom a fejem, a fekete korszakomnak amúgy is vége. Kár lenne Usuit ezzel lehangolni.
Usui elém tolja a levest, én pedig mélyen beszívom a felszálló gőzét. Ismerős és ismeretlen illatok elegye tölti be mellkasom, és a látvány sem utolsó.
- Hű, ez nagyon gusztusos!- merítem meg a kanalam, és aztán Usuira nézek- Jó étvágyat!
Ahogy kérte, óvatosan emelem a számhoz, alaposan megfújom, és csak úgy teszem a számba a levest.
- Nagyon különleges íze van... ismerős, de nem tudom beazonosítani...- látszik, hogy ízlelgetem, próbálok rájönni, mivel ízesítete a levest. Remélem, elárulja, különben kénytelen leszek belőle kiszedni!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Aug. 04 2015, 23:06

-A szavak ereje... vagy csak engem gondolsz melegnek, nos? - Cukkolja, mert látja hogy zavarban a másik, de ezzel könnyen viccel, sokan nézik ferde hajlamúnak, fel sem veszi.
-Kedves és figyelmes tőle. Szerintem is jobb ha nem vagy egyedül. - Bólogat, örül, hogy Ameliának ilyen barátai vannak, nem szeretné ha bármi baja esne.
-Úgy gondolod, hazudtad ezeket az érzéseket, mikor kimutattad őket? Miből gondolod, hogy rosszul csináltad eddig? - Ezt igazán nem érti, pedig nagyon szeretné.
-Pedig az sosem rossz, nem tudhatod mi válik igazán kedvenceddé, haaa? - Mondja a hobbikra, szerinte ilyenkor míg gyógyul az ember nem árt ha keres mindenfélét, leköti magát, új erőre kap ezáltal.
-Örülök, ha tetszik. Remélem szereted a gombát, meg a tofut is. Erősen gondolkodtam, vajon ízleni fog-e. - Aztán ő is hűt egy kanállal magának belőle és enni kezd. Neki nem szokatlan az íz, sokszor eszik ilyet, inkább a nőt fürkészi, neki milyen.
-Több minden van benne. Hagyma is, a "sítake" gomba is hagymára emlékeztet, ha engem kérdezel. Az alaplé szerintem nem ismerős, de a gyömbér lehet igen. Érdekes, azt mondod különleges, pedig annyira hétköznapi. - Teszi hozzá kedvesen, mert tényleg neki annyira mindennapi, hogy leírni nem lehet. De ha Ameliának ízlik, akkor már megérte főznie!

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szer. Aug. 05 2015, 22:46

- Nem, dehogy!- rémülten nyitom nagyra a szemem. Honnan veszi? Bár helyes pasi, még sincs barátnője. Demetriáról nem úgy beszélt, mint barátnőről. Mert hogy kedveli, azzal kapcsolatban szemernyi kétségem sincs. De szereti-e, mint nőt a férfi?
- Egyedül... most nem bírtam volna- rázom meg a fejem, kicsit keserűen. Szerencse, hogy nem úgy alakult.
- Nem hazudtam...- csodálkozom rá Usuira, hogy ezt feltételezi- csupán azt mondom, rosszul csináltam. Kivetítettem másokra, amit magamnak szerettem volna- húzom fel a vállam. Végül is, jó dolgokat kaptak, ha azt nézzük, hogy mértem fel a szükségleteiket. Az nem volt helyes, hogy a saját szükségleteim szerint kerestem megoldást az övéikre.
- Ó, ha tudnád... élni se volt kedvem, nemhogy új hobbikat keresni!- csúszik ki belőlem. Rögtön meg is bánom. A számat szorosan összeszorítom, belülről harapok rá. - Ne haragudj!- nem őt akartam legorombítani.
A levessel azonban lezárul a téma, új fejezet kezdődik, csupa jó, finom élmény. Már a leves illata bizakodóvá tesz.
- Megeszem a gombát, és egyszer ettem már tofut is, igaz, nem levesben, hanem krumplival, húspótlóként- remélem, jól emlékszem, hogy az tofu volt. Egy vega étterem volt egyébként, még Szegeden.
Usui tovább magyaráz a levesről, én pedig továbbra is szeretnék rájönni, mi különleges nekem ebben a levesben.
- Igen! A gyömbér lesz az!- mondom győzedelmesen, és elmosolyodom, hogy rájöttem a nagy rejtélyre. - még sosem fűszereztem semmit gyömbérrel. Bele reszeled? -kérdezem, és újabb falatot tolok a számba. Nagyon tetszik az íze. - Finom!


_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Aug. 06 2015, 01:35

-Hmm... ühüm! - Húzza kicsit a másikat, hogy kikerekedett a szeme, ezért már megérte! Játékos a hangja. -Jól teszed, nem vagyok. Ne higgy a pletykáknak! - Mondja tovább szórakozottan, játékosan, érezni mulat az egészen, a szeme is játékosan csillog, nem kínos téma ez neki. Inkább szórakoztatja a másik riadalma, rosszat szólt.
-Nehéz egyedül. Jobb ha nem vagy úgy, örülök, hogy odaköltöztél. - Bár ő úgy értelmezi átmeneti állapot, de felesleges hozzá tenni. Gondolja a barát is addig marasztalja, míg szükséges vagy jól esik.
-Ha rosszul is csináltad de őszintén, akkor mi a hiba benne? Az hogy kivetítetted te mire vágysz nem hiba. A hiba az hogy nem látta senki, hogy erre vágysz és nem adta meg neked. - Ő így látja, de hogy téved-e azt nem tudja, nem kíván senkit sem elítélni, de neki logikusnak tűnt. Ez egy olyan lépés, ami akaratlan. Az ember vágyja a törődést, Usui is mindinkább tapasztalja, mennyire jó is az.
Aztán meglepő dolgot hall, de nem veszi véresen komolyan, csak kicsit kikerekedik a szeme, majd kezét a másik vállára teszi.
-Megesik. A lényeg hogy elmúlt, nem? Csak jegyezd meg, hogy mi mulasztotta el, hogy legközelebb ha ezt érzed, rögtön orvosolhasd. - Mondja szelíden, nem vette magára az előbbit, sőt, kedvesebb is, próbálja éreztetni, köztük marad. Nem mintha bárkinek is el tudná mondani...
Aztán már a leves fogyasztására noszogatja, egyen, kóstolja meg, mondjon véleményt.
-Igen, használják arra. - Mármint a tofut húspótlásra, így lehet evett már. Aztán jobban kifejti mi van a levesben, mert nem tudja mi lehet ismerős a másiknak. Mint kiderül a gyömbér az.
-Igen, bele. Nem? Pedig kellemes fűszer én szeretem használni. Egészséges is. - Az utóbbit nem bírta kihagyni, nem is ő lett volna ha nem fűzi hozzá.
-Örülök ha ízlik, egyszerű leves, maximum az alapanyagokat nehezebb beszerezned, ha nem tudod hogyan tedd. De van egy jó ázsiai piac, ha tetszik az ízvilága. - Ki tudja, ő maga ugye így főz.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Aug. 06 2015, 20:44

Ha lehetséges, még jobban zavarba jövök Usui reakciójától, ahogy hümmög. Aztán tagadólag rázom a fejem:
- Semmiféle pletykát nem hallottam rólad!
Usui arcán azonban van valami, ami segít ellazulni. Mintha nem is érdekelné különösebben a téma (vagy inkább szórakoztatja)?
Elmesélem neki, hogy egy barátomhoz költöztem, és ő jó ötletnek tartja. Abba nem avatom be (még), hogy a költözésem végleges, legalábbis ami a kiköltözésemet érinti. Abban a lakásban én már nem tudnék huzamosabb ideig lakni, azt hiszem. Legalábbis most úgy érzem. De ez most lényegtelen.
- Nem..., ez akkor sem helyes- nehéz elmagyarázni valakinek, aki nincs benne a szakmában, de Usui értelmes és figyelmes ember, egy próbát megér- Nekem kell alkalmazkodnom a beteg szükségleteihez, és azon a módon, ahogy neki a legelőnyösebb, nem úgy, ahogy nekem lenne jó adott helyzetben. Érted a különbséget?- Arra már nem is akarok kitérni, hogy a vágyaim miért nem teljesedhettek be.
A betegséget Usui arra használta volna fel, hogy valami új dolgot tanuljon; ellenben velem, aki élni sem akart. Mégsem ítél el, vígasztalón fogja meg a vállam, és a jövőre nézve ad kedves tanácsot.
- Nem rajtam múlt- mondom szinte hallhatatlanul, de elmosolyodom. Reeven és Sebastian nyújtottak nekem mentőövet, és egyik sem akar cserben hagyni, reményeim szerint.
Leülünk a pulthoz, kapok levest, élvezettel elemezgetem, mi lehet benne, és Usui sem hagy kétségek között.
- Meghűlés esetén szokták ajánlani, ha jól tudom. Másra is jó?- a gyömbért anya reszelte bele időnként a teába, ha náthásak voltunk.
- Hm, ázsiai piac, egyszer elmehetnénk!- nem ártana nekem ott egy idegenvezető. Valószínűleg sok dologról azt sem tudnám, mire való.
Bekanalazgatom a levest, lassan, mert forró, s mert a gyömbér miatt enyhén csíp. De összességében nagyon harmonikus az ízvilág, igazán ízletes a leves. Tetszik.
- Ez nagyon finom volt, köszönöm szépen!
Bár kívánom még, nem merek többet enni. Az utóbbi időszak hányásai miatt sokkal óvatosabb vagyok, ami az evést illeti. Inkább kevesebbet eszek és gyakrabban, minthogy megterheljem a gyomrom. Így is eleget fogytam; inkább erősödni kellene már.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Aug. 06 2015, 23:53

-Szóval ennyire érdekellek, hogy egy szaftos pletykát sem vagy hajlandó kideríteni rólam? Haaaa? - Közli kajánabbul tovább, belül rettentő jól elvan, de mielőtt Amelia teljesen kiakadna, megérinti a karját.
-Viccelek Amelia, csak ugratlak. - De ha melegnek gondolnák, se zavarná, hogy őszinték legyünk. Elvégre gondolatszabadság vagy. Igaz, próbálná meggyőzni azért pár észérvvel a másikat, hogy maradna a lányoknál, ha már párkapcsolatra adná a fejét.
-Értem, de én úgy értelmeztem, mindenkivel ezt teszed. A barátaiddal, a családoddal... akkor viszont hamar fel kellett volna tűnjön nekik és felhívni erre a te figyelmed is akár, de ezek szerint nem történt meg. A betegek pedig minden törődést hálával fogadnak jó esetben, ha nem, akkor pedig így is-úgy is zsörtölődni fognak sajnos. Ne korhold magad ilyen dolgok miatt. Tanultál belőle, ez a lényeg. - Próbálja a pozitívabb oldalát kiragadni, még ha ezzel közben valami negatívra is felhívta a másik figyelmét.
-Rajtad is. A végső döntés mindig a tied. - Mondja halkan, nem nehéz meghallania a másikat, mert közel is van, csend is van és amúgy is jobban figyel általában mint az átlag.
-Igen, továbbá salaktalanító, segíti az emésztést, segíti a koncentrációt, immunerősítő. - Sorolja mire jó a gyömbér tudomása szerint.
-Amikor lesz időd és kedved. Én sűrűn járok. - Elvégre ha friss alapanyag kell, akkor nincs mese, ki kell menni.
-Egészségedre váljék. Ha kérsz még van, ha inkább a rizst kóstolnád, bármikor vehetsz belőle. Baloldalt vannak a sósak, jobboldalt az édesek. - Éppen mire vágyik majd másik, inkább csinált vegyesen.
-Van kedved akkor verseket válogatni? - Kérdez rá, mert érdekli miket hozott a nő, hogy miket lehetne megtanulni és játszani. Nem lesz ugyan olyan mint a karuta, de ez nem akadály. Maga a versek válogatása is remek program.
A tányérokat a mosogatóban gyorsan elmossa, hacsak nem szed még a másik, az fél perc és már Ameliái is újra.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Pént. Aug. 07 2015, 01:58

Megütközve nézhetek rá, mit gondol, hogy pletykákból informálódjak róla, de aztán azt mondja, viccel, és megkönnyebbülve csóválom a fejem.
- A pletykáról apám azt mondja, azért hasznos, mert olyan dolgokat is megtudhatsz magadról, amit eddig még nem tudtál- teszem hozzá. Ha neki ez kell, majd kérdezősködök, biztos lesz egy-két dolog, ami még neki is újdoság. (Á, nem tennék ilyet. Eszembe sem jut, hogy Sebastian által is kérhetnék róla információt, mert nem akarok a háta mögött kíváncsiskodni.)
- Mindenkivel ezt teszem...- harapok megint a számra. Valaki észre se veszi, valakit sért a dolog, mások rosszat feltételeznek rólam.
Bólintok, igaza van, tanultam belőle, valaki a fejemhez vágta, valaki nem vette észre, valaki rosszat feltételezett rólam. Nem épp elég jel, hogy rosszul csinálom? Bár azzal, hogy csak korholom magam, tényleg nem jutok előbbre.
- Nem, ez nem igaz...- nem lehet minden döntés az enyém. Valamikor meg sem kérdeznek, csak történnek a dolgok. Választásom sincs. Lioval szemben például mindig esélytelen voltam. Most is... Usuira emelem a szemem, sóhajtok, legyintek, hagyjuk. Van, hogy levegőnek néznek, el kell fogadnom.
A levessel témát terelünk, a szokatlan fúszerezéstől meg is bódulok kicsit (azaz már nem a Lio témán kattogok. Amúgy is temetni kéne, ezt ígértem Sebastiannak is, aki olyan kedves velem!)
- Csupa előnyös hatás!- nem árt tudni!
- Jövő héten már dolgozom, ha minden igaz... - gondolkodom, milyen programunk van erre a hétre, de igazán konkrét nem jut eszembe. Sebastian délutános- Mikor érdemes kimenni? Reggeli órákban? Vagy mindegy?
Elfogy a leves is. Bármily finom, nem merek sokat enni belőle, a gasztointesztinális tüneteim miatt, amik még mindig kínoznak. Annyi előnyöm már van, hogy antibiotikumot nem kell szedni.
- Ha nem haragszol, inkább később ennék rizst, most úgy érzem, tele a gyomrom. De nem zavar, ha te eszel, addig megmutatom, milyen verseket válogattam!
Attól függően, Usui eszik-e magában vagy nem, kiülök mellé az egyik kötettel a kezemben, és bemutatom neki, mit hoztam.
- Ennek az a címe: Örök megújulás. Évszakok szerint vannak szétválogatva a versek, mindenféle világirodalmi alkotás szerepel benne, még skót, görög és japán is, de az összes európai nép, Kína és... nem is tudom hány ország költői képviselik magukat benne!- mondom lelkesen- Vannak benne 4-6 soros versek, kedvesek, könnyen megjegyezhetőek, meglehet alkalmasak a karutához...- lapozok máris a könyvbe. Cetlikkel jelöltem meg, mely versekre gondoltam.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szer. Aug. 26 2015, 23:10

- Na igen, leginkább arról mit feltételeznek vagy gondolnak rólad mások... egészen megdöbbentő dolgokat lehet visszahallani néha. - Jegyzi meg csak úgy mellékesen, komolyabb hangvétellel, igazat adva. A pletykákkal csak viccelt, ha kérdez a másik válaszol, ez eddig is így működött. Ha meg valamire nem válaszolt, éreztette, nem szeretne, legalábbis még biztos nem.
-És ez miért baj? Egységesen kezelsz mindenkit, ez nem rossz dolog. - Nem érti mi a baj ezzel, szerinte ez nem negatív tulajdonság.
-Pedig de, ha nehéz is elfogadni. - Elvégre minden tettét ő maga határozza meg, a többi ember csak hat rá, de ennyi. A leves és a gyömbér aztán sikeres tématerelésnek bizonyul Amelia gesztikulációból fakadó kérése után (legyintett ugyebár)
-Reggel és délelőtt, de délután is jó még. Csak van hogy addigra elfogyhat valami. - Gondolkozik hangosan, ő hajnalban szokott, vagy iskola után, mikor hogy.
-Annyit eszel amennyit jól esik. Ezt elcsomagolni is könnyű. - Utal arra, ha ma már nem eszik, az sem baj, majd visz belőle haza. Ő elvesz egy sós darabot és követi a nőt. Mint mondta, ez fogyasztható bárhol, ragadós a rizs, nem esik szét, az lap meg ami rajta van, azon kívül hogy ehető, nem maszatolja össze a kezét sem.
-Igen, teljesen alkalmasnak tűnnek! Felolvasod? Olyat kell majd néznünk, amik nem hasonlítanak első szavaikban a közösen nézett soroknál. - Magyarázza, mire kell majd figyelni, ha válogatnak. Közben ő is leemel a polcról egy haikus könyvet, ezek angolul vannak, direkt vett egyet, ami hivatalos fordításokat tartalmaz. Meg van neki angol költőktől is, ő is nézegetett.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Aug. 27 2015, 20:13

- Elég undok szokás...- ráncolom a homlokom. Néha én is undok vagyok, de sosem terjesztettem olyasmit, amiről nem voltam meggyőződve.
- Erre törekszem, de nem mindig járok sikerrel!- szögezem le, de vitatkozni nem óhajtok, pláne, ha a gyengeségeim vannak terítéken. Jó úgy, hogy Usui azt feltételezi róla, jó vagyok. A szándékom őt igazolja.
Volna értelme vitatkozni? Minden csak nézőpont kérdése, és ha kezdetben nem is adtam igazat Usuinak, abban igaza van, hogy rajtam is áll, ahogy történnek a dolgok. Nincs utolsó lépés, csak a szakadék szélén, de ott még (vagy már) nem tartunk.
Örülök, hogy más lesz a téma. Leülünk ugyanis enni.
- Kimehetnénk valamelyik reggel, ha ráérsz, bár még nem tudom pontosan, hogyan alakul a beosztásom... - mosolygok rá. Nem hiszem, hogy ezt problémát okozna, felhívom, ha már biztosat tudok, és úgy egyezkedünk.
Úgy érzem,  jól laktam a levessel, legalábbis most telítve érzem a gyomrom. Csak odázom a további evést, nem hárítom. Elmegyek a könyveimért, és Usui követ (bár ő tesz egy falatot a szájába)
A karutához kerestem verseket, és hoztam néhány könyvet, amiben erre alkalmasakat találtam. Már csak az kell, hogy Usui is elfogadja őket. Magamhoz veszem az említett könyvet, és lehuppanok a kanapéra.
- Gyere te is, nézzük együtt!- hívom magam mellé.
Kinyitom az egyik cetlinél, és már olvasom is:
- "Halkan havaz/s hajunk legyezi a tavasz./Mi e csoda? Mi ez a hó?/ Nem föntről, az égből vaó./ Ez a tavasz szagos hava./ Virágzik a cseresznyefa."
Elmosolyodom, mert kedves nekem ez a vers. Tetszik. Még azt is magam elé tudom képzelni, hogyan havazik egy cseresznyefa.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Aug. 27 2015, 23:14

-Egy szóval sem említettem, hogy nekem tetszene. - Teszi hozzá határozottan, elvégre ő teljesen más, nem dobja fel a pletyka, akkor sem ha másról szól.
-Mert elég lehetetlen feladat nem gondolod? - Szerinte nem lehet teljesen levetkőzni az emberi benyomásokat, márpedig ezáltal erős hátránnyal indul az ember magával szemben.
-Persze, bármikor, csak szólj előtte, mert lehet vizsgám lesz. - Nem szeretne csak emiatt nemet mondani, ha meg tudnak beszélni egy fixen jó időpontot.
//Írtam hogy fura lakás: nincs kanapé, csak egy fotel a sarokban XD Vegyük úgy, oda ültél, elég tágas kanapé. //
Amelia lehuppan az egyetlen ülőalkalmatosságra, Usui letelepszik a fotel karfájára, félig ráülve, de kényelmesen, onnan szemléli a másikat és könyvét, amiből a verset olvassa fel.
-Hm. Én is így képzelem milyen lehet egy cseresznye fa alatt ülni. - Bólogat, tetszik neki a vers nem meglepő módon. -Kellemes lüktetése van, négyes és nyolcas blokkok... Szerintem tökéletes lesz az egyiknek. - Mondja határozottan, vidámabb tónussal.
-Ez hogy tetszik? "Hóból virágot/ olvaszt az első nap a /cseresznyefákra." Ez egy haiku, én szeretem. - Érdeklődi meg, ez most eszébe jutott, könyv se kellett hozzá. A cseresznyefa téma megy neki fejből is sokszor, szereti.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Aug. 27 2015, 23:48

- Nem is feltételeztem...- mosolyodok el.
- Valaki szerint nincs lehetetlen, csak tehetetlen..., de viccet félretéve... emberek vagyunk és nem tökéletesek- szóval, vannak helyzetek, amiket nem tudunk megmásítani.
- Persze, úgy gondoltam, megbeszéljük előre...- bólintok. Nem akartam csak úgy beállítani!
//Bocsi, féltem, hogy eltévesztem; nem emlékeztem pontosan, hogy mit írtál a bútorokról. Tudom, hogy kevés van//
Leülök a könyvvel a kezemben, és Usui mellém jön, le is ül, nem hagyományos módon, de nem tűnik kényelmetlennek, és már bele is feledkezünk egy versbe, aminek kedves-boldog hangulata van. Usui hangot is ad tetszésének, még személyes megjegyzést is tesz hozzá.
- Gyerekkoromban egyszer egy cseresznyefa alatt olvastam... Néhány óra múlva tele volt a hajam a virág szirmaival, anyám leüvöltötte a fejem, mert hetek múlva is talált a lakásunkban belőle...- kuncogok, kis béna voltam, mit tudtam én, hogy a szirom beletapad a hajamba?
Aztán ő mond egy haikut, kapásból, mely csodamód illeszkedik a versemhez.
- Ez nagyon szép. Előre látom, verhetetlen vagy. Nekem egy vers se jutna eszembe azonnal a hóról vagy a cseresznyefáról!- ámuldozom, milyen okos a játékostársam.
A játék elől azonban eszembe sincs elzárkózni. Ha csak verseket olvasunk és osztunk meg egymással, már megérte. Kedvelem Usuit, szeretek vele lenni. Nyugodt természete jó hatással van rám is, elfelejtek idegeskedni...
- Mondj még egyet, és megpróbálok most én találni hozzá témában hasonlót, jó?- akár ez is lehet egy játék.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Szept. 01 2015, 23:05

Félredöntött fejjel hallhatja a mondást, sosem tudott, kiigazodni rajta mennyi igazság lappang benne, de... akad.
-Nem. Éppen ezért kár ostoroznod olyan miatt, amivel segíteni próbáltál és segítettél is. - Ő maga már nem is szerencsés, pont a tehetetlensége miatt szokta korholni magát mai napig.
//Nem gáz, mondom, fura lakás xD//
Meglepődve pislog az elmesélt történeten.
-És ez miért okozott problémát édesanyádnak? Az csak virágszirom... nem szemét vagy kosz. - Érezni számára teljesen érthetetlen a probléma forrása.
-Szeretem a cseresznyefákat, a haikukat róluk. Sok japán költőt megihlet, nem csoda, otthon sok van belőle, évszázadok óta. Ezeket a verseket gyakran újraolvasom, meg is maradnak. Rövidek, de tartalmasak. Ezért is szeretem a haikukat. Ráadásul nem csak te készültél... - Elvégre Usui maga is hasonló, bár nem gondolná magáról hogy mély tartalmakat közvetít pár szóba belesűrítve.
-Ahogy szeretnéd. Lássuk... "Vén lélek lakja ifjú testem./Mit sem teszek, kétségbe estem./Csak álmodom, tűnődve, resten." - Szavalja el lassan, tűnődve, szereti ezt a verset is. Át tudja érezni és közben nem is. Sosem tud felette dűlőre jutni, foglalkoztatja, ezért is jutott talán most is eszébe, Amelia vajon mit szól vagy mivel reagál.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Szept. 03 2015, 16:44

- Már az is helytelen, hogy a múlton rágódom...- vonok vállat. A mit kellett volna tennem helyett sokkal időszerűbb: mit kell tennem, hogy elkerüljem vagy megoldjam a hasonló helyzeteket?
Nosztalgikus tekintettel nézek Usuira, aztán kitisztítom a fejem, és a versekre igyekszem koncentrálni, amit időközben előszedtünk, néhány hozzájuk kapcsolódó emlékkel fűszerezve.
- Zavarta. Ott volt az ágyban, ott a szőnyegen, a fürdőszobában... szerinte mindenhol. Mintha az egész fát vittem volna be a lakásba- Oké, apró kis szirmok, de Usuinak igaza van, tényleg nem koszolt semmit.
Usui szinte azonnal haikuval válaszol a versemre, ugyanúgy cseresznyevirágossal. A következőt már ő mondja, átéléssel, szépen, tagoltan, és mindjárt gondolkodóba is ejt. Milyen verset mondhatnék én erre?
- Hangulatában József Attial a vagy Ady Endre jut eszembe először, de ők nem a szűk szóhasználatukról híresek...- kuncogok. A magyarok általában nem a tömörségükről híresek. Aztán eszembe jut valami, amit nemrég olvastam, s bár nem vagyok biztos benne, hogy szó szerint, de megpróbálom felidézni. Ráadásul kellően tömör is:
De mi az, ami fáj még,
Mintha sötét éjben járnék,
Mintha mindig jóra várnék,
S közben, mint napon az árnyék,
A sors a fejem fölött átlép?



_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Hétf. Szept. 21 2015, 16:36

-Lehet, de nehéz nem rágódni rajta sokszor... - Ő legalábbis szintén szokott. Valószínű a legtöbb ember így van ezzel, Ameliát sem tudja hibáztatni ezért.
-Szerintem az hangulatos. Meg egy gyereknek minden játék. Anyukád lehet idejekorán kezelt felnőttként. - Nem bántja érte a szülőt sem, de szerinte Amelia sem lenne szabad, hogy ezt hibának könyvelje el, mármint hogy játszott kicsit.
-Nem minden vers rövid, de a haikunak ez a műfaja. Mivel a te országodban más a szokás verselésben is, ez nem gond. Lehet egy részlete is. - Végtére is ők írják a szabályokat nem?
-Hm. Igen, ez illik ide. Szép vers, belevehetnénk. De mondok egy vidámabbat is, ne legyen mind komor... - Válaszol némi gondolkodás után, hogy hallotta a verset, aztán újra elmereng, hogy találjon az emlékei között valami vidámabbat. Amit talál nem épp kimondottan vidám, de a megfogalmazás mulattatja.
-Igaz-e, hogy a mi szerelmünk
végnélküli, határtalan?
A gondolataim ma reggel
olyan kuszák, mint a hajam.
-Tudom, tudom, nem éppen a legvidámabb, de ha elképzeled...
- Emeli fel a kezét védekezőn, őt mindig kárpótolja a szórakozott megfogalmazása a versnek. Amúgy is butaság ilyeneken gondolkodni szerinte, mert ha valakik szeretik egymást, azon nem kell gondolkodni.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Today at 15:36

Vissza az elejére Go down
 

Egy kis かるた ~ Amelia && Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Secrets - Zin & Amelia
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-