Békecsoki ~ David és Sarah

Tárgy: Békecsoki ~ David és Sarah Pént. Feb. 20 2015, 20:55

Már eltelt pár nap, mióta összekaptunk, de csúnyán az öcsémmel. Igazából eddig én is duzzogtam, de arra jutottam, kár a Giselles eset miatt duzzognom, mert már megtörtént. Inkább arra kell törekednünk, ne történjen meg újra. Na meg emiatt ostobaság lenne örökre haragban lennünk, nem is menne nekem. Reményeim szerint Davidnek sem, de inkább biztosra megyek, egye fene, megtöröm én a jeget hamarabb.
Ki is szúrom, hogy az egyik padon ül, újságot olvas. Na az szerintem pont olyan program aminél én sokkal jobb és izgalmasabb vagyok, szóval odaállok mögé ahogy előhalásztam a tábla oreos csokimat és belógatom az arca és az újság közé.
-Békecsoki? Oreos, jól fontold meg, egyszeri ajánlat! - Mert hát ha nem él vele volt csoki, nincs csoki, eltűnik a pocakomban még ma. - Persze közösen elfogyasztva. - Teszem hozzá, mert hát én is kérek belőle, kell a boldogsághormon.
Aztán ha nem hajt el hogy még hagyjam egy hétig legalább, akkor leülök mellé a padra.

Tárgy: Re: Békecsoki ~ David és Sarah Pént. Feb. 20 2015, 21:54

Kicsit kifújom a gőzt és pihenek az órák után. Muszáj elolvasnom az iskola újságot, amibe nemrég Nina fotókat készített rólam, mikor megnyertük a meccset. A kávémat is épp iszom, mikor hirtelen belóg a képbe egy tábla csoki. Sóhajtok egyet és eltolom a kezével együtt.
- Utálom az oreos csokit... - Fintorgok, mert mindenki ezzel jön, pedig nem finom. (User is hány tőle) Megrázom a fejemet, nyugodtan megeheti, ha akarja én nem kérek. És amúgy sem értem, hogy most miért is jött ide. Tuti, hogy van valami kioktató beszéde, amit most a fejemhez akar vágni.
- Mit akarsz? Nem megbeszéltük, hogy nem kell társalognunk? - Vonom fel értetlenül a szemöldökömet, mert én tisztán emlékszek arra, hogy ezzel váltunk el. Arról nem is beszélve, hogy belegyalogolt a lelkembe és le is bénázott. Túl szép volt ez az egy hét nyugi, hogy nem a nyakamban liheg.
- Ezt láttad? - Nyújtom át neki az újságot, ami a kezemben van, azért ebből láthatja, hogy nem lehetek annyira béna, mint beállított. Ott vagyok a címoldalon, és a cikkből is kiderül, hogy miattam nyert a csapat és miattam megyünk tovább a bajnokságba. Büszke vagyok magamra és azt akarom, hogy a nővérem is az legyen.

Tárgy: Re: Békecsoki ~ David és Sarah Kedd Feb. 24 2015, 19:44

-Mióta? Pedig tök finom... - Lepődöm meg, nekem ez az új kedvencem. De vállat vonok, ha nem hát nem, de a szándék a lényeg nem? Minden esetre kibontom, hátha csak durcázik és mégis szereti, elcsábul el pár kockára. //Én szeretem xD//
-De, de gondoltam az agyadra megyek kicsit, ez az egyik hobbim és nem akarok berozsdásodni. - Közlöm, miután leültem, de kivételesen nem akarok veszekedni. Amiről akartunk megvolt, bár lenne még jó pár téma, de most csak dumcsizni akarok.
-Hm? Nem... mi ez? - Veszem el az újságot, míg majszolom a csokit (az újságját nem kenem össze, nyugalom) és elkerekedik a szemem. - Nah, nem is tudtam hogy készült veled kép... riport is? - Bújok bele jobban a lapba, mert én büszke vagyok erre a hülyére, csak a léhaságán csökkentenék lángot.
-Szerintem simán mehettél volna sportegyetemre is, anno csodálkoztam miért ide jöttél. - Mosolygok, mert hát nagyon ügyes sportoló, a műsorok készítése meg vezetése nem is tudom... minden meg van szabva, ő meg folyton lázad.

Tárgy: Re: Békecsoki ~ David és Sarah Kedd Feb. 24 2015, 21:48

Megforgatom a szemeimet, mert szerintem egyáltalán nem finom, és ha figyelt volna rám, akkor ezt tudná. Nem mondom el neki, hogy mióta, mert egyszer elég volt megkóstolnom. Hánytam is tőle, szóval kihagyom. Olvasnám tovább a cikket, de nagyon is irritál most a jelenléte, hiszen megbeszéltük, hogy hanyagoljuk egymást.
- Pedig még rozsdásodhattál volna egy kicsit. - Sóhajtok egyet, hogy sosem fogok megszabadulni az álom világban élő nővéremtől. Persze imádom, de nagyon is tud idegesíteni, és ezt pontosan tudja. Azért remélem, hogy ebből kinő, mert ha olyan kedvemben talál meg, akkor lehet, hogy elküldöm melegebb éghajlatra és nem biztos, hogy utána egy tábla csoki hatásos lesz a békülésre.
- A múltkori meccs miatt. - Nyújtom át az újságot neki, csodálom, hogy nem tartja számon, én eddig azt hittem, hogy mindig mindent elolvas. Persze azért is, mert hiába írnak névtelenül benne a hátsó oldalon, egyből ki lehet találni, hogy ki az a gaz casanova, aki a lányok szívét meghódítja.
- Aha, ott van alatta is. Meg kép a csapatról. - Mutatom meg neki, majd hagyom, hogy elolvassa. Gondoltam, hogy felteszi ezt a kérdést is.
- Azért, mert te is idejársz! És nem akarok sportoló lenni. Én ezt csak hobbiból csinálom, mert kikapcsol. Én műsorvezető akarok lenni! - Kicsit megállok az első mondatom után, mert valójában felnézek rá és azt akarom, hogy büszke legyen rám. Mellesleg meg érdekel a műsorvezetés, hiszen több csajt tudnék megkapni, ha a képernyőn lennék. Könnyebb hódítani.
- Miért nem vagy órán? - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, mikor tudatosul bennem, hogy itt ül előttem. Talán mégsem annyira szent, mint mutatja magát és épp lóg? Vicces lenne, ha ez derülne ki.

Tárgy: Re: Békecsoki ~ David és Sarah Szer. Feb. 25 2015, 20:15

-Tudom, hogy hiányzott egy kis testvéri csevej, szóval vágj jó pofát hozzá és vigadj, örvendj, nem szívlelem mikor duli-fuli vagy. - Dünnyögöm neki, mert hát neki soha semmi nem jó. Ha hagyom az a baja, hogy hanyagolom, ha meg felkeresem az, hogy zaklatom... hah, öcsik.
-Persze, persze.... - Mostanában nem bújom a lapokat, a kottáimba voltam bújva, mert vettem egyet és tök jók vannak benne és azokat tanultam, hogy megtaníthassam őket, meg lesz egy fellépésünk is, de nem hangoztatom, nem akarom, hogy anyáék közöljék, jobb lenne a szakdogámmal ügyködni. Jah igen, még azt sem döntöttem el, miből írom... ah.
-Aranyosak vagytok együtt, főleg te mucurka, cukin feszítesz! - Vigyorgok, de amúgy tényleg jól fest ott, ügyes gyerek, sosem volt ez másképp. Csak ne lenne ilyen lusta meg csapodár néha!
Elmosolyodom, hogy miattam jött, kis cukkancs, ilyenkor nehéz haragudni a buci fejére. A műsorvezetőre meg kuncogok.
-És milyen fajta akarsz lenni, kitaláltad már? Legalább a témát, hogy amolyan reggeli vagy esti, sport, egyéb? Majd én csinálom neked a háttérmunkákat, beprotezsállak és ki sem robbanthatnak a képernyőről! - Vigyorgok, miatta csinálnám a szakmám, amúgy nem vonzz.
-Hm, elmarad, McBright külföldön van, majd jövőhéten kezdünk. De nem bánom, unalmasak az órái... na ő nem fog hiányozni, az fix. - Húzom a szám, majd mosolygok.
-Na és te? Vagy nem vettél fel ide hogy tudj szusszanni? Ah, te felvettem jobb híján az atlétikát tesinek, mert tökre elfelejtettem, hogy nekem kell még az is... Járhatok el futni is, ha kitalálják a magamfajta nyomi nem kapja meg a kettest egy kis laza kocogásra. - Fújom fel a hajam, mert hát David is tudja, hogy a labdajátékok meg én... haha. Hamar küldenek el, mintsem átmenjek kettessel.

Tárgy: Re: Békecsoki ~ David és Sarah Szer. Feb. 25 2015, 21:50

Megforgatom a szemeimet, mert hát igaza van, de attól függetlenül, én most jobban örültem volna, ha még egy kicsit hagy.
- Nem vagyok duli-fuli. Megbántottál! - Mondom neki határozottan, mert ez így volt. Sóhajtok egyet, mert eddig azt hittem, hogy azért nyomon követi azt, hogy mi folyik a suliban. Főleg, hogy néha én vagyok a sztár benne.
- Nem vagyok mucurka! - Dühösen pillantok rá, utálom, ha a suliban így szólít. Otthon is, de ott legalább nem hallhatja meg senki. Mivel eddig is tudhatta, hogy miatta jöttem ide, mert felnézek rá, na jó, csak sejtheti, de nem mondtam még neki így nyíltan semmit.
- Fogalmam sincs. De van még időm kitalálni. - Rántom meg a vállaimat, ebben tanácstalan vagyok, talán Elainetől kérhetnék tanácsot, elvégre ő látja, hogy miben is vagyok igazán jó. Még gondolkozok ezen, mert most nem a legjobb a viszonyunk.
- De itt maradsz még mesterképzésre is! - Mondom neki meghökkenve, mert én azt hittem, hogy így lesz neki teljes. És ezt akarom, hogy csinálja végig, ahogy én is végig csinálom. Nem hagyhatja abba a diploma után, az nem rá vallana.
- A mai napom az ilyen. Korán végzek, ezért szeretem. Elmehetünk együtt futni, ha akarod. Nekem is kell a meccsekre edzeni. - Nézek rá nagy szemekkel, szívesen futok vele, ha akarja. Több időt akarok a nővéremmel tölteni, bár tudom, hogy megbántott, de akkor is nagyon imádom a társaságát és a törődését. Igaz, néha túlzásba viszi.

-Te is engem, vagy talán őméltóságodnak nem tűnt fel? Hah.... - Olyan makacs mint egy öszvér, ha nem makacsabb...
-Miért nem, cukin illene rád, szerintem a picurkát kevésbé szívlelnéd! - Gonosz vigyort hintek felé, ide is nézett az egyik mellettünk elhaladó lány és kuncog, ó igen, vicces őt beégetni, ha csak picikét is mert mókás ahogy bosszankodik!
-Persze, csak jobb előre tudni mire feküdj rá, nem? - Szerintem hasznos lenne ha már elkezdene agyalni rajta, de hát ki tudja, lehet majd negyedik végén kap észbe.
-Nem is tudom, annyira nm vonzz az MA, meg érted, az alapokat tudom, úgy is a szakmai tapasztalat számít mindenhol, nem a diploma, szóval szerintem az a két év gürcölés nem éri meg, inkább dolgoznék. Meg a zene leköt, már sokszor hívnak vissza kifejezetten engem, hogy legyek a kísérő, sokkal élvezetesebb is, mint menedzselni valamit vagy valakit mindenféle papírokkal és üres reklámokkal... - Húzom el a szám, valahogy nem vonzz. Anyáék tuti örülnének ha továbbmegyek, de nem tudom mit szólnának ha azt mondanám: elég volt.
-Mázlista... - Irigykedem egy sort, noha nekem sincs sok tárgyam már, de a szakdoga megkeseríti az egészet.
-Hah, az jó lenne. Bár... simán lehagysz, folyton meg kéne várnod, hátráltatni sem szeretnélek... - Mondom kicsit aggódva, mert szerintem megtenné értem, de nem biztos ez neki előnyös lenne, nem akarom feltartani meg bosszantani. Legalábbis nem így.

Megforgatom a szemeimet, nem erre számítottam, de gondoltam, hogy hasonlót fog felhozni.
- Nem is tudom kihozta fel a másik párkapcsolatát... - Nézek mélyen a szemeibe, attól függetlenül fájt, hogy az orrom alá dörgölte úgy, hogy épp megint egy szerelmi csalódásból próbálok kimászni. Idegesít, hogy gyereknek néz, mert magam is tudom, hogy mi a jó nekem.
- Honnan szedsz ilyen hülye neveket? - Szemem sarkából láttam a csajt és tudom, hogy ezt direkt csinálta, épp ezért kérdezem is meg tőle. Tényleg kezd az őrületbe kergetni ezekkel a becenevekkel.
- Szerintem teljesen mindegy. A tv-nél úgyis betanítanak. - Megvonom a vállaimat, mert minden tv más és más. Tuti, hogy nem érdekel senkit, hogy eddig milyen tapasztalatokat szereztem, úgyis az ő bemondójukká fognak tréningelni. Addig meg teljesen felesleges is lenne bármire is ráfeküdni.
- Ezt nem mondod komolyan! Meg kell csinálnod az MA-t. - Teljesen meghökkenve hallom, hogy mit mond. Nem hagyhatja most abba az egyetemet, mert biztos vagyok benne, hogy megfogja bánni. Ráadásul, ha már kibírt négy évet, akkor az a kettő igazán semmi.
- De ha ennyire nem élvezed a szakod, akkor minek erre jelentkeztél? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, mert azt hittem, hogy szívesen tanulja ezt. Én direkt választottam a műsorvezetői szakot, mert szeretném ezt csinálni és élvezem is.
- Nem futnék olyan gyorsan. És való igaz, hogy lehagynálak, de nem edzésen vagyok. - Halvány mosoly kerül ki az arcomra, mert szívesen elmegyek vele futni. Úgyis jobb társaságban, mint egyedül, bár annak is megvan az előnye.

-Azzal nem lett volna gond, elvégre nem tabu-téma, te voltál aki durva dolgokat mondott... - Jegyzem meg neki, de inkább tényként, halkan, jelezve most semmi kedvem vitatkozni, csak nehogy azt higgye, ő egy ártatlan bárány.
-Adottság, csak Rád kell nézni öcsikém, ennyi. - Somolygok, na igen. Fantáziám határtalan, ha az ő beceneveiről van szó.
-De az alapok mindenhol egyformák, jobb úgy odamenni, hogy tudod mire számíts, szerintem. - Legalábbis engem megnyugtatna, de lehet nem akadna fenn azon sem, ha minden új lenne.
-Minek? Csak azért hogy legyen még egy papírom? Minek? - Nézek rá értetlen, mert nekem nem indok ez a "csak" szellem, amiben közölte.
-Nem tudom, jónak tűnt. Ez olyan mint mikor az étlapról kinézel egy kaját aztán nem pont azt kapod, amire gondoltál. - Vonok vállat. Igazából ezt ajánlották, ide jöttem. Különösebb oka nem volt, de erről nem kell tudnia.
-Háát, ez esetben, ha nem hagysz ott a fenébe akkor elmehetnénk néha. Hátha meghoznád a kedvem hozzá, meg belejönnék, meg doppingolnál, meg ilyenek... - Mosolygok, mert ez tök jól esik, hogy szenvedne velem, bár lehet csak nekem szenvedés futni a vakvilágba.
-És amúgy mi a helyzet a haverokkal? Alig mesélsz róluk mostanában... remélem nem kerülöd őket vagy ilyesmi. - A legutóbbi srác is alig volt nálunk, de a többi haverja is alig jön át, meg nem mesél róluk sokat. Pedig érdekelne a dolog.

Sóhajtok egyet, mert sosem fog megérteni, vagy elfogadni a döntéseimet. Csak tudnám, hogy miért, de mivel én sem veszekedni akarok, ezért csak halkan jegyzem meg.
- Nem akarok a párkapcsolatomról beszélni. Én tökéletesen érzem magam, így is. Ezt értsd meg! - A szemeibe nézve mondom, bár nagyon nehéz volt visszatartanom a kiakadásomat, de mégis sikerült. Megforgatom a szemeimet a becenevekre. Utálom, mikor a suliban ilyen nőies nevekkel illet. Inkább nem is szólok rá semmit.
- Az alapok már rég megvannak. - Megrántom a vállaimat, hiszen harmadikba járok, Elaine már az első évben megtanította az alapokat, most pedig néha gyakorlatoskodok, ott meg megy a többi. Teljesen kiakaszt, hogy nem akarja megcsinálni a mesterképzést.
- De.. Nem hagyhatod itt abba. Hidd el, majd hasznodra válik. - Csak tudnám miért én győzködök. Azt akarom, hogy tovább csinálja, biztos vagyok benne, hogy egyszer majd a hasznára válik, ha ebben a szakmában akar dolgozni. De ahogy hallom, lehet, hogy nem is ebbe megy tovább.
- Végzős vagy! Ez előbb nem jutott eszedbe? Kezdhettél volna másikat is. - Mindjárt kiakadok. Most jut eszébe, hogy nem jó ez a szak neki? Elszámolok magamban 10-ig, hogy lenyugodjak, és inkább témát váltok.
- Ígérem nem hagylak ott. - Visszamosolygok rá, tényleg nem hagynám ott, és amit megígérek az úgy is van. Ezt tudhatja rólam.
- És ha kerülöm őket, az baj? Sosem kérdeztél még a barátaimról, talán azért nem mesélek róluk. - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, az igaz, hogy egyre ritkábban találkozok velük, de ez is csak a labilis érzéseimnek köszönhető. Szerelmi csalódott vagyok, amit próbálok leplezni és így könnyebb.

-Hah... akkor várok. - Már arra hogy rájöjjön ez nem vezet sehova és jobbat érdemel, többet. Lehet ki kell várni hogy kitombolja magát? Elvégre a fiúk később érnek, ami tapasztalható... a legtöbbjük gyerekes. Igaz, David nem az, de ő meg mostanában komolytalan. De láthatja a tekintetemen, hogy egy ideig nem fogom ezzel nyaggatni, csak ha provokál valamivel. Például hazahoz valami cafkát... na hát akkor tuti megint kifejtem neki a nézeteim.
-Az elbizakodottság nem jó dolog Öcsimöcsi, ezt tartsd észben. Sok újat lehet még neked tanítani. - Ahogy nekem is, de ezt felesleges hozzátenni, mert én ezzel tisztában vagyok.
-De nem is biztos ezzel akarok foglalkozni, akkor meg minek? - Nyűgösködöm neki, mert szerintem akkor is hülyeség lenne nekem az MA. Vagy nem tom.
-Ugyan mit? Zenesuliba már nem mehetek, akkor meg már ez is lehet a szakmám... meg apáék miatt elvégzem, ennyi. - Elvégre ne érezzék azt üresen csengettek nekem tandíjat. Látom megint forr a feje, kéne rá egy szelep, hogy ki lehessen engedni a gőzt és ne idegeskedjen már mindenen.
-Köszi. - Mosolygok vissza később a futás kapcsán, tudom hogy számíthatok rá, szóval csúnya mód ki is használom majd. Mondjuk... havonta kétszer? Nekem még az is sok hogy pluszba fussak..
-Igen baj... barátok kellenek David, a csajaiddal lenni nem olyan szerintem. - Nézek értetlen. - Dehogynem! Max nem ilyen direktbe... - Nézek rá ártatlanul, de őszinte leszek, csak a legutóbbi eset óta gondolkoztam el a dolgon, hogy vajon vannak-e még barátai. Azon a srácon kívül nem igen látok otthon senkit.
-Szóval? - Mert hát nem válaszolt, tegyük hozzá...

Egy mosolyt magamra erőltetek, mert azért érzem és látom is rajta, hogy nincs az ínyére, hogy nem akarok barátnőt. Azért öröm tölt el, hogy legalább egy ideig békén hagy ezzel, mert kisebb-nagyobb gondom is van ennél. Arról nem is beszélve, hogy volt barátnőm csak azt neki nem kell tudnia. Igazából egyre kevesebbszer igénylem a nők társaságát mostanság.
- Ahogy neked is! Csak nekem, ami újat mutatnának, az mind az alapokra vannak ráépítve. Amik megvannak. - Rántom meg a vállaimat, de nem akartam vele erről beszélgetni. Bár még mindig jobb, mintha a kapcsolataim lennének szóban. Teljesen meglep ez a hozzáállása azt illetően, hogy nem is biztos, hogy ezzel akar foglalkozni. Legalább most megtudja, hogy milyen mikor engem nyaggat valamiért.
- Mert sosem tudhatod, hogy mit hoz az élet. - Egyszerűen ejtem ki a szavakat, mivel senki sem tudhatja, hogy mi lesz jövőre. Szerintem, ha már végig szenvedte a négy évet, akkor még belefér kettő.
- Én azt végzem el, amit akarok. Apáéknak nem tetszett, de aztán belenyugodtak. - Rántom meg a vállaimat, mert jó nagy botrány volt akkoriban, hogy nem azt akarom végig csinálni, amit ők nekem kitaláltak. Én műsorvezető akarok lenni és ebbe senkinek sincs beleszólása.
- Mert te már csak tudod... - Sóhajtok egyet, mert megint kezdi, csak most éppen nem a kapcsolataimmal, hanem a barátaimmal.
- Jelenleg nem kellenek. Jelenleg senki sem kell! Egyedül akarok lenni és ezzel tökéletesen érzem magam. - Határozottan mondok mindent, bár tudom, hogy ez úgysem fog neki tetszeni. De akár elfogadja, akár nem, akkor sem lesznek barátaim, mert most szabad légtér kell nekem. Bár így belegondolva, fogalmam sincs, hogy mi bajom. Ez a szerelmi csalódás teljesen elveszi az eszem.
- Amúgy meg, te is lehetnél többet a barátnőiddel. - Vágok vissza, mert mintha csak a suli-munkahely-otthon közt mászkálna. De az sem érdekelne, ha a barátnőivel elmenne bárhova. Így legalább addig nyugtom van a szent beszédtől.

Ha tudnám miken gondolkodik megijednék, hogy esetleg a fiúk társaságát próbálná ki, de így csendes (dühös) nyugalommal tölt el, hogy adok neki némi időt észhez térni. A tavasz amúgy is hormonoktól túlteng, talán őt is eltalálja Cupido vagy ilyesmi.
-Ha te mondod bogyó! - Elhiszem neki, annyira nem értek az ő szakjához, sőt. Kicsit sem értek hozzá. Persze a sajátomhoz sem sokkal jobban, mert nem igen érdekel a dolog, a zenélés sokkal inkább, még egy rockbandában is könnyebben elképzelném magam, mint hogy egy irodában kávét töltögessek és roppant fontosnak érezzem magam... na jó, a rock lehet túlzás volt.
-Ez igaz, de ha meg ezen a területen helyezkedem el és kell az MA, akkor meg megcsinálom később, max levelezőn. - Vonok vállat, munka mellett is el lehet végezni, ha nagyon kell.
-Ők mindenbe belenyugodnak, meg szerintem semmi baj nincs ezzel. Jobban örülök, mintha sportolónak mentél volna, féltem volna, hogy lesérülsz! - Ott annyira túlhajszolják az embereket, féltettem volna Davidet.
-Igen, tudom, tudod én rendszeresen találkozgatok a csajokkal és kell. - Ráadásul David sokkal szociálisabb nálam, el sem tudom képzelni hogy ne haverkodjon, meg sörözzön meg ilyenek. Csak nem vándorol minden este más nő ágyába, hogy ne legyen ideje másra?!
-David mi a baj? Mi az hogy nem kell senki? Összevesztél velük? - Kerekednek el a szemeim, makacsabb mint szokott. De furább is, eddig a haverokkal nem volt gáz, de hát csak ráéreztem, hogy már itt sem kerek a dolog nála. Remélem nem drogozik vagy ilyesmi...
-Eleget vagyok a csajokkal, miért mondod? - Én azért hetente látom őket vagy telefonon trécselünk, szóval ha nem suliban vagy munka miatt vagyok el otthonról, akkor épp pletyizünk valahol. Inkább az érdekel mi lelte, látszik noszogatom a tekintetemmel, hogy mondja el ha van valami baj, elvégre a nővére vagyok, kivel beszélje meg, ha nem velem? (Főleg ha kerüli a barátait...)

Kezdem megszokni ezeket a beceneveket, bár még mindig nem tudom, hogy valójában honnan jönnek neki ezek. Utálom az összeset, de tudom, ha szólok neki, akkor csak felbátorodik és cifrábbnál cifrábbakat ad.
- És, ha ez a feltétel? Ugyan már... Jobb így fiatalabb fejjel elvégezni, mint idősen. Veszíteni nem vesztesz vele. - Érvelek még mindig ez mellett. Már csak azért is végig csinálja az MA-t. Nem lehet, hogy a szeretett nővérem, akire felnézek ne csinálja végig ezt. Tuti, hogy csak ezzel is az agyamra akar menni.
- Lesérülni nem csak a sportolástól lehet. - Pillantok rá, mert most is sportolok, igaz csak hobbi szinten, de akár egy autó is elüthetne a zebrán mikor átmegyek. Bármikor fenn áll az esély arra, hogy megsérülök, ezért nem kéne általánosítani a sportra. Sóhajtva hallgatom végig a barátokról tartott eszmecserét.
- De miért akarod rám erőltetni a saját világodat? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, mert erről van szó, látom én. Utálom ezt az egészet, amit nekem akar. Csak tényleg ezzel az őrületbe fog kergetni, ha nem a halálba. De nem, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy ne bosszantsam a lényemmel és a felállított életstílusommal.
- Nem vesztem össze velük. Csak most nem akarok eljárni se bulizni, se inni. És hülyeségeket sem akarok hallgatni. - Megrántom a vállaimat, hogy most nekem ezzel le is van zárva a téma. Nem értem, hogy miért ne lehetnék most egy kicsit egyedül. Lefoglal minden más és azt se tudom, hogy mit csináljak az érzéseimmel.
- Na persze. - Forgatom meg a szemeimet, azért nem vagyok hülye, látom, hogy nem sokat van velük. De persze könnyebb engem szekálnia.

-Dehogynem... Ha rendesen csinálom nehéz mellette dolgozni, márpedig én már akarok. Meg motiváció nélkül csinálni elég gáz. Ez olyan mintha azt mondanám tanulj meg főzni, mert jobb fiatalon mint később... meg mert hasznos. De minek ha úgy sem akarsz főzni mert tudod megoldod másképp? - Húzom a szám, nincs kedvem még két évet ezzel szenvedni, főleg ha utána rá sem akarok nézni.
-Persze, de nagyobb az esély rá, hogy leterheled magad! - Akkor nagy lenne a hajtás meg a nyomás rajta. Így hogy csak hobbi nem vészes.
-Ez tudod általános dolog, barátok mindenkinek kellenek, a párkapcsolat egy dolog, majd benő a fejed lágya, de barátok nélkül ugyan már David! - Nem értem mi ez a zsigeri dac, amit produkál, komolyan.
-Hm, értem. - Nem akar bulizni? Ácsi! Nem, nem értem... - És... elmondod miért nem? - Nézek rá nagyokat pislogva, mert ki ül mellettem? David mindig is bulizós volt, nagy haverkodós, partyarc, ilyenek. Még én is imádok elmászkálni, de hogy ő nem akar... hö?
-Mi ez a na persze fiatalúr? Az hogy nem minden este van pizsiparty, attól még tartom velük a kapcsolatot. Van hogy csak skypolunk vagy telón lógunk, de én tartom velük a kapcsolatot. Mit izélsz? Egyáltalán honnan veszed? - Durcázom, mert nem értem mi jogon piszkál. Én ápolom a kapcsolataim, nem úgy mint ő, aki mostanra úgy fest mindenkit eldobható, egyszer használatos papírzsepiként akar kezelni...

El sem akarom hinni, amit mond. Teljesen ledöbbent ez a stílus, mintha nem is az én nővérem lenne. Kikerekedett szemeimmel próbálom észben tartani, hogy lélegeznem is kell.
- Motiváció nélkül?! Nem elég, hogy én kérlek? - Még mindig nem akarom elhinni, hogy ezt így eldöntötte. Azt hittem, hogy felnézhetek rá és mindig a példaképem lesz, de ezzel a hozzáállással nem fog menni. A főzést meg nem értem, majd egyszer biztos megtanulok, de most nem akarok. Anya főz rám és az elég, viszont a tanulást senki sem fogja helyette megcsinálni.
- Most is hobbiból focizok, és nem sérültem le. - Rántom meg a vállaimat, mert most is focizok, igaz nem vagyok hivatásos sportoló, de attól még nekem is ugyanannyit kell edzenem, mint nekik. Szerintem csak fittebb és egészségesebb vagyok.
- Vannak emberek, akik leélték az életüket barátok és párkapcsolat nélkül. - Nézek bele a szemeibe, mert komolyan mondom, nagyon sok művész is egyedül volt. Mégis lehet így életet leélni, és ha most ezt az időszakomat élem, akkor fogadja el. Most amúgy sem tudnék barátokkal lenni, mert máson jár a gondolatom.
- Nincs kedvem hozzá. - Sóhajtok egyet, mert erre csak egy magyarázat van, de azt nem mondom el neki. Viszont teljesen meglep ezzel az újfajta elnevezéssel, és igazából muszáj elnevetnem magam.
- Fiatalúr?! Na ezzel olyan vagy, mint a nagyi. - Megforgatom a szemeimet, mert ő szokott így hívni, és az ő korában ez természetes is. Na, de a nővérem is átvette tőle? Az sok nekem, de olyan jól esett most ez a nevetés.
- Nem akarok olyan lenni, mint te! - Végül komolyra váltok és ezt elmondom neki. A barátaim most nem fontosak, olykor jobb egyedül maradni és ez most ilyen.

Ránézek, elgondolkodtat. David csak jót akar, meg tényleg át kéne gondolnom igazából.
-De... csak... ah. Átgondolom, jó? De komolyan nem érzem úgy nekem ez kell... akkor meg két év gürizés is sok, értesz? - Nézek rá, mert valahogy nem akar megérteni. De tényleg olyan nyögve nyelős az egész már így nekem a végére, alig vártam a 4. évet, erre folytassam? Ahh...
-Hát mert nincs is akkora hajtás rajtad, ez a lényeg. Ha nagy elvárások lennének feléd, könnyebben lesérülhetnél. - Mit nem ért ezen? Tök világos.
-Jah, milyen élet volt az? Talán pap akarsz lenni? Vagy mi a fene... - Úgy beszél, mint valami remete...
Furi. Nincs kedve? Mióta nincs? Hmm, talán mégis rájött, hogy ez nem állapot, ideje megkomolyodni? Igaz, egyelőre semmi komolyat nem akar, de talán a hiány majd felnyitja a szemét. Jaja, lehet ez kéne.
-Nyaaaa, nem is vagyok olyan mint a nagyi és fiatalabb vagy nálam, meg úriaskodsz, szerintem totál találó! - Nevetek vele, jó látni hogy végre nevet egy picit!
-Nem is kell, még a végén magassarkút hordanál, megnövesztenéd a hajad és csavargatnád ha unatkozol, cuki lennél... - Vigyorgok rá, viccel elütöm. Nem is várom el hogy olyan legyen mint én, nem is azt mondtam, csak azt, hogy szerintem neki jót tesz ha a haverjaival van, beszélget, ilyenek, ezért nyüstölöm. Olyan mintha valami baja lenne, fura nekem amiket mond. Jó lenne rájönni hol a bibi, de ez nem olyan egyszerű, tudom én. Főleg hogy még kicsit fasírtban vagyunk.

Kíváncsi vagyok, hogy meddig fog ellenállni. Legalább ugyanazt megtudja, amit én, mikor a kapcsolataimmal szekál. Bár ennek azért több értelme van, mint egy barátnőt tartani, mert ennek van haszna is.
- Olyan szakmát kellett volna találnod, amit szívesen tanulsz. - Elhúzom a számat, kár, hogy most tudom meg mindezt. Szívesen néztem fel rá mindig is, de most valami más. Mintha egy világ omlott volna bennem össze.
- Ez még mindig hülyeség. - Nem egyezik a véleményem vele, mert szerintem itt nem a hajtásról van szó, hanem a sok doppingszerekről és a drogokról. Én pedig egyiket sem űzöm. A nézeteit még mindig nem értem. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, szerintem ez mind belefér, csak valahogy Sarah nem érti meg.
- Baj lenne? - Kérdőn nézek rá, bár tudom, hogy mit fog válaszolni. Azért sajnálom, hogy idáig jutottunk. Talán erre az időszakra el kéne otthonról költöznöm, hogy még véletlenül se kerüljön szóba kettőnk közt. Viszont nagyon is jót nevetek azon, ahogy szólít. Most kifejezetten nem vagyok dühös.
- Nem is. Ezt inkább hagyd meg az öregeknek. - Adok neki egy tanácsot, mert szerintem ezt inkább a nagyira kell hagyni. Mi megmaradunk a fiatalosabb dolgoknál, bár örülnék annak, ha nem szólítana ilyennek.
- Uhf... Sose lennék csaj! - Még a hideg is kiráz attól, hogy csaj legyek. Soha! Túlságosan is sok bajuk van és hisztisek. Nem kéne, de még barátnőnek sem, mert mellettük nem lehetek szabad.
- Inkább hagyjuk ezt a tv-t és nézzünk meg egy filmet. - Legyintek egyet és felállok. Remélem nem kell unszolni, mert azt nem szeretem. A kezemet nyújtom felé, hogy felkeljen és elinduljunk, hogy minderről elterelődjön a figyelmünk.

-Találtam. Zongorázni szeretek... - Vonok vállat, mert úgy érzem azzal szívesen foglalkoznék. Bármilyen formában. A szakma amit kapok lehet jövedelmezőbb, de fele annyira sem élvezném.
-De majd megnézem a többi szak MA-ját, hátha van valami érdekesebb. - Mondok ennyit, lehet találnék, ki tudja... majd megnézem.
-Szerinted. Szerintem nem, de a lényeg, hogy minden jó így ahogy van. - Már ebből a szempontból persze. Az meg hogy makacskodik mint az öszvér már meg sem lep.
-Pff... hát... inkább csak... fura. - A röhejest nem akartam mondani, mert hát a szüzességi fogalmat bukná seperc szerintem, de talán a námaságit is.
-Má' mééé'? Szerintem csudi találó, fiatalúúúr! - Nevetek, jó nevetni vele, sajnálom hogy valahogy döcög a kapcsolatunk, pedig hát ő aztán tudhatná mennyire szeretem őt és hogy csak jót és boldogságot akarok neki.
-Szerencse, bár húgit is akartam, de... - Vigyorgok rá gonoszan, majd nevetek, jó ő így, nagyon is, még csak az kéne hogy ezentúl együtt plázázzunk és sminkeljünk...
-Felőlem! Mire gondoltál, a film klubbra? Mert nekem nincs itt a laptopom sajna. - Mondjuk nem tudom belefér-e a szünetbe egy teljes film, de én vevő vagyok rá. Hagyom hogy felsegítsen és haladok tempósan mellette, ne maradjak le.

Nézek rá nagy szemekkel, még mindig nem értem őt, kár, hogy előbb nem ültünk le megbeszélni. Talán segíthettem volna neki, mert tudom, hogy a szüleink mennyire is ragaszkodnak az elveikhez. Ezért is ment erre a szakra Sarah szerintem.
- Én ezt értem, de akkor miért nem zene suliba mentél? - Vonom fel a szemöldökömet, mert számomra még mindig rejtély, hogy idejött. Lehet, hogy nem követtem volna a zenesuliba, de akkor is büszke lettem volna rá és támogattam volna. Mert hiába öljük egymást, attól még nagyon is szeretem a nővéremet és fel is nézek rá.
- Talán a filmművészetiben találhatsz. Az izgalmas tud lenni. - Rántom meg a vállaim, bár nem tudom, hogy ott melyik szak lehet az, ahol jól el tudna helyezkedni. Igazából szerintem ezen az egyetemen nem tanítanak olyat, ahol a zene fontos hangsúlyt kap. Megforgatom a szemeimet és erre inkább nem válaszolok, mert még mindig külön véleményen vagyunk ezen.
- Majd cölibátust fogadok. - Jelentem ki határozottan és komolyan, bár cseppet sem gondolom komolyan. Hogy én és a cölibátus. Ugyan már. Szerintem még ezt ő sem hitte el, de most tényleg nem érzem magam társasági lénynek és erről mind a csalódásom tehet.
- Jól van, kisasszony. - Vágok vissza, mert tudom, hogy utálja ezt az elnevezést és mostanáig tartogattam, különben nem hívom ennek, mert én tartom magam ahhoz, amit az előbb mondtam, hogy ezt az öregeknek tartsuk meg.
- Lehet, hogy azt akartál, de az öcsinek jobban örülsz. - Magabiztos vagyok, mert azért tudom, hogy szeret. Még akkor is imádjuk egymást, ha nyúzzuk egymást és ez így van rendjén a testvérek között.
- El is lóghatnád az órádat. Ha már úgysem érdekel ez a szak. - Nézek rá, mikor már előtte állok és felhúzom. Elindulok vele mindenesetre a szekrényem felé, hátha megfontolja, hogy most az egyszer miattam ellógjon egy órát. Elvégre békülőfélben lennénk.

-Áh, szerinted anyáék mit szóltak volna? Zenész leszek... abból hogyan élsz meg? Vagy akkor tényleg annyit gyakorlok hogy még ennyi életem sincs. Mert sajna ez olyan. Én is azért ódzkodtam tőle, mert mi van ha szétgürizem az agyam és még be sem futok. Ez meg amolyan... biztos pont, ezzel tuti el tudok helyezkedni bármi van. - Nekem kellenek a fix pontok az életembe, mint amilyen David is vagy anyáék. A munka hasonló, olyan szakmát akartam, amivel tuti felvesznek valahova. A mai világban ez a szak népszerű, lesz vele munkám, a zene meg olyan... vagy lesz vagy nem, amiből meg is élek. Lehet vegyesen kéne csinálnom de akkor meg megosztom magam. Semmi se jó most és nyüglődöm, de előbb legyen meg a diploma, majd ráérek szenvedni.
-Na majd megnézem. Vagy megkérdezem Markot, ő végzős azon a szakon. - Jut eszembe a srác atlétikáról.
-Pf, aham, na azt megnézem. - Forgatom szemet a cölibátusra aztán, mert hát... hagyjuk, David és az önmegtartóztatás? Bár szerintem menne neki, ha akarná, de miért akarná? Meg én akarok nagynéni lenni!
-Ez olyan... nem tudom, mindig az jut eszembe a vénlányokat kisasszonyozzák izéségből, az fiatalúr sokkal jobb! - Csücsörítek a számmal, hogy duzzogásom a tudtára adjam, a kisasszony olyan izé.
-Igen, ez így van! - Mosolygok rá, beleborzolok a hajába kicsit. Örülök hogy kisöcsém lett, ez tény, sosem tagadtam. Főleg mert olyan mint David.
-Hmm, egyszer miért ne? Akkor mozi? Úúú, te, van egy új film most, a beavatott folytatása, szerintem klassz volt az első. Téged nem érdekelne? - Lelkesedem fel, ha már filmezünk, azt szívesen meg is nézném, kérdés, őt ez most mennyire érdekelné. De ha mond valami más jót nekem az is meg fog felelni, addig is elmegyek vele a szekrényéig, nekem most nincs sok cuccom, szóval nálam van mindenem.

Megrántom a vállaimat, mert engem egyáltalán nem érdekel mások véleménye, még az sem, hogy anyuék nem örültek annak, hogy erre a szakra jelentkeztem.
- Szerintem teljesen mindegy. Ha ezt akarod csinálni, akkor csináld. - Adok neki egy tanácsot, bár nem tudom, hogy mennyire fogja megfogadni. Azért kíváncsi vagyok arra, hogy Sarah mit fog kezdeni az életével, ha már nem szereti ezt a szakot, csak azért végzi el, mert kell egy biztos pont neki.
- Több lábon kell állni, és szerintem ezzel nem veszítesz semmit. Fiatal aggyal kell tanulni, mert akkor még fog az agyad, idősebben már szenvednél vele. - Fejtem ki neki a véleményemet, mert ha már beszélünk, akkor beszéljünk is és ne egymást nézzük, Bár nekem azzal sem lenne gondom, de szeretek a nővéremmel beszélni.
- Vehetsz rá jegyet. - Dőlök hátra a széken, ki tudnám bírni, de nem akarom. Ha már megtehetem, hogy ennyire aktív legyen a szexuális életem, akkor ki fogom használni.
- A fiatalúr is sz@r. - Elhúzom a számat, mert nem akarom, hogy így hívjon. Utálom ezt az elnevezést, örülök, hogy csak a nagyi hív így, vele meg ritkán találkozok. Büszkén mosolygok, hogy bevallja nekem azért örül, hogy én születtem, és nem húga van.
- Most komolyan moziba akarsz menni? - Nyafogok, mert én nem erre gondoltam. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy moziban elüldögélnék.
- Miért nem inkább otthon filmezünk? - Adok egy másik ötletet, valahogy nincs kedvem az ilyen hangos dolgokhoz. Az otthoni filmezés sokkal jobb, mert bármikor meg tudom állítani, el is aludhatok rajta.
- Akkor merre menjünk? - Vonom fel kérdőn a szemöldököm, mert ha moziba akar menni, akkor menjünk oda, de szerintem jobb lenne otthon.

-Igaz... - Sóhajtok, de valahol én szeretek megfelelni másoknak. Elvégre a családom nem? David véleménye is sokat számít, én csak azért noszogatom, hogy ne marjon el maga mellől mindenkit.
-Most is szenvedek vele. - Somolyítok rá, mert hát mivel annyira nem érdekel, így nem is élvezem.
-Azért pénzt nem adnék ki erre! - Öltök rá nyelvet, ne legyen annyira eltelve magától.
-Akkor maradsz kis királyfi! - Nevetek, vannak még beceneveim egy szép csokorba, szerintem virág helyett egy ilyen beceneves csokrot kap tőlem a diplomaosztójára.
-Miért, mi bajod van a mozival? Popcorn meg kóla, meg jóóó nagy vászon! - Még mutatom is milyen nagy. Én csípem a mozikat, a csajokkal is sokszor megyünk.
-Ha van jó film otthon... nincs kedvem ezer évet várni míg leszedünk egyet... - Hátha ő neki a gépén van valami már előre, bár nem tudom mennyire szed le filmeket. De azt utálom mikor online nézzük és meg-megakad, meg tölt... akkor már inkább lekapcsolom.
-Akkor haza, vagy max beugrunk venni a boltba valami olcsóbb lemezt valami filmmel ha nincs neked. - Adok tippet, mert árban ott vagyunk mint a mozinál, vagy annyi sem lesz, megérné és nem kell vacakolni a neten, meg ilyenek.

Halványan mosolygok, mert tudhatná, hogy nekem mindig igazam van és azzal, hogy ezt így ki is jelenti csak növeli az egómat, ami nem baj számomra.
- Nekem mindig igazam van. - Önelégült fejjel nézek rá, bár tudom, hogy mindig van frappáns válasza, de most nem veszi el a jó kedvemet. Még azzal sem tudja lelombozni a kedvemet, hogy az egyetemről így vélekedik. Pedig szerintem nagyon is jó az, amit csinál, bár nem értem, hogy miért ebbe az egyetemre jött, ha ennyire nem akarja ezt a szakot. Vannak más egyetemek is az államban.
- Ha ennyire nem érdekel, akkor hogyan sikerült eljutnod a végzős évig? Engem majdnem megbuktattak abból a tárgyból, ami baromira nem érdekelt, és hiába tanultam nem ment. Pedig te is tudod, hogy jó tanuló vagyok. - Azért kicsit furcsállom, hogy még így is sikerült idáig eljutnia, de én akkor is azt szeretném, ha tovább menne a mesterfokra. Szerintem sokkal jobban járna vele.
- Lemaradsz a legjobbról. - Öltöm ki a nyelvemet, bár nem hiszem, hogy ilyen adottságokkal mint amilyen nekem is van, majd cölibátust fogadok. Isten ments, mert szerintem bele is őrülnék. Így is megőrülök, hogy látom Elainet, de nem érhetek hozzá. Baromira hiányzik.
- Miért pont királyfi? - Egyik szemöldökömet húzom fel kérdőn, hogy megtudjam, miért is ezt a becenevet választotta. Persze tudom, hogy direkt a bosszantásom miatt mond ilyeneket, de ez most tényleg érdekel, hogy honnan jött.
- Ja, de nem tudod leállítani, ha pisilned kell, vagy ha elfogy a kóla. Éééés teszem azt olcsóbb otthon a kényelmes ágyból nézni. Mellesleg van házimozi felszerelésem. - Kacsintok rá, mert szerintem sokkal jobb otthon nézni a filmet, mint a mozit. Arról nem is beszélve, hogy iszonyú hangos és a film végére már megfájdul a fülem.
- Gyors a net. Meg nézhetünk online. Én azt szoktam. - Rántom meg a vállaimat, mert szerintem ne múljon ezen, hiszen a moziban is várni kell, ha épp nem akkor vetítik azt a filmet, amelyiket kinézzük.
- Bár azt hiszem van olyan filmem, amit még nem láttál. - Gondolkozok, mert azt hiszem nem rég szedtem le olyan filmet, amit még ő sem látott és valahogy nekem sem sikerült még megnéznem. A leírás szerint állítólag jó.
- Mindenképp menjünk boltba, mert nincs popcorn meg kóla. - Nézek rá, majd becsukva a szekrényem, elindulok vele.
- Azért milyen rossz kislány lettél, hogy ellógod az órád. - Jegyzem meg neki, bár tetszik, hogy ennyire merész lett. Utálom, ha túl komoly.

-Mondod te, hallgatom én... - Hah, szemet forgatok, mert dehogy van mindig igaza, de most nem húzom le a jó kedvét, meg az öntelt vigyorát, elvégre nem mondott butaságot, valóban megfontolom.
Vállat vonok a felvetésére, miszerint fura hogy eljutottam a végére. Legalábbis ez már a hajrá.
-Bármit megtanulok, meg megkértem Jane-t mondja el a saját szavaival, vagy Emily-t, és akkor sokkal emészthetőbb volt. - Nem tudom, nekem sokat segített mindig is ha másokkal együtt tanultam, lehet ez a dolog nyitja.
-Pfff, ez lenne a legjobb? Hova fajult a világ? - Nevetek, mert lökött, mi lenne ebben a legjobb? Szeretnék nagynéni lenni szóval csak ne fogadjon steril életet.
-Hmmm.... meeeert ez jutott eszembe. - Hadarom kissé a végét, nevetek, fene se tudja miért. - A királyfikat is úrfizták nem? - Gondolom én, de egy királyfit sem ismertem vagy olvastam róluk tüzetesebben, szóval ki tudja? Talán David, ha már neki szegeztem a kérdést.
-Hmm, nyomós érvek, el kell ismernem. - Szűkítem össze a szemeim, de mosolygok, majd vigyorgok. Sokszor kellett kimennem már film közben, mert már nagyon kellett, meg fekve tényleg jobb, mint a hideg moziteremben. Néha nagyon durván hűvös van nekem.
-De az simán megakad és akkor várod hogy töltsön, olyan bosszantó! - Nyafogok kicsit, mert az online-nal csak ez a bajom, de ez elég nagy bajom vele.
-Igen? Na és milyen? Akció vagy vígjáték? Más? - Csillan fel a szemem, mert szeretem David ízlését.
-Oh, tisztára felkészületlenek vagyunk. - Nevetek, mert hát dugiban igazán spájzolhatnánk ilyen esetekre.
-Nem lógom el, mondtam hogy elmarad. - Lököm meg a vállammal finoman, de somolygok, elvégre ha lenne is ellógnám kivételesen, mert örülök, hogy sikerült megbékélnünk, ez fontosabb számomra.
-Tényleg, a szakkörökre jársz még? Mostanában alig mesélsz róluk. Lesz valami előadásotok, vagy a képekből valami kiállítás? Meg szeretném nézni! - Lelkesedem kicsit, mert szeretem a színpadon látni, meg nézni miket alkot a rajzosokkal.

karakterinformáció

» Hármasban ~ David és Sarah
» David és Sarah - beszélgessünk!
» Dalospacsirták ide! ~ Ed és Sarah
» Évnyitóra fel! ~ Diego és Sarah
» kávézó - Sarah && Nora

Békecsoki ~ David és Sarah

Békecsoki ~ David és Sarah

Similar topics

Similar topics