Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 The Callagher rezidence Lia and Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: The Callagher rezidence Lia and Reev   Csüt. Feb. 12 2015, 22:31





„ Szeva, na ki ébredt fel a kómából? Los Angelesben lakom, a külstreeten, La Mesa Drive 12. Látogass meg!
Reev „

Rányomok a küldés gombra. Az egésznek így van csattanója. A „bocs, hogy csak most, de eddig nem jutottak eszembe a szavak” rontott volna a stíluson.
Meg amire ezek megadták kedvenc unokanővérem számát esküszöm hatszor felépültem volna. Szóval várom, itthon, ebben a pöpec ,friss kégliben, amit a szüleim egész jó áron szereztek. Furcsa, hogy megint itt kötöttem ki, de valami olyasmi is közrejátszott, hogy jobbak a rehabilitációs nővérek az angyalok városában és apa itt jobban keresne. A kifogás az volt, hogy jobban el tudjanak látni, nem mintha rászorulnék. Mert különben ki akar jobban keresni, nemebár?  Los Angeles nincs Lia nélkül, a szégyellős, cuki unokanővérke az ordibálós pasijával. Mindenre emlékszem, ami hozzá kapcsolódik és apámék is szorgalmazták a kapcsolattartást, mert nővér. Phfujj, számító dögök.
A telefont magamnál tartom, hátha felhív, mert nem hiszi el, vagy azt gondolja valaki szórakozik vele, de az is lehet, hogy egyenesen idejön. Az ágyamon ülök egyébként, kaptam egy tabletet, amivel sok mindent jól lehet koordinálni. Az ősök itthon vannak és különben is szeretnének személyesen beszélni Liával, előre sajnálom.  Most, hogy ők is itt rontják a levegőt legalább nem fognak teljesen rábízni, elég fura lenne, ha huszonegy évesen dadáskodnia kellene felettem valakinek, mint ahogy azt tervezték, amikor először ide küldtek.
Nem akartam, hogy Lia a felébredésem után közvetlenül meglátogasson például a kórházban, egyrészt mert nem is tudtam róla, csak fokozatosan jutott eszembe, másrészt nehogy már bébitáppal az államon köszönjek boldog viszontlátást. Most jó, már csak a mankó van, még a költözést is bevállalták velem kockázatkerülő őseim. Igaz, fogytam, de azelőtt sem voltam túlsúlyos valaki. Még egy cigire is rágyújtok várakozás közben, halálra unom magam, de nem akarok semmi újba belekezdeni, amíg nem jelez.
Szellőztetni nem fogok, mert egyrészt élvezem a füstöt, másrészt most botorkáljon ki manóval az ember ablakot nyitni, hogy aztán öt perc múlva becsukja, mert fúj a szél? Nonszensz. Inkább ordítsa le anyám a hajam. Elég ciki a szüleimmel lakni, bár a ház teszik, de nem igazán az én személyiségemnek találták ki a felügyeletet. Mindig ovisnak láttak, de anyám tegnap még a wchez is elkísért, hogy tartsa nekem.  Ez már perverzió,  beteges.  Azóta kicsit zavarban van, de nem hinném, hogy a cigiért nem kapnám meg a magamét. Lefárasztanak, gyógyszerekkel tömnek, én meg rejthetem a padlódeszka alá a bogyókat, mint kamasz koromban a minion guminőket.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Pént. Feb. 13 2015, 08:12

Éppen kontrollról kifelé tartok a kórházból és már nincs az arcomon a kényszeredett mosoly, melyet a munkatársaim kedvéért vettem fel: "Igen, jól vagyok, akár holnap tudnék már dolgozni!", amikor pittyeg a telefonom. Üzenet. Nem nézem meg azonnal, szükségem van egy kávéra, össze kell szedni a gondolataim. Becélzom a kávéházat, rendelek, leülök az ablak mellé, ami a kórházra néz, és automatikusan kevergetem a kávém (éppen csak azt felejtettem el, hogy nincs még benne cukor).
Mintha ezer éves lennék. Nehéznek érzem magam, és semmihez nincs kedvem, igazából dolgozni se, de ha azt nem kezdem el, betekeredek. Könnyű az önsajnálatban fürdőzni. Mindenről én tehetek. Mindennek én vagyok az oka. Minden elrontottam. El kéne menni valahova, elszökni megint, új életet kezdeni, eltemetni a múltat... De ez korábban sem jött be. Hova mehetnék? Új-Zélandra? Az sincs elég messze. A fájdalom elől nem lehet elbújni.
Emlékeztet újra a telefon, hogy sms jött, nézzem meg, és most kikotrom a táskámból. Ismeretlen szám, egy pillanatra gondolkodom rajta, hogy meg sem nézem (biztos valami reklám), de aztán megnyomom az olvas opciót. Kétszer vagy háromszor olvasom el az üzenetet, mire felfogom. Megmeredek ültömben (nem mintha eddig nagyon izgága lettem volna), aztán olyan hirtelen pattanok fel, hogy felborítom a kihűlt löttyömet. Pénzt szórok az asztalra, számolatlanul, és úgy rohanok kifelé, mint akit seggbe lőttek. Reeven?
Taxi húz el a kávézó mellett, feltartom neki a kezem, hangosan csikorogva fékez. A hangra összerezzenek. Egy pillanatra lever a víz, de aztán már szaladok az autó után, és bevágom magam a hátsó ülésre. Kapkodva nézem meg megint a címet, (izgalmamban már elfelejtettem), aztán már robogunk is...
Van Isten! Vannak még csodák! A taxiban igazi mosoly terül szét az arcomon, miközben egy gyors üzenetet pötyögök Reevennek: "Úton vagyok!"

Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Vas. Feb. 15 2015, 20:04

Pípeg a készülék, Lia az, úton. Lustulok addig, nem kezdek semmi újba, meg anyáméknak is szólok, hogy visszaírt és jön. Ez azt jelentheti emlékszik. Anyámat próbálom visszafogni, mikor „át akar öltöztetni” higgye el látott Lia rosszabb állapotban is. Egy vicces feliratú póló „ Nem tudok nők és alkohol nélkül élni” és egy farmer nadrág van rajtam, nem gatya. A nappalit, ahová őt várjuk ígyis takarítani kezdik. Addig látványosan unatkozom, egy kispárnát nem teszek keresztbe, rokonkislány nem a lakást jön csodálni, hanem engem.

A készülődés így halál unalmas, malmozom az ujjaimmal, épphogy rá nem gyújtok egy cigire, az ősök szélütést kapnának és Lia valami furcsa sikítozásra lépne be. Nem akarom, hogy ez legyen a következő emléke rólam, bár azt nem tudom hogyan váltunk el, nem hiszem, hogy láttam a baleset napján és nem is töröm magam, hogy emlékezzek. Jó nekem ez az amnézia, nem kellenek szomorú emlékek. Még az is lehet sokat irigyelnének érte. Még az is lehet szerencsés vagyok! Sőt, micsoda filozófia, egészen biztos, hogy az vagyok! Anyám percenként les ki a függöny mögül a sétányra, hogy jelezzen, mikor a kocsi végre lefékez. Nem értem miért ilyen izgatottak, Lia apja ha jól tudom plasztikai sebész nem csontkovács, vagy lábmegjavító. Az arcomon meg nincs mit javítani.
Remélem Lia nem felejtett el teljesen, kicsit azt remélem örülni fog. Várakozóan nézek anyám felé, ha jelet kapok, felveszem fickós kis vigyorom, hogy azzal köszöntsem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Hétf. Feb. 16 2015, 00:10

Szerencse, hogy most sem hazudtolom meg magamat, és valaki más előrébb kerül nálam (talán mégsem vagyok annyira önző), és elfelejtem egy kicsit a bánatomat is, magamat is, a depressziómat is. Reeven...
Másfél éve már, hogy eltűnt a szemem elől, pedig egy rövid ideig napi kapcsolatban voltunk, és bármennyire is zűrös volt a srác, én nagyon kedveltem, mert mellette mindent lehetett, csak unatkozni nem. Igyekszem a legtöbb emlékem előkotorni róla, még azokat is, amelyek nem a legjobb színt vetik rá. Nos, nem haragszom rá, mert elcsavarta apám barátnőjének a fejét, és azért sem, mert felgyújtotta a főnővér szobáját, még azért sem, ahogy Liotól meg akart védeni... (Francba, jaj, Lio!) Fájdalmas görcsbe rándul megint a gyomrom, egészen a torkomig szorít, gondolkodnom kell, arra gondolni, hogy eresszem ki a levegőt, és szívjam be újra. Lassan. Egy... két... há... és újra... és megint...
Hol is tartottam? Reeven... Kifelé bámulok az ablakon, de a házakat, melyek mellett elsuhanunk, nem is látom. Az unokatestvérem arcát látom, a csibészes mosolyát, fürkésző tekintetét, gyakran zilált haját. Nem az utolsó este él leginkább az emlékeimben, amikor nagyon fel volt dúlva, hanem egy másik este, amikor szétröhögtük magunkat az egyik koncert után, és néhány haverjával voltunk inni. Eszméletlen, miket sztoriztak, akkor a felét sem hittem el, de a későbbiek tükrében már másképp látom a dolgokat.
- Kisasszony...- a taxis kezének érintésére "ébredek", rendesen össze is rezzenek, amikor észreveszem, hogy áll az autó.
Igyekszem felnőttként viselkedni, és nem pánikolni, az órára nézek, és némi borravalóval toldom meg a mutatott összeget, ami nem csekély, gyanítom, megbuherálta a kijelzőt, de nem érdekel. Szeretnék kiszállni, friss levegőt szívni, aztán megölelni azt az embert, aki utoljára mondta nekem: "Szeretlek". Vajon tényleg ezt akarta mondani, vagy csak be volt tépve?
Megállok a járdán, szemügyre veszem a házat, ellenőrzöm újra a címet. Észreveszem, hogy lebben a függöny, és megindulok a ház felé, szememre húzva a napszemüvegemet. Vajon Reeven albérletben lakik itt? Miből tartja fent? Sosem tudott a pénzzel bánni... Megigazítom a táskám a vállamon, célirányba veszem a bejárati ajtót, és egy pillanatig gondolkodom, kopogjak-e, hiszen valaki kikémlelte, hogy jövök, ez tuti. Reeven lenne az? El tudnám képzelni róla... De az ajtó nem nyílik, hát bekopogok.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Szer. Feb. 18 2015, 20:56

Halálra unom magam a kanapén. Anyám szerint meg kéne tanulnom semmit nem csinálni, de egyelőre nem megy. Isteni megváltás lesz, ha Lia belép azon az ajtón, bár előre látom, rimánkodnom kell majd, hagyjanak kettesben vele.
Anyám klasszikus klisés háziasszony, ilyenkor kezdem megérteni a régi énem, hogy elszökött otthonról, apám meg egy mogorva gnómként telepszik az egyik fotelba. El kéne költöznöm…

Ekkor hallom a kopogtatást, felkapom a fejem. Anyám már az ajtóba libben és széles mosollyal ki is tárja azt. Nyújtogatom a nyakam, hogy mögötte legalább rálássak az unokanővéremre. Anyám szolid kontyos, csontos nőszemély kosztümben, sokat fogyott az én „betegségem” alatt, de Lia nem sűrűn látta, gondolom én.
- Kedvesem…
Hallom máris, ahogy felkárog és ölelésre tárja karját. Sosem értettem miért nem fogadtak örökbe valakit, miután én sikerültem. Nade mindegy, nevezzünk engem szerencsés egykének.
- Mrs Callagher vagyok, fáradj beljebb kérlek.
Anyám, aki szintén az egészségügyben dolgozik, egy ideje már szemész, legfőképpen lézeres szemműtétekkel foglalkozik, valahogy mindig fontosnak tartotta Liát és családját. Hogy ők is az egészségügyben dolgoznak nagyban hozzájárult ahhoz, hogy annak idején ide kerültem. Mert az orvosok „bíznak” egymásban. Szerinte…
Anyám kényszeresen megigazítja kosztümét, ha Lia befáradt, de már mutatja is az utat előre, a mi előszobánk a takaros ház ellenére kicsi, így rájuk látok és már tudok integetni Liának. Csak óvatosan teszem, nem akarom hülyegyerek benyomását kelteni, bár nemtom ez mióta lett fontos. Járni mankók nélkül nehezen tudok és rögtön kiszúrná, hogy valami gond van, úgyhogy nem mozdulok.
- Menj csak előre nyugodtan, Reeven és az édesapja is odabenn várnak.
Anyám úgy csinál, mintha Lia valami meetingre jött volna, remélem, hamar megtalálja a helyet mellettem és nem apám közelében telepszik meg. Apropó apám… Rögtön felpattan, hogy kezet rázzon vele.
- Üdvözlöm Simeon kisasszony, üdvözlöm. Én lennék Seamus Callagher, örülök, hogy végre megismerhetem.
Kicsit félre hajolok, hangosan felsóhajtok, mire anyám feddőn néz.
- Lia! Bocs, hogy nem állok fel hajbókolni, mint a szüleim, de tudod a kóma megviselte a végtagjaim.
Vigyorgok rá könnyeden, látszik nem csinálok nagy ügyet a dologból, inkább várom magam mellé rokonnagylányt.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Csüt. Feb. 19 2015, 17:28

Míg a taxiban magamat és az emlékeimet kaparom össze, gyorsan oda is érünk. Jó és szép környék, kicsit megállok, hogy jobban szemügyre vegyem, nem csak a házat, hanem az utcát is. Hát, ezen biztos végig mernék menni egyedül... Megrázom magam.
Megcélzom a házat és várok egy kicsit, hátha kinyílik magától az ajtó..., hisz arra számítok, aki kémkedett, talán elém is jön. Tévedek. Kopogok, kosztümben nyit ajtót egy csontos nő, aki csak halványan emlékeztet apára, és azokra a képekre, amikre emlékszem róla, hiszen ő a rokonom, mivel Reeven anyja az, személyesen.
Meglep a hangja, a gesztusa, a mosolya... Igaz, rokonok vagyunk, de talán kislánykoromban találkoztunk utoljára, nem is emlékeztem rá, számomra ő idegen. Gondolkodom, ismerheti-e a magyar nevemet, aztán úgy gondolom, nem is lényeges, itt Amelia vagyok, és ez a lényeg.
- Amelia...- mondom megilletődötten, és mereven bújok az ölelésébe, amit nem tudok mire vélni, amikor nem is a keresztnebvén mutatkozik be. Nekem is emlékeznem kéne, de NEM TUDOK! Remélem, Reeven majd kisegít.
Nem szeretm ezt a nőt, úgy érzem, amikor a legnagyobb bajban volt Reeven, akkor hagyta cserben, de sajnálom is, mert láthatóan megviselték az események (hacsak nem ő küzd valamilyen alattomos betegséggel). Mennék beljebb, szerencsére az udvariaskodás nem sokáig tart, bár a "papának" is be leszek mutatva, mielőtt Reevent üdvözölhetném. Szerencsére ő nem akar keblére ölelni, bár a szavain meglepődöm.
- Tegezzenek nyugodtan, elvégre rokonok vagyunk!- kérem tőlük, bár az sem bánom, ha nem szólnak hozzám. Kisasszony mégse legyek már!
- Szia- hajolok Reevenhez mosolyogva, hogy szívből magamhoz öleljem.
- Piszkos csirkefogó- súgom a fülébe, hogy csak ő hallja, és még nem engedem el, annyira jó, hogy érzem.
A végtagjaira tett utalást elértem, bár látom a mankókat, a felső végtagok hajlélonyságából nem tudom kikövetkeztetni, mennyire súlyos a helyzet. Reeven mindig is vékony csontozatú volt, a lábai most is pipaszárak, nem tudom, mennyi ebből az izomsorvadás.
- Örülök, hogy jelentkeztél...- engedem el végre, és a helyet keresem, ahova letehetem magam, lehetőleg a közelébe. A szemeit keresem, szeretnék vele lenni, megtudni mindent, mióta, hogyan, mikor...? De nem feledkezhetem meg a szüleiről sem.
- Édesapám biztosan örülne, ha családostól vendégül láthatnánk benneteket valamelyik hétvégén...- nézek rájuk, körbe, de a szemem Reevenen állapodik meg, újra és újra. Kimondhatatlanul örülök, hogy újra látom.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Pént. Feb. 20 2015, 17:37

Ha innen ki tudom venni, akkor Liát sokkolja az anyám, én az arcizmaimmal viaskodom. Nem kéne örülnöm, ha mást is bajlódni látok anyámmal, de nem volt testvérem, akin kajánul vigyoroghattam volna.

A díszkíséret egészen apámig vonultatja rokonnagylányt, anyám addig a helyét keresi, meg ruháját igazgatja a háttérben. Rég láttam már ilyen zavarban őket. Ünnepnap!
- Igaz is, igaz is!
Mormogja az apám esetlenül, majd vet rám egy zord pillantást.
- Moderáld magad a vendég előtt fiam!
Hangzik a dörgedelem, igaz nem úgy, mint valaha hangzott. Apám sokkal puhányabb lett.
Eleresztem ezt a fülem mellett, bármit is mondanék az szemtelenség lenne, legalábbis szerintük.
Alig várom, hogy lelépjünk innen, de ezek nyilvános beszédet fognak tartani, érzem…

Megölelem a lányt, tulajdonképpen nem nagyon ölelkezem, úgyhogy ez jól jön, most jövök rá, hiányzott. Igaz, hogy én nem másfél évet vártam rá, hisz nem voltam magamnál és nem tűnt annyi időnek, csak úgy am blokk jó dolog az ölelés. Szinte bújok hozzá, pedig ez nagyon nem jellemző rám. Én kemény vagyok, meg erős, legyőzhetetlen, közöm sincs a bújós dolgokhoz, most mégis elkap a hév és hát… szinte az arcom is az övének nyomom.
- Hahh, bizony
Piszmogom vissza.
- De állítólag fürdettek, vagy még érezni a kóma szagot?
Suttogom vissza, mire anyám rosszallóan néz, elvégre ki tudja mit hisz, mivel traktálom szegény vendéget. Sajnos jól ismerik a humorérzékem. Liát az ölelésből csak akkor eresztem, ha érzem, hogy szabadulni akarna.
- Bocs, hogy csak most, elég szarul voltam eleinte, meg idő volt mire eszembe jutottál. Úgy értve, hogy amnézia. Képzeld a drogos dolgokra még most sem emlékszem! Azt tudom, hogy téptem, de…
- Reeven!
Csattan rám apám, gondolom a „téptem” nem a kedvenc szavai közé tartozik. Befogom, úgyis kitörő örömujjongás várható, hogy Liáék meghívnak magukhoz. Én kicsit megrökönyödöm, nem pislogok. Liáék… mostohaanya, ez dereng azért. Érzem, hogy elborít a pír, márpedig azt hiszem ez sem volt jellemző a laza drogos gyerekre, aki megszerettette magát vele. Félrenézek és ezt a terepet meghagyom a szüleimnek.
- Nagyszerű! Örömmel elmegyünk! Így Reeven személyesen tud bocsánatot kérni az édesapádtól.
Lelkendezik anyám. És engem egyszeriben oda ragasztanak a kanapéra valami gyorsan kötő, borzasztó ragasztóval. A szám az kiszárad, nyeléseim útját jól lehet követni, ahogy kínosan vánszorog fel s alá az ádámcsutkám.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Szomb. Feb. 21 2015, 01:33

A rokonaim viselkedése kicsit (?) merev, úgy viselkednek, mintha nem is kisasszony lennék, hanem maga a Vaslédi (JÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ!), mindenesetre úgy kell őket figyelmeztetnem, hogy legyenek már lazábbak, csak a rokonkislány vagyok.
Reeven a szokott formáját hozza, éppen, mint az első találkozásunkkor a reptéren, most is humoros, legalábbis nekem az, a szüleinek nem annyira... Végre őt is magamhoz ölelhetem, ez már tiszta szívből megy, nem olyan mereven, mint az anyjával. Megérzem, hogy kissé kapaszkodik belém, mintha neki is jó lenne ez a fajta üdvözlési mód, és nem engedem el egy darabig, így halk párbeszédet is folytatunk, mielőtt elengednénk egymást.
Az anyjának háttal vagyok, a rosszallását nem látom, amikor Reeven a mosdatásról beszél.
- Jó illatod van. Autós légfrissítő az új medálod? - kacsintok rá. Nem érzem a kóma szagát, ha létezik egyáltalán olyan. Ha jól ápolták, márpedig a NY-i központ híres a gondos ápolásról, elvileg még felfekvése sem lehet. Remélem, az izmai sincsenek olyan rossz állapotban, ahogy beállítja.
Majdnem elnevetem magam, ahogy beszél az elmúlt időszakról, de az apja dörgedelmes hangja belém fojtja a nevetést. Reevennek illedelmesen csak annyit mondok:
- Minden rosszban van valami jó...- talán jobb is, ha nem emlékszik, mennyire elcsigázott volt és kétségbeesett. Én sem szívesen emlékszem az utolsó órákra, amit együtt töltöttünk. Olyan volt, mintha... Hiábavaló lett volna minden próbálkozásom. Saját rokonomon nem tudtam segíteni, és ez bennem is eltört valamit. Olyan vak és buta voltam!
Meghívom őket magunkhoz, apám nevében is, tudom, nem tiltakozna. Ha mégis, az én kedvemért mégis jó képet vágna a dologhoz. Reeven anyja furcsán reagál, látszik, nem értem, miről beszél (pedig tisztában vagyok vele, Reeven mit tett, azzal nem, hogy ezt a szülei is tudják... Apám biztosan nem mondta el, az nem lehet, azt nekem is mondta volna, és különben is...)
- Ugyan, miért? Reeven nem tett semmit, amiért bocsánatot kellene kérnie apámtól. Nekünk kell bocsánatot kérnünk maguktól, hogy ... ez megtörténhetett...- hajtom le a fejem, ezt komolyan is gondolom, én nagyon is hibásnak érzem magam az egészben. Jobban kellett volna figyelnem, észre kellett volna vennem, meg kellett volna akadályoznom... és nem lett volna szabad hagynom, hogy elmenjen! De úgy látszik, nyúlnak születtem, és az is maradok...
Reeven keze után nyúlok, hogy megszorítsam.
- Mindenben számíthatsz rám. Ha kell, veszek ki szabadságot is, hogy be tudjalak vinni a kezelésekre..., ha még jársz...- a botokra nézek, talán még van rehab, vagy mozgásterápia, vagy bármi... Nem tudom, hol tart a kezelése, de szeretném kivenni belőle a részem, legalább ennyivel tartozom. Sokkal többel is.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Vas. Feb. 22 2015, 16:22

Nehezen engedem csak el rokonnagylányt, a megjegyzésén féloldalasan vigyorgok. Nem is rossz ötlet autós légfrissítőt hordani, fenyőfásat, az a legnagyobb klisé.
- Az biztos feldobná a szappanszagot! Micsoda ötlet
Suttogom vigyorogva, miközben azzal nagyon is tisztában vagyok, hogy anyám szerint mekkora illetlenség társaságban sugdolózni. Kicsit vállat rántok, nem bánom, hogy az emlékeim jó része elveszett, pontosabban az ereszd el a hajam, de ki rúgunk a hámból részek, amikre egyrészt vágyom, másrészt tartok tőlük még akkor is, ha az a filozófiám szerint semmitől nem félek a világon. Rossz érzéseim vannak az emlékeimmel kapcsolatban. Hogy anyámék plántálták-e őket belém, nem tudom. Liának viszont bólintok, mintha egyáltalán nem bánnám és a felszín ez is, így könnyebben tudok visszarázódni.

A családi lelki fröccs kezdetét veszi, habár először nem tudom mire gondolnak, bármi is az, elég kínos ahhoz, hogy az idő szinte visszafelé teljen. Rábámulok a nappali faliórájára, miközben az unokanővérem kedvesen megbocsát, vagy inkább magát hibáztatja? Összevonom a szemöldököm.
- Nem, nem, hülye voltam ez világos. Nem kellett rám vigyáznod, nem voltam már gyerek.
Nézek rá komolyan, a kezébe rakom az enyém és viszont rászorítok, de csak enyhén. Próbálok bátorítóan mosolyogni, elég hihetetlen, hogy úgy gondolja neki bármi köze van az egészhez. Hogy anyámék mit gondolnak az hidegen hagy.
- Remélem eszedbe sem jut magad hibáztatni.
Rázom a fejem, kicsit lejjebb fagy arcomról a bátor kifejezés, mikor a rehabról beszél és szabadságot venne emiatt. Úgy csinálok, mintha egy felesleges dolgot akarnék örökre lerázni.
- Csak a lábam kell tornáztatni, de sokszor feljön a gyógytornász, mert anya ismeri, nem kell segíteni. Akkor gyere, ha beszélgetni akarsz, vagy velem lenni.
Kicsit megrántom a vállam és próbálok nem gondolni arra, hogy nem akar. Pedig minden oka meglenne rá. Kicsit zavaros hogyan viselkedtem vele, éppen ezért nem is tudom…hányadán állunk, amire én emlékszem az lehet, hogy csak fele a valóságnak. Persze apám nem hagyja annyiban.
- Én kétlem, hogy a te társaságodra vágyna, miután kockáztattad a munkáját. Amelia, szeretnénk, Reeven szeretne bocsánatot kérni a tűzesetért, amit okozott, amivel így a kórházban tartozók életét, így a tiéd is veszélyeztette. A mi elvárásunk, hogy vigyázzatok rá nyilván túl nagy volt, hiszen mi is kudarcot vallottunk vele, nem tehettetek semmit.
Kicsit fojtogató lesz itt bent a levegő, de senki nem veszi a fáradtságot, hogy kinyissa az ablakot. Próbálok gondolkodni az agyam megszálló ködtől. Kinyitom a szám és bocsánatot kérek. Tényleg ennyire rossz lenne a helyzet? Veszélyeztettem az életét? Végülis…igen. Az ablak felé nézek, hihetetlen, hogy nem lehet kinyitni, vagy csak én érzem? Mit kéne csinálnom? Egyáltalán kell valamit csinálni? Nem hiszem, hogy segít, ha azt mondom megbántam, vagy a piromániámra fogom, direkt csináltam. Emlékszem…azt akartam, kapja össze magát a főnővér… Kicsit erőtlenné válik a karom, ha Lia még mindig fogja a kezem érezheti. Ez nem jó, próbálom visszahúzni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Vas. Feb. 22 2015, 17:47

Elnevetem magam, rekedtesen, mint aki elszokott már az efféle hangoktól, pontosabban a hangok kiadásától, hiszen szívből már régen nevettem, de ez humoros volt, való igaz.
- Könyörgöm, csak ne fenyőillatút... -súgok megint, attól felfordul a gyomrom, bár mitől nem? Még mindig rosszul vagyok, rossz a gyomrom, pedig már nem kell szednem annyi antibiotikumot (és rendesen eszek!). Most ennyivel több a gyógyszerem, a mellékhatások kivédésére plusz 3x1 tbl, rájuk nézni sem bírok, mert nem is jobb velük. Igazán rossz beteg vagyok, magammal sem vagyok kibékülve. Pedig igyekszem... Nekem sem jó így.
Reeven azonban feledteti a problémáim, nem egészen úgy, ahogy Reeven felejt(ett). Amnézia. Lehet áldott vagy átkos, néha magamnak is azt kívánom, jobban be kellett volna ütni a fejem, és talán haza sem érni vagy ne emlékezni arra, ami történt, meg arra, ami otthon várt a kórházasdi után, de mindegy.
Furcsa beszélgetés veszi kezdetét, már kezdem érteni, miért van ott mindenki. Mintha elvárnák Reeventől, hogy bocsánatot kérjen, nem is értem, miért kell az ilyesmit kierőszakolni, ez nagyon ciki, rám nézve és Reevenre nézve is. Én éppen olyan felelősnek érzem magam, tehát akár én is kérhetnék bocsánatot. Erre csak Reeven érez rá, oda is szól nekem, és a kézszorításával is támogat. Szeretettel nézek rá. Lehetett volna másképp? Igazából nem tudom megítélni, és ahogy az okosok mondják, a múltat már úgysem lehet megváltoztatni, kár azon siránkozni, mi lett volna, ha...
Valamely részben mégis felelősnek érzem magam, de már ezt sem hangsúlyozom, a srác nyilván érzi, a szülei meg elvakultak, mert csak a saját érdekeiket nézik: legyen kiegyenlítve a számla.
- Hát jó...- sóhajtok. Nem rossz, ha gyógytornász jár hozzá. - Most éppen szabadságon vagyok, ráérek, jöhetek bármikor...- nézek rá, szívesen lennék vele gyakran, akár naponta, ha nem megyek az idegeire, mert lehet, hogy néha elbőgöm magam. Nem tudhatom előre. Gondolom, neki meg erre pont nincs szüksége. Hajaj, egy sánta meg egy béna támogatják egymást, klassz lesz!
Aztán Reeven apja felé fordulok.
- A tűzeset? Nem tudom, milyen elképzelésetek van róla? Nem volt életveszélyes, a szobák mindegyike amúgy is füst- és tűzjelzővel van ellátva, a víz 10 másodpercen belül oltani kezdett, senki nem volt veszélyben, és csak az a néhány papír semmisült meg, ami kint volt az asztalon...- szándékosan kicsinyítem a dolgot, mert sejtésem szerint a főnővér eltúlozta, így kompenzálok. A részleteket amúgy alig ismerem. Oké, kiégett a szoba, már ami gyúlékony volt, de a bútorok csak füstösek és feketék voltak, nem égtek el... Nincs bűntudatom. Reeven tettén ugyan meglepődtem, de ha végiggondolom, mit szívatott az a szipirtyó, csak annyit mondhatok, így járt. Tudom, gonosz vagyok, de egy cseppet sem sajnálom.
Elhallgatok, nehogy kimondjam, amit gondolok, hogy ha több információval látna el Reevennel kapcsolatban, ha tudunk az alkohol és drogproblémáiról, a piromániájáról, talán jobban odafigyelünk rá... Nem tudom. Most sem tudom, másképp viselkedtem volna-e vele. Egy huszonéves srácnak nem foghatom állandóan a kezét!
Látom, hogy pillongat Reeven az óra, majd az ablak felé, erőtlen keze miatt azt gondolom, rosszul van, szabadulna, és hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezem.
- Levegőznél? Van mód rá, hogy sétáljunk egyet? - Ha van tolókocsija, szívesen kitolom, eltolom, vagy ha a mankókkal közlekedik, szívesen sétálok mellette, támogatom, ha kell, csak szabaduljunk innen el. Mintha börtönben lennék, folytogat a feszültség. A szülei felé fordulok- Nem bánjátok? Igazából én is vágyom a levegőre, sok időt töltök falak között...




Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Hétf. Feb. 23 2015, 12:39

Vigyorgom, mert pont az jár a fejemben, ehhez már társul az illat-képzet is. Viszont a jókedvet a szüleim hamar tönkre vágják, persze tudom, hogy bocsánatot kell(ene) kérnem, de ezt nem így akartam rokonnagylánnyal megbeszélni és nyilvánosan égni. Lassan ropogósra sülök, mint a hálaadási pulyka, elfogy a levegő és még a seggem alól is mintha kicsúszna a kanapé. Kicsit rekedt a hangom, de még van és a mosolyt is vissza tudom idézni, ahogy Liára nézek.
- Én örülnék, ha gyakran jönnél...és én is mehetek, meg máshová is mehetünk.

Érdekel miért van szabadságon, remélem nem a tűz miatt... A gondolkodásom nem állt még teljesen jelen időre és hajlamos vagyok a múltban felejteni nem oly szerény személyem. Itt, előttük nem kérdezek rá, majd ha kettesben leszünk. Úgy érzem az az idő lassítva, kínkeserves szenvedéssel jön el, minden perc a duplájának tűnik, ahogy itt vagyok a kanapéra szegezve. Most már tudom milyen volt Jézusnak. Nekem nem olyan szar, mert csak a képzeletbeli töviskoszorút érzem.
Apám szigorúan vonja össze szemöldökét, úgy érzem míg ő megnő, én megyek össze.
- Volt már ilyen korábban, de abban reménykedtünk kinőtte...hogy nem lesz ilyen felelőtlen. Tudjuk, hogy nem omlott össze az épület, de mégis...Sokkal nagyobb baj lehetett volna belőle. Megsérülhettél volna és ő is. Itt az ideje, hogy Reeven felelősséget vállaljon. Az életmód, amit előtte folytatott lehetetlen! Szeretnénk, ha belegondolna a következményekbe és hogy neked is ártott ezzel.
Néznek rám nyomatékosan. Kicsit ráncolom a szemöldököm, valóban csak ennyi lett volna? Gondolom senki nem halt meg, akkor minek túldíszíteni, akár el is oltottam volna, ha adnak locsolócsövet. Ha meg olyan pocsék az épület, hogy egy kis tüzet se bír ki, költöztessék át. Igyekszem magam nem pocsékul érezni, de a tény, hogy veszélyeztettem Lia életét nem a legjobb érzéssel tölt el - és akkor még enyhén fogalmaztam. Igyekszem levegőt venni, de nem nyitott szájjal, hogy túl árulkodó legyen, aztán vetek az én okos nővéremre egy hálás oldalpillantást.
- Igen, olyan itt mint a pokolban...
- A bűntudat fiam, a bűntudat!
Rázza meg felém apám a mutatóujját. Ez annyira röhejes, hogy nem bírom lenyelni ironikus vigyorom és szerintem apám is arra jut, kár volt előre inni a medve bőrére, hogy érezhetek olyasmit.
- Menjetek csak. Hozom a mankóid.

Szól anyám, belé több empátia szorult. Egész szép kis hátsó kertünk van, sok fával, Liának tetszeni fog, sőt anyám sem totojázza el a dolgokat, egész hamar a kezembe nyomja a cuccot. Gyűlölöm ezt a pillanatot, de kénytelen vagyok rátámaszkodni, muszáj haladunk. Lia remélem követ, kifelé kezdek bicegni, van egy hátsó kijárat, én csak vészkijáratnak csúfolom. Alig várom, hogy kettesben legyünk, bár nem tudom akkor mennyire fog agyonnyomni a bűntudat. Fogalmam sincs hogy kezdhetném...
- Ugye...ugye nem viselt meg téged az a dolog annyira? Annyira, mint képzelem
Teszem hozzá halkabban. Általában csak a saját életem veszélyeztetem, szokatlan a máséval is rendelkezni, elméletileg tudom mennyire törékeny csak... Nyilván az agyamban van a hiba. Megbocsát egyáltalán? Érzem, hogy a pulzusom vadul ütlegeli a dobhártyám.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Hétf. Feb. 23 2015, 18:03

Kínos kis családi beszélgetésbe csöppenek, mintha én lennék az oka és a tanúja az egésznek, rosszul és feszélyezve is érzem magam, nem hiányzott ez nekem, menekülnék belőle. Az egyetlen jó dolog, hogy Reeven nem lett másmilyen, olyan, mint egy apró tüske az ember bőre alatt, birizgál, de megszabadulni nem lehet tőle, és nekem ez az érzés kifejezetten tetszik most, mert észrevéteti velem, hogy a halál után is van élet. Nekem Reeven a gyógyszerem? Tanulnom kell tőle. Hogyan csinálja?
A szüleivel igyekszem udvariasan távolságtartó lenni, és lekezelni, hogy Reevent mibe akarják belekényszeríteni, de aztán rájövök, ezen túl kell esni, bármennyire is nem szorulok én semmiféle bocsánatkérésre, sajnos, részem lesz benne, de szerencsére Reeven is edzetten veszi tudomásul, ahogy a szülei alázzák.
Próbálom kimenekíteni, és nagy nehezen sikerül... Végre elindulunk egy másik ajtó felé, a ház hátsó udvara felé, én pedig szorgalmasan követem az unokatesóm, mert minden vágyam megszabadulni képmutató szüleitől. Kiver tőlük a víz. Szerencsére, sikerült megmagyarázni, hogy senki nem volt veszélyben, sem beteg, sem nővér (én sem), és túl volt spirázva az egész helyzet. Hogy ki hisztériázott, nem kétséges.
Végre kettesben vagyunk, becsapódik a hátsó ajtó, Reeven rá nem jellemző módon érzékenykedik, én meg kínomban elnevetem magam.
- Istenkirály voltál, hallod?! - szélesen vigyorgok, aztán a nyakába dőlök, átkarolom, és csuklásszerűen sírok megint, mert még most sem hiszem el, hogy jól van.
- Jaj, ne haragudj!- engedem aztán el, kissé rá nehezedtem, meg aztán összebőgtem a vállát, hát szép kis nővérke vagyok, ha ledöntöm a lábáról.
- Semmi bajom nem esett, hárt arra nem emlékszel, hogy utána még találkoztunk? - kérdezem, és kitörlöm a könnyeket a szememből, előszedem a zsepimet és orrot fújok, aztán veszek néhány nagy levegőt, hogy legyűrjem a gyengeségeimet.

Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Hétf. Feb. 23 2015, 19:52

Ha gondolatolvasnék megtudnám, hogy tüskeként gondolna rám valaki, lehet kínomban elbőgném magam, de amíg nem tudok ilyesmiről addig ez a veszély nem fenyeget.
Különben is nem a lelkizésről vagyok híres, vagyis voltam, azt hiszem. Bár az a másik személyiség, mintha árnyékként kísértene, furcsán az az érzésem nem vagyok teljesen ugyan az az ember. Hogy így ki tudja hozni egy betegség a személyiség velejét?! Igyekszem nem túlagyalni ezt, mert most Liával sétálok a kertükben, nem filozófia könyvet írok, a bicegés különben is sok energiám elveszi, részben a vért az agyamból. Másra koncentrálok, egy olyan egyszerű mechanizmusra, minthogy egyik lábam erőltetni a másik után.
Megtorpanunk, Lia rámdől és vigyorgom azon, amit mond, büszkén kihúzom magam egészen addig, amíg össze nem görnyedek és el nem sápadok. Automatikusan, szorosan átölelem Liát, az ajkam a hajához ér. Érzem, hogy megnövekszim a pulzusszámom és úgy tartom, mintha veszély elől mentegetném, pedig nem állok biztos lábakon.
- Mi a baj? Na...
Nyögöm, hirtelen nem is tudok a helyzettel mit kezdeni, csak lesokkolok. Igyekszem erős lenni, tartani magunkat, kezem is automatikusan simogatása lendül. Végigcirógatom haját, kicsit a hátát.
- Semmi baj, megkönnyebbülsz. Ha segít nyugodtan, ez a váll könnyálló. Ugye jól vagy?
Talán eszébe jutattam valamit. Mindenesetre hökkenten tartom, járatom ujjaim a haján, óvón kicsit ráfogok a fejére is.
- De persze, csak valahogy tudod...nem gondoltam bele, hogy ez...nos nem a legjobb megoldás volt. Szerettem megfeledkezni a kínos dolgokról, de abban a hülye öregemnek igaza van, hogy szembe kell néznem velük.
Rezignált sóhajt hallatok.
- És én elég sokszor voltam elég hülye. Könnyű volt, droggal, mindig menekültem, nem akartam szembe nézni semmivel, ami az élet nehéz része volt. Igazából most sem könnyebb, csak tiszta fejjel mégis...valahogy tudatosabbnak érzem magam. Nem mondom, hogy nem csinálok baromságot többé, elvégre rólam van szó, de... nem hiszem, hogy olyan könnyedén el tudnék siklani a dolgok felett, mint régen. Nem tudom ez rossz-e, vagy jó, de azt hiszem...életszerűbb.
Megereszkedetebbé válik a mosolyom, kicsit ki is ráz magamtól a hideg.
- Inkább mesélj te, velem nem sok minden történt.
Terelek azonnal.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Hétf. Feb. 23 2015, 21:14

//Drága, az a tüske színtiszta bók; azt jelenti, felejthetetlen vagy! Smile <3//

Szeretnék szabadulni Reeven szüleitől, túl idegenek és merevek nekem, nyomaszt az érzés, hogy Reevenből olyasmit akarnak kierőszakolni, ami nem jellemző rá, hogy égetik előttem, és alázzák, egyáltalán nem is voltam rájuk felkészülve, és hát én magam sem vagyok toppon, tehát a diplomáciai érzékem éppen a béke segge alatt. Nehéz titkolnom, hogy nem kedvelem őket, hiszen ők már (csaknem) lemondtak Reevenről... (És nem csak azon a tavaszon, amikor ide küldték NY-ból)
Reeven felébreszt bennem valamit, amit elfelejtettem egy időre, mintha éppen olyan kómás lett volna, mint a srác maga, vele együtt ment el, és jöttére most az én Liám is magához tér, a kis cinikus, aki csak nevetett, amikor a főnővér gonoszkodott vele. Számomra Reeven hős, aki kiállt értem, miattam, szembeszállt a Sárkánnyal, komoly károkat okozott neki (nem csak anyagilag). A másik ilyen Lio volt, aki szintén beszólt neki, de az egy másik történet...
Sírok egy kicsit a vállán, megkönnyebbülve, hogy ő már túl van a nehezén, és belegondolva hirtelen a sorsunkba, mi vár még ránk... Jaj, egyikőnknek sem lesz könnyű. Testet-lelket foltozni nem egyszerű.
- Én csak...- hüppögök- még most is alig hiszem el, hogy itt vagy...
Pedig ha tudná, hogy vertem a palávert, hogy eszébe ne jusson senkinek kikapcsolni a lélegeztető gépet! Akkor se, ha az EEG nem túl biztató, én hinni akartam, hogy minden jóra fordulhat, mert akkor sem volt más, aki hagyta volna, hogy... Ó, fenébe, megint ITT tartunk!
Megfeledkeztem magamról, ahogy rá bolrultam, nem tudom, menniy energiájába kerül megtartani magát, engem, gyorsan elengedem, de érzem, hogy megsimogat, megtart, támogat engem. Jaj, pont, mint régen.
- Hehe, könnyálló, kössz- mosolygok rá a könnyeimen keresztül, aztán megrántom a vállam- Voltam már jobban is.
Jelzem, hogy jelenleg nem kívánok róla beszélni, inkább kifújom az orrom, minden rendben, semmi bajom, haladjunk!
- Hű te...- forgatom a szemem- most komolyan beszélsz? - kicsit ugratom. Remélem, nem lesz egészen más, mint amit megszoktam, mert akkor falba verem a fejem. Szükségem lenne arra a lazaságra, arra a könnyed szemléletmódra, amit ő képvisel.
- Az nem baj, ha tudatosabban élsz- fordítom én is komolyabbra a szót- Legyen célod, mert azzal van értelme az életednek, de ne legyél merev, az nem vallana rád!
A ház felé lesek, kíváncsi vagyok, most is leselkedik-e valaki az ablakból.
- Nem tűnsz szabadnak ebben a házban... Volna kedved... elköltözni innen? Éppen van egy kiadó lakás... Az enyém volt... Hm? Szétverheted, formálhatod a saját kívánságod szerint.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Csüt. Feb. 26 2015, 19:12

// Tudom én csak olyan vicces volt Very Happy//

Aggaszt vajon mi játszódhat le Lia fejében, mitől tört el nála a mécses. Mivel nem körülöttem forog a világ és ezt jól tudom, gyanakszom másra is. Ki tudja mi minden történt vele, míg én „távol” voltam. Annyira viszont vagyok üres fejű, hogy ne nagyon higgyem, ez az egész szerény visszakúszásomnak szól (az életbe). Elvégre minden nap ébrednek emberek jobb létre. Bár ki tudja melyik a jobb lét, ez is csak felfogás kérdése. Simogatom a lány hátát, ölelem és próbálok megértő unokaöcs lenni.
- Ugyan… Biztos ez is csak úgy megtörtént. Az álmaim ráuntak egymásra, ki tudtam közülük törni. DE…nem látlak lelkileg stabilnak. Attól függetlenül, hogy én persze, mint rokonod egy jó ideig egy ágyon rohadtam.
Rekedt, rezignált röhögés, majd visszatérve:
- Tényleg minden rendben?
Nem oly szerény személyemtől függetlenül persze. Hozzá is teszi, hogy nem, de nem akar róla beszélni, hát ki vagyok én, hogy erőszakosan rányomuljak és ne tartsam tiszteletben a hallgatását?  Kezeim megemelem, mintha megadnám magam, jelzem, hogy leszállok a témáról.
- Ha akarsz valakivel beszélni…akkor tudd, hogy hallgatóságnak sem vagyok rossz.
Egyáltalán létezik valami, amiben képes lennék rossz lenni? Például a szerénységben, na az nem menne.
Kicsit megakadok, miután a monológom után visszakérdez, hogy ez most komoly-e. Lesütöm a szemem, igazából mindig voltak „mélységeim” de sok mindent elfelejtettem megélni. Ez is hozzám tartozik és én teljes akarok lenni. Esetlenül vállat rántok. Attól, hogy ezt tudom, még nem megy könnyebben a kifejezése. Megszoktam, hogy az üresfejű, drogos gyerek egyszeri és felejthetetlen benyomását keltem. Csak a drogosok néha túllőnek a célon és akkor megbánják, hogy a világnak csak a hülyeségükből mutattak, annak ellenére, hogy kicsivel többek…
- Nem kell komolyan venned, ha nem akarsz.
Jelentem ki. Ott a naplóm, vagy beülhetek filozófusok közé is az élet nagy rejtelmeiből  elmélkedni, az ember végülis maga dönt. Ha Lia nem akarja látni ezt az énemet, nem muszáj neki. A mereven kicsit felröhögök, nem hiszem, hogy bármiben is az lennék.
- Nemtom mi a célom, konkrétan. Te tudod a sajátod? Szólj rám, ha mumifikálódnék, bár tépni már nem tudok, szóval másképp kell megoldanom.
Olyan könnyű volt egy tűszúrásra mindent elfelejteni. Persze csak viccelek és biztos ő sem gondolja komolyan, hogy egy lapon említ a merevedéssel. Már a rossz értelemben, természetesen.
- Próbálok eljárni. Tényleg? De hogyhogy? A volt albérletedről van szó?
Ott lányok laknak, nem?
- Mikor költözhetek?
Csillan fel a szemem, nem kell hosszú meggyőzés, aztán kicsit kizökkenek.
- Szétverni? Azért nem vagyok ostoba. Ha szétvernék valamit, akkor az… például Justin Bieber keretezett fényképe lenne, ha még él.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Csüt. Feb. 26 2015, 21:24

Ki tudja, mi okból vagyok ennyire érzékeny, elég egy kedves mondat, és elbőgöm magam, kicsit Reevenre borulok, aztán gyorsan észhez térek, hogy elég neki a saját baja...
- Bakker, nagyon aggódtam érted!- mondom őszintén. Kezdetben minden szabadidőmben az ágya mellett ültem, meséltem neki vagy olvastam, mert hittem abban, hogy hallja, amit mondok neki. És kellett a fizikai kontaktus: ha én tudom, hogy ott van, ő is érezheti, hogy én ott vagyok. A test nem felejt, mégha az agy nem is működik tökéletesen.
A számba harapok, mert valóban...., az utóbbi időben már kevesebbszer gondoltam rá, a szüleivel nem tartottam a kapcsolatot, de már a kórházzal se nagyon... Így maradhattam le róla, hogy magához tért. Elmosolyodom, amikor ezt a maga módján magyarázza; lényegében egész költőien fogalmazza meg, és ez tetszik.
- Mindenkinek megvan a maga baja, én is szembesültem néhánnyal, maradjunk ennyiben...- mondom lemondóan, legyintve és odázva a témát. Nem akarok magamról beszélni.
Gyorsan veszi a lapot, fel is teszi a kezét, hogy visszavonul. Csak még felajánlja, hogy meghallgat, ha kellek neki.
- Köszi, észben tartom- bólogatok. Nem tudom, Liot ki akarom-e vele beszélni, elvégre ők ketten sosem voltak kebelbarátok. Vajon körberöhögne, ha elmondanám, mi történt közöttünk? Nagy valószínűséggel. Inkább nem is égetem magam. Amúgy is, minek?
Sokkal könnyebbnek tűnik róla beszélgetni, de először meglep az a komolyság, ahogy nekifog. Elsőször azt hiszem, színészkedik, sosem volt idegen tőle, hogy úgy adja elő a hülyeségeit, mintha az lenne a tuti, és emiatt sokat nevettünk (bár bosszantott is néha, hogy meg tud vezetni).
- Kérlek, ne haragudj! Figyelek!- adok neki egy puszit, békét akarok kötni vele, nem akartam, hogy azt higgye, nem veszem komolyan.
- Úgy látszik, eljött az ideje, hogy elszakadj a régi énedtől..., de nem tagadhatod, én főleg azt ismerem, amikor még felelőtlen voltál!- állok meg vele szemben.
- Mondjuk úgy, vannak elképzeléseim. Bár némiképpen én is változtam, kevésbé vagyok álmodozó, talán..., de hiszem, hogy nekem is megvan a magam útja, a magam társa, a boldog jövőm...- húzom el a szám, ez most biztosan nem túl hiteles, hiszen összetörtek az álmok, amiben hittem.
- Oké, tudod, a nagy tervekhez is apró lépésekben vezet az út. Neked mi az első? - nézek rá kíváncsian, hiszen úgy tűnik, valóban elhatározta magát, tiszta marad.
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy figyelnek minket, és azt nem titkolta Reeven sem, hogy nem tetszik neki a szülei "gondoskodó figyelme". Alternatív ötlet, hogy költözzön a "volt" lakásomba, elvégre apámhoz nem hívhatom, annyira azért nem maradt felejthetetlen az a kis esemény, hogy megfektette "pótanyut".
- Tőlem akár holnap is, már alig van ott cuccom... Ez..- gondolkodom- nem az a hely, ahol a lányokkal laktam. Azóta elköltöztem onnan, ők is, egy saját lakást vettem, de... most nem szívesen vagyok ott. Szóval éppen pár napja döntöttem el, hogy kiadom, eladom, de még nem léptem semmit... Örülnék, ha te laknál ott, de átalakíthatod, ha nem tetszik, tudod, nem feltétlenül egyezik az ízlésünk...
Bieberre csak elnevetem magam. Megrántom a vállam. Fene se követi, él-e még.
- Segítsek pakolni?- már rutinom lesz benne. Kérdés, a szülei mit szólnak majd hozzá, de Reeven már nem gyerek. És én sem akarnék velük élni. Ha kell, elrabolom.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Pént. Feb. 27 2015, 14:16

Ölelek még egy nagyot Lián hálásan, erős a fogásom, hogy érezze a törődést, rám számíthat.

- Köszönöm. Sajnálom, hogy...aggódnod kellett

Mondom ki végre rendesen, nem erős, vagy megdöngethetetlen hangon, de elég magabiztosan. A szemébe nézek akkor is, ha legszívesebben lesütném, határozott, nyílt tekintettel. Nem akarok ígérgetni, fogadkozni mint egy buta kisfiú, hogy többé nem csinálok ilyet, de érezni a kisugárzásomból, hogy elhatároztam magam és őszintén szólva választásom sincsen.
Próbálom éreztetni, hogy mellette vagyok és megbeszélhetjük, ha szeretné, nincs kizárva, hogy tudnék segíteni, de nem nekem kell megtennem az első lépést.
- Sajnos ez az élet része, de nincs olyasmi, amiből ne tudna kikecmeregni az ember, kellenek ezek, különben nem tudnánk tapasztalni és értékelni az élet jó részét.
Rántok vállat lazán, remélem ez csak az én fejemben hangzott öregapósan.

Pislantok, kapok az arcomra (gondolom) egy puszit.
- Nem haragszom
Mondom gyorsan, bent tartok egy kis levegőt, csak akkor engedem ki, mikor közli, hogy csak a felelőtlen Reevent ismerte.
- Nem mondtam, hogy most már nem vagyok az
Mosolygom ravaszkásan, nehéz ezt megfogalmazni, mindig volt bennem valamennyi felelősségérzet, legalábbis másik iránt, csak nem mutogattam, mert az kényelmesebb volt. De nem hiszem, hogy a saját életem túl komolyan tudnám venni, ebből a szempontból mit sem változtam. Bizonyos dolgokból leadtam, mások ösztönösen maradtak. Megérti, ha többet lesz velem, ha akar.
- Az elképzeléseidről sem akarsz beszélni? Miért ne lenne?! Biztos, hogy megvan! Ilyesmikre én nem gondolok, még nagyon a jövőben van, megfoghatatlan. Most inkább olyasmikre összpontosítok, mint a tanulás, hogy letegyem a jogsit, jézusom ez elég unalmasan hangzik! Mint valami klisés jófiú, nem? Persze arról még mindig nem mondtam le, hogy kiszívjam az élet velejét, még mindig mindent ki akarok próbálni, megélni, felfedezni, de... kell néhány szilárd dolog, ami a földön tart. Úgyhogy beiratkoztam Egyetemre, mit szólsz?
Valamiért büszkén kihúzom magam.

Úgy tűnik nagyon meg akar szabadulni a lakástól, ha az ember vesz egyet magának, nem  adja el, ki ok nélkül.
- Biztos nem lakják kísértetek? Jó, nézzük meg! Elkérem apámtól a kocsim, bár még nincs meg a jogsim, szóval vagy ő visz el, vagy te vezetsz.
Én bevállalnám, hogy vezetek anélkül is, de a bírság nem kaland, még gyenge a lábam és a nagy bűnbánat után nem fogom Liát veszélyeztetni.
- Anyámék biztos nem fognak örülni, meg lehet, lakótársat kell majd szereznem, de a lelkükre beszélek, hogy majd vállalok diákmunkát és abból fizetem. Ehh...a zenélésen kívül nem sok mindenhez értek, de képzeld fényképész leszek mint Peter Parker, tudod a Pókember! Lehet az kéne, hogy beöltözöm szuperhősnek és magamat fotózom.
Látványosan elgondolkodom. Mondjuk mivel egyelőre nem tudok rendesen járni elnapolom az ötletet. Nem tudom mennyire illene ez a profil váltás a rosszfiú imázshoz, ami még mindig megvan, nem félek elkövetni semmi olyat, amit a társadalom nem néz jó szemmel- Anyámékat idő lesz rábeszélni, de sokkal mobilisebb lennék és ez kell most nekem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Pént. Feb. 27 2015, 15:29

Reeventől nem is kell kérni, ösztönösen ölel magához újra, megint a kishúgának érzem magam, amikor így átnyalábol. Jól esik, bár azt a fajta nyugalmat nem sugározza, mint Sebastiané.
- Én is sajnálom...- nézek rá még nedves szemekkel. Persze, nem azt sajnálom, hogy aggódnom kellett, hanem azt, amin át kellett mennie. Ami odáig vezetett, hogy...
- Kérdezhetek valamit? Az... szándékos volt vagy baleset?- Nem mondtak akkor túl sokat, csak hogy feltehetően a drog okozta azt "állapotromlást", s azt sem kötötték az orromra, a drog minősége vagy mennyisége volt a kiváltó ok. Én nem számítottam közvetlen hozzátartozónak, az adatokat pedig titkosították a számítógépben, így még "beslőleg" sem férhettem hozzá.
Megnyugtat, ahogy tekintetével megerősíti a szavait, mintegy pecsétet adva rá, komolyan gondolja, benőtt a feje lágya.
- Igen, szeretném azt hinni, ez is egy lépcsőfok volt a boldog életemhez- mondom, kicsit keserűen, hiszen ez azért mégsem ennyire egyszerű. Most még nagyon fáj, ami történt. Nincs eszemben kritikával illetni Reevent, mert én sem vagyok jobb nála. Annak idején én igyekeztem "bölcseségekkel" tömni a fejét, mert olyan szétszórtnak tűnt, mint aki azt sem tudja, melyik korban él.
Szokatlan tőle ez a fajta megközelítés, de aztán rájövök, nem csak velem szemben komolykodik. Mintha saját életét is más objektíven keresztül látná, és bár először meglep, később már komolyabban veszem én is. Puszival engesztelem, ha megbántottam volna. Így tisztázzuk a dolgokat.
- Kérlek, ne ültess megint hintába...- nézek rá, és eléggé szenvedek. A magam baját is nehéz emészteni, ehhez nincs erőm, hogy minden rezdülésére figyeljek. Amúgy is félre értek mindent, most olyan érzékeny vagyok, mint a frissen felsült bőr. Hogy lehet egyszerre felelőtlen és felelősségteljes? Nem tudom követni, sajnálom...
- Minden döntésednek van következménye, legyen ez az alap, de ezt te már jól tudod. - Nem kell felesleges köröket futni, nem akarom, hogy megunjon, vagy megorroljon rám, hogy olyanná válok, mint a szülei. Neki kell éreznie, mi fontos számára, és mi nem az, helyette nem hozhat döntést senki.
- Mint akárki másnak, általánosságban, persze, család, gyerek. Munkával nem lesz gond, az mindig akad, bár képezni sosem árt magam- sorolom az elképzeléseim, nagy vonalakban, mert hát konkrétabb most nincsen (és már régóta nincs, ha őszinte akarok lenni magamhoz).
- Dícséretre méltó, hogy tanulni szeretnél, Reev- mosolygok rá. Ez jó ötlet, tanulni jó, a többi ráér. Minden ráér, fiatal még. Így is többet tapasztalt már meg, mint kellett volna. - Ez tényleg jó, segítek, ha kell...- Unalmas? Mihez képest unalmas? - Nem lehet mindig ezer fokon égni... - kiszívni az élet velejét. Ha túl gyorsan akarja csinálni, megint hibázik... Aggodalmam csak az írja felül, hogy ő büszke magára. Talán nem lesz gond.
Felajánlom neki a lakásom, ha szabadulni akar, és jól éreztem, mert le is csap az ötletre.
- Ne izgulj, csak rám veszélyesek- mármint a kísértetek. Azért is megyek onnan- Én vezetek!- Na, még csak az kéne, hogy az apja is eljöjjön...
Kicsit rámragad a lelkesedése, de még nem akarok indulni. Jó megpihenni, beszélgetni egy kicsit.
- Erre ne legyen gondod... Amíg talpra nem állsz, fizetem tovább a rezsit, így csak kajára kell költened... - valahogy támogatom én is. Sokat segítene, ha megengedné. - Ha lehet, lakj ott egyedül, benned megbízom, de... Majd meglátjuk- Nem szeretném, ha megint rossz társaságba kerülne. Ha egy bolond lakótársa lenne, aki minden hülyeségbe belevinné vagy nem hagyná tanulni.. Á, túl nagyok a félelmeim. El kell őket engednem. Bíznom kell benne.
Bólogatok, hogy a zenéléshez ért, erre emlékszem, gyönyörű a hangja, és a gitáron is jól játszik.
- Nem is tudtam, hogy érdekel a fotóművészet!- kapom fel a fejem. Aztán nevetek, ahogy elképzelem, hogy ő a pókember- Ha ilyen ambícióid is vannak, akkor másik szakra kellett volna jelentkezned!- mármint, ha a kamera másik oldala érdekli, a maszk... esetleg maga Pókember?
Van a kertben néhány pad (vagy szék), ha arra kalauzol, leülök vele, és megpróbálom élvezni azt a kevés napot, ami a felhők közül ki-kitör.
- Mikor kezdesz a Főiskolán? - elvégre év közepe van, vagy különbözetit kellene tennie, vagy még van szabad féléve... Azalatt simán letehetné a jogsit, talán még egy képzésre is beíratkozhatna, ha nagyon unatkozik.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Kedd. Márc. 03 2015, 18:44

- Én nem sajnálom.
Félszegen vállat vonok. Elvégre az ember nem minden nap lesz majdnem nyomorék! Mindent ki kell próbálni. Ezt a gondolatmenetet is megtartom magamnak, csak egy csibészes vigyort folytok el.


Összeráncolt homlokkal nézek rá, mert nem értem mit ért „az” alatt… A végzetes KO-t?
Kutatok az emlékeimben, de homályos minden és a fejem is belesajdul, nem kéne erőltetnem, tört már rám kellemetlen migrén, ha valamit erőszakkal akartam felidézni. Fogalmam sincs mit gondoltam, akartam akkor. Kicsit elmozdítom a fejem, mintha elfordítanám, de nem fejezném be a mozdulatot.
- Baleset…gondolom. Miért, annyira pocsék életem volt, hogy gondolod meg akartam ölni magam?
Érzem, hogy kiszárad a szám, ahogy eszembe jut ez a lehetőség, erőszakkal nyelek.
- Nem emlékszem a sötét részekre.
Vakarom meg a tarkóm hátul, kicsit felborzolódik a hajam. A mosoly az arcomon adott, csak épp a belső fagy a belső arcomra.

Inkább figyelek rá, mint jobb témára.
- Könnyen lehet és utólag visszanézve majd fogod látni a tanulságokat, másképp fogsz tudni ránézni, csak idő kell, mint sok mindenhez.
Teszem hozzá könnyedén, pár hónap, egy év teljesen más világításba tudja állítani a dolgokat, gondolom én. Úgy érzem segítenem kell neki, amennyire láttatni engedi a dolgát. Aztán furcsán nézek rá és megkérdőjelezem az előbbi elhatározást. Segíteni is csak annak lehet, aki hagyja. Úgy néz rám, mintha a haját húznám, hátra is lépek és olyan értetlen arcot vágok, mint akit frissen húztak le a falvédőről. Hinta? Az egy metafora, nem?
- Mi van? Ki ültet hintába?
Hátrébb lépek, nem mintha eddig támogatásra vágytam volna, az soha nem kell semmitől. Rohadtul nem vágom most mivel van baja.
Elfordulok egy fa irányába, azokat mindig lehet bámulni, mintha mókust keresne rajtuk az ember, vagy permetet, vagy tudja isten micsodát… Jobb mint a cipőfűző!
Biccentek a tanulunk a hibáinkbólra, úgy tűnik nem nagyon akar komolyan beszélni, vagy nem az ébredt fel, akit várt. Valahogy leforrázva érzem magam, mert az egy dolog, hogy mindig mindenkinek csalódást okoztam, de nem az egész lényemmel, az nagyon „Így neveld a sárkányodos” lenne.
- Hát ezek nem elérhetetlen dolgok…
Mondom a családra és gyerekre, valahogy azt hiszem minden nő ezt akarja.
Dicsértes dolog tanulni - mintha kapnék a bizonyítványomba egy négyest. Hogy mit kell csinálnom az ötösért, nemtom.
Vállat rántok, általában senkitől nem viselem el a segítséget.
- Nem is égek állandóan, de sokszor kell.
Válaszolok az égésre száz fokon, ez nem változott, hiába tűnik neki (talán) minden másnak. Ha engem kérdez, de nem kérdez, még mindig úgy gondolom nincs más értelme, mint rácuppanni az élet hatalmas tejcsárdáira és kiszopni az utolsó cseppig.

Az albérlet-ügy kissé feldob, bár hirtelen visszavesz a lelkesedésemből az előző dolog…
- Sebaj, majd tartok szeánszokat.
Jó, tudom, nem olyan kísértetről van szó, de jó ötletnek tűnik a szellemidézés, valami emberrel, akár randommal, egy teljesen új lakásban. Fel kéne avatni. El is raktározom ezt az ötletet.
- Már talpon állok.
Célzok finoman arra, hogy nem használok kerekesszéket.
- Ugyan, biztos megvan a magad baja, megoldom. A lakótársait is, a szüleimet is, de mielőtt kivenném megnézném, talán másikat választok, mert ha nem is egy szobában valakivel, de én szeretnék lakótársat.
Így sincs senkim, most életem végéig dekkoljak egyedül? Legalább egy darab barátom lehetne, mint lakótárs. Fiú, lány, mindegy.
Ha nem engedi hát baszki annyi albérlet hirdetés van…

A fotózás érdekelt már előtte is, csak törekedtem a felszínes kapcsolatok ápolására, nem olyasmi volt, amiben bárki is megtudott volna rólam bármit.
- Jó lesz az, Peternek is jó volt. Majd csinálok rólad néhány jó képet.
Pillantok rá futólag, kis mosollyal, hogy legyen „haszna is” vagy nemtom. Biztos vannak képei, de el tudnék képzelni, néhány művészibb beállítást.

- A tavaszi szemeszteben már be tudtam csatlakozni, Februártól vesznek fel embereket, nem volt gond. Bár anyám vette fel a tárgyaim, szóval elég tarka. Beíratott francia ettikettre.
Nézek rá fintorogva.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Szer. Márc. 04 2015, 13:57

Kettesben maradunk a ház mögött, legalábbis hallótávolságon kívül a szüleitől, és egy rövid időre előtörnek belőlem az érzelmek, szinte elgyengülök, ahogy a vállára borulva kifakadnak a könnyeim. Ha tudná, milyen könnyen fakadok az utóbbi időbe sírva, meg sem lepődne, de nem ilyen pityogósnak ismert meg (legalábbis remélem).
Részben ennek ő maga az oka, meg ami vele történt, és valószínűleg úgy érzi ő is, miatta sírok, mert azt mondja, sajnálja, hogy aggódnom kellett érte. Tény, hogy miután eltűnt az autómból sokmindenre fel voltam készülve, csak arra nem, hogy majd eszméletlen (kómás!) állapotban látom újra, és tény, minden lehetséges időmet mellette töltöttem az első hetekben, de... Nem érzem úgy, ez áldozat lett volna részemről. Így én sem ezt a részét sajnálom, hanem azt, hogy egyáltalán idáig jutott. Persze, megfordult már akkor is a fejemben, hogy nem baleset volt, hanem szándékosan akart magában kárt tenni...
Mintha erre utalna az a csibészes vigyorral elejtett reakciója is: "én nem sajnálom". Összeszedem a bátorságom, hogy megkérdezzem, hogy is történt az az eset, de sokkal vakmerőbb vagyok, mint ahogy azt feltteleztem. Reeven inkább meglepettnek látszik, és a kérdése ártatlannak állítja be, én pedig rögtön elpirulok, mennyire felelőtlen voltam.
- Ne haragudj, meg sem lett volna szabad kérdeznem- akkor se, ha nincs amnéziája, de ebben az esetben most külön örülök neki, hogy ez a rész kiesett. Vannak dolgok, amire igenis jól emlékszem, és annak ellenére, hogy milyen sokat nevettünk, néha megdöbbentett, milyen gyorsan tud a hangulata változni (zuhanni). Emlékszem arra is, milyen volt, amikor az út széléről szedtem fel, és arra is, mennyire kétségbeesettnek tűnt, amikor utoljára beszéltünk.
Tény, hogy nem vagyok valami jó társalgó, egyébként sem, de mostani állapotomban még inkább szita az agyam, és elsiklok esetlegesen olyan témák felett, amire jobban fel kellene kapnom a fejem. Érzéketlen tuskó vagyok, legalábbis a látszat ezt mutatja, mert 20 napig saját bűneim és veszteségeim emésztették minden gondolatomat. Így leszek hamarabb én a téma, pedig jobb lenne ezt elkerülni.
- Bizonyára igaz, hogy az idő minden sebet begyógyít- mondom inkább irónikusan, mint komolyan, ez most éppen nem érdekel, vagy nem hiszem el, annak ellenére sem, hogy egyszer már megtörtént. Mindig éppen az átélt fájdalom a legnagyobb.
Szokatlan nekem Reeven új arca... Régebben mindenből viccet csinált, a legapróbb dolgokból is. Nagyon hevesen reagált a dolgokra, és sokszor meggondolatlanul, mondhatni, szélsőségesen; most pedig olyanfajta bölcsességeet ejt ki a száján, amit akár apámtól is hallhatnék. Éppen ezért először azt hiszem, most is csak játszik (ültet hintába), hogy kétségek közé taszítson, melyik állítás igaz, mely hamis? De amikor nyíltan kérem tőle, ne csinálja ezt, megint megbántom, és a puszi sem segít, hátralép belőle, tekinget, mintha nem is akarna már a szemembe nézni. Némiképp alkalmazkodva hozzá adok neki igazat, lényegében nem mondok mást, amit gondolok (általában). Amikor hozzá beszélek, magamat is elemzem, a két ügy összefonódik, elmaszatolódik, és én nem, de ő észreveszi, hogy az ő kárára. Félreértem.
Tématerelést annak veszem, hogy Ő nem akar a továbbiakban beszélni róla, és nem veszem észre megbántottságát (saját hibáimat se!). Általánosnak tűnő kérdésére általánosságban válaszolok. Élni sincs kedvem, nemhogy kitalálni, milyen célok lebegnek a szemem előt.
Szánalmas beszélgetőpartner vagyok. Minden lehetőségbe kapaszkodom, hogy tudjak válaszolni, de csak üres frázisok jönnek ki a számon, nincs bennük semmi értelem. Bár nem tartom rossz dolognak, hogy Reeven tanulni akar, észre kéne vennem, hogy a szavai mögött számtalan kérdés lapul.
Megint elmerengek... figyelmetlenül. A szavai úgy érintenek, mint egy kavics a tó nyugodt tükrét: ahogy bele csobban, hullámokat vet. Akárhányszor próbáltam kitörni a biztonsági zónámból, mindig megégettem magam. Mindig, kivétel nélkül. Mégha nem is azonnal, a későbbiekben alattomosan csapott vissza, és jobban megmart, mintha leforráztam volna magam. Úgy érzem, nem szabad kockáztatni, azaz... Van, amiért érdemes, de ha már így gondolkodom, máris mérlegelek, és az... nem kockázat. A kettőt nem tudom elkülöníteni, nekem az égés a csalódásokkal forrt össze, és emiatt nem tudok egyet érteni. Fonoman húzom fel a vállam, hogy éreztessem, nem akarok erről vitázni vele, bár más a véleményem, mint neki.
...
A lakás lenne jó téma, de mint kiderül, ezt is elszúrom, persze, nem is derül ki azonnal. Az jó ötlet, hogy ő költözzön oda, de bele sem gondolok teljesen, milyen keretek közé szeretném szorítani. Én csak szabadulni vágyom onnan, és -ha már így esett- olyan személyre bízni, aki valamelyest vigyáz rá. Hiszen rengeteg munkám van benne, és valahol sajnálnám, ha elveszne, de visszamenni, és ott élni, jelenleg úgy érzem, hosszú távon képtelen lennék. Az elmúlt napjaim sem voltak nyugodtak ott.
Segítségül ajánlom fel, hogy az anyagiak terhét magamra vállalom (úgymint rezsi, a lakás egyéb költségei), d e a"talpra állás" megint szerencsétlen hasonlat, sajnos, félre is érti.
- Ó, bakker, nem fizikai értelemben gondoltam- és magamat korholom, hogy lehettem ilyen hülye. - Csak az jutott eszembe, anyádékat biztosan meg kellene győzni. Az anyagi dolog ne legyen akadály, csupán ezt akartam kifejezni!- nézek rá szánom-bánom bűneimet arckifejezéssel.
Szavaira biccentek. Megértem. Ő sem lehet mindig egyedül. És meglehet, a lakás sem tetszik neki... (Főleg mostani állapotában, amilyen elhanyagolt és lehangolt!) Ezen még gondolkodnom kell. Őt is féltem... Reevent, a régi cimboráitól, a drogtól... a bajtól.
- Ha nem gond, adj nekem pár napot, most úgyis rumli van, és addig ezt is átgondolom, oké? - Mert hát úgy volt, nyomban indulunk, és megnézi a lakást, de ez most nem is tűnik annyira jó ötletnek. Viszont már tudom, mit fogok csinálni délután... (Takarítani)
...
Rajtam valamelyest segít, hogy szóba jön, Reeven lehet az utódom a lakásomban, és az ezernyi feladat, ami rám vár, kissé kihúz a letargiából, ahová észrevétlenül süppedtem.
A következő téma pedig inkább viccesnek hat, ahogy Reeven előadja, miért is vonzódik a fotózáshoz. Úgy tűnik, mintha csak azért választotta volna ezt a szakot, mert a Pókembert utánozza. (Ezt magam sem hiszem el, bármi legyen a látszat!)
- Hát... Oké..., jó- mondom zavartan, mert nem tudom, miért akar engem fényképezni, amikor rengeteg lánnyal lesz dolga, akik szebbek is, jobbak is nálam, és minden vágyuk, hogy valaki felfedezze őket, mint leendő moelleket. Nekem semmi tehetségem az ilyesmihez, félek, csak hátráltatnám vagy bosszantanám.
...
- Ó, az jó! Az már mindjárt itt van...- Február! Úgy telik az idő, hipp-hopp eltelik az a néhány hét (?) //Most milyen időt írunk a játékunkban?//
Mosolyogva nézek rá, mert őszintén örülök neki, hogy ambíciói vannak, és nem hagyja el magát a nehezségei ellenére sem (hogy bottal közlekedik) , bevállalja az egyetemet, de még a külön lakást is. Nem csak a szavai árulkodnak róla, hogy képes mindezt megcsinálni, hanem az a fajta tartás is, amivel most rendelkezik. (Nem a könyökmankó teszi). Nem állítom, hogy férfi lett belőle, mióta nem láttam, de sok szempontból megváltozott. És tudom, hogy ez még csupán a felszín, hiszen alig beszélgettünk még bármiről.
Elnevetem magam, ahogy fintorog és felhúzom a szemöldököm.
- Miért pont arra? Mi közöd a franciákhoz?- kérdezem, még mindig kuncogva, és egyenlőre eltitkolom, sejtem, ki lesz a tanára.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Szer. Márc. 04 2015, 16:27

Érdekel mi a manó van ezzel a nővel, de ezt sem ma fogom megtudni, ha egyáltalán valaha fény derül a dologra. Addigis itt vagyok, hogy bosszantsam! (átvitt értelemben) Kicsit megfájdul a fejem, mintha hirtelen jönne egy hidegfront, attól, hogy az öngyilkosságom okait latolgassam, ha szándékomban állt egyáltalán megölni magam. Fogalmam sincs.  Ezen nem sértődöm meg, semmi ilyesmi, Lia rögtön visszakozni kezd, én meg sután megemelem a kezem, hogy megsimogassam a karját. Meg is teszem, ha nem húzódik el. Igaz, hogy a mozdulat abbamarad, meg elveszem a kezem később, de egyelőre, ha hagyja, nyugtatgatom.
- Dehogynem, engem is érdekel, azért kérdeztem. Tudod ez kettős dolog, tökre birizgál mi a sötét oldalam, ugyanakkor úgy érzem jobb nekem nélküle.
Próbálom elmagyarázni, de ha nem nekem kéne agyat erőltetni és segítene, megköszönném.
- Ugye nem sírtam? Vagy csináltam hasonló ciki dolgot?
Kérdezem kis vigyorral, érdekel, tényleg. Nem tartom akkora gáznak, csak épp egy olyan világból jövök, ahol emlékeim szerint mindig tartottam magam és a vidám álarcomat. Ki tudja, lehet bevillan, nem tojok be a saját emlékeimtől, csak…ha mondjuk tényleg öngyilkos akartam lenni, hát az gáz, akkor biztos nem véletlenül. Reeven vagyok, nem ijeszt meg semmi, gyorsan kihúzom magam, hogy emlékeztessem magam erre.

Semmi csak ha nem fogadnak el? Mi a fene… Én úgy értem így megint nem vagyok jó, s hát sehogy sem voltam, de a legrosszabb, hogy talán magamnak sem. Most legalább magammal elégedett vagyok, de a hintát nem értem. Nem is reagál rá, én meg továbbra sem értem, megnézem magamnak a fákat, aztán visszasandítok rá, mintha az enyémmel együtt az ő kedve is tovább romlott volna.
- Nem értem…
Mondom halkabban, de elég hangosan ahhoz, hogy hallja.
- Valamit elrontottam, igaz? Túl komoly vagyok…
Mindig elcseszem a dolgokat, ez nem új. Zavartan belevakarok a hajamba és kényszerítem magam egyrészt a normális nyelésre, másrészt, hogy eszembe jusson valami vicc.  Mert az olyan klisék, hogy az idő mindent begyógyít, nem válnak be nála. Nem akar róla beszélni, kellemetlen neki én meg itt vájkálom belé a körmeim. Vállat vonok, nemtom, ez az idős duma be szokott válni. Beáll a csend. Ettől, mondjuk úgy, megijedek. Nem is feltételeztem, hogy lesz ilyen hideg valami vele, habár… apámék akciója után mondjuk sejtettem, hogy berágott rám a tűz és a mostohamami-dugás miatt. Ez lenne a háttérben? Vagy örült neki és most már nem tűnök annyira vagánynak? Így, mankóval és úgy, hogy nem csak hülyéskedem. Igazából nem csak magam miatt nem hülyéskedem, hanem azt hittem arra van szüksége, hogy beszéljen, tanácsra, de ezek szerint nem.

Jön a lakás téma, azt hiszem, azt hiszi megharagudtam. Pedig nem ez nem esett jól, hanem. Bakker, jól mondja… Igazából csak…hát csak…Turkálom a lábammal a földet, kicsit ingok tőle, nagyon kell egyensúlyoznom, hogy ne vágódjak orra. Valószínűleg a tudat segít, hogy akkor nagyon szánalmas lennék, még jobban mint most.
- Csak vicceltem a talpra állással, nézd én…hát…csak arról volt szó az előbb, hogy hintáztatlak, amit úgy értettem biztosan összezavarlak téged azzal, hogy én ilyen…hogy néha ilyen komoly is tudok lenni. Nem ezt akartam, csak…úgy tűnik neked ez nem jön be. A vagány Reev is megvan még. Ugyan az vagyok, aki régen, csak
Fenébe, megrágom a szám.
- Próbálom nem elnyomni a többit. Csak segíteni akartam, nem feleslegesen komolykodni, papolni, vagy nem is tudom… Csak..ha, hát megfogadtam, hogy most, hogy kaptam második esélyt már nem csak azt fogom mutatni, ami könnyebb, hogy mindenből hülyeséget csinálok. Elég sok mindenből, még mindig, de mégis…hát nem csak ennyi van bennem.
Jézusom, csak kinyögtem! Nem volt egyszerű, eskü mintha székrekedésem lenne, hiba határoztam el, még mindig nem egyszerű csak úgy lazán beszélni az érzéseimről. Igyekeztem nem túl kínos formába önteni, de így is halál cikinek érzem. Orra is bukom, túl nagy lendületet veszek a végén, de úgy teszek, mintha csak le akartam volna ülni. Gyorsan visszatérek a lakás témához.
- Áh, értem, hát jó, megegyezünk majd, hogy ne legyen akadály az anyagi, persze, gondold át.
Asszem miattam gondolta meg magát. Valamiért úgy érzem ez a lakás dolog is bukta.  Nem tudom mit csinál most, hogy én a földön ülök, marad-e állva, vagy leül-e a közelembe, kicsit megszeppentnek tűnik.
- Nem találnék még egy ilyen szemkápráztató modellt
Vetek rá egy rosszfiús szemvillantást, próbálok helyezkedni, mert épp ráültem a mankómra és töri a seggem. Remélem eltörtem! Inkább legyenek szálkák az ülepemben! Biccentek, hogy mindjárt itt van //szerintem február eleje van kb XD de lehet január vége is Razz//
A francia téma kicsit feloldja a dolgokat, én is próbálok vigyorogni.
- Abszolúte semmi! Anyám szerint nem vagyok udvarias, micsoda rágalom, mi? Azt akarja, hogy pukedlizzek?
Rázom meg a fejem, mintha valami savanyút ittam volna.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Szer. Márc. 04 2015, 22:50

Kettesben akartam lenni vele. Feldobott, hogy jelentkezett, és megörültem annak is, hogy láthatom. A szülei azonban nyomasztóan hatottak rám, ezért akartam csak vele lenni. Úgy éreztem, ennek ő is örülne; a szüleivel szemben tanúsított szemtelen beszólások csak parázsnak számítottak a tűzben.
Megkönnyebbülés és gyengeség vesz rajtam erőt, amikor sírok egy keveset, aztán kezdődnek a gondok (vagy amiket annak hiszek). A közlékeny Reevent közelítem meg, elfelejtve, hogy vannak dolgok, amikre nem emlékszik, és túl lövök a célon. Ahogy visszakérdez, úgy érzem, elítélem azért, amit feltételezek. Megsimogat, de az érintés nagyon suta.
- Ó, Reev, ebben nem vagyok jó, én nem értek ehhez...- Sosem akarnék rosszat neki. Most mondjam, amit én tapasztaltam? És mi van, ha tévútra viszem? - Semmire nem emlékszel?
Aztán meglátom a kérdést a szemeiben, és sóhajtok.
- Nem voltál ciki. - Sírni lenne megint kedvem, mert emlékszem, ahogy ült mellettem a kocsiban, és felfedte a titkait, illetve, hogy miért kell elfelejtenem. Emlékszem, hogyan búcsúzott, bár akkor még nem tudtam, hogy ez az... és aztán napkkal később már sápadtan és csövekkel teli láttam viszont. - Be voltál lőve. Úgy tűnt, valaki megvert, és nem igazán voltál képben, mikor ettél utoljára. A szüleidről beszéltél és arról... - nem, arról a gyilkosságról mégsem beszélhetek neki, véletlen volt!-, hogy .., hogy... nekem sem lenne szabad bíznom benned.
Lehajtom a fejem, összezárom a szemem. Remélem, ezzel nem vetem vissza a pozitív életbe vetett reményeit.

Időnként komolyabbnak tűnik, más szavaival éppen azzal ellenkezik, amit kimondott az előbb. Bár meglehet, én vagyok csapongó, nem feltétlenül és mindig tudom követni, ezért érzem úgy, hogy a régi és új Reev élvezi, hogy bizonytalanságban tart. Olyasmi állapot ez, mint Lionál, és ilyenkor mindig hallgatagabb vagfyok; védve magam, saját tikaim. Vajon nem lennék nevetséges, ha a magam kicsinyes problémáival hozakodnék elő? Na nem, inkább hallgatok. Visszajönni a halálból, az valami! Túlélni egy vagy két szerelmi csalódát... bakfitty.
- Nem rontottad el, én vagyok érzékenyebb- nyúlok most én utána, hasonlóan sután érintve meg őt, ahogy érintett ő az előbb.
Bár látnék a fejébe, könnyen magamhoz szorítanám, megköszönve, hogy ő is igyekszik a maga módján feltérképezni engem. Nem tudhatja, mit rejtegetek, Nagy Fehérről is csak halványan beszéltem neki, és Lio... , nos nem tett rá jó benyomást. Ha most bevallanám, az a férfi is elcsavarta a fejem, az önbecsülésem ásnám alá előtte.
- Komoly vagy. Más vagy... Vagy most is játszanál vetkőzőst a mozgólépcsőn?- Kacsintok rá, és igyekszem mosolyogni. Jobb, mint megint sírni!

A lakással kapcsolatban mindig is ambivalens érzéseim lesznek. Egyrészt az enyém, saját ötletekkel van tele, az én ízlésem szerint alakítottam ki... Mégis csak Lioval lett teljes. Lio viszont elment, és a hiány most éppen olyan kézzel fogható, mint az ágynemű, amiben utoljára aludt. Szabadulni akarok tőle, és mégis megtartani, távolról szemmel tartani, vajon eltűnik-e valaha róla az a "lila köd". Talán ezért vagyok szigorúbb, amikor a feltételeket szabom, és másodsorban Reevenért. Hogy ő biztonságban legyen ott. Őt el tudnám képzelni (és viselni) ott, de sajnos, megint rosszul fogalmazok. Kell egy kis idő, míg leesik.
Valami benne is összeáll, most ő vall, nyúl mélyebbre, hogy felszínre hozzon valamit, amit talán el sem akart mondani. Már az első szájrágcsánál megértem, milyen komoly ez a lépés, amit most miattam tett meg. Sokkal erősebb, mint képzeltem. Sokkal komolyabb. És ő csak folytatja. Kevés kell hozzá, hogy megint sírjak, úgy látszik, ez a bőgések napja.
Valószínű, hogy valóban sírjak az ment meg, hogy orra bukik. (Vagy a fenekére huppan.) Aznnal ülök mellé, mintha szándékos lett volna az a mozdulat, és szóvá sem teszem, nehogy zavarba hozzam. Kicsit nevetek, kicsit sírok, amikor beszélni kezdek neki.
- Hát jah. Hiányzik a bolondos Reev. Most nem is szólítottál nagybácsinak!- nevetem el magam, és elnyelem a gombócot a torkomból. Erre vajon emlékszik? Aztán komolyabban nézek rá- Most is azt kérem tőled, mint régen... Adj időt, hogy megismerjelek. Akkor is úgy éreztem, több van benned, de sosem mutattál magadból annyit... mint ... most...
Bátrabban nyúlok a kezéhez, a tenyerébe akarom dugni az enyém, Megszorítani a kezét, kihasználva, hogy üres.
- Amúgy is szükségem van rád. Csak... - vállat rántok- Még magam sem tudom, hogyan.
A szememmel kérem, hagyja most ennyiben, ne faggasson tovább. El fog jönni az ideje, ha ki tudom mondani. Először magamnak is be kell ismernem, hogy mi történt. (Óránként és naponta reménykedem, illetve adom fel.)

Reeven aztán a lakástémát is rendezi, és bólogatok csak, "igen, igen, úgy jó lesz".
- Hétvégére össze szedem magam, a lakást is, átjöhetsz, tényleg, meglátod...-mondom, kapkodón, kicsit reménykedve, nem akarom, hogy azt gondolja, meggondoltam magam. Legalábbis vele kapcsolatban nem. Sokkal inkább vajból van a szívem, mint hiszi, ha kérne tőlem valamit (akár lakótársat is), nem tudnám visszautasítani.
Aztán elnevetem magam, ahogy engem szemkápráztatónak nevez...
- Képzelem... Még hasznos is lettem ezzel a két szatyorral a szemem alatt...- mutatok a szemem alá, kicsit nedves, de már törölgetem. Megkönnyebbültem, valamivel jobban is vagyok.
Még egy lépés, hogy jobbkedvre derítsen, éppen az anyja, aki francia etikettre íratta be. De a szavain nevetgélek. Nem árulom el, hogy így még inkább biztonságban tudom.
- Hé, biztos, hogy nem esett bajod? - és kuncogok, ahogy huzogatja a feneke alól a mankót. Azért szó, ami szó, elég nagyott zakózott.
Ha elneveti magát, nem tartom kizártnak, hogy magával ragad. Neki dőlök, és nevetünk. Aztán persze... (ha eljött az ideje), felugrom és feltámogatom.

//Szeretlek, Reev! Smile //
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Pént. Márc. 06 2015, 19:04

Ráhagyom, ha ő úgy érzi nem jó ebben...
- Csak azokra a részekre nem, amikor be voltam lőve. Ha öngyilkos akartam lenni, akkor tuti nem józanon, biztos ezért nem emlékszem.
Keresem a magyarázatot. Betépve az ember egész kifordítja a világot, meg akarja hódítani, vagy elpusztítani. Nem úgy emlékszem magamra, mint aki józanul a saját életére tör, aggasztó hogyne, de talán Lia se biztos benne. Kis vigyor suhan át ajkamon, legalább cirkuszt nem csináltam. Valahogy úgy érzem könnyű így, mert elképzelni sem tudom hogy kerültem abba a helyzetbe, én érzem magam szerencsésebbnek Liánál.
Nevetve felprüszkölök azon, hogy megvertek, végülis az király, meg hogy fingom nem volt mikor ettem utoljára. Ez utóbbi nem is változott, mert most meg nem szabad.
- Jajj ne, még akkor is?! Tök úgy érzem magam, mint valami szülőfüggő.
Sürgősen önállósodnom kell! De lehet valami olyasmi volt, hogy az anyámat szidtam, vagy a másiknak az anyját, vagy aléltan Lia ölébe hajtottam a fejem és öreganyámnak szólítottam.
- Ahh, mondjuk ez igaz.
Mondom viccesen, bár jelenleg nem tudnám megmondani miért, meg szarul is esne ha nem tenné. Bár talán nem is bízik… Ha úgy gondolja újra meg kell ismernie, még nem is fog egy darabig.

A hintás résznél teljesen elveszek, mintha úgy cseszném el a dolgokat, hogy fogalmam se lenne hogyan csinálom. Aztán próbálok kezdeni valamit a magyarázattal, hogy most érzékeny. Igen, azt látom, megrázom a fejem, hogy semmi baj. Nem vagyok cukorból. Megkapom a komoly jelzőt és a másat, nem tudom ezzel most mihez kezdjek, de úgy döntök, inkább nem kérdezem meg, hogy ez nagyon rossz-e, még a végén kiderülne mégis cukorból vagyok és elkezdenék olvadni.
- Ne viccelj! Bármikor! Az egy jó ötlet volt!
Még emlékszem is rá! Ilyen dolgokra most is képesnek érzem magam, olyan szempontból is, hogy kitalálom és megvalósítom őket.
- Ha akarod játszhatunk zöldségpornót. Levetkőzünk, de a lényeges részeket eltakarjuk egy tökkel, paradicsommal, van kert.
Vigyorgom rá, igazából nem hiszem, hogy benne lenne. Én amilyen hülye vagyok uborkáznék és haraptatnám belőle, tudom, tudom unokatesó, de nem arról van szó, hogy hozzáérek, csak ahh, elkalandoztak a gondolataim. Gyorsan vissza a földre!

Az önvallomás rosszabb mint egy székrekedés, közben azt érzem megpusztulok, de kell, azt hiszem kell, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Igaz, hogy közben eltaknyolok, úgy hogy botlom, de a kezemmel megtámasztom magam és úgy teszek, mintha csak le akartam volna ülni a földre. Nagyon átlátszó, de naivan elhiszem, hogy működik, mert nem teszi szóvá. Megint mintha pityeregne, fél karral átölelem, most már nem sután, mint az előbb, hanem bátorítóan, óvva kicsit. Még mindig tudok bolondos lenni, de erre majd úgyis rájön, ha nem tetszik neki ez az „új énem” akkor gondolom, nem néz felém többé.
- Tényleg? De hülye voltam! Sokkal inkább vagy nagynéni
Nézek rá sandán. A komolyabb résznél nyelek egyet, aztán bólintok.
- Mert nem akartam, de most már akarom. Hagyok.
Nem akartam, hogy bárki belém lásson, lám, lám nem vált be a stratégia, próbálkozom mással. Kicsit zavarba jövök attól, hogy most bezzeg mutatok, olyan hülye szögben helyezkedem a mankón, hogy a fenekemen lassan rózsagumók nőnek, merthogy tulajdonképpen ráestem a mankómra. Szerintem el is pirultam, a fenébe. Ez a még nem tudja hogyan elég félelmetesnek hangzik, de Liára nem úgy emlékszem, mintha valaha is szándékában állt volna kihasználni. Biccentek és meg sem szólalok, nem akarja, hogy firtassam, tiszteletben tartom a dolgot.

A lakást buktának érzem, de az ötlet maga, hogy költözzek el, magával ragad. Azt mindenképpen megtartom.
- Redben, de ráérsz, inkább pihenned kéne. Lazíts. Mi lenne ha elmennénk fürödni valahová? Gyógyvizes helyre. Az feltölt, ellazít és még kellemes is.
Jut eszembe, kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy jobban és vigasztalóbban át tudjam karolni. Ha engedi, még a homlokom is nekidöntöm az övének és ölelő kezemmel kicsit simogatom.
- Ez is jól áll, szeretem a szatyros nőket! Nem is igazi nő a nő szatyor nélkül. A tinicsinibabák általában üresfejűek és még főzni sem tudnak! De egy szatyros nő egészen más.
Hülyéskedek, próbálom felvidítani. Elvégre hiányolta a vicces oldalam…
Viszont a fényképezést komolyan gondolom, mert remek alany lenne.
- De a fotózást komolyan gondolom. Művészképekre gondoltam, szóval akár természetbe is mehetünk fürdőzés helyett, ha az kapcsol ki és ott meg tudnám csinálni a képeket. Fürdőhelyen nem lenne olyan… De válassz te, később, máskor is fotózhatok.
Most megengedem, hogy döntsön. De kegyes vagyok!
Visszatérve a mankóra, hát ha nem tudnám, hogy nem gyanakodnék, hogy beleállt a seggembe. Mocorgom. A fájdalmat jól bírom, nem arról van szó, csak kényelmetlen.
- Öm…az a gond, hogy rossz helyen van, le kéne gurulnom róla.
Szerintem telibe seggeltem.

- Farcsont eltörhet?
Csak érdeklődés, gáz lenne, ha azom törne el. Ha kicsit arrébcsusszan legurulok róla, nyögve, mert azért fáj. Sajnos a mankónak kutya baja.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Vas. Márc. 08 2015, 16:34

Amikor másnak kell tanácsot adni, egészen magabiztos tudok lenni. Amikor saját magamról, vagy olyasvalakiről, aki közel áll hozzám, sokkal nehezebbnek tűnik a dolog. Figyelembe véve Reeven amnéziáját és azt, milyen pozitívan nyilatkozott a jövőről, nem tudom, hasznos-e a számára, ha elárulom, milyen benyomást tett rám utoljára (az események tükrében). De aztán meglátom az őszinte kérdést a szemeiben, és tudom, hogy valóban kíváncsi rá, nem csak játszik velem, hogy nem emlékszik "semmire". Elmondok néhány dolgot. Főként a benyomásaimat, és azt a helyzetet, amit őáltala ismerek, némiképp kozmetikázva, hiszen nem mindent mondok el. Nem is merem elmondani; attól tartok, mint akkor, most is szégyenérzet és bűntudat kerítené hatalmába, hogy valaki halálát okozta. (Legalábbis ő így mesélte el.)
- Senki nem tudja, baleset volt-e. Azt mondták, drog volt a véredben, de nem tudják milyen, így a mennyiségét sem tudták megsaccolni. Amúgy nekem keveset árultak el, lehet, hogy a szüleid ezt jobban tudják...- jut eszembe, mint alternatíva.
Szerencsére, nem komorodik el, inkább felnevet, ahogy az autóban esett élményeink mesélem neki. Nem világosítom fel, milyen véleménye volt a szüleiről, valószínűleg tudja, csak ironizál (vagy engem hintáztat). Sokáig nem tudtam és nem értettem, csak amikor azok a hírhedt leletek előkerültek, miért mondta nekem, hogy nem kéne bíznom benne... Emlékeztetem rá, hogy akkor ezt mondta, mert úgy gondolom, ebben tévedett, de ő megint azt mondja, ez igaz.
- Akkor ne tegyem? - nagyra nyílik a szemem, ő aztán sokkal közelebb állt hozzám bárkinél abban az időben... És most? Hogy még komolyabban is veszi az egészet? (Mi ez, ha nem megint egy hinta?) Ha úgy is tűnik, nem vagyok bizalmatlan iránta. Inkább bizonytalan...
Mondjuk, én már semmiben nem vagyok biztos. Magammal szemben sem, nemhogy másokkal. Számtalanszor játszottam végig, mit csináltam rosszul, hogy idáig jutottam, és egyértelműen magamat hibáztatom. Haszontalannak és feleslegesnek érzem magam. Erről viszont keveset árulok el Reevennek, mert nem az a cél, hogy őt is lehangoljam. Így sem egyszerű, bár aztán mentő gondolatom támad, és reménykedem, hogy ő sem felejtette el, milyen volt, amikor először találkoztunk... Beválik, összenevetünk, ráadásul új játékot javasol: zöldségpornót.
- Öhm, izé... - pirulok el- ehhez tényleg nem vagyok elég bevállalós. - A szülei csak egy dolog (bár már nem érzem úgy, hogy figyelnének a házból), de ha megint kérdés-felelek alapú lenne a játék, tuti, hogy én veszítenék.
Mire földre kerülünk, már túl vagyunk némi lelkizésen, akárhogy is, még ennyi sem könnyű, pedig lényegében én nem mondok semmit, csak hogy rossz periódusban vagyok, ő pedig annyit mond el, hogyan hatott rá, hogy megjárta a "túloldalt". Némán adja tudtul, hogy számíthatok rá, és sikerül elérnie, hogy ne zuhanjak ismét össze. Az ölelése melegebb és bensőségesebb, egy kicsit bele is bújok. Úgy látszik, gyengém, ha valaki így tud megölelni.

Beszélünk a lakásról... Nem lenne rossz, ha ő költözne oda, és most nem csak a saját érdekeimet tartom a szemem előtt. A hely, ahol laknak, tágas, és megvan az az előnye, hogy szép kertje van, a lakásom viszont közel van a központhoz, a kórházhoz, a sulihoz... Nem is olyan nagy, hogy ne lehessen egyedül fenttartani, de még ezzel sem lenne baj: besegítenék Reevennek anyagilag, ha csak erről lenne szó. (Ha ez lenne az egyetlen akadály). Látom Reeven lelekesedését, aztán eszembe jut, milyen lehangoló állapotok vannak otthon, és kicsit eltolom a "lakásnéző" időpontját.
Reeven máris programot ajánlana, azonnal igent is mondanék, ha nem tudnám, hogy estefelé be fog állítani Sebastian. Ma nem ebédet hoz, mint az elmúlt napokban, hanem vacsorát (legalábbis feltételezem), mert soha eddig nem jött üres kézzel, hiába beszélek neki, hogy ne tegye...
- Köszönöm, de ... ma nem így készültem...- beharapom az ajkam. Miért ilyen nehéz nemet mondani? Sebastiant se szívesen utasítanám el. - De ha eljössz hozzám szombaton, utána kiruccanhatunk. Elmehetünk fürdőbe, vagy fényképezkedni, ha szép lesz az idő, és addig nem csak a lakás, én is meg fogok újulni... Mit szólsz? - Ha már annyira fényképezni szeretne, legalább próbáljam magamból kihozni a lehető legtöbbet, nem?
Látom, hogy ficereg, és aggodalmasan nézek rá, vajon megütötte-e komolyabban magát, csak az önérzete tartott idáig, hogy eltitkolja.
- Segíthetek?- kérdem, és nem számít, hogy a csípőjét, fenekét kell érintenem- Jaj, ennyire megütötted? Hol fáj? Mutasd meg!
(Ah. Az ápolónő megint felszínre tör. Hát ennyit arról, hogy még egy hétig szabin kellene lennem. Lélekben máris újra dolgozom!)

// Feltétlenül olvasd el a pm-et is, mielőtt válaszolsz. Köszi Smile  //
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Csüt. Márc. 12 2015, 16:50

Hallok valami konkrétat az egészről, hogy nem tudnak semmi konkrétat. De igazából tartom magam az előbb felvázolt teóriához. Az is biztos, hogy a szüleimnek többet elmondtak, de a lelki körülményekről biztos nem beszétem nekik, tekintve, hogy kómában voltam (na meg ébren se tettem volna)
- Aha, hát hagyjuk is. Az a fontos, hogy most már itt vagyok és tudlak megint boldogítani.
Vetek rá egy rosszfiús félvigyort, amit nem tudok levetkőzni, vagy átalakítani. Piszkálódó, provokatív, de csak bizonyos keretek közt engedek utat neki.

A hintát még mindig nem vágom, de próbálok túllendülni azon is, hogy felhozta. Túl optimista vagyok! Visszatérve a bizalomra, nem emlékszem, hogy azt mondtam volna neki ne tegye, most pedig elpoénkodtam a dolgot, de ahogy néz rám, nem hiszem, hogy lenne szívem piszkálni. Magam elé nézek és ismét komolykodom, furcsa, de nem esik nehezemre, biztos nem szokta még meg a váltásokat.
- De. Most megbízhatsz bennem. Kezdem összeszedni magam, olyasvalaki szeretnék lenni, akire számíthatsz.
Kifújok egy adag bennem rekedt levegőt. Tudom, hogy sokkal komolyabbnak tűnhetek, biztos megint el fogja mondani többször, de szerintem nem erről van szó. Egyszerűen csak más megvilágításba kerültek a dolgok. Például a zöldségpornót nagyon élvezném, paradicsom cicik Liának, hehe, de azt is megértem, hogy rögtön visszautasítja.
- Pedig megoldanád apám merevedési gondjait az biztos!
Vetek rá futó pillantást, aztán kitör belőlem egy kisebb röhögőgörcs, igyekszem kapaszkodni valamiben.
Hamarosan úgyis elhasalok, úgyhogy mindegy.
- Persze megértem, hülyeség volt…
Meg ha már lánnyal csinálnám, azt meg is fektetném a zöldségágyásban, ki tudna ellenállni egy salátabugyinak? Vagy az én répámnak? Szóval az ötletet elraktározom későbbre.

Nem tudom mi történhetett vele, de ölelem, amilyen átéléssel, vagy melegen csak ölelni tudom rokonnagylányt, szavak nélkül, némán is jelezve, hogy bár még nem állok biztos lábakon, nekem dőlhet, ha elfáradt.
Próbálok neki kitalálni valamit, ami feldobná, talán ha képeket készítek, végre azt is észreveszi milyen szép. Ha jól rémlik ezt másfél éve is nehezére esett elhinni. Pedig ez változhatott volna…
- Semmi gond, oké. Szombaton. Mi lenne, ha egy tóhoz mennénk? A gyógyfürdő is biztos jó, a természetben inkább el tudjuk engedni magunkat, nem? Az emberek zavaróak, tülekednek az ilyen helyeken, főleg a beteg banyák… Mit szólsz? Mert ott fényképezhetnék is, de ejtőzhetnénk is, két legyet ütnénk egy csapásra!
Pislantok rá, a szombat bennem tavasabb érzéseket kelt, de lehet ő szereti nézni a reumás embereket, vagy nemtom, elvégre nővér.

Én aztán jól mankóra ejtettem magam, de hogy is segíthetne? Farmasszázzsal? Zavartan felnevetek és inkább kiszenvedem magam alól a cuccot, abban segíthet, mert eléggé vergődöm.
- Nem, biztos nem tört el. Ciki lenne begipszelt seggel létezni. Ő…hát a derekamnál, alul, de biztos nem komoly. Vagy nőtt rajta valami?
Oldalra gurulok és felrántom a pólóm, igazából láthat a derekamnál egy jókora, tó alakú lila foltot. Biztos már előre készültem a kiruccanásra… Már ha lejjebb nem húzza, mert akkor nem csak foltot fog látni, hanem fehér dombokat is.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: The Callagher rezidence Lia and Reev   Today at 12:56

Vissza az elejére Go down
 

The Callagher rezidence Lia and Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-