Duzzogok egy jó sort, hogy végre elkényelmesedem, erre elmegy, arrébb toszogat, hát naaa, mi ez kérem? De a durci sem tart sokáig nálam, mert szeretek az ölében feküdni, elkényelmesedni. Mondjuk a sok helyzetváltoztatás miatt jobban felébredek, meg hogy zúg a laptop, hát gondolom elfoglalom magam, csak elfelejtem mennyire csikis ez a nő. Ahh, borzalom, de csak meglepődve konstatálom, hogy méltatlankodik. Lesz egy -.- fejem amit nem lát, mert lehajtom az ölébe, de... nem én lennék ha feladnám.
-Mi lett volna ha meg akarlak csikizni? - Kérdem lustán, mint egy jóllakott macska, de van valami gonosz él a hangomban.
-Mikor itt vagy? A-a... - Csakazértis megcsókolom a hasát, már ha nem csikis neki az is, mert akkor kicsit felkönyökölök hogy a melle alatt csókoljam, persze miután felhúztam a ruhát. Kitúrom a gépet, ez a cél, a quest, szóval incselkedem ahogy tudok.
Ha el tudom a kezét is csípni akkor azt is csókolgatom, az egyik ujját finoman a számba véve, hmhmhm.

- Az fájt volna neked. - Állapítom meg, amikor arról fantáziálgat, mi lenne, ha esetleg tényleg meg akarna csikizni. Nincs semmiféle harci tudásom, de abban a pillanatban biztosan előjönne belőlem, valahonnan mélyről, a túlélési ösztönnel karöltve. Ilyenkor olyan nindzsává tudok változni, aki veszélyesen gyors és hangos. Nem jó ötlet ezzel kísérletezni, nem, nem.
- Tudod, attól, hogy itt vagyok, lehetsz még fáradt. - Próbálok rávilágítani, de esélytelen. Én nem haragudnék azért, ha aludna, amíg itthon vagyok, mert ez olyan emberi dolog, aludni mindenkinek kell. De hát hiába beszélek én neki, ugyanúgy csókolgatja a hasam és túrja felfelé a pólóm, egyre feljebb támaszkodik ő is. Na jó, ez talán mégsincs annyira ellenemre. Mert igenis jóleső hangot hallatok, mint a morcos kutyus, akinek a pocakját vakargatják, és akkor már mégse olyan morcos és mégis jólesik neki. Sóhajtva morgó visszafojtott nyögés ez, talán pontosabban le sem írhatnám.
- Mit szeretnél? - Kérdem tőle, cicás mosollyal az arcomon, mert sejtem, hogy szeretne valamit, de én is szerettem volna dolgozni és azt hiszem a két elképzelés pont üti egymást. Ennek ellenére sóhajtok egy kicsit és lerakom inkább a szemüvegem. Tudjátok, ha tök véletlen csókolózásra kerülne a sor, ne legyen útban. Csak egy kis elővigyázatosság.

-De kis agresszív valaki... - Mondom elégedetlen. De annál bölcsebb vagyok mint hiszi, ha direktbe csikizem elintézem hogy ne tudjon bántani csak "én őt". Muhaha.
-Ühüm... - Persze, lehetek, de nem dívik és nem is akarok aludni, miután hazajött, végre itthon van. Inkább haladok felfele a csókjaimmal és noha morog, de azért hagyja is a drága, szóval nem esélytelen hogy a laptop kerül kispadra.
-Hmmm... téged, mi mást? - Búgom neki, érintem a mellét is, majd elengedem a pólót és célzatosan a száját keresem. A szemüvege sem zavart volna, elhitetitek, de persze így egyszerűbb. Én nem öltöztem fel, ugyan úgy félmeztelen vagyok a pizsamámban, de ha hagyja, akkor róla is lekerül a póló. Meg a melltartó... egyik kezemmel egyik, másikkal a másik ruha szabadítja magát a drága Callietől. Mondhatja bárki hogy rossz vagyok, de hát ha jó nő van mellettem, nem bírok ellenállni a kísértésnek. Meg szerintem ő nagyon is tudja mit szeretnék.

- Csak túlélő. - Helyesbítem vigyorogva, mert ez nem agresszió, semmi köze nincs hozzá. Csupán akaratlan reflex, hogy ne csikizzen át a túlvilágra. És hiába nem hisz a szupererőmben, tényleg fájna neki. Jobban jár, ha nem próbálkozik ilyenekkel.
- Hát, elég szépen kéred... - Állapítom meg sóhajtva, főleg, amikor elkapja a kezecskémet. Én még utolsó leheletemmel is nyúlnék a gép felé, de amikor csókolgatja a kezem és bekapja az ujjam, akkor nincs erőm. Sóhajtva csúszok kicsit lejjebb és lehunyom kicsit a szemem erősebben, mintha csak egy álom lenne és amikor kinyitom, még mindig itt van Sebastian. Aha, szóval ébren vagyok.
Ja és mellesleg most tűnik fel, hogy nem csak csókolózik velem, de még a ruháimat is levette, legalábbis a felsőtestemről biztosan. Nem tudom, miért flashelek ennyire, de mintha nem tudnám követni az eseményeket. Kicsit össze kéne szednem magam.
- Te kicseszett kriptonit vagy. - Állapítom meg, elég halkan, mert sikerült levonnom a konklúziót. Sebastian abszolút a gyenge pontom, rajta még a szuperképességeim sem fognak. Lepattannak róla, főleg, ahogy elveszítem a fejem és csak azon kapom magam, hogy mosolyogva túrok a hajába, egyik lábamat felemelem és végigsimítom combom belső felével az oldalát. És akkor a lábamról eszembe jut valami, amin elnevetem magam.
- Gyorsan és profin vetkőztetsz, de megnézem, hogy szedsz ki az egy számmal kisebb csőfarmerből. - Mutatom vigyorogva a lábaimra, mert ezt már picikét kinőttem és felhúzni is nehezen megy. De lefelé néha még én sem tudom lerángatni magamról. Maximum, ha odakötöm valamihez és próbálom lerántani a lábamról. Főleg a sarkam a sarkalatos pont... haha... haha... na jó, inkább nem gondolkozom.

-Pff... - Nevetek, még hogy túlélő. Na majd egyszer nagyon megcsikizem. Csak úgy, mert gonosz vagyok.
-Gyönyörűségesen... - Ó e még milyen szépen, csókolom ott ahol érem, el akarom csavarni a csinos fejét egy menetre... vagy többre.
Csókolgatom, csókolózunk, kihámozom a ruháiból, hogy szabaddá tegyem a gyönyörű kebleit, bőrét. Hmmm... A kezét is csókolgatom, elvégre az a gyengéje, ki nem hagynám!
-Hmm, igen, csak kevésbé vagyok zöld vagy vörös... - Duruzsolom, de elégedetten konstatálom, hogy én vagyok a gyengéje. Főleg hogy közeledik az ölembe, simogat a combjával. Istenem, imádom ezt a nőt!
-Hmm, ügyesen! Amúgy miért kisebb egy számmal? - Nevetek, de a laptopot lehajtom önkényesen, leteszem gyorsban és már döntöm is el az ágyon a drágát, csókolgatva a melleit és a nyakát. Aztán kigombolom a nadrágját és... hú... de szoros. Kikerekedik a szemem. Fölé térdelek, én fel nem adom! Ha felvette le is veszi! Egyik kezemmel fenn, másikkal lenn húzom. De eléggé feszül. Felszívom magam, óvatosan rángatom.
-Átszoktatlak a szoknyára tündérem... abban amúgy is bájosabb vagy... mi ez a nadrág? Nőcsábász-csapda... - Nevetek, húzogatom le róla, akkor is leszedem!

- De annál... mérgezőbb. - Állapítom meg sóhajtva, mert a felsőtestem nagyon ügyesen vetkőzteti, kényezteti, ahogy mindig szokta. De most kicsit más a helyzet, nehezen halad majd lejjebb. A gondolatra pedig nevetnem kell, tudom, hogy nem éppen a legszexibb dolog ilyenkor, de nem bírom ki, hogy ne.
- Mert régi és kihíztam belőle, de nem voltam hajlandó elfogadni. Még jó rám, ez pedig azt bizonyítja, hogy nem híztam ki semmit. - Magyarázom, hátha megérti a női logikát, vigyorgok is mellé. Pontosan, amíg a farmer feljön, addig nincs semmi baj. Nem kell kevesebb édességet enni, mozgásra gondolni. Az önbizalom is köszöni szépen, tök jól elvan.
Látom, ahogy Sebastian szeme elkerekedik, erre ismét kitör belőlem a nevetés, próbálja húzni, de látszik, hogy nem megy neki. Látom rajta, hogy egyre idegesebb, már rég teli tüdőből nevetnék, ha nem akarnám nézni a fejét. Elkezdi rángatni, de ez sem a megfelelő taktika.
- Persze, tudod, hogy fázós vagyok, befagy a popsim, ha nem húzok a szoknya alá három harisnyát... - Állapítom meg kuncogva, mert arra tudok koncentrálni csak, ahogy Sebastian kétségbeesetten próbálkozik. Aham, a nagy nőcsábász, a diplomás nőkicsomagoló... most nadrágjára akadt!
- Várj, segítek. - Mondom, miközben megemelem a csípőm, megfogom a tetejét és lefelé hajtom a nadrágot, hogy kifordulva jöjjön le rólam. - Most te jössz, húzd! - Adom ki a parancsot, mintha az evezősök vezetője lennék. De a nadrág szépen jön le rólam, egészen a sarkamig. Ott viszont hiába spiccelek, nem akar csak úgy csúszni, Sebastiannak talán távolabbról neki kéne rugaszkodnia.

-Ez szükséges méreg... - Közben eszembe jut a toxic című szám, meg egy másik is, elvigyorodom. De ő is nevet aztán, bár ő máson. De ha egyszer ez a gatya nagyon durva!!!
-Nem híztál, formásabb lettél életem, ennyi izom kell rád, meg husi, szóval selejtezd ki nyugodt szívvel, hmm? - Úristen... ha nekem ebből kell kihámozni majd nap mint nap...
Főleg hogy nem akar lejönni a nadrág, hogy az istenbe kell ezt levenni?! Ha húzom nem jön, ha rángatom nem jön... simogassam le vagy mi van?
-Elég egy vastag is... akkor is cserélünk... ez durvább mint én alváskor... - Hüledezem, én is második bőr vagyok, de ez... ez... EZ...
-Hogy kell levenni... - Mondom csalódottan, kissé összezuttyanva, mert hát az istennek nem akar lejönni, hiába próbálom leimádkozni. Nézem mit csinál, na jó... ez durva. - Pff... komolyan ilyeneket hordasz édes... egyetlen.... bvah... - Motyogom míg húzom, mert ez durva. Főleg hogy a sarkánál is szinte logikai játék, hogyan lehet lehúzni. De az már a könnyebbik feladat, szóval némi szöszölés után jóóóóó messzire dobom el a gatyát. - Remélem semmi törékeny nem volt benne, bár amilyen szűk volt, egy tű nem fér el benne pluszban... - Fújom fel a hajam. - Hallod... - Forgatok szemet, de már mászom is rá, hogy vééééégre nincs rajta az az átkozott textil. - Hmm végre... - Bújok ki a pizsamából, de az alsót még fenn hagyom, hah... csókot akarok!

- A sok évvel ezelőtti farmernek, ami még mindig rád jön, igenis eszmei értéke van. - Magyarázom neki, mert ez fontos szempont. Ez a nőknél olyan, mint valami kitüntetés. Bár csak mi tudjuk, mégis úgy megyünk benne, hogy "nézzétek, még mindig jó rám, muhaha" és az önbizalom máris az egekben. A szűk farmertől igenis sugárzik az ember lánya, kivéve, amikor pisilnie kell, akkor annyira nem.
- Eddig semmi bajod nem volt a ruhatárammal. - Jegyzem meg tovább nevetgélve, mert olyan aranyos Sebastian, ahogy szenved, próbálkozik, rángatja. Eskü, nem direkt volt, de reggel olyan jól esett magamra rángatni. Eskü felfelé könnyebben jön, lenyúzni rólam már nehezebb, ahogy a példa is mutatja.
Mindenfélét összemotyog, én még mindig jól szórakozom rajta, amíg húzza. Mennyire kétségbeesett, hogy nem tudja majd leszedni rólam, haha! A sarkamnál alig akar lejönni, de amikor megvan, még én is felsóhajtok, látom, ahogy Sebastian messzire dobja és ezen megint kuncognom kell.
- Nem volt benne semmi... - Vigyorgok és még mindig jól szórakozom, mennyire kis morcos, de ahogy megszabadult a nadrágomtól, már mászik is vissza hozzám, mint egy kiéhezett farkas. //csak a kedvedért, mert szereted őket XDD <3// Én pedig átölelem, hogy közelebb kerüljön hozzám, a nyakába csókolok, a hajába túrok. Mert már kiszórakoztam magam és visszatérhetünk a lényegre, ott, ahol a farmer-incidens előtt tartottunk.