Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Afterparty két személyre ~ Callie és Seb

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Kedd. Szept. 16 2014, 18:15

-Sosem kértem nagy dolgot a szüleimtől, de ebbe a kocsiba beleadtak. Azóta is megvan... Nyolc éve.... Akkor jött ki ez a drágaság. - Mondom ártatlanul, mert anno, kva drága volt, mára gondolom már nem ér annyit, de én imádom. Látszik is rajta, mert karban van tartva és ápolva is van.
Látom mit össze bohóckodik a kocsimban, csak nevetek, az amerikaiaknak szokatlan hogy a rossz helyen ülök úgymond, én is mindig megmosolygom őket.
Elviszem hazáig, majd fel is kísérem, de azért megkérdem, hogy biztos nem zavarom-e. A szavaira elmosolyodom kissé nevetve, én inkább illedelmes akartam lenni, mint aranyos, de ez sem egy rossz opció.
-Kösz! - Vigyorodom el, hogy nem tud nemet mondani, követem is a lakásba. Ami rögtön meglep, az a rengeteg kép. Mondok is egy "wow"-ot, míg kibújok a cipőmből.
-Okés. - Ha megengedik mindig igyekszem eleget tenni, igyekszem nem feszengeni másoknál. Már egész jól haladok ezzel igazából. A Phoenix-es eset óta, na meg a Joshos óta egészen kikupálódtam.
A szám elé teszem a kezem, ahogy bemutatja a halait, micsoda nevek!
-Hali Yin, hali Yan. - Intek nekik, majd megnézem magamnak őket. - Kár hogy nem nőnek nagyobbra, egész jó előételek lehetnének... hmm. - Aztán gonoszan Calliere vigyorgok és nevetek, nem, nem ennék meg minden húsként végezhető állatot, csak vicceltem.
-Hát azt nem csodálom. Én továbbra is macskás vagyok, bár nekem nincs. De Josh barátom nem rég befogadott egyet, hát az halál édes, kölyök még és tök bújós. Gondoltam hogy elrabolom, de mit csinálok ha Josh átjön? Szóval letettem a tervről... - Mondom csalódottságot imitálva, majd vigyorgok. Nora Joshnál tökéletes helyen van, legalább van kivel aludnom ha ott alszom megint, és talán nem Josht fogom ölelgetni reggel... khm.
-Kérhetek valamit inni? - Kérdezem, mert én eléggé szomjas vagyok. Alig ittam ma, ezt érzem... - Lehet csap víz is, öhm, sokat fogok inni. - Mosolyodom el, mert azt mondta érezzem magam otthon. Akkor merek bátran kérni, nem finomkodom.
Ha kapok, egy fél liternyi mennyiséget biztos megiszok, bocsánatkérően is nézek rá. Eddig nem éreztem mennyire vagyok szomjas.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Kedd. Szept. 16 2014, 20:24

Hallom, ahogy elámul a képeken, de nem tehetek róla, a hobbim ezeket különböző méretekben kinyomtatni és felrakni a falamra. Én szeretek itt lakni, közel van a parthoz, nem is drága, és nekem találták ki, a szomszédok sem őrültek... tudom, kicsit túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de az!
- El a mocskos mancsokkal a halacskáimtól! - Szólok rá felháborodva-gesztikulálva azonnal. Már a gondolattól is feláll a szőr a hátamon, hogy valaki tényleg megegye őket. Még akkor is, ha tudom, hogy Sebastian nem rajong a tengeri herkentyűkért, egyikért sem, meg amúgy sem olyan kegyetlen, hogy megegye a kis kedvenceimet. Főleg, mert tényleg ők az én kis társaim, szeretem őket, gondolom ez látszik is rajtam.
- Ó, tényleg? Pár napja az irodaház mögött, ahol van a szeresztőségünk, találtunk egy doboznyi kismacskát. Egy ideig csak etettük őket, de már egy csomót hazavittek a dolgozók, én is úgy szerettem volna, de Yin és Yang előbb voltak itt és biztosan szeretné majd később megkóstolni őket. - Az anyai ösztön ismét felizzott bennem, a kiscicák cukik, de az én védelmezetteim ott úszkálnak az akváriumukban, békességben, nyugalomban. És ezt nem tervezem megzavarni semmivel, bár tudom, hogy nem élnek sokáig, legalább ilyen boldog életük legyen végig.
- Szóval, ha gondolod és holnap még ott vannak, szerezhetek neked egy cicust. - Mosolygok rá, mert örülnék neki, ha szegényeknek nem dobozban kéne enniük a dolgozók által hordott kajákat, és az utcán amúgy is történhet velük bármi. Mondjuk elég nagy felelősség gondoskodni róluk és nevelgetni őket, de szerintem Sebastiannak való feladat lenne. Nem is tudom, melyikük lenne a nagyobb bújós-hízelgős, egymással versengenének.
- Persze. - Válaszolom neki mosolyogva. - Hm, van itthon ásványvizem is, meg azt hiszem, valami üdítő is... - Motyogom magam elé, kissé hümmögve, miközben benézek a hűtőbe. Adok neki, amit kér, hamar tele is issza magát és ha már ő is, akkor én is. Csak nevetek azon, milyen bűnbánóan néz rám, amikor megitta az innivalóját.
Aztán eszembe jut, hogy van valamim, amit a helyére kell raknom. A táskámból előveszem a plüssfókámat, amit Sebastian nyert nekem és büszke vigyorral megyek oda a polcomhoz, aminek a felső szintje plüssökkel van díszítve. Tudom, hogy nem valami felnőttes, de én úgy szeretem a plüssállatkákat, nincs szívem kidobni őket, szóval ott fenntartom a kis helyüket, ahogy együtt csücsülhetnek-feküdhetnek békességben. Elégedetten mosolyogva nézem a végeredményt.
- Nem vagy éhes? Azt hiszem, éppen nincs maradékom, de mondjuk... rendelhetünk pizzát, ha gondolod. - Gondolok ki valami gyors, könnyű megoldást, hogy ne hajnali egykor álljunk neki vacsorázni. Mert én éhes is vagyok, a vattacukrom már rég kiment belőlem.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Kedd. Szept. 16 2014, 21:09

Felnevetek, mikor hevesen védi a kis dögjeit, hát legyen, ma sem lesz fokpiszkálón nyárson hal.
-Értem, hát igen, lehet kipofozta volna őket, hogy meg ne fulladjanak. - Vigyorgok, mert hát a macskák ilyenek.
-Nekem? Áh nem. Sosem volt állatom, nem tudom hogy kell felnevelni. - Utasítom el mosolyogva, elég nekem most az Öcsém "gondozni és nevelni" nem kell mellé kis szőrgolyó is. Bár édes lenne a nagy szemeivel, de... nem. Erősnek kell lennem, van gondom elég és órát sem lehetne normálisan tartani nálam. Meg minden szőrös lenne. Nem, nem, háklisabb vagyok mint gondoltam, nem kell a cica. Cicázom a lányokkal meg Josh macskájával.
-Jó lesz a csap víz. - Kár belém más ilyenkor. De tényleg hamar megiszom a nem annyira kevés mennyiséget, szerencsére nem nevez kétéltűnek és hasonlók.
Mikor a táskája felé megy és kiveszi a fókát elvigyorodom, hogy csípi ezt a plüsst. De aztán látom, gyűjti őket, odasétálok mögé és átkarolom, adok a nyakára egy csókot.
-Látom tényleg szereted a plüssöket. - Mosolygok, én semmit sem gyűjtök, max a könyveket. De azokat sem kimondottan.
-Hmm, ehetünk. Uhh.. - Nevetek halkan a fülébe, ha nem szaladt el. - Azt lehet kihagynám ha lehet mást is rendelni. Akkor inkább rendeljünk valami rendes kaját. Tésztát vagy valami. Vagy sushit! - Vigyorgok, szegény halak. De a sushi nem rossz, van herkentyűs japán kaja is, annak nem tom mi a neve, nekem az is sushi.
-Meg valami desszertet neked, mert ügyes voltál, mert voltál szellemkastélyban is meg felültél egy csomó dologra! - Mosolygok rá, az apró dolgokat a legjobb megünnepelni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Kedd. Szept. 16 2014, 22:14

- Persze, csupa jóindulatból, mi? - Nevetek, mert annyira imádom a bolyhos cicuska képét lelki szemeim előtt, csupán az csúfítja el, hogy egyik mancsával játékosan próbálja kihalászni a halacskáimat az akváriumból. Nos, ez már sokkal kevésbé cuki.
- Te lustaság, nem kell a sok nyűg, csak a szeretgetés, ugye? Olyan vagy, mint a nagymamák, azoknak sem kell nevelnie az unokát, csak szeretnie. Ejj... - Sóhajtok, kissé megrázom a fejem, de aztán elvigyorodok, mert nem igazi korholás volt, csak most sokkal hatékonyabban játszottam a komolyat. Azaz nem röhögtem el magam egyből, ezért valami buksisimit vagy ilyesmit érdemelnék, de inkább nem kérek Sebtől, mert tudom, hogy adna, kamatostól.
Csapvizet kér, azt adok neki, én viszont ásványvizet iszom, én amíg nézem, hogy iszik, fura gondolatok járnak a fejemben. Mondjuk, hogy akár velem is csillapíthatná a szomját. De amint az eszembe jut, egyből megbánom. A legjobb lesz, ha ezt most azonnal kiverem a buksimból, mielőtt még tényleg belekerülne.
- Csak nincs szívem kidobni őket, olyan aranyosak, pihe-puhák, ölelnivalóak... - Mosolygok ábrándosan, közben Sebastian átkarolt és adott egy csókocskát a nyakamra. Elmosolyodok és szembefordulok vele, hogy megölelgethessem, most jó lesz ő is a plüssök helyett. Amúgy biztos vagyok benne, hogy erről meg akart volna győzni, ha nem cselekszem időben.
- Ú, tésztaaa, valami finom tészta. - Csapok le az ötletre, miközben nyelek egyet, nehogy túl sok nyál maradjon a számban. Amikor meghallom, miért kapok desszertet, elnevetem magam, nem bírom ki, hogy ne.
- Ezt most úgy mondod, mintha egy szuperhős lennék. - Nevetgélek még egy kicsit, mert számomra ez nagyon abszurd. Nem nagy dolgok, kis, apró előrelépések, örömök, amiket mindennap megélünk, és ha ezek nem lennének... ki tudja hol tartanánk már. Elmosolyodom a gondolatra.
- Erről eszembe jut egy irodalom tanárom az egyetemről, aki hatalmas filozófus is volt. Azt mondta, a boldogtalan emberek vannak jobb helyzetben. Ha egy pohárral szemléltetjük a boldogságot, az ő poharukba még lehet tölteni és van céljuk az életben. A boldogok pedig könnyen kiöntik a poharukból a vizet. Nagyon szerettem az óráit. - Kuncogtam el magam, aztán adtam egy puszit Seb nyakára és elengedtem, hogy elővegyem a telefonom. Mert én már elég éhes vagyok, és akkor rendeljünk minél előbb, mert ki fog lyukadni a gyomrom, szerintem az övé is. Megkérdem, végül honnan szeretne rendelni és mit is, aztán úgy hívom fel a számot, hogy minél hamarabb megkapjuk a vacsinkat. Ja és persze kérek desszertet is.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Kedd. Szept. 16 2014, 22:39

-Igen, ez csak természetes. - Somolygok, a kis matkák (igen így akartam írni) elég rohadékok, de nekik mindent megbocsájtunk, ugye.
-Neeem, de hát nekem a lakásom a munkahelyem is, gondolnom kell erre is és ki tudja mennyit leszek otthon az elkövetkezendő hetekben. A kismacskáknak törődés kell és sok játék. - Mosolygok, nem lenne nyűg, de nem akarnám fél szívvel csinálni. Egy állat olyan mint egy gyerek. Teljes figyelmet érdemel és igényel.
Odamegyek és átkarolom, viszonozza, erre csak jobban mosolygok.
-Egy nagy hibájuk van. - Mondom sóhajtva, hogy bizony akad. - Nem szeretgetnek vissza... - Mosolyodom el és puhán adok egy csókot Callie ajkaira, majd mosolygok rá megint.
Nevetek, hogy megkívánta a tésztát.
-Az is vagy! Vagy nem? - Vigyorgok, én csak annak képzelem magam Henry és Phoenix szerint, de Callie valóban sikereket ért el. Igaz, a saját gondjaival szemben, de ez nagy dolog!
Hallgatom a kis eszmefuttatását, meglep amit mond.
-Nem is tudom... ha valaki boldogtalan, nem lát kiutat. Úgy érzi nincs. A boldogság miatt lehet újra azt érezni, hogy a világ nem több lesz ha elmúlunk, hanem kevesebb. - Ráncolom a homlokom, mert... én amikor boldogtalan voltam semmi célom nem volt, már magamtól. Az öcsém miatt másztam ki a gödörből, mert nélkülem magára maradt volna.
A puszira elmosolyodom és nézem hogy telefonál. Kérek valami húsos tésztát, mindegy mit, meg honnan. Nem szoktam rendelni, nem tudom melyik a jó cég, hol van jó szakács.
-Addig míg megjön mit csináljunk? Mutogatsz képeket, nézzünk filmet? - Nekem mindegy, kell egy háromnegyed óra minimum. Ha nem bánja leülök a kanapéjára, ha nem ellenkezik és közel jön az ölembe húzom, ha nem akarja, akkor csak közel ülök hozzá és átkarolom. Igen, igen, mágnest játszom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 18 2014, 00:02

- Jogos, ezért vannak nekem is halacskáim, naponta egyszer kapnak kajácskát, ha egy nap kimarad, az sem baj és ketten vannak, szóval elúszkálnak egymással. Pont nekem való háziállatok. - Megértem, miért nem akar ekkora felelősséget, meg kötöttséget a nyakába, mert nem biztos, hogy mindent a cicák elé tud helyezni. Pedig fontos velük törődni, de talán most vannak fontosabb dolgok az életünkben, mit kisállatokat nevelgetni. Na jó, miért merengek én ezen ennyit?
- Hát... igen... - Vallom be halkan kuncogva, mert valahol kissé szomorú, hogy plüssöket szeretek ölelgetni, de valahol jó is. Kapok egy finom csókot az ajkaimra, ez pedig elfeledtet velem minden rossz érzést és úgy a legtöbb dolgot kitörli a fejemből, és inkább Sebastian költözik belé. Hm, abszolút jótékony hatás.
Aztán azt mondja, én szuperhős vagyok, de nem bírom ki, hogy ne nevessem ki, pedig nem szép dolog. De akkor is nevetséges.
- Én...? Nálam sokkal nagyobb hétköznapi hősök is vannak! - Mondom még nevetve, aztán csak vigyorgok rá, mert nem hiszem, hogy olyan hatalmas dolgokat tennék. Apró csodákból áll az életem, amiket nem szoktam megbecsülni eléggé, még saját bevallásom szerint sem. Szerintem Sebastian sokkal nagyobb hős nálam, főleg azért, amiért az öccsével csinált. Nem akartam faggatózni, de az elejtett kérdésekre adott visszafogott válaszkákból össze tudtam rakni nagyjából a képet és azt is, hogy mennyire fáj neki. Ezért jobbnak látom egyelőre nem zargatni, nem lenne jó, ha feltépném a sebeit.
Aztán eszembe jut az irodalomtanárom és amit mondott. Elmosolyodok, mert tudom, hogy nem mindenki fogja fel úgy ezt az egészet, mint én.
- De nézd... ha boldog vagy, folyton attól kell rettegned, meddig tudod ezt megtartani, mert rengeteg veszítenivalód van. Ha pedig nem vagy boldog, nincs veszítenivalód, csak elérendő célod. - Magyarázom, hogy én hogy látom ezt az egészet, nem azt mondom, hogy nem éri meg boldognak lenni és nem erre kell törekedni. Csak azt, hogy talán a boldogtalanok egy picikét előnyösebb helyzetben vannak.
Aztán rendelek valami finomat magunknak, még van időnk, mire kihozzák. Le is veszem az albumomat, amit megígértem, hogy megmutatok Sebastiannak. Nem nagy, színes album, elüt a többi "hivatalostól".
- Képek, természetesen. - Vigyorgok és mennék el mellette, de mielőtt még észbekapnék, elkap és egyszer csak az ölében találom magam. Pillogok párat, aztán elnevetem magam. Végül is, én mondtam, hogy kényelmes volt, most már mindig csak az ölében ülhetek, valószínűleg.
Kinyitom az albumot. Szinte az egész selfie-ket tartalmaz, ahogy más emberekkel, helyekkel pózolok. A különleges munkáim, kalandjaim, emlékeim során fotóztam őket, szinte mindegyiken teli szájjal vigyorgok.
- Úúú, ez az egyik kedvencem! - Mutatok az egyik képre, ahol kivételesen oldalról vagyok, nagy bukósisak van rajtam és éppen zuhanni készülök. A hajamból látszik, hogy hátrafelé dőlök, mögöttem nem látszik más, csak a természet és a lemenő nap. - Bungee jumping pályát próbáltam ki. Nagyon különleges technikával készült kép, inkább nem magyarázom el, mert halálra unnád magad, de az a lényeg, hogy csinálni is élvezet volt. - Vigyorgok rá szélesen, mert imádom azt a képet, aztán tovább lapozok és ismét felnevetek egy következőn. Csurom vizes hajjal és ruhában vigyorgok egy jól öltözött, idősebb ötvenes férfi mellett.
- Ez is jó volt, itt szakadó esőben szaladtam a riportalanyom után, mert késésben voltam és elment. Két utcán át üldöztem a kocsiját, nagy volt a forgalom és el tudtam kapni, az egyik pirosnál bevetődtem mellé. - Nevetek, ahogy visszagondolok erre. Az összes történetét el tudnám neki mesélni, de ez a kettő a kedvencem. Ha esetleg még kérdez valamelyikről, szívesen mesélem, de nem akarom untatni. Amúgy sem szokott szófosásom lenni olyan nagyon, szóval inkább hagyom őt is beszélni.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 18 2014, 00:26

-A halak is macerásak de nem úgy mint egy emlős szóval jah. - Bólogatok, megértem, a halak olyan... egyszerűek. Jó rájuk bambulni.
-De a félelmekkel szembenézni nagy bátorságra vall, nem mondták még? És kik ilyen bátrak még? Hát a szuperhősök! - Vigyorgok rá.
-De mit ér az élet boldogság nélkül? Üres és a cél inkább keserű kötelességé válik, valamivé ami egy üres indok lesz, miért élsz. Egyetlen jó cél van szerintem, megőrizni mások és saját boldogságunk. Törekedni rá. Ha elveszítjük, vissza kell szerezni. Boldogtalannak lenni nem cél, nem jó. Hidd el. - Mondom komolyabban, mert én voltam. Valóban csak a cél vitt előre, Henry. De ez nem jelentette, hogy jó is volt. Én attól félek visszajön, sőt rettegek. Jobban, minthogy mondjuk Josh elfelejt, vagy Calliet többet nem látom, hiába vagyok boldog, ha rájuk gondolok. De hagyom is a témát, érezhető, hogy csak akkor vitázom vele erről, vagyis cserélek véleményt továbbra is, ha kifejezetten szeretné.
-Hát jó. - Mosolygok aztán, hogy képek. Nem figyel, hát az ölemben köt ki, látom is hogy megleptem. De nem ellenkezik, hát akkor miért lehetnénk így is? Így tudom rendesen ölelgetni.
Nézegetem a képeket, nem mondanak sokat, inkább Calliet nézem rajtuk.
-Wow, az jó lehetett! Bár a gerincre veszélyes lehet a bungee jumping, szóval óvatosan! - Vigyorgok.
-Előled nem lehet elmenekülni, mi? Megtalálsz bárkit bárhol, kár rejtőzködni mi? - Nevetek, mert az filmekkel vetekedő üldözős jelenet megnevetett.
Egy két képről kérdezgetem, ami érdekesebbnek tűnik, vagy csak tudni akarom az miért volt fontos neki.
Közben néha megcsókolom a nyakát vagy a vállát, ha épp keres valamit vagy gondolkodik, akkor a tarkóját cirógatom az orrommal (félrevontam onnan a haját).

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 18 2014, 21:20

- Jóóó, de a szuperhősök nem csak bátrak. - Nevetek, mert ez édes kevés ahhoz, hogy magamat annak tartsam. Semmi baj az önértékelésemmel, csupán számomra ez nem nagy dolog. Természetes, hiszen erre neveltek, ezt tanította nekem az élet is. A problémák elől nem elszaladni kell, hanem szembenézni velük és megoldani őket... legyen az akármilyen nehéz vagy fájdalmas. Ez a helyes lépés és nincs min gondolkozni vagy hezitálni, csak talán mérlegelni kell és nem vakon beleszaladni bármibe. Nekem ez az életfelfogás jött be.
Amikor a boldogságról beszél, látom, hogy nem szeretne tovább vitatkozni, így egy mosollyal elengedem neki. Azt hiszi, nem voltam soha boldogtalan? Vagy hogy nem vagyok most az? Nem szoktam ezen gondolkozni, nem most fogom elkezdeni, a végén még valami rossz dologra jövök rá, ami eddig nem zavart. Boldog vagyok-e? Nem tudom, és maradok a meghitt tudatlanság állapotában, mosolyogva.
- Ez nem volt túl lelkes. - Vigyorgok, mert egy pillanatig nem figyeltem és máris az ölében találom magam, de végül is, miért ne. Bár attól kezdek félni, hogy ha ezentúl le kell ülnöm a közelében, mindig így fog alakulni.
- De legalább bérelt helyem van az öledben. - Nevetem jóízűen, majd kinyitom az albumot, ami a Callie kalandjai címet kapta és a legtöbb kép valami szép, kedves vagy éppen borzalmas emléket hordoz. De mindegyiknek van jelentősége, van oka, amiért bekerült az albumba.
- Van egy csapat őrült fiatal, ők mindenféle extrém dolgot kitalálnak és megvalósítanak nagyban, egy jó kis buli keretein belül. Rendszeresen írok a programjaikról, de nem kellett sokáig győzködniük, hogy próbáljam ki. - Vigyorgok szélesen, ahogy visszagondolok, már régen találtak ki valami őrültséget, kicsit hiányolom is őket. Na jó, a javát én nem csinálnám meg annak, amit kitalálnak, de ez jó kis élmény volt. És a fotó, igazán jól sikerült.
- Engem nem lehet lerázni. - Biztosítom széles vigyorral az arcomon, mert valóban, voltak páran, akik nem akartak velem beszélni, egyeztetni, interjút adni... de végül senki nem tudott ellenállni a bájamnak. Vagy éppen nem volt más választásuk, de ez lényegtelen részlet. Ahogy mondtam, az én utamba ugyan nem állhat semmi! Főleg akkor nem, ha munkáról van szó.
Aztán kérdez még egy-két képről, én pedig mosolyogva mesélek az emlékeimről, van egy-kettő kevésbé meghatározó, amin el kell gondolkodni, de ez az egy év alatt hihetetlen, mennyi minden történt velem. A világ egyik legőrültebb munkáját kaptam, én pedig a legnagyobb mániákussá váltam, akivé lehetett. Miközben mesélek, Sebastian nem bírja ki, hogy ne szeretgessen, az én ajkam pedig mindig mosolyra húzódik, amikor hozzám ér. Elmosolyodok, egyik kezemmel végigsimítok a nyakán, mielőtt még adok neki egy csókot, mert tudom, hogy erre vár, türelmetlenkedik. Nem mintha én nem dolgoztatnám szívesen máshogy a nyelvemet. Azonban a mostani sajnos nem húzódik olyan hosszúra, mint szeretném, mert csengetnek. Én természetesen annyira el voltam távolodva a földtől, hogy a hirtelen hang hatására összerezzenek, kissé eltávolodok és elnevetem magam.
- Na most majdnem leharaptam a nyelved tényleg, vigyázz velem! - Fenyegetem meg, aztán felkelek az öléből, hogy kinyithassam az ajtót. Ahogy sejtettem, meghozták a vacsinkat, éhes vagyok, de Sebastian is elég laktató volt.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 18 2014, 22:04

-Van olyan szuperhős aki kb ennyit tud... volt az a film, ami ilyesmi volt... hmmm... most nem jut eszembe. - Legyintek, nem volt rossz film, bár a második rész durva volt. Az első meg tényleg legondolkodtató, mi lenne ha lennének valós szuperhősök. (a Kick/ass amúgy, user egy kedvence xD)
-Nézd el, tudod hogy nem vagyok nagyi kedvenc! - Vigyorgok, mert tényleg nem vagyok egy képnézegető valaki, de ezek kivételesen érdekelnek, mert Callieről árulkodnak és mesélnek.
-Az biztos! De mondhatod hogy nem jó, elengedlek. Talán. - Nevetek kicsit, de tudja hogy nem "kötelező" itt ülnie. Csak jól esik ha mégis engem választ.
-Az jóóó! - Nevetek, ez jól hangzik, őrültködni vicces, már egy bizonyos kereteken belül persze.
-Helyes! - Mondom nagy komolyan, büszkén és elégedetten, mintha a főnöke lennék majd vigyorgok. Ha tudnám hogy ideáig követett és még én sem menekültem előle lehet neveztetném valami díjra.
A látszat ellenére nem csókot akartam kicsikarni, csak élvezkedtem hogy szeretgethetem. Persze a csók jól esik, hogy ne esne jól, mikor érzem hogy elnyújtja én is jobban belemerülök. Amikor összerezzen elnevetem magam.
-Ennyire ne légy éhes, itt a kaja, itt van már, sss, sss! - Röhögök, kinn is hallja a csávó vagy csaj aki hozta, az is tuti.
Ha hagyja, fizetem a kaját (elvégre a belépőket ő állta) aztán ahova mondja leülök vele enni.
-Hmm és milyen kis kalandokba vitt az a csoport kölyök? Mesélj párat! - Kérlelem, mert az izgi témának tűnt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Pént. Szept. 19 2014, 23:32

- Szerintem én nem láttam, de ha eszedbe jut, mondd el, meg kell néznem! - Nevettem, mert ha ez a legnagyobb szuperképesség, akkor nekem való. Nem vagyok sem szupererős, sem szupergyors, sem szuperkitartó, még csak szuperjó sem. Semmi szuper nincs bennem, azon kívül, hogy próbálok nem menekülni. De úgy látszik, Sebastiannak még ez is elég, hogy szuperhősként tekintsen rám, nekem pedig épp elég, ha ő úgy lát. Sőt, némi boldogsággal is eltölt.
- Ugyaaan, majd megszokod. - Mosolyodok el gonoszan, ravaszul, mintha azt tervezném, hogy minden alkalommal felcsalogatom a lakásomra és képeket mutatok neki. Mondjuk még benne van a pakliban, mert nekem ez az egyik kedvenc programom. De tudom, hogy ő nem annyira szereti, azért nem vagyok szívtelen... annyira.
- Talán...? - Fel is háborodhatnék ezen, de inkább csak vigyorgok rá, elengedem az albumot, hogy átkarolhassam a nyakát és én is megölelgethessem, egy puszit adhassak az arcára. - Szeretek az öledben ülni. - Mondom neki mosolyogva, aztán nem sokkal később pedig ismét csókolózunk és ismét én kezdeményeztem. Most, hogy visszagondolok, szinte mindig én szórakozok vele és ezért kerülünk ilyen helyzetekbe. Jobb lenne, ha visszafognám magam és felébrednék a rózsaszín, habos álomból, mielőtt még meglepetésszerűen ér a valóság. Na mindegy, ráérek ezen aggodalmaskodni majd később. Később.
Aztán amikor összerezzenek, mert majdnem halálra ijeszt a csengő, csak kinevet engem. Rossz, rossz fiú, én itt éppen lábon kihordok egy szívrohamot, ő meg csak nevet. A megjegyzésemen is, majd válaszol is, azon pedig én nevetek, de megyek kinyitni az ajtót, közben próbálok összeszedett és komoly fejet vágni, de Seb még mindig röhög a háttérben. Én fizetem a vacsit, mert nálam vagyunk, adok egy kis borravalót is szegény srácnak, amiért nem nézett hülyének minket. Két idióta, vihogó felnőtt, aki nem bír magával, és még kaját is rendelnek ahhoz, hogy ne bírjanak magukkal és mégsem vágott pofákat. Lehet csak ki van képezve, de akkor is, legyen neki is jó napja.
- Ó, hát, legutóbb ötezer és egy lufi között gördeszkáztunk. El tudod képzelni? Rám raktak egy bukósisakot, meg térd- és könyökvédőket, a bizonság kedvéért, aztán megtanítottak gördeszkázni. A lufik között száguldozni, nagyon király volt. - Nevetem el magam, ahogy visszagondolok az élményre, mert nagyon szerettem velük lenni. Időnként a nem publikus programokra is elhívnak, kicsit a barátaim talán, de kívülálló is vagyok. A lényeg, hogy nem unalmasak a napjaim, visznek egy kis színt az életembe.
Közben a dobozokat, miben kaptuk a vacsit kibontom, inkább kirakom őket tányérra. Még meleg, nem kell őket melegíteni, inkább csak elrendezem őket a tányéron, hogy szépen álljanak a tészták, reszelek rá egy kis friss sajtot és egy kis szárított petrezselymet, és máris jobban festenek.
- De az egyik kedvencem volt, amikor óriási, felfújt labdákban fociztak. Tudom, hogy nehéz elképzelni, de olyan, mint egy páncél és gurul tőle az ember, ha elesik és úgy kell focizni, nagyon jó móka, én is kirpóbáltam, de az annyira nem nekem való. - Vigyorgok, miközben a kész tányérokat Seb kezébe rakom és az asztal felé pillantok, hogy vigye oda őket, miközben én összeszedem az evőeszközöket, poharakat és megyek én is, hogy végre megvacsizhassak és ne az ő nyelvét kelljen leharapnom. Attól senki nem lenne igazán boldog.
- Kár, hogy ritkán tudják csak összeszervezni a társaságot. - Mosolygok rá, mert úgy hangzik, mintha minden héten valami extravagáns dolgot csinálnánk, pedig nem is így van.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Szomb. Szept. 20 2014, 01:48

-Rendben, feltétlen! - Vigyorgok, majd utána nézek a neten, szerintem megtalálom.
-Áh, értem... kénytelen leszek, azt mondod? - Nevetek, kétlem hogy ez lenne a terve. Max nálam találkoznánk, minden megoldható. És kiírom a bejárati ajtóra: belépés szigorúan fotóalbum nélkül!
A visszakérdezésre csak vigyorgok hogy hát igen, csak talán, mert hát én roppant mód élvezem, főleg hogy átkarol és puszit is ad.
-Örülök neki... - Mondom gyöngédebben, bújva az arcához, a csókolózást meg említenem sem kell mennyire élvezem.
Látszik kissé húzom a szám hogy ő fizet, de nem baj, majd elviszem vacsorázni egy étterembe és kész. Így már nincs is bűntudatom, hogy ő fizetett és tudok enni normálisan.
-Wúú, ez tök jó, deszkázni amúgy is király! De lufik között? Tiszta buli! - Eszembe jut Nanaina, neki biztos nagyon tetszene, sőt odalenne! Ennek ellenére csak sima deszkázásra viszem el szerintem. Na talán majd egyszer!
-És megtanultál, figurázni is tudsz? - Vigyorgok rá, ki tudja, lehet már engem is lepipálna!
Közben tálalja a vacsorát, amit én a dobozból is megettem volna, mert hát nem piszkolok feleslegesen tányért, ugye. Megköszönöm mikor odaadja.
-De gyorsan megfőztél! - Vigyorgok rá, csak ugratom.
-Hááát, nekem se, én alapból is bénán focizom, hátha még ilyen izé is van rajtam! - Nevetek, elképzelem magam egy nagy gumilabdában és... katasztrófa, szerintem mindenkit eltarolnék, nem bírnék felállni, elesnék míg belepróbálok rúgni a labdába... úúú.
-Minél több az ember, annál nehezebb összeszervezni, ez mindig így van. Emlékszem, anno mikor csoportosan deszkáztunk a városon át és közben mindenféle trükköt csináltunk az is olyan jó volt, csak nagyon sokáig szerveztük. De minél többen voltunk annál bulibb volt, főleg ha versenyt rendeztünk. Jók is voltak, de baromi régen volt! - Nevetem el magam, öreg vagyok, nincs mese. Na jó, nem, de tényleg régen volt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Vas. Szept. 21 2014, 00:09

- Valami olyasmi. - Forgatom szemeimet, majd megvonom a vállam, akár egy glóriát is rajzolhatnának a fejem fölé. Ártatlanul pillogok rá, mit aki ááá, nem akarja ilyesmire kényszeríteni sohasem. Pedig fogom még, egyszer, majd ha elült a vész és úgy érzem, nem menekül majd sírva előlem. De ha megpróbálja, akkor majd lekötözöm... hmm, szerintem még tetszene is neki.
Csak mosolygok, amikor azt mondja, örül neki, bár sejtettem. Hogy ne örülne neki? Minden mozdulatából az jön le, hogy szeress még, érints még, és hogy tudnék én nemet mondani neki...? Sehogy, megcsókolom és éppen kezdek belemelegedni, amikor csengetnek és nevetés közepette megkapjuk a kaját.
- Tényleg nagyon király volt. - Erősítem meg mosolyogva, bólintok is mellé egyet és sokkal étvágygerjesztőbb formába varázsolom a vacsoránkat. - Ó, nem, nem igazán, de az alapok tök gyorsan megvoltak. Ők viszont nagyon ügyesen csinálták, csak ámultam, csináltam is pár igazán jó képet. - Mosolygok tovább, ahogy magyarázok és egyszerre sajtot reszelek. Rossz szokás, hogy ilyenkor nem a reszelőre figyelek. Volt már, hogy elreszeltem az ujjam így, de nem tanultam belőle, vagy csak nem olyan könnyen veszem le a tekintetemet Sebastian mosolyáról. Olyan jól esik ránézni, ahogy ilyen vidám.
- Ha-ha, úgy látom neked már nem kell vacsora, annyi humorrépát ettél. - Vigyorgok rá, amikor ellövi a főzős poént, tudom, hogy csak hülyeségből szívja a vérem... igazából ezt csinálja egész nap, szóval még ha el is szoktam, volt időm megedződni. Mekkora bajban lenne, ha egyszer a szívemre venném. Naa, legközelebb komolyan megszívatom, a hányós is bejött.
- De nagyon jó, olyan biztonságot ad, ha el is esel benne, olyan, mintha pihe-puha habra érkeznél, meg kicsit vissza is dob. - Magyarázom neki, de nem tudok gesztikulálni, mert kések is vannak a kezemben, azzal pedig nem célszerű. Főleg, hogy Sebastian felé közelítek, a végén még szerepet cserélünk és én leszek a kiskéses gyilkos.
- Jó étvágyat. - Szúrom közbe a mondanivalójába vigyorogva, mert már nem bírom ki, éhes vagyok és ott gőzölög előttem, szóval evés közben hallgatom, de abszolút tudok rá figyelni. Figyelem a történetét a csoportos deszkázásról, máris látom magam előtt, ahogy a fiatal verziója, hosszabb hajjal, a havarjai körében iszonyat lazán, deszkázik. Tiszta Sebastian, meg is mosolygom a látványt.
- Hiányzik? - Kérdem tőle, miután lenyeltem a falatomat, azt már csak remélem, hogy nem szomorítom el a kérdésemmel. Tudom, hogy kicsit brutális vagyok néha, hogy mindenre csak úgy, gondolkodás nélkül rákérdezek és kicsit visszafogottabb is lehetnék, de nem tehetek róla. Amikor interjút csinálok, nem szabad finomkodni és addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
- Te is kérsz inni? - Kérdem, miközben felállok és elmegyek a poharakért, meg innivalóért, mert én szomjas vagyok, de ha ő is szeretne, az övét is odaviszem.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Vas. Szept. 21 2014, 00:25

Csak fej rázva nevetek, hogy mikre nem akar kényszeríteni ez a nő, de üsse kő. Amíg mondjuk az ölemben ülve csinálja kárpótolva leszek.
-Deszkázni nagyon király, a sebesség, ahogy süvít a szél, ahogy siklasz! Elmehetünk majd ha gondolod, én nagyon szeretek! - Nanaia miatt úgy is beszereztem egy deszkát, gyakoroltam is, szóval Callievel is el tudok menni simán.
Közben vigyorgok hogy a sajtdarabkánt miként játszanak hópihéket a nagy mutogatás közepette.
-Igen, rántva, bolondgomba körettel, mennyei volt! De talán a te főztöd is megeszem, igyekszem majd mosolyogni is mellé! - Röhögök, csak viccelek, főleg hogy ezt nem is ő csinálta, szóval ha nem jó, szidhatom a kaját egész bátran.
-Hmm, hát nem tudom... nekem inkább úgy tűnik, abban látni sem látsz rendesen, meg minden... - Ódzkodom ettől az élő lufiként focizástól.
-Bon Apetit! - Mosolygok, én is elkezdek enni, most jövök rá, hogy igencsak éhes voltam, hoppá!
-Hmm... - Gondolkodom el, mikor azt kérdezi hiányzik-e ez a csoportos hülyülés. - Kicsit. Néha... De a mostani barátommal is jól elvagyok, ő vele igazán lehet hülyülni. Érdekelne mi van vele... épp randizik, nagyon odatette magát! - Vigyorgok, midig olyan örömmel mesélek Joshról, érezhető hogy izgulok érte. Ami elég hülyeség, mert nem kéne, hát ügyes gyerek, de mivel a srác is izgult így én is. Remélem a csaja már teljesen belehabarodott és bemutatja majd. Jó lesz tudni ki a "vetélytársam".
-Ühüm. - Bólintok az innivalóra, én ne tudnék inni? Olyan vagyok mint egy kacsa. Egy kacsa sokat iszik? Na mindegy, szóval bólogatok, hogy kérek.
-Te találtál már barátnőket itt Los Angelesben? - Gondolom otthon sok van neki, de talán itt is talált már.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Vas. Szept. 21 2014, 11:25

- Benne vagyok, bár kezdő vagyok, de nem túl életveszélyes. - Definiálom rémisztő pontossággal a jelenlegi deszkás tudásom. - Görkoriban viszont verhetetlen vagyok. - Tettem hozzá vigyorogva, hogy valamire azért büszke is legyek. A legutóbb is ellátogattam az egyik legmenőbb, retro koripályára, és még mindig jó vagyok benne, gyerekkorom óta nem kopott a tudásom.
A válaszán jóízűen nevetek, tényleg a fejére ejtették kicsit Sebastiant, de nem baj, jó ez így és én se vagyok mindig teljesen százas. De én legalább próbálom titkolni!
- Hát, látszik is rajtad. - Kuncogom neki, mert megállhattam volna, hogy ne szóljak vissza, de nem is igazán akartam. Pedig be akartam szívatni, hogy a legközelebb úgy csinálok, mintha tényleg a szívemre venném a beszólásait. De ezen kapásból, rexlefből röhögnöm kellett, (remélhetőleg) annyira meg nem ejtették a fejére, hogy így is higgyen nekem.
- Mondjuk tény, hogy én még anélkül a bubi nélkül sem tudnék beletalálni abba a kis kapuba... de benne meg végképp nem. - Nevetek a saját bénaságomon, mert ez nem olyan gáz, végül is nő vagyok. Tőlem senki nem várja el, hogy szeressem a kocsikat, fegyvereket, poltikát és a sportokat, főleg a kocsit. Tőlem csak azt várják el, hogy főzzek, takarítsak, gondoskodjak mint egy kisangyal, befogjam a számat, amikor szükséges és csak nyeljek egyet. Általában képes is vagyok rá, de nem mindig.
Aztán nekiállok enni, mert már éhen akartam halni, úgy látom, ő is most jön rá, mennyire éhes is volt, mert jóízűen áll neki enni ő is, akaratlanul is megmosolyogtat. Figyelem a válaszát arra, hogy hiányzik-e neki az egész gördeszkás bandázás. De nem kapok szomorú, elkeseredett választ, inkább csak mesél a mostani barátjáról, én pedig rámosolygok.
- Fogadjunk, hogy amikor mesélt róla, nagy bizonyossággal állítottad, hogy minden rendben lesz, biztosan ügyesen csinálja majd, és a társai, most meg azon izgulsz, hogy mi van, ha mégse. - Ahogy ismerem, ez lenne rá a leginkább jellemző, aztán felállok és elmegyek poharakért, meg hozok ásványvizet is, töltök Sebastiannak és magamnak is, ha már szeretett volna inni ő is.
Aztán azt kérdezi, hogy találtam-e már barátnőket Los Angelesben, egy pillanatra megáll a villa a kezemben és a szám is nyitva marad, úgy pillantok rá, aztán gyorsan bekapom, mielőtt még feltűnő lenne. Amint megeszem elmosolyodok és iszok rá egy kis vizet.
- Hát, jóban vagyok a munkatársaimmal, tök jó kis csapat vagyunk a szerkesztőségben, de kvázi három állás mellett nem olyan könnyű barátkozni. - Mondom mosolyogva, mert már nekem is kényelmetlen, amikor valaki akar közeledni felém és csak annyit tudok neki mondani, hogy majd máskor. Mert még meg kell csinálnom ezt, vagy azt, vagy egyszerűen csak meg akarom csinálni. Szeretek dolgozni és haj, nehezen engedem magamhoz az embereket. Sebastian így is kiváltságos, mert nála amúgy is előnyökkel indulok, a régi szép emlékek miatt.
- De ha szeretnél még maradni, vacsora után megnézhetünk egy filmet. - Állapítom meg mosolyogva, mert én aztán nem fogom hazazavarni.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Vas. Szept. 21 2014, 15:35

-Ugyan, hamar bele lehet jönni a nehezebb figurákba is, hidd el! - Vigyorgok rá, hát én is elég hamar belejöttem anno. Igaz, elszenvedtem jó néhány horzsolást, de Callire adunk mindenféle védő felszerelést és ennyi. - Áh, úgy fest a lányok verhetetlenek benne, én koriban vagyok béna, nem bírok megállni... - Nevetek.
-Uncsi lenne ha nem látszana nem? Így sokkal szórakoztatóbb vagyok! - Nevetek, szeretek bolondos lenni, azt nem szeretem ha konkrétan hülyének néznek, de azt ki szereti?
-Hááát... én sem. Pocsék csatár vagyok... - Préselem össze a szám, majd nevetek, a labdajátékokban elég gyenge vagyok. Talán a kosár megy úgy ahogy, de ennyi.
-Hátöhm... ez egy érdekes beszélgetés volt kettőnk között, de a végére valóban ezt magyaráztam neki. De azért adtam neki pár tanácsot, az sosem árt. - Mosolygok ártatlan, hát igen. Először jól lesápasztottam szerencsétlen Josht... de nem direkt volt!
-Tudom... - Bólogatok, elvégre ha úgy vesszük, nekem is három állásom van. - De nem lehetetlen. Na meg ha nekem sikerült, akkor neked simán! - Nevetek halkan, hát a lányoknak egyszerűbb is és Calliet nehéz nem kedvelni szerintem. - Ismerek egy lányt, Aubreynak hívják és modelleket fotóz elsősorban, de mindenféle mást is. Igaz, kicsit eltűnt, mert sok dolga van de ha gondolod bemutathatlak neki, nagyon kedves lány! - Mosolygok, szerintem nagyon jól elbeszélgetnének. Már ha Aubrey nem ejtett nemes egyszerűséggel, mert akkor hiába ajánlgatok, nem lesz belőle semmi.
-Hmm, jó. Mihez lenne kedved? Gondolom a horror és a thriller kilőve, de nézhetünk valami vígjátékot mondjuk. - Mosolygok, jó ötletnek tartom, meg valóba szívesen maradnék. Már egy ideje próbálom elnyújtani a találkozókat ha tehetem, mert mindig eltűnnek az emberek, főleg a lányok, hiába érezzük együtt magunkat nagyon jól... De még mindig nem jöttem rá ez miért van de... mindegy is. Mosolygok és megeszem a maradék pár falatot. Nem eszem olyan gyorsan általában, de most éhes voltam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Szer. Szept. 24 2014, 18:04

- Hát... én elhiszem. - Válaszolom neki vigyorogva, meg amúgy tényleg el is hiszem, mert nem próbáltam ám még olyan igaziakat. Az a nap nem rólam szólt, engem csak úgy "befogadtak" maguk közé és ez olyan kedves tőlük, nem akartam visszaélni velük.
- Ugyan, az nem akkora baj! Elindulni csak magadtól tudsz, megállítani meg előbb-utóbb úgyis lesz valami, ami megállít. - Válaszolom neki vigyorogva, bár nem kívánom, hogy egy fallal kerüljön szorosabb kapcsolatban, Elyse legutóbb engem talált meg, mint féket. Neki is az első találkozása volt a görkorival és megoldotta, még puhára is esett. Élelmes egy lány, annyi biztos.
- Az már biztos. - Nevetek én is vele, mert tény, hogy szeretem a nevetős, bolondos Sebastiant, mert feldobja a napomat és az én kedvemet is. Nem örülnék neki, ha megváltozna, mert pont jó így, ahogy van szerintem. Csak szívni a vérét nagyon jó érzés, be kell vallanom. Főleg, mert lepattan rólam.
- Annyi baj legyen. - Legyintek egyet, mert legyen ez a legnagyobb gondja, hogy nem jó csatár, hogy nem tud vagy nem szeret focizni. Legalább sportol valamit, legalábbis valószínűleg nem először futkorászott, amikor belém futott, szó szerint.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem akarom tudni, mit takar az érdekes beszélgetés... - Sóhajtva elmosolyodtam és megforgattam a szemeimet. Néha komolyan úgy érzem, hogy jobb, ha megkímélem magamat az ilyesmiktől, elvégre nem vagyok én mazochista. Remélhetőleg Sebastian sem szadista.
- Persze, tudom, hogy nem lehetetlen. - Bólogatok nagy egyetértésben, de inkább nem teszem hozzá, hogy nem próbálom eléggé. Valószínűleg ez a baj, de olyan nehéz valaki tök ismeretlent közel engedni magamhoz.
- Aubrey... hm. - Gondolkozom el, aztán elmosolyodom. - Szívesen megismerném. - Mondom neki azért, hogy ne tűnjek teljesen szerencsétlennek, de nem hiszem, hogy csak azért, mert ő is szeret fotózni egyből csodálatos puszipajtások leszünk. Persze, biztos lesz közös témánk, meg igazából én mindenkivel tök jól elvagyok. De az nálam abszolút nem meríti ki a barátság fogalmát, hogy tinilány módjára tudok csacsogni mindenféle női vagy egyéb dologról.
- Hm, ez egy jó ötlet. - Állapítom meg mosolyogva a vígjátékra, de persze közben nem feledkezek meg a vacsorámról, az borzalom lenne. Amint Seb és én is befejeztük, a tányérjainkat és evőeszközeinket berakom a mosogatóba a poharainkba meg töltök vizet, mert én még mindig szomjas vagyok, és most vacsora után olyan jól esik, ahogy felfrissít és lehűt.
- Nyugodtan kapcsold be a gépem és keress valamit. - Intek a laptopom felé, maximum cikkeket és az általa imádott fényképeket talál rajta, bár nem hiszem, hogy kutakodna. Addig én hirtelen, egy-két pillanat alatt rendet vágok a konyhában, mintha varázserőm lenne.
- Desszertet nem rendeltem, mert az a helyzet, hogy nálam mindig van egy csomó finomság elrakva... most nem mondom, hogy vészhelyzetre, inkább csak úgy estékre. Szóval fel tudok ajánlani fagyit, van pár finom süteményem a kedvenc cukrászdámból, csoki minden mennyiségben, szóval, mit szeretnél? - Én már tudom, hogy egy nagy adag fagyival ünnepelem majd a mai napot, de Sebastiannak meghagyom a választás jelentőségét. Bár ha jól emlékszem, ő nem annyira édesszájú, szóval nem félek, hogy totálisan kifosztja a készleteimet és holnap elvonási tünetektől szenvedve, nyüszítve sietek majd venni valami édességet. Minő borzalom lenne!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Szer. Szept. 24 2014, 20:36

-Na igen, pont ettől félek én is, hogy Majd megállít Valami... nem nem, ilyet nem játszom! - Nevetek.
Kellemes vele beszélgetni, nem is tudom mi lett volna ha anno értjük is egymást. Sosem derül már ki.
-Hátöhm... maradjunk annyiban, hogy kicsit mást jelent Joshnak és nekem a randi fogalma és a végkimenetelből mást szűrünk le... - Vakarom a nyakam, mert nem akarom Josht kellemetlen helyzetbe hozni. - De én érzem, hogy végre egy normális lányt talált, nem egy olyat, aki szimplán felszívódik és válaszra sem méltatja... - Mondom némi rosszallással a hangomban, a másik lányra látatlanban is haragszom, emlékszem Josh milyen tanácstalan volt.
-Na ugye, hát akkor beszélgetni kell. - Mosolygok rá, ennyi az egész.
-Jól van. Ha nem épp finoman lekoptat, akkor elvileg találkozunk és akkor ha gondolod gyere. Múzeumba akartunk menni, fotókiállításra. - Ajánlom mosolyogva, az Calliet is érdekelné, gondolom. Aubreyvel meg előtte vagy máskor találkozom külön, az nem gond.
-Öhm... hát jó. - Látszik ódzkodom kicsit hogy a gépéhez nyúlkáljak, de Josh is ilyen laza volt. Próbálok én sem sokat belegondolni a dologba, bár valahogy nekem a gépem olyan mint egy napló, nem szeretem ha csak úgy használják. Na mindegy, nem csinálok semmit, csak bekapcsolom, keresek egy böngészőt és nézem az idei vígjátékokat, vagy a mostanában kijötteket.
-Áh, te is édesszájú vagy, nem meglepő. Elvégre ezért mondtad maradhatok még, nálam édesebb dolog úgy sincs a lakásban, igaz-e? - Nevetek, hülyülök, míg keresgélek.
-Hogy mit szeretnék? Hmmm... Téged! - Nézek rá vigyorogva. Amúgy sem vagyok desszertes, max lopok pár édes csókot Callietől, nekem az elég. Már ha ad, persze, de miért ne adna?
Ha leült mellém a fagyijával, mutatom a gépén, hogy miket találtam.
-Hátöhm... sok minden van, de példának okáért van Másnaposok vagy a Kellékfeleség, az újak közül a Szexvideó meg a Kavarás... nincs olyan sok mondjuk. De nézhetünk paródiát is mondjuk, ha azokat szereted. - Nézek rá, majd ha evett egy kis fagyit és hagyja, akkor huncutabb mosollyal kérek egy nyelves csókot, nem nyújtom el annyira, nem kell megijednie. Abban az esetben közlöm, hogy mivel finom, kérek majd még. Hehe.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 25 2014, 00:17

- Nyusziii... - Cukkolom őt, még ki is nyújtom rá a nyelvem, de csak rövid időre. Inkább a vacsorámmal foglalkozok, bizony, megvannak a prioritások, mire kell használjam a nyelvem jelenleg.
- Mondtam, hogy nem akarom. - Nevetek, de nem bánom annyira, és csak szélesen mosolygok a szívmelengető szavakon. Tényleg törődik a barátjával és reméli, hogy végre olyan lányt talált magának, amilyet megérdemel. Istenkém, milyen aranyos.
- Jól hangzik. - Mosolygok rá, és tök élethűen csinálom, még ha nem is vonz a hármas program gondolata annyira. És mindegy, hogy mit mond, engem akkor is zavar a gondolat, hogy valaki másról beszél, szóval gyorsan befejezem a vacsit és inkább elmegyek a konyhába pakolni, addig kiadom neki a feladatot. Addig kicsit lenyugtatom magam és inkább az édességgel foglalom le magam, arra gondolok. Amikor megint el van szállva magáról és megállapítja, hogy ő a legédesebb, elnevetem magam. Sajnos még nem tudja, mi a fontossági sorrend nálam: az édesség, aztán minden más.
- Ez nem volt a menün... - Állapítom meg, egyik szemöldökömet felhúzva, amikor a sok finomság közül pont engem szeretne. Komolyan, már így is csodálkozom, hogy amíg evett, addig tudott normális dolgokról, fűzögetés nélkül beszélni. Nem bírja ki huzamosabb ideig megjegyzések nélkül, de csak vigyorgok rajta. Ha nem kér, nem kap semmit, így járt, az enyémből nem fogok neki úgysem adni.
- Hmm... a Kavarásról azt hallottam tök jó, amúgy is bírom a főszereplőket. - Láttam a plakátját, szívesen megnézném, ha Sebastian még nem látta. Ahogy becsüccsenek mellé, kissé hátradőlök, közben elkezdem eszegetni a fagyimat, mert nagyon vágytam már rá és olyan finom... jót tesz a lelkemnek, de tényleg.
Aztán látom, hogy Sebastian vészesen közelít felém, én pedig leteszem az ölembe a fagyis tálat, gyorsan befogom az orrát, hogy ki kelljen nyitnia a száját és belenyomok egy adag fagyit, na ez majd lefoglalja a nyelvét egy időre, amíg megbékélek vele. Meg amúgy is, röhögök az arcán, tudom nagyon jól mire készült és arra is, hogy én most fagyit fogok enni meg filmet nézni és kivételesen nem hagyom, hogy elterelje teljesen a figyelmem, de nem én!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 25 2014, 00:30

-Oposszum! Úgy teszek mintha meghaltam volna, mindenki rögtön engem sajnál és ápol, tiszta buli. - Hülyülöm el a dolgot, mert nem csinálok ilyet.
-De rosszra gondoltál, fogadjunk! - Vigyorgok rá, semmi idétlen vagy nyálas nem volt akkor, ki tudja mire asszociált?
Mivel őszintének tűnik a mosolya, látszik örülök, hogy tudtam neki valami kellemesnek ígérkező programot ajánlani, talán barátnőt is szerezhetek neki, tiszta jó.
Aztán keresek valami filmet, bár én nem szoktam vígjátékokat nézni, tanácstalan vagyok kissé.
-Nem, de csak mert olyan különleges, hogy ki kell érdemelni, nem? - Vigyorgok rá, azért én igyekszem kiérdemelni, hogy kapjak tőle csókot.
-Okés, nézzük meg azt. - Mosolygok rá, én is jó kritikákat láttam róla így most futólag, el is kezdem betölteni. Addig meg próbálok csókot lopni, de... befogja az orrom, meglepődve veszek a számom levegőt, erre meg kapok fagyit. Csak pislogok rá, hogy nem kértem, azaz... de nem, nekem a csókja kellett volna, nem a fagyi. A fagyi attól lett volna jó, hogy forró csókkal kapom, így óvatosan forgatom a számban, hideg. Lenyelem, de vigyorgok.
-Kösz. - Mondom azért, mert hát adott belőle, szavam nem, lehet, hogy sajnálná tőlem. De nem hagyom annyiban, akkor a nyakához bújok és adok neki egy gyors csókot, ne már. Mi ez? Én ölelgetni meg puszilgatni akarom, ha megvonja bánatos szemeket kell meresztenem rá.
Minden esetre, ha hagyja befészkelem magam mellé, tehát átkarolom és közel bújok, majd elindítom a filmet. Az eleje a randinak hát... látszik a fejemen hogy ettől pl nagyon óvnám az én Josh barátom, ez durva. Főleg a guszta jelenetek... akkor meg is szólalok.
-Fincsi, mi? - Röhögök, elvégre Callie még eszik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 25 2014, 20:30

- Tiszta buli. - Bólintok rá vigyorogva, mert komolyan el tudom képzelni Sebastianról, hogy ilyesmivel vívja ki a figyelmet és a törődést. Csak nem éppen oposszumként, inkább emberi módszerekkel próbál közelebb édesgetni magához.
- Az, hogy mi rossz, relatív. - Vonom meg a vállam és ártatlanul pillogva mosolygok rá. De tényleg. Amit én elképzeltem, az egy pörgős, abszolút pozitív, szivárványszínű Seb, amint árasztja az igét magából. Nos, nem biztos, hogy ez mindenki számára jó, sőőőőt... vannak, akiknek elégg rossz érzés ilyesmi.
- És szerinted kiérdemelted? - Kérdem cicás mosollyal, miközben fagyit szedek magamnak, mert kíváncsi vagyok, mennyire bízta el magát.
Beleegyezik abba, hogy a Kavarást nézzük meg, én pedig becsücsülök mellé és elkezdek fagyizgatni. Amikor közeledik az arcomhoz, gyorsan kicselezem és inkább adok neki a fagyimból most, azzal remélhetőleg lefoglalja majd magát. Meg persze plusz élmény a feje is, ahogy pislog, mint hal a szatyorban, én pedig jót nevetek rajta. De azért megköszöni, aminek abszolút örülök, mert nekem nagyobb áldozat volt a fagyimból adni, mint egy csókot adni, de tééényleg. Tudom, kicsit beteg, de édesség. Édesség!
Azért csak nem bírja ki, hogy ne bújjon oda hozzám és adjon egy gyors csókot, de hagyom magam, mert igazából én is úgy szeretem ezt. Amikor átkarol, az olyan jó érzés, közel bújok hozzá és úgy eszegetem tovább a fagyimat, közben figyelem a filmet. Látom Sebastian jól szórakozik rajtam, hogy éppen eszek a fincsi jelenet közepette, de én csak rávigyorgok.
- Én bármikor tudok édességet enni, akár nyitott agyműtétet is nézhetnénk. - Na igen, abban biztos vagyok, hogy semmitől nem vagyok olyan rosszul, hogy a gyomrom kiadja magából a finomságokat. Sőt, ez inkább jó hatással van rá, megnyugtatja, nem fordul fel, tökre nyugodtan eszem meg. Aztán csak leteszem a tálat, kicsit lejjebb csúszok, hogy pont kényelmesen bújhassak oda Sebhez és át is ölelem, talán ma még dorombolok is egy kicsit neki, persze hang nélkül, csak jólesően simítom a vállához a fejem.
Egy ideig még néztem a filmet, de egyre nagyobbakat, laposabbat pislogtam és nem Seb hibája, nem is a filmé, de kicsit elszenderedtem. De olyan kényelmesen behelyezkedtem, itt melegít és szuszog mellettem és eddig nem éreztem, hogy milyen fáradt vagyok. Bár nem alszok mélyen, ha nagyobbat mozdul, úgyis felébredek.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 25 2014, 21:26

-Az tény... akkor azt mondom, nagyon valótlant képzeltél el! - Vigyorgok. Ha tudnám mit gondol valószínű bólogatnék, hogy igen, pont erre gondoltam.
-Hát... igyekeztem nagyon! - Mosolygok szélesen rá, szépen pislogva, hogy kitettem magamért, amennyire engedte. Tudnék én jobban is, de ahhoz pl a csókot alapból hagynia kéne hehe.
De most nem hagyja, fagyit kapok. Abszolút nem jártunk jobban, neki fogyott az édessége, nekem meg nem jutott csók. De lesz ez még így se, szóval örülök, ha legalább hozzákucorodhatok.
Ahogy elnézem egyáltalán nem hatja meg a randi nem épp szalonképes jelenete, még szóvá is teszi, hogy ez semmi. Enyhe fintor ül ki az arcomra, agyműtét... fúj.
Halad a film, megeszi a fagyit és hozzám bújik, jobban élvezem mint a filmet, ez tény. Cirógatom az orrommal a halántékát vagy puszilgatom a haját, ahol érem. Fura hogy velem van, de egyen olyan könnyed érzés is.
A vicces, hogy mivel ötkor keltem, én is elszenderedem a filmen, ezért szuszogok neki olyan egyenletesen. Mondjuk egy vígjáték engem nem tart ébren, maximum ha pluszban hülyülünk mellé, vagy valami. Mondjuk az egyik hangosabb jelenetnél felébredek, talán ő is de nem biztos. Az viszont az, hogy elnevetem magam a tényen, hogy bealudtunk.
-Édesem, ez a film vagy nagyon unalmas, vagy nagyon fáradtak vagyunk! Inkább feküdjünk az ágyba, nem? - Azt sem tudom mennyi az idő, de késő van. Ráadásul holnap megint ötkor kelek.
-Mit szólsz? Alszunk mint az öregek? - Vigyorgok, mert hát semmi szex, semmi huncut éjszakázás, csak alvás. Mondjuk emlékezhet rá, hogyha délután együtt aludtunk (este nem tudtunk, vissza kellett érnem a szállóra) akkor mindig végtelen boldogan keltem, függetlenül attól volt-e hancúr vagy sem.
-Bár... ötkor kelek, nem kéne felkeltselek... - Biggyesztem le a szám, mert ennyire nem vagyok önző. De talán hétvégén is ráér én meg hazakocsikázom végül is, nem halok bele, hiába aludnék inkább itt a kanapén is vele akár, mert együtt jobb.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 25 2014, 22:27

Nem is tűnik fel, hogy Sebastian is elaludt, addigra már túl tompák az érzékeim és nem igazán tudok koncentrálni. Akkor már lefoglal, hogy a pilláimat fent tartsam valamennyire, de hamar elveszítem a harcot és elszundítok. Amikor valami hangosabb jelenet van, félálomba kerülök, de nem nyitom ki a szemem, csak akkor mocorgok, amikor Sebastian nevet mellettem.
- Várjál... boot-ol az agyam. - Kérem kissé reszelős hangon, mert értem én, hogy beszél hozzám, meg minden, de kicsit több idő kell, mire felfogom, mit mond. Jézusom, úgy elszundítottam, azt sem tudom hol vagyunk, vagy mit csináltunk, csak kicsit szorsabban ölelem Sebet, mert nagyon nem akaródzik elengedni. Megköszörülöm a torkom, mielőtt még válaszolok neki.
- Nem hiszem, hogy velem akarsz aludni, tudod, nem alszom át az éjszakát. - Jegyzem meg, mert már meséltem róla és olyan gáz, amikor az éjszaka közepén felébredsz és ezzel elszúrod a másik pihenését is. Aztán megjegyzi, hogy olyanok vagyunk, mint az öregek és milyen igaza van.
- Bezzeg tizenhat évesen... - Kuncogom halkan a nyakába, mert oldalra fordítottam a fejem, hogy odabújhassak kicsit hozzá. Tényleg sokkal jobb ölelgetni, mint egy plüsst, ő legalább visszaszeretget és tényleg édes, mint a méz. Húúúha... nagyon kómás lehetek, hogy ilyeneket gondolok. És akármennyire rossz érzés, összeszedem magam, elengedem, darabos mozdulatokkal állok fel és kinyújtózom, ásítok is egyet.
- De az amúgy nem zavar, ha korán kelsz. - Teszem hozzá azért, mert tényleg olyan jó lenne mellette aludni, de nem is, mert nem tudnék normálisan aludni és ő sem és reggel kelnie kell. Mondjuk én a rémálmok miatt reggel simán elbúcsúzom, átfordulok a másik oldalamra és alszok tovább. Amikor az embernek minden perc nyugodt pihenés ajándék, akkor nem fecsérli olyasmire az idejét, mint elalvás. Fekvés, egyenletes légzés, agy kikapcsol, alvás, ilyen egyszerű.
Közben ahogy felálltam, gyorsan kiviszem a fagyis tálkámat, mert a szőr is feláll a hátamon attól, hogy ott van, teljesen megszárad és semmi sem szedi majd le róla. Inkább beáztatom és ha már ott vagyok, iszok egy nagy pohár vizet is, mert alvás közben kicsit kiszáradt a szám.
- Maradhatsz, ha szeretnél. - Mosolyodok el végül, mert azt el is felejtettem, hoppácska. Szóval felőlem maradhat, de nem vállalok felelősséget, ha mondjuk reggel nem tud majd felkelni. Döntsön ő, ahogy szeretne, én addig még pakolászok kicsit, mert nem bírom ki, hogy ne, ez amolyan pótcselekvés.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 25 2014, 22:47

Vigyorgok, hogy totál bealudt, lehet csak be kellett volna fektetnem az ágyba, fel sem ébreszteni. De ha meg felébred hogy átöltöztetem, lehet megvádol valami csúnyával...
-Semmi gond, Henry miatt nem zavar. Legalább nem leszel egyedül és meg tudlak nyugtatni. - Mondom kedvesen, mert tény ami tény, csak akkor alszom mélyen, ha egyedül alszom, mással pihentebb vagyok de éberebben alszom. Fura, de így van.
A nyakamba kuncog, kiráz a hideg, de kellemesen. Hát igen, de jó is volt... Csókolgatom még kicsit míg ölel és viszont ölelem, jó így tényleg.
Aztán eszembe jut hogy talán nem örül ha felkeltem reggel. De nem zavarja, mosolygok hálásan, jó lenne itt maradni.
(A fagyi pont könnyen kijön, mert szinte víz xD Az évek és a tapasztalat xDDD)
-Szeretnék. - Megyek oda mögé és míg átkarolom bújok jólesően morogva a nyakába. - Majd holnap elpakolod, gyere. Azaz... mutasd merre, én nem tudom... - Mosolygok, csókolgatom a nyakát noszogatva, hogy feküdjünk le. Az ébresztőt azért átállítom 3/4 5-re, akkor ötkor ki is mászok mellőle majd...
Ha mutatja hol a háló, akkor komótosan lehámozom magamról az ingem, majd a pólót (asszem ebben vagyok xD) és leveszem a farmert is. Látott már meztelenül, tudja is hogy nem bírok se farmerba, se felsőben aludni, szóval nagy meglepetés nem érheti, kivéve ha elfelejtette. A heget később szereztem mint hogy együtt voltunk, de kétlem, hogy kómásan észrevenné.
Ellenben ha ő is átöltözött, akkor bebújok mellé az ágyba és átkarolom ahogy oldalt fekszem, szorosan odabújva, a lábaim az övéire fonom és elégedetten "dorombolok" a nyakába, míg ölelem.
-Végre reggel is melletted ébredhetek... de jó... - Motyogom elégedett mosollyal, mert ugye anno nem lehetett, pedig nagyon akartam. De nem is tudom melyikünk szülei akadtak volna ki jobban...
Ha hagyja a száját is megcsókolom, jól esik így, ennyire összefonódnom vele.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 25 2014, 23:18

Inkább nem válaszolok Sebastiannak, most azt mondja, nem zavarja őt, ha éjszaka felkeltem, de biztos nem lehet másnak sem kellemes. Én már megszoktam, de nem tudom, milyen élmény külső megfigyelőként, remélem nem karatézom le, vagy mit tudom én. Már elég rég aludtam mással, főleg összebújva és annyira hiányzik, de nem tudom, mi lesz belőle.
Azt mondja, szeretne maradni, meg is ölelget és a nyakamhoz bújik, én pedig jólesően sóhajtok egyet. Olyan fáradt vagyok és most duplán jól esik a szeretgetése, szóval inkább hagyom a fenébe az egészet, én is fáradt vagyok, meg álmos, meg ő is, minek kínozzuk magunkat?
Inkább csak megmutatom neki a hálószobám, közvetlen onnan nyílik egy ajtó a fürdőbe, ahova be is megyek, hogy átöltözzek meg összefogjam a hajam. Így legalább sem Seb arcát nem teríti majd be, sem az enyémet, praktikus kis lépés mégis megédesítheti az estét.
Komótosan mászok be az ágyikómba, jólesően sóhajtok, ahogy elnyúlok és szélesen mosolygok, mert olyan jó érzés most, főleg ahogy Seb is bekucorodik hozzám. Ahogy vártam, szorosan odabújik hozzám, átölel, az arcát a nyakamba temeti, én pedig olyan kómás vagyok, hogy nem tudok mást, csak továbbra is jólesően sóhajtozni.
- Tény, hogy elég sokat kellett rá várni... - Kuncogtam halkan, ahogy lehunytam a szemeimet. Már éppen kezdtem volna kikapcsolni az agyam és elszenderedni újra, amikor úgy dönt, ad egy jó éjt csókot, én pedig kicsit visszazökkenek a valóságba. Nem mintha bánnám, mert jól esik, de az előbb még ő akart aludni és nem hagyott pakolgatni a konyhában. Most nekem sem kéne hagynom, hogy csókolgasson, de sajnos most semmi erőm ellenkezni, igazából lassan, de biztosan az öntudatomat is elveszítem és álomba merülök, Seb mellett olyan, de olyan jó és könnyű, mint mindig.
Csak pár óra édes pihenés jutott nekem, mielőtt újra álmodni kezdtem. Eleinte csak mormogni, motyogni kezdtem, aztán egyre gyorsabban kezdtem szedni a levegőt. Leizzadtam, remegni kezdtem és miközben helyezkedni, forgolódni próbáltam, éreztem, hogy megütök valamit, zihálva ébredtem fel és kellett egy kis hatásszünet, mire leesik, hogy nem valamit, hanem valakit sikerült megütnöm, méghozzá Sebastiant. A realizálás közben valahogy még fel is ültem, bár olyan kómás vagyok, hogy arra sem emlékszem mikor, inkább csak megtörlöm az arcom és próbálom kicsit normalizálni a légzésem meg eltörölni kicsit a karikákat a szemeim alatt.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Csüt. Szept. 25 2014, 23:33

Beédesgetem az ágyba, olyan jól esik bújni, elkényelmesedni, elszenderedni mellette újra.
Igaz, nem alszunk valami sokáig, bár ezt nem érzem. Arra kezdek ébredezni hogy motyog, de arra még visszaalszom, miután simogattam kicsit. Arra ébredek fel, mikor az arcomba csapja a kezét. De jó erre ébredni, hogy is lehetne ezt elfelejteni... De gyorsan felülök én is, hunyorgok, hiába van sötét. Nincs benn a lencse (kivettem lefekvés előtt természetesen).
-Callie... Sss, semmi baj, gyere ide... - Kucorgom jobban oda, törölgetem az arcát és csókolom a fejét. - Csak álmodtad, nincs semmi baj, velem vagy itthon. - Puszilgatom és átkarolom, kicsit ringatom, reflex. Nem tudom miért, de valamiért így álmosan úgy hiszem az segít. Talán segít is. - Itt vagyok... vigyázok rád, ne félj, itt vagyok. - Mondogatom halkan és puhán ejtve a szavakat, Henryt is így nyugtattam, ha túl volt a rohamain. Nála sok idő volt míg megnyugodott, Callienél nem tudom mennyi kell, de érezheti hogy annyira felébredtem, hogy nem alszom el hamarabb mint ő.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Afterparty két személyre ~ Callie és Seb   Today at 11:32

Vissza az elejére Go down
 

Afterparty két személyre ~ Callie és Seb

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-