Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Vas. Okt. 12 2014, 01:23

Sulibüfé és aula, tökéletes helyszín a... nem, nem az evésre, az olyan snassz lenne. Inkább az agresszív véleménycserére. Otthonról hoztam a kajám, szóval ehetnék ahol akarnék, de gondoltam... ha már egyedül eszek, körülöttem is egyenek vagy ilyesmi. Kevésbé tűnik az ember lánya peremre szorultnak. Mikor leülnék még nem olyan vészes a dolog de aztán... meggondolom magam sebtiben, mert az egyik gyerek lökdösni kezdi a másikat. Férfiak... komolyan mondom túlteng bennük a tesztoszteron. Jó, HÖK elnök választás lesz és megtudtam ma az órán, hogy Lio is nevezteti magát. Ő... Az a nagyon hülye nem is értem hogy gondolta. Agresszív, arrogáns és lekezelő. Zin sajnálom hogy leváltódik, hát egy apuka csak jobb nem? Bár ezt kevesen tudják róla (még) de hát akkor is. Vele lehet értelmesen beszélni... nem csodálkoznék ha Lio "haverjai" balhéznának, vagy maga Lio is itt lenne valahol... De ha megvakul az ő baja lesz. Persze lehet valami egész más a vita tárgya, nem is érdekel. Már épp fordulnék vissza, mikor elesnek mellettem, többen is egymásnak estek és megy a balhé. Ahogy arrébb ugrok én nem esem el, de kicsit nekikoccanok egy srácnak. A táborban, meg órákon nem láttam, biztos felsős.
-Na mi az? Benned nincs csordaszellem? Bunyó van!.... - Forgatok szemet míg szarkasztikus hangsúllyal "buzdítom" hogy ne fogja vissza magát. Ki tudja hova tartozik, melyik csapathoz ha tartozik, de jelenleg bosszús vagyok, hogy még kajálni sem lehet normálisan.

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Vas. Okt. 12 2014, 02:18

Egészen addig a másodpercig, míg el nem értem a büfé vonzáskörzetét, naivan hittem, lesz lehetőségem normálisan megebédelni. Hogy nem fog zavarni senki, még csak hozzám se szólnak, de minimum addig békén hagynak, míg néhány falatot magamba tömök. Tisztes távolságban torpanok meg a balhézóktól, szomorú pillantást vetek a büfés néni felé. Egész biztos vagyok benne, okosabb lenne sarkon fordulni, és elhúzni, amíg lehet. Csakhogy, éhes vagyok, és semmi kedvem üres kézzel távozni, ha már eljöttem idáig. Mély levegőt véve csóválom meg fejem, míg lépteim meggyorsítva igyekszek úgy elhaladni, a fene tudja, miről vitázók között, hogy észre se vegyenek. Az kéne még csak, hogy engem is megpróbáljanak bevonni.
Szemem forgatva kerülöm ki az egyik féleszűt, aki cseppet se kulturált mód igyekszik bizonygatni igazát. Utálom az ilyet. Na nem mintha én képtelen lennék beverni akárki orrát csak azért, mert azt hiszi, nincs igazam, csupán mindennek megvan a maga helye. És ez itt, különösen, ha épp kajálni készülök, nem a legtökéletesebb helyszín.
Ujjaim óvón szorongatott papírpoharamra szorulnak, mit fel is emelek, szépen fejem fölé, elkerülve, hogy egész tartalma ruhámra, vagy valaki máséra ömöljön. Utóbbi nem kifejezetten érdekelne, csak azzal napi koffeinadagom fontos részletét veszteném el, ami senkinek nem lenne jó. Főleg annak nem, ki szerencsétlen mód a közelembe kerül.
Elégedetlenül morranva bökök oldalba valakit, abban a reményben, észhez tér végre, de minimum hajlandó lesz más felé araszolni. Természetesen fel se veszi. Ugyanolyan vehemenciával kiabál tovább, mint eddig. Már szinte izgatottan várom, hogy egymásnak essenek végre, és egyetlen nagy gombócba tömörülve arrébb rugdalják egymást. S lám csak, nem is kell sokat várnom. Kis csapatuk legagresszívebb tagja úgy dönt, ideje a tettek mezejére lépni. Mivel nem is lenne probléma, ha nem két centire tőlem tennék ezt.
Oldalra lépek, homlokom ráncolva figyelem azokat, kiknél pillanatnyilag egy csapatnyi óvodás is felnőttesebb lenne. Minden rajta tartom szemem, így kissé meglep, mikor mégis nekem jön valaki. Felé pördülök, készen arra, leüvöltsem a fejét, de látva, nem a rendbontók díszes társaságának egyike a bűnös, visszanyelem sértéseim.
- Talán kéne? Ha annyira érdekel, menj, bunyózz te – a hempergők felé bökök, jelezve, tőlem aztán nyugodtan hátukra pattanhat, ha ehhez van kedve. Hangsúlya tökéletesen elkerüli figyelmem, túl morcos vagyok ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzak.
- Azt se tudom, mitől ment el az eszük, de úgy tűnik, a nyugodt evésről lemondhatok – helytelenítően horkantok, fejem is úgy csóválom meg, hogy pontosan mutassa, mennyire irritál a szituáció.
- A büfé felé igyekszel? - kezemmel az említett hely felé bökök, ha esetleg nem lenne enélkül is tökéletes egyértelmű, mire gondolok. Ha arra tart, segítek átjutni a csorda között, ha pedig nem, nos akkor meggondolom, hogy megér-e egyáltalán ennyi fáradtságot egyetlen szendvics. 
Vissza az elejére Go down
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: Re: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Vas. Okt. 12 2014, 02:36

Na igen, minden kezdet nehéz, szokták volt mondani, de hogy ez egy szimpla kajálásra is vonatkozzon nonszensz. Szóval mikor bele is botlok az egyik srácba sem épp rózsás a kedvem, a válaszára csak felhorkanok.
-Ó, igen, micsoda első számú ötlet, hogy nem jutott eszembe eddig? - Közlöm ugyan úgy ahogy előbb, ez is szőkének néz. Már az intelligenciám becsmérelve, mert a hajam valóban az említett színű.
-Arról le. Szerintem a park az egyetlen csendes hely... - Dünnyögöm, mert megértem a problémáját, mondhatni átérzem.
-Nem, nekem van kajám. Te igen? Oda az életben nem jutsz el... - Sóhajtom a büfé felé eltekintve, közben a tömeget fürkészve, hogy ez egyre rosszabb... majd visszaemelem a tekintetem a srácra. Kicsit megsajnálom, éhesen koptatni az iskolapadot szívás. Hah, hogy én is miken nem gondolkodom de... na mindegy, lehetek én is jó fej nem? Néha...
-Ha gondolod én tudok adni a sajátomból. Már ha meg mered enni a főztöm, persze. - Vonok vállat. Nem főzök rosszul állítólag bár a szakácskodástól nagyon messze állok. Ehetőnek mindenbizonnyal ehető, ha a nagyon válogatós Lio uraság is megeszi. Elég sokat hoztam, mert sosem tudom mennyire leszek épp éhes, mennyi időm akad enni, szóval a maradékot vacsira szoktam elfogyasztani, de akkor most ez a srác eszi meg legfeljebb. Amíg nem a kukában köt ki a kaja nekem igazából mindegy.

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Vas. Okt. 12 2014, 03:23

Összeráncolt homlokkal mérem fel a helyzetet, de így se tűnik jobbnak, sőt. A vita, minek, ebben biztos vagyok, kezdetben se volt semmi értelme, egyre inkább elharapódzik. Tudom jól, vannak itt elviselhetetlen egyedek. Olyanok, kikbe nem sok bizalmat, vagy akármi mást vetek. Agyuk annyira egy síkon jár, hogy kezdeni velük semmit se lehetne. Nem is izgatnak különösebben. Tökéletesen hidegen hagy létezésük is, egészen addig, míg hasonlót nem csinálnak. Tőlem ugyan akár összevissza is verhetik egymást, csak ne az utamban állva tegyék ezt. S mégis, kívánságom, vágyam szokás szerint semmit se ér, épp csak néhány lépést teszek célom felé, ezek utolsó megmaradt szabad ösvényem is beterítik, ellehetetlenítve, hogy eljussak oda, ahova szeretnék. Már-már ott tartok, én is nekiugrok valakinek, mikor eddig ismeretlen hölgyemény botlik belém.
Szemöldököm megemelve vigyorodok el szavaira. Megjegyzésére talán tényleg nem a legmegfelelőbb választ adtam, de többre nem igen számíthat, míg azt igyekszem kiszámítani, merre kéne mennem.
- Nagyon szívesen – rámosolygok, úgy, mintha valóban köszönetet mondott volna tanácsomért. Mi nem is tűnik olyan rossz ötletnek nekem. Igazán elvonhatná a randalírozók figyelmét, míg én véghez viszem küldetésemet.
- Aha, igazad lehet – a park kifejezetten szimpatikusnak hangzik, a gond csak az, semmi értelme elbumlizni oda, ha úgysincs semmi, amit megehetnék. Márpedig kezdek egyre biztosabb lenni benne, nekem itt babér ma már nem igen terem.
- Ez volt a terv, de attól tartok, tényleg kivitelezhetetlen – pillantásom ismét végigsiklik a helyen. Az utolsó utáni másodpercig reménykedek még benne, felszabadult némi hely. Nem kell sok, kicsire nőttem, bőven átférek ott is, hol már nem igen. Csalódnom kell, nem is csoda hát, hogy a kedves gesztus hallatán azonnal felcsillannak szemeim.
- Most már bármit megennék – megrántom vállam, épp akkor, mikor gyomrom is megkordul, egyértelművé téve, éhségem olyan méreteket öltött, hogy az se zavarna már, ha valami borzalmat nyomnának orrom alá.
- Ha biztos vagy benne, hogy nem maradsz éhes, akkor boldogan elfogadom az ajánlatot. Köszönöm. Később veszek neked majd valamit, vagy ilyesmi – előbb vagy utóbb úgyis megunják a verekedést, vagy szétszéleszti őket valaki. Most viszont, hogy úgy érzem, menten kilyukad gyomrom, nincs időm kivárni ezt.
- Neile vagyok, egyébként. Örvendek - barátságos mosollyal nyújtom felé kezem. Nem rajongok az emberekért, most viszont őszintén örülök, hogy összefutottam vele. - Nem lépünk le innen? Mielőtt még kilapít valaki - a vásárlást feladtam, más okom pedig itt maradni nincs. Egyértelmű tehát, okosabb lenne olyan helyet keresni, hol nem fenyeget az a veszély, mi is kapunk néhány pofont.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: Re: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Vas. Okt. 12 2014, 03:57

Látom tetszene neki az ötlet, csajos bunyót már nézne, mi? Férfiak... Főleg ez a válasz hát kész vagyok, ennek a srácnak sem kell félteni az egóját, teljesen rendben van, talán egy kis mindentudó bölcs komplexussal is fűszerezve van.
-Tudom, ez most ingyen volt... - Sóhajtom elégedetlen, hogy miért kell nekem túlfejlett önbizalommal rendelkezőkkel beszédbe bonyolódnom? De sebaj, igazából ezt jobban elviselem, mintha itt tutyimutyiskodna és hebegne-habogna. Na az tuti megritkítaná a hajkoronám.
Naná hogy igazam van, de ezt nem kötöm az orrára. Lui mutatott anno egy jó kis helyet, azóta is kijárok oda ha olyanom van, mert csendes és nyugis, nem úgy mint ez az őrültek háza vagy inkább állatkert, mert hát az őrültek nem feltétlen tépik szét egymást...
-Hacsak nem vagy Neo, hogy átmátrixolj, szerintem pár monoklin kívül nem leszel gazdagabb. - Tájékoztatom a szomorú valóságról, hogy az élet kegyetlen és csak a csúcsragadozók jutnak ma húshoz, ő pedig nem tűnik annak. Bár lehet tévedek, de nem egy Bruce Lee vagy hasonló első blikkre.
Talán ezért is szánom meg, mert én dolgoztam már úgy át műszakot hogy egyszerűen nem tudtam enni. A végére jojózott a szemem és mogorvább voltam mint általában. A vendégeknek nem volt jó körük velem.
-Akkor az én kajám is megteszi. - Biccentek, ha bármit megeszik akkor nem lesz gond. De azért nem semmi hogy felkordul a gyomra. - Nem szoktál reggelizni, mi? - Ártatlan kérdés, csak leheletnyit kioktató, mert hát ha ilyen éhenkórász alkat, akkor nem ártana, egyszer még rosszul lesz.
-Szükségtelen, úgy is többet főztem kivételesen. És nem maradok éhen, nyugi. - Mondom még arra, hogy talán nem fogok jó lakni és kifordulok a padból.
Nyújtja a kezét ahh... hogy én mennyire nem szeretem fogdosni az embereket, de hát ez alap illem, nem vagyok bunkó (általában) így elfogadom, határozottan rázva egyet a kezén és veszem is vissza.
-Szia, Lizzy vagyok. De hívhatsz Elizának is, ahogy szimpatikusabb. - Csak az Elizabethetet nem bírom, amúgy hív ahogy akar. Bár mondjuk a Jessicára nem fogok megfordulni az utcán.
-Menjünk a parkba, semmi kedvem itt maradni, igazad van. - Ahova én megyek kénytelen ő is oda jön, most nincs sok választása én pedig a parkban akarok enni. Nincs messze, addig talán még kibírja.
Nyílegyenesen az aula másik végébe veszem az irányt, onnan meg ki a szabadba. Legalább az idő jó, itt mondjuk kellemesebb lesz enni. Főleg hogy nem egyedül költöm el szerény kis ebédem, de ezt be nem vallanám magamnak.
-Te nem vagy elsős ugye? Még nem láttalak egyik órán sem. Milyen szakos vagy? - Érdeklődöm meg, ha már így összefutottunk ne ő legyen "a srác, aki nem jutott el a büféig".
Kinn aztán keresek egy padot, ahova kényelmesen le tudjuk dobni magunk és előveszem a kajás dobozokat a táskámból. Az egyikben rizs van a másikban meg apróra vágott hús ilyen sima tejszínes-fűszeres mártásban. Elkezdek ügyködni azzal, hogy a kanalammal elfelezzem, egyforma arányba elosztva a köretet meg a húst az egyik és másik dobozba. Most örülök hogy külön szeretem csomagolni ezeket, legalább van miből a srácnak is ennie. Ha segít megköszönöm, de ha nem sem esek kétségbe, nem olyan bonyolult művelet ez.
-Kanál vagy villa? - Kérdezem még meg, majd amit kér azzal kínálom meg az ebéddel egyetemben.

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Hétf. Okt. 13 2014, 01:36

Ha más miatt nem is, a látványért mindenképp megérné megnézni, ahogy az egyelőre még ismeretlen hölgyemény rávetődik a többiekre. Határozottan nem bánnám azt se, ha még néhány hasonló nemű egyed is csatlakozna hozzá. Már csak a látvány miatt se. Ezt azonban nem osztom meg vele. Ugyan nem állítom, hogy ismerem a nőket, valójában még egy űrlényt is könnyebben megértenék, de annyit azért tudok, nem szeretik az ilyen megjegyzéseket. Többségük legalábbis. S mivel épp azon vagyok, hogy elkerüljem a verekedés mindenféle formáját, nem áll szándékomban kivívni a sorsot magam ellen.
Halkan hümmögök szavaira. Fogalmam sincs, mit gondolhat most rólam, minek tarthat, de azt hiszem, az első benyomás nem volt tökéletes. Gondolatban megrántom vállam. Ami azt illeti, teszek rá, van most sokkal fontosabb dolgom is. Például az, hogy bármelyik pillanatban éhen halhatok.
- Hát eddig semmi nem utalt arra, hogy ő lennék, és nincs kedvem tesztelni – ugyan nem állítom, hogy nem verekednék, ha nagyon muszáj lenne, de azért a büféhez menés nem ér annyit, hogy bevállalják pár foltot, vagy akármi mást. És különben is kétlem, hogy esélyem lenne az egész bagázs ellen. Valószínűleg alaposan kilapítanának, aztán fülem – farkam behúzva somfordálhatnék el. Megalázva, ráadásul ugyanolyan éhesen.
- Tökéletesen, amúgy se lehet rossz, ha azt eszed – mármint kétlem, hogy még mindig próbálkozna a főzéssel, ha pocsék szakács lenne. – Dehogynem – elképzelni se tudom, mi lenne, ha nem ettem volna meg egy fél kenyeret reggelire. Valószínűleg hason csúsznék már, és szó szerint kopogna a szemem.  – De az rég volt – teszem hozzá legyintve, magyarázatként arra, ennek ellenére miért csinálok úgy, mint aki napok óta nem jutott kajához.
- Akkor rendben van – megkönnyebbülten bólintok. Annyira beleéltem magam a dologba, hogy szörnyű lett volna pofára esni. A gond azonban úgy tűnik megoldódott, nem maradok éhes, és nem is kell messze mennem, hogy megoldjam a kilyukadó gyomor problémáját.
- A Lizzy remek, nem vagyok válogatós – finoman, de határozottan rázom meg kezét. Nem viszem túlzásba, nem húzom el, elengedem, amint kell. A becézés dologban se nehéz dűlőre jutni velem. Nem vagyok olyan típus, aki túlságosan ráizgul a név dologra, már annak is örülök, ha egyáltalán megjegyzem őket.
- Csak utánad – oldalra fordulok, hogy elférjen mellettem, és meg is indulok, amint ő is így tesz. A park jó ötlet, de bárhova is menne, úgyis követném, hisz az ebédem is megy vele. Elégedetten szusszantok, amint kiérünk a szabadba. Szerencsére ezt a helyet nem szállták még meg a féleszűek, s bízok benne, jó ideig megelégszenek az aula szétverésével.
- Nem, másodikos, valószínűleg ezért nem találkoztunk még. Marketing, üzleti – szorgosan felelek mindenre, de nem viszem túlzásba a dolgot, sose voltam nagydumás. Akkor, és annyit beszélek, amennyit kell. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem hallatom hangomat, de nem is csacsogok annyit, mint egy figyelemhiányos tinilány.
- Gondolom te elsős vagy. Milyen szakon? – ha tippelnem kéne, valami filmeset, vagy hasonlót mondanék. Talán, mert helyes lányról van szó, talán mert erre a szakra járóknak szóló plakátszerű valami verte ki szemem majdnem, idefelé jövet. De akkor se lepődnék meg, ha nem lenne igazam, a szerencsejátékozás sose volt az erősségem.
Lehuppanok a padra, amint elérünk egy szimpatikusat, és otthonosan elhelyezkedek. Nem fekszek el azért, nem is csúszok le róla szinte teljesen, de nem is úgy ülök ott, mint akibe cölöpöt állítottak. Elveszem kezéből az egyik dobozt, amint előkerülnek, hogy könnyebben szedegethesse a húst, és a rizst ide-oda.
- Villa, köszönöm - az evőeszközt, a kaját, meg minden mást is, így egyben. Elveszem, ha átadja, és olyan kulturáltan, amennyire csak lehet, megkóstolok mindent.
- Finom – kommentálom főztjét rögtön a második falat után, igyekezvén nem túl meglepettnek, megkönnyebbültnek tűnni. Határozottságom ellenére izgultam azért. – Hirtelen kedvem lenne megkérni a kezed – újabb adag lenyelése után jegyzem meg ezt, felé fordulva, vigyorogva. Nem mondom komolyan, nyilván. Eszemben sincs házasodni, úgy általában se, de most aztán pláne nem.
- Egyébként, mi ez? – nem vagyok egy konyhatündér. A rántottában, zacskós levesben, és tésztafőzésben ki is merül minden tudásom. S kínos, vagy sem, azt se nagyon szoktam felismerni, mit eszek éppen.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: Re: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Hétf. Okt. 13 2014, 02:36

-Mily bölcs meglátás. - Teszem hozzá, mert hát szerintem egy kajálás ennyit nem ér.
-Olyasmi. - Csak megeszem már a főztöm nem? Bár ki tudja, lehet vannak olyanok akik inkább kihagyják a sajátjuk alkotta valamit, bár az fura. Szóval maradjunk annyiban hogy ehető lesz és kész.
-Hm. - Csak ennyi a reakcióm, szóval evett és mégis. Tuti sokat költ kajára. Na meg sok idő is rámegy... tiszta kellemetlen.
-Az jó hír. - Azért durva is lett volna ha leáll variálgatni a nevem, de szerintem ilyenre csak az elvetemült plázalánykák képesek, ő pedig határozottan nem olyannak tűnik szerencsére.
Elindulunk kifele, hűséges csatlósként követ, de hát nálam a kaja, ez csak természetes jelen pillanatban. Közben picit érdeklődöm felőle mi fán is terem ez a legény, mi lesz ha nagy lesz, a szokásos.
-Második évfolyamos órám nincs. -Bólintok hogy igen, igen, így világos. Főleg mikor mondja a marketinget.
-Igen, jól érzed. Filmműves vagyok, forgatókönyvíráson. Elég új a szak, meglátjuk olyan jó lesz-e mint a tied. - Mert az övé régebbi, kiforrottabb, az is sokat számít. Meg ott könnyebb lehetett neki faggatózni a felsőbb évesektől, hogy milyen is a képzés, a tanárok, satöbbi.
Közben kiszúrok egy padot,elnavigálom magunk. Én is lazán ülök, bár csak kicsit görnyedve, így is néha azon kapom magam mikor a gépemen alkotok hogy bele vagyok bújva mint valami kocka WoWos.
Segít is az ebéd felezésében, a válaszát hallva megkapja a villám és voilà ehetünk is.
-Jah, látszik a fejeden, azért rágtad a kefét, hogy mi lesz ha ehetetlen mi? Hogy eszed meg akkor... - Vigyorgok rá félszegen, igazából megértem. Bár én visszaadtam volna hogy bocs, ez nem megy, de kössz a gesztust na csá. De lehet csak én vagyok ennyire szókimondó, ő meg egy illedelmes egyede társadalmunknak.
Épp egy falatot veszek a számba, mikor közli megkérné a kezem a gasztronómiai élvezetből fakadó fellángolásból, kicsit nagyot nyelek, de csak mert elfojtom a nevetésem.
-Hidd el, túl gyorsan megbánnád és gyűrű nélkül ne is álmodozz Rómeó. - Vigyorgok rá, természetesen tudom hogy ő Neile, de mivel kedvelem, jobb vázolni neki hogy velem nehéz. De azért szerintem meglepődött volna ha aranyosan pislogva megkérdem: "miért, nem akarod?". Sajnos nem tudom mennyire venné a lapot hogy vicc, szóval nem kísérletezem. Ma már nézett agyilag sötétnek, nem reszkírozok.
-Hát ez amolyan saját recept. Ez a: "Lio elfelejtett bevásárolni mi van itthon" étel. Eleget főztem ahhoz hogy ne valami mutáns pindúr-pandúrt teremtsek. Sima hús meg tejszínes alapmártás, amit megfűszereztem, hogy markánsabb íze legyen. - Mondom már már csevegve, te jó ég, de hát épp eszem, javul a kedvem is egyenes arányban az elfogyasztott mennyiséggel.
-Nem szoktál főzni, ugye? - Mosolygok rá, a fiúk nem szoktak, beérik a gyorsfagyasztott vagy rendelt pizzával esetleg főznek tésztát és kész.

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Szer. Okt. 15 2014, 01:32

- A kor teszi – dörmögöm, szaporán bólogatva, arra utalva, huszonakárhány évemnek köszönhetem eme igazán bölcs gondolkozásmódom. Meg a józan észnek, mert abból is akad valamennyi, még ha nem is mindig látszik.
Biccentek válaszára. Ugyan nem túl meggyőző, de ettől még továbbra is úgy gondolom, ha tudná, pocsék szakács, nem főzne. Bár ki tudja, lehet, hozzá lehet szokni a szörnyű ételekhez is egy idő után. Megosztom vele azt a tényt is, téved, reggeliztem, nem annak kihagyása az oka szenvedésemnek. Egyszerűen csak olyan gyors az anyagcserém, hogy néhány órával evés után olyan, mintha évek óta nem jutottam volna táplálékhoz, vagy egyszerűen csak éhenkórász vagyok. Nem tudom, nem gondolkoztam rajta túl sokat, a lényegen úgyse változtat.
- Egy néven csak nem kezdek el alkudozni – vigyorodok el. Akad ugyan olyan, akinek semmi nem jó, és lehetetlenség kedvére tenni, aki kéretlenül is variál mások nevével, furábbnál-furább valamiket alkotva, de szerencséjére én még véletlenül se tartozok ebbe a csoportba.
- Akkor ezért nem láttál még – óráimra általában bejárok. Nem állítanám olyan határozottan, hogy soha, egyet se hagytam ki, de kétlem, hogy lenne bárki, aki nem cselekedett volna hasonlóképp.
- Nem hangzik rossznak – elgondolkozva ingatom fejem. Én nem adnám fejem ilyesmire, de nem vagyunk ugyanolyanok. Ha neki tetszik, ha ért hozzá, még meg is élhet belőle. Az enyém egész más szak, valamivel biztonságosabb is, nem csak öregebb, kidolgozottabb. Ezért is választottam ezt, olyasmire volt szükségem, mivel nagy eséllyel kezdhetek valamit, mivel nem csak egy szekrény mélyén lapuló, porosodó lapra teszek szert.
Nyugodtan lépkedek az udvar, a pad felé. Nem akarok sietni, igyekszem megőrizni méltóságom maradékát, különösen azok után, hogy nagy részét elvesztettem már. Kényelmesen helyezkedek el, nem esek szét, nem csúszok a földre, de otthonosan ülök le, úgy, hogy nyugodtan ehessek, beszélgethessek. Ebédünk elfelezésében is segítek, így gyorsabban, könnyebben megy, és amúgy se nagy fáradtság. Megköszönöm a villát, belekóstolok, s elégedetten veszem tudomásul, nem csak, hogy finom, sokkal jobb is, mint hittem.
- Ha már ennyire egyértelmű, bevallom, egy kicsit tényleg paráztam – megrántom vállam, rávigyorgok. Nem olyasmi ez végül is, mit titkolnom kéne, vagy miért megsértődhetne. Fogalmam sincs, mit tettem volna, ha ehetetlen lenne, talán akkor is magamba tömtem volna, talán egyszerűen visszaadtam volna neki, megköszönve kedvességét, elutasítva a lehetőséget.
- Problémás feleség lennél, azt mondod? És micsoda elvárásaid vannak – kuncogva ingatom meg fejem. Még jó, hogy értette viccem, és nem vette komolyan megjegyzésem. Kínos, lehetetlen lett volna kimagyarázni magam ellenkező esetben.
- Tényleg recept nélkül csináltad ezt? Tehetséges vagy  - komolyan mondom, nekem, ki egyáltalán nem ért semmihez, minek főzéshez van köze, különösen nagy dolognak tűnik ez.
- Nem, próbálkoztam vele korábban, de a főzést valahogy nem nekem találták ki – megrántom vállam. Pocsék vagyok benne, kifejezetten az, csupán a legkönnyebb dolgokhoz értek, s legtöbbször azokat sincs kedvem megcsinálni. Vásárolni gyorsabb, egyszerűbb. – Még a végén leégetném az egész kolit – képes is lennék rá, azt hiszem. Nem vagyok benne biztos, hisz nem próbáltam még, s nem is fogom, azt hiszem, érthető, miért.
- Viszont hozzád szívesebben befizetnék, mint akármelyik menzára- nem is hangzik rossz ötletnek, legalábbis szerintem. Újabb falatot lökök ajkaim közé, majd egy ideig nem is szólok meg inkább, és lelkesen tömöm magamba ebédem.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: Re: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Szer. Okt. 15 2014, 02:16

-Tudom, tudom, az évek és a tapasztalat... - Bólogatok neki én is. Na jó, talán nem is olyan elviselhetetlen és beképzelt a másik. De nem kapkodom el hogy hova "skatulyázzam" be, jó vagy rossz fiúnak.
-Kitudja, manapság az emberekbe beleivódott a kényszer az alkudozásra, mintha csak folyton folyvást a piacon seftelnének... - Sóhajtok, nem szeretem az emberi butaságot és egyesek valóban belekötnek mindenbe és azt hiszik muszáj az univerzumnak tudnia, ők szerint hogy lenne jobb, bármiről is legyen szó.
Bólintok aztán, hogy igen, kevés másodikossal van órám, ők is inkább csúsztak vagy valami.
-Bármit lehet szépen csomagolni, majd meglátjuk valóban hasznomra válik-e. - Mondom apró sóhajjal karöltve, mert a sima angolos diplomám, még ha kreatív írásos is, nem tudom elég lenne-e hogy kritikus lehessek míg dédelgetem írói ambícióim.
A körülményekhez és a kényelmes tempóhoz képest hamar a padon találom magunk amint már lemeózzuk mit is alkottam.
Elvigyorodom, hogy ki merte mondani, noha sok választása nem volt, maximum bocsánatkérően mosolyogni egy sort.
-Pedig úgy megnéztem volna a fejed ha valami nagyon durva kaja lett volna nálam. Valami kínai, vagy ilyesmi, amire látványra is bizarr, ízre meg egészen beazonosíthatatlan! - Nevetek kicsit. Nem főzöm ilyeneket, nem fenyegetett ilyen veszély de attól még mókás lett volna.
-Hát elvárások nélkül unalmas lenne, hol lenne neked a kihívás? A mai fiúk nem küzdenek meg a szerelemért, micsoda elkényeztetett világot élünk! - Vigyorgok, habár patetikus és drámai hangszínbe bújtatom a szavaim.
-Ah, kösz, rendes vagy, de hidd el, ez nem bonyolult. - Ingatom a fejem, nehogy azt higgye ehhez a gyakorlaton és némi fantázián kívül bármi kéne.
-Biztos nem figyeltél oda. Hát tiszta matek az egész, ti fiúk szeretitek ezt, ha logikusan kell lebonyolítani egy folyamatot, lépésről lépésre. Egyszer próbáld ki így, szerintem rögtön könnyebb lesz. Persze ne olyan receptet válassz, amit ilyen álmodozó ínyenc írt, miszerint teleaggattak olyan szavakkal, hogy: érzés szerint, a megfelelő állapotot elérve, ami persze nincs kifejtve mégis milyen, meg hasonlók. - Mondom mosolyogva. Szerintem simán megtanulná, csak úgy kell gondolni rá, ahogy javasoltam és kész. El se lehet rontani.
-Ugyan, csak nem égetnéd. Készítsd oda poroltót. - Mosolygok félszegen. Persze nem teszem hozzá: és ne hagyd el a konyhát míg főzöl, de gondolom ez evidens.
Elmosolyodom, szívesen főzöm bárkire. Igazából Lio alap hogy eszik belőle, ha már együtt élünk és ez lett megbeszélve, húzzon ki a konyhából, meg Luinak is főzök néha... Még egy srác már nem oszt nem szoroz.
-Majd meglátjuk, ha így folytatom inkább konyhás néninek megyek. - Kuncogok kicsit. - De ha nagyon éhen halnál és jó amit mi eszünk az albérletben, beszállhatsz a büdzsébe és akkor behozom neked. - Vonok vállat, most vagy azt hiszi viccelek, vagy elhiszi hogy komolyan mondom és dönt. Tényleg nem tétel, hogy kettő vagy három főre főzök előre. Azt nem tudom olcsóbban kijön-e, mintha félkész kaját vesz, mivel én olyanokat nem veszem, nem is tudom milyen árkategóriák.
Én is eszegetem, jó hogy van ez a kis pihenő, szusszanhatok egyet. Úgy is nehéz óra jön, kell az energia. De még mennyire! Szóval eszem serényen.

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Szer. Okt. 22 2014, 00:31

- Ahogy mondod, legalább ennyi pozitívum jár az öregséghez – rávigyorgok, miközben magamban úgy döntök, nem is olyan szörnyű, mint amilyennek alapból gondolok mindenkit, aki szembe jön velem.
- Most, hogy így említed, tényleg. Annyi ostobaság miatt képesek alkudozni, hogy az néha már humoros – ugyan általában inkább hajat tépőn, orrba vágósan idegesítőek az ilyen emberek, ha kellő hangulatban találnak meg, nem bosszantom magam rajtuk, egyszerűen csak élvezem, nálam is vannak féleszűbb emberek.
- A csomagolás valóban nem jelent semmit, de ez egy jó iskola, kétlem, hogy olyasmit is beraknának a szakok közé, aminek abszolút semmi haszna – engem ugyan a legkevésbé se érint, nem is aggódok miatta, vagy foglalkozok vele, de ettől még úgy gondolom, valamit biztos tud kezdeni a diplomájával. – Egyébként minek készülsz? – érdeklődve vonom fel szemöldököm, csak úgy süt rólam, őszintén kíváncsi vagyok válaszára, nem csak egyszerű, udvariassági kérdés ez.
- Elhiszem, hogy azt élvezted volna – fejem csóválva nevetek fel. Egész biztos vagyok benne, olyan képet vágtam volna, amiért abszolút megérte volna eljönnie idáig. Az ő pechére, és az én szerencsémre azonban a főztje nem szörnyű, sőt, kifejezetten finom.
- Mi lennénk elkényeztetettek? Nem mi imádjuk a csillogó ékszereket, drága helyeket, meg fene tudja még mi mindent, nem igaz? - megemelem szemöldököm, és igyekszek nagyon komolynak, elképedtnek tűnni. - Hát tudod milyenek vagyunk, mi srácok, szeretjük, ha láblógatás közben az ölünkbe hullik minden -  menthetetlenül lusták vagyunk, minek tagadjam? Ez azonban remekül áll nekünk, legalábbis egyeseknek.
Fejem ingatom arra, nem olyan bonyolult ez, mint hiszem. Talán igaza van, de épp elégszer bebizonyítottam már magamnak, teljesen reménytelen vagyok a konyhában, hogy egész biztos legyek már abban, nagyon is kacifántos dolog a főzés.
- Ó, nem is gondoltam még így bele – eszembe se jutott, ami azt illeti. Szakácskönyvet is csak ímmel-ámmal használtam eddig. Meglehet, tényleg meg kéne fogadnom tanácsát, és úgy nézni a főzést, mint valami matematikai példát. – Jó tanácsnak tűnik, köszönöm – rámosolyogok, s el is döntöm, ha legközelebb akad egy kis szabadidőm, megpróbálkozok vele. Végül is mi a legrosszabb, ami történhet? Maximum kiderül, logikai megközelítés ide, vagy oda, a főzéshez semmi tehetségem.
- Hidd el, hogy megy az. Tapasztalat - a kolit ugyan még nem égettem le, függönyt, fakanalat, konyharuhát volt már szerencsém lyukasra gyújtogatni. Ezek után pedig azt hiszem, poroltót tartani a közelben, olyan helyen, ahol azonnal elérem, nagyon is okos ötlet lenne.
- Végül is mindig kell bé terv, és remek konyhás néni lennél. Passzol hozzád a csinos hajháló, és társai - nem bírom megakadályozni, szemeim előtt rögtön megjelenik a kép, minek hála kis híján beleprüszkölök ebédembe. - Hogy jó-e? Az előre csomagolt műanyagnál még egy félig odaégett pirítós is jobb. Egyébként komolyan tetszik az ötlet, és legalább te is igen gyakorlott leszel az ebédcsomagolásban, mire gyerekeid lesznek - ugyan korábban csak vicceltem, de ez nem jelenti azt, hogy ne tetszene nagyon, ha többször is az ő főztjét ehetném. S talán neki se olyan fárasztó plusz egy főre főzni még. Ennek örömére újabb falatot tolok számba, és elégedetten nyammogok rajta egy ideig.
- De csak akkor, ha nem bánod - teszem még hozzá, visszatérve korábbi, számomra igen fontos témához. Jó lenne tudni, mire számítsak, örülhetek-e már szerencsémnek, vagy várjak még vele inkább.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth Clark
Filmművészet
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló, Pincérnő
Hozzászólások száma : 483

TémanyitásTéma: Re: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Szomb. Okt. 25 2014, 23:23

-Öregség? Ez fájt... megyek ránctalanítókrémet venni. - Vigyorgok, nem gondolom komolyan, de hát hol vagyunk még az öregségtől kérem szépen!
-Igen, ez az egy pozitívuma van. Bár sokszor már nem tudok rajta nevetni, de dolgozom az ügyön! - Mert engem ha valami felbosszant akkor nem nevetem el könnyen magam. Kis puffancs leszek.
-Igen, én is ebben reménykedem, hogy ez az egyik legjobb, már a neve is elég jó bizonyítvány. - Bólogatok elgondolkodva kissé. - Forgatókönyv író leszek, de író szeretnék lenni, regényt írni majd. De addig még kell a tapasztalat, nem akarok valami csillogóvámpír könyvet kiadni a kezemből, akkor sem ha veszik mint a cukrot... te jó ég... oh, bocs, remélem nem vagy rajongó! - Vigyorgok rá, ha mégis az hát... az fájna, mert szerintem katasztrófa a könyv, de reményeim szerint mivel fiú, nem olvas ilyet.
-Téged amúgy csak ez érdekel? Már a marketing. - Mert bizonyára érdekli a szakja, de lehet volt más is ami megihlette, de maradt ennél, ki tudja. (mondjuk ő, tudom xD)
-Igen, vagyok ennyire kárörvendő! - Vigyorgok, mert hát ez az igazság. De legalább nevet, egészen más így mint morcosan. Többet kéne nevetnie, jól áll neki.
Vigyorgok, micsoda sztereotípiák röpködnek itt a nőket és férfiakat illetően!
-Hát de a női lélek bonyolult és mi tudjuk a szépet igazán értékelni! - Vigyorgok, mondom én, aki nem hordok ékszert, legalábbis nem csillogósat, csak pár fonalkarkötőt és bőrszíjat néha, na meg nem utaztam még jóformán sehova. Fogadjunk ő sem lusta és láblógatós, nem passzolna hozzá.
-Hát igen, na látod ezt tudom! - Cukkolom de kuncogok. Lio még egész tűrhető, néha el lehet taszigálni a boltba, akkor nincs otthon.
-Szívesen. - Mosolygok rá, mondom én hogy csomagolás kérdése minden. Talán így menni fog neki, nekem is így ment inkább, pedig én lány vagyok... de mert így a logikusabb nem?
-Hmm, micsoda sötét, füstös titkaid vannak! - Mondom elképedést mímelve, de mosolygok, nem tudom elképzelni ahogy bénázik. Bár nem tudom, nem vágyom látni, bár lehet a vége vicces lenne, ki tudja. Mondjuk ha nem történik komoly baj, persze.
-Úú, de majd úgy mérem ki a kaját hogy placcsanjon a tányérokon! - Vigyorgok, de nevetek, hogy látom valószínű elképzelt. - Meg majd morgok hogy egyééé' mert kis gizda vagy! Mindenkire ezt mondják. - Nevetek, ez sem igaz, de a filmekben mindig így van kisarkítva. - Már csak az a plusz mázsa kell rám és teljesen okés lesz! - Juj. Na jó, azt hiszem ez egyre durvább.
Mosolyogva bólogatok hogy jó, legyen, ha gondolja főzök rá, de most én prüszkölök a kajába kicsit.
-Hátizé... az még odébb van, meg előbb apa kéne nekik... nem vagyok elég modern az albumból választok apukát programhoz... uh! - Csóválom a fejem hogy fiatal vagyok még hozzá, én legalábbis annak érzem magam. Anya is harmincegy volt mikor megszült, ráérek. Meg tényleg... előbb egy normális, tisztességes fiú kéne, de hát... hagyjuk. - De csomagolok neked, ezen nem múlik. - Mosolygok, tényleg nem teher.
-Nem bánom, ha bánnám fel sem ajánlom. Ez ennyire nagyon egyszerű. - Mosolygok rá, ha kicsit jobban megismer, akkor rájön, nem szoktam olyan dolgot ajánlani amit nem gondolok komolyan.
-Viszont van olyan nap amikor kicsit később jövök be, mert estig dolgozom előző nap. De majd összeegyeztetjük. - Bólogatok, akkor is itt vagyok már dél előtt csak ki tudja hol lesz órája, vadászni nem szeretnék rá azért.

_________________

...és Isten megteremté
a férfit.
Aztán támadt
egy jobb ötlete!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy   Today at 08:57

Vissza az elejére Go down
 

A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy
» Lizzy & Will

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-