Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Louis & Neile

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

TémanyitásTéma: Louis & Neile   Hétf. Okt. 13 2014, 03:10

Gyors léptekkel csörtetek a sorok között, gyanakvó pillantásokkal méregetve minden polcot, mintha minimum attól félnék, életre kelnek a könyvek, és megesznek. Valójában eszembe se jut ilyesmi, csupán kifejezetten nagy koncentrációt igényel megtalálni azt, amit keresek. A könyvtár nem olyan hely, hova gyakran beteszem lában. Nem szeretem. Nem látom értelmet itt görnyedni egész nap, mikor annyi egyéb lehetőség vár a nagyvilágban, hogy évekig tartana mindent felsorolni. Néha azonban nincs más választásom. Vannak irományok, miket elolvasni muszáj, megvenni azonban teljesen felesleges lenne. Ilyenkor pedig mély levegőt véve, fogam összeszorítva vetem bele magam a sorok rengetegébe, és kutatok, amíg csak lehet. Vagyis nem. Egyszerűen csak megkörnyékezem a könyvtárost, hozzávágom a listám, és várok, míg mindent összegyűjt nekem. Most azonban, azzal a megjegyzéssel, sürgős dolga van, nem volt hajlandó helyettem elvégezni a munkát. A fene essen belé.
Sóhajtok, megdörgölöm szemeim, és ismét a polcok felé pillantok. T… t, áhá, megvan végre. Megtorpanok, közelebb hajolok, érdeklődve nyálazok végig mindent. Rengeteg könyv van, hasznosabbnál, hasznosabbnak látszóak, kivéve azt az egyet, ami nekem kéne. Pazar.
Felegyenesedek, végighordozom pillantásom a helyen. Egész biztos vagyok benne, ez itt az olvasós részleg, miből, ezt nem kétlem, nincs másik. Összevonom szemöldököm, ismét körbenézek, abban reménykedve, meglátom keresett könyvem valamelyik asztalon. Nem várok nagy sikereket, így engem lep meg legjobban, mikor nem messze tőlem valóban kiszúrom az irományt, mire pillanatnyilag hatalmas szükségem van. Nincs egyedül, ismeretlen srác ül nem messze tőle, de nem úgy tűnik, mintha hasznára lenne.
Gondolkozás nélkül csörtetek oda hozzá, és ugyanezzel a lendülettel le is vágódok az üres székre, szembe vele. Az, hogy talán nem egyedül van, vagy érkezik hozzá valaki, kinek helyét ily ügyesen elfoglaltam, csak ezután jut eszembe.
- Bocs, szabad ugye? – nem mintha számítana, én innen fel nem állok, míg nem végeztem be azt, miért jöttem. Azt viszont talán elérem, hogy ne tűnjek tahóbbnak annál, mint amilyen tényleg vagyok.
- Kölcsönvehetem? – a könyv felé bökök, mi mellette hever, s bármekkora is a késztetés, nem nyúlok felé, míg választ nem kapok. Ráérek végül is, a mai napom egy részét úgyis kénytelen vagyok itt tölteni.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Louis & Neile   Hétf. Okt. 13 2014, 10:49

Igazából megtehetném, hogy minden könyvet megvegyek magamnak, ami az iskolához kell, de nem vagyok költekezős alkat, inkább praktikus. Szeretek olvasni, de csak azt gyűjtöm be, ami igazán érdekel. A sulis könyvek egy részét illik megvenni, és ezeket be is szereztem, (kölcsön is adtam Lizzynek), más részük azonban nem vagy nem teljességében jók, ezért azokat könyvtárban szoktam bogarászni.
Most is így esett, szükségem van egy könyvre, de a fejezet, amit el akarok olvasni, nem túl hosszú, így leülök vele. Ráérek, időm, mint a tenger, Naniaának valami programja van, otthon úgysem vár senki.
A könyvtár olvasójában hosszú asztalok vannak, négy-négy székkel mindkét oldalon. Itt lehet zenét hallgatni is, bumszli fejhallgatókkal, de most nem élek vele. Oda kell figyelnem, mert az anyag száraz, a zene csak tereli a gondolataim, most ezt nem engedhetem. A "vágási technikák" a szakmámba vágó téma, és ha nem készülök fel belőle, magamnak ártok vele.
Téblából néhány ember körülöttem, mások csak zenét hallgatnak, jegyzeteket írnak vagy olvasnak, szóval az asztalnál sem vagyok egyedül, de van néhány hely, ami még szabad. Például a velem szemközti. Oda vágódik le egy srác, és már húzom is magam alá a lábam. Ha egyedül vagyok, szeretem kinyújtani, az egyetem padsorai között úgyis mindig görnyedek.
- Persze, tessék- pillantok fel, apró mosollyal jelezve, hogy semmi gond, és már mélyedek is vissza a füzetembe. Épp átnézem, mindent értek-e, amit leírtam, vagy csak én hittem magamról, elsőre csodás vázlatot írtam.
A könyvet szemléli, ami mellettem fekszik az asztalon, de ezt még nem veszem észre, elvégre nem kezdtem vizslatni őt. Szavaira ismét rá figyelek, pillantását követem, megnyúlik a szám egy kicsit, "Ó", de lényegében én már kész vagyok, és a szívem vajból van, a fickónak meg szerencséje.
- Hát, ... végülis, igen.
Mert mit is mondhatnék? "Nem, hagyd csak ott?" Innen kivinni úgysem lehet, ezt a könyvet nem lehet kölcsönözni, pirossal meg van jelölve. Azt jelenti a jelzés, csak helyben olvasható. Szóval, elszökni nem tudna vele. De úgy osztozni, hogy nem ismerem...
- Abból dolgoztam, de azt hiszem, kész vagyok, már csak átnézem...- Miért is magyarázkodok? Örülök, hogy egyáltalán megkérdezte. Van olyan tahó, aki csak veszi, ami kell neki, fütyül rá, hogy használja-e valaki.
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Louis & Neile   Szer. Okt. 15 2014, 01:46

Szeretek egyetemista lenni, önállóan dönteni, ítélkezni saját magam felett. Távol lenni anyámtól, elfeledkezni mindenről, mit magam mögött hagytam. Úgy érezni, én is fontos vagyok, vannak dolgok, mikhez értek, mikben jó vagyok. Vannak, akik kedvelnek, de minimum elviselnek, akiknek hiányoznék, akik nem gondolják úgy, kudarc az is, hogy megszülettem. Imádom a szabadságot, a társaságot. Jól érzem magam, még úgy is, hogy gyakran nem vágyok másra, mint magányra, csöndes zugra, néhány jó barát társaságára. Az itteni élet azonban nem csak szórakozásból áll. A tanulást, magolást, könyvek fölött görnyedést, vizsgák előtti izzadást, görcsölést, ha tehetném, messziről elkerülném, de nem tehetem. Nincs más választásom, mint sikerrel venni az akadályokat, mégse maradhatok örök életemre egyetemista.
Vannak könyvek, miket muszáj volt megvennem, mert kellenek, mert évekig használjuk őket, mert minden betűjüket tudnunk kell. Akadnak azonban olyanok is, mik csupán ajánlottak, mikből néhány fejezet, oldal kell, nem több. Talán tényleg hasznosak, szükségesek a sikeres felkészüléshez, abban azonban biztos vagyok, felesleges lenne beszerezni őket, puszta pénzpocsékolás, semmi más. Néhány nap, hét múltán úgyis csak állnának a polcon, fognák a port. Én pedig nem vagyok elég pénzes ahhoz, hogy ilyesmire költsem azt, mit nagy nehezen megkerestem. Kénytelen vagyok hát egyéb módon megszerezni azt, mire épp szükségem van.
A könyvtár nem az én világom. Sose szerettem olvasni, elég néhány oldalnál hosszabb irományt látnom, máris ledönt a fejfájás. Nem is járok ide, csak ha nagyon muszáj, s olyankor is az itt dolgozók segítségére bízom magam. Ma azonban kénytelen vagyok egyedül utána járni a dolgoknak.
A mű, mit keresek, természetesen nincs ott, ahol lennie kéne. Reményem utolsó morzsájával nézek körbe, hátha kiszúrom valamerre. Legnagyobb meglepődésemre valóban meglátom, nem messze tőlem, s szerencsém kihasználva azonnal a kérdéses asztal felé csörtetek.
- Köszi – rámosolyogok, igyekezvén barátságosnak, és megkönnyebbültnek tűnni, mintha komolyan terveztem volna, hogy elhúzok, ha mégiscsak foglalt a kinézett hely.
- Végül is? – megemelem szemöldököm, de már nyúlok is a könyv felé. Ha kell neki, arra az időre visszaadom majd, egyelőre azonban nem úgy fest, mintha komolyan használta volna.
- Addig akkor elveszem, szólj, ha esetleg mégis kéne, vagy… átüljek melléd? – ott is van egy szabad hely, és még csak nem is akkora fáradtság átköltözni oda. Felé pillantok, kérdőn emelem meg szemöldököm, de nem mozdulok, addig nem, míg azt nem mondja, könnyebbséget jelentene neki, ha helyet változtatnék.
- Nem értem, miért csak egy van abból, ami ennyi embernek kell – mindenféle ostobaságból, amire a kutyának sincs szüksége bezzeg öt, hat példán is található. Olyan ez, mint a menza, a mócsingból bőven akad, de ha véletlenül valami ehetőt készítenek, egyből elfogy minden.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Louis & Neile   Szer. Okt. 15 2014, 23:32

A könyvtár amolyan sokadik otthon nekem, a szülői- és a koleszos után (amihez ugye, erős érzelmi szálak fűznek, azért szeretek ott lenni), mert a legtöbb szabad isőm itt töltöm, és nem csak akkor, ha valami jegyzet után kell nézni. Olykor beülök csak úgy, egy könyvvel (könyvvel a könyvtárba, nevetnek ki sokan), vagy zenét hallgatni és firkálgatni (mert a rajzolástól még messze vagyok). Most éppen azért koptatom a szokott székemet (ha lehet, mindig ugyan oda ülök), mert ki kell jegyzetelnem valamit egy ki nem kölcsönözhető könyvből, és a javán már túl vagyok, amikor megjelenik egy srác, és neki is épp az a könyv kell, ami nekem.
Leül velem szembe, és még nem tudom, szimpatikus-e, mert némi cinizmust vélek felfedezni a válaszában, és ez nem mindig jó jel. Ránézésre amúgy tük normális, helyes, nem töktojás, nem kocka, dehát én néha rosszul ítélem meg az embereket. Ki nem? Mosolyog, jó jel. De ne bízzuk el magunkat. Az a seggfej is mosolygott, és aztán majdnem leharapta a fejem...
- Hát, ez nálam azt jelenti, elolvastam belőle, amit akartam, de abban nem vagyok biztos, hogy el is sajátítottam... - veszem lazábbra a stílusom. Valaki nem szereti a sok dumát, ő meg itt talán nem bánja.
Már nyúl is a könyvért, picit összerándul a gyomrom, pedig tudom, hogy elvinni nem tudja. Talán én is elkérhetem tőle, ha kell még valami. Éppen ezt ajánlja.
- Ez korrekt ajánlat, de maradhatsz a seggeden- mondom mosolyogva; szóval maradjon, de ne üljön mellém. Így áll az alku? Nekem jobban tetszene. Nem ő. A helyzet.
Megosztja velem véleményét az egypéldányos könyvekről.
- Ebből sem csak egy volt...- vonok vállat. Nekem mindegy, hogy hány darab van belőle, ha én hozzáférek. - Mindig lesznek olyanok, akik tönkreteszik a könyveket, például kiszaggatják az oldalakat, amire szükségük van, vagy egyszerűen kilopják mindenestől... - fűzöm hozzá magyarázatképpen. Néhány egyetemista ugyanis pont így csinálja. Én is találkoztam könyvtárból kilopott példánnyal a koleszban.
- Louis vagyok- nyújtom neki a kezem. Ha már közösködünk, nem árt, ha tudjuk egymás nevét. A bal kezembe átrakott tollat szórakozottan pörgetem.
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Louis & Neile   Kedd. Okt. 21 2014, 23:59

Általában semmi bajom pénzügyi keretemmel. Remekül megvagyok azzal, amit keresek. Sose éreztem késztetést az ész nélküli költekezésre, nem veszek drága dolgokat, ha nem muszáj, nem töltöm életem felét lehetetlenül sokba kerülő fesztiválokon, koncerteken. Nincs ingerenciám arra se, hogy kastélyban, vagy valami igen hasonlóban lógassam lábam, tengessem napjaimat. Ilyen esetekben mégis megfordul fejemben, mennyivel kényelmesebb lenne, ha ki se látszanék a pénz alól.
Félreértés ne essék, nem jelent akkora kihívást, fáradtságot, vagy miegyebet az, hogy ide jöttem, egyszerűen csak nem szeretek könyvtárba járni. Idegesítenek az elkeseredett, vagy épp túlzott koncentrálást imitáló arckifejezések, a sóhajtozások, a csend, mit csak néha-néha szakít meg az irományok lapjainak súrlódása. Mi nem hogy javítana, még ront is a helyzeten. Arra azonban nincs pénzem, hogy elkerülve a könyvtár depresszív légkörét megvegyek minden egyes könyvet, miről valamely órán említés esik. Ezért is csörtetek a sorok között, pillantásom a művek gerincén tartva, címük lesve, teljesen beletörődve sorsomba. A keresett könyv persze nincs ott, ahol lennie kéne, mielőtt azonban megrémülhetnék, vagy elátkozhatnám az egész hasznavehetetlen társadalmat, meglátom az egyik asztalon, nem messze tőlem. Úgy tűnik, nincs igazán igénybe véve, ezért is közelítem meg a helyet, és huppanok le az egyik szabad székre.
- Aha…, nos, úgyse vihetem el, szóval ellenőrizheted majd a tudásod, ha akarod – nem szívesen adnám most vissza neki. Van elég dolgom ezen kívül is, szeretnék olyan gyorsan végezni a tanulással, és jegyzeteléssel, amennyire csak lehetséges.
- Kösz – felé biccentek, egy mosolyt is megeresztve, igyekezvén nem túl megkönnyebbültnek tűnni. Nem mintha tartanék tőle, vagy ilyesmi, de nem ismerem, semmi kedvem párosban vele görnyedni egy könyv fölött. A kitalált módszer amúgy is remekül kivitelezhetőnek tűnik.
- Teljesen mindegy mennyi volt, ha már csak egy van – tőlem aztán száz is lehetett kezdetben, a tényt figyelembe véve, most, mikor nekem is kell a könyv, csupán ez az egy példány áll rendelkezésemre, a korábbi állapotok nem segítenek rajtam. – Ez egész jó ötlet – elgondolkozva simítok végig a borítón, de végül elvetem a remek gondolatot, és sóhajtva lapozgatok a megfelelő oldalig. A lopás, még ha csak egy könyvről volt is szó, mindig taszított.
- Neile – szinte észrevehetetlen habozás után nyújtom felé kezem, és rázom meg övét, majd már vissza is térek munkámhoz. Kicsapom az asztalra egyelőre érintetlen, üres füzetem. Amint pedig tollam is meglelem, az asztalra könyökölök, és homlokom összeráncolva kezdek neki az olvasásnak. Nagyjából fél bekezdésig jutok, mikor eszembe jut, ha már ketten vagyunk, beszélgethetnénk is akár.  Az sokkal érdekesebbnek tűnik, mint az olvasás.
- Nem marketingre jársz, ugye? Legalábbis nem láttalak még – persze az is lehet, felsőbb, vagy épp alsóbb évfolyamba jár, de kétlem. Két év alatt nagyjából sikerült rájönnöm, kik járnak ugyanarra a szakra, mint én. Na nem tudom mindenki nevét, még véletlenül se, furcsa is lenne, az arcmemóriámnak hála viszont látásból szinte mindenkit felismerek már. Ennek ellenére persze még mindig megvan az esélye annak, tévedek.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Louis & Neile   Szer. Okt. 22 2014, 04:14

Végzem a dolgom, szorgoskodom egy könyv fölött (már nélküle), amior megjelenik egy srác, és arra a könyvre fáj a foga, ami éppen nálam van. Nem vagyok bunkó, sem tahó, sem irigy, a könyvtől mégsem válnék meg szívesen, hiszen szükségem lehet még rá. A kompromisszum azonban tetszetős, nem is mondok nemet, a srác meg leül, és lecsap a könyvre. (Mondanám inkább: könyvemre, de az nem az enyém, hiába szeretném, hogy úgy legyen.)
Nem vagyok karóba nyelt Tóbiás, próbálok könnyedebb hangvételt megütni, főleg, hogy ő sem tűnik otromba fráternek. Szimpatikus, hogy nem erőszakos, inkább tartózkodó, de udvarias. Talán kissé flegma, de lényegében igaza van. Bár ő vetetette fel éppen, miért is csak egy példány van abból, amit ennyien keresnek, az egy másik kérdés, hogy mindenkinek éppen csak arra van szüksége. Hehe, megint a nézőpontok.
- Jelen esetben mégis kényelmesebb volna kettő, ebben igazat adsz, ugye?- mosolygok rá, nem kötekszem én, csupán az egyik igazságot megtalálni a sok közül. Amúgy nekem megfelel, ha közösködünk, el tudom foglalni magam, hacsak nem sajátítja ki magának a könyvet, amin közösködnünk kéne. Néha működnek dolgok, és néha nem, őt nem ismerem, és nem tudom, milyen. A lopás ötlete látszólag megérinti, de megkönnyebbülésemre elveti. Soha többé nem beszélek lopásról, határozom el, még a végén azt hinnék, felbújtó vagyok!
Nagyon teátrális, ahogy nekifog a munkának, látszik, kedve nincs hozzá, csak muszájból van itt. Olvasni kezd, de nem jut messzire, máris kérdést intéz hozzám. Már bemutatkoztunk, de úgy tűnik, több információ is érdekli. Eszembe jut, nem is a könyv érdekli igazán, csak barátokat keres, de aztán a dolgot elvetem. Túl nagy áldozatot vállalt volna be, ha miattam képes nekifogni ennek a könyvnek. Rém unalmas.
- Valóban nem- válaszolok neki, és kiegészítem, így találom fairnek- Filmművészeti szakra járok. Filmrendezés, animáció- mondom dióhéjban, mert lehet, hogy mellé nyúltam, és mégsem rám kíváncsi. Esetleg kever valakivel. Minden megeshet...
Noha nincs ellenemre a beszélgetés, és maga a könyvtári közeg sem, nem éppen a legmegfelelőbb hely, hogy nagyokat dumáljunk, mert ez itt éppen a csendes olvasó, és ahogy a neve is jelzi, a csend lenne a lényege. Így is néhányan már emelgetik a fejüket, hogy maradjunk már... (kussban).
Sok itt a kocka, nem veszik szívesen, ha dumálunk. Később megiszunk valamit? Most inkább tanuljunk. Ha meguntad, lépjünk le, nem bánom...- írom neki a füzetem hátuljából kitépett lapra, majd elé csúsztatom, kis félmosolyra húzva a szám. Jobb, ha nem haragítjuk magunkra a könyvtárosnőt (vagy a többi egyetemistát) Hihetetlen, milyen bosszúálló tud egyik-másik lenni.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Louis & Neile   Today at 00:53

Vissza az elejére Go down
 

Louis & Neile

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A csordaszellem alapvonás... vagy mégsem? - Neile & Lizzy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-