Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Lucy Coupeau
Oktató
Életkor : 45
Foglalkozás : oktató
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Kedd. Szept. 09 2014, 14:33

Túl vagyok már azon, hogy Max halála miatt keseregjek. Igazából sosem volt az enyém, bár hosszú (és boldog) éveket köszönhetek neki. Kétlaki életet élt, és én voltam a "második". Nyílt titok volt, -mégis- "csak" a a szeretője voltam... Max volt, aki elindított a szakmai úton, és végeredményben ő beszélt rá, hogy vállaljam el az oktatást is, bár tele voltam kétségekkel, hogyan is fogom ezt csinálni...
Kaptam egy vázlatot az iskolától, mik az elvárások a diákok felé, milyen követelményeknek kell megfelelni, és milyen témakörökben kell jártasnak lenniük, mikor a végső számonkérésre sor kerül, és ennek alapján kidolgoztam egy tervet. Bár az oktatáshoz nem sok közöm van, eddig csak diákként koptattam a padot magam is, és az sem most volt, némi szorongással néztem elébe az első órámnak.
Arra építve, hogy a munkában is sikerrel alkalmazom nyíltságomat és közvetlenségemet, ezt a módszert kívánom alkalmazni a diákokkal is. Felállítottam a szabályokat, és úgy gondoltam, az első óra erről (is) kell szóljon. Hogyan is várhatnám el, hogy teljesítsenek, ha nem tudják, mik az elvárásaim? És persze kíváncsi vagyok rájuk is. Ha gyöngyszemekre akadok, jövendőbeli munkatársakat fogok képezni...

Elegáns kosztümben, kis mappával a hónom alatt, határozott léptekkel haladok a terem felé, ahová az órámat kiírták, nem is sejtve, mennyi meglepetés vár még rám. Az ajtó csukva, beszélgetés halk moraja szűrődik ki a teremből, ahogy megállok előtte egy utolsó, nagy légvételre, aztán benyitok. Na, gyerünk, leendő reklámok kitalálói, hadd szembesüljek veletek!

//A tantárgyam a reklámokkal foglalkozik, bárki látogathatja, akinek valaha köze lesz reklámíráshoz, azok forgalmazásához, vagy abban való szerepléshez... Szóval jöhet bárki... Örülnék. Esetleg dobjatok egy pm-t, ha jönnétek játszani, de bármikor csatlakozhattok! Smile//
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Kedd. Szept. 09 2014, 15:15

Annyi közöm van a reklámokhoz, hogy részt veszek és fogok is és vettem is forgatáson, jelen, múlt, jövő ma is jó leszek, de az órát érdekesnek harangozták be. Így reménykedve benne, hogy érni is fog valamicskét Elee oldalán siklok be a terembe. Első előadás, amiről idén nem kések, már megérte, ez is csak azért lehet, mert Nick időnek előtte kidobott a szerkesztőségből.
Éppen ezerrel szapuljuk a pasikat, hogy mind milyen féreg, kivéve a mieink, nah jó én Nickért tűzet hajlítok vassal, vagy fordítva.
- Amúgy meg, szerintem minden pasi jó, ha jól tudsz hatni a lelkükre, hány olyan pasi van, aki leigáz? Naügye….- hogy egy sem, mert én nem ismerek olyat, aki miatt feladnám önmagam, de nekem mázlim van, mert kifogtam az aranycápát. Hah.
Körbe pillantok az előadóba lépve és azonnal beugrik pár kellemes emlék. Köhöm. Ma is nagyon fogok tudni figyelni.
- Úh bakker, ezt a termet anno felavattuk. – arcom átforrósodik. Azonnal a teremben tengődő J. felé veszem az irányt, ha már egyszer itt dekkol. Tudnám ő is minek, mit is tanul? Már azt sem tudom én mit tanulok. Nemhogy mások, de minket a kíváncsiság hajtott, ezt persze nem mondjuk majd el, vagy ha igen csak nem zavarunk, most még és nem nagyon.
Ma is tomboló hőség van, vagy 25 fok, de én még nem hiszem el, hogy vége a nyárnak, miniben, kis blúzban, magas sarkúban búcsúzok a 40 foktól, igaz már legalább a hasam takarja a blúz, mert lefagy a vesém, beteg meg nem szeretek lenni. Hajam laza fonásban oldalt lóg. Még tuti nincs vége a nyárnak, jönnie kell majd mindenki meglátja. Kezemben mappa, lehuppanok Jodie mellé az egyik padba, eszembe sem jut, hogy nem ismeri Eleet így nem celebrálok bemutatást.
Köszönés nélkül fordulok Jodie felé.
- Mi van a pasiddal? – direkt csesztetem, mert tudom, hogy nem az, de a fél kezét adná, ha az lenne múltkor is felhívott a konyhájából, miközben beszámolót tartott mit talál a fiókokban. Jó lesz ez, már látom eléggé fel vagyok pörögve, majd elalszom…. Azt már meg sem kérdezem, ki mit tud a tanárnőről, aki órát tart, majd kiderül róla minden...[/color]

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Kedd. Szept. 09 2014, 15:39

Jó kérdés lenne, hogy miért is vagyok itt, ha nem lenne rá válaszom. De természetesen akad. Mi van, ha nem válok be riporterként? Be kell biztosítanom magam valahogy, ha végül az országos tévé-adónál kell majd csoda-morzsaszippantót reklámoznom. Azért remélem, hogy nem kerül sor rá, de amúgy meg most nincs órám, H. mondta, hogy jön valami új tanár, nézzük meg. Hát megtesszük.
Bár nekem még nagyon szeptember eleje van, nehezen álltam át arra, hogy kötelezettségeim vannak, egyelőre hősiesen küzdök, még tanulok is. Néha.
Nincs rossz idő, meg amúgy is kocsival járok, úgyhogy még mindig a rövidebb szoknyáim közül választottam, a felsőm lelóg a jobb vállamról, szabadon hagyva azt, a hajam pedig kontyba fogtam, bár ha unalmas lesz az óra úgyis leengedem, és sok kis fonást fogok bele varázsolni a végére. Remélem, hogy nem kerül rá sor.
Egy ideig forgolódom, nem látom barátnőmet, aztán feladom. Majd jön, vagy nem. A táskám a széken pihen, mappa meg toll előttem heverészik a padon, én meg a telefonomat nyomkodom, mikor lehuppan mellém.
- Szia! Sziasztok! Jodie! - Köszönök a csajoknak, a kezemet nyújtom Eleenek, szerintem még nem találkoztunk. Azért nem teszem el túl messzire a telefont. Ugye aki függő, az függő. Bármikor lehet, hogy jó képet kell csinálni, ki tudja, hogy néz ki az új tanárnő?
- Fogd be! És amúgy meg hol a Szerelmesed? - Nézek szúrós szemmel Hale-re, bírom egészen két másodpercig, mert ugye mesélni kell. A másik csajra pillantok, mérlegelve, hogy mennyit mondjak, majd vállat vonva rájövök, hogy igazából nem érdekel, ha megtud bármit. Ha H-val barátok valószínűleg úgyis viszonylag sok időt fogunk idén együtt tölteni.
- Az irodájában maradt a telefonom. Még csak egy képet sem tudtam csinálni a lakásáról, vagy az ingéről. El akartam hozni, de a táskám, meg minden nála maradt, így esélyem sem volt. Úgyhogy.... segíthetsz kitalálni, vagyis segíthettek, hogy jussak fel hozzá még egyszer. Szerintem hátizsákkal megyek. - A mocskos részleteket pedig inkább nem részletezném, legalább is itt nem, mert már a gondolattól is melegem lesz, és el vágyok innen. Természetesen dolgozni. A főnökömnek. A főnökömön.
- Neked van pasid? - Nézek Elee-re is, akkor kezdjük a megismerkedős dolgot. Jó lesz ez, neki úgy kéne beállítani, hogy Vincent a pasim. Majd valahogy lemorzézom H-nak, hogy le ne buktasson. Vagy én magam.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Kedd. Szept. 09 2014, 16:28

Istenem, hogy én mennyire nem vártam az első hetet! Na, jó, talán egy kicsit. Ez az az őrült hét, amikor mindenki mindenhol ott van, most derül ki, hogy milyen órákról lehet majd lógni, hol muszáj ott lenni, és melyik előadás lesz az, amire élvezet lesz bejárni. Már ha idén lesz ilyen…
Összefutottam Haleval a folyosón, és kiderült, hogy ugyanarra az órára „sietünk”. Új tanár, új stílus, új infók. Reklámok, marketing, meg ami kell. Ha sokaknak nem is kötelező, nekem erősen ajánlott, de legalább egy emberi arc már lesz a tömegben: Hale. Kicsit ellentmondásosak lehetünk; Hale nyári szerkóban, szinte mint aki a strandról tévedt ide, én meg hosszú farmerban, magas sarkúban, laza, hosszú derekú pólóban kopogok végig az egyetemen. Vállamon óriási táska, mint mindig, amibe könyékig bele lehet túrni és minden belefér. Most is száz dolog van benne; smink cuccok, parfüm, cigi, laptop, füzet, toll, ja, és persze a bőrdzsekim. Talán kicsit túlkészültem az eseményt…
Naná, hogy a pasik a téma, mi más is lenne? Hogy férgek-e vagy sem… Maradjunk annyiban, hogy vannak kivételek, de a többség idióta.
- Van nekik lelkük? Jó tudni! – nevetek, mert persze túlzok, de hát a csajok mindig ezt csinálják, nem? De! Persze, mindenki másképp áll a témához, én egy kicsit máshogy, mint az átlag lányok. Nagyot merítettem, sok kis halat visszadobtam már, engem is megcsócsáltak…
Belépünk az előadóba, zsong a sok ismeretlentől, és Hale is kicsit megtorpan mellettem.
- Neeee! Komoly? – nézek rá vigyorogva – Na, mesélj csak! – tudni akarom a szaftos részleteket, hát nehogymár, hogy ne tudjam! De Hale határozottan az egyik padsor felé lépked, ahol egy lány ücsörög egyedül, telefonját nyomkodva. Előtte toll és mappa, de mintha csak dísznek lenne. Ismerem a szitut, én is gyakran így várom a tanárt.
- Szia! Elee. – megfogom a kezét, rámosolygok. Így elsőre kedvesnek tűnik, aztán majd kimutatja a foga fehérjét. Azért nem hagyom figyelmen kívül, hogy nem ássa el a telefonját a táskája mélyére. A lányok jól összeszokottan szívják egymás vérét, kicsit kiszorulok a beszélgetésből, de nem baj, addig körbenézek, kit ismerhetek még. Senki nem szúr különösebben szemet, és amikor Jodie olyan kérdést tesz fel, amivel engem is megszólít, felé fordulok.
- Ki a pasi? Mit kell róla tudni? – kíváncsi vagyok, még jó, meg hát úgy igen nehéz tanácsot adni, ha nulla az infóm a fickóról. – Mit akarsz a hátizsákkal? Kirabolni? – nevetek, mert teljesen abszurd kép jelenik meg előttem, ahogy ez a vékony lány egy bitang nagy zsákkal lopakodik a sötétben a pasija lakásában. – Bocsi, bocsi, nem ismerem a szitut, csak vizuális típus vagyok… - szabadkozok, nehogy már rosszul ítéljen meg. Az olyat nem szeretem.
- Hát ööööö… - kicsit meghökkenek, hogy mennyire közvetlen csajjal akadtam össze, de aztán ahogy felocsúdok, csak megvonom a vállam – Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor nem tudom.
Nevetek, mert hát ez annyira hülyén hangzik, mégis így van.
Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Kedd. Szept. 09 2014, 17:00


Zajong a fejemben sokféle sikoly még tegnapról, így Gerardtól fájdalomcsillapítót rendelek reggelire. Az órarendem is hozza és  furcsa, ismeretlen bizsergés rohan meg, ez azt jelenti iskola. Bejárós, diák-tanáros, nyilvánosan seggen ülős, ismerkedős - talán. Reklámok... Nem néztem televíziót soha életemben és csupán annyit tudok róluk, hogy léteznek és ajánlott felvennem akár már első évben. (több órát vettem fel mint mások) Érdekfeszítő a tudat, hogy ismeretlen helyre megyek, olyasmit tanulni, amiről halvány lilám sincs. Az öltözködés egyszerű és gyors, egy fehér ing a sok közül, térdig érő fekete kabát és nadrág, hivatalosodó, fekete. A sportlimuzinomba megint új sofőrt fogadtam, heccből váltogatom őket. Ezt most azzal ijesztgetem, hogy vigyázzon mert a fülébe nyalok út közben, úgyhogy felhajtunk a járdára és elütünk egy galambot. Temetést akarok neki, olyan állat, amiben fantázia van, hamvasztásra gondolok, de Gerard hívása emlékeztet az órára. Minden órám előtt fel fog hívni, ezt tudom, úgyhogy ki fogom kapcsolni a készüléket, ha rájöttem hogy kell. Pedig ez nem okos, épp csak a kikapcs gombja van valami természetellenes helyen. Én és szellemileg alulmaradott telefonom tehát elkésünk. Számításaim szerint éppen stílusosan.
Megszokott és unalmas (mert mindig így öltözöm) ruháim a giszbe kötött kezem teszi feltűnővé, könyékig alaposan rögzítve van. A bal tört el, ennyi mázli jutott nekem, a többit még ma sem vagyok képes megbánni. Benyitok, rontok pontosabban, hevesen és impulzívan közlekedem. Nők vannak bent, úgyhogy ez méltó folytatása a napomnak. Még a tanár is asszonyból van. Valahogy egész csinos, pedig nem szoktam gerjedni a harmincon felüliekre, természetes szimpátiával húz tekintetem felé. Besietek a terembe, három lány közelébe, kiknek beszélgetéséből olyan kliséket szűrök ki mint a "van pasid?" Hát ez oltári, ilyesmiről eddig csak olvastam és nem is közvetlen,nem gondoltam volna, hogy tényleg lehet erről beszélgetni. Tévedtem. Mindenről lehet.
- Egy pasi nem pasi, én a helyetekben gyűjtést szerveznék belőlük, ilyen bájos hölgyeknek nem okozhat gondot
Féloldalasan vigyorgom rájuk, ez akár lehet olyasmi is mint a pokemoon vadászat, a legnagyobb gyűjtő lenne a mester, akinek a legerősebb és legváltozatosabb nők jutottak. Egzotikumok előnyben.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lucy Coupeau
Oktató
Életkor : 45
Foglalkozás : oktató
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Kedd. Szept. 09 2014, 23:30

//Továbbra is lehet csatlakozni, így még most sincs megszabva sorrend... Köszi a bizalmat!//


Mint amikor az első állásinterjúra készültem (no nem a szobalányira, amit éveken át csináltam), úgy izgulok most is. Ez is egyfajta megmérettetés. hiába van mögöttem annyi év. Tanár még sosem voltam, de Max emléke és a maximalizmusom most is erőt ad. Mindennel szembe tudok nézni, mindennel meg tudok küzdeni, ha ötven vérfarkasnak látszó szörnyeteg ül bent, azzal is.
Az ötven túlzás volt, jó, ha tucatnyian vannak a teremben, és még egyszer az órámra nézek. Igaz, van még öt perc, de... Azért ennél nagyobb érdeklődésre számítottam. Nem mutatok csalódottságot, akik itt vannak, talán rosszul éreznék magukat miattuk, pedig ők az első tanítványaim. Meg kell őket becsülni!
- Jó napot kívánok!- köszönök, nem túl hangosan, de azért úgy, hogy mindenki hallja. Ha csend állna be érkezésemre, legyintve teszem hozzá:- Folytassák csak, még van öt perc kezdésig...- Nem mutatom magam másnak, mint aki vagyok. Nem akarok náluk bevágódni, a haverjuk lenni, de éreztetni akarom, miattam nem kell visszafogniuk magukat. Én jöttem hamarabb, beszélgethetnek még..., de aztán enyém a pálya.
A terem multimédiás táblával van felszerelve, modern, nagy, tágas, világos. A nap éppen a katedrára süt, az ablakon bevetülő  fénynyalábokban csillognak a porszemek. Az asztalhoz sétálok, és leteszem a mappám, majd kihúzom a széket, és leülök, majd előszedem a jegyzetem, mintha nem fújnám az egészet kívülről, oda-vissza.
A fiatalokra nézek. Többségében lányok, kisebb csoportokban. A fiúk magányosan ülnek. Annyi idősek lehetnek, mint Lucien. A gondolat váratlan, és engem is meglep, hogy eszembe jutott a fiam, akit nem sokkal a születése után hagytam el. Bár dolgozom fiatalemberekkel a szerkesztőségben is, nem szoktam arra gondolni, vajon ő mit csinál, hol lehet most. Soha nem próbáltam felvenni vele a kapcsolatot.
Megszólal a csengő, felriasztva engem a merengésből. Felállok, és az asztal elé megyek, megállva, egyenesen, mint a szilfa.
- Üdvözlöm Önöket, Lucy Coupeau vagyok- lélegzetnyi szünetet tartok, hogy az is befejezhesse a beszélgetést, aki eddig nem tette. Film, buli, nő- és pasiügyek kibeszélését el kell halasztaniuk kicsöngetésig.  Úgy tűnik, ez nem mindenki számára ennyire egyértelmű, néhányan még viháncolnak a padban, mint az éretlen tinik. És benyit az első késő... Szinte beesik az ajtón, olyan nagy hévvel nyit be.
- Fiatalember, üljön le nyugodtan. Csak a bemutatkozásomról késett le...- Olyan természetes báj ragyog belőle, hogy nem kapom le a tíz körméről kapásból. Bal karja gipszben és felkötve, mégis elegancia sugárzik belőle. Egy rég elfeledett személy jut eszembe róla.
A lányok csak cseverésznek tovább, és a későn érkezett fiú is beleszól a beszélgetésükbe. Csendben maradok. Érdekel, vajon észreveszik-e a csendet maguk körül. Mennyivel más lenne a helyzet, ha harmincas, kigyúrt férfi lennék? A lányoknak kocsányon lógna a szemük, ebben biztos vagyok. Hiába, be kell érniük velem.


A hozzászólást Lucy Coupeau összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 12 2014, 00:27-kor.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Szer. Szept. 10 2014, 07:40

Hangosan felnyígok Elee szavain még jó, hogy senki sem hallja, illetve, hogy ő pont, de az elég. Nah igen, a pasik és a lelkük... Az a baj, hogy nem csak az agyukat, de néha a lelküket is 15 centibe sűrítik, már aki, engedjünk utat a kivételek, mind a 15 centiben, mind a lelki dologban. Az enyémnek pölö van, nem is elvetendő. De Nick maga a tökély számomra és ez nem is lehetne jobban kitalálva, persze neki is vannak hibái, de azokkal együtt imádom. Én már menthetetlenül elvesztem, ha csak rá gondolok is magamhoz kéne ölelnem a világot, hogy adjak mindenkinek a boldogságomból. Bah.
. Szólhattam volna előbb is, mi? - elnevetem magam és még bólogatok is mellé.
- Tudod az nem a mütyürkéjük, hanem ami akkor távozik, amikor meghalnak, na várj, azt hiszem az a mütyürkéjükbe vetett hitük. - mondom ezt mindannak ellenére, hogy az én pasim kivétel az egész világon.
- Ahha, kissé rászoktunk a terem felavatásokra, Szóval, jah, bár itt csak félig jutottunk el az asztalig. - leragadtunk valamerre, de ki emlékszik már? Azóta nem itt rosszalkodunk, hanem más célokat tűztünk ki.
Levetődöm Jodie mellé és egyből megszúrom egy kis bejátszással, de ha egyszer ő is annak akarja látni? Tök romi.
Nick említésére olyan mosollyal felelek, mint egy őrült, a lehető legjobban van és iiigen, a szerelmesem, pontosan. Mivel bemutatkozik, ezt is letudtuk, zavartalanul fecsegek Elee előtt, semmi titkosat nem köptem még el.
- Az ingéről? - fotót, mégis azon kacagok fel, ahogy Elee lefesti a hátizsákos szitut, sajnos nekem is megjelenik a lelki szemeim előtt, de az is, ahogy J. összepakolja a holmiját és Vincent kegyetlenül elseggeli érte. Meghagyom Jodienak, hogy válaszoljon milyen pasi.
- Bahzd! - fejtem ki még nevetgélve, mekkora bünti lenne egy spontán pakolásból, ahogy ismerem a pasit, abból, amit J. mesélt róla.
Közben érkezik a tanár, aki így elsőre pont olyan, mint a többi. Válaszul vissza köszönök és mivel engedélyt kaptunk, folytatjuk a diskurzust, bár azt hiszem azt anélkül is fogjuk.
- Hogy lehet azt nem tudni? - olyan értetlenül pislogok Elee felé, mint egy meglepett hal. Most akkor vagy együtt vannak, vagy csak dugnak, de valami van, nem?
A csengő után érkezik a srác, így én is lemaradok a tanár nevéről, de valahova fel van írva, nem lesz nagy kunszt.
A srác szavain elnevet magam, jó tanács,tőle, nekünk!
- Pasiból? Beférnél a gyűjteményembe. - rácsillantok egy ezer wattos mosolyt, mert kis cuki, de attól még lehet elmebeteg, vagy lelketlen, esetleg 13 centi aggyal megáldva, hah, de azért cukipofa.
Lehet valami igaza, kivéve ha valaki olyan süket és vak másokra, mint én.
Nem fogom a csendet, mert éppen beszélgetésben vagyok, pasikról, így nekem a csend most nem létezik, meg amúgy is majd szól, ha szomjazza a figyelmünket, már a tanár, remélem.

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Szer. Szept. 10 2014, 08:25

//Akkor csatlakozom Very Happy - és neki kezdek másodszor, mert megint önálló életet él a gépem Razz//

Bezárom az HÖK ajtaját és az órámra pillantok. Elkéstem - állapítom meg nyugodtan, és kényelmes léptekkel indulok el az előadó felé, ahol lennem kéne. Elsőben talán még futottam volna, de azóta rengeteg minden változott. Meg egyébként sem kötelező nekem ez a tárgy, ahogy tulajdonképpen már semmi sem. Még csak fel sem vettem, de érdekel, mert tudni szeretném, hol is helyezkedem én el a Nike gépezetében. Nem szeretnék beégni, hogy fogalmam sincs semmiről, csak arról, ami az én dolgom. Na meg, Isabella dolgait is jobban szeretném érteni, mert sejtem, hogy amit ő csinál az "fontosabb", nagyobb része az egésznek. Valahol ez persze megijeszt, elvégre nem véletlen álltam évekkel ezelőtt a HÖK élére, és nem véletlenül küzdöttem ki magamnak rengeteg mindent az évek folyamán. Mégis egészen könnyedén vettem tudomásul, hogy ő szerzett nekem munkát, hogy egy apró porszem vagyok csupán a vállalatnál.
Szóval nyugodtan sétálok el az előadig, megigazítom az ingem, kisimítok egy ráncot a nadrágomon, és miután megállapítom, hogy nem késtem csak 5 percet, nyugodtan nyitok be a hátsó ajtón, és sétálok be, mintha mi sem lenne természetesebb. Nem nézek szét, legfeljebb a tanárnőnek biccentek, aztán leülök leghátul. Lehet illene elnézést kérni, amiért késtem, de nekem az ilyesmi nem szokásom, és egyébként sem vagyok rajta a listáján. Ettől függetlenül tudhatja ki vagyok, a fogadásakor ott voltam. Kapott is egy csokor virágot a HÖK nevében, amiért elvállalta az oktatást. Akkor majdnem elbűvölően viselkedtem, de lényegében már csak néhány napig vagyok a HÖK élén, így ha most "lejáratom" magam, az sem érdekel különösebben.
A táskát, ami eddig a vállamon lógott, lazán dobom le az asztalra, és veszem ki belőle a szemüvegem. Az újat. Nem mintha nem látnék nélküle, de kétszer nem követem el ugyanazt a hibát. Ez csak azért kell, hogy jegyzetelni tudjak, messzire tökéletesen látok nélküle is. Egyelőre nem is veszem fel, csak kikészítem, ahogy a tollat és a jegyzetfüzetemet is. Közben pedig, rájövök, hogy itt egyáltalán nincs még óra, így újra az órámra pillantok, és felhúzom a szemöldököm. Mikor lettek ezek ennyire lazák? Vagy az új tanárnak nem világos az órakezdés ideje? Esetleg máris valami feladaton dolgozik a sok lány? Áh, nem. Ez röhejes lenne. Inkább még észre sem vették, hogy előadáson vannak. Megcsóválom a fejem. Hátradőlök a széken és keresztbe fonom a mellkasomon a kezem. Én ráérek. De azért remélem nem feleslegesen jöttem.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Szer. Szept. 10 2014, 08:42

Türelmesen várakozom, már lassan kezdem azt hinni, hogy a többiek késnek, de végül csak beesnek nagy beszélgetés közepette. Természetesen bemutatkozom a számomra ismeretlen lánynak, nem emlékszem, hogy H. mesélt volna róla. Biztos valami új szerzeménye.
- Naná, hogy arról. Tudod milyen jól állt? De komolyan, kár, hogy bejött. Nem, igazából nem kár, mert levettem. Meg az övét is. - Mesélem vigyorogva. Tudom, hogy ő ismeri a sztorit, de hát nah, ilyen sem történik minden nap, muszáj többször is elmondani, amíg meg nem unom.
- Dehogy, de kellenek ereklyének. El nem tudod képzelni, hogy milyen jó pasi. Tökéletes, eszméletlen, fenomenális! Baromi jól néz ki, ki van gyúrva. Mondjuk elég mogorva, meg jóval idősebb nálam. Igazi üzletember. Tudod, olyan elegáns... ing, nyakkendő, whisky, minden, ami kell. Baromi jól néz ki, és hát... jó, ezt hagyjuk. - Vörösödök bele a mondatomba, nem osztom meg velük ennyire nyilvánosan, hogy még a méretei is teljesen nagyon rendben vannak, sőt. Van mivel büszkélkednie. Azon meg természetesen nem megsértődöm, hogy felveti, hogy kirabolom. Valószínűleg, ha bejutnék egy táskával, valami ilyesmi dolog fordulna elő. Kérdés az lenne, hogy ne bukjak le.
- Nem tudod? Hogyhogy nem tudod? Vagy jártok vagy nem. Csókolóztok? Hívjátok egymást? Megfogja a kezed? Ha meglátod bizseregni kezd a gyomrod, és úgy érzed, hogy elájulsz? - Teszem fel akkor a keresztkérdéseket Eleenek, hogy megfejtsük közösen, hogy járnak-e vagy sem. Valamilyen döntésre csak jutnunk kell.
Közben megérkezik a tanár, és kénytelen vagyok rá is fordítani a figyelmem. Szép, kerek betűkkel felírom a nevét a füzetembe, hogy azért tudjam, persze köszönök is neki, de azért jobban leköti a figyelmem Elee válasza.
Egy srác pedig későn érkezik, persze mindenkivel együtt hátrafordulok. Hát, a tanár nem tűnik vérszomjasnak, úgyhogy zavartalanul követem a srác útját, míg nem leül mögénk. Persze azonnal hátra fordulok, főleg, hogy beleszűl a beszélgetésünkbe.
- Kevesen gondolják úgy, ahogy te. A legtöbb srác szemében, akkor ribancok lennénk. - Fejtem ki a véleményem, de jót röhögök Halen. Majd elmesélem Nicknek, milyen tervei vannak szépséges barátnőjének.
Persze a csend nem tűnik fel, teljesen jól elbeszélgetünk. Sőt, még jól is jön. De újra nyílik az ajtó, megint egy srác késik jellemző. Felhúzott szemöldökkel nézem végig, ahogy bevonul.
- Ő valami tanár-ellenőrző, vagy mifene? - Hajolok közelebb a lányokhoz, fejemmel a srác felé bökve. Én azt mondanám rá, hogy bunkó, persze az nem tűnik fel, hogy mi meg pofázunk, miközben a tanárnő lelkesen várja, hogy kezdje az órát. De legalább már a nevét felírtam, jóval túlteljesítve valószínűleg a terem felét.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Szer. Szept. 10 2014, 14:13

A pasik lelke… Hát, furcsa egy képződmény, annyi szent, de nem kétséges, hogy van nekik, elvégre mégis emberi lények.
- Ja, valahogy úgy. Ha ezt előbb tudom… - nevetek, de inkább Hale reakcióján, mint a saját hülyeségemen. – Na, jó, kezdek belezavarodni. Ezt majd egy nyugodtabb pillanatban kifejthetnéd azért! – mütyürkék, meg hit, meg halál… Hajjaj, van ám baj elég!
Az előadóba belépve inkább abban a témában faggatom, hogyan avatták fel a termet, nem mintha nem sejteném. Elég jó a fantáziám, nem kell a szomszédba mennem néhány pajzán gondolatért.
- Itt? – atyaég, ez a csaj nem semmi! Az ember ki sem nézné belőle így elsőre – Semmit sem tudok rólad, ez tarthatatlan!
Leülünk egy padsorba, bemutatkozunk egymásnak Jodieval, és naná, hogy továbbra is a pasikat tárgyaljuk ki. Mi mást? Bár első körben nem tartok azonnal velük, jól összeszokott párosként kezdik egymás vérét szívni, na de inget fotózni? Minek? Áh, mindegy, biztos én vagyok a hülye, már megszoktam.
- Aha, tudom miről beszélsz, én is ismerek ilyet… - vigyorgok Jodiera, találkoztam én már sokféle pasival, és tudom milyen vonzóak tudnak lenni a bunkók, csak hát én már kinőttem belőle, hogy meg akarjam változtatni őket.
Visszaköszönök a tanárnak, aki közben beosont – mikor? na mindegy! – és gyorsan oda is pillantok. Hát, így első körben elég ellentmondásos: első ránézésre azt mondanám, hogy szigorú, sokat követel, mégis úgy int, hogy csacsogjunk csak tovább, mintha csak a büfében ülnénk. Érdekes, de hát ha legálisan pletykálhatunk, miért ne tegyem?
- Nem tudom, mert… - beharapom az ajkam, aztán Jodie megkönnyíti a helyzetemet, ahogy kérdésekkel bombáz: - Igen, igen, igen, talán. Így, ebben a sorrendben. – nevetek, mert ez halál ciki, de én tényleg nem tudom, hogy mi van. – Ez bonyolult. Azt hiszem…
Fél füllel hallom, ahogy a tanárnő belekezd a szokásos bemutatkozós mondókába. Idő lenne? Nem tűnt fel… Meg az sem, hogy zavarnánk, mert kivágódik az ajtó, és beesik egy srác. Kis gólya lehet, mert nagyon sietve lépked, aztán mögénk sorol be. Hale replikája megmosolyogtat. Ha nem tudnám, hogy fülig maszatos a szerelemtől, még el is hinném neki. Jodie válaszára meg csak bólogatni tudok, hogy de még mennyire, ezt mondom én is!
- Ó, én gyűjtögetek, ne félj! – mondom vigyorogva, és végigszalad rajta a tekintetem; angyalarcú kisfiú, meg nem mondanám, hogy egyetemista korban van. Na persze a pszichopatákon sem látszik, hogy nem egészen normálisak, szóval ebből nem indulhatok ki, nem igaz? Érzem a hátamban a tanárnő tekintetét, mert az ember odafordul ahhoz, akivel beszél, de nem igazán izgat. Biztos vagyok bene, hogy nem az angyalkánk érkezett utoljára; ilyenkor mindig mindenki késik mindenhonnan.
Lottóznom kéne! Halkan nyílik az ajtó, és lustán belibben még egy hallgató. Mintha láttam volna már korábban, de meg nem mondanám, hogy hol.
- Nem tudom, pedig olyan ismerős… - grimaszolok, mert úgy látszik, ma semmit sem tudok. Előrefordulok, és kiveszem a füzetemet a táskámból, kinyitom és mellé dobok egy tollat is. Legalább csináljak úgy, mint aki figyel, nem?
Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Csüt. Szept. 11 2014, 15:20


Biccentek a szimpatikus asszonynak, az emberek neve legtöbbször hidegen hagy, csak bő idő után kezd el érdekelni, viszont ő fontos lehet, ha megkérdezik kinél vigyázom nem mondhatok esztétikus, világos asszonyságot. Csálé mosoly jut néninek osztályrészül
- Ou, hát akkor nekem külön meg kell mondania.
Legfeljebb elismétli, az oktatók mindig ezt teszik, életem első berögződései közt szerepelt az anyáról és az ismétlésről szóló mondás. Különben leülök, állva kényelmetlen lenne, nem vagyok az a feleslegesen álldogáló típus. Gondolom meg akarja várni a női csevej végét, kissé szánakozó fintorom lesz tőle, az lehetetlen. De amíg hagyja tudok figyelni a három gráciára. A szőke máris fogvillantós mosolyban fürdet, lehet ennek ellenállni? Én is előkapom a saját bájosom, még a szempillám is úgy áll, hogy aranyos legyen, hosszú, úgyhogy néha keféltetem. Képzelem milyen tesztoszteronbűzös gyűjteménye lehet.
- Hidd el, néha még ki is fényesítenél
Vetek rá és hosszú és nagyon beszédes félmosollyal tarkított pillantást.
Következik a barna, neki a fejem ingatom.
- Korlátoltak. Akkor fizetnének érte, egyébként semmi baj a kurvákkal, van, aki megéri a pénzét.
A harmadik lány is nagy gyűjtőnek vallja magát.
- Ha ráértek majd engem is összegyűjthettek külön-külön, vagy akár egyszerre...
Az ázsiai gyerek feltűnése felett elsiklok, biztos egy idősebb diák, lehet, hogy tényleg felsős órát vettem fel.
A tanárnőre nézek, most már biztos elkezdni és annyit még én is tudok, hogy olyankor csak egy megfelelő pillanatban lehet szólni, vagy egy oda nem illőben, de az megint más lapra tartozik. Majd egy olyanban feldobom az ázsiait is.



_________________
Vissza az elejére Go down
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Csüt. Szept. 11 2014, 22:49

A pocsolyába! Hogy a viharba csinálják, hogy minden órám ütközik?!
Szerencsémre volt annyi eszem a reggeli kapkodás közepette, hogy kényelmes ruhát kapjak magamra, így most kedvenc, kopottas farmerom, valamint conversem biztosítja, hogy az eddigi szapora lépteimet rohanássá tudjam fokozni. Annyira sietek, hogy még az előző szeminárium alatt fölvett fekete keretes gyűlölt tárgyat - ismertebb nevén: szemüveg - is elfelejtem levenni, ami nálam igencsak nagy szó.
Már öt perce elkezdődött az óra, és én még mindig csak messziről szemlélem az épületet, amiben tartják, mert hát miért is tennék legalább egy épületbe az ütköző tárgyakat...?
Azonban maratoni futókat megszégyenítő sebességemnek köszönhetően pár perc múlva már a néma folyosók labirintusában bolyongok. Természetesen tempómból itt sem veszek vissza, így - amellett, hogy párszor rossz felé fordulok, ezzel biztosítva még pár perc késést - amint végre valahára megérkezem a színhelyre, az eredetileg laza kontyba összefogott hajam szétzilálódott, a levegőt pedig nagy kortyokban jutatott a tüdőmbe.
- El... néz... hést. Zihálom immáron az ajtón innen, bár hangomat még nem találtam meg teljesen, ezért vinnyogás és a mormolás érdekes keveréke hagyja el a számat. A teremben körül sem nézek, céltudatosan bevetem magam az ajtóhoz és a tanárnőhöz legközelebbi szabad ülőhelyre. Táskámat tompa puffanással a padlóra ejtem, miután előhalásztam belőle a papír-toll bűvös kombinációját. Ha kapkodó légzésem, illtve a mellkasomban dübörgő szívem visszaáll a normális kerékvágásba, a csoporttársaimmal mit sem törődve, a figyelmemet teljes egészében az oktatóra fordítom. Elvégre Lucy Coupeau egy olyan személy a szakmában, akitől rengeteg módszert tanulhatok, leshetek vagy éppen lophatok. Én pedig egy olyan személy vagyok, aki az álmai valóra váltásáért bármit megtenne. Sőt. Bármit meg is tesz.
Vissza az elejére Go down
Lucy Coupeau
Oktató
Életkor : 45
Foglalkozás : oktató
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Pént. Szept. 12 2014, 00:25

Én is voltam fiatal, bármilyen hihetetlennek tűnik ennyi idő távlatából. És én is voltam diák. Hogy az oktatónak semmilyen tisztelete nincs, fel voltam rá készítve. Nap mint nap találkozom fiatalokkal, akik azt gondolják, ők találták fel a spanyol viaszt, és hogy mi, "öregek", már semmit sem tudunk a világról.
Becsöngettek, de a lányok nyüzsgése nem akar abba maradni azután sem, hogy elmondom a nevem. Abban sem vagyok biztos, hogy a csengőt hallották. És én közel sem beszélek olyan hangosan. Beesik még egy fiú, aztán még egy... és még egy lány. Az első 5 perc úgyis a bemutatkozásra ment volna el; hát, ha nem is abban a formában, ahogy terveztem, ez most meg is történt.
Baromi fontos az első benyomás; ezzel lehet megfogni vagy elveszíteni mindent. A reklámnak is ez a lényege:  úgy hasson, hogy ne lehessen elfelejteni... Ezek a fiatalok a viselkedésükkel "reklámozzák" magukat. Az odavetett köszönés, biccentés, a hányaveti módon előszedett jegyzetfüzetek és tollak sokat elárulnak arról, érdekli-e őket az óra, vagy sem. Hiú lennék azt hinni, hogy miattam jöttek ide. Talán csak az a lány, -aki utolsónak esett be,- ő gondolja komolyan, hogy ezzel akar foglalkozni. Látszik, hogy sietett, igyekezett ideérni.
- Maguk döntöttek arról, hogy eljönnek az órámra, és maguk döntenek arról is, ezt az időt mivel töltik ki. Nem szokásom kétszer ugyanazt elmondani, ahogy a hangomat sem emelem fel soha, így ha hallani akarják, amit mondok, kénytelenek lesznek elmés eszmefuttatásaikat más időpontra halasztani. Vagy kimehetnek a teremből...- Mondom határozottan és normál hangerővel.
Hagyok rá időt, hogy átgondolják, akarnak-e maradni, és ha megszűnt a mozgolódás, folytatom.
- Ebben a tanévben 24 alkalommal fogunk találkozni. Négy jegyet kell prezentálni, ami azt jelenti, minden ötödik alkalommal számonkérés lesz- ha gyorsan számolnak, amit a lányoktól nem várok el-, könnyen rájöhetnek, hogy szabadon marad négy órájuk, de erről jelenleg még nem beszélek.
- A számonkérés mindig helyben, írott formában történik majd, a vázlat alapján, amit tőlem kapnak. Annak viszont, aki csak a vázlatot írja le, és/vagy nem vesz részt az óráimon, elégségesnél jobb jegyet fel sem tudok ajánlani.
Talán meglepi majd őket, hogy el szeretném érni, vegyenek részt az óráimon. De ha már engem kértek fel, megszabhatom azt is, milyen feltételekkel tanítom a diákjaimat. Tetszik vagy sem, az óráimra be kell járniuk. Az idő pénz, és engem azért fizetnek, hogy belőlük a lehető legtöbbet hozzak ki, amire képesek. Hogyan tudnám ezt megoldani, ha nincs alkalmam megismerni őket?
Szétnézek, kíváncsi vagyok, hogy az a maroknyi csapat, aki bent maradt az órán (mert biztos voltak, lesznek, akik először és utoljára voltak itt), hogyan is viszonyul a feltételeimhez. Még nem is hallottak mindent... De csak szépen, mindent sorjában.
- Hogy tisztában legyek a képességeikkel, máris egy feladatot adnék önöknek.... A hölgyeknek egy férfiről, az uraknak egy nőről kell írniuk. Lehet házassági-, vagy álláskereső hírdetés, egyéb reklám, önökre bízom, ahogy a stílust is. Maximum szószám 24. Kezdjenek neki, öt percet kapnak...
Míg írnak, szemügyre veszem őket újra, ezúttal jobban. Egyetlen ismerős arc csupán, akire konkrétan emlékszem: Hyun Zin Woo. Váltottunk pár szót és virágcsokrot adott át nekem a HÖK nevében, aminek az elnöke, ha jól emlékszem. A csapzott lányról azt gondolom, egy másik óráról jöhetett (nem elalvósan csapzott, de ezt csak egy nő értheti). A szőke fiú egyre csak vonzza a tekintetem. Miért tűnik ismerősnek?


A hozzászólást Lucy Coupeau összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 15 2014, 22:19-kor.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Pént. Szept. 12 2014, 09:06

Eleevel le fogunk ülni beszélgetni a pasik létező vagy vélt lelkéről, de nem most, mert Judith nekilát, hogy elfolyjon ültében, pedig csak szóba került a kerge szerelmi élete. Én nekik szurkolok mondjuk, mégis elnevetem magam, ahogy áradozik. Aztabasszus, de ismerős.
- Jézusom J. ez mind kirakat. A pasid egy görény, a jó piájával, a méregdrága öltönyével és a kockáival együtt. -én bírom Vincentet, apám jóban van vele, vagy csak úgy csinálnak, már találkoztam vele pár összejövetelen egyszer pókereztünk is, és szarrá vert, ha jól emlékszem elnyerte a tiarámat, de gőzöm nincs mit csinált vele. A róla szóló legendák meg nem túl megnyerően, azt mesélik rohadék és felettébb énközpontú, ebben erősen hajaz az öccsére, vagy az rá. Családi vonás.
Az Elee faggatásra csak bólogatok. Jaaa, így akkor járnak vagy sem, nem sok infóm van a jellemezendő pasiról, egyszer találkoztam vele, amikor elcsaptak bicajjal és felsegített, de nem kötöttünk barátságot, nekem kicsit irányítás kényszeres volt és felületes, meg mellé makacs, de mivel én is az vagyok, nem passzoltunk. J.-nél ezek milyen egyszerű dolgok.
- Akkor ti, hogy vagytok? - Vincenttel persze, Eleere meg rápislogok. Mi van?
- Barátosném, akkor ti nem jártok, és együtt sem vagytok, ha a kapcsolat bonyolult, az még fészen sem páros igazából. - csak szekálom, tudom, hogy hajtja a vére, a helyében én sem kötnék ki, ha nem lennék olyan szerelmes, mint az nagyágyú.
A beérkező szöszke srác egyből belénk folyik, jól is teszi, mi leszünk az élet a teremben.
- Gondold? Vagy te olyan tehetséges? - talányosan felé mosolygok, sosem lehet tudni. Azt hiszem ahhoz, hogy bárkit fényesíthessek,akkorát kell dobbantani.....ami nem létezhet, ahhoz nagy tökély kell.
Elnevetem magam azon, hogy együtt gyűjtsük be, lehet a keze is úgy tört el...
Aztán bezuhan a kedvenc pasim, felé pillantok, mivel ma is mogorva még intek is neki, lévén én ismerem, bizalmi kapcsolatban vagyunk, együtt vettünk bébi ruhát, kell ennél bensőségesebb?
- Dehogy, diák, mint mi, csak kaktusz, nagyon. És szereti a narancslevet. - talán meséltem nekik a sztorit már nem emlékszem, de mégis elvigyorodok, hogy értsék, van ebben gúny. Mondjuk jobban megismerve nem is olyan tetű, azt hiszem. Egész jó fej tud lenni, csak rettentően tartózkodó. Valamiért mégis vonz, talán szeretném tudni mije fáj, mert a megszelídítése már megtörtént.
Zuhan az új lány, mélységesen megértem, én is minden óráról kések, lehet neki is van pasija....
Közben az öreglány csacsogni kezd. Így kénytelenek vagyunk felé is figyelni. Sajnos a mai fiatalság már csak ilyen gyarló, fekélyes. Nem tisztelnek senkit, aki nem tesz le valamit az asztalra. A tiszteletet nem lehet ingyen kapni. Bár már gyanút kellett volna fognom akkor, amikor a tanárnő kedvéért csengőt szereltek az egyetemre, hogy a nő valakinél jó helyen térdelt. Mert a múltszázadi kiskosztümös megjelenése maradi egyéniségről árulkodik.
Fellengzős, szar dumájára felszalad a szemöldököm. Úúúristen mekkora a közhely ez a nő, személyisége annyi lehet, mint mókusnak makkgyűjtés közben, csak az szebb.
Mázli, hogy számomra ez az óra nem kötelező és így nem is nagyon izgat, azt reméltem, hogy izgalmas lesz, de egyenlőre darálja a sablon, de szigorú vagyok, betanult szöveget. Kissé csalódott mosolyra húzódik az ajkam. És lőn 12 egy egészen szépen kivitelezhető tucat. Talán ez az oka annak, hogy ma senki sem jár szívesen órákra, olyan unalmasak a tanárok, ha jól tudnának olvasni, mind tarthatná ugyanaz a személy. Nem mondom van egy két jó fej fazon, az előadásai látogatottak, sikeresen veszi az akadályokat, fiatalok tudtak maradni, emberek, lüktetők, de lehet többet kefélnek, mint ez a karót nyelt spiné.
Elcsacsogja a nevét, amit ugyan nem hallok teljesen jól, de átpillantok Jodie asztalára és szép kerek betűiből kiolvashatom. Ahha, már hallottam róla, de az én fejemben az van, hogy valaki döngette, és a hátszőrén felkapaszkodott valameddig, majd magába préselt némi tudást, de inkább spermával nyelte be. Óra után elcsacsogom a csajoknak, éljen, hogy fatus jó ember és mindenkit rühell, olyan infókat tud, amit nem is túl indiszkrétek, de értékesek.
Ha engem kérdez arról, hogy kell jó szakembernek lenni, úgy, mint Ő, megfelelő helyen térdelni.
Hallgatom a kiselőadást máris elnyomok egy ásítást, pedig csak megszólalt, halk, tanításra alkalmatlan, monológ hangján.
Ahha négy üres óra, király lesz. Azzal fog vagizni, hogy berángat minket valami céghez, tévéhez újsághoz, ahol majd megnézhetjük, hogy készül a reklám... tááádám, csak két fotózásom volt a nyáron, olyan újdonság lesz, összepisilem a bokám. Teljesen felcsigázott, egyből éhes is leszek egy kis szabad levegőre, de maradok, legyen min röhögni óra után.
Imádom, hogy bejön, közli, hogy ő itt az isten lába, akit jól meg kell fogni, ha akarunk valamit tanul, mondjuk amit ő adhatna azt tudjuk jól, köhöm, és egyből feladattal nyit, amikor egy szót nem mondott arról mi a reklám. Felcsapom a mappám, előhalászok egy spirál füzetet, bepattintom a tollam és azon agyalok, hogy lehet valaki ilyen mérhetetlenül sekélyes. Nőknek férfiakról, férfiaknak nőkről, ez ám a skatulya, mert más nem is nagyon érdekelhet minket. Körbe pillantok, tekintetem megállapodik Zinen, rámosolygok. Alanynak jó lesz. Mit is írhatnék? Pokróc az ura? Használjon Silánt, menten megpuhul.....
- Vincentről írsz? Mert nem ódát kell.- piszkálom meg egyből Jodiet, nem, nem ordító hangerővel, mellettem ül, így elég ha csak hangosabban suttogok annál, hogy azt érezném dedóban vagyok és kussolnom kell. Átlesek Elee füzetébe is, tuti a szatyros csákóról ír, hátán a bazinagy kereszttel. kár, hogy rohadt helyes, illetve az nem kár.... akkor meg semmi sem kár.
Újra Zin felé pillantok, hogy érezze a témám lesz és éppen anyagot gyűjtök, hah, ma is kicsinálom.

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Pént. Szept. 12 2014, 21:17

Bejön a tanár, és jó pont neki, hogy megkapjuk a maradék öt percet. Folytatjuk is a csevegést, én speciel nagyon jól szórakozom Elee-n, hogy nem tudja eldönteni, hogy járnak-e a sráccal, vagy sem. Bár én magam is nehéz helyzetben vagyok, azért nagyban vigyorogva bólogatok, hogy hogyne, értem én, hogy bonyolult, meg minden, közben gőzöm nincs róla, miről beszél.
- Nem is görény, ne bántsd. Csak nem ismered. Tök aranyos dolgai is vannak, oké? Meg amúgy, még nem a pasim, de dolgozom az ügyön. Tényleg, velem jöttök? Tényleg kell egy ing tőle. Csak nem tudom, akkor menjek, mikor nincs otthon, vagy úgy próbáljam, hogy ott van? - Tűnődöm nagyon, nem tudom, mi legyen, a lényeg, ami a lényeg, hogy én tényleg szeretnék minél több időt vele tölteni, meg kell cucc, ami az övé. Ez alap. Ahogy Hale is lenyúlja Nick pólóit. Elee-t inkább nem kérdezem, gondolom neki sincs még ereklyéje.
Gondosan felírom a tanár nevét, nem túl nagy lelkesedéssel, de szerencsére egyből közbe is lép az első késő, ráadásul hozzánk szól.
- Ezt reklámozd, szerintem. Mármint hogy korlátoltak. De komolyan. - Ugyan engem még nem ribancoztak le, de sejtem, hogy lenne, aki tenné. Mindegy is. Arra, amit Elee-nek mond, nem túl hangosan, de azért felnevetek. Ez komoly?
- Gondolod van olyan mázlid? Csak nehogy sokat akarjon a szemed, és beletörjön a fogad. - Vigyorgok Lucienre. Szeretem, hogy itt olyan magabiztosak az emberek. De a gondolataimból megint egy újabb késő, majd még egy rángat ki. Figyelem a csapzott csajt. Kicsit hitetlenül pislogok rá, minek rohant ennyire?
Hale pedig jellemzi a másik srácot, és még anno Lio is tett megjegyzést, úgyhogy sejtem, hogy az ő kukáját gyújtottam fel, még a tanévkezdés előtt. Elvigyorodom, jó érzés, hogy neki gőze nincs róla.
Közben meg Coupeau elkezd beszélni, az elejéről le is maradok, és máris elveszti azt a kis jópontot, amit nálam szerzett az elején. Ez komoly? Nem attól függ, hogy mennyit beszélünk, de komolyan, ilyen hangerővel és tónussal, be fogunk aludni. Nagyot sóhajtva hallgatom végig, ez sem tanárnak való, legfeljebb általánosba. Méregetve próbálom kitalálni, hogy mégis mióta lehet itt, meg hasonlók.
- Apa mesélte, hogy van egy új tanár, aki csak azért került ide, mert sokat tud térdelni. Állítólag még végzettsége sincsen, de a dirivel kavar, és ezért rúgták ki azt az öreg professzort... tudjátok, azt a szakállasat, amelyik olyan nagyon szigorú... - Suttogom a csajoknak, ami eszembe jut. Nem tudom, hogy róla volt-e szó, vagy másról, minden esetre szerintem illik rá a leírás. Így meg már mindent értek is. Hogy miért nem képes úgy beszélni, hogy mondjuk egy előadóban is hallható legyen.
Nem igazán tetszik, hogy közli, hogy elvárja, itt legyünk, figyeljünk, majd egyből feladattal indít. Akkor nem azt kéne elmagyaráznia, hogy mégis milyen óra? Mit fogunk itt egy évig tanulgatni? Hogy egyáltalán miről szól? ÉS hasonlók? Kicsúszik a számon, valami 'Ez most komoly?' jellegű megjegyzés, de nem túl hangosan teszem.
- Hallod, szerintem bejössz neki. - Pillantok hátra Lucienre, ahogy a tanárnő méregeti. Bár ez ellentétes a pletykákkal. Akkor lehet mégsem róla van szó. Mondjuk akkor remélem elül a srác, mert semmi kedvem hozzá, hogy ránk figyeljen. Az is milyen dedós már, hogy csenddel próbál kivárni, hogy mikor figyelünk rá. Végül csak mi győzünk, hiszen ő adja fel előbb, és kezd beszélni, nem mi maradunk csendben. Minden esetre újra tollat veszek a kezembe, és a fogam kocogtatva kezdek gondolkodni, miközben a füzetem fölé hajolok.
A 24 valami szerencseszám nála? Nah mindegy, kíváncsi leszek, mert nem nagyon tud lekötni. Felírom Vincent nevét, természetesen róla tervezek írni, kap egy pár szívecskét is, a tenyerembe támasztom az állam, úgy merengek kicsit, amiből H. rángat ki.
- Mi? Nem, dehogy! Miért írnék róla? Nem! - Tiltakozom egyből hevesen, és eltakarom a füzetem, hogy ne lássa, majd pár pillanatig nézem, végül megmutatom, mit alkottam "címnek", hogy könnyebb legyen elkezdeni, és ihletet kapjak. De aztán fogy az időm, és bár semennyire nem tud lekötni a feladat, azért csak elkezdem írni szép, kerek betűimmel.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Pént. Szept. 12 2014, 23:06

Mi is lehetne a téma, ha három lány először találkozik? Igen, pontosan: pasik. Hale annyira aranyos, ahogy lelkesedik, szinte vibrál, ahogy Nickről beszél. Annyira bírom ezt a kis hülyét, legszívesebben megölelném és naaaaagy puszit nyomnék az arcára, de inkább csak mosolygok.
- Én simán megyek veled, de szerintem akkor jobban járunk, ha nincs otthon… - mosolygok, de közben pörög az agyam. Nem tudom, mi történhetett ezzel a lánnyal, hogy egy ilyen típusú pasiba esett bele, mint vak ló a gödörbe. Mert látom, hát tökre nem fér a bőrébe, ahogy a csávójáról mesél, aki Hale szerint ráadásul egy görény. Őszintén remélem, hogy legalább nem emel rá kezet. Az ilyen pasiknak eltörném a kezét. Gyengébbet, törékeny nőt verni… Puhapöcsök! Én egyszer futottam bele ilyen emberbe, csak egyszer próbált megverni. Nem járt jól, csak ennyit mondanék.
- Hát, figyelj, én az ilyenekhez nem értek… Kapcsolati analfabéta vagyok. – nevetek és megvonom a vállam. Így hangosan kimondva még igazabbnak is tűnik, mint csak agyalni róla.
Elmélkedésemből többek között a tanárnő bemutatkozása és az első késő ránt vissza. Való igaz, hogy csak fél füllel figyelek az elegáns hölgyeményre, mert igen halkan beszél, el is hallgat, én meg hátrafordulok a sráchoz, aki pofátlanul megpróbál bevágódni nálunk. Elismerően bólogatok, igen, reklámozza csak, hogy a nagyot merítő lányok nem is ribancok. Istenem, hányszor megkaptam pedig!
- Ohó, apukám, csoda, hogy befértél az ajtón! – feltartott kézzel, de mosolyogva piszkálom meg az egójával, közben szememmel követem az ázsiai srácot, ahogy hátul leül. Iszonyú flegma, de hát ez nem engem kell, hogy zavarjon, nem én tartom az órát ugyebár. Felkapom a fejem, ahogy beesik még egy lány. Láthatóan futott, de ugyan hova? Anyukám, késni tudni kell… Aztán pofátlanul leül az első padba. Basszus, ne már! Ez komoly? Jó, nem baj, legalább egy stréberünk már van. Fontos információ a jövőre nézve, hogy kitől is kell majd jegyzetet szerezni.
Előre fordulok és kipakolom a cuccaimat az asztalra. Én esküszöm, figyelek az infókra, süket sem vagyok, de igencsak hegyeznem kell a füleimet. Ha ez valami taktika, legalább szóljon, hogy aki hallani is akar valamit, az üljön előrébb. Mindegy, a lényeget felfogom, le is biggyesztem a szám, hogy akkor ez bejárós lesz, de nem baj, majd csak túlélem valahogy. Ha a csajok velem tartanak, egy élmény lesz! Az mondjuk egy kicsit megdobja a pulzusomat, hogy egyből vagdalkozik. Ugyan már, ez az első óra, ilyenkor mindig mindenki csak a követelményekről csacsog, meg elmondja, hogy hol tanult, dolgozott, dolgozik, mitől nagy név, stb. Vagy csak a neve alapján fel kéne kapnom a fejem? Biztos megint én vagyok a bunkó… Aztán persze nem bírok némán röhögni, ahogy eljut a tudatomig, amit Jodie mond. Így már minden világos, már ha tényleg ez az igazság.
És akkor jön a meglepi: feladat az első öt percben. Mi? Na, ne, ez komoly? Oké, hogy tudom nagyjából, hogy adjam el magam, de mi lenne, ha történetesen életemben nem találkoztam volna még reklámmal? Jó, tudom, hogy elrugaszkodott lehetőség a 21. században, de könyörgöm, ez az első óra! Legalább a tanmenetet el szokták mondani, kis érdekességeket csöpögtetni, hogy legyen kedvem jövő héten is ide zarándokolni, nem az első öt percben bedurrantani a „vegyetek elő egy lapot” stílust. Komolyan, mintha azért kapnánk, mert dumáltunk. Nem mellesleg, mi vagyok én? Word, hogy számoljam szavakat? A témáról nem is beszélve…
- Elnézést! – teszem fel a kezem, jelezve, hogy kérdésem lenne. Ha megvan a szemkontaktus, azonnal bele is kezdek: - Akkor mi a teendő, ha én a nőkhöz vonzódom? Nehezemre esne férfiakról írni, gondolom, ezt megérti. – sikerül pókerarccal előadnom a szitut, mert mégis mi ez a diszkrimináció? Hol maradnak a melegek jogai? Az egyenrangúság? Nem mintha olyan marha nagy harcosa lennék a témának, sem meleg, sem biszex nem vagyok - csak kalandvágyó -, de a határokat jó feszegetni.
Mellettem a csajok tovább sutyorognak, mintha Jodie pasija lenne ismét a téma. Jól hallottam, Vincent? Egy gazdag görény, akit Vincentnek hívnak. Elhessegetem a gondolatomat arról a Vincentről, akit én ismerek. Biztos sok ilyen fickó mászkál itt, elvégre ez Hollywood. Mondjuk tény, hogy gyanús, meg hogy nincsenek véletlenek, de ez nem az én gondom. Majd rákérdezek. Vagy nem. Több infó kéne a pasiról, hogy okosabb legyek.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Bocsi, amiért csúsztam, igyekszem majd nem hulla lenni   Szomb. Szept. 13 2014, 15:08

Én nem gondolom, hogy pofátlan lenne, hogy nem akasztom meg a már megkezdődött órát azzal, hogy bocsánatért esedezem, vagy a késésem okát magyarázom. Engem kifejezetten zavar, ha bárki megakaszt hasonló aprósággal egy HÖK gyűlés közben. Épp ezért igyekszem hangtalanul és csendben leülni. Majd az előadás után elmondom - már ha úgy érzem, szükséges - a magyarázatomat, addig pedig haladjunk.
Részemről teljesen készen állok rá, hogy írni kezdjek de még épp kiszúrom Narancslét, ahogy integet, én meg bár nem vagyok integetős fajta, tartva tőle, hogyha nem reagálok akkor nagyobb kalimpálásba kezd visszaintek neki, aztán beesik még egy lány. Természetesen magyarázkodik, és mikor az órámra pillantok megállapítom, hogy már 10 perces csúszásban vagyunk. Megcsóválom a fejem, bár én is késtem, azért ez mégis csak túlzás.
Aztán beszélni kezd a prof, én meg szépen felírom a lényeget. Időnként szétnézek, és nem tudom nem észrevenni, az unott fejeket Narancslé környékén. Szörnyűek ez a lányok... Végre egy normális tanár, aki nem kertel elmondja mit akar, és kész. Világosak a szabályai, nincsen fülsiketítő hangja, és két lábbal áll a földön. Csinos, a korához illően öltözködik, nem próbál meg fiatalabbnak látszani. Elsőre is szimpatikus volt, és most is annak látom. Egészen addig, amíg ki nem adja a feladatot, mert az viszont elsőre sokkol. Mit csináljak? Én? találjak ki szöveget? Én megcsinálom, amit mások kitalálnak. Nem szoktam ötletelni. Nagyon távol áll tőlem a dolog. Ráadásul téma sincs, mit írjak én egy nőről? Melyikről?
Persze Izzie jut eszembe rögtön, de nem igazán tudom, mit írhatnék róla, főleg, hogy egyáltalán nem szeretném, hirdetésben vagy bármi hasonlóban látni. Önző vagyok na.
Közben az egyik lány kérdez, én meg oda kapom a fejem, és észreveszem, hogy Narancslé engem néz. Kérdőn felhúzom a szemöldököm, ő meg mosolyra húzza a száját. Valamiért nem tetszik a mosolya, mégis tovább nézem, és nem hallom meg a választ a leszbi témában.
Nem tudom mit akar a buta szőke, de van valami a tekintetében, és ad egy ötletet. Kitépek egy lapot a jegyzetemből, és 4 szót firkantok fel - bőven a 24 alatt vagyok, aztán pedig rajzolni kezdek. 5 perc nem éppen sok, és valószíűleg el is ment már belőle egy-másfél, de elég ha csak nagyvonalakban emlékeztet majd a lányra. Sűrűn pislogok rá, és bízom benne, hogy legalább annyira zavarni kezdi, hogy mit csinálhatok, mint amennyire engem zavar a pillantása.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Vas. Szept. 14 2014, 12:09


Figyelmemet gyorsan magamra vonja a kedvenc kurvám // bocsi, lehet azóta már kiderült, hogy nem vagy az// és szemeim guvadtan követik sietős lépteit, épp csak utána fordulok és elidőzöm a fenekén, mikor már le is ül rá. Zsibbadt ajkaim kényszerrel kell becsuknom. Leheletnyi mámorban, szélütöttén figyelek az elégedetlen tanerőre. Morbid röhögés fojtogat apám mennyire helytelenítené, hogy csak annyit fogok fel belőle, felemelni és eszmefuttatni termet. Nem áll össze, a következő percben már a homlokom ráncolom és egy tollvéget szivarozok. A követelmények már eljutnak, de nem írom fel, ilyesmire számítottam és kap a néni kacsintást, bár nem tudom szokás-e ez errefelé, tetszenek a szigorú asszonyok. Lenne pár kérdésem, hogy összetett mondatokban kell-e akkor majd írni és lehet-e saját véleményem. Eddig például nem lehetett, de ez Amerika. Reklámokban én leszek a legrosszabb ez világos, nem volt tévénk. Augustusban találkoztam eggyel, de ijesztő, hangos és szánalmas volt, úgyhogy szétvertem baseball ütővel. 24 szó, nő és adjam el? A többiek férfidolgairól szerencsére bőven lemaradtam, de a nekem szóló megjegyzéseikre vissza-visszakúszik az a bizonyos mosoly az ajkaimra.
- Meglepődnél
Súgom a szőkének. Nem hinném, hogy a nagy átlag bármit is ki tudna nézni belőlem és igazából nincs is egyebem mint magas faktorú, bárdolatlan, gátlástalan merészség, meglepő, hogy ez mi mindenre elég. Kóros megalomániámban olykor még mindig azt érzem nincsenek határaim, ez igaz a szexre is. Erre nincs statikus „technika” mindig kell, lehet fokozni.
- Dehogy, megnőne a konkurencia, így több jut nekem, ha hülyék rosszul jártak.
Ha a többiek be vannak zárva a saját fejükbe nekem csak jó. Ezt a középső lánynak súgom (Jodie) a tanárnő fura pillantásait én is veszem, érdeklődve fúrom szemeim az övébe, a lánynak a vállam felett suttogok vissza. Rémlik valami olyasmi, hogy tilos hangosan beszélni.
- Majd meghívom egy italra
Valami jó reklámszöveggel kellene lenyűgözni. A harmadik lány nagyképűnek tart, amiért nem hibáztatom, ez a szomorú igazság.
- Csoda, hogy nem törtem be
Vigyorgok rá, bejönni rajta egy dolog, igazán hatásos belépőket csinálni még egy. De ez a nő szimpatikus, elegáns, hasonlít valamilyen képre, biztos egy szentről, amit a fejembe olvasztottak a régiek. Tanulnom kellett bibliaismeretet is. Szóval végülis nem bánom, hogy visszafogom magam és maradt az ajtó is a helyén. Alkotnom kell, mégpedig 24 alatt, érzem, hogy ez nehéz és idejekorán pusztítottam el a tévét. Témám ki más lehetne, mint a hosszúlábú Elyse. Kicsit kizökkent a leszbis kérdés és más vizekre terel
- Szerintem azzal reklámoznád a legjobban ha megcsókolnád valamelyiket
Mondom a leszbinek, a szőkére és a kis izgága barna barátnőire gondolok. ihletőleg hatna, rám mindenképpen. Kíváncsi vagyok mit mond erre a tanárnő bennem naivan a kétely leghalványabb szikrája sem merül fel. Amíg ezek elvannak óvatosan felállok és Elyse mögé lopakodok
El engem szeress a naptól, ragadj el bamba holdtöltéktől, csillagragyogásban egyesüljünk.
Leghosszabb lábú kalandoristennő minden napszakban akciós áron, most csak fél millióért.

Suttogásom végighordozom a nyakán, orrom hegyével beszéd közben lágyan rezgetem a fülcimpáját, aztán hirtelen felemelem a kezem, mielőtt még heves vágy kapna el belecsókolni és harapni.
- Tanárnő a reklámok nem akkor a leghatásosabbak, ha előadjuk őket? Hang, kép, szavak együttes hatása? Mert ezt például úgy képzeltem, hogy nedves közben, ő suttogja a szöveget és finoman átlátszó fehér leplet fújdogál rajta egy nagy ventilátor szemből. Alatta meg a kiírás, hogy mennyibe kerül
Mert ha Elyse közel ült le a nőhöz, akkor ő is hallhatta a szövegem, úgyhogy gondolom nem kell újra bemutatnom. Persze kitalálhatok még egyet, szegény külföldi fiúnak például nem hiszem, hogy vannak nőismerősei, fel kéne dobni.



_________________
Vissza az elejére Go down
Lucy Coupeau
Oktató
Életkor : 45
Foglalkozás : oktató
Hozzászólások száma : 23

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Hétf. Szept. 15 2014, 23:35

Maroknyi csapat egy nagy teremben. Mégsem vagyok híve annak, hogy kiabáljak. Megszoknak, vagy megszöknek, nekem egykutya. Fizetést ugyanannyit kapok, ha öt ember van itt, vagy ha kétszáz. Viszont osztogatni nem fogom magam, meg kell tanulniuk, hogy az elismerésért meg kell dolgozni. Talán ezt eddig senki sem mondta el nekik. Max gyakran mondta, határozottabbnak kellene lennem, én mégis úgy érzem, tekintélyt mégsem csak azzal lehet "kiharcolni", ha az ember diktátort játszik. Bizonyos szempontból maximalista vagyok, és ha magamtól elvárom a pontosságot, mástól is. Megfordítva: semmi olyat nem követelek másoktól, amit én ne tudnék megadni.
Új hely, új környezet, új emberek. Nem ismerjük egymást. Nem az a lényeg, hogy tudják rólam, ki vagyok, mivel foglalkozom, önmagam reklámozása azt a benyomást keltené, beképzelt vagyok, hiú, fellengzős... Bár a szívemet megkeményítették életem bizonyos eseményei, nincs kőből, lehet velem beszélni, beszélgetni, empatikus vagyok és segítőkész. A bizalmat viszont ki kell érdemelni, és csak egyszer lehet eljátszani.
A teremben ülő fiatalok egészségesnek tűnnek, nem térnek el az átlagtól. Egyik sem kelti fel elsőre a figyelmem, de én biztos vagyok benne, hogy van, lesz közöttük olyan, akire érdemes lesz odafigyelni. Akik eljöttek erre az órára, tudják, mit akarnak az élettől, ha haloványan is, de elképzelésük van a jövőről, vagy arról, mivel szeretnének foglalkozni. A tanmenetet nem én szabom meg, a tantárgy leírása magában foglalja, milyen témákat fogunk érinteni. Rám csak az van bízva, mikor melyiket adom le, és a mód, hogyan. Úgy gondoltam, nem kezdem az alapokkal, mi is a reklám, mi a célja... Túl egyszerű, túl unalmas, egyrészt, mert naponta ezer (ha nem több) reklámot látnak, hallanak, másrészről éppen azért járnak ide, hogy többet kapjanak, mint az átlag. Elvégre ők akarnak reklámmal foglalkozó szakemberek lenni! Ki más járna marketing kommunikációra?
Hamarabb érek be, hogy legyen időm alkalmazkodni a teremhez, a "gyerekekhez", és nem zavar, hogy beszélgetnek. Még a téma sem, ami megüti a fülem. Én sem voltam angyal, ezek is csak fiatalok; az életet élni kell, ennyi. Különben sem erénytant jöttem tanítani. Számítottam arra is, lesz néhány késő. Bár szeretem a pontosságot, erre majd a későbbiekben elég felhívnom a figyelmüket. Azonban tartom magam az időponthoz, amihez az órám kötve volt (ha jelzi csengő az óra kezdetét, ha nem. Bocsánat.) Az idő pénz. Ők is meg fogják tanulni, hogy minden percüket be kell majd osztani. Nem rabolom én sem övéket, de azt sem engedem, hogy ők rabolják az enyémet.
Kidolgoztam a munkamódszeremet, és vagyok olyan következetes, hogy kitartsak mellette, bár az első mondataim hatására sűrű szemforgatásokat kapok. Nos, igen. Az óráimra be kell járni. Nekem nincs tankönyvem, megírni nem is lenne érdemes, mert mire kiadnák, már érvényét veszítené. A világ felgyorsult, a kereslek-kínálat piaca állandóan változik, mozgásban van, a sablonosság csak ellaposít; és nem sikertelen embereket akarok képezni. Egyébként a reakciójuk részben meg is lep. Én soha semmit nem utáltam jobban, mintha bizonytalanságban tartottak. Volt egy oktató, mindent az utolsó pillanatban döntött el és akkor közölt, mikor már tövig rágtuk a körmünket. Az elvárásaim egyébként nem nehezek, és azoknak is adok kiskaput, akik sajnálják az időt velem tölteni. A jegyzeteim nem titkosak, hozzáférhetőek, de ha valaki nem akar a dolog lényegi részével foglalkozni, együtt dolgozni..., nem is akarja igazán ezt a szakmát. Annak elég az elégséges is. Hol itt a probléma? Én nem tartok haragot senkivel. Nem haragszom arra a diákra sem, aki nem jár be.
...
Nem szokásom senkit beskatulyázni első látásra, de az rögtön kiderül, ki az, akinek egyáltalán nincs kedve itt lenni. A három lány, aki a teremben volt, amikor beléptem, zavartalanul beszélget, és ez akkor sem nagyon változik, amikor elkezdem az órát. Bár nem kiabálok, túlzás lenne azt állítani, hogy sutyorgok. A munkatársaimmal hetente többször gyűlünk össze, soha nem panaszkodtak, hogy halkan beszélnék, pedig gyakran több tucatnyian is összeülünk, ha gyorsan kell megoldani egy problémát. Nem vártam, hogy a nevem hallatán mindegyik elnyíló ajkakkal bámuljon rám, nem is várom el; inkább a közömbösségük bántó, illetve a feltételezés, miszerint rólam pletykálnak, hiszen a sutyorgást követő összenézés, és mimika erről árulkodik. Megszoktam már, hogy pillantásokból és arcokról olvassak: gúny, megvetés, lenézés, unalom... Nem ők az elsők, akik így viszonyulnak hozzám.
A gipszelt karú fiatalember meglehetősen bohémnak tűnik, mintha nem lenne tisztában tettei súlyával, vagy éppen nem foglalkozna vele. Szemtelenül csibészes, nem csak a lányokkal elegyedik azonnal szóba, hanem felém is félreérthető jelzéseket küld, mintha együtt őriztünk volna libát egykoron.
A fiatalember, aki ott volt a fogadásomon, mintha elkülönülne a többiektől. Egy szót sem szól, csak elhelyezkedik, egyetlen mozdulattal árulva el nemtetszését, ahogy az órájára néz. Neki fontos az idő. Biztos szoros napirendje van.  
A harmadik késő azt a benyomást kelti, hogy valahonnan nagyon sietett, és mert az első padba ült le, nem gondolnám, hogy sumákolni akar. Talán őt valóban érdekli az óra, de elfoglaltsága volt előtte. Hát, majd meglátjuk.
Bár nem így akartam indítani, lehetőséget adok rá, hogy azonnal elmenjen, aki valójában nem akar itt lenni, remélve, hogy aki marad, az tudja tartani a rendet. A diáknak nem csak jogai vannak, hanem kötelességei is. Ha vállalja az órámon való részvételt, igazodnia kell hozzám. Olyan ez, mint egy szerződés. Tiszta és világos. És be is kell tartani.
...
Emlékszem, én azokat az órákat szerettem legjobban, amelyek gyakorlatias voltak. Ha az ember önmagának kaparja ki a gesztenyét, sokkal jobban megbecsüli, mintha a szájába adnák. A feladatomnak is részben ez a célja. Igaz, kevesen vagyunk, de ha mindenki rendesen dolgozik, gyorsan össze tudjuk szedni a reklám ismérveit, ki tudjuk elemezni, mire fogékony a vásárló, és mik az elvárások, amiknek meg kell felelni. Hirdetést, reklámot mindenki látott, halott vagy olvasott már, meg sem fordul a fejemben, hogy ez bárkinek is gondot okozhat.
Az alapzaj (lásd beszélgetés, sutyorgások) nem szűnnek meg, miután kiosztom a feladatot. Lényegében nem zavar, hogy beszélgetnek, a feladat ki van adva, és az már az ő dolguk, hogyan élnek a lehetőséggel, az idővel. Nem az oviban vagyunk, hogy sarokba állítsam a rendbontókat. Talán majd egyszer szembesülnek vele, hogy akkor, amikor ők vágynak figyelemre, a partnerük valami mással lesz elfoglalva. Nem, nem vagyok bosszúálló. A látszat néha csal.
Az egyik lány úgy elmerül a gondolataiba, fogát is kocogtatja egy tollal, mintha ezzel segítené felszínre a gondolatait. Aztán kislányosan hajol a füzete felé, amikor a másik ugratja. Gyermeki lélekre vall, hogy máris konspirál, a mögötte lévő fiúhoz intézett kérdése nem elég halk, hogy ne halljam én is. Lám, lám, jövő héten majd arról pletykálnak majd, a fiatal fiúkat (is) szeretem...
Egy másik lány felteszi a kezét. Kérdőn nézek rá, segítőkészen. Úgy tűnik, neki szándékában áll együttműködni. A kérdése azonban akár bosszantó is lehetne. Biztosan nem leszbikus, ezt nehezen adná be nekem. De a kérdését komolyan szeretném venni. Remélem, cserébe ő is helyesen fog reagálni.
- A cégeket, akik a reklámokat íratják majd magukkal, nem érdekli, maguk hogyan viszonyulnak az adott termékhez. Nekik egyetlen céljuk van: Önök által a terméket eladhatóvá tenni. Ha rosszul dolgoznak, ha nem nyeri el a tetszésüket az, amit csinálnak, nem jöhetnek kifogásokkal: "de én ezt nem is szeretem"! Az eladó közömbös a maguk érzelmei iránt. Mind önző és egoista, és pénzt akar a termékből, amit reklámra bocsájt. A maguk dolga az, hogy akár egy görényt is a vágy tárgyává tegyenek...
Nem teszem hozzá, megítélésem szerint milyen könnyű feladatot adtam nekik, hiszen arról írhatnak, amiről szeretnek beszélni. Elsősorban arra a hármasra gondoltam, akik a leginkább rendbontók lehetnek. Valakinek nem okoz gondot a feladat, máris ír. De ha már ennyi is meghaladja a képességeiket, jobban vissza kell nyúlnom az alapokhoz. Lehet, hogy kevés is lesz az a négy óra, amit ilyen esetekre tartalékoltam?
De aztán kellemes meglepetés is ér. A gipszelt karú fiatalember - ugyan megbontja a terem rendjét-, de nemhogy szöveget ír néhány percnyi gondolkodás után, hanem azt is elmondja, mindezt hogyan képzeli el.
- Fiatalember, gondolnia kell a médiatörvényre, a fiatalkorúak védelmére. Gyanítom, hirdetését csak éjszakai műsorok reklámszünetében adhatnák le, de mivel erre vonatkozó feltételeket nem szabtam, az ötlete akár megvalósítható is lehetne. Most viszont le kell süllyedni a magaslatokból, az alapokhoz, egyenlőre csak a nyelvi eszközöket használhatja. Vagy beiratkozhat a haladó kurzusra... Megtenné, hogy leírja, amit az imént mondott? Szüksége lesz rá a későbbiekben...- Nézek rá komolyan, csak a szemem csillanása árulhatja el szimpátiám. Lám, vannak itt olyan emberek, akikkel szárnyalni lehetne.
Elgondolkodva nézek szét. Még egy feladat, (zúgolódás lesz, máris érzem) és aztán rátérhetünk az óra anyagára. Saját anyagaik (a feladatok segítségével) szeretném nekik megtanítani, mi a kommunikáció lényege. Miért fontos, hogyan használják a nyelvet... Ha nem lesznek olyan aktívak, mint ahogy reméltem, életbe lép a B-terv. De ilyen könnyen azért nem adom fel.
- Felolvasná kérem, amit írt?- kérdem, amikor eltelt a feladatra szánt idő, és közben egy tollat veszek a kezembe, hogy jegyzetelni tudjak. - Kezdje, mondjuk ...Ön... - A hosszú hajú szőke lányra nézek (Hale). Mindenki sorra kerül...

// Továbbra sem ragaszkodom a sorrendhez. Örülnék, ha mindenki "mondana valamit" a feladatával kapcsolatban is, hogy ebből az irányból is haladjon a történet. Ha valamit kihagytam, kérdésetek vagy problémátok van (useresen) kérem, pm-ben jelezze. Köszi //
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Kedd. Szept. 16 2014, 11:55

Jodie szavain kulturáltan felröhögök, hogy Lucien bejönne a tanárnőnek, bár, aminnyit erre pislog... lehet egyedül ő érdekli a csapatból, akkor írta volna ki, hogy magánóra a szöszke csibésznek, akinek lehetetlen hosszú szempillái úgy rezegnek, mintha máris az asztalon látná a nőt.... remélem kiterítve, almával a szájában, amilyen vén, már pörkölni sem kéne. Bár az egoja lehet nem hagyná megpurcanni. Hallom a szavait, de mondjuk szólhatott volna, minden valamire való halláskárosultnak, hogy üljön az első padok egyikébe, vagy tanuljon meg szájról olvasni. Ki nem állhatom, amikor valaki azzal vonja magára a figyelmet, hogy hallgat vagy makog. Echte apám, csak neki jól áll, meg nem egy három százfős előadótermében teszi. Mi ez gimi? Ahol elfér húsz ember és mindenki lábszaga érződik? Gyorsan számolva, mert az megy azt ujjaimon, nem kell szoroznom, de még a lábujjaim sem bevetnem, is vagyunk hatan, a tanárral együtt heten, mit is várt? Pont mint a sátán lábujjai. Mi hárman máris csak egy másfelet teszünk ki, lévén besüllyedtünk a hülye dobozkába, mert volt merszünk beszélgetni. Galád férgek, a föld alá velünk.
A legnagyobb probléma ebben annyi, hogy a mi időnk is pénz, kurva sokat fizetek, hogy bejárhatok, lévén Amerika egyik egyetem sem ingyenes, vagy ösztöndíjjal az állam fizet, vagy perkálnak a szülök, mint jó esetünkben. Igen. Gazdag nagylányok vagyunk, akik már tudjuk, hogy a becsület pénzért vehető, a tisztelet úgyszintén, vagy galád sok munkával, vagy kitartó térdeléssel, háton fetrengéssel. Nincs ebben semmi titok, mindenki azt veti be, amit lehet és a lelke elvisel. Nekünk, hogy csacsogunk,másnak meg mást. Én speciel nem várom el, hogy ez a nő tiszteljen. Ki is ő nekem? Egy arc a tömegből, aki kis srácokat szemlélget, mások hátán kúszik felfelé és olyan magasan hordja az orrát, hogy belecsúszik a spanyolviasz, amit az előbb kifingott. Rugalmasságot várunk, mint mindenkitől, aki fiatalokkal foglalkozik, különben felfalják a cápák. Mi már nem félünk körmösöktől, kiabálástól, meg az irgum-burgumtól.
Közben megütik a fülem Elee szavai és felmorgok
- Dehogy vagy, csak nem a megfelelővel nyomulsz, akkor tudnád... a lelked elárulja. Akárki az csak egy szamár, még nem a ló. - piti vagyok ebben. Nekem Nick a kapcsolat, ami olyan egyértelmű, mint hogy kétszer kettő az öt.
Lucy testbeszéd, azonnal sugallja, hogy lenéz minket, ahogy felénk pillant, és az ember akaratlanul veszi észre, mert rá vannak állva a szemek, agyak, melyeknek csupán 10%át használva is roppant értelmes fajta az ember. Ellenszenvre ellenszenv.... módi. Nekünk nem kötelező bejárni, ő meg akkor is megkapja a pénzét, ha pasziánszozik egész órán. Ez egyfajta szimbiózis, ha ő leszarja, mi is lefogjuk, mert nem különb tőlünk, azt amit elért, annyi pénzzel, amennyi nekem van, még anélkül is elérem, hogy bárki alá befeküdnék.
Biccentek Jodie szavaira, én is így tudom, hogy valakinek a kolbászát szopogatva jutott idáig, hiába áll úgy, mint egy most faragott szentszobor. Aztán lehet tévedünk és tényleg nagyon intelligens, de akkor meg nem skatulyázunk.... a kettő nem passzentos.
Közben Elee és Jodie megtervezik, hogy betörnek Vincenthez, ami jó buli lesz, jelzem, hogy én is megyek, ha más nem, nagyon röhögni. A pasi agyoncsapja őket az egyszer biztos, igaz engem is, de majd valahogy meglépünk, remélem nem a fél háztartásával.
- Elee, ne lődd le minden titkod. - azt tudtam róla mindig is, hogy nem vetne meg egy csajos kalandot, nem tűnik kicsit sem visszafogottnak, a kérdése szerintem csupán érdeklődő jellegű, mert ha már akkor az is befolyásolás, hogy nem szabad a téma. Pasikról nőkről, annyira... közönséges.
Ki, mint veti ágyát, úgy nem alszik éjszaka. Sajnos mi nem tudjuk, hogy magával szemben a tanerő milyen következetlen, egyik pillanatban kék a másikban zöld... Majd meg tudjuk, ha kialakult a jellemfejlődés eme innovációja.
Lucien akcióján elnevetem magam. A szemléltetés fontos eszköz ez tény, a reklám attól jó, hogy valami megfog benne. A nő szavaira összevonom a szemöldököm, magamban újra lepörgetem a srác jelenét, majd újra és megint és nem és nem találom a választ. Így, mivel műveletlen vagyok és mellé még szőke is, osztok, szorzok és közbeszólók. A jelentkezés nálam rég nem módi, nem vagyok ötödikes, de talán okosabb sem.
- Bocsánat tanárnő, de laikus vagyok, és messze nem hiszem, hogy a srác reklámja karikás lenne, főleg nem 18-as. Ha két xfaktor között lemehet egy reklám, amiben a nők mellét mutogatják, vagy a férfiak hátsóját premier plánban, akkor nem értem mi baj van azzal, hogy az orra hozzá ért a nyakához vagy fülcimpájához? A szöveg nem vulgáris, még a kalandor szó is az istennővel összevonva szerepel. Bár nőre nem használjuk, hogy kalandor, de lehet ez meg csak az én kicsinyességem.- fűzöm hozzá, de szerintem tényleg nem. A CKM magazin is megmondta céltudatos kalandorok a férfiak, a nők nem kalandorok, az olyan Xénásan hangzik, azt a kort meg kinőttük. De lehet én vagyok ómódi.
- Számomra ez egy teljesen hátköznapi reklám szöveg volt, egy kissé ugyan szexista, de semmiképen nem karikás jelleggel. - sem a szöveg sem mozdulatsor nem volt szexuális jellegű, mert hiányzott belőle a kéjsóvár arckifejezés vagy olyan vulgáris kijelentsék, amik azzá teszi. Teljesen átlagos volt, csak szemléltetve. Szeretném tudni mi az a határ amivel ez a megmozdulás, avagy szövegezés, karikát tesz a képernyő aljába és esti műsorba zárja. Mielőtt megszólalna még hozzá teszem, mert én ilyen neveletlen vagyok.
- Ha csak azt nem nézzük ügye, hogy egy nőt árul, de ez sem jött le, én inkább hinném azt, hogy a Dolce & Gabbana egy új parfümje. És mit tudjuk a reklám lényeg a megtévesztés. Persze utalhat szexre, de a legtöbb reklám lényege pont ez. Mit tudjuk a legkeresettebb termék általa eladható minden. -. a szexel természetesen. Nem célom kötekedni, csakcsupán érteni szeretném. Semmi ízléstelen és palettát nem tűrő nem volt a srác megmozdulásában. Közönséges volt, ez tény, de ha a valóságshow-kat megeszik, ezt is nyeljék be.
Kicsivel később elmélyülten körmölni kezdek, közben viszonozom Zin magasra vont szemöldök rándulását egy mosollyal, hogy jelezzem, figyellek apukám. Hah, de szellemes vagyok.
Jodie füzetébe pillantva elvigyorodom, átnyúlok az asztalon és nagy szívet rajzolok Vincent neve köré, ha már lúd legyen Sparks, és felírom, hogy görény, ha már a teinárnő szerint azt is el kell tudni adni, úgy, hogy megkívánjuk.
- Hale vagyok. - nem mellesleg, de sejtem, hogy azon emberek közé tartozik, akik nem jegyeznek meg neveket, minek is tennék. A családnevem hozzá sem teszem, nem szeretem ha azonosítanak maffiózó körökben méltán elhíresült fatussal, pedig ez lemoshatatlan marad. Cserébe ilyen Ricsik pisztolyt nyomkodnak a fejemhez.
Legszívesebben Nickről írnék, mint afrodiziákum, kéjes parfüm, ambrózia, melytől minden idegszálam megfeszül, már ha csak rá gondolok is. Hiánya gyomron vág, szép, hogy 20 percet nem bírok nélküle..... remek.
Most mégis Zinről faragok reklám sorokat, nem hiszem, hogy rejtély marad bárki előtt kiről van szó. Ritmikus hangon felolvasom a hirdetésem:
- Szembeszállni a világgal, de egyedül nem mer? Bírja a fanyar humort, az életunt társat? Válassza Őt, a legrutinosabb harcosunkat! Egzotikus külső, savanyú pofi, igazi főnyeremény! - az mondjuk... hogy igazi főnyeremény? Kinek, aki kaktuszt nevel, annak tutira. Tisztázandó a helyzet, hogy ő az eladni való személyem, felé mosolygok, de nem fordulok teljesen hátra, csak, hogy lássa a mosolyom.

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Kedd. Szept. 16 2014, 21:08

Számomra teljesen érthetetlen, hogy egy egyetemi tanár miért beszél minimum hangerővel. Tök jó, nagyon menő, meg minden, de a felét nem értem normálisan annak, amit mond. És nem azért, mert süket vagyok, de ez egy elég nagy előadó, elnyeli a hangokat. Mondjuk asszem erről a szöszi tudna inkább mesélni...
Ideges leszek attól, ha a szavak megértésére kell koncentrálnom, és nem tudok normálisan a tartalmukra figyelni, mert activitiznem kell. Úgyhogy végül hátra dőlök, és úgy döntöm, hallok, amit hallok, aztán ennyi. Ezen nem fogom magam törni. Főleg, hogy H. kifejti a szerelmet, én meg komoly képpel nézek Elee-re, és bólogatok is hozzá.
- Látod? Ő tudja, hogy neki Nicholas a szerelem, nekem meg Vincent. Igaz, hogy ő még nem tudja, vagyis nincs tisztában vele, de ez egyelőre nem lényeg. Viszont, azt megköszönöm, ha eljössz velem. Egyedül para lenne. Megvédesz, ha lebukunk? - Egyből szavát veszem, és akkor nem menekülhet majd el nélkülem, mert az ezer százalékig biztos, hogy ha lebukunk, nekem végem. Lehet kéne vinni valami pisztolyt. Csak nem az övét. De nem, ügyesek leszünk, és nem bukunk le.
Közben meg Lucien is csatlakozik a beszélgetésünkbe, én meg persze felhívom a figyelmét a tanárnőre, aki nagyon sasolja. Hát el is hiszem, hogy teszi, nem egy mai darab, meg hát.. hivatásból, illetve hivatás miatt alá feküdni az embereknek... gondolom nem lehet valami jó dolog. De egyre biztosabb vagyok benne, hogy őróla beszélt apám.
- Szerintem nem alacsonyodik hozzád. - Bár ki tudja, csak minket, lányokat néz lekicsinylően, a srác valószínű bejön neki, lehet meg kéne kérni, üljön el, és szemezzenek máshol, akkor legalább nyugtunk lenne a tekintetétől. Bár a hangja akkor is idegesítően duruzsolna a fülünkbe éppen kevés hangerővel.
Idegesít igazából ez a nő, úgy viselkedik, mintha elvárna tőlünk dolgokat, mintha tudnunk kéne ki ő, és mit akar, meg hasonlók. Azért azt hiszem, mindannyian olyan családból jöttünk, ahol megtanítottak minket sok mindenre. Akinek a nevét ismerni kell, azt ismerjük is, talán mindannyian le tudnánk nyomni egy kisebb önéletrajzot is a nevesebb tanárokról, de őróla mit tudunk? Nem Lucien reklámja a felnőtt tartalmat tartalmazó, hanem a nő előtörténete.
Elee kérdésére felé kapom a fejem, kicsit előre hajolok, csodálkozva nézek rá, amint végig mondja a kérdést.
- Tényleg az vagy? Én még nem találkoztam senkivel, aki az. Téged egyáltalán nem mozgatnak a pasik? Lehet az a csávó akkor azért csacsi. De komolyan. Bezzeg, ha találkoznál az én Vincentemmel, akkor megváltozna minden. Olyan van? Tuti az vagy? - Kérdezgetem kissé fellelkesülve. Kíváncsi vagyok sokkal inkább, mint bunkó. Semmilyen negatív jelzővel nem lehet az érdeklődésemet jellemezni. De a kérdésén azért komolyan is elgondolkozom. Teljesen jogos. Oké, hogy én mindenképpen egy férfiról akarok írni, de mi van, ha akár az anyámról akarnék? Lehet tényleg diszkriminál minket?
Lucien akciója szórakoztat, persze egyből a lány helyébe képzelem magam, de nem, most nem lennék a helyében. Igaz, leginkább azért, mert az első sorban ül, és stréber.
Érdeklődve hallgatom Halet. Szerintem igaza van. Ő meg aztán tudja, sokkal komolyabb dolgokat csináltak, szerintem pont azon a helyen is, mint Lucien. Szórakoztató a srác, ha több órára is vele fogunk járni, nem hiszem, hogy fogunk unatkozni. Kivéve a karótnyelt, kihaénnem asszonyságén. Bár lehet délután elmegyek, veszek egy olyan hallókészüléket, amit pont ilyen helyzetekben reklámoznak a teleshopban. Vagy inkább ajándékba neki egy hangszórót...
Bosszant, és idegesít, ahogy beszél, de továbbra is igyekszem felülkerekedni rajta. Végül csak ülök. Még akár jó diáknak is kinézhetek, miközben rajzolok a füzetembe, és persze H. is belenyúl, mire nevetve nézek felé a fejem csóválva, jelezve, hogy nem normális. Gondosan rajzolok egy nyilat is a szívbe, és beleírom szép betűkkel az én nevemet is, majd kisatírozom a rusnya szót, amivel illette Vincentet.
Áthajolok hozzá, apró betűkkel írok a füzetébe: Nick meg fogja tudni, hogy nem róla írtál, mikor bármilyen pasit választhattál! Természetesen csak fenyegetem és piszkálom, bár szerintem elő tudnám úgy adni, hogy kétségbe esve mentegetőzne. Kár, hogy nagyon nem lenne rá szüksége.
Közben azért megalkotom a reklámomat persze drága Vincentről, és ha felszólít a tanár, akkor persze meg is osztom vele, illetve az egész hatalmas csoporttal:
- Kipróbálnád a tökéleteset, ki minden téren kielégítő? Szívesen végig kóstolnád? Megjelennél vele nyilvánosan? Vedd bérbe a pasim! - Természetesen a végére felállok, és mint a jól betanított hosstess-lányok, magam mellett végig mutatok a levegőn, mintha Vincent ott állna.
- Úgy gondoltam a szöveg ennyi lenne, de mondjuk a képernyő aljában megjelenne a figyelmeztetés is. Valami olyan, hogy a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében, érdeklődj nálam a feltételekről.  - Ahogy befejezem visszaülök a helyemre. Azt már nem fejtem ki, hogy ez természetesen egy minimum 13 oldalas szerződés lenne.
Vissza az elejére Go down
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Szer. Szept. 17 2014, 22:16

Nem ilyet vártam volna tőle. Suhan át agyamon, a tanárnő első megnyilvánulása után. Teljesen szenvtelen hangon beszél, minden szenvedély nélkül, pedig ebben a szakmában ez egy olyan érzelem, aminek a kihagyása akár végzetes is lehet. Tovább beszél, mire kezdeti lelkesedésem tovább csappan, elvégre olyan tényeket közöl (pl. 24 óra), amit mindenki tud, akit ténylegesen érdekel az óra. Ráadásul, aki tanulás végett van itt, pont lesz*rja, hogy milyen formában, és hogyan lesz a számonkérés, hiszen nem melegedni jár be, a maradéknak pedig ismételten a mindegy kategóriába kerül ez a kérdéskör. Kis híján teljesen elvesztem az érdeklődésem az óra iránt, de a feladat említésére fölcsillan a szemem. Ez azonban csak múló állapot, ugyanis amikor meghallom a részleteket, rögtön visszasüllyedek a csalódottságom mocsarába. Se stílus, se célközönség, de még a reklám célja sincs megadva? Ez lenne a felmérő? Ez most komoly?
Már éppen nyitnám a számat, hogy ez azért mégiscsak túlzás, ellenben megelőz egy mögöttem ülő lány. Szerencsére, mert ezt a kérdést meghallva, már nem csodálkozom, hogy ennyivel nyitottunk. Egy mély sóhaj kíséretében megdörgölöm a halántékom, nyugtató mantrámat – nemleszekideges, nemleszekideges – ismételgetve magamban. Ezzel a hozzáállással, két dologban máris biztos vagyok vele kapcsolatban: egy, ő bizony ténylegesen csak melegedni jár be az egyetemre, kettő, apuci fizeti a költségeket. Ja, határozottan nem szimpatikus a csaj.
Merengésemből egy suttogó hang rángat ki. A lágy érintéstől akaratlanul is libabőr fut végig a gerincem mentén.
- És ez meg is fog maradni a képzeleted síkján. Már a hangjáról megismerem. Hogy is NE ismerném fel? Ejnyehát, de sajnálom. Fordulok hátra Lucienhez egy pillanatra, egy pajkos mosollyal egybekötve. Kreativitásodból nem vesztettél sokat. Jó fiú, de ezért még nem jár jutalom. Kacsintok rá összeesküvők módjára.
A tanár szavaira viszont ismételten összevont szemöldökeim a homlokom közepére csúsznak fel. A lány felszólalására kissé lejjebb jönnek, azonban megütközésem mértéke nem csökken számottevő mértékben. Nem értek mindennel egyet, amit Hale mond, ám ennek nem adok hangot.
- Tanárnő úgy kritizálja a reklám szövegét, hogy nem mondta meg a közeget sem, hogy hova tervezzünk. Természetesen ez nem mehetne főműsor-időben, két gyerekműsor között, ellenben manapság már nemcsak a televízió felületén gondolkodhatunk. Szólalok föl épp ugyanolyan hangerősséggel, mint az oktató. Ha mondjuk ezt egy internetes, szexuális tartalommal rendelkező oldal reklámjaként fogjuk fel, akkor teljesen megfelel a célnak. A hirdetésből egyértelműen kiderül a szándék, mégsem vulgáris, tehát lényegében bármilyen felületen meghirdethető, még olyano is, amit gyerekek és/vagy fiatalkorúak látogatnak.
Nem kívánok többet hozzátenni a témához, mindent elmondtam ezzel kapcsolatban. Hallgatásba burkolózom, így hallgatom a többiek beszámolóját. Kivétel nélkül mindegyik (szex)partner-kereső hirdetést ad fel. Nem hittem volna, hogy a gondolkodás ennyire kihalófélben van. Lazán dőlök hátra székemben, nem is írok semmit a papírra. Ugyan már, egy ilyet bármikor össze tudok hozni. Még ha álmomból riasztanak is föl. Éppen ezért halálosan nyugodt vagyok, mikor rám kerül a sor. A másodperc törtrészéig elgondolkodok. Agyamban csak úgy cikáznak a gondolatok, a stílusok. Végül egy apró, alig észrevehető kuncogást követően előre hajolok. Merész, amit kigondoltam, elismerem. Ellenben… Szigorú értelemben véve, minden kritériumnak megfelel. És a feltételek között nem volt benne, hogy reális reklámszöveget kell alkotnunk. Mint ahogyan az sem, hogy mit értünk férfi alatt.
- Kiöregedett, gyermekmese TV-sztár keres megélhetést valahol a Yellowstone Nemzeti Park környékén, lehetőleg vadőr mentes környéken. Piknik kosárral rendelkezők előnyben. Jelige: Medve László. Mondom egyenesen a tanár szemébe nézve. Hát igen, ez vagyok én. Kihívó, rebellis, maximalista és nem utolsó sorban őrült.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Szer. Szept. 17 2014, 23:11

Tudom, hallom, még látom is, hogy elkezdődött az óra, de amibe belekezdtem, azt igenis befejezem. Ez pedig nem más, mint hogy Hale éppen kioktat a szerelemről és a kapcsolatokról, amihez persze Jodie is csatlakozik.
- Hát, köszi a felvilágosítást, csajok! Legalább ti tudjátok, az is valami… - halkan felnevetek, aztán Jodiera vigyorgok – Megyek, és megvédelek, ha kell. Én tartom a szavam!
Eléggé parásnak tűnik, nem tudom, milyen lehet ez a pasi… Ha ugyanarról a Vincentről beszélgetünk, akkor nincs miért félnie, ha pedig okkal fél, akkor kiherélem a pasit. Bár, ahogy elhallgatom újdonsült barátnőmet, szerintem nem kell félteni. Rendesen fel van vágva a nyelve, innentől kezdve viszont nem tudom hova tenni a rejtélyes pasitól való félelmét; azt az ambivalenciát, amivel hozzááll, ahogy mesél róla. Egyszerre pörög és zsong a rajongástól, és reszket a félelemtől, amikor kiejti Vincent nevét.
Megkapjuk a feladatunkat, és mintha elégtételt látnék megcsillanni a kedves tanárnő szemében, ahogy halk moraj fut végig a termen. Vagy csak úgy érzékelem, mert belül, a fejemben hangosan tiltakoznak a hangok. Nem, ennyire nem vagyok bolond, csak az egóm nagy, annak meg igenis hangja van! Egyszerűen nem tudom visszafojtani, ki kell engednem, legalább egy részét, egy visszafogott verzióját. Valahogy az az érzésem, hogy bekerültem egy fiókba, ahonnan csak nagy nehezen tudnék kimászni. De tudjátok, nem is akarok másik fiókba kerülni! Sajnos van bennem egy ilyen jellegű dacosság: ha rám kényszerítesz egy keretet, én megadom, amire vágysz. Egy egyszerű, ártatlan kérdéssel jelzem, hogy ha ilyennek lát, hát tudok ilyen is lenni. Megfelelek az elvárásoknak, olyat adok, amit várnak tőlem. Ahhoz, hogy megerőltessem magam, fel kell kelteni az érdeklődésemet. Ez pedig egyelőre nem történt meg. A tekintetem az első sorban ülő lányra rebben, és nem tudom nem észrevenni, hogy megfeszül a teste. Talán idegesítem? Hát itt senki nem érti a fanyar humort? Hova kerültem? Azt hittem, ez egy elit egyetem. Tévedtem… Idióta savanyú uborkákkal vagyok körülvéve.
- Ezzel nem is vitatkozom, Tanárnő. – bólintok, mert úgy érzem, félreértettük egymást. Bár, sejthettem volna, hogy ennek a nőnek mindene van, csak humora nincs – Csak, tudja, mire oda jutunk, hogy egy cég ilyen felelősségteljes feladatokat bíz ránk, már tudjuk a szakma csínját-bínját. Jelenleg nem tudunk semmit, így egyszerűbb lenne egy cuki rózsaszín egyszarvút eladnom, mint egy görényt. De a Tanárnő kedvéért megpróbálok majd minden tőlem telhetőt. – eszemben sincs csajokról írni. Természetesen simán eladok egy görényt is, na de 24 szóban? Az egy apróhirdetésre is talán épp hogy elég… Majd igyekszem. Közben hallom, ahogy a csajok ciccegnek, illetve csak Hale, hogy miért pont most bújok elő a szekrényből. Jodie viszont szemlátomást komolyan vesz, amin jól szórakozom.
- Persze, édes, az vagyok. Feljöttök hozzám egy csajos pizsama partira? – elnevetem magam, mert nem, én sem tudom komolyan venni magam – Nem, amúgy teljesen hetero vagyok. Na, jó, nem vetek meg egy-két kalandot, de… egyszer élünk, nem? – rákacsintok, mert annyira komoly feje van, nem bírom kihagyni a kis vérszívást.
Mintha a lány élvezné a srác konkrét reklámját testközelből, de sótlan a reakciója. Hale kifakad, hogy Lucien reklámja hol korhatáros, és az az igazság, hogy mindent elmond, amit én is gondolok, igaz, én kicsit tömörebben és finomabban fogalmaztam volna, de Hale már csak ilyen. Azonban a stréber lányka magára vonja a figyelmemet. Ismét. Felhorkanok arra, amit mond.
- Szivi, a főműsor-idő már rég nem a gyerekeknek szól. Mikor néztél utoljára tévét? Simán van szexuális felhangú reklám mindenhol, a gyerekek gyakorlatilag le vannak szarva. A lelkivilágukat már csak a gyerek-csatornák tartják szem előtt.
Nem folytatom, mert a többi résszel egyet értek. Írni kezdek inkább, de nem hagyom figyelmen kívül, hogy a két őrült mellettem egymás füzetébe kezd firkálni. Hol vagyunk? Gimiben? Általánosban? Igaz, én pont ezért csípem őket. Aztán felolvassa a szövegét és elvigyorodom: nem csalódtam benne. Kezembe temetem az arcom és próbálok nem hangosan röhögni. Jodie következik, és nem bírok csöndben maradni.
- Én megvettem! – fejemet csóválva nevetek, főleg, amikor meghallom a kiegészítést. Istenem, ezek annyira hülyék!
Felkapom a fejem, ahogy az első sorban ülő lány beelőz. Nem tartom humorosnak a reklámját, főleg az után tartom fantáziátlannak, hogy mennyire kiakadt azon, hogy nincsenek korlátok, konkrétumok. Ha már elrugaszkodik, miért nem szárnyal? Miért csak pipiskedik? Istenem… Igen, én is szexuális felhangú hirdetést írtam, de ennek oka igen egyszerű: míg a stréber szövege enyhe pedofil felhangtól terhes számomra, addig a többieké, és az enyém is a jól bevált receptet használja. Szexszel mindent el lehet adni. Meg kiscicával. Ah, nyerő vagyok! Parfüm, fogamzásgátló, zsebkendő, tusfürdő, hajhab… Szex, szex és szex.
Felállok és megköszörülöm a torkom: - Szép jó napot! – kis szünetet tartok, éreztetve, hogy most figyeljetek, aranyapáim! - Keresem azt a bátor önként jelentkezőt, aki megszelídítene egy igazi vérbeli vadmacskát, és kellemesen doromboló, bújós kiscicává változtatná. Csak keménykezű, domináns, türelmes személyeknek! – befejezésül végighordozom a tekintetem a termen.
- Köszönöm. – finoman meghajolok a tanárnő felé, bár gyakorlatilag csak biccentek, és közben leülök. Elégedetten hátradőlök, és mosolyogva várom a folytatást.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Csüt. Szept. 18 2014, 18:31

Kezdem utálni az órát és nem a tanár miatt, hanem a bent levők miatt. Lepillantok az eddigi jegyzeteimre, és mosolyra húzom a szám. Tesztel. Hát persze. A sok "kötekedés" is nyilván a teszt része. Nem azért adta a feladatot, hogy és nélkül írni kezdjünk, hanem hogy felmérje, mennyi fogalmunk van egy reklám-hirdetés írásának menetéről. Talán csak arra nem számított, hogy nem csendes kérdéseket kap, hanem kötekedő megjegyzéseket. Én mindenesetre csak figyelek, és felírok mindent, meg rajzolgatom tovább Narancslét, egészen addig, amíg ki nem áll, és fel nem olvassa, amit írt.
Felhúzott szemöldökkel figyelem, s bár szerintem egyetlen szava sem illik rám, tudom, hogy rólam beszél. De mit tudhat ő? Látott kétszer? Két teljesen különböző szituációban. Viszont ezek után, nem érdemli meg, hogy olyan szépeket írtam róla... Félre teszem az eddigi művemet pedig elég jó lett, de majd csak jó lesz valamire később. Rövid gondolkozás után előveszek négy üres lapot és örülök, hogy van nálam háromféle szövegkiemelő. Mázli, hogy az egyik narancssárga, a másik kék, a harmadik meg zöld. Viszonylag nagy betűket írok, minden lapra egy szót, a három színt használva.
A többi lány hirdetése nem fog meg, az egyetlen, amiben látok fantáziát, az az utánam beeső lányé, de az sem hoz különösebben lázba. Szépítgetem a betűimet, árnyékolok - a narancsot kékkel, a kéket zölddel, a zöldet naranccsal. Aztán sorba rakom a lapjaimat, és várok. Nem vagyok túl kreatív, de a célnak szerintem meg fog felelni. Amikor már mindenki végzett, lazán felállok és Narancslé felé indulok.
- Gyere, főszerepet kapsz a reklámomban! - Jelentem ki, mintha mi sem lenne természetesebb, talán kicsit ellentmondást nem tűrő is a hangom, és bár már lépnék tovább, eszembe jut, hogy mit írtam a lapokra, meg hogy talán nem így kéne vele beszélnem - Kérlek.
Fűzöm még hozzá, nem éppen kedvesen, de határozottan próbálkozva, hogy megfeleljen az igényeinek, úgyhogy remélem beéri ennyivel és velem tart a tanárnő mellé. Ha ez meg van, akkor szépen a kezébe adom a sorban összerakott lapokat, úgy hogy ő ne lássa, csak a többiek.
- Fogd meg kérlek - aztán ha ez meg van, a többiek már olvashatják is az első szót: NARANCSLÉVEL. A szöszinek, odasúgom, hogy mosolyogjon, aztán elveszem az első lapot, úgy, hogy látszódjon továbbra is a NARANCSLÉVEL így nála olvasható lesz az újabb szó: ÖNTÖZÖM. Várok picit, majd elveszem ezt a lapot is. Ezt viszont megfordítom, így egy másik szó jelenik meg: ÖNTÖZI --> (a nyíl természetesen a szőkére mutat). A következő szó az ő kezében:A. Elveszem ezt a lapot is, és nálam már ezt elolvashatják: SZEGÉNY. Nála pedig már az utolsó szó: KAKTUSZOKAT.. Végül elveszem ezt a lapot is a kezéből, és persze nálam is ott van: KAKTUSZOKAT.
- Köszöntem! - mondom neki, meg mindenkinek, amúgy meg nagyon nem érdekel, ki értette, ki nem, és hogy egyáltalán "maradhatok-e" a csodás produkció után.
Mindenesetre én elégedett vagyok, és ha más nem a szőke értékelheti, hogy reagáltam a kis szösszenetére. A lapjaimat fogva visszamegyek a helyemre és elteszem őket.

//Ha valaki esetleg nehezen venné ki a fenti szövegből a két felirat:
  NARANCSLÉVELÖNTÖZÖM A KAKTUSZOKAT. vagy NARANCSLÉVELÖNTÖZi --> SZEGÉNY KAKTUSZOKAT.
//

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Csüt. Szept. 18 2014, 20:41


Az emberek… Faj, amely sekélyes, unalmas, sznob, begyöpösödött, érdektelen, szinte szomorú, hogy vér folyik az ereimben és bőr van a képemen, de valahol szórakoztató ez a harc tinipicsák és utóduk, egy karrierista, öregedő nő között, a helyében ők sem gurigatnának kiscsajok előtt gumicukrot. Egyrészt konkurencia, másrészt Betelheim is megmondta, hogy Piroska az anyagkomplexusát próbálta legyűrni és valójában a kvázi „halálát” követelte. Gurgatni a ganajtúró szokott, de ő szarral dolgozik. Se az Egyetemhez, se a reklámokhoz nem értek, de mit kezdenének ők a helyzettel fordított esetben? Az élet kiégeti az embert, talán lenézés és arrogancia jut a lányoknak osztályrészül, egész egyszerűen mert a társadalom ezt szipolyozza ki azokból, akik viszik valamire. Ők is banyák lesznek egyszer, hacsak nem jut eszükbe jobb ötlet és fordulnak fel a harmincadik születésnapjukon. Ez a faj, ami röhejes, ugyanakkor szórakoztató figyelni az ostoba játékaikat. Megfigyelek, mert síkhülye vagyok mindenhez, ami „normális” Úgy látszik az a trend, ha minél nagyobb a pofád, olyan ez, mint amikor farkasok tülekednek a mócsingos húson. Amit a nő mond a reklámról az teljesen reális, a cégek eladni akarnak, mindenki egosita és senkit sem érdekel semmi más a saját érdekein kívül. Ezt láthatja a nő is, mi lett a következménye annak, hogy a gyerekek sok reklámot néztek. Szinte szakadok a röhögéstől, persze a padra hajolok és ez nem látszik, különben is érdekel ez a pszichodráma. Még a végén hálát adok apámnak a tévé miatt, de akkor nagyon sajnálnám, hogy ebben a valóságban élek. A gyerektörvények számomra a legvilágosabbak, de ez most nem tartozik ide, igyekszem összeszedni magam.
- Köszönöm nem, nem tudok semmit a reklámokról, csak tippeltem.
Egyet láttam, esküszöm, többet aligha. A legjobb az egészben, hogy a szőke lány és udvartartása végighallgatja a suttogásom, merthogy a kérdésen kívül én hangosan egy szót sem mondtam ki, vagyis a szövegemről halovány sejtelmük sem lehet a tanárnőn kívül, aki mivel Elyse az első padba ült még esetleg a szöveget is hallhatta.
- Amivel titeket oltottak be abból én is kérek, nagyon jó anyag.
Elképesztő, hogy milyen fülük van az erotikus suttogásokra, lehet, hogy ezt teszi a reklám az emberekkel? Valamiről tényleg nagyon lemaradtam. Kalandor, nem tudom, rámosolygom a szőkére és tanácstalan felemelem a tenyerem, tőlem azt gondol mindenki, amit akar, ezért szüntették be a cenzúrát.
- Nem’ tom én azt hittem emancipáció van.
Vagyis a nők is hordanak nyakkendőt és választhatnak, ergo lehetnek kalandorok, porondmesterek, vagy kamionsofőrök, a férfiak meg balettáncosok, fuj, de gusztus dolga. A szexistakor rákacsintok, akkor tényleg jól hallotta. A nevét hallom, Hale, az utolsó részével a mondandójának egyet kell értenem, azért volt szexuális töltete, mert nőről kellett írni. Hale okos lány csak túl sok reklámot néz, az utolsó szakaszához biccentek
Mondjuk az álompasis barna, aki nyilván a legbutább köztük, már csak ezért is, mert hozzám nőni kell, nem alacsonyodni – Bár a pasi futtatásban még lehet valami eredeti, ki adná el a szerelmét, aki teljesen százas? Ez egy jó diákmunka lehetőség, végre. Csodálkozom Elysen, azt hittem az egészet jobban veszi és minimum végigborzongatom egész testében, de nyilván hiányzik belőlem valami. Most nincs nálam bor…
- Azért már elég sok megvalósult belőle.
Nézek rá értetlenül, ihletett voltam, hiszen úgy volt öltözve, hogy ribancnak néztem. Kicsit elhúzom a szám, ahogy visszaülök, még röhögni sincs kedvem, az nyilvánvaló, hogy kreatív vagyok, de a jutalom elmaradása nem tetszik. Vicces, hogy ezzel kapcsolatban muszáj mindenkinek elmondani a véleményét
- Egyébként nem kritizálta, szerintem csak szereti a gyerekeket.
Túlzásnak tartom ezt a fajta vérmes acsargást a reklámomra, bár lehet szimpátiából teszik és akkor egy szavam sem lehet, mert engem védenek és félreértem nem női rivalizálás megy a háttérben, hanem mindenki velem akar dugni. De szép is lenne… Elyse rekláma egyébként tetszik, de a legjobb a demonstrátoré a naranccsal, akkor már nem bírom és könnyesre röhögöm magam a padon. Ez jó volt, el kell ismerni és még le is írta. Nem mondok már semmit, csak leírom a papírra, biztatást szegény tanárnőnek. Sosem volt anyám, de ha lett volna annyit biztosan tudok, hogy nem lenne neki egyszerű, főleg, ha ne adj isten tanár lenne és felcsipegetnék a mai csirkék.
„ Használjon ön is sósavat mert megteheti.”





_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)   Today at 11:11

Vissza az elejére Go down
 

Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-