-Hey, Sally! Késtél!- nem szeretem amikor megvárakoztatnak. Nem bírom elviselni, ha valami nem úgy alakul ahogy én szeretném. De mindegy, most, hogy végre itt van, ne húzzuk az időt. Fejembe húzom a sisakom, majd felpattanok a mocimra.
-Akkor, hát mehetünk, csajszi?- fordulok felé.
- Készen állok- beindítja, a motort és elindul.
Gázt adok és követem Sallyt. Imádom a száguldást, egyszerre kapcsol ki és tölt fel adrenalinnal. Erdőkön suhanunk keresztül, látom ahogy a nap betűz a lombok között. Meleg van, nagyon meleg, nem baj, hamarosan úgyis odaérünk, akkor majd levehetem a bőr ruhámat. Letérünk az útról amit eddig követtünk és rátérünk egy homokos ösvényre amin egyre feljebb jutunk. Odaérve, leállítom a motort és lepattanok róla. Leveszem a sisakom és körül nézek. Imádom ezt a helyet, gyönyörű. Előttem egy patak, amit egy hatalmas erdő vesz körül.
Leveszem a hátizsákom a motorról és előveszem belőle a plédem, amit a földre terítek. Majd elkezdek levetkőzni, leveszem a bőr ruhámat és felveszem, a fürdőnacim. Hátra nézek, Sally még nem végzett az átöltözéssel, így egyedül indulok el a víz felé. Ahogy egyre beljebb haladok, a víz egyre jobban ellepi testemet. Nagyon jól esik, felfrissülők tőle.
Sally is elindul befelé, amikor ideér hozzám, karcaival átkulcsolja a nyakam én a derekánál ölelem.. Az ajkaival megtalálja az enyémeket és forrón, vadul csókolni kezd. Fantasztikus egy csaj, imádom.  Megtöröm a csókot és a szemébe nézek. Nehéz lesz neki is én nekem is, mégis beszélnünk kell.
- Ugye tudod, hogy ez itt a vége?- kérdezem tőle. Egy ideig lehajtott fejjel, csak néz maga elé. Nem szól egy szót sem. Várom a válaszát, de nem akarom sürgetni.
- Cal, szeretlek és nem akarom, hogy vége legyen. Én tudok távkapcsolatban élni és akarok is, mert miattad megéri. Én csak téged akarlak, nekem rajtad kívül nem kell senki. Veled akarok boldog lenni, nem szeretném, ha csak ennyi lenne- szemiben aggodalmat olvasok ki. Igen tudom,  hogy engem akar, ki ne akarna engem. Ráadásul, pont az estem és igen, azért én is jól éreztem magam vele az elmúlt hónapokban. De mégse akarom lekötni magam. Nekem szükségem van a változatosságra.
- Sally, kicsim, egy nem fog működni, alig lesz időnk a másikra. Ott lesz az egyetem, a hatalmas bulik, annyi minden változik. Hidd el találsz magadnak, majd valakit akivel boldog lehetsz.
- De, én nem akarok mást, csak téged- könnyek szöknek a szemébe.
- Tudom, de van nálam jobb is, vagy legalább olyan aki valamennyire hasonlít rám. Megfogod találni a hozzád illőt- nem örülök, hogy sírni látom, de nincs választásom, keménynek kell maradnom.
- Akkor ennyit értem neked? Csak így eldobod, neked semmit sem jelentettek az elmúlt hónapok?- a könnyi elkenik a csodaszép sminkjét, amit mindig olyan gondosan elkészít, de most még ezzel sem foglalkozik.
- Ne butáskodj, igen is sokat jelentett, de nem folytathatjuk.
- Ez az utolsó szavad?- néz rám reménykedve, de most már nem gondolhatom meg magam.
-Igen, ez- bólintok. Ő pedig sarkon fordul és elindul, a partra érve, gyorsan visszaveszi a bőr szerkóját, felül a motorra és elindul. Nézek utána, de pár perc múlva már semmit sem látok belőle.

Show a little less