Caleb Mikaelson
The nice Guy
"A világ az enyém"
Neme:Férfi Kor: 18 Csoport: Filmművészet, FilmszínészÉvfolyam:1. évfolyam Előtörténet:A barátaim szerint egész életemben mást sem csináltam csak lazultam. Ez hogy lehetséges talán tekintsünk vissza a múltba. 1993-ban láttam meg a napvilágot Broken Arrowban Oklahoma államban. Egy idilli kisvárosban egy idilli család. Nem panaszkodhatom, soha sem szenvedtem hiányt semmiben apám a helyi tanács tiszteletbeli tagja ezen kívül a helyi gimnázium igazgatója. Anyám pedig irodalmat tanít. Tehát egy teljesen átlagos családból származom. Mindig is érdekelt, hogy milyen lehet a nagyvilág egész életemben csak ez a kérdés foglalkoztatott bár szerintem ez nem olyan nagy szám, hiszen minden kisvárosi józan ember világot szeretne látni. Általános iskolában azt hiszem 4-ben, hogy ellógjam a matekot elmentem a színjátszó szakkör válogatójára, ami annyira sikerült, hogy egyből főszerepet kaptam, majd az összes többi főszerepet. Az igazság az, hogy nagyon is megtetszett a színészek/szet világa. A gimiben szintén színtájszós voltam, negyedikben, amikor a téma a pályaválasztás volt nagyon is elgondolkoztam mi az ami igazán lázba hoz és akkor döntöttem el hogy színész akarok lenni és miért is ne lehetnék? Van hozzá tehetségem legalábbis a tanárok és a szüleim szerint igen. A haverok meg csak húznak, hogy „csajszakmát” választottam és unszoltak, hogy válasszak valamilyen férfias szakmát, de engem nem lehet eltéríteni és így két legyet ütök egy csapásra elmehetek világot látni és hódolhatok a szenvedélyemnek. Amikor megkaptam a levelet a Frances University of Communication and Film Production iskolából nagyon boldog voltam. A szüleim mindig is mellettem álltak tehát amikor elmondtam nekik, hogy Hollywoodba megyek megértették és nem akartak vissza tartani.
A karakter jelleme:Nos, mit is mondhatnék, magamról egy nagyszájú dumagép vagyok, aki próbálja magát kihúzni mindig minden, aló,l kivéve egyetlen dolgot, a színészetet, ha a színpadon vagyok, úgy érzem az egész világ az enyém. Ezt az érzést soha sem cserélném el semmire. Alapjában véve nagyon barátságos típus vagyok, kivéve akkor, amikor nem bár ez szerintem nem sokszor fordul elő velem. Olyan srácnak tartom magam, aki tudja, mit akar, mit érhet el életében és azt minden erőmmel el is érem.
Szerepjátékos példa:Ma végre elmegyek, itt hagyom Broken Arrowot és Hollywooddba megyek, már alig várom, egész életemben csak erről álmodtam, de ha jobban belegondolok, félek tőle egy kicsit, hiszen még soha nem hagytam el a várost és most ez is megtörténik, félek anya és apa, hogy fogják kibírni nélkülem valószínű eleinte mindannyiunknak fura lesz, de idővel majd megszokjuk. Oda megyek, az ablakhoz kinézek rajta és látom az egész életem színterét, a kosárpalánkot a felhajtón menyit lógtunk itt a haverokkal. Gondolataimból anya hangja zökkentett ki.
-CALEB KÉSZ A REGGELI. – Kiáltott fel a konyhából.
Megfordultam közben megejtettem egy kis mosolyt. Felkaptam a felsőmet és lesiettem az emeletről anya és apa már lent voltak és egymás mellet álltak.
-Valami rosszat tettem?- Kérdeztem, ugyan is ezt az ’alakzatot’ csak akkor
veszik fel ha rossz fát tettem a tűzre.
-Nem kicsim apád és én szeretnénk valamit adni neked abból az alkalomból, hogy elmész. – mondta anyám meleg hangon mosolyogva. Oda jött hozzám és megölelt majd adott egy puszit az arcomra.
-Oké anya azért ne lágyulj, el ennyire szeretlek meg minden, de ezt ne már felnőttem. - Közben kiszabadítottam magam az öleléséből.
-apa csak mosolygott majd oda jött hozzám és a kezembe nyomott egy kulcsot. – Gratulálok fiam – és közben kezet fogtunk mit a felnőtt férfiak. – Ez annak a kulcsa, amire gondolok?- kérdeztem tőlük próbáltam nyugodt hangon beszélni. – Igen Caleb annak a kulcsa, de meg kell ígérned, hogy, betartod a közlekedési szabályokat. – szólalt meg anya miközben könnyeivel küszködött. Odamentem hozzá megöleltem és csak annyit mondtam neki- Köszönöm.
A játékos: Hali én még kezdő szerepjátékosnak számítok, de remélem hamar bele fogok jönni