-Hmm? Jaaa, neem. Hanem ki az aki jól érezné magát egy ilyenen és nem gondolná, hogy megkérem a kezét legközelebb. Én most is állítom, hogy téged csak kedvelni lehet, Henrynek rossz napjai voltak. Meg mikor és mivel sülhetnék fel veled, ne viccelj már. Ha nem tetszik a lánynak kivel barátkozom keressen mást, ennyi. - Mondom könnyeden és vigyorogva, nekem alap, hogy ne becsmérelje senki azokat akik fontosak nekem, mert hamar elhajtom az illetőt.
-Akkor ezt hiszem, ez olyan hízelgő! - Kulcsolom össze magam előtt a kezeim és ábrándos a hangom, majd nevetek, de a következő mondatom erejéig komoly meglepett hangot produkálok. - Ki mondta hogy én leszek alul? - Meredek rá, hát tuti én vagyok a dominánsabb, nem úgy megy az! De csak röhögök, nem lennénk jó melegek, azt hiszem.
-Hmm jó, de előre szólok bárhova költözöl, megtalállak! - Vigyorgok, mintha komolyan fenyegetném.
-A pia nem menekülési útvonal. - Mondom mosolyogva, de érezheti nagyon komolyan gondolom, hiába mosolygok. De gyorsan hülyéskedem megint. - Te vagy a tudatmódosítóm, ha bárki kérdi majd mit szívok ... na jó arra nem mondom Josht, mert basszus... várj, nem ezt akartam kihozni! Eskü! - Röhögök és fogom az arcom, úúú ezt jól megcsináltam, de komolyan nem ezt akartam, de már mindegy. De ez a jó: Josh-sal ezek a poénok is beleférnek a büdzsébe.
Én is nagyon élvezem a filmet a kissé szomorú végkifejlet ellenében is. Kicsit ásítok, este van megint, de nem bánom. Persze nevetek és csóválom a fejem a megjegyzésére.
-Jah, de én előnnyel indulok az én spagettim jobb! - Vigyorgok rá. Lassan menni kéne, de még jól esik ropogtatni egyet a hátamon.

A közös randi ötlete nem rossz, ezen is eltársalgunk egy kicsit, főleg, hogy valamit félreértek.
- Ne már, ezt te sem mondod komolyan!- Bár számomra is fontos a barátsága, nem biztos, hogy kizárólagosan mindig azt tenném első helyre. És el sem várom, hogy ő így tegyen. Ezen az analógián elindulva, ha a barátnőjét hajlandó lenne kidobni miattam, engem a testvére miatt dobhatott volna ki, még amikor úgy tűnt, mi ketten sosem leszünk jóban.
Sebastian azonban számomra is nagyon fontos. Elképzelni is nehéz, mit ne tennék meg miatta (vagy érte), és így adódhat, hogy szájon csókolom, amikor megsüti a száját és gyógypuszit kér. Ez azonban megint egy érdekes beszélgetés kezdete lesz, ahol őszinteségi rohamomban bevallom neki tapasztalatlanságom, és ezzel egy lavinát indítok el. Nehéz megállítani. Sebastian szinte bocsánatot kér; alig tudom meggyőzni, hogy nem ártott nekem.
- Jaj, nem is úgy gondoltam. Csak az az este jutott eszembe, amikor leitattál- mielőtt félre értene, hozzáteszem, gyorsan- Amit én is akartam! Szóval... Ma legalább annyit röhögtünk, mint akkor, nem?
Eszembe sem jutott, hogy vele csak piával érezhetem jól magam. Éppen ellenkezőleg. Sebastian nagyon laza pasas. Nagyon kedvelem, hogy ilyen. Mert tud komoly lenni és gondoskodó, és közben őrült vicces és felelőtlen, mindezt olyan keretek között képes tartani, hogy soha ne boruljon fel a szekér. Tökéletesen egyensúlyozik a szerepek adta lehetőségek és korlátok között. Emiatt boldognak látszik, és biztos vagyok benne, ki is hozza az életéből a maximumot. Figyelemre méltó képesség.
- Hehe, engem szívsz...- nevetek fel, amikor -pont a tagadással- felhívja a figyelmem a szó pejoratív értelmére. - A véremet adom érted, mást testnedveimet ne kívánd!- göngyölöm tovább a hülyeséget. De azért tetszik, ahogy reagál. Mintha már neki is sok lenne, hogy a szex-témánál kötünk ki.
A filmet aztán sikeresen megnézzük, nevetgélünk közben, ahogy és ahol várható. Pierce Brosnan olyannyira nem kedvencem, hogy kajánul vigyorgok, amikor a "házvezetőnő" szívatja. Bár a film vége nem a legvidámabb, nem okoz meglepetést, láttam már néhányszor. Elfáradtam. Hogy mibe, magam sem tudom. Nyújtózkodom, valami zöldséget kérdek Sebastiantól.
- Milyen spagetti? - megáll a kezem a levegőben. Fogalmam sincs miről beszél. Biztos rosszul hallottam, mert ő is éppen nyújtózkodott, amikor beszélt. Spagetti. Hogy jön ez a gyerekekhez? Vagy nekem kell elmennem fülészetre.
Örülök, hogy nem szalad el. Bár húz az ágy, szükségem van még a társaságára. Aludni ráérek később...

-De, komolyan mondom. Ha nem kedveli Henryt meg Téged semmi értelme, mert eltiltani nem fog, de az sem hiányzik hogy hallgassam hogy "Már megint vele vagy?"... Akkor már egyszerűbb ha keresek mást, aki elfogad mindenestül. - Jelentem ki komolyan, mert ha őket nem kedveli akkor azt sem tudom rajtam mit kedvel, elvégre hasonló vagyok hozzájuk.
Felszalad a szemöldököm a leitatni szóra, de somolygok, gyorsan javítja is magát, helyes, helyes.
-De. - Mondok ennyit mosolyogva, mert vannak dolgok amikről jobb ha nem tud és nem gondol velük.
Aztán csak röhögök, hogy kissé hülyén sikerült fogalmaznom, majd a szavai is nevettetnek.
-Hát.. na jó! - Adom meg magam, de röhögök.
Nézzük a filmet, a végén nem érti a spagettit.
-Hát a pasas is azt főz a kölykeinek az elején, nem? - Vagy mi volt, de asszem spagetti. Aztán csak nevetek.
Látom fáradt, lassan megyek úgy is, mert ma nem alszom itt és haza is kell érjek.

//Te vagy a 900. hszem //

- Tyű...- nézek rá, csodálkozva, meghatva, mert hát arról beszél, mennyire fontos vagyok számára. Már máskor is célzott rá, hogy mennyire fontos vagyok neki, de egy nő össze tudja kavarni a szálakat. (Filmes élményeket véve alapul; saját tapasztalat, ugye, nincs)
Elgondolkodom, én mit tennék, ha Elee és Sebastian nem jól jönnének ki. Bár korai ebbe belegondolni, Eleenek még fel kell hívnia (ahogy ígérte), de azt hiszem, ők kijönnének. Sebastian mindenkit lehengerel, ebben biztos vagyok. Inkább izgulnom kellene, jobban fogja-e kedvelni, mint engem... ÁÁÁÁÁÁ! Saját magam idegesítem, előre.
Beszélünk közös randiról, meg a csajokról, a hangulat olyan közöttünk, mint szokott, feledtetve, hogy nem így volt egész este. Kit érdekel már? Rajongásig szeretem Sebastiant, nem érdekel, hogy nem vagyunk egyformák, sőt, nagyon is örülök neki. A klónommal nem lennék jóban. Időnként beverném a képét, azt hiszem.
Bármilyen mulatságos a film, azért elgondolkodtató is. Hányféleképpen nézhetjük a szülői szerepet? Valaki véresen komolyan veszi, másoknak ez is csak egy véget nem érő játék. Bár még nem vagyok kénytelen ezen elgondolkodni, azt fontosnak tartom, hogy a szülők egyet értsenek a nevelési kérdésekben. Az például biztos elbizonytalanítja a gyereket, ha a két szülő másként neveli, mást vár el tőle, stb. De mikor kell erről beszélni? Mikor érdemes?
- Valószínűleg éppen máshol járt az agyam, mert nem tudom, miről beszélsz...- nézek rá nagy szemekkel. Főztek spagettit? Mi volt vele a baj?- Képes lennék nyitott szemmel aludni?- Mindegy, nem érdekes. Lassan már gondolkodni sem tudok. Szó, mi szó, hogy nem aludtam rendesen, most érzem a hiányát. De Sebastiant sem akarom elzavarni.
- Tudom, hogy azt mondtad, ma nem maradsz..., de ha meggondoltad, én nem zavarlak el....- nézek rá, és mosolygok. Sebastian talán befolyásolható. Ha viszont elmegy, csak Nora marad, akit magammal cipelhetek az ágyba. Szétnézek, látom-e a kis szőrcsomót, de biztos durmol valahol, mert a nappaliban nincs.
- Viszont nekem most el kéne tennem magam holnapra, mert le fogok esni a bicajról, ha nem alszok néhány órát...
Erőt kell vennem magamon ahhoz is, hogy felálljak. Kicsit megropogtatom a csontjaim, az előbbi nyújtózkodás nem volt elég, aztán -ha Sebastian úgy dönt, elmegy- kikísérem és rendet rakok, mielőtt lezuhanyoznék és fogat mosnék. Alig éri a fejem a párnát, már alszok is.

// Ha maradsz, a menet szinte ugyanez. Rád bízom. És köszi... //

Vállat vonok, nekem annyira nem "tyű" a dolog, kerülöm a konfrontálódást, ha lehet. És mivel szerelmes sem voltam még, mindig józan maradtam a barátnőim és partnereim mellett, így nem tűnik egy lehetetlen vállalkozásnak a dolog. Amúgy is azt szeretném, ha együtt lehetnék a szeretteimmel, nem pedig külön láthatnám őket, ha találkozni akarok. Az egész családom ilyen, a saját családom ne kövesse ezt a példát.
Aztán csóválom a fejem, hogy nem tudja, mindegy is, annyira nem fontos.
-Teljesen lefárasztottalak mi? Meg kell edződj, mert lesz még ilyen! - Vigyorgok rá.
-Áh, nem, hagylak aludni meg majd jön diákom is tízre kivételesen, még pár dolgot elő kell készítenem. - Mosolygok, majd máskor. Tudja hogy jövök én meg maradok is ha olyan van, hát itt a cuccom is(!!!), szóval...
-Tudom, menj csak, kitalálok. Aztán majd hívj a randi kimenetele miatt! - Kacsintok, aztán megveregetem a vállát és elnoszogatom menjen csak a háló fele, kikísérem magam. Kár hogy a kis mócsingtól nem tudok elköszönni, de talán jobb is, talán túl sokáig szeretgetném. Szóval beülök a kocsiba és hazamegyek.

//Köszi //